TESTSZAG VAGY PSZICHÓZIS? - SPIEGEL/RózsaS

Némelyek azt képzelik, erős test-vagy szájszagot árasztanak. Ez a lelki szenvedés szociális elszigetelődéshez vezethet.

Frau M. kálváriája 20 éve kezdődött. Egy munkatársa megkérdezte, beteg-e, mert olyan „orvosi szaga” van. Pontosan miről beszélt, nem derült ki, lehet, hogy semmi köze sem volt a hölgyhöz. Ám M.-et teljesen összezavarta. Szagolgatja testét, naponta többször ruhát cserél és mosakszik. Ha valaki ablakot nyit, azt célzásnak veszi: „Te bűzlesz!”. Ám ez nem igaz, mégis kínozza a gondolat, különösen stresszhelyzetekben. Depressziós lesz. Új emberekkel ismerkedni, beszélgetni teher és bátorságpróba számára. Vélt kigőzölése munkáját és szabadidejét is megkeseríti. Háziorvosa nyugtatószert ír föl – hiába.

M.-hez hasonló érintettek meg vannak győződve, hogy rossz száj- vagy testszaguk van, akkor is, ha orvosok, rokonaik, barátaik ezt tagadják. Minden apró gesztust, szokatlan pillantást rossz szaguk bizonyítékának tekintenek. Ez „ritualizált” mozdulatokhoz vezet, pl. erős mosakodáskényszerhez. Az állandó félelem, a szégyenérzés, találkozások kerülése sokakat depresszióba kerget, egyeseket öngyilkosságba. M. szenvedése tovább tartott, míg nem egyszer internetböngészés közben Anja Grocholewski-re akadt, aki csapatával az olfactorius referenciazavarokat (ORS) kutatja (Hochschul- und Ausbildungsambulanz der Technischen Universität Braunschweig). „Nem tudjuk, hányan lehetnek.” Mások az összes ember 0,5-2%-ára becsülik. A zavart nehéz besorolni. Kényszerelemei is vannak, szociális félelem és testdiszformikus zavar is föllelhető. Utóbbinál az érintett testét vagy valamilyen testrészét torznak vagy hibásnak érzi. Bár az ORS-t már a 90-es években észlelték, kialakulásáról még kevés ismert. Bizonyos személyiségjegyek, de öröklődés vagy rossz tapasztalat is szerepet játszik. Különösen az aggódó, önmagukkal szemben szigorú elvárásokat támasztó személyek hajlamosak az ORS-re. G.: „Fontos megnézni a gyerekkort, ekkor rögzülhettek bizonyos meggyőződések és gondolatsémák.” Ritkán csak egy ok a felelős. M. esete mutatja, hogy a korai szégyen- és undorérzet is szerepet játszhat. Apját kiszámíthatatlannak és útálatosnak írja le. Arra kényszerítette, hogy kisállatok párzását és viadalát nézze végig. Amikor ettől undorodott, apja kinevette. Nevetését is „piszkosnak” találja.

A szagérzet a legősibb evolúciós érzékelésnek számít. Az orr szagsejtjei szorosan az érzelmeinkért felelős limbikus rendszerrel vannak összekötve agyunkban. A szagok gyakran emlékekhez vagy érzelmekhez kötődnek. A fenyő vagy a mandarin illata karácsonyra emlékeztet. Ám tarumákat is előhívhatnak, vagy undort válthatnak ki. A szag befolyásolja az emberek közti viszonyt is. Büdös lehellet vagy izzadság szociális kirekesztéskritérium – aki bűzlik, azt kerüljük. Legtöbbször nem hozzuk szóba, nem akarunk kényes helyzetet vagy akaratlan sértést – pedig finom célzás segítene. A kitaszítástól való félelem ősi: akit akkor elkergettek, azzal a vadon és az éhség végzett. Ez lehet a magyarázata, amiért M. ennyire szenved. Az ORS a szájszagra is vonatkozhat. A halotisis haliofóbiához vezethet. Minden 10., aki szájszag miatt fordul orvoshoz, csupán képzelődik.

Andreas Filippi a Basel-i klinika szájsebészetének vezetője. (Klinik für Oralchirurgie, des Zahnunfallzentrums und des Zentrums für Speicheldiagnostik, Mundtrockenheit und Mundgeruch am Universitären Zentrum für Zahnmedizin Basel.) Betegei beszámolói elrugaszkodnak a valóságtól. Már e-mail-eikben is oldalakat írnak vélt betegségükről, abszurd helyzeteket ecsetelnek. „A halitofobikusok kitartóan rossz szájszagukra keresnek nonverbális jeleket másoknál.” Ha valaki az étteremben a szomszédos asztalnál föláll vagy a beszélgető társ egy pillanatra másfelé néz, azt már a szájszagra fogják. Ilyen esetekben semmit sem használ a beteget győzködni, hogy csak beképzeli az egészet. A fogorvos nem tehet sokat, tovább küldheti egy pszichoterapeutához, de ezzel csak fölbosszantja.

Óvatos megközelítéssel azonban valami elérhető. G.: „Bizonyos standardkezeléseket végzünk, nyelvtisztító szettet és hasonlókat adunk. Jó, ha többször eljön a páciens, így bizalom alakul ki. Ezután magyarázatot adunk arra nézve, miért érzi a szagot a beteg, környezete pedig nem. A szagemlékek önállósodhatnak, mint a traumák egy lakástűz után. Átutaljuk egy specialistához, aki ezeket a szagélményeket ki tudja oltani.”

A haliofóbiát gyakran alábecsülik, spleen-nek minősítik, pedig segítség nélkül tragédiába torkollhat. A páciensek betegségtudata csekély, vélt szájszagukban annyira hisznek, hogy eszükbe sem jut pszichoterápiára jelentkezni. Sokan egyik szakorvostól vándorolnak a másikhoz. Rejtőzködnek, a szégyentől félve lakásukat sem hagyják el. A WHO az ICD-11 diagnóziskatalógussal az ORS-t önálló diagnózisként vezeti. A szakorvosok a beteget kognitív magatartásterápiával kezelik. Megtanítják, problémás meggyőződéseit és rituális viselkedésüket hogyan helyettesítsék segítő gondolatokkal és mozdulatokkal.

SPIEGEL, 21. 1. 2023

Mief im Kopf

KÉPGENERÁTOR BEPERELVE – spiegel.de/RózsaS

Vannak képgenerátorok, mint pl. a Stable Diffusion, melyek parancsra új műalkotásokat hoznak létre, miután több millió képpel továbbfejlesztették önmagukat. A fotóügynökség Getty Images bíróságra vitte a képgenerátor gazdáját, a Stability AI -t: „Több millió képet jogellenesen lemásolt és földolgozott. Ez csak a vállalat gazdasági előnyét hozta, miközben ezer, talán millió művészt megkárosított.”

A képgenerátorok, mint a Dall-E az OpenAI-tól, vagy a Midjourney a mesterséges intelligencia (MI) alapján működnek és szövegparancsra soha nem látott képeket képesek alkotni. Szakértők szerint a gépi tanulás mérföldkőnek számít az MI-nél. Hogy a programok jó eredményt produkáljanak, óriási számú képen edzik őket.

A »The Verge« úgy értesült, Getty az UK-ban perelt. MI-cégek már az USA-ban érvényes Fair-Use-Doktrin-ra hivatkoznak, mely szerint bizonyos esetekben védett anyag is fölhasználható, ha az jól szolgál a közoktatásnak vagy az egyéni kreativitásnak. A Stability AI-t már pénteken 3 művésznő is bepanaszolta az USA-ban: Karla Ortiz, Sarah Andersen és Kelly McKernan. A vád érinti a Midjourney és a DeviantArt-ot is. Utóbbi művészek szociális hálója, saját képgenerátorral. Karla Ortiz a »Dr. Strange« Marvel-filmhez készített rajzokat. A képgenerátor-cégeket azzal vádolja, ezeket a képeket följavítva beiktatták adatbankjukba. „Minket senki sem kérdezett meg, benne akarunk-e lenni ebben az adatbankban.” A Stability AI a művészeknek fölkínált egy lehetőséget az ellentmondásra. Ehhez azonban be kell jelentkezniük egy speciális platformra.

spiegel.de, 17. 1. 2023

KI-Bildgeneratoren

SILICON VALLEY-NEK ANNYI – SPIEGEL/RózsaS

A Silicon Valley (SV) negyed évszázadig volt a világgazdaság motorja – ma krach és tömeges elbocsátás völgye. Sehol egy új ötlet, a hajó zátonyra futott.

Ilyen gyorsan lehet zuhanni: Sam Bankman-Fried (SBF), a csodagyerek, az intellektuális darling, politikai powerbroker, miután FTX-kriptobörzéje összeomlott, rendőrökkel kellett, hogy szembe nézzen a Bahamákon. A vád: elsikkasztotta ügyfelei betéteit. Régen még botrányos ágazatának megregulázását követelte, majd kifakadt: »Fuck Regulators!« Mért rakta át mások pénzét saját hedge-fondjába? „Soha nem szándékoztam. De előfordul az életben.” A 32 mrd $-os bukás másokat is magával rántott. A Sequoia Capital 210 M $-ja bánja. A matekzseni gőgét jellemezte, hogy mikor épp újabb milliókat hoztak, ő számítógépén a »League of Legends« játékkal szórakozott. A „bölcs” befektetők mégis megfőzve távoztak.

Ez a krach nem egy üzemi baleset volt. Felszínre hozta Silicon Valley sérülékenységét. A lazán öltözködő »boy genius«, a Steve Jobs vagy Mark Zuckerberg típusok közé tartozott, akik a „tapasztalt” milliárdosokat meg tudták igézni. Szülei jogászprofesszorok Palo Alto-ban. A campus fölötti Sand Hill Road-on laknak a legnagyobb kockázatitőke-befektetők.

Mások is rosszul jártak. Jeff Bezos nyelv-asszisztense, az Alexa, befuccsolt. Elon Musk twitter-üzlete hírnevébe került, tovább csúszik a lejtőn. A Meta, az Amazon, a Twitter és a többi techóriásoknál, San Francisco és San José között, már volt krach, deficit, csoportos elbocsátás. Ám a mostani krízis ideakrízis. Pedig soha ennyire még nem volt szükség mentőötletekre, mint most, az energia- és a klímaválságkor. (Ezek nem jótékonykodó dámák! RS). A pandémiát sem itt, hanem Mainz-Neustadt-ban fékezték meg.

A hightech-ipar őrült növekedését két évtizedeken át fűtötték a központi bankok olcsó pénzzel. A 6 konszern (Apple, Microsoft, Amazon, Alphabet, Tesla, Meta) időnként még a billió $ tőzsdeértéket is átugrotta. A start up-ok uralták a világgazdaságot: PC, szoftver, internet, smartphone. Minden őrült ötlet pénzt kapott: önvezető autó, repülőtaxi, virtuális világ, örök élet. Marc Andreessen (VC-cég Andreessen Horowitz) már 2011-ben így nyilatkozott: „A szoftver fölzabálja a világot.”

Mára mintha teleette volna magát. Tálalva a junkfood, amire senkinek sincs szüksége. Az SV saját kripto- és metavers-fantáziájába szeretett bele, ahelyett, hogy valós problémákkal foglalkozott volna. A kriptoőrület igazi tragédiája nem az ilyen SBF-figurák, hanem, hogy lelkesedők és spekulánsok szűk csoportján kívül, senki életén nem változtatott. A facebook az első naptól kezdve hasznos volt - a 15 éves bitcoin óriási áringadozáson felül csak CO2 millió tonnáit produkálta.

A Völgy degenerációjának szimbolikus figurája az egykori szupersztár, Elon Musk. „A Tesla átsegíti a világot a fenntartható energia korába.” „A SpaceX az emberiséget multiplanetáris species-szé fejleszti.” A gigantomániás tervek megváltógiccsbe mentek át. Musk alkalmazottai ezreit rúgta ki, platformjáról eltávolította a kritikus újságírókat. Politikai fiaskóit „a civilizáció jövőjéért” való önzetlen tetteknek mondja. Kérdés, eddigi deklarációi is ilyen üresek voltak? Figurája sokáig beillett az SV imázsába, amely sikeres, jóságos kapitalizmus. »Don’t Be Evil«, volt a Google lózungja.

Steve Jobs 2007 januárjában emelte magasba első iPhone-ját , a San Francisco-i Moscone Center színpadán. Az Apple-alapító az üzleti érzék, ellenkultúra, tettvágy és coolness megtestesítője. A 70-es években, amikor az IBM nagycomputereivel uralta a világpiacot, a 21 éves Jobs a »Homebrew«-Computerklubban rakta össze első „personal computer”-ét. A Microsoft-alapító Bill Gates-ről („frenemy”) azt pletykálta, ötleteihez néha jó adag LSD-t szívott föl. Jobs gépeit „ a lélek kerékpárjának” nevezte. 1984-ben az underdog Apple-t sokszínű ikonokkal versenyezette az IBM szürke óriással szemben. Nemcsak az Apple tarka logói váltak gyorsan népszerűvé, hanem kitalálói is. Jobs fekete garbóját minden föltörekvő utánozta: a twitter-alapító Jack Dorsey, a Theranos-csaló Elizabeth Holmes, a bukott Wirecard-Chef Markus Braun. Az Apple-alapító széttaposott Birkenstock-papucsát nemrég 220 000 $-ért árverezték el. (Nekem is volt ilyen, de feleségem kidobta. RS). Az SV gazdasági hegemóniája mellett a ruházattal szimbolizálja kulturális hegemóniáját. Minden DAX-menedzser tegeződik, hoodie-t és fehér sneaker-t hord, a nyakkkendőt nélkülözi. A régi világ konszernjeit coach-ok turbózzák föl, nehogy a Nokia sorsára jussanak. Minden modern iroda csocsóval és snackszekrénnyel van fölszerelve, hogy a Google tarka campus laza atmoszféráját utánozza. Az alkalmazottak a cég logójával a mellükön szobakerékpároznak. (Nem a mi „pedal generator budapest”-bringánkon! RS).

Ám a bukások megtépázták az SV hírnevét. Jobs már rég halott, a Google-alapítói, Larry Page, Sergej Brin visszahúzódtak. Musk gyorsabban játssza el hírnevét, mint vagyonát. Az ExxonMobil ismét többet ér, mint a Tesla. (...)

SPIEGEL, 14. 1. 2023

Das Tal der Ideenlosen

KOMMENT

„Nincs más tudás, amit a magyar paraszt ne tudott volna.” A maroktelefon inkább közösségromboló, semmint közösségépítő. Legtöbbször családtagok, közeli barátok használják, akik úgyis gyorsan találkoznak – kimerítve ezzel a nagyobb csoportokra szánandó időt és energiát. (Családom két emelet között telefonálgat). Szomszédainkat, utcabelieket nem is ismerjük. Falun az egész utcával beszélgettem – telefon nélkül. Hóka Laci bácsi: „Minek nekem telefon, ha valakivel beszélni akarok, odamegyek.” Míg régen én voltam a faluban a legjobb táncos, most az egész világgal kell versenyeznem. A Silicon Valley az emberi történelem legnagyobb szélhámossága. Találj ki egy tolvajnyelvet, szoktasd rá a világot és kaszálj! Micsoda „unding”, a Föld másik feléről beavatkoznak az életembe! Nekem nincs okostelefonom, én az eszemet használom. Mintha a kormány kiadta volna, hogy mindenki hordjon magával egy dobozkát és kövesse az azon megjelenő utasításokat! A mai gyerekek mit gondoljanak a holdutazásról? Nagy lépés az emberiségnek, majd kirajzunk az űrbe? Elmentek egy élhetetlen sivatagba, megölték a romantikát és jöttek vissza a Földre, ahol minden van: bor, búza, szerelem. Az űrkutatás „melléktermékei”? Az a tudomány, amely valaha járványokat, éhínséget fékezett meg, ma teflonlábassal és tépőzárral nyomja ki a szemünket. Először megbetegít, aztán büszke a botra, amit föltalál. Nézz szét a konyhádban, milyen találmány kellene még? A világot nem új találmányokkal, hanem szociális szövetségekkel, belátással és mértéktartással lehet megtartani. Hol az a tudomány, amely a belátást, az együttérzést, az emberséget fejleszti? A polgár 10 000 kacatjával olyan boldogtalan, mint azelőtt. Semmilyen gyár nem tudja gyártani, amire valójában szüksége van: bizalomra, elismertségre, meghittségre, barátságra, otthonra, szeretetre.

RS

ÉRETTSÉGIZŐBŐL KLÍMAHARCOS – L. Eichler – DIE WELT/RózsaS3 hónappal érettségije előtt Lina Eichler Berlinbe költözött, hogy csatlakozhasson az ellenálláshoz és részt vehessen az utcai akciókon. Ezt az évet bírósággal kezdte. A Berliner Tiergarten fiatalkorúak kamarája pert indított ellene „kényszerítés és hatóság elleni ellenállás” miatt. A „Letzte Generation“ csoporttal leragasztották magukat egy sztrádaföljáróra. Lina a 2021-es választások előtt éhségsztrájkba kezdett, a 20. napon beszállították a Charité-ba. 2022 januárjában társaival elfoglalták a berlini Bayer AG kantin tetőjét, augusztusban egy társával Lucas Cranach „Die Ruhe auf der Flucht nach Ägypten“ festményéhez ragasztották magukat. További bűne, hogy telefirkálta egy rendőrautó rácsát. „Mi tennének, ha fiatalként a jövőjükért aggódnának?” - kérdezte a bírónőt és az államügyésznőt. „Nyilván Önök is lázadnának! A klímaválság soha nem látott katasztrófához vezet. A suffragette-k festményeket szabdaltak szét, hogy a nők szavazati jogot kapjanak. Martin Luther King-et először a többség elítélte, ma ünneplik.” E. sztrádablokádját 3 rendőr tanúsította. Egyikük idegesen megjegyezte: „Ez már a 25. időpont az ügyben!” E. : „Kérem, bírónő, gondoljon a kormány tétlenségére és arra, akcióim arányosak-e? Kik itt a bűnözők? Akik szétrombolják az élet alapjait, vagy akik erre figyelmeztetnek? A tiltakozás szükséges és jogos.” A zárt tárgyalás váratlan eredménnyel zárult: az eljárást fölfüggesztettk. A 154. cikkely értelmében, ebben az ügyben várható ítélet csekély egy korábbihoz képest. E. 2021 májusában eltorlaszolta az NRW belügyminisztérium bejáratát, a 600 € büntetést adományokból fizette ki. Ma is támogatásokból él.

DIE WELT, 6. 1. 2023

Die Letzte Generation

GLOBALIZÁCIÓ: A VÉG KEZDETE? - M. Schularick – SPIEGEL/RózsaS

Moritz Schularick (47) közgazdász professzor Bonn-ban, a pénzügyi válságok szakértője.

A gl. halálát már többször elkiabálták: 9/11, 2008 vagy a transzatlanti szabadkereskedelmi egyezmény meghiúsulása után.

Most Kristalina Georgieva, IWF-főnök látja a deglobalizációt és a világkereskedelem töredezését, ahogy Larry Fink, a Blackrock, a világ legnagyobb vagyonkezelő CEO-ja is. Nő a külföldtől való kiszámíthatatlan függőség és a válságérzékenység. Mért segítjük a nem-baráti országok, a holnap riválisáinak erősödését? A munkamegosztásos gl. két ismérve a hatékonyság és az interdepencia. A befektetés és a termelés oda megy, ahol a legnagyobb hozam kecsegtet. Így lesz a világkereskedelem ágasbogas, komplex, több növekedéssel és jóléttel. Ám nő a kölcsönös függőség is és csökken az ellenőrizhetőség. A német autóipar a Taiwan-i chip-ekre van rászorulva, az US-gyógyszeripar a német szabadalmakra, a franciák az UK-ból hozzák be a repülőgépszárnyakat. Eddig ezt kevesen bírálták, inkább előnyösnek találták nemcsak a hatékonyság, hanem számos kedvező mellékhatása miatt is. Az összeszövődés a világot politikailag biztonságosabbá, békésebbé és stabilabbá teszi. John Stuart Mill 1848-ban úgy vélte, minél nagyobb az összefonódás, annál erősebb a háborúellenes természetes ellenzék. Montesquieu, a hatalmi ágak megosztásának megfogalmazója, a szelíd kereskedelem béketeremtő erejéről beszélt (»doux commerce«). Kant az „Örök béke” tanulmányában a világkereskedelem közösségépítő erejét említi.

Ám mit hoz ma a globalizáció? Hatékonyság ígéretét beváltotta. 1981-ben a világ lakosainak 44%-a élt napi 2 $-ból, 2019-ben már csak 8%. A szegények jövedelme 75%-kal nőtt. Tehát a gl. a legszegényebbeken is segített. Nyilván sok ország maradt, ahol az egyenlőtlenség csak nőtt és nem részesültek a gl. előnyeiből. Talán más politika sikeresebb lett volna és a klíma is jobb védelmet kapott volna. A globalizáció másik ígéretét azonban nem tartotta be: már az orosz háború előtt a világbéke inkább távolodott.

15 éve Niall Ferguson dobta be a »Chimerica« fogalmat, utalva ezzel a takarékos kínaiakra és az US-fogyasztókra. Már 2000-ben kételkedtünk a két nagyhatalom gazdasági szövetségében. És tényleg: hidegháború tört ki.

Másik kedvezőtlen folyamat a demokráciák fogyatkozása. Freedom House: 16 év alatt a demokráciákban élők aránya 20%-ra esett vissza és ott is erősödik a populizmus. Teljesen ez nem varrható a gl. nyakába. Ám máig is visszhangzik a brexitesek csatakiáltása: »Take Back Control«, ahogy az »America First« és a »La France Insoumise«. A kormányok kezéből kicsúszik a nemzeti politika. (Nem nálunk! RS). Szaporodnak a populisták. Ők a nemzeti és protekciós lózungjaikkal akkor is sikeresek, ha ez, mint a brexitnél, jólét-veszteséghez vezet. Tehát a gazdasági interdepencia sem bent, sem kint politikailag nem stabilizál úgy, ahogy azt Kant és co. elképzelte. Konfliktust és sebezhetőséget is hozhat. Az új gazdaságpolitika tehát akkor jó, ha annyi hatékonyságot és munkamegosztást hoz, amennyi lehetséges és annyi függőséget, amennyi szükséges. A kormányok készek a gl. munkamegosztását visszafogni, ha a szabad piaci erők veszélyes függőségekhez vezetnek, vagy már vezettek is, lásd Kína. A kölcsönös függőség költségeket okoz, annál többet, minél nagyobb az összefonódás. A több nem föltétlen jobb is.

Az elmúlt hónapok nemcsak azt mutatták meg, hogy ilyen költségek jöhetnek, hanem, hogy a kereskedők egyáltalán nem számoltak velük. Így az orosz olcsó gázra való kalkulálás egész német ipari ágazatokat tett függővé egy veszélyes országtól. Ennek árát az egész állam nyögte, eleinte a külpolitika beszűkülésével, később az LNG-re való átállással és a kollektív takarékossággal. (1994-ben adtuk ki Kölnben az Energiemenü-t, a kutya sem figyelt rá. RS). Hasonló volt 2008-ban a bankok hazardírozása, mely válságba döntötte a világot. A cechet a társadalom fizette. A nyereséget privatizálni, a költségeket szocializálni – ez volt a vállalatok kedvenc játéka. 2008 után elvették tőlük. Ma az ipari vállalkozások - magasabb forgalom és olcsóbb nyersanyag végett – nem demokratikus piacokra merészkednek. A politika vissza kell, hogy fogja őket. A biztonságpolitika és a külgazdaságpolitika határai elmosódnak. A régi BRD biztonságpolitikáját javarészt az USÁ-ba szervezte ki, míg maga kereskedett. Akkor az üzemgazdasági érdekek az ország érdekeinek számítottak. A hidegháború után örömmel szállt be a globalizálásba, különválasztva a külgazdaság politikát a biztonságpolitikától. Emiatt máig is hiányzik egy új világgazdaság-politikához az intellektuális infrastruktúra. Ilyen gazdasági témákkal csak néhány egyetem foglalkozik.

Belátható ideig a zavaros geogazdasági vizeken csak pragmatikus navigálás lesz. El kell kerülni a protekcionalizmusba való visszaesést, anélkül, hogy a fontos geopolitikai célok egyes ágazatok profitmohóságának esnének áldozatul. A lobbypiac erős játékosai ellenállnak, ahogy ezt a gázvita is mutatta.

Németországnak szüksége van egy reziliens és cselekvőképes Európára, mert az USA globalizációs vezető szerepéből kieshet. Párhuzam látszik a húszas évekkel, amikor az első globalizáció azért hiúsult meg, mert az USA nem gyakorolta vezető szerepét. Németország jóléte attól függ, a globalizáció új fázisában Európa átveszi-e a vezető szerepet és megvédi-e a nyílt világgazdaságot?

SPIEGEL, 7 . 1. 2023

Verzahnter ist nicht mehr unbedingt besser

HURRÁ, KÖZÉPHATALOM LETTÜNK!

-Miniszterelnök úr, mit jelent az, hogy középhatalom lettünk?

-Hát kérem, ez annyit jelent, hogy vesszük ezt a sok kishatalmat és középértéket képezünk.

-Elnök úr, mit ért Ön középhatalmon?

-Középről leadom a labdát a jobbszélre és az vagy berúgja, vagy nem.

-Melnök úr, mi az a középhatalom?

-Hát itt van a két nagyhatalom, az anyósom, meg az apósom, én meg a középen.

-Árulja el, elnök úr, milyen középhatalomra sikerült az országot fölturbóznia?

-Ez az inflációra vonatkozik, ezzel haladunk a nagyhatalomság felé.

-Mért vagyunk csak középhatalom, Elnök úr?

-Azért vagyunk csak középhatalom, mert szerénységből megálltunk a nagyhatalom felé vezető úton.

-Mit jelent a magyar embereknek a középhatalom?

-Ez azt jelenti, ha külföldre megyünk, csak a járda közepén szabad járnunk.

-Elnök úr, mit értsünk középhatalmon?

-Hát kérem, ez annyit jelent, hogy mi középen állunk és jobbról is kapunk egy pofont, meg balról is.

MEGFIZETNI A HÁZIMUNKÁT? - R. Hank – NZZ/RózsaS

Rainer Hank az FAZ-Sonntag gazdasági újságírója ezt zsákutcának tartja alábbi cikkében.

Az Oxford-i Oxfam humanitárius szervezet szerint a világon naponta 12 mrd óra házimunkát végeznek a nők - fizetés nélkül. Ha minimálbért kapnának, járna nekik 11 billió $. Ez csak növeli a nemek közötti jövedelemkülönbséget és a társadalmi igazságtalanságot. Ezen az állapoton akar változtatni a «Care-Revolution», amikor célul tűzi ki az egyenjogú nemek társadalmát. De honnét jöjjön ez a 11 B $? Nyilván nem, mint régen, a férfiak hazaadott „háztartáspénzéből”. Ez a paternalizmust betonozná be, a rabszolganők kegyelemadományát. Az állam csorogtassa vissza az adóbevételekből? Ezt a 12 mrd órát az Oxfam hogyan számolta ki, hiszen senki sem méri. Föltűnő, hogy ez az aktivitás milyen magától értetődőnek minősül munkának. És a munka csak akkor jó, ha megfizetik. Ez szűklátóság. Hannah Arendt a «vita activa»-ról beszélt: Gondoskodni a családról, szomszédokról, barátokról. Senkinek sem jutna eszébe az „aktív életet” a munka szinonimájaként értelmezni. Pláne nem, hogy ezért bér is járjon. A keresztény Paul Jostock ezt írta 1941-ben («Berechnung des Volkseinkommens und ihren Erkenntniswert»):

„A házimunkának kétségkívül van egy gazdasági mozzanata, de nem számít gazdasági cselekvésnek. Inkább az életvezetés és -alakítás aktusának, szeretetből végzett gondoskodásnak. Az egészséges érzés visszatart attól, hogy itt gazdasági mércéket alkalmazzunk.” (Jó, akkor pucolja ő a klotyót, szeretetből! RS). A mai care-mozgalom Jostock-ot kiátkozza, mert a nők gondoskodó munkáját a társadalmi értékteremtésből kizárja. „Ezzel a konvencionális gazdasági elmélet önmaga bornírtságáról rántja le a leplet.” Mondja a feminista Teresa Maria Bücker. Közben nem veszi észre, hogy épp azt a racionális gazdaságkiterjesztést igenli, amit a balos feministák, mint neoliberális-kapitalista túlkapásként átkoznak ki. Míg a care-aktivisták egyrészt egy gazdaságon kívüli terület elismerését szorgalmazzák, az igazságosság nevében a gazdaságkiterjesztést követelik. A díjazás oda vezetne, hogy a work-life-balance a fizetett (férfi) és a nem fizetett (női) munka közötti különbségre redukálódna. Ez a férfivilág imitációja lenne. Nem szolgálná jobban az emancipációt, ha a nem gazdaságosítható életterületeket megmentenénk, persze, azzal a föltétellel, hogy a gondoskodás illetékessége megoszlana nő és férfi között, miután a polgári család munkamegosztása elveszítette magától értetődőségét? A gyári munkásnő sokáig fehér holló volt. A XIX. századi férfiak büszkék voltak, hogy feleségeiknek nem kellett bérmunkát vállalniuk. Ám idővel a férj fizetése nem lett elég, ezért a nők is rákényszerültek gyárba járni dolgozni. Ám ez még a XX. sz. végéig is szégyellnivaló volt, ezért a nők inkább otthon dolgoztak vagy albérlőt vettek föl, hogy növeljék a család bevételét.

A XIX. és a XX. sz. polgárkori felsőbb rétegei olyan „család és munka”-modellt részesítettek előnyben, amihez képest a maiak nem épp haladók. A nők semmi esetre sem akarták a férfiak munka- és társadalmi rádiuszát lemásolni, sem a care-munkáért pénzt kérni. Csak a XX. sz. közepétől indult el a «Wages for Housework» az USA-ban, főleg Mariarosa Dalla Costa és Silvia Federici akivitásának köszönhetően - amiből aztán a care-mozgalom kifejlődött. Ezeket az összeegyezhetetlen csoportokat egyesítette a házimunka díjazása. Még egy lapáttal is tettek rá: A fizetetlen reprodukciót szolgáló munka az ipari termelés fölé helyezendő. A kérdés sokáig nem került átvilágításra. Csak 1977-ben tette napirendre Alice Schwarzer, a német feminizmus doyenje. Szerinte a nők elnyomása akkor sem szűnik meg, ha a házimunkát megfizetik. „És továbbra is engedjük, hogy pénzért nekünk essenek és megerőszakoljanak? Főzzünk tovább is a teremtés koronájának otthon és az irodában kávét? Ehelyett harcoljunk a háziasszony-gettó ellen!” Egész életében a „háziasszonyság” ellen küzdött.

A harcot megnyerték. Ma a középréteg mindkét neme dolgozik. A házimunkát, gyerekfelügyeletet fizetett munkaerőre bízzák, vagy az állami bőlcsödékre és óvodákra. Ezzel a „vita activa” először kerül bele a GDP-be – legalábbis a számlázott munkák útján. A népgazdaság növekszik. A jólét nem, csak a polgári család elégedettsége és önrendelkezése – sok stresszel és kiadással kísérve. A Harvard-filozófus, Michael Sandel, 2012-ben kiadott könyvében («What Money can’t buy») a piac erkölcsi határait feszegeti. Erkölcsileg megvetendőnek tartja, ha valakinek fizetnek azért, hogy beálljon egy sorba koncertjegyért. Érdekes módon, a házimunkáról nem beszél. Túl kényesnek találta? Logikáját követve, a fizetés nagy kockázat és morális crouding-out-hoz vezet. A házimunkát a pénz inkább leértékeli. Ezt egész sor tapasztalat igazolja, pl. Richard Titmuss kísérletei a véradás kapcsán. Amikor a vérért pénzt adtak, kevesebb lett a véradó. (? RS). A kommersz szétzúzza a véradó és a fogadó közötti kapcsolatot, amely emberi melegségre és altruizmusra alapul. (Ilyeneket alig találunk a mai tömegtársadalmakban! RS). Nem minden csere megy pénz útján. Az emberek nemcsak pénzért cselekednek. Ez a piac hatékonysága ellen szól. Meg kell engedni a különféle csereformák versenyzését (munka pénzért, gondoskodás szeretetért). Fizetetlen szeretetgondoskodás megtartja saját értékét (care-cselekvés és nem care-munka). Nők és férfiak egyaránt végzik, ez haladó és nem reakciós. A haladás a régi fix szerepek tárgyalhatóságában rejtezik, nem a gondoskodás gazdaságosításában.

NZZ Int., 7. 1, 2023

Welchen Wert hat die Sorge?

KOMMENT

Kedves Rainer! Mosol, főzöl, takarítasz? Vagy nem alacsonyodsz le ennyire, esetleg munkát adsz egy takarítónőnek? RS

HŰTLENSÉG ÉS EROTIKA – E. Perel – ZEIT/RózsaS

Esther Perel (64) párterapeuta karrierjét valahogyan B. Clinton-nak köszönheti. Ott volt, amikor az elnök letagadta viszonyát a 22 évessel. A lányt az US-társadalom megvetette. Perel csodálkozott, hogyan háborodhatott föl egy ilyen promiszkuitív társadalom? Bár mindenki elítélte a félrelépést, P. mégis számos ilyennel találkozott. 1998-ban adta ki első könyvét „Mating in Captivity” címmel (Párzás fogságban). A fogság alatt a monogám házasság értendő. Arról írt, hogy egy szilárd, monogám viszonyban is van helye az erotikának (erotikai intelligencia). Ez először inkább egy Beate Uhse-katalógusként hangzott, semmint tudománynak. A diskurzust mégis teljesen megváltoztatta az egyszerű tézissel: A hosszú viszony eleve kizárja az erotikát, mert biztonságra és kiszámíthatóságra alapul, míg a vágyat a titok és az újdonság gerjeszti. „A monogám kapcsolat illúziója onnan ered, hogy azt hisszük, partnerünket birtokoljuk.” Ez ma már evidens, de 16 éve nem volt az. Meg is vádolták, hogy a házasságokat akarja szétrombolni és a megcsalást szalonképessé tenni. P. spotify-podcast-jába párokat hív meg, nevük, lakhelyük megadása nélkül. Bárki hallgatója lehet egy ilyen élő terapeuta-órának. A hűtlenség gyakori téma. P. a strukturális családterápia megalapítójánál, Salvador Minuchin-nél tanult. Kiindulás, hogy az egyén egy rendszer része. Egyes konfliktusok tartalmát boncolgatni nem érdemes, mert mögöttük mindig valami más rejtőzik. Az iskolakerülő gyereket ne faggassuk arról, mért teszi, hanem kérdezzük azt, odahaza kiről szeretne gondoskodni? Ez a metasík oda vezet, hogy P. tézisei néha visszataszítónak, érzéketlennek tünnek. A hűtlenségről és a futó kapcsolatokról gondolatai a filozófus Zygmunt Bauman vagy a történész Pamela Haag írásaira támaszkodnak. Podcast-jaiban gyerekkori traumákat és az ebből eredő házassági félreértéseket bogozza ki. Megmagyarázza az embereknek, miért teszik azt, amit tesznek és hogy ennek gyakran semmi közük partnerükhöz. Ezzel megfosztja a szerelmet a varázstól és házasságokat ment meg.

ZEIT, 5. 1. 2023

Wie romantisch muss Liebe sein?

FALUROMBOLÓK RENDŐRÖKKEL -Pech: szénre épültek-ZEITonline/RózsaS

Lützerath-nak (40 km Düsseldorf-tól délnyugatra) pusztulnia kell, mint tucat sorstársának. Az újév első csatája jan. 2-án folyt le, amikor klímavédők akarták kiverni a rendőröket a halálraítélt faluból. A „Lützerath lebt” csoport az utakat égő barrikádokkal torlaszolta el. Az aktivisták mind fehér védőöltözetbe bújtak, régi gerillatrükk a beazonosítás ellen. Az egész falu és környéke az RWE energiaóriás tulajdona. Rendőröket hívtak, hogy markológépeiket senki ne akadályozhassa. Egy „Letzte Generatino”-aktivista az útra ragasztotta magát. A rendőrök meghátráltak: „A kiürítésre nem ma kerül sor”. A barnaszenet az RWE a világ legnagyobb gépeivel termeli ki. Még 280 M t van tervbe véve. A Bundestag 2022 december elején döntött a szénstopról, ám a 2022-es időpontot meghosszabbította 2024 márciusáig - az energiaválságra hivatkozva. Berlin több falut is megmentett, melyek szintén a Garzweiler szénfejtő körzetében vannak. Az aktivisták az 1,5*C elkötelezettségét kérik számon a kormányon.

ZEITonline, 2. 1. 2023

Steinwürfe gegen Polizei in Lützerath

KOMMENT

Yeti: Az erőszakos klímavédők félelmet keltenek és már össztársadalmi problémává nőnek. A rendőrség keményen csapjon le rájuk, kapjanak több éves börtönbüntetést.

Cala: Támogatom őket, de így saját magukat teszik hiteltelenné. A mozgalomnak ártanak.

Avatar: A faluból már rég mindenki elköltözött, az RWE-től új házakat és kárpótlást kaptak. Mi van védeni való egy üres falun?

GenName: A lakosok indíthattak volna pert, de valószínű, a költségeket nem viselhették volna. Az évszázados faluközösségek szét vannak szórva örökre. Ez a kiűzés modern formája. A tiltakozók erre is figyelmeztetnek.

RS: Egy ilyen kísértetfaluban 1982 táján jártunk barátaimmal. Még a tányért is ott hagyták az asztalon. Annyira lefizették őket?

Gondtalanul bringáztam és egyszerre a világ legnagyobb gödre szélén találtam magam: 300 m mélyre leláttam. Betemetik és egy műtájat raknak fölé: kilométereket mégy és nem veszed észre, hogy mind mesterséges táj. A bűn nem az, hogy szenet bányásznak, hanem hogy ennyit. Egy háztartás villamos készülékeinek zöme teljesen fölösleges. Hűtéshez 6 hónapig nem kell villany. Elektromos fűnyíró, ventilátor, villanyborotva, elektro-fogkefe nélkülözhető. Az Energiamenü 58 készülékéből 6-7 elegendő lenne. (Bezzeg pedálos generátorból egy sincs!) A foci és egyéb játékok mért nem tarthatók nappali fénynél? Az emberiség hogyan bírta ki 10 000 évig porszívó nélkül? Ha kiszórtuk a fölöslegeset, csak akkor szabad meghagyni a 3 utolsó német atomerőművet. A szenet hagyjuk meg a vidékre vezető kisvasutaknak. Ne engedjük, hogy a mohóság és a luxus tönkre tegye világunkat!

KÖSZÖND MEG! - A felelős ember - M. Sippel, Konstanz, taz/RózsaS

Maike Sippel, Professorin für Nachhaltige Ökonomie, Hochschule Konstanz Technik, Wirtschaft und Gestaltung Konstanz HTWG · Sustainable Economics

1

Tekintsd magad világunk részének!

Mindegyikünk egy mozaikkocka az életen belül, amely bolygónkon kialakult. Ehhez az élethez szorosan kötődünk, tőle függünk. Jeremy Rifkin „biofil tudata” az élő szeretetét jelenti, ez az emberiség túlélésének föltétele.Egy generációlánc része vagyunk, egy összekötő tag a mögöttünk és az előttünk levő n emzedékek között. Az irokézek és más népek érezték a felelősséget utódaikért hetedíziglen.

2

Köszönd meg!

Eszedbe ötlött már, hogy mekkora csoda, hogy az emeriség egész történelme úgy alakult, hogy létezel? Ne végy részt a túlfogyasztásban! Nem kell semmi újat venned, birtokolnod ahhoz, hogy egyszerűen csodálatos légy. A köszönet aktivitásra sarkall. A hála elégedettséget nyújt. A hálanaplóba naponta, vagy hetente fölírhatjuk, mit köszönünk meg. Ez erősíti egymáshoz való kötöttségünket és nagylelkűségünket. A klímaválságkor erőforrás tetteinkhez.

3

Tiszteld a fájdalmat és a gyászt!

Ha látjuk a világ csodálatos dolgait, érzékenyebbek leszünk a pusztításra. Beszélünk eleget a fosszilis korszaktól való fájdalmas búcsúzásról? Hogyan kezeljük a bizonytalanságokat? Egy kutatás -atharina van Bronswijk) eredménye: 70-90% klímafélelmet érez. (Kivéve a magyarokat! RS). A norvég környezetpszichológus, Per

Espen Stoknes erre biztat: „Stand up for your depression“ . Jó tudni, hogy ezzel az érzéssel nem vagyunk egyedül. A tudatosabb élet több boldogságmomentumot is ad. A klímaaggodalom fölriaszthatja a társadalmat, hogy a válságot meg kell oldanunk.

4

Vedd komolyan önmagad!

Cselekedj elveid szerint! Mi a fontos, miért küzdesz? Ha visszanézel eddigi életedre, mit látsz? Nézd magad a jövőből! Képzeld el, unokád az öledben megkérdezi, mit csináltál a 2020-as években! Ne engedd, hogy eluraljon a „kognitív disszonancia”. Változtass vagy a magatartásodon vagy a hozzáállásodon!

A szokás hatalma: sok környezetvédő félretolja kétségeit, hogy sültje tömeg-állattartásból származik, ugyanígy száll gondtalanul repülőre. Ez nem egy klímabarát élet, amit a németek nagy része szeretne. Egy prof. barátnőm újságolta, milyen jó érzés helyesen cselekedni.

5

Képzeld el a jövőt!

Városnegyedem 20 év múlva csupa zöld, autó alig, de emberek egy fa alatt, padon ülve csevegnek. Madarak csicseregnek, netán kerékpár-csengő, e-busz surrog. Gondoljuk újra világunkat, „Die Welt neu denken“, mondja a transzformáció Maja Göpel. „Hoffen durch Handeln“, remény cselekvés által. És én is segítettem.

6

A fordulat lehetséges

A brit ThinkTank, Climate Outreach, kutatása eredménye, hogy az EU-fiatalok a megoldáshoz hozzá akarnak járulni – 20% akár törvénysértéssel is. Ám nem tudják hogyan nézzen ki ez a fordulat és mi legyen pontosan az ő szerepük. A WBGU (Wissenschaftliche Beirat für globale Umweltveränderungen) útmutatást ad. Sok pionír – ember, szervezet, cég – már „helyesen” viselkedik, a téves struktúrák ellenére. Példás! Ez a reform is sikerülni fog, ahogy a rabszolgák fölszabadítása, a munkások fölemelése, a nők választójoga. Az US Erica Chenoweth az utóbbi 100 év erőszakmentes mozgalmait vizsgálja. A rendszerváltáshoz elég volt 100 közül 3-4. Az Extinction Rebellion vagy a Letzte Generation ilyen csapat. A klímaválság mindenkit érint, „globális kooperációforradalom” szükségeltetik. Legyen ebben Németország úttörő!

7

„Climate Challenge“ a Konstanz-i főiskolán

Már 8 éve fölbecsüljük öko-lábnyomunkat. Az egyetemisták rátapintanak „Big Point“-jaikra, amin 4 hétig dolgoznak. Vegán étkezésbe kezdenek, autójukhoz nem nyúlnak, vonatoznak. ,A „Footprint Challenge“ legtöbbjüknek óriási élmény, nem lemondás-kár, hanem megemelt életminőség. Családjuknak is ösztönző. A „Handprint Challenge“ a projekt folytatása. Szövetségeseket keresni egy húsnélküli menzanaphoz, kerékpárutakhoz, csatlakozni a Foodsharing vagy a Fridays for Future mozgalomhoz.

8

Kompetens kolomposok kellenek

Az „Art of Hosting“ vagy a „Collective Leadership“ fölkészít bennünket a projektvezetésre. Sikergarancia nincs. A folyamat veszi a maga útját.

9

Keressünk jó híreket!

Maren Urners, neuro-kutató: „Az uralkodó negatív hírek agyunkat permanens stressz alá helyezi.” A konstruktív újságírás a megoldásokra fókuszál – de nem mellőzi a kritikus gondolkozást.

10

Régebben kerültem a klímatémát, mert nem akartam konfliktust. Ma már tudom, hogyan fogjak hozzá. Tanulmányokat idézni, moralizálni nem sokat ér. Saját eredményeimről, akcióimról beszélek. Egyetemistáimmal kipróbáltuk, mennyire sikeres a beszélgetés, ha tudatosan a személyes értékekre és a saját klímaakcióinkra térünk rá. Ám mindeközben vigyázni kell magunkra, testi és lelki épségünkre.

taz, 31. 12. 2022

Zwölf Gedanken, um die Welt zu verändern

KOMMENT

Magad mondád, kedves Maike, a moralizálás nem sokat hoz. Mégis, magad is néha kissé „papos” vagy. Nichts für Ungut! Köszönjük megszólalásod! Továbbítom magyarjaimnak, a remény hal meg utoljára.

RS