Ágnes asszony véres kínai lepedője: A beszállítói tisztaságtörvény - ZEIT, Hamburg/RózsaS
Beszállítólánc-törvény (Lieferkettengesetz): a jövőben a cégek beszállítóik emberjogi sérelmeiért és környezetszennyeződéseiért is felelnek.
A ZEIT két véleményt ütköztet:
Dolkun Isa (53), az Ujgur Világkongresszus elnöke, 1994-ben menekült el Kínából, 2006 óta német állampolgár.
"A törvény jó, még szigorítani is kell."
Gunther Kegel, a Pepperl+Fuchs szenzorgyártó főnöke, az Elektro- és Digitálipari Szövetség (ZVEI) elnöke.
"A törvény csak egy elterelő manőver."
Dolkun Isa:
Az ujgurok őshonos, 10 milliós nép Kína nyugati, Hszincsiang tartományában. Az Australian Strategic Policy Institute vagy a Center for Strategic and International Studies thinktank-októl tudjuk, hogy az ujgurok erőszakos sterilizáció, kínzás, internáló táborok áldozatai. Sok cég profitál az ujgurok, kirgizek, kazahok kényszermunkájából: a Volkswagen, BMW, Hugo Boss, Adidas, BASF, Siemens. Az "átnevelő" táborokban 2017 óta 1,8 - 3 M kisebbségi embert tartanak fogva, kegyetlen körülmények között, kimerítve a népirtás kritériumait. Ezt az angol, a holland, az USA parlament is megerősítette. A tartomány totális megfigyelés alatt áll.
A Bundestag új törvénye, a beszállítóláncok vállalati felelősségéről (Sorgfaltspflicht), az emberi jogokat hivatott erősíteni, visszatartani a cégeket a cinkosságtól. Sajnos, a gazdasági minisztérium és a gazdasági lobbi elérte, hogy a törvény fölhíguljon és kivegyék a vállalatok civiljogi felelősségét.
Aki embereket károsít, azt kártalanításra kell kötelezni. A gondoskodási kötelesség is gyöngített: a cégek csak a direkt beszállítókért felelnek, a közvetett beszállítók ellen csak akkor kötelesek föllépni, ha "szubsztanciális ismeretük van emberjogi sértésekről." Ezzel a felelősség az ENSz és az OECD kritériumai mögött is elmarad. Így a törvény erejét veszti pl. a kínai textiliparban és azok komplex beszállítóinál. A kínai gyapot 80%-a Kelet-Turkisztánban, az ujguroknál terem. A szoláripar szilícium bányáiban szintén ujgur foglyok dolgoznak.
A törvény csak a legfeljebb 1000 alkalmazottú cégekre vonatkozik, holott német kvk-k ezrei érintettek az emberjogi bűncselekményekben. Merkel pártja is felelős, az Unió nyomására gyengítették a törvényt.
Ám a törvény, hiányosságai dacára, paradigmaváltás. Eddig a cégek önkéntesen - főleg önfényezésből - álltak ki jelképesen az emberi jogok mellett, most az állam kötelezi őket.
Mi, ujgurok, reméljük, hogy az EU a törvényt szigorítja, kiterjeszti a kis vállalatokra is és hatékony kártalanításra kötelezi őket.
Gunther Kegel:
Nemrégiben jelen voltam, amikor a kormány a szaudiakkal arról tárgyalt, átveszik-e a német duális oktatási rendszert? Miért is ne, hisz szállítunk nekik ipari cikkeket, veszünk tőlük olajat. Ám egy szó sem esett az emberi jogokról, a halálbüntetésről. Illik a sémába: ha az emberjogi áthágásokat kell elítélni, a politika sunyít és rátolja az iparra.
Ez most, a beszállítólánc-törvénynél vált igazán láthatóvá: 2023-tó l a cégek kötelesek felelni a beszállítók beszállítóiért is, akikkel szerződéses viszonyban sincsenek és akik a szállítóláncba való bekötésüket gyakorlatilag áttekinteni sem tudják. Ez a törvény csak a bürokráciát szaporítja.
Nézzük saját cégemet: 1500 beszállítótól 100 000 cikket vásárolunk. Ezután mindegyiktől igazolást kell kérnünk, 7 szakaszra visszamenőleg, hogy tisztán dolgoznak. Mi tonnaszámra fogyasztunk papírt olyan üzemekben is, ahol sem környezetszennyezés, sem emberjogi sérelem nem történik. 6000 emberünkből legalább 50 foglalkozik ún. "governance-témákkal" - értékteremtést nem hozó, új szabályok adminisztrációjával. És ezek nem segédek, hanem mérnökök, akik saját ipartalanításunkat végzik.
Hogy Kínával fölvehessük a versenyt, innovációkra van szükségünk. E helyett kiváló szakembereket foglalkoztatunk restrikciókkal. Ha jön a törvény, még 5 embert kell ehhez beállítanunk - igazolni, mit nem teszünk.
Pedig a kényszermunkát nemcsak erkölcs és törvény tiltja, hanem a technika komplexitása is kizárja. Gyerekek szóba sem jöhetnek. Itt a törvény egy szövéshibája: minden vállalkozást, minden értékteremtést meggyanúsít. Ehelyett a tetteseket kellene büntetni - akik többnyire ismertek.
Persze, senki sem zárhatja ki, hogy egy kábeldarab csomagolását ujgur kezek végezzék. De ezt hogy akadályozhatja meg egy törvény? Aki büntetőtáborokban politikai foglyokkal dolgoztat, az bűnöző. Nekem azt ír, amit akar. A leleplezés egyetlen útja lenne: a beszállító auditok ellenőrzése. Ám a beszállítóláncok ezer és ezer vállalkozóinál és alvállalkozóinál ez egyszerűen lehetetlen. 2014 óta igazolnunk kell, hogy fém-beszállítóink nem kereskednek konfliktus-bányákkal. 7 lépéses láncnál papírt állítunk ki magunkról, hogy tiszták vagyunk. Egyetlen esetet sem lepleztünk le. Nem csoda: akinek nincs gátlása a Warlords-szal üzletelni, az papírokat is nyugodtan hamisít.
Hogy megmutassuk, milyen komolyan vesszük az emberi jogokat, az ujgurokét is, mondja ki a politika nyíltan, mennyit ér ez nekünk népgazdaságilag? Akkor csak azt engednénk be az EU-piacra, aki anyaországában bizonyos normákat betart. Vagy haladó országoknak vámcsökkentést adnánk. De komolyan: ha a szaudiakkal, külkereskedelmünk 1%-át kitevő üzlet érdekében, politikai állásfoglalások tilosak, akkor a gigantikus üzletvolumennél, Kínával minden diskurzus kizárt. A kínai piac szinte minden közép-vállalkozás számára fontosabb, mint a hazai. Ha megtiltjuk nekik Kínával kereskedni, agyoncsapjuk őket.
Ezt a kormány is tudja, de ahelyett, hogy hatékonyan cselekedne, a vállalatokat küldi Kínával veszekedni. De épp ezeknek a közepes cégeknek sem forrásuk, sem erejük nincs erre - zömükben pedig semmi indítékuk sincs. Lépjen először a politika.
ZEIT, 17. 6. 2021
Lieferkettengesetz
Ujgur vagyok, mondhatnám. Bármihez nyúlunk, minden Ágnes asszony lepedője - köszönve ennek az ördögi globalizációnak. Hetedíziglen kövessük vissza, tiszta-e a forrás? Még a cseresznyefámban sem lehetek biztos, amit 5 éve ültettem. Amit tehetek: lehetőleg közeli forrásból táplálkozom, futok, bringázom és krumplit ültetek.
És: Ne múljék el nap ének és tánc nélkül!
RS
