NEK-NAGYTAKARÍTÁS, FÉKNYÚZ II. – RózsaS

Először számoljak tízig (lányom intése), inkább leharapom a nyelvem, fogadkozom - én is csak féknyúz-gyártó vagyok – aztán legyőzött a kisördög és az beszél belőlem. Nem fogadták el, hogy a „Ne vígy minket kísértésbe” helyett jobb a „Ne engedd, hogy kísértésbe essünk”.

Most már az Oktogonon kitessékelnek bennünket a kismetróból. Megyek szembe az oszló tömeggel, sokan helységtáblájukat, zászlójukat viszik büszkén. „Trittbrettfahrer” mozgó kereskedők: perecet, zászlót, zenét árulnak. Nemcsak én megyek szembe, csatlakozom egy őrző-védő kft-hez – bár ne tenném! Olyan ocsmányul szidták a rendezvényt, hogy gyorsan ott is hagyom őket. Célom, hogy a pápa nyomába lépjek, vagyis a kihűlt színpadra jussak.

Útközben interjúvolok. „Majd holnap olvashatja a judea-liberál-kommunista sajtóban, mennyibe került a kongresszus!” (Csak a magyar költség 30 mrd, kb. fele Semjén vadászkiállításának.) A „korona igazsága” szórlapozó hölgy (civil ellenállási mozgalom) erélyesen elküldi a papokat valahová, mondván, letértek az útról. „Nem veszi észre, hogy kisebbségben van?” kérdem az ad hoc társaság nevében. Egy építész a színpad tájolását elemzi:”Kár, hogy a napfény elvágja a keresztet”. Másik tájékozott olvasta a kifakadást, amikor egy hívő sérelmezte, hogy csak 75 000 regisztrált az 1,2 mrd (papíron?) katolikusból. (Magyar többség volt).

Végre külföldiek! Szelfiző fiatal ázsiaiakat szólítok meg. „Vietnámiak vagyunk, itt tanulunk” - mondják szépen magyarul. Megérkezik a szemétkommandó – de alig van teendőjük, ez nem egy Szigetfesztivál! Kezdenek kihajtani bennünket, megérkeztek az ipari alpinisták a bontáshoz. Óriási csatakiáltás, visszafordulok: A cserkészek búcsúznak hangos énekszóval. Ők a legrokonszenvesebbek: A cserkészszövetség szervezte meg találkozójukat a Kárpát-medencében. Vidáman vonulnak a Benczúr utcában, népdalokat harsogva, csak úgy maguktól – nem parancsszóra!

A hívők „megsegítése” már az egyiptomiaknál kezdődött, amikor titkos szócsöveket találtak az oltárakban, amiken keresztül „szóltak az istenek” a földiekhez. Örök vita, mennyiben segített az egyház pacifikálni a népet és mennyit segített át az örökkévalóságba. Az 5. parancsolatot (Ne ölj) kezdettől fogva rugalmasan kezelték. Amikor a kölni katolikus Bildungswerk-be előadónak jelentkeztem, az ügyeletes egyházfi fájlalta, hogy „elvesztettük a worringeni csatát”. (1288-ban! A kölni érsek harci szekerét lásd a Stadmuseum-ban).

Rudolf Bultmann 1941-ben olyan előadást tartott, ami miatt kis híján kizárták az evangélikus egyházból. Azt mondta, hogy a Bibliában álló csodatörténetek nem történelmi események híradásai, hanem mítoszok. Krisztus ábrázolása is, mint egy isteni lény előléte, aki a földön, mint ember újjászületik, az emberek bűneit magára veszi, kereszthalált hal, 3 nap múlva föltámad, a mennybe száll és onnan visszatér – mindez mitikus.

Mindezen történetek ókori mítoszokból, kései zsidó apokaliptikus iratokból és gnosztikus megváltási fantáziákból vannak összerakva és ezeket a modern világkép meghaladta. Ezzel, mondja Bultmann, a pokoljárás és Krisztus mennybemenetele is ki van pipálva („erledigt”), ahogy egy kozmikus katasztrófa által bekövetkező világvége elképzelése is. Nem lehet „elektromos fényt és rádiókészüléket, betegség esetén modern orvosi és klinikai eszközöket igénybe venni és egyidőben az Új Testamentum szellem- és csodavilágában hinni. És aki úgy gondolja, hogy ezt megteheti, ezzel a kereszténység hirdetését érthetetlenné és lehetetlenné teszi.”

Az oltári szentség kongresszusa a katolikus liturgia ünnepe. Ám az „ez az én testem, ez az én vérem” a zsidó tisztátalansági fogalom csimborasszója! Jézus ilyet soha nem mondhatott - a ceremóniamesterek rakták ezt össze, évszázadokon keresztül. Amikor egyházilag esküdtem, egy fadarabot nyomtak a kezembe – mintha valami bálványimádó kőkorszaki ősember lennék! Közben az atya telefonjával szelfizett.

A 4 eucharisztikus csoda közül az első a lengyel Legnica-i ostya esete 2013-ból, amikor azon vörös folt keletkezett. „Az izomrostok hasonlítottak egy haláltusa közbeni szív rostjaira.”

Hogy is képzelik, hogy az okostelefonozó hívek majd elalélnak a tömjénfüsttől és a szentelt víztől? Nem látják, hogy napról napra menekülnek a hívők a templomokból? Nekem az a csoda, hogy mindezek ellenére Pesten ennyien gyűltek össze! Akkor is, ha sokan a buli kedvéért, de biztos indikátor, hogy százezer ember csak ennyi szemetet hagyott maga után. Pár nap és a NEK-et is úgy betemeti a social media pora, mint az ökobetyár blogot.

Zárjuk ezt Bertrand Russel 1927-es szavaival (Miért nem vagyok keresztény?):

Az evangéliumok ábrázolása szerint Jézus egészen bizonyosan hitt az örökké tartó bűnhődésben, továbbá több helyen találkozunk a bosszúszomjas düh megnyilvánulásával azokkal az emberekkel szemben, akik nem hallgatták meg az ő prédikációit.

Kénytelen vagyok kijelenteni, hogy szerintem ez a tan, mely szerint a bűn büntetése a pokoltűz, a kegyetlenség tana. Ez a tan kegyetlenséget hozott a világba, és kegyetlen kínzásokat hozott a világ sok-sok nemzedékének fejére. Az evangéliumok Jézusát pedig, ha úgy fogadjuk el őt, ahogyan a történetírók beszámolnak róla, részben mindenképpen felelősnek kell tartanunk e kegyetlenségért.

Úgy érzem, hogy Jézus sem bölcsesség, sem erény tekintetében nem áll olyan magas szinten, mint néhány más történelmi személyiség. Én például Buddhát és Szókratészt feltétlenül Jézus fölé helyezném e tekintetben.

Amikor a templomban azt halljuk, hogy az emberek megalázkodnak és nyomorult bűnösöknek nevezik magukat, ez megvetésre méltó, hitvány dolognak tűnik, amely méltatlan önmagukra valamit is adó emberi lényekhez. Fel kell állnunk, és őszintén, nyíltan kell a világ arcába néznünk. A lehető legjobbá kell tennünk világunkat, és ha nem lesz olyan jó, mint szeretnénk, végső soron akkor is jobb lesz, mint amilyenné mások tették az elmúlt történelmi korszakokban. A jó világhoz tudásra, jóindulatra és bátorságra van szükség; nincs szükség arra, hogy bűnbánóan epekedjünk a múlt után, sem arra, hogy a szabad értelmet bilincsbe verjük tudatlan emberek réges-régen kiejtett szavaival. Félelem nélküli kiállásra és szabad értelemre van szükség. Reménykednünk kell a jövőben, nem pedig örökösen visszatekintgetnünk a múltba, amely már halott, és amelyet - ebben bízunk - messze túlhalad majd a jövő, melyet értelmünkkel teremtünk.RS

IEC 2021 MEGNYITÓ VAGY NÉPTÁNC-FESZTIVÁL? - RózsaS

 A kismetrón tömegkáosz: a K-körönd után csak a fürdőnél lesz megállás. Első áldozós kislányokat kapkodnak ki-be, özönlik a szépruhás nép. A fürdőtől már csoportok vonulnak a Hősök tere felé. „Hajrá, Ózd!” „Nem volt nehéz összegyűjteni.” - mondja a cigánycsoport vezetője. A Városligeti tónál (száraz) üt igazán mellbe a monstre rendezvény mérete: csak a táncosok a tó fenekén lehetnek 300-an. (Ne járj tömegrendezvényre! Ökokiskáté, Köln, 1990.) A szervezés tökéletes: a színpad perfekt, római császárnak is tetszene, (Ferenc pápának bajosan), zöld mezes fiatalok segítenek eligazodni (1000 önkéntes), a nézőtér szektorokra bontva, levegős beültetés.

 Gyorsan teszek egy kört a Hősök tere körül – ám egy óra, míg bejárom az 1-2 km sugarú lezárt területet. A Városligetben lovas rendőrök – ha netán oszlatni kellene. A Zene Háza, az épülő Népművészeti is belül van. (Megérne egy misét: „Mit építsünk? Mindegy, csak kavics kelljen hozzá – Orbán papa bányájából”). A Dózsa úton kerülök legközelebb, kivetítőn látom-hallom a bevált hogy-találtam-rá-jézusra kisember podcast-ját, ez a bemelegítő. Épp jókor érek a K-köröndre, fülsiketítő harangzúgásra. (-Mért harangoznak folyton? -Nehogy ellopják!)

 Aki most csöppen ide, azt hiheti, kezdődik a néptánc-fesztivál! Kalocsai marssal, kemény somogyi ugróssal indítanak (nem egy kontempláció), vajon melyik testes püspök perdül táncra? Pajzán dalszöveg is becsúszik: „Akármerre kaparászok, csak falat találok.” Csak nehogy magukra értsék a szegény egyházfiak!

A nemzeti együttes megmutatja, mi a magyar tánc, kár, hogy egy horogkeresztet is sikerül figurázni, szerencsére ezt csak a kamera látja fölülről.

 És ezzel a témánál lennénk: valamennyi neves szereplő, rendező, zenész egy bizonyos oldalról jön! Élükön Erdő Péter. (-Hol találkozhatunk Jézussal? -Hát az Ákos-koncerten!)

 Az Esztergom-Budapest Főegyházmegye 2014/2 lapjában Erdő Péter bíboros („Embercsempésszé válnánk, ha befogadnánk”) névvel és képpel 25-ször fordul elő, míg egy bizonyos Jézus Krisztus 9-szer.

 A Mester (mármint a hazai) úgy gondolhatta, a hívők mellett a népieseket is megfoghatja – de ki emlékszik majd minderre áprilisban? Így az IEC eleve rossz ómennel kezdődik. Orbánnak sikerült egy politikai manőverrel kompromittálni a kongresszust és kényes helyzetbe hozni a pápát.

 Világkongresszus?

Mind magyar! Összesen 3 dél-amerikait láttam.

 Ki számolja ki 100 000 részvevős rendezvény ökológiai lábnyomát? Kölnbe jött a pápa, fákat irtottak ki a parkolóknak. Mi pótoltuk cserjékkel.

 Távol álljon tőlem az igaz hívők megvádolása, hisz életre szóló élmény lehet számukra. Ám gondolják meg, egy egyszeri esemény milyen áldozatba kerül? A vírus-átadásról nem is szólva.

Nem én gúnyolódom az IEC-n – a rendezők csináltak belőle folklór dzsemborit – ami a megnyitót illeti. Remélem, összességében a találkozó méltó lesz katolikusnak és nem katolikusnak egyaránt.

 RS

MINDEN FÉKNYÚZ – VISSZA A KÁLYHÁHOZ! - RózsaS

Bátyám csak legyintett, amikor hozták az örömhírt, hogy pálinkája díjat nyert, 37 közül, a vajdasági gyálai pálinkaversenyen. „B-U-N-D-A!” És egyenként jellemezte a zsüri-tagok erkölcsi magasságát. (5 kóstoló után már nem lehet megkülönböztetni a próbákat, kivéve, ha acetonosak). Boldogok lennénk, ha csak ez a „hungarikum” lenne féknyúz! Róna Péter tanár úr jól tudja mindezt és ezért nem fogad el semmiféle díjat.

A hiteltelenség bedöntötte az összes élet-területet, ott is tarol, ahol a legkevésbé várnánk: a tudományban. Talán már 1927-ben kezdődött, amikor a kvantummechanika kihozta, hogy minden csak valószínűség. Száz év alatt a tudomány fölaprózódott és ezzel ellenőrzése is. Kijön egy dolgozat, de csak tíz másik „tudós” ért hozzá. Ma az egyik virológus ezt mond, másik azt. A káros anyagok határértékeit az ivóvízben ide-oda tologatják. Egyik klimatológus kijelenti, nincs bizonyíték a klímaváltozás emberkéz okára, a másik tagadja. Arról nem is szólva, hogy valaki kiáll százezer ember elé és megígéri a paradicsomot és az örök életet. (Csak remélem, a klíma-előadáson én nem „féknyúzoztam”: Nem fontos a bizonyíték, mert mire az itt lesz, a klímakatasztrófa megállíthatatlan lesz.)

A művészetek terén is tombol a megtévesztés. Bansky félig ledarált képéért egy vagyont adnak. Itthon hatalmat szerzett ítészek döntik el, kinek a könyve kerül kanonizálásra és melyik – talán remekmű – menjen a zúzdába.

Veszélyes játék ez: a hajó az óceán kellős közepén elveszti iránytűjét. Régen ott volt a faluban a templomtorony és mindenki tudta, merre az arra. Mára száz másik templomtorony nőtt ki a földből. („Virágozzék száz virág”). Amikor Bill Gates rájött, mit is szabadított rá a világra, már késő volt. A social media gyorsabban terjedt, mint a vírus és átvette a világ irányítását. A brexitnél mennyire bejött a féknyúz „törökmigráció-kockázat”. Persze, az áruhiány is bejött, egyre több az üres polc.

Ahogy az írás fekete rovátkák fehér alapon, a kép sem más, mint retinánkba csapódó fotonok sorozata. A hang dobhártyánkat sorozó levegőrészecskék özöne – legyen az csecsemősírás vagy a pápa beszéde. Akadémikus, főpap, államelnök: ha megszólal, először mind csak „lehelet”, ahogy a Prédikátor mondja (Pre 1,2). „Információnkat elektronikus jelekből szerezzük”, (Tüntetés a MtudE ellen, 2004). Hiába az okostelefon, a beszéd megfosztódik a lélektől. „Ne beszéljünk mikrofonba, emberhez beszéljünk.” (Ökokiskáté,1990). Ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok vagyok, mondja Pál apostol. Az adott szó egyre csak erodálódik, különösen mifelénk. Amikor Mo.-ra költöztem (1994), egy vállalkozó ezt mondta nekem: „Nézd Sándor, itt mindenki szélhámos, míg ki nem derül róla az ellenkezője.”

Régen minden jobb volt?

Zentán írom ezeket, most találkoztam Tari László helytörténésszel. „Nem vethetjük össze 1960-at 1910 Zentájával. Egy idős nekem ezt mondta: Akkor egy napszámért két lábbelit lehetett venni. De milyent? Egy tűnik biztosnak: a Monarchiában kiszámíthatóság volt. Nemcsak a szó volt időtálló, a gépek is, van olyan traktor, ami még ma is megy. Nem volt „tervezett elavulás”.

A zentai csata, mint féknyúz

A zentai csata, amit most itt 4 napig 30 rendezvénnyel ünnepelünk, tiszta féknyúz. Belénk oltották, hogy Savoyai Jenő híres csatájával 1697-ben véget vetett a 150 éves török uralomnak. Aztán lassan kiderült, minden másképp volt. Több „zentai csata” volt, a hős is csak azért tudott győzni, mert az oszmán birodalom kezdett szétesni. Nem szólva arról, hogy a török sem sanyargatott mindenkit. Aki kifizette az adót, élhetett, ahogy akart. Inkább a gazdag szívta a szegény vérét. Így az „áruló” Thököly, aki Zentánál a törökök oldalán harcolt, mára rehabilitálásra került.

A zentai napok egyik programja a „rendszerváltók” szereplése. - Jugoszláviában? - kérdezem Richárd szervezőt. „Dehogy! Mi itt csak lövöldöztünk.” A záróesten bevonul Lezsák Sándor rendszerváltó, aki, mint Thököly, itt is, ott is harcolt. Többünket már nem engednek be (félnek?), ahogy a beeső Vicei Karcsit sem. 50 év után találkozunk, de ugyanúgy handabandázik. Azt terjeszti rólam, helyettem ült le egy évet, amikor 1971-ben 3 évet kaptam az Új Symposion-perben. Ám Vicei tényleg többször ült, de most itt áll és Lezsák-ellenrendezvényt rögtönzünk az előtérben. Értem, hogy a világhírű Klubrádióról nem hallottak, de itt is bejön az RTL Klub, az ATV is. „Mi a TV2-őt nézzük”. Kifakadok: Hát itt mindenki fideszes? Egy gyenge hang: Én nem, de ne politizáljunk. Ám mi lesz, ha áprilisban tényleg „rendszerváltás” lesz? Akkor majd Karácsony ...-t nyalják?

Skizofrén helyzet: a kettős állampolgársággal a zentai magyarok belépőt kaptak az EU-ba, ezzel Orbán csak ráerősített az elvándorlásra. Helyükre szerbek jöttek, Boszniából, belső-Szerbiából, a nagyobb városokból (belső migránsok), részben menekülők (a „balkáni” viszonyok elől?), részben csak vonzotta őket a város, az életszínvonal. Nem beszélnek magyarul, főleg csak egymással érintkeznek. Amikor elmentem, Zenta még színmagyar város volt. Félő, Orbán nacionalizmusa által fűtött zentaiak egyszer majd bajt okoznak. Orbán ontja a pénzt a Vajdaságba. Hogy lehet etnikai alapon osztogatni? Hát így, mondja a Lezsákot fogadó kisasszony. (A románok is rákérdeztek). A szerb ember joggal kérdezheti: Én mért nem kapok?

A konfliktust mindenki tagadja, én sem látom ennek semmi nyomát, de látom, hogy a nyelvi egyenjogúság rosszabb, mint amikor elmentem. 1971-es cikkem újból meg kellene, hogy írjam?

Szijjártó itt mért nem pattog úgy, mint Ukrajnában?

A déli migránsokat a zombori gyűjtőhelyről taxi viszi a magyar határra, így a fáma. Akkora féknyúz, mint a zentai városháza – hacsak nem Orbán fizeti a taxit?

A tévé nyúz: a hazudozásnak se vége, se hossza. Néha leveszem a hangot és csak a testbeszédet figyelem - de azt is lehet mímelni. Sokan már maguk is elhiszik, amit össze-vissza hazudoznak.

Amikor kikapcsolom a tévét és lemegyek az utcára - horrorvilágba kerülök. Az imént még csupa jóképű, jóalakú, okos, kulturált emberek beszéltek hozzám, aranystúdiókból vagy gyönyörű tájakról – most meg teli az utca nyúzottképű, túlsúlyos, rosszul öltözött (Hirdetőoszlop akarsz lenni? Viselj betűs pólót!) honfitársaimmal. Ha megszólalnak, csak hiszékenységüket, bárdolatlanságukat, műveletlenségüket, közönyüket árulják el.

Épített környezetünk – féknyúz

Az épületeket a profit formálja: minden hideg, merev, derékszögű. És akkor mi vagyunk a „Chaoten”, ha régi gyárépületeket foglalunk el és mentünk meg! Lásd: Köln-Südstadt, Stollwerk.

Járom az utcákat és figyelem a házakat: Hogy sikerül ilyen otromba, ízléstelen, giccses épületeket fölhúzni? Beteg a lelke annak, aki ilyeneket tervez. Kölnben építészhallgatókat visznek el egy új kolóniába: „Nézzétek, ez Görögországban járt, ez Itáliában, ez Távol-Keleten.” Az a szép ház, amit szinte észre sem lehet venni. Pénzt könnyebb szerezni, mint műveltséget?

Bizalom nélkül nem lehet

A hitelesség elvesztése a társadalom halála. Az emberek egyre kevésbé bíznak az intézményekben, egyre inkább a féknyúz-gyártók karjaiba futnak. (Lásd oltásellenesség, kovidhalál.) Elveszett bizalmat nagyon nehéz visszaszerezni. Ha senkiben sem bízunk, leomlik az utolsó templomtorony is!

Vágjuk át a gordiuszi csomót! Vissza az egytornyos faluba!

Ha eltévedünk, vissza kell mennünk az origóhoz. Aki csak teheti, egyszerűsítse le az életét. Rázzuk meg magunkat, hogy lehulljon rólunk minden sallang, cifraság, ragály! Dobjuk el okostelefonunkat, összes ketyerénket, óráinkat, könyveinket! Jöhet egy mesterséges áram- és munkaszünet.

De nem holnap – tervezzünk 10 évre előre! Ne légy ökoremete – lassan járj, tovább érsz! Valamilyen vidéki gyökere mindenkinek van. A nagyapa házát könnyű örökölni. Nehezebb, de járható Visnyeszéplak, Gyűrűfű, Nagyszékely példája.

Addig is: Ültessünk egy fát, ha akkora is, mint a kisujjam!

RS

POLITIKUSOK KEDVENC FRÁZISAI – „Több felelősséget vállalni”- ZEIT Hamburg, RózsaS

„Több felelősséget vállalni” (Verantwortung übernehmen) Német külplitikusok legkedvesebb szóvirága. Már évek óta „több felelősséget vállalnak”. Az USA-ban többé nem lehet bízni, Kína és Oroszország nyomul. Jelezni akarják: OK, megértettük, többet kell tennünk a védelemért és nemcsak a rendért. Afganisztán mutatja, még mindig mekkora a függőségünk az USA-tól. Így az, mit is kellene tenni, annyira ködös, hogy paradox módon a nagy felelősségvállalás semmire sem kötelez. A jóérzés-közhely a partnereknél homlokráncolást vált ki.

„Multilateralizmus” (Multilateralismus)

Szinte vallási mantraként szajkózzák. Mintha ez volna a legfelsőbb elv. Heiko Maas még egy fehér könyvet is íratott, amiben a szó csupán egy módszert jelent. Ahol két államnál többen harcolnak érdekükért, azok multilaterálisan cselekednek. A nemzetek a kooperáció szellemét addig követik, míg az hasznukra van. Így jár el jelenleg Oroszország, Kína, de sok baráti állam is. A németek nem nagyon multilaterálisak, ha az Északi tengeren át, több szomszédos állam ellenére, gázvezetéket raknak le.

„Európai megoldás” (Europäische Lösung)

Ezt mindig akkor igézik meg, ha egy állam a felelősséget magasabb szintre akarja emelni, pl. a migrációs politikában: „A Moria-lágerben élő emberek nyomorúsága európai megoldás után kiált.” Ezzel palástolják, hogy a vész már ezen megoldás része, mely elrettenteni és elszigetelni akar.

„Két százalék GDP NATO-cél 2024-ig” (Zweiprozentziel)

Régóta fújják, de csak 1,57%-ig jutottak. A mérce kérdéses, gyöngébb konjunktúra kevesebb kiadást igazolna – ugyanolyan fenyegetettségnél. A valódi kérdésről elterel: A Bundeswehr bizonytalan időkben milyen bevető képességű legyen és ez mennyibe kerülhet.

„Katonai megoldás kizárva” (Keine militärische Lösung)

Német külpolitikusok hajtogatják, mintha nem lenne erőszakos megoldás, lásd Afganisztán, Szíria, Ukrajna. Dicső hozzáállás. Sajnos, a konfliktusok aktorai ezt másképp látják - mint most a talibánok. Aki le akarja őket szerelni, de erőszakot elvből nem alkalmaz, nem talál szövetségeseket. A diplomácia katonai hatalom nélkül béna kacsa.

„Békefolyamat” (Friedensprozess)

Németország ismételten fölszólítja közel-keleti partnereit a „békés útra való visszatérésre”, idestova 30 éve, a madridi konferencia óta. Számos csúcsértekezlet, roadmap, egyezmény és tárgyalás ellenére államközi megoldás nincs a láthatáron. Közben Izrael tovább telepíti be a megszállt területeket. 54 év után ez nem provizórium. 4 arab állam kötött deal-t palesztínok mellőzésével. A konfliktus kikerült a fókuszból, nincs sem béke, sem folyamat, bármennyire is sugallja a német külpolitika.

„A kommunikációs csatornákat nyitva tartani” (Gesprächskanäle offen halten)

Ez mindig akkor jön, mikor pl. Putyin az ellenzéket puhítja, csapatokat küld az ukrán határra vagy más fenyegető lépést tesz. Ekkor halljuk: „Éppen most kell a kommunikációs csatornákat nyitva tartani.” Senki nem akarja a folyó tárgyalásokat lemondani. A kérdés csupán az, miről, milyen feltételekkel és milyen céllal kellene tárgyalni. Mért venné komolyan a párbeszédet a másik fél, ha a találkozót reflex-szerűen keresik?

„Nehéz tárgyaló fél” (Schwieriger Partner)

Mármint Kína és Oroszország, de regionális hatalmak is, mint Szaudi Arábia és újabban Lengyel- és Magyarország. Aki ezt az ambivalens képletet használja, differenciálni akar, csitítgatni, csak a tárgyalás fonala ne szakadjon el. A nehéz, de nélkülözhetetlen partnerről szóló beszéd ezt sugallja: A világ ma tele van szürke macskákkal, nehéz megkülönböztetni. Németországnak a sok nehéz partner közül nem kell barátot vagy ellenséget megnevezni; repressziót foganatosítani a jogállam megtámadása esetén, az emberi jogok megsértésében sem kell világosan állást foglalni.

„Hálósított biztonság” (Vernetzte Sicherheit)

Tulajdonképpen egy jó gondolat, biztonság nélkül nincs fejlődés, fejlődés nélkül nincs biztonság. Katonai jelenlét fejlődési segítséggel kombinálva a „hálósított biztonság” lett a fő vezérelv. A tálibok győzelmével azonban mindkettő veszélyben. Németország központi biztonságpolitikai doktrinája ezt a vereséget aligha fogja kibírni.

„Szisztematikus rivális” (Systemischer Rivale)

2 éve van ilyen - válaszul Peking új politikájára. Kína autoriter rendszerét egész nyiltan, mint a liberális demokrácia ellentettjét, állítja be. Azóta Peking „partner, versenyző és szisztematikus rivális” is egyben. Az üzenet: A három minősítés alapvetően nem mond ellent egymásnak, Kína üzlet-érdekeltségei és geopolitikája a végén mégis illeszthető egymáshoz. Kína hatalmi törekvése ellenére Németország lukratív deal-jeit nyugodtan szőheti tovább.

„Kritikus dialógus” (Kritischer Dialog)

Eredetileg az a stratégia, hogy Iránnal a párbeszéd tovább folyjon – a terrortámogatás és az emberjog-sértések ellenére. Az eredmény kijózanító volt: Irán örömmel beszélgetett és közben folytatta üzelmeit. A koncepció a 90-es évek végén kimúlt. Mára ismét föltámadt. Legyen minél több „kritikus dialógus” az orosz és kínai „nehéz partnerrel”. Skripal megmérgezése után, 2018-ban, az FDP javasolta, nem kell keményen reagálni, hogy a „kritikus dialógus” fenn maradjon. Ilyen „párbeszéd” a talibánokkal is volt.

„Német-francia motor” (Deutsch-französischer Motor) Az európa-politika kedvenc közhelye, 1960 óta. Európa akkor halad, ha Németország és Franciaország, a kontinens két legsúlyosabb nemzete, együtt dolgozik. A motor azonban már régóta köhög. Nincs egyetértés Kelet-Európa, Oroszország, az USA, a NATO kérdésében. Macron a „stratégiai szuverenitást” hangoztatja. Németország attól tart, ezért az US-katonák kivonulnak. Macron az EU-t geopolitikai hatalmi eszköznek tekinti. Berlin számára az EU keretei jelentik túlhatalma elviselhetőségét szomszédainál.

„Transz-atlantikus közösség” (TransatlantischeGemeinschaft)

Trump idején csend volt körülötte. Biden ismét udvarol a németeknek, akik szívesen fölmelegítik a „transz-atlantikus közösség” fogalmát. Ám ez nem rejti el a stratégiai különbségeket: Biden Peking ellen keres szövetségeseket. Berlin fogadkozásai ellenére távolságot tart mindkettőtől. Másrészt nem akarja az US védő hatalmát, sem legnagyobb piacát elveszíteni.

„Nukleáris részvétel” (Nukleare Teilhabe)

A német biztonságpolitika piszkos kis titkainak körülírása, az itt tárolt atomfegyverekről. Németországnak nincs szüksége nukleáris elrettentésre, sem a britek, sem a franciák védelmére. Kiszállva az atomenergiából, élvezi az US „nukleáris védőpajzs” hatását.

„Liberális világrend” (Liberale Weltordnung)

A „szabványalapú nemzetközi rend” autoriter hatalmak nyomása alá került, ezért már évek óta a Nyugat „liberális világrendje” védelmére szólíttatik föl. A liberális rend Nyugaton is veszélybe került (Trump), úgy belülről, mint kívülről. A konfliktus az EU-n belül is parázslik, főleg Lengyel- és Magyarország miatt.

„Szemmagasságban tárgyalni” (Auf Augenhöheverhandeln)

Morálkritikai képlet, másikat von maga után: „Nem felemelt mutatóujjal beszélni egymással”. Aki szemmagasságot követel, a németek morális önfelemelése ellen fordul, pl az oroszok, a kínaiak vagy a magyarok esetében. A moralizmus önhittséghez vezethet, ha valami igaz ebből. Ám a relativizálás is tévútra visz. A szemmagasság-frázis gyakran minden kritikát eleve képmutatásnak, kettős morálnak, osztályfőnökségnek állíthat be.

„Békeprojekt EU” (Friedensprojekt EU)

Hogy az EU és elődei a kontinens békéjéhez hozzájárultak, stimmel. Ám ebből nem kell giccset csinálni. A pacifisztikus pátosz elterel a valódi föladattól: Az uniónak meg kell mutatnia, hogy tagjait megvédi a külső veszélyekről (pandémia, cyber-támadás, kereskedelmi háború, klímakatasztrófa). Belülről értékeit és szabályait saját tagállamaitól is meg kell védelmeznie. Paradox helyzet: Az EU-államszövetség belül is, kívül is energikusan föllépni kényszerül, hogy nyílt, multilaterális karakterét megőrizze.

„Értékközösség” (Wertegemeinschaft)

Gyakran alkalmazzák a NATO-ra, hogy a tiszta hatalomszövetséget palástolják. Görögország a katonai diktatúra ellenére NATO-tag maradt, az autoriter Törökország ugyanúgy. A szövetség értékei igen rugalmasan tolmácsolódnak, geopolitikai érdekek szerint.

„Kereskedelemmel a haladásért” (Wandel durch Händel)

A régi „Ostpolitik” parolája, amikor a szovjet-blokkot gazdasági kooperatívákkal próbálták puhítani. Most a gazdasági miniszter, Altmeier Kínára alkalmazza. Bár soha sem volt ennyi csere Kínával, ennyi represszió sem volt. Árukapcsolás: Peking a gazdasági nyitást társadalmi zárással köríti, politikai ködösítéssel. Szabad piac – nem-szabad embereknek. Kereskedelem haladás nélkül.

„Az erőszakspirális forog” (Die Gewaltspirale dreht sich)

Szívesen alkalmazzák a közel-keleti válságokra (Izrael/Hamasz). Az automatizmust szuggerál és a terrort egyenlővé teszi egy állam önvédelmével. A külügy szóvivő rendszerint így folytatja: „Mindkét felet önmérsékletre szólítjuk föl.”

ZEIT, 26. 8. 2021

20 Phrasen um die Welt

KÖNYVET ÍRNI BŰN – Ment-e a világ elébb? - RózsaS

Már Vörösmarty is megsejtett valamit, 1844-ben. (Gondolatok a könyvtárban).

Fekete rovátkák fehér alapon; könyvet írni bűn; az értelmiségi munka megvetendő; ne vegyünk könyveket – vegye meg a könyvtár!
„Az írás a nyambikvaráknál is megjelent. Nem arra kellett nekik, hogy megismerjenek, megjegyezzenek vagy megértsenek valamit, hanem hogy mások kárára növeljék az egyén – vagy egy tevékenység – dicsfényét és tekintélyét. Furcsa dolog az írás. Az emberiség történetének egyik legtalálékonyabb szakasza az újabb kőkorszak: ekkor kezdődik a földművelés, az állatok megszelídítése és sok más eljárás, pedig még akkor ismeretlen volt az írás. Az egyiptomiak vagy a sumérok építészete nem állt magasabban egyes amerikaiak alkotásainál, akik felfedezésük idején még nem ismerték az írást. Egy görög vagy egy római állampolgár és egy XVIII. századi európai polgár életmódja közt nem volt nagy különbség. Nyugat történelmi civilizációi az írás ismeretében is sokáig pangtak. Egyiptomtól Kínáig az írás mintha már akkor kedvezne az emberek kizsákmányolásának, mielőtt még szellemi világosságot gyújtana. Ez a kizsákmányolás dolgozók ezreinek tömörítését tette lehetővé, hogy aztán elcsigázó munkára kényszerítse őket.” (Szomorú trópusok, C. Lévi-Strauss).

„Az angolok megtanultak írni és mire mentek vele?” (Bennszülött törzsfőnök)

-Hát kirabolták a fél világot!

-Mennyi papír! - mondta kölni barátom, amikor belépett a szobámba. Akkor még tisztelegtem a 3000 példányos magánkönyvtárak előtt.

Fönnmaradt egy fotó 1913-ból, a berlini Kaiser-Wilhelm-Institut könyvtáráról: Beckmann, Willstätter, Hahn, Meitner – Nobel-díjasok egy helyiségben! Olvasgatnak, beszélgetnek. Ekkor voltak tudósok utoljára együtt egy könyvtárban – ilyen sem lesz még egyszer! A közkönyvtár fő ereje nem is a könyv, hanem a „Begegnung” – a találkozás és az eszmecsere.

Millió magánkönyvtárban gyártja a szingli-„szerző” a könyveket. Csak Mo.-on évi 10 000 könyv jelenik meg. Tényleg sok papír – mennyi kerül zúzdába? Nemrég egy író-társaságban voltam, a sztár-szerző vállat vonva vallotta be, 5 000 remittendáját zúzták be.

A digitalizálás csökkentette a papírfogyasztást? Emelte! Az internet, a közlés megkönnyítése, a magánkiadások révén még több papír fogy.

Ebben a könyv-özönben a jó írások elvesznek. Megvenni, belelapozni, félretenni – aki így tesz, nem olvasó, hanem fogyasztó! Én is találok a polcaimon „fölvágatlan” példányt. Németh László szerint 1500 könyvet olvashatunk el egy élet alatt. De hát ennyit már rég megírtak, dobjuk ki a klasszikusokat?

A jó könyv, amit „ronggyá” olvasunk.

A mai „könyveknek” a szaguk, tapintásuk is más – több bennük a műanyag, mint a papír. Egyszeri olvasás után szét is esnek: „eldobható” könyvek, nagyon nagy ökológiai lábnyommal. Nemcsak fizikailag esnek szét, hanem tartalmilag is: megjelenésük után már pár héttel elvesztik aktualitásukat!

A kézikönyveken felül ne legyen több könyvünk, mint amennyi alapgyógyszert a WHO ajánl: 300!

RS

PS

Letettem könyvek átültetéséről, de akinek tetszik, letöltheti az „ökobetyár”-ról:

-Precht: Vadászok, pásztorok, kritikusok;

-Flassbeck: Meghiúsult globalizálás;

-Adler/Sch.: Green New Deal /11 társadalommodell/;

-Hermann: Út az atomkorszakba;

-Nürnberger: Egy rebellis szerzetes, egy kiugrott apáca és a világ legnagyobb könyvsikere.

www.okobetyar.blog.hu

JUGOSZLÁV SAMOUPRAVLJANJE – A gyár a munkásoké – SPIEGEL Hamburg/RózsaS

Marko Weinrich (MW) cégét teljesen át akarja engedni az alkalmazottainak. Egyre több az ilyen modell. De vajon kinek használ valójában?

A programozó a göttingeni Sycor-nál volt igazgató. „Én voltam a király. Ha jól ment, újakat vettem föl, ha rosszul ment, kirugdostam akármennyit. Egy szoftver-es akkoriban 2000 márkát is kaszált naponta.”

Aztán egyszer egy (nem)-elégedettségi kérdőív került az asztalára, 5-ös bukójeggyel: a munkalégkör mísz, mindenütt kosz, a munkatársak nyomottak.

A Sycor tulajdonosa, a milliárdos Georg Näder, protéziseken gazdagodott meg, hírhedt pörei voltak. 2016-ban meg akart szabadulni a cégtől. MW társaival meg akarták venni – jól összekaptak. A végén MW-nek mennie kellett, de magával vitt 200 embert és megalapította az Arineo-t (Artificial intelligence, employee owned). Az alapító okiratba beleírta, 5 éven belül a cég 50%-a, 10 év alatt pedig 100%-ban a 300 dolgozóké kell, hogy legyen.

Ez most a jövő kapitalizmusa, vagy már a szocializmus?

Nem ő az egyedüli: dolgozó-részvények, csendes tulajdontársak, jogkedvezmények – egész sor hasonló modell indult a német gazdaságban. Start-up-ok csábítgatnak induláskor „virtuális részvényekkel”, magas prémiumokkal - ha a céget bevezetik a tözsdére.

Az ún. „felelősség-tulajdon” formánál a cégtulajdonosok önmagukat fosztják meg a hatalomtól. MW nem szamaritánusi okokból vágott ebbe bele, hanem mert saját bőrén érezte, milyen, mikor keccsöl, de semmi beleszólása nem lehet a cég ügyeibe.

Az Arineo onlineshop-okat és vállalati platformokat szerkeszt olyan kuncsaftoknak, mint a Deichmann vagy a méddiakonszern ProSiebenSat.1. A Sycor, pár száz méterrel odébb, webáruházakat üzemeltet, üzletfelük az AstraZeneca.

Rüdiger Krumes (RK), Sycor: MW ellenségképeket épített, profitábilis joint venture-t hiúsított meg és átcsábított egy sereg munkatársat - egy álomért.

MW: Nincsenek szabadalmaink, sem gyáraink, sem autóflottánk. Egyetlen tőkénk az elégedett, motivált csapatunk.

RK: Az Arineo nem valódi »employee owned«-cég. Ekkora vállalatot nem vezethetnek az alkalmazottak.

Sycor-Näder perli az Arion-t; üzletkárosítás, üzemi titkok, munkatárs-elorzás miatt - perérték 40 M euró. Első menetben egy osztrák bíróság javára döntött. MW: A munkatárs-átvándorlás nem egy sötét fondorlat része, hanem annak a jele, hogy ma már nem lehet az alkalmazottak feje fölött dönteni.

Igaza lehet? Mindenesetre a korszellem erre mutat. Heinrich Beyer (Bundesverband Mitarbeiterbeteiligung): „Pár év múlva a részvételi trend nagyon erős lesz, bár egyelőre csak 2500-3000 ilyen német vállalat működik.” A jövőben ezt a modellt senki sem ignorálhatja, legalább egy ajánlatot kell tennie. Michael Wolff,(Professor für Management und Controlling an der Universität Göttingen) több száz ilyen céget vizsgált meg. Főleg előnyöket talált. „A dolgozók produktívabbak és a jó munkaerők hosszabb ideig maradnak, ha nem is kapnak több pénzt.” Sokkal fontosabb a „pszichológiai tulajdon”. Aki részvényt vesz a munkaadójánál, lekötelezi magát és érdekelt a cég jövőjében. Hiszen az övé is. A munkatársak talán kissé kritikusabbak lesznek, de éberebbek is - rögtön jelzik, ha valami nem jól megy. Aki látja, hogy a vagyona apad, jobban odafigyel.

MW a vállalatát egy Bundesliga klubhoz hasonlítja. Olyan egyesület, amelybe kizárólag aktív dolgozók léphetnek be és amelyik biztos helyet kap a felügyelő bizottságban. A modell a saját hitelességébe való befektetés. A hatalmi viszonyok megfordultak, egy tulajdonos sem viselkedhetik diktátorként. A tulajdonos szerepét egyszerűen törölni kell. „A mi cégünk sosem lehet spekuláció tárgya.”

Így is meg lehet előzni a cégeladás traumáját.

SPIEGEL, 28. 8. 2021

Geschenk vom Chef

KOMMENT

Kölnben, az önigazgatásos Bioladen „Was die Bäume sagen” 10 év után, beadta a kulcsot, ahogy az Ökobank is, Frankfurt-ban.

Novi Sad-on volt alkalmam találkozni a jugoszláv samoupravljanje-val. Egyrész élvezetes volt az Ifjúsági Tribünön szavazati joggal rendelkezni, másrészt furcsállottam, hogy a kémiai tanszéken a takarítónők beleszólhattak a kutatásba.

Gastarbeiter-ek százezrei keltek útra, a legjobb munkaerők.