ÖKO-HAMLET A VÍGBEN

(Kicikiztem az Akadémiát – kinyírták.

Kicikiztem Atom-Aszódit – kinyírták.)

Zárt előadás, kemény ezer Ft-ért, a pénztárnál kapok fölös jegyet – de bár ne kaptam volna! Kényelmes székek (többször elszundítok, csak a zaj ver föl), előttem a karzaton egy zsiráfnyakú fiatalemberrel bújócskázunk, fölváltva csavargatjuk a fejünket aszerint, hogy a kedvesét ölelgeti-e, vagy a színpadot a szemével. A darab fülsiketítő robajjal indít (ne aludjunk el?), mint a moziban, pufogtatással próbálják pótolni a színészi teljesítményt? Hamlet apja érkezik egy orosz terepjárón az égből (?), egy építkezésre vagy egy börtönbe? A fene se gondolná, hogy ez egy középkori dán várfal akar lenni, ahol „őrök” szaladgálnak és ordibálnak, punk-öltözékben. A szellem-király pedig az a kontyos alak a tegnapi tévéből, aki inkább egy shaolin harcosnak tűnik, abból a tv-sorozatból. (A frizu mindenre jó, mint a vietnámi kenőcs). De mért akarja mindenki beírni magát a Hamlet-színház történetébe? „Akkor legyen ott egy mozgó platform, de lehessen rajta tornázni, akkor jobbról guruljon be egy ilyen építmény, villogó LEDekkel és bekamerázva, a Hamlet meg a 6-os villamosról ugorjon be, megoldható, Lacikám?” Közben ennek az egésznek a karbonlábnyoma az eget veri, ami épp most készül ránk szakadni – de ez hogy jön ide? (Bár ne jönne!) Nádasdy Ádámnak (Forgáchnak?) biztosan igaza van, ha fiatalok ezreit hozza be erre a „fiatalos” Hamletre (el is olvassák?), ha beleírja, hogy ne bántsd a civilt és le a zsarnokkal – de ez annyit ér, mint a tüntetések a K-téren. -Shakespeare-nek biztosan tetszene. - mondja feleségem, aki tucatjával hordja a gyerekeket színházba. Üssetek agyon, legyek vaskalapos, ósdi, vén színház-muffel, de szeretnék végre egy böcsületes, (szórakoztató)iparosmunkát látni, ahol puszta kézzel csinálnak színészetet, egy pantomim-Hamlet-et, ahonnan nem kell félidőben megszöknöm – a gyönyörű, virágzó, napsütéses vasárnapi délutánba! /ökobetyár könyve/