ÉTELMENTŐK – Foodsharing Berlinben – taz/RózsaS

A platform 2012-ben alakult és kiterjedt gyorsan Ausztriára is. A cél: a kereskedelmi, de a privát élelem megmentése és elosztása. Berlin-Wedding-ben a team 4 aktivistából áll. Egy nem győzné, annyi a nap végén visszamaradt étel: péksütemény, szendvics, simit. Már gyerekként bosszantott, ha valaki ételt dobott ki. Anyám elmagyarázta, ha lejárt is a hivatalos tartósság, attól még az élelem a következő napon is ehető. Ennek ellenére eltartott egy ideig – több kísérlet után – míg legyőztem undorom. Először 2014-ben találkoztam egy „ételmentővel”, amikor nálunk aludt a WG-ben (Wohngemeinschaft) egy couchsurfer, aki inkább snorrernek tűnt. Hálából lement a legközelebbi Foodsharing-pékségbe és a mélyhűtőnket telerakta pudingos péksüteménnyel, ami végül mind a kukában végezte, mert senki sem akart belőle enni. 4 évvel később Halle-ban egy lakótársam megmutatta a „Too Good To Go“ app-ot, amely elirányít az éttermek maradék ételeihez. Az olaszoknál kipróbáltam, de csalódnom kellett: némelyik már romlott volt és még fizettem is érte. Az app-ot töröltem. Később megismerkedtem egy egyetemistával, aki fél tányér kajával ült le közénk. Kisvártatva fölállt és ismét fél adaggal jött vissza. Elmondta, hogy ő „szalagozik”, vagyis ezeket a szalagról szedi le, így harcol az élelemtékozlás ellen. Némely kollegina ettől viszolygott és fölajánlott neki egy friss adagot. Ám a „Bänderer” visszautasította, mondván, annyi mindent dobunk el, a régit kell megmentenünk, mielőtt újat veszünk. Néhány hét múlva csatlakoztam, bár nem is tudom, pontosan miért. A pénz miatt nem, a menza olcsó volt. Hősködni sem akartam. Viszont kíváncsi voltam, mennyire undorító tényleg maradékot enni? Ott vártuk tehát a szalagnál, jött is egy fél tányér sárgarépa. Minden volt, csak nem élvezet: már kihűlt, én pedig az idegen nyál maradékaira gondoltam a tányér szélén. A Bänderer azonban vidáman fogyasztott. Ő mást is tett: rendszeresen átnézte a szupermarketek kukáit. Barátnőmmel együtt meghívott, tartsunk egyszer vele. 22 órakor az Aldihoz bringáztunk és belenéztünk a kukákba. Egyikben étel mellett friss vágott virágokat is találtunk. Így lettem kukázó, heti 3 alkalommal. Találtunk cserepes virágot, szandált, sok zöldséget és gyümölcsöt. Gyakran a hálóban csak egy volt romlott. Mégis maradt bennem kétely: semmi kedvem nem volt egy ételmérgezéshez. A virágok viszont nagy sikert arattak a WG-ben. Egy ismerősöm a Peek & Cloppenburg ruhabolt kukájából több vadiúj cipőt szedett ki. Halle-ban a drogériák sampont, krémet, intim-cikkeket dobnak ki, mert ezek sok helyet foglalnak el a polcokon. Mielőtt beléphettem a Foodsharing-be, egy multiple-choice-tesztet kellett abszolválnom a honlapukon. Mit teszek, ha a boltban lejárt joghurtra lelek? Vegyem meg, szóljak, ignoráljam? (Ignoráld!) Több hibát is vétek, elbukom. Megtudom, letölthető egy 80 oldalas Foodsharing-biblia. Átolvasom – és ismét megbukom. Megtudom, hogy teszt közben szabad használni a könyvet. Pontról pontra áttanulmányozom – és a teszt sikerül! Levizsgázott Foodsharing-szakértő lettem. Ha harmadszor is elvétem, fél év után próbálkozhatok ismét. A teszt arra szolgál, hogy megismerjük a betartandó szabályokat és ne idegeljük a boltokat és pékségeket, amelyek résztvevői a projektnek. Óvatosan a panasszal, ne nyaggassuk hiába a személyzetet. Örüljünk, ha egyáltalán valamit megmentünk. Bár már elméletben jó vagyok, a gyakorlat tele akadályokkal. Hogy egy üzem listájára rákerüljek, 3 „mentést” kell végig kísérnem. Mivel ezeket fizetetlen önkéntesek végzik, csak kevés a fölkínált időpont, gyakran nekem nem alkalmas. 8 hét után kapok egyet – azt is mindjárt visszaveszik, mert abban a pékségben már jártam. Egyszer aztán jön egy piaci időpont. Igazolványt kérnek. Összefutok egy konkurens idősebb hölggyel, aki leordít. Egy kolléga ételátvételkor szóba elegyedett az üzemmel. Ez tilos, megrovást kapott. Jó a Foodsharing, csak kissé autoriter. Egy nappal szabadságom előtt fölszedek egy zsáknyi zsemlyét. Javát begyömöszölöm a mélyhűtőmbe (Áramfogyasztás? RS), a többit magammal viszem az útra. Rostock-ba érve, magammal cipelem az egész városon át, míg végül lerakom egy templom elé. Úgy látszik, még nem vagyok perfekt ételmentő. De az leszek!

taz, 10. 6. 2023

Das ist doch noch gut!

KOMMENT

Sok figyelmet és gondosságot igénylő művelet. Akinek erejét meghaladja, felejtse el. Ám koncentráljon a lánc elejére:

• Csak a szemem kívánja? (Önismeret!).

• Sosem eszem többet, hogy az akadályozzon a futásban. Inkább csekély éhség, semmint degeszre tömött, kínzó gyomor!

• Ha romlandó, mikorra kell elfogyasztani?

• A kevesebb több. Ha gyorsan elfogy, nem marad mit kidobni.

• Télen cseresznye, paradicsom, földieper? (Klímarontó termelés és íze sincs.) Vagy kibonthatjuk, amit ősszel eltettünk?

• Van, ami örökös: méz, cukor, só.

• Milyen a göngyöleg? Ónozott acél, üveg? (300 konzervemből a vékony fedelűeket föltörték a rágcsálók). RS