A KLÍMARIADÓ CSAK DACOT SZÜL
- Nico Stehr szociológus óva int a riadóztatástól és a szóhasználattól -
(Stehr 2011-ben fenntarthatósági intézetet alapított /Europäische zentrum für Nachhaltigheitsforschung, Uni Friedrichshafen/, könyve a „Társadalom és a klíma”)
SPIEGEL: Stehr úr, a klíma-téma megosztja a társadalmat. Itt a „Fridays for Future” aktivistái, amott a „Fridays for Hubraum” követői (lökettérfogat). Hogy jöhetett létre ez a szakadás?
STEHR: A fiatal nemzedék nagy része fölismerte, hogy jövőjük került veszélybe. Az idősebbek egy része nem hiszi, hogy életüket a klímaváltozás jelentősen befolyásolhatja. Hogy a klíma-téma felülre került, Greta Thunberg-nek köszönhetjük, de az utóbbi évek extrém időjárásának is.
Sp: A „Fridays for Future” aktivistái oldalukon elismert kutatókat tudhatnak. Hogy lehet, hogy ellenfeleik mégis tagadják a klímaváltozást?
St: A politika összességében opportunista módon reagál és beéri rövid távú intézkedésekkel. Az AfD-ben (Alternative für Deutschland) sok populista más ország populistáival együtt tagadja a klímakrízist. Ezek nacionalista pártok és a transznacionális-globális politikától elfordulnak. Ez látható az EU- és az euró elleni harcukon is. Ehhez jön még ezekben a politikai körökben a tudományhoz való általános kétkedő hozzáállás.
Sp: A klímapolitikában azonban most a tények számítanak, melyeket komoly kutatók is elismernek.
St: A szkeptikusok valójában a tényekkel nem foglalkoznak. Azt akarják, hogy megszokott életük ne változzon, félnek az innovációtól.
Sp: A nagykoalíció klímacsomagjával sokakat kiábrándított. A néppártok megijedtek azok dühétől, akik több korlátozást nem akarnak elfogadni, mint a francia sárgamellényesek. Az AfD a klímapolitika elleni harcban megtalálta alkalmas témáját?
St: Gauland úr ezzel tetszést nem arat. Több interjúban elárulta, hogy a klímához nem ért és számíthat arra, hogy ezért még előveszik.
Sp: Ön korábban a riadóztatást, mint hibát ítélte el. Ám mára kiderült, az öko-mozgalmaknak igazuk volt. Bánja a régebbi hozzáállását?
St: Semmiképp. Ellenkezőleg. Persze, a helyzet komoly. De ma még minden klímaövezetben élnek emberek és kevesen gondolják, hogy ez nem marad így. Az arab félszigeten 40 fokban tartanak atlétikai VB-t. De a riadóztatás a másik oldalon ellenállást vált ki. Az egyik oldal szélsőséges prognózisára a másik oldal az ellenkezőjéről igyekszik meggyőzni magát. Az embereket arról meggyőzni, hogy a helyzet menthetetlen – mindez hová vezet?
Sp: Maguk a prognózisok a riasztók, Ön szerint is. Mi a teendő?
St: A konkrét feladatokra kell figyelni. Védőgátakat emelni, a lakhatatlanná váló régiókat kijelölni. Mellesleg a „klímavédelem” szóhasználatát a jelenlegi politikában hibának tartom.
Sp: Ugyan miért?
St: Rossz kifejezés. Úgy fordítanám le, hogy kísérlet a klímát megvédeni a társadalomtól, az ezzel foglalkozó pártok is így értik. Én megfordítanám: Mi a társadalmat akarjuk megvédeni a klímaválság következményeitől. Csak ekkor fogják az emberek megérteni, hogy róluk van szó és a klímapolitika nem ellenük irányul. Úgy hiszem, csak ekkor lenne a lakosság – talán minden nemzedéke – igazán kész a klímaproblémával foglalkozni.
Sp: A riadóztatást a tehetetlenség szüli, hogy nem történik áttörés ebben a létfontosságú témában. A tiltakozók gyakran úgy tartják, a demokrácia túl lassú, autoriter kormányformák gyorsabban cselekednének.
St: Igen, nő a hajlam, teljhatalmúbb politikai alkotmányokra gondolni. Ám a remény, hogy autoriter politikai társadalmak a klímaproblémával jobban megküzdenének, első rangú illúzió. Ha az orosz és a kínai környezetvédelmi eredményekre gondolok, ezek igencsak kétségesek. Az ellenkezőjét hiszem: nem kevesebb, hanem több demokráciát merjünk vállalni! A néppártok fontolják meg, hogyan vonhatnák be még jobban a polgárokat a politikai döntésekbe, hogy több egyetértés szülessen.
Sp: Ön a 68-as nemzedékhez tartozik. Miben látja a különbséget a mai „Fridays for Future” diáktiltakozások és a 68-as egyetemista mozgalmak között?
St: 68 az elitek felkelése volt. Akkor kortársaimnak csak 5-10%-a érettségizett és ment egyetemre. Azóta a modern társadalmakban, Németországban is, az iskolázottság drámaian megnövekedett. Ma 50-60% érettségizik. Ma a fiatalok nagy része az interneten és más forrásokból tájékozódik, ezért megértik, mit hoz a fölmelegedés. Sok idős ember azonban egyáltalán nem érti a problémát.
Sp: A fiatal klímaaktivisták nem az elsők, akik a klímaválság következményeire figyelmeztetnek. Ezért a régi klímavédők Greta Thunberg föllépését („How dare you” - Hogy merészelitek a jövőnket elvenni?) igazságtalannak érezhetik. (Nem érezzük. Jómagam 1977-ig nagy klímafogyasztó voltam Kölnben.RS18X22)
St: Igen, az ökológia a 70-es és 80-as években Németországban nagy téma volt, de a forró témák egymással konkurálnak. Ha egy háború vagy pénzválság jön, látni fogjuk, mennyire marad a fenntarthatóság napirenden.
DER SPIEGEL 2019. okt. 5.
MINT MIKOR SZÖKŐÁR ELŐTT
mint mikor
szökőár előtt
visszahúzódik a tenger
az emberek kíváncsian
kagylókat gyűjtenek
vissza-vissza néznek a partra
megfeledkeznek
