ROSSZABB, MINT A LEHMANN A német gazdaság ki- és belátásai
Ilyen veszélyhelyzet még soha sem volt. Az epidémia egész gazdaságokat bénít meg, kormányok és központi bankok kísérelik meg minden eszközzel a teljes összeomlás megakadályozását. Ám meddig lehet egy ilyen kényszerszünetet fönntartani?
A corona-sokk olyan gazdaságot ér el, amely már a pandémia előtt is betegeskedett és olyan pénzrendszert támad, amely a legutóbbi válságból igazán máig sem épült föl. Ha a vállalkozások nem kapnak időben segítséget, dominó-hatás indul be és mindent magával ragad, azt is, ami még pár hete erősnek tűnt. Mára bankok inogtak meg, euró-országok mentése ismét esedékes. A globális recesszió, ami most elkerülhetetlen, hosszan tartó depresszióba csaphat át - mint 1929-ben.
Hogy milyen drámai a helyzet, mutatja a jegybankok és a kormányok reakciója. Előbbiek elárasztják pénzzel a piacot, utóbbiak segélyprogramokat indítanak, eddig még nem ismert formában. Whatever it takes - bármit, ami kell; ez volt az akkori Európai Központi Bank (EKB) elnökének, Mario Draghi-nak jelszava, amivel leállította az euró-krízist. "Was immer es braucht", ma is ez vezeti a kormányok cselekvéseit, a németekét is.
Amire a vállalkozásoknak most sürgősen szükségük van, az a likviditás. A corona-intézkedések egész ágazatokat juttattak úgymond mesterséges kómába. Ha a gazdaság most nem kapja meg a legszükségesebbet, javíthatatlan károkat fog elszenvedni, ha a shutdown egyszer véget ér. Mi lesz akkor?
Toni Neukirchen, vállalkozó: "Ha a kormány a gazdasági kihatásokat nem védi ki, a virális után egy gazdasági pandémia fenyeget, több millió munkanélkülivel." A BMW, Opel, Daimler után a VW is bejelentette, európai gyárait legalább 2-3 hétre bezárja. A világ legnagyobb autógyára nemrég még rekordnyereséget tett zsebre, most legnagyobb válságára készül. A német gazdaság legfontosabb motorja, az autóipar, bizonytalan időre leáll. "Sok európai piacon az üzlet gyakorlatilag szünetel", írja munkatársainak a VW igazgatósága és üzemi tanácsa. "A kereslet érezhetően csökkent". Hogy a munkahelyek megmaradjanak, a gyártás valamikor újra be kell, hogy induljon. Bár a VW egy erős óriásvállalat, "de mi sem tudunk tetszőleges ideig minden terhet viselni". A leállás következményeinek enyhítésére a konszern rövid-idő-pénzt kérvényez. "A következő hónapok legfontosabb célja, fizetésképtelenségek elkerülése", mondja az autóipar egyik legrangosabb menedzsere. Ha a termelés újból beindul, a beszállító láncoknak és az értékesítő csatornáknak is ismét működniük kell. Ezenkívül, alkatrész-beszállítások Európából és Kínából, ahol ismét termelnek, úton kell, hogy legyenek. Ám ha a beszállítók, gyártók és kereskedők ismét fölveszik a munkát, akkor sem tudja senki megmondani, mikor vesznek az ügyfelek újból autókat. A brancsban már globális "kereslet-sokkról" beszélnek, mely a gyártóknak jelentős veszteségeket okoz.
Legyen az kisvállalkozó vagy óriáskonszern, a válság mindet egyaránt lebénítja és velük együtt a beszállítókat, kereskedőket - az egész német gazdaságot. Más országokban sem jobb a helyzet.
Az ilyen idők kedveznek olyanoknak, mint Boaz Weinstein. Amikor a gazdaság botladozik, ő megjelenik. Mint a Deutsche Bank sztár-kereskedője, a pénzügyi válság idején eljátszott 1,8 mrd dollárt, kirúgták. Megalapította a Hedgefonds Saba-t. Azóta krízis-spekulánsként próbálkozik és az ún. Credit Default Swaps (CDS) papírokkal cégek becsődölését várja. Az elmúlt években a geseft közepes volt, a csődök száma áttekinthető. Most óriási irammal veti be magát, a corona-válság elején bevásárolt CDS-ekből, hogy abból nyerészkedjen, mikor az utazási irodák, mint a Royal Caribbean Cruises és az United Airlines csődközelbe kerül. Fondja év eleje óta 67%-kal nőtt.
Weinstein szerencséje mások nyomora. New York, London, Frankfurt, Tokio: mindenütt menekülnek a befektetők minden befektető-osztályból, hogy likvidek maradjanak. A részvények zuhannak, a küszöb-államok papírjai szintén; az arany, ezüst, még az US államkötvények is erős turbulenciában, ezért a FED beavatkozni kényszerült, hogy nehogy befagyjon a piac. "Cash most az egyetlen biztos kikötő", mondja Jochen Felsenheimer (Hedgefonds Xaia München).
A helyzet fenyegető, minden elszabadulhat. A jegybankok és a politikusok még azzal nyugtatgatnak, hogy 2008-hoz hasonló bankcsődök nem várhatók, államosítások sem. Mi mást is mondhatnának, hogy ne riogassák a piacokat? A bankokat azok a cégek fenyegetik legjobban, akik nem képesek törleszteni. Ezt sok jel mutatja, pl. a robbanó CDS-árak, vagy a vállalati kötvények zuhanó értékei világszerte. Ezidáig, köszönve a 10 éves világgazdasági konjunktúrának, még olyan vállalati "selejtkötvények" is vevőre találtak, melyek igazán rozoga lábakon álltak. Az olcsó pénz politikája, az eladósodási lehetőségek (soha nem látott kondíciók mellett), a hiteleken alapuló növekedés - ezen hibák következményei most visszahullanak a gazdaságra, mint a bumeráng.
És nem csak a bankhitelekről van szó. Sok, főleg US-vállalkozás, egyre több kötvényt bocsájtott ki, hogy a kölcsönpénzzel saját részvényeit visszavásárolhassa. Részvényeik árát fölfeleé nyomták és ezzel menedzsereik prémiumait is. Ezen cégek némelyikét most az adózók pénzén kell megmenteni.
A központi bankok olcsópénz-politikája által föltüzelve, a globális adósságbuborék egyre csak nőtt, mondja William White, a Nemzetközi Fizetések Bankjának ex-közgazdásza. A corona-vírus a tű, amely ezt a buborékot kipukkasztja.
Az IMF már 2019 őszén, messze a vírus előtt, sötét képet festett a nagy népgazdaságok vállalati eladósodásairól. Ha gazdasági válság tör ki, a szerződések 40%-a után elveszik a kamat és a törlesztés. Ez a probléma fele annyira súlyos, mint 2008-ban. Nem kevesebb, mint 19 billió dollárról van szó.
Ami akkor kalkuláció volt, ma a bankok számára reális horror lehet. A Standard&Poor's szerint az US-vállalati hitelek 10%-a várhatóan elveszett, Európában 7-8%. Ez a szokásos kvóták háromszorosa és a 2008 megfelelője. Most bosszulja meg magát, hogy a bankok az elmúlt években két kézzel szórták a kölcsönpénzt.
Ez most ismét a jegybankok órája. Az EKB, de az US és a Bank of England is kijelentették, hogy üzleti bankjaikat továbbra is gratis likviditással látják el, hogy a hitelezés ne álljon le. Az EKB először vonakodott, de március 19-én további 750 mrd euróért kötvényt tervez venni, vállalatoktól és államoktól, hogy az eurót védje. Lagarde: "Mandátumunknak megfelelően, minden eszközünk teljes potenciálját be fogjuk vetni". Ám másként, mint a Lehmann-krachnál, most a jegybankok billiói is csak rövid ideig nyugtatják meg a piacokat. Önmagukban a részvények zuhanását nem képesek megállítani, mivel most nem tiszta pénzügyi válságról van szó, hanem arról, hogy egész gazdasági ágazatok állnak le. Bármennyire olcsó is a pénz, senki sem szeret egy bizonytalan jövőbe befektetni.
Így a jegybankok részéről hiába minden fáradozás, a végén az eredmény édeskevés. Mégis, a hitelezés folyik, a piacok működnek, ha szabadesésben is. Ám ez a legpozitívabb, ami most elmondható. Ahogy a jegybankok, a Lehmann-válságkor, mindenható módon léptek föl, ma annyira tanácstalanok. Ellőtték puskaporaikat. A kamatok lenullázva világszerte, lejjebb nem lehet. Utolsó védvonalként marad az állam. Neki kell "lender of last resort" beugrani, mint utolsó instancia hitelezőjének. És ezt a szerepet kész fölvállalni - kerül, amibe kerül.
Trump, aki a vírust nemrég még nem vette komolyan, egy billió dolláros segédcsomagot tervez. Ebben további bérfizetés és megingott vállalatok kisegítése van benne, valamint direkt kifizetés polgároknak. Minden amerikai kap egy 1000 dolláros csekket, így mondják. Egy országban, ahol nincs általános munkanélküli segély, ez értelmes lehet, ha ezt azok kapják, akik hirtelen munka nélkül maradnak. Ez nem szoros értelemben vett helikopterpénz, ahogy beállítják, mert ez az államköltségvetésből jön és nem a pénznyomdákból.
Fogyasztásélénkítő programok, bármilyen formában, egyébként is a gazdaság aktuális problémáján nem segítenek. Csak akkor ésszerűek, ha a letaglózott ágazatok a kómából fölélednek. Csak akkor lökhető meg a kereslet, mert csak akkor jön vissza a kínálat - a cégek ismét termelnek, az éttermek és boltok ismét kinyitnak. Dehogy ez mikor lesz, senki sem tudja. Először az a fontos, hogy az állam egy időre, a lehető legtöbb vállalkozást kisegítse, munkahelyeket megtartson és a polgároknak lehetővé tegye, hogy számláikat, lakbérüket tovább fizethessék.
És ez a jó hír: A legtöbb államnak van lehetősége, hogy ehhez a szükséges pénzt előteremtse. A nulla és a mínusz-kamatidőkben az állami kötvényeket viszik, mint a cukrot. Ez Németországra különösen áll, ezért ez a kérdés a kormányt nem nagyon aggasztja. A pénzügyminiszter, Olaf Scholz (SPD) és a gazdasági miniszter (Peter Altmeier (CDU), már a múlt héten egy átfogó gazdasági csomagot mutatott be. Megígérték, hogy gyorsan és bürokráciamentesen áthidaló kölcsönöket nyújtanak rászoruló vállalkozásoknak.
A likviditás-segítségen kívül, Scholz egy 500 mrd eurós segélyalapot tervez. A fond vállalatokat ment meg a csődtől, úgy, hogy kezeskedik szerződéseikért, vagy direkt tőkét ad, ami egy részleges államosítást jelent. Sok cégnek a jelenlegi helyzetben nemcsak kreditre, de pénzsegélyre is szüksége van, hogy munkabéreket, bérleteket és törlesztéseket tudjon fizetni. Ennek az intézkedésnek a példaképe a Sonderfonds Finanzmarktstabilisierung (Soffin), mellyel az állam 12 éve bankokat mentett meg. Akkor 480 mrd euróval volt föltöltve, legnagyobb részük kezességre. Ám ő maga is vehetett föl hiteleket. Ma hasonlóan lehet eljárni, a konstrukció bevált, mondja a kormány. Az állami programok szinte az egész gazdaságot átfogják. Ha a kreditintézmények újból meggyengülnek, a kormány ismét életre kelti a Soffin-t. Magánvállalkozók számára, melyek nem kapnak megrendeléseket, létrehoz egy busásan kistafírozott különvagyont ("Solidaritätfonds"). A pénzügyminiszter tervei a fekete ponttól való búcsút jelenti. A Bund óriási adósságot kell, hogy csináljon, hogy a gazdaság lecsúszását legalább valamelyest lefékezze. Egy magasrangú kormánytisztviselő a gazdaság és a társadalom helyzetét "többszörös szervleállásként" aposztrofálta.
Volker Brühl (Center for Financial Studies Frft): "Ha a corona a második félévben tovább traumatizálja a piacokat és a gazdaságot, deflációs depresszió fenyeget, egy horrorszcenárió. A kereslet messze lemarad a kínálattól, az árak zuhannak, a gazdaság tovább zsugorodik. Ezt kizárni nem lehet. Pláne, ha az elrendelt bénítás még hónapokig eltart. Ekkor csak az állam segíthet, egy gigantikus konjunktúra-programmal. Scholz erre készen lenne, van kezében elegendő potenciál. Soha nem látott eszközöket képes megmozgatni, a GDP 5%-át is (180 mrd €). Az összeg, kormányszakértők szerint, igénytől függően, tetszőlegesen emelhető. "Még ha az állam eladósodását, mint 2008-ban, gyorsan 80%-ra visszük föl, Németország akkor is a minősítő intézetek legjobb besorolását kapná. Mindezt egyszer már lejátszottuk", mondja egy kormánytisztviselő. Ez további 700 mrd €-t jelentene. "Soha nem látott összegről gondolkodunk."
Ám a németeken kívül, ezt ki engedheti meg magának? Itáliában, ahol a corona-krízis a legsúlyosabb, az államadósság már ma is 130%-a a gazdasági teljesítménynek. És a piacokon az olasz államkötvények kockázatprémiumai emelkednek. Az EKB a mentőcsomag előtt bejelentette, nem engedi, hogy az eurózóna-tagok hitelképessége erodálódjon. Ám valamikor saját kitűzött határaiba ütközhet.
És ekkor lép egy aktor a színre, amely eddig nem avatkozott be: Az Európai Stabilitásmechanizmus. Törzstőkéje 705 mrd euró, ebből 410 mrd készenlétben, ami most az olaszoknak jól jönne. Ám ezt a pénzt is valamikor vissza kell majd fizetni. Így nem csoda, hogy az euró-államok régi vitája lobban föl újra, a közös kötvényektől ("Eurobonds"), amit az olasz miniszterelnök "Coronavirus-bonds"-nak nevezne. Németország és más nyugati és északi államok eddig az ilyen közös eladósodásból nem kértek - és ez így is maradhat. "Használja az EU először azokat az eszközöket, amikkel rendelkezik", mondja egy diplomata. "És úgy hisszük, ez elég is lesz." Guntram Wolff (Thinktank Bruegel Brüsszel) : "Ennél a tartós alacsony kamatnál az EU-államok adósságaikat nyugodtan megemelhetik 10%-kal. Ha a krízis után a gazdaság gyorsan ismét a régi szintjét eléri, az adósságok, a jövőbeni gazdasági erőhöz képest, valószínűleg nem lesznek nagyobbak, mintha semmit sem tennének."
Mindenesetre, az adósságok lényegesen nem lesznek magasabbak, mint ma. Ám corona után a világ még jobban eladósodott lesz és a rendszer még sérülékenyebb. A krízis után, a krízis előtt leszünk.
DER SPIEGEL, 2020. március 21.
