HADI GAZDASÁG – Az állam beavatkozik – ZEIT/RózsaS
„Minden előállítandó áru mennyisége és fajtája rögzített.” - adta ki Walther Funk gazdasági miniszter, 1942. nov. 25-én. „Minden más, itt meg nem nevezett áru, produkciója tilos.”
A mai gazdasági minisztert, Robert Habeck-et Funk mellé tenni nyilván botorság, mégis lehetséges, hogy a mai gazdaság egyes részei állami irányítás alá kerülnek. Pl. a gázellátás és a közlekedés. Putyin gázredukciójával a háború megérkezett Németországba – finom fegyverként.
Ha jön a tél, háztartások és vállalatok nem tudják gázszámlájukat kifizetni. Cégek csődölnek be. Az ampelkoalíció azt ígérte, senkinek sem fog fájni, vagy mégis? Jön a hadi gazdaság?
A kormány úgy hiszi, pénzzel minden megoldható. Családi jutalék, benzinrabatt, 9 €-vonatjegy - csak a kezdet. Minden munkavállaló kap 300 € inflációs kompenzációt. Scholz kancellár további csomagon dolgozik, egyszeri juttatásokon és adókedvezményeken. Ám a kincstár lassan kiürül. Januártól be akarják tartani az alkotmányos adósságstopot. Ám a pénztől függetlenül is áruszűke fenyeget. Attól nem lesz több gáz, acél és búza, ha a kormány pénzt osztogat. A drágulás fölemészti a jutalékokat – különösen a vékonypénzűekét.
Elméletileg a megoldás egyszerű: A gazdagok vegyenek vissza a fogyasztással, hogy a többieknek is jusson. Ám az életben másként történik. A Heinrich-Böckler-Stiftung kérdésére a 2000 € nettó-jövedelműek 27%-a tervez kevesebb melegvíz-fogyasztást, a 4500 eurósok csak 7%-a. Akinek nem számít, tékozol tovább, a szankciók nem hatnak a gazdagokra. 2020-as recesszió várható, az állam belenyúl a gazdaságba, mint a háborús időkben.
Az USA-ban a pandémia alatt óriási összegekkel támogatták a vakcina-kifejlesztést (»Operation Warp Speed«). Trump utasította az autógyárakat, hogy lélegeztetőgépeket gyártsanak. Habeck francia kollégája, Bruno Le Maire titulusa: Gazdasági, pénzügyi és ipari szuverenitás miniszter.
Ludwig Erhard sugalmazta a német szociális piacgazdaságot, a náci dirigista modell ellentettjét. Úgy vélték, a gazdaság és az állam szigorú szétválasztása jólétet hoz és megakadályozza a politikai és gazdasági hatalmak koncentrációját is.
Ám a régi antifasiszta modell már nem időszerű. Valamikor februárban kezd kifogyni a gáz és dönteni kell, ki kaphat a maradékból. Első helyen a háztartások és a létfontosságú intézmények (mentők, rendőrség, tűzoltók – 1,5 M kWh/év). Az állam dönti el, mit termeljenek a gyárak és kik húzhatják le a rólót. (Talán a műkörmösök? RS).
Bonyolítja, hogy az EU-államok egymást látják el gázzal. Legrosszabb esetben a Bundesregierung dönti el, hogy a bajor cégek vagy az osztrák fogyasztók kapjanak gázt. Előfordulhat, hogy a hollandok zárják el a csöveket a németek felé, saját lakosságuk érdekében.
A fölkészülések a legrosszabb napra már folynak. Amikor Klaus Müller, a Bundesnetzagentur főnöke kérte, jelentkezzenek azok a cégek, akik lemondanának a gázról, senki sem nyújtózkodott. „Akkor mindenki kevesebbet kap.” Erre beindult a mozgolódás. Árverés lesz, aki a legkönnyebben lemond a gázról, prémiumot kap. Danyal Bayaz, Baden-Würtenberg pénzügyminisztere belengette, jöjjön egy hadi szolidaritás adó (»Kriegssoli«), bár a koalíció kizárt minden adóemelést. Ám ha a vihar elmúlik, meg kell válaszolni, ki fizesse a segélycsomagokat. Bréma különadót akar kivetni a háborúból profitálókra. Mario Draghi már bevezetett valami hasonlót Itáliában.
Az orosz gázstop teljesen új politikára kényszerít. Az állam maga válna vállalkozássá. A németek beleszagolnának a tervgazdaságba. (Üdvözöl Kölnből ökoszocialista barátom, Saral Sarkal. RS). Olyan lenne, mint a járvány csúcspontján: Boltok bezárva, kijárási tilalom, utazás betiltva. Mindezt a lakosság jól viselte, mert a kormány a kényszerhelyzetet jól kommunikálta. És most? A kormány már készül a szankciók bírálatára, ha a költségek nőnek. A szakértői tanács (Sachverständigenrat) azt javasolta, meg kellene jobban nézni a japán energiapolitikát.
Az 1973-as olajválságkor leálltak a mozgólépcsők, a liftek, klímák. Most a nemzetközi energiaügynökség autómentes napokat követel. A britek a háborúban egyszerűen elrendelték, hogy a fegyvergyártásra több munkást képezzenek ki. Bár ilyenről még senki sem beszél, arról szó esik, hogy a kormány beavatkozzon a munkapiacba. Épületek szanálása sok energiát takarítana meg, ám hiányzik 170 000 szakmunkás az építőiparban (villany-, fűtésszerelők, szanitertechnikusok). A Tübingen-i polgármester, Boris Palmer, lakbérstopot követel, mert az építőanyag-szűke miatt leáll a lakásépítés.
A kormánypártok még abban reménykednek, hogy a tél ilyen radikális intézkedések nélkül megúszható. Ezeknek minden pontja puskapor a koalícióra: Főleg az FDP makacskodik, a legenyhébb sebességkorlátozásnak is ellenáll.
ZEIT, 30. 6. 2022
Folgt auf den Krieg die Kriegswirtschaft?
KOMMENT
1973-ban szájtátva sétáltunk Köln autóútjain – micsoda csend és tiszta levegő! A zöld mozgalmak az energiára irányították a figyelmet, összeraktuk az ENERGIEMENÜ-t, napkollektorokat építettünk, a népfőiskolákon energiakurzusokat tartottunk. Átköltözésem után 13 Szelíd Energia Füzet született magyarul. Az első magyar házi napkollektor 5000 DM-be került, saját takarékomból. (Lásd: Építsünk tartálykollektort!). A magyarok legalább annyit tehetnének, hogy csínján bánnak a meleg vízzel.
RS
