UKRAJNA: 3 SZCENÁRIÓ
1. szcenárió: Ukrajna győz.
De ez mit jelent? Már az is győzelem lenne, ha – bár területvesztéssel – de megmarad független államnak és élvezi a Nyugat támogatását. Michael Kofman, US-katonai szakértő: Az orosz terv egyszerűnek tűnik: tömegekkel, legyenek azok képzetlenek és rosszul fölszereltek, folmorzsolni az ukrán erőket. U-nak gyorsan fegyverekre és lőszerre van szüksége. Az ukrán fő-tábornok 300 tankot kért az ellenoffenzíva indításához. A Bundeswehr küldött 14 Leopard-ot és 40 Marder-t. Év végéig összesen 100 ilyen fegyvert kapnak. A gépeket először föl kellett újítani. Az USA 31 Abram-ot ígért az év végéig. Ezt látva, fölmerül a kérdés, akarják-e egyáltalán az ukrán győzelmet? Biden kezdettől fogva adott ugyan, de nagyon óvatosan. 30 mrd$ értékű fegyvert hagyott jóvá. A segélyt lépcsőzetesen emelte: tankelhárítók után mozsárágyúk következtek, majd rakétavetők és tankok. Repülőket még nem adtak. State Department: „Segítségünket a harctéri igények szerint alakítjuk.” Biden segíteni akar, de nem akar komoly konfliktust a Kreml-lel. Végülis nem állnak háborúban. Ez a németek és a franciák stratégiája is, ők még kevesebbet adtak. Ez persze nem tetszik a lengyeleknek, cseheknek, a baltiaknak és lassan Biden környezetének sem. Michael McFaul, volt moszkvai nagykövet: „Ha csak csöpögtetünk, a háborúnak sosem lesz vége.” Ben Hodges, US-generális: „Ukrajna győzhet. Ám ebben a Nyugat nem nyilatkozott egyértelműen. Ha ezt akarják, jelentősen több támogatást kell, hogy adjanak.”
2. szcenárió: Putyin győz.
Egész Ukrajna és Kijev elfoglalását nem tűzte ki célul. Eddigi indoklás: Donbaszt meg kell védeni a neonáciktól. Putyin ismételten kétségbe vonja Ukrajna létezését. Célja nem területszerzés, hanem Ukrajna fölötti teljes uralom. Legyen, mint Belarusz. Ha Putyin be is venné Kijevet, állandó partizán és szabotázs akciókkal kellene számolnia. Abszurd, hogy minden ukrán behódolna Putyinnak. Ha sikerülne Luhanszk, Donyeck, Cserszon és Zaporozsja területét bevennie és ezt nemnzetközileg elfogadhatóvá tennie, arcvesztés nélkül kievickélne. Belpolitikailag Putyinnak meg kell küzdenie egy háborúkeltő ultrajobbos csoporttal. William Wechsler: Putyin arra tesz, hogy a Nyugat kifárad. A háborút elhúzni bevált orosz módszer. Napóleon és Hitler ellen is alkalmazták. Bár Putyinnak nincs motivált hadereje, 143 M embert ural, köztük 25 M katonaköteles férfit. Ukrajna 40 M lakosú. Lewada-Institut, Moszkva: Az oroszok háromnegyede támogatja a speciális hadműveletet. Minden komoly ellenzéki politikus halott, elmenekült vagy börtönben van. A németek többsége eleinte támogatta a fegyverszállítást, ám a tankoknál már gyérült a többség. Ivan Krastev: A háború sem a tárgyalóasztalnál, sem a harctéren dől el, hanem olyan választásnál, ami után az új garnitúra nem érdekelt a háborúban. Ez az oroszokra is érvényes lehet. A 2024-es US-elnökválasztás eldöntheti a háborút. Trump és DeSantis kitáncolhatna és vele az EU is.
Az USA-tól függő EU egyedül nem támogatná Kijevet. A tv-s Tucker Carlson szinte minden este szidja Biden-t a Fox News-ban a fegyverszállítások miatt. Trump az elnökválasztási kampányban nyilván adópénzek elherdálásáról beszélne. Putyin reménye, hogy a Nyugat segítőkészsége kifárad. William Wechsler : „Biden gyöngesége és inkompetenciája az atomháború felé sodor”. Trump mindig is jobban rokonszenvezett Putyinnal, mint a NATO-val.
3. SZCENÁRIÓ: Véres állóháború (tárgyalásokkal vagy anélkül)
Mi van, ha egyik fél sem győz mihamar? Ez úgy az EU-ra, mint U-ra nézve olyan lenne, mint egy orosz győzelem. Ez egy vérző seb lenne, mindennapi csetepatékkal. Ilyet már U 2014-ben átélt, de ez most annál nagyobb lenne. Angela Stent, US katonai szakértő: „Az oroszok még mindig azt hiszik, egész U-t ellenőrizhetik. U nem hajlandó lemondani azokról a területeiről, melyeket 2022. febr. 24-én elveszített. Így nézve, a békekötéstől messzibb vagyunk, mint valaha. Ez viszont sok nyugatit arra juttat, hogy U-t diplomatikus megoldásra kell kényszeríteni, hisz a gyöngébbnek kell engednie.
A németek fele szerint is diplomatikus megoldásra kell törekedni, bár nem világos, ez miből is állna. Befagyott konfliktus pédája az 1953-as kóreai háború vége. A fegyverszüneti egyezménnyel párhuzamosan egy 4 km hosszú demilitarizált zónát hoztak létre D- és É-Kórea között. Ma is katonák ezrei állnak itt, az övezetbe pedig egy millió aknát telepítettek.
Egyes US kormánytagok szerint »turn Ukraine into a porcupine«, U-ból sündisznót kell csinálni, annyira fölfegyverezni, hogy az oroszoknak eszükbe se jusson egy békeegyezmény-határvonal megkérdőjelezése. A Nyugat úgy véli, U döntse el, mikor jöjjön a diplomácia. Egy US vélemény: „Célunk az, hogy U a legkedvezőbb helyzetben üljön tárgyalóasztalhoz.” Ha Putyin előjönne egy nem egészen komoly ajánlattal, az nagy vihart keltene Kijev támogatóinál. Egy orosz fegyverszüneti kérelem a legnagyobb kihívás lenne. Akkor megmutatkozna, ki hol áll valójában. Putyin kérhetné Luhanszk és Donyeck „népköztársaságok” nemzetközi elismerését, félretéve Krímet. Kijev ezt nyilván elutasítaná.
Ám mi van, ha a háború még 2024 őszén is tombol? Biden másodszori megválasztása a fegyverszünettől függene. A béke ára annál jobban emelkedik, minél tovább tart a háború. Ha most jönne egy fegyverszünet, valószínűleg instabil lenne. Ha Kijev lemondana területeiről, szigorú garanciát kérne a Nyugattól. Zelenszki ezt nem tudná győzelemként eladni.
A 2015-ös minszki egyezmény nem enyhítette a konfliktust. A Nyugat által közvetített szerződést igazán az egyik fél sem fogadta el. Fesenko, ukrán politológus: „Még egy minszki egyezményt senki sem akar, mert ezzel egy soha véget nem érő háborút kockáztatna meg. Ám épp ez a szcenárió lenne Putyinnak a legcsábítóbb.
A kérdés továbbra is: Hogyan kell bánni Putyinnal? Tárgyalásos megoldás törékeny lenne, a probléma gyökerét nem oldaná meg. És a háború után egy aggresszív Oroszorsszággal, élén Putyinnal, mit lehetne tenni? Míg a régi birodalmak, UK és Franciaország kiheverték hatalomvesztésüket, az imperiális nyomulás az orosz társadalomban továbbra is erős. Nemcsak Putyinon múlik. Európa arra számítson, hogy keleti határain egy ellenséges hatalom toporzékol. Putyin szerint Oroszorszég egy bátor védőháborút folytat Nyugat imperialista erői ellen. A sztálingrádi csata 80. évfordulóján arról beszélt, hogy nyugatról egy új, modern köntösű náci ideológia fenyegeti országát. A végén atomháborút helyezett kilátásba.
Sok szempontból Putyin kiszámíthatatlanabb, mint Brezsnyev. Bár B. proxi háborúkat folytatott Ázsiában és Afrikában, atomrakétákat állított készenlétbe, de a Szovjetúnió egy status-quo-hatalom volt. Putyin viszont át akarja rajzolni a térképet. 70 éves, a fáma szerint rákbeteg. De vajon vele eltűnne a putyinizmus is? Ekaterina Schulmann, orosz politológus: „Nem valószínű. Az orosz elit opportunizmusból támogatja a háborút. Putyin nélkül is lenne egy autokrata rendszer, mely az ország forrásaiból él.”
Spiegel, 2023. jún. 10.
Szenario 1: Die Ukraine gewinnt
den Krieg
Was wäre für die Ukraine überhaupt
ein Sieg? Ist es bereits einer, wenn sie
zwar Gebietsverluste hinnehmen
muss, aber als unabhängiger Staat
überlebt – und vom Westen derart
»Der russische Plan erscheint mir sehr
schlicht«, sagt der amerikanische Militär
experteMichael Kofman . Es gehe darum,
kampfstarke ukrainische Truppen mit der
schieren Masse von Angreifern aufzureiben,
auch wenn diese zumeist schlecht ausgebildet
und ausgerüstet sind. Damit die Ukraine Russlands Ansturm standhalten kann, braucht sie jetzt schnell Waffen und Muni
tion. Der ukrainische Generalstabschef sagte
im Dezember, er brauche 300 Panzer, um
eine Gegenoffensive starten zu können. Die
allerdings wird er nicht so schnell bekommen.
Die Bundeswehr will bis Ende März 14 Leo
pard2Panzer und 40 MarderSchützenpan
zer in die Ukraine schicken. Derzeit läuft die
Ausbildung ukrainischer Soldaten auf dem
Truppenübungsplatz Munster in Nieder
sachsen. Noch länger wird die Lieferung der älteren
LeopardVariante aus Deutschland dauern,
die die Bundesregierung diese Woche frei
gegeben hat. Da die Panzer aus dem Kalten
Krieg erst aufwendig überholt werden müs
sen, kommt wohl erst spät in diesem Jahr eine
erste Tranche von 20 Stück in der Ukraine an.
Die von den USA zugesagten 31 Abrams
Kampfpanzer werden vermutlich frühestens
Ende 2023 geliefert; die Masse der von Deutsch
land zugesagten über 100 Leopard1Panzer
sogar erst im kommenden Jahr.Angesichts dieses Zeitplans drängt sich die Frage auf: Wollen die Unterstützer der Ukrai
ne überhaupt wirklich, dass sie gewinnt? US
Präsident Joe Biden war seit Beginn des Über
falls Putins immer beides: spendabel und
vorsichtig. Er genehmigte Kriegsmaterial im
Wert von 30 Milliarden Dollar. Gleichzeitig
hob er die Militärhilfen immer nur schritt
weise an. Auf Panzerabwehrraketen folgten
Haubitzen, auf Haubitzen Raketenwerfer, auf
Raketenwerfer Kampfpanzer. Die Lieferung
von Kampfflugzeugen hat Biden abgelehnt –
vorerst. »Wir versuchen, unsere Hilfen an die Be
dürfnisse der Ukrainer auf dem Schlachtfeld
anzupassen«, heißt es im amerikanischen
State Department. Aber die USA führten kei
nen Krieg gegen Russland. Bidens Regierung
will der Ukraine helfen und gleichzeitig den
Konflikt mit dem Kreml nicht eskalieren las
sen. Diese Strategie entspricht weitgehend
der Haltung der Deutschen und der Franzo
sen, die noch vorsichtiger sind als die USA
und deutlich weniger Waffen geliefert haben.
Die zögerliche Haltung in Teilen der west
lichen Koalition sorgt in mitteleuropäischen
Staaten wie Polen, Tschechien und den bal
tischen Staaten, aber natürlich auch in der
Ukraine für Frust – und zunehmend auch bei
Bidens Anhängern in Washington. Der ehe
malige USBotschafter in Russland, Michael
McFaul, forderte Ende Januar in der Zeit
schrift »Foreign Affairs«, die Nato solle den
Jahrestag des Überfalls für einen »Big Bang«
nutzen und ein großes Paket verkünden:
Langstreckenraketen, bewaffnete Drohnen,
Panzer, Kampfjets. Außerdem müsse der
gesamte russische Staatsapparat als Terror-
sponsor auf eine Sanktionsliste gesetzt wer-
den. »Wenn wir dabei bleiben, der Ukraine
militärisch und ökonomisch immer nur
scheibchenweise zu helfen, werden wir dafür
sorgen, dass der Krieg niemals endet«,
schrieb McFaul. In die gleiche Richtung
äußerte sich Ben Hodges, ehemaliger
Oberkommandierender der US-Streitkräfte
in Europa: Im »Economist« legte er einen
Plan vor, wie die Ukrainer die Krim zurück-
erobern könnten. Fazit: Es ist nicht ausgeschlossen, dass die
Ukraine den Krieg militärisch für sich ent-
scheiden kann. Doch dieses Ziel haben ihre
amerikanischen und viele westeuropäische
Unterstützer bisher nicht eindeutig ausge-
geben – und wenn sie es erreichen wollten,
müssten sie deutlich mehr an Unterstützung
liefern.
Szenario 2: Russland gewinnt den Krieg
Wie genau sich Wladimir Putin einen Sieg in
der Ukraine vorstellt, weiß man nicht. Die
Eroberung des gesamten Landes inklusive der
Hauptstadt hat er offiziell nie als Kriegsziel
benannt, auch wenn seine Truppen im Früh-
jahr den Sturm auf Kiew versuchten. Die ur-
sprüngliche Rechtfertigung für Russlands Ein-
marsch war, dass man die Bevölkerung im
Donbass vor ukrainischen »Neonazis« schüt-
zen müsse. Putin hat wiederholt die Existenz
der Ukraine als eigene Nation bestritten; sein
Ziel scheint weniger die Eroberung einzelner
Gebiete als vielmehr die vollständige politi-
sche Kontrolle über die Ukraine zu sein – ein
abhängiger Satellitenstaat wie Belarus.
Ein Sieg in der Ukraine hätte für Putin
immer einen bitteren Beigeschmack. Selbst
wenn sich das offizielle Kiew einem Zwangs-
frieden unterwerfen würde, würden Partisa-
nen und Saboteure den Besatzern das Leben
schwer machen. Es ist unvorstellbar, dass die
Mehrheit der Ukrainerinnen und Ukrainer
Putins willige Untertanen wären.
Der eigenen Bevölkerung könnte der rus-
sische Autokrat indes auch kleinere Erfolge
als Sieg präsentieren. Wenn es ihm und seinen
Truppen gelingen sollte, die vier Gebiete Lu-
hansk, Donezk, Cherson und Saporischschja
wieder komplett zu kontrollieren und eine
Form der internationalen Anerkennung zu
bekommen, könnte dies reichen, um innen -
politisch das Gesicht zu wahren. Doch selbst
das wird sehr schwer.
Die kleine und laute Gruppe der nationa-
listischen Kriegstreiber ist im vergangenen
Jahr durch den Krieg in der Ukraine massiv
gestärkt worden. Diese ultrarechten Kreise
werden mit einer »kleinen Lösung« kaum
zufrieden sein und sind für Putin die größte
innenpolitische Gefahr. Putin bleiben nicht viele Optionen, um den
Krieg noch zu einem Erfolg für sich zu ma-
chen. Was im Westen gefürchtet wird, ist der
Einsatz einer taktischen Atomwaffe. Der bär-
ge für Putin allerdings viele schwer kalkulier-
bare Gefahren, er würde ihm zudem kaum
eine Wende auf dem Schlachtfeld bescheren,
weil die ukrainischen Truppen viel zu sehr
verstreut sind, um sie mit einem einzigen
Sprengkopf entscheidend zu schwächen. Eine
Bombe könnte eine nukleare Eskalation aus-
lösen – oder die Panik davor schüren und den
Druck erhöhen, die Waffenlieferungen aus
dem Westen einzustellen.
Sollten Artilleriemunition und Panzerab-
wehrraketen ausbleiben, weil die Unterstüt-
zung der Ukraine im Westen schwindet, wäre
es wohl nur eine Frage von Wochen, bis Kiew
fiele oder Präsident Selenskyj zu weitreichen-
den Zugeständnissen gezwungen wäre. Noch
gibt es aber keine Anzeichen dafür, dass Biden
oder die übrigen Unterstützer wackeln.
Aber der Kremlchef kann auf Zeit spielen.
»Putins Wette ist, dass dem Westen die Puste
ausgeht«, sagtWilliam Wechsler , der unter
Barack Obama Spitzenbeamter im Pentagon
war und heute für den Atlantic Council arbei-
tet, eine Denkfabrik in Washington. Putin
habe den Vorteil, dass er den Krieg in die
Länge ziehen und den Gegner verschleißen
könne. »Das ist die russische Methode, einen
Krieg zu führen«, so Wechsler. »So haben sie
es gegen Napoleon gemacht und über hundert
Jahre später gegen Hitler.«
Zwar verfügt Putin nicht über eine moti -
vierte Armee, aber er herrscht über ein Volk
von 143 Millionen Menschen, darunter rund
25 Millionen Männer im wehrfähigen Alter.
Die Ukraine hat insgesamt nur knapp 40 Mil-
lionen Einwohner. Fast drei Viertel der Russen
stehen laut einer Umfrage des unabhängigen
Lewada-Instituts in Moskau hinter der »Spe-
zialoperation« in der Ukraine. Fast alle ernst-
zunehmenden Oppositionspolitiker sind tot,
im Exil oder wie Alexej Nawalny im Straf-
lager.Im Westen dagegen ist die öffentliche Mei-
nung schwankend: In Deutschland unterstütz-
te zwar anfänglich eine deutliche Mehrheit
Waffenlieferungen in die Ukraine, für Panzer-
lieferungen spricht sich derzeit jedoch nur
eine knappe Mehrheit aus.Der bulgarische Intellektuelle Ivan Krastevhat gesagt, viele Kriege würden weder am
Verhandlungstisch noch auf dem Schlachtfeld
entschieden – sondern durch Wahlen, bei
denen jemand an die Macht kommt, der kein
Interesse hat, den Krieg weiterzuführen. Das
kann theoretisch in Russland geschehen, auch
wenn die Wahlen dort nicht frei und fair ver-
laufen und kaum der wahrscheinlichste Weg
zu einem Machtwechsel wären. Wahrschein-
licher ist, dass ein Machtwechsel im Westen
Einfluss auf den Krieg haben könnte, in erster
Linie in den USA, wo 2024 Präsidentschafts-
wahlen stattfinden. Sollte Biden einem natio-
nalistischen Republikaner wie Donald Trump
oder Ron DeSantis unterliegen, würde sich
die US-Politik gegenüber der Ukraine massiv
verändern.
Die von Amerika militärisch ab-
hängigen Europäer hätten kaum die Kraft und
den Willen, Kiew allein zu stützen.In den USA wird das Thema Ukraine bereits in den nahenden Präsidentschaftswahl-
kampf gezogen. Tucker Carlson, einer der
einflussreichsten rechten Fernsehmodera-
toren in den USA, prügelt in seiner Show auf
Fox News fast jeden Abend auf Biden und
jene Republikaner ein, die Waffenlieferungen
an die Ukraine befürworten. Es braucht nicht
viel Fantasie, um sich auszumalen, wie ein
Präsidentschaftskandidat Donald Trump in
der heißen Phase des Wahlkampfs die Mil-
liardenhilfen für die Ukraine als Verschwen-
dung von Steuergeld geißelt. »Joe Bidens
Schwäche und Inkompetenz hat uns an dieSchwelle eines Atomkriegs geführt«,
William Wechsler, Verteidigungsexpertesagte er vor wenigen Tagen in einer
Videobotschaft. Es sei verrückt, nun
auch noch Kampfpanzer in das
Kriegsgebiet zu liefern. Trumps Sym-
pathie für Putin war schon immer
größer als für die Nato-Partner in
Europa.
Präsidenten Selenskyj und Macron, Kanzler Scholz in Paris: Hilfe für die Gegenoffensive »Putins Wette ist, dass dem Westen die
Puste ausgeht.«
DER SPIEGEL NR. 07/2023 (10.02.2023)
25DER SPIEGELNr. 7 / 11.2.2023
T I T E L
Ann-Dorit Boy, Matthias Gebauer,
René Pfister n
Szenario 3: Blutiger Stillstand
(mit oder ohne Verhandlungen)
Wenn aber, wonach es aussieht, keine
Seite so schnell gewinnt?
Ein Szenario wäre für Europa und
die Ukraine wohl ähnlich unerfreulich
wie ein russischer Sieg: ein teilweise
eingefrorener Konflikt, eine klaffende
Wunde in Europa mit täglichen Schar-
mützeln – ein Zustand, wie ihn die
Ukraine seit 2014 im Osten des Lan-
des schon kennt, nur diesmal in viel
größerem Maßstab.
»Die Russen glauben immer noch,
sie könnten die ganze Ukraine kon-
trollieren. Und die Ukraine ist nicht
bereit, jene Gebiete abzutreten, die
sie seit Beginn des Kriegs am 24. Fe-
bruar 2022 verloren hat«, sagt die
amerikanische Russlandexpertin An-
gela Stent. »So gesehen sind wir wei-
ter von einem Friedensschluss ent-
fernt als je zuvor.« Das wiederum
verleitet viele im Westen zu der For-
derung, man müsse insbesondere die
Ukraine zu einer diplomatischen Lö-
sung zwingen, nach dem Motto: Der
Schwächere soll nachgeben.
Rund die
Hälfte der Deutschen sagt laut einer
Umfrage, dass sich die Regierung in
Berlin mehr um eine diplomatische
Lösung des Konflikts bemühen sollte
– wobei unklar ist, was damit genau
gemeint ist.
Als Modell für einen eingefrorenen
Konflikt gilt vielen das Ende des Ko-
reakriegs. 1953 wurde mit dem Waf-
fenstillstandsabkommen eine vier
Kilometer breite demilitarisierte
Zone zwischen dem Norden und dem
Süden geschaffen, an der sich noch
heute Tausende Soldaten gegenüber-
stehen. Zwischen ihnen liegen rund
eine Million Landminen.
In Teilen der US-Regierung kur-
siert ein Schlagwort für eine koreani-
sche Lösung: »turn Ukraine into a
porcupine« – aus der Ukraine ein
Stachelschwein machen. Die Ukraine
müsse so hochgerüstet werden, dass
Russland gar nicht mehr auf die Idee
komme, die Grenzen infrage zu stel-
len, auf die man sich im Zuge einer
Friedensverhandlung geeinigt hat –
oder die entlang einer Waffenstill-
standslinie entstehen könnten.
Noch ist die Sprachregelung in
Berlin und Washington, es sei allein
Sache der Ukraine, wann die Zeit für
Diplomatie gekommen ist. »Unser
Ziel ist es, die Ukrainer in die best -
mögliche Lage am Verhandlungstisch
zu bringen«, sagt ein hoher amerika-
nischer Beamter. Aber ein halbwegs
ernsthaftes Angebot Putins würde
fraglos auch eine Debatte in vielen
Ländern anfachen, die Kiew unter-
stützen. »Die größte Herausforde-
rung wird kommen, falls die russische
Führung eine Art Waffenstillstand
anbietet«, sagte der Militärexperte
Kofman. »Dann wird sich wirklich
zeigen, wer wo steht.«
Putin könnte zum Beispiel einen
Plan anbieten, der eine internatio-
nale Anerkennung der »Volksre-
publiken« Luhansk und Donezk an-
peilt und den Status der Krim vertagt.
Nichts spricht im Moment dafür, dass
sich Kiew darauf einließe. Aber was,
wenn der Krieg im Herbst 2024
immer noch tobt? Und das Schicksal
einer zweiten Präsidentschaft Bidens
auch daran hängt, ob es ihm gelingt,
einen Waffenstillstand zu vermitteln?
Zu der Logik von Kriegen gehört,
dass der Preis für den Frieden steigt,
je länger der Krieg dauert.
Sollte ein Waffenstillstandsabkom-
men geschlossen werden, wäre das
Ergebnis vermutlich ein instabiles.
Zugleich würde die ukrainische Re-
gierung für tatsächliche oder faktische
Gebietsabtretung umfangreiche Si-
cherheitsgarantien des Westens ver-
langen. Selbst dies könnte Selenskyj
kaum als Sieg verkaufen. Ein EU-
oder Nato-Beitritt wäre für das Land
unter diesen Umständen so gut wie
unmöglich.
Das Minsker Abkommen von 2015
konnte den Konflikt nicht beruhigen.
Der vom Westen vermittelte Vertrag
zwischen Russland und der Ukraine
wurde nie wirklich akzeptiert. Ein
weiteres Minsker Abkommen möch-
te niemand in der Ukraine schließen,
sagt der ukrainische Politologe
Fesenko, denn damit riskierte man
einen nie endenden Krieg. Genau die-
ses Szenario könnte für Wladimir
Putin jedoch das verlockendste sein.
Was in jedem Fall bleibt: Wie soll
man mit Putin umgehen?
Eine Verhandlungslösung wäre bes-
tenfalls eine fragile Lösung. Und sie
rührt auch nicht an den Kern des Pro-
blems: Wie soll man nach dem Ende
des Krieges mit einem aggressiven
Russland und seinem Anführer Putin
Während alte europäische Impe-
rialmächte wie Großbritannien oder
Frankreich mehr oder weniger gut
verwunden haben, dass sie ihren
einstigen Einfluss eingebüßt haben,
so scheint der imperiale Drang in Tei-
len der russischen Gesellschaft un-
gebrochen – und das liegt längst nicht
nur an Putin.
Deswegen muss Europa sich da-
rauf einstellen, dass an seiner östli-
chen Flanke langfristig eine feindlich
gestimmte Macht steht. Russland
führt in Putins Erzählung einen tap-
feren Abwehrkampf gegen die impe-
rialen Mächte des Westens. Bei den
Feierlichkeiten zum 80. Jahrestag der
Schlacht um Stalingrad in der vergan-
genen Woche fabulierte der Kreml-
chef von der »Ideologie des Nazis-
mus«, die in einem modernen Ge -
wand sein Land bedrohe. Die Rede
gipfelte, wie so oft, in einer kaum
verhohlenen Drohung, Atomwaffen
einzusetzen.
In vielerlei Hinsicht ist Putin un-
berechenbarer als die Sowjetführer
der zweiten Hälfte des 20. Jahrhun-
derts. Männer wie Leonid Breschnew
führten Stellvertreterkriege in Asien
und Afrika und rüsteten die Sowjet-
union mit Atomraketen auf. Doch die
Sowjetunion war in Europa eine Sta-
tus-quo-Macht, Putins Russland hin-
gegen will die Karte des alten Konti-
nents neu zeichnen.
Putin ist 70 Jahre alt, immer wie-
der gab es Gerüchte, der Kremlchef
leide an Krebs. Aber verschwände mit
Putin auch der Putinismus? Die rus -
sische Politologin Ekaterina Schul-
mann, die als Fellow der Robert
Bosch Academy in Berlin arbeitet,
hält das für unwahrscheinlich. Der
Krieg gegen die Ukraine möge eine
private Obsession Putins sein, die von
den russischen Eliten nur aus Op-
portunismus mitgetragen werde, sagt
Schulmann. »Aber auch ohne Putin
gäbe es in Russland sehr wahr-
scheinlich eine autokratische Regie-
rung, die von den Ressourcen des
Landes lebt