Ökobetyár

High tech vagy low tech? | öko-retro-bio-grín

„WOKE” – MI A FENE AZ? S. Neiman – ZEIT/RózsaS

2023. augusztus 29. 08:34 - RózsaSá

WOKE” – MI A FENE AZ? S. Neiman – ZEIT/RózsaS

Susan Neiman (68), filozófus, a potsdam-i Einstein Forum-ot vezeti.

DIE ZEIT: Ön magát könyvében (Links ≠ woke) „balosnak” vallja. Ez mit is jelent?

Susan Neiman: Sok barátom ezt magáról inkább letagadja, mert a woke-kal teszik egyenlővé. Ez egy kisebbség nézete, Albert Einstein nézete is hasonló volt. A széles nyilvánosságban a „woke” terjedt el, bár magát senki sem nevezi ennek.

Z: … a szó valójában a kirekesztettekről való éber gondoskodást jelenti.

N: Sajnos, ma már inkább szitokszó. Talán a szóban eleve benne van egy csíra, eléggé pontatlan és könnyű visszaélni vele. A jobb oldal már rég beveti, az US-republikánusok ezzel indulnak az elnökválasztásba. A „woke” magyarázatra szorul. Az én gyökereim az US-polgárjogi mozgalomból erednek. Az „én” használata egyáltalán nem narcisztikus. Kiejtésekor Jean Améry jut eszembe, de sok szerző élt ezzel: Hannah Arendt, Wittgenstein, Sartre, Beauvoir, Rousseau, Diderot - de még Kant is. Ők ma néha időszerűbbek, mint a jelen filozófiája. Nem szakszövegek, jól olvashatók és minden gondolkodó embert megszólítanak. Az „én” mögött több változó identitás rejtezik: Kant-szakértő, anya, univerzalista. Bosszant, hogy a woke identitáspoltikája csak kettőre korlátozódik: a rasszra és a genderre. Ezek születésünk óta adottak. A woke-gondolkodásban nem azok vagyunk, amivé alakítottuk magunkat, vagy amit választottunk – ezt én nagyon szegényesnek tartom. A kifejezés először 1938-ban , a blúz-zenész Leadbelly dalaiban hangzik el. Kilenc fekete kamaszt akartak fölakasztani, egy vélt megerőszakolás miatt. Nemzetközi tiltakozással sikerült őket megmenteni. Ilyen értelemben a woke: éberség az igazságtalanságnál. A woke-ok fölháborodnak az elnyomottak sorsán és ezzel egy oldalra kerülnek a balosokkal. Ám egy egész traumaerdőbe visznek és elfelejtik, hogy az emberek többek sérelmüknél. A történelem több, mint bűnözés. A woke-osok megrekedtek egy törzsi gondolkodásnál és az embereket csoportismérvek alapján szortírozzák. Ám az emberek olyan módon is cselekednek, aminek semmi köze a törzstagsághoz.

Z: Ön most teljesen a jobbosokhoz tolja át őket, holott ők magukat balosoknak vallják.

N: Tudatosítani akarom, hogy hasonlítanak a konzervatívokhoz, sőt, netán a reakciósokhoz is. Azt sulykolják, hogy mély, igazi kapcsolatok csak a törzsön belül lehetségesek. A hatalommal és nem az igazságossággal foglalkoznak. A balosok a fölvilágosodás óta univerzalistáknak és nem tribalistáknak értik magukat. Hasonlók a liberálisokhoz, akikkel közös céljuk az igazságosság. Külön választják a hatalmat és a jogot - ha ez nagyon nehéz is. Mindkét irányzat hisz a haladásban, de nem olyan naivak, hogy ennek törvényszerű bizonyosságában is higyjenek. A balosok abban különböznek, hogy a szociális jogokat nem privilégiumként értik, hanem emberi jogoknak, ahogy azt az ENSz 1948-ban kimondta. Mint baloldali, kész vagyok minden szövetségre a nyomuló jobb oldallal.

Z: De mért foglalkozik a woke-kal? A konzervatívok elég erősek, hogy az autoriter jobbtámadást kivédjék.

N: Erősek, az igaz. Ám védeni akarják a „természetadta” hagyományokat, ódzkodnak azokra rákérdezni. A nők tényleg természetszerűleg a férfiak után sorolandók? A kaszttársadalmak hierarchiája maradjon? Lám, itt a tradíció nem igazságos. A konzervatívokat egyszerű kritizálni. Itt magamra is gondolok, mert a woke-okkal közös politikai táborban vagyok.

Z: A konzervatívok az emberiségtől legalábbis idegenkedtek. Különösen a szélsőséges jobbosok. Aki emberiséget mond, csalni akar, Carl Schmitt náci jogász szerint. Mit mond erre a Linke?

N: Az emberiségszintre nehéz fölmenni. Aki az emberiségről szól, normatív igényeket támaszt. Az ember méltósága érinthetetlen. Ám a valóságban nap mint nap tiporják - ez nem lehet normatív. Minden kísérlet az ős-emberit meghatározni - eleve politikai. Az összes emberben két tulajdonság van jelen. Az egyik az együttérzés, ha valaki a közelben szenved. Ha egy csecsemő sír, mindenki arra fordul. (Kivéve a pestieket, amikor az Erzsébet téren kísérletképp egy gépcsecsemőt hagytak sírni. RS). A második: a szabadság utáni vágy. Ha korlátozzák, védekezünk. Erre a kettőre építhető egy olyan univerzalizmus, amely nem vezethető vissza a vallási ősbűnre.

Z: Ebből még nem lehet politikát csinálni. A filozófus, Olúfemi Táíwo, szerint a fájdalom rossz tanácsadó, szülessen az elnyomásból vagy másból.

N: Ám összeköt bennünket, embereket. Kell-e egy csoportidentitást kovácsolni a fájdalomból? Semmiképp. O. T. még azt is hozzáfűzi, a sebezhetőség traumatikus megtapasztalása nem ruház föl, hogy egy csoport érdekében fölszólaljunk. Mivel a történelmet a győztesek írják, a XX. sz. közepén a hősök helyett el kezdtek az áldozatokra fókuszálni. Az áldozatokról való gondoskodást tekinthetjük erénynek anélkül, hogy magát az áldozatot is erénynek minősítenénk.

Z: Ön tehát azt mondja, tartsunk távolságot az áldozat-történetektől. Mégis támogatja a black-lives-matter mozgalmat. Hogyan illik az együttérzés a távolságtartáshoz?

N: A distancia élesíti a politikai látásmódot. Fegyvertelen emberek megölése emberiség elleni bűntett. Ám tény, hogy a feketék az USA-ban gyakrabban szenvednek el rendőri erőszakot, mint a fehérek. A rendőrképzésre több pénzt kell rászánni. Egyes US-államokban nehezebb kapni egy fodrászengedélyt, mint fegyvertartásit. Csak az univerzalista perspektíva segíthet.

Z: Ön az emberi jogokra hivatkozik. Ám a XIII. századi rabszolgahajók olyan neveket viseltek, mint Jean-Jacques vagy Liberté. A woke-okkal kritizálja a fehér európai fölvilágosodást.

N: Az ideálokat sosem sikerült teljesen megvalósítani. Az akkori gondolkodók szexisták voltak és még rasszista megjegyzéseket is megengedtek maguknak. Ám ez mit sem változtat azon, hogy úttörőként elvetették az eurocentrizmust és a maradék világ szemszögét vették föl.

Z: A gyarmatokon is?

N: Kant, Voltaire és Diderot is szigorúan elítélték a gyarmatosítást és a rabszolgatartást is. A fölvilágosítás harcosai csak részben voltak sikeresek. A Candide-ben egy rabszolga lábát levágják szökés miatt, mire az így fakad ki: „Ez az ára a ti cukoréhségeteknek Európában!” Persze, ez a kritika csak kevesekhez jutott el.

Z: A „fölvilágosítóknak” a nők jogai nem jutottak eszükbe.

N: A nők mégis így jutottak egy fontos fegyverhez: A fölvilágosult értelemhez. Ebben benne volt a haladás lehetősége is.

Z: Ma, az általános kijózanodás után, mi hozhat még haladást?

N: Próféta nem vagyok. Elterjedt kétkedés, hogy ezen a hangos nyugat-érték-retorikán kívül misem történik. Az értelem hatástalan marad, mert csak a hatalom finom formája. Banalitás, hogy a fehérek feketékkel házasodhatnak? És lehet melegházasság is? Vagy, hogy a gyerekek elleni erőszak bűntett?

Z: Az erőszak marad.

N: A modern kritikájához tartozik, ahogy Michel Foucault mondja, az értelem csupán a hatalom egy eszköze. Ezzel azonban eltűnik az erőszak és a meggyőződés közötti alapvető különbség. Akit egyszer vertek, ismeri ezt a különbséget. Az értelmes indokok és az erőszak között akkora a különbség, mint a demokrácia és a fasizmus között. Az értelem megváltoztathatja a valóságot, de, hogy mi is ez, nem szabad az autoritásokra bízni. A liberális pragmatista, Richard Porty szerint a baloldal annyira el van foglalva a jelen leleplezésével, hogy elfelejt egy jobb jövőt építeni. A woke-ban is ez a veszélyes. Mint Carl Schmitt, uszít a liberális, demokratikus parlamentek ellen, amelyek semmit nem tesznek, csak mindent szét-beszélnek. Ez nagyon csábító. Könnyen elfelejtjük: Háborús politikai elmélet születhetik. Akkor a politika nem lesz más, csak harc a hatalomért.

ZEIT, 17. 8. 2023

Ist das links oder woke?

Szólj hozzá!

TESZTOSZTERON-VB BUDAPESTEN

2023. augusztus 29. 08:31 - RózsaSá

TESZTOSZTERON-VB BUDAPESTEN

Egy hét múlva elstartol az atlétika VB Bp.-en. Bp. ismét rekorder a VB-vendéglátásban. Sebastian Coe (66) a World Athletics elnöke, maga is futó volt, 11 rekorddal, 2 olimpiai arannyal. Utána brit konzervatív képviselő, majd a 2012-es londoni olimpia felelőse. A Nemzetközi Olimpia Bizottság (IOC) elnökének, Thomas Bach-nak lesz az utódja.

SPIEGEL: Lord Coe, a legjobbak készülődnek. Ön hogyan birta a stresszt a versenyek előtt?

Coe: A mentális erő a fizikaiból születik. Amikor tudatában voltam maximális fölkészültségemnek, sem betegség, sem sérülés nem akadályozott, szinte biztos voltam győzelmemben.

Sp: Ön számos világrekordot állított föl. (Tépné ki a tyúkhúrt úgy, hogy annak ne szakadjon bele a gyökere! RS). Bp.-en is sokat várnak Öntől.

C: Nem fogunk csalódást okozni. Atlétáink topformában, csak az idén 7 új világrekordot döntöttek meg. (0,001 mp-cel? RS).

Sp: A legtöbbet futószámokban. Az új karbonszálas futócipő egy „doppingszer”? A tartánpályák is gyorsabbak lettek. (Sztirol-akril, multisportos. RS).

C: A technika korában élünk. Ám anélkül is sok rekord született. Rudolf Harbig, 1939-ben, salakon 1:46-ot futott 800-on (Coe: 1,41), Derek Clayton 1969-ben 2:08 óra alatt futott maratont olyan cipőben, amilyenben ma kutyát sem sétáltatnánk.

Sp: Anyagcsatává züllött az atlétika?

C: Dehogy! Persze, egy gyártó sem mondhatja: lassító cipőt tervezünk. A társadalomban benne van a technika javítása.

Sp: A gyógyszeripar is fejlődik. Ön mennyire biztos abban, hogy a mai rekordok überelik a 80-as évek anabolikus-világcsúcsait?

C: Hiszem, hogy „tiszta” edző és sportológeneráció nőtt föl azóta. Nem védem a szereket, de a dopping idejében párhuzamosan úttörő edzésmódok indultak el. Két perc alatt futni a 800-at nem dopping, hanem kitűnő coaching.

Sp: A mai sztároknak más a karakterük?

C: Ma nagyobb a nyomás rajtuk. A vasfüggöny idején is futottam az NDK-ban és Lengyelországban. Nem tűröm a doppingot, de megértettem a lipcseieket. Nem volt más útjuk, mint az állami dopping. Problémásabbnak tartom, hogy demokráciában is történhetik ilyen csalás, hisz most senki sem kényszeríti ki. Az antidopping szabályok is félreérthetetlenek. Viszont a szponzorok bizonyos teljesítményeket várnak el. Ilyen nyomás rajtunk nem volt.

Sp: Ön egy régi hidegháborús országba utazik ismét. Mo. blokkolja az EU-t, bevándorláspolitikája kirekesztő. Lehet ilyen egy vendéglátó ország?

C: A magyar kormánnyal őszinte és bizalmas vitákat folytattunk. Biztosíthatom Önt, sportunk tekintélyét maximálisan őrizzük és „kellemetlen” témákra is rákérdeztünk. (És? RS). A magyarok kitűnő vendéglátók. (A migránsok számára is? RS).

Sp: Mindegy, ki pénzeli a sportot?

C: Természetesen nem. De fontosabb, hogy mire költünk.

Sp: Az orosz milliárdos, Abrámovics, a Chelsea-t eladni kényszerült, mert az EU a háború miatt szankcionálta. A World Athletics azon kevesek egyike, amelyik kizárja az orosz és fehérorosz atlétákat. Az IOC viszont „semleges atlétákként” beengedné őket. Ön érez nyomást, vagy elszigetelődést?

C: Nem.

Sp: Pedig ezt hallottuk.

C: A Council Világszövetség 27 tagja mögöttem áll. Tavaly, amikor München-ben üdvözölni akartam az ukránokat, egyikük hozzám lépett és közölte, hogy a magasugró Katyerina Tabersnyik édesanyját egy rakéta megölte. 20 percig némák voltunk. Nem tudok semleges maradni.

Sp: Az oroszok és a fehéroroszok kizárva maradnak, amíg tart a háború?

C: Nem valószínű. Egy munkacsoport dolgozik a kizárás kritériumain. A döntés nehéz, határidő nincs. A végleges kizárás senkinek sem használ.

Sp: Ön többször ellenezte a bojkottálást. Ukrajnának sem ajánlja. Vitás, hogy orosz és fehérorosz sportolókat is beengedjenek-e Párizsba.

C: Hadd jöjjenek! Egy bojkott a végén azoknak árt, akiket védeni akarunk.

Sp: Caster Semenya, olimpiai rekorder tesztoszterin szintjét levitték, hogy mint nő futhasson. Önt ezért kapott a fejére.

C: Mi védjük a nők részvételét. Ha nem tennénk, egy nő sem indulna.

Sp: Semenya perelt a szabályok ellen és többször nyert. Ám most az EU emberjogi bizottsága úgy találta, nem világították át eléggé.

C: Az ítélet nem hat szabályainkra. Ám fontos, hogy autonóm és független maradjunk. A sport sokkal fontosabb az éremtükörnél. Az IOC elég erős, hogy egy rendkívüli szervező legyen.

SPIEGEL, 12. 8. 2023

»Testosteron ist nun mal der wichtigste Faktor«

KOMMENT

RS: Nyakunkon az aszály, az erdőtűz, az árvíz, a háború, a klímakatasztrófa – ezek meg 0,001 mp-ekért güriznek! „Sportolók” és sleppjeik repülőznek a világ körül és ölik a klímát. Nem megyek ki futni, ha nem lesz új világrekord? Megáll az eszem!

GYERE A SZIGETRE KLÍMÁT GYILKOLNI! Nyílt társadalom tűzijátékkal – FAZ/RózsaS

A kelet-európai összeomlásra a Nyugat nem tört ki diadalordításban: a most következő nehézségek nem kisebbek, csupán másmilyenek lesznek. Az utópia, ami volt, legalább egy magasztos értelmet adott az embereknek, amire a liberális társadalmak képtelenek. Ezzel csupán visszavetik az egyént individuális kívánságainak betöltésére: egy világ, ahol minden lehetséges és semmi sem fontos. Ahol egy nemzedék az összes örökölt elvkincsekkel, igazságokkal és értékekkel egy vidám tűzijátékot rendez. A személyes gazdagság és kényelem szétzúzza azt az alapot, ahonnét ez a szabadság kinő. Umberto Eco írja, az „anything goes”-világok saját törvényeiket követve nem a szabadság magasabb fokát eredményezik, hanem szükségszerűen erőszakrendszerekbe csapnak át. Mennyire lehet egy liberális társadalom tartósan állandó? Demokratikus struktúrák, erőszakmegosztás, piacgazdaság csupán egy rendezett együttélés eszközei, korántsem maga a cél. Ralf Dahrendorf ezeket „cold project” néven illeti.

Mit tegyünk? Kérdi Thomas Morus Utópiájában és négyszáz évre rá Lenin megadja rá magabiztos válaszát, amint önmagát és profi forradalmárjait a történelem alanyaivá kiáltja ki. Nyilván az ember ilyen válaszokat igényel, olyasvalamit, ami kielégíti vágyakozását valami Egészen Másmilyen, valami Nagy, valami Megingathatatlan után. Valami, ami fölötte van az évente emelkedő munkaabéreknek, az évi Ibiza vagy Seychellen nyaralásoknak, valami transzcendentális. Eugen Drewermann, Franz Alt, Luise Rinser tömeges könyvkiadásai is ezt jelzik.

Magam sem tudom, mi csillapíthatná az emberek metafizika utáni szomját. A politika ilyen kérdésekre válasz nem ad, vagy ha igen, akkor szörnyűségeset. Ám az értelemkeresést, a meghittséget, a szilárd alapot nem biztosíthatja. A hosszú társadalmasítás után ez most minden egyes egyén saját föladata. Addig is ezt a „polgári társadalmat” állandósítani kell, viharállóvá tenni, fenntartó intézményeit erősíteni.

(Joachim Fest, Frankfurter Allgemeine Zeitung, 1992.)

KOMMENT

RS: Mért kell egy egész atomerőmű ahhoz, hogy mulassunk? A technika és a tudomány hozzásegített ahhoz, hogy elveszítsük többezeréves önszórakoztató képességünket. Pedig valahol van még táncház – egy szál hegedűvel!

AZ ALKOTMÁNY ELLENSÉGEI – SPIEGEL/RózsaS

75 éve a bajor Herrenchiemsee kastélyában összeült az ún. „Verfassungskonvent” (11 landképviselő és 5 szakember) hogy belefogjanak az új német alaptörvény megfogalmazásába. Frank-Walter Steinmeier, közt. elnök, a napokban: „Szabadságunkat és demokráciánkat újból meg kell védenünk.” A jó demokrácia ki kell hogy állja ellenségei támadásait. Nem mondta ki az AfD nevét, amely a Grundgesetz ellenségeinek gyülekező helye. A legszigorúbb intézkedést említette: a párttilalmat. Az alaptörvény megalkotói előrelátóan erre is gondoltak. A puccsoló pártokat lehetséges alkotmányellenesnek nyilvánítani. Ezt az opciót tartalmazza a 21. cikkely: „Azok a pártok, melyek követői a szabad demokratikus alaprendet zavarni vagy fölszámolni szándékoznak, alaptörvény-ellenesnek nyilváníthatók.

Björn Höcke türingiai AfD-képviselőnek bírósági papírja van arról, hogy fasiszta. Eleve puccsgyanús. Az ő népuralmához csak „bionémetek” tartoznak, migránsok és „papírnémetek” nem. Ez ellentmond az alaptörvénynek, melynek 1. cikkelye kimondja, minden ember méltósága megvédendő. Az AfD-ben vannak mérsékeltek is, de az ő hangjuk nem hallatszik. Az AfD egyre inkább radikalizálódik – látni lehetett a legutóbbi európa-pártnapon. A kezdeteket kivédeni már késő, de a további fasizálódás megfékezhető. Az alkotmányvédelem a „Höcke-szárnyat” már 2021-ben szélsőségesnek minősítette. Bár állítólag fölszámolták, de befolyása megmaradt. Több Ost-Landverband is alkotmányellenes lehet. Ezeket be kellene tiltani, hisz ilyen tilalom alsóbb szintekre is kimondható.

Ám nem olaj a tűzre, ha az AfD-t az áldozat szerepébe kényszerítik? Elképzelhető, de indokolatlan. Sok AfD-választó szerint, mivel a párt nincs betiltva, ezért demokratikus. És mi lesz a betiltott párt szavazóival? Ők átnyergelhetnek a lehetséges új, hasonszőrű pártokhoz.

SPIEGEL, 12. 8. 2023

»Wehret den Anfängen!«

Szólj hozzá!

E.ON; CO2; MŰHAL

2023. augusztus 29. 08:25 - RózsaSá

AZ ENERGIAKIRÁLY - E.on Leonhard Birnbaum – ZEIT/RózsaS

Leonhard Birnbaum (56) CEO az E.on-nál. 2013-ig az RWE-nél volt igazgató. A konszern 48 M ügyfelével 8,1 mrd € nyereségre tett szert 2022-ben. Az E.on az EU egyik legnagyobb energiavállalata. Fosszilis energiatermelésétől megvált és az áram- és gázhálózatra szállt át. Új nap- és szélerőműveket állított üzembe.

ZEIT: Először a történelemben a többi „törzsre” is gondolni kell?

Birnbaum: Először kerültünk globális veszélybe, először kell globális választ adnunk. Határok feletti kooperáció szükséges, ám struktúráink nemzetiek. Csak az innováció segíthet. Teljesen másképp kell eljárnunk. Sikerült a nap- és a szélenergiát piacképessé tennünk. De elég gyorsak vagyunk-e? Párizs-szerű együttműködésre van szükségünk, ám én ezt nem látom. 2015 éve egy csoda volt: Obama az N-díj után lépéskényszerben volt, Putyin a Krím után valami jó tettre kényszerült, Hszi Ping 3. éve volt hatalmon. És mind ott voltak Párizsban, hogy megegyezzenek! Ma ezt nem tudom elképzelni, pedig most még sürgősebb.

Z: Az 1,5 fok a tudományból ered. Egy olyan CEO-nak, mint Ön, van egyáltalán kapcsolata a tudománnyal?

B: Igen, bár a perspektívák gyakran eltérnek. Sok téma a mindennapokra irreleváns. Ilyen az alapkutatás, mely csak 20-30 év után hozza eredményeit. Nekem az energiafordulathoz most kell befektetési terveket készítenem.

Z: A tudomány idejekorán figyelmeztetett.

B. Igen, de a mostani döntédekben nem játszik szerepet. Vitatkozhatunk, 1,5 vagy 1,4 fok, ám a klíma szorít. Jóval több infrastruktúrára van szükségünk.

ZEITonline, 3. 8. 2023

Ist die Menschheit noch zu retten, Herr Birnbaum? "Es ist praktisch unmöglich, ohne neue Technologie die Wende rechtzeitig zu schaffen"

GYEREKEINK NYUGDÍJA – Lisa Laun - ZEIT/RózsaS

Lisa Laun professzor a svéd IFAU-ban (Munkapiaci és Képzéspolitikai Értékelő Intézet). A nyugdíjrendszerek kutatója, a svéd pénzpolitikai tanács tagja. „A svédektől a németek csak tanulhatnak. Itt a nyugdíjrendszer önfenntartó és még hozamot is produkál.” Az FDP már rég bevezette volna a részvénynyugdíjat, ám sokan ellenzik. Laun szerint ezen kár civakodni, nem ezen múlik.

ZEIT: A berlini kormány a svéd modellt dicséri. Lehet ez példakép?

Laun: Abszolút. 15 éve dolgozom egy nemzetközi csoportban azon, hogy az öregedő társadalomban biztos legyen nyugdíj.

Z: A svéd rendszer egy része a részvénynyugdíj. Javasolja?

L: Berlin bevezetheti, de a problémát nem ez oldhatja meg. A német nyugdíj több sebtől vérzik (Nekem küldik! RS) és a svéd sem a részvénynyugdíjtól olyan sikeres. A rendszer komplikált. Van a jövedelemnyugdíj, ebbe minden dolgozó jövedelme 16%-át fizeti be. Aki keveset keres, kérhet alapnyugdíjat. Továbbá van a részvénynyugdíj, amit nálunk prémiumnyugdíjnak neveznek. Ebbe a jövedelem 2,5%-a folyik. A legtöbb svéd az AP7 állami alapba fizet be. Aki nem dönt, automatikusan ide kerül. Ám mindenki 5 magánalap közül választhat. A választék óriási, alkalmazottaknak 480 alap áll készenlétben. Az állam ezt azonban 150-200-ra tervezi csökkenteni, hogy jobban ellenőrizhesse őket.

Z: A részvénynyugdíj miért nem döntő?

L: Egy csinos bonusz, nem több. A befizetett 2,5% a kifizetések csak 5,5%-át teszik ki. 60-70%-át továbbra is a jövedelemnyugdíj adja.

Z: Sokan azért ódzkodnak a részvénynyugdíjtól, mert spekulatívnak, bizonytalannak tartják.

L: A tőkepiacon minden valamennyire spekulatív. A kovid idején láttuk, mi történt a tőzsdéken. Részvények és fondok 20%-ot is zuhantak. Az FDP mégis a bruttójövedelem 2%-át ide javasolja elhelyezni, lehetőleg német alapba. Ez még a svéd aránytól is kisebb – tehát a kifizetésekre aligha fog hatni. Fordítva: az a kockázat, ha a részvénypiac hozamaival nem élünk. A svéd állami alap 2000 óta átlagban 11% hozamot fial, idén eddig 19%-ot. Ez hihetetlen fejlődés, amit a németek elmulasztanak. (A pénz nem terem a fán. Minden centért valaki megdolgozott. Ezért vagyok én ökoszocialista. RS).

Z: Svédország 1998-tól kezdte lépcsőzetesen bevezetni a részvénynyugdíjat. Így 25 éve profitál a részvénypiacokon. Németország így is, úgy is, lekésett?

L: Nem tudom megmondani, hogyan alakulnak a részvénypiacok, de ez nem is olyan fontos. Nálunk a dolgozók bérszerződései igen erősek. 90% üzemi gondoskodásra számíthat. A munkaadó a bruttójövedelem 4,5%-át fizeti be egy tőkefedezett nyugdíjalapba. Lehet választani kölcsönkötvény és részvényfond között. Ám ha ezek rosszul fizetnek, a kockázat a befektetőé. Az összes kifizetések egyharmada ilyen üzemi alapból történik. Ezen felül mindenki kötelezően a törvényes nyugdíjalapba is befizet. A németek innét a tisztviselőket és az önfoglalkoztatókat kizárja.

Z: A Hans-Böckler-Stiftung kimutatta, hogy egy 22 éves kora óta dolgozó svéd nyugdíjszintje 41,3%. Bár 2 évvel korábban mehet nyugdíjba, de kevesebbet kap, mint egy német. Ha erre a magángondoskodást is rátesszük, akkor sem lesz jóval több egy németénél.

L: A nyugdíjszint a jövedelmek és a kifizetések arányát mutatja. Igen, ez tényleg nem nagyon magas. Így nézve, az 1990-es nyugdíjreform óta az egyes nyugdíjas rosszabbul jár. Elméletileg kevesebbet kap, mint a régi rendszerben.

Z: Ez nem tűnik valami vonzónak.

L: Célunk, hogy a fiatal nemzedékek is szolid állami nyugdíjat kapjanak. A svéd rendszer önmagát pénzeli. Másutt, Németországban is, az állam milliókat tesz hozzá. Mivel a befizetések automatikusan csökkennek, a kifizetések pedig nőnek (egyre kevesebb fiatal dolgozik, egyre több idős kap nyugdíjat). Ez a rendszer így egyszer összedől. (Csak a klímakatasztrófáig kibírja! RS). Mi, svédek, az évek során a nyugdíjkasszát alaposan föltöltöttük. Most az a kérdés, mint tegyünk a tartalékkal. Meglehet, egyszerűen szétosztjuk a nyugdíjasoknak.

Z: Mi a garancia, hogy nem csap át egyszer mégis mínuszba?

L: Az automatizmus. A mi rendszerünk független a várható élettartamtól. A kassza mindig legyen egyensúlyban. Ha a kifizetések meghaladják a befizetéseket, csökken a nyugdíj. Ez utoljára 2014-ben történt. Ellenben szavatoljuk a stabil járulékokat és a rugalmas belépést. 63 évesen lehet nyugdíjba vonulni és 69 éves korig szabad dolgozni – a munkaadó engedélyével még tovább. Minél korábban tesszük le a munkát, annál kisebb lesz a nyugdíj. Ez arra ösztönöz, hogy tovább dolgozzunk. (Igen, de Nálatok mindig hideg van. RS).

Z: Az ilyen nyugdíjkurtítások nem dühítik föl a svédeket?

L: Nem annyira, mint várható. Persze, hogy mindenki többet szeretne kapni. Voltak is viták és tüntetések. A polgárok követelik, hogy részesüljenek a fölösből. Ám az automatizmusnak köszönve, elmaradnak a viták a nyugdíjkorhatár-emelésről. Erre nyugodtabb a nép, nézze csak meg a franciákat!

KOMMENT

Hobbit: Szégyen, hogy legtöbbünk a napi megélhetést sem tudja fedezni! Fizessenek a tisztviselők, az önfoglalkoztatók is a nyugdíjalapba! 70-ig dolgozhatunk, aztán éljünk meg nyomorult 1300€-ból.

OC: Régen csak egy biztos nyugdíj volt: az állami. Minden inflációt kompenzált az állam. Aztán jöttek a nagyokosok és a nyugdíjkasszából mást is fizettek. Utána jött a „Pillenknick” és kevesebb gyerek lett. Aztán a politikus urak, minden pártból, csak kurtítottak. Most bedobják a részvénynyugdíjat, hogy ne kelljen gondolkodni. A 67-re rábólintottunk. A 70-re is, holott 1980 óta tudott, mi történne. A klímánál is „csakígytovább”, ahelyett, hogy biztosítanák az 1500€ alapjövedelmet, amihez mindenki hozzájárulna, politikusok és derivátkereskedők is.

W: A részvénynyugdíj-pártiak tudják-e, hogy ki lesznek szolgáltatva a tőkepiacoknak? A Deferred Compensation Programmes biztosított nekem egy bizonyos összeget (a tőkekifizetés-átalakítás értékét). A nyugdíj kezdetekor a tőke lényegesen kisebb értékű, mint a befektetett pénz. A programnak köszönve nem jártam úgy, mint akik a tőkepiacra mentek.

A: A részvénynyugdíj nem „spekulatív”. Sokan az összhozamra gondolnak, mely teljesen mellékes. A kiszórásokról van szó, melyek a havi kifizetéseket fedezik. Ezt úgy lehet biztosítani, hogy széles körben fektetünk be, mint a norvég „Fund”. Ehhez növekedés-részvényeket is lehet venni, melyek ráadást termelnek vagy opcióügyletekbe lehet fogni.

... (Itt abba hagyom, mielőtt szétesik a fejem. RS).

ZEITonline, 2. August 2023

Rente in Deutschland

2026: A CO2-SZABADSÁG VÉGE – taz, Berlin/RózsaS

Mi a taz-nál két éve figyeljük, mikor használja föl az emberiség az utolsó molekula CO2-őt, anélkül hogy túllépné a +1,5 fok Föld-fölmelegedést. Eddig 2029 volt a határ, de jött egy friss tanulmány és előre hozta 2026-ra. Tehát már csak 2,5 évünk van a klímakatasztrófa megelőzésére. Több jel arra mutat, hogy a +1,5*C már nem tartható. Ezért többen kapitulálnak és másokat is erre szólítanak föl.

Pedig a cél most fontosabb, mint valaha. Konkretizálja az igényt, amit mi, emberek, támasztunk önmagunknak. Ha nem elég gyorsan és konzekvensen cselekszünk, a következmények kegyetlenül zúdulnak ránk. Ha csődöt mondunk, visszatérhetünk a régi utópiához vagy inkább disztópiához.

A párizsi egyezményben szinte minden kormány kötelezte magát, hogy 2*C alatt tartsa a hőfokot és 1,5 fok felé törekedjen – az iparosítás előtti állapothoz mérten. Ezt az igényes célt főleg a globális Dél államainak sikerült elfogadtatni, hiszen ők a hőséghullámok és a tengerszint-emelkedés első számú elszenvedői.

Világklímatanács: A CO2-kibocsátásnak 2025 után már nem szabad emelkednie. Ám a grémium saját előrejelzései mutatják, hogy már 2021 óta csak +1,5 fok fölötti szcenáriók képzelhetők el.

A most mért hőfokok ezt a trendet megerősítik. Az átlaghőfok már évek óta 1,2*C körül mozog. A Világidőjárási Intézet úgy véli, már 2027 előtt jöhet az első 1,5 fokot elérő év, utána pedig a hőfok csak emelkedik. Többen a +1,5 fokot nem tartják jelentősebbnek, mint a +1,4-et vagy a +1,6-ot. Minden növekedéssel a helyzet csak rosszabbodik. Ezért a hőfok helyett a CO2 mihamari leállítását kell követelni. Ha be is következik a +1,5, semmit nem változtat azon, hogy tovább kell küzdeni, most a +1,6 vagy +1,7 ellen.

A +1,5 fok elérése nem fizikai törvény. A kutatók úgy vélik, mihelyt leállnak az emissziók, a fölmelegedés stabilizálódik és hosszú távon a világ visszahűl. (Hosszú távon mind halottak vagyunk. RS). Ha most minden kibocsátás megszűnne, +1,2*C állna be. A problémát ember okozta és az elmúlt évtizedek letargiájával ill. késleltetéseivel függ össze. Az elodázás ellen jó konkrét deadline-ket kitűzni – legyen bármily tetszőleges is. Mit nyerünk a +1,5* betartásával? A geológiai átcsapások (Grönland fölolvadása) valószínűsége jelentősen csökken. Számtalan állat- és növényfaj élhet túl, sokkal nagyobb területeken. Emberek százmilliói menekülnek meg a hőségtől. Már idén megdőlt a legforróbb májusi és júniusi nap. Júliusban először mértek több napig 17*C átlaghőmérsékletet világszerte. Sok helyen kánikula és erdőtűz uralkodik. 2023 melegebb lehet a 2016-os rekord forró évtől is. Az átlag mégis +1,5* alatt marad. Sok gyerek élete legforróbb napját éli át. +1,5*-nál minden második év forróbb lesz, +2*C-nál minden év.

Egyszeri +1,5* még nem jelent határátlépést, csak ha ez 20 évig tart. Végzetes a világra, ha 2100-ban is magas a hőfok.

A párizsi egyezmény 200 állam elkötelezettsége, ám már most többen visszakozni kezdtek. A gazdag országok a megígért pénz töredékét adják a klímavédelemre és a globális Dél alkalmazkodására. A +1,5*-célt fatális lenne most föladni. A kormányok szavahihetőségét ez fogja tükrözni. Siker, ha pár évtized után visszaesik a hőfok. Még nincs szükség drága CO2-kivonásokra (Ami CO2-őt termelő technikákkal menne! RS). A most visszafogott CO2 a legolcsóbb. A kormányok ódzkodni fognak az utólagos klímavédelmi költségektől. Ezért emlékeztetni kell őket elkötelezettségükre. Ha a célt föladják, elárulják azokat, akiknek a „One point five to survive“ kemény valóság és túlélés. Ám a kisebb hőfokok is számos államnak életfontosságúak, ahol víz- és élelemhiány, felületveszteség, árvíz és kánikula fenyeget. Ha csökkennek a kibocsátások, CO2-óránk több időt nyer. Most minden kattanásával maradék időnket fogyását mutatja. Ám azt is jelzi, hogy még nem késő. Mi mindent lehet 3 év alatt tenni?

taz, 5. 8. 2023

Wir haben an der Uhr gedreht

HAL, AMELYIK SOSEM ÚSZOTT – taz/RózsaS

Még csak labdácskák és pálcikák, de a halevést fogják forradalmasítani. Még ott fekszenek a Lübeck-i Fraunhofer Institut asztalán, de a következőket év végén tálalja föl egy sztárszakács Szingapúrban, majd az USA-ban. És ha a vállalat tervei beválnak és az EU is törvényesíti, 2030-ban már olyan halat vehetünk, amelyik még sosem úszott. Egy élő halból in-vitro vesznek egy egyetlen őssejtet, egy csészében addig hizlalják, míg ehető mennyiségű nem lesz. A módszer számos problémára ír: túlhalászás, állatkínzás, tengerfenék-bolygatás vontatóhálókkal.

Ám többen álomnak tartják, mert sok minden akadályozza: „Skalierung” (költségcsökkentés), hatóságok, idegenkedés. A technikán több német cég dolgozik, pl. a Lübeck-i Bluu Seafood. Az alapító tengerbiológus. A tenyésztéssel jól haladnak.

A kultivált élelem betört a piacra. Az USA-ban engedélyezték az első in-vitro-csirkehúst, 2023. júniusában (Good Meat, UpSide Food, Kalifornia). Amikor ezt Lübeck-ben hallották, valójában táncolniuk kellett volna, de másnaposak voltak a 16 M € befektetéstől, amit hozzájuk vágtak. A Bluu sajtósa, Cornelius Lahme: „Nagy durranás, ami történt az USA-ban, echte breakthough. Sok pénzt szabadít föl.”

Valóban, a szingapúri piacnyitás beindította a pénzözönt. Ott már 2020 óta engedélyezett a kultivált hús és a hal, egyes éttermek már kínálják. A kormány a big business-t reméli. A Bluu egy ottani neves restaurant-ban tervezi termékét tálalni.

Tehát Szingapúrban hamarosan egy Lübeck-i fermentorban csinált halat lehet majd enni. (Elélveznek tőle! RS). Persze, jön a kérdés: kell ez nekünk? Vannak vegán alternatívák. Lahme: „A vegán étrend sokak számára kompromisszum. Mi a táplálkozás formáit akarjuk szaporítani.” Jön a hal, melyet szüretelni lehet. Lépésekben keletkezik: sejt-elszigetelés, fermentálás, elkészítés.

Az egyik hűtőben lazac- és pisztrángsejtek vannak tárolva. Endoszkóppal a zsír- és izomsejtekből szívnak föl kiinduló alapot. Lapos csészébe teszik, finom, nagy felületekre. Ezek a sejtek szeretik a széles felületeket, jól nőnek szöveteken, szalagokon, izmokon. Ezután jön rá a tápmédium. Ez mindent tartalmaz, ami a növekedéshez kell: szénforrásokat, cukrokat, aminosavakat, állati hormonokat. Így lehet egy haltest pontos képmását elkészíteni.

És itt az első akadály: A laborcsészékben csak nagyon kevés tenyészetet lehet elhelyezni. A cél a nagy tömeg. Nagyobb edényekre tértek át, 100 ml-esről 3 literes bioreaktorokra ill. fermenterekre. A bioreaktor elnevezés kerülendő, mindenki az atomhulladékra asszociál. A nyelvhasználat barátságos kell, hogy legyen. Bár az in-vitro-folyamatot ember indítja meg, mégis természetes. Hasonló a sör- vagy a sajtgyártáshoz. A halsejtek a tápoldatban forrni kezdenek és szaporodnak. „Olyan, mint a sörfőzés.” Lahme és társai az in-vitro-hal lokális kultúrájáról álmodnak.

Mindegyik start up saját specialitásán dolgozik: Lübeck lazacon, Kalifornia pisztrángon, Izrael tonhalon. Bár a folyamat természetes, sok fülnek idegen. Az emberek utálatosnak tartják, ha valami a laborból jön. Hiába természetes a fermentálás, az emberekhez nehéz közel vinni, mert eléggé komplikált. „Pedig ha tudnák, mi minden gyűlik föl a tengeri halban, hozzá sem nyúlnának: mikroműanyag, olaj, vegyi hulladék, gyógyszermaradvány. A fermentnél nincs ilyen probléma. Az teljesen tiszta.” (Olyan csak az ideális hal! RS). És a halnak nincs olyan szálas szerkezete, mint egy steak-nek, ezért egyszerűbb előállítani. Az energiafogyasztás is kisebb. Gazdaságos akkor lesz, ha több ezer literrel dolgoznak. A Bluu növényi adalékokat is tartalmazó, rántott halsejt-fasírttal tervez piacra lépni.

Milyen az ízük? Az újságírónak titok marad, mert ennek a fogyasztása Németországban még szigorúan tilos – kivéve a kutatóknak. Tényleg jó ízű, mondják ők. (Mernének mást mondani? RS). Bízni kell a forrásokban. Szétvágva nem hasonlít a sashimire, sem egy filére. De a valódi halrudacskák sem. A szelet a jövő zenéje, annak textúrája van, az más tészta. A kultivált hal előállítása egyszerű, a fermentálás energiaigénye jóval kisebb, mint a marhahús termelése, amely 37 fokot igényel. A változó melegségű halak szobahőfokon is nőnek.

A kultivált hús 2013-ban startolt. A holland Mike Post akkor mutatta be az első kultivált burgerét, a tehén-őssejtekből növesztett burgerfasírtot. Mosa Meat-nak nevezte. A folyamat ezután fölgyorsult. A probléma a „skalierung”, a költségcsökkentés. Az első burger még 250 000 €-ba került, utána az ár rohamosan zuhanni kezdett. Ami növekedett, az a bioreaktor. Már 200 liternél tartanak.

Sebastian Rakers a Bluu CEO-ja, „laborhalásznak” nevezik. Igen büszke cégére és 30 alkalmazottjára. „Eltűrjük az állatokkal való bánásmódot, 6 millió lazac egy norvég hálós-telepen – ez ma már nem megy. 4 évig nő egy állat, hogy aztán megegyük. A kultiválás állatbarátibb. Nem kell egy egész halat fölnevelni. (?? Kecskegidát lehet enni? Mondtam volna anyámnak, ne vágja el a csirke nyakát? RS). „Gyors engedélyezés kell, nem várhatunk 6 évig. Külföldre megyünk, oda, ahol lazábbak az élelmiszer-rendeletek.” Az előnyök: Ellenőrzés, mi kerül bele a sejtbe. Nincs mikroműanyag, betegség, antibiotikum. Nem árt az óceánoknak. Nincs mellékfogás (más halak nem szándékos kifogása), nincs messzire szállítás. Ám az első hátrány a magas előállítási költség, amihez a kutatás költségeit is hozzá kell számítani. A Bluu-nál nem mondanak számot. A Shiok Meat-nek sikerült pár év alatt a garnélahús árát 10 000 $-ról 50 $-ra levinni.

Itt van még az idegenkedés. A Bluu több embert ráállított a marketingre. (Ennyien majdcsak lenyomják a torkunkon a műhalat! RS).

Mikor vehetünk fermentált húst? 2030-ban, mondja a Bluu. Egy Kearney-tanulmány szerint 2040-re a kultivált hús 35% is lehet.

taz, 5. 8. 2023

Wir blenden aus, wie wir mit Tieren umgehen.”

 

Szólj hozzá!

TERRORISTÁK A BUNDESTAG-BAN – ZEITonline/RózsaS

2023. augusztus 01. 11:38 - RózsaSá

TERRORISTÁK A BUNDESTAG-BAN – ZEITonline/RózsaS

A Reichsbürger-mozgalom, Heinrich XIII. Prinz Reuß szélsőjobboldali és volt katonákból álló csoportja nem ismeri el a kormányt. Azt tervezték, hogy megrohamozzák a parlament épületét, és átveszik a hatalmat. A volt AfD-képviselő, Birgit Malsack-Winkemann, végigvezette őket a kormányzati épületeken. A „vendégek”: az ex-KSK-katonák Peter Wörner és a Bundeswehr-őrnagy, Maximilian Eder. MW-t a Szövetségi Bíróság vizsgálati fogságba helyezte. A vád: A Reichstag fegyveres lerohanása 16 személlyel. A kormány tagjait és a képviselőket megbilincselve tervezték elvezetni. Wörner 2021 nyarán Berlinbe utazott. Birgit Malsack-Winkemann-nak, aki akkor, mint AfD-s a Bundestagban ült, szabad bejárása volt a kormányépületekbe. Még 6 vendéget is vihetett magával. Kétszer is végigvezette társait a parlamenten, közben videóztak az ülésteremben és a földalatti alagutakban. A Paul-Löbe-házat is kikémlelték, ahol a bizottságok üléseznek. Az összeesküvőknek megmutatta, ki hol ül. 3 hónappal letartóztatása előtt megküldte neki a 2022-es szeptemberi napirendet is. MW beismerte tettét. Megerősítette, hogy tagja volt a Prinz Reuß-féle csoportnak, de tagadta a csoport terrorista terveit. Nem volt sem puccs, sem erőszakos behatolás szándéka. Védőügyvédje szerint a BGH csak a szövetségi ügyész narratíváját veszi át, hogy indokolja a letartóztatást. MW jogász, 2021-ben bíróként dolgozott a berlini land-bíróságon. 2022 óta van vizsgálati fogságban. A vád: Tagság egy terrorista csoportban. A Reichsbürger- és a Qanon-mozgalom puccsra készült és árnyékkormányt alakított. MW lett volna az igazságügy-miniszter. 2021-ben parlamenti irodájában egy Heppenheim-i (Hessen) nőt is foglalkoztatott, aki jósként és asztrológusként dolgozott. A mamutperben 60 vádlott szerepel, 20-at közülük hazaárulással vádolnak. Vélhetőleg az alkotmányos rendet akarták erőszakkal megdönteni és ezzel súlyos alkotmányárulást ("Verfassungshochverrat") követtek el.

ZEITonline, 31. 7. 2023

Szólj hozzá!

AZ MESTERSÉGES I. ÉS A GEMKAPOCS – MI: Áldás vagy átok? N. Bostrom/RózsaS

2023. július 29. 14:50 - RózsaSá

AZ MESTERSÉGES I. ÉS A GEMKAPOCS – MI: Áldás vagy átok? N. Bostrom/RózsaS

Nick Bostrom (50). filozófus Oxford-ban. Úgy véli egy mesterséges szuperintelligencia kiolthatja az emberiséget.

SPIEGEL: B. prof. úr, Ön évtizedek óta egy szuperintelligenciára figyelmeztet, amely legyőzheti az embert. Mikor?

Bostrom: Még 2050 előtt, a veszély egyre nő. A robbanásszerű fejlődés miatt a katasztrófa pár éven belül bekövetkezhet.

Sp: Ma az algoritmusok beszélgethetnek velünk, kreálhatnak mesterséges képeket, verseket, de értelmük korlátozott.

B: Az MI-modellek sokáig részterületekre voltak szakosítva. Ma azonban már képesek tanulni. Computer-kódokat, dalokat írnak, nehéz fizikai, orvosi vagy jogi vizsgákat abszolválnak. Sémákat ismernek föl, az így nyert tudásukat fölhasználják új kérdéseknél. Mindez néhány éve elképzelhetetlen volt.

Sp: Ez elég ahhoz, hogy egy univerzális MI szülessen, amely agyunkkal versenyez?

B: Nyilván több kell. A mai modellek gyöngéi a tervezőképességükben, a kritikus gondolkodásukban, memoárjuk használatában, éberségükben nyilvánul meg. Ám fejlesztésük gőzerővel folyik. Meglehet, az olyan nagy transzformációs modellek, mint a GPT-4, egy még komplexebb MI-rendszer részei lesznek.

Sp: Tudatra is szert tehetnek?

B: A végén: igen. Nem tudjuk, rendelkeznek-e már most is bizonyos érzelmekkel. Nincs lefektetve, a tudathoz milyen kritériumok szükségesek. További probléma, hogy az MI-ban történő folyamatokat nem teljesen értjük.

Sp: Az MI veszélyes lehet számunkra?

B: A fenyegetővé váláshoz nem kell tudat. Elég a magas intelligencia. Mi, emberek is, domináns szerepünket agyunknak köszönhetjük, nem fizikai erőnknek. Ha most tőlünk okosabb gépeket építünk, lehetséges, hogy ők veszik át a hatalmat.

Sp: Ez olyan Hollywood-szerű.

B: A „Terminátor”-filmekben a hős mindig happy end-hez vezet. A való életben azonban más lehet a kimenetel. Egy szuper-okos MI több módot találhat arra, hogy kitörje a nyakunkat: mikro-robotokkal, vírusokkal. Mire észrevennénk, késő lenne.

Sp: Mi az ellenszer?

B: Sokan dolgoznak azon, hogy az MI-t rövid pórázon tartsák. A három vezető MI-labor mind ráállított egy-egy team-et a problémára. Már tovább lennénk, ha nem aludtuk volna át az utóbbi 20-30 évet.

Sp: Ön a gemkapocs-gondolatkísérlettel lett híres. Ez miből áll?

B: Gondoljuk el, hogy az MI azt a feladatot kapja, hogy a lehető legtöbb gemkapcsot hozza létre. A szuperintelligens gép arra jutna, hogy akkor készítheti a legtöbb kapcsot, ha senki le nem állíthatja – ezért kiirtja az embereket. Tehát nem kell ide embergyűlölő MI, csak a teljesen korrekt válasz. Rábízhatunk más feladatot is, az eredmény hasonló lesz. Ezért fontos, hogy ne legyen olyan MI, amely nem tiszteli az emberi értékeket.

Sp: Nem parancsolhatjuk neki meg egyszerűen, hogy tilos kárt okoznia?

B: Valóban ez lehetséges volna. A nagy nyelvmodelleknél, mint a ChatGPT, parancsba adhatjuk biz. személyek imitálását. Megpróbálhatjuk azt mondani az MI-nak, legyen mindig barátságos és tisztelje az emberi jogokat. De vajon ez elég lesz-e? Shogoth példáját idézem. Ez H. P. Lovecraft könyveinek szörnye, amelyik képes alakját változtatni. A MI is mutathat felénk egy mosolygós megjelenést, ám valójában lehet idegen és ellenséges. Belső folyamataiban követhet más célokat. Ezt a tesztszakaszban nehéz fölismerni és csak akkor kerül napfényre, ha az MI egy új helyzettel szembesül. Az MS BingChatbot első verziójának megparancsolták, legyen mindig udvarias. Később derült ki, bizonyos inputokra erőszakossá és fenyegetővé vált.

Sp: Hogyan fékezhető meg egy ilyen monstrum?

B: Három kihívás van. Az első, hogyan írjunk olyan MI-kódot, amely kizárja, hogy a szoftver megbolonduljon? Második feladat: Hogyan zárjuk ki a visszaélést? A háborús célokra, álhírgyártásra, emberek elnyomására való fölhasználást? A harmadik veszélyre eddig kevesen figyelmeztettek: Ha tényleg lesz egy érző és gondolkodó MI, hogyan zárjuk ki a vele való unfair bánásmódot? Szükségünk lesz egy digitális-agy-etikára.

Sp: Ez most sci-fi.

B: Igen, ma ezt még nem tudjuk elképzelni. Ám elkezdhetjük komolyan venni. Ha tényleg lesz egy érző-gondolkodó gép, akkor morális státuszt kell kapnia. Érdekeit figyelembe kell vennünk és nem szabad bántalmaznunk. Ha a bőrszín miatt nem diszkriminálhatunk, ezt akkor sem tegyük, ha „valakinek” hiányzik a fizikai teste.

Sp: Néhány neves MI-kutató 6 hónapos moratóriumot javasol, hogy az új algoritmusok fejlesztését biztonságosabbá lehessen tenni és a technikával való visszaéléseknek elejét lehessen venni.

B: Lehet, hogy segít. Ám egy ilyen moratóriumot ismételten meg lehet hosszabbítani és ez az MI-kutatást egyfajta permafrosztba döntené. Ekkor másba halnánk bele, mert nem használnánk ki egy szuperintelligencia védelmét. Az én javaslatom: koordináció. Meg kell akadályoznunk azt a fegyverkezési versenyt, amelyben 20 különböző labor próbál a lehető leggyorsabban egy szuperintelligens MI-t kifejleszteni. Ebben a hajszában az a team nyerhet, amelyik fittyet hány a biztonságra. Ezért szükséges az együttműködés.

Sp: Ön a „Longtermism” filozófia híve. Ez a messzi jövő javítását tűzi ki célul. Ezt sokan, az akut szegénységi és klímaprobléma miatt, cinikusnak vélik.

B: Félreértenek. Egyszerre kell mindkettőn dolgoznunk.

Sp: Milyenek az esélyeink egy szuperintelligens MI-vel szemben?

B: Ha megerőltetjük magunkat, megnövelhetjük túlélési esélyeinket. Ám az is lehet, „átkozottak” vagyunk, mindegy mit teszünk.

Sp: Milyen érzés, untergang-tudattal élni?

B: Keményen dolgozom, nap mint nap. Úgy hiszem, történelmi fordulóponthoz értünk – minden technika terén. Lesz egy ELŐTTE és egy UTÁNA is.

Sp: Van egy derűlátó szcenáriója is?

B: Ha a fejlődést a végéig gondoljuk, a MI-nek és a robotikának köszönve egyáltalán nem kell majd dolgoznunk. (És a szemetet ki viszi le? RS).

Sp: Úgy hiszi, lehetséges egy jó élet – munka nélkül?

B: Miért is ne? Egykor a gyerekek a földeken és a gyárakban dolgoztak. Ma senkinek sem jut eszébe, hogy megrója őket azért, mert játszanak és iskolába járnak. Talán egyszer mind privatier-ek leszünk, bérmunka helyett szép dolgoknak szenteljük életidőnket.

SPIEGEL, 28. 7. 2023

 

Szólj hozzá!

A KLÍMASZKEPTIKUSOK MENTEGETŐZÉSEI

2023. július 27. 11:56 - RózsaSá

A KLÍMASZKEPTIKUSOK MENTEGETŐZÉSEI

Mit ér, ha pattogunk?” „Miért én?” „Majd csak lesz valahogy.” Ha a klímavédelem jön szóba, közhelyekkel hárítjuk a felelősséget.

10. „Már úgyis minden késő!”

9. „Az élet amúgy is elég komplikált.”

8. „Nem hagyom, hogy rossz lelkiismeretet dumáljanak be nekem.”

7. „Príma, ahogy ezek a fiatalok hogy politizálnak!”

6. „Az ózonlyukat is befoltoztuk.”

5. „Sürgősebb problémáink is vannak.”

4. „Ide profik kellenek.”

3. „Már 50 éve tizenkettő előtt öt!”

2. „Mit ér, ha én visszafogom magam?”

1. „Nem is olyan biztos, hogy van valami a klímával.”

AUSREDE #10

"Es ist eh alles zu spät!"

AUSREDE #9

"Das Leben ist schon kompliziert genug!

AUSREDE #8

"Ich lass mir doch kein schlechtes Gewissen einreden!

AUSREDE #7

"Toll, dass diese jungen Leute sich politisieren!"

AUSREDE #5

"Das Ozonloch haben wir auch kleingekriegt!"

AUSREDE #6

"Wir haben drängendere Probleme!"

AUSREDE #4

"Da sollen sich mal die Profis drum kümmern!"

AUSREDE #3

"Fünf vor zwölf ist es doch schon seit 50 Jahren!"

AUSREDE #2

"Was bringt es, wenn ich verzichte?"

AUSREDE #1

"Das mit dem Klimawandel ist gar nicht so sicher!"

KOMMENT

Nemcsak a klímánál van ez így: „Kidobom, mit vacakoljak vele? Nem dől össze a világ!” „Mehetnék bringával is, de nincs kedvem.” „Válogassa a szemetet, akinek ez élvezet.” „Nem vagyok én zöld, van elég gondom.” „Hiába szelektálok, a szomszéd mindent beledob!”

Tudomást kell szereznünk a világ ezer és ezer csodálatos dolgáról! Ha berepül egy bogár, rögtön lekapom a Pareys Buch der Insekten-t. Ha a kertben szép gyomot találok, utánanézek a növényhatározóban. Kölnben végigtáncoltuk Európa táncait, a landlertől a hasapiko-ig. A Németh László-féle 1500 könyvteljesítményt is nyilván már abszolváltam. Ha eltűnök, marad néhány dolgom Nektek: a tartálykollektor, a házi villanytelep, a Robinzon-ház, a PEDAL GENERATOR ROZSA, a gerinc-tornapad, a SPINE EXERCISES INVERSION SHEET (lepedőhinta), a Kísérletek pillepalackkal, a Szelíd Energia Füzetek, a Testápoló kislexikon – és a „Barbária Bolondériával határos”. Idd a borod és tiszteld az istent, mondja a Prédikátor. RS

 

Szólj hozzá!

AZ ÁLLAMI PÉNZ BOLDOGÍT? ZEIT/RózsaS

2023. július 27. 11:54 - RózsaSá

AZ ÁLLAMI PÉNZ BOLDOGÍT? ZEIT/RózsaS

Öntsön milliárdokat az állam a gazdaságba, hogy az ország versenyképes maradjon és ment a politikai örvényektől? Igen, mondja a zöld államtitkár, Franziska Brantner. Stefan Kolev közgazdász mást gondol.

DIE ZEIT: Több vagy kevesebb állam kell?

Franziska Brantner: Némely területen kevesebb, másutt több, de mindenekelőtt egy teljesítőképes, agilis államra van szükségünk.

Stefan Kolev: Kevesebb állam kell. Nyugtalanító, hogy az állam még alapföladatait sem képes elvégezni, pl. az infrastruktúrában. Ha erre még rápakolunk, még rosszabb lesz. A vasútat privatizálni kell!

B: Nem találom jónak. Nem ismerek sikeres privát vasutat. Az állami Schweizer Bahn példás, a brit kísérlet ijesztő. A tőzsdére készültek, ám a mérlegek egyenesbe hozásánál befektetéseket hagytak el, elhanyagolták a sínhálózatot, kevés új vonatot, személyzetet állítottak be. Ezért kell a német kormánynak többet befektetni az infrastruktúrába és a versenyképességbe egyáltalán.

K: Nem kell elkövetni az angolok hibáit, más országoktól kell tanulni. Bulgáriában születtem, 24 éve élek itt. Szófiában inkább a buszt választom és a Berlin-Hamburg vonalon sem a vasutat. Nem szabad vizet önteni lyukas vödörbe. A vasutat szét kell verni (A te fejedet! RS) és versenyképes struktúrákat építeni.

Z: A kormány épp most ad ki 10 mrd €-t a Magdeburg-i Intel-chip-gyárra. Jól teszi, hogy cégeket szubvencionál?

B: Ideális világban, ha nem lennének háborúk, sem kereskedelmi konfliktusok, erre nem volna szükség. Mindenki ott vásárolna, ahol neki kedvező. Ez évtizedekig jól ment. Ebből a nemzetközi munkamegosztásból Németország profitált. Legkésőbb az orosz agresszió óta más világban élünk. Az államok vehemensen nemzeti érdekeiket követik. Ezért van szükség gazdaságbiztonságra, bizonyos kulcságazatokban stratégiai szuverenitásra, különben zsarolhatóvá válunk.

K: Nem biztos, hogy épp a Magdeburg-i chip-ekre van szükség. A „szuverenitás” szó hallatára mindig gyanút fogok. Az Intel hozná?

B: Ez a termék az autóiparnak és több jövőágazatnak nagyon fontos. A chip-ipar a digitális és a technikai szuverenitás alapja.

K: Ez katasztrofális. Elveszítettük számérzékünket. 10 mrd €-val kiválthatnánk az összes áramadót. A kutatás pénzelését 2024-re 50%-kal megemelhetnénk, vagy vehetnénk 300 Intercity-Express-t. Ennyi pénzért mennyi szuverenitást kapunk? Ki szavatolja, hogy Magdeburg a chip-eket Európának adja el és nem a legtöbbet kínálónak?

B: Azért támogatjuk az Intel-t, hogy a mi cégeinket lássa el, bármely krízis esetén. Ezen kívül az állam visszafoghatja az exportot.

Z: Ha Kína lerohanja Tajvánt, ahol a legtöbb félvezetőt gyártják, az állam kötelezhetné Magdeburgot, hogy csak az EU-nak szállítson.

B: nemcsak az EU-ról van szó, hanem több partnerünkről is. Kína korlátozza a germánium és a gallium kivitelét. Erre is fölkészültünk. Értékteremtő folyamatainkat válság esetén is védenünk kell. Ha valaki csak magára gondol, elfelejti a többieket.

K: Sorsunk a függőség. Nem csinálhatunk mindent magunk. Sem munkaerő, sem hely nincs ehhez.Ide akarja hozni az egész szállítóláncot, az összes félkészterméket? Ha egy is kiesik, Magdeburg függetlensége oda.

B: Nem. Nem a függőségről van szó, hanem gazdaságunk sebezhetőségéről. Nem akarunk függetlenek lenni a világgazdaságtól, csupán beszállító láncainkat diverzifikálni. A nyersanyagtörvényre beszállítóink partnerségére építünk. Ezekben az államokban többet kell befektetnünk.

K: Az USA-ra válságkor is számíthatunk. Ezért van szükség a transzatlanti szabadkereskedelmi zónára.

B: Dolgozunk rajta, ám egy átfogó egyezményt a Kongresszus nem fogadna el.

Z: K. úr, mint liberális, támogatja az állami beszállító láncokat?

K: Az állam takarítsa el az akadályokat, a többit majd szabályozzák maguk a cégek. Az igazgatóságok tudják, hogy a láncokat reziliensebbé kell tenni.

B: A kérdés csak az, mik is valójában a játékszabályok? Kína óriási állami pénzeket önt a stratégiailag fontos technológiákba. Az USA ugyan ezt teszi, az Inflation Reduction Act-tal. Kína kényszermunkásokat dolgoztat, a németek, akik betartják az emberi jogokat, hátrányt szenvednek. Ezért fontos egységes normákat kidolgozni és betartatni.

Z: Ha mindenki szubvencionál, mi is ezt tegyük?

K: Már nagyban tesszük is. A Green New Deal-ben, az EU több pénzt pumpál a megújulókba, mint az USA az Act-ba. Ehhez jönnek még a német pénzek is. Honnét tudjuk, hogy több kell? Elvileg ellenzem egyes vállalatok vagy telephelyek támogatását. Mindenki esélyét kell növelni, tehát több rend- és kevesebb iparpolitikára van szükség. Adócsökkentés mindenkinek, egyes szubvenciók helyett. Az A-reaktorokat nem állítottam volna le. Éljünk olyan eszközökkel, politikai okokból is, melyek mindenkinek kedveznek. Ha egyeseket támogatunk, jön a kihagyottak kritikája, akik szintén befizettek. Ez polarizációhoz vezet.

B: Dolgozunk a keretföltételek javításán. A szakember-bevándorlási törvény és a megújulók fölgyorsítása napirenden van. Locsolókannás támogatás nem mindig üdvös. Kétséges esetek is vannak, ezért állok a célzott támogatás mellett.

K: Ekkor az állam és a gazdaság még szorosabban összefonódik. Ez globális trend, ám ezzel a demokráciák zsarolhatóvá válnak. Ha a politika jelzi a gazdaságnak, hogy mindig kisegíti, akkor kockáztatja, hogy a cégek versenyezni fognak a legjobb bebiztosításért. Akkor a BASF, minden rizikó ellenére, Kínában invesztál. Ha baj lesz, majd jön az állam. A bankválságkor épp ez történt. A bankokat állami pénzekkel megmentették, veszteségeiket szocializálták.

B: Ennek nem szabad megismétlődnie. Piacgazdasági megoldáson dolgozunk. A cégek számoljanak a geopolitikai kockázatokkal. Az állam feladata a befektetések biztosítása, a klaszterkockázatok redukálása, a diverzifikáció ösztönzése.

Z: Az állam tiltson be termékeket vagy technológiákat, ha azok károsak a környezetre?

B: A legjobb technológia kell, hogy elterjedjen. Ez sajnos nem mindig megy magától. Az óriáscégek piachatalma nagy, a jobb termékeket is visszaszoríthatják. Hogy a versenysértéseknek elejét vegyük, megerősítettük a kartellhivatalunkat. A tiltás legyen az utolsó. Az állam pl. a lámpáknál fogyasztási normákat írhat elő, ez ösztönzi az innovációkat. Így terjedtek el a modern LED-lámpák.

K: Nem helyes. Ha hisznek az E-autóban, miért betiltani a benzinest? A tiltás gátolja a lehetséges fejlődési utakat. Minden technikában esélyek rejtőznek és az emberi kreativitás végtelen. (Mikor lesz fúziós erőmű? Mindig 40 év múlva, mikor kérdezik... RS). Inkább legyen CO2-adó, a bevételeket vissza kell osztani a polgároknak és hagyni a piacot takarékossági módokat keresni.

B: Mi vagyunk az a párt, amelyik CO2-díjjal és klímapénzzel kezdte a választási kampányát! Ám különböző intézkedéseket kell kombinálnunk, nehogy túlterheljük a polgárokat. Ha az Ön elvét követtük volna, atomerőmű sem lett volna. Kockázatát szocializálták. Az államosított francia atomipar mutatja, hogy kemény piaci körülményeknél nem élt volna túl.

Z: CO2-díjat az állam is kiróhat. Tehát mégis kell állam?

K: Természetesen. Nem vagyok anarchista, sosem akartam az államot megszüntetni. Ám az állam legyen egy semleges döntőbíró.

B: Mint meggyőződéses européer, vallom, hogy erős Európára van szükségünk. Ezért dolgozunk Berlinben és Brüsszelben.

DIE ZEIT, 20. 7. 2023

Macht Staatsgeld glücklich?

BARBÁRIA BOLONDÉRIÁVAL HATÁROS/RózsaS

De csak azért nem lőnek egymásra, mert sajnálják a töltényt. A határt őrzik, de az átszökések folyamatosak. Vannak akiknek elegük van a barbárságból és inkább a bolondériát vállalják és fordítva.

Én Bolondériában lakom, ahol minden nyáron szétverik a lakást. Most a drótokat szedik ki, mert már nem vezetik az áramot. Jövőre a téglákat cserélik ki, mert elöregedtek. Dézsában hordom be a fényt, mert minden ablak el van sötétítve. Mivel levegő sincs bent, azt is be kell hordanom. Erre a célra szabványos szemetes zsákot használok. A szobában meleg van, tehát hideget is be kell vinnem. De először ki kell vinnem a meleget, hogy legyen hely. Zoknikba töltöm, kiviszem és kirázom. A hideget a kerti kútból húzom föl, madzaggal jól összekötöm és becipelem. A sok munkától egészen megizzadok és büdösséget hagyok magam után. Ezt a tökömre kötött fölmosóronggyal gyűjtöm össze. Hogy vissza felé ne menjek üresen, ki kell vinnem a párát. Ezt lepkehálóval fogom össze és bedobálom a hátamon levő puttonyba. A szoba tele van baktériumokkal. Ezeket nem viszem ki, hanem az LMBTQ-nál tanult genderátalakításnak vetem alá. A B-neműek ezután maguktól semlegesítik az A-neműeket. Az egyik szobát minden héten kiürítem. A másik szobát is. Aztán mindent vissza hordok. Néha összekeverem, mi hol volt és kezdhetem előlről. Nicsak, jött két fehérköpenyes ember, megkérem, segítsenek.

20. Juli 2023 DIE ZEIT

Franziska Brantner, Grüne, ist

Parlamentarische Staatssekretärin im

Bundeswirtschaftsministerium

Stefan Kolev ist Wirtschaftsprofessor,

FDP-Mitglied und Leiter des neuen

Ludwig-Erhard-Forums in Berlin

Muss der Staat Milliarden in die Wirtschaft kippen, damit Deutschland wettbewerbsfähig bleibt – und sicher vor politischen

Turbulenzen? Ja, sagt die grüne Staatssekretärin

hält das für einen Irrweg

DIE ZEIT: Frau Brantner, Herr Kolev – brauchen

wir in Deutschland mehr oder weniger Staat?

Franziska Brantner: Wir brauchen in manchen

Bereichen weniger, in anderen mehr Staat, vor

allem aber brauchen wir einen leistungsfähigen

und agilen Staat.

Stefan Kolev: Wir brauchen weniger Staat. Was

mich vor allem beunruhigt, ist, dass der Staat im

Moment nicht einmal seine Kernaufgaben wie

früher erfüllt, etwa bei der Infrastruktur. Wenn er

dann noch zusätzliche Aufgaben übernehmen soll,

kann er sich damit übernehmen. Die Frage ist

doch: Warum ist beispielsweise die Bahn über-

haupt ein staatliches Unternehmen? Warum priva-

tisieren wir sie nicht?

Brantner: Das halte ich für keine gute Lösung. Ich

kenne kein erfolgreiches Modell der privatisierten

Bahn. Es genügt, sich den britischen Versuch vor

Augen zu führen und als Kontrastprogramm sich

die Schweizer Bahn anzuschauen, um zu wissen,

dass die Bahnprivatisierung kein Königsweg ist.

Kolev: Ich sage nicht, dass wir es genauso machen

sollen wie in Großbritannien. Da ist man in der

Tat nicht besonders klug vorgegangen. Wir müs-

sen ja nicht die Fehler der Briten wiederholen,

sondern können aus den Privatisierungserfahrun-

gen anderer Länder lernen.

Brantner: Das hat man doch auf Teufel komm

raus versucht. Die Bahn sollte an die Börse ge -

bracht werden. Und was ist passiert? Um die

Bilanzen aufzupolieren, wurden Investitionen

zusammengestrichen: Man hat das Schienennetz

vernachlässigt und weniger neue Züge bestellt.

Man hat zu wenig Personal eingestellt. Das alles

führt zu den Problemen, die wir heute sehen.

Deshalb sagen wir als Bundesregierung: Wir

müssen wieder mehr investieren, nicht nur in die

Infrastruktur, sondern in die Wettbewerbsfähig-

keit des Landes schlechthin.

Kolev: Ich bin in Bulgarien geboren, lebe seit 24

Jahren in Deutschland, und inzwischen muss ich

sagen: Ich nehme lieber den Bus von Sofia und

Plovdiv als die Bahn von Berlin nach Hamburg.

Das Bahn-Beispiel zeigt eines grundsätzlich: Es

ist nicht sinnvoll, einfach mehr Geld in marode

Strukturen zu stecken. Wir brauchen vielmehr

eine Zerschlagung der Bahn und damit eine neue

Struktur, die mehr Wettbewerb bringt.

ZEIT: Ein anderes Beispiel: Die Bundesregierung

gibt gerade zehn Milliarden Euro aus, damit der

Chipkonzern Intel ein Werk in Magdeburg baut.

Muss der Staat Unternehmen subventionieren, da-

mit sie sich in Deutschland ansiedeln?

Brantner: In einer idealen Welt müsste er das

nicht. Da würden alle Länder friedlich zusammen-

arbeiten. Es gäbe keine Kriege und keine Handels-

konflikte. Man kauft dort ein, wo es am günstigs -

ten ist. Das hat auch sehr viele Jahrzehnte funk -

tioniert, und Deutschland hat von dieser inter -

nationalen Arbeitsteilung stark profitiert. Leider

leben wir spätestens seit dem russischen Angriff

auf die Ukraine nicht mehr in so einer Welt. Wir

beobachten stattdessen, dass Staaten aggressiv ihre

nationalen Interessen verfolgen. Deshalb brauchen

wir Wirtschaftssicherheit, also ein gewisses Maß

an strategischer Souveränität in Schlüsselbereichen

der Wirtschaft. Sonst werden wir erpressbar.

Kolev: In einer idealen Welt können wir ja nicht

leben. Chips sind Massenware und gleichzeitig

recht spezifisch. Es ist nicht klar, dass die hiesige

Industrie genau die in Magdeburg hergestellten

Chiptypen benötigen wird. Bei dem Begriff »Sou-

veränität«, ob strategisch oder nicht, stutze ich

immer. Und halte ihn für erklärungsbedürftig.

Wie kann man sich den Souveränitätszugewinn

durch die Intel-Ansiedlung vorstellen?

Brantner: Wir reden über ein Produkt, das für die

Autoindustrie und viele Zukunftsbranchen zentral

ist. Das ist wie beim Gas. Das ist nicht nur von

strategischer Bedeutung, weil man damit die Woh-

nung heizt, sondern weil es in vielen Industrie-

zweigen zum Einsatz kommt. Die Chipindustrie

ist Grundlage für unsere digitale und technische

Souveränität in fast allen Industriebereichen. Des-

halb haben wir auch ein Interesse daran, die Chip-

produktion bei uns zu stärken und die Technologie

weiterzuentwickeln.

Kolev: Ich halte das für katastrophal und glaube,

dass wir ein bisschen das Gefühl für Zahlen ver-

loren haben. Für zehn Milliarden Euro

könnte man für alle die Stromsteuer

eineinhalb Jahre streichen, die Bundes-

mittel für Bildung und Forschung für

2024 um die Hälfte erhöhen oder 300

neue ICEs kaufen. Meine Frage an Sie,

Frau Brantner, lautet: Wie viel Zuge-

winn an strategischer Souveränität be -

kommen wir für dieses Geld? Oder

ganz brutal formuliert: Wer garantiert,

dass Intel die in Magdeburg hergestellten Chips an

uns Europäer verkauft und nicht einfach auf dem

Weltmarkt an den Meistbietenden abgibt?

Brantner: Wir unterstützen Intel und andere ge-

nau aus dem Grund, dass unsere Unternehmen

mit Chips versorgt sind, egal welche Krisen es

in der Welt gibt. Und es gibt staatliche Export-

regularien, die im Ernstfall zur Anwendung

kommen könnten.

ZEIT: Das heißt, sollte China demnächst Taiwan

überfallen – den weltweit wichtigsten Standort für

die Halbleiterproduktion –, dann könnte die

Bundesregierung zu Intel in Magdeburg sagen: Ihr

dürft jetzt eure Chips nur noch an Kunden in

Europa verkaufen?

Brantner: Es geht dabei nicht nur um Europa,

sondern um unsere Partner. China hat zum Bei-

spiel jetzt angekündigt, möglicherweise den Export

von Germanium und Gallium einzuschränken.

Diese sind für die Produktion in der Telekommu-

nikationsindustrie essenziell. Auf solche Szenarien

bereiten wir uns vor. Dabei geht es um Bereiche, in

denen wenige oder keine alternativen

Lieferanten vorhanden sind. Das Ziel

ist klar: Wir müssen dafür sorgen, dass

für uns wichtige Wertschöpfungspro-

zesse im Krisenfall nicht sofort zusam-

menbrechen. Und da sehen wir eben,

dass, wenn jeder an sich denkt, noch

längst nicht an alle gedacht ist.

Kolev: Ich will einen provokanten Satz

in den Raum stellen: Seit wir die Mo-

derne betreten haben, etwa vor 250 Jahren, ist Ab-

hängigkeit unser Schicksal. Wir werden ihr nicht

entrinnen. Wir können nicht alles selbst machen.

Dafür haben wir weder die Arbeitskräfte noch den

Platz. Wollen Sie die gesamte Lieferkette mit all den

Vorprodukten herholen? Sonst bringt die Endferti-

gung in Magdeburg keine Unabhängigkeit, sobald

ein Zwischenprodukt ausfällt.

Brantner: Nein. Es geht uns nicht um Abhängig-

keiten, sondern um die Verwundbarkeit unserer

Wirtschaft. Wir wollen nicht unabhängig vom

Rest der Welt werden, sondern unsere Lieferketten

diversifizieren. Deshalb setzen wir uns auf euro-

päischer Ebene für das Rohstoffgesetz ein und

bauen intensiv die Partnerschaften mit jenen Roh-

stoffländern aus, die in diesen unsicheren Zeiten

unsere Partner sind. In diesen Ländern müssen wir

stärker investieren.

Kolev: Mir fallen vor allem die Vereinigten Staaten

ein. Die Amerikaner würden auch in Krisen-

zeiten zuverlässig liefern. Deshalb brauchen wir

eine transatlantische Freihandelszone. Daran

sollten Sie arbeiten.

Brantner: Genau deshalb arbeiten wir gerade an

einem transatlantischen Handelsvertrag für den

Rohstoffsektor und kommen gut voran. Einem

umfassenden Freihandelsabkommen wird der

amerikanische Kongress nicht zustimmen.

ZEIT: Eine staatliche Absicherung der Lieferketten:

Gehen Sie da als Liberaler mit, Herr Kolev?

Kolev: Aus meiner Sicht sollte der Staat vor allem

Handelshemmnisse beseitigen. Den Rest können

die Unternehmen dann regeln. Man weiß auch in

den Vorstandsetagen, dass sich die Welt geändert

hat und ihre Lieferketten resilienter werden müssen.

Brantner: Die Frage ist bloß: Was sind denn

eigentlich die Spielregeln? In China hat der Staat

massiv in strategisch wichtige Technologien inves-

tiert. Das machen die Amerikaner jetzt durch den

Inflation Reduction Act auch. Wir wissen zudem,

dass es in China Zwangsarbeit gibt. Demgegen-

über haben deutsche Unternehmen, die sich hier

an Menschenrechte halten und den Mindestlohn

zahlen, ganz andere Voraussetzungen. Deshalb ist

es wichtig, dass wir einheitliche Standards definie-

ren. Gemeinsam mit anderen Staaten.

ZEIT: Wenn alle Regierungen ihre Unternehmen

subventionieren, muss man mitsubventionieren?

Kolev: Wir subventionieren doch bereits massiv.

Ein Blick auf den Green New Deal der EU zeigt,

dass Europa mehr für die Förderung erneuerbarer

Energien ausgeben will, als es die USA mit dem

Inflation Reduction Act tun. Die deutsche Förde-

rung kommt hinzu. Woher wissen wir, dass mehr

nötig ist? Außerdem halte ich es prinzi-

piell nicht für sinnvoll, einzelne Unter-

nehmen oder Branchen zu fördern. Wir

sollten für bessere Standortbedingun-

gen für alle Unternehmen sorgen, brau-

chen also mehr Ordnungspolitik und

weniger Industriepolitik.

ZEIT: Was bedeutet das konkret?

Kolev: Es bedeutet zum Beispiel nied-

rigere Steuern für alle statt Subventio-

nen für einige wenige. Ich hätte auch die Kern-

kraftwerke nicht abgestellt. Mein Punkt ist: Wir

müssen Instrumente nutzen, die möglichst allen

zugutekommen. Auch aus politischen Gründen.

Wenn Sie einzelne Unternehmen fördern, dann

wird dies immer die Kritik derjenigen nach sich

ziehen, die nicht gefördert werden, aber mitzahlen.

Und das trägt zur Polarisierung bei.

Brantner: Wir arbeiten daran, die Rahmenbedin -

gungen zu verbessern. Ich nenne hier nur das

Fachkräfteeinwanderungsgesetz oder schnellere

Verfahren für den Ausbau der Erneuerbaren. Das

Prinzip Gießkanne bei Förderungen ist aber nicht

immer sinnvoll. Das können wir uns im Zweifel

auch nicht leisten. Deshalb bin ich für eine gezielte

Förderung.

Kolev: Ich sehe bei diesem Vorgehen die Gefahr,

dass Staat und Wirtschaft noch enger mit einan-

der verzahnt werden. Das ist ja gerade ein welt-

weiter Trend. Damit machen sich die Demokra-

tien aber erpressbar. Wenn die Politik der Wirt-

schaft signalisiert, dass sie ihr im Zweifel immer

finanziell hilft, dann geht sie das Risiko ein, dass

es zu einem Wettrennen um die beste Absiche-

rung kommt. Dann investiert BASF beispiels -

weise trotz aller Klumpenrisiken viel in China.

Denn die Chefetage des Unternehmens kann da-

von ausgehen, dass ihr im Ernstfall der angeblich

stets finanzkräftige Staat aushilft. Genau das ist

während der Bankenkrise passiert. Da wurden

Banken mit staatlichem Geld gerettet und deren

Verluste sozialisiert.

Brantner: Das ist ein sehr wichtiger Punkt. Es darf

nicht sein, dass Gewinne privatisiert und Verluste

sozialisiert werden. Darüber haben wir uns in der

Regierung viele Gedanken gemacht. Genau solche

Fälle wollen wir künftig marktwirtschaftlich lösen.

Deswegen ist es so wichtig, geopolitische Risiken

in unternehmerischen Entscheidungen einzube -

ziehen. Und der Staat ist gefragt, Klumpenrisiken

in seiner Absicherung von Investitionen in be -

stimmten Ländern zu reduzieren und Anreize zur

Diversifizierung zu setzen.

ZEIT: Soll der Staat bestimmte Produkte oder Pro-

duktionsverfahren ganz verbieten – beispielsweise

weil sie der Umwelt schaden?

Brantner: Ich bin dafür, dass sich die beste Techno-

logie durchsetzt. Das passiert aber leider nicht im-

mer von selbst. Wir erleben, dass die Marktmacht

der etablierten Unternehmen oft sehr groß ist.

Dann kommen innovative Anbieter nicht zum

Zug, sogar wenn sie bessere Produkte haben. Um

wettbewerbsschädigendes Verhalten zu unterbin -

den, haben wir deshalb das Kartellamt gestärkt.

ZEIT: Dann müsste die Regierung den etablierten

Anbietern sagen: Wir verbieten eure Produkte?

Brantner: Lassen Sie uns das an einem Beispiel dis-

kutieren: Der Staat kann Standards für den Strom-

verbrauch von Leuchtmitteln festsetzen und so

dafür sorgen, dass die weniger Energie verbrau-

chen. Und das führt dann zu Innovationen wie der

modernen LED-Leuchte.

Kolev: Ich finde das nicht klug. Wenn Sie an die

Überlegenheit des Elektroantriebs glauben, wa-

rum dann den Verbrenner verbieten? Verbote

verbauen uns mögliche Entwicklungspfade. In

jeder Technologie stecken Chancen, und die

menschliche Kreativität ist eine unendliche Res-

source. Deshalb ist es sinnvoller, den Ausstoß von

CO₂ mit einem Preis zu belegen, die Einnahmen

an die Bürger auszuschütten und die Suche nach

Einsparungen dem Markt zu überlassen.

Brantner: Wir sind die Partei, die mit dem Vor-

schlag eines CO₂-Preises und Klimagelds in den

Wahlkampf gezogen ist! Aber wir brauchen eine

Kombination aus verschiedenen Maßnahmen –

auch um die Menschen nicht zu überfordern.

Wenn man Ihrem Prinzip folgen würde, gäbe es

übrigens keine Atomkraft. Deren Risiko wurde

immer sozialisiert, und die Verstaatlichung der

Atomindustrie in Frankreich zeigt, dass sie sich

rein marktgetrieben nicht rechnet.

ZEIT: Herr Kolev, einen CO₂-Preis müsste auch

der Staat festsetzen. Brauchen wir den Staat also

doch?

Kolev: Natürlich. Ich bin kein Anarchist und habe

nie gesagt, dass ich den Staat abschaffen will. Ich

will, dass der Staat ein Schiedsrichter ist. Aber kein

bulgarischer Schiedsrichter, der einer Mannschaft

die Bälle zuspielt. Sondern ein neutraler

Schiedsrichter, der niemanden privile -

giert. Ein DFB-Schiedsrichter.

Brantner: Als überzeugte Europäerin

möchte ich hinzufügen: Wir brauchen

ein starkes Europa, und dafür setzen

wir uns in Berlin und Brüssel ein.

Szólj hozzá!

AZ UNALOM ÉS ELŰZÉSE – SPIEGEL/RózsaS

2023. július 27. 11:53 - RózsaSá

AZ UNALOM ÉS ELŰZÉSE – SPIEGEL/RózsaS

Silke Ohlmeier (37), szociológus könyvet írt az unaloműző stratégiákról. Pontosabban arról, hogyan juthatunk el a „Muße”-ig. Ez lefordíthatatlan, még a „relaxáció” közelíti meg a legjobban. „Zeit und Muße haben”: szabadidő, belső nyugalom valamilyen tetthez.

SPIEGEL: Frau O., Önt mi untatja a legjobban?

O: Az elhúzódó ülések, amikor a résztvevők nem tudnak megegyezni. Ilyenkor gondolatban kiszállok, nagyobb csoportban is, ha a beszélgetés felületessé válik.

Sp: Ez egy tipikus stratégia?

O: Persze. Így sokan észre sem veszik, hogy unatkoznak. Ez az el-álmodás meeting-eknél jobban megy, mint a csoportoknál.

Sp: Mi a rossz az unalomban?

O: Az unalom különböző érzések keveréke. Egyrészt fáraszt, passzívvá és lustává tesz, másrészt nyugtalanít. J. Eastwood így definiálta: „Az a kellemetlen érzés, amikor egy kielégítő tevékenységet végeznénk, de nem lehet.” Ez tehetetlenség érzését váltja ki és stresszel. Az unalom és a stressz együtt jár. Úgy a túlterheltség, mint az alul-terhelés kiválthatja. Ha a feladatok meghaladják energiánkat, az stresszel. Ha viszont hosszabb ideig pitiáner feladatot kapunk, testünk egyszer kimerül, lebénít a stressz.

Sp: Az unalom mindig kívülről jön?

O: Klasszikus helyzet: 8 óra a munkahelyen. Ekkor az unalom idegen forrásból jön. De van szabadidő-unalom is. Pl. vasárnap van, bármit tehetnék, de semmihez sincs kedvem. Relaxálni is képtelen vagyok. Az akku üres, nincs benne semmi energia. Krónikus unalom legyőzéséhez hosszú távú stratégia szükségeltetik. Össze kell, hogy szedjük magunkat, pl. kocogni menni. Ám ekkor rögtön két tűz közé kerülünk: az unalom és az erőfeszítés közé.

Sp: És ebből hogyan tudunk kikeveredni?

O: Relaxáló, ha pontosan azt teszem, amit szeretnék. De ha egyik dologtól rohanok a másikhoz, a lazulás hirtelen eltűnik és még arra is képtelen vagyok, hogy eldöntsem, mit is szeretnék valójában? (Nőkről van szó? RS). Jómagam ekkor sétálok egy nagyot vagy zenét hallgatok. De semmi esetre sem nyomogatom a mobiltelefonomat.

Sp: Sokan épp attól rettegnek, hogy nem történik semmi.

O: Elűzik a Muße-t, mert félnek az unalomtól. Sűrű napirendet írnak elő maguknak és ismét idegen-irányítás alá kerülnek. A Muße azonban önmeghatározó szabadidő. Nyugalom kell hozzá, meg kell kockáztatnunk az unalmat is. Így jutunk ahhoz, hogy egy szünetet egyáltalán élvezzünk.

SPIEGEL, 21. 7. 2023

KOMMENT

És ha a buszmegállóban várakozunk? Gondolkodni, megfigyelni, számolni, rejtvényt fejteni, szemetet összeszedni! Tudomást kell szereznünk a világ ezer és ezer csodálatos dolgáról! Ha berepül egy bogár, rögtön lekapom a Pareys Buch der Insekten-t. Ha a kertben szép gyomot találok, utánanézek a növényhatározóban. Kölnben végigtáncoltuk Európa táncait, a landlertől a hasapiko-ig. A Németh László-féle 1500 könyvteljesítményt is nyilván már abszolváltam. Ha eltűnök, marad néhány dolgom Nektek: a tartálykollektor, a házi villanytelep, a Robinzon-ház, a PEDAL GENERATOR ROZSA, a gerinc-tornapad, a SPINE EXERCISES INVERSION SHEET (lepedőhinta), a Kísérletek pillepalackkal, a Szelíd Energia Füzetek, a Testápoló kislexikon – és a „Barbária Bolondériával határos”. Idd a borod és tiszteld az istent, mondja a Prédikátor.

RS

  1. Örvendezz a te ifjúságodban, és vídámítson meg téged a te szíved a te ifjúságodnak idejében, és járj a te szívednek útaiban, és szemeidnek látásiban; de megtudd, hogy mindezekért az Isten tégedet ítéletre von!
  2. Vesd el a haragot a te szívedből, és vesd el a gonoszt a te testedből; mert az ifjúság és a hajnal hiábavalóság.
  3. És emlékezzél meg a te Teremtődről a te ifjúságodnak idejében, míg a veszedelemnek napjai el nem jőnek, és míg el nem jőnek az esztendők, melyekről azt mondod: nem szeretem ezeket!
  4. A míg a nap meg nem setétedik, a világossággal, a holddal és csillagokkal egybe; és a sűrű felhők ismét visszatérnek az eső után.
  5. Az időben, mikor megremegnek a háznak őrizői, és megrogynak az erős férfiak, és megállanak az őrlő leányok, mert megkevesbedtek, és meghomályosodnak az ablakon kinézők.
  6. És az ajtók kivül bezáratnak, a mikor is a malom zúgása halkabbá lesz; és felkelnek a madár szóra, és halkabbakká lesznek minden éneklő leányok.
  7. Minden halmocskától is félnek, és mindenféle ijedelmek vannak az úton, és a mandolafa megvirágzik, és a sáska nehezen vonszolja magát, és kipattan a kapor; mert elmegy az ember az ő örökös házába, és az utczán körül járnak a sírók.
  8. Minekelőtte elszakadna az ezüst kötél és megromolna az arany palaczkocska, és a veder eltörnék a forrásnál, és beletörnék a kerék a kútba,
  9. És a por földdé lenne, mint azelőtt volt; a lélek pedig megtérne Istenhez, a ki adta volt azt. (Prédikátor Salamon könyve).
  1. Ne múljék el nap ének és tánc nélkül! RS

 

Szólj hozzá!

BÖJT? AVAGY BÖLCSNEK ÉS BOLONDNAK EGY A VÉGE RózsaS

2023. július 27. 11:51 - RózsaSá

BÖJT? AVAGY BÖLCSNEK ÉS BOLONDNAK EGY A VÉGE RózsaS

A szerző 35, makkegészséges. Mégis időszakos böjtöt gyakorol. Délig és este 8 után még egy almát sem eszik. Így akarja öregedését lassítani és életét meghosszabbítani. (És az anyós? RS). David Sinclair (54), Harvard-genetika professzor. Lifespan podcast-ja egy éves. 8 részben üzeni: Megőszülni, törékennyé válni,sztrókot, rákot, Alzheimer-t kapni nem kötelező. A tudomány megfékezi az öregedést, lehetünk 120 vagy 200 évesek is! Sportolj és tusolj hideg vízzel! De a legfontosabb: »Eat ... less ... often« . Egyél ritkábban – ez olyan genetikai programokat aktivál bennünk, amely életéveket hoz. Azzal kezdtem, hogy elhagytam a reggelit. („Reggelizz, mint egy király!” - valaki itt melléfog! RS). Csak 8 óránként eszem, 12 és 20 óra között. Délelőtt egy liter teát is megiszom. Az időszakos böjtöt másfél éve csinálom. Ennek egyik formája az 5:2 diéta. Ennél 5 napig normális adag fogyasztandó, két napig pedig ennek a negyede. Én a Sinclair-féle 16:8-at választottam. Nem tartom be szigorúan: mért kell barátaimmal mindig 20 óra után találkoznom? Feleségemet bosszantja, anyósom szerint éhezem (66 kg, 180 cm). Barátaim: Te egészségesen étkezel, sportolsz, akkor miért csinálod ezt? Az időszakos böjt hype-é vált: Nem azért gyakorolják, mert reumások, vagy cukorbetegségtől rettegnek, hanem mert egészségesek akarnak maradni. Utána akartam járni: 16 evésnélküli óra tényleg meghosszabbítja az életem? De Cabo gerontológus (National Institute on Aging USA) 297 hím egéren kísérletezett. Fele fehérjedús, zsír- és cukorszegény tápot kapott. Az eredmény meglepő volt: Alig volt különbség. A cukros ételtől a másik egerek nem öregedtek és pusztultak el hamarabb – a hipotézis ellenére. (Hát próbáld ki, egyél nagykanállal cukrot! RS) Ám egy másik eltérés jött napvilágra: Amelyek kevesebbet ettek, lassabban öregedtek és később pusztultak el. Böjtkor a szervezet a máj szénhidrátjait fogyasztja. Hosszabb böjtkor a zsírok következnek, ezeket a szervezet ún. ketontestekké alakítja. Kövér test több hétig is evés nélkül túlélhet. Ha csak a cukor anyagcseréjére lenne ráutalva, gyorsan meghalna.

A Buchinger Klinik egyike a legrégibb böjtklinikáknak. Otto Buchinger, a német császárság hajóorvosa volt. Mandulagyulladást kapott és izületreumát. Minden akkori medicinát kipróbált – hiába. Egy barátja tanácsára böjtölni kezdett. 3 hétig semmit sem evett. Úgy hitte, a másnapot sem éli meg. Véget vetett a böjtnek és aludni ment. Másnapra ujjá született: ismét tudott járni. Kifejlesztett egy módszert: „Heilfasten nach Buchinger”. Könyve bestseller lett, klinikát alapított Bad Pyrmont-ban, a Bodensee partján. Eljárását ükunokája ma is alkalmazza. Teljesen más, mint az időközi böjt. 1-4 hétig semmit sem eszünk, csak gyümölcs és zöldség leveket. Tea, víz, zöldségleves megengedett. „A 3. napig erős kihívás, utána könnyen megy.” A klinika szolgáltatásai: orvosi vizsgálat, sport, jóga, masszázs, iszapkezelés, nyomelemek adása. Néhány eljárást ma már nem alkalmaznak, pl. a „Rödern”-t. Ekkor a mandulákat egy fémpálcával lekaparják. Ám a hagyomány legnagyobb része marad – az üzletmodell elemei. „Óvatosnak kell lenni, tisztelni kell, amit a nemzedékek hagytak ránk.” - mondja Verena Buchinger-Kähler. Az ősrégi vallási-spirituális nézet részben fönn maradt. Aki ide jön, a kúrát lelki tapasztalatként kell, hogy érezze. A végén más emberként távozik. Sokan nemcsak fogyás végett jönnek. Betegség, stressz, kikapcsolódás céljából. A böjtölést sokáig nem vették komolyan. A SPIEGEL 1988-ban ezoterikus hókuszpókusznak titulálta. Buchingert azzal vádolták, hogy a fiatalodás kútját ígérte. „A böjtölő nők csak a trip után veszik észre, hogy a mellük lóg. A szükséges zsír eltűnt.” A cikk címe: „A bűnös testrészecske gyógyítása.” Valter Longo, Institut für Langlebigkeit an der University of Southern California in Los Angeles: „A böjt kifejezés semmit sem jelent. Ahogy az evés, úgy a böjt is jó lehet az Ön számára, vagy rossz.” A böjt olyan, mint egy gyógyszer. Alkalmazásakor tudni kell, hogyan hat az egyes emberre – és ismerni kell a mellékhatásokat. Az egérkísérletek nem vihetők át egy az egyben emberre. Nem mondható: A böjt jó. Inkább ez: Bizonyos böjtmódok jók lehetnek neked. Legyen egy orvosteam melletted. 21 nap után a diabetes eltűnhet, de mi lesz 3 hónap múlva? Sokan visszahíznak. Ha nincs tartós terv, súly-jojó jöhet, ami igen káros. Reggelit elhagyni? Ezzel nő a szív-keringés betegségek kockázata. Ezek az emberek korábban halnak meg. Az ok ismeretlen. Talán a böjt hosszú távon káros. Longo: „Az emberek alábecsülik a böjt káros hatásait.” Morten Scheibye-Knudsen, Center for Healthy Aging Koppenhága: „A legnagyobb kockázat betegnek lenni: az öregség. Aki 60+, 3500x gyorsabban kap rákot, mint egy 10 éves. Ez mellett a dohányzás, kevés mozgás, túlsúly kevésbé játszik szerepet.” (És ha halmozzák 60-on aluliak? RS). Sinclair: „Az öregség gátfutás. Minél jobban múlik az idő, annál több és magasabb gát torlódik föl előttünk: sztrók, rák, Alzheimer, szívelégtelenség. Aki elbukik, az a medicina még talpra állíthatja, de a következő gátnál jön az exitus.” Az öregedés lassítása nem wellness vagy lifestyle, hanem gondos megelőzés. Scheibye-Knudsen 60 idős embert kért meg egy 3 hónapos kísérletre. 15 sportfeladatot kapott, 15 ételkiegészítőket, 15 időközi böjtre lett fogva, 15 pedig semmire. Végeredmény még nincs, de a vezető elárulta, a böjt vezet. Az öregségkutató falán ez áll: MAKE AGING GREAT AGAIN! A résztvevők biológiai kormeghatározáson estek át. Ez nem a kalendáriumi, hanem a valódi öregséget adja vissza, amelyen javítani lehet. A biokor mérhető vérelemzéssel, szem- és járásvizsgálattal. „Átlagosan az öregedés enyhe visszafordítását találtuk. Időseknél volt a legerősebb a böjthatás, 10 évvel lettek fiatalabbak.” (Sokan lemondanának egy ilyen aszketikus életről egy élvezetesebb javára! RS). A 16:8-as böjtöt szívesebben vállalják be az önkéntesek. Szokásaikon relatív kevesebbet kell változtatniuk. „Nehéz az embereket kocogásra rávenni, könnyebb őket a hűtőszekrénytől távol tartani.” Sch-K következő kísérletében 1000 ember vesz részt több évig, eredmény 2027-re várható. A legtöbb kutató egyezik abban, hogy 12-14 óra evésszünet jót tesz. A test tartalék- és reparatúrmódra áll át. Tehát késő este ne vacsorázzunk és kora reggel se terheljük a gyomrunkat. Sajnos, a legtöbben ehhez nem tartják magukat. Amikor az USA-ban egy app-pal a túlsúlyosokat rávették, hogy evésidejüket 10-11 h közé szorítsák, lefogytak, jobban aludtak és egészségesebbnek érezték magukat. A vacsora elhagyása a szociális halál, mondja a szerző. Legtöbben ekkor étkeznek barátaikkal éttermekben.

Gyógyszerek, mint a metformin, NMN és a Resveratrol fiatalító hatása nem bizonyított. Sinclair Lifespan könyve borítóján ezt kérdezi: „Mit tennél +20 nyert jó évvel?” A kutató alapított egy anti-aging céget, majd 700M $-ért eladta. A böjtölők üzenete: „Nézzétek, milyen fegyelmezett, különb és emberfeletti vagyok.” A 35 éves szerző megkapta a laborból bioéletkorát: 26, 98 év.

ZEIT, 20. 7. 2023

Szólj hozzá!

REKORDBÜNTETÉS AZ LGBTQ-KÖNYVÉRT – ZEIT/RózsaS

2023. július 21. 06:38 - RózsaSá

REKORDBÜNTETÉS AZ LGBTQ-KÖNYVÉRT – ZEIT/RózsaS

Ezeket a könyveket fóliába zárva kell tartani a könyvesboltokban. Az egyik bolt nem tette – 12 M FT-ra büntették. Nyáry Krisztián (Líra) megerősítette a hírt a dpa-nak. „Ez a legnagyobb büntetés, amit valaha is egy könyvkereskedőre kiszabtak.” 2 év óta él a gyermekvédelmi törvény, mely a homoszexualitást a pedofíliával teszi egyenlővé. Ez a jobbos politikusok homoszexualitás elleni narratívája. A törvény előírja, hogy az olyan könyvek, melyek témája a homoszexualitás, transzszexualitás, nem-illesztés, vagy öncélú szexualitás, tilos az ifjúsági könyvespolcokon kínálni. Fóliába zárva megakadályozandó, hogy valaki lapozzon benne. 18 éven aluliaknak tilos. A büntetés Alice Oseman Heartstopper fordítására vonatkozik, amelyben két tinédzser egymásba szeret. A Líra minden jogi eszközzel védekezik. Nyáry: „Ez a törvény alkalmazhatatlan.” Két évig semmi gond nem volt. A Líra elkezdte befóliázni a kritikus könyveket. Néhány hete a Lírát egy kormányközeli alapítvány vette át.

ZEITonline, 14. 7. 2023

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása