HA HASZNÁLOD AZ ESZED, NEM MEGY EL – O. Tüscher – SPIEGEL/RózsaS

A szellemi erő minden ötödiknél magas korban is megmarad.

(„Nekem nincs okostelefonom, én az eszemet használom." RS).

Oliver Tüscher (51), a Mainz-i egyetem neurológusa (Klinische Resilienzforschung).

SPIEGEL: T. úr, Ön az agykutatást új szemszögből folytatja.

Tüscher: Eddig főleg azt vizsgáltuk, ami az agyat megbetegíti. Most azt kérdezzük, mi tartja jó karban? Több száz időst megvizsgáltunk. 80% teljesítménye romlott. Ez nem meglepő, hisz már 45 évtől kezd esni. Ám 20% jól tartotta magát, jól járt az eszük. Az MRI kimutatta, agyrégióik hálózata sűrűbb, mint a többieké. Ezen felül ők mindkét agyfelüket egyaránt használták. Az egyik oldal esetleges deficitét kiegyensúlyozta a másik. Értelmünk 10-20%-ban örökölt, zöme a környezettől függ. Minél jobban öregszünk, a testmozgás annál fontosabb szerepet játszik. Aki sokat mozog, valószínűleg agyát is gyakrabban használja. Másik faktor: az artériák egészsége. Tohonya vagy túlsúlyos emberek gyakrabban kapnak apró gutaütéseket – esetleg észre sem veszik. Az agy vérellátása visszaesik, ez gyöngíti teljesítményét.

Sp: A diplomások nem butulnak annyira?

T: Így van. Ám mindenki, aki járatja az agyát (munkahelyen, egyesületben, családban) idős korban is jó észjárású marad.

SPIEGEL, 15. 10. 2022

»Wer seinen Verstand gebraucht, der erhält ihn«

AZ AGYGYÁROS

Pascak Vrticka (43), Department of Social Neuroscience, Max Planck Institute for Human Cognitive and Brain Sciences, Leipzig, Germany, Petri-csészékben növeszt agyakat. Embrionális idegsejteket vesz rá arra, hogy hipotalamusszá, agykéreggé, középaggyá fejlődjenek. Stanford-ot organoid-gyárrá építette át, fél neurológus-tudósvilág hozzá zarándokol. Nemcsak agyrészeket csinál, nagyobb egységekké is összeszereli őket. Amikor különböző organoidokat megfelelő körülmények mellett összehoz, azok elkezdenek egybeolvadni, ahogy egy emberi embrió is teszi.

Az izomirányító kísérletnél egy kérget, egy gerincvelőt és egy izmot kapcsolt össze. Az agysejtek ingerlésekor az izom rángatózott. A határ: 2-3 millió agysejt. A laborban hiányzik sok növekedési jel, amit egy embrió megkap. Elsősorban a vérellátás és az oxigén hiányzik – véredények beültetése eddig még nem sikerült.

Hogy a kilökődést megelőzze, az organoidokat 7 napnál fiatalabb patkánybébikbe fecskendezi be. Ezeknek még nincs kialakult immunrendszerük. A beültetés előtt az agy-organoidokat genetikailag kék-fény-reakcióra programozza. A beültetés után az emberi és a patkánysejtek összeolvadnak. Az organoid-sejteket kék fénnyel lehet aktiválni. Ez a patkány válaszreakcióját váltja ki. Vrticka kimutatta, hogy ember-patkány kiméra előállítható. Várható, hogy a világ laborjaiban olyan patkányok fognak nyüzsögni, amelyekbe genetikahibás emberek agysejtjei vannak beültetve. Ez etikai problémákat vet fel.

(És itt fordult föl végleg a gyomrom! RS).

SPIEGEL, 15. 10. 2022

Hirn-Organoid

MÁSRA BÍZOD AZ ÉLETED…

…ha repülőre ülsz.
…ha lélegeztetőre kapcsolnak.
…ha autóba ülsz.
…ha zebrán átkelsz.
…ha gyógyszert veszel be.
…ha buszra, vonatra, hajóra szállsz.
…ha bankba lépsz.
…ha tömegrendezvényre mész.
…ha szavazol.

RS

TÁRGYALNI A GYEREKKEL – Kiskirályok a házban – SPIEGEL/RózsaS

A gyerekek mindenekelőtt érzelmi gondoskodást kell, hogy kapjanak. A szülőnek nem kell föltétlen tekintélyelvűnek lenni ahhoz, hogy tekintélyt sugározzon.

A Keleti tengeri Dierhagen-i „Schipperhus” panziója kikötötte, nem fogad 12 éven aluli gyerekeket - a sok rongálás miatt. Föl is került az oldalakra, ahol mindennek elmondták: gyerekellenségnek, diszkriminátornak. Frau Biebl, a gazdasszony: „Már nincs semmi szabály, semmi tisztelet.” Telefirkálták a falakat, hússzeleteket tapostak bele a szőnyegekbe, spagettival „díszítették” a bútorokat – míg a szülők okostelefonjaikat nyomogatták. „Kérem tálalja az ételt a padlón, gyerekem épp ott kutyát játszik!”

Mi történt a szülőkkel? Egy rakoncátlan gyerek neveletlen gyerek? Tanárok, nevelők, nagyszülők a fejüket fogják. Pedig a szülők vallják, hogy az önbizalom és a magabiztosság mellett az udvariasság és az előzékenység is fontos nevelési cél. Ám ez az egyensúly hogyan érhető el?

Két nevelési iskola harcol egymással: a tekintélyelvű és a gondoskodó. Szabályokat érvényesíteni vagy szabályokról tárgyalni? A gyereket, mint alakítandó embertársat kezelni?

A svájci Remo Largo és a dán Jesper Juul nyomában a szülők egyre inkább az utóbbi, kötődés-orientált nevelést választják. Beszélnek még „igény-orientált” és „viszony-orientált” nevelésről is. Alapfeltétel: érezzék a gyerekek magukat védettségben és érzelmi biztonságban. Ez azonban egy olyan gazdasági és oktatási rendszerbe ütközik, amely a gyereket a társadalom „funkcionális” és „hasznos” tagjává szeretné tenni. A régi nemzedékek inkább diktálni, semmint tárgyalni szeretnének – ez a felfogás uralkodik inkább.

A régi nevelési ideálok inkább diktálnak, semmint alkudoznak. A 2 éves járvány alatt a szülők lakásaikból óvodát, iskolát csináltak. Kimerültek és frusztráltak lettek és most azt is megkapják, hogy gyerekeiket puhánnyá tették, elkényeztették; tiszteletlen, gyönge egománokká, snowflake-ké nevelték őket, akikkel a társadalom nem sokra megy.

A szülők térdre esnek a kiskirály gyerek előtt? Vagy a gondoskodó kezdeményezéssel megpróbálnak szembe menni a hagyománnyal, hogy aztán megadják magukat.

Fabienne Becker-Stoll, a Staatsinstitut für Frühpädagogik und Medienkompetenz nevű München-i intézetben a korai oktatás minőségével és az interakciós gyerekek kompetenciájával foglalkozik. „Sokan nem is tudják, hogy gyerekeik miért provokálják őket, miért együttműködőek vagy nem, miért nem tartják be a szabályokat. Gyakran szakmabeliek sem értik, mi rejlik a határokat átlépő és problémás gyerekek hátterében. Holott erről már sok tudott.”

A gyerekeknek testi és lelki alapigényeik vannak. Első életéveinkben főleg érzelmi és testi kötődésre vágyunk. Később szociális hozzátartozásra, saját kompetenciánk megélésére. Edward Deci és Richard Ryan, US-pszichológusok, már a 80-as években rájöttek, hogy a motiváció önmeghatározása a döntő. „Ha jól fejlődnek,, , ha az óvodában, iskolában együttműködnek, jól érzik magukat.” Becker-Stoll: „Ez attól függ, mennyire figyeltek és reagáltak alapszükségleteikre”. A biztonság közérzete az a bázis kell, hogy legyen, ahonnét a gyerek elindul fölfedezni, megismerni, kipróbálni.” Ekkor kissé lazítani kell a pórázon, persze ügyelve a biztonságra. Lehet egyszer ráordítani, ha ki akar szaladni a forgalmas útra. De ez maradjon csak kivétel, általában óvakodjunk a durva hangnemtől, a gyerek megrázásától. Legjobb nem megvárni a dühroham kitörését. Vaskezű szülők, akik a szabályok hajszálpontos betartását követelik meg, akik fennhéjázón kritizálják, megalázzák, büntetik gyerekeiket, nem hagyva nekik teret érzelmeiknek, unos-untalan vádolják őket valamivel – csak lelki károkat okoznak bennük. Így lesz a kisebbségi érzés, az örökös félelem vagy agresszivitás.

Inke Hummel friss könyve címe: »Nicht zu streng, nicht zu eng«, Ne túl szigorúan, ne túl szorosan. Együttérzés nélkül a gyerek agyában főleg az érzelem és a félelem földolgozási területei sorvadnak el. 2000-ben a szülők csak 19%-a vetette el a szigorúságot, mára 27%. Ők a gyermektelenekkel és az idősekkel kerülnek szembe.

Martina Leibovici-Mühlberger bécsi pszichoterapeuta: „Évszázadokig éltünk top-down-konstrukcióban, voltak uralók és uraltak. A gyerekeket alattvalóknak nevelték, ez sok képességet kioltott bennük. Ma a demokratikus társadalomban a nevelés is demokratikus, a gyerekek egyénisége kibontakozhat. A probléma: sokan összetévesztik az autoritert az autoritással.”

Ha a gyerekeket társként kezeljük és sok szabadságot adunk nekik, ez túlterheli őket. A szülők kor-adekvát határokat kell, hogy kiszabjanak nekik. Ha ezt nem teszik, hamar a nyakukra nőnek és zsarnokgyerekek lesznek.

Az orvosnő 2016-os könyvében arra figyelmeztet, hogy a gyerekek zsarnokká, életképtelen, narcisztikus, munkára képtelen felnőttekké válnak és csak az állam terhére lesznek. A szerzőt sokan tudománytalansággal vádolták és azzal, tézisei nem általánosíthatók, csak eseteket hoz föl. Valamennyit visszavett: „Nem mondom, hogy minden gyerek ilyen, de van egy kritikus tömeg.” Sok óvónő és tanár megerősítette, amikor arról számoltak be, hogy egyre több a magatartás-zavaros gyerek. Újabb könyvében, (»Wie wir unsere Kinder retten«, Hogyan mentsük meg gyerekeinket), békésebb hangon szólal meg. „Sok tiszta fejű, okos gyereket látok, már korán politikailag is aktívak lesznek.” Ultimatív nevelő-feladatunk van, úgy is, mint társadalomnak. Sajnos, a sok neveléskönyv, közösségi oldal a perfekt szülő képét szuggerálja, ez sok szülőt elbizonytalanít. Paradox: minél többet beszélünk a nevelésről, annál inkább nehezünkre esik egyszerűen nevelni. A szülők fele úgy véli, ma nehezebb nekik, mint 30 éve. A gyermektelenek ugyanezt mondják.

A szülők drukk alá helyezik magukat, a gyerek többé nem gyerek, hanem egy projekt. Nem szabad túllihegni, annyi segítség dukál, amennyi szükséges - olyan kevés, amennyire lehetséges. Nemcsak tiltani kell, lehetőségeket is meg kell nevezni. Utat kell mutatni saját magukhoz, hadd fedezzék föl igényeiket és érzelmeiket. Így érzik magukat látva és elismerve. Kooperációs hajlamuk erősödik.

Mindenki boldog, erős és reziliens felnőttet akar, nem segít, ha csak szófogadásra neveljük őket. „Kérlek, hagyd abba a sírást!” „Várd meg türelmesen, míg mindenki befejezi az étkezést!” Ilyen intések persze szükségesek.

Dellemann 40 éve dolgozik gyerekekkel Hamburgban, mint edző. Ő láthatja igazán, hogyan változott a gyerekek fegyelme és kondíciója. „A mai gyerekek tohonyák, hiányzik belőlük a kreativitás, szétszórtak, nyögve beszélők és kapkodók. Hétfőn látom, melyikük játszott vasárnap a játszótéren és melyikük bámulta a képernyőt.” A Blikk-Medienstudie 2017-ben kimutatta, hogy a hosszan képernyőző gyerek zavaros, nehezen koncentráló és hiperaktív lesz. Már az ilyen óvodások türelmetlenek és hamar mindenre ráunnak. D. gyakori teszt-játéka: kiterít egy nagy, kör alakú, sok színű lepedőt és kiadja a parancsot: „Minden gyerek tűzoltóautót vezet!” Erre a piros cikkelyre kell futniuk. „Minden gyerek banánt eszik!” Most a sárgára ugranak. A kivinél már alig 2-3 találja meg a zöldet, a legtöbben téblábolnak, már rá is untak.

A szülők, akik állandóan okostelefonjukat nyomkodják, ne csodálkozzanak, ha gyerekeik nem képesek kérdésekre válaszolni és egy percig nyugton maradni. A szülők hiányzó figyelme árt a gyereknek. D: „Ma már a gyerek nem lesz, hanem tervezik. Ez feszültséget okoz, tárgyiasítja a szülőket. A legboldogabb gyerekek azok, akiknek szülei jelen vannak, mégis elengedik magukat. Azok, akik azt mondhatják: most már mindegy.”

A munka, barátok, stressz, pénzgondok mellett hogyan lehet megtalálni az egészséges egyensúlyt? A kötöttség-orientált nevelési stílus sok időt és kitartást igényel.

SPIEGEL, 8. 10. 2022

Familie, Kinder

MAGYARORSZÁG RENDBONTÓJA - Spiegel/RózsaS

Miért áll ilyen csökönyösen Orbán Putyin oldalán?

Amikor politikusok Berlinben találkoznak, követi egy sajtótájékoztató.

Nem így hétfőn, az Orbán-Scholz randevú után. Bár Orbán a legrégibb hatalmon levő elnök, még sincs mit mondaniuk egymásnak.

Ungarns Störenfried

ANALYSE Warum sich Viktor Orbán so hartnäckig

auf die Seite von Wladimir Putin stellt

Die Ergebnisse eines Politikertreffens in Berlin können noch so

dürftig sein, am Ende steht eine Pressekonferenz. Nur nicht als

am Montag Ungarns Premierminister Viktor Orbán im Berliner

Kanzleramt mit Olaf Scholz zusammengetroffen war – die Pres-

sekonferenz fiel aus. Die Episode zeigt: Der Ungar ist zwar der

dienstälteste Regierungschef in der EU – mit seinen Kollegen hat

er sich aber kaum noch etwas zu sagen.

Seit 2010 hat Orbán die ungarische Demokratie Schritt für

Schritt ausgehöhlt. Zuletzt hat er sich mit seiner Haltung

im Ukrainekrieg ins Minus gesetzt: Ungarn exportiert keine

Waffen, Ungarn lässt keine Waffentransporte der Alliierten über

sein Territorium zu. Putins Angriffskrieg auf die Ukraine deutet

Orbán zu einer »Sanktionsenergiekrise« um: Nicht die Invasion

Russlands hat die Gaspreise in die Höhe getrieben, es waren die

Boykottmaßnahmen der EU.

Orbán steht Putin ideologisch nahe, vor allem in seiner Ge-

ringschätzung der Demokratie. Beide spielen sich als Beschützer

gegen den Werteverfall auf: die Nation gegen einen Westen, in

dem Homosexuelle den Ton angeben würden und Migranten

die Straßen bevölkerten. Ungarn heute – das ist Putins Russland

minus Gewalt. Dass Ungarn ein großer Nutznießer der West-

einbindung und EU-Milliarden ist, verschweigt Orbán. Genauso

wie die Tatsache, dass er bisher noch für jedes der acht Sank-

tionspakete gestimmt hat. Das aber erfährt die ungarische

Öffentlichkeit kaum, weil Orbán fast alle Medien kontrolliert.

Wie viele andere ist Orbán wohl davon ausgegangen, dass

Putin die Ukraine einfach überrennen könne und dass es besser

sei, sich mit diesem starken Russland gut zu stellen. Ohnehin

hatte er schon lange nach Bündnispartnern außerhalb der EU

gesucht, etwa in China oder eben in Russland. Mit Unterstüt-

zung von dort tritt er in der EU als Störer auf.

Aus Brüsseler Sicht gilt es jetzt, Orbán trotz allem im Boot

zu halten. Denn bei den Sanktionspaketen muss er weiter zu-

stimmen. Deshalb ist damit zu rechnen, dass die EU beim Geld

weich wird. Die Inflation in Ungarn ist dieser Tage rasant gestie-

gen, es droht ein Staatsbankrott. Die Frage der Rechtsstaatlich-

keit könnte also bis auf Weiteres zurückgestellt werden. Jan Puhl

Mohammad Shajahan / AA / picture alliance78 DER SPIEGEL Nr. 42 / 15.10.2022

UTÓPIA-HIÁNYCIKK – A világ mentőideákra vár – P. Neumann, ZEIT/RózsaS

A nagy utópiák ideje lejárt. Mégis, a jövő ma is alakítható.

Peter Neumann (35) filozófus és irodalmár. Könyve, a »Feuerland. Eine Reise ins lange Jahrhundert der Utopien 1883–2020« október végén jelenik meg.

Berlin 1899 szilvesztere: ezrek nyomulnak a Brandenburgi kapuhoz, hogy ünnepeljék a századfordulót. Napóleon, Goethe, Bismarck százada a múlté, mi jön most? Amikor a XX. sz. már a küszöbön toporgott, valaki már előre elintézte. Nietsche 1883-ban kortársait „utolsó embereknek” titulálta, akiknek „kedvecskéjük van a naphoz” (»Lüstchen für den Tag«) és sajnos nézeteikben is eléggé kényelmesek. Nietsche fojtogatva érezte magát és helyet akart adni valami újnak. Bár embertársairól leszedte a keresztvizet, gondolatai nagy utópiák körül keringtek. Minden legyen más, a társadalom, de mindjárt az ember is.

Ma egy hosszú kijózanító század után hiába keressük a nagy utópiákat. Pedig nem épp most lenne ennek ideje, amikor a régiek már lejártak? Korszakváltást!

Ám a krízisrázta jelen egy másik manővernek engedelmeskedik. A jövő nem tartja be ígéretét, a jelen diffúz és áttekinthetetlen. A múlt nem hagy nyugton és vissza-vissza tér ósdi elképzeléseivel. Utópiák, merész jövő álmok csak zavarnak. Nem a tegnap horrorkabinjából szabadultak ki? A nagy víziók nem a legnagyobb katasztrófákba torkollottak?

Habermas már a 80-as években észrevette: „Az utópisztikus energiák kimerültek.” A francia forradalom édenreményei zátonyra futottak. 200 évvel később hasonló történt. Kant világközössége, az „örök béke” várat magára. A fegyverkezés, a fejlődő országok szegénysége, a növekvő szociális egyenlőtlenség, az ellenőrizhetetlen technológiák – mindezek inkább egy békétlen világ jelenségei.

Habermas után egy évvel Ulrich Beck jelentkezett Risikogesellschaft c. könyvével. Csernobil után soha nem látott nukleáris veszélyre figyelmeztet.

A modern megváltó remények végén a jövő kezdett borúlátásba fordulni. Eddig az irány világos volt: technikailag és morálisan a jobbulás felé. Ez volt a XX. sz. haladás.credo-ja. És 30 évig így is volt. A »trente glorieuses« (1945–1975), idején dübörgött a gazdaság és a liberális demokrácia. Aztán egyszerre kifújt a szufla. Miután Fukuyama kikiáltotta a történelem végét, az ideológiai tartalékok egy pillanatra regenerálódni látszottak. Ám a történelem a keleti blokk összeomlása és a liberális demokrácia vélt diadala után sem akart egy előírást követni. Az utópisztikus energiák kimerülése nem csupán egy átmeneti kultúrpesszimista hangulat volt. Nemcsak Kelet szociális kísérlete hiúsult meg, a Nyugat is óriási transzformációs kihívással szembesült. A jóléti állam sürgős reformja csak egy volt a szanáló projekteknek. Legkésőbb 9/11, 2008 és Trump után elhalkult a liberalizmus dicsőítése, az ukrajnai háborúval pedig teljesen el is némult. Ismét fölmálházni egy expanzió-utazásra képtelen ötletté vált. Most a nyugati kultúrába és az elitek önmagukba vetett bizalma került napirendre.

Az utópiák hiányát csak most, a XX. sz. utójátéka idején érezzük igazán, amikor a halmozódó válságok tényleg egy korszakváltást provokálnak. Ám vagy a politikai akarat hiányzik, vagy a szociális erő, vagy az intellektuális iránytű. Ha az utópisztikus energiák a francia forradalommal áradtak be a történelembe, úgy szöknek most ki belőle.

Érdemes egy pillanatra alászállni olyan bátor személyekhez, akik még ma is hatnak a jövőre. Pl. Franziska Gräfin zu Reventlow, költő, festő és bohém nő. Az élet legyen zabolátlan, szabad és autonóm. Ekkor sikerül Thomas Mann áttörése a Buddenbrooks családregéjével. Az ír Beckett Németországba utazik és 1936 telén szemtanúja lesz, ahogy Emil Nolde, Ernst Ludwig

Kirchner vagy Karl Schmidt-Rottluff festményei a múzeumok pincéjében tűnnek el, elégnek vagy drága dvizáért külföldre kerülnek. B. Drezdába utazik és ott, az Alte Akademie egyik termében bukik bele a legnémetebb festménybe: Caspar David Friedrichs: Zwei Männer in Betrachtung des Mondes (Két férfi szemléli a holdat). Ez inspirálja őt a Godot-ra várva megírására.

A filozófus Hannah Arendt 16 év után tér vissza a romba dőlt országba. A mentegetőzések ellenére nem akarja elveszíteni bizalmát az emberekben. Mert minden bizalom és előzékenység

elvesztése nemcsak minden közös beszélgetésnek, de minden emberek közti kapcsolatnak is véget vetne. Nem lenne többé értelme személyről, morálról, szabadságról, felelősségről beszélni.

Végül itt van még a public intellectual Susan Sontag, aki 1993-ban a megszállt Szarajevóba megy, hogy ne csak közelről láthassa a jugoszláv háborút, hanem a Godot-t is színpadra vigye. A szarajevóiaknak nem ezt jelentette a Godot-ra várva: „Clintonra várva”? 1395 napig a nemzetközi közösség segítségére várva? Sontag-nak a romos városban „a kellékekre várvá”-t jelenthette.

„A szélsőségek évszázada”, így jellemzi ezt az időt a történész Eric Hobsbawm. Sok gondolkodóra lelünk, akik bölcselkednek, kutatnak, alkotnak és laza hálót szőnek egymás között. A barátok, közeli és távoli ismerősök, bizonyos fogalmakat, stílusokat, ideákat újra élesztenek. Az utópiát nem a történelem építőterveként fogják föl, hanem egyféle „világban-levésként”. A jövőtől nem azt várják el, milyennek kell lennie a világnak, hanem, hogy milyen lehetne.

A régi történetek talán ma már tényleg nem időszerűek. Ahogy minden boldogtalan család a maga módján boldogtalan, úgy minden aggódó kor a maga módján riadóztat. Krízishangulat és jövőfélelem mindig is volt, de legyőzettetett. A fiatal demokrácia 1919-ben, Weimar-ban, erőszakban és háborúban született. Ausschwitz segítette a világra az emberi jogok általános kikiáltását. Nietsche „utolsó emberéből” levont tanulság józan és messzemenő. Bármennyire is reménytelen a helyzet, ez az egy ember van. Ha ez is eltűnik, sokáig nem jön semmi.

A történelem leírása gyakran körfolyamat-szerű, majd egyenes vonalú. Az elmúlt évszázadban többször katasztrófába torkollott. A Kr.e. V. századi Anaxagórász a történelmet tovatartó „sodrás-hullámként” képzelte el, amiben semmi sem vész el. A rossz sem, a jó sem. Az utópisztikus fantázia sem.

ZEIT, 13. 10. 2022

Und was ist mit morgen?

KOMMENT

1986-ban Kölnben, Robert Jungk Zukunftwerkstatt-jában tanultunk utópiákat rajzolni.

VISSZAHÚZÓDÁS A RÉGIÓKBA Minden városi építkezés (épület, metró, híd) értelmét veszti, mert egy ház 100 éves életében lakóinak ellátása megszakad. Távvezetékek (gáz, olaj, tel.) építése téves: felrobbantják. Olaj szállítása csakis katonai konvojjal lesz lehetséges. A távutazás megszűnik: nincs üzemanyag, sem cél, sem biztonság. Az esztelen anyag- és személyszállítás megszűnik. Vége a világkereskedelemnek és a globalizációnak. A források kimerülése világszerte, a gazdasági pangás, a klímaátcsapás életmód-változtatást kényszerít ki. A kormánynak sikerül a lakosságot ésszerű fogyasztásra rábírni, nagyban csökken a pazarlás és a létalapok fölélése. A visszaesés lassan jön, így van idő átállni egy ésszerű, józan életmódra. Az élet visszahúzódik mentsváraiba: a régiókba. Itt régiópénz lesz a fizetőeszköz, ill. visszatér a barter és cserekereskedelem: élelmet olajért, szolgáltatást szerszámért. Kisvasutak vezetnek a városokból a vidékre. Az ország ismét egyenletesen belakott. Új közösségek alakulnak, az élet olcsóbb és emberibb lesz. Mindenkinek lesz munkája: műveli a kertjét, építi a házát. Visszatérnek az igás állatok, az emberi erők. Az emberek nem fitnesz-centerekben edzenek, hanem zsákolással és pedálos generátorral. Az új technikákat (LED-világítás, napelemek) kombinálják a hagyományosokkal. Mielőtt az óriásgyárakat bezárják, örökéletű gépek gyártanak, kopó alkatrészek tartalékolásával. A maradék energiahordozókat és nyersanyagokat csak állam- és életvédelmi célokra tartalékolják.(ökobetyár könyve, 2014).

VÍZALATTI HÁBORÚ – Putyin U-boot-jai akcióban – NZZ/RózsaS

A Balti tengeri robbantások a tenger fenekén futó vezetékek biztonságára hívták föl a figyelmet. (Távvezetékek építése értelmetlen – fölrobbantják. RS, 2014). Pipelin-ek sokasága szállít itt gázt, olajat, áramot, adatot. A Nordstream fölrobbantása vélhetőleg Putyin figyelmeztetése: erre is képesek vagyunk. (Nemzetközi vizeken történt, nehogy a NATO támadásként értelmezze.) Ha egyszerre 2-3 kábelt vágnak át, börzepánik tör ki?

Ezen vezetékek biztonsága szakmai körökben már rég vitatott. A szabotázs mellett kémkedés, adatlopás is fenyeget. Erre az USA és az UK is képes. A 2013-as Snowden-akció hátterében vélhetően ők álltak. A megcsapolás főleg a csatlakozó pontokban lehetséges.

A NATO 2015 óta figyel főleg 2 orosz atom-tengeralattjárót, melyek kémkedésre lettek átépítve. Rájuk kisebb atom-U-boot-ok csatlakozhatnak, melyek 1000 m mélyen lezuhant repülőket menthetnek, vezetékeket manipulálhatnak vagy lehallgató készülékeket rejthetnek el. Az elmúlt 2 évben orosz tengeralattjárók bukkantak föl Anglia és Írország partjainál. Ott húzódnak az USA-EU tengeralatti kábelek. 2020 decemberében a brit fregatta „HMS «Northumberland» egy Grönland körüli kábeleket kutató orosz U-boot-ot kergettek. Az oroszok olyan gyorsan fordultak, hogy megrongálták a brit több száz méteres szonár-rendszerét. Szerencsére a kapitány ezt nem háborús aktusnak minősítette, amire ellencsapás dukál, hanem csak egy téves manővernek. Az eset ismertté válása után a brit tábornok, Tony Radokin megfenyegette az oroszokat, hogy minden kábelrongálást háborús cselekménynek fognak tekinteni.

Az oroszok más hajókat is bevetnek, amiket „óceánográfiai kutatóhajóknak” neveznek. Ezek valójában kémhajók, melyeket az orosz mélytengeri intézet küld ki. Legismertebb a „Jantar”. A 110 méteres hajót többször a vízalatti kábelek fölött észlelték. Különös módon néha el tűnik az AIS-radarokról, amit kutatóhajók nem tudnak megcsinálni. Utolsó ismert helyzete a norvég partoknál volt. Szakértők szerint bevethető kábelek manipulálására. Két merülő boot-ja 6000 m mélyen is ügyködhet. Az Atlanti óceán mélysége erre átlag 3500 m. A hajó képes távirányított merülő robotokat bevetni aknák elhelyezésére és vezetékek szabotálására. H. I. Sutton szakember szerint az oroszok autonóm, fogókaros robotokat tesztelnek. Collin Wall, Center for Strategic and International Studies: „Egy adatkábelt megrongálni nem nagy kunszt.” A transzatlantik-kábelek viszik-hozzák az adatokat az USA és az EU között. Az európai adatok zöme Amerikában van tárolva. Sok szolgáltatás is ezeken a vezetékeken át folyik. Szerencsére a két kontinens között legalább egy tucat kábel van lefektetve. Ha egyet-kettőt elvágnának, azt egy rövid megszakítás jelezné. Az egész hálózat nem esne ki. Vannak alternatív utak Afrikán és Ázsián keresztül is. Egy kábel köti össze Portugáliát Brazíliával. (Elég hosszú lehet! RS).

Gond csak félreeső helyeken lehet. Tonga adatkábelét tavaly januárban egy vulkánkitörés szakította át. 5 hétig nem volt gyors-internet. (Éhen haltak? RS). Mivel földi állomásaik nincsenek, Starlink-műholdkapcsolat sem volt.

Hajóhorgonyok vagy halászhajók évente százszor is rongálnak meg véletlenül vízalatti vezetékeket. A javítások ideje és költsége az illetékes tulajdonos/állam fölkészültségétől függ.

Hosszan tartó, nagyobb kárt Putyin nehezen tudna okozni. Ám a cél érdekes lehet, nehéz megtalálni a tettest. Az oroszok egyszerűen letagadnák. Nemzetközi vizeken történt támadás esetén a nyugati államok nem föltétlen kötelesek reagálni. A pszichológiai hatás mégis célba találna: az USA és Európa lakosainak megfélemlítése.

Tavaly januárban megszakadt a norvég Svalbarg-kábel, mely az országot az Spitzbergákkal köti össze. Bár a szándékosság igazolódott, az oroszokat nem vádolták meg.

Moszkva sokat fektet be a vízalatti háborúba, ellentétben Európával. Csak a franciák és a britek kaptak észbe. Franciaországba 50 vízalatti kábel fut be, a világ hálózatának 10%-a. Így a franciák 6000 mélységben is operáló robotokat szereznek be. Portugália sérelmezi a koordináció hiányát. Nem tisztázott a kábelek jogi illetősége. Kinek a feladata a kábelek őrzése és karbantartása?

A britek, a kontinenssel ellentétben, már rég fegyverkeznek egy tenger alatti háborúra. 2024-ben bocsájtják vízre a legmodernebb technikával, távirányítású robotokkal fölszerelt speciális hajójukat, amely úgymond az orosz „Jantar” pandanja lesz.

NZZ, 9. 10 2022

«Der Verlust von einigen Kabeln wäre ein Problem, aber

keine Katastrophe.»

POLITIKAI RETORIKA VÁLSÁG IDEJÉN – O. Kramer - FAZ/RózsaS

Vissza a piactérre – egy próbát megér!

Olaf Kramer a retorika professzora Tübingen-ben.

A járvány alatt retorikai vákuum nyílt meg. Ezt a populisták kihasználták. Az AfD érzelmi bombákkal és farkast kiáltással fölhívta magára a figyelmet. Kramer: A provokációkat bátran és slágfertig vissza kell verni, nem átugrálva minden bakocskát, amit a populisták fölállítanak. Itt retorikai szuverenitás és spontaneitás szükségeltetik – előre megírt szónoklatok fölolvasása helyett.

Stephan Weil, Alsó-Szászország miniszterelnöke a mai Landtagswahl után nem nácizta le a szintén nyertes AfD-t. Ehelyett az ország nagy problémáiról beszélt és retorikailag ügyesen kérdezte: Hiszi valaki, hogy ezekre az AfD megoldásokat kínál?

A legjobb beszéd az, amely a helyzetből indul ki. Az előre megírt, fölolvasott, idegen forrásokra támaszkodó szónoklat nem ér célba. Macron „townhall-meeting“-je jó módszer a csalódott választókhoz ismét kendőzetlenül közeledni. Az SPD jól teszi, ha a chat-szoba mellett a piacteret is fölhasználja. A jó szónok Weil ismeri a timing-ot is. Tudja, meddig húzhatja témáját, miután egy „röviden”-nel, poénnal lezárja. Programját személyes hozzáállásával erősíti: „Ez nekem fölöttébb fontos”, „Ezt keményen elhatároztam.”

Weil megválaszolja a tanárok fizetésére irányuló nehéz kérdéseket, reagál az oltástagadókra, kicsit szidja a brüsszeli bürokratákat és néha még személyes is tud lenni. „Van idejük egy kis sztorira?” És elmeséli egy leszakadt híd javításának 10 éves történetét. „Nálunk a projekteket egymás után realizáljuk, a hollandok párhuzamosan intézik.” W. egyszer bölcs honatya, másszor egyszerű polgár. A sebezhetőség szót a járvány előtt nem ismerte, ami kétszeres jogászdiplomásként alig valószínű. A lényeg: ezzel népközelsége erősödik és hosszabb a taps.

Jól beszél. Először egy fenyegető összképet fest föl, ezzel a hallgatóság vágyakozását korbácsolja föl tapasztalt politikai és közigazgatási lépések iránt. Lelkiismeretesnek és szókimondónak mutatkozik. „Nem köntörfalazok. A kampányban is kimondom az igazságot.” Ezt kiemeli, mert tudja, hogy a választók hajlamosak az ellenkezőjét hinni.

Fő szabály: az empátia adottság. A címzett bőrébe kell bújni. Egyáltalán elér hozzá az érv? A gondolat érthető számára? Vagy inkább elijeszti? A politikai kommunikáció leginkább az empátiavizsgán bukik meg. Aki nem fogja föl, mit jelent a dráguló energia- és élelemárakkal nap mint nap megküzdeni, elvéti a hangot. A „tehermentesítő csomag” példa a rossz politikai kommunikációra. Hány ilyen volt már?

Scholz kancellár a hideg retorika képviselője. Dehát ez nem végzetes a válság idején? Nem kellene érzelmi töltést adnia beszédeinek? Neki nem, mondja Kramer. Nem lenne hihető, ha egy ilyen hideg, racionális szónok hirtelen sok pátosszal beszél. A hallgatók finom füle kihallja, mi a valódi és mi nem. Példa erre Scholz szerencsétlen „You’ll never walk alone“ idézete. (Oscar Hammerstein szövege a „Carousel“ musical-ból). Arra szolgált volna, hogy a kormány nem hagyja magára a lakosságot. Csakhogy a szöveg nem a közösségi segítségről szól, hanem az egyén erejéről. Persze, azt is mondhatnánk, ez az erő a stadionhimnuszok közös énekléséből ered.

A genderről pedig, amikor egység és szolidaritás szükségeltetik, szó sem lehet. Sokakat elijeszt a gendernyelv. Egy politikus természetesen kríziskor is ki kell, hogy vegye a részét a változtatásokban, de nem szabad provokálnia, a polarizálást erősítenie.

K. a mai időket retorikailag visszaesőnek látja. Régen a politikusbeszédek bátrabbak voltak. Gondoljunk csak a Wehner-Strauß-összecsapásokra. Ma nagyon visszafogják magukat, ezzel nem lesz jobb. A politikusok állandó digitális megfigyelés alatt állnak, ezért görcsösen óvakodnak minden botránytól. Ma a politikai kommunikáció egyre inkább info-forgácsokból, rövid videókból áll. Gyakran egy hallgatóságnak címzett szónoklat jó és helyes lehet, de kiragadva a kontextusból más helyre kerül és máris kész a botrány. A politikusok kalkulálnak és ezzel elveszítik hitelességüket. Nem a helyzetből kiindulva reagálnak.

Hameln-t megjárni és emberfogót látni

(A hamelni patkányfogóról kiderítették, hogy a 130 elveszejtett gyerek valójában 130 áttelepített volt.) Stephan Weil ül a hamelni lópiacon egy hokedlin és győzködi a választókat. Hányszor írták már le ridegnek és száraznak? „Normál sörivó jogász vagyok.” - mondja magáról. „I am the normal one.” A pártközleményekben konvencionálisnak, semmitmondónak tűnik – mint egy pártkatona, egy apparatcsik. Ám itt a hamelni harang alatt teljesen másképp hat: oldott élénkséget sugároz, gesztusaiban északnémet grandezza, előre örül biztos győzelmének. (Alsó-Százország okt. 10-én választott. RS). Jókedvvel válaszolgat a söralátétekre írott kérdésekre. Míg a Hannover-ben dugó dugó hátán, itt zöld hullám – bókol a provinciális léleknek. Majd rögtön a nagy dolgokba csap bele: Putyin, háború, energiaárak. „Németország történelmének legnagyobb próbája előtt áll.” Ami most kell: aktív, erős állam vagyis SPD.

Franfurter Allgemeine Zeitung, 8. 10. 2022

Bloß nicht drum herumreden

EZ MÉG BALOLDALI? S. Berg, O. Nachtwey – ZEIT/RózsaS

Sibylle Berg író, könyvei az »RCE«, a »GRM«. Oliver Nachtwey szociológus a bázeli egyetemen, friss könyve a »Gekränkte Freiheit« (Megsértett szabadság).

ZEIT: A drágulás miatt sokan képtelenek villany- és fűtésszámlájukat kifizetni. Forró ősz lesz?

Oliver Nachtwey: Bizonyára lesznek tüntetések. A kormány többet is tehetne, de legalább nem mutat olyan osztálypolitikai cinizmust, mint a brit vezetés.

Sibylle Berg: Nem tudom, mi lehet a „forró ősz”. Németország összeomolna, ha nem adnának minden valós vagy vélt jelenségnek egy blikkfangos elnevezést?

Z: Sokan jelezték, hogy tiltakozásokra kell számítani. Csakhogy ezeket a jobbosok és a konteósok megpuccsolhatják.

B: Engem inkább a nyugati társadalmak szolidaritás-hiánya aggaszt. Munkavállalók és munkáltatók egysége elképzelhetetlen. Egyes médiumok úgy gúnyolják a középréteget, mintha annak célja az olcsóbb jógatanfolyam vagy a 3. autó lenne.

Z: Ön az RCE-jében balos forradalmárok egy széles ellenfrontot hoznak létre, sikeresen. Balosok lepaktálnak a jobb oldallal – ez válasz nélkül maradjon?

B: Amíg a tüntetéseket azok engedélyezik, akik ellen irányulnak a tüntetések, ezek a tiltakozások csak „twitter-shitstorm”. Létezik feltétel nélküli elhatárolódás embert megvető fasizmustól, erőszakra bújtatásról. Ám léteznek nagy tömegek is, akik más véleményen vannak, mást választanak, esznek és gondolnak, mint magunk. Miért ne tüntessenek együtt azokkal, akik megmaradnak a demokratikus diskurzus határain belül? Honnét tudható, ki mit gondol, melyik párthoz tartozik?

Z: Nachtwey úr, Ön a konteókat és a „Querdenker”-eket kutatja. Lehetséges, hogy amit Berg asszony leír: a baloldal befogja az elégedetlen tömegeket, balos célokra?

N: A Querdenker-mozgalom úgy nyerhetett teret, hogy a balos uralomkritika legyöngült és alig látható. Ebbe a résbe ugrottak be a „keresztbe gondolkodók”, a „verrückt” uralomkritikájukkal, ahol a „ver-rückt” (el-tolt) kificamodásként érthető. Azért mert ferde, nem föltétlen patologikus.

Z: Ezt a balosok hogyan egyenesíthetnék ki?

B: Régen volt valami, amit diskurzusnak hívtak. Mára az emberek táborokba húzódtak vissza, egyre kisebb csoportokban egymással harcolnak. Prímán el vannak térítve a valódi problémáról: ha az emberiség túl akar élni, meg kell válnia ettől a gazdasági rendszertől. A feladat lenne: az embereket ismét összehozni, hogy erejükre döbbenjenek. Ha pl. holnap minden egészségügyis globálisan sztrájkba lépne, érdekes lenne.

N: Néhány pontban ellent mondanék. Beszéltem az oltásellenesekkel. Ijesztő, hogy a gyökerük progresszív hagyomány, mégis az AfD-t is szívesen látják. „Ez oké. Mi mind demokraták vagyunk.” Én továbbra is antifasiszta vagyok és az AfD iránti közönyt nagy problémának tartom. Autoriter pozíció felé sodródnak. A kritizálókat kezdettől fogva lehurrogták, „Querdulli”-nak, erkölcsileg alantasnak mondták őket. Átengedhetők más politikai formációknak.

Z: Hol kezdődött a történet?

N: Az Occupy érdekes mozgalom volt, bírálta a pénzpiacokat, velük Žižek-től Graeber-ig sokan rokonszenveztek. Ám a frankfurti radikális balosok ezt mondták: „Ezeknek a kapitalizmuskritikája rövid, ők valójában strukturális antiszemiták.” Ezután az Occupy-ba tényleg antiszemiták szivárogtak be és hozták a felépítményt. A demonizálással a jobbra sodródásnak tették ki az embereket. Amikor az Occupy-Camp-ot eltakarították, sok radikális balos ujjongott!

Z: Ön az ún. hétfői-intő-őrséget (Montagsmahnwache) is említi, mely a 2014-es ukrajnai válságkor jött létre.

N: Ez még problémásabb volt, mint az Occupy. Ott már konteósok is megjelentek. Ezek elmagyarázták, hogy a frankfurti vásártornyon mért van egy dollárbankjegy képe és hogyan kapcsolódik ez Cionhoz. Csupa gyerek volt ott. A végén egy balos sem ment oda. A kid-ek hazamentek és Ken Jebsen-t bámulták a YouTube-on. A rendetlenség úgy keletkezett, hogy a balos kritika egyre inkább egy tisztasági parancsolatnak vetette magát alá.

Z: Most is sok balos attól tart, Putyin-pártiak is csatlakoznak a tüntetésekhez.

B: Jöhet egy laposföldhívő is. Vagy istenhívő. Itt csak az elhatárolódás segít. Minden tüntető vigyen egy táblát a nyakában, kiket zárna ki? Ha fasiszták jelennek meg, le kell az egészet fújni és legközelebb más mumble- vagy threena-csatornán szervezkedni.

Z: Nem kéne kifejezetten a balosoknak minden konteóst távol tartani?

B: Az utóbbi 3 évben kb. 38 konteós könyv jelent meg. Ha az emberek fantazmagóriákat terjesztenek, az a rossz kommunikáció és a felületes felvilágosítás következménye. Az unalom is hozhatja az őrültségeket. Minden kétkedést és meg-nem-értést az „összeesküvés” alatt elkönyvelni megspórolja a felvilágosítást és a jó kommunikációt.

Z: Sokat beszélünk arról, hogy a baloldal elválasztandó a jobbtól. De ma nehéz megmondani, mi a balos és mi a jobbos.

B: Valóban, a különbség elmosódott. Talán amióta az SPD kitalálta a szocsegély Hartz IV-et. Ideje új társadalmi-gazdasági rendszerre gondolni, a régiből a jót átültetni.

Z: N. úr, Berg asszony még baloldali?

N: Jobban, mint én. Akkor is, ha azt mondja, nem érdekli, mit reprezentál a Linke. De melyik balosról beszélünk? Akik most sztrájkoltak az NRW-kórházakban? Nincs balosabb, mint a kollektív emancipációért harcolni. Egyszerre politikailag aktívak lettek az ápolók.

Z: Sahra Wagenknecht még baloldali?

N: Ő egy fajta német peronizmust akar, szociális piacgazdaságot, de nem sok menekülttel, kispolgári szocialista társadalmat. Semmi rasszizmus, de ne legyenek túl sokan. Ezzel a stratégiával az AfD malmára hajtja a vizet. Ő már rég egy politikus vállalkozó, aki a ressentiment-tel üzletel. Szóban elítéli az orosz támadást, de gazdasági háborúról beszél, a szankciók káráról és arról, hogy Putyinnak kezet kellene nyújtani.

Z: Miről kellene W.-nek beszélni?

N: A háborúk fölgyorsítják a szociálpolitikai innovációkat. Még az FDP-t is lökdösi a valóság: gázár-sapka szükségeltetik. Belátják, hogy az államosítás nem ördögtől való. W. ezt nem képviseli. A demokratikus szocializmus valamilyen formáját kell előterjeszteni, az energiakonszerneket államosítani, kivetni a gazdagok adóját, mint a háborús időkben, a Bundesbahn-nak nyújtani kell egy 100 mrd-os csomagot. Meg kell védeni a gazdaság telephelyeit? Ez egy reakciós álláspont.

Z: A francia baloldal már egy lépéssel előbbre jutott. B. regényében a sárgamellényesek a forradalmárok példaképei.

B: Be kell vallanom, ismereteim erről csak a Le Monde-ból és a filozófusoktól származik. Úgy tűnik, a sárgamellényesek valami régi formát keltettek életre: az osztályharcot. A tüntetések mögött alapos politikai képzés folyt, rendszerelemzés. Mindnyájukat egyesítette a dolgozók növekvő lenézése. A pandémia alatt nem becsülték a güriző ápolókat, mára el is felejtették őket. A jól kereső holland orvosok fizetésük egy részét átengedik a nővéreknek, hogy ne fázzanak. Hurrá, micsoda jele a reménynek és a szolidaritásnak! Ám valójában ez a kormány teljes csődje. A sárgamellényesek megmutatták: az összetartás lehetséges.

N: Nem voltak mindig progresszívak. Nagy különbség: Didier Eribon és Édouard Louis. Teljes mellszélességgel bevetették magukat a harcba. Kimondták: ez itt egy osztálykonfliktus. Emberek, ne csússzatok át a ressentiment-be! Más balosokkal megakadályozták, hogy a mozgalom átsodródjon Le Pen-hez.

Z: „Nincs jobboldali szolidaritás” - állították egy tüntetésen. Ez lesz a bal oldal jelszava ezen az őszön?

N: Nem is rossz. A baloldaliság a szolidaritás regisztere. A jobb oldal a kizárás regisztere, így stabilizálja a félelmet és a tehetetlenséget. És ha bizonyos tradíciók már nem illenek a balosokhoz, mert a szolidaritás-regisztert főleg nemzeti síkon definiálják, akkor a baloldalt talán újból fel kéne találni. A bal és a jobb megkülönböztetése nem obszolét és soha nem is lesz az. Olyan szolidaritás, amely kizár, nem létezik. A nemzeti szocializmus kényszerpályája a jobb oldalra visz.

ZEIT, 6. 10. 2022

Ist das noch links?

PUTYIN HARMADIK FEGYVERE – Új szakaszában a háború – NZZ/RózsaS

Putyin a konvencionális háborút kezdi elveszíteni, ezért atomfegyverrel fenyeget. Hisz nem Oroszország lenne az első, mivel az USA precedens esetet produkált Hirosimával. A 3. sík: titkos háború, fenségjelzés, azonosítás nélküli aktorokkal: dezinformáció, cybertámadás, szabotázs. Sascha Dov Bachmann, konfliktuskutató, Uni Canberra: A gázvezeték-robbantás orosz kommandósok műve lehetett. Ez a Szovjetunió katonai gondolkodása, a nyugati közvélemény megzavarása és félrevezetése céljából. Kinek használ ez a szabotázs? B.: Nem véletlen, hogy a robbantás nemzetközi vizeken történt - így azt nem lehet NATO-elleni csapásnak minősíteni. Az oroszok tovább döngetik Európát, fölverik a gáz árát, hogy tárgyalást kényszerítsenek ki. Orosz gáz jöhet tovább az ukrajnai vonalon, a dél-európai turkstream-en és a Nord Stream 2-őn.

A robbantásnak van egy másik, veszélyesebb üzenete: további tengeralatti vezetékek rongálása, melyek adatokat szállítanak, fúrótornyokat, szélturbinákat kötnek össze a szárazfölddel.

Az árnyékháború a 2014-es Krím-megszálláskor vette igazán kezdetét. Azonosítatlan orosz csapatok és a Wagner-csoport, később a katonai titkosszolgálat GRU 26165-ös számú egysége vitt végbe föl nem derített műveleteket. A Bellingcat-elhárítónak mégis sikerült néhány esetet a GRU-hoz kötni: a 2014-es cseh fegyverraktár fölrobbantását, a bolgár fegyverszállító Emilian Gebrev megmérgezését és a 2016-os nyugatbarát montenegrói elnök meggyilkolását. A GRU sofacy csoportja 2015-ben betört a Deutsche Bundestag számítógépébe és politikusok személyes adatait lopta el.

NZZ am Sonntag 2. Oktober 2022

Der Krieg in der Grauzone

KOMMENT

AZ 5. JÖVŐSZCENÁRIÓ

VISSZAHÚZÓDÁS A RÉGIÓKBA Minden városi építkezés (épület, metró, híd) értelmét veszti, mert egy ház 100 éves életében lakóinak ellátása megszakad. Távvezetékek (gáz, olaj, tel.) építése téves: felrobbantják. Olaj szállítása csakis katonai konvojjal lesz lehetséges. A távutazás megszűnik: nincs üzemanyag, sem cél, sem biztonság. Az esztelen anyag- és személyszállítás megszűnik. Vége a világkereskedelemnek és a globalizációnak. A források kimerülése világszerte, a gazdasági pangás, a klímaátcsapás életmód-változtatást kényszerít ki. A kormánynak sikerül a lakosságot ésszerű fogyasztásra rábírni, nagyban csökken a pazarlás és a létalapok fölélése. A visszaesés lassan jön, így van idő átállni egy ésszerű, józan életmódra. Az élet visszahúzódik mentsváraiba: a régiókba. Itt régiópénz lesz a fizetőeszköz, ill. visszatér a barter és cserekereskedelem: élelmet olajért, szolgáltatást szerszámért. Kisvasutak vezetnek a városokból a vidékre. Az ország ismét egyenletesen belakott. Új közösségek alakulnak, az élet olcsóbb és emberibb lesz. Mindenkinek lesz munkája: műveli a kertjét, építi a házát. Visszatérnek az igás állatok, az emberi erők. Az emberek nem fitnesz-centerekben edzenek, hanem zsákolással és pedálos generátorral. Az új technikákat (LED-világítás, napelemek) kombinálják a hagyományosokkal. Mielőtt az óriásgyárakat bezárják, örökéletű gépek gyártanak, kopó alkatrészek tartalékolásával. A maradék energiahordozókat és nyersanyagokat csak állam- és életvédelmi célokra tartalékolják.(ökobetyár könyve, 2014).

RS

KEGYES HAZUGSÁGOK – Svájcban is lódítanak a választóknak – NZZ/RózsaS

Negyedévente, a Volksabstimmung idején, hazánkat a direkt demokrácia varázsa szállja meg. Ám amint az urnákat kiürítették, egy csapásra elnémul minden támadás és védekezés. A nép szavazott, mindenki felelős a döntésért. A kampány legvadabb állításai is el vannak intézve. Még a győzteseknek sem kell a szavazatszámokon mérni magukat – végül is a polgárok döntöttek. Csak ez számít. Minden mást elfelejtünk.

Pedig nem árt fölidézni a legutóbbi becstelen választási harcot. A szakszervezetek azzal vádolták a Bund-ot, hogy az AHV-reformnál (Alters- und Hinterlassenenversicherung, nyugdíjbiztosítás) megtévesztő számokkal kampányoltak. A polgáriak viszont azzal vádolták az SP-t és a szakszervezeteket, hogy megfélemlítették a választókat, hazugságokat terjesztettek és tényeket ferdítettek el. Egy külső szemlélő azt hihetné, a politikusok becsületessége ingatag lábakon áll.

Ehhez nem fér kétség. Hannah Arendt már 1967-ben megállapította: „A hazugság nem csak a demagógok, hanem a politikusok és az államférfiak mesterségéhez is hozzátartozik.” A filozófust megrázták a vietnámi háború borzalmai, kijózanították az US-kormány szisztematikus megtévesztései és mindkét oldal propagandája kifárasztotta. Következtetése drasztikus: a valóságot, amelyben élünk, bármikor csoportok, nemzetek vagy osztályok szervezett hazugságai darabokra téphetik.

Ítélete máig érvényes. Ezt mutatja a „különleges katonai hadműveletnek”, Ukrajna „nácitlanításának” hazugsága. Ám Putyin nélkül is fölismerhetjük a politikai hazugság erejét.

Svájci léptékre leszállva, itt is hazudnak, színlelnek, elferdítik az igazságot – hogy meggyőzzék a választókat. Minden szereplő ezt teszi.

A szindikátusok tényleg hazudtak. Nem volt parlamenti döntés a 67 éves nyugdíj-korhatárról. Az sem volt igaz, hogy a következő leépítést 2026-ra már betervezték.

És a polgáriak? A választók megtévesztésével vádolták ellenfeleiket, tárgyilagos vitát követeltek és a konkrét előterjesztésre emlékeztettek. Vagyis magukat az igazság őrzőinek tüntették föl, a tényhű vita védőinek. A nyílt levelet aláírta az FDP, az SVP, az összes gazdasági szövetség – és az agrárliga elnöke, Markus Ritter. Ő azt állította, Svájcban nincs tömeg-állattartás. Valójában 27 000 baromfit tartanak egy csarnokban, a svájci haszonállatok zömét iparilag tenyésztik, levágják, földolgozzák és eladják. Ritter kijelentései a választók megtévesztése volt, a célból, hogy megakadályozzon egy szabályozást és ezt a polgáriak tűrték. A levél végére még a tömegállattartás-kezdeményezést is odarakták. Objektív vitát követeltek. A balosok pedig azért hazudtak, hogy ingatag vétójogukat a szociálpolitikában megőrizzék. A polgáriak a gazdákkal frissen kötött szövetségüket akarták megerősíteni.

Hannah Arendt arra jutott, hogy a hazugság és a politika szorosan kötődik egymáshoz. A valóságot egyik sem fogadja el harc nélkül. „Az ember változtatáshoz való képessége ahhoz a rejtélyes képességhez kötődik, ami azt mondatja vele, hogy süt a nap, amikor valójában zuhog az eső.” A hazugság az alakítási szándék hátlapja. Így nézve, semmi probléma, ha a legközelebbi választáskor is hazudoznak és svindliznek. Minden vállalható lenne, ami annak a nemes szándéknak szolgál, hogy az országot a választók óhaja szerint alakítsák.

És aki a politika ilyen reális leírásába nem nyugszik bele?

A rettenhetetlen igazmondó is megváltoztathatja a világot. Tényeket ellenőrizhet, plakátokat helyesbíthet, hazugságokat és enyhe lódításokat fedhet föl. De csak egy föltétellel: kezdje a saját táboránál!

A ma végződő kampány pofátlan hazudozással tűnt ki. Ez még nem a világ vége, ha a helyes tanulságokat vonjuk le belőle.

NZZ am Sonntag 25. September 2022

Wer die Welt verändern will,

muss manchmal lügen

CYBERCRIME – 70-et akartam, 2020 €-m bánta – ZEIT/RózsaS

Az eBay-on már többször adtam-vettem, bíztam benne. A babakocsiért 70 €-t szerettem volna kapni. Rögtön érkezett is egy WhatsApp-válasz, pedig eddig csak a platformon jelentkeztek. Most véletlenül a handy-számom is fölraktam. A pályázó barátságos fiatal párnak adta ki magát, behúzott egy chat-be, részleteket kérdezett a gyerekkocsiról. Az árat azonnal elfogadta, bár jeleztem, ez csak kiinduló.

Később tudtam meg, milyen emberi gyöngeségeket használnak ki a cybercsalók: kapzsiságot, lustaságot, tudatlanságot. Kapzsi talán nem voltam, de hogy valaki ezért a nagy helyet elfoglaló eszközt rögtön átveszi, óvatlanná tett. A „vevő” közölte, nemrég költözött München-ből Bamberg-be, nem tudnánk-e a vásárt az eBay-en lefolytatni? Küldött egy screenshot-ot egy eBay-hirdetésről, amit én valósnak véltem. Ebben korrekt németséggel le volt írva: a vevő leadja a megrendelést és előre fizet. Az eBay képez egy linket, ahová az eladó beadja a kártyaadatait, hogy megkapja a pénzt. Amint a pénz megjött, az „eBay-Lieferservice” értesíti az eladót, hogy megerősítse a szállítási adatokat és küldhesse az árut a vásárlónak.

Józan pillanatomban ki akartam keresni, hogy ez a biztos Lieferservice létezik-e – ám nem kutattam kitartóan (restség). A csalóm küldött egy linket (fake!), ahol láthattam, hogy a 70 € átutalása már útban van.

Hogy megkapjam az összeget, be kell adnom kreditkártyám adatait. És itt nyílik meg a cyberbűnözők 3. kapuja: a tudatlanság. Persze tudom, hogy egy jóváíráskor ezen adatok megadása teljesen értelmetlen, de a deal-t gyorsan le akartam zárni. Hibajelentés jött – talán ez volt az utolsó intő jel, ám én mellőztem. Ehelyett követtem a csalóm utasításait. Teljesen megbíztam benne. Ismét rohantam valahová, munkahelyemre, óvodába. Ezt az ügyvédem „Augenblickversagen”-nek, pillanatnyi csődötmondásnak nevezte. Ez autóbaleseteknél is előfordul, de nem mentség. Engem kissé föloldoz: ez természetes emberi kihagyás, nem az, hogy nagyon ostoba lennék.

Sietségemben még az online-banking hozzáférésem is megadtam. A csaló ezután azt írta, a bankom meg kell, hogy erősítse, hogy a kártya az enyém. A bankom küldött egy 6 számjegyű TAN-számot, SMS-ben, amit én továbbítottam a „vevőmnek”. Ezzel aztán teljesen kitártam a kaput előtte, számítógépével rákapcsolódhatott a bankszámlámra és a debitkártyámmal azt tehette, amit csak akart. Két óra múlva jött két értesítés a mobilomra: kétszer 1010 € utalás történt tőlem egy dzing.com-ra, amely mögött egy többször elítélt brit E-pénzintézet bújt meg. Még volt két lenyúlási kísérlet, de ezeket a bankom megakadályozta.

Pánikomban gyorsan rákérdeztem a „vevőmnél”, hol maradt a pénzem, én csak föltűnő kifizetéseket látok. A WatsApp profilja abban a pillanatban megváltozott. A kedves vándorló párocska helyett jött egy hiányos öltözetű hölgy képe, amint a fenekét a kamerába tolja. A „vevőm” nem csak meglopott, de gúnyt is űzött belőlem.

Nem ő rá haragudtam, hanem magamra. A föld alá süllyedtem volna szégyenemben. Most lettem 40, régebben élek az internettel, mint anélkül. Hogy ülhettem föl egy ilyen svindlernek?

20201-ben Németországban 146 363 cyberbűntettet regisztráltak, 12%-kal többet, mint 2020-ban. A kár: 223,5 mrd €. Ez tízszer több, mint amennyit a zsebtolvajok zsebre tesznek. A nem jelentett esetek számát a Bundeskriminalamt óriásira becsüli. Én sem fordultam direkt a rendőrséghez, senkinek sem szóltam róla, gondoltam, így hamarabb elfelejtem. A bankomnál hiába tiltakoztam, azt mondták, én engedélyeztem az átutalásokat.

Aztán mégis elmentem a rendőrségre. A fiatal tisztviselő fölvette a följelentésemet, de mosoly nélkül közölte, a tettes elfogására kicsi a remény. Ha ez sikerülne is, a pénzem akkor sem láthatom viszont, mert az ritkán marad a csaló számláján. Az enyém Londonba ment. Rendszerint álnéven nyitnak számlát, vagy valaki számláját, tudta nélkül, pénzmosásra használják. A pénzt rögtön bitcoinba vagy valamilyen kriptovalutába váltják át, végül tekervényes kerülő úton jut a csalók zsebébe.

Pierre Du Bois, eBay: A phishing egyike a leggyakoribb fizetőkártya-adatcsalásoknak a platformon. Csak Berlinben hetente 100 feljelentés történik. A München-i Kriminalfachdezernat-on Cem Karakaya feladata az ilyen bűnözés megelőzése. Évente 300 előadást tart, sokat iskolákban. Ő vezette vissza a lopások lehetőségét három emberi gyarlóságra: lustaság, kapzsiság, tudatlanság. A rendőrség semmit sem tehet ellenük? „Míg a csalók Porsche-kon száguldoznak, a rendőrök pedig háromkerekű biciklin próbálják őket utolérni, kevés a remény.”

A cyberbűnözés egyre profibb lesz. Globálisan ügyködő irodák működnek, ahová reggelente úgy megy be 100 ember, mint más, törvényes irodába. Copy-and-paste-technikával, munkamegosztással próbálnak ezreket becsapni az interneten. Gyakran programozott bot-ok veszik át a kommunikációt. Az is lehetséges, hogy a csalásokat nem is ember, hanem gép végzi. A cyberbűnözés nem ismer határokat. Lehet az áldozat Németországban, a tettes Oroszországban, a szerver Kínában.

A nyomozás illetékességének tisztázása gyakran hónapokig tart. Míg külföld jelentkezik, ha egyáltalán, a tettesek már túl vannak árkon-bokron. Így nem csoda, hogy az esetfelderítés itt 30% alatt van.

Fölhívtam Corinna Ruppel-t, aki az online-banking-csalások ügyvédje. Először a törvényt idézte: a BGB 625 cikkelye kimondja, hogy a fizetési eszköz-visszaéléseknél a fizető (vagyis én) nem felel. Tehát a banknak kell a kárt megtéríteni. „Kivéve, ha az ügyfél durván gondatlanul járt el”. Ilyen, ha a hitelkártyámat együtt tartom a PIN-kódommal a pénztárcámban. Az esetem ehhez hasonlít, gondoltam. Ám Frau Ruppel: „Az adatait hamis feltételeknél adta meg és a fizetéseket nem hagyta jóvá.” Döntő: Föl kellett ismernie, hogy itt csalás fenyeget? Ezt csak bíróság döntheti el. De ettől eltanácsol, a tét túl kicsi a várható perköltségekhez mérten.

Utolsó kísérletként írtam a bankomnak. Egy hét után jött a válasz: „Tudnia kellett volna...”, Gyanút foghatott volna...” Miután kezdtem ismét nyomorultul érezni magam, a végén: „Minden jogkötelezettség elismerése nélkül, méltányosságból kárát megtérítjük.”

Megúsztam. A babakocsit pedig elajándékoztam.

ZEIT, 29. 9. 2022

Cybercrime. Gier. Faulheit. Ignoranz