LEMONDANI A KÉNYELEMRŐL – Készek rá a németek? - SPIEGEL/RózsaS
-Higgyetek a jövőben! - fejezte be Elon Musk a Grünheide-i TESLA-gyár megnyitását. Olaf Scholz és Robert Habeck, kancellár és alkancellár, figyelmesen hallgatták. A Tesla nemcsak pár munkahellyel többet jelent Brandenburgban, hanem start a perfekt jövőbe. Gondtalanul tovább autózhatunk (a Modell Y 40 e€, 15 Mft), a klíma és a GDP védve.
Ezt ígérte a német politika: A jövő egyre jobb lesz, az emberek szorgalmából a jólét mindig csak növekszik, mintha ez természeti törvény lenne és, ha válság jön, kisimítja a kormány. Merkel nem szolgált víziókkal, hagyta a németeket jól aludni, kész volt a válságokat visszaverni. Tette ugyan a jövő terhére, ám ezért becsülték. A kormány eltolta magától a nehéz problémákat. A pénzügyi válságban garantálta a betétek biztonságát, a járvány alatt kárpótolta a kiesett jövedelmeket, támogatta a vállalkozásokat. A klímakrízis ellen lassú, fájdalommentes fordulatot szorgalmazott, bízva az új technikákban – E-autó dízel helyett.
A mostani kormány az orosz agresszióra is Merkel-módra reagál. Megpróbálja a problémákat távol tartani, a terheléseket elosztani, szankcionálni, de csak épp annyit, hogy a gazdaságnak ne fájjon. Ám a háború bizonyosságokat ingat meg és kételyeket ébreszt.
A megszakított beszállítói láncok, a gabona kiesése Ukrajna és Oroszország részéről tovább fűtik az inflációt. Betetőzné ezt az orosz gáz leállása.
Mehet minden, mint eddig? Kiosonhatunk az orosz függőségből? Nem kellene többet segítenünk Ukrajnának? Van egyáltalán választásunk, vagy a gazdasági válság amúgy is jön? Fölkészítheti ezekre a kormány a társadalmat?
A zöld Ricarda Lang: „ Be kell vallanunk, nem tudjuk, mi jön még.Valószínűleg nem mindent tudunk kivédeni.” Lindner (FDP), aki még mindig tiltaná a további eladósodást: „A 2023-as költségvetésbe már nem fog növekedés-osztalék befolyni.”
A civilek, élükön Navid Kermani íróval, rögtön a háború kitörésekor követelték az orosz energiától való elszakadást. Az importstop önként vállalt áldozat lenne. Bár radikális, mégis igen népszerű: A lakosság 40%-a támogatja. (Szóban? RS). Kermani számításokra utal, melyek szerint a gazdaság visszaesése kezelhető lenne. Ám hozzáteszi, ezt pontosan nem lehet megítélni. Vélhetőleg a bojkottpártiak nem is kalkulálnak, nem mérlegelik az esélyeket és a kockázatokat, a recessziót nem állítják szembe a háborús halottakkal. Más logika vezérli őket, segíteni, amennyire lehet. Mi teszi őt bizakodóvá, hogy az emberek segítőkészek maradnak és nem kezdenek el számolni? Kermani: „Nem vagyok bizakodó, csak reménykedő.”
A kormányban másképp gondolják. „Ha a gazdasági válság a járvány szintjén maradna, ahogy néhány tudós előrelátja, rögtön csinálnám.” - mondja egy kormánytag. Ám ezt senki sem garantálja. Bojkott esetén iparágak omolhatnak össze, tömeges munkanélküliség lenne, orosz olaj nélkül a keletnémet benzinkutak kiürülnének. Mintha a koalíció azt hinné, az emberek, bár követelik a bojkottot, megvalósítása esetén nem tudnának mihez kezdeni. A lakosság csak állandó anyagi kielégítéssel tartható nyugalomban. Kermani: „ A konkrét korlátozásoktól minden kormány visszariad. Még az autómentes vasárnaptól is. Csak semmibe ne kerüljön.” Pedig költségek mindig vannak, csak tagadják, vagy elodázzák. Így teszik a klímavédelemben, az adósságokkal és így volt a pandémiában is, amikor az iskolákat bezárták, de a barkács-áruházak nyitva voltak. Ez a ki nem mondott köztársasági költségszabadság piszkos alapja. A számlát mindig valaki más fizette, most indirekt Ukrajna.
„Nem azt mondom, hogy erkölcsileg kötelesek vagyunk az utolsó ingünket is odaadni, de néhány korlátozást el kell viselnünk. Messze vagyunk attól, hogy mindent megtettünk. A legkeményebb eszközünket be sem vetettük.” Nem kell föltétlen totál-bojkott, 1973-ban is főleg csak autómentes vasárnapok voltak. Tiltani kellene a rövid repülőutakat, tempólimit esedékes és olcsó közközlekedés. Az Országos Energia- és Vízgazdasági Szövetség (Bundesverband der Energie- und Wasserwirtschaft) összeállított egy sor olyan intézkedést, amellyel az orosz gázimport fele kiváltható – pl. okosabb fűtéssel.
A zöld gazdasági miniszter: „LNG-ről és kőolajról beszélünk, de minden m3 gáz, amit nem égetünk el, óriásit segít.” Kész „regulációról” beszélni, ami a tilalom szépített kifejezése. Katar-ban szinte megalázkodott, hogy gázt kapjon. Ez része a paktumnak, amit a polgárokkal kötne. „Szuper, ha az emberek energiát spórolnak. De milyen kormány az, ami ezt mondja: Tegyétek csak, én nem teszek semmit?” Habeck utazó fosszilisenergia-kereskedővé vált, minden forrást fölkutat. Viszonzásul elvárja, hogy Németország Putyintól spórolással váljon el.
Néhány zöld ezt már rég így látja, ám ódzkodott lemondásra fölszólítani. Azt is kerülték, hogy a válságban régi követeléseikkel rukkoljanak elő. Sajátos logika: Ha a történelem igazat ad nekik, nem szabad igazmondóként föllépniük.
A héten meghozott „tehermentesítő csomag” a régi gondolkodást tükrözi. A lakosokat tehermentesíteni kell. A program tényleg tartalmaz sok költségkiegyenlítést, ám a zöldek beleszuszakolták a takarékosságot is. Hatékonyságról és a tiszta gázfűtés végéről van szó. (Olajjal, szénnel, fával fűteni? Inkább abbahagyni a jakuzzi és a futballpálya fűtését! RS). „Rövid távon minden szektor biztos ellátásához főleg a fogyasztás-csökkentés vezet.” A kormány energiatakarékossági kampányt indít, először szép szóval próbálkoznak. Saskia Esken (SPD): „Elméletileg mindenki hatással lehet személyes fogyasztása alakításával, de ezt a döntést szuverén módon kell, hogy meghozza. Akinek nincs pénze, az amúgy is hideg fűtéssel él. Ha E-autót használok, húst nem eszem, akkor ez egy privilegizált döntés.” Nem így Wolfgang Kubicki(FDP): „Az embereknek azt mondani, most fázzanak egy kicsit, kevesebb húst egyenek, kevesebbet autózzanak, ez egy kiemelkedő, eliter nézőpont. Az ilyen fölszólítások címzettjei azok, akiket az energia- és élelemdrágulás keményen érint és nem azok, akik spórolásra szólítanak föl.” Ulrich Schneider, (Paritätische Wohlfahrtsverband) a legszegényebbeket képviseli, akiknek autójuk sincs. „Mindig a vidéki nővért hozzák elő, aki rá van utalva autójára. Nyilván mind ugyanazt a nővért ismerik.” Aki sokat fogyaszt, sokat is visszafoghat. „Sokat spórolhatnak, mert egy pazarló társadalom vagyunk.”
Friedrich Merz, CDU, először le akarta állítani a Nord Stream 1-et, de a gazdaság fölsikoltott. Másrészt az ellenzéki Union a benzinköltség támogatása mellett volt. Leghangosabban a Saar-vidéki miniszterelnök Tobias Hans, akinek a nyakán a vasárnapi Land-választás. A politikai tankönyv szerint: Ajándékokat ígérgetni, nem megszorításokat.
Philipp Lepenies, politika-professzor, Freie Universität Berlin: „Erősen benne van a fejekben, hogy az a politika jó, amelyik nem tilt. Konzúm-kultúrában élünk, nem nélkülözés-kultúrában. Előítélet, hogy a piacgazdaság csak úgy működik, ha az egyén joga korlátlanul fogyasztani. Az ember nem mint polgár szerepel, hanem mint fogyasztó, akit az állam csak akadályoz. Az állam-fogyasztó antagonizmus felelős ezért a tiltás- és lemondás-hisztériáért.”
Philipp Hübl, filozófus, Universität der Künste Berlin: „Pedig a lemondásra való pillanat épp most érkezett el. Paradox módon, azok hajlamosabbak kevesebbel beérni, akik amúgy is rosszabbul élnek. Az elmúlt 2 járványéveben mindenkinek egy kicsit rosszabbul ment. A segítőkészség most rendkívül nagy, látni az Ukrajna-rekord adományokon. A lemondás erősít. „Az emberek nehezen távolodnak el a status quo-tól. Ám ha jó és könnyen érthető okok állnak fenn, hajlandók a korlátozásokra. Mindenkinek világos, ha egy diktátor szülészetet bombáztat le.
Mivel a tiltás és a lemondás hosszú ideig száműzve volt, maradt az ár, mint szabályzó eszköz. A piac hatékonyabban szabályoz, ezért az áremelkedések és követelések moderáltak maradtak – ez volt az érvelés a klímavédelemben. Most dereng, hogy ez nem így van. Az árak erősen emelkednek és szorongatják az embereket.
A Ni, Pd, vasérc, acél hiánycikk vagy vagyonokba kerül, mert a forrás orosz vagy ukrán. A félvezetőkhöz szükséges nemesgázok szűkösek. Carsten Linnemann, CDU: „Aki az oroszokkal üzletelt, legkésőbb a krími válságnál tudhatta, nagy kockázatokat vállal.” A VW-CEO, Herbert Diess fölpanaszolta, elmaradt a kábelszállítás Ukrajnából. A BASF, még a háború előtt, 800 M € energia többletköltséget jelentett. A privát háztartások gázfűtése 1000 €-val kerül többe évente.
Mindehhez jön az élelmiszerpiac fölbolydulása. Ukrajna és Oroszország a búza, az árpa, a napraforgóolaj fontos termelői, de műtrágyában is erősek. 3 M menekült érkezett az EU-ba, de még többen jöhetnek. Nekik támogatásra, lakásra, gondoskodásra van szükségük. A költségek elosztása kérdéseket vet föl. Kik viseljék és kik kapjanak fölmentést? Schneider: „A problémák csak a társadalom egy rétegét érintik. Sok német legfeljebb nem tesz annyit a takarékba, nekik nem kell a vajaskenyérről, sem az ínyencségekről lemondani.” Ki meri mondani a kormány ezt egy olyan országban, ahol Merz (CDU), magát a középosztály milliomosának nevezi? Legkésőbb ennél a pontnál lépnek föl pártérdekek a politika félelmében a néptől való elvárástól. A zöld választók jól keresnek, az FDP-sek még jobban. Elvárásokkal a szegényebbek felé inkább az SPD él, a gazdagok felé inkább az FDP. Hubertus Heil (SPD), szociális miniszter a benzinpénzből ki akarja zárni azokat, akik 4000 €-n felül keresnek havonta. A zöldek a Hartz-IV-eseket tehermentesítenék. A pénzügyminiszter, Lindner (FDP): „Prioritásokról van szó, de először a meglevő szolid pénzeléséről. Emelhetők-e a szociális kiadások?”
Gerhart Baum (90), volt belügyminiszter, 12 évesen átélte Drezda bombázását. „Hosszú időre el kell búcsúznunk a megszokott jólétünktől.” (Találkoztam vele Kölnben, 1982 táján. RS).
A kormánypártokban sokan így gondolkodnak, de a lemondást nem tudják szelídebb formában megfogalmazni. Mindenkinek meg kell tanulni kevesebbel boldogulni.
SPIEGEL, 26. 3. 2022
Drohende Entbehrung
KOMMENT
Amikor doktorandusz elődöm íróasztalát átvettem a kölni laborban, az egyik fiókban találtam egy darab aranyat. 1993-ban az ENERGIESCHULE KÖLN figyelmeztetett, de a kutya sem hallgatott rá. Most megkapjuk a kutya vacsoráját.
RS
