SZERETET A VÍRUS IDEJÉN* - A. Baum, Hamburg

A hosszú hónapok után otthon nő az éhség az érintkezés, a találkozás, a barátság, a szeretet iránt. Olyannyira, hogy még egy betegsegélyzővel való telefonálás is intim lehet.

Ha beadjuk a keresőbe, hogy "corona magányos" vagy "corona őrült", egész sor listát és tippet kapunk arra, hogyan őrizzük meg ép eszünket. Lehetőleg tartsuk meg hétköznapi rutinjainkat, pl. tusoljunk le, borotváljuk meg a hónaljunkat, öltözzünk fel, tegyünk rendet az asztalunkon, söpörjük össze a morzsákat - tartsuk meg a sorrendet, ha ez látszólag mit sem számít. Továbbra is ügyeljünk a külsőnkre, sportoljunk, akkor is, ha régen a találkozó volt a lényeg, hogy külsőnket másoknak megmutassuk és együtt sportoljunk. Tehát szedjük össze magunkat, kissé úgyszólván protestáns módon, csak az összeszedés végett is. És ha ezek után mégis az a benyomásunk, hogy mindez csak hiábavalóság, még szomorúbbak, még magányosabbak leszünk, akkor ezt - fontos! - lássuk be és szervezzünk barátainkkal egy online videó-cseverészést, hogy egy "vidám estünk" legyen (lásd Landesschau Rheinland-Pfalz, SWR).

Nem állítom, hogy ezek az ötletek nem segítenek és csak badarságok. Borzalmasságuk csak a valóságot tükrözik. Ezért segítsünk másoknak (ismét a kereszténység!) és ha mindez nem segít, ott a telefonos lelkisegély-szolgálat. Én még ezt sosem tárcsáztam és úgy hiszem, most sem szorulok rá. De kezdem érezni, mire jó.

A családom a négy szobában épp úgy idegesít, mint én őket. Örökké együtt vagyunk és untat, amit mondani akarnak. Ők is így vannak velem. Már nem is nézünk igazán egymás szemébe, még a szemünket is becsuknánk, ha egymást látjuk. Ezt élettársamnál különösen így érzem. Pedig mást sem akarnak elérni az emberek egész életükben, minthogy vegyék észre őket, nézzenek rájuk, válaszoljanak nekik. Így tudják meg, hogy itt vannak és képesek ideákat alkotni. (Egyébként mindez alapfeltétele, hogy megtartsuk ép eszünket).

Az elismerés és a megerősítés óhaját viszont már 250 éve a kizárólagos romantikus párkapcsolat hivatott beteljesíteni. Ez a koncepció, nevezetesen, hogy két ember egymásnak mindent megad, amire egy modern embernek szüksége van (szeretet, szex, barátság, gyerekek, excitement, gazdasági biztonság, anya-apa a gyereknek, etc.) mindig is mohón túlterhelt volt és valójában irreális. Különös okokból azonban mégis stabil maradt.

Most a lockdown alatt, az egyes személy komplex egyéni igényeinek nonstop hetente hétszeri differenciált kiszolgálása nem teljesíthető. Más módon kell ill. akarunk segíteni.

Amit most elmondok, sosem döntöttem el tudatosan, azaz számomra is meglepetés volt. Pedig nem volt más, mint egy egyszerű telefonbeszélgetés a betegsegélyzőm ügyeletes hölgyével, egy bizonylat ügyében. Nagyon sok szokványos közhelyet mondott ("Hogyan segíthetünk Önnek?" "Csodálatos!", "Most teljesen az Öné vagyok.") Én is hihetetlen panelekkel válaszoltam ("Milyen szerencse, hogy Önt kaptam vonalvégre." "Igazán nagyszerű!") Mindezt minden irónia nélkül nyomtam, kívántam, hogy kedveljen engem, miután kimutattam, hogy én is kedvelem őt, vice versa. Azonnal teljes harmónia volt közöttünk, "Nagyon szépen köszönöm Önnek!", "Ezért vagyunk itt." - örültem, hogy így folyt tovább a beszélgetés. Egy alkalmazás jött szóba, amit meg is ígértem, hogy letöltök a betegsegélyzőnél. "Akkor ez el lenne intézve!" "És ha még egy babája lenne..." Itt közbevágtam: "Nem vagyok bolond! A szex amúgy sem játszik már szerepet partnerem meg köztem." Nagyszerű érzés volt ezt kimondanom. Sóhajtottam egy esetleges szövetség elvárásával. Ő halkan kuncogott egyet, szolidaritásból vagy udvariasságból. Ekkor a legszebb, legintimebb pillanat elröppent. Még mondtunk néhány közhelyet és elbúcsúztunk.

Oké, ez talán kissé kellemetlen volt, de én valahogy horogra akadtam, a kontaktéhségem miatt (az *otthoni kontakt-overkill ellenére), másrészt a thrill miatt, ebben a monoton, eseménytelen időben. Azóta sok hasonló helyzet adódott, pl. az adótanácsadómmal, akivel már tegeződöm. Megérti, mennyire agresszívvé tesz, ahogy az anyám szuszog a telefonba. Vagy az árufeltöltő hölggyel a dm-ben és utoljára egy ellenszenves kollégával. És ez a szöveg is kissé beismerő alaphangú. Máskülönben egy ideig úgy sem látjuk egymást és nem tudom, Önökkel is pontosan ez történik-e?

ZEIT online, 8. 2. 2021.

Soziale Kontakte und Corona

Mindenben egyetértek, kivéve a hónalj-borotválást.

RS

*Nem tévesztendő össze, a Szerelem a vírus idején-nel!