EGY "QUERDENKER" VIROLÓGUS dr. H. Streeck, a "másképpgondolkodó"/RózsaS

Dr. Streeck (43, Uni Bonn), az immár legendás Christian Dorsten ellenpólusa, a héten kiborította a vírus-bilit. Egészségpénztárakkal és üzemorvosi szövetségesekkel együtt tiltakozott a korai lockdown ellen. Több járvány-szakértő és -szövetség elhatárolódott. Nagy kutató intézetek követelik a közélet leszűkítését. A Süddeutsche Zeitung (SZ) beszélt Streeck-kel.

SZ: A shutdown kimondatott. Ön csalódott?

S: Elhamarkodottnak vélem. A fertőzésszámokat nyilván leviszi, de ezek négy hét múlva ismét emelkedni fognak, kezdődik elölről az egész. Jöhet akkor ismét a lezárás? Ez az embereknek nem perspektíva. A vírus nem tűnik el. Abszurd azt hinni, minden jobb lesz, csak még egy kicsit ki kell tartanunk. Ám a pandémia valójában egy maraton, még sokáig leszünk kénytelenek a vírussal együtt élni. A végén egy ilyen dadogó befékezés többet árt, mint használ. A kovid-intékedések számos negatív következményekkel is járnak - úgy az egészségre, mint a gazdaságra.

SZ: És mi lenne az alternatíva?

S: Hosszúlejáratú stratégia kell. Akkor érzem magam igazán gyámoltalanul, ha fogalmam sincs, mit akarok elérni és mihez kezdjek? Pillanatnyilag társadalmilag is ez hiányzik nekem a legjobban. Természetesen életeket akarunk menteni. De hogyan? Úgy vélem, pillanatnyilag a rizikócsoportok védelme a legfontosabb.

SZ: Dehát nem a lezárás a legjobb védelem? Enélkül több haláleset lenne.

S: Bizonyára mindenki a haláleseteket, a súlyos szövődményeket, a maradandó károsulásokat akarja megelőzni. De tegyük föl, a védőoltásig még 10 év kell: addig hogyan akarunk élni? És itt nem a focira és a bulizásra gondolok, hanem a kapcsolatokra, művelődésre. Egy ilyen élet lehetővé tétele legyen a cél - elhalálozások nélkül.

SZ: Úgy mondta, "lehetővé tétele"? Értsük úgy, hogy a rizikócsoportok védelmén kívül engedjük a vírust a szabadjára?

S: Hozzá kell szoknunk, hogy még sokáig be kell tartanunk a szabályokat, maszkot viselni és távolságot tartani. De nem lehet minden fertőzést minden áron megakadályozni. ("Nem lehet minden vírus mellé egy rendőrt állítani."RS20XI1). Ha a fiatal fertőzöttek tünetei enyhék és nem viszik a vírust a kockázati csoportokba - ez könnyebb út lenne.

SZ: Hát hogyan védjük legjobban a rizikócsoportokat?

S: Az idősotthonokban gyorsteszt-zsilipeket lehetne fölállítani, így a látogatók és a személyzet csak negatív teszttel és FFP2-maszkkal léphetnének be. Ám sérülékenyek nemcsak idősotthonokban vannak. Otthonról ki nem mozduló nyugdíjasok is kaphatnának ugyanúgy gyorstesztet és FFP2-maszkot, hogy unokáikat veszély nélkül fogadhassák. Szervezhető szomszédok közötti közös bevásárlás is. Persze, nyilván így is egynéhány vírus áttörne, de most mi van? Ha az egészségházak csak futnak a fertőzésláncok után, sosem kerülhetnek elébe. Aktivitás kell. (Gyorsteszt néhol interneten rendelhető.RS20XI2).

SZ: Mindez nem védi a terheseket, iskolásgyerekkel, vagy az asztmás pénztárosokat a szupermarketekben. Nem téved Ön?

S: Az téved, aki kizárólag a fertőzésszám alapján próbálja az infekciót megállítani, csupán a fertőzéslánc átszakításával. Momentán járások kapnak vörös vagy mélyvörös bélyeget, pusztán a fertőzésszámaik alapján. Ez pedig azzal jár, hogy az idősotthonokba való vírusbehurcolás és a rizikócsoportokba való átvitel valószínűségét egyáltalán nem veszik figyelembe.

SZ: Ehelyett Ön mit javasol?

S: Szemafor-rendszert, amiben több faktor is érvényre jut: fertőzésszámok, pozitív tesztek aránya, klinika- ill. ágytelítettség. A lámpa szinétől függően, aztán össze lehet állítani az intézkedéseket a helyi adottságokhoz, az érintett körzetekben. Ekkor megengedhető lenne egyes körzetekben valamivel több fertőzés is, anélkül, hogy riadót fújnánk. Berchtesgaden-ról pl. nem hallottam, hogy az intenzíven káosz tört volna ki, pedig arra sok az új fertőzés.

SZ: A fertőzésszámot követik az intenzívszámok, így is opció a szemafor-rendszer?

S: Már nyár eleje óta ismételgetem. Év elején országosan 3000 kovidos volt az intenzíveken, napi 5000 fertőzésnél. Ma napi 19 000 van, de csak 1800 kerül az intenzívre. Ezt az eltérést alig jelenítik meg, így csak feltételesen veszik figyelembe.

SZ: Önt tényleg nem aggasztja a sok új fertőzés?

S: Egy orvos nem reagálhat aggodalommal ezekre a számokra. Hogy emelkedni fognak, hónapok előtt már tudtuk. Inkább a gyorsasága lepett meg.

SZ: Mivel magyarázza ezt az emelkedést?

S: Nem hiszem, hogy az emberek felelőtlenebbek lettek volna. Megfigyelésem szerint a többség példásan viselkedik. Inkább a szezonalitásra gondolok, ami a többi koronavírusnál is megfigyelhető. Talán alábecsültük, mekkora a szerepe a privát egybeesésnek.

SZ: Ön fél attól, hogy megfertőződik és súlyosan megbetegszik?

S: Attól nem félek, hogy nagyon megbetegszem. Ám amikor egyszer Heinsberg-ből visszatértem, azt hittem, a fene egye meg, most én is megkaptam, pedig mindig FFP3-maszkot viseltem. Néhány házban órákig voltunk kovidosokkal együtt. Mégsem kaptam meg, nagyon megkönnyebbültem. Sajnos, két rokonom is fertőzött, értük nagyon aggódom.

SZ: Heinsberg/NRW az a város, amely egy karneválünnep után gócponttá lett. Ön ott egy fölmérést csinált, teljes védőöltözet nélkül.

S: Védőöltözet és sisak nélkül dolgoztunk, de természetesen maszkban és kesztyűvel. Embertelennek tartottam, a lakosokhoz teljes beöltözésben közeledni. Mára a kép már megszokott, én is másként járnék el.

SZ: Heinsberg az Ön számára csúfos fordulatot vett, a Storymachine PR-ügynökséggel való kooperációja miatt. Az NRW kormány közelsége miatt is azzal vádolták, hogy nem dolgozott függetlenül. Ma hogyan áll ehhez a kritikához?

S: Az ügynökség bevonása hiba volt. Sokáig éltem az USÁ-ban, ott a social media-val és a sajtóval más a kapcsolat. Az agentúra alapító Diekmann körüli zűrről sem tudtam.

SZ: Nemcsak a BILD főszerkesztőjéről volt szó, hanem a Storymachine gazdasági nexusairól is. Végülis Öntől kértek arra választ, mennyire lehet a gazdasági zárlaton lazítani. Nem kellett volna Önnek erre az érdekkonfliktusra fölfigyelni?

S: Részemről ilyen nem volt. Kutatásunk a szak szabályai szerint folytak le, prejudikáció nem volt.

Süddeutsche Zeitung, 31. 10. 2020.

Legfrissebb a ZEIT-liveblog-ról (nov. 2, 8:30)

*177 fertőzés/100 000 lakos/7 nap

*Ápolók átirányítása az intenzívre

*Spahn, egészség-miniszter: Évszázad esemény, korlátozások és lemondások hónapjai következnek

*Rész-zárlat 4 hétig, kultúr- és szabadidő-rendezvények betiltva, csak 2 háztartás találkozhat

*40 000 egészségházból minden 10. túlterhelt (Baden-W: 1/3)

*A Bundeswehr 15 000 katonát mozgósított a kontaktkövetésekre

*51 000 rendőrből 2 000 pozitív

*30 000 német iskola és 56 000 óvoda fölkészülve

*Giffey (családügyi miniszter): Az iskolák bezárása legyen az utolsó!

*Dorsten: Az volna a legjobb, ha mindnyájan úgy tennénk, mintha fertőzöttek volnánk és védjük a többieket!

*Inkább kerékpározzanak!

KRASTEV JÓL TIPPELT MÁRCIUSBAN? 7 kovid-előrejelzés ECFR/RózsaS

A bolgár Ivan Krastev a Center for Liberal Strategies (Szófia) és a Permanent Fellow am Institut für die Wissenschaften vom Menschen (Wien) munkatársa, utóbbiban a "Die Zukunft der Demokratie" osztályt vezeti. Az European Council on Foreign Relations (ECFR) alapítótagja.

1. Big government

A 2008-as válsághoz képest a mostani ki fogja kényszeríteni a "big government"-et az EU-ban. A 70-es években a csalódott polgárok ismét az állami intervenciókban kezdtek bízni. Paradox, hogy 2008 csalódásai nem kemény állami beavatkozások követelésében fejeződtek ki. A koronavírus viszont teljes egészében visszahozza az államot: a polgárok megbíznak a kormányban, hogy az megvédi őket és a gazdaságot. A kormány hatékonysága azzal mérhető, mennyire lesz képes az emberek magatartását megváltoztatni.

8 hónap után: Krastev hitte, hogy a kormányok ellenőrizni tudják a pandémiát. 2020 novemberére ez csak részben sikerült, a második hullámot mindenki alábecsülte. (RS)

2. A járvány erősíti a nacionalizmust

Az EU országhatárai fölélednek - ellenőrzés és lezárások lesznek. A nemzetek szerepe erősödik. Minden kormány a saját polgáraira figyel. Békeidőben nem lenne állampolgárság szerinti megkülönböztetés. Valószínűleg minden ország saját polgárait részesíti előnyben, a nacionalizmus erőre kap - de nem az etnikai nacionalizmus. A kormány követeli, hogy ne csak az államok köré épüljenek falak, hanem az emberek köré is. Végülis a fertőzés a gyakran találkozók között terjed, kevésbé idegenek hozzák.

8 hó után: A nacionalizmus amúgy is erősödött. Ellenpélda: a németek belga, holland betegeket vesznek át - de meddig? Ágyak vannak, ápolók hiányoznak.

3. A szakértők ismét divatba jönnek

2008 és a menekültválság csökkentette a szakértők iránti bizalmat. A populista politikusok népszerűsége nőtt. A vírus ezt vissza fogja nyesni. A legtöbben ismét bíznak a szakértőkben, ha az életük forog kockán. Már most látszik, hogy a járvány-illetékesek legitimitása nő, erősödik a professzionalizmus.

8 hó után: Telitalálat. (Kivéve Mo.-ot). És ha nincs elég szakember? Egyszerűbb feladatokat bárki el tud végezni, pl. kenetet levenni a vélt fertőzött családtagról és leadni a gyűjtőpontban.

4. Kína győztes, az USA vesztes

Még nem dőlt el, de sajnos, a big data-ra épülő autoritarizmus vonzása nő. Kínának fölróható, hogy titkolózik és késve reagált, de rendkívül jól ellenőrzi a lakosság mozgását és magatartását. A demokráciák itt hátrányban vannak - Kína nyertes lehet.

8 hó után: Igaz. Ha lehet itt egyáltalán nyertesről beszélni.

5. A pánik barátból ellenséget csinál

A válságkezelők vizsgáznak. A kormányok a pénzügyi-, a menekült- és a merénylet-válságok után azt látták, hogy a pánik a legnagyobb ellenségük. Ha egy merénylet után a lakosok hetekig nem mertek volna utcára menni, a terroristák elérték volna céljukat. 2008 tanulsága, szintén: válságban a magatartás-változtatás ára fölmegy. Ezért volt akkor helyes a politikusok üzenete: Maradjatok nyugodtak, menjen tovább a normális életetek, ignoráljátok a kockázatot, ne essetek túlzásokba.

Most (2020. március) a kormányoknak a feladata, a lakosságot arra rávenni, hogy maradjanak otthon. Sikerességük azon múlik, keltenek-e elég félelmet a lakosságban? A "semmi pánik" most nem volna helyénvaló. A pandémia csak úgy lassul le, ha az emberek félnek a betegségtől - és életstílusukat gyökeresen megváltoztatják.

8 hó után: Krastev jól beszélt, de szinte minden kormány átaludta a nyarat. (Talán a németek nem). Vagy már harmadszorra kiáltottak farkast. Az emberek folytatták a dorbézolást. ("Mindig mások halnak meg"). Most megisszuk a levét.

6. Új generációs konfliktus

A covid-19 a generációk közötti dinamikára jelentős hatással lesz. A klíma-diskurzusban a fiatalok az időseket vádolták meg egoizmussal és azzal, hogy nem gondoskodnak felelősen a jövőjükről. A vírus ezt a dinamikát megfordította. Most az idősek a sérülékenyebbek és fenyegetve érzik magukat azáltal, hogy a fiatalok nem hajlandók életstílust változtatni. Ha a válság hosszan tart, ez a konfliktus fölerősödhet.

8 hó után: Lassan, de jön. Sokasodnak a maszk és a korlátozások elleni tüntetések, bár a napi halálesetek növekedése riasztóan hat a legtöbbekre. Félő, a generációs konfliktust fűtő tényezők összeadódnak. (Lásd: Fiatal-öreg polgárháború, RS). Hivatalosan egyelőre az egészségügy kitartása és a gazdaság folytatása a fő téma. (A 2. lockdown előre becsült veszteségei: gasztro + hotel 5,8 mrd €; sport, kultúra, szórak. 2,1; kereskedelem 1,3; ipar 5,2 zusammen 19 mrd euró/DIW. Nem nyereségei?).

7. Embert vagy gazdaságot menteni?

Eljön a pillanat, amikor a kormányoknak választani kell. Vagy fékezik a pandémiát és engedik bedőlni a gazdaságot, vagy a gazdaságért nagyobb emberi árat vállalnak be. A válság erősítheti a globalizációellenesség jogosultságát. Bezárt repülőterek és emberek vesztegzárban - ez a globalizáció "ground zero"-ja lehet. Ám paradox módon az új antiglobalizáció gyöngítheti a populistákat, akiknek igazuk lehet, de megoldásuk nincs.

A vírus sok EU-elvet fölforgatott, pl. a költségvetési fegyelemnek se híre, se nyoma. Úgyanígy a menekültek előtt sem akar senki határokat nyitni.

8 hó után: 2020 novemberében tényleg eldöntik a kormányok, hány embert fognak beáldozni - ha nem is a profitért, hanem, hogy még többeket ne kelljen beáldozni. Ha ez egyáltalán vagy-vagy kérdés. Mindenesetre itt a második lockdown, legalábbis részben.

(A magyaroknál egyenesen az a kérdés, egy gólért hány hullát lehet adni?)

Emlékezzünk azonban, hogy a vírust a globalizáció hozta és hozza. ("Pénz jöhet, vírus nem?"). Az ember vadállatok életterébe hatol be, velük szorosan érintkezik és kórokozókat vesz át. A természet beintett: a nagy jólétért emberéletekkel kell fizetni. Kevés koporsót láttunk eddig, spanyol ravatalozók nem győzik. A botor Nyugat remélhetőleg tanul a leckéből. Mért védettebb a 20 ezer lelkes Zenta a 3 milliós Budapestnél? Ha mi, választók és fogyasztók, csak egy kicsit is visszafogjuk magunkat, nemcsak magunkat védjük a ragályoktól, de a klímát és a természetet is, a közeledő ökológiai veszélyektől.

Ivan Krastev: Seven early lessons, European Council on Foreign Relations; 2020. márc.; 8 hó után, RózsaS

HAGYATÉKUNK - a ZEIT/infas/WZB tanulmánya 

Ez a pandémia is csak úgy fog bekerülni az évkönyvekbe, mint egy kis kisiklás; a megszokott gondolkodás, cselekvés, érzés pillanatnyi megszakítása? 2015-2018 között megkérdezték a németeket, mit hagynak rá a jövő generációkra? Az idei, 3. kutatás teljesen új eredményeket hozott.

A járványt sokan esélynek is tartják. A covid-19 sok áldozattal jár, ide került a klíma-aktivitás is. Bár 2020-ban az időjárás-szélsőségek, hőségrekordok tovább folytatódtak, az emberek figyelme a koronavírus felé fordult. A klímaváltozást már kevésbé tartják veszélyesnek.

Valójában a válságokat nem kell föltétlen versenyben látni. (A klíma, a vírustól függetlenül, megy a maga útján.RS20X29). Égető krízishelyzetek kísérleteknek és reflexióknak is esélyt adnak. Így a vírus magatartás-változtatásokat is kiváltott, melyek, ha megmaradnak, a klímának csak hasznára lehetnek.

A kérdezettek fele kevesebb közlekedést észlelt, ahogy a lockdown idején is, ez a fenntartható forgalomfordulat esélye lehetne. 2/3 ezt is fontos jövőtémának tartja. Ám csak 18% hiszi, hogy ez föl is kerül a politika agenda elejére. Ez kijózanító. Bár a több gyaloglás, kerékpározás, kevesebb autózás - egyáltalán: az általános lassítás a lakosság szemében kívánatos valami, de ezt a járvány idején csak kivételes jelenségnek tartják.

Mi venné tehát rá az embereket, hogy tartósan változtassanak? Tavasszal láttuk, ha kell, szigorú intézkedéseket lehet bevezetni. Ez a klímapolitikában is eredményre vezetne? A kérdezettek fele helyesel: elfogadnák a szigorításokat. 2/3 még követeli is ezeket. Ám a prognózis ismét pesszimista: csak 19% hiszi, hogy a lakosság a megszorításokat egészében elfogadná.

Vajon a válaszok pusztán szociális kívánságok, vagy az emberek valóban készek arra, hogy életüket megváltoztassák? A következő évek megmutatják. A válaszokból sajnos nem lehet világos követelményt kiolvasni, hogy a politika ne várjon, hanem vágjon bele a klímabarát új normalitásba és az okos közlekedésbe.

Mi a helyzet most, 2020-ban, a pandémia kellős közepén?

Megingatja a vírus az emberek hozzáállását? Hagyatékukon elgondolkodnak? Egymás iránti bizalmuk változik?

Ez a 3. vizsgálat újat hozott: 60% vallja, hogy nekik valami pozitívat hozott a válság, 70% pedig valami pozitívat ismer föl, amit a jövőbe kellene vinni.

Ez egy világos hagyaték, 3 csoportba osztható:

1. A régbevált, új csillogásban

A pandémia vakító fényében a németek dörzsölik a szemüket és csodálják, ami már rég magától értetődő volt: az egészségügyet.

Meghajolnak a sok jól képzett és motivált szakdolgozó előtt. (80% ki is emeli: "A hatóság és a politika nem hibátlan, de az egész meglepően jól működik." (Rotterdam: A betegek szidják az ápolónőket, mert nem kapnak kezelést, a kórházak tömve, betegeket szállítanak át a németekhez. ZDF/Frontin21/okt.28/RS).

2. Egy új gazdaság víziója

60% üdvözli a visszafogott gazdasági aktivitást, a természet megkönnyebbül. "Kiengedni a gőzt a kazánból", az ég ismét láthatóbb, a repülőzaj kisebb. Ezt a víziót mindenki elfogadja, aki csak megengedheti magának. A kultúr- és a turizmus-dolgozók nyilván nem, de sok nő és sok kiskeresetű. Úgy tűnik - a munka és a gyerek ellenére - megszabadulnak legalább attól a stressztől, hogy mindig a sikeresebbekkel hasonlítják magukat össze.

3. Erő az újhoz

Régebben a németek technikaellenességéről beszéltek. A digitalizálás félelmet keltett. Bár volt némi elfogadás, de úgy érezték, az új technikával magukra hagyják őket. Hiányzott a motiváltság. A pandémia ezt megváltoztatta, rákényszerítette őket a cselekvésre. "Alapvetően sok olyan ötletet kaptam, ami egyébként nem jött volna." "Változtatnom kellett valamit, hogy ötről a hatra jussak."

De mi lesz a válságban kimondott ígéretekkel? Az emberek remélik, hogy a német egészségügy és szociális rendszer egészében megmarad, nem bontják le, nem privatizálják, nem kérdőjelezik meg alapvetően. A szolidaritás sokat jelent nekik. A válság jó lakmuszpapír, ha a kasszák ki is ürülnek. Ez az első feladat, amit a hagyaték-stúdium kiadott.

Ezután fontosnak tartják a gazdasági és társadalompolitikai célok és eszközök újjá alakítását és prioritását. A minden tekintetben fenntartható gazdaság nem szabad, hogy csak vízió maradjon. Ez a második megbízás - végülis meghatalmazás. Az emberek a krízisben megtapasztalták, hogy olyan dolgokra is képesek, amelyekhez nem volt elég önbizalmuk. A modernizálás akadályai kilazultak. Ebből tanulni, az embereket komolyan venni, jól kommunikálni, megbízni bennük - ez a harmadik megbízás.

Ha kemény hetek előtt is állunk: a krízis ígéretei túlélik a krízist.

KOMMENTEK

*Az eredmények reményteljesek. A polgárok, úgy látszik, előrébb vannak, mint a politika. A krízis után visszaesni a mókuskerékbe - az esély elszalasztása.

*A polgárok nyugodtan ostorozhatják a gazdaságot. Ide bátor vezetés kell. Bátor, progresszív politikusok kellenek.

*Nemcsak dumálni, cselekedni! Ez különbség. A legtöbben az állatvédelem mellett vannak; a peszticidek, CO2 ellen - aztán diszkontokban vásárolnak, online rendelik meg eldobható divatos ruháikat és SUV-val mennek az edzőterembe.

*A pandémia után minden úgy lesz, mint régen; inkább még rosszabb: kevesebb közközlekedés, több autózás, online-shopping és a repülőutakat is be fogják pótolni. Ez az én prognózisom.

*A politikától semmi sem várható, lobbisták csinálják.

*A vírus tartósan megváltoztatja életünket? Igen. A gondolkodó ember reagál a változásokra. Mindig is ezt tette, legyenek ezek az új technika, táplálkozás vagy új higiénés ismeretek és, persze, főleg a személyes tapasztalatok.

*A jövőben mindenkinek ott lesz 40-60 napra elég bor, sör, WC-papír, száraztészta a pincében. Nem kell föltétlen a boltokban az üres polcokat bámulni. Egy hónapra készpénz a háznál szintén nem botorság, ha netán a bankok befékeznének. A távmunka jó, a korkedvezményes nyugdíj még jobb. Ekkor legalább szórakoztató dolgokkal is lehet foglalkozni. Strapabíró, esőálló ruha is kell, hisz néha friss levegőre is ki kell menni sétálni. Mivel mindig azzal kell számolni, hogy a "Club of Aphrodite" és a "Pauschaltreff Dolce Vita" és más erotika-kínálatok bármikor bezárhatnak, érvényes a szabály, ha ha Mohamed nem megy a hegyhez... Tehát megfelelő gyorsaságú internet is kell. Mit mondjak még, macskatáp, savanyúkáposzta-konzerv, Obstwasser, halkonzerv, stb. - mindenki maga tudja a legjobban, mit kell magának bespájzolni.

Az idősek digitálisan fölzárkóznak

Bár a vírus generál néhány társadalmi vetődést, a kikényszerített digitalizálás csökkenti a generációk közti egyenlőtlenségeket. Nagyapám pl. 94, mégis használja a WhatsApp-et. Különböző korosztályok soha eddig nem kommunikáltak jobban - köszönve az új technikának. A "digitális nativ" és a "digitális immigrant" közötti különbség eltűnik. Ezt mutatják a hagyaték-stúdium adatai. Már 2018-ban láttuk, hogy 2015-höz képest az új médiát fiatal-idős egyaránt használta. Ezt a mostani fizikai távolságtartás csak erősítette: internettel nem érzik magukat annyira egyedül. További jó hír: ez bővülhet még tovább. Nemcsak a magatartás, de a jövő iránti kívánság is nőtt. Az emberek, a pozitív tapasztalatok után, szeretnék, ha a digitális kommunikáció normálisabb lenne, a magányt megelőzendő. (Guminő nem kéne? Zuckerberg vehet magának igazit is - az Ön pénzén!RS20X30).

A digitális világ, mint az élet része

Fontos Önnek, hogy a digitális világ egész élete magától értetődő része legyen? 2015-ben sokan attól tartottak, hogy a technikában ügyesebbekkel nem tudnak lépést tartani ("exkluzív modernizáció"). Ma ez a határ elmosódik. A technikai haladás közös tapasztalat lesz. 2020-ra a 18-35 évesek két év alatt 0,4 ponttal, 2,75-re tornázták föl magukat, de a 66 évesek ennek kétszeresével, 0,8 ponttal jutottak feljebb.

Soha nem érzi magát egyedül - köszönve az internetnek

Főleg az idősek kaptak rá az új digitális eszközökre. Nemcsak a digitális média társadalmi normává való válásáról van szó. Az egymáshoz való közeledésről is. A nagyapám hírei pl. a WhatsApp-nek rendkívül hosszasak. Ezek szeretettel megfogalmazott levelek. Nemcsak egyszer olvasom őket.

DIE ZEIT, 2020. 10. 28.

Én pedig, képzeld, kézzel írok levelet és föladom postán! Sőt, van olyan is, aki ha "kommunikálni" akar a nagyapjával, átmegy hozzá a másik szobába.

RS

AZ ÖKOFALU ESETE AZ ÖRDÖGGEL 

Ismét fülembe jutott egy "gyönyörű" ökofalu-projekt, a riporterek kedvence.

Ám nem mind arany, ami fénylik:

-Akinek nincs eladó pesti lakása, miből pénzeli új, falusi életét?

-Az ökofalvak 3 csoportba oszthatók:

*Az első, legszámosabb osztály: nettó bűnözés,

*a második csak szélhámosság,

*pusztán a maradék tűnik igaznak.

-A legtöbbjük öko-Disneyland, a látogatói díjakból él.

De vajon hány ilyen mintagazdaságot tarthat el az ország? (Ha nincs kereslet, végük.)

-A legtöbb ilyen ökocentrum állami támogatással jön létre és nem általánosítható.

-Mindegyiknél ott a mentőcsónak: senki sem bolond teljesen leválni; ha kell, jöhet az atomáram, az internet, a kínai áru.

-Java részük nemcsak méregdrága (tehát a többségnek megfizethetetlen), hanem két műszaki szakdiploma is kell hozzá.

-Tévé ugyan nincs, csak épp maguk tolnak egy tévéadót. Ahogy egy ökoguru így dicsekedett: Nincs tévém. Ám rosszabbat tesz: beszél benne.

Az első magyar házi készítésű réz-napkollektort saját zsebemből pénzeltem, 1992-ben (6e DM). Miután számos zöld csoport alibiként használta, most leszerelve ott rohad egy raktárban, ingyen sem kell senkinek. (Utólag kiderült: ez a kollektorozás a milliomosok bolondériája, az ökológiához semmi köze).

Kölnből jövet, első előadásom után (1989), miután egy óráig az autózás ökológiai hátrányait ismertettem, beültettek egy Ladába és elvittek a közeli kocsmába.

Ám ekkor született: "Előbb embernek kell lenni, aztán zöldnek".

(Lásd még: Robinzon-ház/leválni 300e Ft-ból; Építsünk tartálykollektort! A zöldmozgalom).

RózsaS

KLÍMA-EST A MAGNETBEN - Megin' majd' megvertek, szembe mentem

Már a cím is gyanús, miből és miért tart fent egy bank egy ilyen puccos, drága házat az Andrássy úton? (Nem egy Gólya, sem Auróra!)

Visszafordítható?! Klímaváltozás – globális megoldások

címmel invitál a KÖVET egyesület ma estére.* A pódiumon: Németh András, a Fenntartható fejlődés című lap felelős szerkesztője, Sipos Katalin – biológus, természetvédelmi szakember, a WWF Magyarország igazgatója. Herner Katalin – a KÖVET Egyesület ügyvezető igazgatója, Horváth-Szováti György – a KÖVET Egyesület önkéntese. Litkai Gergely – humorista, kapcsolódása a Drawdown/Visszafordítható című könyvhöz a téma iránti érdeklődése, illetve a borítón olvasható, általa írt ajánló.

Dugig a belső udvar, a klíma-ügy sokakat csiklandoz. Bevezető egy klímafilm (Drawdown), de már itt majd' fölrobbantam, aztán az "előadástól" pláne. Frázisok, általánosságok, önreklám, elhumorizálás. De a végén tényleg szót kapok, bár csak mikrofonnal - megy a Youtube-ra! Dehát a Youtube egyike a legnagyobb klímaromboló techcégnek!? Nem számít. Ahogy beszéltem, egyre jobban nyúlt meg a fizimiskájuk:

-A filmben egyszer sem hangzott el a túlfogyasztás. Az, hogy véget kell vetni ennek az őrült áru-és személyszállításnak. E helyett technikai illúziókat sugalltak, a legnagyobb marhaság: teheneket algával etetni. Iszonyatos a harmadik világbeli kunyhóra szerelt napelemet, bent a tévét, haladásként beállítani. Ott látják ezek a szerencsétlenek a képernyőn a mi eszement, tékozló életmódunkat, állítólagos jólétünket és elindulnak felénk, milliószámra.

-Villanyautó, vegán étkezés? Önbecsapás! Az elektromos autónak ugyanannyi a CO2-kibocsájtása, mint egy hasonló, benzines autónak - csupán ez a lánc elején, az erőművekben szabadul ki.** Nincsen szerves mezőgazdaság állattartás nélkül - ez is csak egy potyautas út, mint a napelem, amely semmivé lesz, ha kihúzzuk alóla a nehézipart. Fosszilis nélkül nincs gazdaság, a probléma a túlfogyasztásban van.

-Faház? Mikor százezrével állnak üresen házak, ebben az országban is?

-Büszkén mutatjátok a nagy karbonlábnyomú könyveteket, abban a hitben, hogy majd az olvasó megveszi, olvassa, okul belőle, cselekszik és az hat majd. Ebben csak egy a biztos: az a CO2-emisszió, mely a könyv gyártásakor ment a légkörbe.

-Kérdésem pedig, mindenkihez: HA INNÉT HAZAMENTEK, MIN FOGTOK VÁLTOZTATNI?

Sunyítás, csend. Senki sem áll mellém! "Tönkre tetted másfél óra munkánkat!" Maradnak a csodafegyver technológiánál, fogamzásgátlásnál - az majd kihúz bennünket a slamasztikából. Attól a tudománytól várjátok el a megoldást, amely ide juttatott bennünket? Milyen új technológia? A műhús? A hidrogén? A CO2-szűrők? A fúziós reaktor, amely mindig 40 év múlva lesz kész, amikor kérdezik? Beszéltem volna szájuk íze szerint, megtapsoltak volna.

*2020. március 3.

**A TESLA 30 000 km után megelőzi a dízelest, lásd: Az elektroautó esete a szén-dioxiddal.

RózsaS

AZ AUTORITÁS VISSZATÉRTE - NZZ Zürich

Miért kell új 68? - A toleránsok intoleránsokká lettek, a progresszívek reakciósok: üdvözöljük a jelen társadalmában. Bálványaik: nyitottság, diverzitás és multikulti. NZZ 2020.okt.6.

Autoriter társadalomban élünk és erre büszkék vagyunk. Intézményeink az egyetemek, egyházak, parlamentek, melyek néhány évtizede még tiszteletet parancsoltak, mára már csak vállvonogatást váltanak ki, ha egyáltalán. A papok, rendőrök, tanárok tekintélyüket már rég elvesztették, a hierarchiák ellaposodtak. A Helmut Schelsky által az 50-es években előre jelzett nivellált középosztály mára valósággá vált. Ez a hétköznap kultúrájában is megnyilvánul: szolid menedzserek sportsneaker-be öltöznek, szinházigazgatók hoody-ban tetszelegnek, őszülő halántékú vállalatvezetők lazán letegezik ügyfeleiket.

Ami egyszer jó illemnek számított, ma a személyes autonómia korlátja. A régi idők tekintélytisztelete kiszolgált.

A megsértett hiúság

Másrészt viszont előírásokra, tiltásokra, autoritásra vágyunk. A dohányzás, az ivási szokások, a táplálkozás már évek óta a regulázó fanatikusok terepe, akiknek nagy kielégülés embertársaiknak szabályokat előírni. Távutazások, tengeri hajózások gyanússá váltak, nem beszélve az autózásról. A szabad beszéd, az őszinte véleménycsere és a keresetlen gondolkodás még inkább megfigyelés alá került - egy politikai-erkölcsi atyáskodás által. A hagyományos médiában és a kultúra területein egyre gyakrabban találkozunk kioktató hangokkal. Továbbá nemcsak értelmiségiek vigyáznak arra, mit merjenek nyilvánosan kimondani és mit tartsanak meg maguknak, mint privátvéleményt. Az antiautoriter társadalom megmutatja autoriter arcát. Hogy jutottunk idáig?

Ennek kiváltói - paradox módon - a fölvilágosodás és a liberalizmus központi céljai: az emancipáció és az önrendelkezés. A társadalmi gyakorlatban a szabad önmegvalósítás ideálja narcisztikus követelésbe torkollik, mely minden életmódnál tapsot és csodálatot vár el. Ha ez megtagadtatik vagy még kritikát is kap a nyakába, az önmegvalósító ember narcisztikus sértést, diszkriminációt, emancipáció-ellenességet érez.

Ennek azonban nem szabad megtörténni, nehogy a fölvilágosodás alapigérete a korlátlan önrendelkezésről meginogjon. Tehát nyelvi és magatartás-szabályozás szükségeltetik, hogy az emancipációs projekteket kritika ne érhesse. Az egaliter társadalmak logikája diktálja, hogy a polgártársak és szomszédok a digitális média révén, ezen új szabályok és normák betartását ellenőrizzék. Ha ezzel valaki tartást mutat, mint a civiltársadalom hőse dicsőül meg.

Mivel azonban az egaliter társadalmaknak is szükségük van a helyes magatartás szakértőire, új autoritásokat nevel ki.

Tehát ma tekintélye nem a professzornak, a mesternek vagy a rendőrnek van, hanem a diverzitás-biztosnak és az antidiszkriminációs hivatalnak. Hatalmukat nem egy hivatás-státusz, vagy egy szakképesítés adja, hanem az ideológiai világnézet. Ez azért bír hatalommal, mert teljesen kompatibilis a mai hedonisztikus fogyasztói társadalommal. Így minden értékes, ami a személyes értelemkeresést szolgálja: nyitottság, diverzitás, sokféleség. Ezzel szemben gyanús, ami korlátoz, ami diszkriminálónak érezhető és ez - az érintett előszeretete szerint- bármi lehet.

Így nő ki a fölvilágosodás eredeti impulzusából végül napjaink politőrsége. Az autoriter jelleg, egykor a 68-asok ádáz ellenségképe, föltámadott. A 60-as években, Erich Fromm számára az embereket a szabadság általi túlkövetelés (Überforderung) űzi az alávetettségbe, konformizmusba, engedelmességbe. Itt ölt alakot az autoriter karakter, mely a mindenkori ideológiával és képviselőivel való azonosulással kompenzálja tehetetlenségét és bizonytalanságát. Fromm-ot főleg a saját történelmi fasizmus-tapasztalatai ösztönözték. Amit nem sejtett: az antifasizmus és az antiautoritás ugyanúgy mutálódhat uralkodó ideológiává, amivel az autoriter jellem alávetettséggel és engedelmességgel azonosul. Theodor W. Adorno ugyanígy leszűkítette az autoriter személyiség profilját, a nemzeti szocialisták hatása miatt. Ez volt a konzervatív, prüd, emberlenéző és fasisztoid kispolgár.

Az utóbbi évtizedekben a nagyvonalú világpolgárságnál is fölnövőben van az autoriter karakter. Épp napjainkban a progresszív és elkötelezett kozmopolita polgár próbálja meg félelmeit dogmatizmussal, alávetettséggel, morális ortodoxiával kompenzálni. Riadtan kapaszkodik miliőjében imádott bálványaiba: a diverzitásba, nyitottságba és a multikulturalitásba. Az ő "zeitgeistige Habitus"-a csak alig álcázza a tényt, hogy ő ugyanúgy autoriter ideológiának veti magát alá, mint derék úttörői - csak ez most nem prűdként és görcsösen jelenik meg, hanem szórakoztatóan és látszólag a világra nyitottan. Ahogy az egy hedonisztikus konzumtársadalomban nem várható másképp, az autoriter karakter nem hangos zene, gyerekzsivaj és elhanyagolt előkertek révén buzdul föl. Polgári tabukat, a szexmorál és a drog tekintetében, kinevet. E helyett rosszul válogatott szeméten, SUV-sofőrökön botránkozik meg, továbbá állítólagos szexlistákon és minden fajta teljesítmény-etikusokon.

Herbert Marcuse, a 68-as előrelátó volt az, aki a liberális polgári társadalom toleranciáját represszívnek találta, mivel az a valódi ellenzéket marginalizálta. Az ő mai modern követői arra sem veszik a fáradságot, hogy toleranciát mímeljenek. Napjaink emancipáltjai a régi liberális polgárság represszív toleranciája feletti győzelmükből azt tanulták, hogy a rigid intolerancia hatalmat biztosíthat és a diskurzusok politikai előtereit uralhatják. Poénjuk, hogy intoleranciájukat toleranciaként képesek eladni. Politikai ellenfeleiket következetesen kizárással büntetik, diszkreditálással, célzott delegitimálással és a véleménycsinálás minden lehető technikájával. Az autoriter karakter az utóbbi évtizedekben, a társadalmi átrendeződések folyamán, csupán az autoriter retorikát vette át és az egészet a visszájára fordította.

Bátorság, kíváncsiság és anarchia

A neoautoriter kényszerkarakter ezen intoleranciája veszélyes lehet a demokráciára, mivel védőjének adja ki magát. Ha a demokráciát nem demokratikus eszközökkel kell védeni, a toleranciát pedig intoleranciával, akkor a fölvilágosodás központi vívmányai, mint a szabadság és az autonómia a politikai "Zeitgeist" oltárán kerül föláldozásra. Ez ellen a neopuritanizmus és neoautoritás kísértete ellen csak szabad és elfogulatlan gondolkodással, bátorsággal, kíváncsisággal és anarchiával lehet védekezni.

Bármennyire is képtelenül hangzik: új 68 kell, de most fordítva!

Neue Zürcher Zeitung, 2020. október 6.

(A nyakatekert bikkfanyelven kívül, lehet ebben valami? A mezei dolgozó, 8 óra munka után, további 8 órát nyomozzon az igazság után? Költözzünk ki a vezetékes házakból! RS).

AZ ÚJ GENERÁCIÓS KONFLIKTUS II. rész - Deutschlandfunk/RózsaS

Mennyire felelősek a babyboomer-ek?

A német nyugdíjasok túl sokáig, túl jól éltek? Tremmel: Valamilyen nemzedék-egoizmust látok és a közeledő 2025-ös év problémáit. Ekkor tömeges nyugdíjaztatás várható és a szociális rendszert meg kell erősítenünk, hogy a fiatal nemzedékeket ne terheljük túl. A babyboomer-generációnak azt fölróhatjuk, hogy minden életszakaszában kikaparta magának a sült gesztenyét, pl. a tandíj-mentességet. A következő nemzedék pedig fizetheti. Ez a boomer-nemzedék gátolja a reformokat és védi azokat a kedvezményeket, melyeket egy teljesen más demográfiai helyzetben kapott meg. A terheket, melyek a demográfiai fordulat nyomán keletkeztek, nem hajlandók megosztani.

OK BOOMER

A kifejezés 2019-ben vált internetjelenséggé. New York Times: Ez jelzi a generációk közti barátság végét. A fiatalok ezzel üzennek hadat a közösségi oldalakon az időseknek, akik szemtelenül jól éltek és tönkre tették a klímát.

Lilly Blaudzun (19), az öreg SPD (156) fiatal influenszere, a szociáldemokraták kincse: "Idős emberek próbálják kidumálni magukat. Egyesek, legalább is. Óvakodnak új terepre lépni, megszokott terepüket elhagyni, forrásokat bevetni. Ez nekem egy olyan boomer-kérdés."

A néppárt SPD 15-20% választói, javában idős. A régi pártvezérek fölfogták, hogy Frau Blaudzun széles körben képes hatni és digitális kultúrát hoz a pártba. A vén rókák, mint Olaf Scholz és Karl Lauterbach tolonganak egy szelfiért a kislánnyal, hogy az instagramon vagy a twitteren a fiatal követők előtt fényezhessék magukat.

A joghallható Lilly a Mecklenburg-Vorpommern SPD-nél dolgozik PR-osként és a párt közösségi média-tanácsadója. "Ez a melóm. Beszélni erről talán más szemszögből, talán néha azt is mondhatom, amit te éppen csinálsz, az jó, jó a nagyimnak, nagypapámnak is talán. De ezzel a fiatalokat nem érjük el. A TikTok-kritikát értem, de ez még nem ok, hogy ne használjam." Ám Lilly még tapasztalatlan, pl. belefutott egy fifikás shitstorm-ba, saját instagram-csatornáján egy laptop-céget reklámozott - ezt a pártban egyáltalán nem találták viccesnek. Idősebb SPD-sekkel is gyakran hajba kap, a social media használat miatt. "Komplett le kell lépned a régi gondolkodás-vágányról és vitatott platformokra kell menned. Ezért vagyok a TikTok mellett és persze kikapok, mert egy ilyen platformot kritizálni illik. De ha nem megyek rá, kihagyok egy egész nyilvánosságot, egy egész generációt veszítek el szem elől."

TikTok: Videó-platform, rövid, vicces videóklippekkel. Erősen vitatott, a bírálók hiányolják a megfelelő adatvédelmet és attól tartanak, hogy Kína, ahol ezt összerakták, cenzúrára és propagandára használja föl. Lilly ennek ellenére használja.

BILD, BAMS und Glotze

Bulvár lap, vasárnapi kiadás és bámuláda - Gerhard Schröder 2004-es kiszólása, miszerint e három kell neki a kormányzáshoz. (Balos párttársát, Oskar Lafontain-t már 1990 táján elárulta.RS20X27).

Lilly nemzedéke mindent az iPhone-képernyőjén recipiál és kommunikál. Az interjú előtt siet megjegyezni, a Deutschlandfunk-ot még sosem hallgatta. "Csak spotify-t hallgatok". Megfigyelte, hogy a médiafogyasztás teljesen megváltozott. "Schröder mondása messze meghaladott."

Egyetlen médianyilvánosság - ilyen nincs többé. Aki nem az interneten nőtt föl, rádión, tévén és újságokban tájékozódik. Fiatalok közösségi oldalakra mennek föl. Ők - úgy tűnik - különböző nyivánosságokban élnek. Paasch számára a klasszikus rádió és tévé, az "offline média" vagy "printmédia" nem fontos, fontosak a közösségi oldalak. "Ott nemcsak reklámozunk, hanem hatótávolságunkat kihasználva, olyan témákat dobunk föl, melyek talán a printmédiából kimaradnak. A Black Lives Matter már akkor óriás volt a neten, mikor a printmédiára még meg sem érkezett. Az FfF szintúgy, míg a nyomtatott médiában csak ilyenek álltak: 'Jaj, milyen cuki, hogy ezek a gyerekek kimennek az utcára!'. Ezért fontos politikai munkánkra a social media."

Idősek politikai hatalma

A Brexit-szavazás és a Trump-választás után 4 évre már mindenki hallott a "Filter Bubble"-ról. Ez akkor jön létre, ha különféle társadalmi csoportok különféle médianyilvánosságban élnek. Azt is hangsúlyozták, hogy a két eredmény csak azért jöhetett létre, mert időstöbbség volt. Az USA és az EU-fiatalok a demokráciára és a Brexit ellen szavaztak. Csak épp számszerint kisebbségben maradtak - a demográfiai fordulat miatt. Meg azért is, mert kevesebben mentek el szavazni.

Tremmel prof, aki a "Scientists for Future"-val támogatja az FfF-t, állítja, hogy a fiatalok a politikai többség-döntésektől szenvednek, mert az öregek a maguk javára billentik a mérleget. "Olyan speciális demokráciában élünk, amit gerontokráciának neveznék, tehát az idősek uralmának. Ez teljesen világos. Demokráciában a legnagyobb választói csoportnak van a legnagyobb hatalma. A legutóbbi Bundestag-választáskor a választók egyharmada volt 60 éven fölüli, csupán 3,6% volt 21 évesnél fiatalabb. Ez a trend várhatólag csak erősödni fog: a legalább 67 évesek száma 1990 és 2018 között 50%-kal nőtt. 2039-ig színre fog lépni további 5-6 millió szenior, 21 millió nyugdíjas. Ez tényleg gerontokrácia?

Nico Hoppe (21), filozófia hallgató és újságíró Lipcsében, nem kér Gretából és a Paasch&Co-ból. "Ők erkölcsi fölényben érzik magukat, mikor az ún. klímakatasztrófát megdönthetetlen igazságnak állítják be. Jobb szkeptikusnak lenni, mert a környezetvédő mozgalmak nem először jelentkeznek be világvégi látomásokkal. Így volt ez az erdőkihalással és most ismét az atomenergiával - részben okkal. Korábban fiataloknál tényleg "in" volt opponálni, lázadni és társadalmi fordulatot kikényszeríteni. Ma, a klímamozgalom és minden, ami hozzá tartozik tiszta konform mainstream. A boomer-eket püfölni kényelmes bűnbakkeresés és ebben a közösségi hálók gyorsan megegyeznek. Harmadszor, valójában ismét helyes lenne, ha egy hírbe hozott lázadó generáció között egyre többen mondanák: Állj, ezt már nem csinálom! Akkor is, ha ez tisztán disztinkciónyereség. Úgy hiszem, ma ez egy kevésbé értékelt erény, az "ezt-nem-csinálom". Írja Hoppe "Achse des Guten" (A jó tengelyén) blogján.

Lózungok és valódi problémák

Quesser (OECD): Jó és fontos, ha a fiatalok egy rigorózus klímapolitikát követelnek. Ám az olyan lózungok, mint az "ok bloomer" inkább csak elfedik a rálátást a kérdésre. Ez a bloomer-vita látványos és leegyszerűsített. Meg kell nézni részletesen, mennyi a pénz- és idő-transzfer a generációk között és ki ennek a nyertese. Ha igaz, hogy az állami újraelosztást, pl. nyugdíjak formájában a demográfiai fordulat egyre csak nehezíti, az is megfontolandó, hogy a boomer-generáció sokat fektetett be a gyerekeibe. (Nem szólva az örökségekről.RS20X27). A Tremmel által fölhozott államadósság is csak egy látványos példa. Valójában a dolog jóval összetettebb. Az alacsony vagy negatív kamatoknál az új generációknak kifejezetten kifizetődő kölcsönt fölvenni.

A helyzet eléggé szövevényes

Ha most keveset fektetünk be, lerohad az infrastruktúra, nő a munkanélküliség és zsugorodik a magánnyugdíj-takarék. A végén ez még sokba kerül a fiatal generációknak. Tehát fene bonyolult az egész.

Az egész generációs konfliktus talán csak egy világnézeti kérdés lenne? Ideje egy filozófusnőt megkérdezni.

Rebecca Reinhart, a "Hohe Luft" lap főszerkesztője: A jelenség nem új. Már Heraklész megmondta: minden folyik. A világban egybefolynak az ellentétek: fiatal és öreg, gazdag és szegény, élő és halott. A generációs konfliktus egy toposz, egyidős az emberiséggel. A ma korához semmi köze, egyszerűen csak bizonyos faktorokkal, biológiai tényezőkkel van dolgunk. Azzal, hogy közhelyesen mondva, a fiatalok előtt áll az egész életidő, az öregeknek pedig viszonylag kevés van hátra. Ezt az is föltételezi, hogy a fiatalok túl fogják élni az időseket, nemcsak a tiszta élet tekintetében, hanem, ami az összes kedvezményt is illeti, amit még az élet hoz.

Amiért az egészet a fiatal-öreg konfliktusra kihegyezzük, azzal függ össze, hogy az ipari államokban először nő föl egy olyan nemzedék, ahol a gondok - Paasch világfájdalma- eluralkodnak. Mi, fiatalok, úgy érezzük, rosszabbul fogunk élni, mint szüleink vagy nagyszüleink. (Ki hiszi el, hogy újabb 70 békeév hull az ölünkbe? Beleszülettünk két világkatasztrófa közé.RS).

Hozzászoktunk, hogy a háború után, civilizált vidékünkön, mindig minden tovább nő és jobb lesz. Azonban minden tovább is csobog. Objektívan nézve, ez egy történelmi vákuum, amibe mi szerencsésen beleszülettünk - de most VÉGE! Aus die Maus! Ezt a vákuumot most hirtelen óriási kihívások tömik tele: klímaváltozás, digitalizálás, geopolitikai fordulat, migráció. Óriási hullámok tartanak felénk. Kissé föl kell ébrednünk! Ez minden. Ez a normális a világban.

A digitális nativumé a jövő

A fiataloknak nem kellene mindenáron ilyen hátrányosnak érezni magukat. Olyan helyzetben vannak, hogy joggal támaszthatnak erkölcsi követelményeket és keresztül is vihetik ezeket. Nemcsak azért, mert még hosszú-hosszú ideig kénytelenek ezen a bolygón élni, hanem, mert - köszönve a digitalizációnak - először a történelemben hallathatják szavukat, a világ minden csatornáján, szervezkedhetnek a social media, a TikTok, az FB, az instagram révén. (A világ összes rádiója bemondta: Szégyelljétek magatokat! Csak a magyarok nem hallották - kikapcsolták a rádiójukat.RS). Egyébként is a jövő digitális nativuma nekik jár. A fiatalok évszázadokig tanultak az idősektől. Most fordítva van. Az FfF maga előtt tolja politikáját. Míg az olyan fiatal hangokat, mint Blaudzun, Paasch, Hoppe régen megmosolyogták, ma régimódi rádiók egész műsorokat szentelnek nekik.

Deutschlandfunk, 2020. 09. 15.

Német hírek: hé-sze-pé 9:00, ökobetyár.blog

AZ ÚJ GENERÁCIÓS KONFLIKTUS I. rész - Deutschlandfunk/RózsaS

"Dühösek vagyunk" -rázták a molinót a Fridays-for-Future (FfF)-tüntetői Dortmund-ban. A fiatalok világszerte megmozdulnak és mulasztásokkal vádolják az időseket. Főleg az ún. "babyboomer"-nemzedékre haragszanak, akiket OK BOOMER lózunggal gúnyolnak.

"Mi, a Browser Ballet, üdvözöljük a kovidot, a bolygó ezzel gyógyítja magát". Ez Christian Brandes, a ZDF-Jugendformat Bohemian Browser Ballet platform frontembere provokációja. "Érdekes, a vírus milyen fair. Elviszi az öregeket, de megkíméli a fiatalokat. Így ez igazságos, végül is az idősek nemzedéke vitte a bolygót a katasztrófa szélére. Nem is lehet jobb hír ezen bolygó számára".

Az egész ország fölhördült. Azért öli a vírus az öregeket, mert azok tönkretették volna a bolygót? Abszurd és ízléstelen. A ZDF szerkesztősége bocsánatkérésre kényszerült.

Babyboomer-ek az igazgatói székekben

A fölhorgadás azonban fölszínre hozta: nyakig ülünk egy generációs konfliktusban. Miért szenved az egész ország a korlátozások miatt, mikor 10-ből 9 elhúnyt 60 éven felüli? Kinek kell elköltözni, ha a klímaváltozás miatt városokat önt el a víz? Ki fizeti vissza az adósságok milliárdjait? Mi történik, ha a befizetők megcsappanása miatt a nyugdíjrendszer összeomlik?

A konfliktus lényegében két csoport között robbant ki: a "fiatalok" és az "öregek" között. Egyik oldalon a "babyboomer", tehát a háború utáni népes generáció, amely megélte a német "gazdasági csodát" és mára a legnépesebb korcsoport lett az országban. Évek óta ők vannak a politika, a gazdaság, a média élén. A másik oldalon főleg a 1980-1990 között születettek állnak, az Y generáció. Ők, ahogy ismételten halljuk, a hivatás és a magánélet végtelen lehetőségei között nőttek föl - elsősorban az önmegvalósító kúrákon, fogyasztói függésben és teljes apolitikusságban. Ez csak a Z generációban változott meg: ők teljesen az interneten szocializálódtak, klíma-aktivitással és a Black Lives Matter-rel - hosszú szünet után kemény politizálással. Boomer után zoomer.

"Most a német történelem eddig soha nem látott krízisét éljük át!" - mondta Olaf Scholz, pénzügyminiszter a Bundestag-ban, miután Wolfgang Schäuble házelnök a szószékre engedte. Mindkét férfi a Németországban sokáig érvényes mantrát képviseli: "Fekete nulla és kiegyensúlyozott büdzsé." Ám ezt az alapelvet a koronaválság gyorsan elsöpörte. Sok milliárd segélycsomagot hagytak jóvá, csökkentették a forgalmi adót, emelték az államadósságokat. 2020-ban a német állam adóssága 220 mrd euró. "Hölgyeim és Uraim, ezt megengedhetjük magunknak. Németország bonitása a pénzpiacokon a legjobb, mert az utóbbi években okosan gazdálkodtunk." (Scholz).

A politika ritkán tud gyorsan egyességre jutni. A recesszió elkerülendő - be kell fektetni, gyorsan és sokat. De ezt nem mindenki tartja jónak. Jörg Tremmel, Uni Tübingen, a "nemzedék-igazságosság" szakértője: "A politikusok úgy zsonglőrködnek a milliárdokkal, mintha egy tucat ide vagy oda, nem is számítana. Az ilyen 'whatever-it-takes'-hozzáállást problémásnak tartom. "Most egy erős szociális államra van szükségünk, erre lépéseket teszünk, és további korrekciókat. Senki sem fogja munkahelyét elveszíteni", stb. Mintha az utolsó évtizedek alapelvei többé nem volnának érvényesek!

Államadósság és generációs konfliktus

Tremmel 2012-ben közzé tette a "Nemzedékigazságosság elméletét". John Rawls US-filozófus igazságosság elméletének kiterjesztését. Az állam eladósodása nem más, mint tervezett generációs konfliktus. Amit ma elköltünk, a jövő nemzedék fiataljai kell, hogy visszafizessék.

Tremmel: Jómagam az adósodás megfékezését a pénzügyi fenntarthatóság és a nemzedékigazságosság eszközének tekintem. Nézzük a témát történelmileg. Az eladósodás mindig is a politikaelmélet témája volt. Már Platon is a Politeia-ban tisztességes pénzkezelést követelt. Kant arra figyelmeztetett, hogy hiba háborút kölcsönpénzből indítani. Thomas Jefferson pedig elsőként látta az államadósságot generációs problémának. Adósságot csinálni mindig is etikai kérdés volt.

Hogy jobban tájékozódjunk, Berlinben fölkerestük a Fridays-for-Future-aktivistát, Quang Paasch-t. "Mi, fiatalok, ti, öregek ellen. Digitalizált világban nőttünk föl, elválaszthatatlanok vagyunk az internettől és valóságeltolódást élünk át, az internet felé. A hírek, információk özöne zuhan ránk és világfájdalmat vált ki bennünk." Paasch 19 éves klímaaktivista, magát a Z-nemzedékhez tartozónak vallja, "Greta-generációsnak". Őt hallgatva, inkább W-generációsnak mondanánk, W mint Weltschmerz, világfájdalom. "Tényleg a Weltschmerz a kedvenc szavam, mert számomra ez írja le legjobban a nemzedékem. Nemcsak itt, Németországban, hanem Európába és világszerte is. A neten mindenkivel össze vagyunk kötve és tisztán látjuk, hogy Észak problémái Délen ugyanúgy léteznek." Klimaaktivitás, harc a déliekért, a hátrányos etnikai és szexuális kisebbségekért, az antirasszizmus - mindez Paasch számára összefügg, senki és semmi sem ártatlan.

Az impulzusok az USÁ-ból jönnek

W, mint woke! Ez a "to wake up"-ból jön és, mint a legtöbb trend, Amerikából. A woke az internetkultúrában gyökerezik, nem ideológia, inkább hozzáállás. A fiatalok fölébredtek, végre kinyitották szemüket. A woke: fogyasztáskritika, másként-gondolkodás, polgári mozgalom. Erkölcsi vádat emel egy ellenségkép ellen, az "öreg, fehér férfi" ellen. Hogy a woke-mozgalmat mennyire komolyan kell venni, mutatja a New York Times-t megrázó botrány. A fiatal újságíró, Bari Weiss, tanúja volt egy szerkesztőségi vitának, a woke-huszonévesek és az idősebb kollégák között. Július 14-én, saját honlapján nyílt levélben fölpanaszolta a fiatalok "leszűkült véleményfolyosóját" és "mobbing" viselkedését.

"I want you to panic!"

Paasch (19): "Úgy látom, ez főleg a nyugati világban, a globális Északon alakult ki, ez a generációs konfliktus, amit az FfF-fel értünk el."

Moment mal! Nem azt mondta, konfliktus, amit az FfF-fel értünk el? Mintha az lenne a cél, hogy fiatalt-öreget összeugrasszanak?

"Greta Thunberg kiment az utcára, mert azt mondta: A jövőmért sztrájkolok. És a framing tök világos volt. Sztrájkolok, mert fiatal vagyok, nincs választójogom és egyébként semmit sem tehetek... Itt vagyunk, hangosak vagyunk, mert ti lopjátok el a jövőnket, nem mi!"

Paasch a kovid és a klíma között párhuzamot lát. Greta borította ki a bilit és kiemelte a klímaválságot. Ő indította el a fiatalok nagy fölkelését. Gyűlölt célpontjai: a SUV-ok, az óceánjárók utasaival, az öreg fehér férfiak. Nemcsak a túl sok CO2 miatt. Hanem mert védenek egy olyan életstílust és jólétet, melyet a fiatalok valószínűleg nem fognak élvezni.

Monika Quesser, OECD, Párizs: "Ma sokkal több a bajos (prekär) foglalkozás, lásd nemzedék-praktikum. A szociális mobilitás zsugorodik. Régen az egyetemi végzettség jó munkahely-garancia volt. Míg a nagyszülők - szakmunkás és háztartásbeli - hétvégi lakot és tisztes nyugdíjat rakhattak össze, ma egy diplomás, dolgozó pár, városi magas lakbérét is alig tudja kifizetni. Ha az összes gazdasági tényezőt is figyelembe vesszük, a nemzedékszerződés akkor is veszélyben van, mintha csak az elöregedést néznénk."

A baljóslatú nemzedékszerződés

Erről minden gyerek hall a társadalomismeretek órán (Gemeinschaftskundeunterricht). A tankönyvben ott van, ugyanabban a fejezetben, a háború utáni kor, a "német gazdasági csoda", Adenauer és Erhard mellett. "Kinder gibts immer", (Gyerek mindig lesz), mondták és kitalálták a nemzedékszerződést. (Alternatíva lett volna, ha mindenki a saját befizetett pénzét kapja vissza, mint a magán-nyugdíjpénztáraknál. RS20X26).

"Ui. van egy egészen érthető 'implicit' szerződés, amelyben kimondatott: Akik ma dolgoznak, nyugdíjjárulékot fizetnek, ezekből fizetik a mai nyugdíjakat, abban bízva, ha megöregednek, a fiatalok ugyanezt teszik."

Dehát hol van ez leírva, ez az oly gyakran emlegetett nemzedékszerződés?

"Igaza van, sehol. Sehol sem lehet olvasni, de gyakran lerövidítve a nyugdíjbiztosítás áthelyezési eljárásával teszik egyenlővé. Amikor ezt a rendeletet kidolgozták, az emberek késő öregkorukig dolgoztak, sok volt a fiatal és kevés az idős. Időközben kevesebben születnek, az emberek egyre tovább élnek és ezzel az 'implizite Vertrag' inogni kezdett. Mára úgy alakult, hogy sok fiatal kiábrándult: 'Nyugdíjat úgysem kapok, számomra ez a szerződés agyő.' "

Német hírek: hé-sze-pé 9:00, ökobetyár.blog

Minél több fiatal bulizik, annál több öreg hal meg.

Délben a bolt előtt fiatalok szidták az öregeket, mert ők nem mehettek be 9-12 óra között.

A 33. kockázat 21. pontja: fiatal-öreg polgárháború (1998).

Megkérdeztem húsz éves lányom, nem hagyhatná-e most ki a kocsmai találkozókat? -Majd, ha betiltják. Európa küszködik a - főleg fiatal - fertőzőkkel. Mennyi szórakozást, shopingolást, tömegrendezvényt engednek betiltani? Nem lehet minden potenciális vírushordozó mellé rendőrt állítani.

"A fiatalok kirabolják az öregeket és bezárják őket. Nem fognak lemondani kényelmükről, luxus-életükről" (RS, 2003). Nyitányként ennek szép példája a magyar magánnyugdíj einstandolása, 2010-ben.

Mikor este összeszámolják a halottakat (lásd: Mindig mások halnak meg), lassan eluralkodik rajtunk a közöny. Tudat alatt tabu-gondolatok rejtőznek: amúgy is meghaltak volna, mért nem vigyáztak, ránk hagyják a házat, lakást, bankbetétet. Nem akarom azt mondani, hogy a fiatalok gyilkolják az öregeket, de a felelőtlenségük mögött valami káröröm is bujkál. Tippeket sem akarok adni (ki vagyok én?) - tartok attól, ami jönni látszik.

40 millió német háztartásból 7,7 millióban haláleset - továbbá öröklés - volt várható 2015-ben /1/. (Német barátom honfitársairól: "Beszéltek még egymással, vagy már örököltetek?").

A britek (felnőtt?) polgárainak 33%-a előkészítette végrendeletét. Minden 7. brit családban mostohagyerekek bonyolítják az öröklést /2/. A bankomban (Rafi: rafizetsz) több ügyfél megsértődött: "Még nincs szándékomban elhalálozni."

Az EU-ban az öröklés csökkenti az egyenlőtlenséget: a fölhalmozott vagyon több gyerekre, unokára oszlik szét /3/.

Egyébként ezeknek a hálátlan gyerekeknek nem lesz idejük kiélvezni örökségüket: a következő cunamit nem bírja el a világ - különösen, ha több jön egyszerre.

RózsaS

1. dia-vorsorge.de, Deutsches Institut für Altersvorsorge, 2015.9.10.

2. findersinternational.co.uk, 29.06.2020, IFA Magazine Website, Handelsbanken Wealth Management

3. iwd.de: Erbschaft reduzieren Ungleicheit, 19.06.2020

LESZ-E BUDAPEST 20 ÉV MÚLVA? (2008)

1. pénzrendszer-összeomlás

2. kamatígéret

3. növekedéscsapda

4. túltermelés

5. tőkemegsemmisítés

6. pánikbevásárlás

7. olaj-világháború

8. ivóvízháború

9. termőföld-megszállás

10. vallásháború

11. terrorizmus

12. alvó génaknák

13. nanokatonák

14. klónozott katonák

15. peak oil

16. élelmiszerhiány

17. munkabeszüntetés

18. munkaképtelenség

19. szegénylázadás

20. elöregedés

21. fiatal-öreg polgárháború

22. yuppie-diktatúra

23. élettérhiány

24. klímamenekültek

25. szegények inváziója

26. fölriasztott vírusok

27. kiszabadult gének

28. rezisztencia

29. nukleáris tél

30. klímaátcsapás

31. tengeráram-változás

32. vulkán, földrengés, árvíz, aszály

33. csendes meghülyülés

+ a titkosítottak + a hihetetlenek

Német hírek, hé-sze-pé 9:00, okobetyar.blog

Der Jung-Alt-Bürgerkrieg hat begonnen - Sanfte Energie Stiftung Budapest

Je mehr junge Menschen feiern, desto mehr alte Menschen sterben.

Während der Einkauf-Zeitzone für Alten, 9-12 h, vor den Supermarkets um 12 Uhr, haben die jungen Leute die Alten beschimpft, weil sie warten mussten.

Ich fragte meine 20 Jahre alte Tochter, ob sie jetzt unbedingt in Kneipen gehen muss? - So lange nicht verboten wird... - war die Antwort.

Auf der Liste von hypothetischen 33 Risikofaktoren lautet der Nr. 22: Jung-Alt-Bürgerkrieg /5/.

Die junge Leute wählen die Alten in den Parlamenten ab. Sie geben ihren Luxus-Lebensstiel nicht auf - sie rauben die Alten aus und und sperren sie ein. Ein "schöner" Anfang war von Orbán: die Plünderung von privaten Rentenkassen 2010.

Wenn abends die Toten zusammengezählt werden, ich ertappe mich, dass ich immer mehr gleichgültiger werde. Im Unterbewusstsein tummeln sich die Tabu-Gedanken: Sie wären ohnehin gestorben, wieso haben sich nicht aufgepasst, sterben nur die schwachen ("Sterben immer nur die anderen"), es werden Häuser, Wohnungen, Ersparnisse geerbt... Ich will nicht sagen, dass die junge Leute töten die Alten, aber etwas Schadenfreude ist dabei. Ich fürchte nur davon, was kommen könnte.

Man kann nicht neben jeden potenziellen Überträger einen Polizisten stellen.

In der Bank, auf die Frage nach dem Testament, antworteten die Kunden pickiert: "Ich habe noch nicht die Absicht zu versterben." "Spricht ihr noch miteinander, oder habt ihr schon geerbt?" - sagte mir ein Kölner.

Derzeit leben in Deutschland rund 81 Millionen Menschen verteilt auf 40 Millionen Haushalte. In 7,7 Millionen dieser Haushalte werden im Zehnjahreszeitraum 2015 bis 2024 Todesfälle zu beklagen sein. /1/

3,1 Billionen Euro werden bis 2024 in Deutschland vererbt/2/.

COVID-19 löst Familiengespräche über Erbschaft aus. Die Untersuchung /3/ ergab, dass das Coronavirus bereits ein Drittel (33 Prozent) der /Erwachsenen? SR/ Menschen in Großbritannien dazu veranlasst hatte, entweder ein neues Testament zu schreiben oder ein bestehendes zu ändern.

Fast jede siebte Familie in Großbritannien (13 Prozent) hat einen Stiefsohn, eine Stieftochter oder andere, die das Erben komplizieren.

Erbschaften reduzieren Ungleichheit, sagt iwd (Der Informationsdienst des Instituts der deutschen Wirtschaft) /4/. Verteilt sich der Nachlass am Ende auf die Kinder und Enkelkinder, also auf mehrere Haushalte, trägt das zu einer gleichmäßigeren Vermögensverteilung bei – insbesondere dann, wenn der Nachwuchs zuvor kein oder nur wenig Vermögen besaß.

Sonst diese "undankbare" Kinder werden keine Gelegenheit haben, ihre Erbschaften zu geniessen. Noch einen Tsunami wird die Welt nicht mehr verkraften - und wer garantiert, dass nur einer kommt?

Dr. Sándor RÓZSA

Sanfte Energie Stiftung Budapest

Bp, 21. Okt. 2020.

/1/ dia-vorsorge.de: Erben in Deutschland 2015 – 24;

/2/ dia-vorsorge.de/31-billionen-euro-werden-bis-2024-in-deutschland-vererbt/

/3/findersinternational.co.uk/de/news/covid-19-triggering-family-conversations-

about-inheritance-and-finances/

/4/ iwd (Der Informationsdienst des Instituts der deutschen Wirtschaft) 19.06.2020,

/5/ Sándor Rózsa, okobetyar.blog.hu

33 Risikofaktoren (Budapest, 2003)

1. Kollaps d. Geldsystems

2. Zinsversprechen

3. Wachstumsfalle

4. Überproduktion

5. Panikkäufe

6. Kapitalvernichtung

7. Überbevölkerung

8. Ölweltkrieg

9. Trinkwasserkriege

10. Terrorismus

11. Religionskrieg

12. USAdiktatur

13. Nanoroboter

14. Klonsoldaten

15. Schlafende Genminen

16. Peak Oil

17. Lebensmittelmangel

18. Arbeitseinstellung

19. Arbeitsunfähigkeit

20. Armenaufstand

21. Überalterung

22. Jung-Alt-Bürgerkrieg

23. Yuppiediktatur

24. Lebensraummangel

25. Klimaflüchtlinge

26. Aufgescheuchte Viren

27. Freikommende Gene

28. Resistenz, Superbakterien

29. China-Syndrom

30. Nuklearwinter

31. Meeresströmungsänderung

32. Hochwasser, Hurrikane, Erdbeben,

Vulkane, Meteorit, Gamma-Ausbruch

33. Stille Verblödung

Mit kezdhetünk a kedveszegett tanárokkal? - (Semmit) Egy német tanfelügyelő beszámolója

Susanne Müller 30 éve pedagógus, most tanfelügyelő (Schulrätin):

A tanárok kb. 20%-a motivált; 20%-a közömbös, nem változik és csak annyit tesz, amennyit muszáj. A tömeges közép igyekszik, jó órát akar tartani, de vigyáz, hogy ne terhelje túl magát. A demotiváltak, akik nyugalmat és pontos fájrontot akarnak, adják meg az iskola jellegét. A szorgalmasokat gyakran fenyegetésként élik meg és ezért gáncsolják őket, ugyanakkor ki is használják elkötelezettségüket. Ha én, mint igazgató, valami extra munkát akarok, inkább a motiváltakhoz fordulok, semmint a nyafogókhoz, akikkel végnélküli vitákba kell bocsátkoznom. Így idővel az elkötelezettség, a diákoknak jó oktatást nyújtani, elkopik.

Hivatalosan itt, Baden-Württenberg-ben, tanárainkat minden 5 évben értékelnünk kell. 50 éven túliakat már nem. Ezt rendszerint az igazgató végzi el, kivételesen és magániskolákban az iskolatanács (Schulrat). Ekkor magát az igazgatót is minősítik. Ez a szolgálati tevékenység, a szakteljesítmény és az általános képesség megvizsgálásából áll. Ehhez van egy nyomtatvány, ami már 40 éve ugyanaz. Soha nem változtatták, ez abszurd, mintha az iskola fölött megállt volna az idő.

A tanórára bejelentkezés nélkül nem szabad beülni, még az igazgatónak sem. Ha bemegyek, végighallgatom az órát, hogy a tanár fölkészültségét, szakmai-didaktikai módszerét és nevelői hatását megítélhessem. Mint tanfelügyelő, minden 5 évben találkozom a tanárral. A kitöltött nyomtatványokat a tankerületi oktatási hivatalban gyűjtik össze (Regierungspräsidium).

Ha a tanár teljesítménye, kompetenciája nem megfelelő, semmilyen szankcionálási lehetőségem sincs és ezt ő maga is tudja. Amint megkapta az örökös köztisztviselői státuszt, érinthetetlen. Senki sem bocsátható el tartós teljesítményhiány miatt, fizetését sem csökkenthetjük. Egy ízben áthelyezhetjük egy másik iskolába. Ha újból megpróbáljuk, beteget jelent. Nyöszögethetem pl. jelentésírás-kötelezettséggel. Ám ekkor a közalkalmazotti tanáccsal kell megküzdenem (Personalrat). Lehetőségeim korlátozottak. Konkrétan: lustaság és ignorancia ellen tehetetlen vagyok. Amíg egy tanár nem tesz törvénybe ütközőt (Disziplinarrecht), fegyelmitől nem kell tartania. Attól tartok, ez a magabiztosság teszi némelyeknek vonzóvá a pedagógusi pályát. Így maga a rendszer csalja ide a nem megfelelő tanerőket.

Minél tovább vagyok iskolai szolgálatban, annál rémísztőbb lesz a képem kollégáim egy részéről. A kedveszegett tanárokkal gyakorta váltunk megdöbbentő leveleket. Semmiségeket panaszolnak föl és végtelen konfliktusokba húznak bele, ahelyett, hogy pl. egy konferencián - a kötelező óraszámon felül - megvitatnák problémáikat. Nem általánosíthatok, de ezeknél a kollégáknál a betegszabadság is gyakori. Küldhetem őket iskolaorvoshoz (Betriebsarzt), de ekkor rögvest a közalkalmazotti tanáccsal lesz dolgom.

Ha látom, hogy egy tanár nem végzi el föladatait, javasolhatok egy beszélgetést. Ekkor elmondhatom neki, mit várok el tőle és barátságos tanácsokkal is elláthatom. Ő ezt egyszerűen ignorálhatja. Senkit sem kényszeríthetek, hogy pl. az e-oktatással, digitális tanórával vagy legalább egy laptoppal foglalkozzon. Az oktatási hivatalban (Schulamt) még mindig kapunk kézírásos leveleket és szolgálati kérdéseket olyan tanároktól, akik nem hajlandók e-mail-t küldeni. A tanárok 5-10%-a egyszerűen nem vehető rá a digitalizációra. Legjobb esetben nyugdíjazásukig követhetjük munkaéveiket.

Hivatalosan a tanároknak továbbképzési kötelezettségük van. Hogy ezt betartják-e vagy sem, nem ellenőrizhetem. Baden-Württenberg-ben épp arról vitázunk, kötelezővé tegyük-e a továbbképzést? (Pl. a digitalizálást.) Ám ha a tanárok a képzést csak végigülik és nem hajlandók tanulni, semmit sem tehetünk.

Ha a szülők panaszkodnak valamelyik tanárra, beszélek az igazgatósággal. Utána meghallgatom az órát.

Ahogy a szankció, úgy a feljebbjutás is korlátozott. A különlegesen jó teljesítmény nem jár föltétlen előléptetéssel. Az igazgatóságba való fölemelkedés több stresszel és csekély béremeléssel jár. Elemi iskoláknak, a tarifa-besorolástól függően, ez kevesebb 200 eurónál. Gimnáziumban inkább kifizetődő. Legtöbben az A13-nál kezdik aztán valamikor Oberstudiendirektor-ok lehetnek, ez 500-800 euróval többet jelent. Ám ha lelkesen dolgoznak, vagy csak "el-vannak", az előléptetés mindenképp jön, inkább előbb, mint kellene. Karrier-előnyökkel a teljesítményt növelni semmi esélyünk.

Egyesek párhuzamos univerzumban élnek. Ezt az oktatásszerkezet ösztönzi - amit az oktatási hivatalban mindenki tud. De mivel a tanárok választók is egyben, még pedig igen nagy számban, és mert kedvezményeiket tudatosan védik, a politika óvakodik teljesítményösztönző oktatási reform bevezetésétől. Fizessék a pedagógusokat teljesítményük szerint? Semmi sem veszélyesebb egy politikusnak, mint egy diákújságnak interjút adni. Amikor Gerhard Schröder kancellárjelöltet 25 éve a tanárokról kérdezték, ezt mondta: "Ugyan már, ti tudjátok a legjobban, micsoda lusta egy népség!"

Az előítélet, miszerint a tanárok keveset tesznek, ősrégi. Mint köztisztviselők, teljesen föl vannak mentve az alól, ami minden más dolgozó embert érint: a jutalomtól és a szankciótól. Aki jól dolgozik, jutalmat ne várjon, ha rosszul, szankciótól sem kell tartania.

Tehát a tanárok jobban dolgoznának, ha teljesítményük szerint fizetnék őket? Kaphatnának pl. fizetésemelést, vagy -csökkentést, aszerint, hogyan haladnak a diákjaik? És a mísz tanárokat el kellene bocsátani?

Az elmúlt évtizedekben egész sor ország megpróbált teljesítmény szerinti pedagógusbéreket bevezetni: USA, Dánia, Svédország, Finnország, UK. Németország a merev köztisztviselői rendszer miatt nem. Ezen országokból, főleg az USÁ-ból számos tanulmányt kaptunk, több tízezer diák megvizsgálásáról. Az eredmény: ez egy igen komplikált dolog.

Rendkívüli munka díjazásához a rendkívüli munkát mérni kellene. Ez az iskolában nem olyan egyszerű, akkor sem, ha a diákokat teszteljük. Bár egész sor teszt van, a Pisa-tól az érettségiig, melyek a tanulmányi eredményt mérnék, ám ha ezek fontossá válnak, beszűkítik a tanár perspektíváját. A föladat nemcsak az, hogy a gyerek minél gyorsabban megtanuljon írni, olvasni, számolni.

Egy másik út az lenne, hogy a rossz tanárokat egyszerűen kirúgnák és helyükre kompetenseket vennének föl. Tény, hogy ha a tanároknak több pénzt adunk, a diákok teljesítménye javul. Brit kutatók szerint, amikor a tanárok évi 2000 font fizetésemelést kaptak, az ún. GCSE-vizsgajegyek fél ponttal növekedtek. Ám a diákok csak akkor voltak jobbak, ha az anyagi ösztönzés nagyvonalú és hosszan tartó volt. Az amerikai egyszeri 15 000 dollár nem hozott jobb teljesítményt.

Az ilyesfajta prémiumrendszerek drágák. Úgy működnek, mint egy fényszóró, az összes figyelmet egy pontra vonzzák. A projektekben a tanárok a jobb teszteredményekre koncentráltak. Azokban a szakokban, ahol nem folytak tesztek, a diákok nem lettek jobbak. Némely tanárnál a díjazás még fordítva is sült el: megpróbálták a gyönge tanulókat kiszelektálni, hogy jobb legyen az átlag vagy súgtak nekik. A végén győzött a belátás: a tanári teljesítmény növelésére ez nem a legjobb út.

A pedagógusoktól sokat várunk el, feladatuk komplex, sokat több, mint pusztán a tananyag közvetítése. A legjobbak közülük bizalmat és közelséget építenek ki a diákokkal, mint a jó szülők. Fölkarolják azokat, akiknek odahaza problémáik vannak. Szuverén és magabiztos emberekké nevelik őket. Ez a tesztekben nem tükröződik.

Oktatáskutatók az elmúlt évtizedekben azt találták, hogy ugyanolyan képzettségű, tanárok ugyanabban az iskolában nagyon eltérően teljesítettek. Eric Hanushek szerint (közgazdász, Stanford Uni) kiváló tanároknál a tanulók 18 hónap anyagát tanulják meg egy év alatt, míg a leggyengébb tanároknál csak a 6 hó anyagát.

Ez a nagy ingadozás nem csak motiváció kérdése. A gyenge tanárok nemcsak egyszerűen kedvetlenek, akiket pénzzel ösztönözni lehetne - gyakran egyszerűen nem tudják, hogyan csinálják jobban. Cincinnati US-államban lefolyt kutatás szerint ezeknek meg kell mutatni a módot. Gyenge tanárok egy évig kaptak segítséget kompetens kollégáktól. A következő évben javul a teljesítményük, pedig már 8 éve voltak a pályán. Döntő volt, hogy tanításukat kielemezték. A legtöbben jól akarták végezni a munkájukat, csak nem tudták, hogyan csinálják.

Németországban ilyen támogatást csak a kezdő tanárok kapnak a gyakorló évben. Utána évekig egyedül kell boldogulniuk. A Cincinnati-modell egy választható út a teljesítmény növelésére. Ám az óriási eltérést jó és rossz tanár között így sem lehet teljesen eltüntetni. A másik út: lecserélni a gyenge tanárokat jókra. Több tanulmány szerint a képesítés és a tanulmányi eredmény nem garanciája a jó tanárságnak. A legtöbbjükről csak az osztályteremben derül ki, mennyire alkalmasak. Nem kellene már a gyakornoki idő alatt kiszelektálni az alkalmatlanokat?

Igen, de ki vállalná a kockázatot, hogy 5 év stúdium és 2 év gyakorlat után valakit is eltanácsoljon? És ezzel a diplomások csak egyharmadát vagy felét szolgálatba állítani? Továbbá ekkor nagyon magas fizetést kellene adni, hogy csak az igazán jó tanerők kapjanak munkát.

Malcolm Gladwell US-oktatáskutató azt javasolta, kapjanak kezdetben a tanárok könnyebb feladatokat, legyen kevesebb formai követelmény, képesítés, akadály. Mindenki pályázhasson már egy Bachelor-diplomával. Úgy vélte, sem a jó tanulmányi eredmény, sem a jegy nem árul el arról semmit, ki milyen lesz a pályán. Mért nem engednek be az iskolákba egyszerűen több tanárt, hogy menet közben derüljön ki, ki az alkalmas és ki nem? Angliában pl. ez a gyakorlat. Igaz, ott a kiképzésnél sem válogatják ki a jó és az alkalmatlan pályázókat, ahogy azt Gladwell javasolta - a pedagógia-hallgatók kb. 90%-a diplomázik. Ezen kívül a briteknél rosszabbul fizetik a tanárokat, mint Németországban, Franciaországban, Dániában, Finnországban. Gladwell szerint teljesítmény szerinti fizetést kellene adni a tanároknak. Akik jól dolgoznak, kapjanak több pénzt, ez vonzaná a pályázókat is.

Tehát a tanári teljesítmény növelésének legjobb útja új verbuválási módok keresése. Aki már a kezdetben megtalálja a legjobb embereket, ne fizessen sem prémiumot, se ne fenyegessen elbocsátással. Az igazán jó tanárok ösztöke nélkül is jól végzik dolgukat - úgy, hogy diákjaik 18 hó anyagát egy év alatt megtanulják. A nehézség: ezeket a pedagógusokat megtalálni.

spiegel.de, 2020. okt. 16.

Német hírek, hé-sze-pé 9:00, okobetyar.blog

Ha nem volna internet, hova írnám föl, hogy ne legyen internet? The Social Dilemma dokfilm/RózsaS

A Netflix szept. 9-én a The Social Dilemma c. filmjével igencsak fölkavarta az állóvizet.

A német Wikipédiából idézek. (Fölrakná valaki magyarul is?)

Fikció és valóság keveréke. Egy serdülőt követünk, aki a közösségi oldalak függőjévé válik, közben interjúkat láthatunk a Szilícium Völgy "bűnbánó tetteseikkel", akik kiléptek a techóriásoktól. (Ahogy a 80-as évek német "dezertált" technológusai, akik átálltak hozzánk, miután rájöttek, hogy mérgezik az embereket és a környezetet.RS20X18).

A film a véleményformáló "data mining"-ot taglalja, a fiatalokra való pszichikai ráhatást, a sokasodó tini-öngyilkosságot, a konteók terjedését, a demokráciák veszélyeztetését.

Tagesspiegel:

A film része a problémának, mert maga is pontosan az, amit kritizál - amit nehezen kerülhetünk ki. A jól elbeszélt film nagy érzelmeket mozgat meg és ezzel óriási vonzerőt generál - a Netflix szándéka szerint.

Süddeutsche Zeitung:

A cím félrevezető, az egész inkább disztópia, mint dilemma. (A magyar Társadalmi dilemma helyett is jobb lenne A közösségi oldalak dilemmája?RS). A problémák durván leegyszerűsítetten jelennek meg, vagy egyenesen tévesek, mint pl. a serdülők öngyilkosságát kizárólag az okostelefonra visszavezetni, kihagyva az US-háztartások óriási eladósodását. Megoldásokat nem javasol, pedig akadnak, azon kívül, hogy sürgősen lépjünk ki a rendszerből. (Vagy kapcsoljuk ki az értesítéseket.RS). A film csupán figyelmeztetés, hiányzik a pozitív perspektíva, ez gátat vet a valódi vitának.

Deutschlandfunk:

A figyelemfelkeltő film jól föltárja a jelenség technológiai oldalát és mechanizmusát, azt, hogyan lehet az embereket hosszan a képernyő előtt tartani.

Film-Dienst:

A fikciós jelenetek igencsak banálisak, az egész a Szilícium Völgy mindenhatóságára hajaz. A társadalmi problémák föltárását az internetre szűkíti le.

A Facebook állásfoglalása

7 pontban védekezik, pl., hogy világszerte 70, az álhírek ellen föllépő szervezetet pénzel. Tiltakoznának a rasszizmus és - egészségügyi szakértőkkel - a függőség és az elmagányosodás ellen is. "A téma roppant fontos, a Netflix csak szenzációt hajszol.

A technológia árnyalt bemutatása helyett torzított képet ad arról, hogyan is működnek a közösségi platformok. Így kényelmesen bűnbakot találnak komplex és komoly társadalmi problémákra. Nem kapnak szót cégünk jelenlegi alkalmazottai, sem olyan szakértők, akik más szemszögből látják aktivitásunkat. A film nem ismeri el azokat az erőfeszítéseinket, melyeket a problémák megoldására már megtettünk. E helyett csak azoknak a kijelentéseire hagyatkoznak, akik már hosszú évek óta nincsenek nálunk."

Wikipedie, 2020. október 18.

Lásd még az "ökobetyár"-on:

-Árpád fejedelem esete a Facebokk-kal,

-Az internet klímarombolása,

-Hogyan tettük magunkat fölöslegessé (az entellektüel vége),

-A haladás időrabló (Precht).

("A kormány elrendelte, mindenki kezében legyen egy dobozka és kövesse az azon megjelenő utasításokat." OPeBaSzö).