NEM KELL A POLITIKAI PRÉDIKÁCIÓ! L. Bednarz – ZEIT Hamburg/RózsaS, német-sajtó figyelő
Liane Bednarz (47), hamburgi jogász, evangélikus CDU-tag. Íme karácsonyi siratóéneke.
Semmi más nem riasztotta föl a Bundesrepublik polgárait ilyen drasztikusan, mint ahogy a világjárvány figyelmeztetett életük törékenységére. Betegség és halál, amit el szeretnénk tolni magunktól, naponta megjelenik és vele saját múlandóságunk, földi életünk végessége. Keresztényekben, de másokban is, fölvillan a kérdés, mi lesz velünk halálunk után, rátalálunk-e kegyes Istenünkre?
Ezek a nyugtalanító kérdések vezetnek engem a templomba. Ám az evangélikus egyház, ahová tartozom, inkább zöld és balos politikai üzeneteket közvetít, semmint a bűn, a halál, a megváltás kérdéseivel foglalkozna. Nem akarok igazságtalan lenni a sok szorgalmas lelkésszel szemben, akik a központi emberi problémákkal foglalkoznak, mint a feloldozás, a családi viszályok, bűn, lelkiismereti kérdések, hagyatékok.
Sajnos, a Német Evangélikus Egyházi Tanács (Evangelische Kirche in Deutschland, EKD), különösen Heinrich Bedford-Strohm (HBS) elnöksége alatt keveset törődött az alapvető kérdésekkel. Ehelyett az egyre szekularizálódó egyház képét erősítette. Csak remélhető, hogy az új tanácselnök, Annette Kurschus nem politizál. Ehhez azonban kényes kérdésekkel kell szembenéznie.
2020-ban 220 000 ember hagyta el az evangélikus egyházat. A keresztelések száma a felére, 81 000-re csökkent. Az okok sokfélék lehetnek, de számomra, mint konzervatív, hívő ember számára, a politizáló vezetés gyakran frusztráló. Elvárom, hogy az egyház a bibliai témákat komolyan tárgyalja, pl. a bűnösséget és a föloldozás igényét. Ehelyett az EKD politikai aktorrá alacsonyodott le, amikor szeptemberben, két nappal a választások előtt, csatlakozott a Fridays-for-Future Hannover-i tüntetéséhez. HBS rá egy napra FB-oldalán így büszkélkedett: „Ilyen még soha nem volt. Pedig a teremtés megóvása évtizedek óta központi egyházi téma.” De hát akkor miben különbözik egy egyház egy világi aktivista szervezettől? Olyan egyházat szeretnék, amely Istenhez és Jézushoz való hitvallásával kerül be a sajtóba és nem fél, hogy ezért kinevetik. Kétségtelen, hogy a protestáns teológia feladatához tartozik az Isten által teremtett világ gondos védelme. De emögött több is rejtezik.
Egészében így hangzik: „A keresztény egyházak közös tanösvénye a békesség, az igazságosság és a teremtés megőrzése felé.” Szépen hangzik, de mára egy meglehetősen átideologizált koncepció mantrája lett. Az 1983-as Vancouver-i Egyházak Ökuménikus Tanácsainak 6. plénuma által kibocsátott „konciliáns folyamatokról” van szó. Problémás, hogy ezt nemcsak az etikus magatartás absztrakt rávezetéseként értelmezik, hanem az erre való hivatkozással bibliai koncepciókat szekularizálnak. A „békét” nem a bűn meghaladását Jézus halálával, mint az Istennel való békét értik, hanem mint egy pacifista kezdeményezést. Az „igazságosság” nem a páli értelemben vett isteni igazságosság, hanem a szociális igazságosság. És a „teremtés megőrzését” a 70-es és a 80-as években a zöld környezetpolitikára és az antiatom-mozgalmakra redukálják.
A politikai hozzáállás egyoldalúsága csak olaj a tűzre. Az FfF főleg balosokból és nagyon balosokból áll. Az Aachen-i helyi csoport, a „klimastreik” napján, ezt skandálta: „A kapitalizmus nem természeti törvény.” Némely egyházfi a flagráns pártpolitikába is bemerészkedik. A zöldek kampányfilmjében (Kein schönes Land) egy lelkész is föltűnik. Lehet, hogy ezek csupán egyes esetek. De ha kombináljuk, összeáll a teljes kép. Csak az óvja a teremtést, csak az a jó keresztény, aki a zöld környezetpolitikát és az FfF-et támogatja. Ezzel anti-pluralista, sőt, politikai-vallásos impulzus oson be, amely a keresztényeket kirekeszti. Engem is, aki a CDU/FDP oldalán, a környezetvédelemben inkább a piacgazdasági eszközökben hisz.
Hasonló a helyzet, mint a United4Rescue-támogatásnál, amikor HBS több konzervatív ellenében kiállt a tengeri vészhelyzetben levők kimentése mellett. Mindez torzítja az EKD képét, mely valójában jóval sokrétűbb. Pietista és evangelikális áramlatok is jelen vannak, melyek határozottan elkülönülnek a szélső jobb és fundamentalista tendenciáktól.
Újból és újból föltárni, hogy az egyházvezetőség világi politikát folytat, a tanács kiváló tagjai ellenében, hosszú távon igen fárasztó. Oda is vezethet, hogy némely protestáns a hit kérdésében sokkal szigorúbb katolikusokat látja vonzó alternatívának. Ne legyen félreértés: Egy rosszul értelmezett „világiatlanítás” helyett a keresztény etika feladata, hogy a hívőket pozitív cselekvésre ösztönözze.
Közben azonban ne feledjük a bűn-halál-megváltás hármasát és az örök életet. Az Isten háza más valami, mint a baloldali politikai spektrum fölkészítő előszobája. Végső ideje, hogy ismét magához térjen, ahelyett, hogy politizálásával templomait üresre prédikálja.
ZEIT, 22. 12. 2021
Verschont mich mit politischen Predigten!
KOMMENT
Kölnben, az evangélikus Melanchton Akadémiára gyakrabban kaptam előadói meghívást. A katolikus Bildungswerk vezetője meglepett, amikor megjegyezte, hogy „Elvesztettük a Worringen-i csatát.” 1288-at fájlalja? Az akkori kölni érsek harci kocsija ki van állítva a kölni Stadtmuseum-ban. Ne ölj? 1980-ban, a pápa látogatása után a parkolók által megrongált Köln-Butzweilerhof zöld területeit javítgattuk.1982 táján a kölni érsek riadót fújt, mert jönnek a természetvédők és védelem alá helyeznek egyházi mezőket, erdőket. A leggazdagabb német érsekség most pedofília-eltusolásáért felel a Vatikán küldötteinek.
HÍVŐK ÉS HITETLENEK – P. Dausend- ZEIT Hamburg/RózsaS
Peter Dausend a ZEIT berlini politikai újságírója.
A hit a karácsonyban egy fura dolog. Az ajándékok tömkelege – Civey-kutatás nélkül is tudom – messze túlszárnyalja az istenhitet. A németek többsége inkább úgy látja, ahogy Marius Müller-Westernhagen rock-zenész, aki 1978-ban ezt énekelte: „Hiszel a jóistenben? Vagy Guevara-ban? Én a Deutsche Bank-ban hiszek, mert az kápéban fizet.” Ám a DB az elmúlt 43 évben ugyanúgy vesztette hívőit, mint sok egyház. Ennek ellenére az óriásbank megmaradt istenhez hasonlónak, ha csak nem ő maga az isten. Ezért némely DB-főnök felelős, aki olykor mindentudónak és mindenhatónak szeretett mutatkozni, mintha ő teremtette volna az egész világ pénzgazdaságát és ehhez még 7 nap sem kellett neki. „Im Namen des Koppers, des Ackermanns und des Heiligen Geldes, Amen”. A Kopper, az Ackermann és a Szent Zsozsó nevében, amen.
Nem karácsonyi csoda tehát, ha az embereket december 24 táján nem arról kérdezik, hisznek-e istenben, hanem, hogy hisznek-e azon parány teremtett lény végében, amely Sars-CoV-2 néven már a második karácsony vásárlás-örömét fékezi. A Civey-kutatás szerint a németek csupán 13%-a hiszi, hogy 2022 karácsonyára vége lesz. 76% pesszimistább és már a 3. boldogtalan karácsonyra tippel.
Ha igazuk lesz, az egész 2022-es évben a virológusok, az epidemiológusok és a politikusok minden új hullám megtörésével lesznek elfoglalva. Hogy ez mennyire sziszifuszi lesz, döntsék el a drosztenisták és a streeckiánusok (Drosten, Streeck: virológusok).
Az új egészségügyi miniszter estéről-estére a Tagesschau-ban, majd az Illner, Will és a Lanz tv-talk-show-jaiban fogja magyarázni, miről, hogyan döntött. Azt is elmondja majd, melyik új tanulmány miatt nem jut intézkedései és tv-karrierje végére. Karl Lauterbach-ot boldog embernek kell elképzelnünk.
ZEIT, 22. 12. 2021
Dausend
www.okobetyar.blog.hu
