NEM PIRULUNK, AMIKOR A DÉLT KIRABOLJUK? taz/RózsaS
A kapitalizmus kemény játék, de sportszerűbben is mehetne: globális minimálbérrel és az adóparadicsomok fölszámolásával. Az ENSZ mindenkit szeretne a szegénységből kimenekíteni, de ez miért olyan nehéz?
Sven és Ram élete talán választ ad. Sven buszsofőr Stockholmban, Ram New Delhi-ben. Mindketten átlagban 50 embert szállítanak, de Sven 50x többet keres Ram-nál. Nem Sven-en múlik, ugyanolyan buszt vezet, mint Ram. Ám Sven szerencséje, hogy Svédországban él, ahol sok gépet vetnek be. Ebből az össztársadalmi produktivitásból olyanok is profitálnak, akik nem technikai területen dolgoznak, pl. tanárok és ápolók.
Az államok úgy gazdagodnak, hogy a termelékenységbe fektetnek be. A gépek drágák, csak akkor gazdaságosak, ha az emberi munka még drágább – vagyis, ha a bérek magasak. Dél bérei nevetségesek, tehát ott nem kifizetődő gépekbe fektetni. Banglades: 4 millió varrónő varr ruhákat a Nyugatnak. Lehetne gépesíteni, de az drágább lenne. Az állam beszállhatna és központilag vihetné előre az iparosodást. Japán, Tajván, D-Korea, Kína úgy érte be a Nyugatot, hogy kormányuk nagyban fektetett be villamos erőművekbe, kohókba, autógyárakba. Ám a globális Dél nehezen hozza be a Nyugatot: a gyárakat bővíteni kell, hogy rentábilisak maradjanak. Az autógyártás csak tömeges termelésnél és eladásnál gazdaságos. Kína 1,4 mrd lakosával előnyben van. Vámokkal védekezhetnek. Kis országok ezt nem tehetik, rá vannak utalva a világ szabadkereskedelmére. Ám épp ez a szabadkereskedelem teszi nyertessé a technikai fölényű, gazdag nyugati államokat, amelyeknek nincs komoly vetélytársuk.
Mindez nem jelenti, hogy a Dél leragadt a XIX. században. Lányok is járhatnak iskolába, szinte mindenki be van oltva gyerekbénulás és kanyaró ellen. Az emberiség 90%-a jut ivóvízhez. A legtöbb embernek van mobiltelefonja és ezzel hozzáférhet a világ tudásához. Az US Andrew McAfee írja: „Ma egy masszai harcos Kenyában jobb telefonnal bír, mint az USA elnöke 25 éve.”
A globális Dél gazdagodhat, de technológiailag és gazdaságilag beérnie Nyugatot szinte lehetetlen. Banglades egy főre jutó jövedelme 2020-ban 5 $, a németeké 54 $. A kapitalizmus kétarcú: A fogyasztási cikkek világszerte kaphatók, de ez nem jelenti azt, hogy ott is gyártják őket. Néhány ország látja el az egész Földet. J. Osterhammel, német történész: „Az iparosítás nem teljes körű (flächendeckend), mint a tv.” Az EU és az USA nem tehetnek arról, hogy korán iparosítottak és a követők csak cammognak.
Ám a gazdag Észak mégsem teljesen ártatlan. Segíthetné Délt, lehetne garantált minimálbér az exportnál. A Dél munkásait kegyetlenül kizsákmányolják. Egy póló Németországban 2,7 $, holott a 10 $ meg sem kottyanna. A globális minimálbér megakadályozná, hogy Banglades levigye az árait Kambodzsa és Láosszal szemben. Másodszor: Föl kell számolni az adóparadicsomokat! A Dél hatalmasai kirabolják országaikat és a pénzt Északon rejtik el. Málta, Ciprus, Svájc, UK kínálja szolgálatait és így cinkossá válik. A nagy nemzetközi déli cégek nagy profitot zsebelnek be, de nem adózzák el helyben, hanem haza viszik. Így pénzeli a szegény Dél a gazdag Északot, holott fordítva lenne helyes. Bár 150-200 mrd $ fejlesztési segély áramlik Délre, de ennek többszöröse folyik vissza oda, ahol az adókibúvást megengedik.
taz, 16. 9. 2023
Gerechtigkeit ist machbar
