életmentő, önellátó képesség és tudás, míg a gombnyomogató, magasan szakképzett városi „guckt blöd aus der Wäsche”, bambán bámul ki az ingéből, ha utoljára kürtöl az angyal…

(Elképesztő volt a technikai és személyi fölhajtás ezeken a rendezvényeken: műszakiak, biztonságiak, vendéglátók, tudományos celebek, újságírók nyüzsögnek; a gyönyörű lágymányosi nagyelőadóban ismételten építik-bontják a tévé-technikákat – elfelejtették állandóra beépíteni… /A tévéadásokat később egy rátarti, kotnyeles riporter kisajátítja, főszereplőjévé teszi magát; közpénzünkön gyógytornát, orvosi leleteket, génanalízist rendel meg/. Ez a nagy csinnadratta keltett gyanút, no, meg az óriáscégek reklámplakátjai. A 2004-es tüntetés a Mindentudás Egyeteme ellen tudománykritikus, tiltakozik a tudomány kiárusítása ellen, amennyiben a multik kisajátítják azt. A kutatásokat ők pénzelik és pozitivista módon az jön ki, amit ők akarnak. A Mtud Egyeteme lelepleződik: nem más, mint a tudománybabona szentesítése és a multik reklámrendezvénye.)

Visszariadt tudósok – hősök, balekok? 2014. május 13..

Mikor siklott ki?

Szívbajos kínaiak?

Már akkor írtak, mikor mi még „kalandoztunk”, vagyis a rabláson kívül máshoz nem igen értettünk.

Mágneses iránytű:   Kína, Kr. előtt 350. évben

Papír:                     Kína, Kr. után 220 körül

Lőpor:                   Kína, 250 körül

Könyvnyomtatás: Kína, 600 körül

Gőzgépet mért nem építettek? Konfucius hatása lehet a válasz: nem a technikai találmányok a cél, hanem az ember jellemének csiszolása; légy emberibb, igazságosabb, erényesebb. (Ma a kínai atombomba, űrhajó építői mintha megfeledkeztek volna erről). A puskapor után észbe kaptak, visszariadtak.

Európa nem szívbajos

Az inkvizíciót csöppet sem zavarta a hatodik parancsolat (Ne ölj). Isten nevében olyan eszközöket találtak föl, mint a spanyolcsizma, ujjszorító, angol koporsó. Ha Európa ezer évvel előbb találja föl a lőport, ezer évvel előbb röpíti levegőbe önmagát. (Még szerencse, hogy Marco Polo nem is volt Kínában, mint nemrég kiderült.)

Leonardo Da Vinci a Medicieknek nemcsak festegetett. Ostromgépeket, kilövőmasinákat, katapultáló készülékeket is tervezett, nem éppen humanista módon. Az ölésművészet mindig jó üzlet volt. Míg Leonardo a lövegek röppályáját nem tudta belőni (szerencsére?), annál eredményesebb lett földije száz évvel később, aki már richtig matematikai egyenletekkel dolgozott.  

Galilei sem volt szívbajos, mikor a pádovai katonai akadémiáját alapította. Jól jött neki a hatalom pénzecskéje, nem zavarta, hogy majd távcsővel és jól célzó ágyúkkal több embert lehetett kinyuvasztani.

A bombák bombája

Ám az igazi emberölő pokolgép egészen a századfordulóig váratott magára. Ez a szétzúzó tudomány feladata lett. Az atom átvilágítása, Rutherford első atomátalakítása, Einstein energiaképlete ágyazott meg az atombombának.

Ettore Majorana: atomfizikus, fejszámoló zseni, 1938-ban Palermóban fölszáll a nápolyi hajóra és nyoma veszik. Előre látta a láncreakció veszélyét, meghasonlott önmagával, sem csinálni, sem abbahagyni nem tudta?

Walter Nernst (lásd Nernst-törvény, elektrokémia): „Mi, úgymond egy lőporszigeten élünk, amelyhez még nem találták föl a gyufát” (1921).

Max Born (lásd Born-Haber körfolyamat): Kvéker felesége hatására mindvégig távol tartotta magát a katonai kutatásoktól. Asszisztensnője, Helen Smith, mikor az atomhasításról és alkalmazásáról értesült, föladta a fizikát és jogra váltott.

Otto Hahn (első uránhasítás, 1938): „Öngyilkosság járt az eszemben”. (Miután 1945-ben értesült a hirosimai 70 000 halottról). Sokan sejtették és figyelmeztettek, aztán maguk rohantak a postára (Joliot , 1939) avagy a generálisokhoz (Szilárd, 1939) pokoli fölfedezésükkel, csakhogy a többit megelőzzék. Szilárd Leó: 1939-ben az USA-ban már a nukleáris fegyverkezési hajszát is pontosan előre látta. Heisenberg erről az évről így nyilatkozott: „1939-ben még 12 ember közös megegyezéssel meg tudta volna akadályozni az atombomba építését”. Szilárd elkeseredetten próbálta ezt a tucat atomfizikust visszatartásra késztetni, mígnem maga is nyomás alá került: karrierjét kockáztatta, ha nem közli munkáit a nukleáris láncreakcióról. Szilárd aztán - tévhitben a Hitler-atombombáról – fűhöz-fához szaladgált, hogy megindítsa az atombomba előállítását. Amikor Wigner Jenővel 1939 nyarán ebben az ügyben Einstein keresgélték egy nyaralóhelyen és nem találták, Szilárd így szólt Wignerhez: „Hagyjuk abba és menjünk haza. Talán nem is kell ennek így lennie. Meglehet szörnyű hibát követünk el, ha ebben az ügyben Einstein segítségével valamilyen hatósághoz fordulunk. Amit az állam egyszer megkaparint, többet nem ereszt el…” Ám Wigner erősködött: „Kötelességünk így cselekedni. Ez a mi hozzájárulásunk egy szörnyű katasztrófa megakadályozásához”

Wigner az a katasztrófát idézte elő, amit meg akart gátolni. Einstein utólag szabadkozott, nem egészen értette, miféle leveleket irkált alá.

Nobel arról beszélt, hogy a hadseregeket föl kell oszlatni, ezek meg 150 000 embert hurcoltak össze azért, hogy egy olyan pokolgépet szerkesszenek, ami egy pillanat alatt 70 ezer ártatlan embert megöl és ezreket megnyomorít. (Lásd: Vissza a Nobel-díjakat!) Jobban teszi Szilárd és az egész társaság: Teller Ede, Wigner Jenő Pál, Victor Weisskopf, ha nem is portásként, de legalább szerény fizika-professzorként élik le életüket? Mert végül egyikük sem akart kimaradni a buliból, ha már az úgyis beindult. „Megcsinálják mások!” – ez érv?

Robert Oppenheimer: a Manhattan-projekt főszakembere, versrajongó, az A-bomba eszkábálásakor egy indiai dalt dúdolgatott: ÉN VAGYOK A HALÁL, MINDEN VILÁGOK PUSZTÍTÓJA. Amikor a háború után, 1954-ben az amerikai antikommunista hisztéria áldozata lett, nyilván elment a kedve a dúdolgatástól.

Teller Ede: Hogy nemcsak a politikusok, de az atomfizikusok is egy okulatlan, hajthatatlan népség, mutatja, hogy az urán- és plutóniumbomba után, amikor már a katasztrófa tény volt, Teller Ede nem hagyja ki a hidrogénbomba kieszelését, miután azt a lehetőséget, hogy a láncreakció az egész légkörre kiterjed, elvetették.

Kathleen Lonsdale, angol kristályfizikus: „Azt a kockázatot, hogy a kutató jó szándékú munkájával később visszaélnek, mindig vállalni kell. De ha már ismert, hogy a munka célja bűnös és rosszakaratú, a személyi felelősség alól senki sem menthető föl”! Carl Friedrich von Weizsäcker: atomfizikus, a nácik alatt mint az Uranverein tagja dolgozott a német atombombán, ami „Isten kegyelméből nem sikerült”. (Nem sikerülhetett: csak akkor derült ki, mikor az amik neki fogtak, mekkora anyag-, ember, erőráfordítás kell hozzá). Tellerről mondta: Értékelem, de nem tisztelem. A háború után pacifista lett, Jürgen Habermas-szal egy technika hatásait kutató intézetet vezetett és átállt hozzánk, az antiatom mozgalomhoz. A vissza nem riadt „tudósaink” az atombombával egy olyan ördögi gépet hagytak ránk, amely most már örökké ott lebeg a fejünk fölött és egyszer a túlnépesedés problémáját fogja megoldani. Ha ebben nem előzi meg egy másik „találmány”…

Szelíd Energia füzetek

2014. május 13.

Honlapunkról elérhető a Rózsa Sándor által szerkesztett Szelíd Energia Füzetek 5., 7., 9., 10., 11., 12. száma. Egyszerű, de nagyszerű szerkezetek, melyek a környezetkímélő energiahasználathoz és az energiaönellátáshoz segítenek hozzá.

Szelíd Energia füzetek 5.
Energiamérlegek a mezőgazdaságban

Szelíd Energia füzetek 7.
Ökolabor hulladékból - 25 kísérlettel

Szelíd Energia füzetek 9. - I. Rész Szelíd Energia füzetek 9. - II. rész
Szelíd energia ösvény - Diákkalauz - 10 állomás - 10 készülék
1. Savonius rotor
2. Légcsavaros szélmotor
3. Vízemelő kos
4. Szolár szárító
5. Napelemes villanytelep
6. Vízmelegítő tartálykollektor
7. Vízmelegítő síkkollektor
8. Földhőcserélős hűtő
9. Téli tartályos komposztáló
10. Törpe vízerőmű

Szelíd Energia füzetek 10.
Építsünk tartálykollektort!
1. Szerkezet és működés
2. Síkkollektort vagy tartálykollektort?
3. Gyári tartálykollektorok
4. Műhely, asztalosszerszámok
5. Anyaglista
6. A tartály
7. A tk. kezelése és megóvása
8. Az építés szakaszai

Szelíd Energia füzetek 11.
Kísérletek pillepalackkal
22 kísérlet
1. Nagyító és duda
2. Száraz marad a papír
3. Robbanó palackok
4. Kinek van nagyobb tüdeje?
5. Műtüdő
6. Fejre álló flakon
7. Szellemkéz és tűzhányó
8. Óriásbuborék
9. Jégbe zárt virág
10. Közlekedő edények – nem villamosok!
11. Vízóra és jégcsap
12. Olaj és víz – bőrápoló tej
13. Zseb-napóra
14. Iránytű PET-pohárban
15. 1+1+1=1? Három vízsugárból egy!
16. Liftező borsszemek
17. Vihar (tornádó) a biliben – Coriolis-erő
18. Tölcsérben maradt vizet szívószállal leengedünk
19. Rakéta-flakon
20. Papírhajó mosogatószer meghajtással
21. Héron-szökőkút
22. Cartesius-búvár
Függelék: Műanyagok meghatározása sós vízzel és lángpróbával

Szelíd Energia füzetek 12.
Robinzon-ház
Leválni a víz-, a gáz-, a villanyvezetékről 300.000 Ft-ból:
- saját kút
- saját vegyes fűtés
- saját villanytelep
Nincs vízszámla, nincs gázszámla, nincs villanyszámla!
Van viszont: mértékletesség, ügyesség és sok-sok munka!

Fundik, reálok és tarifák

2014. május 25.

A Magyar Hírlap interjúja a Szelíd Energia Alapítvány munkatársával.

Rózsa Sándor a hajdani Jugoszláviában született, Zentán. A hetvenes évek elején Újvidéken vegyésznek tanult. Az akkori új sympozionosok körébe tartozott. 1974-ben a rendőrségi zaklatások elől ment Németországba. Ott fejezte be tanulmányait, és lett egy életre környezetvédelmi aktivista. 1994 óta Magyarországon él, a Szelíd Energia Alapítvány munkatársa.

Rózsa Sándornak nagy csalódást okozott a hazai környezetvédelem állapota. Szerinte a szervezetek jó része a pénzszerzésre koncentrál - fotó: Németh András Péter

Ma már mindennapos témának számít a környezettudatos magatartás és a környezeti károk enyhítésének ügye. Hogyan vert gyökeret mindez a hetvenes évek elején Németországban?

A Kölni Szervetlen Kémiai Intézetben dolgoztam, amikor az egyik kollégám meghívott egy szó szerint föld alatti, macskaszagú pincébe. Kezdetben az élelmiszerek vegyi szennyeződéseivel foglalkoztunk. Kiadtunk egy könyvet Kémia az élelmiszerekben címmel, ez óriási siker lett. Megalakítottuk a Katalyse Institutot, azaz Katalízis Intézetet. Pénzünk lett, kikerültünk a pincéből. A hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején nagyon sok csoport járt be hasonló utat. Akkoriban a német ipar meglehetősen elhanyagolta a környezeti kérdéseket. A lakosságot viszont elkezdték érdekelni ezek a dolgok, a környezetvédelmet is igényelni kezdték. Köln és környéke volt a német zöld- és környezetvédő mozgalmak bölcsője.

A mozgalomból rövidesen kiváltak a politikusok. Belőlük lettek később a Zöldek. A hajdani NSZK-ban már viszonylag korán kezdtek elkülönülni a nagypolitika felé orientálódó emberek és a jobbára helyi, tényleges megoldásokat kereső társadalmi csoportok, az inkább aktivista kisközösségek. Gyorsan kialakult a csoportok saját hálózata, így sikerült megőrizni a viszonylagos politikai függetlenséget. Bizonyos szempontból persze megmaradt a szoros kapcsolat a politikusokkal. A zöldek a helyi képviselő-testületekben, sőt a parlamenti bizottságokban is mandátumokat engedtek át nekünk. A bizottságokban közvetlenül megszerezhettük a terveket, a titkosan kezelt információkat, és sokszor meg is akadályozhattuk a buldózerek, vagy ahogyan mi nevezzük ezeket, a sárga gépek indítását.

Rossz keresztény vagyok

2014. augusztus 08.

Nincs bennem semmi alázat a természettel és embertársaimmal szemben, vakon hiszek a tudományban, kevély és türelmetlen vagyok azokkal, akik más utakat látnak; mindenkit meg akarok győzni, azt hiszem magamról, én képviselem a végső igazságot, erőszakosan ágálok mások nézetei ellen és az enyém mellett, igazán meg sem hallgatom őket; gyorsan ítélkezem mindenki felett, a hét halálos bűn* mindegyikét elkövetem, azzal foglalkozom, ami elválaszt és nem azzal, ami összeköt. Egy mentségem van: tuvudovok mavadavár nyeveleveven beveszévélnivi. Savanyivi.

Legkésőbb az utolsó mondatnál tudhattátok volna, hogy ez egy provokáció, Rólatok beszéltem. Ő, aki haza gyalogolt Borból, hallgatott; ő tudta, miért. Elméje ekkor már kezdett homályosodni.

Zöld Pók, 2007 tavaszán

* hét főbűn: superbia (kevélység), avataria (kapzsiság), luxuria (bujaság), ira (harag), gula (torkosság), invidia (irígység), acedia (jóra való restség). L. még: B. Russel: Miért nem vagyok keresztény?

Fölbomló társadalom

2014. augusztus 08.

2014. július 15. ● Egy fülledt nyári nap krónikája

• Reggel a TV2-ben az Állami Számvevőszék álmosan a szemünkbe hazudozik: az államadóssággal semmi baj, föl-le megy, mint a Paks II-kölcsön árfolyama, ahol az új 120 milliárd majd eltűnik, ha jó lesz a gazdaság, csak nyugalom. (Tudja, hogy Paks II-nek lőttek, de családja, felesége van).

• Este egy tűzoltó teljes mundérban nyilatkozgat a tévének, háta mögött a lángoló Kodály-körönddel (?!). Száz lakót kitelepítenek, két tetőfedőt őrizetbe vesznek. Meghívok néhány szerelőt és fölgyújtják a tetőm?

• A szerelő, miután nem kapja meg a száz ezer forintos megbízást, megfenyeget, hogy ez így-úgy nem szabályos. A kéményseprő a szemembe mondja, ezt a kéményt le kell bontani és újra építeni 200 000 forintér. (A felső pár sort kell fúgázni, többször csináltam). Most 5-10 ezerért nem bajlódik, majd, ha munkanélküli lesz?

• A 3-as metró kigyulladt, füstölve futott be a Nyugatiba. (Ezzel poénkodtam „Kalandtúra 3-as metró”). 500 000 ember aggódjon, beér-e épen, időben a munkahelyére? Ők választották ezt a stadionépítőt?

• Egy 7 éves óvodást ünnepelnek a rendőrök a III. kerben, aki megszégyenítette őket, mikor segített elfogni egy táskatolvajt. (A rend őrei kávézgattak az őrsön? A belügyminiszter most ígérte meg, hogy minden pofon mellé állít egy rendőrt - „mintaprogram”). A rablót most ítélték el gyorsítva (?) 2 év 8 hónapra. Zsebtolvajlásért 2 év?  Mért rabolt? Egy rezsijét nem győző kirabol egy ékszereit sétáltatót? A börtönök túlzsúfoltak, küszöbön a börtönlázadások. Ha be- és kikerül, utána gyilkolni fog? 

• Visszahívják nyaralásukról a bírákat, mert perözön várható a legutóbbi kormányhatározat miatt devizahiteles ügyben, a bankok nem hagyják annyiban. (Az ügyes bíró eldobta a telefonját).

• A DK ellentüntetőjét csócsálják. Az ellenállás napját üdvözli az EU-Schulz, ezren tüntetnek a történelmi igazságtételért, kavicsokat tesznek le a Szabadság téren az ausschwitzi áldozatok emlékére – erről senki nem beszél.

• Az EBESZ kimondja: a Fidesz kétharmadát szabálytalanságokkal szerezte, magyarul: választási csalással. (DK: Megyünk Strasbourgba a bíróságra. (Kellünk nekik, mint púp a hátukra). Tüntetésről semmi hír. Majd tüntetünk, ha elvisznek bennünket?

• Felcsúton egy vízvezetékszerelő-útépítő cég újra pályázatokat nyer, holott a kertészethez nem is ért. 

• A képviselők 100 milliót kapnak, mikor nem is ülésezik a parlament, a képviselő akkor is dolgozik, ha nyaral (Schiffer).

Jövő-szcenárió – előzenekarral

2014. augusztus 08.

2014. július 8. ● Kijev-szcenárió

10 év után a szegény-gazdag elkülönülés átlépi a tűréshatárt. A gazdaság pang, nem tejel; eladták az utolsó állami jószágot is; az ország elvesztette hitelképességét: a bóvli állampapírok a kutyának sem kellenek; az aszályok hazavágták a mezőgazdaságot; az adósarc sem hoz semmit: a jól adózó multik besokalltak és kivonultak; az itthon rekedtek kibújnak az adó alól vagy nincs is miből adózniuk; a kivándorlás megszűnik: a külföld hasonló gondokkal küzd: már nem képes többet fölvenni; itthon már kirabolták a nyugdíjasokat és a sokadik jövő nemzedéket is; újabb 500 000 zuhan a szegénységbe, újabb százezer fiatal lesz nagykorú évente, akik hozzá szoktak a kényelemhez; a kirobbanó kannibalizmus - saját pártkatonák kirablása - is hamar véget ér (joguk van nem hülyének lenni), a dörzsöltek és hatalmasok pedig biztosították magukat svájci számlákkal, fegyveres őrséggel, priváthadsereggel – itt van Kijev!

Nyitott társadalom tüzijátékkal2014. augusztus 11.A kelet-európai összeomlásra a Nyugat nem tört ki diadalordításban: a most következő nehézségek nem kisebbek, csupán másmilyenek lesznek. Az utópia, ami volt, legalább egy magasztos értelmet adott az embereknek, amire a liberális társadalmak képtelenek.

Ezzel csupán visszavetik az egyént individuális kívánságainak betöltésére: egy világ, ahol minden lehetséges és semmi sem fontos. Ahol egy nemzedék az összes örökölt elvkincsekkel, igazságokkal és értékekkel egy vidám tűzijátékot rendez. A személyes gazdagság és kényelem szétzúzza azt az alapot, ahonnét ez a szabadság kinő. Umberto Eco írja, az „anything goes”-világok saját törvényeiket követve nem a szabadság magasabb fokát eredményezik, hanem szükségszerűen erőszakrendszerekbe csapnak át. Mennyire lehet egy liberális társadalom tartósan állandó? Demokratikus struktúrák, erőszakmegosztás, piacgazdaság csupán egy rendezett együttélés eszközei, korántsem maga a cél. Ralf Dahrendorf ezeket „cold project” néven illeti. Mit tegyünk? Kérdi Thomas Morus Utópiájában és négyszáz évre rá Lenin megadja rá magabiztos válaszát, amint önmagát és profi forradalmárjait a történelem alanyaivá kiáltja ki. Nyilván az ember ilyen válaszokat igényel, olyasvalamit, ami kielégíti vágyakozását valami Egészen Másmilyen, valami Nagy, valami Megingathatatlan után. Valami, ami fölötte van az évente emelkedő munkaabéreknek, az évi Ibiza vagy Seychellen nyaralásoknak, valami transzcendentális. Eugen Drewermann, Franz Alt, Luise Rinser tömeges könyvkiadásai is ezt jelzik. Magam sem tudom, mi csillapíthatná az emberek metafizika utáni szomját. A politika ilyen kérdésekre válasz nem ad, vagy ha igen, akkor szörnyűségeset. Ám az értelemkeresést, a meghittséget, a szilárd alapot nem biztosíthatja. A hosszú társadalmasítás után ez most minden egyes egyén saját föladata. Addig is ezt a „polgári társadalmat” állandósítani kell, viharállóvá tenni, fenntartó intézményeit erősíteni.

Joachim Fest

Frankfurter Allgemeine Zeitung, 1992. október 21.

Született túlélők vagyunk 2014. augusztus 11.Betegségeink 60%-a magától meggyógyul. Nem kell mást tennünk, csak hátra dőlnünk. Ha testünket-lelkünket nem terheljük tovább, pihenünk és megfelelően eszünk, iszunk - a test meggyógyítja önmagát. Ha nem így volna, nem volnánk itt, mint homo sapiens. Az ember 100 évig él – ha hagyják. Ismerjük föl az orvosi esetet!

Nemcsak a testünk öngyógyító: lelkünk is. Ha békén hagyják őskörnyezetében - meggyógyítja önmagát. Csodálatos életmegóvó reflexekkel, ösztönökkel, megérzési képességekkel rendelkezünk. Lelkünk gondozása talán a legfontosabb. Pálya- és párválasztás, ép test és lélek, család, szépérzék, mérték: életünk, emberségünk lényegét adja meg. Természetes környezetben, jó családban, barátok mellett, ha baj van, mindenki megtalálja a legjobb megoldást. De a lelki csapdákat már eleve el is kerülhette, pl. tapasztalt idősebbek segítségével, akik még azt is meg tudják mondani, jó lesz-e egy házasság? Ilyen ügyekben nem kérdezhetjük az informatikust, az csak nullát és egyet tud mondani. (Gyerekeink kiválóan kezelik a számítógépeket, de ez é l e t i d e g e n tudás, mert egy szöget sem tudnak beverni. A világpiacra képezik ki őket, csakhogy az bármely pillanatban összeomolhat.) De még az orvos sem mondja meg (minden 4. diagnózis téves), mitől lesz egyszerre mísz a hangulatunk, megy el az életkedvünk. Csakhogy az ilyen nagyszülők már eltűntek, nagyvárosban pedig – egész természetes reakció folytán - mindenki neurotikus lesz, „homo urbanicus”. Elveszíti józan ítélőképességét, lelkének nyugalmát. Munkahelyből meg abból választanunk, ami van. Így aztán iskolaorvosokhoz (Schulmediziner) fordulunk, agyafúrt gépekkel, pirulákkal próbáljuk kezeltetni magunkat. Minél több a gyógyszer, annál több a beteg. A város, az orvosok, a gyógyszerek csapdájába esünk. (Már 1988-ban a düsseldorfi MEDICA kiállításon 75 000 féle gyógyszert kínáltak, holott a WHO 360-at tart szükségesnek). Ha rossz helyre születünk, kétszer annyit kell dolgoznunk magunkon, de utána megnyugodhatunk: ennyit tudtunk tenni. Az ember kiszakította magát a természetből és ezért bűnhődik. Aki házában, gyereke helyett 10 000 gyári tárgyra vigyáz (ennyit számoltak Aachenben egy átlagos háztartásban), szalagon dolgozik, a tavaszodást sem veszi észre – nem maradhat egyensúlyban. Bárki tanúsíthatja: már egy félórányi séta egy közeli parkban mennyire fölszabadító tud lenni. Kutya- és macskatartók tudják: még az állat is, mint régi természet-társ, mennyit jelenthet. Újra kéne gombolni a kabátot.

Nem a tudomány

2014. augusztus 11.

Nem a tudomány és a technika életünk meghatározója.

Egy ketyerét nyomogatnak, ahelyett, hogy egymással beszélgetnének.

Társaságunkban egy orvos megdöbbenésemre az asztal alatt okostelefonját nézegette.

Áramszünet lett és mindenki elvesztette a fejét.

Gépek uralma az emberek fölött, technikafüggőség, tudománybabona: farok csóválja a kutyát?

A tudomány/technika csapdájába estünk, azt hisszük, megoldja az energiahiányt, a klímaátcsapást, a rák gyógyítását. (A rák inkább életmód, mint mérgek és vírusok kérdése). Kritikátlanul engedjük be életünkbe (lakásunkba) az újabb és újabb gépeket és azt hisszük, életünk sorsa függ tőlük.

A tudomány egyetlen fontos kérdésre sem adott választ: A világ szellemre és anyagra oszlik-e és mik ezek? Alárendelt-e egyike a másiknak? Egységes-e a világ és van-e célja? Valóban vannak-e természeti törvények, vagy csak mi hiszünk a létezésünkben, velünk született rendszeretetünk okán? Van-e méltó élet és hogyan érhetjük el? (B. Russel, 1943)

Valójában problémáinknak csupán egy tört része függ a tudománytól. Ha elromlik a bojler vagy az autó, igazából nem érint tragikusan. Ám, ha válunk, gyermekünk drogozik vagy daganatot kapunk - megrendít és össze is törhet. Mindezek kivédése inkább ösztöneink, megérzéseink, élettapasztalataink feladata. Pálya- és párválasztás, szerelmeink, családalapítás, életveszélyek elhárítása mind-mind ősi, elsődleges képességeink vizsgáztatása.

Hit és művészet, amelyek emberré tesznek bennünket, ezek fizikán túli, metafizikai életszemléletek. Ezeket a tudomány nem helyettesítheti. Ha meghalok, Einstein nevével az ajkamon leheljem ki lelkem? Élhetünk kimért, száraz technokrata életet, de minek? Fölmentek a Holdra, ahol csak kő és pusztaság, megölték a romantikát és jöttek vissza a Földre, ahol minden van: bor, tánc, szerelem. Mi a holdutazó meséje a világ népmesei kincséhez képest?

A kvantummechanika szegény és monoton: számtani egyenletek végeláthatatlan sora; míg egy vers, egy festmény, egy zenemű ezer arcát mutathatja. A Higgs-részecske fölfedezése egy ország kincstárnyi pénzzel, egy hadsereg fizikus ügyködésével, 27 km-es, óriási földalatti masinákkal ahhoz vezetett, amit már az ősember is tudott: Istenhez.

Schrödinger macskája örökké kergeti az egeret

2014. augusztus 11.

Egzakt tudomány – egzakt tévedés

A macskáról nem tudod, él-e, hal-e? De ha fölnyitod a dobozt, hogy megnézd, biztosan megölöd - méregüvegcsét törsz szét. Erdey-Grúznak (Elméleti fizikai kémia, I/81 o., 1962) nem tetszhetett Heisenberg bizonytalansági elve (1927):„A bizonytalansági elvből idealista filozófusok arra következtetnek, hogy a mikrovilágban az okság (kauzalitás) elve nem érvényes…a részecskék állapota bizonytalan és nem a rájuk ható okok következménye…ez az értelmezés téves: nem a részecske állapota határozatlan, hanem tudásunk korlátolt…ezért kénytelenek vagyunk egyelőre a részecskék természetének megfelelő leírásmódot használni. Hiba volna feltételezni, hogy nincs további fejlődés…”Heisenberg óta majd 100 év telt el és a „fejlődés” csak nem jön; a „leírásmód” is maradt. A kvantummechanikának azóta sem sikerült fölküzdenie magát a felvilágra. Fordítva jött: a határozatlanságra még rátettek egy lapáttal: Nemcsak az elektron pályája nem írható le előre, de „A jelen, az azt meghatározó összes adat