Ökobetyár

High tech vagy low tech? | öko-retro-bio-grín

ELDOBHATÓ MOSÓGÉP – Tervezett elavulás – ZEIT Hamburg/RózsaS

2022. február 27. 22:32 - RózsaSá

ELDOBHATÓ MOSÓGÉP – Tervezett elavulás – ZEIT Hamburg/RózsaS

 

Geplante Obsolenz, panned obsolence – arra szolgál, hogy a profitot növelje. Közben hozza ránk a klímakatasztrófát.

 

Nyekk! A kisgép utolsót nyikkant és megadta magát. Gyártó: „Kalapáccsal szabadítsa ki az akkut és tegye a veszélyes hulladékba.” Vasaló, hajszárító, okostelefon – mind erősen lezárva, leszögecselve, leragasztva és ezzel javíthatatlanná téve. Ha föltöröd, végleg tönkremegy, pedig csak egy kis része hibás. Ha elviszed az elromlott készüléked a szakemberhez, az lebiggyeszti a száját: „Vegyen inkább egy újat!”

Holott már egy éve hatályos a »Recht auf Reparatur«, a javításhoz való jog (ökodesign EU-irányvonal), „javítani, nem eldobni”. 2021. március 1. óta hűtők, mosogatógépek, számítógépek, tévék, stb. szigorúbb javíthatósági követelményeknek vannak alávetve. A javítás sokszor olcsóbb, mint az új, emellett környezetbarát és örömet is okoz.

 

 

A legtöbb problémát a burok leragasztása okozza. Már dolgoznak a ragasztógyárak az oldható ragasztáson – ez fontos a recycling szempontjából, tehát az iparnak is. A Düsseldorf-i Henkel milliókat fektetett be. Az ügyfelek az anyagkutatókat ösztönzik, évekkel ezelőtti kutatásokat szednek elő a fiókokból. Poros, szinte elfeledett kultúrtechnika kerül elő: A javítás.

Wolfgang Heckl, fizikus, a Deutsches Museum igazgatója München-ben. „A javítási tapasztalat boldogít.” Könyve, a „Kultur der Reparatur”, a »Repair-Bewegung« bibliája. Az eldobós társadalom erős kritikája. Arra bátorít, hogy elromlott készülékeinket vegyük ismét kézbe. A javító mozgalom „repair”-kávézókban találkozik, ezekből 2013-ban 80 volt, ma 1500 a számuk, országszerte. Itt barkácsolók, ezermesterek, nyugdíjas mérnökök találkoznak, akik döglött rádiót, laptopot, hajszárítót keltenek életre. A tulajdonosok kedvenc kisgépeit javítják meg, amit gazdájuk sajnál kidobni. Ketten örülnek: Akinek a gépe ismét működik és a reparátor, akinek sikerélmény és új tapasztalat a javítás.

 

Ilyen hely a Caritas által fenntartott „Haus der Begegnung”, a találkozások háza, a Düsseldorf melletti Mettmann-ban. Egy idősebb hölgy egy iratmegsemmisítőt cipel be. „Véletlenül kartont adtam bele.” Egy fiatalember hosszasan tisztogatja a „Schredder”-t, mire az ismét életre kel. Mindketten boldogok.

 

Hosszú életű gépek ökomérlege többnyire jelentősen jobb, derül ki az Umweltbundesamt tanulmányából. Nem mindig. Bár az új gépek előállítása sok energiába kerül, de lehetnek energiatakarékosak. A régi eszközök új pótalkatrészei is hagynak CO2-lábnyomot maguk után. Melyik jobb: Egy mosógép 20 évig, vagy négy, öt évente? A strapabíró mosógép 40%-kal, 1 tonna CO2-vel kevesebbet dob ki. Két öt éves tv 25%-kal több ühg-t termel, mint egy tíz évig.

 

Ám ha valaki megpróbálja javítási jogát érvényesíteni, kemény falba ütközhet. Pl. ha egy Apple-iPhone akkuja tönkremegy, hiába próbálja a tokot fölnyitni. A csavarok ún. pentalob-profilúak, tehát egy speciális csavarhúzó kell hozzá. Mobiltelefonok burkolata gyakran le van ragasztva. Ha emelőerővel és hajszárítóval fölnyitottuk, kicserélhetjük az akkut – 10 €-ért. Ha az Apple csinálja, 55-75 €-ba jön.

 

Mindez nem jelenti azt, hogy az ipar csak azért ragaszt, hogy spóroljon a termelésnél vagy bosszantsa a javítókat. A ragasztás nem föltétlen árt a környezetnek és a klímának. Végül is elősegíti a könnyebb anyagok előállítását (szénszálas- és műanyagok) – ezzel csökkenti a CO2-őt. Autóknál, vonatoknál, űrhajóknál, a ragasztás nagy súlyokat vált ki, ezzel üzemanyagot takarít meg. (Lenin kezében ott volt a borotva – és nem vágta át a gyerek torkát. RS). Egy VW Golf ma 15%-kal könnyebb, mint pár éve, köszönve a ragasztásnak és tömítésnek.

 

Hátrány, hogy a ragasztás nem oldható, csak hővel, ha egyáltalán. Ez nem tesz jót a készülékeknek. Alu-rétegelt göngyölegek, az autóba ragasztott chip-ek, szenzorok, kamerák, karosszéria-részek vagy textíliák tiszta szétválasztása nem megy. Újrahasznosításra alkalmatlanok – mennek az égetőbe.

 

A Pattex, Pritt, Ponal, Loc tite, Teroson ragasztók gyártója, a Henkel, megnyitotta az „Adhesive Technologies Inspiration Center”-t, ahol kutatók, start up-osok, beszállítók, ügyfelek találkoznak a »Debonding on Demand« céljából. Egy eljárás már próba alatt: Alu, polietilén és PET rétegeit áram és kemikália kombinációjával választják szét.

 

A brémai Fraunhofer Intézet 15 éve foglalkozik a témával. Most hirtelen itt a kereslet. A ragasztandó felületek speciális kezelést kapnak vagy a ragasztót variálják. Gyöngítik a ragasztás erősségét, pl. hővel. Autó-szélvédők ragasztásába vékony fűtőszálat építenek be. Gombnyomásra oldódó kötéssel is próbálkoznak: A ragasztóba nanorészecskéket adnak, amelyek elektromágneses térben rezegni kezdenek és megolvadnak. Mások speciális oldószerrel kísérleteznek. Savak, lúgok, oxidánsok fölbontják a ragasztót. E mellett UV, lézer vagy IR sugárzás is segíthet. A fogtechnikában biz. hőfokon lágyuló ragasztókat alkalmaznak. A molekulaláncokba törési pontok vannak beépítve.

ZEIT, 24. 2. 2022

Ewiges Kleben

KOMMENT

Sok készülék burkolatának felfeszítésével, flexelésével, kalapácsolásával töltöttem el időmet. Igen szórakoztató. Értetetlenül nézek egy készülékre, amelyben minden ép: a motor, az elektronika, a tartályok – csak egy tömítőgyűrű miatt kell kidobni az egészet. Valójában nem is az anyag fáj, hanem az ember, aki lemegy kutyába. Mérnökök generációjának tucatjai szerkesztettek életünket megkönnyebbítő, sőt, életmentő gépeket. Most pedig tehetségüket arra használják, hogyan szúrjanak ki a vásárlókkal. Itt kettő boldogtalan: A mérnök és a fogyasztó.

Lásd még: Obszolencia kislexikon, Szelíd Energia Füzetek 13.

RS

 

IGYON EGY KÁVÉT A TERROR HÁZÁBAN! RózsaS
-Hallotta, megnyílt a terror háza!
-Hogyne hallottam volna! Már a megnyitás előtt ott bivakoltunk a feleségemmel, hogy elsőnek jussunk be!
-Én a barátom újságíró igazolványával már a sajtóbemutatón ott voltam.
-De az csak rövid volt, mi egészen a zárásig ott gyönyörködtünk nejemmel.
-Szo, szo, mi voltunk a Szépművészetiben is, de ez jobban tetszett.
-Elragadó, uram, bombasztikus! Bőrnyúzók, vércsapolók, agylékelők – micsoda technológiák! Na, és a cellák!
-Nekem mondja? Én egy éjszakára bezárattam magam az egyesbe. Reggel úgy locsoltak föl.
-Én fölpróbáltam a spanyol csizmát. Egy számmal kisebb volt.
-Látta a fogó készletet? Elsőrangú krómacél. Rögtön rendeltem is magamnak, hiányzott a gyűjteményemből.
-Na és az ütleg-garnitúra? Uram, mit mondjak, összefutott a nyál a számban!
-Hát a dereshez mit szól? Az se kutya! Pszt… karácsonyra egy ilyennel lepem meg a feleségem…
-És az elektromos sokkoló! 20 000 volt! Uram, én sokkolva voltam!
-Bocsánat, 25 000.
-20 000, ha mondom, megszámoltam, uram.
-Én meg a nagybátyámtól tudom, ő építette.
-Oh, üdvözletem az úrnak, remek munka. Vesz még föl megrendelést?
-Hogyne. Képzelje, hirtelen annyi lett a munkája, hogy ki kellett bővíteni az üzemét.
-Hát kérem, gazdasági növekedés van. Még az Uniót is lehagyjuk!
-De le ám! Utolérhetetlenek vagyunk! Képzelje el őket, hogy fognak ámulni, ha megnyitjuk a terror országát!
-A terror országát? Ez biztos?
-Úgy éljek, uram. De hova siet?
-Megyek helyet foglalni!

 

www.okobetyar.blog.hu

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://okobetyar.blog.hu/api/trackback/id/tr7817767730

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása