FRAMING, A VARÁZSPÁLCA – ZEIT/RózsaS
Szerzők: Marcel Machill a lipcsei egyetem zsurnalisztika professzora, Chantal Awassi médiatudomány-hallgató.
„Kevés város kerül úgy fókuszba, mint Tübingen. Ez főleg a vitatott főpolgármesternek köszönhető.” Ez állt a tagesschau.de honlapján, 2022 októberében – de bárhol lehetett volna. A „vitatott politikus” a hírújságírás standard frázisa már régen. Kis szócska – nagy hatás. A személy máris gyanús, minden további kijelentése, tette, megkérdőjelezhető. Így minden politikus, akit nem 100%-kal választottak meg, „vitatott”. Ám ez a tagesschau.de-t nem zavarja. Egy ilyen „keretezés” után az olvasók fejében burjánzanak az asszociációk és a maradék cikk végéig „megadják az irányt”. Elég egy szó és kinyílik egy gondolati fiók. A kommunikációtudománynak erre már rég van egy fogalma: framing. Ez egy értelmezési keret, ami köré az új információkat fölfűzzük; egy látószög, amit választunk. Természetesen az újságírók munkájához tartozik a kiemelés, hangsúlyozás, szembe állítás, nyelvi képekbe csomagolás. Ám ha sarkokat, éleket, ellentmondásokat simára vasalunk, ha azt a látszatot keltjük, hogy a helyzet egyértelmű, az ellentmondás képtelenség, a valóságon egy vörös szál fut végig – akkor tudatosan torzítunk. Ezért a hír-újságírásban a framingnek semmi keresnivalója. Ha olyat hallunk, hogy „torzítás, „szubjektív”, „nem semleges”, akkor nyomban a botránysajtó jut eszünkbe.
A lipcsei médiakaron nemrég egy aggasztó eredményű projekt ért véget. A résztvevők választhattak egy médiumot, amit 2 hétig követnek. A 11 egyetemista közül senki sem azonosított 5 framingnál kevesebbet, legyen az az RTLaktuell, DIE WELT, Spiegel online, Tagesschau, ZEIT. A leletek: enyhe sejtetés, torzítás, de direkt támadás egy politikusra is.
Némelyik belopózik: „Franciaország ismét a nyugdíjreform ellen sztrájkol.” Mintha az egész ország, az összes francia tiltakozna! Olyan kép alakul ki, mintha Macron teljesen el van szigetelődve és az egész ország ellene van. Ilyen bevezető frame után az olvasó azt hiheti, az elnök politikája illegitim. Ez rányomja bélyegét az egész cikkre, folytatódjon az bármilyen differenciálódással.
Nem csak online-újságírók „kereteznek”. ZEIT, 2022 június 9: „Agyő, Görögország!” Európába az ukrajnai háború miatt gigantikus menekülthullám érkezik. Az ENSZ menekült-osztálya, az UNHCR közzétette, ekkor az EU-rendelet alapján az EU-ban 3,96 M ember kapott átmeneti védelmet. A „gigantikus” azt sugallja, hogy az ukrajnai menekültek száma fölmérhetetlen, beláthatatlan.
A framing további pszicho-galádsága, hogy agyunk nem regisztrál kijelentésekről való elhatárolódást, mintha a végén nem is lenne kérdőjel, nem lenne ott a szó „önjelölt” vagy „úgynevezett”. Hiszen gondolatfiókunk kihúzásához elég néhány hívószó. Visszacsukni pedig igen nehéz!
A framing jól, sőt, túl jól működik. Nagy a csábítás, különösen kontroverz vitákban bevetni. Társadalmunk olyan polarizált, mint már régen nem. Bár a „hazugságsajtó”, a „médiamaffia” populisták kifejezései, a polgárok széles körében média-szkeptikusság észlelhető. A németek 1/4-e már nem bízik a sajtóban, keleten minden 3. 42% úgy hiszi, az állam és a kormány rendeli el, miről írjanak az újságok.(Itthon ez nem is lenne nagy tévedés! RS). A közösségi oldalak határozottan rombolják a nyilvános vitákat. Tárgyilagos véleménycsere helyett echokamrák és vélemény-buborékok uralkodnak. A társadalom nagy része úgy érzi, kiszorítják őket a médiából. A konteók megérkeztek a társadalom közepébe. A fiatalok 40%-a úgy hiszi, a médiumok fontos információkat tartanak vissza és a médiaszerkesztők csak saját véleményüket ismételgeti. („Mindig ugyanazok mondják el ugyanazt ugyanazoknak”, RS 1994). Ebben a helyzetben a médiumoknak nem szabad kreatív retorikával az olvasókat megnyerni. Kimondott követelmény, hogy az újságok ezekben a válságidőkben „tartást” (Haltung) mutassanak. Ez zsákutcába visz.
Helyes az lenne, ha a hírújságírástól minden véleményt, minősítést, befolyásolást távol tartanánk. A semlegesség kemény dió. Ám az olvasók lássák legalább az őszinte kísérletet erre! Az újságírói felelősség megköveteli az olyan fokú semlegességet, hogy minden oldal, minden tábor hajlandó legyen az újságírói terméket ténybázisába besorolni. Ne használjuk a framingot vélemények becsempészésére! Amikor Boris Palmer egy fekete szónokra az N-szót használta és a holokausztot relativizálta, ennek megítélését döntsék el maguk az olvasók, a tények alapján. „Kiadók és újságírók munkájukkor tudatosítsák felelősségüket a nyilvánosság tükrében és óvják a sajtó tekintélyét”. Ez áll a Deutsche Pressekodex bevezetőjében.
Nos, a sajtó tekintélye ma mélypontján áll. Ám ha jelentősen több hírszerkesztő büszkeségét és személyes véleményét visszafogja, a sajtó presztízse talán megmenthető.
ZEIT, 7. 6. 2023
Einer ist ja immer schuld, oder nicht?