ELVÁLNI, HOGY EGYÜTT MARADNI – Süddeutsche Zeitung/RózsaS
Az egymást szeretők minél többet vannak együtt, annál teljesebb a kapcsolat? Vagy a túl sok közelség bomlasztó is lehet? A külön tér szakasza, az egyedüllét erősítheti a viszonyt.
Sten Nadolny „Netzkarte” regényében ez áll: „A napi egyedüllét-adag – csak néhány órás – meghosszabbíthatja szeretethetőségemet.”
A járvány idején, amikor minden sport, kirándulás elmaradt, a párok otthon ültek, Schlabberlook-hacukában és egymás idegeire mentek. De pandémia sem kell, 10-20 év házasság is fölőrölheti a kapcsolatot. Az ego visszajelez. Judith Gastner, digitális Coaching-Plattform PaarBalance: „Ebben a fázisban fontos a saját igényeinkre és érdekeinkre koncentrálni.” Ekkor már egy visszavonulási hely is segít, egy saját munkaszoba.
A fiatal párokkal ellentétben, akik egymásnak eleve több teret engednek meg, a hosszú kapcsolatokban levők saját igényeiket gyakran csak akkor fedezik föl újra, ha magukat újra besorolják. Ha a gyerekek kirepülnek, eszükbe jut régi álmuk: saját szoba, könyvtárral és ággyal. Nyugdíj előtt régi útiterveik villannak föl: egy trip Csílébe, egy Landrover-rel. (?? Feleségemnek egy földkörüli utazást kínáltam, de ő máshová akart menni. RS). De mi van, ha a partner Dél-Amerika helyett Portugáliába akar menni, hullámlovagolni?
Ha a közösségi oldalak belénk akarják a közös utazást oltani, ez nem kötelező. Lehet egyedül is, harag nélkül, elutazni. Gastner: „Gyakran abból indulunk ki, hogy a parnerünk feladata bennünket boldogítani.” Ám szabad, sőt, kellene partner nélkül is élvezetes dolgokat csinálnunk. A kompromisszum-kötelességnek is vannak határai, pl. egy hosszabb külföldi szolgálati tartózkodás esetén. Az erről való lemondás a másikat szorongatott helyzetbe hozná. „Fontos, hogy őszintén föltegyem magamnak a kérdést, ha lemondok valamiről, később őt hibáztatom, hogy nem élhettem saját életemet.”
Az angol párkapcsolati tanácsadó, Lucy Cavendish, olyan párokról számol be, akik egy időre megváltoztatják életüket, hogy új tapasztalatokat szerezzenek. Ez egy egyetemista „gap year” - csak érettebb korban. „A saját út olyasvalami, amin csak fiatalok járnak.” Az idősebbek még úgy szocializálódtak, hogy egy kapcsolatban mindig kompromisszumok érvényesek és muszáj közös nevezőre jutni. Gastner: „Az emberek kötéslények, legtöbbje vágyódik a közelségre.” A kizárólagosság veszélybe kerül, ha az egyikük nagyon messzire kerül el.
Már az első lépés is nehezünkre esik. Sokan már ott megakadnak, hogy nem vallják be horkoló társuknak, hogy külön ágyat szeretnének. Ha mindketten tudják, egyedül jobban aludnának, lojalitásukat szenvedésképességükön mérik.
Sokak számára házasságuk titka a külön hálószoba. Aki ezt a keresőbe beírja, gyorsan jön a válasz: „Ez a vég kezdete.” Még mindig azzal mérik egy kapcsolat minőségét, mennyi időt töltenek egymással. Nem titok, hogy két ember egy tető alatt két különböző világban élhet. Lehet egymás mellett elélni, de lehet quality-time-ot is eltölteni egymással. „A szeretet a szabadság gyermeke. Akarjuk, hogy a másik velünk együtt legyen, mert ezt ő gazdagságként éli meg és nem azért, mert erre kényszerítik vagy mert ez illő.”
Sok lehetőség van egymástól szünetet kivenni. Lehet külön ágy vagy külön utazás. Eközben az is kiderülhet, ha együtt akarunk maradni, jobb, ha külön élünk. Ez a „Living Apart Together“, LAT, amelyben egy pár tudatosan külön él. Lehet különböző városnegyedben vagy egy házban, szomszédként. A LAT-modellnél mindenki önmaga szervezi meg hétköznapjait és előre eltervezik közös vállalkozásaikat – mint kapcsolatuk kezdetén.
Ha mindkettejük autonómiaigénye hasonló, ez egy jó opció lehet. A digitalizálás megkönnyítheti a kapcsolatot és a részvételt egymás életében. A nők pénzügyi függetlensége is új dinamikát hozott. A modellt, mely szerint Simone de Beauvoir és Jean Paul Sartre 68-ban éltek, ma főleg az idősebbek választják. A német LAT-párok száma 1992 és 2006 között 70%-ban nőtt.
Gastner:”Mindehhez először is bizalom kell, de válasz arra is, hiányzik valami nekem ebben a kapcsolatban vagy inkább a saját életemből?” Nem egy erotikus kaland esélyéről vagy egy egotripről van szó, hanem a partner támogatásáról abban, hogy az legyen, aki szeretne lenni. Ez a „Michelangelo-hatás”: minden márványtömbben benne rejtezik egy gyönyörű szobor, csak ki kell szabadítani.
De ez hogy lehetséges, ha pl. messze laknak egymástól? Konkrét szabályokat kell fölállítani, ki mennyi kontaktust, mennyi szabad teret igényel. Elképzelhető pl. egy közös vacsora a skype-on. (? És szex is? RS). Ezt minden pár maga kell, hogy összerakja. Hogy ez mennyire működik, megmutatja, milyen stabil a kapcsolat. Ha közben, mint egyének, mindketten fejlődnek és egymást megtapasztalják, egy „Aus-zeit” még erősítheti is a viszonyt. A végén mindkettő profitálhat: egy harmonikus kapcsolatban élettervünket valósíthatják meg.
Természetesen semmi akadálya, hogy egy nap ismét összebútorozzanak. Ám előtte tisztázni kell, miről nem szeretnének lemondani és milyen kompromisszumok lehetségesek. Ha sikerül mindkettejüknek kitöltött életet élni, melyet a másik kiegészít, de nem akadályoz meg – akkor jön létre egy érett és mély kapcsolat.
Süddeusche Zeitung, 24. 9. 2022
Sich trennen, um ein Paar zu bleiben