AZ IRRACIONÁLIS BENNÜNK VAN – P. Sterzer – SPIEGEL/RózsaS

Vírustagadók, konteósok, klímaszkeptikusok – a fölvilágosultak számára mind bolondok. Ám a racionálisok táborába is gyakran irracionális út vezet. Philipp Sterzer (52) a neurológia professzora Bázelben. Könyve elsején jelenik meg: »Die Illusion der Vernunft. Warum wir von unseren Überzeugungen nicht zu überzeugt sein sollten«, (Az értelem illúziója. Mért ne bízzunk túlságosan meggyőződéseinkben.)

Járvány vagy klíma - mindig két tábor van. Egyik a „Vernunft”, másik az „Unvernunft” tábora. Egyik a „normálisok”, másik a „bolondok” csoportja. Hogyan jutunk egyáltalán az egyikbe, annak több oka lehet. S. könyvével sok nagyokost szabadíthat meg nagyképűségétől. Évekig tanulmányozott tudathasadásosokat, akik elveszítik kapcsolatukat a valósággal. Innét tézise, miszerint minden agy fölépíti saját világát, még a teljesen ép agy is. S. diákkorában a „Mind Games” nevű zenekarban olyan dalokon dolgozott, amely ¾ vagy 4/4 taktusban is hallható volt, aszerint , hogy a dobosra vagy a basszistára figyelt az ember. Hasonlóan azokhoz a kétértelmű képekhez (Kippfiguren), melyeket az agy így vagy úgy is láthat.

„Az észlelés nem passzív folyamat. Nem egyszerűen a valóság leképezése. Ez az agy konstrukciója, fantázia, mely a realitást túlnyomórészt tükrözi. De csak túlnyomórészt.” Honnét a hit, hogy a klímaválság csupán a szokásos hőfok-ingadozás? Vagy hogy a járványt Bill Gates csinálta? Mért ragaszkodnak a klímaszkeptikusok és a vírustagadók meggyőződésükhöz akkor is, ha minden tény ellenük szól? Műveletlenek, netán ostobák? Vagy bolondok?

S. fölteszi az ellenkérdést: Hogyan jutnak az „eszesek” meggyőződésükhöz? Aki a racionalitásra esküszik, megfeledkezik „kognitív torzításairól”. Elegánsabban: előítéleteiről. S. megpróbálta a pszichózisról leválasztani a megbélyegzést. Aki rögeszmés, az lehet, hogy kissé bolond, de nem eszeveszett (verrückt – bescheuert).

Amikor a járványvita kitört az interneten, minden más véleményen levőt rögvest lehülyéztek. Meggyőződéseinket azonnal élesen normálisra és abnormálisra, racionálisra és irracionálisra, épre és betegre választjuk szét. Ez redukálja a komplexitást, megerősíti saját pozíciónkat és identitásunkat. Ám ez a kategorizálás-hajlam fekete-fehér gondolkodáshoz és ellentáborokhoz vezethet.

A társadalom szétszakadását, a polarizációt, a populizmust már sokan fölpanaszolták. S. egy lépéssel tovább megy. Meggyőződéseink normálisba és abnormálisba való besorolása sem elméletileg, sem gyakorlatilag nem tartható. Az átmenetek elmosódottak. Az ún. értelmes meggyőződés is létre jöhet irracionális úton-módon.

S. két Fridays-for-Future-nőt állít szembe, Hermine-t és Klara-t. H. meggyőződéséhez széleskörű tájékozódás útján jutott, K.-nak viszont valahogy a helyzet mindig is világos volt – ösztönösen és a társaival való azonosulás útján. (Akiben maradt egy csöpp józan paraszti ész, rögtön látja ezt a felelőtlen, tékozló, öngyilkos életmódot. Aki az ember valaha használt legkitűnőbb göngyölegét, a PET-palackot, naponta kidobja, racionalitás-irracionalitás nélkül is tudhatja, hogy helytelenül teszi. RS).

Mindannyiunkat ural egy racionális illúzió. Az emberek gyakran becsapják önmagukat. Hogyan lehetséges pl., hogy a zöld választók mind meg vannak győződve arról, hogy a klímaváltozást az ember okozza, míg az AfD-szavazók csak 60%-a? A zöldek képzettebbek, több információs forrást érnek el? Vajon minden zöld és AfD-s teljes körű képet alkotott a tudományos bizonyítékokról? Mind földolgozta a tapasztalati adatokat, a matematikai modelleket és a komplex elméleteket és csak ezután jutottak ellentétes meggyőződésre? Vagy csak lojálisak pártjukhoz?

S.:„Talán nem meggyőződésünk szerint választunk csoportot, hanem fordítva.” Egy csoport közös meggyőződése rendkívül nagy erejű. Egész sor kognitív torzulást találunk pl. a Mitläufer- vagy a Halo-hatás következtében. A Mitläufer együtt fut a többséggel, mert ez egyszerűbb. A glória, a dicsfény az a folyamat, amikor egy személy pozitív tulajdonságából további pozitív tulajdonságokat vezetünk le. Elterjedt továbbá az érzelmi következtetés is. Egy meggyőződésre azért jutunk, mert jó érzést vált ki bennünk; vagy épp rossz érzésből elvetjük az ellenkezőjét.

Egy US-kutatás eredménye, hogy 85% állítja magáról, hogy a kognitív torzulások kevésbé befolyásolják, mint az átlagos amerikaiakat. (? Vicces, hogy mindenki ezt mondja! RS). Legtöbbünk meggyőződését tudományosnak, racionálisnak tartja, sokkal racionálisabbnak a többiekénél – és már ezzel is igazolja irracionalitását.

Az agy szüntelenül mintákat keres. Néha túllő a célon, ott is mintát lát, ahol ilyen nincs is. Ehhez jön az oksági magyarázathoz való erős késztetés. Sokan ott is szándékosságot föltételeznek, ahol csupán a véletlen uralkodik.

A kognitív torzítások sokasága azt mutatja, hogy az irracionális nem hiba a rendszerben, hanem rendszerreleváns. De hát hogy hagyhatta benne az evolúció? Néhány jel arra mutat hogy ez ugyan sok hibához vezet, de kevés költségű hibához. Ez a füstjelzők elve, melyek jobb, ha nagyobb érzékenységre vannak beállítva. Jobb, ha háromszor jön a tűzoltó, semmint egyszer későn. Az agy inkább követ egyszerűbb ökölszabályokat, mint sem körülményesen, minden esetben, teljes valós képre törekedjen. Az ember döntéseit inkább a kéznél levő információkra alapozza, semmint, hogy hosszasan keresgéljen.

Persze, S. számít arra, hogy elméletével visszaélnek. „A ráció és az egész tudományosság túl van lihegve.” Ezért ismételten hangsúlyozza, nem az értelem ellen van. „Nem azt mondom, hogy az irracionális jó, sem azt, hogy rossz, csak azt, hogy jelen van és hozzátartozik gondolkodásunkhoz. Aki minden mögé nézne, egész adathalmazokat ellenőrizne, mielőtt meggyőződését kialakítaná, nem volna életképes.”

Mégis, mért van ennyi fafejű a társadalomban? Egy kísérletben két nő fotóját tették férfiak elé, mondják meg, melyiket találják vonzóbbnak, a jobb vagy a balt és indokolják meg. Utólag fölcserélték a képeket, de ez az önkénteseknek föl sem tűnt, továbbra is bizonygatták választásukat. „Megerősítő tendencia”, ez erre a szakmai kifejezés. Jó okkal választottunk így és döntésünket védendő, minden lehető érvet fölhozunk és a többit ignoráljuk. Ösztönös döntésből meggyőződés lesz, mely vélhetőleg racionális és sziklaszilárd. Az emberek küzdenek azért, hogy mindig igazuk legyen (Menschen sind Rechthaber) és a ráció minden eszközével beássák magukat egy pozícióba, amibe inkább ostobaságból kerültek.

Így a polgárok, úgy tűnik, tények miatt vitatkoznak, valójában azonban értékekért és normatív meggyőződésekért. Ezt a dilemmát deríti föl Alexander Bogner szociológus a »Die Epistemisierung des Politischen« c. könyvében. Kivált a pandémiavitában került napfényre, mire is gondol. Gyakran kizárólag az számított, ki van jobb tudás birtokában. Ritkán firtatták, valójában melyik jövő a jobb és ezért a társadalomnak milyen korlátozásokat kell fölvállalni. Ez azt a hitet erősítette, hogy politikai kérdésekre mindig helyes és igaz válaszok lehetségesek. Ez egy pszeudo-ráció volt.

Egy passzentos érv egy kattintással mindig behozható. Ez az internet áldása és átka: Tények és érvek önkiszolgáló boltja.

Az US-szociológus, Jonathan Haidt metaforája szerint az emberi értelem olyan, mintha egy elefánton lovagolna, ahol az elefánt az érzelmi világ. Erkölcsi ítéletek többnyire automatikusan, öntudatlanul jönnek létre, az ösztönöket követve. Az értelem ezen ítéletek helyességét magyarázza utólag, mintha ösztönös döntéseink sajtószóvivője lenne. Már D. Hume 1739-ben megírta: „Az értelem pusztán effektusaink szolgája.” Így rejtőzik mindig a morális és a politikai viták mögött egy adag önteltség (Selbstgerechtigkeit).

Miért kreálnak az emberek bolond gondolatokat? És miért ragaszkodnak hozzájuk, ha a többiek ezeket tévesnek tartják? A rögeszme rendet hoz egy kaotikusnak tűnő világban. Az ellenőrzés ereje. „Paranoiás ideákkal szubjektíven átélt bizonytalanságokat vissza lehet verni. Ez ép agynál ugyanígy van. A félelmet enyhíteni kell.”

S. párhuzamot lát a paranoiák és a konteók között. Utóbbik is tehermentesítenek, mert semmi sem félemlít meg annyira, mint a puszta véletlen. Egy konteó sikere nem igazságtartalmától függ, hanem ellentmondás-föloldó erejétől. Minél nagyobb a bizonytalanság, annál jobban ragaszkodnak az emberek a vélt bizonyosságokhoz. A twitter mutatja, vírus vagy háború, minél homályosabb a helyzet, annál egyszerűbbek a tézisek. S.: „Racionális vagy irracionális, meggyőződéseink hipotézisek, melyek kisimítják körülöttünk a hepehupás világot.”

Ez a mondat talán nem segít ebben a zavaros világban. S. könyve mégis segíthet valamennyit. Bánjunk józanul irracionalitásainkkal, tehát legyünk kritikusak saját meggyőződéseinkkel szemben és toleránsok másokéival. Lépjünk kissé távolabbra saját álláspontunktól – bármennyire is ez furcsán hangzik.

SPIEGEL, 27. 8. 2022

Schluss mit dem Hochmut

ADELA K., AZ OROSZ 007 – A háború előbb kezdődött - SPIEGEL/RózsaS

Az orosz GRU, SWR, FSB titkos ügynökeinek tízezrei agitálnak, szabotálnak, kémkednek Nyugaton. A németek évekig szenderegtek. 2001-ben Putyin beszédét a Bundestag-ban megtapsolták, holott az oroszok azelőtt lőtték szét Groznijt. A Bundesnachrichtendienst (BND), a német titkosszolgálat a kémhárítással is leállt, azt hitték, 9/11 után az oroszok szövetségesek a terrorizmus elleni harcban.

Bár a Szovjetunió szétesett, a titkosszolgálatok maradtak. Gondosan konstruált önéletrajzú kémeket küldenek Nyugatra, ahol azok beépülnek a társadalomba és intézményekbe, aztán évekig feltűnés nélkül szaglásznak, agitálnak, szabotálnak. Ha le is buknak, sok esetben hiányzik ellenük a végső bizonyíték, mint Adela K.-nál. (Lásd Netflix-Serie »The Americans«). Putyin emberei pártokat befolyásolnak, választásokat manipulálnak, telegram-csatornákat irányítanak, álhírekkel tiltakozásokat provokálnak. Minél rosszabb, annál jobb.

Nyugaton a beépített GRU- és SWR-ügynökök („illegálisok”) száma 70 körül lehet. Van azonban egy másik, számosabb csoport, akik a FÁK konzulátusain dolgoznak. Az SWR 3000, a GRU 1000 ilyen kémet tart, többnyire diplomatának álcázva, Németországban közülük 150-en lehetnek. Informátoraik gyakran nem is tudják róluk.

Ugyan ki sejtette Pável Rubzov-ról, az orosz követség kereskedelmi irodavezetőjéről, hogy SWR-ügynök? Kitoloncolták. Ki gyanakodna, amikor a bajor Schlehdorf falucska horgászfesztjén két orosz találkozik? Ilnur N., az Uni Augsburg doktoranduszát, amint épp egy horgászbolt előtt állt a sorban, egy férfi szólította meg oroszul. Leonyid Sztrukov, hivatalosan konzulhelyettes München-ben, valójában SWR-tartótiszt. Gyakran van Augsburg-ban, nem találkozhatnának egy sörre? A továbbiakban elmesélte, egy kollégájának segít, aki orosz bankja nevében űrkutatás-befektetőket keres. N. segítene neki az új kutatások megismerésében? A mit sem sejtő adatokat gyűjtött nyilvános forrásokból, ezért Sztrukov-tól 100-200 €-t kapott. A kémet főleg az Ariane 6 EU-hordozórakéta érdekelte. N. később saját kutatásairól mesélt, egy alacsonyhőfokú kriosztátról, amit az űrben tesztelnek. Sztrukov először közönyös volt, később speciális kérdéseket tett föl és leírásokat kért. N. fotózza le egyszerűen a képernyőről. A következő találkozójukon már a rendőrség fogadta őket, Sztrukov-ot már megfigyelték. Diplomata útlevelét fölmutatva, kereket oldott. N. azonban vizsgálati fogságba került, egy évet kapott feltételesen. Karrierje romba dőlt, mert lépre ment, mint hasznos idióta.

Ez a láthatatlan háború már jóval a látható ukrajnai előtt folyik. Marc Polymeropoulos, a CIA európai vezetője hiába figyelmeztette a németeket. Febr. 24.-én, az US-Viasat ügyfeleinél megszakadt az internet. 5800 német szélturbina kapcsolata szintén elrepült, pedig valójában egy másik Viasat-kuncsaft volt a cél: az ukrán katonai központ. Az oroszok a szolgáltató hálóművébe bejutva a műhold-modemeket utasították, írják felül az ügyfelek flashtárolóit – és ezzel üssék ki. A Viasat kénytelen volt 30 000 új készüléket kiosztani. 2007-ben Észtország digitális rendszerét tették jégre hetekig. Lebukott Herman Simm, az észt védelmi minisztérium magasrangú tisztviselője, aki érzékeny adatokat szolgáltatott ki az SWR-nek. „A legkártékonyabb kém volt a NATO-ban.”

2010-ben Anna Chapman-t és még 9 orosz kémet lepleztek le az USA-ban. A hölgy az »Agentin 90-60-90« nevet kapta, mert leleplezése után színes magazinokban mutogatta bájait.

A kamu házaspár, Andreas Heidrun Anschlag, kevésbé volt föltűnő, miután a Hessen-i Michelbach egyik családi házába költözött be. A férj még egy kamu-állást is vállalt egy autó-beszállítónál. Rendezvényeken tiszteket, üzletembereket, politikusokat próbáltak behálózni. Ez sikerült is egy holland diplomata esetében, akinek pénzproblémái voltak. Megoldotta, miután évekig EU- és NATO-iratokat adott ki. 2013-ban a duót több évre elítélték, de nem ültek sokat, mert kitoloncolták őket Moszkvába.

Maria Adela K., alias Olga Vasziljevna, 1982-ben született egy dél-orosz városkában. 24 évesen, 2006-ban tűnt föl először Rómában, mint divat-egyetemista, majd Máltán egy csöpp bikiniben, mint beachgirl, utána Párizsban, a 13. arrondissement-ban, mint „egyetemi hallgató.” A moszkvai állami egyetem szerint ő „vezető specialista”. Első EU-vízumát a moszkvai francia nagykövetség adta ki neki. 2012-ben házasságra lépett egy fiatalemberrel, akinek 3 útlevele is volt: egy orosz, egy ecuadori és egy olasz. Adela K. Párizsban egy ékszerkereskedő céget alapított. Férje 2013-ban Oroszországban egy állítólagos autoimmun betegségben meghalt, nejére hagyva olasz állampolgárságát.

Adela K. pályázott a perui állampolgárságra is, hamis papírokkal. A hatóságok gyanút fogtak és további papírokat kértek. K. benyújtott egy keresztlevelet, miszerint 1978-ban keresztelték meg Cristo Liberador-ban. Csakhogy ott az egyházközösség csak 1987-ben alapult meg. Eljárás indult hamisítás miatt, de kit érdekelt ez Európában?

NATO-közelbe először 2014-ben került. Sikerült neki a nápolyi US-Lion-tengerészklub titkárnőjévé avanzsálni. Bár ékszerboltja nem volt nagyon sikeres, pénzproblémái nem voltak, lakcímei Nápoly luxusnegyedeibe voltak bejelentve. A Lion club charity-akcióit nagyvonalúan támogatta, NATO-bálokon vett részt. Születésnapját NATO-tisztekkel és US-tengerészekkel ünnepelte. Egy katonával szerelmi viszonyt kezdett, aki még ma is azt hiszi, ő a lányt, mint férfi érdekelte.

Senki sem gyanakodott? Thorsten S., akkori klubvezető: „Amikor a klub kis híján becsődölt, Adela saját zsebéből befizette mindenki tagdíját.” Barátnője Marcelle d’Argy Smith, a brit »Cosmopolitan« volt szerkesztője szerint, a férfiak döglöttek érte. Többször kérte, mutassa be befolyásos politikusoknak és üzletembereknek.

2018-ban Adela K. hirtelen eltűnt Nápolyból és ismét megjelent Moszkvában, Olga K. néven. Kimenekítették? 2020-ban letartóztattak egy francia alezredest a nápolyi US-bázison, kémkedés gyanújával. Kapcsolatban állt-e K.-val, nem derült ki.

Azóta K. nagy lábon él Moszkvában. A Yandex adatai szerint két drága étteremből is rendelt szusit és indiai ételt. A SPIEGEL Olga K. és Adela K. fotói alapján azonosságot állapított meg. K. nem válaszolt a kérdésekre.

A SPIEGEL, az oknyomozó platform Bellingcat és a The Insider, valamint az olasz napilap »La Repubblica« szerint erős a gyanú, hogy K. , mint az orosz GRU titkosszolgálat ügynöke, a nápolyi NATO-támaszpontra volt ráállítva. K. igazolványai a GRU-szériából erednek. A végső bizonyíték hiányzik.

SPIEGEL, 27. 8. 2022

Putins Schattenkrieger

BETEGGYÁR – Monetáris az egészségügy – ZEIT/RózsaS

A 20 éves esetátalány rendszerében mindent dokumentálni kell. A fontosra nem marad idő.

Dr. Apel egy Mecklenburg-Vorpommern-i gyermekkórházban kora reggel vizitre és a rendszer elleni harcra készülődik. Egy héthónapos a koviddal küzd, az oxigén-telítettségmérőt mindig lerúgja a lábujjáról. Ha leesik az oxigénje, gépre kerül, különben meghal.

A betegbiztosító nem fizet minden kaput szenzorért, sem túlóráért. Átalányban fizet már 20 éve, a szakma kritikája ellenére. A német kórházak a rossz pénzeléstől, a bürokráciától, az ápolóhiánytól szenvednek. Az elszámolási rendszer ellen, amit csak szakemberek értenek, csoportok szövetkeznek: »Mensch vor Profit« oder »Krankenhaus statt Fabrik«. Giovanni Maio (Medizinethiker Freiburg): „A gazdasági érdek túszul ejtette az egészségügyet.”

Az „Entgeltsystem im Krankenhaus, InEK” évente kiválaszt 250 kórházat, hogy megtudja, milyen diagnózisok után milyen kezelések és pénzelések voltak. A költségekből középértéket képez. Ezeket további faktorokkal súlyozza és a végén megkapja a klinikáknak átutalandó betegfejpénzt. A kovidos bébi Demmin-ben egy hétre 2312 €-t kap, vakbélműtétre 3519 €, combnyaktörés-kezelésre 7882 € jár.

Az esetátalány kalkulációjának egyszerűsítését segíti az ún. diagnosis-related groups, DRGs. Ez visszatartja a klinikát a tékozlástól és versenyt generál. Ha a kórház drágán dolgozik, ráfizet, ha takarékos, nyereséget realizál. Ez a verseny azonban nem fair. Egész sor ártatlan vesztest termel, pl. a gyermekosztályt. Apel: „Egy gyermek légzését akkor is mérnem kell, ha a végén nem is kerül gépre. Ez az orvosi szempont. Ám a gazdasági egy probléma. Ha fél óránként új szenzor kell, 150 € plusz költségem lesz. Ezért ez jól megfontolandó, mindig a monetáris szempont jár az eszemben.”

Amióta 2004-ben az akkori piros-zöld koalíció bevezette az esetátalány-rendszert, a klinikákat a pénz kormányozza. Apel osztályán, nyugodt időben, a 17 ágyból 3-4 foglalt. Ha egy fertőzés tör ki, az osztály túltelített – ám a kiadások nem változnak. Ezek a készenléti költségek az esetátalányban nem számítanak – csak a kezelt esetek. Üres ágy nem kap pénzt. A gyerekosztályon jóval több az akut-eset, ehhez több személyzet is kell, mint a felnőtteknél.

Burkhard Rodeck (Generalsekretär der Deutschen Gesellschaft für Kinder- und Jugendmedizin): „Szinte minden gyerekosztály veszteséges.” A szülészetek szintúgy, ezt a két osztályt sok helyen már vagy megfelezték vagy bezárták. Az utóbbi 30 évben a gyerekágyak felét megszüntették – bár ma még több eset van. Így jártak a szülészetek is, habár a szülések száma nem esett vissza ennyire, sőt, néhány éve emelkedett is.

Tavaly ősszel gyerekek tömege légúti fertőzéssel küzdött, ám a túlterhelés miatt sokakat haza kellett küldeni. Berlini gyerekorvosok levéllel fordultak az egészségügyi miniszterhez, Karl Lauterbach-hoz: „A gyerekek és a serdülők akut veszélyeztetése áll fönn.” A Deutsche Ethikrat már 2016-ban figyelmeztetett a gyerekosztályok bezárására. „Ez a folyamat óriási problémákat hoz.” Vidéki osztályok bezárását orvoshiánnyal indokolják és a kevés gyerekkel, akik miatt nem lenne kifizetődő egy ilyen részleg. Ritkán említik meg, hogy ez egyáltalán nem „kifizetődő”.

Az esetátalány előtt több klinika azért került gyanúba, mert ok nélkül tartotta tovább bent a betegeket. Akkor még napi átalányt kaptak. Ez a betegbiztosítóknak és a befizetőknek drága volt, a pácienseknek nemcsak terhelő, hanem veszélyes is, a kórházi fertőzések miatt. Ezért a pénzelés alapja nem az időtartam, hanem a kezelés lett. A bentfekvő napok tényleg csökkentek.

Az egyik rossz ösztönzőt azonban egy másik, kevésbé veszélytelennel cserélték föl: A szükségtelen beavatkozások kísértésére. Térdfájásokat lehet fizioterápiával, gyógytornával is kezelni – vagy protézist beültetni. 2005-ben 128 932 műtérd került a lábakba, 2019-re 60 000-rel több (+50%). Ez persze a népesség öregedésével is indokolható. Ám a 65+-osok száma sokkal szerényebben növekedett (+15%). Ezek a műtétek hetekkel előre pontosan tervezhetők és nyereségesre hozhatók ki – ellentétben az akut gyerekbetegekkel. A gyerekorvos sokféle betegséghez kell, hogy értsen, az ortopédus specializálhatja magát. Ha az osztályát pontosan beállítja, futószalagon dolgozhat, mint egy gyár. A darabbér szükségtelen műtétekre csábítja.

Ám csábítanak a csípő-, gerinc- és más, jól tervezhető operációk is. A szükségtelenség egyes esetben szinte soha sem bizonyítható. Az orvosi fölmérés játéktere túl nagy, az orvosi szaktársaságok irányvonalai túl lazák. Tanulmányok igazolják, hogy a pénz legalábbis szerepet játszik. A Barmer Ersatzkasse konstatálta a térdműtétek jelentős szaporodását – az esetátalány bevezetése után. A hamburgi egészségközgazdász, Jonas Schreyögg: „ Bizonyított a műtétek sokasodása az esetátalány bevezetése után.” A sebészt hajtja a konkurencia, ha nem műt, megteszi a szomszédos klinika és a pénzt ő sepri be.

A páciens „szenvedőt” jelent. Teljesen rá van utalva az orvosokra és az ápolókra. A DRG-rendszer azonban pénzforrást csinál belőle. A beteg produkciótényezővé válik (Deutsche Aertzteblatt). Alig lépett az új rendszer hatályba, a vállalkozási tanácsadók, akik eddig az autógyárakat és a biztosítókat optimalizálták, ellepték a klinikákat. A berlini Vivantes Klinika a McKinsey-t invitálta meg, ahogy Gießen und Marburg Uni-klinikái is.A München-i Városi Klinikát a Boston Consulting szanálta. Freiburg a Porsche Consulting-ot bízta meg. A kórházak ún. DRG menedzsereket alkalmaznak, codier-specialistákat, akik ügyes elszámolásokkal minden páciensből a legtöbbet húzzák ki. Így költözött be az üzemgazdaság a klinikákra.

Azóta a nyereség maximalizálása a cél. Sok klinika gazdasági vezetője a főorvosokkal bónusz-szerződéseket köt. Minél több az osztályok nyeresége, annál több a fizetésük. Kienbaum tanácsadó: „A főorvos-szerződéseknek fele ilyen alapú.”

A DRG költségnyomása sok önkormányzati és egyházi kórházfenntartót megadásra kényszerít. Gyakran magánbefektetők vásárolják föl a kórházakat. Ilyenek az Asklepios, Helios klinikakonszernek, de a privát Equity társaságok is. Nekik nem a betegek számítanak, hanem a nyereség növelése. Befektetők pénzeivel klinikákat vagy klinikaláncokat vásárolnak föl, nagy nyereségre állítják és drágábban tovább adják őket. Rainer Bobsin, egészségközgazdász: „A svájci Ameos 2003 óta 90 kórházat vásárolt föl, közöttük diakónus és Német Vöröskereszt-intézeteket is. Az Ameos a világ egyik legnagyobb Private-Equity-Gesellschaft, a Carlyle Group kezében volt.

Az esetátalány a német kórházakból piacot és egészségügy-ipart csinált. A 70-es évek végéig tilos volt a kórházaknak nyereséget realizálni. Ha volt, le kellett adniuk, esetleges veszteségeiket pedig kompenzálták. Takarékosság volt a cél. Ma már nincs ilyen. A klinikák 40%-a profitirányultságú vállalkozók kezében van, olyanokéban is, akik a tőzsdén kétszámjegyű nyereséget söpörnek be.

Különösen jó üzletet kötnek azok, akik nem általános betegellátással foglalkoznak, hanem pl. térdműtéttel vagy szívkatéterezéssel. A többinek marad a nehezen tervezhető, kevésbé „tejelő” napi beavatkozás. A szakklinikáknak rendszerint nincs sürgősségi fogadásuk. Kiválogathatják a fiatal és erős pácienseket, akiknek nincs sok más betegségük és nem költségesek.

A DRG-t sokan bírálják. Deutsche Gesellschaft für Innere Medizin 2016-ban tiltakozó levelet tett közzé. 2019-ben 70 szövetség követelte az esetátalány megszüntetését. Az Ärztegewerkschaft Marburger Bund kérdőívére minden 4. orvos azt válaszolta, el akarja hagyni a kórházat, a személyzet- és beteg-idő-hiány, valamint a munkaadó gazdasági nyomása miatt.

A DRG bevezetését 20 éve egy kölni professzor szorgalmazta, aki ma az ország egészségügyi minisztere. Ezt a rendszert másutt is alkalmazzák, de csak egyes klinika-területeken, míg Németországban szinte az összes klinikán. Másutt megkülönböztetik a kisebb és nagyobb intézeteket, itthon minden kórházat versenyeztetnek egymással.

Németországban évente 40 000 cukorbeteg lábát vágják le. (Mo.: napi 7). Deutsche Diabetes Gesellschaft: „Túl sokat amputálnak.” Egy amputáció 10 678 €-t hoz, a lábmegtartó-kezelés csak 2576 €-t. A májzsugorodásban szenvedők véresre kaparják magukat, naponta több bekrémezést és átkötözést igényelnek. Mások nem bírják székletüket tartani, ezeket pelenkázni kell, ágyukat áthúzni. Megint mások hasában és lábában 20 l víz gyülemlik föl, őket nehéz forgatni és tisztogatni. Előfordul, hogy a betegek megzavarodnak és meztelenül futkároznak a folyosón. A Robert-Koch Intézet szerint a kórházi fertőzések száma meghaladja az évi 600 000 esetet, közülük 20 000 bele is hal. A higiénére nincs elég személyzet.

ZEIT, 25. 8. 2022

Die Krankenindustrie

KOMMENT

Nem akarok pánikot kelteni azzal, hogy egyszer mindenki egy ilyen Bosch-képbe kerül. Csak emlékeztetek: Tehetünk róla! Mennyi a sors és mennyit rendelünk meg mi magunknak? Aki kevés húst, sok rostosat eszik, kocog és úszik – jól teszi. Azokat pedig, akik a „fronton” ápolják a szenvedőket, nagyon, nagyon tiszteljük és becsüljük!

RS

ISTENTELENEK ORSZÁGA – SPIEGEL/RózsaS

Először vannak a keresztények kisebbségben Németországban. Ahogy a klímában, itt is van egy „point of no return”.

Olaf Scholz kancellár elhagyta esküjénél a »So wahr mir Gott helfe« formulát – először a történelemben. Bár evangélikusként keresztelték, már évekkel ezelőtt kilépett. (Ahogy mi is, 1972-ben, a 28 márka egyházadó miatt. RS). Az utóbbi időben fél millióan is így tettek. A koalíciós szerződésben nincs szó a kereszténységről.

Robert Habeck, zöld kancellárhelyettes: „Túl sok filozófust olvastam.” A 16 land közül 7 miniszterelnök is elhagyta esküjénél az istent.

2020-ban a németek még 51%-a volt keresztény, mára 49%. 1990-ben még 70% tartozott az egyik nagy egyházhoz. A Forschungsgruppe Weltanschauungen (Fowid), melyet az egyházkritikus Giordano-Bruno-Stiftung alapított, úgy véli, 40% nem tartozik semmilyen vallási közösséghez. Ha azonban az ortodoxokat, a szabadkeresztényeket (Freikirchler) is ide soroljuk, az összkeresztényszám 58%, mondja Carsten Frerk (Fowid).

Nemrég még egy »Zentralrat der Konfessionsfreien« is alakult, hasonlóan a zsidó és muszlim tanácsokhoz. A hitetlenek lobbija föltörőben látja önmagát: „Jön a szekuláris évtized”. 2032-re a vallásnélküliek többségben lehetnek. Frerk az átcsapást már 6-7 éven belül várja. „A kilépések már évek óta folynak, de az utóbbi 6 évben fölgyorsultak. 2000 óta a két nagy egyház évente 0,6-0,8%-ot veszített, az össznépességre vonatkoztatva. Az utóbbi években azonban ez 1,6%-ra ugrott föl – nyilván a papi abúzusok hatására. Frerk: „Az elvesztett bizalom olyan, mint a kihullott hajszál.” Prof. Detlef Pollack (Exzellenzcluster »Religion und Politik« Uni Münster) megerősíti Frerk prognózisát. „Kipppunkt-on vagyunk.” Pollack kutatásait 600 oldalas könyvében (»Religion in der Moderne – ein internationaler Vergleich«) foglalja össze. Olyan kulturális átcsapásról beszél, amely komoly következménnyel jár a társadalomra, a jogra, az adórendszerre és a politikára. A folyamat pozitív visszacsatolással erősíti önmagát. „Amíg az egyházak a német lakosság többségét képviselték, sokan bírálat nélkül mellettük álltak. Most, hogy a többség oda, a bent maradást meg kell okolni.

A Bundesregierung is erősíti a trendet. „Mivel a vallás erősen a szociális megerősítésre van ráutalva, következménye van, ha a legfőbb közjogi méltóságok eltávolodnak a vallástól..” Pollack még az NDK-ban tanult teológiát, ahol ez többnyire ideológiamentesnek számított. Stúdiumát a Nyugat kapujának tekintette, a keresztény nagy kultúrába való belépést. Példaképe a Bielefeld-i »Meisterdenker«, Niklas Luhmann volt, akit meg is hívott az NDK-ba. L. rendszerelmélete a kommunistáknak „a rothadó imperializmus” kifejezésének számított.

Az ellentét a vallásos Nyugat és a szekuláris Ost között mindmáig fennáll. A Kelet annyira világi, mint Csehország, Svédország vagy Hollandia – alig 25% egyháztag. Az eltérés azonban fogyatkozik, most a Nyugat követi Keletet. Az NDK vallásüldözése után P. is azt várta, hogy az új Németországban tömegek lépnek be az egyházakba. Nem így történt. Keleten a vallásnélküliek 70%-ban többségben vannak – itt már az átcsapás rég megtörtént. A tézis, miszerint a jólét és a képzettség erősíti a társadalom szekularizációját, teljes mértékben beigazolódott. Régen az emberek gyakrabban ki voltak téve éhségnek, háborúnak, természeti csapásnak és a vallásban kerestek támaszt. Az evolúciót tanító iskolák gyöngítik az isteni narratívák meggyőző erejét.

De hát az USA legújabb abortusztörvényével nem ellenpélda? A radikális evangélikusok nagyon hangosak. Valójában annyian vannak arányosan, mint Németországban és ott is évek óta fogynak. Az abortusz eset visszaüthet és erősítheti a szekularizációt. A politika és a vallás összemosása árt az egyházaknak. Az emberek nem szeretik, ha gyámkodnak fölöttük. Ezt láthatjuk Lengyel- és Törökországban, de Iránban is. „Mindig, amikor a politika szekerébe fogja a vallást, az emberek istenhite fogyatkozik.” A kilépések oka nem düh vagy frusztráció, hanem a közöny. „Vallás szabadesésben” a Hollandiáról szóló fejezetcíme.

Míg itt a 60-as években a templomba járók száma a legmagasabbak között volt Európában, mára a felekezeten kívüliek 70%-os többségben vannak. Ők Nyugat-Európa NDK-ja.

A holland valóság a mi jövőnk. Hamarosan terítékre kerül az egyházadó, a hittanóra, az egyházak rádió- és tv-ideje. Ahogy az egyháztalanítás is inkább fű alatt folyik, úgy az az egyház különszabályozásainak lebontása is lopakodva történik. A nagypénteki tánctilalom még érvényes, de ezt épp Bajorországban relativizálta az alkotmánybíróság egy ateista szervezet beadványára. Az egyházi szabályok töredezése gyakran az egyház-illetékességű landok szintjén történik. Így Brémában már 2015 óta a halott hamvai tarthatók a lakásban vagy szétszórhatók a kertben. Másutt még érvényes a »Friedhofszwang«, a kötelező temetői elhelyezés.

A hivatalos egyházak nagyvonalú pénzelésének is vége lehet. Frerk: „Fél milliárdot kapnak évente, minden elvárás nélkül.” A gazdag egyházak ilyen kistafírozása a takarékosság idején vitatható, különösen, miután az egyháztagok kisebbségbe kerültek.

SPIEGEL, 20. 8. 2022

Land der Gottlosen

KOMMENT

Fájdalmas kérdés! Nem szeretnék egy istentelen világban élni. Ha az istenhit is kiveszik, mi marad? Minél több tudomány, annál kevesebb isten. Ha meghalok, Einstein nevével búcsúzzam? B. Russel a „Mért nem vagyok keresztény?”-ben keményen beolvas a hívőknek. Nincs igaza. Nem mindenki olyan nagy formátumú, mint ő. Másrészt az egyház maga is ludas. A gyermekmolesztálás, a pénzharácsolás, a képmutatás, a tízparancsolat szembeköpése mindig földühít. Az egyházfik bűnei kétszer olyan súlyosak, mint a politikusokéi. A pápa-önjelölt Erdő Péter kiüldözi a hívőket az egyházból olyan mondataival, mint: „Embercsempész lennék, ha befogadnám őket!”. Egy molesztáltra ráküldte a rendőrséget. Az Esztergom-Budapest Főegyházmegye 2014/2 lapjában Erdő Péter bíboros névvel és képpel 25-ször fordul elő, egy bizonyos Jézus Krisztus pedig 9-szer. A teológus Rudolf Bultmann szerint a Bibliában álló csodatörténetek az angyalokról, démonokról és az ördögről, a világ három szintre osztásáról (menny, föld, pokol) nem történelmi események híradásai, hanem mítoszok. ... Nem lehet „elektromos fényt és rádiókészüléket, betegség esetén modern orvosi és klinikai eszközöket igénybe venni és egyidőben az Új Testamentum szellem- és csodavilágában hinni. És aki úgy gondolja, hogy ezt megteheti, ezzel a kereszténység hirdetését érthetetlenné és lehetetlenné teszi.” Úgy gondolom, a Gretchenfrage legyen a legbensőbb magánügyem. Isten annak van, aki hisz benne.

RS

AUTARK HÁZAK? - SPIEGEL/RózsaS

„A befektetés sosem térül meg!” - mondták Leukefeld-éknek a szász Freiberg-ban. L: „Nálunk szinte mindent a nap csinál és nem küld számlát.”

Két energia-autark ház épült egymás mellé, 2013-ban, a Technische Universität Freiberg és a kormány segítségével. Az egyikben mérnöki iroda, a másik lakás. 190 szenzor került a házakba, minden kWh-t mérnek. Az autarkia működik, télen is. (??). A tetőkön napkollektor és napelem, L. áramának 95%-át innét kapja. Még az E-autóját (10 000 kWh/év) is innét tölti föl (??). Az egyik házban 9000 literes víztartály tárolja a nyári hőt, ebből szívják vissza egészen a télig (Október végén lehűl. RS). Utána fafűtéssel rásegítenek. A házak jól szigeteltek. L. a külső +5% energiáért 350 €-t fizet évente. A befektetés nagy volt, de mire eléri a nyugdíjas kort, nem lesz energiaköltsége.

A háború óta megugrott az energiakeresés, L. naponta 20 telefont kap. (Mikor dolgozik?). Ám privátházakkal nem foglalkozik, nem éri meg. (Ha neki nem éri meg, akkor a privátházaknak?). Ügyfelei soklakásos házvezetők, mint a panelesek

2013-ban, 160 m2-es házáért 368 000 €-t adott ki, 85 ezerrel többet, mint egy normál-házért. Ám éves takaréka 3500 €, így 25 év után lesz a pénzénél. L: „Az emelkedő árak miatt 20 év után visszajön a befektetés.” A család egyáltalán nem spórol, számos elektrokészülék bekapcsolva, szobahőfok 23 *C. A világítást sem kapcsolgatják (Szép példaadás?).

Ma ez a rendszer 130 000 €-ba kerül. Az óriási víztartály 12 m2 lakófelületet vesz el. Teljes autarkiának nincs értelme, ehhez 50 000 l víz kellene. „Az utolsó 30% autarkia annyiba kerül, mint az első 70%.” L. a napelemekkel a plafonra szerelt infravörös-fűtését táplálja. Télen kályha is működik. Mindezzel 70% autarkiát ér el. Az IR-panel 12 000 €, harmada a hőszivattyú árának. Utóbbit a kormány új házaknál előírja. (?? RS). Az IR-nél nincs komplikált vízkör, ám az áramfogyasztás jóval nagyobb a hőszivattyúénál. Napelemmel, kályhával kombinálva gazdaságos lehet. L.: „10%-kal több az autarkia, mint a hőszivattyúnál, amelynek megtérülési ideje 40 év.” A padlófűtés ára, 150 m2-nél, 38 000 €. A hőszivattyú éves áramfogyasztása 1000 €, az IR-é 1600 €. Lamia Messari-Becker, Uni Siegen: „A rendszerhez kevés technika kell, viszont déli tető, jó ablakok és kiváló hőszigetelés. 'Lyukas' házaknál az áramszámla megfizethetetlen lenne.”

Aki kis házzal is beéri, totál autark is lehet. Theresa Mai, Wohnwagon (Gutenstein, Ausztria): „Megmutatjuk, hogy néz ki a jövőképes ház.” A mobil házacska sarkai lekerekítve, ökörszem-ablakai vannak, nemesfából építik és klímasemleges. Még a vízvezetékre sincs rákötve. A „Fanni” egy kihúzható fülkével 32 m2-t kínál, 10 m hosszúsággal. Áram a napelemekből a tetőről, a fűtést a vízkörös kályha adja. A víztartalék a ház melletti kis tavacskában van. A víz körforgásos, nádas tisztítóval. A biotoalett víznélküli, trágyázza a növényeket. A ház a régió fáiból, agyagából, juhgyapjúból készül. Ára 120-140 ezer €, Németországban engedélyköteles. Van 100 m2-es is, 300 000 €-ért. A kereslet óriási, eddig 150 kelt el, szállítási idő egy év.

És akinek ilyenre nem telik? L.: „Először tessék hőszigetelni. Utána jöhet a szolár, végül az új fűtés. Sokan ez utóbbival akarják kezdeni, ez olyan, mint lyukas vödörbe vizet önteni.

Szaporodnak a gerilla-napelemek a balkonon, a kertben. Előbb ajánlatos a háztulajjal és az energiaszolgáltatóval egyeztetni. Hátrány: Az áram rögtön fölhasználandó.

SPIEGEL, 20. 8. 2022

Die neue Unabhängigkeit

KOMMENT

No, ez a Spiegel meseországa, avagy nem minden arany, ami fénylik.

• Szántón nem lehet energiát termelni, energiát tárolni nem lehet. (A kivételek: Magas víztározó, a drága akkutelep - nem általánosíthatók.)

• A házba épített óriási víztartály, mint hőtároló, már 1982-ben befuccsolt, mert kiderült, már novemberben lehűl. (Mégis máig lehet ezen a címen pénzt kicsikarni!).

• Világszerte épülnek „napházak”, „autark házak”, „autonóm házak”, „alacsony energiafogyasztású házak”, „passzív házak”. Ezek állami támogatással készülő, egyedi kísérletek - a nép számára elérhetetlenek.

• A padlón járunk, a kályhával fűtünk. Csak a bolond keveri össze!

• A hőszivattyúnak hogyan ugrik be egy ilyen erős technikai ország erős kormánya? „A levegőből fűt.” „A talajvízből fűt.” A hőszivattyú nem primer energiát fogyaszt, hanem finom, másodlagos villamosat (van gázos is). Valahol fűtenek, áramosítják, vezetik, végül visszaalakítják hővé, mint a villanyfűtésnél. A rezsós főzésnél 3% hasznosul. Nem kell ide termodinamika, hogy rájöjjünk, ez a legnagyobb tékozlás. Áramot csak olyan készülékeknél használjunk, melyeknél másmilyen energia kizárt.

• Az IR-fűtés engem is lenyűgözött – mint időszakos, kis helyiség segédfűtése. De nem egy egész lakásé! Igaz, hasonló a naphoz, de mégis villanyfűtés. Ez akkor lesz tökvilágos, ha megkapjuk a villanyszámlát. (Lásd: Szelíd Energia Füzetek 4, Fűtés; 8 Energiamenü).

AZ ÜGYVÉD KIRABOL, AZ ORVOS MEG IS ÖL – RózsaS

Ezt a bölcsességet a németek szűrték le – talán volt okuk rá? Vállfagyásom volt, Röntgen-sugárzást írt föl a doktornő (??). A gyógyszerész eladott nekem egy olyan (ész- és vénynélküli) szert, amitől másnap tele lettem piros foltokkal. Azt azonban be kell vallanom, nagyokos öndiagnózisaimmal majdnem mindig mellé fogtam és csak összezavartam az orvosokat. Bíróságra vittek, mert ragaszkodtam a lakásomhoz. Egyszer csak azt látom, hogy az én „védőügyvédem”, meg a felperes ügyvédje vidáman cseverészik! Nem RS kontra NN volt a valóság, hanem ügyvédek kontra balekok!

Mo.-on 2007-ben a betegek 22%-a nem abba halt bele, amivel kezelték. A Mayo Klinika kimutatta, hogy a betegek 21%-át először teljesen félrediagnosztizálják, 66% diagnózisa pedig nem elég pontos vagy teljes (1). A másodvéleményt kérő betegek csupán 12%-a kapja ugyanazt a diagnózist.

Előre bocsánatot kérek a valódi orvosoktól. Rokonságom tele doktorokkal, de csak egy kezdte így: „No, akkor megnézlek benneteket!” Úgy látom, az orvosok többsége megélhetési orvos. A fehér köpenyt azért választotta, mert az előtt mindenki hasra esik és pénzesővel jár. A (könyvből) tanult orvos mindig az orvosi kézikönyvek szerint jár el, nem az élet és az esze szerint. A vérbeli orvos így kezdi: „Vetkőzzön le és sétáljon föl és alá!” Megnézi az e g é s z embert. Csak ezután jöhet a műszeres vizsgálat.

Az orvos alapvetően nem érdekelt a beteg gyógyításában, hiszen a betegségből él. (A gyógyításban maga a beteg érdekelt a legjobban, ezért kell, hogy az összes lelet nála legyen.) Másrészt: betege mindig lesz, mert a nép más sem tesz, csak roncsolja önmagát. Mindig a pénzénél lesz, ráadásul számos előnyt ad neki a köznép. A könyv-orvos csőlátása életveszélyes. Félrekezel, megbetegít, a műhiba-pert pedig mindig megnyeri, mert holló a hollónak nem vájja ki a szemét. A királyhágói gerincklinikán olyan székeken ülnek a betegek, amelyek súlyosbítják gerincpanaszaikat. (Ülni tilos! Tovább nyomod a porckorongod az idegre. „Hátradőlős” ülések vagy heverők kímélik a gerincsérültet).

Már 1988-ban a Düsseldorf-i MEDICA-n 75 000-féle gyógyszert kínáltak, holott a WHO 300-at tart szükségesnek. Szerencsére a gyógyszerdömping zöme teljesen hatástalan, különben genocídium lett volna belőle. A kormányrendelettel másképp lehet irtani a népet. Az orvosok pontgyűjtéssel növelhetik bevételüket. Egy orvos: „Ha csak azt kérdem, Ön terhes? Máris beírhatom a pontot fogamzási tanácsadás címen.” Így nem a gyógyítás, hanem a pontgyűjtés lesz a cél és számos beteg az áldozat, mert nem kap pontos diagnózist. Az orvos 40-50 ponthozó beteget hajt át a praxison naponta. Persze, ettől jóval többen azért halnak meg, mert egyáltalán nem kapnak orvosi ellátást. Ezt a kormány nyakába varrni elég körülményes. Mért nem vigyázott magára a beteg?

A gyógyszertékozlás ész nélkül folyik. Életmentő gyógyszereket lehet mérni a szennyvizekben. A gyógyszerek sörétes puskalövések egy verébre. Ha valakinek fáj a kisujja, a szer az egész testét ellepi. A gyógyszerből mindenki profitál: Az orvos, aki felírja, a gyógyszergyár, amely gyártja, a patikus, aki eladja – csak a beteg nem, ha nem az kell neki.

Az orvos sosem tudhatja, ő gyógyította-e meg a beteget, vagy az amúgy is meggyógyult volna. „-Frau Müller, milyen jó, hogy ismét eljött! - Miért? -Mert holnapra magától meggyógyult volna.” Az esetek többségében az emberi szervezet meggyógyítja önmagát - ha békén hagyják. Ha ez nem lenne így, rég kipusztult volna a homo sapiens. A képalkotó eljárások ma már olyan érzékenyek, hogy a legkisebb eltérést is leképezik. („Maga még él ezzel a deformációval?”). A lányomról kiderítették, hogy asztmás, allergiás és gerincdeformációja van. Egyik sem igaz, de jöhet a „gyógyszer” és a tornafelmentés. Minden orvos, bankár, szerelő azt csinál veled, amit akar. Kompenzáció, ha magad is köztük vagy. Bár meg szokták kérdezni, orvosdoktor vagyok-e? Mert akkor nem vágnak át annyira?

Még egyszer elnézést kérek, különösen az életmentő orvosoktól.

Orvosok, tűzoltók, rendőrök vigyáznak az életünkre. Sokáig éljenek!

RS

Tények és Tévhitek

1,http://onlinelibrary.wiley.com/doi/full/10.1111/jep.12747

Beteg az egészségügy, 1988, RS

GÁZ-UMLAGE – gáz a gáz – ZEIT online/RózsaS

A kormány kénytelen gázár-hozzájárulást kivetni, hogy a nagy gáz-importőrök függetlenek legyenek a nagyon magas piaci gázártól és folyamatosan tovább tudják adni a gázt szerződött ügyfeleiknek. A német energiarendszert nem fenyegetheti a nagy konszernek csődje.

Scholz kancellár megpróbálkozott az umlage 19% áfa-törlésével, de az EU-biztos, Danny Ferry válasza: „Erre nincs lehetőség”. Scholz: „Nem akarunk több áfa-bevételt a lakosság terhére. A járulékot vissza akarjuk adni a polgároknak, erre keresünk egy jogszilárd megoldást, csak azután jöhet az umlage.” A polgárok tehermentesítésében az EU is érdekelt. Az EU legalább 15% áfát ír elő, de többször kedvezményes 5%-ot is megenged. Ezt ki lehetne aknázni. A könnyítés egy körülményesebb útja lehetne a fűtés-támogatás.

Az ellenzék káosz okozással vádolja a kormányt. „Aki milliárdos terhelést akar rárakni a fogyasztókra, az gondosabban tervezzen.” Alexander Dobrindt (CSU) : „A felelősséget az EU-ra hárítani szégyentelenség.” Az illeték legyen 20%-kal kisebb.

A Trading Hub Europe GmbH szerint a járulék 2,419 cent/kWh lenne. (Kölnben sokat harcoltunk azért, hogy a közismert kWh-t használják – joule, erg, Nm helyett. RS). Ehhez jönne a 19% áfa, 0,46 cent. Vagyis összesen 2,88 cent drágulás jöhet.

Gázárak

Németország: 28,4 cent/kWh (115 Ft)

Mo.: 10,3 Ft/kWh

ZEIT online, 16. 8. 2022

Gaskrise-gasumlage-mehrbelastung-olaf-scholz

A LANDOK KIFOSZTJÁK A BUNDOT – SPIEGEL/RózsaS

(Németország 16 „tartományból” (Land-ból) áll. Ez az elnevezés nem szerencsés, mert 3 közülük (NRW, Bajorország, Baden-W.) nagyobb, mint Mo., a legkisebb pedig Bréma városállam, 676 e lakossal. RS).

A landok és a szövetség között állandó marakodás folyik a pénz körül. Most épp a szenzációs 9 €-ticket miatt, mely szeptemberben lejár. A közközlekedés (ÖPNV) a landok és a városok feladata, a 9 €-akciót mégis a Bund fizette (2,5 mrd €). Guido Beermann, Brandenburg közlekedési minisztere: „A folytatást fizesse a szövetség. Aki rendel, az fizet.” Christian Lindner, Bund-pénzügyminiszter: „Erre nincs pénz előirányozva.”

Ám kérdés, meddig tarthatja álláspontját. Eddig az ilyen csetepatékban mindig a Bund veszített. „A miniszterelnökök konferenciája a szövetség kifosztása”. Bármit is dönt el Berlin, a landok jóváhagyását ki kell fizetni. A faramuci helyzetet az új eladósodások is tükrözik. Míg a szövetség a kovid és Ukrajna miatt rekord hiteleket vett föl (2021: 215 mrd €, 2022 139 mrd €), addig a landok úsznak a pénzben. Többletük 2021-ben 920 M € volt, idén már májusban 11,3 mrd €.

Lars Feld, közgazdász professzor: „Egyre több pénz követelése jogosulatlan, sőt, pimaszság.” A föderális kiegyensúlyozatlanság (föderale Unwucht) veszélyessé válhat. A szövetség túlzott megterhelése az ország pénzügyi stabilitását veszélyezteti. A hitelminősítők a szövetség pénzügyi állapotából indulnak ki. A landok csak azért élveznek több bizalmat, mert fizetésképtelenség esetén beugrik a Bund. Ám a szövetség gyöngesége a landokra is kihat, Lindner az adósságféket azzal indokolja, hogy Németország elveszítheti triple-A besorolását. Az adóbevételek 53%-a 1970-ben még a szövetséghez folytak be, ma csak 40%. Az adósság a Bund-é, a bevétel a landoké.

SPIEGEL, 13. 8. 2022

Föderale Unwucht

VILÁGREND HELYETT HÁLÓMŰVEK – P. Khanna – ZEIT/RózsaS

Parag Khanna (55) 2007-ben US-geopolitikai tanácsadó Irakban, majd Obama kampánycsapata tagja. A FutureMap alapítója. Könyve, az „Ázsiai jövőnk”, 2019 bestsellere. Új könyve: „Move. Das Zeitalter der Migration.”

US hiperhatalom, Pax Sinica, G2-világ, új hidegháború – ezek a lózungok váltják egymást. A globális világrendhez egy kell: Stabil hatalommegosztás. Ám ha ezt egy Trump vagy Putyin fölboríthatja, mennyire lehet világrendről beszélni?

A történelemkönyvek szerint a szuverenitás kora 1648-ban, a vesztfáliai békétől kezdődik. Hát nem. Az imperializmus nem tűnt el Európából, hanem megkezdte száz évig tartó gyarmatosítását. A szuverén világ 1950-nél kezdődik, a gyarmatok felszabadításánál ill. az 1991-es Szovjetunió fölbomlásánál.

Másik tévedés: A világrend az unipoláris rendek sora, egy nagyhatalom vezetésével. Sem a britek, sem az USA által uralt területek nem voltak stabilak és békések, lásd. német-francia, orosz-japán háború. A II. világháború után jött az US-orosz bipoláris világ, számos proxy háborúval világszerte. Mikor volt egyáltalán egy „szabályokon nyugvó globális rend”? Az ENSz mikor volt képes nagyhatalmak között eredményesen békíteni?

A mi „rend” fogalmunknak kevés köze van a realitáshoz. A globális mítoszok a nemzetiekből nőnek ki. A hatalom mértékének számít a terület, a népesség, a termelés, az ásványkincsek – de mindez csak papíron. A valóság egy rendezetlen miliő, amit a geográfia, a szövetségek, a diplomácia alakít. A geopolitikai élet valódi normája az entrópia. Még a legügyesebb államvezetésnek is csak egy lélekzetvételnyire sikerült ebből kiemelkednie.

Ha a jövőben valamiféle rendet akarunk találni, azt inkább a hatalom örökös szóródásában kell keresnünk. A globalizáció az a különleges erő, amely ezt az egyre erősödő világrend-decentralizációt fölgyorsította. A világ kereskedelmi alapjait a britek és az amerikaiak rakták le, ám a kiszervezés Ázsiába Japán és Kína fölemelkedését erősítette. A globális kereskedelem minden régiónak lehetővé tette a globális értékteremtés-láncokban való részvételt. Ha megnézzük a számítógépek, autók, félvezetők eredetét, valójában „Made in everywhere” címkét kellene rájuk ragasztani.

Bár a globalizáció imperiális hatalommal kezdődött, nagyobb valami lett belőle. Alapja többé nem a statikus terület, hanem a sűrű hálózat, melyben államok és más egységek működnek. A kötődő képesség maga a rendszer, melyet semmiféle hatalom nem ellenőrizhet. Bármely két állam cserélhet javakat, tőkét és technológiát.

A globalizációt eddig négyszer mondták halottnak: A 2001-es terrorista merényletek után, a 2008-as pénzügyi válságkor, a brexit és Trump idejében, 2016-ban és a pandémia alatt. Ám minden megy tovább: Javak, szolgáltatások, tőke, technológia és emberek áramlása.

A globalizáció fizikai és digitális hálóműveink univerzális kiterjedése, valamint minden határok fölötti transzakció összessége. Mára nemcsak egy változatában él, hanem több egymással versenyző rendszer működik, melyek katonai, műhold-technikai, E-jármű és internet-szabályozási célokat követnek. Mivel ennyien szövik a szállítási, az energetikai, a kommunikációs infrastruktúrát, a globális kötődések mérete óriásira nőtt. Nagyhatalmak jönnek és mennek, de a globalizációs mátrix feltartózhatatlanul nő és mindnyájunkat bekebelez. Az USA fölépítette az internetet, de leállítani már nem tudja. A globalizáció egy mélyebb rendhez vezetett. Egyre több csomópontot – államot, várost, céget – hatalmaz föl együttműködésre. Az államhatalom nem abszolút, hanem viszonylagos. A rend, ha van ilyen, a relatív befolyások sémája: A XXI. sz. inkább hasonlít a középkori Európához, semmint Pax America-hoz vagy Pax Sinica-hoz.

Óvakodjunk korunk megítélésétől, mert az csak egy pillanatát rögzíti. Minél elrettentőbb a szcenárió, annál inkább próbálják az aktorok azt megakadályozni – akár túlreagálással is. Ezáltal a rendszer nem-lineáris irányokba fejlődik tovább. Ez a komplexitás legegyszerűbb definíciója. A globalizált világban számos láncreakció indul el. A rendszerre egy állam sem képes saját rend-elképzelését rákényszeríteni. Nyomást fejtenek ki a rendszerre belülről – a rendszer pedig ellenáll.

Ezt a komplexitást sem az USA, sem Kína nem tudta megfejteni. Az USA nem ment volna be Irakba és nem forszírozta volna Ukrajna NATO-tagságát. Kína nem rakta volna le munkaerő-fölöslegét olyan országokban, ahol a lakosság ez ellen föllázad. Ha az USA és Kína közötti konfliktus a III. világháborúhoz vezet, Európa biztos kikötő lesz és más ázsiai hatalom lehet a globalizáció arca. (Ha nem fagy össze a nukleáris téltől! RS).

Ha minden hatalom megszívlelné a komplexrendszer dinamikájáról szóló tudásunkat, új út lehetne egy „Nagy Stratégia”. Erőiket úgy vetnék be, hogy világnézetüknek érvényt szerezhessenek. Ám minden ilyen stratégiát, amelyet Róma, London, Napóleon vagy Hitler követett, ugyanaz a sors éri el: Birodalmi túlnövekedés, belső dekadencia, ellenreakciók és bukás.

Mért nem építhetnénk be a nagy stratégiába egy globális stratégia-elemet, egy társadalmi alapelvet? A forrásokat megoszthatnánk, így a globális válságokat, mint a pandémia vagy a klímaváltozás jobban küzdhetnénk le. A megújuló technológiák megosztása, új kereskedelmi egyezmények az értékgeneráló láncok és piacok kiterjesztésére, („Mindig található egy rizstermelő, akit még nem csaltak be a világpiacba.” RS), a munkaerőhiány leküzdésére közvetítéssel – mindezekben már nagyobb és kisebb hatalmak egyetértésre jutottak, csupán törvénybe öntésük hiányzik. Egy ilyen érettségi fokot, egy über-ego-világot segít a hálósítás és a globalizáció elérni. (Ahol a multik és a nagyhatalmak járnának jól? RS).

A brit Arnold Toynbee („Kultúra válaszúton”) szerint nincs más választásunk, mint elismerni, hogy globális kultúra lettünk. Világkormányt, egy interdependens planetáris rendszert vizionált. E helyett sok kis kulturális központ alakul ki, melyek fölvirágoznak, ha elődeik leckéi a tudáshálóművek által terjednek.

Ha a központ nélküli világ káosznak tűnik is, mégis ez a legkívánatosabb rend, amelyben mindenki mindenkivel össze van kötve és senki sem képes a másikat ellenőrizni.

ZEIT, 11. 8. 2022

Ist eine Weltordnung möglich?

SZOLIDARITÁS NÉMETORSZÁGGAL? - ZEIT/RózsaS

Minden EU-állam megegyezett 15%-os gáz-visszafogással – bár az orosz gáztól a legjobban a németek függnek. Kisegítik egymást, de a Neue Zürcher Zeitung (NZZ) rákérdezett: Rászolgált Németország a szolidaritásra? Nemmel válaszolt, több ország nevében is. A télen épp a németek szorulnak majd rá a többiekre, arra, hogy azok sok gázt fogjanak vissza, akkor is, ha az nem is orosz gáz.

Amióta Putyin a gázcsapot zárogatja, az EU-ban elosztási konfliktus tört ki. Németország évekig fütyült a függőségre, gazdaságát olcsó orosz gázzal tömte, bár tööben is figyelmezették, Putyin a gázt fegyverként fogja bevetni.

Bár a energiaminiszterek Brüsszelben egységes föllépést demonstráltak, a háttérben ott lebegett a kérdés, megérdemli-e Németország a szolidaritást? A tiltakozás a 2014-es Krim-megszállásra vezethető vissza. Ekkor a lengyel elnök kezdeményezte, szakadjon el az EU az orosz nyersanyagoktól, vegyen közösen gázt (»Energieunion«), tárjon föl új energiaforrásokat, szervezzen szállítási utakat. Ilyen hatalmas piac kapjon közös szabályozást, mint több más területen.

Ám a projektet Berlin lesöpörte az asztalról. Merkel: „Az energia nemzeti feladat. Az orosz gáz nem probléma, hanem egy jó üzlet.” A lengyel elnök, Andrzej Duda: „Ez egy ellenséges aktus a többi állam ellen.” A Nord Stream 2 és a többi vezeték káros Európára és halálos Lengyelországra. A spanyol El Pais ezt írta: „A történelem ítélkezni fog az ex-kancellár Schröder és Merkel fölött.” Merkelt addig még ünnepelték.

A közösségi oldalakon látható egy videó, amelyen a még akkori kancellárjelölt, Olaf Scholz ezt mondja: „ Olyan téves hit kering rólunk az USA-ban, hogy függünk az orosz gáztól. Ez azonban, az egész energiamixet tekintve, nem igaz.” Bruno Maçaes, volt portugál miniszter figyelmeztetett Európa sérülékenységére. A portugál gáztározók tele vannak, igaz, drága folyékony gázzal. Párizs is bosszankodik. Jean­Michel Quatrepoint gazdasági újságíró, annak kapcsán, hogy a Siemens a francia Areva-szerződését egyoldalúan fölmondta: „ A németek uralkodnak vagy kiszállnak.” A spanyol környezetminiszter, Teresa Ribera: „A spanyolok, a többiekkel szemben, takarékosak voltak az energiával.” Ez válasz arra, amikor évekkel ezelőtt, Wolfgang Schäuble pénzügyminiszter azzal vádolta meg a déli államokat, hogy lehetőségeikhez képest, nagylábon élnek. (2010-ben Görögország kis híján bedöntötte az eurót). Berlin akkor fölszólította Athént, Rómát, Madridot és Lisszabont, „végezzék el házi feladataikat.”

Most a németek nem végezték el házi föladataikat. Az olcsó gáz utáni sóvárgás a német ipart gazdaggá, Európát zsarolhatóvá tette. Nemcsak a múlt bűnei kerültek terítékre, hanem az utolsó 3 A-erőmű lekapcsolása is. Ilyet tenni, az energiaválság kellős közepén és még szolidaritást is elvárni?

A 15%-os gázvisszafogás most még önkéntes és több felmentés is lehetséges. Kötelesség akkor lesz, ha legalább 5 ország kéri és 15 nemzetállam (65% EU-népesség) megszavazza. Kérdés, ez a többség összejön-e valaha? A legtöbb állam titkolózik, mit tenne szükségállapotban.

A Bundesregierung tudatában van, hogy a régi német oroszpolitik nem épp jó alap a szolidaritásra. Németországnak segítségre van szüksége, de Németország segít is. Miután a francia atomerőművek felét biztonsági okokból leállították, a franciák olcsó német áramot kapnak. A német gáztározók azért nem telnek, mert áramot csinálnak a gázzal. A régi szénerőműveket is újraindítják. Jürgen Trittin, korábbi környezetminiszter: „9 GWh szén-áramból csak egyhatod marad Németországban, a fő rész megy az olaszoknak és a franciáknak. Ne leckéztessenek szolidaritásból.”

Így máris benne vagyunk a kölcsönös vádaskodásban. Holott volna megoldás. A thinktank Agora azt javasolja, a RePower EU-program kapjon több pénzt, legalább 100 mrd €-t. Ez tömérdek összegnek tűnik, ám lenne klímabarát infrastruktúra, elegendő szélturbina és napelem. Ez erősítené a klímavédelmet és az európai összetartozást. Ám mindezt akadályozza a német pénzügyminiszter.

Németország inkább saját utakon jár: Egyezmény Ausztriával, hogy a Haidach-i gáztározót német cégek telítsék; külön egyezmény Csehországgal, projekt a hollandokkal új gázmezők föltárására az Északi-tengeren. Csak egyre nem ad a kormány választ: Mennyi spórolást mer a németekre kiróni?

Macron júl. 14-én energiatakarékosságra szólította föl a franciákat. Spanyolország energiatakarék-törvényt hozott. E szerint 22 h után a használatlan irodák, kirakatok, emlékművek világítását le kell kapcsolni. Középületek, boltok, irodák, pályaudvarok, repterek csak 27*C-ig hűthetők le, ill. 19*C-ig fűthetők föl. Párizs is hasonlót tervez. A szocialista spanyol kormány még tovább megy: A közközlekedés havi bérletét 30%-kal olcsóbbá teszi, az S-Bahn-t ingyenessé. A költségek fedezete az energiakonszernek extraprofit-adója.

És a németek?

ZEIT, 11. 8. 2022

Bibbern und Murren - Hat Deutschland Solidarität verdient?