Ökobetyár

High tech vagy low tech? | öko-retro-bio-grín

REKORDBÜNTETÉS AZ LGBTQ-KÖNYVÉRT – ZEIT/RózsaS

2023. július 21. 06:38 - RózsaSá

REKORDBÜNTETÉS AZ LGBTQ-KÖNYVÉRT – ZEIT/RózsaS

Ezeket a könyveket fóliába zárva kell tartani a könyvesboltokban. Az egyik bolt nem tette – 12 M FT-ra büntették. Nyáry Krisztián (Líra) megerősítette a hírt a dpa-nak. „Ez a legnagyobb büntetés, amit valaha is egy könyvkereskedőre kiszabtak.” 2 év óta él a gyermekvédelmi törvény, mely a homoszexualitást a pedofíliával teszi egyenlővé. Ez a jobbos politikusok homoszexualitás elleni narratívája. A törvény előírja, hogy az olyan könyvek, melyek témája a homoszexualitás, transzszexualitás, nem-illesztés, vagy öncélú szexualitás, tilos az ifjúsági könyvespolcokon kínálni. Fóliába zárva megakadályozandó, hogy valaki lapozzon benne. 18 éven aluliaknak tilos. A büntetés Alice Oseman Heartstopper fordítására vonatkozik, amelyben két tinédzser egymásba szeret. A Líra minden jogi eszközzel védekezik. Nyáry: „Ez a törvény alkalmazhatatlan.” Két évig semmi gond nem volt. A Líra elkezdte befóliázni a kritikus könyveket. Néhány hete a Lírát egy kormányközeli alapítvány vette át.

ZEITonline, 14. 7. 2023

Szólj hozzá!

BARBÁRIA BOLONDÉRIÁVAL HATÁROS/RózsaS

2023. július 21. 06:36 - RózsaSá

BARBÁRIA BOLONDÉRIÁVAL HATÁROS/RózsaS

De csak azért nem lőnek egymásra, mert sajnálják a töltényt. A határt őrzik, de az átszökések folyamatosak. Vannak akiknek elegük van a barbárságból és inkább a bolondériát vállalják és fordítva.

Én Bolondériában lakom, ahol minden nyáron szétverik a lakást. Most a drótokat szedik ki, mert már nem vezetik az áramot. Jövőre a téglákat cserélik ki, mert elöregedtek. Dézsában hordom be a fényt, mert minden ablak el van sötétítve. Mivel levegő sincs bent, azt is be kell hordanom. Erre a célra szabványos szemetes zsákot használok. A szobában meleg van, tehát hideget is be kell vinnem. De először ki kell vinnem a meleget, hogy legyen hely. Zoknikba töltöm, kiviszem és kirázom. A hideget a kerti kútból húzom föl, madzaggal jól összekötöm és becipelem. A sok munkától egészen megizzadok és büdösséget hagyok magam után. Ezt a tökömre kötött fölmosóronggyal gyűjtöm össze. Hogy vissza felé ne menjek üresen, ki kell vinnem a párát. Ezt lepkehálóval fogom össze és bedobálom a hátamon levő puttonyba. A szoba tele van baktériumokkal. Ezeket nem viszem ki, hanem az LMBTQ-nál tanult gender átalakításnak vetem alá. A B-neműek ezután maguktól semlegesítik az A-neműeket. Az egyik szobát minden héten kiürítem. A másik szobát is. Aztán mindent vissza hordok. Néha összekeverem, mi hol volt és kezdhetem előlről. Nicsak, jött két fehérköpenyes ember, megkérem, segítsenek.

Szólj hozzá!

UKRAJNA: 3 SZCENÁRIÓ

2023. július 13. 17:21 - RózsaSá

UKRAJNA: 3 SZCENÁRIÓ

1. szcenárió: Ukrajna győz.

De ez mit jelent? Már az is győzelem lenne, ha – bár területvesztéssel – de megmarad független államnak és élvezi a Nyugat támogatását. Michael Kofman, US-katonai szakértő: Az orosz terv egyszerűnek tűnik: tömegekkel, legyenek azok képzetlenek és rosszul fölszereltek, folmorzsolni az ukrán erőket. U-nak gyorsan fegyverekre és lőszerre van szüksége. Az ukrán fő-tábornok 300 tankot kért az ellenoffenzíva indításához. A Bundeswehr küldött 14 Leopard-ot és 40 Marder-t. Év végéig összesen 100 ilyen fegyvert kapnak. A gépeket először föl kellett újítani. Az USA 31 Abram-ot ígért az év végéig. Ezt látva, fölmerül a kérdés, akarják-e egyáltalán az ukrán győzelmet? Biden kezdettől fogva adott ugyan, de nagyon óvatosan. 30 mrd$ értékű fegyvert hagyott jóvá. A segélyt lépcsőzetesen emelte: tankelhárítók után mozsárágyúk következtek, majd rakétavetők és tankok. Repülőket még nem adtak. State Department: „Segítségünket a harctéri igények szerint alakítjuk.” Biden segíteni akar, de nem akar komoly konfliktust a Kreml-lel. Végülis nem állnak háborúban. Ez a németek és a franciák stratégiája is, ők még kevesebbet adtak. Ez persze nem tetszik a lengyeleknek, cseheknek, a baltiaknak és lassan Biden környezetének sem. Michael McFaul, volt moszkvai nagykövet: „Ha csak csöpögtetünk, a háborúnak sosem lesz vége.” Ben Hodges, US-generális: „Ukrajna győzhet. Ám ebben a Nyugat nem nyilatkozott egyértelműen. Ha ezt akarják, jelentősen több támogatást kell, hogy adjanak.”

2. szcenárió: Putyin győz.

Egész Ukrajna és Kijev elfoglalását nem tűzte ki célul. Eddigi indoklás: Donbaszt meg kell védeni a neonáciktól. Putyin ismételten kétségbe vonja Ukrajna létezését. Célja nem területszerzés, hanem Ukrajna fölötti teljes uralom. Legyen, mint Belarusz. Ha Putyin be is venné Kijevet, állandó partizán és szabotázs akciókkal kellene számolnia. Abszurd, hogy minden ukrán behódolna Putyinnak. Ha sikerülne Luhanszk, Donyeck, Cserszon és Zaporozsja területét bevennie és ezt nemnzetközileg elfogadhatóvá tennie, arcvesztés nélkül kievickélne. Belpolitikailag Putyinnak meg kell küzdenie egy háborúkeltő ultrajobbos csoporttal. William Wechsler: Putyin arra tesz, hogy a Nyugat kifárad. A háborút elhúzni bevált orosz módszer. Napóleon és Hitler ellen is alkalmazták. Bár Putyinnak nincs motivált hadereje, 143 M embert ural, köztük 25 M katonaköteles férfit. Ukrajna 40 M lakosú. Lewada-Institut, Moszkva: Az oroszok háromnegyede támogatja a speciális hadműveletet. Minden komoly ellenzéki politikus halott, elmenekült vagy börtönben van. A németek többsége eleinte támogatta a fegyverszállítást, ám a tankoknál már gyérült a többség. Ivan Krastev: A háború sem a tárgyalóasztalnál, sem a harctéren dől el, hanem olyan választásnál, ami után az új garnitúra nem érdekelt a háborúban. Ez az oroszokra is érvényes lehet. A 2024-es US-elnökválasztás eldöntheti a háborút. Trump és DeSantis kitáncolhatna és vele az EU is.

Az USA-tól függő EU egyedül nem támogatná Kijevet. A tv-s Tucker Carlson szinte minden este szidja Biden-t a Fox News-ban a fegyverszállítások miatt. Trump az elnökválasztási kampányban nyilván adópénzek elherdálásáról beszélne. Putyin reménye, hogy a Nyugat segítőkészsége kifárad. William Wechsler : „Biden gyöngesége és inkompetenciája az atomháború felé sodor”. Trump mindig is jobban rokonszenvezett Putyinnal, mint a NATO-val.

 

3. SZCENÁRIÓ: Véres állóháború (tárgyalásokkal vagy anélkül)

Mi van, ha egyik fél sem győz mihamar? Ez úgy az EU-ra, mint U-ra nézve olyan lenne, mint egy orosz győzelem. Ez egy vérző seb lenne, mindennapi csetepatékkal. Ilyet már U 2014-ben átélt, de ez most annál nagyobb lenne. Angela Stent, US katonai szakértő: „Az oroszok még mindig azt hiszik, egész U-t ellenőrizhetik. U nem hajlandó lemondani azokról a területeiről, melyeket 2022. febr. 24-én elveszített. Így nézve, a békekötéstől messzibb vagyunk, mint valaha. Ez viszont sok nyugatit arra juttat, hogy U-t diplomatikus megoldásra kell kényszeríteni, hisz a gyöngébbnek kell engednie.

A németek fele szerint is diplomatikus megoldásra kell törekedni, bár nem világos, ez miből is állna. Befagyott konfliktus pédája az 1953-as kóreai háború vége. A fegyverszüneti egyezménnyel párhuzamosan egy 4 km hosszú demilitarizált zónát hoztak létre D- és É-Kórea között. Ma is katonák ezrei állnak itt, az övezetbe pedig egy millió aknát telepítettek.

Egyes US kormánytagok szerint »turn Ukraine into a porcupine«, U-ból sündisznót kell csinálni, annyira fölfegyverezni, hogy az oroszoknak eszükbe se jusson egy békeegyezmény-határvonal megkérdőjelezése. A Nyugat úgy véli, U döntse el, mikor jöjjön a diplomácia. Egy US vélemény: „Célunk az, hogy U a legkedvezőbb helyzetben üljön tárgyalóasztalhoz.” Ha Putyin előjönne egy nem egészen komoly ajánlattal, az nagy vihart keltene Kijev támogatóinál. Egy orosz fegyverszüneti kérelem a legnagyobb kihívás lenne. Akkor megmutatkozna, ki hol áll valójában. Putyin kérhetné Luhanszk és Donyeck „népköztársaságok” nemzetközi elismerését, félretéve Krímet. Kijev ezt nyilván elutasítaná.

Ám mi van, ha a háború még 2024 őszén is tombol? Biden másodszori megválasztása a fegyverszünettől függene. A béke ára annál jobban emelkedik, minél tovább tart a háború. Ha most jönne egy fegyverszünet, valószínűleg instabil lenne. Ha Kijev lemondana területeiről, szigorú garanciát kérne a Nyugattól. Zelenszki ezt nem tudná győzelemként eladni.

A 2015-ös minszki egyezmény nem enyhítette a konfliktust. A Nyugat által közvetített szerződést igazán az egyik fél sem fogadta el. Fesenko, ukrán politológus: „Még egy minszki egyezményt senki sem akar, mert ezzel egy soha véget nem érő háborút kockáztatna meg. Ám épp ez a szcenárió lenne Putyinnak a legcsábítóbb.

A kérdés továbbra is: Hogyan kell bánni Putyinnal? Tárgyalásos megoldás törékeny lenne, a probléma gyökerét nem oldaná meg. És a háború után egy aggresszív Oroszorsszággal, élén Putyinnal, mit lehetne tenni? Míg a régi birodalmak, UK és Franciaország kiheverték hatalomvesztésüket, az imperiális nyomulás az orosz társadalomban továbbra is erős. Nemcsak Putyinon múlik. Európa arra számítson, hogy keleti határain egy ellenséges hatalom toporzékol. Putyin szerint Oroszorszég egy bátor védőháborút folytat Nyugat imperialista erői ellen. A sztálingrádi csata 80. évfordulóján arról beszélt, hogy nyugatról egy új, modern köntösű náci ideológia fenyegeti országát. A végén atomháborút helyezett kilátásba.

Sok szempontból Putyin kiszámíthatatlanabb, mint Brezsnyev. Bár B. proxi háborúkat folytatott Ázsiában és Afrikában, atomrakétákat állított készenlétbe, de a Szovjetúnió egy status-quo-hatalom volt. Putyin viszont át akarja rajzolni a térképet. 70 éves, a fáma szerint rákbeteg. De vajon vele eltűnne a putyinizmus is? Ekaterina Schulmann, orosz politológus: „Nem valószínű. Az orosz elit opportunizmusból támogatja a háborút. Putyin nélkül is lenne egy autokrata rendszer, mely az ország forrásaiból él.”

 

 

Spiegel, 2023. jún. 10.

 

Szenario 1: Die Ukraine gewinnt

den Krieg

Was wäre für die Ukraine überhaupt

ein Sieg? Ist es bereits einer, wenn sie

zwar Gebietsverluste hinnehmen

muss, aber als unabhängiger Staat

überlebt – und vom Westen derart

»Der russische Plan erscheint mir sehr

schlicht«, sagt der amerikanische Militär­

experteMichael Kofman . Es gehe darum,

kampfstarke ukrainische Truppen mit der

schieren Masse von Angreifern aufzureiben,

auch wenn diese zumeist schlecht ausgebildet

und ausgerüstet sind. Damit die Ukraine Russlands Ansturm standhalten kann, braucht sie jetzt schnell Waffen und Muni ­

tion. Der ukrainische Generalstabschef sagte

im Dezember, er brauche 300 Panzer, um

eine Gegenoffensive starten zu können. Die

allerdings wird er nicht so schnell bekommen.

Die Bundeswehr will bis Ende März 14 Leo­

pard­2­Panzer und 40 Marder­Schützenpan­

zer in die Ukraine schicken. Derzeit läuft die

Ausbildung ukrainischer Soldaten auf dem

Truppenübungsplatz Munster in Nieder­

sachsen. Noch länger wird die Lieferung der älteren

Leopard­Variante aus Deutschland dauern,

die die Bundesregierung diese Woche frei­

gegeben hat. Da die Panzer aus dem Kalten

Krieg erst aufwendig überholt werden müs­

sen, kommt wohl erst spät in diesem Jahr eine

erste Tranche von 20 Stück in der Ukraine an.

Die von den USA zugesagten 31 Abrams­

Kampfpanzer werden vermutlich frühestens

Ende 2023 geliefert; die Masse der von Deutsch­

land zugesagten über 100 Leopard­1­Panzer

sogar erst im kommenden Jahr.Angesichts dieses Zeitplans drängt sich die Frage auf: Wollen die Unterstützer der Ukrai­

ne überhaupt wirklich, dass sie gewinnt? US­

Präsident Joe Biden war seit Beginn des Über­

falls Putins immer beides: spendabel und

vorsichtig. Er genehmigte Kriegsmaterial im

Wert von 30 Milliarden Dollar. Gleichzeitig

hob er die Militärhilfen immer nur schritt­

weise an. Auf Panzerabwehrraketen folgten

Haubitzen, auf Haubitzen Raketenwerfer, auf

Raketenwerfer Kampfpanzer. Die Lieferung

von Kampfflugzeugen hat Biden abgelehnt –

vorerst. »Wir versuchen, unsere Hilfen an die Be­

dürfnisse der Ukrainer auf dem Schlachtfeld

anzupassen«, heißt es im amerikanischen

State Department. Aber die USA führten kei­

nen Krieg gegen Russland. Bidens Regierung

will der Ukraine helfen und gleichzeitig den

Konflikt mit dem Kreml nicht eskalieren las­

sen. Diese Strategie entspricht weitgehend

der Haltung der Deutschen und der Franzo­

sen, die noch vorsichtiger sind als die USA

und deutlich weniger Waffen geliefert haben.

Die zögerliche Haltung in Teilen der west­

lichen Koalition sorgt in mitteleuropäischen

Staaten wie Polen, Tschechien und den bal­

tischen Staaten, aber natürlich auch in der

Ukraine für Frust – und zunehmend auch bei

Bidens Anhängern in Washington. Der ehe­

malige US­Botschafter in Russland, Michael

McFaul, forderte Ende Januar in der Zeit ­

schrift »Foreign Affairs«, die Nato solle den

Jahrestag des Überfalls für einen »Big Bang«

nutzen und ein großes Paket verkünden:

Langstreckenraketen, bewaffnete Drohnen,

Panzer, Kampfjets. Außerdem müsse der

gesamte russische Staatsapparat als Terror-

sponsor auf eine Sanktionsliste gesetzt wer-

den. »Wenn wir dabei bleiben, der Ukraine

militärisch und ökonomisch immer nur

scheibchenweise zu helfen, werden wir dafür

sorgen, dass der Krieg niemals endet«,

schrieb McFaul. In die gleiche Richtung

äußerte sich Ben Hodges, ehemaliger

Oberkommandierender der US-Streitkräfte

in Europa: Im »Economist« legte er einen

Plan vor, wie die Ukrainer die Krim zurück-

erobern könnten. Fazit: Es ist nicht ausgeschlossen, dass die

Ukraine den Krieg militärisch für sich ent-

scheiden kann. Doch dieses Ziel haben ihre

amerikanischen und viele westeuropäische

Unterstützer bisher nicht eindeutig ausge-

geben – und wenn sie es erreichen wollten,

müssten sie deutlich mehr an Unterstützung

liefern.

Szenario 2: Russland gewinnt den Krieg

Wie genau sich Wladimir Putin einen Sieg in

der Ukraine vorstellt, weiß man nicht. Die

Eroberung des gesamten Landes inklusive der

Hauptstadt hat er offiziell nie als Kriegsziel

benannt, auch wenn seine Truppen im Früh-

jahr den Sturm auf Kiew versuchten. Die ur-

sprüngliche Rechtfertigung für Russlands Ein-

marsch war, dass man die Bevölkerung im

Donbass vor ukrainischen »Neonazis« schüt-

zen müsse. Putin hat wiederholt die Existenz

der Ukraine als eigene Nation bestritten; sein

Ziel scheint weniger die Eroberung einzelner

Gebiete als vielmehr die vollständige politi-

sche Kontrolle über die Ukraine zu sein – ein

abhängiger Satellitenstaat wie Belarus.

Ein Sieg in der Ukraine hätte für Putin

immer einen bitteren Beigeschmack. Selbst

wenn sich das offizielle Kiew einem Zwangs-

frieden unterwerfen würde, würden Partisa-

nen und Saboteure den Besatzern das Leben

schwer machen. Es ist unvorstellbar, dass die

Mehrheit der Ukrainerinnen und Ukrainer

Putins willige Untertanen wären.

Der eigenen Bevölkerung könnte der rus-

sische Autokrat indes auch kleinere Erfolge

als Sieg präsentieren. Wenn es ihm und seinen

Truppen gelingen sollte, die vier Gebiete Lu-

hansk, Donezk, Cherson und Saporischschja

wieder komplett zu kontrollieren und eine

Form der internationalen Anerkennung zu

bekommen, könnte dies reichen, um innen -

politisch das Gesicht zu wahren. Doch selbst

das wird sehr schwer.

Die kleine und laute Gruppe der nationa-

listischen Kriegstreiber ist im vergangenen

Jahr durch den Krieg in der Ukraine massiv

gestärkt worden. Diese ultrarechten Kreise

werden mit einer »kleinen Lösung« kaum

zufrieden sein und sind für Putin die größte

innenpolitische Gefahr. Putin bleiben nicht viele Optionen, um den

Krieg noch zu einem Erfolg für sich zu ma-

chen. Was im Westen gefürchtet wird, ist der

Einsatz einer taktischen Atomwaffe. Der bär-

ge für Putin allerdings viele schwer kalkulier-

bare Gefahren, er würde ihm zudem kaum

eine Wende auf dem Schlachtfeld bescheren,

weil die ukrainischen Truppen viel zu sehr

verstreut sind, um sie mit einem einzigen

Sprengkopf entscheidend zu schwächen. Eine

Bombe könnte eine nukleare Eskalation aus-

lösen – oder die Panik davor schüren und den

Druck erhöhen, die Waffenlieferungen aus

dem Westen einzustellen.

Sollten Artilleriemunition und Panzerab-

wehrraketen ausbleiben, weil die Unterstüt-

zung der Ukraine im Westen schwindet, wäre

es wohl nur eine Frage von Wochen, bis Kiew

fiele oder Präsident Selenskyj zu weitreichen-

den Zugeständnissen gezwungen wäre. Noch

gibt es aber keine Anzeichen dafür, dass Biden

oder die übrigen Unterstützer wackeln.

Aber der Kremlchef kann auf Zeit spielen.

»Putins Wette ist, dass dem Westen die Puste

ausgeht«, sagtWilliam Wechsler , der unter

Barack Obama Spitzenbeamter im Pentagon

war und heute für den Atlantic Council arbei-

tet, eine Denkfabrik in Washington. Putin

habe den Vorteil, dass er den Krieg in die

Länge ziehen und den Gegner verschleißen

könne. »Das ist die russische Methode, einen

Krieg zu führen«, so Wechsler. »So haben sie

es gegen Napoleon gemacht und über hundert

Jahre später gegen Hitler.«

Zwar verfügt Putin nicht über eine moti -

vierte Armee, aber er herrscht über ein Volk

von 143 Millionen Menschen, darunter rund

25 Millionen Männer im wehrfähigen Alter.

Die Ukraine hat insgesamt nur knapp 40 Mil-

lionen Einwohner. Fast drei Viertel der Russen

stehen laut einer Umfrage des unabhängigen

Lewada-Instituts in Moskau hinter der »Spe-

zialoperation« in der Ukraine. Fast alle ernst-

zunehmenden Oppositionspolitiker sind tot,

im Exil oder wie Alexej Nawalny im Straf-

lager.Im Westen dagegen ist die öffentliche Mei-

nung schwankend: In Deutschland unterstütz-

te zwar anfänglich eine deutliche Mehrheit

Waffenlieferungen in die Ukraine, für Panzer-

lieferungen spricht sich derzeit jedoch nur

eine knappe Mehrheit aus.Der bulgarische Intellektuelle Ivan Krastevhat gesagt, viele Kriege würden weder am

Verhandlungstisch noch auf dem Schlachtfeld

entschieden – sondern durch Wahlen, bei

denen jemand an die Macht kommt, der kein

Interesse hat, den Krieg weiterzuführen. Das

kann theoretisch in Russland geschehen, auch

wenn die Wahlen dort nicht frei und fair ver-

laufen und kaum der wahrscheinlichste Weg

zu einem Machtwechsel wären. Wahrschein-

licher ist, dass ein Machtwechsel im Westen

Einfluss auf den Krieg haben könnte, in erster

Linie in den USA, wo 2024 Präsidentschafts-

wahlen stattfinden. Sollte Biden einem natio-

nalistischen Republikaner wie Donald Trump

oder Ron DeSantis unterliegen, würde sich

die US-Politik gegenüber der Ukraine massiv

verändern.

 

 

Die von Amerika militärisch ab-

hängigen Europäer hätten kaum die Kraft und

den Willen, Kiew allein zu stützen.In den USA wird das Thema Ukraine bereits in den nahenden Präsidentschaftswahl-

kampf gezogen. Tucker Carlson, einer der

einflussreichsten rechten Fernsehmodera-

toren in den USA, prügelt in seiner Show auf

Fox News fast jeden Abend auf Biden und

jene Republikaner ein, die Waffenlieferungen

an die Ukraine befürworten. Es braucht nicht

viel Fantasie, um sich auszumalen, wie ein

Präsidentschaftskandidat Donald Trump in

der heißen Phase des Wahlkampfs die Mil-

liardenhilfen für die Ukraine als Verschwen-

dung von Steuergeld geißelt. »Joe Bidens

Schwäche und Inkompetenz hat uns an dieSchwelle eines Atomkriegs geführt«,

William Wechsler, Verteidigungsexpertesagte er vor wenigen Tagen in einer

Videobotschaft. Es sei verrückt, nun

auch noch Kampfpanzer in das

Kriegsgebiet zu liefern. Trumps Sym-

pathie für Putin war schon immer

größer als für die Nato-Partner in

Europa.

 

 

 

Präsidenten Selenskyj und Macron, Kanzler Scholz in Paris: Hilfe für die Gegenoffensive »Putins Wette ist, dass dem Westen die

Puste ausgeht.«

DER SPIEGEL NR. 07/2023 (10.02.2023)

25DER SPIEGELNr. 7 / 11.2.2023

T I T E L

Ann-Dorit Boy, Matthias Gebauer,

René Pfister n

 

Szenario 3: Blutiger Stillstand

(mit oder ohne Verhandlungen)

Wenn aber, wonach es aussieht, keine

Seite so schnell gewinnt?

Ein Szenario wäre für Europa und

die Ukraine wohl ähnlich unerfreulich

wie ein russischer Sieg: ein teilweise

eingefrorener Konflikt, eine klaffende

Wunde in Europa mit täglichen Schar-

mützeln – ein Zustand, wie ihn die

Ukraine seit 2014 im Osten des Lan-

des schon kennt, nur diesmal in viel

größerem Maßstab.

»Die Russen glauben immer noch,

sie könnten die ganze Ukraine kon-

trollieren. Und die Ukraine ist nicht

bereit, jene Gebiete abzutreten, die

sie seit Beginn des Kriegs am 24. Fe-

bruar 2022 verloren hat«, sagt die

amerikanische Russlandexpertin An-

gela Stent. »So gesehen sind wir wei-

ter von einem Friedensschluss ent-

fernt als je zuvor.« Das wiederum

verleitet viele im Westen zu der For-

derung, man müsse insbesondere die

Ukraine zu einer diplomatischen Lö-

sung zwingen, nach dem Motto: Der

Schwächere soll nachgeben.

 

 

Rund die

Hälfte der Deutschen sagt laut einer

Umfrage, dass sich die Regierung in

Berlin mehr um eine diplomatische

Lösung des Konflikts bemühen sollte

wobei unklar ist, was damit genau

gemeint ist.

Als Modell für einen eingefrorenen

Konflikt gilt vielen das Ende des Ko-

reakriegs. 1953 wurde mit dem Waf-

fenstillstandsabkommen eine vier

Kilometer breite demilitarisierte

Zone zwischen dem Norden und dem

Süden geschaffen, an der sich noch

heute Tausende Soldaten gegenüber-

stehen. Zwischen ihnen liegen rund

eine Million Landminen.

In Teilen der US-Regierung kur-

siert ein Schlagwort für eine koreani-

sche Lösung: »turn Ukraine into a

porcupine« – aus der Ukraine ein

Stachelschwein machen. Die Ukraine

müsse so hochgerüstet werden, dass

Russland gar nicht mehr auf die Idee

komme, die Grenzen infrage zu stel-

len, auf die man sich im Zuge einer

Friedensverhandlung geeinigt hat –

oder die entlang einer Waffenstill-

standslinie entstehen könnten.

Noch ist die Sprachregelung in

Berlin und Washington, es sei allein

Sache der Ukraine, wann die Zeit für

Diplomatie gekommen ist. »Unser

Ziel ist es, die Ukrainer in die best -

mögliche Lage am Verhandlungstisch

zu bringen«, sagt ein hoher amerika-

nischer Beamter. Aber ein halbwegs

ernsthaftes Angebot Putins würde

fraglos auch eine Debatte in vielen

Ländern anfachen, die Kiew unter-

stützen. »Die größte Herausforde-

rung wird kommen, falls die russische

Führung eine Art Waffenstillstand

anbietet«, sagte der Militärexperte

Kofman. »Dann wird sich wirklich

zeigen, wer wo steht.«

Putin könnte zum Beispiel einen

Plan anbieten, der eine internatio-

nale Anerkennung der »Volksre-

publiken« Luhansk und Donezk an-

peilt und den Status der Krim vertagt.

Nichts spricht im Moment dafür, dass

sich Kiew darauf einließe. Aber was,

wenn der Krieg im Herbst 2024

immer noch tobt? Und das Schicksal

einer zweiten Präsidentschaft Bidens

auch daran hängt, ob es ihm gelingt,

einen Waffenstillstand zu vermitteln?

Zu der Logik von Kriegen gehört,

dass der Preis für den Frieden steigt,

je länger der Krieg dauert.

Sollte ein Waffenstillstandsabkom-

men geschlossen werden, wäre das

Ergebnis vermutlich ein instabiles.

Zugleich würde die ukrainische Re-

gierung für tatsächliche oder faktische

Gebietsabtretung umfangreiche Si-

cherheitsgarantien des Westens ver-

langen. Selbst dies könnte Selenskyj

kaum als Sieg verkaufen. Ein EU-

oder Nato-Beitritt wäre für das Land

unter diesen Umständen so gut wie

unmöglich.

 

Das Minsker Abkommen von 2015

konnte den Konflikt nicht beruhigen.

Der vom Westen vermittelte Vertrag

zwischen Russland und der Ukraine

wurde nie wirklich akzeptiert. Ein

weiteres Minsker Abkommen möch-

te niemand in der Ukraine schließen,

sagt der ukrainische Politologe

Fesenko, denn damit riskierte man

einen nie endenden Krieg. Genau die-

ses Szenario könnte für Wladimir

Putin jedoch das verlockendste sein.

Was in jedem Fall bleibt: Wie soll

man mit Putin umgehen?

 

Eine Verhandlungslösung wäre bes-

tenfalls eine fragile Lösung. Und sie

rührt auch nicht an den Kern des Pro-

blems: Wie soll man nach dem Ende

des Krieges mit einem aggressiven

Russland und seinem Anführer Putin

 

Während alte europäische Impe-

rialmächte wie Großbritannien oder

Frankreich mehr oder weniger gut

verwunden haben, dass sie ihren

einstigen Einfluss eingebüßt haben,

so scheint der imperiale Drang in Tei-

len der russischen Gesellschaft un-

gebrochen – und das liegt längst nicht

nur an Putin.

 

Deswegen muss Europa sich da-

rauf einstellen, dass an seiner östli-

chen Flanke langfristig eine feindlich

gestimmte Macht steht. Russland

führt in Putins Erzählung einen tap-

feren Abwehrkampf gegen die impe-

rialen Mächte des Westens. Bei den

Feierlichkeiten zum 80. Jahrestag der

Schlacht um Stalingrad in der vergan-

genen Woche fabulierte der Kreml-

chef von der »Ideologie des Nazis-

mus«, die in einem modernen Ge -

wand sein Land bedrohe. Die Rede

gipfelte, wie so oft, in einer kaum

verhohlenen Drohung, Atomwaffen

einzusetzen.

 

 

 

In vielerlei Hinsicht ist Putin un-

berechenbarer als die Sowjetführer

der zweiten Hälfte des 20. Jahrhun-

derts. Männer wie Leonid Breschnew

führten Stellvertreterkriege in Asien

und Afrika und rüsteten die Sowjet-

union mit Atomraketen auf. Doch die

Sowjetunion war in Europa eine Sta-

tus-quo-Macht, Putins Russland hin-

gegen will die Karte des alten Konti-

nents neu zeichnen.

 

 

Putin ist 70 Jahre alt, immer wie-

der gab es Gerüchte, der Kremlchef

leide an Krebs. Aber verschwände mit

Putin auch der Putinismus? Die rus -

sische Politologin Ekaterina Schul-

mann, die als Fellow der Robert

Bosch Academy in Berlin arbeitet,

hält das für unwahrscheinlich. Der

Krieg gegen die Ukraine möge eine

private Obsession Putins sein, die von

den russischen Eliten nur aus Op-

portunismus mitgetragen werde, sagt

Schulmann. »Aber auch ohne Putin

gäbe es in Russland sehr wahr-

scheinlich eine autokratische Regie-

rung, die von den Ressourcen des

Landes lebt

Szólj hozzá!

5 DOLOG, AMIT MEGTANULTUNK – TAZ 2023. JÚL. 1/RózsaS

2023. július 07. 12:04 - RózsaSá

5 DOLOG, AMIT MEGTANULTUNK – TAZ 2023. JÚL. 1/RózsaS

1. Az AfD-t elfelezem, mondta F. Merz. A stratégiáját a CDU-nagygyűlésen tudtuk meg. Egy egyenruhás nő közölte világnézetét: A család az egy mama és egy papa. És ha a vonatban útitársunk nem úgy néz ki, mint egy 1950-es átlagnémet, retteghetünk. Akik az egyszerű világképért rajonganak, arra a pártra szavaznak, amelyik szerint régen minden jobb volt. Ezt mutatta Sonneberg vasárnap.

 

2. Az NZZ megoldja a német mizériát. Rossz kormányzás és az alternatíva hiánya terelte a szavazókat az ultrajobbosok közé. Az Unió nem alternatíva. Hogy Sonneberg-ben minden párt a CDU jelöltet favorizálta, sokakat a keletnémet Nationale Front-ra emlékeztetett. Svájcban nincs konkordancia-elv? A Bern-i kormány a mandátumokat egy varázsképlet szerint osztja el? Ezt nevezhetnénk egy összpártkormánynak, ha a zöldek is benne lennének.

 

3. Az egyház elveszített fél millió hívőt. A kereszténydemokraták gyökerei a politikai katolicizmusban keresendők. 2022-ben 522 821 hívő lépett ki az egyházból. Ennek ellenére a keresztelések és az esküvők száma emelkedett. A liberális katolikusok nem bíznak már az egyházban, de ragaszkodnak a hagyományokhoz. Ez egy jó terep lenne a CDU-nak.

 

4. Az alkotmányvédők Alois Brunner esetét elhallgatták. Ő SS-tiszt volt, deportácia-szakértő. A háború után Szíriában Aszad katonáit képezte ki. Az alkotmányvédők erről már 1960-ban tudtak, csak nem akarták nagy dobra verni. A hivatal új elnöke, Hans-Georg Maaßen sem adta ki az adatokat.

 

5. A monarchia sokba kerül

A brexit az UK-t válságba sodorta. Az állam kiadásai 5,1 M fonttal növekedtek. Ezt fedezte a tartalék.

Szólj hozzá!

KALANDOZÁSOM BARBÁRIÁBAN

2023. július 07. 10:32 - RózsaSá

KALANDOZÁSOM BARBÁRIÁBAN

Barbária szomszédos Bolondériával, de évek óta tűzszünet van, mert spórolnak a lőszerrel. Ha Barbáriába mégy, tegyél le minden eredeti gondolatodról. Ott megmondják, mi a teendő. Ha nem teszed, fejedet veszik. Levágjam ezeket a vadhajtásokat? Ne! Azért nem, mert ez nem nekem jutott eszembe. Akkor mi a lófasznak hoztál ide? Azért, hogy legyen ki fölött zsarnokoskodnod? Megaláz, átnéz fölötted, te egy senki vagy. Nem kérdezi, mit szeretnél. A senkinek nem lehet önálló gondolata. Bár Bolondériában nem dívik a kannibalizmus, de nagy tisztelői a kannibáloknak. Beszédeiket is így kezdik: Barátaim, kannibálok! Majd akkor utazol el, amikor én megengedem. Légy vagy a pókhálómban. Hiába kapálózol, annál rosszabb lesz neked. Mindenkit leuralok, aki csak bekerül a pókhálómba. Én vagyok a jog, én vagyok az igazság. Meg se nyikkanj! Ide jöttél, a foglyom vagy. Úgy táncolsz, ahogy én fütyülök. És ha Te jössz mi hozzánk? Akkor is úgy táncoltok. A vendég akarata szent. Akkor beváltom a vendégjogot. Velem nem fogtok úgy bánni, ahogy én bántam veletek. Mert akkor halálosan megsértenétek. Azt pedig nem tehetitek. Barbária vagy Bolondéria – egyre megy. A sorsod nem kerülheted el.

Szólj hozzá!

7 IDEA A KORMÁNY KLÍMAKÁOSZÁNAK FÖLOLDÁSÁRA – Handelsblatt/RózsaS

2023. június 26. 07:30 - RózsaSá

7 IDEA A KORMÁNY KLÍMAKÁOSZÁNAK FÖLOLDÁSÁRA – Handelsblatt/RózsaS

  1. Több pragmatizmust bevállalni

  2. Jobb kommunikációt

  3. CO2-díj, mint központi szabályozási eszköz

  4. Ne tiltsák a technikai elképzeléseket

  5. Elkerülni és illeszteni

  6. A jólét-kihatásoknál több őszinteséget

  7. A klímavédelemben globálisan gondolkodni

    Ami a célt illeti, a pártok a Bundestag-ban egyetértenek (kivéve az AfD-t): Németország 2045-re legyen klímasemleges. Ám az oda-úton a politika zsákutcába navigálta magát. Az épület-energiatörvény (Gebäudeenergiegesetz, GEG) káosza mutatja, az a klímapolitika, amely a legpontosabb technikai előfeltételekre és tilalmakra alapoz, a polgároknak nem kommunikálható és a politikát egzisztenciális stressz alá helyezi. Egy más politika viszont, amely a hiányzó elfogadással nem bénítja meg önmagát, a következő ismérvekkel rendelkezik (1-7).

    1. Több pragmatizmust

    A zöld H2 várhatóan a klímasemleges ipari államok életelixírjévé növi ki magát. Tehát jól tesszük, hogy egy EU-H2-értékteremtő láncot építünk és nem blokkolunk. Ám aki a H2-re tesz, szigorú szabályoknak kell megfelelnie.

    (…)

    KOMMENT

    A zöld hidrogénre a csodaszer helyes kifejezés. A politika a kecske-káposzta bűvészmutatvánnyal próbálkozik, hogy aktorait ismét megválasszák. Nem merik kimondani: föl kell hagyni ezzel az őrült pazarló életmóddal! Szerényebb élettel nem leszünk boldogtalanabbak. Sőt: talán le is adunk néhány kilót. A legjobb kapitalizmus sem tudja föltölteni a bányákat. Kölnben 1988-ban csináltunk egy H2-konferenciát, már akkor minden kiderült. Számunkra legalábbis.

    RS

Szólj hozzá!

ELKERÜLHETŐ HALÁL A KLINIKÁKON – Süddeutsche Zeitung/RózsaS

2023. június 23. 14:34 - RózsaSá

ELKERÜLHETŐ HALÁL A KLINIKÁKON – Süddeutsche Zeitung/RózsaS

Ezrek élhetnének még, ez derült ki a kormány kórház-felülvizsgálatából. A betegek túlélése nagyban függ attól, hol kezelik őket. Sok kórház nem képes maximális minőségű kezelésre. Sztrók és rák esetében 5000 beteg élne túl, ha képesített kórházba kerülne. Ezekben 23,9% az elhalálozás, míg a többiben 30,4% hal meg egy éven belül. A terápia tehát fontosabb, mint a relatív hosszabb út a klinikához. Rák betegek 20404 életéve lehetne megmenthető, ha jó kórházakba kerülnének. Ez nem számolható át direkt az elkerülhető elhalálozásokra, mert egyeseknél pár hónapról, sokaknál évekről van szó. Sőt, vannak akik teljesen fölgyógyulnak. Az AOK (Allgemein Ortskrankenkasse) mégis az elkerülhető elhalálozásokat 4700-ra becsüli évente.

A tanúsítvánnyal rendelkező és más, kis kórházak között nagy a különbség. Főleg a mellráknál lehet a kórházválasztás élet és halál kérdése. Az ún. relatív-előny az össztúlélőkkel szemben a méhnyakszáj-ráknál 23%, míg a speciális klinikákon 17%.

A kormány mindebből azt vonta le, hogy több specializáció és koncentráció a lakosság számára több túlélési esélyt hoz. Mivel most sok kórház az orvosi kezelések széles spektrumát nyújtja, ez magasabb elhalálozást és morbiditást eredményez. „A műtétek és a komplex kezelések hatékonysága nem elég nagy.” Sok kis ház csinál sok mindent, ám némely kezelést csak ritkán, ezért ezekben nincs meg a kellő szakavatottságuk. Így hal meg sok ember. A tanulmány jól jön Lauterbach egészségminiszternek, aki már hónapok óta hadakozik a landokkal a kórházreform miatt. A landok attól tartanak, egyes klinikák fölértékelésével a kisebb házak veszítenek jelentőségükből és be is zárhatnak. A bizottság kiemeli a klinikák közötti különbségeket. Ha a Bund és a 16 Land megegyezik, minden klinika tejesítménye nyilvános lesz. Feladatom, mondta a miniszter, hgy a lakosság ellátásának minőségét javítsam. Ha ez a kórházreform útján nem lesz lehetséges, a betegeket informálni fogják a klinikák minőségéről, így maguk dönthetik el, hol kezeltessék magukat.

Süddeutsche Zeitung, 22. 6. 2023

Vermeidbare Todesfälle in den Kiniken

Szólj hozzá!

MEGRÖGZÖTT KÉSŐK – Vagy mi vagyunk az idő rabjai? - Süddeutsche Zeitung/RózsaS

2023. június 19. 07:27 - RózsaSá

MEGRÖGZÖTT KÉSŐK – Vagy mi vagyunk az idő rabjai? - Süddeutsche Zeitung/RózsaSNémelyek mindig késnek. Képtelenek időben érkezni? A notórius késők számára szinte lehetetlen változni. Húnyja be a szemét és indítson el egy stopperórát! Néhány perc múlva állítsa le, és becsülje meg, hány perc telt el? Mennyit tévedett? Jeff Conte (Uni-San Diego) kísérleteket végzett önkénteseken. Azt találta, hogy az idő múlását nem csak különbözőképp érzékelték, de becslésük személyiségükről is elárult valamit. Egyik csoport 55 mp-et, a másik 77-et gondolt. A kitűnő időérzékelők rendszerint becsvágyó, teljesítményorientált és szervezett típusok voltak, míg a többiek inkább lazább karakterek. Az első csoport pontos, míg a másik között több volt a krónikus késlekedő. Talán Ön is ismer olyat, aki folyton mentegetőző üzeneteket küld, lekési a vonatot és lihegve esik be az ülésre. A késés nem csak a gyatra szervezésen múlik, hanem a személyiségen is – ezért nehéz ezen változtatni. Az időkutató Marc Wittmann (Institut für Grenzgebiete der Psychologie und Psychohygiene in Freiburg) két típust talált: Egy idő-orientáltat és egy élmény-orientáltat. Az előbbiek strukturáltak, nem feledkeznek meg az időről és reálisan terveznek. A másik gyorsan elfelejti az időt, alábecsüli a feladat időigényét. Közeleg az orvosi időpont, de még gyorsan fölhívja barátnőjét, beoltatja a macskáját, megfőzi a vacsorát. (Tehát nő! RS). Majd észbe kap: Már ennyi az idő? És rohan. Ez visszataszítást kelt, ám pontatlansága nem csak egy deficit. Önidő-orientált emberek az itt és most-ban élnek, flow-állapotokon mennek keresztül. Időpontos világunkban az időről megfeledkezni már szinte egy privilégium. Ám ott a másik oldal is: akit megváratnak. Ez udvariatlanság, tiszteletlenség, hanyagság – negatív érzésekhez kötve. Isabell Winkler (TU Chemnitz): A digitális időpontoknál az emberek pontosabbak, mert könnyebb a hozzáférés. Akinek elég, hogy csak fölnyitja a laptopját, az nem késhet a metrón vagy akad el dugóban. Első ízben az emberek pontosak, míg a rutin a késésnek kedvez. Az elvárás is szerepet játszik. Ha abból indulunk ki, hogy a többiek pontosak lesznek, mi is jobban igyekszünk. Szankciók vagy negatív következmények szintén a pontosság felé terelnek. Így pl. vannak olyan online-nyelvkurzusok, ahol pár perc késés után már nem lehet bejelentkezni. Színházban is bezárják az ajtókat. A találkozás rangja is kihat: minél fontosabb, annál pontosabbak a résztvevők. Az idő kezelése tehát hierarchia és hatalom kérdése is. Államfők még meg is rendezik a késést. Ki várathat meg kit? A főnökkel való találkozást sem késsük le olyan gyakran, mint az ebédet kollégánkkal. Tehát csupán akarat kérdése? Wittmann: „Nem olyan egyszerű. Még notórikus késők is tudnak pontosak lenni valahogy. Ám ez megeröltetőbb, körülményesebb.” Az emberek az időt torzítva érzékelik. W. önkénteseket váratott meg, majd megkérdezte, mennyit vártak? A becslések 2-20 perc között voltak. A késők fejében az óra másként ketyeg. Az átállás számukra szinte lehetetlen. W. azt javasolja, ne csak a késők dolgozzanak magukon, hanem a várók is változtassanak hozzáállásukon. Ez ui. számukra könnyebb.

 

Ezt így kezeli Dietrich Henckel (Deutsche Gesellschaft für Zeitpolitik). „A fiam mindig késik. Erre számítok és én is később indulok vagy míg várok, figyelem a környezetem.” Aki tudatosítja, hogy a késésnek semmi köze a váró személyiségéhez, rosszkedv helyett jóindulatot előlegez. A városkutató H. terekkel foglalkozik. Ezek pedig az időhöz kötöttek. Mikor van fájront? Akkor hova mennek az emberek? Mivel töltik el szabadidejüket? Mit hoz az idő-rugalmasság városainkban? Mit hoz a munka- és az üzemidő szétválasztása? H. csodálkozik, hogy egy kitalált konstrukció, mint az óraállás, ennyire meghatározza életünket. Hogy társadalmunk ennyire az órához van kötve, az az iparosítás következménye. „Komplex társadalmak csak időkoordináció és pontosság alapján működhetnek.” A gazdaságnak fontos a dolgokat térben és időben összehangolni. Minél sikeresebb a gazdaság, annál pontosabb a társadalom. Nem csoda tehát, hogy a pontosságra esküszünk – nem választható el a termelékenységtől. A hatékonyság és a jólét egymástól függ. Még erényként is tisztelik - Németország, Japán, Svájc példa rá. A menekülteknek is ismételgetik: Gyertek pontosan! Németországban ez nagyon fontos.

Ám az-e valójában? W. nevetve meséli, egyszer Kaliforniában izzadva rohant, hogy pontos legyen egy meeting-en – aztán várhatott egyedül. A legtöbb kultúra, legalábbis a hétköznapokban, nem olyan szigorú a pontossággal. Karlheinz Geißler időkutató szerint a pontosságot akár teljesen ki is iktathatnánk. Könyvében („Die Uhr kann gehen”, Az óra tud járni) azt kéri, lépjünk túl a pontosságon. Ez csak egy ránk hagyott csökevény, a végsőkig stresszel bennünket. „Az ember ritmikus lény. Az óra ketyegése időfrusztrációba kergeti. Csak akkor szabadulhatunk meg hétköznapjaink idő-terrorjától, ha megtanulunk lemondani és tudatosan ignorálni.” Hátránya van, ha mindig pontosak akarunk lenni. G. sosem hord karórát és egy napra csak egy időpontot beszél meg.

H. ezeket a téziseket túlzónak találja: „A gyakorlatban nem alkalmazhatók, bár érdekes gondolatokat keltenek.” Abban egyeznek, hogy a pontosság-erény repedezik. Különösen a Z-generáció követel magának több időautonómiát: rugalmas munkaidőt, több homeoffice-t, jobb work-life-egyensúlyt, összehangolt szülő-időt, kevesebb munkanapot, több szabadidőt. Mindez a pontosságot bírálja, amely rendelkezésre állást is jelent. A pontatlanság mégis több területen egyáltalán nem engedhető meg: a közlekedésben, technikai folyamatoknál, a tőzsdén, a beszállító és termelési láncoknál. A pandémia megmutatta, milyen drasztikus hatása van a világkereskedelemre, ha a láncok megszakadnak. Az állandó elérhetőség is kihat a pontosságra. Aki késik, smartphon-on értesítheti a várakozót és így nem tűnik mindjárt megbízhatatlannak.

A permanens info-özön bebetonozza a kötetlenséget. I. W. fölsorolja, mi keseríti még jobban a várakozók életét: A bizonytalanság, hogy mennyit kell még várni. A késést jobban elviseljük, ha tudjuk, mennyire számítsunk. A vonat 25 percet késik, Ön előtt még két páciens van, én 15 perccel később jövök. Ez a várónak visszaad egy kevéske ellenőrzést a helyzeten. W. a notórius későknek: „Ne lódítson, hogy 5 perc, ha valójában 15 perc múlva érkezik!” Unalom, zaj, hideg, kényelmetlen szék csak súlyosbítja a várakozást. Döntő: kimenekülhetünk-e vagy sem? Egy dugóban araszolni rosszabb, mint egy kávézóban várakozni. Végzetes, ha igazságtalanul bánnak velünk: Ő később jött, mért hívják be mégis előbb? Elviselhetőbb, ha a váróban valamivel elüthetjük az időt: wi-fi, magazinok, újságok. Ha képernyőn, hangszórón precíz információt kapunk, az is segít. A sorszám is jó dolog. Ám a kötelesség alól egy kvázi-tudományos magyarázat sem ment föl. Élhetünk önbecsapó ravaszsággal is: előreállított órákkal, ébresztőkkel, timer-ekkel. Gyéríthetjük naptárunkat, legyen kevesebb terminus. W: „A munka után ne rakjuk tele magánéletünket is időpontokkal!” Ha a feladatot lépésenként gondoljuk át, időtervünk reálisabb lesz. Bevásárolhatok még az óvoda vége előtt? A meeting előtt még megírhatok-e néhány üdvözlő lapot? Egy feladat időigényét általában alábecsüljük – 40%-kal! Menekülés előre: Megmagyarázzuk, nem azért késünk, hogy a másikat bosszantsuk. Az élet több, mint harc az óra ellen. „Bár a pontosság hozzájárul egy társadalom sikeréhez, ám ez személyes élményünk terhére megy.” Elveszítjük pillanat-érzékünket, úgy érezzük, az idő egyre gyorsabb. G. Orwell: „Az idő nem telik gyorsabban, csak mi futunk el mellette sietősebben.”

Süddeutsche Zeitung, 17. 6. 2023

Bin gleich da!

KOMMENT

Paraszt-családunkban nem volt idő. Világosodott, fölkeltünk; sötétedett, lefeküdtünk. Sivalkodtak a malacok, etettünk. Tavaszodott, vetettünk. Megérett a termés, szüreteltünk. Nagyapám délben lefeküdt a diófa alá. Nem volt munkaidő, még nyugdíj sem. Az idősek addig dolgoztak, ameddig bírtak. Mukanga Lukara: Az embereknek nincs szükségük idő-mutatókra. A nap reggel fölkel, este lenyugszik. Az ember élete pedig halálával befejeződik.

RS

Szólj hozzá!

A SZÉPSÉG ÁRTHAT - science.ORF.at/RózsaS

2023. június 16. 08:55 - RózsaSá

A SZÉPSÉG ÁRHAT - science.ORF.at/RózsaS

„A vonzó emberek sikeresebbek, több pénzt keresnek és többet szexelnek” Ezt cáfolja egy új tanulmány. Pályázáskor a szépség akadály is lehet, különösen, ha a HR-es azonos nemű és vissza retten a sok szép konkurenciától. Ezt találta Maria Agthe pszichológus, a München-i Egyetemen.

Szépségtorzítás

A kutatók több pályázati helyzetet szimuláltak. 400 résztvevő feladata volt, 4 ugyanolyan képzettségű személyből, életrajzuk alapján, egyet kiválasztani. Kiderült, a fotó döntött. A férfiakat a vonzó nők befolyásolták, de a nőket is az attraktív férfiak. Ám ez a szépségtorzítás a visszájára fordult, amint férfiak értékeltek férfiakat. Nők pedig még ritkábban választottak attraktív nőket.

Képünk önmagunkról

HR-esek önbecslésénél, az erős önbizalmúaknál, nem találtak torzulást. Ők mindig előnyt adtak a vonzó pályázónak, ha férfi, ha nő. Az elutasítások fő oka a féltékenység lehetett, saját egojukat érezték veszélyben, főleg a kisebb önbizalmúak. Saját attraktivitásunk direkt az attraktív pályázó kiválasztásával függ össze.

Eltüntetni a fotókat!

A kutatók az Ausztriában is szokásos fotó-mellékelés mellőzését javasolják. Az alkalmazó team-ben legyen egyaránt férfi és nő is, hogy valóban a legjobbat és ne a legszebbet válasszák. Amíg nem így történik, a pályázó jól teszi, ha először megérdeklődi, ki hozza a döntést és csak azután mellékel fotót.

A tanulmány: Maria Agthe és munkatársai "Mindig segít-e vonzónak lenni? A vonzalom pozitív és negatív hatásai a társadalmi döntéshozatalra" című kiadvány a Personality and Social Psychology Bulletinben jelent meg.

2011.08.14

Bővebben a témáról:

A szépség a szemlélő fejében van

A mosolygás vonzóvá teszi a férfiakat

Ahol a nők a táncoló férfiakat nézik

A szépség a belső értékeket is felfedi

Lukas Wieselberg, science.ORF.at

KOMMENT

„A szépség árthat?”

Akkor nekem nincs mitől tartanom!

RS

 

 

Szólj hozzá!

ÉTELMENTŐK – Foodsharing Berlinben – taz/RózsaS

2023. június 12. 11:53 - RózsaSá

ÉTELMENTŐK – Foodsharing Berlinben – taz/RózsaS

A platform 2012-ben alakult és kiterjedt gyorsan Ausztriára is. A cél: a kereskedelmi, de a privát élelem megmentése és elosztása. Berlin-Wedding-ben a team 4 aktivistából áll. Egy nem győzné, annyi a nap végén visszamaradt étel: péksütemény, szendvics, simit. Már gyerekként bosszantott, ha valaki ételt dobott ki. Anyám elmagyarázta, ha lejárt is a hivatalos tartósság, attól még az élelem a következő napon is ehető. Ennek ellenére eltartott egy ideig – több kísérlet után – míg legyőztem undorom. Először 2014-ben találkoztam egy „ételmentővel”, amikor nálunk aludt a WG-ben (Wohngemeinschaft) egy couchsurfer, aki inkább snorrernek tűnt. Hálából lement a legközelebbi Foodsharing-pékségbe és a mélyhűtőnket telerakta pudingos péksüteménnyel, ami végül mind a kukában végezte, mert senki sem akart belőle enni. 4 évvel később Halle-ban egy lakótársam megmutatta a „Too Good To Go“ app-ot, amely elirányít az éttermek maradék ételeihez. Az olaszoknál kipróbáltam, de csalódnom kellett: némelyik már romlott volt és még fizettem is érte. Az app-ot töröltem. Később megismerkedtem egy egyetemistával, aki fél tányér kajával ült le közénk. Kisvártatva fölállt és ismét fél adaggal jött vissza. Elmondta, hogy ő „szalagozik”, vagyis ezeket a szalagról szedi le, így harcol az élelemtékozlás ellen. Némely kollegina ettől viszolygott és fölajánlott neki egy friss adagot. Ám a „Bänderer” visszautasította, mondván, annyi mindent dobunk el, a régit kell megmentenünk, mielőtt újat veszünk. Néhány hét múlva csatlakoztam, bár nem is tudom, pontosan miért. A pénz miatt nem, a menza olcsó volt. Hősködni sem akartam. Viszont kíváncsi voltam, mennyire undorító tényleg maradékot enni? Ott vártuk tehát a szalagnál, jött is egy fél tányér sárgarépa. Minden volt, csak nem élvezet: már kihűlt, én pedig az idegen nyál maradékaira gondoltam a tányér szélén. A Bänderer azonban vidáman fogyasztott. Ő mást is tett: rendszeresen átnézte a szupermarketek kukáit. Barátnőmmel együtt meghívott, tartsunk egyszer vele. 22 órakor az Aldihoz bringáztunk és belenéztünk a kukákba. Egyikben étel mellett friss vágott virágokat is találtunk. Így lettem kukázó, heti 3 alkalommal. Találtunk cserepes virágot, szandált, sok zöldséget és gyümölcsöt. Gyakran a hálóban csak egy volt romlott. Mégis maradt bennem kétely: semmi kedvem nem volt egy ételmérgezéshez. A virágok viszont nagy sikert arattak a WG-ben. Egy ismerősöm a Peek & Cloppenburg ruhabolt kukájából több vadiúj cipőt szedett ki. Halle-ban a drogériák sampont, krémet, intim-cikkeket dobnak ki, mert ezek sok helyet foglalnak el a polcokon. Mielőtt beléphettem a Foodsharing-be, egy multiple-choice-tesztet kellett abszolválnom a honlapukon. Mit teszek, ha a boltban lejárt joghurtra lelek? Vegyem meg, szóljak, ignoráljam? (Ignoráld!) Több hibát is vétek, elbukom. Megtudom, letölthető egy 80 oldalas Foodsharing-biblia. Átolvasom – és ismét megbukom. Megtudom, hogy teszt közben szabad használni a könyvet. Pontról pontra áttanulmányozom – és a teszt sikerül! Levizsgázott Foodsharing-szakértő lettem. Ha harmadszor is elvétem, fél év után próbálkozhatok ismét. A teszt arra szolgál, hogy megismerjük a betartandó szabályokat és ne idegeljük a boltokat és pékségeket, amelyek résztvevői a projektnek. Óvatosan a panasszal, ne nyaggassuk hiába a személyzetet. Örüljünk, ha egyáltalán valamit megmentünk. Bár már elméletben jó vagyok, a gyakorlat tele akadályokkal. Hogy egy üzem listájára rákerüljek, 3 „mentést” kell végig kísérnem. Mivel ezeket fizetetlen önkéntesek végzik, csak kevés a fölkínált időpont, gyakran nekem nem alkalmas. 8 hét után kapok egyet – azt is mindjárt visszaveszik, mert abban a pékségben már jártam. Egyszer aztán jön egy piaci időpont. Igazolványt kérnek. Összefutok egy konkurens idősebb hölggyel, aki leordít. Egy kolléga ételátvételkor szóba elegyedett az üzemmel. Ez tilos, megrovást kapott. Jó a Foodsharing, csak kissé autoriter. Egy nappal szabadságom előtt fölszedek egy zsáknyi zsemlyét. Javát begyömöszölöm a mélyhűtőmbe (Áramfogyasztás? RS), a többit magammal viszem az útra. Rostock-ba érve, magammal cipelem az egész városon át, míg végül lerakom egy templom elé. Úgy látszik, még nem vagyok perfekt ételmentő. De az leszek!

taz, 10. 6. 2023

Das ist doch noch gut!

KOMMENT

Sok figyelmet és gondosságot igénylő művelet. Akinek erejét meghaladja, felejtse el. Ám koncentráljon a lánc elejére:

  • Csak a szemem kívánja? (Önismeret!).

  • Sosem eszem többet, hogy az akadályozzon a futásban. Inkább csekély éhség, semmint degeszre tömött, kínzó gyomor!

  • Ha romlandó, mikorra kell elfogyasztani?

  • A kevesebb több. Ha gyorsan elfogy, nem marad mit kidobni.

  • Télen cseresznye, paradicsom, földieper? (Klímarontó termelés és íze sincs.) Vagy kibonthatjuk, amit ősszel eltettünk?

  • Van, ami örökös: méz, cukor, só.

  • Milyen a göngyöleg? Ónozott acél, üveg? (300 konzervemből a vékony fedelűeket föltörték a rágcsálók). RS

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása