BUND/LAND INTÉZKEDÉSEIT KRITIZÁLJA Karl Lauterbach, SPD-egészségszakértő

Az intézkedések elégtelenek, így az intenzívosztályok hamar megtelnek és decemberre többen halnak meg. Az egészségházak összeomlanak.

-Szigorúan korlátozni kell a személyes kontaktokat, le kell vinni az abszolút minimumra, különben ismét teljes lockdown-ra kényszerülünk.

-A home office-t ki kell bővíteni, az iskolákban az osztályokat el kell felezni és elosztani délelőttre, délutánra.

-Egy hét előkészület után a középületeket 2 hétre be kell zárni - egy "lockdown-hullámtörő" szükségeltetik. Be kell zárni az éttermeket, bárokat, kocsmákat, kultúrintézményeket, eddzőtermeket, egyesületeket.

-Csak az óvodák és az iskolák maradhatnak nyitva és a létfontosságú üzletek.

-Egyes kontaktkövetések helyett cluster-követés a helyes.

Csak így kerülhetünk ki az exponenciálisan emelkedő fertőzésgörbéből. Időt nyernénk karácsonyig. Az egészségházak nem győzik, ezért le kell állni az egyes kontaktkövetésekkel. Így egészségi dolgozók szabadulnának föl, akik a cluster-tagokkal foglalkozhatnak. Prioritás kell, csak a rizikócsoportok védelmére kell koncentrálni.

Retrospektív cluster-földolgozás kell. Ha egy fertőzés ismertté válik, ki kell deríteni, a fertőzött kikkel volt szoros kapcsolatban a fertőzés előtt 5 nappal. Kikkel volt egy tanteremben, kórusban, ünnepléskor, idősotthonban. Ezután nem minden egyes kontaktszemélyt kell fölkutatni, hanem csak a cluster-tagokat. Ezek aztán menjenek 10 nap karanténba. 5 nap után, negatív teszttel, szabadulhatnak.

bild, handelsblatt, dpa, 30.10.2020.

 

A FIATAL-ÖREG POLGÁRHÁBORÚ ELKEZDŐDÖTT - RózsaS

Minél több fiatal bulizik, annál több öreg hal meg.

Délben a bolt előtt fiatalok szidták az öregeket, mert ők nem mehettek be 9-12 óra között.

A 33. kockázat 21. pontja: fiatal-öreg polgárháború (1998).

Megkérdeztem húsz éves lányom, nem hagyhatná-e most ki a kocsmai találkozókat? -Majd, ha betiltják. Európa küszködik a - főleg fiatal - fertőzőkkel. Mennyi szórakozást, shopingolást, tömegrendezvényt engednek betiltani? Nem lehet minden potenciális vírushordozó mellé rendőrt állítani."A fiatalok kirabolják az öregeket és bezárják őket. Nem fognak lemondani kényelmükről, luxus-életükről" (RS, 2003). Nyitányként ennek szép példája a magyar magánnyugdíj einstandolása, 2010-ben. Mikor este összeszámolják a halottakat (lásd: Mindig mások halnak meg), lassan eluralkodik rajtunk a közöny. Tudat alatt tabu-gondolatok rejtőznek: amúgy is meghaltak volna, mért nem vigyáztak, ránk hagyják a házat, lakást, bankbetétet. Nem akarom azt mondani, hogy a fiatalok gyilkolják az öregeket, de a felelőtlenségük mögött valami káröröm is bujkál. Tippeket sem akarok adni (ki vagyok én?) - tartok attól, ami jönni látszik. 40 millió német háztartásból 7,7 millióban haláleset - továbbá öröklés - volt várható 2015-ben /1/. (Német barátom honfitársairól: "Beszéltek még egymással, vagy már örököltetek?"). A britek (felnőtt?) polgárainak 33%-a előkészítette végrendeletét. Minden 7. brit családban mostohagyerekek bonyolítják az öröklést /2/. A bankomban (Rafi: rafizetsz) több ügyfél megsértődött: "Még nincs szándékomban elhalálozni."

Az EU-ban az öröklés csökkenti az egyenlőtlenséget: a fölhalmozott vagyon több gyerekre, unokára oszlik szét /3/. Egyébként ezeknek a hálátlan gyerekeknek nem lesz idejük kiélvezni örökségüket: a következő cunamit nem bírja el a világ - különösen, ha több jön egyszerre. RózsaS

1. dia-vorsorge.de, Deutsches Institut für Altersvorsorge, 2015.9.10.

2. findersinternational.co.uk, 29.06.2020, IFA Magazine Website, Handelsbanken Wealth Management

3. iwd.de: Erbschaft reduzieren Ungleicheit, 19.06.2020

 

LESZ-E BUDAPEST 20 ÉV MÚLVA? (2008)

1. pénzrendszer-összeomlás

2. kamatígéret

3. növekedéscsapda

4. túltermelés

5. tőkemegsemmisítés

6. pánikbevásárlás

7. olaj-világháború

8. ivóvízháború

9. termőföld-megszállás

10. vallásháború

11. terrorizmus

12. alvó génaknák

13. nanokatonák

14. klónozott katonák

15. peak oil

16. élelmiszerhiány

17. munkabeszüntetés

18. munkaképtelenség

19. szegénylázadás

20. elöregedés

21. fiatal-öreg polgárháború

22. yuppie-diktatúra

23. élettérhiány

24. klímamenekültek

25. szegények inváziója

26. fölriasztott vírusok

27. kiszabadult gének

28. rezisztencia

29. nukleáris tél

30. klímaátcsapás

31. tengeráram-változás

32. vulkán, földrengés, árvíz, aszály

33. csendes meghülyülés

+ a titkosítottak + a hihetetlenek

 

SZÁMLAFOGYÓKÚRA – MARADJON FORINT A HÓNAP VÉGÉRE IS!

-A bojlert csak szombaton kapcsolom be. Hét közben 20 literes fazék a sparhelten, gázon.

-120 literes bojler helyett 5 literes vízmelegítő, merülőforraló.

-Kézmosáshoz nem kell meleg víz. Nyáron nem kell meleg víz. Lavór a napon.

-Télen beköltözöm a konyhába, csak azt fűtöm. A többi radiátorszelepet a minimumra állítom.

-Hőfokszabályzó szelepet nyáron teljesen kinyitok, nehogy a rugó tönkre menjen.

-Minden rolót, spalettát bezárok, befüggönyözök, a radiátort szabadon hagyom.

-A radiátorok mögé, ajtókra hőtükör-fóliát ragasztok.

-Csak este fűtök - napközben mozgok, kertben dolgozom.

-Átmegyek segíteni annak, aki nálam is rászorultabb.

-Kikapcsolom a hűtőm; télen hideg szobában, teraszon -

nyáron vízaknában, kútban tárolom a romlandót, ha van.

-Kikapcsolom a mélyhűtőm - van a boltban, fizessék ők a hűtést!

-Egy óráig a mosógépben áztatok, fél-programot futtatok,

meleg vizet a sparheltről vagy a "lavór a napon"-ból a mosógépbe öntök.

-Visszatérek a keverőtárcsás gépre.

-Az áram drágább, mint a gáz. Legkisebb lángon, kuktában főzök.-Semmilyen fűtőszálat (rezsó, szárító, pirító, vasaló) nem használok, csak a kenyérsütőt.

-Kenyeret kenyérsütőben sütök, így 1 kg 100 Ft. (Bread 33 cent 7 minutes rozsa).

-Áramtalanítok - egy készülék trafója sem marad áram alatt, így nem fogyaszt.

-LED-lámpákkal világítok, nem fogyasztanak, csak a munkafelületet világítom meg.

-Áramot magam csinálok (taposó generátor, aggregát, napelem, termogenerátor).

-Víz van a kutamból - nincs vízszámla, nitrátkijelző csíkkal ellenőrzöm, iható-e?

Mindig húzok vizet, hogy frissüljön. (Lásd: Robinzon-ház). Nem iszom mű-italokat.

-Nem veszek zsemlyét, péksüteményt - mindent magam sütök. Gabonapelyhet eszem.

-Nincs ételmaradék, inkább kevesebbet főzök, nyerssel (gyümölcs,saláta) kiegészítem.

-Főleg magokat kuktában főzök - lencsét, babot, feles borsót-pár karika kolbásszal.

-Vasárnap húsnap - hétközben főzelék, szalmakrumpli, bundás kenyér, szója-spagetti.

-Krumplit héjastól sütök, főzök. Kell a rostos anyag (nem lesz vastagbél-rákom), hámozáskor nagyobb a veszteség.

-Kertben krumplit, csicsókát, zöldséget termelek.

-Nem veszek könyvet, újságot - megveszi a könyvtár; kölcsönzöm, fénymásolom, internetről leszedem.

-Mobiltelefonomra újból nem fizetek be, tarifát váltok vagy fölmondom.

-Kedvezményes vezetékes internetet használok. (Szolgáltatót kérdezni!).

-Számítógép otthon nem szükséges: elég egy pendrive, azzal szomszédnál, könyvtárban, teleshop-ban letöltök, levelezek. -Semmit sem rendelek postán, házalóktól, piacon. Magamtól tudom,mi kell.

-Turkálóban, lomisnál vásárolok - ha kell. Cserélek.

-Pénzt tüzelőbe, olajba, cukorba, lisztbe, konzervbe fektetem - mielőtt megdrágulnak. Többet veszek, olcsóbb. ("A bolondok pedig mondanának az eszeseknek: Adjatok nekünk a ti olajatokból." Mát., 25.8)

-Fogaimra ügyelek, szuvasodik-e, naponta többször mosok fogat - a fogász drága!

-Testemre ügyelek, tornázom, futok, bringázom - átvizsgálom, bőrömön van-e csomó, nyomásra fáj-e valamim?

-Csak azt teszem, ami jó karban tart - így nincs orvosi, sem gyógyszerköltségem.

-Gyerekekkel játszom. Minél többet játszom, annál kevesebbet vásárolok.

-Ne múljék el nap ének és tánc nélkül!

(Szelíd Energia Füzetek, Spine exercises inversion sheet, pedal generator rozsa)

 

TUD TAKARÍTANI? A takarítás 10 gyakori hibája - Schöner Wohnen/RózsaS

1. hiba: TELJES PÁLYÁS LEROHANÁS

"Pénteken (szombaton, vasárnap...) tényleg nekifogok..." Aztán közbe jön valami, vagy csak restek vagyunk és a rendetlenség, mint az entrópia, csak tovább nő - és visszacsap, mint a jojó.

Megoldás:

Kezdjük inkább kicsiben, hogy megkönnyítsük magunknak a belekezdést, pl. a fiókunkban. Csak olyan tollat, gyufát, csíptetőt, bigyót tartsunk meg, melyik jó és szívesen használjuk - a többi mehet a kukába vagy ajándékozzuk el. Jobb egy kedvenc, működő golyóstoll, mint tíz hibás. Ez igazán egyszerű feladat és sikerélményt hoz. Aztán folytassuk ugyanezt a cipőinkkel, ruháinkkal, konyhakéseinkkel, szépségápoló szereinkkel...

2. hiba: SOK SOKAT SEGÍT

Jó sok tisztítószer a fölmosóvízbe, jó sok mosópor a mosógépbe, jó sok szer az ablakmosó vízbe.

Megoldás

A szermaradvány csíkokat hagy, cipőnk ragad a linóleumon, az ablaküveg foltos marad. Pénztárcánk és környezetünk bánja. A mosás sem a mosóportól függ elsősorban, hanem az előkezeléstől, áztatástól, hőfoktól. (Lásd Mosógépek - Szelíd Energia Füzetek 6). Használjunk először egyszerű szereket: friss vízkőfoltok ecettel lemoshatók, odaégett ételt vasforgáccsal ("fém dörzsi"), kevéske mosóporral, súrolással távolíthatunk el. Gyakran forró víz és sikálás elegendő, ne hagyjuk rászáradni ("Előbb örömmel, aztán körömmel").

3. hiba: PADLÓVAL KEZDENI

A padlót tisztára seperjük, porszívózzuk, aztán jutnak eszünkbe a bútorok, lámpák - és a por szépen aláhull a tiszta padlóra!

Megoldás

Először rakjunk el minden akadályt: könyvek a helyükre, ruhák a szekrénybe. A legfontosabb takarítási szabály: fölülről lefelé! Kezdjük a csillárokkal, lámpákkal, polcokkal. Használjunk mikroszálas, száraz ("nebelfeucht") portörlőket, de ne huzigáljuk ide-oda, mert csak szétkenjük a port. Mindig egy irányba törölgessünk! Ha fölül mindennel, szekrényekkel, ablakpárkányokkal végeztünk, jöhet a padló, kárpitos bútorok porszívózása és utoljára a nedves törölgetés. Váltogassuk a különböző színű törlő rongyokat, nehogy egyik szobából a másikba vigyük a csírákat. Ezért hagyjuk a WC-t utolsónak! (Ne elsőnek, ahogy azt a hamburgi DIE ZEIT javasolja). Ma már kaphatók kiváló fölmosó készletek, vödrök, mopok, szálas felmosófejek, rojtos seprűk.

4. hiba: KIRAKNI DRÁGA BÚTORAINKAT, TÁRGYAINKAT

Mert soha nem illettek a szobába, mert eluntuk őket?

Megoldás

Mielőtt ezt tennénk, tegyünk egy utolsó kísérletet, hogy az értékes tárgyainkat megtarthassuk (Highheels, der Beistelltisch), beleillesszük hétköznapjainkba, akár új megvilágításban is. Használjuk újra a drága vázát, asztalkát, cipőt, amit oly lelkesen megvettünk. Keressünk új helyet az értékes bútorunknak. Vagy tényleg nem megy? Akkor búcsúzzunk el tőlük jó lelkiismerettel, keressünk egy új tulajdonost, vagy akinek elajándékozhassuk - de ne dobjuk a lomtalanításba! Az Ebay, Vatera, Momox segíthet az eladásban vagy cserében. Legyen kevés ruhánk, de olyan, amit igazán szeretünk - így a mosnivaló is kevesebb lesz!

5. hiba: KOZMETIKAI SZEREK HALMOZÁSA A VÉGTELENSÉGIG

Megvettük, mert olyan vonzó volt, aztán első próba után csak ott porosodik a fürdőszobapolcon. Mire jó a sok flakon, tégely, tubus - melyek csak ott fogják a port és romlanak?

Megoldás

Szelektáljuk őket: a lejárt kozmetikumok, gyógyszerek mehetnek - nem a kukába! - a veszélyes hulladék gyűjtőbe. A csúfoskodók kerüljenek egy fiókba. Az üres samponflakonok landoljanak a sárga kukában.

6. hiba: TUCAT FÉLE TISZTÍTÓSZER

Vízkőoldó, sütő-tisztítóhab, függöny-mosószer, konyhaasztal-tisztító - roskadozik a polc a sok kemikáliától! Biztos szükség van minden háztartási problémára egy külön szer?

Megoldás

3 alapszer elegendő:

- egy savas (ecet, permet-flakonba töltve),

- egy lúgos (általános folyékony tisztító vagy oldott mosópor),

- egy szemcsés (sikáló szer vagy mosópor).

Aki gondolja, vegyen ezekhez még egy WC-tisztítószert is - és, járvány lévén, alkoholos fertőtlenítőt.

7. hiba: FOLTOS ABLAKOK

A nagyi újságpapír-ablaktisztítása is megteszi? Ha nem irtózunk a fáradtságos munkánk után a csíkoktól és a foltoktól, nyomdafesték-nyomoktól, ám hagyján.

Megoldás: Figyeljük meg a profi ablaktisztítókat. Ablakmosáshoz kell: egy szivacs, forró víz, benne kis kanál mosószer (lehet mosópor is föloldva), egy gumi lehúzó, egy törlőkendő. Csík nem lesz, ha a vizet maradéktalanul lehúzzuk és nem áll az ablak direkt napsütésben.

8. hiba: KONYHAI LERAKÓDÁSOK KEZELÉSE TISZTÍTÓSZER-TÚLADAGOLÁSSAL

Kifutott étel, szétfröcskölt zsiradék, kiömlött főzelék - mindez szépen széttrancsírozva a sütőn, polcokon, falon, résekben; ki nem ismerné? A legocsmányabb a zsíros por, különösen a több hetes, erre aztán szórhatjuk a tisztítószert kilószámra. Vagy vakargathatjuk estig.

Megoldás

Mit csinálnak a profik? Kutyaharapást szőrivel - zsírfoltot zsírral! Használjunk semleges olajat a zsírlerakódások eltávolítására. (Ruháknál enzimes flakont, narancsolajat). Utókezelésként jöhet a lúgos letörlés.

9. hiba: VÍZKÖVES ZUHANYZÓFEJ CSERÉJE

Kissé eldugulva? Még megteszi. Aztán veszünk egy újat.

Megoldás

A sav oldja a mészkövet, tanultuk az iskolában. Nem királyvíz, nem fluórsav - hanem enyhe ecet- vagy citromsav a háztartásban. Ha a lerakódásokat nem engedjük hízni, egy savas kezeléssel eltűnnek. A makacsabb rétegeknél kössünk a zuhanyzó rózsára egy zacskó ecetet és hagyjuk benne reggelig. (Vigyázzunk a márványnál és bazaltnál - azokat is oldja.)

10. hiba: ÁLLATSZŐRÖKKEL NINCS MIT KEZDENI

Szeretjük a macskát, kutyát a lakásban - de bizony azok szőrhullatók. Mindenütt állatszőr, ezzel kell élnünk. Aki allergiás, költözzön el.

Megoldás

Egyszerű szőrgyűjtő henger (Fusselrolle) megszabadíthatja ruháinkat, ágyneműinket a fölösleges állatszőröktől. Választható nedves mosogató rongy is. Ezzel óvatosan tereljük egy irányba a szőröket, melyek kis szőrhurkákba gyűlnek, amiket aztán könnyen eltávolíthatunk. Kaphatók speciális szőrkefék is, ezekkel keményebben dolgozhatunk.

SCHÖNER WOHNEN, 2019/Szelíd Energia Füzetek

 

OKOSKONYHA VAGY OKOS HÁZIASSZONY?

HOGYAN SÜTÖK 100 FT-BÓL 1 KG KENYERET?

- Bespájzolok akciós fehér lisztből, most 95 Ft/kg (6 kg liszt kiad 10 kg kenyeret)

- Kell még: futtatott élesztő, étolaj, só, cukor, víz, müzli – kenyérsütőgép.

(AFK, DELON, TESCO - ugyanaz, akciósan 9eFt, ha a tengelytömítés megy tönkre, eldobhatjuk,

ezért ne terheljük túl, kis adagokat süssünk).

1. Az üstbe betöltök jó fél kiló lisztet. (Nem méricskélem!)

2. Beindítom, START! (3:00, normálprogram).

4. Lassan adagolva hozzáadok sót, cukrot, futtatott élesztőt, kevés olajat, müzlit és

a n n y i v i z e t , a m e n n y i t f ö l v e s z ! (Labda legyen, ne folyjon!)

5. Lezárom - 3 óra múlva kész a sült kenyér, 7 perc munkával!

A kenyér friss, olyan, amilyet szeretek; akkor, annyi kész, amikor akarom; nem kell boltba menni érte és fele annyiba kerül!

NINCS MOSOGATÁS! CSAK ÖBLÍTÉS!

-Étkezés előtt fölforralok 2 liter vizet.

-Étkezés után az edényeket, amiket kenyérbéllel

kitöröltem, forró vízzel leöblítem.

-A zsírosakat félreteszem és később mosóporos lével

megtisztítom. Tányérokat nem rakok egybe,

mert az aljuk is zsíros lesz.

-Mindig kevesebbet főzök, így a nyersből (saláta, gyümölcs)

több fogy.

 

OKOSKONYHA

-Halálmiszer helyett élelmiszert: élő gyümölcsöt, élő salátát, élő joghurtot.

-Tálaljuk először a salátákat! Akkor a főételből - a zsírosból - nem eszünk annyit!

-Dobozolt élelmet ne vegyünk!

-Ne vegyünk kemizált keverékeket adalékokkal, festékekkel, tartósítókkal(készételeket,gyümölcsjoghurtot, desszertet, mártás alapot, kakaós tejet).

Kakaót és tejet csak össze tudunk keverni? Gyümölcs kapható?Joghurt kapható?

-Ne vegyünk vizet boltban- van otthon a csapból! Narancs kapható? Víz van otthon? Nagy dolog ezekből otthon narancslevet csinálnunk? Tartósítószer, édesítő nélkül?

-Télen nincs paradicsom, paprika, eper - csak annak látszik. Nitrátos, kemizált, fölfújt: íze sincs.

-Aki déli gyümölcsöket vesz (ananászt, banánt,licsit, papayát, mangót), tudnia kell,éhbérért termeltetik,vegyszerezik, zölden szedik,íze sem igazi - nem ezekkel dobhatjuk föl hétköznapjainkat! -Ne vegyünk festett élelmet: mű-barna kenyeret, pirosított cseresznye- vagy eperkonzervet, rákkeltő tortákat.

-Az édesítőszerek (aszpartám, ciklamát, szacharin, aceszulfát) cukorbetegséget okoznak!

-Húsárut csak olyat vegyünk (keveset), ahol látszik, hogy húsból van (tőkehús), mintha most vágták volna ki. Kolbászban, fölvágottban minden lehet: kengurú, kutya, kulimász.

-A jó ízű étkezés első "fogása": egy kiadós kerti munka, kocogás, ablakpucolás.

 

EGY "QUERDENKER" VIROLÓGUS dr. H. Streeck, a "másképpgondolkodó"/RózsaS

Dr. Streeck (43, Uni Bonn), az immár legendás Christian Dorsten ellenpólusa, a héten kiborította a vírus-bilit. Egészségpénztárakkal és üzemorvosi szövetségesekkel együtt tiltakozott a korai lockdown ellen. Több járvány-szakértő és -szövetség elhatárolódott. Nagy kutató intézetek követelik a közélet leszűkítését. A Süddeutsche Zeitung (SZ) beszélt Streeck-kel.

SZ: A shutdown kimondatott. Ön csalódott?

S: Elhamarkodottnak vélem. A fertőzésszámokat nyilván leviszi, de ezek négy hét múlva ismét emelkedni fognak, kezdődik elölről az egész. Jöhet akkor ismét a lezárás? Ez az embereknek nem perspektíva. A vírus nem tűnik el. Abszurd azt hinni, minden jobb lesz, csak még egy kicsit ki kell tartanunk. Ám a pandémia valójában egy maraton, még sokáig leszünk kénytelenek a vírussal együtt élni. A végén egy ilyen dadogó befékezés többet árt, mint használ. A kovid-intékedések számos negatív következményekkel is járnak - úgy az egészségre, mint a gazdaságra.

SZ: És mi lenne az alternatíva?

S: Hosszúlejáratú stratégia kell. Akkor érzem magam igazán gyámoltalanul, ha fogalmam sincs, mit akarok elérni és mihez kezdjek? Pillanatnyilag társadalmilag is ez hiányzik nekem a legjobban. Természetesen életeket akarunk menteni. De hogyan? Úgy vélem, pillanatnyilag a rizikócsoportok védelme a legfontosabb.

SZ: Dehát nem a lezárás a legjobb védelem? Enélkül több haláleset lenne.

S: Bizonyára mindenki a haláleseteket, a súlyos szövődményeket, a maradandó károsulásokat akarja megelőzni. De tegyük föl, a védőoltásig még 10 év kell: addig hogyan akarunk élni? És itt nem a focira és a bulizásra gondolok, hanem a kapcsolatokra, művelődésre. Egy ilyen élet lehetővé tétele legyen a cél - elhalálozások nélkül.

SZ: Úgy mondta, "lehetővé tétele"? Értsük úgy, hogy a rizikócsoportok védelmén kívül engedjük a vírust a szabadjára?

S: Hozzá kell szoknunk, hogy még sokáig be kell tartanunk a szabályokat, maszkot viselni és távolságot tartani. De nem lehet minden fertőzést minden áron megakadályozni. ("Nem lehet minden vírus mellé egy rendőrt állítani."RS20XI1). Ha a fiatal fertőzöttek tünetei enyhék és nem viszik a vírust a kockázati csoportokba - ez könnyebb út lenne.

SZ: Hát hogyan védjük legjobban a rizikócsoportokat?

S: Az idősotthonokban gyorsteszt-zsilipeket lehetne fölállítani, így a látogatók és a személyzet csak negatív teszttel és FFP2-maszkkal léphetnének be. Ám sérülékenyek nemcsak idősotthonokban vannak. Otthonról ki nem mozduló nyugdíjasok is kaphatnának ugyanúgy gyorstesztet és FFP2-maszkot, hogy unokáikat veszély nélkül fogadhassák. Szervezhető szomszédok közötti közös bevásárlás is. Persze, nyilván így is egynéhány vírus áttörne, de most mi van? Ha az egészségházak csak futnak a fertőzésláncok után, sosem kerülhetnek elébe. Aktivitás kell.

SZ: Mindez nem védi a terheseket, iskolásgyerekkel, vagy az asztmás pénztárosokat a szupermarketekben. Nem téved Ön?

S: Az téved, aki kizárólag a fertőzésszám alapján próbálja az infekciót megállítani, csupán a fertőzéslánc átszakításával. Momentán járások kapnak vörös vagy mélyvörös bélyeget, pusztán a fertőzésszámaik alapján. Ez pedig azzal jár, hogy az idősotthonokba való vírusbehurcolás és a rizikócsoportokba való átvitel valószínűségét egyáltalán nem veszik figyelembe.

SZ: Ehelyett Ön mit javasol?

S: Szemafor-rendszert, amiben több faktor is érvényre jut: fertőzésszámok, pozitív tesztek aránya, klinika- ill. ágytelítettség. A lámpa szinétől függően, aztán össze lehet állítani az intézkedéseket a helyi adottságokhoz, az érintett körzetekben. Ekkor megengedhető lenne egyes körzetekben valamivel több fertőzés is, anélkül, hogy riadót fújnánk. Berchtesgaden-ról pl. nem hallottam, hogy az intenzíven káosz tört volna ki, pedig arra sok az új fertőzés.

SZ: A fertőzésszámot követik az intenzívszámok, így is opció a szemafor-rendszer?

S: Már nyár eleje óta ismételgetem. Év elején országosan 3000 kovidos volt az intenzíveken, napi 5000 fertőzésnél. Ma napi 19 000 van, de csak 1800 kerül az intenzívre. Ezt az eltérést alig jelenítik meg, így csak feltételesen veszik figyelembe.

SZ: Önt tényleg nem aggasztja a sok új fertőzés?

S: Egy orvos nem reagálhat aggodalommal ezekre a számokra. Hogy emelkedni fognak, hónapok előtt már tudtuk. Inkább a gyorsasága lepett meg.

SZ: Mivel magyarázza ezt az emelkedést?

S: Nem hiszem, hogy az emberek felelőtlenebbek lettek volna. Megfigyelésem szerint a többség példásan viselkedik. Inkább a szezonalitásra gondolok, ami a többi koronavírusnál is megfigyelhető. Talán alábecsültük, mekkora a szerepe a privát egybeesésnek.

SZ: Ön fél attól, hogy megfertőződik és súlyosan megbetegszik?

S: Attól nem félek, hogy nagyon megbetegszem. Ám amikor egyszer Heinsberg-ből visszatértem, azt hittem, a fene egye meg, most én is megkaptam, pedig mindig FFP3-maszkot viseltem. Néhány házban órákig voltunk kovidosokkal együtt. Mégsem kaptam meg, nagyon megkönnyebbültem. Sajnos, két rokonom is fertőzött, értük nagyon aggódom.

SZ: Heinsberg/NRW az a város, amely egy karneválünnep után gócponttá lett. Ön ott egy fölmérést csinált, teljes védőöltözet nélkül.

S: Védőöltözet és sisak nélkül dolgoztunk, de természetesen maszkban és kesztyűvel. Embertelennek tartottam, a lakosokhoz teljes beöltözésben közeledni. Mára a kép már megszokott, én is másként járnék el.

SZ: Heinsberg az Ön számára csúfos fordulatot vett, a Storymachine PR-ügynökséggel való kooperációja miatt. Az NRW kormány közelsége miatt is azzal vádolták, hogy nem dolgozott függetlenül. Ma hogyan áll ehhez a kritikához?

S: Az ügynökség bevonása hiba volt. Sokáig éltem az USÁ-ban, ott a social media-val és a sajtóval más a kapcsolat. Az agentúra alapító Diekmann körüli zűrről sem tudtam.

SZ: Nemcsak a BILD főszerkesztőjéről volt szó, hanem a Storymachine gazdasági nexusairól is.

Végülis Öntől kértek arra választ, mennyire lehet a gazdasági zárlaton lazítani. Nem kellett volna Önnek erre az érdekkonfliktusra fölfigyelni?

S: Részemről ilyen nem volt. Kutatásunk a szak szabályai szerint folytak le, prejudikáció nem volt.

Süddeutsche Zeitung, 31. 10. 2020.

Legfrissebb a ZEIT-liveblog-ról:

*40 000 egészségházból minden 10. túlterhelt (Baden-W: 1/3)

*A Bundeswehr 15 000 katonát mozgósított a kontaktkövetésekre

*51 000 rendőrből 2 000 pozitív

*30 000 német iskola és 56 000 óvoda fölkészülve

*Giffey (családügyi miniszter): Az iskolák bezárása legyen az utolsó!

*Dorsten: Az volna a legjobb, ha mindnyájan úgy tennénk, mintha fertőzöttek volnánk és védjük a többieket! 2020.11.1.

 

REZILIENCIA I. és KATONADOLOG! Hogyan éljük túl a vesztegzárat? Dr. Schilbach, pszichiáter, Düsseldorf

Dr. Leonhard Schilbach, LVR-klinika Düsseldorf, pszichiátria főorvos, Marie Bartholomäus pszichiáter-terapeutával módszer-útmutatót adott ki, hogyan maradhatunk egészségesek a bezártság alatt. A magatartás-terápiából kölcsönzött technikákat sokan tovább adják az interneten. A pszichiátert a szabad levegőn értük utol, amint épp egyik ajánlott módszerét gyakorolta.

DIE ZEIT: Schilbach úr, a második lockdown-t elviselni könnyebb lesz, mert már ismerjük?

Schilbach: Naiv, aki ezt hiszi. A legtöbb ember nehezen fogja kibírni, rossz emlékei vannak az első vesztegzárról, arról, mennyire szenvedett a szomorúságtól és az egyedülléttől. Úgy hitték, ha ennek vége, nem lesz többé. Most, a második hullámnál azt látják, lehet még rosszabb is és ez lebénítja őket. Ha újabb erőfeszítést kérnek tőlük, fontos, hogy legyen egy perspektívájuk, reményteljes kilátás és cél előttük, hogy áttegyék magukat ezeken a nehéz napokon.

Z: A politika gyakran intéz biztató szavakat az emberekhez: Lesz bensőséges karácsony, szeretteik körében.

S: A karácsonyi idill szép, de reálisan nézve, egy csalóka remény. Hogyan karácsonyozzunk, anélkül, hogy elindítanánk a következő kovid-hullámot? Nyíltan kell beszélni, ha csak mismásolunk, féligazságokat csöpögtetünk, az emberek rögtön megérzik. A politikusok csak nyílt beszéddel követelhetik a lakosságtól, hogy gyökeresen változtassanak magatartásukon.

Z: Tavasszal sokan szinte élvezték a munkaszünetet, otthon kenyeret sütöttek, sokat sétáltak. Mára ebből inkább bosszúság, frusztráció, belefáradás lett. Ilyen hangulattal fogadjuk a második hullámot?

S: Ezek a negatív érzelmek ingerültséggel és kedvetlenséggel járnak együtt, zavarják a szociális érintkezést és a higgadt vitát. Aki mísz, gyorsan ördögi körbe kerülhet és épp azokat a dolgokat nem teszi, amik segítenének: friss levegőre menni, mozogni, barátokkal, családtagokkal beszélgetni - akár online is.

Z: Talán a ködös, esős évszak is lehangolóan hat.

S: Igen, osztályunkon mi is látjuk, ezt szezonális depressziónak hívjuk. A tavasz nyilván többeket hangolt jó kedvre, ösztönösen jót tettek lelki egészségükért. Sokat voltak kint, a természetben. Könnyebben mozdulunk ki, ha süt a nap és bezárkózunk, ha zord az idő.

Z: Most mit tegyünk, hogy egészségesen éljük túl a második hullámot?

S: Először is, kicsit hallgatózzunk befelé, önmagunkba. Milyen is a közérzetünk? Le is írhatjuk egy papírra. Gondoljuk át: Szomorú vagyok? Bosszús, dühös? Aggódom? Majd próbáljuk meg testi reakcióinkat regisztrálni: Fájdalmat érzek? Feszült vagyok? Gyomromra megy az idegesség? Mindezt meg kell próbálnom kívülről, ítélkezés nélkül nézni.

Z: Ez valóban sikerülhet? Akinek sötét gondolatai vannak, nem tűnnek el csak úgy, kívánságra!

S: Kérdezzünk rá: ezek a gondolatok jogosak? Honnan indulnak ki, lehetnek mások?

Z: Sokan kiesnek a mindennapok menetéből, a zárlat miatt.

S: Vegyük sorra, ez miben nyilvánul meg. Kevesebbet megyek ki? Reggel alig bírok fölkelni? Nem tudok mit kezdeni, unom magam? Tervezzük el a napot: ma ezt és ezt fogom csinálni. A régi nap menete elveszett, rakjunk össze újat. Megnyugtat, ha reggel tudjuk, mit csinálunk egész nap. Távol tartja az aggodalmaskodást és szörnyülködést. Legyen a nap jól strukturált, ez visszajelzi, hogy tudok irányítani, hatással lenni a nap lefolyására és hangulatomra. Majd gondoljunk a kellemes aktivitásokra, egy hosszas fürdőre, tévézésre, lustálkodásra. Mindez a kötelező tevékenységek ellensúlyozása - ha ez elmarad, az stresszhez és rosszkedvhez vezet. Az ilyen tervezés banálisnak tűnik, de ilyen válsághelyzetben sokat segíthet.

Z: Hasznosíthatjuk az első lockdown tapasztalatait?

S: Föltétlen! Gondoljunk vissza: akkor hogyan sikerült boldogulnunk? Ne feledjük barátainkat, ismerőseinket - szerencsére fél tucat módon fölhívhatjuk őket. Más emberek segítése emeli saját közérzetünket is. Az ember társas lény. Ha szolidárisak vagyunk másokkal, erősítjük saját egészségünket is.

ZEIT-online, 31. 10. 2020.

Kedves Doktor úr, hát ezeket tesszük amúgy is, nap mint nap, nemde? RS

 

21 000 új fertőzés nov. 5./Ném.o.,

2500 az intenzíven,166 halott.

Rekordok: NRW, Bajoro., Hessen, Szászo.; München, Frankfurt, Köln, Erzgebirge.

Járványlassulás jelei mutatkoznak: Az R-érték (egy fertőzött hányat fertőz tovább) 0,94-ről 0,81-re esett. A heti R-érték is biztató: 0,98-ról 0,92-re. Jó, ha az R hosszabban 0,7 alatt van. A rész-zárlat hatásai csak 2-3 hét után várhatók.

A laborok (191) a heti 1,6 M teszt földolgozását már nem győzik, 69 labor késik (mikor itt az eredmény, már sokan nem fertőznek). 55 labor eszközhiányt jelentett (reagensek, pipetta).

A növekvő fertőzésszámot nem követi elegendő tesztelés, ebből megtévesztő számok születhetnek. Szelektálni kell, kit kell először tesztelni.

A 44. héten a tesztek 7,7%-a pozitív (augusztus: 0,7%). 5% fölötti érték ismeretlen számú fertőzésekre utal.

ZEIT-online, 5.11.2020.

 

Kovid-tünetek: ízlelés- és szaglásvesztés, láz, száraz köhögés, gyomorbántalom, légszomj. Kettő együtt növeli a gyanút. Az is intő, ha olyat érzünk, amit még sosem. Itthoni tapasztalat: Sokszor lábon kihordható, lehetőleg ne adjuk tovább! Ha bejelenteni próbáljuk, rosszul is járhatunk. A vizsgálat késik; mikor már túlestünk a bajon, vagy soha nem is jön. Piros plakátot kapunk a házunkra. Ha más bajunk lesz, nem fogadnak, vagy leprásként kezelnek. RS

 

VÍRUS-ELSZÍVÓ ISKOLÁKNAK

Vírus-aeroszol kiszellőztetésére légelszívó rendszert konstruált a Max-Planck-Inst. für Chemie, Mainz. A 200 €-s elszívó plafonra erősített gyűjtőernyőkből áll, mely a tanulók által fölmelegített levegőt begyűjti és csöveken át egy döntött ablakszárnynál vagy tetőablaknál kivezeti.

mdr.de, 5.11.2020.

 

REZILIENCIA I. ERŐSÍTSE REZILIENCIÁJÁT!

Eddze lelki erejét!

Válság és sikertelenség némelyikünket jobban padlóra dönt, mint másokat. Egyesek nagy megpróbáltatásnál is stabilak és higgadtak.

Ez segíti őket a probléma-megoldásban és jól hat a testi-lelki egészségre is.

De mért vagyunk ennyire különbözőek és mit tehetünk, hogy ellenállóbbak és

függetlenebbek legyünk?

A reziliens ember

*élethez való hozzáállása pozitív – optimista,

*felelősséget vállal és megoldásokat keres,

*elfogad segítséget,

*feszültséget és lazulást él át,

*dolgozik önbizalmán,

*idejében hoz szükséges döntéseket.

Definíció

„resilire” = le- vagy visszapattan; ellenállóképesség vagy lelki erő.

DUDEN (német nyelvi lexikon):

Lelki ellenálló erő, képesség nehéz élethelyzeteket tartós utóhatások nélkül túlélni.

WIKI: Válságleküzdő képesség, mialatt a fejlődéshez a személyes és szociálisan közvetített forrásokra nyúlunk vissza.

DORSCH (pszich. Lexikon): ...”Összehúzódni”, az egyén ellenállóképessége, a kedvezőtlen életkörülmények és kritikus életesemények ellenére sikeresen fejlődni.

Aki reziliens, terhelő helyzeteket könnyebben földolgoz, hasonlóan a szerkezeti anyagismeretnél, ahonnét a fogalom eredetileg származik. Ott azok az anyagok számítanak reziliensnek, amelyek nehéz terhelés után visszanyerik korábbi állapotukat. A mai élet egyre több embert tesz ki változásoknak. Ezek erőt emésztenek föl és stresszt okoznak, amit a reziliens emberek jobban kibírnak.

Mért olyan fontos ma a reziliencia?

Sok területen növekedett a komplexitás és az elvárás. A változások fölgyorsulnak. Ehhez jön, hogy a világ a gyors fordulatok miatt bizonytalanabbnak tűnik. (?Középkor: ragály, szegénység, erőszak, éhség...RS20V31).

Tudástársadalom és információözön

Állandó elérhetőség – az okostelefon áldása és átka – a gazdaság változása – információ-technológia, mesterséges intelligencia, robotika.

Politikai instabilitás: populizmus, brexit, elkülönülés; szociális feszültségek: lakásínség, szegény-gazdag-szakadék

Mi tehetünk?

Sok mindent. A reziliencia hiánya nem sorscsapás, amit el kell viselnünk, hanem olyan hozzáállás, amin tudunk változtatni. Kicsupálhatjuk a káros hitmintáinkat, ám ehhez kis időre és akaraterőre van szükségünk.

Reziliencia és a gyerek

A ma már nem kicsi Klaus jól óvott gyerekként nőtt föl. Mindig, ha problémája volt, a szülei rögvest segítettek. Megoldásokat kerestek számára és „védték” a világ minden nehézségétől. Ha csúfolták, a szülei előszedték a szemtelen gyerek szomszéd szüleit. Ma Klaus szülei idősek otthonában laknak és Klaus, ha problémái vannak vagy válságban van, valahogy nehezen küzd meg velük.

Az aktuális reziliencia-kutatás azt mutatja, hogy már gyerekkorban érdemes a gyerek védőfaktorait erősíteni. (Ehhez kutatás?RS20VI1). A jó szándékú védelem és szeretet nem szabad, hogy ahhoz vezessen, hogy a gyerek a kríziseket és problémákat ne ismerje föl és azokra ne reagáljon megfelelően. Milyenek a reziliens emberek? Mit tanulhatunk tőlük? Mely faktorok és kompetenciák játszanak itt szerepet?A sok kínálkozó reziliencia-erősítés közül válasszon ki egyet, aztán lépésről-lépésre építse föl saját „védőpáncélját” és eddze képességét!

I. Az Ön beállítottsága pozitív – optimista

Krízisekkor, nehéz időkben segíthet, ha látjuk az esélyeket és a lehetőségeket is. Aki elveszíti a munkáját, lehetőséget kap egy újrakezdésre. Talán ekkor vetheti be valaki az összes energiáját, végre megtalálhatja igazi hivatását.

Semmi sem garantált, de ezzel a beállítottsággal olyan lehetőséggel élhetünk, melyeket különben mérgünkben, dühünkben, kétségbeesésünkben észre sem vennénk.

II. Felelősség

Vállalj felelősséget, ne keresd, ki a hibás, találj megoldásokat!

1. tipp: Hiszem, hogy találok megoldást és nemcsak naivan pozitívan gondolkodom. Mindkét oldaláról látom a helyzetet, a veszélyt, a kockázatot – az esélyt, a lehetőséget.

Negatív gondolatokat transzformálni és helyükbe pozitívakat tenni.

Ez a species aktívan vállal felelősséget a saját életéért, szembenéz a kihívásokkal és az áldozatszerepet másokra hagyja. Ez lehet, keményen hangzik, de aki magát mindig áldozatnak tartja, az a hibát unos-untalanul másokra, a körülményekre vagy magára az életre fogja rá. Ez azonban ritkán segít, mert magunk okoztuk és akkor a változtatás a kezünkben van, csak rá kell lelnünk, vagy jön valami, amire tényleg nem tudunk kihatni, pl. egy ember halála vagy más változtathatatlanságok. El kell fogadnunk, ami nem rajtunk múlik, össze kell szednünk minden erőnket, hogy a nehéz időket épen túléljük. (Segíts magadon, az isten is megsegít.RS)

Negatív gondolatok

Életed boldogsága gondolataid minőségétől függ – Marcus Aurelius

Könnyen olyan gondolatok szállhatnak meg bennünket, melyek önérzetünket és életkedvünket letaglózzák. Negatív jövőszcenáriókat kreálunk, aprólékosan kiderítjük és előszedjük gyöngeségeinket, hibáinkat. (Lehet, hogy ti, németek. Magyarok soha!RS20VI1).

A világot csupa pozitív gondolatokkal megváltoztatni nem tudjuk.

Vigyorgással a megoldható problémákat és azok okait félretolni nem vezet megoldáshoz. Minden „problémánkat” sohasem csupálhatjuk ki, ahogy paradicsomot sem teremthetünk magunknak. Aki ezt boldogsága föltételének szabja meg, sosem lesz boldog.

Sokan ismerik ezt: vannak napjaink, amikor minden zavarosnak és nyomorúságosnak tűnik. Csak bosszankodunk mások szavain és tettein. Tele vagyunk aggodalommal, a jövőtől való félelemmel. Kavargó gondolatok mérgezik hangulatunkat, motivációnkat, örömünket.

Idővel ez a levertség alapállapottá válik:

föl sem akarunk kelni,

gyakran vagyunk fáradtak,

semmi sem okoz örömet,

erőnk is hiányzik, valamibe belefogni.

Mindez kiégéshez vagy/és depresszióhoz vezethet.

III. Segítség elfogadása

Ön elfogad segítséget? Ez közönségesen hangzik, magától értetődő, de némelyek épp erre nem képesek. Megsértett büszkeség, a hit „minden magam megoldok”, vagy mindig „erősnek” látszani, megakasztja a segélykérést.

Melyek ezek a „sötét” gondolatok?

Sóvárgás

Akarok valamit, de nem kapom meg, ezért pörlekedem. Ez mások bizonyos magatartásának elvárására is vonatkozik. (Ám az elégedetlenség motiválhat is. Aki mindig elégedett, kevesebb célt tűz ki magának.)

Ellenszenv

Valamit nem akarok, de itt van (körülmény, ember, fájdalom) – és ezzel civakodom.

Harag, düh, gyűlölet lesz bennem. Ha ezekhez még perfekcionalizmus, túlzott kifelé irányultság, kedvezőtlen hittétel is hozzájárul - lelki állapotunk tovább romlik. Rossz gondolatok rossz érzéseket keltenek, életünk boldogtalanná lesz. És, ha megfordítjuk, jó gondolatok jó érzéseket hoznak és boldog életet.

A csendes és figyelmes lélek, aki belső nyugalmat ér el (pl. meditációval), egész valójával egy föladatra összpontosít, vagy csak a „most”-ra figyel – belső boldogságot él át.

A negatív gondolatok transzformálása

1. lépés: A kellemetlen gondolatokat is érzékelni és elfogadni kell! Csak így tudjuk őket jobbra fordítani. Lehetőleg még azelőtt fogjuk be őket, mielőtt érzelmekké válnak és hangulatunkat agyoncsapják. Ez a figyelem nem sajátítható el máról holnapra és kezdetben nehézkesnek tűnik. Ám, ha kitartók vagyunk, életünk természetes része lesz. (Achtsamkeit)

A negatív gondolatok azonnali elűzése vagy elfojtása rettenetes kitöréshez vezethet (lásd jugoszláv polgárháborúRS).

2. lépés: Bosszankodásunk csillapítására többféle „szerszám” közül választhatunk. Ha egy ember zavar, gondoljunk rá, mint teljes lényre. Nem kell gyűlölni. Biztosan okozott már örömet is nekünk. Vagy találjunk ki róla kedves történeteket. Ha egy közeledő probléma aggaszt, gondoljunk valami szépre. Minden szépre, ami az életben még ránk vár...

IV. Higgadtság

-Aki előre tolakszik a sorban azt tedd nyugodtan helyre.

-Ne engedd magad zavarni, ha valaki nem tartja be a szabályokat. Csak mosolyogj.

-Hülye beszólásokra ne reagálj, lélegezz mélyen és gondolkozz el, ebben is lehet-e valami jó?

-Ordítozókat ignorálj. Ha mégis vitába keveredsz, maradj „cool”. Így testi és lelki épséged is megmarad. Ne szerezz „8 napon belülit”!

A higgadt ember boldogabb, jobban teljesít, vonzóbb és szuverénebb.

Fogadd el az embereket, amilyenek. „Légy, mint a szikla, amin háborgó hullámok megtörnek.” (Marcus Arelius, római császár és filozófus, Kr.u. 180, Fiatalabb stoa)

Döntéseket könnyebben hozni

– a jó döntések titka

Hogyan javíthatunk nehéz viszonyunkon?

Egy reziliens ember, ha padlóra kerül, ismét föláll, leporolja magát és megerősödve folytatja.

(Ami nem öl meg, az megerősít. Kivéve, ha egy traumát egy életen át hordozunk. RS)

A jezsuiták 5 világi szabálya

1. Alvás

Nem az ima, sem a mise, sem a felebaráti segítség – hanem a jó alvás minden sikeres élet alapja. Kialvatlan ember kedvetlen, ingerlékeny, könnyebben lesz levert. Egész nap csak vonszolja magát. Kialudva a lelki munka is jobban megy, az éber lélek jobban imádkozik. Napi munkánk is jobban kezünkre esik, több erőnk lesz a kríziseket kivédeni. Mint emberek, először tehát gondoljunk a jó alvásra, különösen a vezetők.

2. A test

Az egyház nem test-ellenes! Ezért a 2. hely. Egy kellően mozgatott test, egészségesen táplálva, mindennapi életünket megkönnyíti, ahogy imáinkat és meditációinkat is. A pihenés és az aktivitás kiegyensúlyozottsága naponta meglegyen!

3. Az ima (meditáció)

„A meditálás közelebb hoz ahhoz, ami a világot belsőleg összetartja.” (Goethe, 1749-1832).

Johann Metz, katolikus teológus: „A vallás legegyszerűbb jelentése a megszakítás.”

Szakítsuk meg mindennapi rutinunkat, napi ténykedésünket. Ne sajnáljuk erre azt a negyedórácskát. Nézzünk saját lelkünkbe. Aki ezt kihagyja, „nem szolgál rá az ebédre!” (Loyolai Ignác).

Ha fölcseréljük az „imát” a „meditálásra”, ateisták és másban hívők is megbarátkozhatnak ezzel a föladattal. Rendszeresség, komolyság és a hétköznapi életre való kihatás a kontemplatív lelki gyakorlatok fontos ismérve.

4. Kapcsolat

Az ember egy horda-lény. A szóló élet épp úgy káros, mit a cigaretta. Az interakció, a harmonikus együttlét vagy egyszerűen a közös idő másokkal, sokunk számára teszi az életet igazán élhetővé. Figyeljünk koncentráltan embertársainkra, egymásra. (Nehogy ellopják

a pénztárcánkat?RS20VI5). Nem az idő hosszúsága, hanem a kapcsolat intenzitása a fontos. Különösen azok élnek át szép időket, akik minden szándék és haszonérdek nélkül vannak másokkal.

5. Munka

A jezsuiták utolsó helyre teszik? A munka az egész élet nélkülözhetetlen eleme.

(Tekintsünk el a napi kiadásainkat fedezendő pénzkereséstől! :-). Ez nem jelenti az előző

4 pont leértékelését. A munka nem szabad, hogy mentális zavarokhoz, téves erkölcsi magatartáshoz vezessen. (Azt teszi!RS). A munkában való teljes jelenlét itt is eszménykép. Ám a munka le legyen életünk fő célja, hanem személyes szolgálatunk a közösségben.

Összegzés

A jezsuiták 5 prioritása vezérfonalunk lehet életünk biztos megalapozására. Nyilván a huszonéveseknél kevésbé népszerű lehet, mint a negyvenen fölülieknél. Ám minden korban megszívlelendő iránymutatás lehet. Az ajánlások sorrendje mutatja, hogy az egészség, az önrendelkezés, a közösséghez való tartozás nem kisebb értékű. Ám gyakran a munka világában ez a sorrend a feje tetejére áll. Mindez közhelyszerűen hangzik, de óriás gondolatok állnak mindegyike mögött. Életünket segít saját kezünkbe tenni,

kiemelve ezeket a sok szempont közül.

Komment

A téma már ismert a Bibliából (Példabeszédek 4,23): „Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.”

blueprints-Pareto-tipp: A világ legegészségesebb sportja.

blueprints.de, 2020

REZILIENCIA II.

VI. Értelmet találni

1. tipp: Higgy abban, hogy találsz megoldást.

Minden értelmetlennek tűnik Önnek? Az élet igazságtalan, csupa szenvedés? Senki sem ígért egy perfekt világot. (Kivéve Matolcsy-t!RS)

Találja meg élete értékes elemeit, vagy azokat, amelyeket értékessé tehet.

Negatív gondolatait halassza későbbre.

Tűzzön ki „aggódó” időpontot, amikor ezeket előszedheti. Ez megnyugtatja kritikus elméjét és szabaddá teszi az utat a mostani pillanatra koncentrálni.

A buddhisták ezt mondják: Ha sötét gondolatok szállnak meg, ébreszd föl magadban a tolerancia és a megbocsátás érzését. Ezt lélegezd be és ezt fesd valamilyen „gyógyító színre”. Kilélegzéskor engedj ki minden feszültséget, bosszúságot, gondot. Engedj ennek az érzésnek teret, amiben növekedni tud, önmagán túlra is.

Alkalmazd a szókráteszi dialógust arra, hogy a világ hangulatzavaró értelmezését föllazíthassa és átalakíthassa. Így az érintett negatív gondolatvilága realisztikusabb lesz, így az események más értelmezést is nyerhetnek.

Ima lelkünk nyugalmáért:

„ Istenem, adj nekem türelmet,

Hogy elviseljem, amit nem tudok megváltoztatni,

Bátorságot, hogy megváltoztassam, amit tudok,

És bölcsességet, hogy e kettőt meg tudjam különböztetni. ”

(Reinhold Niebuhr, US-teológus)

V. Önbizalom erősítése

2. tipp: Egy erős pár: a boldogság és az egészség

Álomhivatás megtalálása 7 lépésben

Ez a gondolat, vajon tényleg ide tartozik?

Megfelel a tényeknek?

Realisztikus, logikus?

Segít nekem ez a gondolat, hogy úgy érezzem magam, vagy úgy viselkedjek, ahogy szeretnék?

Hiszem, hogy ez a gondolat mindig találó?

Ismerek valakit, vagy egy eseményt, ahol ez nem lépett föl?

Van ok vagy példa arra, amiért ez a gondolat téves lenne?

Hogy érezném magam ezen gondolat nélkül?

Mit tanácsolnék egy jóbarátnak,

akinek hasonló borús gondolatai vannak?

(Lásd: Teendők depresszív hangulatnál).

3. tipp

A jó kimenetel vizualizálása

Már a kilátás, hogy valaki segíteni fog nekünk, növeli a lelki erőnket. Segítséget elfogadni és másokat segíteni, ha kérik, a tartós kapcsolatok alapja. Tehát, ha krízisek, vagy problémák jönnek, engedd, hogy segítsenek, vagy állj mások mellé, ha ők kérnek segítséget.

4. tipp

Rákapcsolni és ellazulni

Resziliens emberek ismerik munkájuk fontosságát és jelentőségét. Alkalmazott, vállalkozó, egyedül nevelő anya vagy félállásban dolgozó – mind a munkája és szabadideje közötti egészséges egyensúlyra törekszik. (Munka után édes a pihenés. RS20VI3). A szünet, az erőgyűjtés, váltakozik a munka és az időszakos stressz fázisaival.

5. tipp

Önbizalom-erősítés

Minden kis krízis lehetőség a nagyobb

válságra fölkészülni. Minden csak tréning.

Dolgozunk a magunkba vetett bizalom megerősítésén – így leszünk mentálisan erősebbek és tapasztaltabbak. Erős lélek igazán nagy bajban sem omlik össze. Némely krízist magunk hozunk a fejünkre, pl. ha szükséges döntéseket elhalasztunk (prokrasztináció).

Végre orvoshoz menni és tisztázni.../Házastársunkkal egy nyomasztó problémát napirendre tűzni/Egy jó ismerőssel föltáró beszélgetést folytatni/Szenvedélyünket nem letagadni és nem elbagatellizálni/Társunkban lássuk meg a jót is és említsük meg/Tegyünk egy pontot a dolog végére...

6. tipp

A problémák, melyeket ignorálunk vagy eltolunk magunktól, sajnos nem szünnek meg, hanem nagy, erős testvérükkel visszajönnek és akkor nem lesz könnyebb.

Ne dugd fejed a homokba. Addig oldd meg a problémád, míg az „kicsi”!

A reziliencia-paradoxon

A reziliencia fejlesztés és támogatás nem ellentmondás-mentes. A problémás kisiklásokat vagy a kedvezőtlen körülményeket sokan nem vonják kétségbe, így meg sem változtatják azokat. Csak a „kitartás-képességükön”, de nem a baj megszüntetésén dolgoznak.

A reziliencia 7 kulcsa:

1. elfogadás, 2. optimizmus, 3. önhatékonyság, 4. önfelelősség, 5. hálózat-irányultság, 6. megoldás-irányultság, 7. jövő-irányultság.

Mielőtt lelkét erősítené, kérdezze meg magától:

1. Mindenkinek vannak gyönge pontjai, ahol a személyes történésekre érzékenyen reagál. Önt mi teszi különösen „levertté”?

2. Az eddigiek alapján, az Ön ellenállóképességét mi erősítené a legjobban?

Az én reziliencia-erősítőm: a természet!

Mára egész sor tanulmány igazolja, hogy az erdő jót tesz a testi és a lelki egészségnek. Találjunk időt és alkalmat egy kiadós hátizsákos túrára! A hatás azonnali!

Gyakorlat: Megnyugodni és erőt gyűjteni

-Ülj be egy csendes szobába 10 percre és kapcsolj ki mindent.

-Ülj egyenesen, kezeid tedd az öledbe vagy az asztalra.

-Számold a légzéseid: 1...2...3...4...5... Gondolatok tolakszanak – hagyd őket.

Engedd, hogy elárasszon a nyugalom. Nincs semmi és senki – csak csend, béke, nyugalom. Mennyire jó... milyen kellemes...álom...

-Ha letelt az idő, lassan térj vissza, nyújtózkodj, sétálj.

A higgadtságot ne csak magában, hanem környezetében, összefüggéseiben is nézd. Az életmód ezerféle lehet, de mindnél ott a pozitív stressz. Ez kell, ez mozgat – különben eltunyulnál. De ez csak időszakos lehet, uralkodjon a higgadtság egész nap.

Íme 10 példa, hogyan legyünk higgadtak:

1. Határozd el, hogy „cool” maradsz!

A nyugodtság nem jön magától. Kiinduló helyzetünktől, életkörülményeinktől függően értékeinket át kell programoznunk. Mi is igazán fontos az életünkben? És mi az, amin csak vállat vonhatunk? Külső körülményeinken, szokásainkon ha egyet csavarunk – az több higgadtsághoz vezethet. Fogadjuk el, amin úgy sem tudunk változtatni. Ekkor leszünk belülről is nyugodtak, sztoikusok.

2. Leplezd le fantáziavilágod!

Sok minden, amit gondolsz, csupán értelmezés. Pl., barátod azt mondja: Jaj, elfelejtettem neked meghozni! Ilyenkor hajlamosak vagyunk kombinálni, szándékosan nem hozta, nem vagyok neki fontos, stb. És pont az a dolog hogy hiányzik? Fölkapom a vizet és oda a nyugalmam.3. Építs pozitív hozzáállást önmagadhoz!

3. A gondolatok hatalma.

Vágjuk el rossz, fix gondolataink keringését! Ne mondd: Erre sosem leszek képes. Mondd: Ezt is megcsinálom, ha...

Minden a fejben kezdődik. Seneca szerint a hiányzó nyugodtság onnan ered, hogy nem tetszünk önmagunknak. Ez a nyugtalanság legnagyobb forrása és ez a legnagyobb jellemhiba. Szeressük önmagunkat!

4. Vizsgáld meg hiedelmeidet!

És ha kell, cseréld le. „Az alma nem esik messze a fájától” helyébe tedd a „gyakorlat teszi a mestert”. Csak gyakorolnom kell. Vagy „Ezt én nem tudom” helyett „Ezt még nem tudom”. A görögöknél a higgadtság egyike volt a legfontosabb erényeknek. Platon hirdette, hogy a megfontoltság (az uralt lélek), az igazságosság, a bátorság, az okosság mellett a jellemerények egyike.

5. Légy nemes ember!

A nemesebb ember megőrzi lélekjelenlétét és higgadtságát, a közönséges ember mindig nyughatatlan és izgul.

(Konfúciusz, Kr. e. 551-479)

Ne mondd: „Ebbe belesülök!”. Mondd: „Lesz némi probléma, de sikerülni fog.”

6. Fogadd el időnkénti belső nyugtalanságod!

A belső nyugtalanság mindenkinél jön, ez az emberi lélek sajátja. Fogadd el! A jó ebben, hogy mások ennek csak 1/8-át veszik észre.

Kezeld humorral saját káoszod. Idővel megbocsátóbb leszel önmagadhoz, ha nem is sikerül valami. Ekkor helyt állsz munkahelyeden, fontos megbeszélésen vagy akár a színpadon.

Lámpalázad így győzheted le:

-Mások is vízzel főznek.

-Tudok valamit, amit ők nem.

-Ízléses ruha, tartást adó cipő.

-Húzd ki magad! Lélegezz mélyeket!

-Legyen nálad a kabalád.

-Lassan, érthetően, röviden beszélj! Tarts 1-2 mp szünetet!

7. Győzd le félelmeid!

Gyakorlattal és cselekvéssel. Ugorj a mély vízbe, ahol a stressz ér. Gyakorlod a stresszkiváltó okokat hatástalanítani.

8. Semmi perfekcionizmus!

A perfekcionizmus mindig rossz tanácsadó. Aki tökéletes akar lenni, törvényszerűen csődöt mond. Nyugalma sosem lesz. Fontold meg, mégis lehet-e valami tökéletes és értelmes is, vagy csak az egész túlzás?

9. A támadást lásd „infantilis repressziónak”

Néha szemtelen embertársainkkal kell szembesülnünk. Ekkor hogyan maradjunk higgadtak?

Az ilyenek visszaesnek gyerekkorukba. Kiabálnak és toporzékolnak.

Nézd őt a te trénerednek, aki ingyen edzi türelmed!

10. Stressz-helyzetek szimulációja

Némely problémás helyzetre ismételten rosszul reagálunk és később csak bosszankodunk. Képzeljük el előre, hogy ilyen helyzetekbe belefuthatunk! (Szerepjáték).

Föloldozás

Ha másoknak nyíltan és teljes szívvel megbocsátok, olyan lelki békét kapok,

amilyet eddig még nem ismertem.

Eddig természetemből kifolyólag mindig többnyire ösztönösen és érzelmileg reagáltam. Ha viselkedésemre nem találok vagy nem akarok találni magyarázatot, akkor csak azért is bocsássak meg neki, mert másképp gondolkozik és cselekszik, mint én. Ebben ugyan nem biztos, hogy igazam van és hogy tökéletesen járok el, de mindenesetre saját bosszankodásomat elveszi céljaim elérésében.

„Legyünk olyan nyugodtak és türelmesek,

mint egy szék. Neki minden feneket el kell viselnie.”

Komment: Eddig folyton azt gondoltam, mindenki csak engem méreget, ezért mindenben majdnem tökéletesnek kell lennem: kinézetem perfekt, alakom legyen nádszál, műveltségem, mint egy lexikoné, álom meló, halom pénz.”

„A derű az az égbolt, ami alatt minden kivirágzik.” (Rick Hansen, neurorugalmasság-kutató). Neuroplaszticitás: az agy képessége, hogy belső és külső ingerek hatására, megváltozzon és idomuljon.

 

Gyakorlat

1. A jutalom: önhatékonyság. Akinek sikerül egy belső „mennyországot” létrehoznia, hangulattechnikailag független lesz a körülményektől és a személyektől. A hangulatomért önmagam vagyok a felelős. Ha mindez sikerül, kevesebb zavaró gondolatunk lesz – ezzel egy pozitív szabályzó keringést indítottunk el. A sötét gondolatokat legjobb elintézni, mielőtt azok megjelennének.

Technikáinkat lehet tovább bővíteni – internetről, ismerőseinktől.

KOMMENT: Először azt gondoltam , ez megint valami „gondolkodj pozitívan”. De látom, nem elég egyszerűen a rossz gondolatokat kiirtani, hanem érzéseinket is meg lehet változtatni. A problémánk ugyan marad, de jobban megoldható. Mindent „akarni”, pláne mindent „tudni” abszurdum. Őszintén, belsőleg kell megbocsátanunk. Így sikerült lassan, az igazságtalanságok miatti dührohamaimat és egoizmusomat megzabolázni.

Pozitív gondolkodás teljes átállás nélkül nem megy. „Ellenszél bölcsebbé tesz” (francia közmondás). Némelyek legszívesebben csak lenyelnének egy pirulát problémáik ellen. Eredményt kitartó munka és fáradozás után várhatunk.

blueprints.de, 2020

 

BUND/LAND INTÉZKEDÉSEIT KRITIZÁLJA Karl Lauterbach, SPD-egészségszakértő/RózsaS

Az intézkedések elégtelenek, így az intenzívosztályok hamar megtelnek és decemberre többen halnak meg. Az egészségházak összeomlanak.

-Szigorúan korlátozni kell a személyes kontaktokat, le kell vinni az abszolút minimumra, különben ismét teljes lockdown-ra kényszerülünk.

-A home office-t ki kell bővíteni, az iskolákban az osztályokat el kell felezni és elosztani délelőttre, délutánra.

-Egy hét előkészület után a középületeket 2 hétre be kell zárni - egy "lockdown-hullámtörő" szükségeltetik. Be kell zárni az éttermeket, bárokat, kocsmákat, kultúrintézményeket, eddzőtermeket, egyesületeket.

-Csak az óvodák és az iskolák maradhatnak nyitva és a létfontosságú üzletek.

-Egyes kontaktkövetések helyett cluster-követés a helyes. Csak így kerülhetünk ki az exponenciálisan emelkedő fertőzésgörbéből. Időt nyernénk karácsonyig. Az egészségházak nem győzik, ezért le kell állni az egyes kontaktkövetésekkel. Így egészségi dolgozók szabadulnának föl, akik a cluster-tagokkal foglalkozhatnak. Prioritás kell, csak a rizikócsoportok védelmére kell koncentrálni.

Retrospektív cluster-földolgozás kell. Ha egy fertőzés ismertté válik, ki kell deríteni, a fertőzött kikkel volt szoros kapcsolatban a fertőzés előtt 5 nappal. Kikkel volt egy tanteremben, kórusban, ünnepléskor, idősotthonban. Ezután nem minden egyes kontaktszemélyt kell fölkutatni, hanem csak a cluster-tagokat. Ezek aztán menjenek 10 nap karanténba. 5 nap után, negatív teszttel, szabadulhatnak.

bild, handelsblatt, dpa, 30.10.2020.

 

GYORSTESZTELÉS PATIKÁBAN IS - NZZ Zürich (Ez az INDEXen 22000 klikkelést hozott)

Patikusok - kis előkészület után - Svájcban is végezhetnek kovid-gyorstesztet. Az ügyfélnek csak a szer árát, de a munkát nem számolhatják föl - így döntött a svájci Bundesrat. A gyógyszerész az önként jelentkező orrából-torkából váladékot vesz ki egy fültisztító szerű pálcikával, egy folyadékkal összekeveri (föloldja a vírus-fehérjéket), egy tárgylemezre csöpögteti és 15 perc múlva kész az eredmény.

nzz.ch, 9. 11. 2020.

 

ÁZSIÁTÓL TANULNI - DIE ZEIT, Hamburg

Az EU-ban a sikeres járvány-leküzdő országokat, mint Dél-Korea vagy Kína, ignorálják. Pedig az ottani stratégiák - még demokráciában is - működnek. Tajvan, Japán, Vietnám - mind csodálkozik Európa bénázásán.

Nem, Németország a járvány kezelésére sosem volt jó példa, ez csak mítosz, amit a Nyugat ignoranciája gerjeszt. Vietnám, hasonló lakosszámmal, máig csupán 1000 kovidost regisztrált. Tajvanon 200 napja alig van fertőzés. Japánban nyolcszor, Dél-Koreában tizenkétszer kevesebb a fertőzött. Bármennyire nem bízunk Kínában, ott sikerült a vírust megfékezni. Ausztrália és Új-Zéland mutatja, hogy nem a konfúciuszi alattvaló-mentalitáson múlik. Szigeteken könnyű? Ellenpélda: Anglia. Kormányzás-forma, fekvés, klíma, demográfia - egyik sem ad magyarázatot.

Viszont ami a sikeres országokban közös: az egység. Mindenki küzd és az önkéntesség nem elég. A vírus nem tolerálja az ímmel-ámmal védekezést (Merkel). Ezt az egységet sok ázsiai országban a járványok tapasztalatai hozták meg. Lehet több kényszerrel eljárni, mint Kína, vagy kevesebbel, mint Tajvan, Új Zéland. Ott a kormányok gyorsan reagáltak, bizalmat teremtettek, átláthatóan kommunikáltak - mindez a polgárokat szinte kivétel nélkül az óvintézkedések betartására bírta rá. Hogy Németországban a nyár folyamán az egység mért bomlott föl, majd a szociológusok kielemzik.

A karantén legyen karantén

Másodszor, ezekben az államokban az intézkedések messzemenőleg következetesek. A tesztek kiterjesztése nem ér semmit, ha, mint Németországban, az egészségházak a cetlirendszer és a faxtáblázatok tömkelege miatt lebénulnak. Japánban a vírusvadászok azonnal a nagy-cluster-tagok elszigetelésére koncentrálnak, ahogy azt itthon is a virológus Drosten már hónapok óta követeli.

Másrészt Ázsiában sérül az adatvédelem. Dél-Koreában minden kovidos után úgy nyomoznak, mint bűnözők után, kreditkártyákat és biztonsági kamera-fölvételeket kutatnak át. Tajvanon a hatóságok utazási adatokat vetnek egybe egészségi és telefonálási-adatokkal. A kritikára valamennyit javítottak, bár a többség egyetért privátszférájuk átvilágításában. Tudják, hogy egyébként a kemény lockdown és alapjogaik korlátozása fenyegeti őket.

A karantén szigorú: aki külföldről érkezik, fertőzött vagy kontaktszemélynek számít, 14 napos vesztegzárba kerül, egy szállodába, gyűjtőhelyre vagy lakásába, ahol okostelefonját helymeghatározásra meg kell nyitnia. Nem küldik egyszerűen haza, hogy majd néha bekopognak hozzá, miközben többször kiosonhat. A szigorú, több fokozatú karantén a privátháztartásokban való fertőződéseket hivatott meggátolni. Ez fontos eleme az ázsiai védekezésnek. Ezt először Vuhánban próbálták ki, februárban. Ott a virológusok arra jutottak, hogy a lockdown bár lelassította a járványt, az R-érték 1 alá szorítását valójában a szigorú karantén érte el.

Az ázsiai országokban egy harmadik intézkedés is közös volt: határaikat gyorsan lezárták, okosan és idejekorán, nem egy megkésett akcionizmus folyományaként. A határlezárás az európai eszme alaposzlopát sérti, csak mint legutolsó eszköz jöhet számba. Ha az EU ehhez nem akar hozzányúlni, legalább teremtsen egységet a járványintézkedések káoszában. Tavasszal láthattuk, ha a helyzet elég komoly, a "lehetetlen" is lehetségessé válik.

És itt van ismét: Mennyit hajlandók az európaiak személyes szabadságukból és adatvédelmükből föláldozni, hogy a következő lockdown gazdasági és szociális kárait enyhítsék?

"Nehogy már ezektől az ázsiaiaktól kelljen tanulni!" Pedig ők, paradox módon, már hónapok óta nagyobb személyes szabadságot élveznek, mint az európaiak. Tajpej utcáin néhány hete 130 000 ember ünnepelte Ázsia legnagyobb gay-pride-parádéját - gondtalanul, vírusmentes ölelésekkel.

ZEIT online, 9. 11. 2020.

 

SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY - 22 000 kattintás?

Tisztelt Látogatók!

A minap 22 ezren voltatok - a szokásos 10 db helyett.

Hát nincsen családotok, gyereketek? Egész nap a neten lógtok?

Nem takaríttok, főztök, tornáztok, sétáltok?

Hanem csináljátok magatoknak a porckorong-sérvet, szemrontást, púpot a hátatokra?

Nem lesz ennek jó vége,

üzeni Nektek az

Ökobetyár

 

VÉDŐOLTÁS A LÁTHATÁRON - A német BioNTech nyomul - RózsaS, német-sajtó figyelő

A Biontech óriáscéget a Gastarbeiter-leszármazott Uğur Şahin és Özlem Türeci alapította 2008-ban, Mainz-ban. Immunterápiával foglalkoznak. 2020 januárjában, Pfizer-rel együtt kezdtek bele a koronavírus-oltóanyag kifejlesztésébe.

A Biontech jó eséllyel elsőnek készül el Európában az immunizáló vakcinával. A "BNT162b2" nevű szert a klinikai szakaszban kb. 20 000 önkéntesnek adták be, két fokozatban.

Első eredményként 90%-át védte a vakcina. (A kontrollcsoport placébót kapott.) A szer aránylag egyszerűen állítható elő, gyorsan bevethető, főleg a rizikócsoportok védelmére. "Az eredmények fantasztikusak!" - mondta Florian Krammer, a Science Media Center Deutschland (SMC) orvosa. Az Icahn School of Medicine at Mount Sinai, New York, immunológusa szerint a hatékonyság igen magas, beindítható az engedélyezési eljárás az USÁ-ban.

Visszafogott ellenben Marylyn Addo (Sektion Infektiologie am Universitätsklinikum Hamburg-Eppendorf): Az első érdekes jelek, sajtóközleményeken kívül nem látunk publikációkat orvosi lapokban. Jó lenne tudni a szer hatását különböző korcsoportokra, betegekre.

A Biontech a hónap végére várja a biztonsági vizsgálatok lezárását. Ekkor nyújtják be sürgősséggel az U.S. Food and Drug Administration-nak az engedélyezési kérvényt. Az Európai Gyógyszerügynökségnél már fut egy rolling review, folyamatos adat-benyújtás, hogy fölgyorsuljon a procedúra. Clemens Wendtner, infektológus (München Klinik Schwabing SMC): Más vakcinák csak 50%-os hatást mutattak. Itt viszont egy teljesen új oltáselv hatékonysága bizonyult igazoltnak.

A BNT162b2 egy RNS-vakcina, mely a vírus örökítő anyagából készül. A covid-19 fehérjéit testsejtekben növesztik, ezeket oltással bejuttatják az emberi szervezetbe. A fehérjék antigének képzésére veszik rá a szervezetet - ez az immunizáció. "Az előállítás aránylag gyors és az új vírusmutánsokhoz is módosítható."- mondta Wendtner. A cég az év végéig 50 millió adagot igér és 1,3 mrd-ot 2021-ben.

tagesspiegel, 9. 11. 2020.

(Én naponta futok - magam fejlesztettem. RS).

 

KI KAPJON, KI NE BELŐLE? ELŐSZÖR A FIATALOKAT OLTANI?

A "BNT162b2" nem legyöngített vírus, hanem RNS örökítőanyag-kód, amelyet a beoltott ember saját sejtjei alakítanak át vakcinává.

Ám az oltással itt a kérdés is: ki kapjon belőle, hogy a "legnagyobb haszon" származzék?

Ehhez adtak véleményezést hétfőn (nov. 7.) a Nationale Ethikrat, a Wissenschaftsakademie Leopoldina és a Ständige Impfkommission (Stiko, Robert-Koch-Institut). Egy biztosra vehető: óriási a kereslet - kevés a vakcina. Ha pl. Németország 60 oltóközpontja naponta 1000 embert beoltana, akkor is 1 év kellene, hogy 21 millió lakos legyen védve. Ez messze van a nyájimmunitástól (70%).

Thomas Mertens, Stiko oltásbizottság: "Úgy kell csinálnunk, hogy az a népesség legnagyobb hasznára legyen." Mit jelent, "legnagyobb haszon"? Ez az elkerülhető covid-19 súlyos betegek és halottak száma, ahogy a véleményezésben áll?

Akkor kézenfekvő, hogy először az idősek, betegek és az orvosi személyzet kapjon védőoltást. Ám ezzel valóban a legtöbb ember lesz a betegségtől és a haláltól megvédve?

Ez ellen szól egy modellszámítás, miszerint egy nagy hatású szerrel (Biontech) először inkább a fiatalokat kell beoltani, mert ők terjesztik jobban a vírust és nem az öregek. (Laura Matrajt, Julie Eaton, Tiffany Leung és Elizabeth Brown; Fred Hutchinson Cancer Research Center, Seattle.) Egy 25 évest beoltani, aki 10 másikat képes megfertőzni, jobb, mint egy 80 évest, aki csupán 1-2 embert fertőz meg, akik ráadásul meg sem betegednek.

Az oltás-papírban a szolidaritásra számítanak: sokaknak - a teljes népesség védelmében - le kellene mondaniuk az oltásról, vállalva a kockázatot. A lakosság nagy része így fog tenni.

Ehhez azonban igazán jól érthető, nyílt indoklás szükséges, hogy ez a nemes terv így - és csak is így - megvalósulhasson!

Tagesspiegel, 9. 11. 2020.

"Und wenn man zuerst die Jungen statt der Risikogruppen impfen würde...?"

 

SZABADSÁG KONTRA BIZTONSÁG? Arte tv dokfilm

A film az első hullám utáni helyzetet mutatja be. Az autoriter intézkedés hatékonyságát vizsgálja. Jöhet egy kis svéd-módszer?

A svéd különút kevesebb korlátozást jelentett. A rendezők a francia és a német helyzetet hasonlítják össze a svéddel, ahol a polgári felelősségtudatban bíztak. A lakosok maguk döntenek szociális magatartásuk korlátozásáról. Az elhunytak száma hasonló a franciákéhoz, a legmagasabb Európában.

A film szerint a svédek ezzel a helyzettel mégis elégedettek. Kontraszt: Elvisznek bennünket német idősotthonokba, ahol öregek elszigetelten, magányosan szenvednek, szeretteikkel nem találkozhatnak. A fertőzéskockázatot vállalni nem lenne kisebb rossz?

Következő cél a filmben: a német kórházak. Hiába tettek sok ágyat szabaddá, nem lett annyi kovidos - az esedékes kezelések tízezreit pedig elhalasztották. A virológusok és a döntéshozók túlbecsülték a vírust? Ulrike Guérot, szociológus: A média a napi esetek bemutatásával fölfújta a veszélyt és ezzel fatális riadóztatást provokált ki. Gerd Gigerenzer, pszichológus: Megfélemlítették az embereket, hogy fegyelmezetten viselkedjenek? Gerhard State, sztár-ügyvéd: A szabadság korlátozása a jogállam végét jelenti?

Kutatások szerint az iskolák nem számítanak szuper-spreader-eknek. A gyerekorvosok túl gyorsan ítélkeztek, a diákok lelki sérülései súlyosabbak, mint a fertőzéskockázat. A gyerekeket vádolják, hogy közük lenne az idősek halálához, kijátszák őket az öregek ellen.

Sikamlós talajra visz a film, amikor a napi 700 rákos halottat szembeállítja a kovid-áldozatokkal? (Mo.-on 100 000 halt meg egy év alatt máig, ebből kb. 1000 kovidos. RS).

A film tendenciózus

A következő szcéna az anti-korona demo kritikátlan bemutatása. Jobb szélsőségesek "kisebbségben" vannak. Nem kellene a tüntetőket "covidiótáknak" nevezni és kiközösíteni. A lockdown a szegényeket jobban terheli, mint a gazdagokat, az intézkedések "az egyenlőtlenséget erősítették". (Lásd: A globalizáció nem áll le - egyenlőtlenebb világ jön, 2020. 10. 03. ökobetyár-blog).

A film sarkítások sokaságával élénkíteni akarja a vitát, ám túllő a célon. Kimaradtak a csodálatos kovid-túlélők, az olasz és a spanyol mortalitás bemutatása. A hatóságok kritikája is gyér. 3/4 év múltán mért nincs egész Németországban gyorstesztelés?

A csődbe jutó önfoglalkoztatók kevésbé tünnek fontosnak, mint a svéd különút reklámozása. Claudia Hansson, egészség-szakértő: De mire is alapszik ez a svéd elégedettség? Arra, hogy az idősotthonok végzetes helyzete ellenére elfogadják, hogy a szüleik meghalnak?

Corona: Freiheit oder Sicherheit? Arte tv- archívum

A svédek a vírus csapdájában

6000 halott - sok új fertőzött - magas pozitívráta: ez ma Svédország. A VESZÉLY MÉG NEM MÚLT EL - TARTS TÁVOT! Így figyelmeztet egy tábla. Keserű poén, halkan mondják. Ezzel szemben Hendrik Streeck virológus igen hangos. Az anti-Drosten arra biztat, hogy Németország el tudna viselni egy csepp Svédországot (Prise Schweden). Ez nem annyit tesz: Egy csepp halált?

tagesspiegel, 10. 11. 2020.

(Lásd még: "Egy 'Querdenker' virológus", 2020. nov. 3., ökobetyár.blog).

 

AZ ÁLLAM KÉZBE VESZI A GYEPLŐT J. Beckert, Köln/RózsaS, német-sajtó figyelő

Jens Beckert (53) a kölni Társadalomkutató Intézet igazgatója, a piacok társadalmi föltételeit kutatja. A "brand eins" az állam járvány-kényszerítette comeback-járól kérdezte.

brand eins: Beckert úr, a piac a gazdasági aktivitások leghatékonyabb intézményének számított. Mik a gyengéi?

Beckert: Ez legjobban a kórházakban látszik. Az ágyszámok piacirányultsága az utóbbi időben jelentősen csökkent. Bár ez inkább az USÁ-ban és az UK-ban ment végbe, nálunk kevésbé radikálisan. A kórházfenntartók számára a vészhelyzeti kapacitások elkerülhető költségeket jelentenek. Most, a járvány alatt, a kórházak infrastrukturális költségei brutálisan megugrottak. A piacok képtelenek a teljes ellátást biztosítani. Külső intervenció szükséges - ez rendszerint az államtól jön. Hogy Németországban az egészségügy a piac nyomásától erősebben védett, mint a piacliberális társadalmakban, egy ok, hogy a német kovid-betegeknek nagyobb a túlélési esélyük, mint az USÁ-ban vagy Angliában. Ezen országok másik problémája: az egyetemek, melyek most a túlélésért küzdenek. Az amerikai felsőoktatás is erősen piacfüggő. Jövedelme főleg a tandíjakból áll. Az egyetemisták az egyetemek ügyfelei, akik a szolgáltatásért fizetnek. Ha ezek a hallgatók fizikailag nem lehetnek jelen vagy a professzoraikat csak képernyőn láthatják, nehezen lehet tőlük a magas tandíjat elvárni.

b1: De a piac a vállalkozásokat kemény versenyzésre, magas teljesítő képességre kényszeríti és állandó innovációra ösztökéli.

(Nincs új találmány, ami van, az fölösleges vagy káros.RS2004).

B: Utóbbi csak részben igaz, a piac nagy úttörő-képessége csak illúzió. Ez az alapkutatáson múlik, ami drága és időigényes. Gazdasági értékesülése csak későn jön, ha egyáltalán. Az alapkutatásba befektetni rendkívül kockázatos. Ehhez magántőkét fölhajtani igen nehéz. Ezért végzi ezt az állam, Németországban pl. a Max-Planck-Gesellschaft.

b1: És az USÁ-ban mi a helyzet?

B: Ott sincs másképp. A Szilíciumvölgy története nem lett volna lehetséges állami kutatói befektetések nélkül. A 60-as évek Apollo-programja a Szilíciumvölgy számára inkubátor volt. A szomszédos Stanford Egyetem fontos kutatásait katonai forrásokból pénzelték. Sok Stanford-kiszervezett cég - legalább is kezdetben - állami megrendelésektől függött. (Gyártsunk atombombát, jól fogunk élni? A Szilíciumvölgy olyan eszközt adott az embereknek, amivel fölgyorsítják a bolygó pusztítását!RS). Ironikus, hogy a Szilíciumvölgy ideológiája, a garázs-háttértörténettel, ahol egy világcéget alapítottak, hasonlít a liberálisokéhoz, akik legszívesebben megszüntetnék az államot. Holott az innovációk, a teljesítőképes piacok olyan társadalmi és politika feltételeket igényelnek, amiket maguk nem képesek létre hozni.

b1: Ezt kifejtené részletesebben?

B: A piacok mindig szociális és politikai intézményekbe vannak beágyazva. Naiv lenne a kapitalista gazdaságot azon piacok működésével magyarázni, melyeket a neoklasszikus gazdaságelmélet hozott létre. Egy piac nem jön létre csak úgy, hogy több aktor találkozik és árut, szolgáltatást cserélnek. Adam Smith az aktorok önérdekét mindenki hasznával kapcsolta össze. Ám a piacok működéséhez sok síkon infrastruktúrák kellenek, melyeket az állam bocsát rendelkezésre. Ha ezt nem teszi, vagy nem eléggé, sérül a piac teljesítőképessége és a népgazdaság. Most is, a járvány alatt, az államtól való függőséget élünk át. A piac vagy a vállalkozások a társadalmi következményeket nem képesek földolgozni. Az állam reakcióképességén múlik, mennyire vészelik át a társadalmak a válságokat. Ez, többek között, az állami adminisztratív apparátus kapacitásától és kompetenciájától is függ, ahogy a politikai döntésektől is. Az USÁ-ban az adóhivatalnokok alulfizetettek és kevesen vannak, ezért az adóbevételek ellenőrzése hiányos. De ez nyilvánvalóan politikai szándék. Azon országok, ahol az állami forrásokat részben visszanyesték, most szenvednek a következményektől.

b1: Most, a járvány miatt, milliárdos állami segélycsomagokat kapnak a vállalkozások. Ez a keynianizmus reneszánszát jelenti? A fekete nullától való megválást?

B: Kétlem. Keynes-nél, a recesszió esetén, a lezuhant keresletet az állam kompenzálja. Amit most élünk át, az más. Igen, most a gazdaság megsegítésére nagy segélyeket mozgósítanak. Ám ezek kevésbé a konjunktúra ösztönzését szolgálják, hanem inkább a gazdaság infrastruktúráját működtetik. Védik a vállakozásokat a csődtől és a dolgozókat az elbocsájtástól. Mindezt abban a reményben, hogy csupán rövid idejű visszaesésről van szó. Az EU gazdasági segélyei még inkább Keynes-elvűek. Állami pénzeket nyújt a jövőtechnológiák, ökológiai transzformáció és a digitalizáció támogatására. Ez nem egy közvetlen krízisreakció, hanem egy befektetői program, hogy az EU gazdaságát a stagnálásból kimozdítsák. Ez rég esedékes volt. Ám a kereslet-orientált gazdaságpolitika teljes eléréséhez a munkavállalói jövedelmek emelése szükséges. Ehhez tartozik egy megfelelő adópolitika is, mely a nagy vagyonokat és jövedelmeket is sorra keríti. Ezt most nem látom.

b1: Eddig a gazdaságban az a föltételezés járta, hogy a piacok annál inkább képesek lesznek erősebb teljesítményre, minél kisebb az állami regulázás. Ez most változik?

B: Sok jel mutatja, hogy a neoliberalizmus paradigmája megingott. A 90-es és a kétezres évek nagy deregulációs lelkesedése - amely még a szociáldemokrata kormányokban is jelen volt - mára kihunyt. A pénzpiacokat abban a reményben liberalizálták, hogy ezek önmagukat rendezik, ha magukra hagyják őket. Ez az "efficient market hypothesis" lényege, amely a 70-es évek gazdaságtudományi vitáiban alakult ki. Ezt a 2008-as pénzügyi válság megdöntötte és a pénzpiacok erősebb szabályozását váltotta ki. Ám a fölocsúdás ellenére úgy tűnik, a neoliberális paradigma még tartja magát, a régi lelkesedés és elvárás nélkül is, miszerint a piacok öndinamikája automatikusan gondoskodik a jólétünkről. A szabályzási oldalon nem keletkezik alternatív gazdaságpolitikai paradigma.

b1: Egy ilyen új paradigma hogyan nézne ki?

B: Hát ez az izgalmas kérdés. Az állam erősebb szerepet kellene, hogy kapjon. A korona-krízisben olyan teljesítményeket mutat, melyekre a piacok nem képesek. Kissé sarkítva: az állam visszatértét éljük meg. De mi nemcsak az innovációk végett hívjuk vissza az államot, sem a gazdasági infrastruktúra biztosítására: az állam az egyenlőtlenséget is vissza kell, hogy szorítsa.

b1: Ez a 70-es évek régi programja. Az állami újraelosztáshoz való visszatérés nem nyomná le a népgazdaság teljesítő képességét?

B: Az elmúlt évtizedek jólét-emelkedése a dolgozókhoz alig ért el. A reálbérek gyengébben és lassabban emelkedtek, mint a GDP. Ez következményekkel járt. Lerövidítve: a kiskeresetűek jövedelmük nagy részét fogyasztásra adják ki. A nagykeresetűek takarékba teszik vagy befektetik pl. ingatlanokba. A nagy gazdasági egyenlőtlenség visszanyesi a vásárlóerőt és a keresletet. Ez pedig a népgazdaság teljesítő képességét viszi le és gátolja a növekedést. Ezt a piac aktorai láthatóan nem képesek korrigálni.

b1: A járványkor nem épp ezen elosztási küzdelmek ellentétét éljük át? Az államra való átruházást, konkrétan a bátorítást, a szolidaritást?

B: Szép, biztató gesztusokat figyelhetünk meg és minden tiszteletem a gyenge keresetűeknek, úgy a kiskereskedelemben, mint a gondozásban. Ám én pesszimista vagyok, kétlem, hogy a gesztusokat jobb fizetés is követi. A Bundesrepublik drámai gazdasági válságában, amikor a GDP visszaesése 10%, kétlem, hogy ez a munkavállalók tárgyalási pozícióját erősíti. Sok gondozó intézmény fenntartója állami. A közalkalmazottak fizetése - tekintve az állam további rendkívüli eladósodását - inkább zsugorodni fog. De legkésőbb a válság után a budget-fegyelem betartása ismét szigorú lesz. Visszatérünk az energikus spór-programokhoz. Ebben a nehéz gazdasági helyzetben konszenzus van abban, hogy a gondozókat jobban fizessék meg. Érdekes konfliktus. Félő, hogy a gazdasági racionalitás győz.

b1: Arányosan díjazza a piac a munkaerő teljesítményeit?

B: Gazdasági szemmel nincs különbség ár és érték között. A kérdés, hogy egy ár, pl. a munkaerőé, fair és arányos-e, föl sem merül. Ha a piac a bér igazságosság-érzetének ellent mond, és ezt korrigálni akarjuk, bele kell nyúlnunk a piac folyamatába. Ez történik pl. a minimálbér meghatározásánál, amely az érintett érdekcsoportok hatalmától függ. Ám a társadalomban rendkívül vitatott, ki mit teljesít valójában és milyen teljesítmény után mennyi jár. Ezért is ezt a kérdést úgy vonják ki a politikából, hogy a piacra bízzák. Ezzel a piac tehermentesítő funkcióval is rendelkezik.

ZEIT online/brand eins, 12. 11. 2020.

 

AZ ÖKOFALU ESETE AZ ÖRDÖGGEL - RózsaS

Ismét fülembe jutott egy "gyönyörű" ökofalu-projekt, a riporterek kedvence.

Ám nem mind arany, ami fénylik:

-Akinek nincs eladó pesti lakása, miből pénzeli új, falusi életét?

-Az ökofalvak 3 csoportba oszthatók:

*Az első, legszámosabb osztály: nettó bűnözés,

*a második csak szélhámosság,

*pusztán a maradék tűnik igaznak.

-A legtöbbjük öko-Disneyland, a látogatói díjakból él.

De vajon hány ilyen mintagazdaságot tarthat el az ország? (Ha nincs kereslet, végük.)

-A legtöbb ilyen ökocentrum állami támogatással jön létre és nem általánosítható.

-Mindegyiknél ott a mentőcsónak: senki sem bolond teljesen leválni; ha kell, jöhet az atomáram, az internet, a kínai áru.

-Javarészük nemcsak méregdrága (tehát a többségnek megfizethetetlen), hanem két műszaki szakdiploma is kell hozzá.

-Tévé ugyan nincs, csak épp maguk tolnak egy tévéadót. Ahogy egy ökoguru így dicsekedett: Nincs tévém. Ám rosszabbat tesz: beszél benne.

Az első magyar házi készítésű réz-napkollektort saját zsebemből pénzeltem, 1992-ben (6e DM).

Miután számos zöld csoport alibiként használta, most leszerelve ott rohad egy raktárban, ingyen sem kell senkinek. (Utólag kiderült: ez a kollektorozás a milliomosok bolondériája, az ökológiához semmi köze).

Kölnből jövet, első előadásom után (1989), miután egy óráig az autózás ökológiai hátrányait ismertettem, beültettek egy Ladába és elvittek a közeli kocsmába.

Ám ekkor született: "Előbb embernek kell lenni, aztán zöldnek".

(Lásd még: Robinzon-ház/leválni 300e Ft-ból; Építsünk tartálykollektort! A zöldmozgalom).

RózsaS

 

KLÍMA-EST A MAGNETBEN - Megin' majd' megvertek, szembe mentem

Már a cím is gyanús, miből és miért tart fent egy bank egy ilyen puccos, drága házat az Andrássy úton? (Nem egy Gólya, sem Auróra!)

Visszafordítható?! Klímaváltozás – globális megoldások

címmel invitál a KÖVET egyesület ma estére.* A pódiumon: Németh András, a Fenntartható fejlődés című lap felelős szerkesztője, Sipos Katalin – biológus, természetvédelmi szakember, a WWF Magyarország igazgatója. Herner Katalin – a KÖVET Egyesület ügyvezető igazgatója, Horváth-Szováti György – a KÖVET Egyesület önkéntese. Litkai Gergely – humorista, kapcsolódása a Drawdown/Visszafordítható című könyvhöz a téma iránti érdeklődése, illetve a borítón olvasható, általa írt ajánló.

Dugig a belső udvar, a klíma-ügy sokakat csiklandoz. Bevezető egy klímafilm (Drawdown), de már itt majd' fölrobbantam, aztán az "előadástól" pláne. Frázisok, általánosságok, önreklám, elhumorizálás. De a végén tényleg szót kapok, bár csak mikrofonnal - megy a Youtube-ra! Dehát a Youtube egyike a legnagyobb klímaromboló techcégnek!? Nem számít. Ahogy beszéltem, egyre jobban nyúlt meg a fizimiskájuk:

-A filmben egyszer sem hangzott el a túlfogyasztás. Az, hogy véget kell vetni ennek az őrült áru-és személyszállításnak. E helyett technikai illúziókat sugalltak, a legnagyobb marhaság: teheneket algával etetni. Iszonyatos a harmadik világbeli kunyhóra szerelt napelemet, bent a tévét, haladásként beállítani. Ott látják ezek a szerencsétlenek a képernyőn a mi eszement, tékozló életmódunkat, állítólagos jólétünket és elindulnak felénk, milliószámra.

-Villanyautó, vegán étkezés? Önbecsapás! Az elektromos autónak ugyanannyi a CO2-kibocsájtása, mint egy hasonló, benzines autónak - csupán ez a lánc elején, az erőművekben szabadul ki.** Nincsen szerves mezőgazdaság állattartás nélkül - ez is csak egy potyautas út, mint a napelem, amely semmivé lesz, ha kihúzzuk alóla a nehézipart. Fosszilis nélkül nincs gazdaság, a probléma a túlfogyasztásban van.

-Faház? Mikor százezrével állnak üresen házak, ebben az országban is?

-Büszkén mutatjátok a nagy karbonlábnyomú könyveteket, abban a hitben, hogy majd az olvasó megveszi, olvassa, okul belőle, cselekszik és az hat majd. Ebben csak egy a biztos: az a CO2-emisszió, mely a könyv gyártásakor ment a légkörbe.

-Kérdésem pedig, mindenkihez: HA INNÉT HAZAMENTEK, MIN FOGTOK VÁLTOZTATNI?

Sunyítás, csend. Senki sem áll mellém! "Tönkre tetted másfél óra munkánkat!" Maradnak a csodafegyver technológiánál, fogamzásgátlásnál - az majd kihúz bennünket a slamasztikából. Attól a tudománytól várjátok el a megoldást, amely ide juttatott bennünket? Milyen új technológia? A műhús? A hidrogén? A CO2-szűrők? A fúziós reaktor, amely mindig 40 év múlva lesz kész, amikor kérdezik? Beszéltem volna szájuk íze szerint, megtapsoltak volna.

*2020. március 3.

**A TESLA 30 000 km után megelőzi a dízelest, lásd: Az elektroautó esete a szén-dioxiddal.

 

HONNAN TUDHATJUK, HOGY MEGFÁZÁS VAGY KOVID? Dr. Wolfgang Kreischer, Hausärzteverband Berlin/RózsaS, német-sajtó figyelő

Dr. Kreischer a Berlini Háziorvosok Szövetsége elnöke, rendelője van Berlin-Zehlendorf-ban. A Tagesspiegel intervjúja.

T: Doktor úr, mik a kovid-betegség tipikus tünetei?

K: Nagyon hasonlít egy influenzához. Az első különbség, amit a rendelőnkben megfigyeltünk, az ízlelés-zavar. Egy megfázás már 3 nap múlva lecseng - nem így a koronánál. Néha egzotikus panaszokkal is fölkeresnek, pl. hasmenéssel, de ezek inkább egy meghűlés tünetei; egy kicsi láz, egy kicsi rossz közérzet, gyengeség és fájdalom.

T: Ilyenkor mi az első teendő?

K: Nem olyan nagy baj, nem igényel speciális kezelést. Otthon pihenni, kontaktokat kerülni - ne vigyük át másokra. Lehet a háziorvosunkkal telefonálni. Ha valóban kovidunk van, semmiképp ne menjünk a rendelőbe, bejelentkezés nélkül.

T: És ha a tünetek erősödnek?

K: Könnyű étrend, sok tea. Lehet aszpirint, paracetamolt, ibuprofént szedni, a fájdalom ellen. Pár nap múlva eldől, kell-e kenetet levenni.

T: Legkésőbb mikor forduljunk orvoshoz?

K: Ha légzés-zavarok lépnek föl, ha nehezebben lélegzünk. Kevésbé vagyunk terhelhetők, lépcsőn gyorsabban kifulladunk. Elsősorban nem a köhögés a komoly jel, hanem a légszomj. Ezt a háziorvos lehallgathatja, oxigént is mérhet. Kórházba csak az való, akinél a légszomj fokozódik. Ne terheljük fölöslegesen a kórházakat enyhe tünetekkel, mert akkor gyorsan tele lesznek és hotpot-tá válnak.

T: Mi a tesztelés menete?

K: Ez történhet orvosi kiszállással, de váladékot vehetnek ismerősök, vagy rokonok is; az ügyelet is, de ezek most nagyon túlterheltek. Csak tényleg sürgős esetben szabad őket hívni. Egészen gyenge tüneteknél, vagy tünet-mentességnél (csak a kontaktok miatt) magunk is elmehetünk a teszt-pontba.

T: Milyen gyógyszer lehet kontraproduktív? Az ibuprofénről még a járvány elején szó esett.

K: Nem ismert olyan szer, amely súlyosbítaná a kovid-tüneteket. Az említett gyógyszerek a kovidra nem hatnak, csupán tüneteket nyomhatnak el. Súlyos esetekben kortizont alkalmaznak.

Tagesspiegel, 31.10.2020

2020. nov. 3:

Ném.o. (83 M lakos): 16 000 új fertőzött, 153 halott;

Mo. (10 M lakos): 4 000 új fertőzött, 84 halott.

 

A NYÁJIMMUNITÁS ÁLLÍTHATJA LE A JÁRVÁNY TERJEDÉSÉT - vírushíradó

A nyájimmunitás állíthatja le a járvány terjedését, írta a Magyar Nemzet 2020. október 23-án, a HírTV Magyarország élőben című műsorára hivatkozva.

"Az esti adás vendége Kacskovics Imre, az ELTE Immunológiai Tanszékének vezetője volt. Az egyetemi tanár elmondta: ez egy olyan vírus, amivel az emberiség még nem találkozott, és mindannyian fogékonyak vagyunk rá, ezért a járvány akkor fog „leállni”, ha lesz megfelelő vakcina, amivel a lakosság legalább hatvan–hetven százalékát beoltják, minek következtében kialakul az úgynevezett nyájimmunitás, ami blokkolni tudja a továbbfertőzési láncokat."

Amellett, hogy a cikk tovább kavarja a vakcina-káoszt, véletlenül ráhibázhatott a járvány itthoni lehetséges lefolyására:

Ha a vírus Magyarországon teljesen elszabadult, senki és semmi nem fékezheti, nagyon is lehetséges, hogy addig tart (nyárig?), míg aki megkaphatja, megkapja és vagy túléli, vagy belehal. Lehetséges, hogy 1000 fertőzött közül 999 testében a vírus megsemmisül, tehát nem megy tovább. Aki pedig belehal, az sem fertőz tovább. Kívánom, hogy ne így legyen és a maszkviselés, távolságtartás, fertőtlenítés tényleg addig hasson, míg a vakcina megérkezik.

A magyar orvosok triázs előtt állnak: dönteniük kell, ki éljen, ki haljon. A triázs-bizottság nem találkozhat a beteggel, de hozzátartozók kinyomozhatják, ki hozta a döntést, történt-e részrehajlás?

2020. nov. 18.

 

SVÉDORSZÁG

"Ezrek haltak meg hiába" - 40 kutató fölszólítja a kormányt, változtasson a corona-stratégián.

A svéd kormány szomszédaihoz, sok EU-országhoz viszonyítva laza korlátozásokat hozott. Lockdown nélkül jutott el máig és a második hullám is részben megkímélte, bár november elején szigorítani kényszerült. A fertőzésszámok nem emelkednek olyan drámaian, mint Franciaországban, Belgiumban, Csehországban és Ausztriában. Az orvosok ezt egy kezdődő nyájimmunitásra vezetik vissza. Anders Tegnell, állami járványszakértő: "Úgy véljük, ez Stockholm-ban 20-40% lehet."

 

NÉMETORSZÁG

17 561 új fertőzött (18. nov.) (23 542 volt nov. 13-án) 83 M lakos

355 halott/nap (308 volt ápr. 15-én)

R-szám: 0,97 (100 fertőzött 100 másikat fertőzhet meg).

Egy nő megvádolta az egészségügyi miniszter Jens Spahn-t, hogy megfertőzte, amikor ugyanabban a berlini étteremben ("Conte") vacsoráztak.

Svájc jelenti, hogy minden intenzív-ágy foglalt. Az orvosok a lakosságot felelős viselkedésre intik.

tagesspiegel 17.11.2020

 

A DEMOKRÁCIA VÉDELMÉBEN Ch. Möllers, Humboldt-Uni, Berlin

Christoph Möllers (51), jogász-professzor "Freiheitsgrade" c. könyvét a DIE ZEIT mutatja be.

A demokrácia válságáról már évek óta heves viták folynak. Az USA elnökválasztásakor a diskurzus kulminálódott. De nem csak odaát vált vitatottá, milyen szabadságokat engedhet meg egy demokratikus állam. A hosszú liberális konszenzus időszaka, mely a nyugati szabadság garanciájának számított, ma megdőlni látszik. A vélt szabadságkurtítás - via deep state és "rendszer" - elleni affektusok mélyről törnek föl. Illiberális populisták Magyarországon és Lengyelországban megmutatták, hogy használhatók ki ezek az érzelmek arra, hogy jogrendet autoriterré változtassanak.

Trump manipuláció-kísérletei vélhetőleg a demokrácia intézményei falain megtörnek. Ám épp ő demonstrálja, mennyire lehet politikus a jog, ügyvédeit mozgósítja, hogy hatalom-megtartásának utolsó esélyébe is belekapaszkodhasson. Tehát okos alkotmányszövegek itt nem segítenek, a törvény szellemének régi szava számít, melyet életben kell tartani. Eközben a modern társadalmak nem nélkülözhetik a politikai ütköztetések dinamikáját, sem a jog irányadó képességét. Ám e kettőt hogyan tartsuk egészséges egyensúlyban?

Ekkor kapjanak szót az olyan bölcs jogászok, mint Christoph Möllers, a német jogtudomány tekintélyes és produktív képviselője. Könyvében - mely kifejezetten nem jogi szakkönyv - megkísérli megválaszolni, hogy kezeljük a liberális demokrácia erózióját.

Általános liberalizmust képvisel: "A liberális nézetet úgy a jobb, mint a bal oldalon el kellene osztani." A divatos, de életidegen radikális demokráciaelmélettel (Butler, Ranciére) szemben, miszerint a népnek direkt a politikai térben kell föllépnie és kihagyni a képviseletet, Möllers szerint a demokratikus kormányzás és a liberalitás egymásra utaltságából kell kiindulni.

A Nyugat ellenfelei támadják a liberalizmust, lebontják a jogállamot és az erőszakmegosztást, száműzik a pluralitást és a toleranciát. Populista és autoriter rezsimeik kiiktatják a demokráciát, a kisebbségeket nem tisztelik és elveszik tőlük a lehetőségeket, hogy többség legyenek. Ezért van a demokratikus értékről szóló beszédnek is mély értelme - a liberalizmusra való támadás, előbb vagy utóbb, minden demokráciát veszélybe hoz. Ezért nem látunk momentán sehol a világon sem illiberális demokráciát, sem nem-demokratikus liberális államot. Az anti-liberalizmust "elméleti ötlettelenség" jellemzi.

A polarizáció megfelelő reakciójakor politikai pozíciónkon nem változtatunk. Akkor mi legyen? Nem kellene egy okos stratégia, hogy az elégedetlenek bornírt nemzeti kulturalizmusát hatékonyan visszanyessük? A szerző technikai címadását (szabadságfokok) egy politikai mechanika elemeként értelmezhetjük. Ez Thomas Hobbes-ra emlékeztet, aki a XVII. században a szabadságot, mint fizikai mozgásjelenséget, az akadályok hiányából vezette le. Miközben a tulajdon és a testi épségen túl, a véleménynyilvánítást és a polgárjogokat hátra sorolta. Möllers ellenben a szabadság meggyőződésnek sokféleségét kívánja kiemelni. Liberalizmusa egy gondolkodási stílus, mely a lehetőségek tarka csokrát nyújtja.

Ám ha a szerző eleve elvet minden szisztematikus koncepciót, hogy csak egy "politikai útikalauzt" adjon közre, többen a könyvet csalódottan félreteszik. Mert Möllers utazásában maga az út a cél. Szociálliberalizmusa az eszményhagyományok folytatása, amely a gazdaságalapú liberalizmus szemében gyanús marad. Fölszólítja a liberálisokat, vegyék mindig újból napirendre a szociális egyenlőtlenséget, hogy egyenlő esélyt biztosítsanak. Ezt már John Stuart Mill és Ralf Dahrendorf is így látta. A berlini bőrfotel biztos helyéből Möllers úgy véli, nem ártana, "egy pillantást vetni a szociális szférákba, melyek a sajátunk alatt vannak."

Helyes, helyes. Csak sajnos nála ebből kevés következik; sem a gazdag szociálliberális tradíciókhoz történelmi kapcsolódás napjainkig, sem aktuális társadalompolitikai konfliktusokkal való ütköztetés.

A könyv speciális koncepciója a gyakorlati törekvés és az elméleti reflexió összekötése. Ez erősíti Möllers dilemmáját. 349 rövid fejezetben, lélekszakadva tárgyal ezernyi témát, világos végkövetkeztetés nélkül. Egy témában sem merül el. Az aforizma-szerűség a művelt olvasót inspirálja. A nemzetközi reálpolitika valósághiányának föltárása kijózanító, ahogy a külpolitika belpolitikába átcsúszó moralizálása is. Meggyőzően bírálja a demoszkópia circulus vitiosus-át, mint demokráciát.

Ám a fürge ugrándozások idővel kifárasztják az olvasót. Lemond a tudományos szokásokról, ez úgy hat, mint a kritika elleni immunizálás. Az 50 oldalas "lábjegyzetek" a szerző véletlen megfigyeléseire utalnak, ám a névcsöpögtetés nem pótolja a valódi elemzést. Az irritáció az eredeti gondolatok özönében nem marad el. Ha a liberális gondolkodás sokrétűségét hangsúlyozza, miért akad fönn ismételten a liberalizmus sztereotíp fogalmánál? Hogy tudnak a liberálisak alapvetően gyanakodni az intézményekben és egyidejűleg a bíróságot, mint klasszikus liberális intézményt, a központba állítani? Igen talányos a mantrás, mesterkélt képlet is: "szociális denaturalizálás". Kíváncsiak vagyunk, hol lelhető még föl a modern társadalmakban hamisítatlan "természetes".

Möllers virtuózitásával szinte agyonüti a kitartó olvasót, aki csalódik a céltalanság miatt. Aki a demokrácia érvelő védelmére kíváncsi, szeretné, ha a szerző visszatérne a szisztematikus építkezéshez, ahogy ezt 2015-ös könyvében is tette ("Möglichkeit der Normalität).

Kollégái a legintelligensebb emberként ünneplik, akivel a jog és a politika mezején manapság találkozhatunk.

KOMMENTEK

*Aggasztó, ahogy a demokraták alól kicsúszik a demokrácia. Remélem, Magyarország és Lengyelország már annyira túlfeszítik a húrt, hogy ki lehet őket rakni. Hogy ez eddig nem történt meg, azon is múlhatott, hogy az EU hiányán van bölcs alkotmányszövegeknek.

*Lengyelország és Magyarország óriási előnyöket biztosít számunkra. A lengyel munkások, a magyar telephelyek jólétünk fontos oszlopai. Nélkülük megnézhetnénk a mérlegünket!

*Az eróziót megfékezni? Kezdjük a megfigyelések megfékezésével, a biztonsági szervek, szolgáltatások és adatvadászok részéről. Kövesse az ISDS megszüntetése, a szabadkereskedelmi egyezményekkel együtt. A kiárusítás a befektetők számára a demokrácia elleni legnagyobb vétek! Végül át kell világítani a lobbiizmust. Ha az erózió bizonyítottan a hatalmas érdekcsoportok döntéseire vezethető vissza, a demokrácia lebontása borítékolható.

ZEIT online, 16. 11. 2020.

 

A JUGOSZLÁV TRIBUNÁL, A NÜRNBERGI PER 75 ÉVE - Carla Del Ponte emlékezik

A 73 éves svájci jogásznő 1999-2007 között volt főügyész a Den Haag-i nemzetközi büntetőbíróságon, 2012-2007 között tagja volt a szíriai háborús bűnökkel foglalkozó ENSZ-bizottságnak is. A nürnbergi per nemzetközi jogi ideáljaiból mi maradt meg?

DIE ZEIT: Del Ponte asszony, mit jelent Önnek ez az évforduló?

Carla Del Ponte: Amikor svájci szövetségi ügyvéd voltam, előadást tarthattam abban a teremben, ahol a per lefolyt. Nagyon büszke voltam. Nürnberg-ben fektették le a nemzetközi büntetőjog alapjait. Megkezdődött a genocid áldozatai ügyében az igazságtétel. A világban volt az a gondolat, hogy a soa nem ismétlődhet meg. Sajnos, be kellett látnunk, hogy semmi sem változott és ilyen bűnöket továbbra is elkövetnek. Ez a 90-es években, Jugoszlávia szétesésekor is nyilvánvaló lett.

Z: Amikor Ön Den Haag-ban a jugoszláv tribunál főügyésze lett, a Nürnberg-i közvádlók utódjának érezte magát?

P: Nem. A körülmények mások voltak. Nürnberg-ben a győztes hatalmak tették lehetővé a tribunált, bizonyítékokat is adtak. A vádlóknak alig kellett nyomozniuk, annyi bizonyíték volt. Ezzel szemben mi független bíróság voltunk, magunknak kellett nyomoznunk ex-Jugoszláviában.

Z: Ez hogyan történt?

P: Nehéz dolgunk volt, mert a háború még tartott. Csak olyan területekre küldhettünk nyomozókat, melyek a NATO védelme alatt álltak. Be kellett bizonyítanunk, hogy tömeggyilkosságok történtek és az áldozatok civilek voltak. Tehát a tömegsírok mellett halottszemlét is kellett tartanunk. Amikor befejeztük az azonosításokat, nemcsak a gyilkosokat kellett megtalálnunk, hanem a felelős parancsadóikat, a legfelsőbb politikai és katonai vezetőket. Nehéz volt olyanok ellen bizonyítékokat gyűjteni, akik nem piszkolták be a kezüket. Jugoszláviában a katonaság jegyzőkönyvezett, de ezekhez az iratokhoz nehezen lehetett hozzájutni. Az EU segített, az USA is, de mikor a NATO általi civilek bombázását is akartuk vizsgálni Boszniában, az amerikaiak megvonták a támogatást.

Z: Mit érzett, mikor először állt szemben Slobodan Milošević-tyel?

P: Semmi különöset, a közvádló ilyenkor csak a vád szövegére kell hogy gondoljon. Mint minden más vádlottal, Milošević-tyel is személyesen beszéltem. Tudni akartam, válaszol-e a kérdéseinkre, tanúsít-e megbánást és tesz-e vallomást? Ilyen azonban csak egy esetben történt meg Jugoszláviában, amire emlékszem. Egy horvát miniszter kész volt tanúskodni, de öngyilkos lett.

Z: És Milošević, ő hogy reagált?

P: Dühös volt rám. Eleinte angolul beszélt, aztán átváltott szerbhorvátra, ami én nem értek. Azt akartam, hogy együttműködjön, bizonyítékai voltak a NATO-bombázásra. Nem, nem volt hajlandó. Az egész helyzetét nem fogta föl. Húsz perc után elegem lett és elvezetettem.

Z: Mi a különbség egy elnök és egy bűnöző között a vádlottak padján?

P: Milošević úrral előzékenyen bántak. Az elnöklő bíró megkérdezte, hogy van és hogy jól aludt-e? Van olyan állapotban, hogy a kérdéseket megválaszolja? Ez rettentően bosszantott, a sok ezer áldozatra kellett gondolnom. Mi meg azt kérdeztük, jól aludt-e?

Z: A nácik Nürnberg-ben alig érezték magukat felelősnek; ideológiai világukból nem voltak képesek kiszakadni. Milošević-nél ez másképp volt?

P: Igen. A tárgyalások alatt mindig terroristákról beszélt, akiket le kellett győzni. Biljana Plavšić, a Republika Srpska egyik társelnöke arról próbált meggyőzni, hogy a szerbek etnikailag értékesebbek a bosnyákoknál. Továbbra is ebben a hitben éltek.

Z: Ön akkor azt remélte, hogy a nemzetközi tribunál, Jugoszlávia és Ruanda után, visszatartólag hat és a népgyilkosok rettegni fognak?

P: A remény igen erős volt. A rendkívüli nehézségek ellenére eredményesek voltunk. Amikor fölállt az állandó nemzetközi bíróság, azt hittem, célba értünk: a jövőben minden politikus és tábornok megfontolja, gazságot követ-e el? Ám nagyot tévedtünk. 5 évig dolgoztam az ENSZ Szíria-bizottságában. Ekkor párolgott el teljesen a megelőzésben való hitem. Szíriában súlyos bűncselekmények történtek, háborús bűnök, még népirtás is a jezideken. Szinte készek voltunk a vádirattal, sok bizonyító fotóval - és semmi sem történt. Az államközösség nem akarta a vádemelést. És az államok politikai akarata ellen nem lehet semmit sem tenni.

Z: Szíriában, nem úgy, mint Jugoszláviában, nem a Nyugat adta meg az irányt...

P: Igen. Míg az USA és Oroszország "Stellvertreterkrieg"-gel (képviselő-háború) akarják érdekeiket érvényesíteni, ugyanakkor ott ülnek a Biztonsági Tanácsban, semmi sem fog változni.

Z: Ön ezt a posztját visszadobta 2017-ben. Megbánta is valaha?

P: Nem, már korábban ki kellett volna lépnem. Túl sok türelemmel voltam. Nem, nem bánom.

Z: Ön szerint Aszad elnök és más háborús bűnösök valaha is bíróság elé kerülnek?

P: Sokszor kérdik. Optimista vagyok, Jugoszláviában is elhúzódott egy pár évig, de végül sikerült. Először nem bíztak bennünk, és amikor tényleg megcsináltuk, a Biztonsági Tanács csodálkozott. Aszad-ra is sor kerül valamikor.

Z: Az ENSz nemrégiben ünnepelte 95. születésnapját. Mire gondolt?

P: Nem voltam különösen meghatódva. Annyira legyengítették, hogy a világbékéhez alig járul hozzá.

Z: Ön egyszer az ENSz-et fecsegők társaságának nevezte (Schwatzbude).

P: Igen, képzelje el, New York-ban, a főépületben csak 9-kor kezdik a munkát és már délben ebédszünetet tartanak. Egyszerűen sok a fehérgalléros, akiknek nincsen különösebb dolguk. Az egész szervezet túlságosan bürokratikus.

Z: Ezért nem hatékonyak?

P: Nem. A legfontosabb volna, hogy megszűnjön a Biztonsági Tanácsban a vétójog és több állam is beléphetne.

Z: Júliusban az elnökséget Németország vette át. Heiko Maas külügyminiszter azt mondta, a líbiai és venezuellai konfliktusokat nem oldhatják meg, de sok embernek legalább fölhívták a figyelmét. Ez az új mérce?

P: Láthatja, milyen szerények lettünk! Már a diplomaták sem küzdenek a békéért. Mennyit érnek ma az emberi jogok? Örülök, hogy már messze távol vagyok és már csak a golfjáték izgat föl. De tréfán kívül: tragikus, ami történik.

Z: 1945-ben az USA állt, mint védhatalom a tribunál mögött, a nürnbergi per elsősorban amerikai indítvány volt. Ma az US-külügyminiszter a Den Haag-i bíróságot rozzant, korrupt intézménynek nevezte.

P: Mert a főügyész, Fatou Bensouda eljárást indíott egy afganisztáni háborús bűntett ügyében és ebben amerikai tettek kerültek volna fényre. Luis Moreno Ocampo, a korábbi közvádló ilyet nem merészelt megtenni az amerikaiak ellen. Amit Fatou Bensouda tesz, az helyes, komolyan veszi a törvényt. Ha visszakozna, a bíróság léte nem lenne többé jogos, nem lenne független.

Z: Reméli, Biden alatt az US-álláspont megváltozik?

P: Nem hiszem. Az USA továbbra is gondoskodik arról, hogy egy amerikai állampolgár se kerülhessen nemzetközi bíróság elé. Biden azonban valószínűleg a mostani főügyész ellen leállítja a támadásokat.

Z: Fatou Bensouda-t kitiltották az USÁ-ból. Ilyen szankciólistán lenni dicsőség?

P: Oh, igen! Ez egy kitüntetés.

Z: Ha Ön lenne most a főügyész, hogyan reagálna?

P: Tudja, Milošević azzal fenyegetett, elfogat, ha Montenegróba utazom. Ez akkor Szerbiához tartozott és az ENSz-elnök, Kofi Annan is azt tanácsolta, maradjak inkább otthon. Ám én független kivizsgáló voltam, természetesen utaztam. Igaz nagyon óvatos voltam, a fővárost kerültem, csak 10 km-re mentem be a határtól. Mindenre fölkészültem, nem volt nálam semmilyen fontos papír, csak a fogkefém.

Z: Pusztán jelet küldött?

P: Igen, az ilyen jelképes cselekmények is nagyon fontosak lehetnek. Mutatják, hogy nem engedjük magunkat megfélemlíteni.

Z: A Nemzetközi Büntetőbíróság ma csak egy szimbolikus rendezvény? Egy papírtigris?

P: Nem. Bár feladataiban igen korlátozott, de az volt kezdettől fogva. Léte mégis, mint állandó bíróság, rettentően fontos. Fontos a jövőre nézve, hogy egyes ügyeket végigvigyen, letartóztatások és perek legyenek. Ezt már Ocampo-nak is mondtam: "Ne indíts túl sok eljárást, csak olyanokat, amiket végig is tudsz vinni."

Z: A bíróságot jogi kritikák is érik. Nagy sikernek számított, amikor 2016-ban a kongói elnökhelyettes, Jean-Pierre Bemba 18 évet kapott, ám 2 év múlva a fellebbezési kamara megsemmisítette az ítéletet. Ez leégés.

P: Történtek hibák. Épp ezért kell most kevés, de jól föltárt ügyre koncentrálni. Fontos jel lenne.

Z: A szudáni ex-diktátor, Omar al-Basir ellen 2008 óta van elfogató parancs érvényben. Ez volt az első hivatalban levő államelnök felelősségre vonása, népirtás és a Darfin-konfliktus miatt. Mégis vígan utazgatott a világban. Még a tribunál tagállamai sem adták ki. Ezt bukása után, 2019-ben, végül az új kormány akarja megtenni.

P: Tipikus menet. Milošević szintén hivatalban volt Szerbiában, mikor elfogató parancsot adtunk ki ellene. Ám kiadatása csak leváltása után történt meg. Egy konferencián sikerült a junktim: pénzügyi támogatás Szerbiának - a kiadatás fejében.

Z: Ez hogyan sikerült?

P: Mozogni kell a politika színpadán. Nem tágítottunk, egyik fővárosból a másikba repültünk. Gondolom, Schröder kancellár és Chirac is a pokolba kívánta Del Ponte-t, mégis fogadniuk kellett. Chirac mindig kezet csókolt a "Madame la procureur-nak" (ügyész asszony), de valójában eléggé idegeltem. Ezeket a hatalmasokat addig kell gyúrni, míg be nem látják, hogy tenniük kell valamit.

Z: Egy másik eset: két berlini polgárjogi ügyvéd följelentett egy német fegyvergyártót, mert a szaudiaknak fegyvert szállítottak a jemeni háborújukhoz. Először a Nürnberg-i per után, ismét német vállalkozók kerülnek a világ bírósága elé? Lesz vádemelés?

P: A fegyverszállításokat a Bundesregierung-nak kellett jóváhagynia. Nem gondolom, hogy ebből eljárás lesz, hacsak nem a német kormány kerül vád alá.

Z: Koblenz-ben épp egy szír menekültet vádoltak meg 4000-szeres kínzással, szír börtönökben. A tribunál gyengesége miatt nem inkább azt próbálná elérni, hogy a tettes nemzeti bíróság elé kerüljön?

P: Nem, semmiképp. Ez egy kis hal, nem magasrangú generális vagy politikus. Ki fog Aszad-ról valamikor tárgyalni? Nyilván nem egy német bíróság. Épp ezért olyan fontos, hogy a nemzetközi tribunál Den Haag-ban továbbra is működjön.

KOMMENTÁROK

*Az ilyen államközösségek gyengéje, hogy végülis mindig egyes érdekeknek vannak kiszolgálva. Ilyen az ENSz, ahol erős államok vétózhatnak, vagy az EU is, ahol az egyenlőség és az egyhangúság a szabály és kis államok egész folyamatokat gátolhatnak.

*Az egyes államok óriási hatalmat kell, hogy bevessenek, hogy az ilyen szabad és igazságos nemzetközi szervezeteket tartósan sikerre vigyék. Ez nemcsak a nemzetközi tribunálra áll, hanem minden ilyen nemzetközi szervezetre is. Erejüket visszanyesik, ha a nagyhatalmú államok saját érdekeiket látják veszélyben. Ez lame-duck-status-ba visz, mivel nem ismerhető föl, hogy itt egyenlőség-elv van érvényben.

ZEIT online, 20. 11. 2020.

 

A PÁCIENS ESETE A TERMÉSZETGYÓGYÁSSZAL

Egy barátom megkért, gyűjtsek érveket a természetgyógyászat mellett, német szakirodalomban.

Darázsfészekbe nyúltam! De a berlini Stiftung Warentest sokkal inkább: 2005-ös könyvével, a "Die andere Medizin"-nel máig tartó háborút robbantott ki. Mintegy 60 természetgyógy-eljárást teszteltek, ezek közül 20 bizonyult - részben vagy egészben - hatékonynak; köztük a jóga, akupunktúra, autogén tréning, aroma-terápia.

Az alternatív medicinán (Alternative Medizin) belülre teszik a természetgyógyászatot (Naturheilkunde), azon belül a fitoterápiát (Pflanzenheilkunde).

A páciens 22-es csapdája

Míg a hűtőgyártó csak egy hűtőszekrényt képes neked eladni, a pirulagyártó bármennyi pirulát. Minden bankár, szerelő, orvos azt teszi veled, amit akar. Elég, ha fölölti a szak egyenruháját (overall vagy fehér köpeny). Ennek oka a nyereségre való törekvés, pontosabban a tisztességtelen nyereségre való törekvés, vagyis az emberi kapzsiság. Ahogy az orvostudomány fejlődött, úgy romlott aktorainak morálja. Ma már mindenki zsarol mindenkit - szinte nem is tehet mást!

Drága és téves kezelések

Németországban milliószámra készülnek fölösleges Röntgen- és egyéb felvételek. Én is Kölnben kikönyörögtem több MRI-t, pedig csak egy "csontkovács" ill. gyógytornász könnyen segíthetett volna. Ő nem emeli annyira a GDP-t. Itthon, egy régebbi becslés szerint, minden negyedik diagnózis téves - akár természetgyógyász, akár hivatalos orvosló (Schulmedizin). Az orvos aszerint választja a vizsgálatot, mennyi pontot kap érte. -Ön terhes? -Nem. Protokoll: Terhességi tanácsadás. A természetgyógyászat zsaroló potenciálja nagyobb, ezt találta a Stiftung Warentest is.

A kaszáló gyógyszeripar

Svájcban körútra kísértem egy "gyógyszerközvetítőt" (Pharmareferent). Egész nap orvosokat látogattunk, hogy rájuk tukmáljuk a gyógyszeripar legújabb piruláit. 1988-ban a Düsseldorf-i MEDICA kiállításon lenyűgöztek az új képalkotó technikák, de a gyógyszerek száma megdöbbentett. A WHO ajánlott 300 alapgyógyszere helyett 75 000 preparátum volt már akkor forgalomban. (Lásd: Beteg az egészségügy, ökobetyár-blog). Szerencsére ezek javarészt hatástalanok, különben népirtás lenne.

A BAYER-aszpirin, avagy rágjunk fűzfakérget?

1973-ban a BAYER-Műveknél dolgoztam, Leverkusen-ban. Máig sem tudom, a kémia-óriás áldás-e vagy átok az emberiségre? Az aszpirin mindenesetre áldás. Megtehetné, hogy ingyen osztja és nem kér 50 Ft-ot tablettánként, mikor neki 2-3 Ft-jában van. György Lajos-Piros gyógyszerkutató mondta nekünk az Ökoszolgálatban, hogy eleinte minden gyógyszer növényi eredetű volt. Az aszpirin hatóanyaga (acetil-szalicilsav) is a fűzfában található, ezt szintetizálta a BAYER, így a szer koncentráltan, zavaró kísérő anyagok nélkül bevehető. A krémkeverőknek is mondom, bár a tojás is emulgál, de inkább egyék meg, mert már itthon is kaphatók kitűnő ét-emulgátorok (Testápoló kislexikon). A szappan-mosópor vitánál is válasszunk egyszerű mosóport (olcsóbb, hatékonyabb), ezt is leírtuk a Mosógépek füzetünkben.

Mindez nem jelenti, hogy a gyógynövényeket mellőznünk kellene. A "komplementär Medizin" is ezt sugallja. Magyarország - köszönve a termőföldnek és a klímának - kitűnő és olcsó gyógynövényeket termel! A Kosztolányi téri fitotékában nevetséges összegért nemcsak komló, kálmosgyökér, izsópfű, fehérüröm, macskagyökér, édesgyökér kapható, hanem számos fűszernövény is. Kertünkben pedig két méteres az édeskömény - kitűnő ágyaspálinkát csinálunk belőle.

Homeopátia - vitatkozzunk, míg meg nem halunk?

Ha a homeopátia hatna, már rég mindnyájan halottak lennénk. 1977-ben kezdtük Kölnben szerkeszteni könyvünket, a "Chemie in Lebensmitteln"-t. A könyv megrengette Nyugat-Németország étkező lakosságát. Tőlünk tudták meg, hogy a kémiaipar "melléktermékei" lassan elérték ebédjüket is. Májat vettünk, megvizsgáltuk atomabszorciós-spektrométerrel - és tényleg találtunk benne ólmot. (Akkoriban ólmozták a benzint). Azóta a kémiai analitika 30 idegen anyagot mutat ki testünkben - szerencsére csak homeopátia-koncentrációkban. Ha a mérgek ilyen mennyiségben hatnának, már mindnyájan halottak lennénk, legalábbis nyomorékok. A Stiftung Warentest a homeopátia-táborból kapta a legtöbb támadást, könyvüket egy időre le is kellett állítaniuk és büntetést is fizettek.

Ki gyógyít: az orvos, a gyógyszer, a test, a lélek?

"Ettől a pirulától gyógyultam meg." - ezt így többnyire nem mondhatjuk. Sosem tudhatjuk igazán, mitől gyógyultunk meg. Ha pihenünk, beteg-diétát tartunk, a test a legtöbb esetben meggyógyítja önmagát. (-Jaj, de jó, hogy eljött! -Miért, doktor úr? -Mert másnapra magától meggyógyult volna!) Tanuljuk meg fölismerni a sürgős orvosi esetet! A hit a gyógyulásunkban, a gondoskodás szeretteink által, szintén sokat segíthet. Ha nem lennénk született túlélők, már írmagunk sem maradt volna. Immunrendszerünk minden pillanatban pusztít el kórokozókat, rákos mutációkat. A gyógyszer annak segít, akinek teste öngyógyításához csak egy kis rásegítés hiányzik. Ezt a "rásegítést" hajlamosak vagyunk mindig beszedni, mert nem bízunk eléggé testünk erejében. Vagy a gondviselésben.

Kovid-tünetek: ízlelés- és szaglásvesztés, láz, száraz köhögés, gyomorbántalom, légszomj. Kettő együtt növeli a gyanút. Az is intő, ha olyat érzünk, amit még sosem. Itthoni tapasztalat: Sokszor lábon kihordható, lehetőleg ne adjuk tovább! Ha bejelenteni próbáljuk, rosszul is járhatunk. A vizsgálat késik; mikor már túlestünk a bajon, vagy soha nem is jön. Piros plakátot kapunk a házunkra. Ha más bajunk lesz, nem fogadnak, vagy leprásként kezelnek. Ám növekvő légszomj esetén azonnal kérjünk kezelést! Gyorstesztet interneten is megpróbálhatunk megrendelni.

A kovid-vakcina és a káosz

Gyönge lábakon áll az a világ, amit egy ilyen kis vírus meg tud rengetni. (Lásd: A vírus válasz életmódunkra, nov. 25). Nemcsak a kovid-járvány kulminál, hanem az eljárások körüli bizonytalanság is - köszönve a politikának, az internetnek, a fake news-nek. Ki erre esküszik, ki arra. Ki az ezer éves hagyománynak hisz és ükanyjának; ki a professzor-doktor tudományos akadémikusnak. Szalmakazalban tűt keresni - folytathatnám a gyógyír-keresgélést karácsonyig is. E helyett megpróbálom maradék józan eszem előszedni.

A németek már az oltás sorrendjét és helyeit is előkészítették, a Biontech-vakcinának már gyártják a hűtőket. (Lásd: Védőoltás a láthatáron, nov. 11.). Nálunk végre elkezdték a tanárok tesztelését - és a felének nem kell! Erre nem futja a propagandából? Vannak országok, ahol már vége a járványnak és vannak, amelyek még egy-két évig szenvedni fognak tőle.

Mint otthon-ülő nyugger, megtehetem, hogy nem oltatom be magam, bár nyilván sokáig lehetőségem sem lesz a vakcinára.

Helyette meghúzom a keserű likőrös üvegem és eltáncolok egy kalotaszegi legényest!

RózsaS

Szakirodalom

*Complementary and alternative medicine,The Lancet, March 10, 2001

*St John's wort for depression: Meta-analysis of randomised controlled trials, British Journal of Psychiatry, February 2005

*D. Grönemeyer : Naturmedizin und Schulmedizin! Sept. 2020. Bestseller!

*Szelíd Energia Füzetek 1-13.

*Derékfájásnál: Spine Exercises Inversion Sheet; gerinc-tornapad.

 

FERTŐZÉS GYORSASÁGA TEREMBEN Modellezés Mainz-ban/RózsaS, német-sajtó figyelő

A Mainz-i Max-Planck-Institut für Chemie aeroszol-modelleket állított föl, hogy érzékeltesse, milyen gyorsan terjedhet a vírus irodában, osztályteremben, vendéglőben.

Ön föltette-e már magának a kérdést, hogy karácsonykor a családdal és a vendégekkel biztonságosan üldögélhetnek-e a fenyő körül? Tegyük föl, egy 30 m2-es nappaliban ünnepelnek, beszélgetnek, falatoznak. Ám egyikük, anélkül, hogy tudná, kovidhordozó. Hányan kapnák el tőle a vírust?

Lehetetlen megmondani, hogy egy fertőzött személy megfertőz-e másokat vagy sem? Ám az is biztos, hogy emberek zárt helyiségben aeroszol útján fertőződnek. (Wellcome Open Research: Leclerc et al., 2020). Ennek kockázata fölbecsülhető, a DIE ZEIT oldalain Ön is kipróbálhatja számítógépeinken. Meg kell adnia hány személy, meddig, milyen föltételek mellett tartózkodik a kiválasztott helyiségben. Tegyen bele 1 fertőzöttet, ám tartsa meg a távolságot.

Az emberek ha beszélnek, ha köhögnek vagy énekelnek - lélegezniük mindig kell. Ekkor parányi csöppecskéket löknek a levegőbe: aeroszolokat. Ha ezek fertőzött személytől erednek, fertőző vírus lehet bennük. A fenti szcenárióban valószínű, hogy 1 személy megfertőződik. Ez egy átlagérték. Az is lehet, hogy senki sem fertőződik meg, vagy egyszerre 5 is. Hogy utána mi jön, könnyű átfutás vagy súlyos betegség, nem tudni. Ám ha Ön tudatosítja, milyen gyorsan terjed a vírus aeroszolok útján, jobban vigyáz majd magára és másokra. Persze, nemcsak karácsonykor, hanem mindig.

Osztályterem

Az elmúlt hónapokban semmilyen más terem körül nem folyt annyi vita, mint az osztályterem körül. A diákok együtt legyenek a teremben vagy legyenek otthon? Felezhető-e az osztály? Legyen-e maszk, szellőztetés, karantén? 12 millió tanuló és 1 millió tanár próbálja Németországban a tanítást folytatni. A Land-miniszterelnökök és a kancellár nyitva tartja az iskolákat. Ennek helyességéről vita folyik, bizonyos, hogy az alsó tagozatok és az óvodások alig fertőznek. A 15-16 évesek és a fiatal felnőttek hasonló gyakorisággal adják tovább a vírust.

Az osztályterem, mint helyiség nem ideális, távolságot nem lehet tartani, cseppecskék röpködnek a levegőben és kerülnek belélegezésre. És ha Jakob és Lara a leghátsó padban összedugják a fejüket, vagy a szünetben kézen fogva járnak - lőttek az egész aeroszol-számolgatásnak. Modellünk csak egy napot mutat, valójában a tanítás naponta történik. Ám a kockázat mégis csökkenthető. Los Lelieveld, atmoszféra-kutató: "Úgy látjuk, hogy a rendszeres villámszellőztetés a felére csökkenti a fertőzés kockázatát. Ha ehhez még maszkviselés is hozzájön, 5-10-szer lesz kisebb a kockázat."

Kórus

A kórus kiemelkedő fertőzésveszélyt jelent. Ismételten előfordul, hogy egy személy egyszerre többeket megfertőz. A pandémia kezdetén, Amszterdam-ban, egy koncerten 130 énekes közül 102 kapta el a vírust, négyen meg is haltak. A berlini Domchor énekesei közül, március 9-én, 50-en betegedtek meg; az USÁ-ban március 10-én 53 kórustag, kettő bele is halt. (Morbidity and Mortality Weekly Report: Hamner et al., 2020). Miért ilyen veszélyes az éneklés?

Az aeroszol-szám a hangerővel növekszik. Ha valaki hangosan beszél vagy énekel, netán kiabál, a helyiség sokkal gyorsabban telítődik lebegő részecskékkel (Nature: Asadi et al., 2019). Rendszerint ez nem okoz prolémát. (Kivéve, ha feleségünk kiabál.RS20XI28). Ha azonban a személy fertőzött, vírusok röpködnek a levegőben, amit a többiek belélegezhetnek. Ezért kell gyakran szellőztetni.

Étterem

Maszk nélkül az asztalnál, hangos beszélgetés és a sok ismeretlen vendég emeli a fertőzés kockázatát. A sarki pizzériába jobb ízű az étel, de nem tudni, mit hoz felénk a szomszéd borgőzös lehelete. Egy laza este barátokkal, kvaterkázással, jó társaságban nyilván vonzó mindenkinek. Ám épp ez a helyzet - maszk nélkül étkezés, nevetgélés, közelség - teszi a fertőzést valószínűbbé. US-kutatók okostelefon-adatok alapján fertőző renglistát állítottak össze - az étterem az elsők közé került.

Ha sokan vannak, hangosan is beszélnek. Olyan emberek találkoznak, akik napközben nem. Minél többen vannak, annál kockázatosabb. A járvány gyors terjedése azért is lehetséges, mert egyszerre sok ember fertőződik meg. Az éttermek mellett a party-k is a higiénés szabályok megszegésének helyei. Ha alkohol is fogy, a vendégek önfeledten buliznak, táncolnak, hangoskodnak.

Resti-modellünkben nem számít, hányan vannak a teremben - egy fertőző személyből indulunk ki. A modell nem képezi le, hogy a vendégszám növekedése növeli a fertőzés veszélyét is. November végén Németországban 100 000 ember közül 155 volt fertőzött. A valószínűség, hogy egy 5 fős random csoportnál egy a vírushordozó, 1%. Ám 30 személynél már 5%, 70 embernél 10%-nál is több. Nincs kockázatosabb, mint egy terem tele ismeretlenekkel.

Iroda

Nagyirodában az értekezlet kockázatos. Ön még irodában dolgozik? 15 millió német teszi ezt, 45 millióból. Sokaknak a home office nem opció; van, mikor a főnök tiltja. (53%-uknál a home office nem lehetséges, de szerintem összességében 90%-nál, mert a németek a fizikai munkát és a környezetmegterhelést kiszervezték külföldre.RSXI28). A fertőzés veszélye itt főleg a munkahelytől függ. Sűrűn ülnek az emberek, vagy kettesével irodánként? Vannak térelválasztók? A vezető bejár az irodákba megbeszélésre, vagy kint a szabad levegőn, séta közben teszi? Mindez befolyásolja a fertőzés kockázatát. Mivel az aeroszolok a helyiséget telítik, nem elég, ha a maszkot csak a folyosókon viseljük és bent lerakjuk. Ha nem a házhoz tartozókkal vagyunk egy teremben, a maszkot mindig viselnünk kell, különösen, ha hosszabb ideig vagyunk idegenekkel egy légtérben.

Nappali

A rövidebb látogatások biztonságosabbak, mint a hosszabb együttlétek. Jönnek a téli napok, mikor bent kellemesebb. Kávézni a rokonokkal, szomszédokkal, gyerek-játszónap, fondue-est barátokkal - ezt szoktuk telente csinálni. Ha azonban a szeretteink nem laknak velünk egy háztartásban, a fondue el kell, hogy maradjon. Ezt ismétli a kancellár asszony is: a kontaktok, bent és kint, gyerekekkel vagy fölnőttekkel, minimálisak legyenek. És épp karácsony közepén mindenki jól fontolja meg, milyen kicsire tudja csökkenteni ünneplő társaságát. Meddig ülnek együtt, milyen szorosan, mennyit szellőztetnek? Egy kiadós séta az egész családdal a szabadban lehet jó kiegészítő?

Modell-számítás

Alapul szolgált az MPI-Mainz, Jos Lelieveld vezetésével(Int. J. Environ. Res. Public Health: Lelieveld et al., 2020; programozó Thomas Klimach). A program fertőzés-valószínűségeket számít ki, különböző szcenáriókra. Az egyéni kockázat a valóságban erősen ingadozik, mert néhány állandóként bevitt paraméter az életben nem konstans. Ilyen a személyes vírusteher és a fertőző részecskeszám, amely egy egészségest megbetegít. További feltételezés az 1,5 m távolságtartás. A cél elsősorban megmutatni, mennyire csökkenthető a személyes fertőzékockázat, ha többször szellőztetünk vagy maszkot viselünk.

helyiség m2 személyszám valószínűség fertőzött

o.terem 60 m2 13P 28% 4P

kórus 75 m2 21P 26% 6P+

étterem 65 m2 18P 12% 2P+

iroda 40 m2 6P 16% 1P+

nappali 25 m2 5P 36% 2P+

ZEIT online, 26. 11. 2020. So schnell verbreitet sich das Coronavirus in Innenräumen

 

VAKCINA A GAZDAGOKNAK A szegény forduljon föl? RózsaS, német-sajtó figyelő

A készülő vakcinák javát a gazdag államok lefoglalták. Tarolják a piacot. Arra, hogy a szegény országoknak is jusson, nincsen pénz.

Még néhányat alszunk és itt a vakcina. Jó, lehet még pár hét is, míg az első kockázati csoportok és ápolók beoltása megkezdődhet Németországban. Spahn egészségügyi miniszter januárra ígéri. A britek már a jövő héten kezdik a Biontech-vakcinával. A válság vége a láthatáron.

A világjárvány felszínre hozta a rettenetes szociális egyenlőtlenséget. Az USÁ-ban és Európában is, a szegények és a kisebbségek tagjai rosszabb ellátást kapnak és gyakrabban fertőződnek meg. A globális, óriási igazságtalanság úgy az amerikai, mint az európai nyilvánosságban alig kerül szóba.

A világnépesség kis része kapja a vakcinák felét

Global Health Innovation Center, Duke Uni., USA: A magas jövedelmű lakosok államai novemberig 3,8 mrd dózist vásároltak föl és további 5 mrd-ot lekötöttek. Másképp számolva: A világ lakosságának 13%-a biztosította magának a vakcinák felét, mely a következő hónapokban kerül a piacra. Kanada és az USA már most annyi védőoltást vett, hogy lakosságát ötször, ill. kétszer is beolthatja. Az EU 400 millió dózisra kötött szerződést a gyógyszergyárakkal és további 1,5 mrd-ot foglalt le. Merkel még így nyilatkozott a novemberi G20-csúcson: A kovidválság olyan globális kihívás, amit csak közösen oldhatunk meg. A valóságban a licitálás a vakcinákra már régen beindult.

A globálisan igazságos oltásrendszer akadályai

Ez az egyoldalú versengés azért is elkeserítő, mert most született meg az a követelmény, hogy az életfontosságú gyógyszereket globálisan kell elosztani. A kezdeményezés neve COVAX, ebben 170 szegény és gazdag állam társult, köztük Németország is. Ám november elején csupán 250 millió db. vakcinára sikerült pénzt gyűjteni. A Covax reménytelenül alulfinanszírozott. Másik akadály: Nem jut, mert a gazdagok lesöprik a piacot. Duke egyetem: Az igazságos globális oltásrendszer kísérlete zátonyra futott. Ha minden így marad, Afrika csak 3-4 év múlva indíthat nagyobb népesség-átoltást. A gazdag államok súlyosbítják az egyenlőtlenséget, meghosszabbítják a pandémiát.

Ellenvetés lehetne, hogy a sikert ígérő vakcinák, mint a Biontech-féle, gyönge infrastruktúrájú államokban semmit sem érnek. Egy szer, mely -70 C*-on tárolandó és szállítandó, Mali és Zambia számára szóba sem jöhet. Az US Johnson&Johnson vakcinája, bár mélyhűtve szállítható, utána minden hűtőszekrényben tárolható - inkább tűnik ezért alkalmasnak. Ez a szer is még kipróbálás alatt van, ennek is a zömét az USA és Kanada máris előszerződésekkel magának megkaparintotta. Ennyit a globális szolidaritásról.

Kenyára nézve. "A védőoltás ne kerüljön szabadalmi korlátozás alá."

Miközben a helyzet, néhány nem túl bonyolult intézkedéssel, enyhíthető lenne. Pl. a gazdag országok a J&J-vakcinát hagynák a szegényeknek és föltöltenék a Covax-ot. Másik út: India és Dél-Afrika kezdeményezését lehetne támogatni, miszerint a vakcinák előállítását olcsóbbá és gyorsabbá kellene tenni. Kezdeményezték a WTO-nál (világkereskedelmi szervezet), a globális drámai helyzet miatt, a kovidszerek szabadalmi jogainak fölfüggesztését. Ezt a WHO is támogatja. Világszerte a betegek egyharmada a magas árak és a patentkorlátozások miatt nem kap ezekből a fontos gyógyszerekből. Ezt az indítványt az USA, az EU, Németország és további gazdag országok blokkolják.

A gyógyszergyártók számára a szabadalmi jogok fölfüggesztése kész horror. Befektetéseiket, innovációikat látják veszni - elhallgatva, hogy kutatásaik javát az állam pénzelte. Ez különösen a kovid-vakcinák esetében volt így. A végén sok ember számára ez egy elvi és egzisztenciális kérdés marad.

KOMMENTEK

*Igen, az utolsó kérdéssel egyetértek. Ha élet-halálról van szó, a gyógyszergyárak mindig megzsarolják az embereket. A szegényt az ág is húzza. Ami a pandémiát illeti, másképp látom. A számok alapján, ez a járvány főleg a "gazdag" országokat érinti - ott nagy a mobilitás és az életkor. Brazília és India is gazdag ország, bár ott is sok nyomorgó ember él.

*A Biontech csak szeptemberben 375 M euró közpénzt kapott, de már korábban is sokat.

*Egy vakcina kifejlesztése nem történhet állami pénzek nélkül. Az alapkutatás azonosítja a vírust és tulajdonságait. Az egyetemek immunológusokat és orvosokat képeznek ki. Ez igen sok állami pénz. A folyamatok végén, a kidolgozott technológiák alapján, magántőkével születnek a késztermékek.

ZEIT online, 3. 12. 2020. So viel zur globalen Solidarität

német hírek hé-sze-pé 9h, de ideje szabadságra mennem!

 

VÉGE, VÉGE,

VÉGE MINDENNEK,

VÉGE A JÓKEDVÜNKNEK!

MIÉRT NEM JÓ AZ ATOMERŐMŰ?

*Évtizedekre megköti a tőkét, az új technikára hiányzik a pénz.

*Lassú, nehezen szabályozható.

*Rendkívül bonyolult technika; sok a hibalehetőség, beszállítók, szakemberek százaitól függ.

*Centrális energiatermelés, külön hálózatot igényel, nagyok a szállítási veszteségek.

*Meghibásodás esetén fogyasztók milliói károsodnak.

*Kizárja a kapcsolásos energiát (áram + távfűtés), emiatt rossz hatásfokú.

*Balesetkor emberek millióit veszélyezteti évtizedekig (Csernobil, Fukushima).

*Atombomba-anyagot termelhet (plutónium), növeli az atomháború veszélyét.

*Óriásvállalatok nyerészkednek, növeli a szegény-gazdag-szakadékot, szegénységet okoz.

*Zsarolásra használható, kedvez a diktatúráknak.

*A korrupció melegágya, az építők megvesztegethetik a politikusokat.

*Nem a fogyasztó lakos kéri, hanem a nevében rendelik meg.

*Több ezer km-es hálózatokba nonstop pumpálni az energiát - esztelenség.

*Intelligens áramszolgáltatás: akkor ad, amikor kérem; annyit, amennyit kérek és olyat, amilyent kérek. Kisebb fogyasztók beérik 18V egyenárammal: LED-világítás, telefon, tv, rádió.

*A jó: a decentrális energiatermelés, sok kis erőmű hálózata, a házi villanytelep; fogyasztás a termelés helyén (lásd Robinzon-ház).

*A váltóáram tévedés volt, jön vissza az egyenáram (Kína ezer km vezetéket épít).

Az atomerőmű CO2/kWh-faktorai: Francia 8 g CO2/kWh, DE 32 g, UK 32 g, RU 65 g, US 62 g, ZA 125 g.

Autók CO2-kibocsátásai (30 000 km)

TESLA Model 3 91g CO2 /km

Mercedes C 220d 260 g CO2 /km

VW eGolf 78g CO2 /km

TOYOTA Prius 168 g CO2 /km

spiegel.de, 2020.08.31.

 

AZ ELEKTROAUTÓ ESETE A SZÉN-DIOXIDDAL – Lelki zöldítés

Az elektroautók egyre keresettebbek, sokat segít az állami kedvezmény. Ráadásul egyre olcsóbbak lesznek, 20204-re, a vállalkozási tanácsadó PwC, szerint egy 300 km-es távú középkategóriás e-autó olcsóbb lesz, mint a hasonló benzines. Ennek ellenére a kritika sokasodik, mindenek előtt a vélhető ökomérlege miatt.

Legalább is ezt tanúsítja az ifo-Institut egy vizsgálata, amely a Tesla Model 3-at veti egybe egy Mercedes C dízelessel – kihagyva közben a megújulók egyre növekvő hányadát.

A Technische Universität Eindhoven megismételte a tesztet, a zöld Bundestag-frakció megbízásából. Az eredmény 60%-kal kevesebb CO2 a Tesla javára, akkor is, ha figyelembe veszik az akkumulátor-gyártást és az áramfogyasztást is:

Autók CO2-kibocsátásai (30 000 km)

TESLA Model 3 91g CO2 /km

Mercedes C 220d 260 g CO2 /km

Megnézték azt is, mennyi a légkör-terhelés az áram ill. az üzemanyag előállításánál. A Tesla először hátrányban van, de 30 000 km után behozza a Mercit. A gyártásnál a Mercedes vezet 32 g/km-rel, ám a forgalomban ez 228 g/km-re nő, míg a e-autó 40 g/km-nél marad.

A kutatók a középkategóriás kocsikat is egybevetették. Az eGolf 28 000 km után éri be a Toyotát.

VW eGolf 78g CO2 /km

TOYOTA Prius 168 g CO2 /km

A két vizsgálat eltérései az akku-gyártás új számaiból erednek. A 2017-es svéd tanulmány egy kWh akku-kapacitásnál 175 kg CO2-ből indul ki, mára ez 85 kg-ra csökkent. A Tesla adataiból kiindulva (? Saját lova adatai? RS20IX1) Eindhoven 75 kg/kWh középértékkel számol.

A hibridautók klímamérlege kétséges, mondja Christian Bauer, a Paul-Scherrer-Institut svájci szakembere. Az akkugyártás valóban kevésbé terhelő lett. Az e-autók élettartama hosszabb, mind eddig hitték. Ifo-Institut: egy akku 100 000 km-t teljesít. Modern akkumulátorok azonban valószínűleg 500 000 km-t is elbírnak. Egybevetve a kocsi élettartamával, a vizsgálat 250 000 km-t valószínűsít. Bauer egy ponton hibát lát: a 250 g CO2 ekv/kWh túlságosan derűlátó, 400 g lenne a biztosabb szám. (Mi is ennyivel számolunk, lásd CO2-Rechner, 2019. okt. 3.,ökobetyár-blog, RS). Ám ez nem változtat a végeredményen: az e-autók kevésbé klímarombolók.

Az áram megújuló hányada növekedni fog. Az Agora Energiewende szerint 2020. augusztus 26-án a szél és a napenergia fedezte a német áramfogyasztás nagyobbik részét.

Bauer egyetért abban, hogy az EU kevesebb szénáramot kever a „Strommix”-be. Észtország és Lengyelország kivételével, minden EU államban a kedvező áramösszetétel miatt, az e-autó egyértelműen klímabarátibb. Ideje a fejekben helyretenni, hogy az akkus autók károsabbak.

Az e-autók CO2-jét sokan hasraütéssel becsülik föl és nem tudományos adatok alapján, kritizálja Auke Hoekstra, Eindhoven. Sok stúdium konzervatív, elavult adatokból indul ki, bírálja Oliver Krischer, zöld országos képviselő. „A régi vizsgálatok szerzői mintha a robbanómotor-technikát próbálnák megmenteni. Ez hasonlít a XIX. századi kísérletre, amikor a postakocsit védték a vasút ellen.”

spiegel.de, 2020.08.31.

Mi lehet az igazság?

Sajnos, már senkiben sem bízhatunk. Minden lobbista olyan eredményt rendelhet meg, amennyire csak pénze van. Szegény zöld, talán ő most a postakocsi-párti, mert az autózást próbálja szépíteni, megmenteni? Elég a zöld rendszámtábla, máris tiszta a lelkiismeretünk?

Szedjük elő a maradék józan eszünket! Ez a vita olyan, mintha azt kérdeznénk, melyik jobb: a jégeső vagy a hurrikán? Már 20 éve láttuk, hogy az új kondenzációs kazántechnika nem biztos, hogy jobb a réginél. (Drágább; vízelvezető, állandó cirkuláció kell; áramfogyasztása nagyobb, a hőnyereség nem szavatolt, stb.) Egy régi cirkó is lehet takarékosabb, ha ésszerűen fűtünk. (SZEA-füzetek Nr. 4, Fűtés).

Így a régi benzines autó is lehet klímabarátibb – ha takarékosan használjuk.

Egy tényezőt, a szén-dioxidot kiragadni, téves. Még csak a közlekedés is kevés, egy család egész évi energiafogyasztását kell megnéznünk (lásd Energiamenü). Az autónak sok minden mást is fölróhatunk: balesetveszély, zaj, fölösleges utak, térfoglalás, kevesebb gyaloglás, stb.

Kedves Zöldek, most azt is kérdezzétek meg, melyik klímabarátibb: az elektroautó vagy a kerékpár?

RózsaS

 

AZ ÚJ GENERÁCIÓS KONFLIKTUS I. rész - Deutschlandfunk/RózsaS

"Dühösek vagyunk" -rázták a molinót a Fridays-for-Future (FfF)-tüntetői Dortmund-ban. A fiatalok világszerte megmozdulnak és mulasztásokkal vádolják az időseket. Főleg az ún. "babyboomer"-nemzedékre haragszanak, akiket OK BOOMER lózunggal gúnyolnak.

"Mi, a Browser Ballet, üdvözöljük a kovidot, a bolygó ezzel gyógyítja magát". Ez Christian Brandes, a ZDF-Jugendformat Bohemian Browser Ballet platform frontembere provokációja. "Érdekes, a vírus milyen fair. Elviszi az öregeket, de megkíméli a fiatalokat. Így ez igazságos, végül is az idősek nemzedéke vitte a bolygót a katasztrófa szélére. Nem is lehet jobb hír ezen bolygó számára".

Az egész ország fölhördült. Azért öli a vírus az öregeket, mert azok tönkretették volna a bolygót? Abszurd és ízléstelen. A ZDF szerkesztősége bocsánatkérésre kényszerült.

Babyboomer-ek az igazgatói székekben

A fölhorgadás azonban fölszínre hozta: nyakig ülünk egy generációs konfliktusban. Miért szenved az egész ország a korlátozások miatt, mikor 10-ből 9 elhúnyt 60 éven felüli? Kinek kell elköltözni, ha a klímaváltozás miatt városokat önt el a víz? Ki fizeti vissza az adósságok milliárdjait? Mi történik, ha a befizetők megcsappanása miatt a nyugdíjrendszer összeomlik?

A konfliktus lényegében két csoport között robbant ki: a "fiatalok" és az "öregek" között. Egyik oldalon a "babyboomer", tehát a háború utáni népes generáció, amely megélte a német "gazdasági csodát" és mára a legnépesebb korcsoport lett az országban. Évek óta ők vannak a politika, a gazdaság, a média élén. A másik oldalon főleg a 1980-1990 között születettek állnak, az Y generáció. Ők, ahogy ismételten halljuk, a hivatás és a magánélet végtelen lehetőségei között nőttek föl - elsősorban az önmegvalósító kúrákon, fogyasztói függésben és teljes apolitikusságban. Ez csak a Z generációban változott meg: ők teljesen az interneten szocializálódtak, klíma-aktivitással és a Black Lives Matter-rel - hosszú szünet után kemény politizálással. Boomer után zoomer.

"Most a német történelem eddig soha nem látott krízisét éljük át!" - mondta Olaf Scholz, pénzügyminiszter a Bundestag-ban, miután Wolfgang Schäuble házelnök a szószékre engedte. Mindkét férfi a Németországban sokáig érvényes mantrát képviseli: "Fekete nulla és kiegyensúlyozott büdzsé." Ám ezt az alapelvet a koronaválság gyorsan elsöpörte. Sok milliárd segélycsomagot hagytak jóvá, csökkentették a forgalmi adót, emelték az államadósságokat. 2020-ban a német állam adóssága 220 mrd euró. "Hölgyeim és Uraim, ezt megengedhetjük magunknak. Németország bonitása a pénzpiacokon a legjobb, mert az utóbbi években okosan gazdálkodtunk." (Scholz).

A politika ritkán tud gyorsan egyességre jutni. A recesszió elkerülendő - be kell fektetni, gyorsan és sokat. De ezt nem mindenki tartja jónak. Jörg Tremmel, Uni Tübingen, a "nemzedék-igazságosság" szakértője: "A politikusok úgy zsonglőrködnek a milliárdokkal, mintha egy tucat ide vagy oda, nem is számítana. Az ilyen 'whatever-it-takes'-hozzáállást problémásnak tartom. "Most egy erős szociális államra van szükségünk, erre lépéseket teszünk, és további korrekciókat. Senki sem fogja munkahelyét elveszíteni", stb. Mintha az utolsó évtizedek alapelvei többé nem volnának érvényesek!

Államadósság és generációs konfliktus

Tremmel 2012-ben közzé tette a "Nemzedékigazságosság elméletét". John Rawls US-filozófus igazságosság elméletének kiterjesztését. Az állam eladósodása nem más, mint tervezett generációs konfliktus. Amit ma elköltünk, a jövő nemzedék fiataljai kell, hogy visszafizessék.

Tremmel: Jómagam az adósodás megfékezését a pénzügyi fenntarthatóság és a nemzedékigazságosság eszközének tekintem. Nézzük a témát történelmileg. Az eladósodás mindig is a politikaelmélet témája volt. Már Platon is a Politeia-ban tisztességes pénzkezelést követelt. Kant arra figyelmeztetett, hogy hiba háborút kölcsönpénzből indítani. Thomas Jefferson pedig elsőként látta az államadósságot generációs problémának. Adósságot csinálni mindig is etikai kérdés volt.

Hogy jobban tájékozódjunk, Berlinben fölkerestük a Fridays-for-Future-aktivistát, Quang Paasch-t. "Mi, fiatalok, ti, öregek ellen. Digitalizált világban nőttünk föl, elválaszthatatlanok vagyunk az internettől és valóságeltolódást élünk át, az internet felé. A hírek, információk özöne zuhan ránk és világfájdalmat vált ki bennünk." Paasch 19 éves klímaaktivista, magát a Z-nemzedékhez tartozónak vallja, "Greta-generációsnak". Őt hallgatva, inkább W-generációsnak mondanánk, W mint Weltschmerz, világfájdalom. "Tényleg a Weltschmerz a kedvenc szavam, mert számomra ez írja le legjobban a nemzedékem. Nemcsak itt, Németországban, hanem Európába és világszerte is. A neten mindenkivel össze vagyunk kötve és tisztán látjuk, hogy Észak problémái Délen ugyanúgy léteznek." Klimaaktivitás, harc a déliekért, a hátrányos etnikai és szexuális kisebbségekért, az antirasszizmus - mindez Paasch számára összefügg, senki és semmi sem ártatlan.

Az impulzusok az USÁ-ból jönnek

W, mint woke! Ez a "to wake up"-ból jön és, mint a legtöbb trend, Amerikából. A woke az internetkultúrában gyökerezik, nem ideológia, inkább hozzáállás. A fiatalok fölébredtek, végre kinyitották szemüket. A woke: fogyasztáskritika, másként-gondolkodás, polgári mozgalom. Erkölcsi vádat emel egy ellenségkép ellen, az "öreg, fehér férfi" ellen. Hogy a woke-mozgalmat mennyire komolyan kell venni, mutatja a New York Times-t megrázó botrány. A fiatal újságíró, Bari Weiss, tanúja volt egy szerkesztőségi vitának, a woke-huszonévesek és az idősebb kollégák között. Július 14-én, saját honlapján nyílt levélben fölpanaszolta a fiatalok "leszűkült véleményfolyosóját" és "mobbing" viselkedését.

"I want you to panic!"

Paasch (19): "Úgy látom, ez főleg a nyugati világban, a globális Északon alakult ki, ez a generációs konfliktus, amit az FfF-fel értünk el."

Moment mal! Nem azt mondta, konfliktus, amit az FfF-fel értünk el? Mintha az lenne a cél, hogy fiatalt-öreget összeugrasszanak?

"Greta Thunberg kiment az utcára, mert azt mondta: A jövőmért sztrájkolok. És a framing tök világos volt. Sztrájkolok, mert fiatal vagyok, nincs választójogom és egyébként semmit sem tehetek... Itt vagyunk, hangosak vagyunk, mert ti lopjátok el a jövőnket, nem mi!"

Paasch a kovid és a klíma között párhuzamot lát. Greta borította ki a bilit és kiemelte a klímaválságot. Ő indította el a fiatalok nagy fölkelését. Gyűlölt célpontjai: a SUV-ok, az óceánjárók utasaival, az öreg fehér férfiak. Nemcsak a túl sok CO2 miatt. Hanem mert védenek egy olyan életstílust és jólétet, melyet a fiatalok valószínűleg nem fognak élvezni.

Monika Quesser, OECD, Párizs: "Ma sokkal több a bajos (prekär) foglalkozás, lásd nemzedék-praktikum. A szociális mobilitás zsugorodik. Régen az egyetemi végzettség jó munkahely-garancia volt. Míg a nagyszülők - szakmunkás és háztartásbeli - hétvégi lakot és tisztes nyugdíjat rakhattak össze, ma egy diplomás, dolgozó pár, városi magas lakbérét is alig tudja kifizetni. Ha az összes gazdasági tényezőt is figyelembe vesszük, a nemzedékszerződés akkor is veszélyben van, mintha csak az elöregedést néznénk."

A baljóslatú nemzedékszerződés

Erről minden gyerek hall a társadalomismeretek órán (Gemeinschaftskundeunterricht). A tankönyvben ott van, ugyanabban a fejezetben, a háború utáni kor, a "német gazdasági csoda", Adenauer és Erhard mellett. "Kinder gibts immer", (Gyerek mindig lesz), mondták és kitalálták a nemzedékszerződést. (Alternatíva lett volna, ha mindenki a saját befizetett pénzét kapja vissza, mint a magán-nyugdíjpénztáraknál. RS20X26).

"Ui. van egy egészen érthető 'implicit' szerződés, amelyben kimondatott: Akik ma dolgoznak, nyugdíjjárulékot fizetnek, ezekből fizetik a mai nyugdíjakat, abban bízva, ha megöregednek, a fiatalok ugyanezt teszik."

Dehát hol van ez leírva, ez az oly gyakran emlegetett nemzedékszerződés?

"Igaza van, sehol. Sehol sem lehet olvasni, de gyakran lerövidítve a nyugdíjbiztosítás áthelyezési eljárásával teszik egyenlővé. Amikor ezt a rendeletet kidolgozták, az emberek késő öregkorukig dolgoztak, sok volt a fiatal és kevés az idős. Időközben kevesebben születnek, az emberek egyre tovább élnek és ezzel az 'implizite Vertrag' inogni kezdett. Mára úgy alakult, hogy sok fiatal kiábrándult: 'Nyugdíjat úgysem kapok, számomra ez a szerződés agyő.' "

 

AZ ÚJ GENERÁCIÓS KONFLIKTUS II. rész - Deutschlandfunk/RózsaS

Mennyire felelősek a babyboomer-ek?

A német nyugdíjasok túl sokáig, túl jól éltek? Tremmel: Valamilyen nemzedék-egoizmust látok és a közeledő 2025-ös év problémáit. Ekkor tömeges nyugdíjaztatás várható és a szociális rendszert meg kell erősítenünk, hogy a fiatal nemzedékeket ne terheljük túl. A babyboomer-generációnak azt fölróhatjuk, hogy minden életszakaszában kikaparta magának a sült gesztenyét, pl. a tandíj-mentességet. A következő nemzedék pedig fizetheti. Ez a boomer-nemzedék gátolja a reformokat és védi azokat a kedvezményeket, melyeket egy teljesen más demográfiai helyzetben kapott meg. A terheket, melyek a demográfiai fordulat nyomán keletkeztek, nem hajlandók megosztani.

OK BOOMER

A kifejezés 2019-ben vált internetjelenséggé. New York Times: Ez jelzi a generációk közti barátság végét. A fiatalok ezzel üzennek hadat a közösségi oldalakon az időseknek, akik szemtelenül jól éltek és tönkre tették a klímát.

Lilly Blaudzun (19), az öreg SPD (156) fiatal influenszere, a szociáldemokraták kincse: "Idős emberek próbálják kidumálni magukat. Egyesek, legalább is. Óvakodnak új terepre lépni, megszokott terepüket elhagyni, forrásokat bevetni. Ez nekem egy olyan boomer-kérdés."

A néppárt SPD 15-20% választói, javában idős. A régi pártvezérek fölfogták, hogy Frau Blaudzun széles körben képes hatni és digitális kultúrát hoz a pártba. A vén rókák, mint Olaf Scholz és Karl Lauterbach tolonganak egy szelfiért a kislánnyal, hogy az instagramon vagy a twitteren a fiatal követők előtt fényezhessék magukat.

A joghallható Lilly a Mecklenburg-Vorpommern SPD-nél dolgozik PR-osként és a párt közösségi média-tanácsadója. "Ez a melóm. Beszélni erről talán más szemszögből, talán néha azt is mondhatom, amit te éppen csinálsz, az jó, jó a nagyimnak, nagypapámnak is talán. De ezzel a fiatalokat nem érjük el. A TikTok-kritikát értem, de ez még nem ok, hogy ne használjam." Ám Lilly még tapasztalatlan, pl. belefutott egy fifikás shitstorm-ba, saját instagram-csatornáján egy laptop-céget reklámozott - ezt a pártban egyáltalán nem találták viccesnek. Idősebb SPD-sekkel is gyakran hajba kap, a social media használat miatt. "Komplett le kell lépned a régi gondolkodás-vágányról és vitatott platformokra kell menned. Ezért vagyok a TikTok mellett és persze kikapok, mert egy ilyen platformot kritizálni illik. De ha nem megyek rá, kihagyok egy egész nyilvánosságot, egy egész generációt veszítek el szem elől."

TikTok: Videó-platform, rövid, vicces videóklippekkel. Erősen vitatott, a bírálók hiányolják a megfelelő adatvédelmet és attól tartanak, hogy Kína, ahol ezt összerakták, cenzúrára és propagandára használja föl. Lilly ennek ellenére használja.

BILD, BAMS und Glotze

Bulvár lap, vasárnapi kiadás és bámuláda - Gerhard Schröder 2004-es kiszólása, miszerint e három kell neki a kormányzáshoz. (Balos párttársát, Oskar Lafontain-t már 1990 táján elárulta.RS20X27).

Lilly nemzedéke mindent az iPhone-képernyőjén recipiál és kommunikál. Az interjú előtt siet megjegyezni, a Deutschlandfunk-ot még sosem hallgatta. "Csak spotify-t hallgatok". Megfigyelte, hogy a médiafogyasztás teljesen megváltozott. "Schröder mondása messze meghaladott."

Egyetlen médianyilvánosság - ilyen nincs többé. Aki nem az interneten nőtt föl, rádión, tévén és újságokban tájékozódik. Fiatalok közösségi oldalakra mennek föl. Ők - úgy tűnik - különböző nyivánosságokban élnek. Paasch számára a klasszikus rádió és tévé, az "offline média" vagy "printmédia" nem fontos, fontosak a közösségi oldalak. "Ott nemcsak reklámozunk, hanem hatótávolságunkat kihasználva, olyan témákat dobunk föl, melyek talán a printmédiából kimaradnak. A Black Lives Matter már akkor óriás volt a neten, mikor a printmédiára még meg sem érkezett. Az FfF szintúgy, míg a nyomtatott médiában csak ilyenek álltak: 'Jaj, milyen cuki, hogy ezek a gyerekek kimennek az utcára!'. Ezért fontos politikai munkánkra a social media."

Idősek politikai hatalma

A Brexit-szavazás és a Trump-választás után 4 évre már mindenki hallott a "Filter Bubble"-ról. Ez akkor jön létre, ha különféle társadalmi csoportok különféle médianyilvánosságban élnek. Azt is hangsúlyozták, hogy a két eredmény csak azért jöhetett létre, mert időstöbbség volt. Az USA és az EU-fiatalok a demokráciára és a Brexit ellen szavaztak. Csak épp számszerint kisebbségben maradtak - a demográfiai fordulat miatt. Meg azért is, mert kevesebben mentek el szavazni.

Tremmel prof, aki a "Scientists for Future"-val támogatja az FfF-t, állítja, hogy a fiatalok a politikai többség-döntésektől szenvednek, mert az öregek a maguk javára billentik a mérleget. "Olyan speciális demokráciában élünk, amit gerontokráciának neveznék, tehát az idősek uralmának. Ez teljesen világos. Demokráciában a legnagyobb választói csoportnak van a legnagyobb hatalma. A legutóbbi Bundestag-választáskor a választók egyharmada volt 60 éven fölüli, csupán 3,6% volt 21 évesnél fiatalabb. Ez a trend várhatólag csak erősödni fog: a legalább 67 évesek száma 1990 és 2018 között 50%-kal nőtt. 2039-ig színre fog lépni további 5-6 millió szenior, 21 millió nyugdíjas. Ez tényleg gerontokrácia?

Nico Hoppe (21), filozófia hallgató és újságíró Lipcsében, nem kér Gretából és a Paasch&Co-ból. "Ők erkölcsi fölényben érzik magukat, mikor az ún. klímakatasztrófát megdönthetetlen igazságnak állítják be. Jobb szkeptikusnak lenni, mert a környezetvédő mozgalmak nem először jelentkeznek be világvégi látomásokkal. Így volt ez az erdőkihalással és most ismét az atomenergiával - részben okkal. Korábban fiataloknál tényleg "in" volt opponálni, lázadni és társadalmi fordulatot kikényszeríteni. Ma, a klímamozgalom és minden, ami hozzá tartozik tiszta konform mainstream. A boomer-eket püfölni kényelmes bűnbakkeresés és ebben a közösségi hálók gyorsan megegyeznek. Harmadszor, valójában ismét helyes lenne, ha egy hírbe hozott lázadó generáció között egyre többen mondanák: Állj, ezt már nem csinálom! Akkor is, ha ez tisztán disztinkciónyereség. Úgy hiszem, ma ez egy kevésbé értékelt erény, az "ezt-nem-csinálom". Írja Hoppe "Achse des Guten" (A jó tengelyén) blogján.

Lózungok és valódi problémák

Quesser (OECD): Jó és fontos, ha a fiatalok egy rigorózus klímapolitikát követelnek. Ám az olyan lózungok, mint az "ok bloomer" inkább csak elfedik a rálátást a kérdésre. Ez a bloomer-vita látványos és leegyszerűsített. Meg kell nézni részletesen, mennyi a pénz- és idő-transzfer a generációk között és ki ennek a nyertese. Ha igaz, hogy az állami újraelosztást, pl. nyugdíjak formájában a demográfiai fordulat egyre csak nehezíti, az is megfontolandó, hogy a boomer-generáció sokat fektetett be a gyerekeibe. (Nem szólva az örökségekről.RS20X27). A Tremmel által fölhozott államadósság is csak egy látványos példa. Valójában a dolog jóval összetettebb. Az alacsony vagy negatív kamatoknál az új generációknak kifejezetten kifizetődő kölcsönt fölvenni.

A helyzet eléggé szövevényes

Ha most keveset fektetünk be, lerohad az infrastruktúra, nő a munkanélküliség és zsugorodik a magánnyugdíj-takarék. A végén ez még sokba kerül a fiatal generációknak. Tehát fene bonyolult az egész. Az egész generációs konfliktus talán csak egy világnézeti kérdés lenne? Ideje egy filozófusnőt megkérdezni.

Rebecca Reinhart, a "Hohe Luft" lap főszerkesztője: A jelenség nem új. Már Heraklész megmondta: minden folyik. A világban egybefolynak az ellentétek: fiatal és öreg, gazdag és szegény, élő és halott. A generációs konfliktus egy toposz, egyidős az emberiséggel. A ma korához semmi köze, egyszerűen csak bizonyos faktorokkal, biológiai tényezőkkel van dolgunk. Azzal, hogy közhelyesen mondva, a fiatalok előtt áll az egész életidő, az öregeknek pedig viszonylag kevés van hátra. Ezt az is föltételezi, hogy a fiatalok túl fogják élni az időseket, nemcsak a tiszta élet tekintetében, hanem, ami az összes kedvezményt is illeti, amit még az élet hoz.

Amiért az egészet a fiatal-öreg konfliktusra kihegyezzük, azzal függ össze, hogy az ipari államokban először nő föl egy olyan nemzedék, ahol a gondok - Paasch világfájdalma- eluralkodnak. Mi, fiatalok, úgy érezzük, rosszabbul fogunk élni, mint szüleink vagy nagyszüleink. (Ki hiszi el, hogy újabb 70 békeév hull az ölünkbe? Beleszülettünk két világkatasztrófa közé.RS).

Hozzászoktunk, hogy a háború után, civilizált vidékünkön, mindig minden tovább nő és jobb lesz. Azonban minden tovább is csobog. Objektívan nézve, ez egy történelmi vákuum, amibe mi szerencsésen beleszülettünk - de most VÉGE! Aus die Maus! Ezt a vákuumot most hirtelen óriási kihívások tömik tele: klímaváltozás, digitalizálás, geopolitikai fordulat, migráció. Óriási hullámok tartanak felénk. Kissé föl kell ébrednünk! Ez minden. Ez a normális a világban.

A digitális nativumé a jövő

A fiataloknak nem kellene mindenáron ilyen hátrányosnak érezni magukat. Olyan helyzetben vannak, hogy joggal támaszthatnak erkölcsi követelményeket és keresztül is vihetik ezeket. Nemcsak azért, mert még hosszú-hosszú ideig kénytelenek ezen a bolygón élni, hanem, mert - köszönve a digitalizációnak - először a történelemben hallathatják szavukat, a világ minden csatornáján, szervezkedhetnek a social media, a TikTok, az FB, az instagram révén. (A világ összes rádiója bemondta: Szégyelljétek magatokat! Csak a magyarok nem hallották - kikapcsolták a rádiójukat.RS). Egyébként is a jövő digitális nativuma nekik jár. A fiatalok évszázadokig tanultak az idősektől. Most fordítva van. Az FfF maga előtt tolja politikáját. Míg az olyan fiatal hangokat, mint Blaudzun, Paasch, Hoppe régen megmosolyogták, ma régimódi rádiók egész műsorokat szentelnek nekik.

Deutschlandfunk, 2020. 09. 15.

 

HOL KAPHATJUK MEG LEGKÖNNYEBBEN A VÍRUST?

A Centers for Disease Control and Prevention (Atlanta) megkérdezett 154 fertőzöttet és 160 nem fertőzöttet arról, az elmúlt két hétben milyen gyakran viseltek maszkot, hányszor voltak bevásárolni vagy az irodájukban. Továbbá azt is firtatták, milyen gyakran használtak tömegközlekedést, hányszor voltak edzőteremben, templomban, bárban, étteremben, kávézóban.

A két csoport jelentősen eltért egymástól bárakban, éttermekben, kávézókban való tartózkodásuk szerint. A fertőzöttek kétszer annyit voltak vendéglőben. Önmagukról azt mondták, nincs tudomásuk arról, hogy előtte fertőzöttekkel érintkeztek volna.

A légáramlat terjeszti a fertőzést

Korábbi vizsgálatok azt mutatták, hogy az éttermekben a légáramlat iránya és intenzitása akkor is befolyásolja a fertőzést, ha a távolságtartás és a maszkviselet megfelel a szabályoknak. Evés és ivás közben nem lehet maszkot viselni, míg szupermarketekben és fitnessz-stúdiókban igen.

Veszélyes irodák

Még májusban koreaiak megvizsgálták, milyenek a nyíltterű, óriás irodák fertőzés szempontjából. Seoul-ban egy alkalmazott munkatársai felét, 94-et fertőzött meg. Az ok: kis távolság egymástól és a levegő keringése. Egy felhőkarcoló irodáiban a klímaberendezés szétszórhatja a vírust. A tanulság: az íróasztalok legyenek távol egymástól és a légszűrő legyen alkalmas a fertőtlenítésre.

A fitnessz termekben is jól terjedhet a vírus aeroszol formájában. Egy dél-koreai edzőteremben, ahol két vírusos edző dolgozott, 26% látogató fertőződött meg, az izzadtságos és heves légzésű tánctréningnél 60% - míg a jógánál és pilates-nél senki. További tanulmányok megerősítették a fertőző aeroszol cseppecskék veszélyét. Tüsszentés, köhögés, beszéd és erős légzés után a fertőzött levegő órákig bent maradhat egy teremben, ha nem szellőztetnek alaposan.

fokus.de, 2020. szept. 18.

(Kimaradt: Kórházak, rendelők, idősotthonok - továbbá születésnap-ünnepségek, lakodalmak, házi bulik. A nyilvános rendezvények, szórakozó helyek korlátozása után az emberek otthon mulatnak - és kenik egymásra a vírust. RS20IX23).

A Michigan Live ("From hair salons to gyms") listába szedte a veszélyes helyeket (skála 1-10):

1. Kocsma, koncert 9

2. Templom, vidám park 8

3. Edzőterem, stadion, uszoda 7

4. Fodrász, mozi 6

5. Repülő 5

6. Rendelő 4

7. Könyvtár, bolt 3

8. Bringa, futás, edzés kint 2

Legkisebb kockázat: házhoz szállítás.

(hvg.hu; 2020. jún. 15.)

Vezessünk kontaktnaplót!

BŰNÖZÉS A VÍRUS IDEJÉN (Nem NER!)

Unokázás

Nehéz idők a zsebeseknek – 1,5 m távolságból dolgozni? A klasszikus betörő, aki a sötét mikrobuszban várja, hogy a Müller-család leengedje a rolót és elrepüljön Mallorcá-ra, most várhat, míg megkékül. Minden lakónegyedben ugyanaz a kép: az emberek otthon dekkolnak, home office-ben vagy óvatosságból, ami strapálja a család idegeit és károsítja a betörőket.

Az alsószász Landeskriminalamt 2020 április elején fele annyi betörést regisztrált, mint egy éve, a zsebtolvajlás ennél is jobban, 90%-ban csökkent. A jómadarak várnak a következő lazításra.

Vagy átképezik magukat. Még az országos kontaktkorlátozások előtt beöltözött ál-egészségügyiek csöngettek be az otthonmaradottakhoz, hogy az állítólagos kötelező covid-19-tesztet levegyék. Míg az egyik munkatárs a lakó szájában matatott, másik a vitrinekben és fiókokban. Még az aranyos unokázás is frissítést kapott: most az unoka nem egy autóbalesetben sérült meg, hanem halálos vírust kapott, ami csak úgy orvosolható, ha az aggódó nagyi gyorsan pénzt ad a gyógyszerekre. Ettől kreatívabbak voltak a délafrikaiak, akik a központi bank küldöttjeinek adták ki magukat, hogy házról-házra begyűjtsék a fertőzött bankjegyeket.

Internetes csalás

Kétszer ad, ki gyorsan ad. 2020 márciusában a Szövetség és a tagállamok példás gyorsasággal internetoldalakat nyitottak, ahol vállalkozók támogatást kérvényezhettek. A pénzt azonnal utalták és csak utólag vizsgáltak. Így egy pár nap alatt pl. Berlinben, letarolták a kasszát. Ez nem meglepő, hisz a németek nemcsak az áthidaló napok ügyes elosztásában, hanem az adóoptimálásban is világrekorderek. (Brückentage: 2020-ban 34 szabadságnapból, az ünnepnapok kombinációjával, 72 szabad napot lehet kihozni. urlaubguru.de). Innét csak egy lépés az azonnali segítségkéréshez. Itt kevés a szervezés, inkább a belső ösztönzés motivál.

Ám a pénzeső után jön a jégzuhatag: országosan 2000 eljárás fut szubvenciócsalás miatt. Súlyos esetekben 10 év börtön fenyeget. Aki ál-számlákra kapott sok pénzt és onnan nyúlta le, most bukik le. Csak Berlinben a főügyész május végéig 3,5 M euró kifizetett segélypénzt fagyasztott be. A szervezett bűnözés a likviditás-üzletbe is beszállt. Fantom és elkobzott cégek nevében több milliót kérvényeztek. 250 kérvény Berlinben néhány rendőrileg nyilvántartott szélhámoshoz vezet.

Egy régi stiklit alkalmaztak az ún. alkuszok, akik megszorultakat, főleg munkanélkülieket csaltak lépre - kicsalták adóadataikat. Ezekkel szubvenciót kérvényeztek, melyet rögtön meg is kaptak. Míg a hatóság a csalásra rájön, az "ügynök" és a pénz már árkon-bokron túl van. Aki ott maradt, az az átvert szerencsétlen, aki még egy problémát szerzett magának.

Más svihákok valamivel komplikáltabb trükköt alkalmaztak. Már pár nappal a hivatalos segélyoldalak megjelenése után azokat lemásolták, hogy csapdájukba sétálók személyes adatait megkaparintsák. Ezután a kérvényező számlaszámát sajátjukra cserélve, továbbították a kérvényt. Csak Észak-Rajna-Vesztfáliában 3500-4000 ilyen kérvényt találtak. Aki a visszafizetési határidőt túllépte, azt szigorú hivatalnyelven büntetéssel fenyegették meg, hogy azonnal utalja át a kölcsönt - a megadott számlára.

Az interneten számos csapda fenyeget. A számítógépen az ártalmatlannak tűnő covid-19-térképet káros szoftverrel fertőznek meg, ellopják a vírus-tracking-app jelszavait, vagy mobilról a számlaadatokat. Csak a csaló, vírussal kapcsolatos domain-számok világszerte 90 000 fölött vannak. Európai kutatóközpontok nagy számítógépeit ért támadások miatt néhol az egész rendszert le kellett cserélni. Biztonsági szakértők arra gyanakodnak, hogy a vakcinakutatás eredményeit próbálják megszerezni. Ki kinél kémked, a válasz attól függ, kit kérdezünk. A nemzetek közötti bizalmatlanság olyan, mint mikor Mexikóban mindenki mindenki halántékának egy pisztolyt szegez. A behatolók megzsarolják a kutatóintézeteket: vagy kifizetik a válságdíjat, vagy törlik adataikat. Egyik legismertebb ilyen áldozat a cseh egyetemi klinika Brünn-ben. Covid-19-központját cybertámadás érte, minden rendszert le kellett cserélniük és műtéteket elhalasztani. A zsarolók konkurensei erre megígérték, a helyzetre való tekintettel, egyelőre nem támadják az orvosi központot.

Maszkok maszkírozva

Ritka és keresett medicina-eszközöknél fölkínálkozik a svindli. Német importőrök már az év elején riadóztattak, hogy hiány van védőfölszerelésben, ami főleg Wuhan-ból érkezett. A figyelmeztetést a minisztériumok és a klinikák elengedték a fülük mellett. Amikor Wuhan gyárai ismét beindultak, az árdrágulás ellenére a vásárlók hosszú sorban várakoztak. Törzsvásárlóktól hirtelen milliós előleget követeltek, aztán a szállítás előtt közölték, hogy mások többet fizetnének, ezért még egyszer megdrágul a portéka. Olyan hírek szállingóztak, hogy amerikaiak egy zsák pénzzel az árut még a szalagról átirányították.

A legpimaszabb és legnagyobb kaszálás egy klasszikus trükk Nigériából: az e-mail-scam. Egy dúsgazdag herceg megkérdez egy boldog német free-mail-fölhasználót, segítene-e egy milliós összeget busás jutalomért Németországba juttatni, mivel a herceg komplikált okok miatt erre nem képes. Ami következik: pénzügyi megaláztatás, több felvonásban. Kevés józan eszű ember ugrik be, mint pl. Észak-Rajna-Vesztfália (NRW), amely milliókat utalt át olyan maszkokért, melyek soha nem is léteztek. Az NRW-kormány védelmére hozzá kell fűznünk, hogy a csalás tipikus e-mail-lel indult, aztán valódi, zsákmányolt cégek nevében folytatódott. Néhány közvetítéssel Spanyolországon, Írországon át az NRW végül is kifizetett 2,4 M euró előleget egy holland közvetítőnek, amelynek kapujánál aztán az 52 kamion és rendőri kíséret hiába várakozott. Szerencsére a pénz javarészét vissza tudták szerezni - egy sor számláról, Hollandiától Nigériáig.

A hamisító ipar is átállt a járványhelyzetre. Aki egy Nike-emblémát hamisítani tud, nem torpan meg egy valódinak tűnő, de teljesen hatástalan vér-teszt előállításán. Az Europol óva int ettől a "kiválóan alkalmazkodó" ágazattól. 2020 márciusában 37 ilyen hálózatot találtak, 121 személyt letartóztattak, 37 000 hamisított segédeszközt és 4,4 M adag gyógyszert koboztak el, 90 országban.

Ha egy filléres áru, mint a maszk, hirtelen tíz- vagy százszorosába kerül, az más "szakterületről" is idecsal szélhámosokat. Xatar, a gengszter-rapper, most beszállt a maszk-üzletbe, hogy "nemzetközi hálózatát" bevethesse. A ZEIT újságírói ki is próbálták a maszkjait, melyek jóknak bizonyultak - csupán nem voltak engedélyezve német piacon, a teszteredmények pedig egy másik termékre vonatkoztak. Amint a maszk-szűkösség megszűnik, ezek a "kereskedők" vissza fognak térni régi területeikre. Addig: szüret. Xatar online-shop-jában kapható egy "Alles oder Nix" föliratú pamutmaszk is, amely kétszer annyiba kerül, mint az énekes albuma.

Drogkereskedelem

Ez az alvilág államkötvénye. Hozama biztos. Aki a kliensét függővé teszi, annak a drogpiac mindig szolid pénzforrás. Aki meg a divatot is követi és portfólióját pár évente frissíti, nincs megélhetési gondja - hacsak a drogkörözés közbe nem szól.

Most azonban a kontaktkorlátozások, a betiltott klubok és fesztiválok miatt a partidrog-forgalom akadozik. Kevés az alkalmi fogyasztó, a rendszeres fogyasztó pedig, egyedül a szobájában, már a kemény esetek közé tartozik. Ezért Hollandiában a terjesztők már kedvezményt is adnak a pirulákra. A drogok szintetizálásához szükséges alapanyagok Kínából, Hubei tartományból jönnek, amely először a vírust, majd a lockdown-t exportálta. A drogárak Európában egyharmaddal fölmentek, miközben a tisztaságuk csökkent. Kétséges azonban, hogy ez a drágulás a járvány következménye. Valójában a vírus csak az utolsó eladókat érintette az utcán, a kontaktkorlátozások miatt. Egyesek pánik-árakat kértek, a kliensek pedig tartalékokat halmoztak föl, főleg cannabis-ból. Ám itt az utánpótlás nincs veszélyben, a füvet Európában decentrálisan, fogyasztóközelben termelik, német padlásokon, holland üvegházakban, bolgár szántókon.

Minél többet utazik az anyag, annál jobban ki van téve a válságnak - vélhetnők. Ám a távolsággal a szereplők professzionalitása is növekszik. Ezek gyorsan és bürokráciamentesen veszik az új akadályokat - ellentétben a német hatóságokkal. A talibánok pl. ebben az idényben gazdag ópiumtermésnek örülhetnek, balkáni utakon továbbra is vígan utazik az afgán heroin. Hogy némely városban akadozik az ellátás, az az utcai rejtőzködésen múlik. Ahol fiatalok tömege már nem ricsajozik hangosan a pályaudvaron, ott egy dealer nehezen dolgozhat rejtőzve.

Az Andokban is a kokain-kartellek legyűrték a kínai alapkemikáliák szállításának akadozását. Ahol több milliárdot lehet kaszálni, ott mindig találnak egy utat, a csempész-ösvényeket átszabták. A koksz-kereskedelem visszaesésének semmi nyoma. Csak a golf-klán, mely a kolumbiai kokainforgalom felét ellenőrzi, saját bevallása szerint, 40 tonnát tartalékol a dzsungelben. Minden arra mutat, hogy a válság a nagyokat csak erősíti. Végül is egy nagy halom pénzen ülnek. Minél több vállalkozás és kormány inog meg, annál könnyebben vásárolhatják be magukat a politikába és a gazdaságba.

Streaming

A számítás pofonegyszerű: mivel a vírus otthon-munkára kényszerít, nő a videókonferencia-igény. Az emberek kevesebbet mennek moziba vagy kocsmába, inkább több filmet néznek odahaza az interneten. A kontaktkorlátozások miatt a fiatalok is többet lógnak a neten, az online-játékokon.

Mivel az internet egy óriási úthálózat, dugók fenyegetnének? Mért nem kapnának azok előnyt, akik nem szórakoznak, hanem dolgoznak a neten?

2019-ben a globális adatforgalom kétharmada videókból állt, ebből csak a Netflix 11%-ot kezelt. Az online-szórakoztató ipar kissé hátrább léphetne, hogy több tér legyen az üzletnek. Az EU-bizottság márciusban a streaming-szolgáltatókkal az adatok csökkentésében egyezett meg, szakértők szerint fölöslegesen - adat-torlasz nincs. A frankfurti DE-CIX, a világ legnagyobb internet-csomópontja. Ott mértek nem rég világrekordot: 9,1 terabit adat-továbbítást másodpercenként. A kapacitás határa 54,1 tbit/sec. Akkor a nagy streaming cégek mért mentek bele a korlátozásba? A 2 hónapos csökkentés alatt megtakarítottak egy jókora költséget és jóhírüket is fényezték. A visszafogás idején illegális streaming-portálok rögtön beugrottak a piac-résbe: ők továbbra is ugyan úgy és a legjobb minőségben szolgáltatnak.

Mindez oda vezetett, hogy azok az oldalak, amelyek néhány éve még tároláskapacitás-gondokkal küszködtek, jobb képeket szolgáltattak, mint a piacvezetők. Erre a Netflix által fölszabadított sávszélességeket is fölhasználták. Azokban a hetekben a kalóz-streamer-aktivitás csak Németországban 36%-kal megugrott (francia: +41%, spanyol +50%, olasz +60%).

Minél szigorúbbak a kijárási tilalmak, itt annál többet lehet kaszálni.

brandeins.de, 2020/7

 

A MI UTCÁNK Ó BE SZÉP! -Rendhagyó történelemóra-

Kedves gyerekek!

A mi utcánk hosszú utca, fölfelé kanyarog a hegynek, egyik európai nagyváros, egyik nem éppen mélyszegény kerületében.

A mi utcánk történelmi utca. Ahogy sétálsz rajta fölfelé, eléd tárul kis hazánk békebeli története, az utolsó háborútól napjainkig. Alulról fölfelé építették, évről évre, haladva a csúcs felé, míg föl nem jutottak a hegyre, ahol aztán végleg nem volt több hely és vége lett az építkezésnek.

- Ha ezek a házak beszélni tudnának! - mondaná a költő.

- Akkor betapasztanák a szájukat! - mondjuk mi.

Mert nézzük csak meg, kik és hogyan építették ezen szép utcát?

40-es évek: Erdők, cserjék, kertek, elszórtan arisztokraták és művészek villái, szerényebb lakok. A táj mit sem sejtve virul és csiripel.

50-es évek: Egész lent: Megkezdődik. Az őslakosok rekvirált és nem rekvirált házai mellett megjelennek az első őskommunista házak; Rákosi pajtásai - ma így mondanánk: holdudvara - fészket rak.

60-as évek, 500 méterrel feljebb: újkommunisták, Kádár elvtárs pajtásai, tsz-elnökök, tanácselnökök, vezérigazgatók, művészek, egyéb szerencsések.

70-es évek, 1500 m: kései- (ifjú)kommunisták, gelkások, maszekolók, testvéri országokban robotolók, csempészek, olajszőkítők, zöldség-maffiózók, hálapénzesek, jattosok.

80-as évek: 2000 m: gmk-vezetők, menedzserek, bankárok, bankrablók, biztosítók, gyárigazgatók, külföldi terrorista képviseletek, kémbázisok, sikkasztók, adócsalók, síberek, nepperek.

90-es évek: 2500 m, legfölül: megélhetési politikusok, spekulánsok, színlelt szerződők, álvállalkozók, nagybani adócsalók, lakás-maffiózók, pénzmosók, pályázatlenyúlók, brókerek, egészbankrablók, keménymaffiózók, drogcsempészek.

Kedves Gyerekek! Történelemóránk befejezéséül nem szabad egy kemény igazságot elhallgatnunk, ami ezt az utcát illeti.

Az úgy van, hogy ezt az egész utcát, mind az összes házát, lentről föntig, szőröstül-bőrőstül, komplett, úgy, ahogy van - l o p t á k.

VISSZAVENNI A VÁROSI TERET AZ AUTÓKTÓL - Zöld kérvény a Bundestag-ban

A zöldek az Energiewende után egy Verkehrswende-be csapnak bele (energia/közlekedés-fordulat). A kérvény - nyakatekert - címe ("Parkolótérmenedzsment hatékony cselekvési területének kifejlesztése") mögött a gyalogosok, kerékpárosok, buszok előnybe hozásáról van szó. "A városi közlekedés tervezése kívülről, tehát a járda felől befelé, tehát az autósávokig kell, hogy történjen. A megváltoztatott felületfölosztás után a járdákon, kerékpárutakon, buszsávokon vonzó környezetbarát közlekedés kínálkozik".

Kinek megengedett városi köztér elfoglalása?

A zöldek ismét megpróbálják az autózást megkeseríteni, reagál majd az autólobby, eléggé ostobán. Hisz alapjában véve igazságosságról és még többről van szó: ki foglalhat el teret a városban és kinek kell ezért fizetni?

Az utóbbi évtizedekben ezt a kérdést hallgatólagosan megválaszolták. 1945 óta Németországban az autókat közfelületeken le lehet rakni, ha az nem kifejezetten tilos. Amíg kevés autó volt, ez nem okozott gondot. Ám a probléma az autók számával csak nőtt. Ma 1000 lakosra 575 autó jut, tehát az ország összes lakosa elférne az első üléseken. A következmények, főleg a városokban, szembetűnőek: a közterek nagy részét autók foglalják el. Ez az ingázóknak, európai viszonylatban, alig kerül valamibe, a parkolók mellett lakóknak semmibe. De ez mért van így? És mért kell, hogy így maradjon?

"Ha az utcára egy szekrényt rakok le, az emberek tiltakoznak. Ha az autómat, azt normálisnak találják. Csakhogy ez nem normális." - mondja Andreas Knie, közlekedéskutató, lerántva a leplet erről a bolond, rögzült gondolkodásról. Azt is zavarónak találják, ha egy padot vagy egy homokládát helyeznek el?

Nem arról van szó, hogy rögtön tűnjön el minden autó a városból. Már az is óriási haladás lenne, ha ezt az autótengert megkérdőjeleznék. A városoknak meg kell könnyíteni, hogy a parkolókat bekerítsék vagy, a klímaváltozás idején, egy fát ültessenek két autó közé, esetleg egy padot rakjanak ki. "Ma a parkolók szabályozása annyira körülményes, hogy sok város bele sem fog. Parkolási igényről, forgalomkihatásról kell részletes szakvéleményt készíttetniük." - mondja a zöld képviselő, Gelbhaar. A közlekedési miniszter mért nem kap javaslatokat?

Holott a szomszédban számos jó példát találhatunk: Amszterdamban a következő években 10 000 parkolóhelyet építenek át járdává, kerékpárúttá vagy kiskertté. Párizsban egyszerűen megszüntetik. Bécsben a közközlekedési éves bérlet olyan olcsó, hogy sokan autó helyett ezt választják.

Így nem maradhat

Nem muszáj mindent utánozni, de végre nyiltan és becsületesen arról kell beszélni, kinek mennyi teret adunk a városban? Gyerekeknek? Tőszomszédoknak? Ingázóknak? Kerékpárosoknak? Sétálóknak? Autósoknak?

Valószínű, sok okos megoldás jöhet, a helyi viszonyok szerint.

Egy biztos: Így nem maradhat. Túl sok pléh, túl kevés zöld, túl sok holt-tér. Ám hogy ez gyorsan változzon, országos törvényeket kell reformálni. Jó, hogy ez a vita elkezdődött

zeit-online.de, 2020. szeptember 17.

Két éve, hogy kértük a Móricz-Gellért közötti Bartók úti szakasz átépítését sétáló utcává. A 60 vállalkozó közül, akik szeretnek utcaünnepeket szervezni, csak egy reagált: a Pagony könyvbolt. A XI. ker. új vezetősége máig nem válaszolt. Szelíd Energia Alapítvány

 

RÁBÍZZUK ÉLETÜNKET A SZÁMOKRA? RózsaS

A digitalizálás mindannyiunkat végképp totálisan a számok jégmezejére visz. Számoljuk a pénzünket, szívünk dobbanásait, barátainkat, este összeszámoljuk halottainkat. De mi van, ha olyasvalami jön, amivel nem számolunk?

Nehéz, nagyon nehéz évezredek rögzült kulturális alapköveit kétségbe vonni. Az anyagi világban, illetve ennek a világnak mára szinte tökéletes technikai uralmában való pozitivista hit egy ilyen kétségbevonhatatlannak tűnő jelenség.

Szám, idő azóta van, mióta ember

Szám: Csak egy rács, amit az ember rátesz a világra, hogy kényelmesebben éljen. Egy törzs fölgyújtotta kunyhóit, miután azokat egy fehér ember „megszámolta”. Vannak anumerikus társadalmak, csak ennyit ismernek: "egy" vagy "néhány". „A világ mérhető oldala nem a világ, hanem a világ mérhető oldala.” Lévy-Strauss a Szomorú trópusokban azt írja, írástudatlan társadalmak is műveltek kitűnő építészetet (Dél-Amerika).

Göbekli Tepe már számolt?

A 12 000 éves, nyilván első emberi "templom", óriási, két méteres T-sztéléit számok nélkül is sikerülhetett fölállítani? Az 500 fős csapat magas szervezettséget, munkamegosztást igényelt: voltak papok, kőfaragók, katonák, vadászok. Kerék, fémszerszám nélkül az oszlopok kivájása, szállítása iszonyú munka lehetett. Az istenigény és -imádat erősen hajthatta őket. De hányan véssenek, hányan ássanak, hányan vadásszanak? Vagy elég volt az "egy" és a "néhány"?

Göbekli Tepe előtt

Nyilván az ősember még nem tudott számolni, de most a jég- és kőkorszak végén vagyunk. Az ügyesebbek búzát vetnek és tárolnak, ezt gondosan védik - idegenektől és társaiktól is. Az ősközösségen belül megjelenik a magántulajdon és a rabszolgaság. A kevésbé ügyesekből lesznek a rabszolgák. És megkezdődik a s z á m b a v é t e l . Számon kell tartaniuk, m e g s z á m o l n i ingóságaikat - botra rovátkákat vésni. Örökös kérdés: a búza növelte a szaporulatot, vagy fordítva? Gondolom, első az evés. (A "haladás" paradoxona).

Ne bízzuk magunkat a számokra!

A buddhizmus mintha azt sugallná, hogy felejtsük el a számokat és az időt - akkor boldogok leszünk. Lukanga Mukara: Az embernek nincs szüksége időmutatókra. A nap reggel fölkel és este lenyugszik. Csak ennyit kell, hogy tudjon az ember.

Soha ne nézz az órádra és ne számold, hány éves vagy!

Avagy ki szeretné megtudni halála óráját?

(Jaj, már dél van, már rég ebédet kellett volna főznöm!)

(Lásd még: A fehér ember tudománya, Hit és tudomány, Ökoátcsapások, Hálózatkutatás-bírálat - ökobetyár-blog).

 

UNSER LEBEN DEN ZAHLEN ANVERTRAUEN? Sanfte Energie Stiftung Budapest

Die Digitalisierung bringt uns endgültig auf's Eis. Doch in wie weit dürfen wir unsere Welt auf Zahlen bauen?

Schwierig, sehr schwierig durch Jahrtausenden geprägte Grundsteine unserer Kultur hinterzufragen. Unsere positivistische Glaube an absolute technische Herrschaft dieser materialistischer Welt scheint unzweifelbar.

Zahl, Zeit gibt's - seit Menschen gibt's

Zahl: Bloß ein Raster, den der Mensch auf die Welt legt, um bequemer zu leben. Nachdem ein Weißer die Hütten eines afrikanischen Stammes "ausgezählt" hatte, die Eingeborenen zündeten sie an. Es gibt anumerische Gesellschaften, die nur so viel kennen: "eins" und "etliche". "Die meßbare Seite der Welt ist nicht die Welt, es ist die meßbare Seite der Welt." (Martin Seel). Lévy-Strauss schreibt in Triste tropiques: Auch amerikanische Völker brachten hervorragende Bauten hervor, die kein Schreiben kannten.

Göbekli Tepe konnte zählen?

Der 12 000 Jahre alte, erste "Tempel", mit 2 m großen Stelen wurde von Menschen gebaut, die die Zahlen nicht kannten? Die Gemeinschaft von 500 Leuten war bestens organisiert, die Arbeitsaufteilung fing gerade an: es gab Priester, Steinhauer, Soldaten, Jäger. Ohne Rad und Metallwerkzeug war verdammt mühsame Arbeit! Sie wurden stark durch Sehnsucht nach Gott und Anbetung motiviert. Doch wieviele sollten graben, metzen, jagen? Oder es genügte "einer" und "etliche"?

Vor Göbekli Tepe

Der Urmensch konnte noch sicherlich nicht zählen. Aber jetzt sind wir am Ende der Eis- und Steinzeit. Die geschickteren sähen Weizen, speichern und schützen ihn von Feinden und Nachbarn. Innerhalb der Urgemeinde entsteht der Privateigentum und die Sklaverei. Die nicht so geschickten werden die Sklaven. (Später bringen die Städte die Seuchen und die Kriege). Und so entsteht der Bedarf ans Zählen: Man ist gezwungen eigene Güter zusammenzuzählen - man ritzt Kerben in einen Stock. Die ewige Frage bleibt: der Weizen trieb den Volkszuwachs an oder umgekehrt? (Das Essen geht vor, denke ich. Auch "Fortschritt" bis heute umstritten).

Laß uns nicht den Zahlen verfallen! Der Buddhismus, so scheint's, gibt uns an: vergiß die Zahlen, die Zeit - und du wirst glücklich! Lukanga Mukara: Menschen brauchen keine Zeitzeiger. Morgens geht die Sonne auf, und abends geht sie unter. Nur so viel braucht der Mensch zu wissen.

Schau nie auf die Uhr! Zähle deine Jahre nicht!

Oder wer wünschte sich seine Todesstunde zu erfahren?

(Weh mir, es ist schon zwölf und ich habe das Mittagessen nicht mal angefangen zu kochen!)

RózsaS, Budapest, 19. 11. 2020.

 

ÁRPÁD FEJEDELEM ESETE A FACEBOOK-KAL -Mi az FB és mit tehetünk ellene?-

Amikor Árpád népével a Vereckei szoroshoz érkezett, Szvatopluk állta útját:

-Állj! Egy lépést se, míg nem regisztrálsz a Facebook-on!

Árpád: Ha csak ez hibádzik...

És így lettünk mi Pannónia békés féjszbukos lakosai.

A Facebook rögzíti az Ön minden kattintását. Ez talán nem lepi meg, de tudta-e, hogy az FB az Ön összes Wlan-kapcsolatát, okostelefon-aktivitását és még sok mindent tárol?

Az FB végét már sokan jósolgatták, hol a fiatalok, hol a reklám-megrendelők kivonulása miatt - ám az FB továbbra is él és virul, 2,7 mrd fölhasználójával világszerte.

Gyakori FB-kritika az elégtelen adatvédelem. Senki ne csodálkozzon, hogy ha FB-tag, akkor az minden lépését követi minden platformon, minden klikkjét rögzíti. Másképp hogyan is lenne képes az Ön 5 évvel ezelőtti - talán kissé elhamarkodott - kiposztolását az Ön orra alá dörgölni? A techóriás nem híres ügyfelei adatainak óvatos kezeléséről. Tavaly 540 millió személyes adatsor került ki az internetre, melyekhez hónapokig boldog-boldogtalan hozzáférhetett. És ez csak egy eset a sok közül.

A Facebook a Web-en

Hogy az FB-t használhassuk, be kell adnunk egy egész sor személyes adatunkat: milyen csoportokban vagyunk aktívak, kikkel kommunikálunk, stb. Csak így tudja biztonságunkat növelni, mondja, valójában ezek alapján testre szabott reklámözönt zúdít ránk.

Legalább a reklámoknál beavatkozhatunk. Koppintsunk rá a jobb felső nyílra és nyissuk meg a "Beállítások és magánszféra" rovatot, ott is a "magánszféra első látásra" címűt. Balról megjelenik a reklám-preferencia. Itt az FB elmagyarázza, hogyan működnek a megjelenítések és milyen adatokat vesznek igénybe. Ön a "reklámpreferenciájában" megadhatja, hogy partneri adat-alapokon vagy saját klikkelései alapján engedélyezi-e a reklámokat?

Ám az FB már rég nem marad meg saját platformjánál és regisztrált fölhasználóinál. Az FB azért lett ilyen hatalmas, mert külső vállalatok weboldalaival és reklámszolgáltatókkal dolgozik együtt. Ismertek pl. a "Log-in Facebook" csempék, amiket ismerhetünk, az Airbnb-ről vagy a Spotify-ról.

Michal Kosinski, Stanford pszichológusa algoritmusokat kutat. "A magánéletnek végérvényesen vége." Szinte minden nagy weboldal - mint ez, a stern.de is - Facebook-pixel és szolgáltatásokhoz van kapcsolva, így ezekkel közvetlenül lehet posztolni a közösségi hálókra. Ezeket az adatokat a konszern éveken át a profilokkal kötötte össze, így a felhasználókat mindenhová követhette a hálón.

Egy példa: Valaki egy online-webshop-on turista bakancsokat keres. Ha ebbe az oldalba FB-pixel van beépítve, a hálózat értesül a konkrét keresésről, és az adatokat összeköti a felhasználó profiljával. Így jelenhetnek meg cipő-reklámok az FB-hírfolyamon.

Ezt az eljárást a sajtó annyira rosszallotta, hogy a konszern augusztusban kijött a "Off Facebook Activity" (OFA) opciójával (lásd forbes.hu: OFA - így tudod megnézni...2020.01.29.) Bár ezzel a személyes adatok nem törölhetők, de megakadályozható a felhasználó FB-fiókjával való összekapcsolása. A reklámok továbbra is láthatóak, de kevésbé személyhez kötöttek. Hátránya, hogy az OFA csak kevés országban hozzáférhető, kiterjesztése folyamatban (nálunk igen).

FB az okostelefonokon

Egyre több fölhasználó telepíti az FB-t a smartphone-jára. Sokan azonban nem tudják, ezzel milyen fölhatalmazásokat adnak az FB-nek. Így pl. engedélyezik, hogy az FB a WiFi hálózatokat is letapogassa, amiket használunk. Ugyanúgy megkapják az Ön telefonjának típusát és a rajta levő alkalmazásokat. Ennek csak úgy veheti elejét, ha sem FB-app-ot, sem Messenger-t, Whatsapp-ot, Instagramot nem rak föl okostelefonjára.

Ha az alkalmazást mégis használni kívánja, valamennyire fékezheti az FB adat-harácsolását. Fölmegy az FB-jogosultságok opciójára ("Apps és értesítések" alatt), továbbá az android beállítások "Facebook" rovatára, vagy az iOS-beállítások alatt a "Facebook" jelölésű lehetőségre. Itt aktiválhatja vagy kikapcsolhatja az FB hozzáférését telefonja helyéhez, az Ön kapcsolataihoz, mikrofonjához, kamerájához, stb. Ennek ellenére az FB az Ön hálózata IP-címével mégis durván behatárolhatja az Ön tartózkodási helyét.

Próbáljon meg lehetőleg legkevesebb személyes adatokat megadni az FB-n. Ritkábban nyissa ki, ne kapcsolódjon lokációkba, ne jelöljön meg fotókat, ne töltsön ki kvíz-oldalakat, melyekből levezetik az Ön foglalkozását. Csak annyi profil-információt adjon meg, amennyi föltétlen szükséges.

Korlátozza app-jai számát, melyekhez az FB hozzáférhet. (Spotify, Truecaller, Kornoot, Bikermap, Readly, Spontacts, Taskade). Ez nemcsak adatvédelmi szempontból fontos, hanem megnehezít a nagyméretű adatlopásokat is hackertámadásokkor.

Az app alternatívája, ha az FB-t mobil böngészőben használja és nem direkt alkalmazásban. Még kevesebb adatot árul el, ha a Chrome vagy a Safari Browser-t privát módban hogy az FB Önről adatokat gyűjtsön.

(hvg: Erről tudjon, a Gmail rögzíti minden vásárlását...

hvg: Erről tudjon, akkor is leköveti Önt a Facebook...)

stern.de, 2020.10.05.

Kilépni sem egyszerű! Voltam FB-tag - két hétig. Ennyi ideig tart foglyul, ha le akarsz lépni. Amikor gyanús alakok jelentek meg nálam, gondoltam, egyszerűsítem az életem. RS

 

Kedves Barátom!

Lám, most kamatozik a vidéki élet! Ha nem néznétek a médiát, talán nem is tudnátok, hogy járvány van! Közeledik felénk a vírus, lányunk, Rózsa Lili (másodéves joghallgató) baráti köréből tudunk néhány szerencsés kimenetelű esetről. Feleségem, Magyar Katalin gimijében (Álmos, Zugló) nem tudunk kovidosról. Jómagam fedezékben vagyok, már évek óta maszkot húzok kint (fejre húzható rugalmas muff, kínai boltban, Dekatlonnál), por ellen is véd. Csak élelemért járok ki, meg futok reggel. Meg bízom a gondviselésben.

Kitűnően lefoglalom magam, német lapokból fordítok és rakok föl az okobetyar.blog.hu-ra. Shakespeare-t olvasok, a 30 drámát mindig elölről kezdem újból. Nem is hinnétek, minő humor és ékes beszély! Rejtvényeket fejtek, főleg sakkfeladványokat (chessyfreehostia - második vagyok a világlistán!). Családommal monopoly-t, rablórömit, logoszt játszunk.

De a legfontosabb: a kertünk! Legszebb a környéken, most érik: krumpli, zöldség, édeskömény, menta, sóska, szőlő, füge, alma. Egy kis paradicsom! (Kati bíbor díszparét szórt ki - tele a kert, talán nem kellett volna). Átgondolom az életem: minek-kinek köszönhetem ezt az óriási szerencsém? Alles Gute: Sándor 20IX28

 

SARS-vírus népességvédelmi kockázatelemzés 2012, Berlin

2.3 fejezet: A "Modi-SARS-vírus" okozta pandémia kockázatelemzése (Bundestag 7/12051)

Az elemzés a berlini Robert-Koch-Institut és más országos hivatal közreműködésével jött létre. Itt először a hivatalok képviselőinek munkacsoportja egy szcenáriót dolgozott ki. Azután a pandémia kitörésének valószínűségét becsülték föl ill. a várható károkat. A forgatókönyv egy rendkívüli vészhelyzetet ír le, melyet egy újszerű vírus okoz. Ehhez egy, bár hipotetikus, de valós tulajdonságú "Modi-SARS-vírust" választottak, mivel ennek természetes változata 2003-ban sok egészségügyi rendszert teljesen kimerített. A múlt megmutatta, hogy kórokozók különleges új tulajdonságokkal képesek járványt kirobbantani (pl. SARS-koronavírus CoV, H5N1 influenzavírus, chigungunya HIV).

Egyszerűsített előföltételek mellett, egy elképzelt SARS-vírus németországi járványát vázolták föl, mely országos jelentőségű és kézenfekvő is egyben. A szcenárió egy Ázsiából eredő, világszerte terjedő, hipotetikus vírust ír le. Több személy utazik be Németországba, mielőtt a WHO első hivatalos figyelmeztetését kiadná. Közöttük két olyan személy van, akik magas fertőzési képesség és nagyszámú kontaktszemély kombinációjával elindítják a ragályt. Bár a fertőzésvédelmi törvény és a pandémiatervek szerinti előrelátott intézkedéseket a hatóságok és az egészségügyi hivatalok gyorsan és hatékonyan foganatosítják, a két fertőzés közötti rövid intervallum miatt a vírus gyors terjedését nem sikerül megakadályozni. Az első hullám tetőpontján, 300 nap alatt, 6 millióan betegednek meg. Az egészségügyi rendszer nem képes megbírkózni a feladatokkal.

Az életfontosságú infrastruktúrák üzemeltetésének biztosítása legfelsőbb prioritást kap. A kulcspozíciók tartása mellett, más infrastrukturális szektorok nagymértékű ellátáskieséseit sikerül megakadályozni. Az első hullám csillapodása után még két gyengébb hullám jön, míg 3 évre az első fertőzések után megérkezik a vakcina.

Ezen esemény különlegessége, hogy ez egész Németország területén, minden népréteget egyaránt érint, igen hosszú időn át. A 3 évig, 3 egymástól független hullámban tomboló pandémia magas áldozati számokkal és különböző védendő területek masszív károsodásával jár.

Ezen szcenárió belüli járvány föllépésére, valamint a várható kár méreteire, a kockázati elemzés módszere szerint, valószínűségszámításokra került sor. (Eredmények lásd 4. függelék).

bbk.bund.de, 2013. január 1.

 

AZ AUTORITÁS VISSZATÉRTE - NZZ Zürich

Miért kell új 68? - A toleránsok intoleránsokká lettek, a progresszívek reakciósok: üdvözöljük a jelen társadalmában. Bálványaik: nyitottság, diverzitás és multikulti. NZZ 2020.okt.6.

Autoriter társadalomban élünk és erre büszkék vagyunk. Intézményeink az egyetemek, egyházak, parlamentek, melyek néhány évtizede még tiszteletet parancsoltak, mára már csak vállvonogatást váltanak ki, ha egyáltalán. A papok, rendőrök, tanárok tekintélyüket már rég elvesztették, a hierarchiák ellaposodtak. A Helmut Schelsky által az 50-es években előre jelzett nivellált középosztály mára valósággá vált. Ez a hétköznap kultúrájában is megnyilvánul: szolid menedzserek sportsneaker-be öltöznek, színházigazgatók hoody-ban tetszelegnek, őszülő halántákú vállalatvezetők lazán letegezik ügyfeleiket.

Ami egyszer jó illemnek számított, ma a személyes autonómia korlátja. A régi idők tekintélytisztelete kiszolgált.

A megsértett hiúság

Másrészt viszont előírásokra, tiltásokra, autoritásra vágyunk. A dohányzás, az ivási szokások, a táplálkozás már évek óta a regulázó fanatikusok terepe, akiknek nagy kielégülés embertársaiknak szabályokat előírni. Távutazások, tengeri hajózások gyanússá váltak, nem beszélve az autózásról. A szabad beszéd, az őszinte véleménycsere és a keresetlen gondolkodás még inkább megfigyelés alá került - egy politikai-erkölcsi atyáskodás által. A hagyományos médiában és a kultúra területein egyre gyakrabban találkozunk kioktató hangokkal. Továbbá nemcsak értelmiségiek vigyáznak arra, mit merjenek nyilvánosan kimondani és mit tartsanak meg maguknak, mint privátvéleményt. Az antiautoriter társadalom megmutatja autoriter arcát. Hogy jutottunk idáig?

Ennek kiváltói - paradox módon - a fölvilágosodás és a liberalizmus központi céljai: az emancipáció és az önrendelkezés. A társadalmi gyakorlatban a szabad önmegvalósítás ideálja narcisztikus követelésbe torkollik, mely minden életmódnál tapsot és csodálatot vár el. Ha ez megtagadtatik vagy még kritikát is kap a nyakába, az önmegvalósító ember narcisztikus sértést, diszkriminációt, emancipáció-ellenességet érez.

Ennek azonban nem szabad megtörténni, nehogy a fölvilágosodás alapigérete a korlátlan önrendelkezésről meginogjon. Tehát nyelvi és magatartás-szabályozás szükségeltetik, hogy az emancipációs projekteket kritika ne érhesse. Az egaliter társadalmak logikája diktálja, hogy a polgártársak és szomszédok a digitális média révén, ezen új szabályok és normák betartását ellenőrizzék. Ha ezzel valaki tartást mutat, mint a civiltársadalom hőse dicsőül meg.

Mivel azonban az egaliter társadalmaknak is szükségük van a helyes magatartás szakértőire, új autoritásokat nevel ki.

Tehát ma tekintélye nem a professzornak, a mesternek vagy a rendőrnek van, hanem a diverzitás-biztosnak és az antidiszkriminációs hivatalnak. Hatalmukat nem egy hivatás-státusz, vagy egy szakképesítés adja, hanem az ideológiai világnézet. Ez azért bír hatalommal, mert teljesen kompatibilis a mai hedonisztikus fogyasztói társadalommal. Így minden értékes, ami a személyes értelemkeresést szolgálja: nyitottság, diverzitás, sokféleség. Ezzel szemben gyanús, ami korlátoz, ami diszkriminálónak érezhető és ez - az érintett előszeretete szerint- bármi lehet.

Így nő ki a fölvilágosodás eredeti impulzusából végül napjaink politőrsége. Az autoriter jelleg, egykor a 68-asok ádáz ellenségképe, föltámadott. A 60-as években, Erich Fromm számára az embereket a szabadság általi túlkövetelés (Überforderung) űzi az alávetettségbe, konformizmusba, engedelmességbe. Itt ölt alakot az autoriter karakter, mely a mindenkori ideológiával és képviselőivel való azonosulással kompenzálja tehetetlenségét és bizonytalanságát. Fromm-ot főleg a saját történelmi fasizmus-tapasztalatai ösztönözték. Amit nem sejtett: az antifasizmus és az antiautoritás ugyanúgy mutálódhat uralkodó ideológiává, amivel az autoriter jellem alávetettséggel és engedelmességgel azonosul. Theodor W. Adorno ugyanígy leszűkítette az autoriter személyiség profilját, a nemzeti szocialisták hatása miatt. Ez volt a konzervatív, prüd, emberlenéző és fasisztoid kispolgár.

Az utóbbi évtizedekben a nagyvonalú világpolgárságnál is fölnövőben van az autoriter karakter. Épp napjainkban a progresszív és elkötelezett kozmopolita polgár próbálja meg félelmeit dogmatizmussal, alávetettséggel, morális ortodoxiával kompenzálni. Riadtan kapaszkodik miliőjében imádott bálványaiba: a diverzitásba, nyitottságba és a multikulturalitásba. Az ő "zeitgeistige Habitus"-a csak alig álcázza a tényt, hogy ő ugyanúgy autoriter ideológiának veti magát alá, mint derék úttörői - csak ez most nem prűdként és görcsösen jelenik meg, hanem szórakoztatóan és látszólag a világra nyitottan. Ahogy az egy hedonisztikus konzumtársadalomban nem várható másképp, az autoriter karakter nem hangos zene, gyerekzsivaj és elhanyagolt előkertek révén buzdul föl. Polgári tabukat, a szexmorál és a drog tekintetében, kinevet. E helyett rosszul válogatott szeméten, SUV-sofőrökön botránkozik meg, továbbá állítólagos szexlistákon és minden fajta teljesítmény-etikusokon.

Herbert Marcuse, a 68-as előrelátó volt az, aki a liberális polgári társadalom toleranciáját represszívnek találta, mivel az a valódi ellenzéket marginalizálta. Az ő mai modern követői arra sem veszik a fáradságot, hogy toleranciát mímeljenek. Napjaink emancipáltjai a régi liberális polgárság represszív toleranciája feletti győzelmükből azt tanulták, hogy a rigid intolerancia hatalmat biztosíthat és a diskurzusok politikai előtereit uralhatják. Poénjuk, hogy intoleranciájukat toleranciaként képesek eladni. Politikai ellenfeleiket következetesen kizárással büntetik, diszkreditálással, célzott delegitimálással és a véleménycsinálás minden lehető technikájával. Az autoriter karakter az utóbbi évtizedekben, a társadalmi átrendeződések folyamán, csupán az autoriter retorikát vette át és az egészet a visszájára fordította.

Bátorság, kíváncsiság és anarchia

A neoautoriter kényszerkarakter ezen intoleranciája veszélyes lehet a demokráciára, mivel védőjének adja ki magát. Ha a demokráciát nem demokratikus eszközökkel kell védeni, a toleranciát pedig intoleranciával, akkor a fölvilágosodás központi vívmányai, mint a szabadság és az autonómia a politikai "Zeitgeist" oltárán kerül föláldozásra. Ez ellen a neopuritanizmus és neoautoritás kísértete ellen csak szabad és elfogulatlan gondolkodással, bátorsággal, kíváncsisággal és anarchiával lehet védekezni.

Bármennyire is képtelenül hangzik: új 68 kell, de most fordítva!

Neue Zürcher Zeitung, 2020. október 6.

( A nyakatekert bikkfanyelven kívül, lehet ebben valami? A mezei dolgozó, 8 óra munka után, további 8 órát nyomozzon az igazság után? Költözzünk ki a vezetékes házakból! RS).

 

LIEBIG 34: AZ UTOLSÓ ELFOGLALT HÁZ VÉGE Berlin 1990-2020/RózsaS

1990: A fal ledöntése után egyetemisták, kreatívok, művészek és Nyugat Berlin-i anarchisták sorra foglalnak el Kelet Berlin-i romházakat (130-at). Új lakásformákról álmodnak; kocsmákat, mozikat nyitnak a házakban, köztük a Liebig Str. 34-ben is, amely a balosok szimbóluma lett - a szabadság, a kreativitás és a szolidáris együttlakás jelképe.

A konzervatívoknak: bűntanya, no-go-area. 30 év "vér és könny" következik. Legalitásból illegalitásba és vissza. Az L34: "anarcha-queer-feministische Hausprojekt" menedék a hajléktalan nőknek, transzoknak, queer-eknek, interszexuálisoknak - csak férfiaknak tilos. "Wohnraum ist keine Ware" (A lakótér nem áru), ez egyik vezérelvük. Dokfilm is születik, "Indoor" (Lau Feldstein).

Alkotmányvédő Hivatal: A RAF fölbomlása után, a szcénában hosszú ideig konszenzus volt: semmi erőszak. Most ennek vége: a balos szélsőségesek egyre brutálisabbak és személyeket is vesznek célba.

Miután a Liebig 34 Gijora Padovicz spekuláns kezére került, aki Berlin kegyetlen lakóüldözői egyike, 200 ház tulajdonosa. Ő egy ideig tűrte a 40 illegális lakót, majd 2020. október 9-én, a Berlin-kormány hátszelével, 2500 rendőrt és végrehajtót küldött a rebellisekre. Kemény csata után kiverette őket a házból. A tüntetők ezt skandálták:

"Nehm ihr uns die Liebig ab,

machen wir euch die City platt!"

(Elveszitek Liebig-ünket,

letapossuk a city-teket!)

37 tüntetőt bevittek és bevádoltak birtokháborítás, továbbá hivatalos személy elleni erőszak miatt. A rendőrség a házürítés után "bejárásra" invitálta az újságírókat, hogy lássák, micsoda disznóól volt ez itt. A sajtó, ki-ki szája íze szerint tudósított: a szcénaújság TAZ könnyeket hullajtott, a Zürich-i NZZ gúnyolódott: A balos államkritikusok mára pici egérkékké lettek.

ZEIT, dpa, TAZ, NZZ - 10. 10. 2020

Házfoglalások Kölnben, 1970-1990

Jómagam testközelből éltem át a kölni "Hausbesetzer-szcénát". A 120 tagú SSK, ahol utcagyerekek találtak közösségre, évtizedekig (szószerint) harcolt a hatóságokkal, a spekulánsok és a korrupció ellen. Bár olyan véres csaták, mint Hamburgban, Berlinben itt nem voltak, de tüntetés, házelfoglalás itt is volt bőven. Leghíresebb a Stollwerk megszállása 1980 nyarán a Südstadt-ban. A városvezetőség többnyire engedett, a lakosság is részben szolidáris volt, Heinrich Böll pl. egy egész négyemeletes házat ajándékozott az SSK-nak, a Salier Ring-en. Mára a lakásfoglalók úgyszólván kihaltak.

Kölnben saját bőrömön éreztem, hogy a híres német szociálállam sem fenékig tejfel. Bérház-cápák ("Miethai") vásároltak föl öreg házakat, hagyták lerohadni, aztán szanálás címen kiebrudalták a többnyire vékonypénzű nyugdíjasokat és lebontás után luxuslakásokat építettek, ahol háromszoros lakbért zsebelhettek be. Egy ilyen híres kölni spekuláns Herr Kaußen volt, 200 000 lakás tulajdonosa, föl is akasztotta magát. A város javára szól, hogy sok szociális lakást is építetett, pl. a Südstadt-ban.

Szintén magyar barátommal mi is megszenvedtük a spekulánsok machinációit: Pistának kilopták a postaládájából a határidős bírósági leveleit. Velem is csúnyán elbánt egy ottani "gázszerelőből" lett milliomos, akinek a kezére került a bérelt lakásom. Bíróságra vitt, fenyegetett, betömte a lakás-záram - hogy kiköltözzek és luxus-modernizálhassa a lakást, háromszorosára emelhesse a lakbért. Bár a lakót nagyon védik a törvények, a végén engedtem - ez csak fölgyorsította Magyarországra való áttelepülésem. RózsaS

 

MIT KEZDHETÜNK A KEDVESZEGETT TANÁROKKAL? - (Semmit) Egy német tanfelügyelő beszámolója Susanne Müller 30 éve pedagógus, most tanfelügyelő (Schulrätin)

A tanárok kb. 20%-a motivált; 20%-a közömbös, nem változik és csak annyit tesz, amennyit muszáj. A tömeges közép igyekszik, jó órát akar tartani, de vigyáz, hogy ne terhelje túl magát. A demotiváltak, akik nyugalmat és pontos fájrontot akarnak, adják meg az iskola jellegét. A szorgalmasokat gyakran fenyegetésként élik meg és ezért gáncsolják őket, ugyanakkor ki is használják elkötelezettségüket. Ha én, mint igazgató, valami extra munkát akarok, inkább a motiváltakhoz fordulok, semmint a nyafogókhoz, akikkel végnélküli vitákba kell bocsátkoznom. Így idővel az elkötelezettség, a diákoknak jó oktatást nyújtani, elkopik.

Hivatalosan itt, Baden-Württenberg-ben, tanárainkat minden 5 évben értékelnünk kell. 50 éven túliakat már nem. Ezt rendszerint az igazgató végzi el, kivételesen és magániskolákban az iskolatanács (Schulrat). Ekkor magát az igazgatót is minősítik. Ez a szolgálati tevékenység, a szakteljesítmény és az általános képesség megvizsgálásából áll. Ehhez van egy nyomtatvány, ami már 40 éve ugyanaz. Soha nem változtatták, ez abszurd, mintha az iskola fölött megállt volna az idő.

A tanórára bejelentkezés nélkül nem szabad beülni, még az igazgatónak sem. Ha bemegyek, végighallgatom az órát, hogy a tanár fölkészültségét, szakmai-didaktikai módszerét és nevelői hatását megítélhessem. Mint tanfelügyelő, minden 5 évben találkozom a tanárral. A kitöltött nyomtatványokat a tankerületi oktatási hivatalban gyűjtik össze (Regierungspräsidium).

Ha a tanár teljesítménye, kompetenciája nem megfelelő, semmilyen szankcionálási lehetőségem sincs és ezt ő maga is tudja. Amint megkapta az örökös köztisztviselői státuszt, érinthetetlen. Senki sem bocsátható el tartós teljesítményhiány miatt, fizetését sem csökkenthetjük. Egy ízben áthelyezhetjük egy másik iskolába. Ha újból megpróbáljuk, beteget jelent. Nyöszögethetem pl. jelentésírás-kötelezettséggel. Ám ekkor a közalkalmazotti tanáccsal kell megküzdenem (Personalrat). Lehetőségeim korlátozottak. Konkrétan: lustaság és ignorancia ellen tehetetlen vagyok. Amíg egy tanár nem tesz törvénybe ütközőt (Disziplinarrecht), fegyelmitől nem kell tartania. Attól tartok, ez a magabiztosság teszi némelyeknek vonzóvá a pedagógusi pályát. Így maga a rendszer csalja ide a nem megfelelő tanerőket.

Minél tovább vagyok iskolai szolgálatban, annál rémísztőbb lesz a képem kollégáim egy részéről. A kedveszegett tanárokkal gyakorta váltunk megdöbbentő leveleket. Semmiségeket panaszolnak föl és végtelen konfliktusokba húznak bele, ahelyett, hogy pl. egy konferencián - a kötelező óraszámon felül - megvitatnák problémáikat. Nem általánosíthatok, de ezeknél a kollégáknál a betegszabadság is gyakori. Küldhetem őket iskolaorvoshoz (Betriebsarzt), de ekkor rögvest a közalkalmazotti tanáccsal lesz dolgom.

Ha látom, hogy egy tanár nem végzi el föladatait, javasolhatok egy beszélgetést. Ekkor elmondhatom neki, mit várok el tőle és barátságos tanácsokkal is elláthatom. Ő ezt egyszerűen ignorálhatja. Senkit sem kényszeríthetek, hogy pl. az e-oktatással, digitális tanórával vagy legalább egy laptoppal foglalkozzon. Az oktatási hivatalban (Schulamt) még mindig kapunk kézírásos leveleket és szolgálati kérdéseket olyan tanároktól, akik nem hajlandók e-mail-t küldeni. A tanárok 5-10%-a egyszerűen nem vehető rá a digitalizációra. Legjobb esetben nyugdíjazásukig követhetjük munkaéveiket.

Hivatalosan a tanároknak továbbképzési kötelezettségük van. Hogy ezt betartják-e vagy sem, nem ellenőrizhetem. Baden-Württenberg-ben épp arról vitázunk, kötelezővé tegyük-e a továbbképzést? (Pl. a digitalizálást.) Ám ha a tanárok a képzést csak végigülik és nem hajlandók tanulni, semmit sem tehetünk.

Ha a szülők panaszkodnak valamelyik tanárra, beszélek az igazgatósággal. Utána meghallgatom az órát.

Ahogy a szankció, úgy a feljebbjutás is korlátozott. A különlegesen jó teljesítmény nem jár föltétlen előléptetéssel. Az igazgatóságba való fölemelkedés több stresszel és csekély béremeléssel jár. Elemi iskoláknak, a tarifa-besorolástól függően, ez kevesebb 200 eurónál. Gimnáziumban inkább kifizetődő. Legtöbben az A13-nál kezdik aztán valamikor Oberstudiendirektor-ok lehetnek, ez 500-800 euróval többet jelent. Ám ha lelkesen dolgoznak, vagy csak "el-vannak", az előléptetés mindenképp jön, inkább előbb, mint kellene. Karrier-előnyökkel a teljesítményt növelni semmi esélyünk.

Egyesek párhuzamos univerzumban élnek. Ezt az oktatásszerkezet ösztönzi - amit az oktatási hivatalban mindenki tud. De mivel a tanárok választók is egyben, még pedig igen nagy számban, és mert kedvezményeiket tudatosan védik, a politika óvakodik teljesítményösztönző oktatási reform bevezetésétől. Fizessék a pedagógusokat teljesítményük szerint? Semmi sem veszélyesebb egy politikusnak, mint egy diákújságnak interjút adni. Amikor Gerhard Schröder kancellárjelöltet 25 éve a tanárokról kérdezték, ezt mondta: "Ugyan már, ti tudjátok a legjobban, micsoda lusta egy népség!"

Az előítélet, miszerint a tanárok keveset tesznek, ősrégi. Mint köztisztviselők, teljesen föl vannak mentve az alól, ami minden más dolgozó embert érint: a jutalomtól és a szankciótól. Aki jól dolgozik, jutalmat ne várjon, ha rosszul, szankciótól sem kell tartania.

Tehát a tanárok jobban dolgoznának, ha teljesítményük szerint fizetnék őket? Kaphatnának pl. fizetésemelést, vagy -csökkentést, aszerint, hogyan haladnak a diákjaik? És a mísz tanárokat el kellene bocsátani?

Az elmúlt évtizedekben egész sor ország megpróbált teljesítmény szerinti pedagógusbéreket bevezetni: USA, Dánia, Svédország, Finnország, UK. Németország a merev köztisztviselői rendszer miatt nem. Ezen országokból, főleg az USÁ-ból számos tanulmányt kaptunk, több tízezer diák megvizsgálásáról. Az eredmény: ez egy igen komplikált dolog.

Rendkívüli munka díjazásához a rendkívüli munkát mérni kellene. Ez az iskolában nem olyan egyszerű, akkor sem, ha a diákokat teszteljük. Bár egész sor teszt van, a Pisa-tól az érettségiig, melyek a tanulmányi eredményt mérnék, ám ha ezek fontossá válnak, beszűkítik a tanár perspektíváját. A föladat nemcsak az, hogy a gyerek minél gyorsabban megtanuljon írni, olvasni, számolni.

Egy másik út az lenne, hogy a rossz tanárokat egyszerűen kirúgnák és helyükre kompetenseket vennének föl. Tény, hogy ha a tanároknak több pénzt adunk, a diákok teljesítménye javul. Brit kutatók szerint, amikor a tanárok évi 2000 font fizetésemelést kaptak, az ún. GCSE-vizsgajegyek fél ponttal növekedtek. Ám a diákok csak akkor voltak jobbak, ha az anyagi ösztönzés nagyvonalú és hosszan tartó volt. Az amerikai egyszeri 15 000 dollár nem hozott jobb teljesítményt.

Az ilyesfajta prémiumrendszerek drágák. Úgy működnek, mint egy fényszóró, az összes figyelmet egy pontra vonzzák. A projektekben a tanárok a jobb teszteredményekre koncentráltak. Azokban a szakokban, ahol nem folytak tesztek, a diákok nem lettek jobbak. Némely tanárnál a díjazás még fordítva is sült el: megpróbálták a gyönge tanulókat kiszelektálni, hogy jobb legyen az átlag vagy súgtak nekik. A végén győzött a belátás: a tanári teljesítmény növelésére ez nem a legjobb út.

A pedagógusoktól sokat várunk el, feladatuk komplex, sokat több, mint pusztán a tananyag közvetítése. A legjobbak közülük bizalmat és közelséget építenek ki a diákokkal, mint a jó szülők. Fölkarolják azokat, akiknek odahaza problémáik vannak. Szuverén és magabiztos emberekké nevelik őket. Ez a tesztekben nem tükröződik.

Oktatáskutatók az elmúlt évtizedekben azt találták, hogy ugyanolyan képzettségű, tanárok ugyanabban az iskolában nagyon eltérően teljesítettek. Eric Hanushek szerint (közgazdász, Stanford Uni) kiváló tanároknál a tanulók 18 hónap anyagát tanulják meg egy év alatt, míg a leggyengébb tanároknál csak a 6 hó anyagát.

Ez a nagy ingadozás nem csak motiváció kérdése. A gyenge tanárok nemcsak egyszerűen kedvetlenek, akiket pénzzel ösztönözni lehetne - gyakran egyszerűen nem tudják, hogyan csinálják jobban. Cincinnati US-államban lefolyt kutatás szerint ezeknek meg kell mutatni a módot. Gyenge tanárok egy évig kaptak segítséget kompetens kollégáktól. A következő évben javul a teljesítményük, pedig már 8 éve voltak a pályán. Döntő volt, hogy tanításukat kielemezték. A legtöbben jól akarták végezni a munkájukat, csak nem tudták, hogyan csinálják.

Németországban ilyen támogatást csak a kezdő tanárok kapnak a gyakorló évben. Utána évekig egyedül kell boldogulniuk. A Cincinnati-modell egy választható út a teljesítmény növelésére. Ám az óriási eltérést jó és rossz tanár között így sem lehet teljesen eltüntetni. A másik út: lecserélni a gyenge tanárokat jókra. Több tanulmány szerint a képesítés és a tanulmányi eredmény nem garanciája a jó tanárságnak. A legtöbbjükről csak az osztályteremben derül ki, mennyire alkalmasak. Nem kellene már a gyakornoki idő alatt kiszelektálni az alkalmatlanokat?

Igen, de ki vállalná a kockázatot, hogy 5 év stúdium és 2 év gyakorlat után valakit is eltanácsoljon? És ezzel a diplomások csak egyharmadát vagy felét szolgálatba állítani? Továbbá ekkor nagyon magas fizetést kellene adni, hogy csak az igazán jó tanerők kapjanak munkát.

Malcolm Gladwell US-oktatáskutató azt javasolta, kapjanak kezdetben a tanárok könnyebb feladatokat, legyen kevesebb formai követelmény, képesítés, akadály. Mindenki pályázhasson már egy Bachelor-diplomával. Úgy vélte, sem a jó tanulmányi eredmény, sem a jegy nem árul el arról semmit, ki milyen lesz a pályán. Mért nem engednek be az iskolákba egyszerűen több tanárt, hogy menet közben derüljön ki, ki az alkalmas és ki nem? Angliában pl. ez a gyakorlat. Igaz, ott a kiképzésnél sem válogatják ki a jó és az alkalmatlan pályázókat, ahogy azt Gladwell javasolta - a pedagógia-hallgatók kb. 90%-a diplomázik. Ezen kívül a briteknél rosszabbul fizetik a tanárokat, mint Németországban, Franciaországban, Dániában, Finnországban. Gladwell szerint teljesítmény szerinti fizetést kellene adni a tanároknak. Akik jól dolgoznak, kapjanak több pénzt, ez vonzaná a pályázókat is.

Tehát a tanári teljesítmény növelésének legjobb útja új verbuválási módok keresése. Aki már a kezdetben megtalálja a legjobb embereket, ne fizessen sem prémiumot, se ne fenyegessen elbocsátással. Az igazán jó tanárok ösztöke nélkül is jól végzik dolgukat - úgy, hogy diákjaik 18 hó anyagát egy év alatt megtanulják. A nehézség: ezeket a pedagógusokat megtalálni.

spiegel.de, 2020. okt. 16.

KRASTEV JÓL TIPPELT MÁRCIUSBAN? 7 kovid-előrejelzés ECFR

A bolgár Ivan Krastev a Center for Liberal Strategies (Szófia) és a Permanent Fellow am Institut für die Wissenschaften vom Menschen (Wien) munkatársa, utóbbiban a "Die Zukunft der Demokratie" osztályt vezeti. Az European Council on Foreign Relations (ECFR) alapítótagja.

1. Big government

A 2008-as válsághoz képest a mostani ki fogja kényszeríteni a "big government"-et az EU-ban. A 70-es években a csalódott polgárok ismét az állami intervenciókban kezdtek bízni. Paradox, hogy 2008 csalódásai nem kemény állami beavatkozások követelésében fejeződtek ki. A koronavírus viszont teljes egészében visszahozza az államot: a polgárok megbíznak a kormányban, hogy az megvédi őket és a gazdaságot. A kormány hatékonysága azzal mérhető, mennyire lesz képes az emberek magatartását megváltoztatni.

8 hónap után: Krastev hitte, hogy a kormányok ellenőrizni tudják a pandémiát. 2020 novemberére ez csak részben sikerült, a második hullámot mindenki alábecsülte. (RS)

2. A járvány erősíti a nacionalizmust

Az EU országhatárai fölélednek - ellenőrzés és lezárások lesznek. A nemzetek szerepe erősödik. Minden kormány a saját polgáraira figyel. Békeidőben nem lenne állampolgárság szerinti megkülönböztetés. Valószínűleg minden ország saját polgárait részesíti előnyben, a nacionalizmus erőre kap - de nem az etnikai nacionalizmus. A kormány követeli, hogy ne csak az államok köré épüljenek falak, hanem az emberek köré is. Végülis a fertőzés a gyakran találkozók között terjed, kevésbé idegenek hozzák.

8 hó után: A nacionalizmus amúgy is erősödött. Ellenpélda: a németek belga, holland betegeket vesznek át - de meddig? Ágyak vannak, ápolók hiányoznak.

3. A szakértők ismét divatba jönnek

2008 és a menekültválság csökkentette a szakértők iránti bizalmat. A populista politikusok népszerűsége nőtt. A vírus ezt vissza fogja nyesni. A legtöbben ismét bíznak a szakértőkben, ha az életük forog kockán. Már most látszik, hogy a járvány-illetékesek legitimitása nő, erősödik a professzionalizmus.

8 hó után: Telitalálat. (Kivéve Mo.-ot). És ha nincs elég szakember? Egyszerűbb feladatokat bárki el tud végezni, pl. kenetet levenni a vélt fertőzött családtagról és leadni a gyűjtőpontban.

4. Kína győztes, az USA vesztes

Még nem dőlt el, de sajnos, a big data-ra épülő autoritarizmus vonzása nő. Kínának fölróható, hogy titkolózik és késve reagált, de rendkívül jól ellenőrzi a lakosság mozgását és magatartását. A demokráciák itt hátrányban vannak - Kína nyertes lehet.

8 hó után: Igaz. Ha lehet itt egyáltalán nyertesről beszélni.

5. A pánik barátból ellenséget csinál

A válságkezelők vizsgáznak. A kormányok a pénzügyi-, a menekült- és a merénylet-válságok után azt látták, hogy a pánik a legnagyobb ellenségük. Ha egy merénylet után a lakosok hetekig nem mertek volna utcára menni, a terroristák elérték volna céljukat. 2008 tanulsága, szintén: válságban a magatartás-változtatás ára fölmegy. Ezért volt akkor helyes a politikusok üzenete: Maradjatok nyugodtak, menjen tovább a normális életetek, ignoráljátok a kockázatot, ne essetek túlzásokba.

Most (2020. március) a kormányoknak a feladata, a lakosságot arra rávenni, hogy maradjanak otthon. Sikerességük azon múlik, keltenek-e elég félelmet a lakosságban? A "semmi pánik" most nem volna helyénvaló. A pandémia csak úgy lassul le, ha az emberek félnek a betegségtől - és életstílusukat gyökeresen megváltoztatják.

8 hó után: Krastev jól beszélt, de szinte minden kormány átaludta a nyarat. (Talán a németek nem). Vagy már harmadszorra kiáltottak farkast. Az emberek folytatták a dorbézolást. ("Mindig mások halnak meg"). Most megisszuk a levét.

6. Új generációs konfliktus

A covid-19 a generációk közötti dinamikára jelentős hatással lesz. A klíma-diskurzusban a fiatalok az időseket vádolták meg egoizmussal és azzal, hogy nem gondoskodnak felelősen a jövőjükről. A vírus ezt a dinamikát megfordította. Most az idősek a sérülékenyebbek és fenyegetve érzik magukat azáltal, hogy a fiatalok nem hajlandók életstílust változtatni. Ha a válság hosszan tart, ez a konfliktus fölerősödhet.

8 hó után: Lassan, de jön. Sokasodnak a maszk és a korlátozások elleni (olasz) tüntetések, bár a napi halálesetek növekedése riasztóan hat a legtöbbekre. Félő, a generációs konfliktust fűtő tényezők összeadódnak. (Lásd: Fiatal-öreg polgárháború, RS). Hivatalosan egyelőre az egészségügy kitartása és a gazdaság folytatása a fő téma. (A 2. lockdown előre becsült veszteségei: gasztro + hotel 5,8 mrd €; sport, kultúra, szórak. 2,1; kereskedelem 1,3; ipar 5,2 zusammen 19 mrd euró/DIW. Nem nyereségei?).

7. Embert vagy gazdaságot menteni?

Eljön a pillanat, amikor a kormányoknak választani kell. Vagy fékezik a pandémiát és engedik bedőlni a gazdaságot, vagy a gazdaságért nagyobb emberi árat vállalnak be. A válság erősítheti a globalizációellenesség jogosultságát. Bezárt repülőterek és emberek vesztegzárban - ez a globalizáció "ground zero"-ja lehet. Ám paradox módon az új antiglobalizáció gyöngítheti a populistákat, akiknek igazuk lehet, de megoldásuk nincs.

A vírus sok EU-elvet fölforgatott, pl. a költségvetési fegyelemnek se híre, se nyoma. Úgyanígy a menekültek előtt sem akar senki határokat nyitni.

8 hó után: 2020 novemberében tényleg eldöntik a kormányok, hány embert fognak beáldozni - ha nem is a profitért, hanem, hogy még többeket ne kelljen beáldozni. Ha ez egyáltalán vagy-vagy kérdés. Mindenesetre itt a második lockdown, legalábbis részben.

(A magyaroknál egyenesen az a kérdés, egy gólért hány hullát lehet adni?)

Emlékezzünk azonban, hogy a vírust a globalizáció hozta és hozza. ("Pénz jöhet, vírus nem?"). Az ember vadállatok életterébe hatol be, velük szorosan érintkezik és kórokozókat vesz át. A természet beintett: a nagy jólétért emberéletekkel kell fizetni. Kevés koporsót láttunk eddig. A botor Nyugat remélhetőleg tanul a leckéből. Mért védettebb a 20 ezer lelkes Zenta a 3 milliós Budapestnél? Ha mi, választók és fogyasztók, csak egy kicsit is visszafogjuk magunkat, nemcsak magunkat védjük a ragályoktól, de a klímát és a természetet is, a közeledő ökológiai veszélyektől.

Ivan Krastev: Seven early lessons, European Council on Foreign Relations; 2020. márc.; 8 hó után, RózsaS

német hírek: hé-sze-pé 9:00 ökobetyár.blog

 

ÜVEG VAGY PILLEPALACK? Vagy teljes pályás védekezés? RózsaS

Azt mondta a szakértő a rádióban, hogy a PET-palack kisebb ökolábnyomú, mint a betétes üveg.

Mivel már senkinek sem lehet hinni (különösen egy PET-cégnek), fejben rangsoroljunk:

-Lehet, hogy a nehezebb üveg mosása és szállítása terhelőbb, de az üveg hány ciklust bír ki és az újraolvasztás több energiát visz-e el? A PET nyilván kevesebb szállítási energiát igényel és ötször újraönthető, de mekkora a vegyi terhelése gyártáskor?

-Valójában nem az a probléma, hogy vizet és leveket veszünk a boltban PET-palackban, ahelyett, hogy beérnénk ugyanolyan jó csapvízzel vagy friss gyümölccsel?

-Tényleg van egy öko-PET-palackom: mindig újratöltetem a bormérésben, de tejjel is megy, lásd mobil tejautomata. (Anyám, mint tejesasszony, az ablakokba készített lábasokba töltötte a tejet).

-És ezzel itt volnánk a teljes pályás eljárásnál: hozzuk közelebb a termelőt és a fogyasztót! Egyszerre minden problémát megoldunk! RózsaS, 20XI2

 

HAGYATÉKUNK - a ZEIT/infas/WZB tanulmánya - RózsaS német-sajtó figyelő

Ez a pandémia is csak úgy fog bekerülni az évkönyvekbe, mint egy kis kisiklás; a megszokott gondolkodás, cselekvés, érzés pillanatnyi megszakítása? 2015-2018 között megkérdezték a németeket, mit hagynak rá a jövő generációkra? Az idei, 3. kutatás teljesen új eredményeket hozott.

A járványt sokan esélynek is tartják. A covid-19 sok áldozattal jár, ide került a klíma-aktivitás is. Bár 2020-ban az időjárás-szélsőségek, hőségrekordok tovább folytatódtak, az emberek figyelme a koronavírus felé fordult. A klímaváltozást már kevésbé tartják veszélyesnek.

Valójában a válságokat nem kell föltétlen versenyben látni. (A klíma, a vírustól függetlenül, megy a maga útján.RS20X29). Égető krízishelyzetek kísérleteknek és reflexióknak is esélyt adnak. Így a vírus magatartás-változtatásokat is kiváltott, melyek, ha megmaradnak, a klímának csak hasznára lehetnek.

A kérdezettek fele kevesebb közlekedést észlelt, ahogy a lockdown idején is, ez a fenntartható forgalomfordulat esélye lehetne. 2/3 ezt is fontos jövőtémának tartja. Ám csak 18% hiszi, hogy ez föl is kerül a politika agenda elejére. Ez kijózanító. Bár a több gyaloglás, kerékpározás, kevesebb autózás - egyáltalán: az általános lassítás a lakosság szemében kívánatos valami, de ezt a járvány idején csak kivételes jelenségnek tartják.

Mi venné tehát rá az embereket, hogy tartósan változtassanak? Tavasszal láttuk, ha kell, szigorú intézkedéseket lehet bevezetni. Ez a klímapolitikában is eredményre vezetne? A kérdezettek fele helyesel: elfogadnák a szigorításokat. 2/3 még követeli is ezeket. Ám a prognózis ismét pesszimista: csak 19% hiszi, hogy a lakosság a megszorításokat egészében elfogadná.

Vajon a válaszok pusztán szociális kívánságok, vagy az emberek valóban készek arra, hogy életüket megváltoztassák? A következő évek megmutatják. A válaszokból sajnos nem lehet világos követelményt kiolvasni, hogy a politika ne várjon, hanem vágjon bele a klímabarát új normalitásba és az okos közlekedésbe.

Mi a helyzet most, 2020-ban, a pandémia kellős közepén?

Megingatja a vírus az emberek hozzáállását? Hagyatékukon elgondolkodnak? Egymás iránti bizalmuk változik?

Ez a 3. vizsgálat újat hozott: 60% vallja, hogy nekik valami pozitívat hozott a válság, 70% pedig valami pozitívat ismer föl, amit a jövőbe kellene vinni.

Ez egy világos hagyaték, 3 csoportba osztható:

1. A régbevált, új csillogásban

A pandémia vakító fényében a németek dörzsölik a szemüket és csodálják, ami már rég magától értetődő volt: az egészségügyet.

Meghajolnak a sok jól képzett és motivált szakdolgozó előtt. (80% ki is emeli: "A hatóság és a politika nem hibátlan, de az egész meglepően jól működik." (Rotterdam: A betegek szidják az ápolónőket, mert nem kapnak kezelést, a kórházak tömve, betegeket szállítanak át a németekhez. ZDF/Frontin21/okt.28/RS).

2. Egy új gazdaság víziója

60% üdvözli a visszafogott gazdasági aktivitást, a természet megkönnyebbül. "Kiengedni a gőzt a kazánból", az ég ismét láthatóbb, a repülőzaj kisebb. Ezt a víziót mindenki elfogadja, aki csak megengedheti magának. A kultúr- és a turizmus-dolgozók nyilván nem, de sok nő és sok kiskeresetű. Úgy tűnik - a munka és a gyerek ellenére - megszabadulnak legalább attól a stressztől, hogy mindig a sikeresebbekkel hasonlítják magukat össze.

3. Erő az újhoz

Régebben a németek technikaellenességéről beszéltek. A digitalizálás félelmet keltett. Bár volt némi elfogadás, de úgy érezték, az új technikával magukra hagyják őket. Hiányzott a motiváltság. A pandémia ezt megváltoztatta, rákényszerítette őket a cselekvésre. "Alapvetően sok olyan ötletet kaptam, ami egyébként nem jött volna." "Változtatnom kellett valamit, hogy ötről a hatra jussak."

De mi lesz a válságban kimondott ígéretekkel? Az emberek remélik, hogy a német egészségügy és szociális rendszer egészében megmarad, nem bontják le, nem privatizálják, nem kérdőjelezik meg alapvetően. A szolidaritás sokat jelent nekik. A válság jó lakmuszpapír, ha a kasszák ki is ürülnek. Ez az első feladat, amit a hagyaték-stúdium kiadott.

Ezután fontosnak tartják a gazdasági és társadalompolitikai célok és eszközök újjá alakítását és prioritását. A minden tekintetben fenntartható gazdaság nem szabad, hogy csak vízió maradjon. Ez a második megbízás - végülis meghatalmazás. Az emberek a krízisben megtapasztalták, hogy olyan dolgokra is képesek, amelyekhez nem volt elég önbizalmuk. A modernizálás akadályai kilazultak. Ebből tanulni, az embereket komolyan venni, jól kommunikálni, megbízni bennük - ez a harmadik megbízás.

Ha kemény hetek előtt is állunk: a krízis ígéretei túlélik a krízist.

KOMMENTEK

*Az eredmények reményteljesek. A polgárok, úgy látszik, előrébb vannak, mint a politika. A krízis után visszaesni a mókuskerékbe - az esély elszalasztása.

*A polgárok nyugodtan ostorozhatják a gazdaságot. Ide bátor vezetés kell. Bátor, progresszív politikusok kellenek.

*Nemcsak dumálni, cselekedni! Ez különbség. A legtöbben az állatvédelem mellett vannak; a peszticidek, CO2 ellen - aztán diszkontokban vásárolnak, online rendelik meg eldobható divatos ruháikat és SUV-val mennek az edzőterembe.

*A pandémia után minden úgy lesz, mint régen; inkább még rosszabb: kevesebb közközlekedés, több autózás, online-shopping és a repülőutakat is be fogják pótolni. Ez az én prognózisom.

*A politikától semmi sem várható, lobbisták csinálják.

*A vírus tartósan megváltoztatja életünket? Igen. A gondolkodó ember reagál a változásokra. Mindig is ezt tette, legyenek ezek az új technika, táplálkozás vagy új higiénés ismeretek és, persze, főleg a személyes tapasztalatok.

*A jövőben mindenkinek ott lesz 40-60 napra elég bor, sör, WC-papír, száraztészta a pincében. Nem kell föltétlen a boltokban az üres polcokat bámulni. Egy hónapra készpénz a háznál szintén nem botorság, ha netán a bankok befékeznének. A távmunka jó, a korkedvezményes nyugdíj még jobb. Ekkor legalább szórakoztató dolgokkal is lehet foglalkozni. Strapabíró, esőálló ruha is kell, hisz néha friss levegőre is ki kell menni sétálni. Mivel mindig azzal kell számolni, hogy a "Club of Aphrodite" és a "Pauschaltreff Dolce Vita" és más erotika-kínálatok bármikor bezárhatnak, érvényes a szabály, ha ha Mohamed nem megy a hegyhez... Tehát megfelelő gyorsaságú internet is kell. Mit mondjak még, macskatáp, savanyúkáposzta-konzerv, Obstwasser, halkonzerv, stb. - mindenki maga tudja a legjobban, mit kell magának bespájzolni.

Az idősek digitálisan fölzárkóznak

Bár a vírus generál néhány társadalmi vetődést, a kikényszerített digitalizálás csökkenti a generációk közti egyenlőtlenségeket. Nagyapám pl. 94, mégis használja a WhatsApp-et. Különböző korosztályok soha eddig nem kommunikáltak jobban - köszönve az új technikának. A "digitális nativ" és a "digitális immigrant" közötti különbség eltűnik. Ezt mutatják a hagyaték-stúdium adatai. Már 2018-ban láttuk, hogy 2015-höz képest az új médiát fiatal-idős egyaránt használta. Ezt a mostani fizikai távolságtartás csak erősítette: internettel nem érzik magukat annyira egyedül. További jó hír: ez bővülhet még tovább. Nemcsak a magatartás, de a jövő iránti kívánság is nőtt. Az emberek, a pozitív tapasztalatok után, szeretnék, ha a digitális kommunikáció normálisabb lenne, a magányt megelőzendő. (Guminő nem kéne? Zuckerberg vehet magának igazit is - az Ön pénzén!RS20X30).

A digitális világ, mint az élet része

Fontos Önnek, hogy a digitális világ egész élete magától értetődő része legyen? 2015-ben sokan attól tartottak, hogy a technikában ügyesebbekkel nem tudnak lépést tartani ("exkluzív modernizáció"). Ma ez a határ elmosódik. A technikai haladás közös tapasztalat lesz. 2020-ra a 18-35 évesek két év alatt 0,4 ponttal, 2,75-re tornázták föl magukat, de a 66 évesek ennek kétszeresével, 0,8 ponttal jutottak feljebb.

Soha nem érzi magát egyedül - köszönve az internetnek

Főleg az idősek kaptak rá az új digitális eszközökre. Nemcsak a digitális média társadalmi normává való válásáról van szó. Az egymáshoz való közeledésről is. A nagyapám hírei pl. a WhatsApp-nek rendkívül hosszasak. Ezek szeretettel megfogalmazott levelek. Nemcsak egyszer olvasom őket.

DIE ZEIT, 2020. 10. 28.

Én pedig, képzeld, kézzel írok levelet és föladom postán! Sőt, van olyan is, aki ha "kommunikálni" akar a nagyapjával, átmegy hozzá a másik szobába. RS

 

A FIFE ESETE A VÍRUSSAL - Fiatal felnőttek, M. Corsten, Hildesheim

Michael Corsten szociológus a Hildesheim-i egyetem "Generation Corona" kutatócsoportját vezeti. Egy nemzedék akadt meg az "élet kapujában" - a vírus áthúzta jövőterveiket. A járvány vége nem látható, sem jelenük, sem jövőjük nem biztos, ez megingatja önbizalmukat. Barátokkal találkozni, ismerkedni, úton lenni - sok minden, ami a fiataloknak fontos, most kútba esik. Ehhez jön még a sürgető döntéshelyzet: milyen képzést, milyen egyetemet válasszak? Elköltözzek szüleimtől és hová? Corsten ezekről kérdezi őket.

ZEIT: Corsten úr, Ön a korona-generációt kutatja. Ez mi is valójában?

Corsten: Sok nemzedék-megnevezés van, legtöbbjük címke-svindli. A dolog természete adja, mindenki szereti a látványos címeket. Ha politikai közönyről van szó, akkor az Merkel-generáció, az internet gyerekei pedig az internet-generáció. A szociológiában abból indulunk ki, hogy a történelmi határvonalak mellett korosztályok között is vannak határvonalak. A kovid-pandémia is egy ilyen cezúra és alapjában változtatja meg életvitelünket. Ez először mindenkire érvényes, a jövő úgyszólván zárójelbe kerül, visszahívható. Egyben globális jelenség is. Ám a járvány különböző életfázisaiban éri el az embereket. A felnőtté válás különleges helyzet, a fiatalok élete "rush hour" fázisában van, esemény eseményt követ és sok mindenről gyorsan kell dönteni. Ekkor kapnak irányt a következő évtizedek.

Z: Ám a járvány előtt is sokaknak nem jutott nyaralás, egy szemeszter külföldön, könnyű munkába állás - különösen a munkásgyerekeknek.

C: A nemzedékkutatásban 3 dimenziót különböztetünk meg. Az első az életkori helyzet: életem melyik fázisában, a történelem melyik fordulatában melyik évjárathoz tartozom. Aztán van az ún. nemzedékegység, ezek különböző miliők, melyek egy nemzedéken belül észlelhetők, pl. munkás- és akadémikusgyerekek, de különböző ifjúsági kultúrák is, ahol egyiket jobban sebzi a járvány, mint a másikat. De ami a generációt igazán jellemzi, az a generáció-összefüggés. Ez a fiataloknál egy halmazátfedés, ez további elbizonytalanodást gerjeszt. Az átmenetek mindig bizonytalanok, mert vitathatók, az elején nem lehet tudni a végét. A fiatalok azzal szembesülnek, hogy a pandémia újból és újból keresztül húzza terveiket. Ez kettős bizonytalanságot jelent. Ez a végzős általános iskolást épp úgy érinti, mint az érettségizőt.

Z: Ma a nyilvános vitákban igen sokszor azt mondják a serdülőkre és a fiatalokra, hogy felelőtlenek. Igaz ez?

C: Mi ezt nem látjuk. Lehet, csak azért, mert az interjúkat online végezzük és erre csak valamennyire képzett és számítógép-jártas fiatalok képesek. Most keressük a kontraszt-csoportokat. De ha más ifjúsági tanulmányokat vagy népesség-kutatásokat nézünk meg, ott sem találunk erre megerősítést. Viszont az elmúlt 5-10 évben azt látjuk, hogy a fiatalok politikai érdeklődése jelentősen beindult. Nőtt a pro-szociális magatartás, a Fridays for Future ezt mutatja, ahogy a menekültekkel való szolidaritás is. Persze, senki sem vitatja, hogy ma is vannak indifferens fiatalok is, ahogy minden nemzedékben. Így volt a ma 60, 70, 80 éveseknél is. A generációk ebben a tekintetben is heterogének. A járvány idején persze különösen a bulizó, felelőtlen fiatalok tűnnek föl.

Z: Mit mondanak a fiatalok saját jövőjükről?

C: Ambivalenciát látunk. Sok dolgot, ami életszakaszukhoz tartozik, most nem tehetnek: barátokkal, emberekkel találkozni, új szociális terkben eligazodni. Ám szinte mind jól tudja, hogy magatartása a járvány idején másokra is kihatással van, főleg az idősekre és a rizikócsoportokra. Momentán fő stratégiájuk, fontos döntéseket elhalasztani vagy csak átmeneti megoldásokkal beérni. Pl. önkéntes szociális évet vagy praktikumot bevállalni. Így aktívak maradhatnak, tapasztalatokat gyűjthetnek - teljes elkötelezettség nélkül.

Z: Ez totál pragmatikus.

C: Ezek persze az erős bizonytalanság jelei. A pandémia előtti célokat nem követhetik, ha például valaki kulturális téren tervezett képzést, most értelmetlennek tartja.

Z: Mit gondol, ezek a kihatások mennyire hosszantartóak lesznek?

C: Lehetséges, hogy egyesek redukált önhatékonyságot építenek. "Mennyire avatkozhatok bele a világba?" Akinek saját hatásáról erős a meggyőződése (Selbstwirksamkeitsüberzeugung), hiszi, hogy célját eléri. Az ellentettje: a fatalisztikus hatékonyság-meggyőződés. "Nekem semmi sem sikerül." A két pólus között különböző fokozatok lehetségesek. És itt látom a problémát: A járvány idején, az átmeneti szakaszokban, egy lépés sem lehetséges, amire építeni lehet. Megbánhatják döntéseiket. Bármit tesznek, a fejlemények fölülbírálhatják - ez elkeseredettséghez vezethet.

Z: Pedig azt hihetnők, hogy a "digitális" fiatalok az online világban gyorsabban föltalálják magukat.

C: Ezt hittük mi is, de tévedtünk. Pár év után ismét meginterjúvoltuk a digitális pionírokat és influenszereket. Az offline-t most a legtöbben pozitívnak találták, míg az online-t csak kisegítő megoldásnak. Az online-szférát kisebb valóságintenzitással kötik össze.

Z: Ez mit jelent?

C: "Online nem kapok igazi támogatást", "Online nem érzek igazi kommunikációt", "Online nem élek át úgy helyzeteket, mint a reális világban." Pedig az év elején még azt vallották, hogy a virtuális világban sok mindent kompenzálhatnak. Ez olyan, mint a szomszéd kertjében a cseresznye: amivel nem rendelkezünk, vagy amit nem kaphatunk meg, azt fölértékeljük.

ZEIT online, 30. 10. 2020.

 

 

MIÉRT NEM HASZNÁLOK MOBILTELEFONT? Jó az 5G? Tüntettek 2020. jan. 25-én!

1. Miattam ne irtsanak ki esőerdőt (tantál-,lítium-lelőhely)!

2. A mobilgyárban a szalagmunka megbetegíti a dolgozókat. Inkább lemondok, csak végezzenek egészséges munkát!

3. Nem támogatok emberellenes óriáscégeket! Éhbérért dolgoztatnak, erdőt-mezőt irtanak.

4. Nem fizetek uzsoraárat telefonos szolgáltatóknak! Hívásfogadást, kapcsolást is fölszámítanak. Azt a pénzt a bankba teszem kamatozni.

5.Lehallgatnak, tudják, merre járok.

6. Bekapcsolva felejtem, vagy nem lehet kikapcsolni.

7. Rámkapcsolódnak, adatokat lopnak, terhemre telefonálnak.

8. Kéretlen reklámot küldenek.

9. Aki akar, az megtalál - ami sürgős, az ráér! Írjunk levelet kézzel, a posta még elviszi! Ne haljon ki a levélírás szép műfaja!

10. Elég a vonalas telefon, nem kell többletköltség!

11. Nem kell több párhuzamos kommunikációs technika! (sms, fax, távirat, CB-rádió, e-mail, skype, futárposta)

12. Nem kell még egy készülék, amit számon kell tartani, cipelni, vigyázni rá, nehogy ellopják. 13.Energiát fogyaszt, töltögetni kell, veszélyes hulladék lesz, új akkut kell venni.

14. Elromlik, nem tudom megjavítani.

15. Ne hívjanak unos-untalan, szabad akarok maradni, a nyugalmat szeretem.

16. Balesetet okozhat autózásnál, főzéskor, rohanáskor.

17. Sok helyen tilos mobilozni: koncerten, postán, kórházban, számítógép-központban.

18. Nem főzőm a fejem rádiósugarakkal!

19. Ne zavarják lakostársaimat az egyre szaporodó mobil-antennák!

20. Nem zavarom a légkört elektromágneses szmoggal; a vonat-, repülő-, hajóközlekedést, az életmentő hívásokat.

21. Nem zavarom embertársaimat a buszon, utcán, vendéglőben, köztereken, várókban, iskolákban privát telefonálásaimmal.

22. Nem rombolom a sérült mágnespajzsot, ami őrzi a földi életet.

23. Többnyire azzal beszélnek, akivel úgyis találkoznak.

24.Ha mobilon mindent elmeséltem, mit mondok, ha hazaértem?

(2016. június; néhány pont téves).

 

LANDLEBEN-ILLÚZIÓ? VIDÉKRE A VÍRUS ELŐL Ch. Erhardt, Kommunal

A reurbanizáció átcsap szuburbanizációba, írja Christian Erhardt, a Kommunal lap főszerkesztője.

Legkésőbb a járvány alatt erősödött a trend: sokan nagyobb lakóteret akarnak, a jövő a vidéki életé (Landleben). Több zöld kell, de nagyobb lakás is. A községek ezt a spárgát akarják bemutatni. Amikor 9 éve házunkat terveztük, benne egy iroda nekem létszükséglet volt. Barátok, kollégák csak mosolyogtak. "Oké, vidéken egy szobával többet kell majd neked takarítani!" - mondta egy barátom, aki most 2 szobás lakásban lakik Kölnben és irigykedve konstatálja a videókonferenciákon az ablakomon való kilátást. "Szétnéztem a környék falvaiban, egész nett." - mondta nemrég. Igen, az idők változnak, a poszt-corona-kor másképp fog kinézni.

Erre a városoknak és a településeknek reagálni kell - még pedig igen gyorsan. A reurbanizációnak vége, jön a szuburbanizáció. Ki a városokból, le vidékre! Már a járvány előtt is a németek csak 11%-a mondta, hogy nagyvárosban akar élni. A vidék föllendülése várható. A másik trend: a nagyobb lakás-igény. Egyre többen szeretnének nagyobb lakást, ezt egy ideig fékezte a nagyvárosi lakásdrágulás. Ma egy lakosra 45 m2 jut Németországban. Ha az egész család fő tartózkodási helye otthon van, nő az igény a saját kuckóra. Aki ma házat tervez, gondol az elvonulás tereire is, különösen, ha nagy a család. A technika, a home office lehetősége erősíti a vidékre költözést.

Amikor ezt írom, ha kinézek az ablakomon, egy tölgyfát látok, rajta egy izgó-mozgó mókussal. A polgárok több zöldet é s több beépítést akarnak egyszerre - ez hogyan lenne lehetséges? Hogyan akarjuk életünket a faluban megszervezni? Beindul a vita a beépíthető telkekről. A község egyre inkább nappali szobává (Wohnzimmer) változik.

Míg korábban a városközpontokban fiatal hype-eket, leharcolt városiakat láttunk poroszkálni, Latte-Macchiato-pohárral a kezükben, ma egyre több szülő és nagyszülő ül ki kávéspohárral a kezében a városi parkokba, hogy az ebédszünetben fölüdüljenek. A mediterrán életérzés lassan, de biztosan beköltözik a Nordsee és az Alpok közé. Tehát a városok és a községek jól teszik, ha egyre több padot raknak ki a zöldbe, több felületet zöldesítenek, a városközpontokból kivonják a forgalmat, stb. Ez lesz a "mission impossible": az emberek zöldben akarnak élni, de a város előnyeiről sem akarnak lemondani.

Vidéken is probléma a közlekedés. Míg a városokban a közösségi közlekedés adott, vidéken elég gyér. Ezt ott megoldani korbáccsal nem lehet, ezt a városok keserűen tapasztalták meg. A tiltásőrület csak eldugult utcákat eredményezett. A kísérlet, autósokat kijátszani kerékpárosok és közközlekedők ellen, alaposan félrement. Bár a dugók sokakat az ÖPNV-re való átszállásra kényszerítettek. Az önkéntesség azonban másképp néz ki, azt a polgárokkal együtt kell csinálni. Vidéken nincsenek dugók, e részről hiányzik a nyomás, tehát az ÖPNV csak minőség-emeléssel versenyezhet, nem alternatíva-nélküliséggel. Itt az egyéni közlekedés mindig fontos szerepet fog játszani, különösen a lakosság öregedése miatt. A digitalizálás sokat segíthet, az önvezető autó forradalom lesz - úgy az egyéni, mint a közközlekedésben.

A digitalizálást főleg vidéken kell fölgyorsítani. Miért birkóztak jobban meg a smart city-k a pandémiával, mint más városok? Dél-Korea és Szingapúr tapasztalatait hasznosítani kell. A járvány alatt, köszönve a mozgásprofiloknak és egyéb adatoknak, nem kellett az egész országot lezárni. Elegendő volt "csak" egyes városok vagy városnegyedek részleges visszafogása. Ez olyan hatékony módszer, mely a települések döntésjogait is erősíti és fölértékeli. Pontosan erre van szükségük a felelősöknek a városokban és a vidéki helyszíneken. Ők tudják a legjobban, mi a teendő és mely intézkedések a leghatékonyabbak.

kommunal.de, 27. 05. 2020. Boom auf das Landleben

Kedves Christian!

Fene jó dolgod lehet ott a zöldben, írhatod dörgedelmes vezércikkeid, a home office-odban, a házi mókusoddal - de ilyen csak keveseknek adatik meg:

-A pékek, futárok, fodrászok, farmerek, bányászok, kohászok - mintegy 90% - nehezen tudná otthonról végezni a munkáját. (Bár 53% a hivatalos adat, de a németek a piszkos munkát, a környezetmegterhelést kiszervezték külföldre.)

-Hiába hirdeted meg a reurbanizáció végét, a városba özönlés nem áll meg. Ott a munkahely, a nagyobb fizetés, az egészségház, az iskola - míg vidéken tovább folytatódik a vasút, orvosi rendelő, iskola fölszámolása. A vírus csak lassítja, utána minden megy, mint régen.

-A "Landleben" reneszánsza csak egy tehetős, szűk réteg kiváltsága,

ez tovább növeli a szociális feszültséget.

-Az 5G, az önjáró jármű, az okosház bár megvalósítható, de szintén csak labor-méretben;

nagy tömegek számára nem hozzáférhető.

-A technika, a globalizáció hozza ránk a járványokat, a klímakatasztrófát - teljes átépítés,

zsugorítás nélkül nem ússzuk meg!

Egyben adok igazat: az emberek, főleg az öregek "vor Ort", a helyszínen tudják a legjobban, hogyan kell eljárni. RózsaS

 

AMIKOR HAZAADTAK A KLINIKÁRÓL, SOKÁIG SÍRTAM Piot virológus túlélte a fertőzést

A belga Peter Piot (71) a London School of Hygiene&Tropical Medicine vezetője, EU-tanácsadó, az ebola fölfedezője és az ENSZ volt munkatársa.

SPIEGEL: Professzor úr, Ön nem covid-19-kutató, hanem covid-19-beteg. Most hogy van?

Piot: Köszönöm, napról-napra jobban. Lépcsőzésnél kicsit lihegek. Hónapokig tart, míg a tüdőm teljesen helyreáll. De az energiám visszatért: ma van az első munkanapom.

Sp: Az első tüneteket március 19-én érezte...

P: Pontosan két hónapja. Ez a betegség átkozottan hosszan tart.

Sp: Valahol megfertőződött. Tudja, hol?

P: Március elején rengeteg rendezvényen vettem részt, száz meg száz résztvevővel. Előadásokat tartottam, a covid-19-ről is. Esténként étteremben voltam, kb. 100 emberrel érintkezhettem szorosabban.

Sp: Sosem félt a fertőzéstől?

P: Egy kissé igen. Nem kezeltem senkivel, tartottam a távolságot, de bevallom, nem túl szigorúan. Csak március 17-én húzódtam vissza a homeoffice-be.

Sp: Akkor Önnek már késő volt.

P: Nyilván, de ezt akkor még nem tudhattam.

Sp: Más embereket is megfertőzött?

P: Amennyire tudom, csak a feleségemet, aki tünet nélkül maradt.

Sp: Ön 71 éves, a kockázati csoportba tartozik.

P: Tudom. De életemben komoly beteg még nem voltam. Hetente háromszor futok 5-7 km-t. Azt gondoltam magamról, olyan jó a formám, mint egy 50 évesnek. A „rizikó-csoport” amúgy is kissé ködös volt a számomra.

Sp: Tehát Ön, mint virológus és ragályszakértő, ezt a vírust mégis alábecsülte?

P: Attól tartok, igen. Nem intellektuálisan. A covid-előadásokon sokan úgy vélték, eltúlzom a veszélyt. Mindezeket magamra nem vonatkoztattam. Talán azért, mert úgy tűnt, voltam már ennél sokkal kockázatosabb helyzetben is. Már 4-5 éve prédikálom, hogy föl kell készülnünk a közelgő pandémiára. Még februárban Berlinben arról beszéltem, hogy ez a vírus szétcsap az egész világon. És ennek ellenére jómagam sem voltam elég óvatos.

Sp: Ám amint az első tüneteket érezte magán, máris tudta, „Hát engem is elkapott”.

P: Persze nem tudhattam biztosan. De a tünetek tipikusak voltak: szörnyű fejfájás, magas láz... Egy aha-effektus volt, „szóval ilyen, ha valaki covid-fertőzést kap”.

Sp: Teljes bizonyosságot a teszt adott.

P: Igen. Londonban egyébként nem is volt olyan egyszerű ilyen teszthez jutni. A végén egy barátom segített a privátklinikáján, 300 fontomba került. Azért mondom, patikában kapható házi tesztekre van szükség, amit bárki használhat.

Sp: Ön 1976-ban Zaire-ban egy egész éjszaka azt hitte, ebolával fertőződött meg. Összehasonlítható a mai helyzettel?

P: Semmiképp. Akkor halálfélelmem volt. Belázasodtam és hasmenésem volt. A ma szokásos védelem nélkül érintkeztem ebolás betegekkel. Órákig együtt zötykölődtem velük egy teherkocsi padján. Amikor megbetegedtem, ezt gondoltam: Ennyi volt. Meg fogok halni. Később derült ki, egy egyszerű ételmérgezést kaptam. Most azonban így okoskodtam: Hülye helyzet, de nem vagyok cukorbeteg, nem dohányzom, nincs túlsúlyom. Olyan lesz, mint egy gripa. És tovább dolgoztam, workoholiker lévén.

Sp: Ám ez nem ment sokáig jól.

P: Nem. A domináns tünet nálam a teljes kimerülés volt. Energiától duzzadó ember vagyok, de minden izomszálam sajgott. Fölkelni, menni is alig bírtam.

Sp: Mikor tudatosította, hogy állapota komoly, sőt, életveszélyes is lehet?

P: Eltartott egy ideig. Amikor megjött a pozitív teszt, inkább érdekes volt számomra. Hohó, erről tartok előadásokat és most magam is megkaptam. Ám amikor a lázam 39-40 lett, elkezdtem aggódni. Feleségem azt mondta, kíméljem magam. De én még mindig legénykedtem. Akkor jött a hidegrázás, valószínűleg a bakteriális tüdőgyulladás miatt. Ekkor fordultam a klinikához.

Sp: Hány nap után?

P: Egy pillanat... (Naptárjába néz). 11 nap után. Azt gondolnánk, ha túl vagyunk az első 8-9 napon, javulás várható. Ám a láz maradt. Másrészt: még mindig föl bírtam gyalogolni a negyedikre. Mikor aztán a sürgősségire kerültem, oxigéntelítettségem 84% volt.

Sp: Az nagyon alacsony.

P: Igen. A vizsgálatnál el sem akarták hinni. Időközben köztudott lett, a koronásoknál az alacsony oxigénszint tipikus és ezt észre sem veszik.

Sp: A klinikán, Ön, mint szakértő, át kellett, hogy engedje magát más szakértőknek. Bízott orvosaiban, vagy maga akarta meghatározni a kezelését?

P: Egészen furcsa volt. Abban a pillanatban, amikor befeküdtem a klinikára, megszűntem virológusnak lenni – egyszerű pácienssé váltam. Mindennek alávetettem magam. Teljesen kikészültem, csak a plafont bámultam, nem volt egy tiszta gondolatom sem. És amúgy sem vagyok az a típus, aki megmondja a taxisnak, merre kell menni.

Sp: De Ön egész idő alatt tudatánál volt? Nem lélegeztették?

P: Azonnal oxigént kaptam. Egy invazív lélegeztetésre szerencsére nem volt szükségem.

Sp: Mennyire félt ettől?

P: Rá sem merek gondolni, mi lett volna, ha... beleőrülnék. Épp ekkor jöttek az első publikációk a lélegeztetettek magas halál-arányáról és hogy ez nem mindig a helyes út. Dehát én túléltem.

Sp: Egy hét után hazaengedték.

P: Igen, de ezzel korántsem lett vége. 7 kilót lefogytam, ez egyfajta betegségbónusz. Mára visszanyertem régi testsúlyom. És ekkor, kb. egy hétre rá, jöttek a fulladásrohamok. A háziorvosom beutalt az University College-be, ahol kiderült, az egész tüdőm átitatott volt, erős immunreakciótól szenvedtem.

Sp: Egy túlzott immunreakció, hetekkel a fertőzés után? Ez gyakran előfordul?

P: A klinikán azt mondták, nálam látnak ilyet először. Mára több orvos is találkozott a jelenséggel. Épp most beszéltem egy párizsi kellégával, aki szintén elhúzódó reakciót diagnosztizált. Nyilván erről is lesz publikáció. A covid-19-ről mindig tanulunk valami újat. (A kínaiak nem mondták?RS20V29).

Sp: 2014-ben a SPIEGEL-nek azt mondta, hogy a legjobb, ami az emberrel történhet, ha egy halálközeli élményt túlél. Ma, a covid-19 megtapasztalása után, is így véli?

P: Föltétlen. Egy ilyen élmény mindenkit arra kényszerít, hogy átgondolja, mi is fontos az életben. Persze, senkinek sem kívánok ilyen helyzetet, de mégis utána mély fölismerésekhez jut.

Sp: Az Ön életét mennyiben változtatta meg a betegsége?

P: Oh, erről még korai beszélni. Egy biztos: erősebb ösztönzést kaptam a covid-19-et jobban megismerni. (Nem a globalizációt?RS20V30). Belgiumban van egy fogalmunk: ”tapasztalt-szakértő”. Ebben a tekintetben megváltozott a státuszom: eddig csak tudományos szakértő voltam. Most érzékenyebb lettem nemcsak a vírusra, hanem az emberi problémákra is: az elszigeteltség-magányosságra, a családon belüli erőszak növekedésére, a krónikus utóhatások hullámára, amivel az emberek majd hozzánk fordulnak.

Sp: Az első munka, amit folytat, az az EU-tanácsadás, Leyen asszony oldalán. A pandémia leküzdése egy sürgős európai föladat?

P: Mindenesetre Európának ebben fontos a szerepe. Még betegségem előtt heten voltunk ebben a munkacsapatban, közöttük Christian Dorsten, Charité Berlin és Lothar Wieler, Robert-Koch-Institut. Természetesen minden állam maga felel állampolgáraiért. (Azokért a tízezrekért is, akik évek óta kórházi fertőzésekben halnak meg?RS). De épp a kutatás terén érhetünk el sokkal többet, ha együtt dolgozunk. Pl., oltóanyag fejlesztésére egy ország kevés.

Sp: Az USA nagy dobveréssel beharangozta az „Operation Warp Speed”-et. Még a nevet is egy sci-fi-ből kölcsönözték, a Star Trek-ből. A cél, novemberre legyen egy szérum. Ez a helyes út?

P: A politika a helyes utakhoz pénzt hozhat és a bürokráciát is félretolhatja. Ám ez egy tisztán amerikai program. Ezért fontos, hogy Európa is rákapcsoljon. Amerika előnye, hogy az USA egy ország. A sok nemzetiségű Európában nehezebb az összehangolás. Május 4-én, Leyen asszonynak mégis sikerült egy tényleg történelmi konferencián, 7 mrd eurót a covid-19-es teendőire – oltás, terápia, diagnózis – biztosítani. Ez az európai döntőerő fontos példája.

Sp: Az USA novemberi határideje nem teljesen irreális?

P: Az elnökválasztás miatt nagy a politikai nyomás. Csak remélhetem, hogy nem kerül sor egy idő előtti kockázatos oltás-engedélyezésre. Ne feledjük: sok milliárd ember vár a szérumra. Ha csak egy kis százalékuk is súlyos mellékhatásokat kapna, az végzetes lenne.

Sp: Nemcsak azt kell bizonyítani, hogy az oltás biztonságos, hanem hogy hatékony is.

P: Ehhez ezer és ezer tesztszemélyre van szükség. Ezek a kísérletek legkorábban júliusban-augusztusban indulhatnak el, de inkább a jövő év elején. És akkor hogy állunk a pandémiával? Nem tudjuk. A ragály először Kínában csapongott, majd az EU-ban és most főleg Észak- és Dél-Amerikában. Afrikát elkerüli? Lesz második hullám? Mindezt előrelátni, nem más, mint kvalifikált találgatás.

Sp: Az annyira áhított szérum tényleg a corona-probléma megoldását hozza nekünk?

P: Korábban én is ezt mondtam. Ma már differenciáltabban látom. Természetesen egy oltóanyag az exit-stratégiánk fontos része lesz. De sok minden az emellett szól, hogy mi, mint társadalom, megtanuljunk a covid-19-cel együtt élni.

Sp: Honnét ez a hirtelen visszakozás? A szérum nem fogja a vírust kiirtani?

P: Ez teljesen valószínűtlen. Azt sem tudjuk, egy ilyen szérum hogy fog működni? Ami a tüdőfertőzéseket illeti, eddigi tapasztalataink nem igen rózsásak. Magánál az influenzaoltásnál is a védőhatás is csak 60-70%. Alapjában véve, én egy optimista ember vagyok. De a 100%-os védőoltásban nem hiszek. Meg kell fontolnunk, mit is akarunk valójában elérni? A fertőzést teljesen megakadályozni, az elhalálozást leszorítani? Vagy valamit a kettő között? Erről is kell beszélnünk.

Sp: A HIV-re máig nincs védőoltás. Ehelyett meg kellett tanulnunk, ezzel együtt élni. Ezt főleg az antivirális szereknek köszönhetjük... Így lesz az újszerű corona-vírussal is?

P: Lehetséges, hogy ennél előbb találunk egy terápiát, mint egy védőoltást. Mint páciens, tapasztalataim más útra vezetnek. Eddig kizárólag arról volt szó, hogy a vírust ártalmatlanítsuk. De arról is el kell gondolkodnunk, hogy az immunreakciót megfékezzük. Emellett fontos a beavatkozás időzítése is, mintha eddig a klinikai tanulmányok erre keveset figyeltek volna. Azt is vizsgálni kell, hogy az antivirális szerek alkalmasak-e megelőzésre? (És azt is, hogy a tudomány egy problémát megold, kettőt generál. Vagy, Szentgyörgyivel szólva, tudjuk-e, mi az élet?RS). Akkor föl lehetne kutatni minden kontaktust, és ezeket megelőzésképp kezelni – ez a szérumhoz hasonló, csak jóval célirányosabb mód.

Sp: És a végén ott lesz egy komplexen hangszerelt covid-19-orvoslás?

P: Miért ne? Egy kicsit ebből, egy kicsit abból; pár nappal korábban vagy későbben, finom ráhangolással, mint a rák- vagy a HIV-terápiánál. Itt szabadjára engedem a fantáziám, egyébként is úgy hiszem, sokkal nyíltabban is kiállhatnánk a nem szokványos ideák mellett.

Sp: Milyen szerepet játszanak a pandémia pszichikus kihatásai?

P: Világos, hogy a covid-19 sok lelki és érzelmi problémát is okozhat, úgy magára, a betegségre való reakcióval, ahogy az intézkedések elleni válaszoknál is. Ezeket már észleljük. Az öngyilkosságok szaporodása egy indikátor lehetne. Én magam, amikor hazaadtak a klinikáról, lelkileg teljesen összeomoltam. Sokáig csak sírtam. Ismerem magam: fenyegető helyzetben szembenézek a veszéllyel, a félelem és az érzelem csak utána jön.

Sp: Mára legyőzte a betegséget?

P: Nem, még koránt sincs vége. Még mindig nem bírok, szünet nélkül, a lépcsőn fölmenni. Megpróbáltam kocogni, mert nagyon hiányzott, de gyorsan föl kellett adnom. Még mindig vérhígítót szedek, mert pitvarremegésem van. És ez így maradhat életem végéig. Többek között azért is adom ezt az interjút, hogy fölhívjam a figyelmet az utóhatásokra. Sokan úgy hiszik, a covid-19-fertőzőttek 99%-a csak egy influenzát kapott és csak 1% hal bele. Tudatosítani akarom, hogy van közben is valami: azok nagy száma, akik túléltek, de még sokáig és súlyosan betegek maradnak.

Sp: Professzor úr, köszönjük a beszélgetést.

SPIEGEL, 2020. május 23.

 

KIVETÍTETT KÉPEK VAGYUNK – A HOLOGRAM-VILÁGEGYETEM RózsaS

Erik Verlinde, holland fizikus: új gravitációs törvényre van szükségünk.

(A legutóbbi, amit hallottam: minden tárgy a lassuló idő felé törekszik).

A spirális galaxisok nem foroghatnak ilyen sebességgel, ezért föltételezték a 96% „sötét anyagot”. A kvantumfizika továbbra is ellentmond Einstein-nek. De itt van Verlinde, aki azt mondja, csak újra kell definiálni a gravitációt, erre ráképzelni, hogy mi csak kétdimenziós kivetítése vagyunk egy többdimenziós igazi világnak. Számszakilag abszolút elmegy (kollégák bólogatnak). Csak ki kell dobni Newton-t, Einstein-t. Nem szeretem, ha hülyét csinálnak belőlem. Kuhn szerint ilyen a paradigmaváltás. Ha elég hologram-hívő lesz, akkor hologram lesz. Feyerabend csatlakozik: „anything goes”, minden mehet - csak pénz legyen.

És a kemény tudománykritika azt mondja: elég volt! A természet bolondját járatja a kutatókkal, azok velünk. Ha csak sültbolondok lennének, hagyján – de közveszélyesek. (Mikor csukják be őket? Meyer-Abbich). Minél nagyobb a távcső, annál több a csillag. A szám csak egy rács, amit az ember rárak a világra, hogy kényelmesebben éljen. Elmentek a Holdig, pedig csak összegyűjthettek volna pár követ a közeli sivatagból. Folytatják a klímarombolást az űrállomással, ahol megtudják, hogy ha az ember nem használja a lábát, akkor az használhatatlan lesz. Óriási xenonnal töltött tartályokat raktak a föld alá, 160 M dollárért, hogy befogják a világűrből érkező „pillangó rebbenését” - eddig csak a dollár rebbent el. (Erre azt mondják: ha tudnánk, melyek a nyertes számok, azokat tennénk meg.) Csakhogy ez a játék kezd besokallni!

Az eget firtatják, a lábuk alatt pedig ég a föld.

Kicsit azért rokonszenvezek: a hologram-világ egy óriási szövet, minden mindennel összekötve.

És innét csak egy lépés az isten.

2020. jún 1.

 

KERÉKPÁR-AUTÓ-VITA 2020. jún. 12. Klubrádió, Sajnálatos, hogy a fölkészületlen szerkesztőt lemosták az autósok. A végén még maga is beállt közéjük. (Egyik betelefonált, hogy neki ment a beton az autójának...)

-A város emberi lakóhely.

Ön mit szólna, ha tüzet raknék a nappalijában?

-Mért mérgez ártatlan gyalogosokat és kerékpárosokat?

-Nem lehet zöld övezet és autó-út is egyszerre.

Ön is szereti a tiszta levegőt?

-Ismeri az autót?

Fél lábbal a kórházban, fél lábbal a börtönben.

-Mért veszi el mindenki szabad terét kocsijával?

(1 busz = 40 autó).

-Mért szervezi meg az állam az ártatlan harmadik,

a gyalogos, megnyomorítását? (A legtöbb kerekes-székes autóbaleset áldozata).

Honnét a sok asztmás kisgyerek?

-Kár kényelemre elégetni az olajat, ha meg is lehet enni (margarin).

-Még a villanyautó is rombolja a klímát.

Gyerekeinket a parkolóhelyért?

-Akik helyesen közlekednek,

azok is pénzelik az autósokat.

-Azokat, akik többnyire egyedül ülnek

egy nagy kocsiban.

-Sokszor csak rossz szokás, sok mindent autó nélkül is elintézhetünk, különösen egy nagyvárosban. -Összességében a kerékpár gyorsabb. (Két hónapot ül az autós a kocsijában!).

-Az autó sokszor munkaeszköz vagy egy busz sincs a láthatáron. De nagyvárosban?

-A motort hagyjuk meg a mentőknek, rendőröknek, taxisoknak – azok is lesznek elegen!

-Nem lehetünk Hollandia, de egy kis átszervezéssel sok autóst „átültethetünk”!

-Jó, most túloztam... ó r i á s i átszervezéssel: kampány, olcsó bérlet, sok bringaút, másik oldalon drágítás, szigorítás, sebességkorlátozás... (A nemzeti konzultációs-költség pont elég lenne...).

Lásd még: Szelíd Energia Füzetek 8, Energiamenü

FŰTÉS-TUDNIVALÓK

-Fali gázkazánt állandó kis lángra állítok, 50*C fűtővízre: DE EZ ÁLLANDÓAN MENJEN! (A ki-be kapcsolás többet árt).

-Ha nem zárt a rendszer: a párolgás miatt fűtővizet utántöltök.

-A radiátorszelepek finom állításával belövöm a kívánt hőfokokat a különböző szobákban; főleg a referencia-helyiségben, ahol a szabályzó van a falon.

-19*C elegendő: ez fölött egészségtelen, inkább két pulóvert húzok, helyben futok. ("Fűtsünk kalotaszegi legényessel")

-A radiátorok mögé, ajtókra hőtükör-fóliát ragasztok.

-Házat fehér lapokkal szigetelek (8 cm polisztirol), nem fűtök a varjaknak.

-Padláson matracokat, szőnyegeket fektetek le.

-Csak este fűtök - napközben mozgok, szomszédolok; közösségi házba, klubba, megyek.

-Átmegyek segíteni annak, aki nálam is rászorultabb.

-De legjobb, ha otthon maradok, míg a hideg el nem vonul - ilyenkor buszok, villamosok, autók be sem indulnak.-Nem használt helyiségeket (nyaralók) víztelenítek, fagykárok miatt.

-Nem tüzelek el: műanyagot, rétegelt dobozokat, használt olajat - nem mérgezem magam és másokat!-Eltüzelhető: tojástartó, barna karton, újságpapír (nem színes), víztiszta polietilén fólia (égéspróba: ég, mint a gyertya; PVC bűzlik).-Kikapcsolom a hűtőm; télen hideg szobában (de ne fagyban!), teraszon - nyáron vízaknában, kútban tárolom a romlandót, ha van.

-Kikapcsolom a mélyhűtőm - van a boltban, fizessék ők a hűtést!-A bojlert csak szombaton kapcsolom be. Hét közben 20 literes fazék a sparhelten, gázon.

-120 literes bojler helyett 5 literes vízmelegítő, merülőforraló.-Konyhaszoba: Hasznosítom a főzés hulladékhőjét. Villámszellőztetéssel,függönyökkel, átalakítható bútorokkal a konyhából pár perc alatt szobát varázsolhatunk!

(FŰTÉS, Szelíd Energia Füzetek 4, letölthető).

Kéményjavítás házilag

A kéményből a tetőn itt-ott kimosta a habarcsot az eső.

A kéményseprő: visszabontani a kéményt, újra falazni, 200 eFt (??).

(Fölmásztam a tetőre, fugáztam pár fándli habarccsal; lent a kormot kikapartam, huzatot ellenőriztem).

Szerelő: cirkó-szervíz 15 eFt.(??)

(Lekaptam a burkolatot, ecsettel, porszívóval kitisztítottam, légtelenítettem, lángot beállítottam).

KONDENZÁCIÓS KAZÁN: MEGGONDOLANDÓ!

A visszahűtéses gázkazán a füstgázok lehűtésével 45*C-ra még 5 - 10% hőt nyerhet vissza,

amely különben elveszne a kéményen át.

Ám számos hátránya van:

* Drága (kétszeres ár!)

* Különleges kéményt igényel.

* Csapadékelvezető kell.

* A hőnyereség nem szavatolt, többletfogyasztás is fölléphet.

* A hőnyereség esetleg elvész, mert a keringtető szivattyú többet fogyaszt.

* Gyakoribb az üzemzavar, rövidebb az élettartam.

* A készülék védelme végett védőkeringtetésre van szükség, akkor is, ha nincs láng.

Aki tehát ilyen kazánba akar befektetni, alaposan tisztázza a fenti kockázatokat.

Egyébként egy jó hatásfokú normál-kazán is megteszi, ha optimálisan beállítjuk és visszafogjuk a hőveszteségeket.

Azt a 10%-ot figyelmes fűtésmegtakarítással, a család fegyelmezésével is visszanyerhetjük. Szelíd Energia Füzetek 4, FŰTÉS, 2004

 

A KLUBRÁDIÓ ÉS A TECHNOKRATA ŐRÜLET Légkondi, 2020. jún. 15.

Megint rajtakaptuk a Klubrádiót (de az Indexet, Origót is), hogy magát az ördögöt hívja meg a pokol reklámozására. Most is egy techóriás (termékmegjelenítés!) beszél a hűtésről, mosásról, világításról:

-Dobjuk ki régi gépeinket?

-Vegyünk új készüléket, mert az takarékosabb?

-Vegyünk nagy mosógépet?

-Vegyünk hőszivattyús hűtőt?

-Vegyünk okos-villanykörtét?

-Ne mosogassunk kézzel?

-Kapcsoljunk mindent rá az okostelefonunkra? stb.

Hűtés

-Az elektromos hűtőszekrény az első számú tipikus fölösleges gép a háztartásban,
a fogyasztói társadalom státusz-szimbóluma. (Elődeink hogy tudtak fönnmaradni évezredekig frizsider nélkül? Talán éppen azért?).
-Télen egy helyiséget fűteni, annak egy sarkát (hűtőszekrény) hűteni: esztelen dolog!
6 hónapig az egész környék hűtő!
-A megoldás: a külső hűtőkamra (olyan, mint a frizsider, csak a ház külső,
északi falára van akasztva, konyhából tolóablakkal elérhető).
-Jobb persze a pince, kút, vízakna (állandó 10 *C, lásd földhőcserélős hűtő)!
-Fagyasztott áru van a boltban, fizessék ők a hűtőköltségeket!
-Gázzal működő hűtő is jobb megoldás lehet.
-A villanyfogyasztás üvegház-CO2 kibocsátással jár, ezért veszélyezteti a földi klímát.
A klíma csak többet ér egy frizsidernél?

-A villamos hőszivattyú, ahogy az összes elektromos készülék, az erőműnél okozza a környezetkárosítást.
Mosás
-A mosás a ruha kínzása. Finom ruhaneműinket bűn mosógépbe gyömöszölni – ezeket csak kézzel szabad mosni (rá is van írva)!

-Az automata mosógép a 2. számú túlfejlesztett háztartási segédeszköz. Túl érzékeny, túl sok funkció – melyekből úgyis mindig csak egyet-kettőt futtatunk.
-A régi készülékek jobbak, mert tartósabbak. Egyszerűek, tehát javíthatók. A mosógép mechanikus bütykös tárcsája előnyösebb az elektronikánál.

-Régi készülékkel is lehet takarékosan mosni (foltokat előbb kiszedni, áztatni melegben aztán csak öblíteni, programot „ugratni”).

-A tömegcikk „modern” mosógép is „tervezett elavulás”, amikor kiváló mérnökök tudásukat arra szórják el, hogy velünk, fogyasztókkal kiszúrjanak.

-Igen, kell a nagy mosógép – a 100 ruhánkhoz! Ám sok tárgy, sok gond. Nem jobb csak egy-nehány, ami tartós és amit szeretünk (önismeret!) és könnyen számon tarthatunk? Az érzékeny fehér „fehérnemű” sem divat már, nem szólva a népes nagy családról, ami már nincs. Pedig ott lehet egy nagy gép igazán jó segítség.

Mosogatás

Nincs! Csak öblítés!

-Étkezés előtt forrósítok 2 liter vizet.

-Étkezés után az edényeket, amiket kenyérbéllel kitörlöltem, forró vízzel leöblítem.

-A zsírosakat félreteszem és később mosóporos lével megtisztítom.

-Nem hagyom rászáradni, előbb örömmel, aztán körömmel.

-Tányérokat nem rakok egybe, mert az aljuk is zsíros lesz.

-Mindig kevesebbet főzök, így a nyersből (saláta, gyümölcs) több fogy.

FÉL KANÁL MOSÓPOR MINDENRE JÓ!

(nem kompakt, nem szlovák; 3 kg, Tesco Value, Bonux, 250Ft/kg)

1. Mosogatásra (kevés meleg vízben föloldva)

2. Súrolószerként

3. Foltkezelésre (friss folt alá ruhát, kevés por, meleg víz, ütögetni)

4. Kézmosásra (szappan helyett, kevéske por)

5. Hajmosásra (nagyon kevés, föloldva, ABS sampon-tenzid)

Fogmosásra nem jó, kevéske finom krétapor jó.

Világítás

Egyedül itt nyerők az – igazán kitűnő – új készülékek!

-LED-lámpákkal világítok, nem fogyasztanak, csak a munkafelületet világítom meg.

-Áramot magam csinálok (taposó generátor, aggregát, napelem, termogenerátor).

Lásd: Testápoló kislexikon és Mosógépek -Beszerzés, kezelés, javítás -

(Szelíd Energia Füzetek 1-13)

Jók a gépek, de ha nem vigyázunk, könnyen csak szaporítják a házi munkát!

 

AMIT A SZÁZÉVES EMBERNEK NEM MONDANAK EL

Rossz érzéssel küldtem Nektek levelet a két ember haláláról (HellerÁ „abszurd”, BálintGy „gyönyörűséges”- valami óriásit tévedhetek!

Házára piros covid-jelzés került. Siófokon lett rosszul, ahová nyaralni mentek. Covid-tesztjei először negatívok (fals-negatívok?) lettek, majd a pesti kórházban kimutatták a koronavírust. Felesége: „Érthetetlen. Egész idő alatt karanténban voltunk.” „Csendesen elaludt.”

Így Bálint gazda halála is abszurd, rejtélyes sőt, fenyegető lett.

Túlélt nyilaskorszakot, halálmenetet, koncentrációs tábort – és egy ilyen „bagatell” kórba hal bele?

Eljött az órája, ahogy a sok idős sorstársának is. Gyerekkoromban sok embert láttam „öregségben” meghalni. Egyszercsak eltűntek a padról a házuk elől.

De mi, túlélők, még itt vagyunk! Mire számítsunk?

Az országban naponta 300-an halnak meg, 10-20 ezer „noszocomiális”, vagyis kórházi fertőzésben. Eléggé aggasztó, hogy sok a téves diagnózis és a félrekezelés.

Ha jó volt a siófoki teszt, akkor BálintGy a kórházban kapta el a covidot? Ha másutt, hogy érzi magát, aki megfertőzte? Szabad-e idős embereket utaztatni, hisz nehezen tűrik a környezetváltozást?

Ez a kórokozó most már mindig velünk lesz.

Mit vártunk, a globalizáció után? Pénz jöhet, vírus nem?

Az emberek azt hiszik, minden mehet a régiben. -Szerinted rendben, hogy ugyanúgy buliztok, maszk nélkül, szorosan, mint régen? - kérdeztem lányomat. A környező országokban máris látható a következmény. „Wir amüsieren uns zu Tode” (Szórakozunk halálig), mondták, mikor beindult a szórakoztató-ipar Nyugaton.

Tömegtársadalom, globalizáció, digitális rabszolgaság, rezilienciahiány, klímakatasztrófa, vírusok, őrült személy- és áruszállítás – félő, nem fogunk megöregedni, mint Bálint gazda.

AMIT A SZÁZÉVES EMBER NEM MOND KI

Ott ültünk Heller Ágnes könyvbemutatóján, fél történelemkönyv. (Szép neve van, mondta nekem Ágnes.) A levegőben volt, hogy ez lesz az utolsó – mégis mindenki derűs volt! Aztán jöttek a halálhírek. Ágnes halála rejtélyes, sőt, abszurd - Bálint Györgyé „gyönyörű”. Láttam már ilyet: Hóka Laci bácsi, a recski fogoly, leült a kanapéra és nem kelt föl többé. Csettintettem a nyelvemmel, ha nem értetek félre.

Összegyűjtötte a morzsákat az asztalról, ahogy én is.

„Hétköznapi ember vagyok.”

Hát nem, kedves Gyuri bácsi! Százévente, ha jön egy ilyen csoda!

Egy szavában sem kételkedem. Nem mások hátán élte túl, hanem magának köszönve: adottságainak, erejének, emberségének. Megbocsátásának: Senkit sem hallottam még ilyen megadóan, tárgyilagosan, szinte szenvtelenül beszélni a koncentrációs táborokról.

Mégis, ahogy hallgatom: valami hiányzik, valamit nem mond ki – aztán egyszerre beugrik: isten neve. Míg sorstársai nyilván sokszor fordultak a legfölsőbbhöz (vagy éppen fordultak el), míg minden más emberi tragédiánál istent hívják, Bálint Györgynél nem hallom. Nyilván neveltetésénél sem játszott nagy szerepet az istenhit, bár ott kellett, hogy legyen. Az sem lehet válasz, hogy náluk nem keresztény isten volt a hagyomány – az isten az isten.

A válasz csak egy lehet: nála más valami volt a fő támasz – az emberség. Nem mondja ki, de ott lappang: Segíts magadon, az isten is megsegít.

Ha pedig ez így van, hogy az emberség, az ember-ideál megelőzi az istenhitet, akkor ez az istenhitre nem hízelgő!

De mivel Bálint Györgyök csak egyszer születnek százévente – ezért mégis az isten győz!

RózsaS, egy halandó, 20VII1

 

RÓZSA SÁNDOR lásd

Zentai Rózsa Sándor

Zenta (Jugoszlávia), 1948-

Elődei 1775-ig vezethetők vissza (Ruzamberok/Rózsahegy).

Iskolái:

Vegyészeti Technikum, Zenta, 1963-1968

Prirodno Matematicki Fakultet, Novi Sad, 1968-1971

Universität zu Köln, 1973-1982, Chemie, dr. rer. nat.

Élete Jugoszláviában

1969-ben magacsinálta tandem-biciklin barátjával a tengerig meg vissza teker, útiélményeit a Novi Sad-i Magyar Szó-ban teszi közzé, sorozatban.1970-től az Ifjúsági Tribün szerkesztője Novi Sad-on, jeles személyiségeket hív Mo.-ról (Németh László, Mészöly Miklós, Konrád György, Sára Sándor, stb.). Happeningeket, vicc-olimpiát szervez, fejen állva elszavalja a „Talpra magyart”. A Képes Ifjúságba ír, szatírikus rovata a „Gukker”. Egy tudósítása Kelet- és Ny.-Berlinről föltűnést kelt. Magyar nyelvű egyetemet követel Novi Sad-on. A Tribünön kerül az Új Symposion csoporthoz, egyetlen írása 1971-ben (Mindennapi abortusz) a lap betiltásához és vádemeléshez vezet. 3 év szigorítottat kap, ezt a felére mérséklik, de a rendőrök nem találják otthon: Nyugat-Németországba menekül. Ott perét újratárgyalják; menedékjogot, ösztöndíjat kap, később állampolgárságot.

Élete Nyugat-Németországban

A Bayer AG-tól a kölni egyetemre kerül, kémia szakra. 1977-ben a KATALYSE Umweltgruppe-vel kiadják a Chemie in Lebensmitteln c. könyvet, ami fölrázza az országot. A környezetkemikáliák megérkeztek az élelmiszerekbe, a Bundesregierung határértékek kiszabására kényszerül. A rá következő könyv a savas esőről, szintén országos megmozdulásokhoz vezet. „Kitakarítottunk egy országot, de valójában csak átsepertük a szemetet máshová.”

1982-ben 15 „zöld” csoportot koordinál, a zöld párt szaktanácsadója a Kölner Stadtrat-ban. 22 természetvédelmi terület biztosításánál aktív. Több projektet visz (Stadt-Umweltkarte, Kölner Umweltwoche, BUND-Energieschule). 1986-ban, a Csernobil-évben, Robert Jungk Zukunftswerkstatt-jára jár (jövőműhely). Így születik a Köln 2020, az Ökokiskáté, az 5 jövőszcenárió. A tudománykritikát Jungk-tól, Peter Kafkától, Meyer-Abich-tól tanulja.

A Kölni Csoportban is aktív, ennek tagjai Saral Sarkar publicista, Maria Mies szociológus, Peter von Dohlen biológus, Lothar Gothe SSK (termőföld-projekt), Ludwig Hörner zöld Stadtrat, Jürgen Zenke germanista.

1989-ig, végig a kölni BOKRÉTA néptánccsoportban táncol, a kölni Magyar Házban.

Élete Magyarországon

1987-ben válaszolja meg levelét György Lajos-Piros, az ELTE-KISZ Természetvédelmi klub aktivistája. Ezután nyaranta előadásokat tart zöld csoportoknál. 1992-ben indítja a magyar szolár mozgalmat, megépül az első házi réz-napkollektor Pécsett. Követi a tartálykollektor, Visnyeszéplak, Gyűrűfű „ökofalvakban”. A vidékre-költözés terve a BME Kék Bolygó csoportjánál születik 1989-ben, Zaja Péter, Kilián Imre és társai mindmáig meg is valósítják; a Gyüttment Egyesület, az Élőfalu-hálózat tovább viszik a vállalkozást.

1994-ben végleg átköltözik Mo.-ra, de rögtön össze is különbözik a zöld szcénával, az átpolitizáltság és a korrupció miatt. („Honnét a pénz és mire megy el?”). Fölépíti az önellátó Robinzon-házat, amely menedék, ha megszűnik a beszállítás.

A Szelíd Energia (munka) Alapítványt 1992-ben teszi, a Szelíd Energia Füzeteket 2004-től szerkeszti. Ezek megmutatják, mennyi technikát szabad és kell életünkbe behozni. Az „ökobetyár” blogot 2013-ban adja neki Kajner Péter. 2018-ban újraszámolja a személyes kWh-fogyasztást, javasolja, mindenki kitűzőjén adja meg kibocsájtott CO2 kg-ját.

Az „Ökobetyár könyve” a legkisebb ökolábnyomú könyv kísérlete, kézzel készíti, több helyre becsempészi („könyvgerilla”).

Vissza Zentára

40 év után ismét Zentán, előadásokat tart az Alkotóházban, megalapítja a Klímavédők Baráti Társaságát.

Írásai

-Mindennapi abortusz, Új Symposion, Novi Sad (Újvidék), 1971

-Chemie in Lebensmitteln, KATALYSE Umweltgruppe Köln, zweitausendeins, 1982

-Wissenschaft zu Vernichtung von Natur und Mensch, raum&zeit, 1991/53

-Vissza a Nobel-díjakat! Természetvédelem, 1987/5

-Amikor a tudománynak is vége, Napi Magyarország, 1998. júl.18

-Kölni levél, Természetvédelem, 1986/12

-Ökokiskáté, Harmadik Part, 1990/2 nyár

-Ökokiskáté II, GAIA Sajtószemle, 1995/281

-FŰTÉS A gazdaságos és ökologikus fűtés alapjai, Szelíd Energia Alapítvány, 2004

-Testápoló kislexikon, Ökotárs, 2002

-OPeBaSzö – Országos Pech és Balek Szövetség, 2008 (www.okobetyar.blog.hu)

-Obszolencia kislexikon, Szelíd Energia Füzetek 13, 2018

-Ökobetyár könyve, 2018

- -Könyvgerilla – 2019 krónikája

 

HÉT KÖZGAZDÁSZ A KAPITALIZMUS JÖVŐJÉRŐL
A DIE ZEIT neves közgazdászokat kérdezett meg, hogyan nézne ki egy kapitalizmus növekedés nélkül és hogyan sikerülhet egy ilyen fordulat
1. TIM JACKSON, Uni Surrey, UK
2020 január: Hó alig esett, Ausztráliában tomboló erdőtüzek – mindezek a kizökkenő klíma előjelei. Ám a Davos-i World Economic Forum-nak nem a klíma volt az egyetlen témája, hanem maga a megingott kapitalizmus. Kire-mire fogják a válságot? Az adóssághegyekre? A kereskedelmi háborúkra? A politikai populizmusra? Túl sok ember szakadt le, a kapzsiság és a felelőtlenség megtette a magáét.
Maga a kapitalizmus a felelős. A természettel való kíméletlen bánásmódja, a munka leértékelése, a politika fojtogatása, a pénzrendszer eltorzítása, csökönyös ragaszkodása, minden észérv és logika ellenére ahhoz, hogy a több a jobb – mindez együtt rengeti meg a rendszert. Ám aki a növekedést megkérdőjelezi, az mindig is kergének, idealistának vagy fölforgatónak számított.
Aztán Davos után pár héttel a növekedés egyszerűen elillant - jött a vírus. Az országok sorban állították le gazdaságaikat, aki késlekedett, megbűnhődött. És így ébredünk meglepve a posztnövekedés világában. Ám ez már a vírus előtt fölbukkant a láthatáron. A 60-as évek 4 %-os növekedése még a leggazdagabb országokban is 1%-ra zuhant. Ebben az évben -5% várható. Európa gazdasága 10%-kal zsugorodhat.
Egy megosztott és elszegényedett világ mutatta meg magát. Még ínségben is a gazdagok és a kedvezményezettek jártak jól, míg a munkások a „fronton” mint tragikus esetek kerülnek be a covid-19-statisztikákba. Ám a legkirívóbb üzenet, hogy a kormányok az egészségvédelem érdekében drámaian beavatkozhatnak, munkásokat kurzarbeit-ra küldenek, cégeket mentenek, az ápolásba fektetnek be. A posztnövekedés meglehet, már az új normalitás, különösen Európában.
A krízis egyedülálló alkalom, régi gazdasági modelleinket átdolgozni. Ez már elkezdődött. Ami a pandémia reakciójaként villámgyorsan fölépült, nagyrészt fölhasználható alapként a széleskörű és alapvető újjáépítéshez. Első helyen áll az egzisztenciák védelme. Az ápolásnál, a kézművességnél, az oktatásban bevezetett kurzarbeit munkahely-garanciává kell, hogy alakuljon. Az embereket gyorsan át kell képezni és megedzeni a jövő gazdaságára. Állami ösztönző programokkal kell a posztnövekedés gazdaságára való átállást segíteni. Soha jobb időpont egy CO2-szegény infrastruktúra fölépítésére. Az emberek érdekeltek a shutdown kétségtelen pozitív kihatásait megőrizni: kevesebb jármű az utakon, aktívabb élet, erősebb közösségek, megterhelhető helyi ellátási utak.
Persze, rögvest jön a tiltakozás, hogy mindezt nem engedhetjük meg magunknak, a magas állami eladósodás miatt. Ám a neoliberális pénzpolitika szószólóira nem szabad hallgatnunk – ők visznek bennünket a társadalmi összeomlásba. Minden eszközt be kell vetnünk: adósság-föloldás, az államok össz-felelősség-vállalása egymásért, a spanyol javaslat: a törlesztés leállítása örökre vagy a központi bankok lehetősége, kihagyva a pénzpiacot, közvetlenül az államtól való kötvények vásárlására, tehát az állam direkt finanszírozása.
A korona-leckéknek köszönve soha ilyen jól nem voltunk fölkészülve, hogy átváltsunk egy reziliens, fönntartható gazdaságra. A jutalom óriási lenne. Talán erről kellene 20201-ben Davos-ban vitatkozni.
2. DENNIS MEADOWS, A növekedés határai (1972) szerzője
Az emberi faj kb. 15 000 generáció óta népesíti be a Földet. 1750-ig gyakorlatilag semmi növekedés nem volt. Csak a legutóbbi 15 generációnál – tehát 0,1% év alatt – alakult ki az az igény, hogy az élet mindenki számára tartósan és gyorsan megjavítandó. „Minden, ami már megtörtént, újra megtörténhet.” - mondta a fizikus Amory Lovins. („Amit megtettünk, megtesszük újból”, Prédikátor 1,9; RS20VII25). Tehát az ember szociálisan és pszichológiailag biztosan megélhet. Azonban politikailag és gazdaságilag lehetetlen, hogy aktívan ezt az utat válassza: a politikusoknak a későbbi „több” kilátására szükségük van, ha nem akarják elveszíteni a mostani „kevesebb”-egyezmények támogatását. A pénzbefektetők meg kell, hogy ígérjék, holnap mindenkinek több jut, hogy az óriási egyenlőtlenségeket produkáló pénzrendszer toleranciáját megőrizzék. A végtelen haladás hazugságát úgy tartják fönn, hogy a növekedést mindig újra definiálják. Olyan pénz-transzakciókat értékelnek túl, melyek valódi növekedést nem is produkálnak, csupán a pénzágazatot támogatják. Ez alatt az élelem-ellátás, a szolgáltatások és a valódi jólétet megvalósító termékek leértékelődnek. Ahogy mi ma a környezetszanálással bár jólétünket emeljük, további károkozással alig csökkentjük.
Valójában a polgárok jóléte már évek óta megy lefelé. Ez ezért nem közismert, mert az óriási adóssághalmaz elfedi. Ebben az évszázadban mindenki meg fogja érteni, hogy nulla vagy negatív növekedési fázisban vagyunk. Egy ember számára lehetséges és egyszerű, hogy egy kerékpáron gyorsan mozogjon vagy csak mellette álljon. Ám ahhoz, hogy a kerékpárt lassítsuk, vagy leszálljunk róla, jelentős előre-tervezés és képesség kell.
Mi akadályozza, hogy a globális társadalom a belső hozzáállást és képességet fölvegye és ebből a látszólag gyorsan növekvő gazdaságból kiszálljon? Első pillantásra a globális hatalom a GDP-emelésre való figyelemből profitál és abból is, ahogy a GDP-célt vad pénzügyi intézkedésekkel próbálja elérni. Rövidlátóan gondolkodva megpróbálják a növekedés mínuszba zuhanását megakadályozni. Ehhez bőkezűen osztogatják a szociális jótetteket és áldozatot is bevállalnak. Mivel befolyásuk óriási, föltételezem, ezek az elitek további évtizedekre is megtartják hatalmukat.
Ám ez nem jelenti a növekedés örökös fönntartását. A társadalom rákényszerül a növekedés föladására a klasszikus energiahiány, a természet pusztulása, a klímazavarok, a termőföld elvesztése, a környezetszanálás emelkedő költségei miatt. És talán a civilek mozgalmai miatt is.
A következő két évszázadban úgy a lakosság, mint az energiatartalékok és forrásfogyasztások is 50%-ban vagy még jobban csökkennek majd. Hogy ez mennyi káosszal és igazságtalansággal jár, az inkább a jövő vezető személyiségek kvalitásaitól és céljaitól függ, mintsem a kormányzási formákon. Ezek változni fognak. Az emberek településszinten szervezik magukat újjá, hogy megélhetésüket biztosítsák. Olyan politikai lépésekre szánják el magukat, melyek az ellenállóképességet erősítik és nem a növekedést. Az embernek a törzsi modellek sokkal hosszabban szolgáltak eredményesen, mint az olyan állammodellek, mint a monarchia, autokrácia, oligarchia vagy demokrácia. Úgy vélem a jövőben az ősi közösségformák fognak elterjedni.
3. ROBERT SOLOW, Nobel-díjas növekedéskutató (1987)
Egy ipari kapitalista népgazdaságnak növekednie kell, hogy fennmaradjon? Ezt a kérdést mindig nemmel válaszoltam meg. Hogy egy kapitalista népgazdaság sikeresen egy helyben lépked, nem mond ellent az ökonómia tudományoknak. Mint minden más gazdaságot, természetesen ezt is financiális és pénzpolitika kell, hogy támogassa, stabilizálja. Igény kell a szociális mobilitás ösztönzésére. De alapjában véve semmi nem függ egy népgazdaság abszolút nagyságától.
Ha a lakosság nagy része ökológiai lábnyomát csökkenteni akarja úgy, hogy jobban a szabadidő és a szolgáltatások felé fordul, ez ellen gazdasági szempontból semmi sem szól. Egy ilyen tömegek általi döntés központi problémái szerintem az átmeneti fázisban rejtőznek. Egy „nagy” növekvő népgazdaságból egy „kis” stacionárius rendszerbe való átmenet nem lehet könnyű. Eredményes végbevitele óriási nyomást fejtene ki a politikára, mely rendkívüli föladatok előtt állna. Kevesebb javak termelésével csökken a munkaerő-kereslet és egyben a kínálat is (a nagyobb szabadidő-kereslet miatt). Ezek a faktorok egymást nem semlegesítik, vélhetőleg itt a politikának kell beavatkozni. Még ha a munkapiac kiegyensúlyozott is lenne, regionálisan nagy egyenlőtlenségek adódhatnak. Pl. a bányászatban és az iparvidékeken magas munkanélküliség lépne föl, míg a turistarégiókban hiányozna munkaerő. Ez politikailag orvosolható.
És mi lenne a bezárt gyárak tömkelegével? Nyilván nem nyithatnak ki újra. A fölszerelés egy része szegényebb országoknak eladható vagy elajándékozható.
Az átmenet kemény diója financiális természetű. Mi lesz a polgárok és a bezárt cégek privát adósságaival? A hitelezők rentábilis ipari projektek reményében kötöttek egy rakás kölcsönszerződést és vásároltak kötvényeket. Ám a kevésbé áru-orientált gazdaság ezeket az elvárásokat meghiúsítja. Eredmény: vállalatok tömeges csődje.
Tehát a széleskörű zavarok elkerülhetetlenek lennének, kivéve, ha jogilag előírnák, mi legyen ezekkel az adósságokkal. Ki mennyit kell, hogy törlesszen vagy leírjon. Ez a rendszer lényegében önkényes lenne, ám legalább meg kell próbálni a terheket egyenletesen elosztani. Ideális esetben egy általános formula kapna többséget. Ám ez bizonytalan. Ennek elejét lehetne venni, ha a fordulat időben „be lenne harangozva”. Ekkor nem születnének hiú remények.
További probléma a fölgyülemlett vagyon. Ennek egy része az idős-ellátást szolgálja. Ám ha a társadalom kevesebbet fogyaszt, az ilyen – a jövő fogyasztásra tartalékolt – vagyonoknak is arányosan zsugorodnia kell. Ez logikus.
Egy nagy vagyonrész semmi használatra sincs kijelölve, főleg a nagyon gazdag polgároknál. Ezekben a mértéktelen és egyre növekvő egyenlőtlenségek idejében vagyont gyakran csak azért halmoznak, hogy hatalmat és befolyást növeljenek. És ez a befolyás még nőhet is. Íme egy példa: egy egy milliárd eurós vagyon „megvásárolhat” 20 000 átlagos évi jövedelmet, ha az 50 000 euró. Zsugorodott gazdaságban az évi jövedelem 40 000 euróra eshet, a nem piacosítható, de kedvelt aktivitások miatt. Ekkor azonban 1 mrd € már 25 000 éves jövedelmet „vehet meg”. A „Wende zu Weniger” (fordulat a kevesebb felé) tehát a jólét hatótávolságát növeli – és ez figyelmeztetésként értendő! Ezek a problémák, melyek „a kevesebb több”-re való váltáskor (és nem csak itt!) jelentkezhetnek, nem kell, hogy eltántorítsanak az alapvető idéától. Vegyük csupán intésként, hogy az elszántság az ökolábnyom visszanyesésére nem elegendő. Ugyanilyen elszántság kell politikai lépéseket tervezni és rögtönözni, melyek igazságos és hatékony módon terveinket megvalósítani segítenek.
4. CLEMENS FUEST Ifo-Inst. München
Szabadság a fogyasztóknak
Gazdasági válságok idején a zuhanó termelés és foglalkoztatás ellen a gyors növekedés a követelt ellenszer. De tényleg olyan rossz, ha megáll a növekedés? A zárlat alatt sok ember került stresszhelyzetbe, sokaknak pedig épp jól jött a föllélegzés. A káros gázkibocsátás és a zaj is észrevehetően csökkent. Tehát a jövő modellje lehetne egy kisebb vagy nulla növekedés? A növekedésbírálók már régen hangoztatják, hogy a természeti források végesek és a fölfúvódó gazdaság környezetrombolással jár. Az élet egészségesebb és harmonikusabb lenne, ha nem ragaszkodnánk ennyire a teljesítményhez, termeléshez, fogyasztáshoz.
Ökonómiailag a GDP növelése nem öncél. A gazdaság teljesítménye nő, ha több a befektetés és a munka. A több befektetés azonban fogyasztás-lemondást jelent – momentán. Többet dolgozni pedig a szabadidő megkurtításával jár. Így nézve nem lenne hatékony embereket több befektetésre és munkára ösztökélni. Hideg tél több fűtőolaj égetését vonja maga után, a GDP nő, de ez nem jelenti egyben a jólét növekedését is. Ha a forrásfogyasztás költségeket okoz, melyek nem terhelhetők rá a fogyasztókra, (pl. légszennyezés, CO2) akkor a gazdasági teljesítmény hatástalan.
Mindazonáltal tartós növekedés nem azon alapszik, hogy az emberek egyre többet dolgozzanak és tőkét halmozzanak. Valójában az emelkedő jóléttel rövidül a munkaidő. Érett ipari társadalmak jövedelmeik kisebb részét fektetik be újra, ellentétben a küszöbállamokkal. A növekedés attól sem függ, hogy a természeti források jobban fogynak vagy a környezet erősebben terhelődik. Amikor egy állam gazdaságilag fejlődik, eleinte nő a környezetmegterhelés, később azonban csökken, ha beáll egy megfelelő jóléti szint. Tartós növekedés főleg akkor történik, amikor új tudás jön és kerül fölhasználásra. A technikai haladás, az oktatás és a gazdaság szervezésének tökéletesítése lehetővé teszi a források hatékony fölhasználását. A klímavédelem CO2-semleges gazdaság útján csak innovációkkal lehetséges. (? A túlfogyasztás elvisz minden hatékonyságnövelést. A technika elérte határait: Nem lesz új világmegmentő találmány! Minden kutatás csak a CO2-őt növeli, lásd a fél évszázados fúziós reaktor fiaskóját! RS20VII26).
Mi történne, ha a járvány után sok ember elhatározná, hogy kevesebbet fogyaszt és dolgozik és így a technikai haladás ellenére a növekedés leállna. Elvileg egy piacgazdasági rendszer ilyen egyéni kívánságokhoz gyorsan alkalmazkodna. Ám ez azokat is érintené, akik tovább ennyit akarnak dolgozni. A csökkenő jövedelmekkel csökkennek az adóbevételek, a szociális járulékok is – az állam kevesebbet tudna elosztani. Az állami teljesítmények fogadói takarékra kényszerülnének – nem önszántukból! Kisebb növekedés rosszabb orvosi ellátást, az infrastruktúra ritkítását is hozná, kultúrára, tudományra, oktatásra kevesebb pénz jutna.
Várható, hogy mindez így lesz? Válságokkor arról beszélnek, hogy a jövőben minden másképp lesz. Valójában azonban a legtöbben gyorsan visszatérnek régi szokásaikhoz. Hogy egyesek közülünk többet dolgoznak és fogyasztanak, mint amennyi mások számára értelmes, a szabad társadalomhoz tartozik. A gazdasági növekedés végeredményben az emberek személyes döntése.
5. MARIANA MAZZUCATO, Uni College London
DIE ZEIT: Mazzucato asszony, megváltoztatná a kapitalizmust, hogy megszabadítsa a növekedéstől?
MAZZUCATO: Rossz a kérdés. Nem a növekedés léte a probléma, hanem a mértéke, amely az ember és a bolygó számára jobb irány.
Z: A rendszer tehát egyáltalán nem kaputt?
M: A rendszer hibáktól nyüzsög, döntéseinktől, amiket hozunk és a szerkezettől, amit kialakítunk. Az igazi kérdés, pontosan milyen gazdaságot és milyen növekedést akarunk? Ez teljesen más, mint a növekedést kiiktatni. Ezek olyan emberek követelései, akik nem törődnek a munkahelyekkel és az egyenlőtlenségekkel.
Z: A legtöbben, akik ma a növekedésről beszélnek, úgy gondolják, hogy több GDP...
M: Igen, a GDP nő, ha a termeléssel a környezetet rongáljuk és csökken, ha Ön elveszi a bébiszitterét, mert akkor ő tovább dolgozik, de nem kap mérhető fizetést, szörnyű. Hogyan értékeljük a másokról való gondoskodást vagy a közjavak, mint a parkok és a természet óvását? Ahogy ma a növekedést mérjük, gazdaságunk esszenciális részeit egyáltalán nem, vagy csak elégtelenül értékeljük.Vegyük csak a dolgozókat, akik a járvány alatt fontos munkát végeztek.
Z: Az ápolók például.
M: Igen. Ha ők alul fizetettek és széteső intézményekben dolgoznak, akkor munkájuk nem kap kellő értéket. Ha jobb fizetést kapnának és az intézmények erőre kapnának, azt mondanánk, ez jó.De ezt nem mondanánk a financiális szektor alkalmazottaira. Legtöbbjük nem a gazdaságot erősíti, hanem a financiális szektort. És ez befolyik a növekedés mérésébe.
Z: Pontosabban, milyen növekedést akar Ön?
M: Tartós, zöld és inkluzív növekedést. Ezt az állam kell, hogy kiharcolja. Nézze meg vakcinafejlesztést, amit az állam is pénzel. Ha nem változtat a szabadalmi rendszeren, a végén csak a magáncégek nyernek. Sokszor van így. Az állam innovációkat pénzel, amiket aztán a polgár nem engedhet meg magának, az állam nem kapja vissza a pénzét.
Z: A környezetszennyezés nő. Mért higgyük el, hogy az Ön módszere szerint a bolygó megmenthető?
M: A befektetések más irányba terelendők, fosszilistól a zöld energia felé. Az anyaghasználatot jobban meg kell adóztatni, mint a munkát. Az adórendszerünk még mindig hibás. Ez a politika kudarcának egy része.
Z: Amit nem olyan egyszerű megváltoztatni. Nem lenne a „Wende zu Weniger” jobb?
M: Bár a politika csődöt mondott, senki sem akarja föladni. Ön azt mondja, mert a gazdasági rendszer csődöt mond, minden növekedést föl kell adni.
Z: A növekedésellenzők fogyasztásunk egy részét szükségtelennek tartja.
M: Van fogalma, Londonban hány ember nem kap enni? Hány gyerek éhezik, mert a szülei elvesztették munkájukat? Nem elég a neoliberalizmust kiátkozni, be kell piszkolni a kezünket és egy másféle növekedést kell kialakítanunk. Ez egyébként sokkal egyszerűbb, mint a gazdaságot zsugorítani.
Z: Mégis milyen három intézkedést kell elindítani?
M: Először: Rá kell venni a vállalkozásokat, hogy mindenki számára legyenek. Emberen, környezeten segítsenek, végig az egész termelési láncon, különben egy centet se kapjanak többé az államtól. Semmi szubvenciót, mentőpénzt, kreditgaranciát. Másodszor: Az állam, mint a gazdaság alakítója, sokkal ambíciózusabb kell, hogy legyen és új célokat kell, hogy kitűzzön. Jó példa Svédország, ahol a CO2-mentes jóléti állam a cél. Harmadszor: A változtatás missziója kerüljön bele mélyen a társadalomba. Történelmileg a rendszerfordulatokat mindig mozgalmak indítják el, amelyek a változtatásért küzdenek. Tehát ne csak símogassuk Greta&Co fejecskéjét, hanem dolgozzunk velük együtt.
6. JEFFREY SACHS, ENSz, NY
Civilek, előre!
Az első és a legfontosabb kérdés: Milyen jövőt kívánunk magunknak? Javaslatom: Szociálisan igazságosat, tehát az egészséghez, oktatáshoz, szociális védelemhez, tisztességes munkához és megfelelő szabadidőhöz való univerzális jogot mindenkinek. Olyant, amely a környezettel fenntartható módon jár el. Ehhez először sok területen nagy növekedésre van szükség, pl. a megújuló energiáknál, az elektromobilitásnál, a növényi fehérjéknél a táplálkozásunkban. Másrészt sokkal kisebb növekedés kell a fosszilis tüzelőanyagoknál, a húsfogyasztásnál, a csomagolásnál.
Emberek milliárdjai szűkölködnek alapvető infrastruktúrában, áramellátásban, gyors internetben, tiszta vízben, tisztálkodási lehetőségekben, oktatásban, orvosi ellátásban. Épp itt van szükség a jövőben egy kívánatos többre, nem pedig kevesebbre. Az energiafogyasztás összességében emelkedni fog, de ez megújuló kell, hogy legyen. Mindez óriási privát és állami befektetéseket igényel. Hívószavaink a „jólét”, a „haladás”, a „fordulat” legyen, ne a „GDP”, „növekedés”, „expanzió”. Új technológiák kellenek a szerkezetváltáshoz, nem stagnáció és posztnövekedés.
Milyen gazdasági rendszer szükséges ehhez?
1. Állami és a privátszektor mellé kell egy harmadik: a civil szektor, az aktív polgárok köre.
2. Olyan kapitalizmus kell, ahol a vállalkozások törvények szerint és a gyakorlatban felelősségüket, kötelezettségüket minden érintett felé vállalják.
3. Jelentős jövedelemtranszfer kell, hogy mindenki alapigénye kielégítésre kerüljön.
A rendszer legyen szubszidiáris, a gazdasági élet egyes aspektusai globális szinten szabályzandók (pl. párizsi klímaegyezmény), több nagyrégió-szinten (európai Green Deal) és a maradék nemzeti, tartományi és település szintjén. Az állami eszközök elosztását is újra kell szervezni. Jusson jelentősen több pénz globális és regionális szinten. A nemzetközi adóparadicsomokat föl kell számolnunk és meg kell adóztatni a digitális gazdaságot, hogy elegendő közpénz legyen a fordulathoz. Nem jogos és nem vállalható, hogy egy Jeffrey Bezos (Amazon) 161 mrd dollár magánvagyonnal rendelkezzen. Az EU globális szinten akkor halad a kívánt vízió felé, ha olyan közismert problémákat tűz napirendjére, melyeknek szupranacionális, pénzügyi és biztonságpolitikai relevanciája van. Európa esélye, hogy diplomáciával, de főleg együttműködéssel Kínával, Afrikával és más régiókkal a közös jövőt építse.
Az USA most letér erről az útról. Ennek az országnak a gondolkodásmódja – ahogy polgárai egy részének is – egy globális hegemónia foglya, mely rendkívüli egyenlőtlenségű és tarthatatlan gazdasági modellen alapszik. Az emberiség geopolitikai kihívás előtt áll. Átválthat egy multipoláris világra, melynél az együttműködés az út, nem a hidegháború, káros konkurenciaharc és a hit, hogy akié a hatalom, az mindent megtehet.
7. CLAUDIA KEMFERT, diw Berlin
Ne „csak-így-tovább”!
„Kalapács és tánc” a módszer, amivel a covid-19 ellen küzdünk. A kalapács a konzekvens zárlat, hogy a fertőzésszámokat gyorsan csökkentsük. A tánc a társadalmi élet lassú újranyitása, a gazdaságnak pedig lendületes keringő. Ez lehetne a nyugati gazdasági transzformáció jelszava is.
A gazdaságban és a tudományaiban nemrég még a „csak-így-tovább”-tradicionalisták uralkodtak, szilárd hitükkel a piacszabályzó láthatatlan kézben. Ám ahogy a pandémiánál a csodálatos öngyógyító erőkbe vetett bizalom gondatlanságnak bizonyult, a gazdaságban is a fosszilis iparban való hit életalapjainkat zúzza szét. A „csak-így-tovább” végzetes. A régi gazdaság sebei többé nem takargathatók: szociálisan igazságtalan, pusztítja a bolygót. Ám a teljes leállás, mint a vírus idején, sem lehet az élhető jövővízió - ha egyesek annak is próbálják beállítani. Videókonferenciák business-repülőutak helyett, kellemes kerékpározás több km-es autódugók helyett, kerti munka shopping helyett – mindez szépen hangzik. Ám ennek árnyoldala sokaknak: depresszív izoláció. Egy színház, koncert, ünnepség nélküli világban senki sem szeretne élni. Táncolni akarunk és képesek is vagyunk rá. Abba kell hagynunk a romboló fosszilis pogót (ugráló rúd) és végre ökologikus tangóba kell kezdenünk – összhangban a természettel.
A mai gazdasági rendszer átépítendő úgy, hogy immunissá váljunk a kapzsiság és a pazarlás vírusaira, valamint az általuk okozott betegségek ellen. A probléma a fosszilis gazdaság elsőbbsége, amely a humanizmus összes ideáljától eltávolodott. A gyönkék, a környezet és a klíma kárán egyeseknél óriási nyereségek halmozódnak föl. A számlát a jövő generációk kapják. A fosszilis világ lockdown-ja napirenden. A következő 10 év alatt nem föltétlen nagy kalapáccsal, de sok kis ütéssel el kell érnünk: az atomenergiából való kiszállást, a fracking és minden olaj és gázföltárás leállítását (??), a következetes szén-kiszállást. Olyan gazdaság kell, amely betartja a planetáris határokat és a népesség (nem a pénz!) szaporulatot, valamint a népegészséget tartja fókuszban.
Három stratégiát kell kombinálnunk: hatékonyságot, tehát a lehető legkisebb forrásfogyasztással célba érni, elégedettséget – tehát a fogyasztástudatot, mely számol a következményekkel; körkörös gazdaságot, amelyet a természet olyan csodálatosan mutat meg nekünk: nincs nála hulladék, minden újrahasznosul.
Olyan gazdaság kell, amely a vállalatokat nem egymás ellen versenyezteti a lehető legnagyobb nyereségért, hanem arról gondoskodik, hogy kooperáljanak – a lehető legnagyobb közjólétért. Ekkor a Tagesschau nem a napi tőzsdeárakat mutatná, hanem a levegő tisztaságát, a megújuló energiák százalékát, a forrásfogyasztást. Elképzelhető olyan gazdasági növekedés, amely a bolygót élteti és nem rombolja. A share-holder-value-gondolkodástól egyes konszernek tapogatózva elfordulnak. Újszerű és fenntartható mérleg-eljárásokat próbálnak bevezetni. Ekkor nem a gazdasági növekedés a jólét mércéje, hanem az emberek és a környezet egészsége. Ahogy most minden tettünket epidemiológiai szempontból vizsgálunk meg, a jövőben minden gazdaságalakítást a fenntarthatóság szemüvegén ítélnénk meg.
DIE ZEIT. 2020, júl. 9.

V, W, U, L – a négy legfontosabb recesszió-szcenárió

A második negyedév úgy Németország, mint a világgazdaság számára rossz lesz. Minden indikátor komoly visszaesést mutat. Gazdasági prognózisok fölállítása soha ilyen nehéz nem volt. A pandémia alakulása komplex, az eddigi elérhető gazdasági indikátorok szűkösek, erre a válságra túl kevés a történelmi referenciapont. Az első negyedév német gazdasági visszaesése 2,2%, Olasz-, Francia- és Spanyolország esetében 7%. Kína a korai shutdown következtében 7%-ot esett vissza – ez a német autóipart is visszavetette. Ám a második negyedév lesz a legrosszabb. Az Ifo-Inst. Németországban -12%-ot vár. De mi jöhet ezután, ha Európa-szerte megkezdődnek a lazítások?

1. szcenárió: A V-recesszió

Ez egy optimista forgatókönyv. A recessziógörbe V alakú, mint 10 éve a Lehmann-válságnál. A recesszió vélhetőleg 3-4 negyedévre fog kiterjedni. A GDP Q1-Q3-mal esik vissza, esetleg Q4-gyel.

Nyár végén vagy őszre erős föllendülés jön, köszönve az állami konjunktúra-csomagnak. A kimaradt fogyasztások, befektetések és egyebek pótlásra kerülnek. A 2020-as GDP mégis negatív lesz, a történelmi adatsor V alakot kap. A gigantikus mentőcsomag ugyanakkora föllendülést hoz, mint amekkora volt a leszakadás – föltéve, ha nem következik be tömeges csőd és munkanélküliség.

Ez ellen szól, hogy a legtöbb országban a lazítás csak fokozatokban történik. Így a világgazdaság megterhelése tovább húzódik. Ráadásul nem minden régió nyit egyszerre. Ázsia és Európa nagy része pár hét alatt visszatérhet egy (új) normalitásba, de az USA a kaotikus válságkezelés miatt késhet. A termelést akadályozza a beszállítóláncok globális összefonódása. Az új normalitás kevesebb fogyasztást, utazást, stb.-t jelenthet. Néhány szakértő attól tart, hogy a nagy katasztrófa még csak most jön, ha a pandémia Dél-Amerika, Közel-Kelet és Afrika küszöbállamaira sújt le. Brazília lehet a következő epicentrum. Afrika és India részben keményen állja a sarat, bár nagy regionális különbségekkel és lecsúszási kockázatokkal.

2. szcenárió: W-recesszió

Egy közbenső változat, mely W vagy a gyökjel alakját veszi föl (Douple Dip). Igen gyors kilábalás után stagnálás és újboli visszaesés, pl. azért, mert a járvány ismét fölerősödik és ez újboli shutdown-t kényszerít ki. Ezért fontos, hogy a mostani zárlat virológiai szupresszív stratégiája igazán jól hasson és a föllazítás ne történjen kapkodva. A jelenlegi shutdown telitalálat kell, hogy legyen.

3. szcenárió: U-recesszió

Ebben az esetben hosszan tartó válságra kell számítani, mielőtt a lassú erősödés jön, csak 2021-ben. A görbe U alakú. Az okok sokfélék: elsősorban a járvány hosszan tartó megterhelései. Másik ok: gazdasági rendszerproblémák, melyek időeltéréssel, a zárlat-sokk kései következményeként jelentkeznek. Pl. azért, mert a mentőcsomag nem a kívánt módon hat. Ez a recesszió önerősítő erőit sarkallja, egy spirált lefelé. Cégek sorban fuccsolnak be, egyre több embert bocsátanak el, ezáltal csökken a fogyasztás, újabb ágazatok kerülnek válságba, újabb elbocsátások következnek és így tovább. Különösen az USÁban, ahol hiányoznak a szociális hálók, fenyegetnek drámai, sosem látott tömeges elbocsátások. Ám ugyanez a veszély Olasz-, Spanyol- és Franciaországban is, nem utolsó sorban a kieső turizmus miatt ezen a nyáron. Mindez gyorsan a pénzágazat túlterheléséhez, új bankválsághoz vezet, ha pl. tömeges fizetés- és törlesztésképtelenség lép föl.

Jöhet új államadósság-krízis is. A mentőcsomag miatt az államadósságok megugranak. Középtávon egy elkülönült krízis lehet, mely a gazdasági pangást meghosszabbítja. A Lehman-válságkor hasonló történt: amikor állami eszközökkel mentették a bankszektort, 2009 után jött a 2010-es euró-krízis. Természetesen most is spekuláció indul az euró körül, amikor az olasz gazdaság szorul megmentésre és ott az államadósság elviselhetetlenné válik. Adósság-snitt jöhet, ahogy azt a neves gazdaságtörténész, Harold James egy Capital-interjúban előrejelzett.

Lehetséges, hogy ilyen rendszerválság-következmények nem Európában, hanem inkább másutt fenyegetnek, pl. a sebezhető küszöbállamokban. Sok ilyen törékeny vonal rajzolódik ki. Sok ország idegen pénznemben adósodott el, ami már most óriási probléma számukra. Ez vezetett 1998-ban az Azsia-válsághoz.Mindez megakadályozható: a járványgörbe ellaposítható a kormányok és a jegybankok helyes beavatkozásával. Ám a pénzügyi válságok gyakran nem várt irányból jönnek. A közgazdász Nassim Taleb vezette be a „Black Swan” fogalmat. Maga a korona-pandémia is egy ilyen fekete hattyú. Az ezt követő későbbi pénzügyi válság is ezt a mintát követheti.

Itt még Kínát is jó szem előtt tartani. Lehet, hogy meglepő, de ott már rég egy óriási adósságprobléma lappang. Kínában összegyűlt egy halom romlott hitel, zombi-cég és túladósodott kommunális kormány. Némely közgazdász ezt már a koronakrízis előtt is egy óriási hógolyó-rendszerhez hasonlította, amit csak további növekedéssel lehet irányítani. Ha megáll a növekedés, az egész önmagába roskad vagy stagnálásba megy át. Kína vagy egy másik régió – a globális recesszió alaptörékenységet nyílt sebbé változtathat és egész régiókat, államokat dönthet be. Ha ez egy olyan nagy gazdasági régióval történik, mint a kínai, a recesszió sokkal drámaibb fordulatot vesz.

4. szcenárió: L-recesszió

Ez a worst-case-szcenárió lenne: évekig elhúzódó depresszió. A pandémiát nagyon hosszú ideig nem sikerül megfékezni. Ám az is elég, ha egy vagy több fontos gazdasági régió a rendszerszerű gazdasági krízisbe zuhan, pl. az USA. Vagy – ez az igazán horror – Kína hosszan parázsló adósságválsága föllobban és véget vet a 30 éves kínai növekedés-sztorinak. Kína, USA vagy Németország gazdasági teljesítménye 20%-ot zuhanhat. A gazdaságtörténész Barry Eichengreen, ahogy a közgazdász Ken Rogoff is, azt nyilatkozta a Capital-nak, rosszabb jöhet, mint 1929.

Ehhez azonban minden kedvezőtlen folyamat egyszerre kell, hogy bekövetkezzen – minden félre kell, hogy menjen. Bár ez a szcenárió komplett nem zárható ki, a legtöbb közgazdász valószínűtlennek tartja, inkább egy V vagy U kimentelt prognosztizál. Sok kormány gyorsan és óriási mentőcsomaggal reagált, a jegybankok dogmákat félretolva cselekednek és végül is a válság nem magából a gazdasági rendszerből jön. Ha a terhelő faktor korona-pandémia visszaszorul, a talpraállás gyorsan történik.

Példa nélküli válság

Hogy a gazdaság melyik irányt veszi, melyik szcenárió valósul meg – most még nem lehet megmondani (jún.7.). Történelmileg precedens nélküli helyzettel van dolgunk: ez a válság nem magából a rendszerből indult ki, mint 1929, az olajkrízis vagy a Lehman-válság. A kiváltó ok nem háború, hanem egy újszerű pandémia, az óriásmértékű globális összefonódások idején. A prognózishoz hiányoznak a történelmi referenciapontok és nincs elegendő terhelő aktuális adat sem.

A gazdaság alakulását főleg 3 faktor fogja a következő hónapokban meghatározni:

1. A pandémia további lefolyása

Milyen gyorsan fékezi meg az orvostudomány? Milyen iramban történnek a lazítások? Jön-e egy második hullám (vagy több kicsi hullám)? Mikor lesz védőoltás?

Ha egybevetjük a különböző szcenáriókat (McKinsey, szakértő tanács, ifo-intézet, ifw-Kiel) a recesszió-szcenáriók nagyban a zárlat hosszúságától függnek. A V és az U dominál. 1,5-2 hónap shutdown-nál legtöbben V-görbét jeleztek, 3 hónál hosszabbnál U-lefolyást.

2. Sikerül-e az államoknak a recessziót kordában tartani?

Megakadályozzák-e a tömeges elbocsátásokat és a fizetésképtelenséget? Itt olyan eszközök döntők, mint a kurzarbeit, vagy a kis- és közép vállalatok megtámogatása. Milyen gyorsan landolnak az azonnali segélypénzek a számlákon? A hitelezést milyen bürokratikus gátak akadályozzák? Itáliában, az USÁban vagy Angliában a kifizetések nem történtek olyan gyorsan, mint Németországban. Sok cég és munkanélküli még mindig vár a pénzre. Ez egy V-ből U-t csinálhat, ha rosszul mennek a dolgok.

3. A középtávú rendszertörések mennyire hatnak ki a pénz-szektorra és az államadósságokra?

Mit tesznek az államok ezek elhárítására? Ez speciálisan az euró-zóna égető problémája, különösen a Karlsruhe-i alkotmányvédő bíróság EZB-ítélete után.

Mindhárom esetben az államok válságkezelő menedzsmentje döntő szerepet játszik. Ebben a válságban a világ kormányaira hihetetlen felelősség hárul. És ők teljesen ismeretlen területen navigálnak...

Capital, 2020. jún. 7.

 

11 OK EGY JOBB VILÁGÉRT Kai Spriesterbach

A vírus sötét napjaiban ismét föléledt bennem a remény, hogy a világ egy jó fordulatot vesz.

1. Él bennem a remény, hogy a gyakran elégedetlen emberek Németországban belátják, hogy mi itt átkozottul jól élünk. A gyakran szidott politikusainknak csak hálásak lehetünk, hiszen ők érdekünkben minden lehetőt megtesznek. Kormányunk meglepően jól dolgozik, a helyzetet megfontoltan és következetesen kezeli. Csak meg kell nézni pl. az USÁ-t, ahol, mint az őrültek reagálnak. Egy populista, legyen az Bolsanaro vagy Johnson & Co., sem uralja a helyzetet.

2. Él bennem a remény, hogy mind belátjuk, kevesebb utazással, fogyasztással, túlkapással is jól, vagy még jobban élhetünk. Muszáj életszínvonalunkat mindig tovább emelni? Mért ne lehetnénk kissé alázatosabbak és hálásabbak azért, amink van. Az élet egyszerű dolgai is nagyon szépek lehetnek.

3. Él bennem a remény, hogy az emberek ismét összetartanak és ismét többet gondoskodnak egymásról. A testi távolság és a karantén talán segít emlékezni, hogy szociális lények vagyunk, és egyszerűen jobban érezzük magunkat, ha segítünk egymásnak. Egy közös külső ellenség már sokszor egyesítette a népet. Most a vírus az emberiség közös ellensége. Mint régi motoros, látom az egyesült emberiség utópiáját, amint szembeszáll a földöntúli támadókkal.

4. Él bennem a remény, hogy a tudományt a jövőben komolyabban vesszük. Főleg prominens tudósok, mint Christian Dorsten, gyorsan figyelmet kapnak és bizalmat keltenek a tudományban.

5. Él bennem a remény, hogy ezek a foglalkozások, főleg az ápolás terén, nagyobb elismerést kapnak. Nem szabad a vállveregetésnél maradni, VÉGRE megfelelő fizetést kell, hogy kapjanak, számuk emelkedjen és eszköztáruk is bővüljön. Remélhetőleg most mindenkinek bevillan, hogy nem a bankárok a rendszer első számú támaszai, hanem az orvosok, ápolók, laborosok, asszisztensek, gyógyszerészek, tudósok, kutatók, kiskereskedők, stb.

6. Él bennem a remény, hogy a fontos gyógyszereket ismét helyben, Európában gyártják. Nem szabad 1-2 cent/pirula költségcsökkentésért a termelést kivinni a Távol-Keletre. (Amivel a farmaóriások és menedzsereik milliárdokat kaszálnak). Most láthatjuk, hogy ez a függőség nem éri meg. Egyes gyógyszereknél már régen is szállítási problémák adódtak, ha Indiában vagy Kínában leégett a gyógyszergyár. A legrosszabb, hogy ilyenkor a betegeket drága pótszerekre állítják át, ami egészségi visszaesést okoz.

11. Él bennem a remény, hogy a helyi és fenntartható élelemtermelés megkapja elismerését. Látjuk és épp most tapasztaljuk, hogy a rövid szállítási távok decentrális szerkezettel - tehát sok kis termelő fogyasztóközelben - sokkal ellenállóbb a válságokkal és a pandémiákkal szemben. Mi történne, ha ez a monokultúrás, nitrátözönös iparosított agrárium, amit csak kőolajfüggő műtrágya-, herbicid- és peszticidtermeléssel tartanak működésben, egyszerre leállna? Ha a búza és rizstermelő országok korlátoznák exportjukat, hogy először saját lakosságukat láthassák el? Talán épp most éljük át a mezőgazdasági ipartól való elfordulást és visszatérünk a friss, jó minőségű, fenntartható és helyi élelmiszerekhez.

Sajnos, időközben épp ilyen jó érveket hallottam az mellett, hogy a járvány után is tovább fogjuk rombolni a természetet, egymást kizsákmányolni és megalázni. Erre utaló jelek:

-Aszociálisok rendelőkből és kórházakból fertőtlenítőszereket lopnak,

-bolondok, akik a figyelmeztetések ellenére korona-partikat tartanak,

-s.fejek, akik a szupermarketekben WC-papírért veszekednek,

-amcsik, akik házukat fegyverekkel látják el,

-csalók és szélhámosok, akik a válságot kihasználva hatástalan szereket adnak el,

-unokázók és házalók, akik az öregeket és a gyöngéket csapják be.

hey-uni.de, 2020.07.11. Kai Spriesterbach

 

VONJUK BE A FIATALOKAT A VÉDEKEZÉSBE! K. Weichold pszichológus, Jéna+ ZDF-illner

Bulizni, haverokkal lógni, gondtalannak lenni: mindez normális – de nem járvány idején. Tiltások segíthetnek, de az együttműködés jobb. Karina Weichold (46), pszichológus professzor a jénai Friedrich-Schiller Egyetemen. Évek óta deviáns fiatalok viselkedését vizsgálja.

Sp: Professzor asszony, ha Ön egy csapat fiatalt lát, maszk nélkül, akik fittyet hánynak minden védekezésre, mit gondol?

W: Arra, hogy várható volt. Hónapok óta be voltak zárva, elszigetelve, nem találkozhattak a barátaikkal. Az emberek ebben az életkorban individualitásuk kiélésére törekszenek. Másokkal akarnak együtt lenni és hajlamosak kockázatos viselkedésre.

Sp: Ön nem is aggódik annyira.

W: Dehogynem! Ha megnézem az aktuális fertőzésszámokat, azt látom, több fiatal fertőződik meg, mint más korú.

Sp: Tanulmányok szerint a korona-félelmek fiataloknál gyorsabban illanak el, mint más korúaknál. Hiányzik belőlük a veszélyérzet?

W: Ha az egész életet nézzük, a rizikóhajlam a fiatal felnőtt korban a legnagyobb, 18-25 év között. Ez különösen az egészségre és a szabadidőre vonatkozik.

Sp: Németországban a 18-24 éves korúaknál a legnagyobb a kockázata annak, hogy legnagyobb, hogy közlekedési balesetben haljanak meg.

W: A fiatalok vakmerőbbek, ha kortársaikkal együtt vannak. Egy kísérletben autó-szimulátorba ültetve vizsgálták, hogyan vezetnek. Alapjában véve jól vezettek, ismerték a szabályokat. Amint azonban közölték velük, hogy a másik helyiségben barátaik figyelik őket, gyorsabbak lettek, többet karamboloztak. (Nagyobb probléma: Ehhez mért kell kísérlet? Ilyen „kísérletek” tömkelege fogyasztásával, CO2-jével járul hozzá világunk tönkretételéhez! RS20VIII19).

Sp: Felnőtteknél nem így van?

W: Nem. Ők ugyanúgy vezettek. A fiatalok agya óriásit fejlődik ebben a korban. Ekkor sóvárognak a legjobban elismerésre, jutalomra. Ez határozza meg mostani viselkedésüket is, a járvány alatt.

Sp: Akkor hát hogy vegyük rá őket a távolságtartásra, maszkviselésre?

W: Először is fontosnak tartom, hogy ne bélyegezzük meg őket, mint vírus-terjesztőket. Többségük vélhetőleg betartja az előírásokat. Ehhez jön, hogy az utóbbi hónapokban főleg a kockázatos korcsoportok, az idősek voltak a figyelmeztetések fókuszában.

Sp: Ez hiba volt?

W: Legalább is a fiataloknál azt az érzést keltette, hogy ők alig érintettek a pandémiában. Így keletkezik a sérthetetlenség és a gondtalanság érzése a fiatalokban, mely ebben a korban amúgy is szembetűnő.

Sp: Akkor mi a teendő?

W: A drogkutatásból tudjuk, hogy az évekkel későbbi károsodásokra való hivatkozás semmit sem használ. A fiatalokat saját világukban kell megszólítani. Lélegeztetőgépre kötött covid-19-betegeket mutatni mit sem ér. Inkább arra figyelmeztessük őket, hogy ha könnyelműen viselkednek, az iskolát ismét bezárják. És, hogy a családjukra jelentenek veszélyt, ha a fertőzést haza viszik. Továbbá őket is be kell vonni a vírusvédelmi rendelkezések kidolgozásába.

Sp: Milyen példákra gondol?

W: Ilyen konkrét, gyakorlati példákat nem látok sehol és épp ez a probléma.

Sp: Düsseldorf csináltatott egy videót a rapper Farid Bang-gal, amelyben a távolságtartásra hív föl. Időközben azonban visszavették, mert Bang nem feddhetetlen. Jó ötlet a fiatalok idoljait bevonni?

W: Ez egy szélesebb körű prevenció része lehet, az iskola és a család mellett. A szülők még mindig a fiatalok legfontosabb támaszai, részben a barátoknál is fontosabbak.

Sp: Némely város éjszakai kijárási tilalmat rendel el, belvárosai egyes részein. Hamburgban az alkoholárusítást tervezik korlátozni. Mennyire hatékonyak az ilyen tilalmak?

W: Ez mindenesetre egy hivatalos tett. A társadalom megmondja, mit lehet és mit nem. Bizonyára lesznek, akik a tilalmakat áthágják, főleg azok, akik már a pandémia előtt is szabályokat szegtek. A többség azonban szabálykövető.

Sp: A fiatalok fejében a pandémia már a múlté?

W: Erről eddig még kevés ismeretünk van. Épp ezt vizsgáljuk. Egy nagy kutatás folyamán 700, 13 évest kérdeztünk meg arról, mennyire érzik magukat a családjuk, az iskola, a közösség által támogatottnak. Milyen problémáik, gondjaik vannak? Ez az adathalmaz aranybánya. Most megismételjük a projektet, ebben a járvány is szerepel. A végén majd meglátjuk, mennyire változtak a válaszok a pandémia során.

DER SPIEGEL, 2020. augusztus 8.

 

ZDF : Vírus, tudomány, politika – sokat tanultunk, keveset tettünk? "maybrit illner“ . 2020. augusztus 20. Illner vendégei:

Karl-Josef Laumann, Északrajna-Wesztfália egészségügyi miniszter

(Minister für Arbeit, Gesundheit und Soziales, NRW)

-Hetente 270 000 embert tesztelünk. Aki Mallorcá-ra megy, fizesse ki a tesztet. Iskolában maszkviseletet írunk elő, ahol ez lehetséges.

Ute Teichert, Orvosok Országos Szövetsége

(Bundesverband der Ärztinnen und Ärzte des Öffentlichen Gesundheitsdienstes)

-Rosszul mértük föl, a probléma most, még ősz előtt jött, a hazatérőkkel.

Malu Dreyer Ministerpräsidentin Rheinland-Pfalz

-Nem írunk elő maszkviseletet az iskolákban.

Jonas Schmidt-Chanasit, virológus

-Más Mallorcá-ra repülni és más családot látogatni Törökországban. PCR gyorsteszt ára 1-5 €.

Heidrun Elbracht, iskola-igazgató

(Schulleiterin in Gütersloh-Gesamtschule)

-Távolság nem tarható, kicsik a termeink. Kétszer nyitottunk és zártunk. Maszkviselet betartása lehetséges, de igen fárasztó és körülményes. Ebédeltessenek 480 gyereket maszkban!

 

ZÜRICH kontra BERN – Svájci víruspanoráma – Mindenki másképp csinálja/RózsaS-ökobetyár

A kanton lazít, a kormány nem. Zürich túl liberális és még a nagy (sport)rendezvények megengedését is tervezi. A Neue Zürcher Zeitung Silvia Steiner-rel, Zürich kanton kormányzójával beszélgetett.

NZZ: A kantonokat „föl kell rázni”, mondta Pascal Strupler, a Szövetségi Egészségügyi Hivatal (Bundesamt für Gesundheit, BAG) igazgatója. Ez főleg Zürich-nek szólt. Önt föl kell rázni, Steiner asszony?

S: Strupler urat megnyugtathatom, ez nem szükséges. Felelősségünket nagyon komolyan vesszük.

NZZ: Tehát Bern kritikáját visszautasítják, miszerint a kanton túl keveset tesz a pandémia megfékezésére?

S: Azt értem, hogy az enyhén emelkedő fertőzésszámok aggasztók. Mi is aggódunk. De ott kell beavatkoznunk, ahol a legnagyobb hatást érjük el. Mi a Zürich-i problémákhoz közelebb állunk, mint Bern. Mi tudjuk a legjobban, itt mire hogyan reagáljunk. Helyes, hogy a válság ebben a szakaszában a kantonok ismét több szabályzási kompetenciát kaptak. Ezt mindig is követeltük.

NZZ: Értsük úgy, hogy Önnek nincs szüksége Bern jótanácsaira?

S: Helyes, hogy a Bund töretlenül figyelmeztet arra, hogy a krízisnek korántsincs vége. Én is látom már pár hete, hogy az emberek a vírusveszélyt bizonyos gondatlansággal kezelik. Ezt nem hagyhatjuk. A távolságtartást és a higiénés szabályokat továbbra is be kell tartani. Ha a Bund föl akarja rázni a lakosságot, megértem.

NZZ: A BAG-igazgató azonban nemcsak a polgárokra gondol, hanem az urbánus kantonokra is, mint Genf és Zürich.

S: Biztosíthatom, hogy rajta vagyunk a problémán. Folyamatosan figyeljük és elemezzük a helyzetet, majd mérlegelünk. Erre állítottuk föl a különleges stábunkat, amelyben minden direkció, a községek elnökeinek szövetsége, valamint Zürich és Winterthur képviselve van. Eddig csupán kevés ún. super-spreader-event-ünk volt, amikor több személy fertőződött. Emiatt egész ágazatokat vagy a teljes népességet további rendelkezésekkel büntetni, momentán nem tartjuk célravezetőnek. Intézkedéseink hatékonyságát folyton figyeljük, de a lakosság elfogadó készsége is fontos.

NZZ: A Bund pl. a boltokban előírná a kötelező maszkviselést, a klubokban 100 főre korlátozná a vendégszámokat. Önök ez ellen mért zárkóznak el?

S: Elvileg erről is beszélhetünk. Erre az opcióra is gondolunk, mindig újra megvizsgáljuk. Ám a mai szakaszban nem tartjuk megfelelőnek. Ehelyett a teljes végrehajtást (Vollzug?) szorgalmazzuk, továbbá pl. a jó contact tracing-ot. Fölkészültségünk napi 100 új fertőzéssel elbír. Ezen felül az éttermeket és klubokat is ellenőrizzük. Kockázatos országokból hazatérő utazókat a repülőtéren megvizsgáljuk.

NZZ: Ezzel bosszantották föl a Szövetséget. Jogilag kifogásolja, hogy az utaslistákat sajátkezűleg a légi társaságoktól szerzik be.

S: Erről a Bund-dal beszélünk. Álláspontunk, hogy jogilag helyesen jártunk el. A Szövetség megbízott bennünket a karanténok végrehajtásával. Most ezt tesszük. A Bund szúrópróbái a hazatérőknél számunkra nem elegendőek.Teljeskörű ellenőrzést akarunk. Ez a kezdődő iskolaévre tekintettel annál fontosabb.

NZZ: Ön több ellenőrzést és végrehajtást akar, kevesebb általános tilalmat és korlátozást. Más városkantonokkal szemben Zürich liberális vonalat követ. Genf a keményebb BAG-irányt választja.

S: A párhuzam sántít. Zürich-ben kevesebb a fertőzés. Genf egy határkanton, Franciaországgal körülvéve, ezért ott a helyzet nehezebben kezelhető. Mi tiszta városkanton vagyunk, nagy regionális különbségekkel. A vidéki szőlőterületeken alig van fertőzés, az agglomerációban és a városokban annál több. Nem szeretnék fűnyíróelvet alkalmazni. Hiszem, hogy eljárásmódunkkal több embert tartunk biztonságban, mint ha korlátoznánk és előírnánk. Persze, ehhez föltétel, hogy a Zürich-iek belátással és értelemmel együttműködjenek. Ezen felül a helyzet változásait is figyelembe kell vennünk.

NZZ: A közösségi közlekedésben sokáig hiába apelláltak az értelemre.

S: A tömegközlekedés maszkproblémája kivételes eset. A Bund a maszkot kötelezően előírta, ám lokálisan nem foganatosíthattuk, az ellenállás miatt. A boltokban viszont az emberek nekem elég fegyelmezetteknek tűnnek, ez persze szubjektív.

NZZ: Döntéseiket valójában milyen adatok alapján hozzák? A BAG számai kissé bizonytalannak tűnnek.

S: A gócpontok tekintetében tényleg sokszor csak tapogatózunk. Nálunk is hiányoznak a megbízható adatok. „Nem tudjuk.” - hallom gyakran szakértőinktől. Egy ideig becslésekre kell támaszkodnunk. Abból indulunk ki, hogy a legtöbb fertőzés családi körökben történik, ami nem meglepő.

NZZ: A klubok kevésbé veszélyesek, mint kezdetben vélték. Lát ön játékteret ezeknél lazításra?

S: A kezdeti nehézségek után a klubok és éttermek jól betartják a az érvényes előírásokat. Voltak visszásságok, de az ágazat éber. Tudják, mi forog kockán. Ezért további szigorítások kontraproduktívak lennének. A klubokat ellenőrizzük, de ha bezárjuk, az emberek privát ünnepségeket tartanak, ahol nem ellenőrizhetünk. Ám tekintettel a lassan emelkedő fertőzésszámokra, további lazításokat túl korainak tartok. Akkor is, ha ezen üzemek gazdasági helyzetét nagyon komolyan veszem. Sok munkahelyről van szó. Ezt nem szabad a tiszta értékmérlegelésnél elfelejteni.

NZZ: Ugyanez a helyzet a rendezvényszervezőknél, ahol most minden leállt. A Bund korábbi Mr. Coronája, Daniel Koch, azt javasolta, csütörtökönként lehetne többet megengedni.

S: Momentán nem számolunk azzal, hogy a Szövetség engedélyezi a nagyrendezvényeket. Ezt én személyesen sajnálom. Azoknál a rendezvényeknél, ahol foglalt ülőhelyek vannak, jó védőkoncepciókat lehetne kidolgozni.

NZZ: Ezt miért nem kérik a Bund-tól?

S: Kérjük. A megfelelő kívánságok beadva, különösen a nagyobb sporteseményekre.

NZZ: Ön egy ütőképes vezetés képét mutatja. Ám többször hallani lehetett, hogy az utóbbi hónapokban a grémiumban nyugtalanság tört felszínre. Biztos kézben tartja Ön az irányítást?

S: Mint elnöknek, nincs diktatórikus posztom. Nem adhatok ki direktívákat, erre nincs is fölhatalmazásom. A moderálás, az ülések vezetése tartozik rám és olyan határozatok meghozása, amit mindenki aláír.

NZZ: Kívülről nézve nem fut minden ilyen harmonikusan.

S: Úgy vélem, harmóniára nincs is jogunk. Épp egy válságban ez nem lehet cél. Az a föladatunk, hogy meggyőződésünket, szaktudásunkat bevigyük és a különböző életterületek – egészségügy, gazdaság, oktatás – érdekeit napirendre tegyük. És ekkor szabad a vita. Ez a folyamat sokszor zátonyra fut, de végérvényes eredményeket kell produkálnunk, melyek Zürich kanton számára előnyösek.

NZZ: Az egészségügyi igazgató, Natalie Rickli, nyilvánosan bírálta, hogy a kormányzó tanács a kötelező maszkviseletet a közközlekedésben nem írja elő. A jogigazgató, Jaqueline Fehr, blogjában szinten többször ellentmond. Nem kellene a kormányzótanácsnak kifelé egységes nézetet képviselni?

S: Úgy hiszem, egy olyan rendszerben, ahol a végrehajtás egész különböző pártok képviselőiből áll, számolnunk kell azzal, hogy a kommunikáció módja és stílusa különböző. Ezt nem látom olyan problematikusnak, de már nyilvánossá tettem, hogy ezt a nyilatkozatot nem tartom szerencsésnek. Végülis a kormányzó tanács dönt. Vastörvény, hogy ha alul maradunk, nem kürtöljük világgá. Hogy egy döntéssel valaki nem ért egyet, ez benne van a pakliban.

NZZ: Több kantontanács kritizálta a kormányzó tanács teljesítményét, pl. a tervezetlenséget. Önt ez hogy érintette?

S: Sehogy. Csak megerősített a véleményemben, miszerint a kormány és a parlament összjátéka válságban nem egyszerű. Nem sikerül mindig ugyanarra az információszintre jutni. A helyzet folyton változik, ezért tárgyalásunk és véleményünk is gyakran változik. Ezt a kormányzótanácsnak nem egyszerű követni.

NZZ: A parlament nemcsak azt kifogásolta, hogy a döntések elégtelenek, hanem részben azt is, hogy hiányzik a határozott irányvonal. A kormányzó tanács először a ZVV-éjszakai hálózatot (Zürcher Verkehrsverbund – közlekedési szövetség) ismét működtetni akarta, aztán mégsem. Ez most „trial and error?”

S: Ha a helyzet nem tiszta, ez elkerülhetetlen. Az éji hálózatot először lazítani akartuk, de megváltozott az epidemiológiai helyzet. Miután az embereknek azt prédikáltuk, fogják vissza a bulizást, ellentmondás lett volna egy időben ehhez biztosítani az infrastruktúrát.

NZZ: Az iskolák körül is vita támadt, mi legyen a helyes stratégia. Egy hét múlva vége a nyári szünetnek. Ugyanolyan vihar lesz, mint a nyár elején?

S: Szerintem nem is volt annyira viharos.

NZZ: A nyilvános viták eléggé turbulensek voltak.

S: Ez az emberek aggodalma gyerekeikért, érthető. Az iskolákban bízni lehet és jó úton vannak. Segítünk a védőtervek kidolgozásában. Erről kedden többet tudunk majd mondani.

NZZ: Nem árulna el már most valamit?

S: Talán ennyit: Ismét teljes oktatás lesz mindenkinek.

NZZ: Tehát nem félosztályos tanítás többé. Ez amúgy sem jött be mindenkinek.

S: Épp azok a körök, amelyek utána kritizáltak, előtte kértek több eszközt a távoktatásra, ahol gyerekek voltak hátrányban. Meg is kapták. Igen jó visszajelzéseket kaptam az iskolákból, mert a lockdown után a diákok ismét jól folytathatták a tanulást.

NZZ: Sok német tagállamban a diákok számára is kötelező a maszk. Ez Zürich-ben is napirenden van?

S: Jövő héten adjuk közre, milyen lesz az első tanítási nap. Ahol a távolság nem tartható, pl. laborokban, nyilván a maszkot előírjuk - erre az iskolák is számítanak.

NZZ: Némelyek szerint a Bund, nemcsak az iskolákban, ismét több kompetenciát kell, hogy kapjon. Nem ütközik a föderalizmus határaiba?

S: Most sokan a követelik a több centralizmust. Ez nem felel meg sem tradíciónknak, sem adottságainknak. Appenzell Ausserrhoden-ben hónapok óta nem volt fertőzés. Értelme van, ha a kantonok különféle intézkedéseket léptethetnek életbe. Hogy a 26 kanton mindegyike helyzetmegítélést fogalmazhat meg, ez Svájc erőssége. Nem lehet a Szövetség mindig illetékes, mert a helyi adottságokat nem ismerheti.

NZZ: Hű, ez szép föderalista reklámszólam!

S: Mért ne? Idén augusztus elseje elmaradt, most pótolhatom!

Neue Zürcher Zeitung, 2020. aug. 8.

 

A GLOBALIZÁCIÓ NEM ÁLL LE - EGYENLŐTLENEBB VILÁG JÖN

tagesspiegel és Rainer Hank, FAZ (Frankfurter Allgemeine Zeitung)

Kivasalja a vírus a világot és szegényebb lesz a gazdag, gazdagabb a szegény?

A járványok minden vész között a "legszociálisabbak"? Gyakran halljuk, a járvány sosem csak egyeseket, hanem egész társadalmakat érint. Ebből levezethető, hogy minden embernek egyaránt joga van segítségre, a vírus nem nézi, ki a gazdag, ki a szegény. Ezt az antidiszkrimináló nézetet azonban "szociálisnak" nevezni szerencsétlen túlzás, különösen ha a "szolidáris" és a "közhasznú" asszociációja is követi. Mert bár maga a vírus nem diszkriminál, teszi ezt a gazdasági sokk, amit a pandémia kivált. A kérdés az, a járvány utáni világ egyenlőbb vagy még egyenlőtlenebb lesz-e?

Walter Scheidel (Uni Stanford) történész szerint a vírus egalizálja a világot. Könyvében (The Great Leveller) kimutatja, hogy békeidőben az egyenlőtlenség nagyobb, míg a vészes idők egy jó hozománya a jövedelemkülönbségek zsugorodása. "Vészes idők": ezek a nagy háborúk, forradalmak, drámai államcsődök, világjárványok. Ekkor a gazdagok vagyona megsemmisül és az alsóbb rétegek több pénzhet jutnak, mert - hangozzék bár cinikusnak - a katasztrófák után kevesebb ember versenyez a munkahelyekért. A munkaerőkínálat szűkösebb, de nő a kereslet az újjáépítés ideiben. Ez főleg 100 év előttre érvényes, amikor az I. világháború és a spanyol nátha hatásai összeadódtak.

Most a vírus egyenlőbbé tesz? Inkább ellenkezőleg! A szegények fognak jobban szenvedni. A részvényesek egy rövid sokk után ismét örülhetnek, bankbetétjeik gyorsan visszakapaszkodnak a járvány előtti szintre. Attól nem kell tartani, hogy az államadósságok miatt a milliárdosok vagyonukból veszítenek. Inkább infláció fenyeget, ami a szegényeket károsítja a legjobban. Már most nő a munkanélküliség világszerte, különösen a képzetlenek veszítik el munkájukat. A vírust gyakran a gazdag városokból vitték át a szegény országokba. A gazdag olajállamok lockdown-ja miatt vándormunkások százezrei kényszerültek vissza Indiába, Bangladesbe, Indonéziába - és vitték magukkal a vírust. Ezt nem lehet szociálisnak nevezni.

Milyen elosztási hatása van a vírusnak a gazdag országokban? A GDP esése és a munkanélküliség növekedése meglehetősen absztrakt. Hogyan képzeljük el a 10%-os gazdasági visszaesést, melyek a statisztikusok a 2. negyedévre Németországban kiszámoltak?

A Harvard-közgazdász, Raj Chetti csapatával érdekes fogyasztó-kutatást tett közzé. Kimutatta, hogy a kieső gazdasági aktivitás főleg a visszaeső fogyasztásra vezethető vissza. Ezt kevésbé a vásárlóerő meggyöngülése okozza, hanem a koronavírus által elzárt kínálat, főleg a személyre szabott szolgáltatásoknál: szállodák, éttermek, butikok, utazási irodák, óceánjárók leálltak, ahogy azt a vizsgált kreditkártyák mutatják. Van azonban egy súlyos különbség: a gazdagok fogyasztása az USÁ-ban sokkal inkább esett, mint a szegényeké, úgy arányában, mint abszolút (gazdagok -31%, 3,1 mrd $; szegények -23%, 1 mrd $).

A válság főleg az alacsonybér-országokat sújtja

Mi köze ennek az egyenlőtlenséghez? Ott, ahol a gazdagok korábban sok pénzt leadtak (drága szállodák, éttermek, butikok), jelentősen nőtt a munkanélküliség. Így megy ez a munkamegosztásos társadalmakban, ahol az egyik rá van utalva a másikra. Az Upper East vagy a Westside Manhattan szállodai és éttermi alkalmazottai közül sokan elveszítették munkájukat. New York alacsony keresetű munkásainak 70%-a lett munkanélküli, míg Bronx-ban sokkal kevesebben. Azt lehetne mondani, itt a "trickle down"-elmélet igazolódott be: a szegények a gazdagokra vannak ráutalva. Ha a gazdagok nem költhetnek, ettől főleg a szegények szenvednek. ("Adjon úgy is, ha nem kérem", a gazdagok pénze a kizsákmányolásból és a környezetrombolásból ered.RS20IX29).

További jel arra, hogy a vírus egyenlőtlenséget gerjeszt, a képzések igénybe vétele. Chetti a matematikai app-ok elterjedését vizsgálta meg. A teljes leállás alatt a kollegisták mindenütt keveset foglalkoztak számtannal. A lazításkor azonban a polgári osztály egyetemistái kezdtek ismét matekozni, míg a szegény rétegek gyerekei csak jóval később. Ez egyezik a német ifo-intézet eredményeivel, amikor nem-diplomás szülők gyerekei és az alacsonyteljesítményű diákok a krízis alatt ritkán kaptak tanítási segítséget. Kérdés, ez a lemaradás a járvány után eltűnik-e? Kétséges, mivel az oktatás-hiátus korábban is hosszútávú hátrányokat hagyott maga után.

A munkavilág változása is negatív hatású lehet, hisz pl. Frankfurt jól fizetett bankárjai és ügyvédei most odahaza dolgoznak és nem látogatják a drága éttermeket. És ha a migránsok és vándormunkások virológiai veszélyt hoznak (lásd Tönnies), a vágóhidak a jövőben inkább az olcsóbb automatizálást és robotokat választják. A minimálbér minapi emelése, a fékezett globalizációval és a munkaerőkínálat csökkenésével kísérve, ezt a trendet csak erősíti.

faz.de 2020. 08. 09.

KI A ZSIDÓ, ARAB, UJGUR?

Társaságban valaki ezt mondta: Én zsidó vagyok. Fölkaptam a fejem: Úgy , ahogy Franz Liszt vagy Nicolas Sarkozy - magyar?

Alig tudtak összegyűlni a zsidó képviselők Merkel fogadására. (2015. márc. OPeBaSzö). „Sokszor szembemegy (Slomo rabbi) a teljes magyar zsidóközösséggel” (Mancs, 2018. 09. 27). A Sorsok Háza körüli huzavona is mutatja, hogy inkább magyarok, mint zsidók.A rendszerváltás óta egyszerre divat lett zsidónak lenni. Mert ez előnyökkel járt? Úgy vélem, identitásunkat nem elsősorban származásunk, hanem gyakorolt anyanyelvünk, kultúránk, élőhelyünk adja meg. („Tudom, ki vagyok: ezek a szüleim, ez a családom, ez az anyanyelvem, ez a szülőhelyem, ez a kultúrám.”) Többször elnémult egy mélymagyar, mikor rákérdeztem: No, hát akkor mutass egy feketelaki legényes figurát! Liszt hiába mondta magáról, hogy magyar, tetszett volna neki megtanulni magyarul. Hogy valami itt nem stimmel, az Index is kérdezi: Mennyire zsidók a zsidók? („Ilyenek a zsidók” Index, 2018.06.30.) Ha a szigorú definíciót alkalmazom, a 160 000 itteni zsidók száma (Kovács András fölmérése, CEU, 2017) igencsak megcsappan. Az mondhatja magáról, hogy zsidó, aki héberül ír-olvas, teljesen otthonos a zsidó kultúrában, ha nem is mint gyakorló zsidóhitű, de kiismeri magát a zsidó hagyományokban, ahogy egy „magyar” a keresztény kultúrában, egy arab a muszlim hagyományokban. Zsidók és zsidóság Magyarországon 2017-ben fölmérés szerint a zsidó identitás megerősödött, többen ápolják a hagyományt. 18% erős zsidóérzésű, minden harmadiknak „nem jelent sokat”, 25% pedig „szimbolikus tradícióőrző”. Ezek szerint „igazi zsidó” alig lehet több 30 000 -nél, ha egyáltalán van értelme számolni. Aki rákattint a Wikipédia „Híres magyar származású személyek listájára”, igencsak meglepődik: M i n d zsidó származású. Trianon területi veszteségénél nagyobb az emberi: az ország elit polgársága nagy része került külföldre. Őket leválasztották, de az 500 000 állampolgárt az akkori kormány küldött a halálba – köztük hány tehetségest, „híres magyart”, aki ma fönn lenne a Wikipédián? Ezzel a fél millió emberrel az ország máig nem számolt el. Az internet korában gyerekeink inkább európaiak vagy kozmopoliták, mint magyarok. Identitásunkhoz nem elég a származás, ezért magunknak is keményen meg kell dolgoznunk. Attól meg isten óvjon, hogy semmilyenek sem legyünk, mert akkor megtudjuk „Wo der Hund begraben ist” (ahol a kutya el van ásva).

HOGYAN TETTÜK MAGUNKAT FÖLÖSLEGESSÉ – H. U. Gumbrecht, Stanford

Hans Ulrich Gumbrecht, az irodalomtudományok professzora, friss könyve a Brüchige Gegenwart (Törékeny jelen): Reflexionen und Reaktionen”, 2019. Írása az entellektüelek és a viták zátonyra futásáról szól.

Kimagasló idő lehetett volna. A járvány szabadidő-fölöslege éhes piacot teremthetett volna véleményformáló hangoknak. És tényleg: az olvasók sóvárogtak reflexiókra és orientációkra. Ám 250 év után, amióta mindenki számára megnyílt egy fórum, mi, értelmiségiek, soha nem néztünk ki ilyen szánalmasnak, mint most 2020 nyarán. A publikum éhsége aztán agresszív unalomba csapott át – legalábbis a két klasszikus entellektüel-kontinensen, Európában és Amerikában. Ezen, a növekvő bizonytalanságok tavaszán, némelyek közülünk aztán utoljára, bevált reflexszel konteókat dobtak be, miszerint a vírus politikai termék.

Tautológia, erény és etika

Mikor az első fulladásos halálok hírei megjöttek, a publikum pánikkal reagált. Mi, entellektüelek, a szociális távolság és a maszk-kötelezettség erkölcsi támogatását választottuk. Ezt követte a korona-szenzitív kormányok tartós dicsérete (Európa, Kanada), vagy épp a korona-tagadók elítélése (USA, Brazília).

New York és Los Angeles között George Floyd meggyilkolása forró nyarat hozott. Ám az US egyetemi értelmiségi, részvétel helyett, egy véleményterror-rendszert vezetett be. Ahogy a jakobinusok 1792-1794 között, most is emlékműveket döntögetnek, épületeket neveznek át, kollégákat taszítanak és rúgnak ki. Azokat, akik nem csatlakoznak az uralkodó erényekhez, mint az az MIT-teológus, aki Floyd priuszait követelte halála körülményei vizsgálatába bevonni. Közben a barátságos-imperatív szlogen, a „Black Lives Matter” világszerte rezonanciára lelt, amit mi folyvást megújítunk és kiszolgálunk, mintha tényleg egy kirobbanó rasszizmus fenyegetné globális együttélésünket.

Az értelmiség vitái rég tautológikussá váltak. Merev komolysággal csupán azt ismételgetik, ami már rég amúgy is harmonikus többségvéleményként rögzült: A tömegek kormányokat emelnek vagy döntenek és az egyedüli erényigazságok a fizetett balos akadémiai gondolkodók tollaiból születnek. (Ugyanazok mondják el mindig ugyanazt ugyanazoknak.RS20VIII29). Továbbá, hogy mi, kemény antirasszisták, minden kisebbségnek minden jót kívánunk. Mindennek utánanézünk, rendben van-e, jó lelkiismerettel kommentelünk, ami az „etikus” jelző inflációjához vezet. Ezt az értelmiségi varázsszót eddig saját szilárd véleményünk ellenállhatatlan fölényének megerősítésére használtuk – ma már politikusainkat fényezzük vele. Ez stréberségként hat, vagy papi prédikációként, amikor önálló gondolkodás helyett a lelkész az egyház dogmáit visszhangozza.

Három értelmiségi típus

Ezt a száraz szöveget hadd fűszerezzem néhány híresség kritikus közhelyeivel:

-Előszeretettel túlbecsüljük magunkat (Bertrand Russel).

-Szívesen maradunk funkció nélkül (Roland Barthes).

-Az előkelő társaság bohócaivá váltunk (Ralf Dahrendorf).

De vajon ki szeretne – kivéve néhány értelmiségit – ilyen rendszerspecifikus köldöknézést megszívleltetni, teljesen eltekintve az állítólagos feladatunkról és szociális felelősségünkről szóló vitáktól?

Végső ideje összegezni.

Mielőtt ezt tennénk, válaszoljuk meg az utolsó kérdést:

Hogyan és miért épp most van történelmi vége a XVIII. században keletkezett értelmiség-intézménynek?

Három szereptípust láthatunk, három kései funkcióval és egyedi történettel.

Első a progresszív fölvilágosító hagyománya. 1765-ben az „Encyclopédie” a kialakuló nyilvánosság szószólóit úgy jellemzi, mint elemző gondolkodás specialistái, akik önmagukat nem, mint a társadalom számkivetettjeit fogják föl, hanem az élen menetelő fáklyavivő kortársakként. Ebből nőtt aztán ki a marxista Lukács György és Antonio Gramsci által definiált ún. „szerves entellektüel”. Ezek utat akartak mutatni különböző szociális osztályoknak egy igazságosabb társadalomba.

A második szerep a forradalomra fölhívók szerepe, élükön Karl Marx-szal. Ő a Hegel-től átvett igazságigényt sajátosan kombinálta a mindenkori társadalmi-politikai uralom megdöntésével. Ez a konvergencia szolgált később a kibékíthetetlen „kritikus gondolkodó” gesztusának indoklására, akit Theodor W. Adorno testesített meg.

És végül harmadikként lépett föl a színpadra az értelmiségi ügyvéd, aki a gyöngék és szegények nevében beszélt. Először 1899-ben Emile Zola Dreyfus melletti nyilvános kiállásakor került az „entellektüel” mai értelmű használatba. A fogalom kezdetben csak az individuális, „Unterprivilegierte” rétegek védelmében történt akciókra vonatkozott. Ezt később, a XX. sz. közepén, Jean-Paul Sartre az elkötelezettséghez kötötte.

Hogy ez a három típus egyszerre vált elavulttá, a társadalmi szerkezetváltozás hullámaival függ össze. Ezt a komplex jelenséget eddig még a szociológusok sem merték leírni. Mindenesetre a jóléti állam, legalábbis Európában, egy olyan fokot ért el, ahol már az osztályok és csoportok nem igényelnek „organikus entellektüeleket”, mint érdekvédőket. Az elit intézmények egyetemei igazságkeresése ezer féle szakképzés normálszakaszaira oszlott. Ezeknek struktúrája minden diskurzusra hangtompítóként hat, profétikus felhanggal. A kritikus szcéna sztárjai már évtizedek óta kimaradnak. Nem cenzúra áldozatai, hanem régi pátoszukat tragikomikusan elnyomják a konkrét kihívások által beindított soronlévő munkák.

És az öröm hol marad?

Ebben az értelemben, a korábban az értelmiségek által istápolt kisebbségek tiltakozásaikat saját hangjuk erősítésére használják. Ők többé nem ügyvédekre, hanem közvetlen tapasztalatú, gyakorlatias gondolkodókra vannak rászorulva.

Ehhez jön a jogtanár, Richard Posner, már évekkel ezelőtti figyelmeztetése az elektronikus kommunikáció által végtelenül fölszaporított közbeszédek számáról - párhuzamosan a rohamos kutatásszakosodás növekedésével. E kettővel magyarázható az értelmiségi termékek jelentős minőségromlása, melyeket a találó megoldó-kompetenciájú jövőben amúgy is aligha fogják hiányolni.

És mi lesz a feuilleton-jainkkal, ha mi, értelmiségiek és türelmes megbízóink kapitulálnak? A nyilvánosság ezen életterületét is etikai igényeink becsvágyával tűzdeltük tele és hervasztottuk el.

Csak egy figyelemreméltó kivétel jut eszembe: 2009-ben Peter Sloterdijk ötlete a szociáldemokrata állam adóreformjához. A gazdagok mentesüljenek minden adótól, mert adományozó hajlamuk így ösztönözhető a legjobban és az államhoz való viszonyuk antagonizmusától is megszabadulnak. Több héten át politikusok és balos értelmiségiek úgy reagáltak a kezdeményezésre, mintha a törvény már alá is lett volna írva, holott eközben csupán az intellektuális kommunikáció pólusváltása játszódott le. A bejáródott etikus komolyság váltott a jókedv és a szórakoztató imagináció hangjára, mely látóhatárokat nyit és nem zár. A „Mi lenne, ha” hangra, amely tiltásokat nem ismer.

A gondolkodás összetettsége ilyen fokozása a „kockázatos gondolkodás”, „liberter” vagy „contrarian” neveket kapta. Mindenesetre egy szellemi stílus, amely a derültség és a jókedv effektjei nélkül nem is működne. Aki ezt a stílust intellektuálisnak találja, sajnálhatja kimúlását. Vagy fogadjon egy új kezdetre, amely az etikai komolyságot a lelkészeknek és a politikusoknak engedi át.

/Az értelmiségi munka megvetendő. RS, 2008, 121 levél/.

Neue Zürcher Zeitung, 2020. augusztus 10.

 

MÍG TÖMEG LESZ, VÍRUS LESZ – RózsaS

A Köln 2020 jövőszcenárió 30 éves:

-A sűrítettséget föloldani

-Ökológiai egyenjogúság

-Nincs turizmus, utazás –

éljen meg mindenki a körzetben és a körzetből!

-Megszűnnek a betegségek, mert a kétkezi munka jó erőben tart

-Ne múljék el nap ének és tánc nélkül!

A 33 kockázati tényező (1998) 27. pontja: fölriasztott vírusok.

1993-as előadásom címe: LESZ-E BUDAPEST 30 ÉV MÚLVA?

Mi, 1989-ben Kölnben, maroknyian láttuk, hová vezet ez az életmód. Csoda, hogy a rendszer idáig bírta. A tömeg, a városiasodás, a globalizáció, a féktelen tékozlás – biztos út a katasztrófába.

Minden túlélt nap ajándék és csak a szerencsénknek köszönhető, ha nem esik egybe több romboló körülmény.

Tömegtársadalomban élünk. Kimutatták, hogy a város növekedésével megkétszereződik a jövedelem. Dől a pénz, de dől az életminőség is. Bátyám csodálkozott: már fél órája sétálunk és sehol egy ismerős! Nő a közöny, a bűnözés, a szemét. Jó, nem köszönhetek mindenkinek a Körúton – de a szomszédaimnak? (A buszon köszöntem a sofőrnek, mire kérte az igazolványom, mert külföldinek nézett.) Az Erzsébet téren minden huszadik figyelt föl a kísérleti csecsemősírásra egy babakocsiban. Régen a faluban a tolvajt „kiböjtölték”: a károsult addig nem evett, míg a lopós idegességében el nem árulta magát. A csapásokat mindig a vidék bírta jobban – segített a városoknak túlélni. A vírus megmutatta, hogy a tömeg egy helyen az egyik nagy gyönge pont. Egyszerűen túl sokan vagyunk – egy helyen. Nincsen olyan állat, amelyik ezt tenné. Ezen nem változtathatunk. De azon, hol és hogyan élünk - nagyon is. Úgy a klímaveszély, mint a vírus, lappangva jön. Az emberek akkor sem ocsúdnak föl, ha felhőszakadás viszi házukat, autójukat. Soha nem fog eszükbe jutni, hogy a vihart ők (is) hozták magukra! Saját kárán tanul az ember? Hogyan, ha belehalt?

Ez az ember tragédiája, a 7 főbűn:

superbia (kevélység),

avataria (kapzsiság),

ira (harag),

gula (torkosság),

invidia (irígység),

acedia (restség),

luxuria (bujaság).

Mindenkinek jut, de nem mindenki kapzsiságának.

A vírus felszínre hozta az összes „bullshit job”-okat. Turizmus, távutaztatás, szórakoztató ipar – mindez nélkülözhető luxus, csak vissza kell tanulnunk nagyszüleink önszórakoztató képességeit. Mekkora az ökolábnyoma a Szigetfesztiválnak és egy Gyüttment tábornak? Régen a kertünkben kiskapu volt a szomszédokhoz, esténként a szilvafa alatt mulattak.

Megtiltottam magamnak, hogy „világmegváltással” foglalkozzam. (Aki ezt teszi, lebénul és még azt a kicsit sem teszi meg). Lám, mégis visszaeső vagyok.

Ezért újból és újból visszatérek a Prédikátorhoz (Préd 9,9):

Idd a borod és tiszteld az istent!

 

A hálózatkutató Barabási a SPIEGEL-ben és a nagy átverés

A hamburgi magazin (2020. júl. 11.) kissé késve ad hírt Barabási Albert László Képlet c. könyvéről (2018), ill. siker-téziseiről:-A Nobel-díjat inkább a már ismert kutató kapja.

(„a kinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, amije van” Máté, 25,29).

-Az US-énekesnő Darlene Love csak akkor vált sikeressé, miután E. Presley-től elszakadva, szólóban lépett föl.

-Douglas Prasher sofőrnek állt, miután a fluoreszcenc-protein-ösztöndíja kifutott. Két másik kollégája kapta meg a Nobel-díjat. („Nem a gyorsaké a futás, és nem az erőseké a viadal, hanem idő szerint és történetből lesznek mindezek”, Prédikátor 9,13).-A belga Queen Elisabeth Competition-hetén főleg az utolsó, pénteki föllépések nyernek, ahogy a munkahelyi pályázatokon is. (Ilyen ostobák a bírák?)

-Kis ország kis galériája nem hoz ki neves festőt. (A nagy festőt „csinálják”?)

-Híres egyetem nem garantál biztos sikert, döntő a tehetség és a szorgalom. (Közhely).

-Életkor nem számít, csak a szorgalmas publikáció. (Közhely).

-Silicon Valley alapítói legtöbbje 40-en felül lett sikeres. (A klímakatasztrófában?)

Hogyan legyünk sikeresek? Írjunk egy könyvet arról, hogyan legyünk sikeresek!

Már 2005-ben gyanút fogtam: Csinálnak egy hálózatot, aztán kutatják?

B. közhelygyűjteménye – visszhangozza Kohelet kétezer éves szavait - nem a főbűne. Talán nem is főbűnös: csak meglovagolja azt, hogy mennyire minden kisiklott. A tudomány és a művészet virágkora lejárt, a nagy falatokat elvitték, csak morzsák maradtak. Okoskodása magát a tárgyát minősíti: mennyire nem fontos az, ahol ennyire lehet manipulálni és alakoskodni.

Mi az előnye az internetnek? Bárki, bármit fölírhat.

Mi a hátránya az internetnek? Bárki, bármit fölírhat.

Hírnév, siker, karrier soha nem volt ennyire kétes, mint a ma tömegtársadalmaiban. B. valamennyi példája destruktív, mind olyan tevékenység, amely csak a katasztrófát hozza közelebb. A kutatás leíró tudományból rég átcsapott szétzúzó tudományba. (Lásd: Ökológiai átcsapási pontok, lepkegyűjtő professzor – részecsketörő fizikus). Az egyetemi stúdium célja, hogy több pénzt keressünk? Mivé lett a felvilágosodás „Hochburg”-ja? Születhet akárhány remekmű, ha nem „promotálják”, pillanatok alatt eltűnik az e-temetőben. Ha pedig jól megpénzelik, máris többet rombol, mint amennyit esetleg építeni fog. (Lásd: Minden munka romboló). Nobel-díjasok fölpanaszolják, hogy semmit sem tudnak dolgozni a személyük körülötti csinnadratta miatt.

Ha ennyire áldásos a tudomány, honnét a vírus és a klímakatasztrófa? Fölülünk a tudománybabonának, mert eddig minden bejött. Ám mára ez egy pazarló, világromboló, végtelen játékká vált. Erik Verlinde, holland fizikus szerint új gravitációs törvényre van szükségünk. (A legutóbbi: minden tárgy a lassuló idő felé törekszik). A spirális galaxisok nem foroghatnak ilyen sebességgel, ezért föltételezik a 96% „sötét anyagot”. A kvantumfizika továbbra is ellentmond Einstein-nek. De itt van Verlinde, aki azt mondja, csak újra kell definiálni a gravitációt, erre ráképzelni, hogy mi csak kétdimenziós kivetítése vagyunk egy többdimenziós igazi világnak. Számszakilag abszolút elmegy, csak ki kell dobni Newton-t, Einstein-t. Kuhn szerint ilyen a paradigmaváltás. Ha elég hologram-hívő lesz, akkor hologram lesz. Feyerabend csatlakozik: „anything goes”, minden mehet - csak pénz legyen. A természet bolondját járatja a kutatókkal, azok velünk.

Közben ránk szakad az ég.

 

HÁLÓZATKUTATÁS-BÍRÁLAT 3.0

(Kicsi a világ, da vinci learning, 2016. júl. 5; itt nem mutogatja magát egy magyar narcisztikus tévé-riporter!)

Hogy a (hálózat)kutatás mért nem jó, nehéz fölfogni. (Nekem 20 év kellett). Egész sor tudománykritikust kell olvasnunk (Popper, Kuhn, Chargaff, Dürr, P. Kafka...) - de először is a józan eszünket előszedni! Ekkor zsigerből irtózunk. (“Nincs más tudás, amit a magyar paraszt ne tudott volna.”) Aztán azt kérdezzük, mért ingázik valaki Bp-Boston vonalon, közben gyilkolja a klímát és önmagát? Ezt a kis disznóságot még elkövetem, a Nagy Mű érdekében?

“Új” tudományt én is ki tudok találni. Sokkal nehezebb a világpusztítást lassítani. Tíz éves kritikám “ellenére” a hálózatkutatás dübörög, mondván “milliók életét menti”, de közben 7 milliárdét rövidíti. Csak meg kell pendítenünk “rákgyógyítás”, máris dől a pénz. (A mellrákos anyukának javulást kívánok!) A rákot nem tudjuk gyógyítani, mert nem tudjuk, mi az élet, mondta Szentgyörgyi. Hogy Szaddámot rokonainál kell keresni, ehhez mért kell hálózatkutatás? Hogy egyes hollywoodi színészeknek jóval több kapcsolatuk van, ezzel föltaláljuk a meleg vizet? A 6 lépést pedig javasolja egy nógrádi cigánygyereknek! Mondhatnánk, a hálózatkutatásnak egyesek jobban ugranak be - milliárdok pedig nemhogy orvoslást, de tiszta vizet, elégséges élelmet sem kapnak!

-A világot bármilyen matematikai kaptafára ráhúzhatjuk.

-A tudomány fő feladatait letudta, most egy problémát megold, kettőt gerjeszt. Megoldja a menekültözönt? Vagy ösztönzi?-Az ember fékezze meg az eszét és fedezze föl a szívét!

(NOL/alternatív: A tudománynak vége, 2005. 5.16 és A tudomány vége ?/Hálózatkutatás/, 2005. 9.20; SG: MINDENTUDÁS-SEMMITTUDÁS, 2005.03.08, INDEX: Tudománykritikusok, ide! 2015. 6.18. és Hálózatkutatás - a tudomány csődje? 2015. 6.7; A sasadi tsz levele).

 

ATOM PRO ÉS KONTRA - P. Dorfman, a brit atomellenes vitája S. Qvist-tel, a svéd atommérnökkel „Az öregedő atomerőművek reális kockázat számunkra.”„Az atom-kiszállás évi 1000 halált okoz”.Paul Dorfman (64), University College London, a Nuclear Consulting Group elnöke. Szakemberek és aktivisták, akik az atomenergia és a sugármedicina kérdéseivel, továbbá az atomfegyverek terjedésével és fenntartható energiarendszerekkel foglalkoznak.

Staffan Qvist (34), a University of California Berkeley atommérnök végzőse, az USÁ-ban és Svédországban az atomenergia biztonságát és gazdaságosságát kutatja. Ma egy energiatanácsadó céget vezet Angliában. Joshua Goldstein társszerzővel kiadott könyvük címe: „A Bright Future: How Some Countries Have Solved Climate Change and the Rest Can Follow.”

SPIEGEL: Kapóra jön-e a klímaválság a lobbistáknak, hogy ismét népszerűsítsék a veszélyes atomenergiát, azt ígérve, hogy ezzel megmentik az emberiséget a globális fölmelegedéstől?

Qvist: Tiltakozom! Ön mindenkit, aki az atomenergia mellett érvel, lobbizással gyanúsít meg. Ezzel leértékeli érveinket, melyek szerint az atomerőmű nem bocsát ki üvegházgázokat, nem függ az időjárástól, klímabarát és az energiarendszer fontos része. (Az A-reaktor is bocsát ki CO2-őt – közvetve. A fűtőelemek, a beszállítók mind fosszilisekkel működnek. Atomerőművekkel nem lehet atomerőműveket építeni. Lásd még: Mért nem jó az atomenergia? RS20VIII27).

Dorfman: Mért építene most valaki atomerőművet? A megújulók sokkal olcsóbbak. A klímaválság sokkal gyorsabban és keményebben fog bennünket érinteni, mint gondoljuk. A század közepéig CO2-semlegesek kell, hogy legyünk. Ilyen gyorsan még annyi reaktort sem lehet építeni, amennyi a 2050-ig elöregedőket pótolná – ha ez egyáltalán helyes lenne.

Sp: Akkor Németország a kiszállással jól döntött?

D: Abszolút. Még mindig nincs végső atomtemető, az atomerőművek gazdaságos üzemeltetése lehetetlen. Ezt még a német energiaszolgáltatók is világosan kimondják: nincs visszatérés az atomhoz. Egyetlen párt, az AfD atompárti, de ők a klímaválságot is tagadják.

Q: Számomra a német atom-kiszállás egy ijesztő döntés, legrosszabb a környezetre és a klímára. Évente 1000 ember halálához vezet, nem beszélve a több millió tonna CO2-emisszióról. És a lekapcsolásnak még nincs is vége.

Sp: Az atom-kiszállás miatt több szénerőmű szükséges. A füst és káros anyagai (SO2, NOx, Hg, As) sok ember halálát okozzák?

Q: Pontosan. Az atomhulladékba még nem halt bele senki.

(Az áldozatok az esztelen energiatékozlás következményei.RS).

Sp: A kiszállás azonban a tiszta energiába való óriási befektetésekhez vezetett, szél és napenergiákhoz. A kiszállás nélkül ez nem történt volna meg.

Q: Ez így van. Németországot dicséret illeti, ám a reaktorok idő előtti lekapcsolása egy szégyenfolt. Az „Energiewende” 2025-ig 500 mrd €-ba kerül, ez megemeli az áram-árakat, míg a CO2-emisszió jelentősen nem csökken. A német energiamix klímabarát marad. 2022-re a probléma csak fölerősödik, amikor az utolsó reaktort is lekapcsolják. A megújulók befektetésének tempójával a világ 100 év múlva válna CO2-semlegessé. A német atomerőművek nem is gazdaságtalanok. Emsland és Grohnde, amiket lekapcsolnak, valószínűleg a bolygó legjobb atomreaktorai. Vétek a mérnökmesterség, a klíma, a környezet - az egész emberiség ellen.

D: Ellenkezőleg. Az elöregedő erőművek óriási kockázatot jelentenek súlyos balesetek esetén. Nincsenek védve merényletek, repülők, tengerszint-emelkedés ellen.

Sp: A CO2-őt mégis le kell állítanunk, de hogyan?

Q: Kedvenc válasz: megújulókkal. Ám, hogy a szél és a nap megbízhatóan, józan árban hozzáférhető legyen – fantazmagória. Bár olcsóbbak lesznek, de nem működnek 24 órán át. És olyan akkumulátorok, melyek városokat napokig elláthatnak, nincsenek. Ezzel szemben vannak bevált modellek a gyors CO2-csökkentésre: Franciaország és Svédország már évtizedekkel ezelőtt dekarbonizálta hálózatait. Németország 8-szor több CO2-őt bocsát ki, kWh-ként, mint a franciák és 40-szer többet, mint a svédek, de mindenekelőtt 40%-kal többet, mint az EU-átlag.

(Nemzeti energiamérlegek, a globalizáció óta, az óriási áru- és személyszállítások miatt, nem adhatók meg pontosan. 1989-ben próbáltuk meg Nyugat-Németország direkt és indirekt energiafogyasztását fölbecsülni, lásd Energiamenü. RS).

Sp: Dorfman úr, a francia és a svéd fogyasztók karbonlábnyoma tényleg fele a németekének. Akkor miért Németország a világ példaképe?

D: Az atomáram nem fenntartható út, a költség miatt. A francia reaktorok komoly problémákkal küszködnek. Nincs olyan biztonsági fokozatuk, mint a reaktormagfogók, melyek a leolvadást megakadályozzák.

Sp: Hát be kell építeni!

D: Hogy a mai biztonsági kritériumot kielégítsék, szinte újjá kell építeni az erőműveket, itt-ott javítgatni nem elég.

Sp: Ezért néz Franciaország és Svédország nagy problémák elé?

D: Igen. És nagyon, nagyon gyorsan. Franciaország elkötelezte magát, hogy az atomáram-részt 70%-ról 50% alá vigye, 2035-ig, de a reaktorok életmeghosszabbítása 50-100 mrd €-ban fáj. Svédország kiépülő szélerőművei most előzik meg az atomreaktorokat. Új atomerőműveket nem szabad építeni, az elöregedőket be kell zárni.

Q: Más véleményen vagyok. A német és a francia atomerőművek olcsó és stabil áramot termelnek. Az abszolút leggyorsabb opció az energiaszektor dekarbonizálására a reaktorokat tovább futtatni.

Sp: És azután?

Q: A megújulókat kombinálnunk kell az atomerővel, ez a legolcsóbb keveréke az üvegházgáz-szegény forrásoknak. Világszerte 20 ország termel teljesen CO2-mentes áramot. Fele ezeknek igen szegény ország, 1-2 nagy vízerőművel. Nagyon kevés áramot fogyasztanak – ezek bizonyára nem jó modellek a többieknek. (?? Az, hogy keveset fogyasztanak? RS). Akkor ott van még 3-4 ország, melyeknek egyszerűen földrajzi szerencséjük van. Norvégia jó példa bőséges vízenergiájával. Izlandon még geotermia is jön hozzá, Costa Rica hasonló. Aztán van 4 régió, mely már célba jutott, minden földrajzi előny nélkül: Svédország, Franciaország, Svájc és Ontario. Mind az atom-megújuló kombinációt választották.

D: A piac mást mutat. A brit szélerőművek 47 font/MWh árban szállítanak áramot. Hinkley Point C, az új atomerőmű tervezett áram-ára 109 font.

Sp: A harmadik reaktorgeneráció példányát Olkiluoto-ban (Finnország) és Flamanville-ben (Franciaország) építik. Qvist úr, ezek a reaktorok nagyon drágák, késnek, tetemes szubvencióval épülnek. Ennek mi értelme?

Q: Európa sokáig nem épített atomerőművet, nem meglepő, hogy az új típusok ilyen drágák.

D: Olkiluoto tényleg az új generáció, de ez Flamanville-re nem mondható, ráadásul éveket késik. Ha a franciák a költségeket és a határidőt nem képesek kézben tartani, mért építenek egyáltalán új atomerőműveket? Az atomenergia jelentősen drágább lett, mint a megújulók.

Sp: Milyen számok alapján?

D: A Rating-Agentur S&P kiszámolta, hogy a megújulókba való befektetések évi 350 mrd $-ra rúgnak, míg az atomenergia befektetései 17 mrd $ és a zuhanás csak folytatódik. Az Internationale Energieagentur 35% növekedést jelez a napenergiánál, és 17%-ot a szélnél – az atomnál 1%-nál is kevesebbet! Új atomerőmű építésének egyetlen útja az állami szubvenció, lásd Kína, Oroszország – és a szerencsétlen Egyesült Királyság. Ez nem a klímaváltozás fékezésének útja – drága, lassú, ugyanakkor a megújulók ára egyre csökken.

Q: A leállított reaktorok okozta hiányt a megújulók sehol sem voltak képesek pótolni. Mért van ennyi CO2 Németországban, holott a megújulókkal az élen jár? A franciák, svédek dekarbonizálták az áramot, mert már évtizedek óta 60 reaktor üzemel folyamatosan. Az energiarendszereket egészét nézve, nincs jobb befektetés, mint az európai reaktorflottát megtartani és modernizálni.

Sp: Ma 54 reaktor épül világszerte. Ám az atomáram-rész csupán 10% az össz-elektromos energiának és ez is tovább csökken. Ha az Ön által propagált atomenergia reneszánszát éli, akkor mért nem építenek több reaktort?

Q: A félelem és a gazdaságosság miatt. Az USA és az EU a lakosság aggályai miatt egyre komplikáltabb reaktorokat épített, egyre több biztonsági technikákkal. Ez megdobta az árakat. Kína és Dél-Korea hatod annyiból kihoz egy reaktort, mint az USA. Hosszú távon új cégek új reaktorokat fejlesztenek, melyek kedvezőbben termelnek áramot, mint a fosszilis erőművek. Ezeket a reaktorokat szabványosítani kell és nagy számban gyártani.

D: Ezek álmodozások. Egy ilyen innováció sem vált be. Mindig, mikor az atomenergia jövőjéről van szó, beharangozzák, hogy föltalálták a végleges nagy energiagépet, úgy, mint a francia Na-hűtéses Astrid reaktort, amit aztán le is állítottak.

(Ahogy a német Kalkar fúziós reaktort is, nem utolsó sorban tüntetéseink hatására, 1982-ben. Mikor lesz fúziós reaktor? Mindig 20 év múlva, mikor kérdezik! RS20VIII28).

Q: Az Astrid egy balsiker, de kb. 30 új reaktorszerkezet áll startra készen, némelyik rendes kockázati tőkével is. Nézze csak meg az SMR-t, a kis moduláris reaktort.

Sp: Ezeknek már semmi közük a régi óriás atomerőművekhez...

Q: Úgy van. Ezek kis, konvencionális forróvizes reaktorok, melyek az évtized végén kerülnek piacra. Az US-cég, NuScale SMR-je az engedélyeztetés végén tart és már vevői is vannak. Ezeknek esélyt nem adni esztelenség volna.

Sp: Ursula von der Leyen az EU Green Deal-jából kivette az atomenergiát.

Q: Igen, de ez nagyon, nagyon sajnálatos. Az EU-ra Németország, Luxemburg és Ausztria nyomást gyakorol és minden atomprojektet megfúr...

D: Jó okkal, hogy ne károsítsák az EU költségvetést. Az atomerőművek egyre nagyobbra nőttek, hogy csökkenjen a költségük. Ezt hívják nagyságelőnynek. És Ön most hirtelen azt állítja, hogy a nagyságelőny nem fontos, hanem valami varázslatos módon minireaktorok tömeggyártásával jön a gazdaságosság?

Q: Ön szeretné, hogy az ilyen innovációk sikeresek lennének?

D: Számomra nem ez a kérdés. Egyszerűen nincs kapacitás elegendő atomerőművet építeni, hogy az a klímaváságon segítsen. Még ha akarnánk is és abban a helyzetben lennénk is, hogy minden akadályt, magas költségeket, balesetveszélyt, hulladéktárolást, rigid rendszert elhárítanánk - nem állna elég eszköz a rendelkezésünkre.

Sp: Az Internationale Energieagentur épp most ismerte el, hogy a megújulók növekedése megtorpant. Mégis rájuk alapozzon a világ?

D: A dekarbonizálásra szánt tőkét úgy kell fölhasználni, hogy minden kiadott euró a leggyorsabban a legtöbb CO2-redukciót érje el. Az atomenergia itt nem versenyképes. A megújulók és az energiahatékonyság gyorsabban és jelentősebben vezet az üvegházgázok visszafogásához.

Q: A villanyhálózat dekarbonizálásán kívül a fosszilisokat a közlekedésben, az iparban és a fűtésben is helyettesíteni kell. A gyorsan növekedő szegényebb országok energiaigényét is ki kell elégíteni és egy mrd villany nélküli emberhez is áramot kell juttatnunk. Ez atomerőművek nélkül lehetetlen.

Sp: A világ primer energiájának 80%-a fosszilis forrásokból ered. (Nem 90-95%?RS). A nap és a szél 2%-ot ad. A világ energiafogyasztása 30 év múlva vélhetőleg 50%-ot nő. Honnét veszünk ennyi energiát?

D: Egy zöld hidrogéngazdaságot kell létrehoznunk, összes elemeivel: energiahatékonyság, tárolás és az áramhálózatok összekapcsolása.

(1988-ban tartottunk egy H2-konferenciát Kölnben. A hidrogén túl finom az elégetéshez, megenni is lehet – margarin formájában. A H2-gyártás hatásfoka rendkívül rossz, ha napenergiából indulunk ki, alig 3-4% marad. RS).

Az utolsó, amit egy ilyen rendszer igényel, az az atomenergia. Ezt nem lehet ki-be kapcsolgatni, nem követi a terhelésingadozást.

Sp: Ön a rugalmas, fölgyorsítható és a kiegészítő módra gondol, ha nincs elegendő megújuló.

Q: A szél és a nap csodálatos! Én nem valami ellen vagyok, én minden mellett vagyok. De az atomenergia az egyetlen üvegházgáz-szegény hőforrás, amink van. Ezzel távhőt és ipari hőt is szolgáltathatunk, hidrogént fejleszthetünk. Így köthetjük rá az atomenergiát rugalmasan a villanyhálózatra és folyamatosan 100%-ot teljesíthetünk.

D: Németország és más országok új offshore-szélparkokat terveznek, ezek alkalmasak klímabarát hidrogén előállítására. Ehhez nem kell atomenergia.

Q: De tegyük föl, hogy egy hétig szélcsend van, vagy tél és nincs napsütés, vízerő is kevés. Honnét jöjjön az energia?

D: Össze kell rakni, legyen hidrogén, összekötő út, okos terheléselosztás. Még a Szahara naphőjét is fölhasználhatjuk Európa egyes részein. És tárolók is kellenek.

/A Szahara hőjéből 3-4% marad H2-formájában. RS20VIII29/

Q: Milyen tárolók? Ha akkumulátorokra gondol, óriási a költség. Ha H2-re, elektrolízis-berendezéseket kell építeni és gáztárolókat. Rettentő drága út!

Sp: A gázerőművek rugalmasak. Miért nem lehet ezeket a megújulókkal kiegészíteni?

Q: Lehet, de a gáz is fosszilis és CO2-őt ad le.

Sp: A fosszilis gázt idővel szintetikus gázzal lehet majd kiváltani, amit hidrogénből nyernek.

Q: Ehhez is óriási infrastruktúra kell, nagy befektetés, ami megdobja az árakat. Ezeket a költségeket is figyelembe kell venni.

Egyébként, biztos Ön abban, hogy a hidrogén teljesen veszélytelen?

Sp: Most viccel?

Q: Egyáltalán nem. Statisztikusan nézve, az atomenergia a legbiztonságosabb energiaforma, amit eddig az emberiség ilyen mértékben fölhasznált. A bányabalesetek, gázrobbanások, de főleg a szénégetés füstjei miatt sok ember halt meg. Az atomenergia csak 3 balesettel okozott félelmet: a Three Mile Island, Csernobil és Fukushima. És ezeknél is kevés volt a direkt sugáráldozat. Még a vízerő is, mely CO2-szegény áramot ad, sokkal rosszabb biztonsági mérleget mutat, mint az atomerőmű. Gátszakadásokkor emberek ezrei haltak meg.

D: Az atomenergia nagy problémája, ha valami balul üt ki, nagy katasztrófa lesz. Én az ír kormány sugárzás-tanácsadója vagyok. Egy tanulmányt készíttettünk, melyből kiderül, Írország egy atombaleset után, a mezőgazdaság leállása miatt, csődbe menne. Ezért nem szabad egyszerűen csak a hullák számolásával fölbecsülni a kockázatot.

Sp: Nem halványodik el az összes forráskockázat a klímaváltozás miatti létkérdés miatt?

D: Mi mindnyájan különböző föltételeket állítunk föl és ebből különböző következtetéseket vonunk le. Maradjunk csak annál, amit tudunk: a sugárzás veszélyes az emberre. Egy német fölmérés, a KiKK kimutatta, hogy a leukémia az atomerőművek közelében élő gyerekeknél gyakoribb.

Sp: Ezt azonban megcáfolták, mert a vizsgálat nem minden körülményt vett figyelembe. Nincs összefüggés a leukémia és a sugárzás között az atomerőművek közelében.

D: Minden sugárvédelmi szervezet tanúsíthatja, hogy nincs ártalmatlan sugárdózis. És atom-haváriáknál nemcsak a leukémiáról és más rákbetegségekről van szó, egész sor más dolog is bekövetkezik, pl. sérül a következő nemzedék örökítő anyaga. Az összhatás bonyolultsága ijesztő – mért fektetnénk be egy ilyen veszélyes technikába? És az atomhulladékról még nem is beszéltünk.

Q: Civil atomhulladék eddig még senkinek sem ártott. 35 országban 60 éve tárolunk atomhulladékot, probléma nélkül. Az erősen sugárzó hulladék egy parányi része az összes veszélyes hulladéknak, amiket mi, mint társadalom, produkálunk: As, Hg és Pb, melyek sosem bomlanak le. A jövőben az atomhulladékokat fűtőelemként égetjük el a reaktorokban.

D: Nem olyan egyszerű ez. Vannak erősen rádióaktív hulladékok, közepes és gyenge szemetek. Egy nagy gödröt ásni és bele? Új kutatások az USÁ-ban és másutt azt mutatták ki, hogy a lerakókban alkalmazott anyagok (hordók) gyorsabban szétesnek, mint hitték.

Q: Ez csak pánikkeltés, sajnálom. Hány ember halt meg eddig a civil atomhulladékoktól? Egy sem. Ez egy megoldott probléma. A finn környezetvédelmi hivatal engedélyezte Olkiluoto hulladékainak végsó lerakóját, hamarosan kész lesz.

D: És kielégítő lesz? A vita nincs lezárva.

Sp: Dorman úr, Ön 64 éves, Qvist úr, Ön 34. Ez nem egy generációs konfliktus?

Q: Azt hiszem, igen. Láthatja Svédországban a fiatalok között nő az atomenergia-elfogadottság, mert ebben látják a klímaválság megoldását. A vélemények gyorsan változnak, amikor tévhiteket tényekkel korrigálunk. Kutatások szerint a svéd atom-ellenesség csak 11%.

D: A németeknél más választ kapna. Nem hiszem, hogy ez egy generációs konfliktus lenne. Mindenki aggódik a klímáért. A kérdés, hogyan reagáljunk a kihívásra, erről kell beszélnünk.

Q: Ebben kivételesen egyet értek Önnel.

DER SPIEGEL, 2020. augusztus 8.

 

A legfontosabbról szó sem esett: a f é k t e l e n   e n e r g i a t é k o z l á s r ó l !

-Vízmelegítésre túl finom az elektromos energia, ezt tartalékolni kell azokra, melyek csak villannyal mennek (elektromotorok).

-A villanyfűtés betiltandó.

-Minden szükségtelen és kiváltható áramfogyasztást rendeletekkel fékezni kell (garázsbejáró-villanyfűtés, trafók áram alatt, világítás nappal, klímák, stb.)

-Az indirekt energiafogyasztást is vissza kell venni: termelés-fogyasztás a régiókban.

(Egy kérdés kimaradt: Qvist úr, Ön szívesen lakna egy atomerőmű közelében?)



 

SÍRJUNK VAGY NEVESSÜNK? 2. Viccek Németországból 1000 tolle Witze 3., Buch und Zeit, Köln 1977

 

*-Doktor úr, én egy elefántba vagyok szerelmes! Ez természetellenes. Tegyen le róla.

-Rendben, de mit csinálok egy ekkora jegygyűrűvel?

*Egy csontváz a fogorvosnál. -Uram, az ön fogai kitűnőek, de a fogínyét nem találom!

*-Főnök, ma engedjen el korábban, 50 éves házassági évfordulónkat ünnepeljük a nejemmel!

-Rendben, de ne forduljon elő még egyszer!

*-Pincér, egy légy van a levesemben! -De nem sokáig! Látja a pókot a tányérja szélén?

*Egy disznó megáll egy konnektor előtt: -Hát téged ki falazott ide be, kolléga?

*Egy nem túl szép háziasszony, hajcsavarokkal a fején, egy vödörrel a kezében fut a szemeteskocsi után: -Várjanak! Várjanak! -Rendben, ugorjon bele, ahol a fekete lyuk van!

*-Rólam már minden orvos lemondott. - Olyan beteg vagy? - Nem, hanem egyiknek sem fizettem ki a számlát.

*Két fakír beszélget: -Mit csinálsz délután? -Fogorvoshoz megyek. -Te mindig csak az élvezetre gondolsz!

*Koncert-teremben egy hölgy a kísérőjéhez: -Most jön Beethoven, a kilencedik. -Hol?

*-Hallotta, megszűnik a pénz! - Igen, ma találkoztam valakivel, nála már semmi nem volt.

*-Hallotta, N.N., a népszerű politikus kis híján egy merénylet áldozata lett? -Hogy hogy?

- Egy szexbombát találtak az ágyában!

 

*Egy újonc az ejtőernyős iskolában: Mibe kerül egy ugrás? -50 márka. - És ha nem nyílik ki az ernyő?

-Akkor visszakapja a pénzt.

*Sportolók gerelyvetésnél: -Ma mindent bele kell adnom, az anyósom ott van a lelátón!

-Gondolod, el tudod találni?

*100 m-futás, finálé. -A testvérem ezt 8,5 mp alatt futja! -Lehetetlen, az egy új világrekord lenne.

-Ő tud egy rövidítést.

*-Drágám, a gyerek nem akar elaludni. Énekeljek neki? -Próbáld meg először szép szóval.

*Anya apának: -Képzeld, a Mülleréknél már a negyedik jön... Mire a kis Klaus: -És ti csak itt ücsörögtök?

*A Müller-bolt tulajdonosa fölháborodottan telefonál a Schneider mamának:

-Az Ön gyerekét ismét lopáson kaptuk! -Pedig hányszor mondtam neki, ne menj a Müllerhez, drága és vacak!

*Nagynéni: -Nem veszélyes az ilyen magas ágy a gyereknek?

-Szándékosan vettünk ilyet, hogy meghalljuk, ha kipottyan.

*-Mami, már 14 éves vagyok, szabad végre melltartót hordanom? -Nem, Klaus!

*Tanító: -A gravitáció törvénye megakadályozza, hogy az emberek leessenek a földgolyóról. Világos?

A kis Klaus: -Jó, de mi tartotta az embereket, mielőtt ezt a törvényt meghozták?

 

*-Apa, tulajdonképpen mért vetted el a mamát? -Látod, már a gyerek sem tudja fölfogni!

*A bolondokházában egy bolond elmeséli szökési tervét egy másiknak:-Szereztem egy létrát, azt odatámasztom a kapuhoz és átmászok! Másnap: -Hát nem sikerült? -Nem. Nyitva volt a kapu.

*Az orvosnál: -Müller úr, mit adna föl inkább: a borokat vagy a nőket? -Az az évjárattól függ.

*Orvos a betegnek: Az ön betegsége olyan súlyos, hogy ebbe vagy belehalnak vagy meghülyülnek.

-Nincs más lehetőség? - Nincs. Nekem elhiheti, én is átestem ezen a betegségen.

*Beteg a pszichiáternél: Attól szenvedek, hogy mindenki átnéz rajtam! Orvos: Kérem a következőt!

*A törzs vénje megkérdi a bennszülöttet, segített-e neki a fehér gyógyító ember?

-Nem, csak megfogta a csuklóm, hogy megnézze, jól jár-e az órája.

*Egy hölgy szexuális életéről kérdez az orvos. -Az enyém rendben. A férjeméről semmit sem tudok, semmit nem mond el nekem.

*Egy csontváz bekopog az orvoshoz. -Sajnálom, korábban kellett volna jönnie!

*Bevisznek egy sérültet a kórházba. Az orvos: Házas? -Nem. Engem egy autó ütött el.

*Sántítva állít be egy ember az orvoshoz: -Megharapott egy kutya. -Tett valamit rá? -Nem, így is ízlett neki.

*Müller dr. 3 hét után visszatér a rendelőjébe. Beszélget a helyettesítő kollégával. Utána otthon, kezét tördelve, panaszkodik a feleségének:-Képzeld, míg nem voltam itt, ez a marha minden betegem meggyógyította!

*A Hellgoland-i meredek tengerparton egy csoportot vezet az idegenvezető.

-Itt zuhannak le legtöbbször a turisták a mélybe? -Nem, egyszer elég nekik.

*Két turista eltéved egy afrikai bozótosban. Több óra bolyongás után találkoznak egy bennszülöttel. -Te, fekete ember, látni nagy madár nagy szárnyakkal? -Azt nem, de innét két km-re a reptéren áll egy Boing 727.

*-Drágám, a sarokban nyikorog egy egér! -Na és, mit csináljak? Olajozzam meg?

*Két szomszédasszony beszélget. -Te, képzeld, a férjemnek mekkora szerencséje van! Tegnap megkötött egy biztosítást és ma elütötte egy autó!

*-Drágám, ha összeházasodunk, 3 gyerekünk lesz. -Honnan tudod ilyen pontosan?

-Mert most ott vannak az anyámnál.

*Egy idősek társaságában arról vitatkoznak, hogy a remények és kívánságok beteljesülnek-e az életben?

Egy hölgy: Sosem teljesülnek. Egy kopasz öreg úr: -De igen. Pl. amikor én kicsi voltam, az anyám mindig a hajamat cibálta. Akkor azt kívántam, bár ne lenne hajam. Mára teljesült.

*Egy özvegy ember újra házasodott és elvette volt felesége húgát. -Annyira szereted? - kérdezték.

-Azt nem mondanám, de ilyen korban már nehéz lenne egy új anyóshoz hozzászokni...

*Egy fiatalember az ajándékboltban: -Egy fiatal hölgynek szeretnék valamit ajándékozni!

-Gondolt valami konkrét dologra? -Igen, ahhoz kell az ajándék.

*Egy gyáros ráront egy fiatalemberre: -Maga akarja elvenni a lányomat feleségül? Megbolondult?

-Miért, ez föltétel?

 

*Egy fiatalember jelentkezik a tengerészetnél matróznak. -Úszni tud? -Mért? Hajóik nincsenek?

*Egy álláskereső hölgytől kérdezi a személyzetis: -Ön házas? -Nem, de már 6 éve jegyben járok.

-6 éve? Nem unalmas az egy kissé? -Dehogy! Mindig más a vőlegényem.

*Mond, Karin, mennyit kell adni az anyakönyvvezetőnek? -Változó. Én 20 márkát szoktam adni.

*-Úgy hallottam, leégett a gyárad? -Pszt, csendesen! Csak holnap.

*Pletykálnak az irodában. -Hallottad, a főnököt látták Martinique-on.

-Martinique? Nem az a kis fekete bögyös a könyvelésnél?

*Válasz egy reklamációra: Természetesen, visszaadjuk a pénzt, ha nincs 100%-os elégedettség.

De mi 100%-ban elégedettek vagyunk!

 

*-Arról álmodom, mint az apám, hogy évi egy millió márkát keresek! -Az apád egy milliót keres évente?

-Nem, csak arról álmodik.

*A főnök megáll a diktálásban és ezt mondja: Itt megszakítjuk a mondatot, jöjjön egy szemikolon.

A titkárnő: Igenis, igazgató úr. A levelet majd később befejezem.

*Egy pincér három részeget tuszkol be a taxiba: -Ezt vigye a Goethe Str.-ba, ezt a Hauptstr.-ba, ezt pedig az állomásra. Kisvártatva visszajön a taxis: Bocsánat, fékeztem és összekeveredtek. Szortírozná őket ismét?

*-Günter, ne haragudj, hogy tegnap nem mentem el a bulidra, de olyan másnapos voltam. -De hiszen ott voltál!

*-Pincér, ez az adag sokkal kisebb, mint régen. -Ez optikai csalódás, uram. Csak a helyiséget bővítettük.

*Doktor: -Ön tudja, hogy az alkohol lassan ölő méreg? -Nem tesz semmit, doktor úr. Rengeteg időm van.

*Egy drága hotelben az igazgató bevezeti a vendéget a legszebb luxus apartmantba. A vendég fanyalogva szétnéz és megkérdi: Na és mennyit kérnek ezért a disznó-ólért? -350 márkát éjszakánként és disznónként.

*Egy diétázó hölgy a reform-vendéglőben hívja a pincért: -Pincér, ez a tányér nedves.

-Nem, asszonyom. Az már a leves.

 

NEVESSÜNK VAGY SÍRJUNK? 1000 tolle Kinderwitze, Xenos, 1992, Hamburg

*-Te fiú, nem akarsz az új kutyánkkal játszani? -Nem is tudom... harap? -Azt akarjuk épp megtudni.

*-Az Ön irodájában hányan dolgoznak? -Kb. a fele.

*Főnök az újoncnak: -Ha nálunk akar dolgozni, két dolgot szigorúan be kell tartania. Első a tisztaság. Letörölte a lábát, mielőtt belépett az irodámba? -Természetesen! -Második az őszinteség. Nincs is lábtörlő az ajtóm előtt.

*-Igaz, hogy az ön kutyája tud sakkozni? -Ugyan, hagyja! Mindig veszít.

*Hogy lehet egy 10 m-es létráról veszély nélkül leugrani? (A legalsó fokról).

*Miért esznek a fehér birkák több füvet, mint a feketék? (Mert fehér birkából több van).

*-Pincér, én csak egy darab húst kaptam! -Ketté vágjam, uram?

*-Pincér, mit keres ez a légy itt a levesemben? -Gondolom, a kiutat.

*Egy oroszlánvadász meséli vadászkalandjait a vendégeinek. -Ezt az oroszlánt önvédelemből lőttem le. Szembenéztünk. Nem volt választásom, vagy ő, vagy én.

Egy vendég: -Hát ami azt illeti, jobban fest itt a kandalló előtt, mintha az ön bőre lenne...

*Egy vadászaton: -Maga majdnem eltalálta a feleségem. -Sajnálom. Próbáljam meg még egyszer?

*-Uram, ön meglőtte a feleségem! -Parancsoljon, ott az enyém!

*-Mami, mehetek úszni? -Nem, itt sok a cápa. -De a papi is úszik! -Az más. Neki van életbiztosítása.

*-A teremnek kitűnő az akusztikája? -Hogyan, kérem?

*Egy újságíró egy 90 éves embert interjúvol. -Remélem, a 100. születésnapjához is gratulálhatok majd.

-Miért ne? Ön fiatalember, igen egészségesnek és fittnek néz ki!

*Egy anya siránkozik: -Olyan fiatal a lányunk, 17 éves és máris férjhez megy... Apa: -Ne gondolj arra, hogy egy lányod elveszíted, hanem arra, hogy visszanyersz egy fürdőszobát!

*-Susanne-val összeházasodnánk, de nem találunk lakást. -Nem tudnátok egy időre Susanne szüleihez költözni? -Nem lehet. Ők is még a szüleiknél laknak.

*Andreas a barátnője apjával beszélget: -Szo, szo, fiatalember, maga a vőm akar lenni.

-Azt éppen nem, de ha elveszem a lányát, nem marad más hátra.

*-Mit mondott az apád, mikor bevittek a börtönbe? -Helló, fiam.

*Utas a mozdonyvezetőnek: -Mondja, nem tudna gyorsabban menni? -Én igen, de nem hagyhatom el a vonatot.

*A verseny előtt a lótulajdonos rajta kapja a zsokét a feleségével: -Most utoljára lovagol nekem!

*-Papa, itt egy úr az ajtó előtt, aki az új uszodára gyűjt. -Rendben, vigyél neki egy pohár vizet!

*Rita a 19. születésnapján: -A fiúm azt mondja, olyan a bőröm, mint egy őszibaracké.

Mire a kisöccse: -Ki szeretne úgy kinézni, mint egy 19 éves őszibarack!

*Öcsike a nővérének: -Laura, segítenél megoldani a matek feladatomat?-Nem, az nem volna helyes. -Valószínűleg nem. De ha mindent beleadnál?

 

*Egy mágnes a másikhoz: -Magát igen vonzónak találom!

*-Karin, nevezz meg két kérdőszót! -Ki? Én?

*-Sabine, tudsz már számolni? -Hogyne! 1-2-3-4-5-6-7-8-9-10! -És tovább? -Bubi, dáma, király, ász.

*-Pistike, Pistike! - kiabálnak a gyerekek az utcáról. Anyuka: -De gyerekek, Pistike meghalt.

-Megkaphatjuk a labdáját?

*-Maga mentette ki a fiamat? -Igen. -És hol a sapkája?

*Három gyerek hazafelé az iskolából azon tanakszik, mit csináljanak délután.

Mondja az egyik: -Dobjunk föl egy pénzt, ha fej, úszni megyünk, ha írás, futballozni. És ha az élére esik, hazamegyünk a házifeladatot megcsinálni.

*Mit mond a matematikus, mikor a feleségét rajtakapja a katonaságból egy tizedessel?

-Uram, rossz helyen van a tizedesvessző.

*Az etológus fehér egerekkel kísérletezik. Csak akkor kapnak enni, ha megnyomnak egy csengőgombot.

2 nap után minden prímán megy. Egyik egér: -Óriási! Láttátok? A fehér ember dresszírozva van: mindig, mikor megnyomom a csengőt, bedob egy darab sajtot!

*Miért nem vesznek a skótok hűtőszekrényt?

Mert mikor becsukják az ajtaját, nem hiszik el, hogy kialszik a fény.

*-Apa, te sötétben is tudsz írni? -Gondolom, igen. -Jó, akkor írd alá sötétben a bizonyítványom!

*A főnök dühös a titkárnőjére, és így szidja: "Maga nagy fehér madár!" Egy vendége csodálkozik, mire a főnök: -Ha azt mondom, buta liba, meggyűlik a bajom az üzemi tanáccsal!

 

*Egy falusi a városban először lát egy liftet, amibe egy idős asszony száll be. Rövidesen a lift visszajön és egy fiatal, csinos hölgy száll ki belőle. Mire a falusi: -Ez aztán! Ide el kell hoznom a mámikámat!

*Egy skót a másiknak:-Kell vennem egy új fésűt, ennek kitört a foga! -Azért egy egész új fésűt?

-Igen, az utolsó foga volt.

*-Maier kisasszony, maga nem tudja, mi hány órakor kezdünk itt dolgozni?

-Nem. Mikor jövök, már mindenki nekifogott.

*Két özvegyasszony beszélget. -Elegem van az ügyvédekből. Annyi a gondom a hagyatékkal,

hogy néha szinte azt kívánom, bárcsak ne halt volna meg a férjem!

*Őrmester a kaszárnyában: -Holnap reggel hatkor mindenki teljes felszerelésben sorakozó az udvaron!

Müller kiskatona: -Lehet korábban is, ha valakinek kedve van?

*Egy apa beront a tanárhoz: -Maga egyest adott a fiam dolgozatára. Ezt igazságosnak tartja?

-Nem, de ennél rosszabb jegyet nem lehet adni.

*A híres pszichiátert az elmegyógyintézetbe hívják egy beteghez, aki VI. Pál pápának képzeli magát. Az orvos órák múlva meggyötörten jön ki a páciens szobájából. -Nos? - kérdi az igazgató.

-Meg tudom gyógyítani. Már sikerült a VI.-ról az V. Pál pápára lealkudnom.

*A kis Wolfgang-ot kérdi a biosz tanár: -Az elefánt melyik családhoz tartozik?

-Fogalmam sincs. Nálunk a házban senkinél nincs ilyen állat.

*Az apa pénzt küld fiának, aki egyetemen tanul. "Kedves Fiam, itt küldöm a tíz márkát, amit kértél.

Egyúttal fölhívom a figyelmed, hogy a tízet nem két nullával írják, hanem eggyel."

*Az elefánt és az egér úszni mennek. A kabinból kikiabál az egér: -Elefánt! Te vetted föl az úszónadrágom?

*Főnök a tanonchoz: - 3 évig voltál itt nálunk a gyárban. Sokat tanultál. Mi most csődbe megyünk, hogy azt is megtanuld.

*A buszmegállóban találkozik a tanító Sabine-val, a másik osztályból. -Hát téged hogy hívnak és hány éves vagy? -Sabine-nak hívnak és hat éves vagyok és iskolába járok. A tanító vicces akar lenni: Engem meg Maier-nek hívnak, 42 éves vagyok és én is iskolába járok. Mire Sabine: -Akkor te nagy szamár lehetsz, ha még mindig iskolába jársz!

*Egy vendéglőben a kutya morog és vicsorít a vendégre. -Rá se rántson, mondja a pincér, - mindig így csinál, ha a tányérjából esznek!

*Egy agglegény a boltban: -Szeretnék egy ilyen inget, mint amilyen rajtam van.

Boltos: -Sajnálom, mi csak tiszta ingeket árulunk.

*Tanító: -Holnap oltásra megyünk, ne felejtsétek el a karotokat jól megmosni!

A kis Klaus: -A jobbat vagy a balt?

*Hittanórán: -Milyen bűnt követett el Ádám? Fritz: -Evett a tiltott gyümölcsből. -És mi volt a büntetése?

-El kellett venni Évát feleségül.

*Rikkancs: ÓRIÁSI CSALÁS! 140 ÁLDOZAT! Egy újságvásárló: -Milyen csalás, ilyenről szó sincs az újságban! -ÓRIÁSI CSALÁS! 141 ÁLDOZAT!

*A kis Kurt meglepve látja, hogy nagyanyja kiveszi a műfogsorát a szájából. -Nagyi, téged szét lehet szedni?

*A kis Walter a kapitányt kérdezi. -Egy ilyen gőzös gyakrabban elsüllyed?

-Nem, csak egyszer. Aztán többnyire lent is marad.

*Apa megdöbbenve vizsgálja fia füzetét. -11 hiba egyetlen fogalmazásban! Ez szörnyű! -Tudod, apa, ez a tanár miatt van. Mint az őrült, vadászik a hibákra!

 

*Drakula ittasan jön haza. A felesége: -Muszáj neked mindig alkoholistákba harapni?

*Egy nő ír a férjének a börtönbe: Drágám, a gyerekek már olyan nagyok, hogy kezdenek kérdéseket föltenni. Tudni akarják, hová rejtetted a lóvét?

*Két beszeszelt beszélget az ivóban: -Engem Hans-Günternek vívnak. -Nahát, engem is! -A Marktstr. 26-ban lakom. -Nahát, én is! -Az első emeleten. -Tyű, én is! A kocsmáros fölvilágosítja az egyik vendéget: -Így megy ez minden pénteken, apa és fia!

*Bíró: -Hogy jutott eszébe, hogy ellopja a kerékpárt? -A temetőfalnak volt támasztva. Azt hittem, a gazdáját épp eltemették.

*-Lukas, nyújtsd ki a nyelved! -Majd bolond leszek, doktor bácsi, hogy megint kapjak egy nyaklevest!

*Berni a múzeumban egy görög harcos szobrát nézegeti, aminek hiányzik egyik lába, egy keze és az orra. Megnézi a címkét: "A győztes." -Hűha, akkor hogy nézhet ki a vesztes!

*Egy skót egy tengerparti szállodában szobát akar kivenni. -Csak olyan szobánk van, ami a tengerre néz és ezért 10 márka felárat számítunk föl. -És ha megígérem, hogy nem nézel ki az ablakon?

*Tanító a kis Klaus-nak: -Ha az apád lennék, most jól elnáspágolnálak! -A tanító bácsi téved. Ha az apám lenne, most ott állna a konyhában és mosogatna.

*A ló és a szamár azon vitatkoznak, ki a fontosabb. Természetesen én, - mondja a szamár. - Titeket, lovakat a technika rég kiszorított, szamár pedig mindig lesz!

*A tévében egy pikáns revüt adnak. Apa a gyerekeknek: -Most aztán gyorsan ágyba, látjátok, a nénik is már félig levetkőztek.

 

*Genezáret taván egy csónakban horgászik egy katolikus pap, egy evangélikus lelkész és egy rabbi. Egy idő után megszomjaznak, a katolikus pap kilép a csónakból, kisétál a vízen a partra sörért. Nemsokára a lelkész ugyanezt teszi. Harmadiknak a rabbi lép ki a csónakból és glu-glu-glu, eltűnik a vízben. -Szegény, mondja a pap, - meg kellett volna neki mondani, hol vannak a kövek.

*A tanítónál csöng a telefon. -Tanító úr, Anna beteg és ma nem mehet iskolába. -Sajnálom, de ki van a vonalban? -Az anyukám.

*Doktor úr, doktor úr, mindenki azt mondja rám, én egy óra vagyok. -Ugyan, csak föl akarják húzni.

*-Mért vagy olyan levert? kérdi az egyik béka a másikat. -Jaj, képzeld, a feleségemhez eljött a gólya!

*Két tehén békésen legelészik. Egyszerre az egyik elkezd reszketni. -Mi bajod? -Nézd megint ott jön a fejő, a hideg kezével!

*A skót atlaszt akar venni. -Antikvár legyen, vagy új? -kérdi a boltos. -Természetesen antikvár. De azért Amerika már legyen rajta!

*Tanító: -Max, sorolj föl néhány állatot! -szamárka, tehénke, libuska. -Jó de mért mondod kicsinyítő képzővel? Hagyd el! -Jó. Akkor macs, csir, puly, fecs.

*A kis molylepkét először engedik ki a szekrényből. Mikor visszajön, kérdezi az anyja: -Na, milyen volt? -Óriási! Amikor megláttak, minden ember tapsolni kezdett!

 

*Két csavargó megpihen az út szélén és lehúzza cipőjét. A fiatalabb: -Nahát, neked mennyivel piszkosabb a lábad! -De én öregebb is vagyok tíz évvel!

*A kis Erna pudingot akar főzni. Kezdi olvasni a receptet, aztán fölkiált: -Ez nem fog menni!

Barátnője: -Miért nem? -Itt az áll, végy egy tiszta lábast.

*A szórakozott professzor megszólít egy embert: -Hát, maga Fritzmeier mennyire megváltozott! Meghízott és haja is alig van! -De engem nem Fritzmeiernek hívnak! -Mi? Még a nevét is megváltoztatta?

*A kis Hannes bemegy a postára föladni egy levelet. A postatisztviselő leméri a levelet. -Hát, kis ember, ez a levél túl nehéz, rá kell ragasztanod még egy bélyeget! -De hisz akkor még nehezebb lesz!

*A körhintást megkérdik, hová megy nyaralni. -Bárhová, csak mindig egyenesen!

*-Őrmester úr, hozzánk betörtek. Épp a konyhában ültünk. -És nem hallottak semmit? -Nem. Épp a levest ettük.

*Egy ember a temetőben egy sírfeliratot olvas: "Itt nyugszik Kurt Schulze, jó apa és jámbor ember"

-Szegény Kurt, két vadidegennel temettek egy sírba!

*Meghalt a tábornok. Az őrmester kiadja a közlegénynek, csináltasson koszorút és megadja, mit írasson rá a koszorú-szalagra. A temetésen meglepve ezt olvassa: NYUGODJ BÉKÉBEN AZ EGYIK OLDALON VISZONTLÁTÁSRA HA MARAD HELY.

*Torsten jajgat: -Szálka ment az ujjamba! Barátnője: -Mi az, megvakartad a fejed?

*A szultán háremében a mellette ülő hölgynek: -A szemeid ragyognak, mint a csillagok. Az ajkad, mint a rubin. Add tovább!

*Borbélynál: -Borotváltam én már magát? -Nem. A fülem a háborúban vesztettem el.

*-Papi, a Csendes óceán egész nap csendes? -Kérdezz valami okosabbat. -Jó. Miben halt meg a Holt tenger?

*-Tanító bácsi, meg lehet valakit büntetni azért, mert nem tett valamit?

-Nem. Ez nem lenne igazságos. -Jó, mert nem csináltam meg a házi feladatot.



 

 

 

SÍRJUNK VAGY NEVESSÜNK? 3.

*Egy hölgy a könyvesboltban: -Szeretnék egy izgalmas krimit!

-Akkor válassza ezt, az olvasó csak az utolsó oldalon tudja meg, hogy a kertész a gyilkos!

*Egy ember házat akar venni. A közvetítő: -Őszinte leszek. Ennek a háznak vannak hátrányai. -Éspedig? -Északra van egy szemétégető, délen egy sertésfarm. Keleten van a szennyvíztisztító és délen a halfeldolgozó. -És van valami előny is? -Igen. Ön mindig tudni fogja, merről fúj a szél.

*Egy csehóban: -Fiatalember, nem tudja, hogy naponta három német hal meg az alkoholtól? -Mi közöm hozzá? Én svéd vagyok.

*A nyúl kérdi a zsiráftól: -Mire jó neked a hosszú nyakad? -Tudod te, milyen élvezet, mikor a hideg sör lassan lemegy a gyomorba? Vagy amikor egy fagylaltot nyalsz? -Te, zsiráf, okádtál már?

*Egy csiga kérdi a társától: -Te, honnan van a kék daganat a fejeden? -Képzeld, amikor hazafelé jöttem, hirtelen kinőtt előttem egy gomba!

*Mi van, mikor egy skót egy gyertyával a tükör előtt áll? (2. advent).

*-Drágám, hogy is hagyhatnálak el téged? -Busszal, vonaton, repülőn, kerékpáron, taxival és gyalog.

*Werner ismét annyira beszeszelt, hogy rendőr kíséri haza. -Ez itt az ön háza? -Igen. Jöjjön, mindent megmutatok. És ez itt a hálószoba, ott a feleségem az ágyban, mellette pedig az én vagyok.

*Egy lány: -Elegem van, hogy egy ilyen sóher alak a vőlegényem. Tessék, visszaadom a jegygyűrűt! -És a doboza hol van?

*Férj: -Holnap lovagolni megyek. Feleség: -Nem mész. Most telefonált a kanca, hogy másállapotban van.

*Egy jegyespár hosszan várakozik az anyakönyvvezetőnél. A menyasszony végül bekopog: -Mikor kerülünk már sorra? A vőlegényem kezd kételkedni!

*A férj kora hajnalban vadászni megy. Esni kezd az eső, erre visszafordul, hazamegy és visszafekszik a felesége mellé- A feleség álmosan: -Milyen idő van kint? -Esik. -Esik? A férjem meg, az az idióta, vadászni ment.

*Egy kislány botorkál az apja felé a strandon, kezében két tölcsér fagylalttal. Épp mielőtt odaérne, az egyik tölcsér kiesik a kezéből. -Sajnálom, apa, de a te fagylaltod elejtettem.

*-Papa, hogy hívták Ádám anyósát? -Ádámnak nem volt anyósa. Ő még a paradicsomban lakott.

*Mit mondott Ádám, mikor először meglátta Évát? -Menj kicsit odébb, nem tudom, mekkorára nő ez az izé.

*-Kurt azt mondta, szép, okos és érdekes vagyok. Ezután megkérte a kezem. -És hozzámész? -Majd bolond leszek egy olyanhoz menni, aki már az esküvő előtt hazudozik.

*Az USA, a Szovjetúnió és az NDK együtt akarják kiemelni a Titanic-ot. Az USÁ-t az arany és a trezor érdekli. Az oroszokat a technikai know-how. Az NDK-át pedig az a zenekar, amelyik még alámerüléskor is örömzenét játszott.

*Honecker védőangyala szabadságra akart menni, mert teljesen agyondolgozta magát. -De hát neked csak egy embert kellett őrizned! -mondta az Úr. -Igen, de 17 millió embertől!

*Mi volt Jézus foglalkozása? Egyetemista. 30 évesen is a szüleinél lakott, hosszú haja volt és ha valamit tett, az kész csoda volt.

*Professzor: -A Földön 5 billió év múlva ismét jégkorszak jön és a bolygó teljesen lakhatatlanná válik. Egy kétségbeesett kiáltás a hallgatóságból: -Mikor? -5 billió év múlva. -Hála istennek, én 5 milliót értettem.

*A tanár Fischer anyukával találkozik a városban. -A maga fia rendkívül érdeklődő, tele van tudásszomjjal. Magától örökölte? -A tudást tőlem, a szomjat a férjemtől.

*A szórakozott professzor megkérdezi bejárónőjét: -És hogy telt az estéje tegnap. Moziban volt? -Nem, hanem otthon, az ágyban. -Na, és sokan voltak?

*A matektanár: -Ez az osztály a leggyöngébb, 90% meg fog bukni. Mire hátulról egy hang: -Dehát nem is vagyunk annyian!

*A csinos tanárjelölt hölgy vizsgaórát tart. Fölírja a táblára: "Az ember a teremtés csodája." Fölhívja a kis Fritz-et, olvassa el hangosan. "Em-ber, mi-cso-da bom-bá-zó" -betűzi ki a diák. A hölgy elpirul és kiküldi Fritz-et az osztályból. Amint a gyerek elhalad a vizsgabizottság előtt, mérgesen megjegyzi: -Ha még egyszer rosszat súgtok, soha többé nem jövök iskolába!

*-Mit gondolok, hol lakik az Isten? -kérdi a hittantanár. -Sabine: -A fürdőszobában. -Hogy hogy? -Az apám minden reggel dörömböl a fürdőszoba-ajtón: Istenem, még mindig bent vagy?

*Tanítónő: -Gyerekek, ma számítógépekkel fogunk számolni. Hans, mennyi két számítógép meg három számítógép?

*Meghal a nagypapa és a pokolba kerül. Ott találkozik egy barátjával, akinek karjaiban egy csinos örömlány van. -Nahát, ez aztán kemény jutalom a bűnös életedért! -Tévedsz. Ez nem az én jutalmam, hanem az ő büntetése!

*Szent Péter előtt megjelenik egy 40 éves szerelő. Szemrehányóan kérdi: -Mért hívtál föl ilyen fiatalon? Szent Péter tanulmányozza a könyvét. -Igen. A korodat összetévesztettem a munkaóráiddal, amit a kuncsaftjaiddal kifizettettél. E szerint te már 102 éves vagy.

*A szerencsétlen középcsatár a mennyország kapuja előtt áll. Szent Péter: -Hát te hogy tudtad megtalálni a kaput?

*Fritz és Franz diót lopott. Hogy meg ne lássa senki, beosonnak a ravatalozóba, a zsákmányt elosztani. Az ajtó előtt lepottyan két dió. -Később visszajövünk, most nézzük ezeket: Egy neked, egy nekem, egy neked, egy nekem... Véletlenül arra jár a sekrestyés és meghallja. Rohan a paphoz: -Tisztelendő úr, a ravatalozóban kísértetek vannak. Az Úr és az ördög osztozkodik a lelkeken. A pap fejcsóválva követi a sekrestyést a ravatalozóhoz. Ott hallgatóznak és ezt hallják: -Egy neked, egy nekem... egy neked, egy nekem... most meg kimegyünk ezért a kettőért!

*Egy katolikus pap, egy evangélikus lelkész és egy rabbi azon vitatkoznak, mikor kezdődik az élet. A pap: -Kedves testvéreim, az emberi élet akkor kezdődik, amikor az apa és az anya szerelemben egyesül. A lelkész: -Szerintem akkor, mikor a férfi magja megtermékenyíti a nő petesejtjét. A rabbi: -Mindketten tévedtek. Az élet akkor kezdődik, mikor a kutya megdöglik és a gyerekek kikerülnek a házból.

*Jézus és a Szentlélek golfozik. Jézus elüti a labdát, az egyenesen a lyuk felé gurul. Hirtelen megjelenik egy ürge és a szájába kapja a labdát. Alig fut vele, egy róka elkapja. Tesz néhány lépést, de lecsap rá egy sas és a magasba ragadja. Most villámlik, a sas lezuhan, a labda kiszabadul és tovább gurul egyenesen a lyukba. A Szentlélek: -Most golfozunk vagy bolondozunk?

*A leánygimnáziumban a nővér megkérdezi a lányokat, ki mi akar lenni. Sabine: -Én prostituált leszek. -Hogy mi? -Prostituált. -Ja, vagy úgy. Protestánsot értettem.

*Egy katolikus pap a rabbihoz: -Mikor eszel végre húst? -Majd a tisztelendő úr lakodalmán!

*A pap egy elítéltet kísér az akasztófához. Zuhog az eső, a pap kinyit egy esernyőt. Az elítélt: -Szörnyű idő, tisztelendő uram! -Magának könnyű, nekem vissza is kell mennem!

*Egy faluban a zárdából rálátni a piroslámpás házra. A főnökasszony megbíz egy novíciát, figyelje, ki megy be oda. -Főnökanyám, Főnökanyám, bement a polgármester! -Látod lányom, a felsőbbség sem mentes a bűnöktől. Kisvártatva a novícia ismét: - Főnökasszony, most meg az evangélikus lelkész ment be! -Az eretnekek is így járnak. Nem tudnak ellenállni a hús csábításának. Harmadszorra: -Most meg a katolikus papunk ment be! Mire a főnökasszony: -Oh, akkor nyilván meghalt ott valaki!*Az új pap megkérdezi a kis Sabine-t: -Mondd, gyermekem, hol van itt egy szupermarket? -Nem mondom meg! -Ha nem mondod meg, nem jutsz be a mennyországba! -Te pedig a szupermarketbe!*Egy férj így imádkozik: -Édes Istenem, én nagyon szeretem a feleségem, de ha te jobban szereted, legyen meg a te akaratod!

*A bíró: -Önt két ezer euró büntetésre ítélem, mert a miniszterünket tökkel ütött hülyének nevezte. Akar még valamit hozzáfűzni? -Igen, de arra már nincs elég pénzem.

*Helmut Kohl először látogatja meg Bill Clinton-t. Mivel alig tud angolul, tanácsot kér Genscher-től. -Írd föl a nyakkendőd hátuljára, amit akarsz mondani. Kohl kezet ráz Clinton-nal és ezt mondja: -Nice to meet you, Mr President, száz százalék gyapot.

*Egy tetőfedő leesik az utcára, a fűre. Rögtön kíváncsiak sokasága veszi körül. Egy rendőr utat tör: -Mi történik itt? A tetőfedő leporolja magát és ezt mondja: -Fogalmam sincs, én is most jöttem.

*Megszökött egy elefánt, írja az őrsön az ügyeletes rendőr. Fölnéz a cirkuszigazgatóra és megkérdezi: -Különleges ismertetőjele?

*Valaki izgatottan telefonál a rendőrségre: -A szobámban ketyeg egy bomba! -Azonnal megyünk, de míg ketyeg, semmitől sem kell tartania!

*Orvos a beteghez: -Müller néni, hol volt, hogy ilyen sokáig nem láttam? Tán csak nem beteg volt?

*-Doktor úr, mit remélhetek? -kérdezi a beteg műtét előtt. A doktor: -Oh, ezt a műtétet már 28-szor csinálom. -Akkor megnyugodhatok? -Egyszer sikerülnie kell!

-Doktor úr, segítsen, én olyan feledékeny vagyok! -És mióta veszi ezt észre magán? -Mit?

-Az orvos elégedett a páciens vizsgálatával. -És a szexuális élete is nyilván rendben. -Hát, úgy hetente háromszor. -Csak? A kondíciója alapján lehetne naponta háromszor is! -Tudja, doktor úr, vidéken, mint katolikus papnak, ez nem olyan egyszerű.

*Egy orvos fölhívja éjjel a vízvezetékszerelőt, hogy jöjjön azonnal, a pincéjét elöntötte a víz. A szerelő vonakodik, mire az orvos: -Én is megyek bármikor, ha hívnak! A szerelő megérkezik, lemennek a pincébe. A mester megáll a lépcsőn, elővesz 3 tömítést, beledobja a vízbe és ezt mondja a doktornak: -Ha holnapra nem lesz jobb, hívjon föl újra!

*-Doktor úr, gyógyíthatatlan beteg vagyok. Hypochondriám van. -Ugyan, csak beképzeli magának!

*-Főorvos úr, a szimuláns a hatosban meghalt! -Teringettét, most aztán igazán eltúlozza!

*A frissen operált beteget orvos-konzílium látogatja meg. A beteg alszik, de hirtelen felül: -Ki ez a sok sültbolond itt? Mire a főorvos: -Látják? Már fölismer bennünket!

*-Doktor úr, a férjem beszél álmában. Mit tanácsol? -Hagyja napközben szóhoz jutni!

*Orvos: -Maga idejekorán jött! Páciens: -Csak nem valami komoly, doktor úr? -Nem. De egy nappal később magától meggyógyult volna.

*Fogorvos: -Nem kell ekkorára tátania a száját! -Hát nem fúrni fog? -Igen, de én kint maradok!

*Riporter a százévesnél: -Minek köszönheti ezt a magas kort? -Tudja, fiatalember, mikor én születtem, akkor még nem fedezték föl a bacilusokat.

*Katonák ugrásra készen a repülőn. Egy kiskatona: -És mi lesz, ha nem nyílik ki az ejtőernyőm? Őrmester: -Akkor maga fog elsőnek földet érni.

*Sorozáson a katonaságnál: -Foglalkozása? -Komikus. -Nahát, ez jó. Akkor mutassa meg, mit tud? Az ember föltépi az ajtót és kikiabál: -Mindenki elmehet, az állást én kaptam meg!

*-Müller katona, mit csinál, ha őrségen van és egy férfialak kúszik éjjel a kaszárnya felé? -Akkor diszkréten ágyba segítem az őrmester urat.

*A tábornok csapatlátogatásnál egyik újoncnak barátságosan megveregeti a vállát: -Nos, maga hogy van, fiam? -Nagyon örülök, papa, hogy végre jelentkezel. A mama már húsz éve keres.

*Torony: -Nem értem, mit mond, mondja még egyszer! Pilóta: -Még egyszer.

*Orvos: Önnek 5 hónapja van, hogy éljen. Muzsikus: -Ugyan miből?

*Mennyit kell egy kőművesnek inni, hogy alkoholszintje 0,5 ezrelék legyen? (Három napig semmit.)

*Pincér: -Ízlett a vacsora? -Ettem már jobbat is! -De nem nálunk!

*Egy párizsi vendéglőben: -Pincér, a poharamban van egy légy..."le mouche!" -Ejnye, ejnye! Az "la mouche", nőnemű!

*-Mi az az alibi, bíró úr? -Látta magát valaki a betörés idejében? -Nem, szerencsére senki.

*Vádlott az ügyvédnek: -Ha megúszom fél évvel, tíz ezer eurót kap! Az ítélethirdetés után azt mondja az ügyvéd: -Kemény munka volt. A bíró föl akarta menteni.

1.000 neue Witze - Knaur, 2005

KERÉKPÁR-AUTÓ-VITA 2020. jún. 12. Klubrádió, Sajnálatos, hogy a fölkészületlen szerkesztőt lemosták az autósok. A végén még maga is beállt közéjük. (Egyik betelefonált, hogy neki ment a beton az autójának...)

-A város emberi lakóhely.

Ön mit szólna, ha tüzet raknék a nappalijában?

-Mért mérgez ártatlan gyalogosokat és kerékpárosokat?

-Nem lehet zöld övezet és autó-út is egyszerre.

Ön is szereti a tiszta levegőt?

-Ismeri az autót?

Fél lábbal a kórházban, fél lábbal a börtönben.

-Mért veszi el mindenki szabad terét kocsijával?

(1 busz = 40 autó).

-Mért szervezi meg az állam az ártatlan harmadik,

a gyalogos, megnyomorítását? (A legtöbb kerekes-székes autóbaleset áldozata).

Honnét a sok asztmás kisgyerek?

-Kár kényelemre elégetni az olajat, ha meg is lehet enni (margarin).

-Még a villanyautó is rombolja a klímát.

Gyerekeinket a parkolóhelyért?

-Akik helyesen közlekednek,

azok is pénzelik az autósokat.

-Azokat, akik többnyire egyedül ülnek

egy nagy kocsiban.

-Sokszor csak rossz szokás, sok mindent autó nélkül is elintézhetünk, különösen egy nagyvárosban. -Összességében a kerékpár gyorsabb. (Két hónapot ül az autós a kocsijában!).

-Az autó sokszor munkaeszköz vagy egy busz sincs a láthatáron. De nagyvárosban?

-A motort hagyjuk meg a mentőknek, rendőröknek, taxisoknak – azok is lesznek elegen!

-Nem lehetünk Hollandia, de egy kis átszervezéssel sok autóst „átültethetünk”!

-Jó, most túloztam... ó r i á s i átszervezéssel: kampány, olcsó bérlet, sok bringaút, másik oldalon drágítás, szigorítás, sebességkorlátozás... (A nemzeti konzultációs-költség pont elég lenne...).

Lásd még: Szelíd Energia Füzetek 8, Energiamenü

FŰTÉS-TUDNIVALÓK

-Fali gázkazánt állandó kis lángra állítok, 50*C fűtővízre: DE EZ ÁLLANDÓAN MENJEN! (A ki-be kapcsolás többet árt).

-Ha nem zárt a rendszer: a párolgás miatt fűtővizet utántöltök.

-A radiátorszelepek finom állításával belövöm a kívánt hőfokokat a különböző szobákban; főleg a referencia-helyiségben, ahol a szabályzó van a falon.

-19*C elegendő: ez fölött egészségtelen, inkább két pulóvert húzok, helyben futok. ("Fűtsünk kalotaszegi legényessel")

-A radiátorok mögé, ajtókra hőtükör-fóliát ragasztok.

-Házat fehér lapokkal szigetelek (8 cm polisztirol), nem fűtök a varjaknak.

-Padláson matracokat, szőnyegeket fektetek le.

-Csak este fűtök - napközben mozgok, szomszédolok; közösségi házba, klubba, megyek.

-Átmegyek segíteni annak, aki nálam is rászorultabb.

-De legjobb, ha otthon maradok, míg a hideg el nem vonul - ilyenkor buszok, villamosok, autók be sem indulnak.-Nem használt helyiségeket (nyaralók) víztelenítek, fagykárok miatt.

-Nem tüzelek el: műanyagot, rétegelt dobozokat, használt olajat - nem mérgezem magam és másokat!-Eltüzelhető: tojástartó, barna karton, újságpapír (nem színes), víztiszta polietilén fólia (égéspróba: ég, mint a gyertya; PVC bűzlik).-Kikapcsolom a hűtőm; télen hideg szobában (de ne fagyban!), teraszon - nyáron vízaknában, kútban tárolom a romlandót, ha van.

-Kikapcsolom a mélyhűtőm - van a boltban, fizessék ők a hűtést!-A bojlert csak szombaton kapcsolom be. Hét közben 20 literes fazék a sparhelten, gázon.

-120 literes bojler helyett 5 literes vízmelegítő, merülőforraló.-Konyhaszoba: Hasznosítom a főzés hulladékhőjét. Villámszellőztetéssel,függönyökkel, átalakítható bútorokkal a konyhából pár perc alatt szobát varázsolhatunk!

(FŰTÉS, Szelíd Energia Füzetek 4, letölthető).

Kéményjavítás házilag

A kéményből a tetőn itt-ott kimosta a habarcsot az eső.

A kéményseprő: visszabontani a kéményt, újra falazni, 200 eFt (??).

(Fölmásztam a tetőre, fugáztam pár fándli habarccsal; lent a kormot kikapartam, huzatot ellenőriztem).

Szerelő: cirkó-szervíz 15 eFt.(??)

(Lekaptam a burkolatot, ecsettel, porszívóval kitisztítottam, légtelenítettem, lángot beállítottam).

KONDENZÁCIÓS KAZÁN: MEGGONDOLANDÓ!

A visszahűtéses gázkazán a füstgázok lehűtésével 45*C-ra még 5 - 10% hőt nyerhet vissza,

amely különben elveszne a kéményen át.

Ám számos hátránya van:

* Drága (kétszeres ár!)

* Különleges kéményt igényel.

* Csapadékelvezető kell.

* A hőnyereség nem szavatolt, többletfogyasztás is fölléphet.

* A hőnyereség esetleg elvész, mert a keringtető szivattyú többet fogyaszt.

* Gyakoribb az üzemzavar, rövidebb az élettartam.

* A készülék védelme végett védőkeringtetésre van szükség, akkor is, ha nincs láng.

Aki tehát ilyen kazánba akar befektetni, alaposan tisztázza a fenti kockázatokat.

Egyébként egy jó hatásfokú normál-kazán is megteszi, ha optimálisan beállítjuk és visszafogjuk a hőveszteségeket.

Azt a 10%-ot figyelmes fűtésmegtakarítással, a család fegyelmezésével is visszanyerhetjük. Szelíd Energia Füzetek 4, FŰTÉS, 2004

 

A KLUBRÁDIÓ ÉS A TECHNOKRATA ŐRÜLET Légkondi, 2020. jún. 15.

Megint rajtakaptuk a Klubrádiót (de az Indexet, Origót is), hogy magát az ördögöt hívja meg a pokol reklámozására. Most is egy techóriás (termékmegjelenítés!) beszél a hűtésről, mosásról, világításról:

-Dobjuk ki régi gépeinket?

-Vegyünk új készüléket, mert az takarékosabb?

-Vegyünk nagy mosógépet?

-Vegyünk hőszivattyús hűtőt?

-Vegyünk okos-villanykörtét?

-Ne mosogassunk kézzel?

-Kapcsoljunk mindent rá az okostelefonunkra? stb.

Hűtés

-Az elektromos hűtőszekrény az első számú tipikus fölösleges gép a háztartásban,
a fogyasztói társadalom státusz-szimbóluma. (Elődeink hogy tudtak fönnmaradni évezredekig frizsider nélkül? Talán éppen azért?).
-Télen egy helyiséget fűteni, annak egy sarkát (hűtőszekrény) hűteni: esztelen dolog!
6 hónapig az egész környék hűtő!
-A megoldás: a külső hűtőkamra (olyan, mint a frizsider, csak a ház külső,
északi falára van akasztva, konyhából tolóablakkal elérhető).
-Jobb persze a pince, kút, vízakna (állandó 10 *C, lásd földhőcserélős hűtő)!
-Fagyasztott áru van a boltban, fizessék ők a hűtőköltségeket!
-Gázzal működő hűtő is jobb megoldás lehet.
-A villanyfogyasztás üvegház-CO2 kibocsátással jár, ezért veszélyezteti a földi klímát.
A klíma csak többet ér egy frizsidernél?

-A villamos hőszivattyú, ahogy az összes elektromos készülék, az erőműnél okozza a környezetkárosítást.
Mosás
-A mosás a ruha kínzása. Finom ruhaneműinket bűn mosógépbe gyömöszölni – ezeket csak kézzel szabad mosni (rá is van írva)!

-Az automata mosógép a 2. számú túlfejlesztett háztartási segédeszköz. Túl érzékeny, túl sok funkció – melyekből úgyis mindig csak egyet-kettőt futtatunk.
-A régi készülékek jobbak, mert tartósabbak. Egyszerűek, tehát javíthatók. A mosógép mechanikus bütykös tárcsája előnyösebb az elektronikánál.

-Régi készülékkel is lehet takarékosan mosni (foltokat előbb kiszedni, áztatni melegben aztán csak öblíteni, programot „ugratni”).

-A tömegcikk „modern” mosógép is „tervezett elavulás”, amikor kiváló mérnökök tudásukat arra szórják el, hogy velünk, fogyasztókkal kiszúrjanak.

-Igen, kell a nagy mosógép – a 100 ruhánkhoz! Ám sok tárgy, sok gond. Nem jobb csak egy-nehány, ami tartós és amit szeretünk (önismeret!) és könnyen számon tarthatunk? Az érzékeny fehér „fehérnemű” sem divat már, nem szólva a népes nagy családról, ami már nincs. Pedig ott lehet egy nagy gép igazán jó segítség.

Mosogatás

Nincs! Csak öblítés!

-Étkezés előtt forrósítok 2 liter vizet.

-Étkezés után az edényeket, amiket kenyérbéllel kitörlöltem, forró vízzel leöblítem.

-A zsírosakat félreteszem és később mosóporos lével megtisztítom.

-Nem hagyom rászáradni, előbb örömmel, aztán körömmel.

-Tányérokat nem rakok egybe, mert az aljuk is zsíros lesz.

-Mindig kevesebbet főzök, így a nyersből (saláta, gyümölcs) több fogy.

FÉL KANÁL MOSÓPOR MINDENRE JÓ!

(nem kompakt, nem szlovák; 3 kg, Tesco Value, Bonux, 250Ft/kg)

1. Mosogatásra (kevés meleg vízben föloldva)

2. Súrolószerként

3. Foltkezelésre (friss folt alá ruhát, kevés por, meleg víz, ütögetni)

4. Kézmosásra (szappan helyett, kevéske por)

5. Hajmosásra (nagyon kevés, föloldva, ABS sampon-tenzid)

Fogmosásra nem jó, kevéske finom krétapor jó.

Világítás

Egyedül itt nyerők az – igazán kitűnő – új készülékek!

-LED-lámpákkal világítok, nem fogyasztanak, csak a munkafelületet világítom meg.

-Áramot magam csinálok (taposó generátor, aggregát, napelem, termogenerátor).

Lásd: Testápoló kislexikon és Mosógépek -Beszerzés, kezelés, javítás -

(Szelíd Energia Füzetek 1-13)

Jók a gépek, de ha nem vigyázunk, könnyen csak szaporítják a házi munkát!

 

AMIT A SZÁZÉVES EMBERNEK NEM MONDANAK EL

Rossz érzéssel küldtem Nektek levelet a két ember haláláról (HellerÁ „abszurd”, BálintGy „gyönyörűséges”- valami óriásit tévedhetek!

Házára piros covid-jelzés került. Siófokon lett rosszul, ahová nyaralni mentek. Covid-tesztjei először negatívok (fals-negatívok?) lettek, majd a pesti kórházban kimutatták a koronavírust. Felesége: „Érthetetlen. Egész idő alatt karanténban voltunk.” „Csendesen elaludt.”

Így Bálint gazda halála is abszurd, rejtélyes sőt, fenyegető lett.

Túlélt nyilaskorszakot, halálmenetet, koncentrációs tábort – és egy ilyen „bagatell” kórba hal bele?

Eljött az órája, ahogy a sok idős sorstársának is. Gyerekkoromban sok embert láttam „öregségben” meghalni. Egyszercsak eltűntek a padról a házuk elől.

De mi, túlélők, még itt vagyunk! Mire számítsunk?

Az országban naponta 300-an halnak meg, 10-20 ezer „noszocomiális”, vagyis kórházi fertőzésben. Eléggé aggasztó, hogy sok a téves diagnózis és a félrekezelés.

Ha jó volt a siófoki teszt, akkor BálintGy a kórházban kapta el a covidot? Ha másutt, hogy érzi magát, aki megfertőzte? Szabad-e idős embereket utaztatni, hisz nehezen tűrik a környezetváltozást?

Ez a kórokozó most már mindig velünk lesz.

Mit vártunk, a globalizáció után? Pénz jöhet, vírus nem?

Az emberek azt hiszik, minden mehet a régiben. -Szerinted rendben, hogy ugyanúgy buliztok, maszk nélkül, szorosan, mint régen? - kérdeztem lányomat. A környező országokban máris látható a következmény. „Wir amüsieren uns zu Tode” (Szórakozunk halálig), mondták, mikor beindult a szórakoztató-ipar Nyugaton.

Tömegtársadalom, globalizáció, digitális rabszolgaság, rezilienciahiány, klímakatasztrófa, vírusok, őrült személy- és áruszállítás – félő, nem fogunk megöregedni, mint Bálint gazda.

AMIT A SZÁZÉVES EMBER NEM MOND KI

Ott ültünk Heller Ágnes könyvbemutatóján, fél történelemkönyv. (Szép neve van, mondta nekem Ágnes.) A levegőben volt, hogy ez lesz az utolsó – mégis mindenki derűs volt! Aztán jöttek a halálhírek. Ágnes halála rejtélyes, sőt, abszurd - Bálint Györgyé „gyönyörű”. Láttam már ilyet: Hóka Laci bácsi, a recski fogoly, leült a kanapéra és nem kelt föl többé. Csettintettem a nyelvemmel, ha nem értetek félre.

Összegyűjtötte a morzsákat az asztalról, ahogy én is.

„Hétköznapi ember vagyok.”

Hát nem, kedves Gyuri bácsi! Százévente, ha jön egy ilyen csoda!

Egy szavában sem kételkedem. Nem mások hátán élte túl, hanem magának köszönve: adottságainak, erejének, emberségének. Megbocsátásának: Senkit sem hallottam még ilyen megadóan, tárgyilagosan, szinte szenvtelenül beszélni a koncentrációs táborokról.

Mégis, ahogy hallgatom: valami hiányzik, valamit nem mond ki – aztán egyszerre beugrik: isten neve. Míg sorstársai nyilván sokszor fordultak a legfölsőbbhöz (vagy éppen fordultak el), míg minden más emberi tragédiánál istent hívják, Bálint Györgynél nem hallom. Nyilván neveltetésénél sem játszott nagy szerepet az istenhit, bár ott kellett, hogy legyen. Az sem lehet válasz, hogy náluk nem keresztény isten volt a hagyomány – az isten az isten.

A válasz csak egy lehet: nála más valami volt a fő támasz – az emberség. Nem mondja ki, de ott lappang: Segíts magadon, az isten is megsegít.

Ha pedig ez így van, hogy az emberség, az ember-ideál megelőzi az istenhitet, akkor ez az istenhitre nem hízelgő!

De mivel Bálint Györgyök csak egyszer születnek százévente – ezért mégis az isten győz!

RózsaS, egy halandó, 20VII1

 

RÓZSA SÁNDOR lásd

Zentai Rózsa Sándor

Zenta (Jugoszlávia), 1948-

Elődei 1775-ig vezethetők vissza (Ruzamberok/Rózsahegy).

Iskolái:

Vegyészeti Technikum, Zenta, 1963-1968

Prirodno Matematicki Fakultet, Novi Sad, 1968-1971

Universität zu Köln, 1973-1982, Chemie, dr. rer. nat.

Élete Jugoszláviában

1969-ben magacsinálta tandem-biciklin barátjával a tengerig meg vissza teker, útiélményeit a Novi Sad-i Magyar Szó-ban teszi közzé, sorozatban.1970-től az Ifjúsági Tribün szerkesztője Novi Sad-on, jeles személyiségeket hív Mo.-ról (Németh László, Mészöly Miklós, Konrád György, Sára Sándor, stb.). Happeningeket, vicc-olimpiát szervez, fejen állva elszavalja a „Talpra magyart”. A Képes Ifjúságba ír, szatírikus rovata a „Gukker”. Egy tudósítása Kelet- és Ny.-Berlinről föltűnést kelt. Magyar nyelvű egyetemet követel Novi Sad-on. A Tribünön kerül az Új Symposion csoporthoz, egyetlen írása 1971-ben (Mindennapi abortusz) a lap betiltásához és vádemeléshez vezet. 3 év szigorítottat kap, ezt a felére mérséklik, de a rendőrök nem találják otthon: Nyugat-Németországba menekül. Ott perét újratárgyalják; menedékjogot, ösztöndíjat kap, később állampolgárságot.

Élete Nyugat-Németországban

A Bayer AG-tól a kölni egyetemre kerül, kémia szakra. 1977-ben a KATALYSE Umweltgruppe-vel kiadják a Chemie in Lebensmitteln c. könyvet, ami fölrázza az országot. A környezetkemikáliák megérkeztek az élelmiszerekbe, a Bundesregierung határértékek kiszabására kényszerül. A rá következő könyv a savas esőről, szintén országos megmozdulásokhoz vezet. „Kitakarítottunk egy országot, de valójában csak átsepertük a szemetet máshová.”

1982-ben 15 „zöld” csoportot koordinál, a zöld párt szaktanácsadója a Kölner Stadtrat-ban. 22 természetvédelmi terület biztosításánál aktív. Több projektet visz (Stadt-Umweltkarte, Kölner Umweltwoche, BUND-Energieschule). 1986-ban, a Csernobil-évben, Robert Jungk Zukunftswerkstatt-jára jár (jövőműhely). Így születik a Köln 2020, az Ökokiskáté, az 5 jövőszcenárió. A tudománykritikát Jungk-tól, Peter Kafkától, Meyer-Abich-tól tanulja.

A Kölni Csoportban is aktív, ennek tagjai Saral Sarkar publicista, Maria Mies szociológus, Peter von Dohlen biológus, Lothar Gothe SSK (termőföld-projekt), Ludwig Hörner zöld Stadtrat, Jürgen Zenke germanista.

1989-ig, végig a kölni BOKRÉTA néptánccsoportban táncol, a kölni Magyar Házban.

Élete Magyarországon

1987-ben válaszolja meg levelét György Lajos-Piros, az ELTE-KISZ Természetvédelmi klub aktivistája. Ezután nyaranta előadásokat tart zöld csoportoknál. 1992-ben indítja a magyar szolár mozgalmat, megépül az első házi réz-napkollektor Pécsett. Követi a tartálykollektor, Visnyeszéplak, Gyűrűfű „ökofalvakban”. A vidékre-költözés terve a BME Kék Bolygó csoportjánál születik 1989-ben, Zaja Péter, Kilián Imre és társai mindmáig meg is valósítják; a Gyüttment Egyesület, az Élőfalu-hálózat tovább viszik a vállalkozást.

1994-ben végleg átköltözik Mo.-ra, de rögtön össze is különbözik a zöld szcénával, az átpolitizáltság és a korrupció miatt. („Honnét a pénz és mire megy el?”). Fölépíti az önellátó Robinzon-házat, amely menedék, ha megszűnik a beszállítás.

A Szelíd Energia (munka) Alapítványt 1992-ben teszi, a Szelíd Energia Füzeteket 2004-től szerkeszti. Ezek megmutatják, mennyi technikát szabad és kell életünkbe behozni. Az „ökobetyár” blogot 2013-ban adja neki Kajner Péter. 2018-ban újraszámolja a személyes kWh-fogyasztást, javasolja, mindenki kitűzőjén adja meg kibocsájtott CO2 kg-ját.

Az „Ökobetyár könyve” a legkisebb ökolábnyomú könyv kísérlete, kézzel készíti, több helyre becsempészi („könyvgerilla”).

Vissza Zentára

40 év után ismét Zentán, előadásokat tart az Alkotóházban, megalapítja a Klímavédők Baráti Társaságát.

Írásai

-Mindennapi abortusz, Új Symposion, Novi Sad (Újvidék), 1971

-Chemie in Lebensmitteln, KATALYSE Umweltgruppe Köln, zweitausendeins, 1982

-Wissenschaft zu Vernichtung von Natur und Mensch, raum&zeit, 1991/53

-Vissza a Nobel-díjakat! Természetvédelem, 1987/5

-Amikor a tudománynak is vége, Napi Magyarország, 1998. júl.18

-Kölni levél, Természetvédelem, 1986/12

-Ökokiskáté, Harmadik Part, 1990/2 nyár

-Ökokiskáté II, GAIA Sajtószemle, 1995/281

-FŰTÉS A gazdaságos és ökologikus fűtés alapjai, Szelíd Energia Alapítvány, 2004

-Testápoló kislexikon, Ökotárs, 2002

-OPeBaSzö – Országos Pech és Balek Szövetség, 2008 (www.okobetyar.blog.hu)

-Obszolencia kislexikon, Szelíd Energia Füzetek 13, 2018

-Ökobetyár könyve, 2018

- -Könyvgerilla – 2019 krónikája

 

HÉT KÖZGAZDÁSZ A KAPITALIZMUS JÖVŐJÉRŐL
A DIE ZEIT neves közgazdászokat kérdezett meg, hogyan nézne ki egy kapitalizmus növekedés nélkül és hogyan sikerülhet egy ilyen fordulat
1. TIM JACKSON, Uni Surrey, UK
2020 január: Hó alig esett, Ausztráliában tomboló erdőtüzek – mindezek a kizökkenő klíma előjelei. Ám a Davos-i World Economic Forum-nak nem a klíma volt az egyetlen témája, hanem maga a megingott kapitalizmus. Kire-mire fogják a válságot? Az adóssághegyekre? A kereskedelmi háborúkra? A politikai populizmusra? Túl sok ember szakadt le, a kapzsiság és a felelőtlenség megtette a magáét.
Maga a kapitalizmus a felelős. A természettel való kíméletlen bánásmódja, a munka leértékelése, a politika fojtogatása, a pénzrendszer eltorzítása, csökönyös ragaszkodása, minden észérv és logika ellenére ahhoz, hogy a több a jobb – mindez együtt rengeti meg a rendszert. Ám aki a növekedést megkérdőjelezi, az mindig is kergének, idealistának vagy fölforgatónak számított.
Aztán Davos után pár héttel a növekedés egyszerűen elillant - jött a vírus. Az országok sorban állították le gazdaságaikat, aki késlekedett, megbűnhődött. És így ébredünk meglepve a posztnövekedés világában. Ám ez már a vírus előtt fölbukkant a láthatáron. A 60-as évek 4 %-os növekedése még a leggazdagabb országokban is 1%-ra zuhant. Ebben az évben -5% várható. Európa gazdasága 10%-kal zsugorodhat.
Egy megosztott és elszegényedett világ mutatta meg magát. Még ínségben is a gazdagok és a kedvezményezettek jártak jól, míg a munkások a „fronton” mint tragikus esetek kerülnek be a covid-19-statisztikákba. Ám a legkirívóbb üzenet, hogy a kormányok az egészségvédelem érdekében drámaian beavatkozhatnak, munkásokat kurzarbeit-ra küldenek, cégeket mentenek, az ápolásba fektetnek be. A posztnövekedés meglehet, már az új normalitás, különösen Európában.
A krízis egyedülálló alkalom, régi gazdasági modelleinket átdolgozni. Ez már elkezdődött. Ami a pandémia reakciójaként villámgyorsan fölépült, nagyrészt fölhasználható alapként a széleskörű és alapvető újjáépítéshez. Első helyen áll az egzisztenciák védelme. Az ápolásnál, a kézművességnél, az oktatásban bevezetett kurzarbeit munkahely-garanciává kell, hogy alakuljon. Az embereket gyorsan át kell képezni és megedzeni a jövő gazdaságára. Állami ösztönző programokkal kell a posztnövekedés gazdaságára való átállást segíteni. Soha jobb időpont egy CO2-szegény infrastruktúra fölépítésére. Az emberek érdekeltek a shutdown kétségtelen pozitív kihatásait megőrizni: kevesebb jármű az utakon, aktívabb élet, erősebb közösségek, megterhelhető helyi ellátási utak.
Persze, rögvest jön a tiltakozás, hogy mindezt nem engedhetjük meg magunknak, a magas állami eladósodás miatt. Ám a neoliberális pénzpolitika szószólóira nem szabad hallgatnunk – ők visznek bennünket a társadalmi összeomlásba. Minden eszközt be kell vetnünk: adósság-föloldás, az államok össz-felelősség-vállalása egymásért, a spanyol javaslat: a törlesztés leállítása örökre vagy a központi bankok lehetősége, kihagyva a pénzpiacot, közvetlenül az államtól való kötvények vásárlására, tehát az állam direkt finanszírozása.
A korona-leckéknek köszönve soha ilyen jól nem voltunk fölkészülve, hogy átváltsunk egy reziliens, fönntartható gazdaságra. A jutalom óriási lenne. Talán erről kellene 20201-ben Davos-ban vitatkozni.
2. DENNIS MEADOWS, A növekedés határai (1972) szerzője
Az emberi faj kb. 15 000 generáció óta népesíti be a Földet. 1750-ig gyakorlatilag semmi növekedés nem volt. Csak a legutóbbi 15 generációnál – tehát 0,1% év alatt – alakult ki az az igény, hogy az élet mindenki számára tartósan és gyorsan megjavítandó. „Minden, ami már megtörtént, újra megtörténhet.” - mondta a fizikus Amory Lovins. („Amit megtettünk, megtesszük újból”, Prédikátor 1,9; RS20VII25). Tehát az ember szociálisan és pszichológiailag biztosan megélhet. Azonban politikailag és gazdaságilag lehetetlen, hogy aktívan ezt az utat válassza: a politikusoknak a későbbi „több” kilátására szükségük van, ha nem akarják elveszíteni a mostani „kevesebb”-egyezmények támogatását. A pénzbefektetők meg kell, hogy ígérjék, holnap mindenkinek több jut, hogy az óriási egyenlőtlenségeket produkáló pénzrendszer toleranciáját megőrizzék. A végtelen haladás hazugságát úgy tartják fönn, hogy a növekedést mindig újra definiálják. Olyan pénz-transzakciókat értékelnek túl, melyek valódi növekedést nem is produkálnak, csupán a pénzágazatot támogatják. Ez alatt az élelem-ellátás, a szolgáltatások és a valódi jólétet megvalósító termékek leértékelődnek. Ahogy mi ma a környezetszanálással bár jólétünket emeljük, további károkozással alig csökkentjük.
Valójában a polgárok jóléte már évek óta megy lefelé. Ez ezért nem közismert, mert az óriási adóssághalmaz elfedi. Ebben az évszázadban mindenki meg fogja érteni, hogy nulla vagy negatív növekedési fázisban vagyunk. Egy ember számára lehetséges és egyszerű, hogy egy kerékpáron gyorsan mozogjon vagy csak mellette álljon. Ám ahhoz, hogy a kerékpárt lassítsuk, vagy leszálljunk róla, jelentős előre-tervezés és képesség kell.
Mi akadályozza, hogy a globális társadalom a belső hozzáállást és képességet fölvegye és ebből a látszólag gyorsan növekvő gazdaságból kiszálljon? Első pillantásra a globális hatalom a GDP-emelésre való figyelemből profitál és abból is, ahogy a GDP-célt vad pénzügyi intézkedésekkel próbálja elérni. Rövidlátóan gondolkodva megpróbálják a növekedés mínuszba zuhanását megakadályozni. Ehhez bőkezűen osztogatják a szociális jótetteket és áldozatot is bevállalnak. Mivel befolyásuk óriási, föltételezem, ezek az elitek további évtizedekre is megtartják hatalmukat.
Ám ez nem jelenti a növekedés örökös fönntartását. A társadalom rákényszerül a növekedés föladására a klasszikus energiahiány, a természet pusztulása, a klímazavarok, a termőföld elvesztése, a környezetszanálás emelkedő költségei miatt. És talán a civilek mozgalmai miatt is.
A következő két évszázadban úgy a lakosság, mint az energiatartalékok és forrásfogyasztások is 50%-ban vagy még jobban csökkennek majd. Hogy ez mennyi káosszal és igazságtalansággal jár, az inkább a jövő vezető személyiségek kvalitásaitól és céljaitól függ, mintsem a kormányzási formákon. Ezek változni fognak. Az emberek településszinten szervezik magukat újjá, hogy megélhetésüket biztosítsák. Olyan politikai lépésekre szánják el magukat, melyek az ellenállóképességet erősítik és nem a növekedést. Az embernek a törzsi modellek sokkal hosszabban szolgáltak eredményesen, mint az olyan állammodellek, mint a monarchia, autokrácia, oligarchia vagy demokrácia. Úgy vélem a jövőben az ősi közösségformák fognak elterjedni.
3. ROBERT SOLOW, Nobel-díjas növekedéskutató (1987)
Egy ipari kapitalista népgazdaságnak növekednie kell, hogy fennmaradjon? Ezt a kérdést mindig nemmel válaszoltam meg. Hogy egy kapitalista népgazdaság sikeresen egy helyben lépked, nem mond ellent az ökonómia tudományoknak. Mint minden más gazdaságot, természetesen ezt is financiális és pénzpolitika kell, hogy támogassa, stabilizálja. Igény kell a szociális mobilitás ösztönzésére. De alapjában véve semmi nem függ egy népgazdaság abszolút nagyságától.
Ha a lakosság nagy része ökológiai lábnyomát csökkenteni akarja úgy, hogy jobban a szabadidő és a szolgáltatások felé fordul, ez ellen gazdasági szempontból semmi sem szól. Egy ilyen tömegek általi döntés központi problémái szerintem az átmeneti fázisban rejtőznek. Egy „nagy” növekvő népgazdaságból egy „kis” stacionárius rendszerbe való átmenet nem lehet könnyű. Eredményes végbevitele óriási nyomást fejtene ki a politikára, mely rendkívüli föladatok előtt állna. Kevesebb javak termelésével csökken a munkaerő-kereslet és egyben a kínálat is (a nagyobb szabadidő-kereslet miatt). Ezek a faktorok egymást nem semlegesítik, vélhetőleg itt a politikának kell beavatkozni. Még ha a munkapiac kiegyensúlyozott is lenne, regionálisan nagy egyenlőtlenségek adódhatnak. Pl. a bányászatban és az iparvidékeken magas munkanélküliség lépne föl, míg a turistarégiókban hiányozna munkaerő. Ez politikailag orvosolható.
És mi lenne a bezárt gyárak tömkelegével? Nyilván nem nyithatnak ki újra. A fölszerelés egy része szegényebb országoknak eladható vagy elajándékozható.
Az átmenet kemény diója financiális természetű. Mi lesz a polgárok és a bezárt cégek privát adósságaival? A hitelezők rentábilis ipari projektek reményében kötöttek egy rakás kölcsönszerződést és vásároltak kötvényeket. Ám a kevésbé áru-orientált gazdaság ezeket az elvárásokat meghiúsítja. Eredmény: vállalatok tömeges csődje.
Tehát a széleskörű zavarok elkerülhetetlenek lennének, kivéve, ha jogilag előírnák, mi legyen ezekkel az adósságokkal. Ki mennyit kell, hogy törlesszen vagy leírjon. Ez a rendszer lényegében önkényes lenne, ám legalább meg kell próbálni a terheket egyenletesen elosztani. Ideális esetben egy általános formula kapna többséget. Ám ez bizonytalan. Ennek elejét lehetne venni, ha a fordulat időben „be lenne harangozva”. Ekkor nem születnének hiú remények.
További probléma a fölgyülemlett vagyon. Ennek egy része az idős-ellátást szolgálja. Ám ha a társadalom kevesebbet fogyaszt, az ilyen – a jövő fogyasztásra tartalékolt – vagyonoknak is arányosan zsugorodnia kell. Ez logikus.
Egy nagy vagyonrész semmi használatra sincs kijelölve, főleg a nagyon gazdag polgároknál. Ezekben a mértéktelen és egyre növekvő egyenlőtlenségek idejében vagyont gyakran csak azért halmoznak, hogy hatalmat és befolyást növeljenek. És ez a befolyás még nőhet is. Íme egy példa: egy egy milliárd eurós vagyon „megvásárolhat” 20 000 átlagos évi jövedelmet, ha az 50 000 euró. Zsugorodott gazdaságban az évi jövedelem 40 000 euróra eshet, a nem piacosítható, de kedvelt aktivitások miatt. Ekkor azonban 1 mrd € már 25 000 éves jövedelmet „vehet meg”. A „Wende zu Weniger” (fordulat a kevesebb felé) tehát a jólét hatótávolságát növeli – és ez figyelmeztetésként értendő! Ezek a problémák, melyek „a kevesebb több”-re való váltáskor (és nem csak itt!) jelentkezhetnek, nem kell, hogy eltántorítsanak az alapvető idéától. Vegyük csupán intésként, hogy az elszántság az ökolábnyom visszanyesésére nem elegendő. Ugyanilyen elszántság kell politikai lépéseket tervezni és rögtönözni, melyek igazságos és hatékony módon terveinket megvalósítani segítenek.
4. CLEMENS FUEST Ifo-Inst. München
Szabadság a fogyasztóknak
Gazdasági válságok idején a zuhanó termelés és foglalkoztatás ellen a gyors növekedés a követelt ellenszer. De tényleg olyan rossz, ha megáll a növekedés? A zárlat alatt sok ember került stresszhelyzetbe, sokaknak pedig épp jól jött a föllélegzés. A káros gázkibocsátás és a zaj is észrevehetően csökkent. Tehát a jövő modellje lehetne egy kisebb vagy nulla növekedés? A növekedésbírálók már régen hangoztatják, hogy a természeti források végesek és a fölfúvódó gazdaság környezetrombolással jár. Az élet egészségesebb és harmonikusabb lenne, ha nem ragaszkodnánk ennyire a teljesítményhez, termeléshez, fogyasztáshoz.
Ökonómiailag a GDP növelése nem öncél. A gazdaság teljesítménye nő, ha több a befektetés és a munka. A több befektetés azonban fogyasztás-lemondást jelent – momentán. Többet dolgozni pedig a szabadidő megkurtításával jár. Így nézve nem lenne hatékony embereket több befektetésre és munkára ösztökélni. Hideg tél több fűtőolaj égetését vonja maga után, a GDP nő, de ez nem jelenti egyben a jólét növekedését is. Ha a forrásfogyasztás költségeket okoz, melyek nem terhelhetők rá a fogyasztókra, (pl. légszennyezés, CO2) akkor a gazdasági teljesítmény hatástalan.
Mindazonáltal tartós növekedés nem azon alapszik, hogy az emberek egyre többet dolgozzanak és tőkét halmozzanak. Valójában az emelkedő jóléttel rövidül a munkaidő. Érett ipari társadalmak jövedelmeik kisebb részét fektetik be újra, ellentétben a küszöbállamokkal. A növekedés attól sem függ, hogy a természeti források jobban fogynak vagy a környezet erősebben terhelődik. Amikor egy állam gazdaságilag fejlődik, eleinte nő a környezetmegterhelés, később azonban csökken, ha beáll egy megfelelő jóléti szint. Tartós növekedés főleg akkor történik, amikor új tudás jön és kerül fölhasználásra. A technikai haladás, az oktatás és a gazdaság szervezésének tökéletesítése lehetővé teszi a források hatékony fölhasználását. A klímavédelem CO2-semleges gazdaság útján csak innovációkkal lehetséges. (? A túlfogyasztás elvisz minden hatékonyságnövelést. A technika elérte határait: Nem lesz új világmegmentő találmány! Minden kutatás csak a CO2-őt növeli, lásd a fél évszázados fúziós reaktor fiaskóját! RS20VII26).
Mi történne, ha a járvány után sok ember elhatározná, hogy kevesebbet fogyaszt és dolgozik és így a technikai haladás ellenére a növekedés leállna. Elvileg egy piacgazdasági rendszer ilyen egyéni kívánságokhoz gyorsan alkalmazkodna. Ám ez azokat is érintené, akik tovább ennyit akarnak dolgozni. A csökkenő jövedelmekkel csökkennek az adóbevételek, a szociális járulékok is – az állam kevesebbet tudna elosztani. Az állami teljesítmények fogadói takarékra kényszerülnének – nem önszántukból! Kisebb növekedés rosszabb orvosi ellátást, az infrastruktúra ritkítását is hozná, kultúrára, tudományra, oktatásra kevesebb pénz jutna.
Várható, hogy mindez így lesz? Válságokkor arról beszélnek, hogy a jövőben minden másképp lesz. Valójában azonban a legtöbben gyorsan visszatérnek régi szokásaikhoz. Hogy egyesek közülünk többet dolgoznak és fogyasztanak, mint amennyi mások számára értelmes, a szabad társadalomhoz tartozik. A gazdasági növekedés végeredményben az emberek személyes döntése.
5. MARIANA MAZZUCATO, Uni College London
DIE ZEIT: Mazzucato asszony, megváltoztatná a kapitalizmust, hogy megszabadítsa a növekedéstől?
MAZZUCATO: Rossz a kérdés. Nem a növekedés léte a probléma, hanem a mértéke, amely az ember és a bolygó számára jobb irány.
Z: A rendszer tehát egyáltalán nem kaputt?
M: A rendszer hibáktól nyüzsög, döntéseinktől, amiket hozunk és a szerkezettől, amit kialakítunk. Az igazi kérdés, pontosan milyen gazdaságot és milyen növekedést akarunk? Ez teljesen más, mint a növekedést kiiktatni. Ezek olyan emberek követelései, akik nem törődnek a munkahelyekkel és az egyenlőtlenségekkel.
Z: A legtöbben, akik ma a növekedésről beszélnek, úgy gondolják, hogy több GDP...
M: Igen, a GDP nő, ha a termeléssel a környezetet rongáljuk és csökken, ha Ön elveszi a bébiszitterét, mert akkor ő tovább dolgozik, de nem kap mérhető fizetést, szörnyű. Hogyan értékeljük a másokról való gondoskodást vagy a közjavak, mint a parkok és a természet óvását? Ahogy ma a növekedést mérjük, gazdaságunk esszenciális részeit egyáltalán nem, vagy csak elégtelenül értékeljük.Vegyük csak a dolgozókat, akik a járvány alatt fontos munkát végeztek.
Z: Az ápolók például.
M: Igen. Ha ők alul fizetettek és széteső intézményekben dolgoznak, akkor munkájuk nem kap kellő értéket. Ha jobb fizetést kapnának és az intézmények erőre kapnának, azt mondanánk, ez jó.De ezt nem mondanánk a financiális szektor alkalmazottaira. Legtöbbjük nem a gazdaságot erősíti, hanem a financiális szektort. És ez befolyik a növekedés mérésébe.
Z: Pontosabban, milyen növekedést akar Ön?
M: Tartós, zöld és inkluzív növekedést. Ezt az állam kell, hogy kiharcolja. Nézze meg vakcinafejlesztést, amit az állam is pénzel. Ha nem változtat a szabadalmi rendszeren, a végén csak a magáncégek nyernek. Sokszor van így. Az állam innovációkat pénzel, amiket aztán a polgár nem engedhet meg magának, az állam nem kapja vissza a pénzét.
Z: A környezetszennyezés nő. Mért higgyük el, hogy az Ön módszere szerint a bolygó megmenthető?
M: A befektetések más irányba terelendők, fosszilistól a zöld energia felé. Az anyaghasználatot jobban meg kell adóztatni, mint a munkát. Az adórendszerünk még mindig hibás. Ez a politika kudarcának egy része.
Z: Amit nem olyan egyszerű megváltoztatni. Nem lenne a „Wende zu Weniger” jobb?
M: Bár a politika csődöt mondott, senki sem akarja föladni. Ön azt mondja, mert a gazdasági rendszer csődöt mond, minden növekedést föl kell adni.
Z: A növekedésellenzők fogyasztásunk egy részét szükségtelennek tartja.
M: Van fogalma, Londonban hány ember nem kap enni? Hány gyerek éhezik, mert a szülei elvesztették munkájukat? Nem elég a neoliberalizmust kiátkozni, be kell piszkolni a kezünket és egy másféle növekedést kell kialakítanunk. Ez egyébként sokkal egyszerűbb, mint a gazdaságot zsugorítani.
Z: Mégis milyen három intézkedést kell elindítani?
M: Először: Rá kell venni a vállalkozásokat, hogy mindenki számára legyenek. Emberen, környezeten segítsenek, végig az egész termelési láncon, különben egy centet se kapjanak többé az államtól. Semmi szubvenciót, mentőpénzt, kreditgaranciát. Másodszor: Az állam, mint a gazdaság alakítója, sokkal ambíciózusabb kell, hogy legyen és új célokat kell, hogy kitűzzön. Jó példa Svédország, ahol a CO2-mentes jóléti állam a cél. Harmadszor: A változtatás missziója kerüljön bele mélyen a társadalomba. Történelmileg a rendszerfordulatokat mindig mozgalmak indítják el, amelyek a változtatásért küzdenek. Tehát ne csak símogassuk Greta&Co fejecskéjét, hanem dolgozzunk velük együtt.
6. JEFFREY SACHS, ENSz, NY
Civilek, előre!
Az első és a legfontosabb kérdés: Milyen jövőt kívánunk magunknak? Javaslatom: Szociálisan igazságosat, tehát az egészséghez, oktatáshoz, szociális védelemhez, tisztességes munkához és megfelelő szabadidőhöz való univerzális jogot mindenkinek. Olyant, amely a környezettel fenntartható módon jár el. Ehhez először sok területen nagy növekedésre van szükség, pl. a megújuló energiáknál, az elektromobilitásnál, a növényi fehérjéknél a táplálkozásunkban. Másrészt sokkal kisebb növekedés kell a fosszilis tüzelőanyagoknál, a húsfogyasztásnál, a csomagolásnál.
Emberek milliárdjai szűkölködnek alapvető infrastruktúrában, áramellátásban, gyors internetben, tiszta vízben, tisztálkodási lehetőségekben, oktatásban, orvosi ellátásban. Épp itt van szükség a jövőben egy kívánatos többre, nem pedig kevesebbre. Az energiafogyasztás összességében emelkedni fog, de ez megújuló kell, hogy legyen. Mindez óriási privát és állami befektetéseket igényel. Hívószavaink a „jólét”, a „haladás”, a „fordulat” legyen, ne a „GDP”, „növekedés”, „expanzió”. Új technológiák kellenek a szerkezetváltáshoz, nem stagnáció és posztnövekedés.
Milyen gazdasági rendszer szükséges ehhez?
1. Állami és a privátszektor mellé kell egy harmadik: a civil szektor, az aktív polgárok köre.
2. Olyan kapitalizmus kell, ahol a vállalkozások törvények szerint és a gyakorlatban felelősségüket, kötelezettségüket minden érintett felé vállalják.
3. Jelentős jövedelemtranszfer kell, hogy mindenki alapigénye kielégítésre kerüljön.
A rendszer legyen szubszidiáris, a gazdasági élet egyes aspektusai globális szinten szabályzandók (pl. párizsi klímaegyezmény), több nagyrégió-szinten (európai Green Deal) és a maradék nemzeti, tartományi és település szintjén. Az állami eszközök elosztását is újra kell szervezni. Jusson jelentősen több pénz globális és regionális szinten. A nemzetközi adóparadicsomokat föl kell számolnunk és meg kell adóztatni a digitális gazdaságot, hogy elegendő közpénz legyen a fordulathoz. Nem jogos és nem vállalható, hogy egy Jeffrey Bezos (Amazon) 161 mrd dollár magánvagyonnal rendelkezzen. Az EU globális szinten akkor halad a kívánt vízió felé, ha olyan közismert problémákat tűz napirendjére, melyeknek szupranacionális, pénzügyi és biztonságpolitikai relevanciája van. Európa esélye, hogy diplomáciával, de főleg együttműködéssel Kínával, Afrikával és más régiókkal a közös jövőt építse.
Az USA most letér erről az útról. Ennek az országnak a gondolkodásmódja – ahogy polgárai egy részének is – egy globális hegemónia foglya, mely rendkívüli egyenlőtlenségű és tarthatatlan gazdasági modellen alapszik. Az emberiség geopolitikai kihívás előtt áll. Átválthat egy multipoláris világra, melynél az együttműködés az út, nem a hidegháború, káros konkurenciaharc és a hit, hogy akié a hatalom, az mindent megtehet.
7. CLAUDIA KEMFERT, diw Berlin
Ne „csak-így-tovább”!
„Kalapács és tánc” a módszer, amivel a covid-19 ellen küzdünk. A kalapács a konzekvens zárlat, hogy a fertőzésszámokat gyorsan csökkentsük. A tánc a társadalmi élet lassú újranyitása, a gazdaságnak pedig lendületes keringő. Ez lehetne a nyugati gazdasági transzformáció jelszava is.
A gazdaságban és a tudományaiban nemrég még a „csak-így-tovább”-tradicionalisták uralkodtak, szilárd hitükkel a piacszabályzó láthatatlan kézben. Ám ahogy a pandémiánál a csodálatos öngyógyító erőkbe vetett bizalom gondatlanságnak bizonyult, a gazdaságban is a fosszilis iparban való hit életalapjainkat zúzza szét. A „csak-így-tovább” végzetes. A régi gazdaság sebei többé nem takargathatók: szociálisan igazságtalan, pusztítja a bolygót. Ám a teljes leállás, mint a vírus idején, sem lehet az élhető jövővízió - ha egyesek annak is próbálják beállítani. Videókonferenciák business-repülőutak helyett, kellemes kerékpározás több km-es autódugók helyett, kerti munka shopping helyett – mindez szépen hangzik. Ám ennek árnyoldala sokaknak: depresszív izoláció. Egy színház, koncert, ünnepség nélküli világban senki sem szeretne élni. Táncolni akarunk és képesek is vagyunk rá. Abba kell hagynunk a romboló fosszilis pogót (ugráló rúd) és végre ökologikus tangóba kell kezdenünk – összhangban a természettel.
A mai gazdasági rendszer átépítendő úgy, hogy immunissá váljunk a kapzsiság és a pazarlás vírusaira, valamint az általuk okozott betegségek ellen. A probléma a fosszilis gazdaság elsőbbsége, amely a humanizmus összes ideáljától eltávolodott. A gyönkék, a környezet és a klíma kárán egyeseknél óriási nyereségek halmozódnak föl. A számlát a jövő generációk kapják. A fosszilis világ lockdown-ja napirenden. A következő 10 év alatt nem föltétlen nagy kalapáccsal, de sok kis ütéssel el kell érnünk: az atomenergiából való kiszállást, a fracking és minden olaj és gázföltárás leállítását (??), a következetes szén-kiszállást. Olyan gazdaság kell, amely betartja a planetáris határokat és a népesség (nem a pénz!) szaporulatot, valamint a népegészséget tartja fókuszban.
Három stratégiát kell kombinálnunk: hatékonyságot, tehát a lehető legkisebb forrásfogyasztással célba érni, elégedettséget – tehát a fogyasztástudatot, mely számol a következményekkel; körkörös gazdaságot, amelyet a természet olyan csodálatosan mutat meg nekünk: nincs nála hulladék, minden újrahasznosul.
Olyan gazdaság kell, amely a vállalatokat nem egymás ellen versenyezteti a lehető legnagyobb nyereségért, hanem arról gondoskodik, hogy kooperáljanak – a lehető legnagyobb közjólétért. Ekkor a Tagesschau nem a napi tőzsdeárakat mutatná, hanem a levegő tisztaságát, a megújuló energiák százalékát, a forrásfogyasztást. Elképzelhető olyan gazdasági növekedés, amely a bolygót élteti és nem rombolja. A share-holder-value-gondolkodástól egyes konszernek tapogatózva elfordulnak. Újszerű és fenntartható mérleg-eljárásokat próbálnak bevezetni. Ekkor nem a gazdasági növekedés a jólét mércéje, hanem az emberek és a környezet egészsége. Ahogy most minden tettünket epidemiológiai szempontból vizsgálunk meg, a jövőben minden gazdaságalakítást a fenntarthatóság szemüvegén ítélnénk meg.
DIE ZEIT. 2020, júl. 9.

V, W, U, L – a négy legfontosabb recesszió-szcenárió

A második negyedév úgy Németország, mint a világgazdaság számára rossz lesz. Minden indikátor komoly visszaesést mutat. Gazdasági prognózisok fölállítása soha ilyen nehéz nem volt. A pandémia alakulása komplex, az eddigi elérhető gazdasági indikátorok szűkösek, erre a válságra túl kevés a történelmi referenciapont. Az első negyedév német gazdasági visszaesése 2,2%, Olasz-, Francia- és Spanyolország esetében 7%. Kína a korai shutdown következtében 7%-ot esett vissza – ez a német autóipart is visszavetette. Ám a második negyedév lesz a legrosszabb. Az Ifo-Inst. Németországban -12%-ot vár. De mi jöhet ezután, ha Európa-szerte megkezdődnek a lazítások?

1. szcenárió: A V-recesszió

Ez egy optimista forgatókönyv. A recessziógörbe V alakú, mint 10 éve a Lehmann-válságnál. A recesszió vélhetőleg 3-4 negyedévre fog kiterjedni. A GDP Q1-Q3-mal esik vissza, esetleg Q4-gyel.

Nyár végén vagy őszre erős föllendülés jön, köszönve az állami konjunktúra-csomagnak. A kimaradt fogyasztások, befektetések és egyebek pótlásra kerülnek. A 2020-as GDP mégis negatív lesz, a történelmi adatsor V alakot kap. A gigantikus mentőcsomag ugyanakkora föllendülést hoz, mint amekkora volt a leszakadás – föltéve, ha nem következik be tömeges csőd és munkanélküliség.

Ez ellen szól, hogy a legtöbb országban a lazítás csak fokozatokban történik. Így a világgazdaság megterhelése tovább húzódik. Ráadásul nem minden régió nyit egyszerre. Ázsia és Európa nagy része pár hét alatt visszatérhet egy (új) normalitásba, de az USA a kaotikus válságkezelés miatt késhet. A termelést akadályozza a beszállítóláncok globális összefonódása. Az új normalitás kevesebb fogyasztást, utazást, stb.-t jelenthet. Néhány szakértő attól tart, hogy a nagy katasztrófa még csak most jön, ha a pandémia Dél-Amerika, Közel-Kelet és Afrika küszöbállamaira sújt le. Brazília lehet a következő epicentrum. Afrika és India részben keményen állja a sarat, bár nagy regionális különbségekkel és lecsúszási kockázatokkal.

2. szcenárió: W-recesszió

Egy közbenső változat, mely W vagy a gyökjel alakját veszi föl (Douple Dip). Igen gyors kilábalás után stagnálás és újboli visszaesés, pl. azért, mert a járvány ismét fölerősödik és ez újboli shutdown-t kényszerít ki. Ezért fontos, hogy a mostani zárlat virológiai szupresszív stratégiája igazán jól hasson és a föllazítás ne történjen kapkodva. A jelenlegi shutdown telitalálat kell, hogy legyen.

3. szcenárió: U-recesszió

Ebben az esetben hosszan tartó válságra kell számítani, mielőtt a lassú erősödés jön, csak 2021-ben. A görbe U alakú. Az okok sokfélék: elsősorban a járvány hosszan tartó megterhelései. Másik ok: gazdasági rendszerproblémák, melyek időeltéréssel, a zárlat-sokk kései következményeként jelentkeznek. Pl. azért, mert a mentőcsomag nem a kívánt módon hat. Ez a recesszió önerősítő erőit sarkallja, egy spirált lefelé. Cégek sorban fuccsolnak be, egyre több embert bocsátanak el, ezáltal csökken a fogyasztás, újabb ágazatok kerülnek válságba, újabb elbocsátások következnek és így tovább. Különösen az USÁban, ahol hiányoznak a szociális hálók, fenyegetnek drámai, sosem látott tömeges elbocsátások. Ám ugyanez a veszély Olasz-, Spanyol- és Franciaországban is, nem utolsó sorban a kieső turizmus miatt ezen a nyáron. Mindez gyorsan a pénzágazat túlterheléséhez, új bankválsághoz vezet, ha pl. tömeges fizetés- és törlesztésképtelenség lép föl.

Jöhet új államadósság-krízis is. A mentőcsomag miatt az államadósságok megugranak. Középtávon egy elkülönült krízis lehet, mely a gazdasági pangást meghosszabbítja. A Lehman-válságkor hasonló történt: amikor állami eszközökkel mentették a bankszektort, 2009 után jött a 2010-es euró-krízis. Természetesen most is spekuláció indul az euró körül, amikor az olasz gazdaság szorul megmentésre és ott az államadósság elviselhetetlenné válik. Adósság-snitt jöhet, ahogy azt a neves gazdaságtörténész, Harold James egy Capital-interjúban előrejelzett.

Lehetséges, hogy ilyen rendszerválság-következmények nem Európában, hanem inkább másutt fenyegetnek, pl. a sebezhető küszöbállamokban. Sok ilyen törékeny vonal rajzolódik ki. Sok ország idegen pénznemben adósodott el, ami már most óriási probléma számukra. Ez vezetett 1998-ban az Azsia-válsághoz.Mindez megakadályozható: a járványgörbe ellaposítható a kormányok és a jegybankok helyes beavatkozásával. Ám a pénzügyi válságok gyakran nem várt irányból jönnek. A közgazdász Nassim Taleb vezette be a „Black Swan” fogalmat. Maga a korona-pandémia is egy ilyen fekete hattyú. Az ezt követő későbbi pénzügyi válság is ezt a mintát követheti.

Itt még Kínát is jó szem előtt tartani. Lehet, hogy meglepő, de ott már rég egy óriási adósságprobléma lappang. Kínában összegyűlt egy halom romlott hitel, zombi-cég és túladósodott kommunális kormány. Némely közgazdász ezt már a koronakrízis előtt is egy óriási hógolyó-rendszerhez hasonlította, amit csak további növekedéssel lehet irányítani. Ha megáll a növekedés, az egész önmagába roskad vagy stagnálásba megy át. Kína vagy egy másik régió – a globális recesszió alaptörékenységet nyílt sebbé változtathat és egész régiókat, államokat dönthet be. Ha ez egy olyan nagy gazdasági régióval történik, mint a kínai, a recesszió sokkal drámaibb fordulatot vesz.

4. szcenárió: L-recesszió

Ez a worst-case-szcenárió lenne: évekig elhúzódó depresszió. A pandémiát nagyon hosszú ideig nem sikerül megfékezni. Ám az is elég, ha egy vagy több fontos gazdasági régió a rendszerszerű gazdasági krízisbe zuhan, pl. az USA. Vagy – ez az igazán horror – Kína hosszan parázsló adósságválsága föllobban és véget vet a 30 éves kínai növekedés-sztorinak. Kína, USA vagy Németország gazdasági teljesítménye 20%-ot zuhanhat. A gazdaságtörténész Barry Eichengreen, ahogy a közgazdász Ken Rogoff is, azt nyilatkozta a Capital-nak, rosszabb jöhet, mint 1929.

Ehhez azonban minden kedvezőtlen folyamat egyszerre kell, hogy bekövetkezzen – minden félre kell, hogy menjen. Bár ez a szcenárió komplett nem zárható ki, a legtöbb közgazdász valószínűtlennek tartja, inkább egy V vagy U kimentelt prognosztizál. Sok kormány gyorsan és óriási mentőcsomaggal reagált, a jegybankok dogmákat félretolva cselekednek és végül is a válság nem magából a gazdasági rendszerből jön. Ha a terhelő faktor korona-pandémia visszaszorul, a talpraállás gyorsan történik.

Példa nélküli válság

Hogy a gazdaság melyik irányt veszi, melyik szcenárió valósul meg – most még nem lehet megmondani (jún.7.). Történelmileg precedens nélküli helyzettel van dolgunk: ez a válság nem magából a rendszerből indult ki, mint 1929, az olajkrízis vagy a Lehman-válság. A kiváltó ok nem háború, hanem egy újszerű pandémia, az óriásmértékű globális összefonódások idején. A prognózishoz hiányoznak a történelmi referenciapontok és nincs elegendő terhelő aktuális adat sem.

A gazdaság alakulását főleg 3 faktor fogja a következő hónapokban meghatározni:

1. A pandémia további lefolyása

Milyen gyorsan fékezi meg az orvostudomány? Milyen iramban történnek a lazítások? Jön-e egy második hullám (vagy több kicsi hullám)? Mikor lesz védőoltás?

Ha egybevetjük a különböző szcenáriókat (McKinsey, szakértő tanács, ifo-intézet, ifw-Kiel) a recesszió-szcenáriók nagyban a zárlat hosszúságától függnek. A V és az U dominál. 1,5-2 hónap shutdown-nál legtöbben V-görbét jeleztek, 3 hónál hosszabbnál U-lefolyást.

2. Sikerül-e az államoknak a recessziót kordában tartani?

Megakadályozzák-e a tömeges elbocsátásokat és a fizetésképtelenséget? Itt olyan eszközök döntők, mint a kurzarbeit, vagy a kis- és közép vállalatok megtámogatása. Milyen gyorsan landolnak az azonnali segélypénzek a számlákon? A hitelezést milyen bürokratikus gátak akadályozzák? Itáliában, az USÁban vagy Angliában a kifizetések nem történtek olyan gyorsan, mint Németországban. Sok cég és munkanélküli még mindig vár a pénzre. Ez egy V-ből U-t csinálhat, ha rosszul mennek a dolgok.

3. A középtávú rendszertörések mennyire hatnak ki a pénz-szektorra és az államadósságokra?

Mit tesznek az államok ezek elhárítására? Ez speciálisan az euró-zóna égető problémája, különösen a Karlsruhe-i alkotmányvédő bíróság EZB-ítélete után.

Mindhárom esetben az államok válságkezelő menedzsmentje döntő szerepet játszik. Ebben a válságban a világ kormányaira hihetetlen felelősség hárul. És ők teljesen ismeretlen területen navigálnak...

Capital, 2020. jún. 7.

 

11 OK EGY JOBB VILÁGÉRT Kai Spriesterbach

A vírus sötét napjaiban ismét föléledt bennem a remény, hogy a világ egy jó fordulatot vesz.

1. Él bennem a remény, hogy a gyakran elégedetlen emberek Németországban belátják, hogy mi itt átkozottul jól élünk. A gyakran szidott politikusainknak csak hálásak lehetünk, hiszen ők érdekünkben minden lehetőt megtesznek. Kormányunk meglepően jól dolgozik, a helyzetet megfontoltan és következetesen kezeli. Csak meg kell nézni pl. az USÁ-t, ahol, mint az őrültek reagálnak. Egy populista, legyen az Bolsanaro vagy Johnson & Co., sem uralja a helyzetet.

2. Él bennem a remény, hogy mind belátjuk, kevesebb utazással, fogyasztással, túlkapással is jól, vagy még jobban élhetünk. Muszáj életszínvonalunkat mindig tovább emelni? Mért ne lehetnénk kissé alázatosabbak és hálásabbak azért, amink van. Az élet egyszerű dolgai is nagyon szépek lehetnek.

3. Él bennem a remény, hogy az emberek ismét összetartanak és ismét többet gondoskodnak egymásról. A testi távolság és a karantén talán segít emlékezni, hogy szociális lények vagyunk, és egyszerűen jobban érezzük magunkat, ha segítünk egymásnak. Egy közös külső ellenség már sokszor egyesítette a népet. Most a vírus az emberiség közös ellensége. Mint régi motoros, látom az egyesült emberiség utópiáját, amint szembeszáll a földöntúli támadókkal.

4. Él bennem a remény, hogy a tudományt a jövőben komolyabban vesszük. Főleg prominens tudósok, mint Christian Dorsten, gyorsan figyelmet kapnak és bizalmat keltenek a tudományban.

5. Él bennem a remény, hogy ezek a foglalkozások, főleg az ápolás terén, nagyobb elismerést kapnak. Nem szabad a vállveregetésnél maradni, VÉGRE megfelelő fizetést kell, hogy kapjanak, számuk emelkedjen és eszköztáruk is bővüljön. Remélhetőleg most mindenkinek bevillan, hogy nem a bankárok a rendszer első számú támaszai, hanem az orvosok, ápolók, laborosok, asszisztensek, gyógyszerészek, tudósok, kutatók, kiskereskedők, stb.

6. Él bennem a remény, hogy a fontos gyógyszereket ismét helyben, Európában gyártják. Nem szabad 1-2 cent/pirula költségcsökkentésért a termelést kivinni a Távol-Keletre. (Amivel a farmaóriások és menedzsereik milliárdokat kaszálnak). Most láthatjuk, hogy ez a függőség nem éri meg. Egyes gyógyszereknél már régen is szállítási problémák adódtak, ha Indiában vagy Kínában leégett a gyógyszergyár. A legrosszabb, hogy ilyenkor a betegeket drága pótszerekre állítják át, ami egészségi visszaesést okoz.

11. Él bennem a remény, hogy a helyi és fenntartható élelemtermelés megkapja elismerését. Látjuk és épp most tapasztaljuk, hogy a rövid szállítási távok decentrális szerkezettel - tehát sok kis termelő fogyasztóközelben - sokkal ellenállóbb a válságokkal és a pandémiákkal szemben. Mi történne, ha ez a monokultúrás, nitrátözönös iparosított agrárium, amit csak kőolajfüggő műtrágya-, herbicid- és peszticidtermeléssel tartanak működésben, egyszerre leállna? Ha a búza és rizstermelő országok korlátoznák exportjukat, hogy először saját lakosságukat láthassák el? Talán épp most éljük át a mezőgazdasági ipartól való elfordulást és visszatérünk a friss, jó minőségű, fenntartható és helyi élelmiszerekhez.

Sajnos, időközben épp ilyen jó érveket hallottam az mellett, hogy a járvány után is tovább fogjuk rombolni a természetet, egymást kizsákmányolni és megalázni. Erre utaló jelek:

-Aszociálisok rendelőkből és kórházakból fertőtlenítőszereket lopnak,

-bolondok, akik a figyelmeztetések ellenére korona-partikat tartanak,

-s.fejek, akik a szupermarketekben WC-papírért veszekednek,

-amcsik, akik házukat fegyverekkel látják el,

-csalók és szélhámosok, akik a válságot kihasználva hatástalan szereket adnak el,

-unokázók és házalók, akik az öregeket és a gyöngéket csapják be.

hey-uni.de, 2020.07.11. Kai Spriesterbach

 

VONJUK BE A FIATALOKAT A VÉDEKEZÉSBE! K. Weichold pszichológus, Jéna+ ZDF-illner

Bulizni, haverokkal lógni, gondtalannak lenni: mindez normális – de nem járvány idején. Tiltások segíthetnek, de az együttműködés jobb. Karina Weichold (46), pszichológus professzor a jénai Friedrich-Schiller Egyetemen. Évek óta deviáns fiatalok viselkedését vizsgálja.

Sp: Professzor asszony, ha Ön egy csapat fiatalt lát, maszk nélkül, akik fittyet hánynak minden védekezésre, mit gondol?

W: Arra, hogy várható volt. Hónapok óta be voltak zárva, elszigetelve, nem találkozhattak a barátaikkal. Az emberek ebben az életkorban individualitásuk kiélésére törekszenek. Másokkal akarnak együtt lenni és hajlamosak kockázatos viselkedésre.

Sp: Ön nem is aggódik annyira.

W: Dehogynem! Ha megnézem az aktuális fertőzésszámokat, azt látom, több fiatal fertőződik meg, mint más korú.

Sp: Tanulmányok szerint a korona-félelmek fiataloknál gyorsabban illanak el, mint más korúaknál. Hiányzik belőlük a veszélyérzet?

W: Ha az egész életet nézzük, a rizikóhajlam a fiatal felnőtt korban a legnagyobb, 18-25 év között. Ez különösen az egészségre és a szabadidőre vonatkozik.

Sp: Németországban a 18-24 éves korúaknál a legnagyobb a kockázata annak, hogy legnagyobb, hogy közlekedési balesetben haljanak meg.

W: A fiatalok vakmerőbbek, ha kortársaikkal együtt vannak. Egy kísérletben autó-szimulátorba ültetve vizsgálták, hogyan vezetnek. Alapjában véve jól vezettek, ismerték a szabályokat. Amint azonban közölték velük, hogy a másik helyiségben barátaik figyelik őket, gyorsabbak lettek, többet karamboloztak. (Nagyobb probléma: Ehhez mért kell kísérlet? Ilyen „kísérletek” tömkelege fogyasztásával, CO2-jével járul hozzá világunk tönkretételéhez! RS20VIII19).

Sp: Felnőtteknél nem így van?

W: Nem. Ők ugyanúgy vezettek. A fiatalok agya óriásit fejlődik ebben a korban. Ekkor sóvárognak a legjobban elismerésre, jutalomra. Ez határozza meg mostani viselkedésüket is, a járvány alatt.

Sp: Akkor hát hogy vegyük rá őket a távolságtartásra, maszkviselésre?

W: Először is fontosnak tartom, hogy ne bélyegezzük meg őket, mint vírus-terjesztőket. Többségük vélhetőleg betartja az előírásokat. Ehhez jön, hogy az utóbbi hónapokban főleg a kockázatos korcsoportok, az idősek voltak a figyelmeztetések fókuszában.

Sp: Ez hiba volt?

W: Legalább is a fiataloknál azt az érzést keltette, hogy ők alig érintettek a pandémiában. Így keletkezik a sérthetetlenség és a gondtalanság érzése a fiatalokban, mely ebben a korban amúgy is szembetűnő.

Sp: Akkor mi a teendő?

W: A drogkutatásból tudjuk, hogy az évekkel későbbi károsodásokra való hivatkozás semmit sem használ. A fiatalokat saját világukban kell megszólítani. Lélegeztetőgépre kötött covid-19-betegeket mutatni mit sem ér. Inkább arra figyelmeztessük őket, hogy ha könnyelműen viselkednek, az iskolát ismét bezárják. És, hogy a családjukra jelentenek veszélyt, ha a fertőzést haza viszik. Továbbá őket is be kell vonni a vírusvédelmi rendelkezések kidolgozásába.

Sp: Milyen példákra gondol?

W: Ilyen konkrét, gyakorlati példákat nem látok sehol és épp ez a probléma.

Sp: Düsseldorf csináltatott egy videót a rapper Farid Bang-gal, amelyben a távolságtartásra hív föl. Időközben azonban visszavették, mert Bang nem feddhetetlen. Jó ötlet a fiatalok idoljait bevonni?

W: Ez egy szélesebb körű prevenció része lehet, az iskola és a család mellett. A szülők még mindig a fiatalok legfontosabb támaszai, részben a barátoknál is fontosabbak.

Sp: Némely város éjszakai kijárási tilalmat rendel el, belvárosai egyes részein. Hamburgban az alkoholárusítást tervezik korlátozni. Mennyire hatékonyak az ilyen tilalmak?

W: Ez mindenesetre egy hivatalos tett. A társadalom megmondja, mit lehet és mit nem. Bizonyára lesznek, akik a tilalmakat áthágják, főleg azok, akik már a pandémia előtt is szabályokat szegtek. A többség azonban szabálykövető.

Sp: A fiatalok fejében a pandémia már a múlté?

W: Erről eddig még kevés ismeretünk van. Épp ezt vizsgáljuk. Egy nagy kutatás folyamán 700, 13 évest kérdeztünk meg arról, mennyire érzik magukat a családjuk, az iskola, a közösség által támogatottnak. Milyen problémáik, gondjaik vannak? Ez az adathalmaz aranybánya. Most megismételjük a projektet, ebben a járvány is szerepel. A végén majd meglátjuk, mennyire változtak a válaszok a pandémia során.

DER SPIEGEL, 2020. augusztus 8.

 

ZDF : Vírus, tudomány, politika – sokat tanultunk, keveset tettünk? "maybrit illner“ . 2020. augusztus 20. Illner vendégei:

Karl-Josef Laumann, Északrajna-Wesztfália egészségügyi miniszter

(Minister für Arbeit, Gesundheit und Soziales, NRW)

-Hetente 270 000 embert tesztelünk. Aki Mallorcá-ra megy, fizesse ki a tesztet. Iskolában maszkviseletet írunk elő, ahol ez lehetséges.

Ute Teichert, Orvosok Országos Szövetsége

(Bundesverband der Ärztinnen und Ärzte des Öffentlichen Gesundheitsdienstes)

-Rosszul mértük föl, a probléma most, még ősz előtt jött, a hazatérőkkel.

Malu Dreyer Ministerpräsidentin Rheinland-Pfalz

-Nem írunk elő maszkviseletet az iskolákban.

Jonas Schmidt-Chanasit, virológus

-Más Mallorcá-ra repülni és más családot látogatni Törökországban. PCR gyorsteszt ára 1-5 €.

Heidrun Elbracht, iskola-igazgató

(Schulleiterin in Gütersloh-Gesamtschule)

-Távolság nem tarható, kicsik a termeink. Kétszer nyitottunk és zártunk. Maszkviselet betartása lehetséges, de igen fárasztó és körülményes. Ebédeltessenek 480 gyereket maszkban!

 

ZÜRICH kontra BERN – Svájci víruspanoráma – Mindenki másképp csinálja/RózsaS-ökobetyár

A kanton lazít, a kormány nem. Zürich túl liberális és még a nagy (sport)rendezvények megengedését is tervezi. A Neue Zürcher Zeitung Silvia Steiner-rel, Zürich kanton kormányzójával beszélgetett.

NZZ: A kantonokat „föl kell rázni”, mondta Pascal Strupler, a Szövetségi Egészségügyi Hivatal (Bundesamt für Gesundheit, BAG) igazgatója. Ez főleg Zürich-nek szólt. Önt föl kell rázni, Steiner asszony?

S: Strupler urat megnyugtathatom, ez nem szükséges. Felelősségünket nagyon komolyan vesszük.

NZZ: Tehát Bern kritikáját visszautasítják, miszerint a kanton túl keveset tesz a pandémia megfékezésére?

S: Azt értem, hogy az enyhén emelkedő fertőzésszámok aggasztók. Mi is aggódunk. De ott kell beavatkoznunk, ahol a legnagyobb hatást érjük el. Mi a Zürich-i problémákhoz közelebb állunk, mint Bern. Mi tudjuk a legjobban, itt mire hogyan reagáljunk. Helyes, hogy a válság ebben a szakaszában a kantonok ismét több szabályzási kompetenciát kaptak. Ezt mindig is követeltük.

NZZ: Értsük úgy, hogy Önnek nincs szüksége Bern jótanácsaira?

S: Helyes, hogy a Bund töretlenül figyelmeztet arra, hogy a krízisnek korántsincs vége. Én is látom már pár hete, hogy az emberek a vírusveszélyt bizonyos gondatlansággal kezelik. Ezt nem hagyhatjuk. A távolságtartást és a higiénés szabályokat továbbra is be kell tartani. Ha a Bund föl akarja rázni a lakosságot, megértem.

NZZ: A BAG-igazgató azonban nemcsak a polgárokra gondol, hanem az urbánus kantonokra is, mint Genf és Zürich.

S: Biztosíthatom, hogy rajta vagyunk a problémán. Folyamatosan figyeljük és elemezzük a helyzetet, majd mérlegelünk. Erre állítottuk föl a különleges stábunkat, amelyben minden direkció, a községek elnökeinek szövetsége, valamint Zürich és Winterthur képviselve van. Eddig csupán kevés ún. super-spreader-event-ünk volt, amikor több személy fertőződött. Emiatt egész ágazatokat vagy a teljes népességet további rendelkezésekkel büntetni, momentán nem tartjuk célravezetőnek. Intézkedéseink hatékonyságát folyton figyeljük, de a lakosság elfogadó készsége is fontos.

NZZ: A Bund pl. a boltokban előírná a kötelező maszkviselést, a klubokban 100 főre korlátozná a vendégszámokat. Önök ez ellen mért zárkóznak el?

S: Elvileg erről is beszélhetünk. Erre az opcióra is gondolunk, mindig újra megvizsgáljuk. Ám a mai szakaszban nem tartjuk megfelelőnek. Ehelyett a teljes végrehajtást (Vollzug?) szorgalmazzuk, továbbá pl. a jó contact tracing-ot. Fölkészültségünk napi 100 új fertőzéssel elbír. Ezen felül az éttermeket és klubokat is ellenőrizzük. Kockázatos országokból hazatérő utazókat a repülőtéren megvizsgáljuk.

NZZ: Ezzel bosszantották föl a Szövetséget. Jogilag kifogásolja, hogy az utaslistákat sajátkezűleg a légi társaságoktól szerzik be.

S: Erről a Bund-dal beszélünk. Álláspontunk, hogy jogilag helyesen jártunk el. A Szövetség megbízott bennünket a karanténok végrehajtásával. Most ezt tesszük. A Bund szúrópróbái a hazatérőknél számunkra nem elegendőek.Teljeskörű ellenőrzést akarunk. Ez a kezdődő iskolaévre tekintettel annál fontosabb.

NZZ: Ön több ellenőrzést és végrehajtást akar, kevesebb általános tilalmat és korlátozást. Más városkantonokkal szemben Zürich liberális vonalat követ. Genf a keményebb BAG-irányt választja.

S: A párhuzam sántít. Zürich-ben kevesebb a fertőzés. Genf egy határkanton, Franciaországgal körülvéve, ezért ott a helyzet nehezebben kezelhető. Mi tiszta városkanton vagyunk, nagy regionális különbségekkel. A vidéki szőlőterületeken alig van fertőzés, az agglomerációban és a városokban annál több. Nem szeretnék fűnyíróelvet alkalmazni. Hiszem, hogy eljárásmódunkkal több embert tartunk biztonságban, mint ha korlátoznánk és előírnánk. Persze, ehhez föltétel, hogy a Zürich-iek belátással és értelemmel együttműködjenek. Ezen felül a helyzet változásait is figyelembe kell vennünk.

NZZ: A közösségi közlekedésben sokáig hiába apelláltak az értelemre.

S: A tömegközlekedés maszkproblémája kivételes eset. A Bund a maszkot kötelezően előírta, ám lokálisan nem foganatosíthattuk, az ellenállás miatt. A boltokban viszont az emberek nekem elég fegyelmezetteknek tűnnek, ez persze szubjektív.

NZZ: Döntéseiket valójában milyen adatok alapján hozzák? A BAG számai kissé bizonytalannak tűnnek.

S: A gócpontok tekintetében tényleg sokszor csak tapogatózunk. Nálunk is hiányoznak a megbízható adatok. „Nem tudjuk.” - hallom gyakran szakértőinktől. Egy ideig becslésekre kell támaszkodnunk. Abból indulunk ki, hogy a legtöbb fertőzés családi körökben történik, ami nem meglepő.

NZZ: A klubok kevésbé veszélyesek, mint kezdetben vélték. Lát ön játékteret ezeknél lazításra?

S: A kezdeti nehézségek után a klubok és éttermek jól betartják a az érvényes előírásokat. Voltak visszásságok, de az ágazat éber. Tudják, mi forog kockán. Ezért további szigorítások kontraproduktívak lennének. A klubokat ellenőrizzük, de ha bezárjuk, az emberek privát ünnepségeket tartanak, ahol nem ellenőrizhetünk. Ám tekintettel a lassan emelkedő fertőzésszámokra, további lazításokat túl korainak tartok. Akkor is, ha ezen üzemek gazdasági helyzetét nagyon komolyan veszem. Sok munkahelyről van szó. Ezt nem szabad a tiszta értékmérlegelésnél elfelejteni.

NZZ: Ugyanez a helyzet a rendezvényszervezőknél, ahol most minden leállt. A Bund korábbi Mr. Coronája, Daniel Koch, azt javasolta, csütörtökönként lehetne többet megengedni.

S: Momentán nem számolunk azzal, hogy a Szövetség engedélyezi a nagyrendezvényeket. Ezt én személyesen sajnálom. Azoknál a rendezvényeknél, ahol foglalt ülőhelyek vannak, jó védőkoncepciókat lehetne kidolgozni.

NZZ: Ezt miért nem kérik a Bund-tól?

S: Kérjük. A megfelelő kívánságok beadva, különösen a nagyobb sporteseményekre.

NZZ: Ön egy ütőképes vezetés képét mutatja. Ám többször hallani lehetett, hogy az utóbbi hónapokban a grémiumban nyugtalanság tört felszínre. Biztos kézben tartja Ön az irányítást?

S: Mint elnöknek, nincs diktatórikus posztom. Nem adhatok ki direktívákat, erre nincs is fölhatalmazásom. A moderálás, az ülések vezetése tartozik rám és olyan határozatok meghozása, amit mindenki aláír.

NZZ: Kívülről nézve nem fut minden ilyen harmonikusan.

S: Úgy vélem, harmóniára nincs is jogunk. Épp egy válságban ez nem lehet cél. Az a föladatunk, hogy meggyőződésünket, szaktudásunkat bevigyük és a különböző életterületek – egészségügy, gazdaság, oktatás – érdekeit napirendre tegyük. És ekkor szabad a vita. Ez a folyamat sokszor zátonyra fut, de végérvényes eredményeket kell produkálnunk, melyek Zürich kanton számára előnyösek.

NZZ: Az egészségügyi igazgató, Natalie Rickli, nyilvánosan bírálta, hogy a kormányzó tanács a kötelező maszkviseletet a közközlekedésben nem írja elő. A jogigazgató, Jaqueline Fehr, blogjában szinten többször ellentmond. Nem kellene a kormányzótanácsnak kifelé egységes nézetet képviselni?

S: Úgy hiszem, egy olyan rendszerben, ahol a végrehajtás egész különböző pártok képviselőiből áll, számolnunk kell azzal, hogy a kommunikáció módja és stílusa különböző. Ezt nem látom olyan problematikusnak, de már nyilvánossá tettem, hogy ezt a nyilatkozatot nem tartom szerencsésnek. Végülis a kormányzó tanács dönt. Vastörvény, hogy ha alul maradunk, nem kürtöljük világgá. Hogy egy döntéssel valaki nem ért egyet, ez benne van a pakliban.

NZZ: Több kantontanács kritizálta a kormányzó tanács teljesítményét, pl. a tervezetlenséget. Önt ez hogy érintette?

S: Sehogy. Csak megerősített a véleményemben, miszerint a kormány és a parlament összjátéka válságban nem egyszerű. Nem sikerül mindig ugyanarra az információszintre jutni. A helyzet folyton változik, ezért tárgyalásunk és véleményünk is gyakran változik. Ezt a kormányzótanácsnak nem egyszerű követni.

NZZ: A parlament nemcsak azt kifogásolta, hogy a döntések elégtelenek, hanem részben azt is, hogy hiányzik a határozott irányvonal. A kormányzó tanács először a ZVV-éjszakai hálózatot (Zürcher Verkehrsverbund – közlekedési szövetség) ismét működtetni akarta, aztán mégsem. Ez most „trial and error?”

S: Ha a helyzet nem tiszta, ez elkerülhetetlen. Az éji hálózatot először lazítani akartuk, de megváltozott az epidemiológiai helyzet. Miután az embereknek azt prédikáltuk, fogják vissza a bulizást, ellentmondás lett volna egy időben ehhez biztosítani az infrastruktúrát.

NZZ: Az iskolák körül is vita támadt, mi legyen a helyes stratégia. Egy hét múlva vége a nyári szünetnek. Ugyanolyan vihar lesz, mint a nyár elején?

S: Szerintem nem is volt annyira viharos.

NZZ: A nyilvános viták eléggé turbulensek voltak.

S: Ez az emberek aggodalma gyerekeikért, érthető. Az iskolákban bízni lehet és jó úton vannak. Segítünk a védőtervek kidolgozásában. Erről kedden többet tudunk majd mondani.

NZZ: Nem árulna el már most valamit?

S: Talán ennyit: Ismét teljes oktatás lesz mindenkinek.

NZZ: Tehát nem félosztályos tanítás többé. Ez amúgy sem jött be mindenkinek.

S: Épp azok a körök, amelyek utána kritizáltak, előtte kértek több eszközt a távoktatásra, ahol gyerekek voltak hátrányban. Meg is kapták. Igen jó visszajelzéseket kaptam az iskolákból, mert a lockdown után a diákok ismét jól folytathatták a tanulást.

NZZ: Sok német tagállamban a diákok számára is kötelező a maszk. Ez Zürich-ben is napirenden van?

S: Jövő héten adjuk közre, milyen lesz az első tanítási nap. Ahol a távolság nem tartható, pl. laborokban, nyilván a maszkot előírjuk - erre az iskolák is számítanak.

NZZ: Némelyek szerint a Bund, nemcsak az iskolákban, ismét több kompetenciát kell, hogy kapjon. Nem ütközik a föderalizmus határaiba?

S: Most sokan a követelik a több centralizmust. Ez nem felel meg sem tradíciónknak, sem adottságainknak. Appenzell Ausserrhoden-ben hónapok óta nem volt fertőzés. Értelme van, ha a kantonok különféle intézkedéseket léptethetnek életbe. Hogy a 26 kanton mindegyike helyzetmegítélést fogalmazhat meg, ez Svájc erőssége. Nem lehet a Szövetség mindig illetékes, mert a helyi adottságokat nem ismerheti.

NZZ: Hű, ez szép föderalista reklámszólam!

S: Mért ne? Idén augusztus elseje elmaradt, most pótolhatom!

Neue Zürcher Zeitung, 2020. aug. 8.

 

A GLOBALIZÁCIÓ NEM ÁLL LE - EGYENLŐTLENEBB VILÁG JÖN

tagesspiegel és Rainer Hank, FAZ (Frankfurter Allgemeine Zeitung)

Kivasalja a vírus a világot és szegényebb lesz a gazdag, gazdagabb a szegény?

A járványok minden vész között a "legszociálisabbak"? Gyakran halljuk, a járvány sosem csak egyeseket, hanem egész társadalmakat érint. Ebből levezethető, hogy minden embernek egyaránt joga van segítségre, a vírus nem nézi, ki a gazdag, ki a szegény. Ezt az antidiszkrimináló nézetet azonban "szociálisnak" nevezni szerencsétlen túlzás, különösen ha a "szolidáris" és a "közhasznú" asszociációja is követi. Mert bár maga a vírus nem diszkriminál, teszi ezt a gazdasági sokk, amit a pandémia kivált. A kérdés az, a járvány utáni világ egyenlőbb vagy még egyenlőtlenebb lesz-e?

Walter Scheidel (Uni Stanford) történész szerint a vírus egalizálja a világot. Könyvében (The Great Leveller) kimutatja, hogy békeidőben az egyenlőtlenség nagyobb, míg a vészes idők egy jó hozománya a jövedelemkülönbségek zsugorodása. "Vészes idők": ezek a nagy háborúk, forradalmak, drámai államcsődök, világjárványok. Ekkor a gazdagok vagyona megsemmisül és az alsóbb rétegek több pénzhet jutnak, mert - hangozzék bár cinikusnak - a katasztrófák után kevesebb ember versenyez a munkahelyekért. A munkaerőkínálat szűkösebb, de nő a kereslet az újjáépítés ideiben. Ez főleg 100 év előttre érvényes, amikor az I. világháború és a spanyol nátha hatásai összeadódtak.

Most a vírus egyenlőbbé tesz? Inkább ellenkezőleg! A szegények fognak jobban szenvedni. A részvényesek egy rövid sokk után ismét örülhetnek, bankbetétjeik gyorsan visszakapaszkodnak a járvány előtti szintre. Attól nem kell tartani, hogy az államadósságok miatt a milliárdosok vagyonukból veszítenek. Inkább infláció fenyeget, ami a szegényeket károsítja a legjobban. Már most nő a munkanélküliség világszerte, különösen a képzetlenek veszítik el munkájukat. A vírust gyakran a gazdag városokból vitték át a szegény országokba. A gazdag olajállamok lockdown-ja miatt vándormunkások százezrei kényszerültek vissza Indiába, Bangladesbe, Indonéziába - és vitték magukkal a vírust. Ezt nem lehet szociálisnak nevezni.

Milyen elosztási hatása van a vírusnak a gazdag országokban? A GDP esése és a munkanélküliség növekedése meglehetősen absztrakt. Hogyan képzeljük el a 10%-os gazdasági visszaesést, melyek a statisztikusok a 2. negyedévre Németországban kiszámoltak?

A Harvard-közgazdász, Raj Chetti csapatával érdekes fogyasztó-kutatást tett közzé. Kimutatta, hogy a kieső gazdasági aktivitás főleg a visszaeső fogyasztásra vezethető vissza. Ezt kevésbé a vásárlóerő meggyöngülése okozza, hanem a koronavírus által elzárt kínálat, főleg a személyre szabott szolgáltatásoknál: szállodák, éttermek, butikok, utazási irodák, óceánjárók leálltak, ahogy azt a vizsgált kreditkártyák mutatják. Van azonban egy súlyos különbség: a gazdagok fogyasztása az USÁ-ban sokkal inkább esett, mint a szegényeké, úgy arányában, mint abszolút (gazdagok -31%, 3,1 mrd $; szegények -23%, 1 mrd $).

A válság főleg az alacsonybér-országokat sújtja

Mi köze ennek az egyenlőtlenséghez? Ott, ahol a gazdagok korábban sok pénzt leadtak (drága szállodák, éttermek, butikok), jelentősen nőtt a munkanélküliség. Így megy ez a munkamegosztásos társadalmakban, ahol az egyik rá van utalva a másikra. Az Upper East vagy a Westside Manhattan szállodai és éttermi alkalmazottai közül sokan elveszítették munkájukat. New York alacsony keresetű munkásainak 70%-a lett munkanélküli, míg Bronx-ban sokkal kevesebben. Azt lehetne mondani, itt a "trickle down"-elmélet igazolódott be: a szegények a gazdagokra vannak ráutalva. Ha a gazdagok nem költhetnek, ettől főleg a szegények szenvednek. ("Adjon úgy is, ha nem kérem", a gazdagok pénze a kizsákmányolásból és a környezetrombolásból ered.RS20IX29).

További jel arra, hogy a vírus egyenlőtlenséget gerjeszt, a képzések igénybe vétele. Chetti a matematikai app-ok elterjedését vizsgálta meg. A teljes leállás alatt a kollegisták mindenütt keveset foglalkoztak számtannal. A lazításkor azonban a polgári osztály egyetemistái kezdtek ismét matekozni, míg a szegény rétegek gyerekei csak jóval később. Ez egyezik a német ifo-intézet eredményeivel, amikor nem-diplomás szülők gyerekei és az alacsonyteljesítményű diákok a krízis alatt ritkán kaptak tanítási segítséget. Kérdés, ez a lemaradás a járvány után eltűnik-e? Kétséges, mivel az oktatás-hiátus korábban is hosszútávú hátrányokat hagyott maga után.

A munkavilág változása is negatív hatású lehet, hisz pl. Frankfurt jól fizetett bankárjai és ügyvédei most odahaza dolgoznak és nem látogatják a drága éttermeket. És ha a migránsok és vándormunkások virológiai veszélyt hoznak (lásd Tönnies), a vágóhidak a jövőben inkább az olcsóbb automatizálást és robotokat választják. A minimálbér minapi emelése, a fékezett globalizációval és a munkaerőkínálat csökkenésével kísérve, ezt a trendet csak erősíti.

faz.de 2020. 08. 09.

KI A ZSIDÓ, ARAB, UJGUR?

Társaságban valaki ezt mondta: Én zsidó vagyok. Fölkaptam a fejem: Úgy , ahogy Franz Liszt vagy Nicolas Sarkozy - magyar?

Alig tudtak összegyűlni a zsidó képviselők Merkel fogadására. (2015. márc. OPeBaSzö). „Sokszor szembemegy (Slomo rabbi) a teljes magyar zsidóközösséggel” (Mancs, 2018. 09. 27). A Sorsok Háza körüli huzavona is mutatja, hogy inkább magyarok, mint zsidók.A rendszerváltás óta egyszerre divat lett zsidónak lenni. Mert ez előnyökkel járt? Úgy vélem, identitásunkat nem elsősorban származásunk, hanem gyakorolt anyanyelvünk, kultúránk, élőhelyünk adja meg. („Tudom, ki vagyok: ezek a szüleim, ez a családom, ez az anyanyelvem, ez a szülőhelyem, ez a kultúrám.”) Többször elnémult egy mélymagyar, mikor rákérdeztem: No, hát akkor mutass egy feketelaki legényes figurát! Liszt hiába mondta magáról, hogy magyar, tetszett volna neki megtanulni magyarul. Hogy valami itt nem stimmel, az Index is kérdezi: Mennyire zsidók a zsidók? („Ilyenek a zsidók” Index, 2018.06.30.) Ha a szigorú definíciót alkalmazom, a 160 000 itteni zsidók száma (Kovács András fölmérése, CEU, 2017) igencsak megcsappan. Az mondhatja magáról, hogy zsidó, aki héberül ír-olvas, teljesen otthonos a zsidó kultúrában, ha nem is mint gyakorló zsidóhitű, de kiismeri magát a zsidó hagyományokban, ahogy egy „magyar” a keresztény kultúrában, egy arab a muszlim hagyományokban. Zsidók és zsidóság Magyarországon 2017-ben fölmérés szerint a zsidó identitás megerősödött, többen ápolják a hagyományt. 18% erős zsidóérzésű, minden harmadiknak „nem jelent sokat”, 25% pedig „szimbolikus tradícióőrző”. Ezek szerint „igazi zsidó” alig lehet több 30 000 -nél, ha egyáltalán van értelme számolni. Aki rákattint a Wikipédia „Híres magyar származású személyek listájára”, igencsak meglepődik: M i n d zsidó származású. Trianon területi veszteségénél nagyobb az emberi: az ország elit polgársága nagy része került külföldre. Őket leválasztották, de az 500 000 állampolgárt az akkori kormány küldött a halálba – köztük hány tehetségest, „híres magyart”, aki ma fönn lenne a Wikipédián? Ezzel a fél millió emberrel az ország máig nem számolt el. Az internet korában gyerekeink inkább európaiak vagy kozmopoliták, mint magyarok. Identitásunkhoz nem elég a származás, ezért magunknak is keményen meg kell dolgoznunk. Attól meg isten óvjon, hogy semmilyenek sem legyünk, mert akkor megtudjuk „Wo der Hund begraben ist” (ahol a kutya el van ásva).

HOGYAN TETTÜK MAGUNKAT FÖLÖSLEGESSÉ – H. U. Gumbrecht, Stanford

Hans Ulrich Gumbrecht, az irodalomtudományok professzora, friss könyve a Brüchige Gegenwart (Törékeny jelen): Reflexionen und Reaktionen”, 2019. Írása az entellektüelek és a viták zátonyra futásáról szól.

Kimagasló idő lehetett volna. A járvány szabadidő-fölöslege éhes piacot teremthetett volna véleményformáló hangoknak. És tényleg: az olvasók sóvárogtak reflexiókra és orientációkra. Ám 250 év után, amióta mindenki számára megnyílt egy fórum, mi, értelmiségiek, soha nem néztünk ki ilyen szánalmasnak, mint most 2020 nyarán. A publikum éhsége aztán agresszív unalomba csapott át – legalábbis a két klasszikus entellektüel-kontinensen, Európában és Amerikában. Ezen, a növekvő bizonytalanságok tavaszán, némelyek közülünk aztán utoljára, bevált reflexszel konteókat dobtak be, miszerint a vírus politikai termék.

Tautológia, erény és etika

Mikor az első fulladásos halálok hírei megjöttek, a publikum pánikkal reagált. Mi, entellektüelek, a szociális távolság és a maszk-kötelezettség erkölcsi támogatását választottuk. Ezt követte a korona-szenzitív kormányok tartós dicsérete (Európa, Kanada), vagy épp a korona-tagadók elítélése (USA, Brazília).

New York és Los Angeles között George Floyd meggyilkolása forró nyarat hozott. Ám az US egyetemi értelmiségi, részvétel helyett, egy véleményterror-rendszert vezetett be. Ahogy a jakobinusok 1792-1794 között, most is emlékműveket döntögetnek, épületeket neveznek át, kollégákat taszítanak és rúgnak ki. Azokat, akik nem csatlakoznak az uralkodó erényekhez, mint az az MIT-teológus, aki Floyd priuszait követelte halála körülményei vizsgálatába bevonni. Közben a barátságos-imperatív szlogen, a „Black Lives Matter” világszerte rezonanciára lelt, amit mi folyvást megújítunk és kiszolgálunk, mintha tényleg egy kirobbanó rasszizmus fenyegetné globális együttélésünket.

Az értelmiség vitái rég tautológikussá váltak. Merev komolysággal csupán azt ismételgetik, ami már rég amúgy is harmonikus többségvéleményként rögzült: A tömegek kormányokat emelnek vagy döntenek és az egyedüli erényigazságok a fizetett balos akadémiai gondolkodók tollaiból születnek. (Ugyanazok mondják el mindig ugyanazt ugyanazoknak.RS20VIII29). Továbbá, hogy mi, kemény antirasszisták, minden kisebbségnek minden jót kívánunk. Mindennek utánanézünk, rendben van-e, jó lelkiismerettel kommentelünk, ami az „etikus” jelző inflációjához vezet. Ezt az értelmiségi varázsszót eddig saját szilárd véleményünk ellenállhatatlan fölényének megerősítésére használtuk – ma már politikusainkat fényezzük vele. Ez stréberségként hat, vagy papi prédikációként, amikor önálló gondolkodás helyett a lelkész az egyház dogmáit visszhangozza.

Három értelmiségi típus

Ezt a száraz szöveget hadd fűszerezzem néhány híresség kritikus közhelyeivel:

-Előszeretettel túlbecsüljük magunkat (Bertrand Russel).

-Szívesen maradunk funkció nélkül (Roland Barthes).

-Az előkelő társaság bohócaivá váltunk (Ralf Dahrendorf).

De vajon ki szeretne – kivéve néhány értelmiségit – ilyen rendszerspecifikus köldöknézést megszívleltetni, teljesen eltekintve az állítólagos feladatunkról és szociális felelősségünkről szóló vitáktól?

Végső ideje összegezni.

Mielőtt ezt tennénk, válaszoljuk meg az utolsó kérdést:

Hogyan és miért épp most van történelmi vége a XVIII. században keletkezett értelmiség-intézménynek?

Három szereptípust láthatunk, három kései funkcióval és egyedi történettel.

Első a progresszív fölvilágosító hagyománya. 1765-ben az „Encyclopédie” a kialakuló nyilvánosság szószólóit úgy jellemzi, mint elemző gondolkodás specialistái, akik önmagukat nem, mint a társadalom számkivetettjeit fogják föl, hanem az élen menetelő fáklyavivő kortársakként. Ebből nőtt aztán ki a marxista Lukács György és Antonio Gramsci által definiált ún. „szerves entellektüel”. Ezek utat akartak mutatni különböző szociális osztályoknak egy igazságosabb társadalomba.

A második szerep a forradalomra fölhívók szerepe, élükön Karl Marx-szal. Ő a Hegel-től átvett igazságigényt sajátosan kombinálta a mindenkori társadalmi-politikai uralom megdöntésével. Ez a konvergencia szolgált később a kibékíthetetlen „kritikus gondolkodó” gesztusának indoklására, akit Theodor W. Adorno testesített meg.

És végül harmadikként lépett föl a színpadra az értelmiségi ügyvéd, aki a gyöngék és szegények nevében beszélt. Először 1899-ben Emile Zola Dreyfus melletti nyilvános kiállásakor került az „entellektüel” mai értelmű használatba. A fogalom kezdetben csak az individuális, „Unterprivilegierte” rétegek védelmében történt akciókra vonatkozott. Ezt később, a XX. sz. közepén, Jean-Paul Sartre az elkötelezettséghez kötötte.

Hogy ez a három típus egyszerre vált elavulttá, a társadalmi szerkezetváltozás hullámaival függ össze. Ezt a komplex jelenséget eddig még a szociológusok sem merték leírni. Mindenesetre a jóléti állam, legalábbis Európában, egy olyan fokot ért el, ahol már az osztályok és csoportok nem igényelnek „organikus entellektüeleket”, mint érdekvédőket. Az elit intézmények egyetemei igazságkeresése ezer féle szakképzés normálszakaszaira oszlott. Ezeknek struktúrája minden diskurzusra hangtompítóként hat, profétikus felhanggal. A kritikus szcéna sztárjai már évtizedek óta kimaradnak. Nem cenzúra áldozatai, hanem régi pátoszukat tragikomikusan elnyomják a konkrét kihívások által beindított soronlévő munkák.

És az öröm hol marad?

Ebben az értelemben, a korábban az értelmiségek által istápolt kisebbségek tiltakozásaikat saját hangjuk erősítésére használják. Ők többé nem ügyvédekre, hanem közvetlen tapasztalatú, gyakorlatias gondolkodókra vannak rászorulva.

Ehhez jön a jogtanár, Richard Posner, már évekkel ezelőtti figyelmeztetése az elektronikus kommunikáció által végtelenül fölszaporított közbeszédek számáról - párhuzamosan a rohamos kutatásszakosodás növekedésével. E kettővel magyarázható az értelmiségi termékek jelentős minőségromlása, melyeket a találó megoldó-kompetenciájú jövőben amúgy is aligha fogják hiányolni.

És mi lesz a feuilleton-jainkkal, ha mi, értelmiségiek és türelmes megbízóink kapitulálnak? A nyilvánosság ezen életterületét is etikai igényeink becsvágyával tűzdeltük tele és hervasztottuk el.

Csak egy figyelemreméltó kivétel jut eszembe: 2009-ben Peter Sloterdijk ötlete a szociáldemokrata állam adóreformjához. A gazdagok mentesüljenek minden adótól, mert adományozó hajlamuk így ösztönözhető a legjobban és az államhoz való viszonyuk antagonizmusától is megszabadulnak. Több héten át politikusok és balos értelmiségiek úgy reagáltak a kezdeményezésre, mintha a törvény már alá is lett volna írva, holott eközben csupán az intellektuális kommunikáció pólusváltása játszódott le. A bejáródott etikus komolyság váltott a jókedv és a szórakoztató imagináció hangjára, mely látóhatárokat nyit és nem zár. A „Mi lenne, ha” hangra, amely tiltásokat nem ismer.

A gondolkodás összetettsége ilyen fokozása a „kockázatos gondolkodás”, „liberter” vagy „contrarian” neveket kapta. Mindenesetre egy szellemi stílus, amely a derültség és a jókedv effektjei nélkül nem is működne. Aki ezt a stílust intellektuálisnak találja, sajnálhatja kimúlását. Vagy fogadjon egy új kezdetre, amely az etikai komolyságot a lelkészeknek és a politikusoknak engedi át.

/Az értelmiségi munka megvetendő. RS, 2008, 121 levél/.

Neue Zürcher Zeitung, 2020. augusztus 10.

 

MÍG TÖMEG LESZ, VÍRUS LESZ – RózsaS

A Köln 2020 jövőszcenárió 30 éves:

-A sűrítettséget föloldani

-Ökológiai egyenjogúság

-Nincs turizmus, utazás –

éljen meg mindenki a körzetben és a körzetből!

-Megszűnnek a betegségek, mert a kétkezi munka jó erőben tart

-Ne múljék el nap ének és tánc nélkül!

A 33 kockázati tényező (1998) 27. pontja: fölriasztott vírusok.

1993-as előadásom címe: LESZ-E BUDAPEST 30 ÉV MÚLVA?

Mi, 1989-ben Kölnben, maroknyian láttuk, hová vezet ez az életmód. Csoda, hogy a rendszer idáig bírta. A tömeg, a városiasodás, a globalizáció, a féktelen tékozlás – biztos út a katasztrófába.

Minden túlélt nap ajándék és csak a szerencsénknek köszönhető, ha nem esik egybe több romboló körülmény.

Tömegtársadalomban élünk. Kimutatták, hogy a város növekedésével megkétszereződik a jövedelem. Dől a pénz, de dől az életminőség is. Bátyám csodálkozott: már fél órája sétálunk és sehol egy ismerős! Nő a közöny, a bűnözés, a szemét. Jó, nem köszönhetek mindenkinek a Körúton – de a szomszédaimnak? (A buszon köszöntem a sofőrnek, mire kérte az igazolványom, mert külföldinek nézett.) Az Erzsébet téren minden huszadik figyelt föl a kísérleti csecsemősírásra egy babakocsiban. Régen a faluban a tolvajt „kiböjtölték”: a károsult addig nem evett, míg a lopós idegességében el nem árulta magát. A csapásokat mindig a vidék bírta jobban – segített a városoknak túlélni. A vírus megmutatta, hogy a tömeg egy helyen az egyik nagy gyönge pont. Egyszerűen túl sokan vagyunk – egy helyen. Nincsen olyan állat, amelyik ezt tenné. Ezen nem változtathatunk. De azon, hol és hogyan élünk - nagyon is. Úgy a klímaveszély, mint a vírus, lappangva jön. Az emberek akkor sem ocsúdnak föl, ha felhőszakadás viszi házukat, autójukat. Soha nem fog eszükbe jutni, hogy a vihart ők (is) hozták magukra! Saját kárán tanul az ember? Hogyan, ha belehalt?

Ez az ember tragédiája, a 7 főbűn:

superbia (kevélység),

avataria (kapzsiság),

ira (harag),

gula (torkosság),

invidia (irígység),

acedia (restség),

luxuria (bujaság).

Mindenkinek jut, de nem mindenki kapzsiságának.

A vírus felszínre hozta az összes „bullshit job”-okat. Turizmus, távutaztatás, szórakoztató ipar – mindez nélkülözhető luxus, csak vissza kell tanulnunk nagyszüleink önszórakoztató képességeit. Mekkora az ökolábnyoma a Szigetfesztiválnak és egy Gyüttment tábornak? Régen a kertünkben kiskapu volt a szomszédokhoz, esténként a szilvafa alatt mulattak.

Megtiltottam magamnak, hogy „világmegváltással” foglalkozzam. (Aki ezt teszi, lebénul és még azt a kicsit sem teszi meg). Lám, mégis visszaeső vagyok.

Ezért újból és újból visszatérek a Prédikátorhoz (Préd 9,9):

Idd a borod és tiszteld az istent!

 

A hálózatkutató Barabási a SPIEGEL-ben és a nagy átverés

A hamburgi magazin (2020. júl. 11.) kissé késve ad hírt Barabási Albert László Képlet c. könyvéről (2018), ill. siker-téziseiről:-A Nobel-díjat inkább a már ismert kutató kapja.

(„a kinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, amije van” Máté, 25,29).

-Az US-énekesnő Darlene Love csak akkor vált sikeressé, miután E. Presley-től elszakadva, szólóban lépett föl.

-Douglas Prasher sofőrnek állt, miután a fluoreszcenc-protein-ösztöndíja kifutott. Két másik kollégája kapta meg a Nobel-díjat. („Nem a gyorsaké a futás, és nem az erőseké a viadal, hanem idő szerint és történetből lesznek mindezek”, Prédikátor 9,13).-A belga Queen Elisabeth Competition-hetén főleg az utolsó, pénteki föllépések nyernek, ahogy a munkahelyi pályázatokon is. (Ilyen ostobák a bírák?)

-Kis ország kis galériája nem hoz ki neves festőt. (A nagy festőt „csinálják”?)

-Híres egyetem nem garantál biztos sikert, döntő a tehetség és a szorgalom. (Közhely).

-Életkor nem számít, csak a szorgalmas publikáció. (Közhely).

-Silicon Valley alapítói legtöbbje 40-en felül lett sikeres. (A klímakatasztrófában?)

Hogyan legyünk sikeresek? Írjunk egy könyvet arról, hogyan legyünk sikeresek!

Már 2005-ben gyanút fogtam: Csinálnak egy hálózatot, aztán kutatják?

B. közhelygyűjteménye – visszhangozza Kohelet kétezer éves szavait - nem a főbűne. Talán nem is főbűnös: csak meglovagolja azt, hogy mennyire minden kisiklott. A tudomány és a művészet virágkora lejárt, a nagy falatokat elvitték, csak morzsák maradtak. Okoskodása magát a tárgyát minősíti: mennyire nem fontos az, ahol ennyire lehet manipulálni és alakoskodni.

Mi az előnye az internetnek? Bárki, bármit fölírhat.

Mi a hátránya az internetnek? Bárki, bármit fölírhat.

Hírnév, siker, karrier soha nem volt ennyire kétes, mint a ma tömegtársadalmaiban. B. valamennyi példája destruktív, mind olyan tevékenység, amely csak a katasztrófát hozza közelebb. A kutatás leíró tudományból rég átcsapott szétzúzó tudományba. (Lásd: Ökológiai átcsapási pontok, lepkegyűjtő professzor – részecsketörő fizikus). Az egyetemi stúdium célja, hogy több pénzt keressünk? Mivé lett a felvilágosodás „Hochburg”-ja? Születhet akárhány remekmű, ha nem „promotálják”, pillanatok alatt eltűnik az e-temetőben. Ha pedig jól megpénzelik, máris többet rombol, mint amennyit esetleg építeni fog. (Lásd: Minden munka romboló). Nobel-díjasok fölpanaszolják, hogy semmit sem tudnak dolgozni a személyük körülötti csinnadratta miatt.

Ha ennyire áldásos a tudomány, honnét a vírus és a klímakatasztrófa? Fölülünk a tudománybabonának, mert eddig minden bejött. Ám mára ez egy pazarló, világromboló, végtelen játékká vált. Erik Verlinde, holland fizikus szerint új gravitációs törvényre van szükségünk. (A legutóbbi: minden tárgy a lassuló idő felé törekszik). A spirális galaxisok nem foroghatnak ilyen sebességgel, ezért föltételezik a 96% „sötét anyagot”. A kvantumfizika továbbra is ellentmond Einstein-nek. De itt van Verlinde, aki azt mondja, csak újra kell definiálni a gravitációt, erre ráképzelni, hogy mi csak kétdimenziós kivetítése vagyunk egy többdimenziós igazi világnak. Számszakilag abszolút elmegy, csak ki kell dobni Newton-t, Einstein-t. Kuhn szerint ilyen a paradigmaváltás. Ha elég hologram-hívő lesz, akkor hologram lesz. Feyerabend csatlakozik: „anything goes”, minden mehet - csak pénz legyen. A természet bolondját járatja a kutatókkal, azok velünk.

Közben ránk szakad az ég.

 

HÁLÓZATKUTATÁS-BÍRÁLAT 3.0

(Kicsi a világ, da vinci learning, 2016. júl. 5; itt nem mutogatja magát egy magyar narcisztikus tévé-riporter!)

Hogy a (hálózat)kutatás mért nem jó, nehéz fölfogni. (Nekem 20 év kellett). Egész sor tudománykritikust kell olvasnunk (Popper, Kuhn, Chargaff, Dürr, P. Kafka...) - de először is a józan eszünket előszedni! Ekkor zsigerből irtózunk. (“Nincs más tudás, amit a magyar paraszt ne tudott volna.”) Aztán azt kérdezzük, mért ingázik valaki Bp-Boston vonalon, közben gyilkolja a klímát és önmagát? Ezt a kis disznóságot még elkövetem, a Nagy Mű érdekében?

“Új” tudományt én is ki tudok találni. Sokkal nehezebb a világpusztítást lassítani. Tíz éves kritikám “ellenére” a hálózatkutatás dübörög, mondván “milliók életét menti”, de közben 7 milliárdét rövidíti. Csak meg kell pendítenünk “rákgyógyítás”, máris dől a pénz. (A mellrákos anyukának javulást kívánok!) A rákot nem tudjuk gyógyítani, mert nem tudjuk, mi az élet, mondta Szentgyörgyi. Hogy Szaddámot rokonainál kell keresni, ehhez mért kell hálózatkutatás? Hogy egyes hollywoodi színészeknek jóval több kapcsolatuk van, ezzel föltaláljuk a meleg vizet? A 6 lépést pedig javasolja egy nógrádi cigánygyereknek! Mondhatnánk, a hálózatkutatásnak egyesek jobban ugranak be - milliárdok pedig nemhogy orvoslást, de tiszta vizet, elégséges élelmet sem kapnak!

-A világot bármilyen matematikai kaptafára ráhúzhatjuk.

-A tudomány fő feladatait letudta, most egy problémát megold, kettőt gerjeszt. Megoldja a menekültözönt? Vagy ösztönzi?-Az ember fékezze meg az eszét és fedezze föl a szívét!

(NOL/alternatív: A tudománynak vége, 2005. 5.16 és A tudomány vége ?/Hálózatkutatás/, 2005. 9.20; SG: MINDENTUDÁS-SEMMITTUDÁS, 2005.03.08, INDEX: Tudománykritikusok, ide! 2015. 6.18. és Hálózatkutatás - a tudomány csődje? 2015. 6.7; A sasadi tsz levele).

 

ATOM PRO ÉS KONTRA - P. Dorfman, a brit atomellenes vitája S. Qvist-tel, a svéd atommérnökkel „Az öregedő atomerőművek reális kockázat számunkra.”„Az atom-kiszállás évi 1000 halált okoz”.Paul Dorfman (64), University College London, a Nuclear Consulting Group elnöke. Szakemberek és aktivisták, akik az atomenergia és a sugármedicina kérdéseivel, továbbá az atomfegyverek terjedésével és fenntartható energiarendszerekkel foglalkoznak.

Staffan Qvist (34), a University of California Berkeley atommérnök végzőse, az USÁ-ban és Svédországban az atomenergia biztonságát és gazdaságosságát kutatja. Ma egy energiatanácsadó céget vezet Angliában. Joshua Goldstein társszerzővel kiadott könyvük címe: „A Bright Future: How Some Countries Have Solved Climate Change and the Rest Can Follow.”

SPIEGEL: Kapóra jön-e a klímaválság a lobbistáknak, hogy ismét népszerűsítsék a veszélyes atomenergiát, azt ígérve, hogy ezzel megmentik az emberiséget a globális fölmelegedéstől?

Qvist: Tiltakozom! Ön mindenkit, aki az atomenergia mellett érvel, lobbizással gyanúsít meg. Ezzel leértékeli érveinket, melyek szerint az atomerőmű nem bocsát ki üvegházgázokat, nem függ az időjárástól, klímabarát és az energiarendszer fontos része. (Az A-reaktor is bocsát ki CO2-őt – közvetve. A fűtőelemek, a beszállítók mind fosszilisekkel működnek. Atomerőművekkel nem lehet atomerőműveket építeni. Lásd még: Mért nem jó az atomenergia? RS20VIII27).

Dorfman: Mért építene most valaki atomerőművet? A megújulók sokkal olcsóbbak. A klímaválság sokkal gyorsabban és keményebben fog bennünket érinteni, mint gondoljuk. A század közepéig CO2-semlegesek kell, hogy legyünk. Ilyen gyorsan még annyi reaktort sem lehet építeni, amennyi a 2050-ig elöregedőket pótolná – ha ez egyáltalán helyes lenne.

Sp: Akkor Németország a kiszállással jól döntött?

D: Abszolút. Még mindig nincs végső atomtemető, az atomerőművek gazdaságos üzemeltetése lehetetlen. Ezt még a német energiaszolgáltatók is világosan kimondják: nincs visszatérés az atomhoz. Egyetlen párt, az AfD atompárti, de ők a klímaválságot is tagadják.

Q: Számomra a német atom-kiszállás egy ijesztő döntés, legrosszabb a környezetre és a klímára. Évente 1000 ember halálához vezet, nem beszélve a több millió tonna CO2-emisszióról. És a lekapcsolásnak még nincs is vége.

Sp: Az atom-kiszállás miatt több szénerőmű szükséges. A füst és káros anyagai (SO2, NOx, Hg, As) sok ember halálát okozzák?

Q: Pontosan. Az atomhulladékba még nem halt bele senki.

(Az áldozatok az esztelen energiatékozlás következményei.RS).

Sp: A kiszállás azonban a tiszta energiába való óriási befektetésekhez vezetett, szél és napenergiákhoz. A kiszállás nélkül ez nem történt volna meg.

Q: Ez így van. Németországot dicséret illeti, ám a reaktorok idő előtti lekapcsolása egy szégyenfolt. Az „Energiewende” 2025-ig 500 mrd €-ba kerül, ez megemeli az áram-árakat, míg a CO2-emisszió jelentősen nem csökken. A német energiamix klímabarát marad. 2022-re a probléma csak fölerősödik, amikor az utolsó reaktort is lekapcsolják. A megújulók befektetésének tempójával a világ 100 év múlva válna CO2-semlegessé. A német atomerőművek nem is gazdaságtalanok. Emsland és Grohnde, amiket lekapcsolnak, valószínűleg a bolygó legjobb atomreaktorai. Vétek a mérnökmesterség, a klíma, a környezet - az egész emberiség ellen.

D: Ellenkezőleg. Az elöregedő erőművek óriási kockázatot jelentenek súlyos balesetek esetén. Nincsenek védve merényletek, repülők, tengerszint-emelkedés ellen.

Sp: A CO2-őt mégis le kell állítanunk, de hogyan?

Q: Kedvenc válasz: megújulókkal. Ám, hogy a szél és a nap megbízhatóan, józan árban hozzáférhető legyen – fantazmagória. Bár olcsóbbak lesznek, de nem működnek 24 órán át. És olyan akkumulátorok, melyek városokat napokig elláthatnak, nincsenek. Ezzel szemben vannak bevált modellek a gyors CO2-csökkentésre: Franciaország és Svédország már évtizedekkel ezelőtt dekarbonizálta hálózatait. Németország 8-szor több CO2-őt bocsát ki, kWh-ként, mint a franciák és 40-szer többet, mint a svédek, de mindenekelőtt 40%-kal többet, mint az EU-átlag.

(Nemzeti energiamérlegek, a globalizáció óta, az óriási áru- és személyszállítások miatt, nem adhatók meg pontosan. 1989-ben próbáltuk meg Nyugat-Németország direkt és indirekt energiafogyasztását fölbecsülni, lásd Energiamenü. RS).

Sp: Dorfman úr, a francia és a svéd fogyasztók karbonlábnyoma tényleg fele a németekének. Akkor miért Németország a világ példaképe?

D: Az atomáram nem fenntartható út, a költség miatt. A francia reaktorok komoly problémákkal küszködnek. Nincs olyan biztonsági fokozatuk, mint a reaktormagfogók, melyek a leolvadást megakadályozzák.

Sp: Hát be kell építeni!

D: Hogy a mai biztonsági kritériumot kielégítsék, szinte újjá kell építeni az erőműveket, itt-ott javítgatni nem elég.

Sp: Ezért néz Franciaország és Svédország nagy problémák elé?

D: Igen. És nagyon, nagyon gyorsan. Franciaország elkötelezte magát, hogy az atomáram-részt 70%-ról 50% alá vigye, 2035-ig, de a reaktorok életmeghosszabbítása 50-100 mrd €-ban fáj. Svédország kiépülő szélerőművei most előzik meg az atomreaktorokat. Új atomerőműveket nem szabad építeni, az elöregedőket be kell zárni.

Q: Más véleményen vagyok. A német és a francia atomerőművek olcsó és stabil áramot termelnek. Az abszolút leggyorsabb opció az energiaszektor dekarbonizálására a reaktorokat tovább futtatni.

Sp: És azután?

Q: A megújulókat kombinálnunk kell az atomerővel, ez a legolcsóbb keveréke az üvegházgáz-szegény forrásoknak. Világszerte 20 ország termel teljesen CO2-mentes áramot. Fele ezeknek igen szegény ország, 1-2 nagy vízerőművel. Nagyon kevés áramot fogyasztanak – ezek bizonyára nem jó modellek a többieknek. (?? Az, hogy keveset fogyasztanak? RS). Akkor ott van még 3-4 ország, melyeknek egyszerűen földrajzi szerencséjük van. Norvégia jó példa bőséges vízenergiájával. Izlandon még geotermia is jön hozzá, Costa Rica hasonló. Aztán van 4 régió, mely már célba jutott, minden földrajzi előny nélkül: Svédország, Franciaország, Svájc és Ontario. Mind az atom-megújuló kombinációt választották.

D: A piac mást mutat. A brit szélerőművek 47 font/MWh árban szállítanak áramot. Hinkley Point C, az új atomerőmű tervezett áram-ára 109 font.

Sp: A harmadik reaktorgeneráció példányát Olkiluoto-ban (Finnország) és Flamanville-ben (Franciaország) építik. Qvist úr, ezek a reaktorok nagyon drágák, késnek, tetemes szubvencióval épülnek. Ennek mi értelme?

Q: Európa sokáig nem épített atomerőművet, nem meglepő, hogy az új típusok ilyen drágák.

D: Olkiluoto tényleg az új generáció, de ez Flamanville-re nem mondható, ráadásul éveket késik. Ha a franciák a költségeket és a határidőt nem képesek kézben tartani, mért építenek egyáltalán új atomerőműveket? Az atomenergia jelentősen drágább lett, mint a megújulók.

Sp: Milyen számok alapján?

D: A Rating-Agentur S&P kiszámolta, hogy a megújulókba való befektetések évi 350 mrd $-ra rúgnak, míg az atomenergia befektetései 17 mrd $ és a zuhanás csak folytatódik. Az Internationale Energieagentur 35% növekedést jelez a napenergiánál, és 17%-ot a szélnél – az atomnál 1%-nál is kevesebbet! Új atomerőmű építésének egyetlen útja az állami szubvenció, lásd Kína, Oroszország – és a szerencsétlen Egyesült Királyság. Ez nem a klímaváltozás fékezésének útja – drága, lassú, ugyanakkor a megújulók ára egyre csökken.

Q: A leállított reaktorok okozta hiányt a megújulók sehol sem voltak képesek pótolni. Mért van ennyi CO2 Németországban, holott a megújulókkal az élen jár? A franciák, svédek dekarbonizálták az áramot, mert már évtizedek óta 60 reaktor üzemel folyamatosan. Az energiarendszereket egészét nézve, nincs jobb befektetés, mint az európai reaktorflottát megtartani és modernizálni.

Sp: Ma 54 reaktor épül világszerte. Ám az atomáram-rész csupán 10% az össz-elektromos energiának és ez is tovább csökken. Ha az Ön által propagált atomenergia reneszánszát éli, akkor mért nem építenek több reaktort?

Q: A félelem és a gazdaságosság miatt. Az USA és az EU a lakosság aggályai miatt egyre komplikáltabb reaktorokat épített, egyre több biztonsági technikákkal. Ez megdobta az árakat. Kína és Dél-Korea hatod annyiból kihoz egy reaktort, mint az USA. Hosszú távon új cégek új reaktorokat fejlesztenek, melyek kedvezőbben termelnek áramot, mint a fosszilis erőművek. Ezeket a reaktorokat szabványosítani kell és nagy számban gyártani.

D: Ezek álmodozások. Egy ilyen innováció sem vált be. Mindig, mikor az atomenergia jövőjéről van szó, beharangozzák, hogy föltalálták a végleges nagy energiagépet, úgy, mint a francia Na-hűtéses Astrid reaktort, amit aztán le is állítottak.

(Ahogy a német Kalkar fúziós reaktort is, nem utolsó sorban tüntetéseink hatására, 1982-ben. Mikor lesz fúziós reaktor? Mindig 20 év múlva, mikor kérdezik! RS20VIII28).

Q: Az Astrid egy balsiker, de kb. 30 új reaktorszerkezet áll startra készen, némelyik rendes kockázati tőkével is. Nézze csak meg az SMR-t, a kis moduláris reaktort.

Sp: Ezeknek már semmi közük a régi óriás atomerőművekhez...

Q: Úgy van. Ezek kis, konvencionális forróvizes reaktorok, melyek az évtized végén kerülnek piacra. Az US-cég, NuScale SMR-je az engedélyeztetés végén tart és már vevői is vannak. Ezeknek esélyt nem adni esztelenség volna.

Sp: Ursula von der Leyen az EU Green Deal-jából kivette az atomenergiát.

Q: Igen, de ez nagyon, nagyon sajnálatos. Az EU-ra Németország, Luxemburg és Ausztria nyomást gyakorol és minden atomprojektet megfúr...

D: Jó okkal, hogy ne károsítsák az EU költségvetést. Az atomerőművek egyre nagyobbra nőttek, hogy csökkenjen a költségük. Ezt hívják nagyságelőnynek. És Ön most hirtelen azt állítja, hogy a nagyságelőny nem fontos, hanem valami varázslatos módon minireaktorok tömeggyártásával jön a gazdaságosság?

Q: Ön szeretné, hogy az ilyen innovációk sikeresek lennének?

D: Számomra nem ez a kérdés. Egyszerűen nincs kapacitás elegendő atomerőművet építeni, hogy az a klímaváságon segítsen. Még ha akarnánk is és abban a helyzetben lennénk is, hogy minden akadályt, magas költségeket, balesetveszélyt, hulladéktárolást, rigid rendszert elhárítanánk - nem állna elég eszköz a rendelkezésünkre.

Sp: Az Internationale Energieagentur épp most ismerte el, hogy a megújulók növekedése megtorpant. Mégis rájuk alapozzon a világ?

D: A dekarbonizálásra szánt tőkét úgy kell fölhasználni, hogy minden kiadott euró a leggyorsabban a legtöbb CO2-redukciót érje el. Az atomenergia itt nem versenyképes. A megújulók és az energiahatékonyság gyorsabban és jelentősebben vezet az üvegházgázok visszafogásához.

Q: A villanyhálózat dekarbonizálásán kívül a fosszilisokat a közlekedésben, az iparban és a fűtésben is helyettesíteni kell. A gyorsan növekedő szegényebb országok energiaigényét is ki kell elégíteni és egy mrd villany nélküli emberhez is áramot kell juttatnunk. Ez atomerőművek nélkül lehetetlen.

Sp: A világ primer energiájának 80%-a fosszilis forrásokból ered. (Nem 90-95%?RS). A nap és a szél 2%-ot ad. A világ energiafogyasztása 30 év múlva vélhetőleg 50%-ot nő. Honnét veszünk ennyi energiát?

D: Egy zöld hidrogéngazdaságot kell létrehoznunk, összes elemeivel: energiahatékonyság, tárolás és az áramhálózatok összekapcsolása.

(1988-ban tartottunk egy H2-konferenciát Kölnben. A hidrogén túl finom az elégetéshez, megenni is lehet – margarin formájában. A H2-gyártás hatásfoka rendkívül rossz, ha napenergiából indulunk ki, alig 3-4% marad. RS).

Az utolsó, amit egy ilyen rendszer igényel, az az atomenergia. Ezt nem lehet ki-be kapcsolgatni, nem követi a terhelésingadozást.

Sp: Ön a rugalmas, fölgyorsítható és a kiegészítő módra gondol, ha nincs elegendő megújuló.

Q: A szél és a nap csodálatos! Én nem valami ellen vagyok, én minden mellett vagyok. De az atomenergia az egyetlen üvegházgáz-szegény hőforrás, amink van. Ezzel távhőt és ipari hőt is szolgáltathatunk, hidrogént fejleszthetünk. Így köthetjük rá az atomenergiát rugalmasan a villanyhálózatra és folyamatosan 100%-ot teljesíthetünk.

D: Németország és más országok új offshore-szélparkokat terveznek, ezek alkalmasak klímabarát hidrogén előállítására. Ehhez nem kell atomenergia.

Q: De tegyük föl, hogy egy hétig szélcsend van, vagy tél és nincs napsütés, vízerő is kevés. Honnét jöjjön az energia?

D: Össze kell rakni, legyen hidrogén, összekötő út, okos terheléselosztás. Még a Szahara naphőjét is fölhasználhatjuk Európa egyes részein. És tárolók is kellenek.

/A Szahara hőjéből 3-4% marad H2-formájában. RS20VIII29/

Q: Milyen tárolók? Ha akkumulátorokra gondol, óriási a költség. Ha H2-re, elektrolízis-berendezéseket kell építeni és gáztárolókat. Rettentő drága út!

Sp: A gázerőművek rugalmasak. Miért nem lehet ezeket a megújulókkal kiegészíteni?

Q: Lehet, de a gáz is fosszilis és CO2-őt ad le.

Sp: A fosszilis gázt idővel szintetikus gázzal lehet majd kiváltani, amit hidrogénből nyernek.

Q: Ehhez is óriási infrastruktúra kell, nagy befektetés, ami megdobja az árakat. Ezeket a költségeket is figyelembe kell venni.

Egyébként, biztos Ön abban, hogy a hidrogén teljesen veszélytelen?

Sp: Most viccel?

Q: Egyáltalán nem. Statisztikusan nézve, az atomenergia a legbiztonságosabb energiaforma, amit eddig az emberiség ilyen mértékben fölhasznált. A bányabalesetek, gázrobbanások, de főleg a szénégetés füstjei miatt sok ember halt meg. Az atomenergia csak 3 balesettel okozott félelmet: a Three Mile Island, Csernobil és Fukushima. És ezeknél is kevés volt a direkt sugáráldozat. Még a vízerő is, mely CO2-szegény áramot ad, sokkal rosszabb biztonsági mérleget mutat, mint az atomerőmű. Gátszakadásokkor emberek ezrei haltak meg.

D: Az atomenergia nagy problémája, ha valami balul üt ki, nagy katasztrófa lesz. Én az ír kormány sugárzás-tanácsadója vagyok. Egy tanulmányt készíttettünk, melyből kiderül, Írország egy atombaleset után, a mezőgazdaság leállása miatt, csődbe menne. Ezért nem szabad egyszerűen csak a hullák számolásával fölbecsülni a kockázatot.

Sp: Nem halványodik el az összes forráskockázat a klímaváltozás miatti létkérdés miatt?

D: Mi mindnyájan különböző föltételeket állítunk föl és ebből különböző következtetéseket vonunk le. Maradjunk csak annál, amit tudunk: a sugárzás veszélyes az emberre. Egy német fölmérés, a KiKK kimutatta, hogy a leukémia az atomerőművek közelében élő gyerekeknél gyakoribb.

Sp: Ezt azonban megcáfolták, mert a vizsgálat nem minden körülményt vett figyelembe. Nincs összefüggés a leukémia és a sugárzás között az atomerőművek közelében.

D: Minden sugárvédelmi szervezet tanúsíthatja, hogy nincs ártalmatlan sugárdózis. És atom-haváriáknál nemcsak a leukémiáról és más rákbetegségekről van szó, egész sor más dolog is bekövetkezik, pl. sérül a következő nemzedék örökítő anyaga. Az összhatás bonyolultsága ijesztő – mért fektetnénk be egy ilyen veszélyes technikába? És az atomhulladékról még nem is beszéltünk.

Q: Civil atomhulladék eddig még senkinek sem ártott. 35 országban 60 éve tárolunk atomhulladékot, probléma nélkül. Az erősen sugárzó hulladék egy parányi része az összes veszélyes hulladéknak, amiket mi, mint társadalom, produkálunk: As, Hg és Pb, melyek sosem bomlanak le. A jövőben az atomhulladékokat fűtőelemként égetjük el a reaktorokban.

D: Nem olyan egyszerű ez. Vannak erősen rádióaktív hulladékok, közepes és gyenge szemetek. Egy nagy gödröt ásni és bele? Új kutatások az USÁ-ban és másutt azt mutatták ki, hogy a lerakókban alkalmazott anyagok (hordók) gyorsabban szétesnek, mint hitték.

Q: Ez csak pánikkeltés, sajnálom. Hány ember halt meg eddig a civil atomhulladékoktól? Egy sem. Ez egy megoldott probléma. A finn környezetvédelmi hivatal engedélyezte Olkiluoto hulladékainak végsó lerakóját, hamarosan kész lesz.

D: És kielégítő lesz? A vita nincs lezárva.

Sp: Dorman úr, Ön 64 éves, Qvist úr, Ön 34. Ez nem egy generációs konfliktus?

Q: Azt hiszem, igen. Láthatja Svédországban a fiatalok között nő az atomenergia-elfogadottság, mert ebben látják a klímaválság megoldását. A vélemények gyorsan változnak, amikor tévhiteket tényekkel korrigálunk. Kutatások szerint a svéd atom-ellenesség csak 11%.

D: A németeknél más választ kapna. Nem hiszem, hogy ez egy generációs konfliktus lenne. Mindenki aggódik a klímáért. A kérdés, hogyan reagáljunk a kihívásra, erről kell beszélnünk.

Q: Ebben kivételesen egyet értek Önnel.

DER SPIEGEL, 2020. augusztus 8.

 

A legfontosabbról szó sem esett: a f é k t e l e n e n e r g i a t é k o z l á s r ó l !

-Vízmelegítésre túl finom az elektromos energia, ezt tartalékolni kell azokra, melyek csak villannyal mennek (elektromotorok).

-A villanyfűtés betiltandó.

-Minden szükségtelen és kiváltható áramfogyasztást rendeletekkel fékezni kell (garázsbejáró-villanyfűtés, trafók áram alatt, világítás nappal, klímák, stb.)

-Az indirekt energiafogyasztást is vissza kell venni: termelés-fogyasztás a régiókban.

(Egy kérdés kimaradt: Qvist úr, Ön szívesen lakna egy atomerőmű közelében?)

 

MIÉRT NEM JÓ AZ ATOMERŐMŰ?

*Évtizedekre megköti a tőkét, az új technikára hiányzik a pénz.

*Lassú, nehezen szabályozható.

*Rendkívül bonyolult technika; sok a hibalehetőség, beszállítók, szakemberek százaitól függ.

*Centrális energiatermelés, külön hálózatot igényel, nagyok a szállítási veszteségek.

*Meghibásodás esetén fogyasztók milliói károsodnak.

*Kizárja a kapcsolásos energiát (áram + távfűtés), emiatt rossz hatásfokú.

*Balesetkor emberek millióit veszélyezteti évtizedekig (Csernobil, Fukushima).

*Atombomba-anyagot termelhet (plutónium), növeli az atomháború veszélyét.

*Óriásvállalatok nyerészkednek, növeli a szegény-gazdag-szakadékot, szegénységet okoz.

*Zsarolásra használható, kedvez a diktatúráknak.

*A korrupció melegágya, az építők megvesztegethetik a politikusokat.

*Nem a fogyasztó lakos kéri, hanem a nevében rendelik meg.

*Több ezer km-es hálózatokba nonstop pumpálni az energiát - esztelenség.

*Intelligens áramszolgáltatás: akkor ad, amikor kérem; annyit, amennyit kérek és olyat, amilyent kérek. Kisebb fogyasztók beérik 18V egyenárammal: LED-világítás, telefon, tv, rádió.

*A jó: a decentrális energiatermelés, sok kis erőmű hálózata, a házi villanytelep; fogyasztás a termelés helyén (lásd Robinzon-ház).

*A váltóáram tévedés volt, jön vissza az egyenáram (Kína ezer km vezetéket épít).

 

 

Az atomerőmű CO2/kWh-faktorai: Francia 8 g CO2/kWh, DE 32 g, UK 32 g, RU 65 g, US 62 g, ZA 125 g.

 

Autók CO2-kibocsátásai (30 000 km)

TESLA Model 3 91g CO2 /km

Mercedes C 220d 260 g CO2 /km

 

VW eGolf 78g CO2 /km

TOYOTA Prius 168 g CO2 /km

 

spiegel.de, 2020.08.31.

 

AZ ELEKTROAUTÓ ESETE A SZÉN-DIOXIDDAL – Lelki zöldítés

Az elektroautók egyre keresettebbek, sokat segít az állami kedvezmény. Ráadásul egyre olcsóbbak lesznek, 20204-re, a vállalkozási tanácsadó PwC, szerint egy 300 km-es távú középkategóriás e-autó olcsóbb lesz, mint a hasonló benzines. Ennek ellenére a kritika sokasodik, mindenek előtt a vélhető ökomérlege miatt.

Legalább is ezt tanúsítja az ifo-Institut egy vizsgálata, amely a Tesla Model 3-at veti egybe egy Mercedes C dízelessel – kihagyva közben a megújulók egyre növekvő hányadát.

A Technische Universität Eindhoven megismételte a tesztet, a zöld Bundestag-frakció megbízásából. Az eredmény 60%-kal kevesebb CO2 a Tesla javára, akkor is, ha figyelembe veszik az akkumulátor-gyártást és az áramfogyasztást is:

Autók CO2-kibocsátásai (30 000 km)

TESLA Model 3 91g CO2 /km

Mercedes C 220d 260 g CO2 /km

Megnézték azt is, mennyi a légkör-terhelés az áram ill. az üzemanyag előállításánál. A Tesla először hátrányban van, de 30 000 km után behozza a Mercit. A gyártásnál a Mercedes vezet 32 g/km-rel, ám a forgalomban ez 228 g/km-re nő, míg a e-autó 40 g/km-nél marad.

A kutatók a középkategóriás kocsikat is egybevetették. Az eGolf 28 000 km után éri be a Toyotát.

VW eGolf 78g CO2 /km

TOYOTA Prius 168 g CO2 /km

A két vizsgálat eltérései az akku-gyártás új számaiból erednek. A 2017-es svéd tanulmány egy kWh akku-kapacitásnál 175 kg CO2-ből indul ki, mára ez 85 kg-ra csökkent. A Tesla adataiból kiindulva (? Saját lova adatai? RS20IX1) Eindhoven 75 kg/kWh középértékkel számol.

A hibridautók klímamérlege kétséges, mondja Christian Bauer, a Paul-Scherrer-Institut svájci szakembere. Az akkugyártás valóban kevésbé terhelő lett. Az e-autók élettartama hosszabb, mind eddig hitték. Ifo-Institut: egy akku 100 000 km-t teljesít. Modern akkumulátorok azonban valószínűleg 500 000 km-t is elbírnak. Egybevetve a kocsi élettartamával, a vizsgálat 250 000 km-t valószínűsít. Bauer egy ponton hibát lát: a 250 g CO2 ekv/kWh túlságosan derűlátó, 400 g lenne a biztosabb szám. (Mi is ennyivel számolunk, lásd CO2-Rechner, 2019. okt. 3.,ökobetyár-blog, RS). Ám ez nem változtat a végeredményen: az e-autók kevésbé klímarombolók.

Az áram megújuló hányada növekedni fog. Az Agora Energiewende szerint 2020. augusztus 26-án a szél és a napenergia fedezte a német áramfogyasztás nagyobbik részét.

Bauer egyetért abban, hogy az EU kevesebb szénáramot kever a „Strommix”-be. Észtország és Lengyelország kivételével, minden EU államban a kedvező áramösszetétel miatt, az e-autó egyértelműen klímabarátibb. Ideje a fejekben helyretenni, hogy az akkus autók károsabbak.

Az e-autók CO2-jét sokan hasraütéssel becsülik föl és nem tudományos adatok alapján, kritizálja Auke Hoekstra, Eindhoven. Sok stúdium konzervatív, elavult adatokból indul ki, bírálja Oliver Krischer, zöld országos képviselő. „A régi vizsgálatok szerzői mintha a robbanómotor-technikát próbálnák megmenteni. Ez hasonlít a XIX. századi kísérletre, amikor a postakocsit védték a vasút ellen.”

spiegel.de, 2020.08.31.

Mi lehet az igazság?

Sajnos, már senkiben sem bízhatunk. Minden lobbista olyan eredményt rendelhet meg, amennyire csak pénze van. Szegény zöld, talán ő most a postakocsi-párti, mert az autózást próbálja szépíteni, megmenteni? Elég a zöld rendszámtábla, máris tiszta a lelkiismeretünk?

Szedjük elő a maradék józan eszünket! Ez a vita olyan, mintha azt kérdeznénk, melyik jobb: a jégeső vagy a hurrikán? Már 20 éve láttuk, hogy az új kondenzációs kazántechnika nem biztos, hogy jobb a réginél. (Drágább; vízelvezető, állandó cirkuláció kell; áramfogyasztása nagyobb, a hőnyereség nem szavatolt, stb.) Egy régi cirkó is lehet takarékosabb, ha ésszerűen fűtünk. (SZEA-füzetek Nr. 4, Fűtés).

Így a régi benzines autó is lehet klímabarátibb – ha takarékosan használjuk.

Egy tényezőt, a szén-dioxidot kiragadni, téves. Még csak a közlekedés is kevés, egy család egész évi energiafogyasztását kell megnéznünk (lásd Energiamenü). Az autónak sok minden mást is fölróhatunk: balesetveszély, zaj, fölösleges utak, térfoglalás, kevesebb gyaloglás, stb.

Kedves Zöldek, most azt is kérdezzétek meg, melyik klímabarátibb: az elektroautó vagy a kerékpár?

RózsaS

 

AZ ÚJ GENERÁCIÓS KONFLIKTUS I. rész - Deutschlandfunk/RózsaS

"Dühösek vagyunk" -rázták a molinót a Fridays-for-Future (FfF)-tüntetői Dortmund-ban. A fiatalok világszerte megmozdulnak és mulasztásokkal vádolják az időseket. Főleg az ún. "babyboomer"-nemzedékre haragszanak, akiket OK BOOMER lózunggal gúnyolnak.

"Mi, a Browser Ballet, üdvözöljük a kovidot, a bolygó ezzel gyógyítja magát". Ez Christian Brandes, a ZDF-Jugendformat Bohemian Browser Ballet platform frontembere provokációja. "Érdekes, a vírus milyen fair. Elviszi az öregeket, de megkíméli a fiatalokat. Így ez igazságos, végül is az idősek nemzedéke vitte a bolygót a katasztrófa szélére. Nem is lehet jobb hír ezen bolygó számára".

Az egész ország fölhördült. Azért öli a vírus az öregeket, mert azok tönkretették volna a bolygót? Abszurd és ízléstelen. A ZDF szerkesztősége bocsánatkérésre kényszerült.

Babyboomer-ek az igazgatói székekben

A fölhorgadás azonban fölszínre hozta: nyakig ülünk egy generációs konfliktusban. Miért szenved az egész ország a korlátozások miatt, mikor 10-ből 9 elhúnyt 60 éven felüli? Kinek kell elköltözni, ha a klímaváltozás miatt városokat önt el a víz? Ki fizeti vissza az adósságok milliárdjait? Mi történik, ha a befizetők megcsappanása miatt a nyugdíjrendszer összeomlik?

A konfliktus lényegében két csoport között robbant ki: a "fiatalok" és az "öregek" között. Egyik oldalon a "babyboomer", tehát a háború utáni népes generáció, amely megélte a német "gazdasági csodát" és mára a legnépesebb korcsoport lett az országban. Évek óta ők vannak a politika, a gazdaság, a média élén. A másik oldalon főleg a 1980-1990 között születettek állnak, az Y generáció. Ők, ahogy ismételten halljuk, a hivatás és a magánélet végtelen lehetőségei között nőttek föl - elsősorban az önmegvalósító kúrákon, fogyasztói függésben és teljes apolitikusságban. Ez csak a Z generációban változott meg: ők teljesen az interneten szocializálódtak, klíma-aktivitással és a Black Lives Matter-rel - hosszú szünet után kemény politizálással. Boomer után zoomer.

"Most a német történelem eddig soha nem látott krízisét éljük át!" - mondta Olaf Scholz, pénzügyminiszter a Bundestag-ban, miután Wolfgang Schäuble házelnök a szószékre engedte. Mindkét férfi a Németországban sokáig érvényes mantrát képviseli: "Fekete nulla és kiegyensúlyozott büdzsé." Ám ezt az alapelvet a koronaválság gyorsan elsöpörte. Sok milliárd segélycsomagot hagytak jóvá, csökkentették a forgalmi adót, emelték az államadósságokat. 2020-ban a német állam adóssága 220 mrd euró. "Hölgyeim és Uraim, ezt megengedhetjük magunknak. Németország bonitása a pénzpiacokon a legjobb, mert az utóbbi években okosan gazdálkodtunk." (Scholz).

A politika ritkán tud gyorsan egyességre jutni. A recesszió elkerülendő - be kell fektetni, gyorsan és sokat. De ezt nem mindenki tartja jónak. Jörg Tremmel, Uni Tübingen, a "nemzedék-igazságosság" szakértője: "A politikusok úgy zsonglőrködnek a milliárdokkal, mintha egy tucat ide vagy oda, nem is számítana. Az ilyen 'whatever-it-takes'-hozzáállást problémásnak tartom. "Most egy erős szociális államra van szükségünk, erre lépéseket teszünk, és további korrekciókat. Senki sem fogja munkahelyét elveszíteni", stb. Mintha az utolsó évtizedek alapelvei többé nem volnának érvényesek!

Államadósság és generációs konfliktus

Tremmel 2012-ben közzé tette a "Nemzedékigazságosság elméletét". John Rawls US-filozófus igazságosság elméletének kiterjesztését. Az állam eladósodása nem más, mint tervezett generációs konfliktus. Amit ma elköltünk, a jövő nemzedék fiataljai kell, hogy visszafizessék.

Tremmel: Jómagam az adósodás megfékezését a pénzügyi fenntarthatóság és a nemzedékigazságosság eszközének tekintem. Nézzük a témát történelmileg. Az eladósodás mindig is a politikaelmélet témája volt. Már Platon is a Politeia-ban tisztességes pénzkezelést követelt. Kant arra figyelmeztetett, hogy hiba háborút kölcsönpénzből indítani. Thomas Jefferson pedig elsőként látta az államadósságot generációs problémának. Adósságot csinálni mindig is etikai kérdés volt.

Hogy jobban tájékozódjunk, Berlinben fölkerestük a Fridays-for-Future-aktivistát, Quang Paasch-t. "Mi, fiatalok, ti, öregek ellen. Digitalizált világban nőttünk föl, elválaszthatatlanok vagyunk az internettől és valóságeltolódást élünk át, az internet felé. A hírek, információk özöne zuhan ránk és világfájdalmat vált ki bennünk." Paasch 19 éves klímaaktivista, magát a Z-nemzedékhez tartozónak vallja, "Greta-generációsnak". Őt hallgatva, inkább W-generációsnak mondanánk, W mint Weltschmerz, világfájdalom. "Tényleg a Weltschmerz a kedvenc szavam, mert számomra ez írja le legjobban a nemzedékem. Nemcsak itt, Németországban, hanem Európába és világszerte is. A neten mindenkivel össze vagyunk kötve és tisztán látjuk, hogy Észak problémái Délen ugyanúgy léteznek." Klimaaktivitás, harc a déliekért, a hátrányos etnikai és szexuális kisebbségekért, az antirasszizmus - mindez Paasch számára összefügg, senki és semmi sem ártatlan.

Az impulzusok az USÁ-ból jönnek

W, mint woke! Ez a "to wake up"-ból jön és, mint a legtöbb trend, Amerikából. A woke az internetkultúrában gyökerezik, nem ideológia, inkább hozzáállás. A fiatalok fölébredtek, végre kinyitották szemüket. A woke: fogyasztáskritika, másként-gondolkodás, polgári mozgalom. Erkölcsi vádat emel egy ellenségkép ellen, az "öreg, fehér férfi" ellen. Hogy a woke-mozgalmat mennyire komolyan kell venni, mutatja a New York Times-t megrázó botrány. A fiatal újságíró, Bari Weiss, tanúja volt egy szerkesztőségi vitának, a woke-huszonévesek és az idősebb kollégák között. Július 14-én, saját honlapján nyílt levélben fölpanaszolta a fiatalok "leszűkült véleményfolyosóját" és "mobbing" viselkedését.

"I want you to panic!"

Paasch (19): "Úgy látom, ez főleg a nyugati világban, a globális Északon alakult ki, ez a generációs konfliktus, amit az FfF-fel értünk el."

Moment mal! Nem azt mondta, konfliktus, amit az FfF-fel értünk el? Mintha az lenne a cél, hogy fiatalt-öreget összeugrasszanak?

"Greta Thunberg kiment az utcára, mert azt mondta: A jövőmért sztrájkolok. És a framing tök világos volt. Sztrájkolok, mert fiatal vagyok, nincs választójogom és egyébként semmit sem tehetek... Itt vagyunk, hangosak vagyunk, mert ti lopjátok el a jövőnket, nem mi!"

Paasch a kovid és a klíma között párhuzamot lát. Greta borította ki a bilit és kiemelte a klímaválságot. Ő indította el a fiatalok nagy fölkelését. Gyűlölt célpontjai: a SUV-ok, az óceánjárók utasaival, az öreg fehér férfiak. Nemcsak a túl sok CO2 miatt. Hanem mert védenek egy olyan életstílust és jólétet, melyet a fiatalok valószínűleg nem fognak élvezni.

Monika Quesser, OECD, Párizs: "Ma sokkal több a bajos (prekär) foglalkozás, lásd nemzedék-praktikum. A szociális mobilitás zsugorodik. Régen az egyetemi végzettség jó munkahely-garancia volt. Míg a nagyszülők - szakmunkás és háztartásbeli - hétvégi lakot és tisztes nyugdíjat rakhattak össze, ma egy diplomás, dolgozó pár, városi magas lakbérét is alig tudja kifizetni. Ha az összes gazdasági tényezőt is figyelembe vesszük, a nemzedékszerződés akkor is veszélyben van, mintha csak az elöregedést néznénk."

A baljóslatú nemzedékszerződés

Erről minden gyerek hall a társadalomismeretek órán (Gemeinschaftskundeunterricht). A tankönyvben ott van, ugyanabban a fejezetben, a háború utáni kor, a "német gazdasági csoda", Adenauer és Erhard mellett. "Kinder gibts immer", (Gyerek mindig lesz), mondták és kitalálták a nemzedékszerződést. (Alternatíva lett volna, ha mindenki a saját befizetett pénzét kapja vissza, mint a magán-nyugdíjpénztáraknál. RS20X26).

"Ui. van egy egészen érthető 'implicit' szerződés, amelyben kimondatott: Akik ma dolgoznak, nyugdíjjárulékot fizetnek, ezekből fizetik a mai nyugdíjakat, abban bízva, ha megöregednek, a fiatalok ugyanezt teszik."

Dehát hol van ez leírva, ez az oly gyakran emlegetett nemzedékszerződés?

"Igaza van, sehol. Sehol sem lehet olvasni, de gyakran lerövidítve a nyugdíjbiztosítás áthelyezési eljárásával teszik egyenlővé. Amikor ezt a rendeletet kidolgozták, az emberek késő öregkorukig dolgoztak, sok volt a fiatal és kevés az idős. Időközben kevesebben születnek, az emberek egyre tovább élnek és ezzel az 'implizite Vertrag' inogni kezdett. Mára úgy alakult, hogy sok fiatal kiábrándult: 'Nyugdíjat úgysem kapok, számomra ez a szerződés agyő.' "

 

AZ ÚJ GENERÁCIÓS KONFLIKTUS II. rész - Deutschlandfunk/RózsaS

Mennyire felelősek a babyboomer-ek?

A német nyugdíjasok túl sokáig, túl jól éltek? Tremmel: Valamilyen nemzedék-egoizmust látok és a közeledő 2025-ös év problémáit. Ekkor tömeges nyugdíjaztatás várható és a szociális rendszert meg kell erősítenünk, hogy a fiatal nemzedékeket ne terheljük túl. A babyboomer-generációnak azt fölróhatjuk, hogy minden életszakaszában kikaparta magának a sült gesztenyét, pl. a tandíj-mentességet. A következő nemzedék pedig fizetheti. Ez a boomer-nemzedék gátolja a reformokat és védi azokat a kedvezményeket, melyeket egy teljesen más demográfiai helyzetben kapott meg. A terheket, melyek a demográfiai fordulat nyomán keletkeztek, nem hajlandók megosztani.

OK BOOMER

A kifejezés 2019-ben vált internetjelenséggé. New York Times: Ez jelzi a generációk közti barátság végét. A fiatalok ezzel üzennek hadat a közösségi oldalakon az időseknek, akik szemtelenül jól éltek és tönkre tették a klímát.

Lilly Blaudzun (19), az öreg SPD (156) fiatal influenszere, a szociáldemokraták kincse: "Idős emberek próbálják kidumálni magukat. Egyesek, legalább is. Óvakodnak új terepre lépni, megszokott terepüket elhagyni, forrásokat bevetni. Ez nekem egy olyan boomer-kérdés."

A néppárt SPD 15-20% választói, javában idős. A régi pártvezérek fölfogták, hogy Frau Blaudzun széles körben képes hatni és digitális kultúrát hoz a pártba. A vén rókák, mint Olaf Scholz és Karl Lauterbach tolonganak egy szelfiért a kislánnyal, hogy az instagramon vagy a twitteren a fiatal követők előtt fényezhessék magukat.

A joghallható Lilly a Mecklenburg-Vorpommern SPD-nél dolgozik PR-osként és a párt közösségi média-tanácsadója. "Ez a melóm. Beszélni erről talán más szemszögből, talán néha azt is mondhatom, amit te éppen csinálsz, az jó, jó a nagyimnak, nagypapámnak is talán. De ezzel a fiatalokat nem érjük el. A TikTok-kritikát értem, de ez még nem ok, hogy ne használjam." Ám Lilly még tapasztalatlan, pl. belefutott egy fifikás shitstorm-ba, saját instagram-csatornáján egy laptop-céget reklámozott - ezt a pártban egyáltalán nem találták viccesnek. Idősebb SPD-sekkel is gyakran hajba kap, a social media használat miatt. "Komplett le kell lépned a régi gondolkodás-vágányról és vitatott platformokra kell menned. Ezért vagyok a TikTok mellett és persze kikapok, mert egy ilyen platformot kritizálni illik. De ha nem megyek rá, kihagyok egy egész nyilvánosságot, egy egész generációt veszítek el szem elől."

TikTok: Videó-platform, rövid, vicces videóklippekkel. Erősen vitatott, a bírálók hiányolják a megfelelő adatvédelmet és attól tartanak, hogy Kína, ahol ezt összerakták, cenzúrára és propagandára használja föl. Lilly ennek ellenére használja.

BILD, BAMS und Glotze

Bulvár lap, vasárnapi kiadás és bámuláda - Gerhard Schröder 2004-es kiszólása, miszerint e három kell neki a kormányzáshoz. (Balos párttársát, Oskar Lafontain-t már 1990 táján elárulta.RS20X27).

Lilly nemzedéke mindent az iPhone-képernyőjén recipiál és kommunikál. Az interjú előtt siet megjegyezni, a Deutschlandfunk-ot még sosem hallgatta. "Csak spotify-t hallgatok". Megfigyelte, hogy a médiafogyasztás teljesen megváltozott. "Schröder mondása messze meghaladott."

Egyetlen médianyilvánosság - ilyen nincs többé. Aki nem az interneten nőtt föl, rádión, tévén és újságokban tájékozódik. Fiatalok közösségi oldalakra mennek föl. Ők - úgy tűnik - különböző nyivánosságokban élnek. Paasch számára a klasszikus rádió és tévé, az "offline média" vagy "printmédia" nem fontos, fontosak a közösségi oldalak. "Ott nemcsak reklámozunk, hanem hatótávolságunkat kihasználva, olyan témákat dobunk föl, melyek talán a printmédiából kimaradnak. A Black Lives Matter már akkor óriás volt a neten, mikor a printmédiára még meg sem érkezett. Az FfF szintúgy, míg a nyomtatott médiában csak ilyenek álltak: 'Jaj, milyen cuki, hogy ezek a gyerekek kimennek az utcára!'. Ezért fontos politikai munkánkra a social media."

Idősek politikai hatalma

A Brexit-szavazás és a Trump-választás után 4 évre már mindenki hallott a "Filter Bubble"-ról. Ez akkor jön létre, ha különféle társadalmi csoportok különféle médianyilvánosságban élnek. Azt is hangsúlyozták, hogy a két eredmény csak azért jöhetett létre, mert időstöbbség volt. Az USA és az EU-fiatalok a demokráciára és a Brexit ellen szavaztak. Csak épp számszerint kisebbségben maradtak - a demográfiai fordulat miatt. Meg azért is, mert kevesebben mentek el szavazni.

Tremmel prof, aki a "Scientists for Future"-val támogatja az FfF-t, állítja, hogy a fiatalok a politikai többség-döntésektől szenvednek, mert az öregek a maguk javára billentik a mérleget. "Olyan speciális demokráciában élünk, amit gerontokráciának neveznék, tehát az idősek uralmának. Ez teljesen világos. Demokráciában a legnagyobb választói csoportnak van a legnagyobb hatalma. A legutóbbi Bundestag-választáskor a választók egyharmada volt 60 éven fölüli, csupán 3,6% volt 21 évesnél fiatalabb. Ez a trend várhatólag csak erősödni fog: a legalább 67 évesek száma 1990 és 2018 között 50%-kal nőtt. 2039-ig színre fog lépni további 5-6 millió szenior, 21 millió nyugdíjas. Ez tényleg gerontokrácia?

Nico Hoppe (21), filozófia hallgató és újságíró Lipcsében, nem kér Gretából és a Paasch&Co-ból. "Ők erkölcsi fölényben érzik magukat, mikor az ún. klímakatasztrófát megdönthetetlen igazságnak állítják be. Jobb szkeptikusnak lenni, mert a környezetvédő mozgalmak nem először jelentkeznek be világvégi látomásokkal. Így volt ez az erdőkihalással és most ismét az atomenergiával - részben okkal. Korábban fiataloknál tényleg "in" volt opponálni, lázadni és társadalmi fordulatot kikényszeríteni. Ma, a klímamozgalom és minden, ami hozzá tartozik tiszta konform mainstream. A boomer-eket püfölni kényelmes bűnbakkeresés és ebben a közösségi hálók gyorsan megegyeznek. Harmadszor, valójában ismét helyes lenne, ha egy hírbe hozott lázadó generáció között egyre többen mondanák: Állj, ezt már nem csinálom! Akkor is, ha ez tisztán disztinkciónyereség. Úgy hiszem, ma ez egy kevésbé értékelt erény, az "ezt-nem-csinálom". Írja Hoppe "Achse des Guten" (A jó tengelyén) blogján.

Lózungok és valódi problémák

Quesser (OECD): Jó és fontos, ha a fiatalok egy rigorózus klímapolitikát követelnek. Ám az olyan lózungok, mint az "ok bloomer" inkább csak elfedik a rálátást a kérdésre. Ez a bloomer-vita látványos és leegyszerűsített. Meg kell nézni részletesen, mennyi a pénz- és idő-transzfer a generációk között és ki ennek a nyertese. Ha igaz, hogy az állami újraelosztást, pl. nyugdíjak formájában a demográfiai fordulat egyre csak nehezíti, az is megfontolandó, hogy a boomer-generáció sokat fektetett be a gyerekeibe. (Nem szólva az örökségekről.RS20X27). A Tremmel által fölhozott államadósság is csak egy látványos példa. Valójában a dolog jóval összetettebb. Az alacsony vagy negatív kamatoknál az új generációknak kifejezetten kifizetődő kölcsönt fölvenni.

A helyzet eléggé szövevényes

Ha most keveset fektetünk be, lerohad az infrastruktúra, nő a munkanélküliség és zsugorodik a magánnyugdíj-takarék. A végén ez még sokba kerül a fiatal generációknak. Tehát fene bonyolult az egész. Az egész generációs konfliktus talán csak egy világnézeti kérdés lenne? Ideje egy filozófusnőt megkérdezni.

Rebecca Reinhart, a "Hohe Luft" lap főszerkesztője: A jelenség nem új. Már Heraklész megmondta: minden folyik. A világban egybefolynak az ellentétek: fiatal és öreg, gazdag és szegény, élő és halott. A generációs konfliktus egy toposz, egyidős az emberiséggel. A ma korához semmi köze, egyszerűen csak bizonyos faktorokkal, biológiai tényezőkkel van dolgunk. Azzal, hogy közhelyesen mondva, a fiatalok előtt áll az egész életidő, az öregeknek pedig viszonylag kevés van hátra. Ezt az is föltételezi, hogy a fiatalok túl fogják élni az időseket, nemcsak a tiszta élet tekintetében, hanem, ami az összes kedvezményt is illeti, amit még az élet hoz.

Amiért az egészet a fiatal-öreg konfliktusra kihegyezzük, azzal függ össze, hogy az ipari államokban először nő föl egy olyan nemzedék, ahol a gondok - Paasch világfájdalma- eluralkodnak. Mi, fiatalok, úgy érezzük, rosszabbul fogunk élni, mint szüleink vagy nagyszüleink. (Ki hiszi el, hogy újabb 70 békeév hull az ölünkbe? Beleszülettünk két világkatasztrófa közé.RS).

Hozzászoktunk, hogy a háború után, civilizált vidékünkön, mindig minden tovább nő és jobb lesz. Azonban minden tovább is csobog. Objektívan nézve, ez egy történelmi vákuum, amibe mi szerencsésen beleszülettünk - de most VÉGE! Aus die Maus! Ezt a vákuumot most hirtelen óriási kihívások tömik tele: klímaváltozás, digitalizálás, geopolitikai fordulat, migráció. Óriási hullámok tartanak felénk. Kissé föl kell ébrednünk! Ez minden. Ez a normális a világban.

A digitális nativumé a jövő

A fiataloknak nem kellene mindenáron ilyen hátrányosnak érezni magukat. Olyan helyzetben vannak, hogy joggal támaszthatnak erkölcsi követelményeket és keresztül is vihetik ezeket. Nemcsak azért, mert még hosszú-hosszú ideig kénytelenek ezen a bolygón élni, hanem, mert - köszönve a digitalizációnak - először a történelemben hallathatják szavukat, a világ minden csatornáján, szervezkedhetnek a social media, a TikTok, az FB, az instagram révén. (A világ összes rádiója bemondta: Szégyelljétek magatokat! Csak a magyarok nem hallották - kikapcsolták a rádiójukat.RS). Egyébként is a jövő digitális nativuma nekik jár. A fiatalok évszázadokig tanultak az idősektől. Most fordítva van. Az FfF maga előtt tolja politikáját. Míg az olyan fiatal hangokat, mint Blaudzun, Paasch, Hoppe régen megmosolyogták, ma régimódi rádiók egész műsorokat szentelnek nekik.

Deutschlandfunk, 2020. 09. 15.

 

HOL KAPHATJUK MEG LEGKÖNNYEBBEN A VÍRUST?

A Centers for Disease Control and Prevention (Atlanta) megkérdezett 154 fertőzöttet és 160 nem fertőzöttet arról, az elmúlt két hétben milyen gyakran viseltek maszkot, hányszor voltak bevásárolni vagy az irodájukban. Továbbá azt is firtatták, milyen gyakran használtak tömegközlekedést, hányszor voltak edzőteremben, templomban, bárban, étteremben, kávézóban.

A két csoport jelentősen eltért egymástól bárakban, éttermekben, kávézókban való tartózkodásuk szerint. A fertőzöttek kétszer annyit voltak vendéglőben. Önmagukról azt mondták, nincs tudomásuk arról, hogy előtte fertőzöttekkel érintkeztek volna.

A légáramlat terjeszti a fertőzést

Korábbi vizsgálatok azt mutatták, hogy az éttermekben a légáramlat iránya és intenzitása akkor is befolyásolja a fertőzést, ha a távolságtartás és a maszkviselet megfelel a szabályoknak. Evés és ivás közben nem lehet maszkot viselni, míg szupermarketekben és fitnessz-stúdiókban igen.

Veszélyes irodák

Még májusban koreaiak megvizsgálták, milyenek a nyíltterű, óriás irodák fertőzés szempontjából. Seoul-ban egy alkalmazott munkatársai felét, 94-et fertőzött meg. Az ok: kis távolság egymástól és a levegő keringése. Egy felhőkarcoló irodáiban a klímaberendezés szétszórhatja a vírust. A tanulság: az íróasztalok legyenek távol egymástól és a légszűrő legyen alkalmas a fertőtlenítésre.

A fitnessz termekben is jól terjedhet a vírus aeroszol formájában. Egy dél-koreai edzőteremben, ahol két vírusos edző dolgozott, 26% látogató fertőződött meg, az izzadtságos és heves légzésű tánctréningnél 60% - míg a jógánál és pilates-nél senki. További tanulmányok megerősítették a fertőző aeroszol cseppecskék veszélyét. Tüsszentés, köhögés, beszéd és erős légzés után a fertőzött levegő órákig bent maradhat egy teremben, ha nem szellőztetnek alaposan.

fokus.de, 2020. szept. 18.

(Kimaradt: Kórházak, rendelők, idősotthonok - továbbá születésnap-ünnepségek, lakodalmak, házi bulik. A nyilvános rendezvények, szórakozó helyek korlátozása után az emberek otthon mulatnak - és kenik egymásra a vírust. RS20IX23).

A Michigan Live ("From hair salons to gyms") listába szedte a veszélyes helyeket (skála 1-10):

1. Kocsma, koncert 9

2. Templom, vidám park 8

3. Edzőterem, stadion, uszoda 7

4. Fodrász, mozi 6

5. Repülő 5

6. Rendelő 4

7. Könyvtár, bolt 3

8. Bringa, futás, edzés kint 2

Legkisebb kockázat: házhoz szállítás.

(hvg.hu; 2020. jún. 15.)

Vezessünk kontaktnaplót!

ZÖLD POLITIKA ÉS A VÍRUS R. Habeck-interjú

DIE ZEIT: Habeck úr, aggódik Ön a kapitalizmusért, most, hogy a járvány tarósan befolyásolja a növekedést?

ROBERT HABECK: Aggódjak a hiperkapitalizmusért? Ellenkezőleg: szükségesnek tartom gazdasági rendszerünk átépítését.

Z: Miért?

H: A krízis közepében vagyunk. Ám már most fölismerhetjük, hogy a közösséget, a létbiztonságot, a gazdaságunk ellenálló képességét többre kell, hogy becsüljük, mit a nyereséget, a sóvárgást, a kapzsiságot.

Z: Mit tanulhatunk a korona-krízisből, amit eddig nem tudtunk?

H: Ez a válság egy antropológiai sokk, ahogy azt egyszer Ulrich Beck nevezte. Egy válság, amely a rég elfojtottat a felszínre hozza. Teljesen megváltoztatja azt a hozzáállásunkat, amely előtte volt.

Z: Előtte, a klímaválságban olyan követelések, melyek ma kötelezőek, kárhoztatva voltak: kevesebb repülés, kevesebb utazás, kisebb fogyasztás. Önök, zöldek, mit csináltak rosszul, mikor ezekkel a pre-korona időben nem voltak sikeresek?

H: A válságok között strukturális párhuzamok vannak. Mindkettő globális, leküzdésükhöz nemzetközi kooperáció szükséges. Mindekettő arra kényszerít bennünket, hogy régi evidenciákat kérdőjelezzünk meg. A populisták ezért is tagadták ezeket olyan sokáig. Mindkettő jobban kezelhető lenne, ha előrelátólag tervezünk. Mindkettőben közös, hogy a görbe emelkedését - a fertőzését és a hőfokét - laposítani kell. A különbség viszont: a járvány közvetlen félelmet kelt. A klímaválságot sokan eltolják maguktól a valahová messze, valamikorra. Igazságtalanul, mert a klímaválságra sosem lesz védőoltás. A vírusra való reakció, amilyen szükséges volt, megfelel Greta Thunberg "I want you to panic"-jának. A klímakrízist, mely évtizedekig kihívás lesz, így nem tudjuk leküzdeni: alapjogok szigorú korlátozása, zárt határok, üres belvárosok, munkanélküliség, szociális ínség - ezt egy társadalom sem bírja ki sokáig.

Z: Amikor a zöldek ökológiai befektetéseket követeltek, azt kapták, hogy nem tudnak a pénzzel bánni; amikor tisztább autókat akartak, akkor a növekedést veszélyeztették; amikor nagyon ritkán a hperfogyasztást bírálták, lemondó-párt voltak. Most itt avégtelen sok pénz, a növekedés a pincében, a lemondás nagy mértékben folyik. Nem érzik, hogy valójában bolonddá tették Önöket?

H: (Nevet) Nem, de azt hiszem, hogy az Ön által említett viták a jövőben másként fognak lezajlani. Az emberek nem fogják elfogadni, hogy a kipufogó gázok megbetegítsék őket. Más feladatoknál is követelni fogják a cselekvő és gondoskodó államot. Bár már a status quo védelmezői készülődnek. A CDU gazdasági tanácsa követeli, hogy a tervezett CO2 adóemelést vegyék vissza, az unióból kiszivárgott, hogy az alapnyugdíjt halasszák el. Az autóipar SUV-roncsprémiumot akar, Markus Söder a csúcskeresők tehermentesítését tervezi. Válaszúton vagyunk: készek vagyunk tanulni, hogy összességében krízisállóbbak legyünk? Vagy folytatjuk tovább azt a politikát, amely más krízisek felé visz: a klímakrízis, a pénzügyi és eurókrízis, a demokrácia krízise felé?

Z: Lesz visszatérés a normalitáshoz a járvány után?

H: A korona előtti idő is krízis volt. Ezért „egyszerűen vissza és tovább mint régen” hiba volna. Legkésőbb most kellene fölismernünk, hogy az előrelátás biztonságot ad, pl. a forrásokat jbban kellene védenünk. A növekedés minden áron nem lehet tovább a társadalmi jólét egyedüli kritériuma. Meg kell szelídítenünk a kapitalizmust vagyis egy szociális-ökologikus piacgazdaságot kell bevezetnünk.

Z: Akkor egy másik CDU-ra lesz szükségük, mert a jelenlegi valószínűleg többet aggódik a gazdaságért, mint az ökológiáért.

H: Mint párt, mst gondoljuk át, mit is jelenthet ez a krízis a politikánkra. Remélem és sejtem, hogy ez más pártoknál is így történik. Mind fölül kell vizsgálnunk önmagunkat.

Z: A zöldek mit tanultak?

H: A vírus teljes gőznél kapott el bennünket. Pár százalékkal voltunk az unió mögött. Épp a bajor kommunális választási hajrában voltam, a termek tele, ztán egyszerre mind odahaza csücsülünk. Ebből aztán egy mentális tréningláger lett. Most atnuljuk meg, ahogy a klímáért, Európáért, agráriumért és a gazdaságért is küzdöttünk, most a katasztrófavédelemben, az egészségügyben, az alapkutatásban is ott kell lennünk. Nemcsak hajtani kell valamit, hanem védeni is és a társadalom egy új közép. Ám a siker vakká is tehet. Talán többé nem figyeltünk annyira éberen.

Z: Nem is kellett. A korona előtt egy kisebbség erélyesen föl akart lépni a klímakrízis ellen, de a nagy többség nem akarta, hogy ezzel zavarják hétköznapjait. És a zöldek e kettő tetszetős keverékét képviselték. Ez az illúzió most szétpukkadt, nemde?

H: A kép már a korona előtt sem stimmelt. Ami mindig a politikai versenyzőket elválasztja, a zöldek ellen egységesek voltak. Ami kijött, az alul- és túlbecslés keveréke, az ökoszocializmus és a jólérző-párt vádja. Minden klímapolitikai javaslatunkat rögtön életstílus-vitába vitték át. Gondoljunk csak a mai szemmel nevetséges tempó 130 az autópályákon.

Z: Beszéljünk a luxus óceánjárókról. Ezek már a járvány előtt elvesztették ártatlanságukat. Ahol az utasok partra szálltak, ott kő kövön nem maradt. Most úszó vírushordozóknak tekintik ezeket. Ez az ágazat valószínűleg a végét járja. Ön ezt jónak találja vagy sem?

H: Kiel-ben, nem messze, ahol lakom, sorban jönnek az óceánjárók. A kikötőnek és a kiskereskedelemnek ez jó, de a Kiel-iek szenvednek, mert a hajók, vezetékes áram híján, dízeljeiket futtatják. Engedje meg ezt így megfogalmaznom: Egy ágazat bedőlésének sem örülök. De sürgős feladat, gazdasági ágakat úgy szabályozni, hogy azok a környezetnek és az embereknek ne ártsanak. Itt ez kötelező szárazföldi áramot, a tengeren emisszió-határértékeket jelent. Amit nem akarok, hogy a poli életstílus-vitába csapjon át.

Z: Lehet, de a szabályok, ha hatniuk kell, a végén mindig az emberek életstílusát is megváltoztatják. Hiszi Ön, hogy az emberek a koronakrízis miatt újragondolják életüket?

H: Nehezemre esik akrízisből valami pozitívat kihozni. („A vírus, amely megmentette a világot”RS20IV27). Oly sok félelem van itt. Félelem, hogy hozzátartozók, barátok megbetegszenek és magányosan halnak meg az intenzív osztályokon. Egzisztenciális félelmek. Az emberek sokat veszítenek, stressz alatt állnak. Szociológusok attól tartanak, növekszik a válások és az öngyilkosságok száma. Várható, hogy a családon belüli erőszak nő, gyerekeket és nőket vernek. Világos, hogy némely szolgálati út elmarad. Lehet, hogy a jövőben könnyebb lesz a glifozátot betiltani. Ha van tanulság, akkor az, hogy a felelősség társadalmi feladat. Vagyis olyan szabályok kellenek, melyek mindenkire érvényesek. Ezekkel aztán az emberek megbékélhetnek.

Z: Mit jelent ez politikailag?

H: A korona után az első politikai csata egy védekezés lesz. Attól tartok, a kormánykoalíció egy releváns része meg fogja próbálni a szükséges változtatásokat, az európai green new deal-t, a szén-kiszállást, az acélipar átépítését elodázni, a környezetvédelmi szabályokat fölhigítani. A gazdasági visszaesés lesz az ok, lehetőleg semmin sem változtatni. Az agráriumban sem, pedig ott ismét az aszály fenyeget. A második küzdelem az állami pénzek kiadásánál lesz, mire mennyi költődjön és az ökologikus legyen-e? Ha nem változtatunk erélyesen más irányba, ismét jönnek a régi problémák és hozzá az újak. Ez óriási hiba lenne. Ezért azt tartom szükségesnek, hogy egy szociális és ökologikus konjunktúra és befektetési programot készítsünk, 10 évre, 500 mrd euróval.

Z: Már a klímakrízisnél is megmutatkozott, hogy a globális munkamegosztás így nem folytatódhat. Mert pl. a szállítási költségek jóval drágábbak kellenek, hogy legyenek, hogy az ökológiai mentő-kiadások csökkenjenek. Most a járvány a szállítóláncokat széttépte. A globalizáció túllépte a csúcspontját?

 

H: Ha a globalizáció azt jelenti, csak az a döntő, hol lehet a legolcsóbban termelni és minden, ami ennek ellentmond, tehát az ökológia és a szociális kérdés, csak, mint a kapitalizmus csúcsra járatással szembeni ellenállást jelenti – azt mondanám, igen. Ám azt is láttuk, hogy a nemzetközi együttműködés ma fontosabb, mint valaha, pl. az egészségügyben. És az is nyilvánvaló, hogy mi, németek arra vagyunk ráutalva, hogy szomszédaink gazdaságilag talpra álljanak. Ezért a nacionalizmus, mint ellentett-válasz, nemcsak igen kényelmetlen, hanem téves is. Szükségünk van egy minőségi, beágyazott globalizációra. A tiszta mennyiségi globalizáció kiszolgált.

Z: Némely területen autarkia szükséges?

H: Ellenállóképesség, így mondanám. A maszkok, a gyógyszerek, a védőoltások gyártása ismét itt kellene, hogy koncentrálódjon, akkor is, ha itt drágább. Ez az élelemre is vonatkozik. Kell egy mezőgazdaság, mely nem az exportra van beállítva. Ez a társadalmat robusztusabbá, fenntarthatóbbá tenné. Több helyi ember venne részt a termelésben és jobban védenénk a környezetet, a természetet, az életünk alapjait.

Z: Ennek a rész-autarkiának melyik lenne az edénye: a régió, a nemzet, Európa?

H: Tudom, hogy ez korszerűtlenül hangzik, de egy erősebb EU kell. A kormány miatt az euró veszélyben van, Európa szétesés előtt áll. Olaszországban, Spanyolországban naponta nő a frusztráció Európa miatt. Náluk ez a jel érkezik meg: Ti, németek, mindig profitáltok, a kríziskor pedig benne hagytok bennünket a pácban. Oroszország és Kína kész segíteni. Ez végzetes. Minden az mellett szól, hogy több európai kooperációra és szuverenitásra van szükségünk, hogy világpolitikailag valamilyen különbséget mutassunk és megőrizzük a békét a kontinensünkön. Putyin, Trump, Xi Európát, mint politikai aktort akadályozni próbálja. Nagyon ügyesen teszik. Ideje belátni, hogy Európa nemcsak egy közös gazdasági tér, hanem egy közös politikai tér is. Ezt ki kell harcolnunk. Európa, a klíma és a globalizáció után a harmadik demarkációs vonal, amely még jobban vitatott lesz, mint korábban. A negyedik kérdés, mennyi köz-infrastruktúrát és szociális igazságosságot akarunk?

H: A válság láthatóvá tette, hogy az ún. rendszerrelevánsok többnyire azok, akiket a legrosszabbul fizetnek. Ezzel mit kezdenének, ha kormányra kerülnének?

 

A GLOBALIZÁCIÓ NEM ÁLL LE - 3 ok miatt

Hogy a válságok alapvető változást hozzanak, néhány feltételnek fenn kell állnia.

A koronavírusnál egy ilyen sincs.

1. A kríziskiváltó ok endogén kell, hogy legyen.

2. Alternatívák legyenek kéznél.

3. A leváltandó rendszer lecsengőben legyen.

A pandémia kívülről jövő, exogén válságokozó, amelyről a vállalkozások nem tehetnek. Szerkezetváltás saját hibából keletkezett válságnál indul be. Másodsorban a reformhoz könnyen kivitelezhető, nem túl drága alternatívák szükségeltetnek. Az ózonlyuk-problémánál a fluór-klór-vegyületeket relatív olcsón és gyorsan lehetett ártalmatlan anyagokkal helyettesíteni. Egy váltás különösen akkor valószínű, ha a leváltandó rendszer amúgy is visszavonulóban van. A II. világháború azért vetett véget a gyarmatosításnak, mert az már amúgy is meghaladta csúcspontját.

Mindezt megfontolva, azt kell hinnünk, hogy a gazdasági globalizáció semmiképp nem lesz a vírus áldozata. A járvány egy exogén sokk és nem a globalizáció következménye. (??RS20IX23). Bár az endogén/exogén besorolás társadalmi konstrukció függvénye - az eredmény nemcsak objektív adottságok, hanem politikai értelmezési harcok által is meghatározott - mégis sok minden az mellett szól, hogy a pandémia, mint exogén sokk kerül minősítésre.

Pandémiát repülőutazásokkal is ki lehet váltani

A járvány először helyileg lép föl, aztán terjed a régióban. A globális fertőzéstérkép sok regionális epidémia köré rajzolt, többé-kevésbé vastag körökből áll. Globális járvány, pandémia akkor lesz, ha ezek a regionális járványkitörések összekötődnek. Ám hogy a vírus régióról régióra átragadjon, ahhoz nem kell elmélyült globalizáció. Elegendőek egy összefüggő világ normális közlekedés-kapcsolatai. A vírus csak akkor zárható be egy régióba, ha minden jármű - repülő, vonat, hajó, autó - leáll a régió körül. De ez nem csak a globalizáció végét jelentené, hanem visszaesést a XVIII. századba is. Az Ázsiából induló kolerát 1831-ben sem sikerült - katonaság bevetésével sem - Európa határainál megállítani. A 90-es és a 2000-es évek további globalizáció-hullámainak szerepe is csekély a mostani pandémia kitörésében.Kétség kívül akadna alternatíva a globális termelő- és szállító láncok kiváltásához. A gazdasági folyamatok parciális renacionalizálása lehetséges. Ez azonban emelné a költségeket és megnyirbálná a jólétet. Ha visszatér a normalitás, a privát és az állami adóssághegyek az égig érnek - globális recesszió köszönt be. A költségek gigantikusak lesznek.

(A járvány a globalizáció kisebb bűne. Súlyosabb - katasztrofális - hogy a globalizáció fölzabálja a világot. Ha nincs ez az őrült személy- és áruszállítás, fogyasztás, nemcsak a vírusok maradnak, de a létalapok fölélése is lefékeződik, kevesebb CO2 és több egészség, nyugalom, jó élet lenne. Ha a vírus lassan terjedt volna, lett volna idő a kivédésére. Költség, "jólét"-veszteség? Az e g é s z forog kockán - még életünkben!RS).

A globalizáció visszavonulása nem valószínű. Arcmaszkok, gyógyszerek gyártása visszakerülhet a nemzeti gazdaságba, de az össztermelés aligha. Az nem tagadható, hogy a globalizáció lelassult, de ez még koránt sem a gyökeres fordulat. A gazdasági globalizáció a járvány előtt nagyon magas szinten állt. A válság után valószínű visszatornázza magát oda.

A videókonferenciák állandósulnak

Legyünk tehát óvatosak, mielőtt a globalizáció halálhírét keltenénk. Exogén sokkok hosszú távon többnyire keveset mozdítanak, mint amennyit a krízis nagyságából levezetnénk. A válság természetesen új szociális érintkezési formákat hoz, melyek ha beválnak, meg is maradnak. Így vélhetőleg a krízis után több videókonferencia és kevesebb üzleti találkozó lesz. Ez jó lenne.

A kiskereskedelem további ritkulása is várható, míg az Amazon & Co piacrésze megnövekszik. Ez baj lenne. Összességében a vírus fölgyorsítja a digitalizálást, mert most is digitális technikákra vagyunk rákényszerülve. Talán a kézfogás és az üdvözlő puszi kiesik az életünkből. Ehhez valószínűleg hozzászoknánk. Ám, hogy a vállalatok külföldi gyáraikat nagy mértékben lebontanák, nem valószínű. Bár sok cég, melyek Wuhan-ból való szállításokra voltak ráutalva, februárban bajba jutottak, ám ha beszállítói vagy gyárai itt, az NRW-ben lettek volna, a probléma itt is utol érte volna őket, csak később. Sok minden szól az mellett, hogy a "krízis után" lesz a "krízis előtt". A várható rossz gazdasági számok miatt sokaknak föl kell gyűrni az ingüket.

tagesspiegel.de, 2020.04.19.

Miért ne vághatná agyon a vírus a globalizációt? Exogén-endogén - egyremegy, ha a hatás elég erős és mindent letarol. Ha a globalizáció így marad, mindig jöhet egy másik vírus is és megismétlődik az egész. Ha a vírus együtt utazik az áruval és a munkaerővel, mindenki megfontolja, nem az egészsége fontosabb-e? Szerencsés esetben ezt a járványt leállítja a védőoltás. Marad egy erősen visszafogott globalizáció 2.0 - és marad a covid-19 visszaszorítva, mint a HIV, a TBC, az ebola. RózsaS

 

A VÍRUST AZ EMBER HOZTA MAGÁRA Schmidt-Chanasit, trópusorvos

A vadállatok életterének beszűkítése járványokat okoz. Érintetlen ökorendszerek szétzúzása és a klímaváltozás döntő szerepet játszik az új vírusok, mint a covid-19 elterjedésében. Jonas Schmidt-Chanasit virológust kérdezte a Bundeszentrale für Politische Bildung, bpb (Országos Politikaképző Központ).

bpb : Professzor úr, honnan indult ki a koronavírus?

SC: Jelenlegi tudásunk szerint, ami változhat, a covid-19, vagyis a sars-CoV-2 egy patkóorrú denevérről ugrott át az emberre, valószínűleg egy nyestkutya köztes gazdán keresztül. Egyértelmű, hogy ez Kínában történt, ahol novemberben jelentkeztek az első fertőzések. Több elemzés kizárja, hogy már hónapokkal előbb terjedt volna ez a zoonotikus, tehát állatról emberre terjedő vírus.

bpb: Azóta a vírus mutálódott?

SC: A vírusok általában mindig változnak. Bizonyos mutációk az RNA-vírusoknál gyakoribbak, mint a DNA-vírusoknál. A herpesz-vírus, mely egész életünkben bennünk marad, egy jól kivizsgált vírus. Az RNA-vírusok, mint az új koronavírus is, többször mutálódnak, de az nem jelenti föltétlen azt, hogy kórokozóvá válnak, vagy könnyebben terjednek. Máig nincs utalás arra, hogy a covid-19 mutálódott volna. ("Coronavirus is mutating - does is matter?" nature.com, 2020. 09. 16., RS). Világszerte 4000 genom-szekvencia van az adatbankokban tárolva (pl. GenBank), így valós időben követhetjük a vírus változását.

bpb: Miben különbözik a SARS-COV-2, a SARS-COV-1 és a MERS-COV?

SC: Mindegyik a koronavírusok családjába tartozik. Közülük sok az állatokban, pl. denevérekben fordul elő, ezek közül néhánynak sikerül az emberre is átugorni. Ilyen utoljára a sars 2002-es kitörésekor történt és most újra. A jövőben is számolnunk kell azzal, hogy rokon koronavírusok az embert, mint gazdát megtalálják és ezt nem sikerül megakadályoznunk. Ezért csak óvatosan a vadállatokkal.

bpb: Vannak más példák arra, hogy a vírus-átragadások a vadállatok életterének szétrombolásából erednek?

SC: Tipikus példa az ebola vírus. Itt az ember letarolta a vadállatok élettereit, amikor ültetvényeknek csinált helyet vagy tömeges állattenyésztésnek. Ezért sikerül a kórokozóknak, melyek lezárt ökorendszerben élnek, emberre vagy haszonállatra átragadni és fertőzőláncot elindítani. Épp ezekben a hetekben (2020. ápr.RS) jelentettek új ebola-eseteket Kongóban.

bpb: Tehát virológiai kockázat, ha esőerdőket irtanak ki, melyek a vadállatok utolsó nagy élőhelye?

SC: Mindenütt, ahol vadállatokat szorítanak ki ősi életterükből, majd ezek új területekre kényszerülnek, új, eddig sosem létező kontaktusok keletkeznek és ebből lesz a probléma. Ember és állat verseng a szűkülő forrásokért. Mi, emberek, világutazó rekorderek vagyunk, alig maradt még tőlünk érintetlen terület a Földön. Az árukereskedelem mindenhová betör. Nyilván sok mindent nem lehet visszacsinálni eredeti állapotába, de a természet figyelmeztetett bennünket, jobb, ha csínján bánunk vele. Föl kell készülnünk a nagy járványokra, nem szabad alábecsülnünk a vírusokat.

bpb: Nem a vadállatkereskedelem a kockázat, melyet könnyű lenne szabályozni?

SC: A vadállatkereskedelem és a vadállatpiac nagy probléma, mely régiókban kulturálisan erősen be van ágyazva. Pl. a hagyományos kínai orvoslás sok vadállat-forrást vesz igénybe. Kulturális szokásokba belenyúlni hosszú és fáradtságos vállalkozás, bizonytalan sikerrel. A tilalom az illegalitásba szorítja az állatkereskedőket és folytatódik az üzlet. Ezért más eszközökhez kell nyúlnunk, pl. gyanús esetekben gyorstesztekkel fölfedni a kórokozók terjedését.

bpb: A klímaváltozás virológiai kockázat Németország számára?

SC: Ezt éljük át ismét újra. A nagyon enyhe tavasz és a még melegebb nyár kedvez a zoonitikus kórokozóknak, különösen azoknak, melyeket a dalos szúnyog terjeszt olyan régiókban, ahol ezek a szúnyogok még nem fordultak elő. Ma nálunk olyan szúnyogfajok terjednek, melyek régen csak délen éltek.

bpb: Ez annyit jelent, hogy a Dél betegségei most Németországban is jelentkeznek?

SC: Pontosan. Pl. nézzük az usutu-vírust. A dalos szúnyog terjeszti más vírusokkal egyetemben, egyre inkább. Ezek a szúnyogfajok az intenzív árú- és személyforgalommal kerülnek ide és kiszorítják a hazai fajokat. Bizonyos életterek megzavarása fertőző betegségek szaporodásához vezet, amelyben vadállatok vagy rovarok segítik a vírusok terjesztését.

bpb: Már beszéltünk a járványok globális kiterjedéséről. Trump a koronaválságban állította le a WHO pénzelését. Hogyan állunk a nemzetközi együttműködéssel?

SC: Világjárványoknál nemzeti szólóakciók nem vezetnek semmire. Ha minden ország csak magára gondol, a pandémiát nem lehet legyűrni. Ellenkezőleg, most a WHO-t kell annyira erősíteni, hogy világszerte hasonló forrásokat vehessünk igénybe, dignosztikát és helyes védekezési stratégiát. A cél az legyen, hogy Szomáliában is olyan gyorsan reagálhassunk, mint Kínában.

bpb: Mik a konkrét intézkedések? A WHO csapatai is a helyszínen vannak?

SC: Részben. Természetesen a nemzetállamok is aktívak. Nem adják le egyszerűen a szuverenitásukat, de a WHO támogatja őket diagnosztikában, esetkövetésben, kezelésben és a kutatásban. Nézzük pl. a zika-vírust, ott orvosok és virológusok egyedül nem elegendőek. Entomológusokra, rovarászokra van szükségük, akik pontosan tudják, hogyan kell a dalos szúnyog ellen eljárni, milyen szereket, rovarirtókat szabad bevetni, anélkül, hogy az ökorendszer károsodna. A feladat eléggé összetett. Ha mindehhez még a védőoltás is hozzájön, vagy a közéleti infrastruktúra korlátozása, már közgazdászokat is be kell vonni. Ők fölmérik a kihatásokat és ajánlásokat fogalmaznak meg. Egyik pandémia sem olyan, mint a másik, mert a kórokozók különbözőek. Bár a mostani koronavírus a régi sars-vírusokkal rokon, mégis lényeges eltérések vannak. Az eddigi sars-nál a virológusok abból indultak ki, hogy főképp kórházakban terjed. A koronavírusról tudjuk, hogy a fő fertőzési út a pre- és az aszimptomatikus fertőzöttektől ered - tehát azoktól, akik még nem betegek. Ez teljesen más védekezési stratégiát követel. Erre az One-Health-koncepció, mely több szakra épül - állatorvosokra, antropológusokra, közgazdászokra - abszolút célravezető eljárás.

bpb: A neves epidemiológus, Larry Brillant, mondta egyszer: A vírus-kitörések elkerülhetetlenek, de a pandémiák megelőzhetők. Így van?

SC: Igen. A mai világban a vírusok emberre való átlépését elkerülni nem tudjuk. Mit tehetünk, ha ez megtörténik? Azonnal reagálnunk kell, földeríteni a fertőzötteket, a betegeket gyorsan és szakszerűen kezelni, hogy ne keletkezzenek fertőző láncok, amik aztán követhetetlenek. Ha mindezt nem tesszük, azt kapjuk, amit most: egy világjárványt.

bpb: Tehát mit kell tennünk, hogy a jövőben megakadályozzuk a pandémiákat?

SC: Egy előrejelző riasztórendszer kell, mint a szökőárnál. A koronavírusnál túl sok idő telt el, míg az államok reagáltak. Bár a vírus terjedésének figyelmeztető jelei mutatkoztak, mégsem mondták le a tömegrendezvényeket, karneválokat, futballmérkőzéseket. A gyors reakción kívül világszerte lehetővé kell tenni az új kórokozók azonosítását, a betegek gyors és helyes kezelését. Ebben a nemzetközi szervezetek és erősítésük az első helyen kell, hogy legyen: a WHO, de az Európai Járványvédő Hivatal (ECDC) is. Ezeket az utóbbi években inkább elhanyagolták. Európában is óriási különbségek vannak diagnosztika és kezelés tekintetében. Hasonlítsuk össze a német egészségügyi rendszert a spanyollal, az olasszal - de az USÁ-n belül is nagyon különböző a felkészültség.

bpb: Mi Németország feladata a világjárványok megelőzésében?

SC: Németország támogatja az ECDC-t és a WHO-t is. Mint trópusorvos jól tudom, hogy az afrikai országokban sokat segítünk, pl. mozgó laborokkal, hogy gyorsan a helyszínen diagnosztizálhassunk, úgy az ebola, mint a covid-19 esetében is.

bpb: Milyen szerepet játszik a környezet állapota és a klímaváltozás a nemzetközi járványvédekezésben?

SC: Sokaknak nem világos, mért függ össze ilyen szorosan az ökorendszerek szétzúzása és a fölmelegedés a világjárványok kitörésével. Környezetünk masszív szétrombolása szörnyű következményekkel jár. Ez a pandémia nem valami tőlünk független természeti katasztrófa, amely csak úgy ránk tört. Tanulnunk kell belőle, azt, hogy a természettel óvatosan kell bánnunk. Én néhány halálos vírussal foglalkozom, azzal, honnan erednek, hogyan hatnak és hogyan lehet őket megfékezni. Tudom, ha nem változtatunk a magatartásunkon, előbb-utóbb sokkal veszélyesebb világjárvánnyal lesz dolgunk, mint a mostani.

bpb.de, 2020.4.29.

(A sorozat további cikkei:

Koronavírus: *Mik a pandémia szociális következményei? 2020.4.9.

*Melyek a munkapiacra való kihatásai? 2020.5.15.

*Melyek a pandémia gazdasági kihatásai? 2020.5.18.)

 

SÖTÉT NAPOK JÖNNEK J. Farrar, infektológus

Dr. Jeremy Farrar évtizedek óta foglalkozik fertőző betegségekkel. 2004-ben fölfedezte a madárvírus H1N1 újbóli kitörését. 2013 óta a tudományt támogató Welcome Trust alapítványt vezeti, előtte a trópusi betegségek professzora volt az Oxford-i egyetemen. 2017-2019-ben a Bundesregierung világegészségügyi stratégia-tanácsadója volt.

ZEIT ONLINE: Farrar úr, egy éve, hogy egy ismeretlen kórokozó, új koronavírus pandémia veszélyéről beszélgettünk. Most bekövetkezett. Meg van lepődve?

JEREMY FARRARI: Ezt kérdeztem magamtól, többször is. Tudtam, hogy amit ma látunk, be fog következni. A pandémia veszélye megnőtt. Az ökológiai változások a vadállatok és az emberek közelségéhez vezettek, tovább folyt a városiasodás, az emberek többet utaznak. De ha őszinte akarok lenni, azt nem vártam, hogy a pandémia még az én életemben be fog következni. Még decemberben sem tudtam elképzelni, hogy a vírus 100 nap alatt ilyen katasztrofális méretekben képes lesz az egész világon elterjedni. (Ugyan mit vártunk a globalizáció után? A pénz jöhet, a vírus nem?RS20IV28)

Z: A világnak nem sikerült lefékeznie, miért?

F: Bár már az emberiség hasonlókat átélt – spanyol nátha, malária, pestis – a mostani járvány rendkívül gyors terjedése egyedülálló.

Z: Ebből következik, hogy a járvány kivédői gyorsabbak kell, hogy legyenek a vírusnál.

F: Igen. Ezen kell magunkat mérni. Képesek vagyunk-e gyorsan, tömegesen tesztelni, fertőző osztályokat, klinikai berendezéseket üzembe helyezni és a nyilvánosságot informálni – mindezt gyorsabban a vírus terjedésénél. Ha továbbra is a meredek görbe után futunk, nehéz lesz győzni. Ezt már többször láthattuk, legutószor a 2015-ös ebolánál, amikor nem sikerült megállítani. A járvány fölgyorsult, elszáguldott mellettünk és a végén ott volt 11 000 halott.

Z: Még valami teszi a COVID-19-et ilyen veszélyessé. Sokszor olyanok terjesztik a vírust, akik semmilyen vagy csak kevés tünetet mutatnak (New England Journal of Medicine, Gandhi et al., 2020). Mégis megpróbáljuk az egész járványt, lehetőség szerint, komplett elfojtani. Volt már ilyen?

F: Van néhány ilyen kórokozó, a TBC is ilyen. A fertőzöttek csak erős tünetek után fordulnak orvoshoz. De teljesen hasonló járvány még soha nem volt. Elképesztő, milyen hosszú ideig fertőznek a tünet nélküliek. És a betegség súlyossága is rendkívül különböző: lehet nagyon enyhe és halálos is. Mindez megnehezíti a járvány leküzdését.

Z: A gripa vírusa is terjedhet tünet nélkül (Lancet Respiratory Medicine: Hayward et al., 2020). Ennek kezelése azonban más, mint a koronavírusé. A gripahullám következményeit próbáljuk meg enyhíteni, ahelyett, hogy teljesen megállítanánk.

F: Így van. Gripánál azt tanácsoljuk, aki betegnek érzi magát, maradjon otthon. Vannak tesztjeink, kezelési lehetőségeink, még védőoltásaink is. Ilyenek a koronavírusnál még nincsenek. Kezdettől fogva hiányzik a jó teszt, hatékony gyógyszer még mindig nincs és védőoltás sem. És még egy különbség van az influenzához képest. A szezonális influenzánál a népesség bizonyos mértékben immunis, mert ezen már sokan átestek. A test gyorsabban eliminálja a kórokozót, így az nem marad sokáig fertőző. A COVID-19-nél, úgy tűnik, nincs immunitás. Nincs keresztimmunitás, tehát védelem azoknál, akik egy egyszerű nátha koronavírusos fertőzésen már átestek.

Z: Sok ország ezért próbálja mindkettőt: egyrészt lefékezni a vírust, másrészt enyhíteni a károkat, pl. a kórházak kapacitásának emelésével, nagy mennyiségű védőöltözet biztosításával az ápolóknak, orvosoknak?

F: Igen. Most helyes mindkét stratégia – containment és mitigation – melyek a kitörés ellenőrzésében történelmileg el voltak egymástól választva.

Z: Akkor mért különböznek sok ország eljárásai?

F: Minden országnak meg kell találnia a saját útját. Egyes dolgokat meg lehet tanulni a tankönyvekből és a lezajlott epidémiákból. Ám most egy újszerű fertőzéssel állunk szemben. Ezért nincs egy megbízható alaptudás. Hiszem, hogy ilyen pillanatban a lényegesre kell koncentrálnunk. Az alapvető járványtan és a közegészségügy egy jó kiindulási pont.

Z: Mit ért pontosan lényeges alatt?

F: Nézzük meg Dél-Koreát. Eddig nagyszerűen jártak el. Ezt mondták: Amíg nem ismerjük jobban, ezt a fertőzést ugyanúgy kezeljük, mint minden más veszélyes fertőzést. Olyan sok embert olyan gyakran tesztelünk, amennyire csak lehet. A kontaktszemélyeket maradéktalanul kiderítjük és karanténba küldjük. És gondoskodunk a betegekről. Mindez egyszerűen hangzik, de nagyon nehéz megszervezni.

Z: Dél-Koreának van tapasztalata...

F: Pontosan. 2015-ben átéltek egy MERS-kitörést. Ez a COVID-19-hez nagyon hasonló vírus. Akkor Közel-Keletről berepült egy fertőzött és megfertőzött 200 embert, amint klinikáról klinikára járt. Dél-Korea számára ez egy rendszerösszeomlás volt. Az esetet földolgozták és reformálták a járvány-védekezést. Ma létezik egy összefüggő, nem fregmentált, nem nacionális válasz betegségkezelésre. Dél-Korea, talán Új Zéland és Németország mellett, az egyetlen ország, ahol, úgy tűnik, valóban sikerült lenyomni a fertőzésgörbét.

Z: Némely országok és szakemberek úgy vélik, helyes lenne egy lassú, ellenőrzött átfertőzés.

F: Kétlem. Túl keveset tudunk. Egy nyájfertőzés eléréséhez a népesség 60-70%-a immunis kell, hogy legyen. Ettől azonban nagyon, nagyon messze vagyunk. Még azokon a területeken is, ahol széleskörű a fertőzés és összeroppant az egészségügy. Ellentestek keresésénél csak kevésre bukkantak.

Z: Egyesek javasolják, a reprodukciós rátát kissé 1,0 alá beállítani, ekkor egy ember kevesebb, mint egyet fertőz meg és ezzel egy lassú nyájfertőzést érhetünk el, anélkül, hogy az egészségügyet túlterhelnénk.

F: Ekkora érték nem lenne elég alacsony. Csak egy szikra, a teszt-infrastruktúra rövid idejű összeomlása és máris 1,3-1,5-nél lennénk, meredek emelkedésnél, ami egy ismételt lockdown-t vonna maga után. Ilyen csiki-csukit, hetente, havonta nem bírna el a társadalom. Ezért a legjobb stratégia, az R-t annyira lenyomni, amennyire csak lehet és közben tanulni Dél-Korea, Szingapúr, Németország példáján. Végtelen sok tesztelésről kell gondoskodnunk. Kontaktusokat kell követnünk és föl kell készítenünk az egészségügyet. Az emberekkel meg kell értetnünk, hogy enyhe tüneteknél maradjanak otthon – ugyanúgy láz, izomfájdalom, fejfájás esetén is. És míg mi mindezt tesszük, valódi kiutakat kell keresnünk.

Z: Ez sok munkával járhat. Ugyanakkor sokan gyorsan ki akarnak jutni a lockdown-ból.

F: Érthető. Ez is fontos, mert a lockdown következményei súlyosak. Kihat az emberek lelki egészségére, de az egészségügy leterheltsége folytán, régi betegségeikre is. Az emberek félnek orvoshoz fordulni. A rákos és a cukorbetegek ellátása alulmaradhat. Több klinika jelzi, hogy kevesebb a mellfájdalom panaszú beteg. Lehet, ők szívinfarktust hordoznak. És természetesen a lockdown a gazdaságra is pusztító hatással van, amely visszahat az egészségügyre.

F: Már most láthatjuk, hogy sok országban az elhalálozás az év első hónapjaiban jelentősen az átlag fölött van. Egyrészt az emberek direkt a COVID-19-től halnak meg, másrészt közvetett halálok is vannak. Melyik súlyosabb?

F: Nem tudom eldönteni. Ha becslést kellene leadnom, azt mondanám, hogy az erősen fertőzött államokban 60-70% hal meg a vírustól. Nemsokára többet fogunk tudni, ha megkapjuk a kórházi statisztikákat és az elhalálozási adatokat.

Z: Ön ismételten kiemeli, hogy az exit-terv a védőoltás. Mi lesz, ha a tudomány egyáltalán nem, vagy csak késve fog biztos és hatékony vakcinát kifejleszteni?

F: Én személy szerint hiszem, hogy lesz egy jó védőoltás. Mi ezért a Wellcome Trust-nál, január 12-én, amikor a vírus génszekvenciája ismertté vált, azonnal fölgyorsítottuk a vakcina kifejlesztését. 12 hónapon belül találni akarunk egy szert, amely legyengíti a jövő hullámokat, ha ez egy meglehetősen becsvágyó cél is. Ám igaz, nem szabad összes reményünket egymegoldásra helyezni. Ha a 80-as években, a HIV globális kiterjedésekor, csak egy védőoltásra tettünk volna, az katasztrofális lett volna. Mert 35 évvel később még mindig nincs ilyen. Ezért ugyanolyan lendülettel más stratégiákon is munkálkodnunk kell.

Z: Melyeken?

F: Jó tesztekre van szükségünk és jó kezelési stratégiákra, pl. hatékony gyógyszerekre. Jól megfigyelő rendszereket kellene fölépítenünk és az embereket rábírni a kézmosásra. Továbbá szociáltudományos kutatásra is szükségünk van. Amit most éppen teszünk, az egy szociális kísérlet. Igazán meg kell értenünk, az emberek mikor és miért változtatják magatartásukat.

Z: Ön magatartás-változtatásról beszél. Németországban is láttuk, hogy a reprodukciós szám kisebb lett, mielőtt a teljes shutdown jött. Az emberek szenzibilizálva voltak és megváltoztatták magatartásukat.

F: Nem hiszem, hogy személyes döntések vezettek volna az R0 drasztikus csökkenéséhez, mint ezt sok országban tapasztaltuk. Úgy gondolom, előírások kellettek. Mégis nagyszerű, hogy az emberek viselkedése az epidemiológiai görbéket ennyire megváltoztatta. És ehhez illik, amire a történelem bennünket tanít. A híres epidemiológus, John Snow, a XIX. században azonosított egy vízpumpát, amelytől a kolera eredt Londonban. De mielőtt Snow erre rájött, az emberek már kezdték kerülni a pumpát. Már korábban észrevették, hogy ott valami nem stimmel.

Z: De egyszeri magatartás-változtatás nem elegendő. Sok türelemre van szükség.

F: Igen, 2020-ban nekünk sok türelemre lesz szükségünk. Sok zavaró dolgot fogunk látni – Afrikában, Délkelet-Ázsiában, Latin-Amerikában. Sötét napok fognak jönni, ha a 2. hullám el is marad. És akkor gyorsan, agresszívan, határozottan kell reagálnunk. Mert ha egyszer elveszítjük a kitörés feletti ellenőrzést, abból egy epidémia lesz, amit vadásznunk kell.

DIE ZEIT online, 2020. április 28.

 

NAGYON GYORSAN ELCSENDESEDNEK Egy ápolónő a lélegeztetésről

Svenja Vögeli (30) nyolc éve dolgozik egy bajor intenzív osztályon.

SPIEGEL: Milyen az állapota egy covid-páciensnek, mikor az intenzívre kerül?

Vögeli: Előtte nagyon gyorsan, nagyon rossz állapotba került. Erős légszomja van, de ezt többnyire nem kíséri nyugtalanság, félelem vagy pánik. Gyorsan csendesek lesznek. Olyan, mintha a tüdejükben egyszerűen nem történne gázcsere.

Sp: Ekkor mi az eljárás?

V: Azonnali intubáció, tehát mesterséges légzés. Más betegeknél, akik szintén nehezen lélegeznek és állapotuk romlik, még van egy kis idő. Ez a legnagyobb különbség.

Sp: Hogyan készülnek erre föl?

V: A covid-betegeknek előkészített szobákban készen áll egy kipróbált lélegeztető gép, a szükséges csövekkel, továbbá gyógyszerkészlet, katéter be- és kivezetésre. Utóbbit akkor készítjük elő, ha már ott a beteg és valóban intubálni kell.

Sp: Az Önök osztálya most mennyire megterhelt?

V: A 16 ágyból aktuálisan 12 foglalt, de vannak még tartalék lélegeztető gépeink is.

Sp: Tekintettel mindezekre, Ön föloldaná a vészhelyzetet?

V: Semmiképp. Túl korai lenne, azért is, mert a betegség nem fogható meg. Keveset tudunk, a lefolyások igen elérőek. Volt egy betegünk, aki 90 éves anyjánál fertőződött meg, aki kezdettől fogva a normálosztályon volt. 30 évvel fiatalabb lánya olyan beteg lett, hogy gépre kellett kapcsolni az intenzív osztályon.

Sp: Ha hoznak egy beteget az intenzívre, hogyan fognak hozzá?

V: Először monitoringre kerül, kivetítjük vérnyomását és pulzusát. Utána többnyire jön az intubáció. Végül „bekábelezzük”, kap egy központi vénakatétert, amin keresztül állapot-stabilizáló gyógyszereket kaphat. És csinálunk még egy tüdőröntgent is.

Sp: A beteg ebből mennyit vesz észre?

V: Még jön egy fejbólintás vagy fejrázás. Természetesen elmagyarázzuk neki, milyen kezelést kap. Elmondjuk, hogy most lefektetjük aludni, és géppel segítjük a légzését, hogy a tüdő gyógyulhasson. A legtöbbje bólint és hálás, hogy segítünk. Igazán nemet mondani ebben az állapotban már nem tudnak, ha akarnának sem.

Sp: Mennyire fontos a lelki támogatás ebben a helyzetben?

V: Ez az ápolás egyik legfontosabb feladata. Az orvos még egyszer beszél a pácienssel vagy telefonál a hozzátartozókkal. Ezekben a percekben nem hagyjuk egyedül a beteget, elmondjuk ismét, egyszerű szavakkal, a kezelést vagy csak egyszerűen fogjuk a kezét. Ha a mesterséges lélegeztetéskor mélyálomba merülnek, akkor is beszélünk hozzájuk. Pl. szólunk, ha bejövünk a szobába, vagy kimegyünk, vagy ha testhelyzetét változtatjuk. Sosem tudható, mennyi jut el a tudatalattijukhoz.

Sp: Reagálnak a betegek?

V: Néha kissé emelkedik a vérnyomásuk vagy a pulzusuk. De a covid-betegek erősen le vannak szedálva, hogy elviselhessék a lélegeztető csövet és az előírt hasrafekvést.

Sp: A hasra fektetés mért jó?

V: A cél a tüdő vérkeringésének és légáramlásának megkönnyítése, ezzel erősödik a légcsere. Minden más tüdőelégtelenségnél is ugyanígy járunk el.

Sp: Mit jelent az olyan páciens ápolása, aki gépre kerül?

V: Kezdetben óránként csinálunk vérgáz-analízist, adott esetben változtatjuk a légnyomást, a légzésritmust és az oxigéntartalmat. Ezenkívül gyógyszereket adunk be, mosdatjuk és gondozzuk a pácienst, időnként elforgatjuk, hogy elkerüljük a fölfekvést. Egy műszak alatt szem-, orr- és szájápolást is végzünk, a lélegeztető csövet átrakjuk a másik szájszegletbe. És természetesen figyeljük az értékeket a kijelzőn; pulzusát, vérnyomását, oxigén-telítettségét. Szolgálat előtt beállítjuk a riasztási határokat, hogy időben értesüljünk, ha az értékek romlanak, vagy ha a beteg elkezd rálélegezni.

Sp: Ez előfordulhat?

V: Igen, de nem kellene. Épp hasfekvésben mélyen kell aludniuk, semmit ne észleljenek és engedjék magukat probléma nélkül lélegeztetni. Ezt biztosítandó, minden ébredő jelre ügyelünk, pl. mozgásokra.

Sp: Lehet egyáltalán ilyen beteget magára hagyni?

V: Néha el kell hagyni a szobát, gyógyszert fölszívni vagy pótolni. De van egy központi monitorunk, amelyen az összes páciens értékeit láthatjuk. Ezenfelül a covid-szoba folyosóján van egy egyféle babytelefon, hogy rögtön reagálhassunk, ha egy lélegeztető gép riadóztat vagy kiürül egy infúzió.

Sp: Egy ápoló hány beteget láthat el egyszerre?

V: A covid-betegeknél kettőt maximálisan. Többet nem is lehet. Egyrészt mert ők teljesen intenzív gondozásra szorulnak, másrészt belépéskor mindig védőmaszkot kell föltennünk. Ez nagyon sok időt vesz el és az FFP -maszkokban, védőszemüvegben dolgozni rendkívül megeröltető. Amikor egy beteget leválasztunk a gépről, még 1:1 gondozás is szükséges lenne, de ez sajnos nem realizálható.

Sp: Hogyan működik a „leszoktatás”?

V: Kezdhetjük többféleképpen. Többnyire először csökkentjük az altatókat és várunk. Mutat a beteg ébredő jeleket? Látunk grimaszolást? Kezd saját lélegzése beindulni? A cél, megtalálni az egyensúlyt. A páciens kellőképp ébren kell, hogy legyen ahhoz, hogy önállóan lélegezzen, ugyanakkor kapjon még elég gyógyszert, hogy a stresszt elkerülje.

Sp: Hogyan reagálnak a betegek, amikor fölébrednek?

V: Gyakran nem várható el céltudatos reakció, nem ébrednek föl egyik pillanatról a másikra. Némelyek még napokig egy közbenső világban akadnak fent, mivel a testnek időre van szüksége, hogy a beadott szereket lebontsa. Sokan magas vérnyomással, gyors pulzussal reagálnak, izzadni kezdenek, a lélegeztetés ellen nyomnak vagy a lélegeztető csőhöz kapkodnak. Ez az ápolót nagyon igénybe veszi.

Sp: Ugyanakkor meg kell tanulniuk, ismét önállóan lélegezni.

V: Pontosan. Mi megkíséreljük a beteget a géppel összhangban egy spontán légzésmódba segíteni, tehát visszaállítani az önálló légzést.

Sp: Milyen szerepet játszik eközben a psziché?

V: Sok begyógyszerezett betegnek egyszerűen csak szüksége van valakire az ágya mellett, aki a légzésre biztatja. Ezt én „cheerleading”-nek nevezem. Másokat nyugtatni kell. Különösen nehéz, ha a páciens nem beszéli a nyelvedet és nem tudod neki elmagyarázni, hol van és mi történik vele.

Sp: Meddig tarthat ez a vissza-szoktatás?

V: Ez a beteg korától és az eltelt napoktól függ. Fiatal emberek, akiknek nincs más betegségük, egy-két nap alatt helyre zökkennek. Idősek azonban, akik több idült betegségben szenvednek és légzőizmaik gyorsan legyengülnek, a visszaállás napokig, sőt hetekig elhúzódhat. Sokan nem képesek ismét folyamatosan lélegezni vagy más komplikációk miatt ismét intubálásra szorulnak. Ez több covid-betegnél előfordult már. Akinek az oxigénhiány miatt veséje sérül, dialízisre szorul.

Sp: Többet talán nem is lehet egy betegért megtenni.

V: Ez gyakran tényleg a maximum, ám nekünk, szakápolóknak, ez sikerélményt is jelenthet. A legfiatalabb covid-páciensem 35 éves volt. Idült tüdőelégtelenséggel érkezett és visszahoztuk.

SPIEGEL online, 2020. április 30.

Amikor egy kölni kórházban, a műtét után fölébredtem, egy órát reszkettem a kihűléstől. Bordámból raktak át egy porcot az orromba. Elborzadtam, amikor megtudtam, hogy egy géptől függött az életem. Csúcs-kondícióval feküdtem be és másnap járni sem bírtam. Mindenkinek át kell élni ilyesmit, hogy vigyázzon az egészségére? RózsaS

 

A VÍRUS VÁLASZ ÉLETMÓDUNKRA Bernd Scherer/FAZ

A járvány szembesít bennünket életmódunk következményeivel és a természethez való viszonyunkkal. Hibáinkból tanulnunk kell.

Nem földönkívüliek

A covid-19 egyre jobban fészkeli be magát életünkbe és megváltoztatja hétköznapjainkat. Ilyen helyzettel, itt, Közép Európában még nem volt dolgunk. Leírásához még nyelvünk sincs. Nem ritkán vírus elleni "háborúról" beszélnek. De valójában ki-mi ez az ellenség?

A vírusok is részei élővilágunknak. Örökítőanyagunk jelentős része fölszabdalt vírusokból áll. Az élet és az evolúció története tehát a vírusok története. A tudomány a vírusokat nem tartja valódi élőlényeknek. Bár a tény, hogy képesek szaporodni, erre utal, de ehhez egy vírusgazdára van szükségük. Osztódásukhoz, sokszorozódásukhoz saját programjuk van, de nincs saját anyagcseréjük. Így tekintve nem önállóak és nem számítanak élőlényeknek, tehát megölni sem lehet őket - csak szaporodásukat leállítani. Gazdaélőlény nélkül nem képesek létezni. A koronavírus gazdái emberi sejtek és a továbbiakban az emberi életmód, gazdasági cserefolyamatok, politikai struktúrák lesznek a vírus közvetítésének tulajdonképpeni médiumai.

A bolygó ember általi transzformációja: az antropocén

Az ember nemcsak a planétát transzformálja, hanem egyensúlyából is kibillenti. Ezt mutatja a Föld-paraméterek változása is. A CO2-fölgyülemlés, a tengerek savasodása egyidejű a vízfogyasztás, a műanyagtermelés növekedésével.

A vírus rohamos szaporodása és átadása ezen antropocén világ szerkezetét és hiányosságait hozza felszínre, próbára téve az egész világot. Szembesít bennünket életmódunk következményeivel.

A lokális orvosi infrastruktúrák sok helyen összeomlanak. Ezért milliárdokért időt vásárolunk magunknak, amely megengedi, hogy adekvát megoldásokat fejlesszünk ki, egzisztenciánk biztosítására.

Alapvető probléma, hogy ezek közül az antropocén folyamatok közül sok közvetlenül nem érzékelhető, ezért nem is készül kivédésükre stratégia. Ez a mértékhatással kapcsolatos. Aszályt és esőt megélünk ugyan, de hosszabb időre elhúzódó klímaváltozást nem. Távutazásokat teszünk, de föl nem foghatjuk, mit jelent a bolygóra nézve, amikor naponta 200 000 repülőúton emberek milliói utaznak. A mobilitás rendkívüli fölgyorsulása, repülőutak az Atlanti óceánon át vagy Távol-Keletre, részei a fölgyorsult gazdasági cserefolyamatoknak. Épp ezek a mobilitásszerkezetek szolgálnak a vírusok szállítóeszközéül.

Az általunk kiváltott válsághelyzet kompenzálására óriási pénzeszközökre lenne szükség. Az utóbbi évtizedek tudásszerzése technológiai alkalmazhatósága és jövedelmezősége szerint történt, nem pedig a társadalom üdvössége érdekében. E közben olyan szerkezeteket hoztunk létre, melyek a jövőnket veszélyeztetik.

A technológia csapdájában

Antropocén világunk gigantikus technikai infrastruktúrákra alapszik, melyek az egész Földet behálózzák. Ezek repülőterek, autópályák, vasútvonalak, olajvezetékek; szállítóláncok különböző termelőhelyek összekapcsolására, digitális infrastruktúrák a bolygót átívelő kábelhálózattal és szerver-rendszerekkel.

Ezeket az infrastruktúrákat egyre jobban digitális hálózatokba kötik be, így egy saját szféra, a technoszféra alakul ki. Ez rendkívül tőkeintenzív és a gazdasági hatalom koncentrálódásához vezet.

Mindez két konzekvenciát eredményezett, amit a vírus hozott napvilágra. Az infrastruktúra költségei, melyeket az antropocén gyorsító jelenségek fölemésztettek, más területekről lettek elvonva, melyek ezen fejlődés számára nem számítottak produktívnak. Egy ilyen ág az egészségügy, mely szinte minden országban fölkészületlen volt a pandémiára. Ehhez jön, hogy a vírus első terjesztői a globalizált világ aktorai voltak, akik gazdasági vagy turisztikai célokból kontinensek között utaztak.

Ám a járvány a Dél lakosait is sújtja, akik ezekből a folyamatokból nem profitáltak. Eszközük a védekezésre alig van. Sokan a gazdasági krízis miatt elvesztik munkájukat. Napszámosok nem utazhatnak szabadon és jövedelem nélkül maradnak. Aki az elégtelen ellátás ellenére sem lesz beteg, annak az összeomló gazdaság miatt kerül megélhetése veszélybe. Bár a politika átveszi az irányítást a gazdasággal szemben, de saját globális felelősségét nem vállalja föl.

Ahelyett, hogy a legkeményebben sújtott globális Déllel vagy Dél-Európával új szolidaritás-formákat keresne, Észak egyre inkább bezárkózik. Nacionalisták a valódi okok kiforgatásával úgy próbálnak politikai hasznot húzni, hogy a polgárokban régi fertőző betegségek metaforáinak fölélesztésével félelmet keltenek. A régi rasszizmus azonban csak gyilkos retorikát szít föl és a határok lezárását követeli. Itt merül föl újból az igazságosság hiátusa, mely más antropocén jelenségeknél is, mint a klíma, alapvető problémát jelent. A legjobban szenvedők nem kiváltói a folyamatoknak.

Úgy nemzeti, mint nemzetközi síkon az igazságosságot helyre kell állítani. Ilyen politikai átértékelés nemcsak Németországban folyik, de sajnos másutt is csak a saját lakosság javára. Milliárdokat adnak ki beteg és idős emberek megmentésére - belföldön. Ez a globális igazságosság problémáját nem fogja megoldani.

Nincs olyan hely, ahová a vírus elől elmenekülhetünk

Az antropocén olyan világ, amelyen kívül - a világűrt nem számítva - nincs másik világ. A bolygó transzformációjával mi magunk is részesei vagyunk a történetnek. Azt a világot állítjuk folyton elő, amelynek azután ki vagyunk téve. A vírust, a mobilitásnak köszönve, a mindenhová széthordjuk a bolygón. Így nincs biztonságos hely sehol. Tetteinket és gondolkodásunkat ezen folyamatok immanens részeiként kell, hogy fölfogjuk. Az az idea, hogy tudásunkkal a világot uralhatjuk, puszta illúzió.

Megfigyelő-állam fenyeget?

Ezek a struktúrák időközben olyan komplexitást értek el, hogy ellenőrizhetőségük alól kicsúsznak, szabad tereinket, jövőnket beszűkítik. A krízis tetőpontján bejelentkezik a keménykezű állam, növekvő jogosultságokkal. Félő, hogy polgárait nemcsak védi, hanem meg is figyeli és ellenőrzi. A szükségállapot állandósulhat. Kínában láthatjuk, hogy a mobilitás és a technika eluralkodása minden életterületen káros jelenségeket produkál és ez minden szociális mozgás teljes megfigyelését és ellenőrzését teszi szükségessé - látszólag.

A fogyasztói társadalom kirabolja a forrásokat

A nyugati modernitás azt ígérte hosszú ideig, hogy minden ember szabadságát és autonómiáját garantálja. Ám az autonómia-ígéret ára a természet szabad prédává való kinyilvánítása volt. Ennek feltétele volt, hogy sok déli állam a gazdasági akkumulációból ki volt zárva. Nem tartoztak a civilizációhoz, hanem kiaknázandó természetként kezelték őket.

A XX. század második felében fogyasztói társadalmak alakultak ki, amelyeknek az eredeti szabadság-ígéret egyre inkább a korlátlan fogyasztáshoz való jogként került értelmezésre. A modernitás autonómia-projektje támadás a bolygó és az élet ellen. A védprojekt, az egyén szabadságának a védelme egyre inkább, mint expanzió-projekt lepleződött le, mely egész életvilágunkat transzformálta.

A lehetőség, hogy minden egyes ember, minden évszakban minden elképzelhető terméket megvásárolhat, mindenhová utazhat, a "great acceleration" alapvető hajtóerejévé vált. Az egyének kiprovokálták az állandó növekedést. A fogyasztói társadalom logikái nyomán a fogyasztók a bolygó nyersanyag-forrásait kirabolták és a bolygót a katasztrófa szélére sodorták.

A vírus szerepe

A vírusok is részei élővilágunknak.

Bár itt a természettudományos tudás a vírus hosszútávú jelentős szerepéről, mi ezt világunk állapotánál negligáljuk. Ezt a tudást a fogyasztói világmodellünkből a szélre szorítjuk, mert nem passzol a logikánkba. Nem fejlesztettünk egy olyan szenzóriumot arra, hogy ott egy olyan világ létezik, amely a miénkre alapvető. (?? A vírusvilágra gondol?RS20XI24). Ezért a koronavírus terjedését úgy fogjuk föl, mint földönkívüliek támadását. Mivel nem fejlesztettünk ki eljárásmódokat fogyasztói életmódunk ún. peremfeltételeire, kénytelenek vagyunk irdatlan összegeket bevetni ezen féktelen életmódunk kompenzálására.

A vírus, mint kihívás

A klímaváltozás következményei, melyeket eddig kollaterális károkként kezeltek, válthatják ki a következő krízist. Mivel ez a drága válságkezelés nem folytatható a végtelenségig, más kiutakat kell keresnünk. A pandémia kihívása: új életmodellek fejlesztése. Praktikákat, gondolkodási formákat - az élet és az együttélés egész ábécéjét kell kitalálnunk. Ez álljon adni-kapni-ból, a világra való hatásból, gondoskodásból. Az egyéneket nem magányos monádoknak fogjuk föl, hanem olyan lényekként, akik a viszonyok komplex világába vannak beágyazva. Hogy ezt az anyagi és szociális világgal való adni-kapni csereviszonyt, mint dinamikus egyensúlyt fenntartsuk, nem lehet csak saját érdekeinket érvényesíteni. Egyidőben szenzóriumot kell fejleszteni mások és a világ felé. A személyes kibontakozás mellett a szolidaritás nem maradhat el. Ezekből kiindulva mikroökonómiákat és politikákat kell létrehozni. Új térpolitika kell. Kis, decentrális, helyi és regionális egységek kellenek, melyek minden aktor számára közös tapasztalati teret is jelentenek. Ezek a tapasztalati terek - köszönve a digitális kommunikációnak - világszerte hálózatba köthetők. Ám ez a hálózat ne platformok által szövődjön, hanem olyan szerkezeten át, mely a felhasználókat direkt összeköti, hogy a kommunikáció decentrális jellegét megőrizzük. Az ilyen gazdasági és politikai struktúrák relációk logikájára épülnének és nem olyan léptéklogikára, melynél csak a lehető legnagyobb darabszám a cél, az egyre több profit. A relációlogikában egyenértékű egységek lépnek föl, melyek lokális stratégiákat követnek, állandó csere közeben.

FAZ, 03.05.2020. Leben im Anthropozän.

 

DÜH ÉS ŐRJÖNGÉS A KARANTÉN ELLEN Stuttgart, Berlin: Két szüzet az ágyukba? – RózsaS

Piactereken és a neten heccelik a népet a korlátozások ellen. Konteó-gyártók, szélsőséges balosok és jobbosok rájátszanak a polgárok bizonytalanságára és mérgezik a vitát. Ez gyorsítja a lazítást.

A Pegida is otthon marad („patrióta européerek”). 6 évig, minden hétfőn masíroztak Drezda belvárosában, hogy megállítsák a „Nyugat iszlámosítását”. Most a járvány miatt csak mini-demók engedélyezettek: 50 fő, azok is egymástól 2 m távolságra, rácsos kerítés mögött. A Pegida-vezér, Lutz Bachmann, ezt inkább kihagyja. Ehelyett videó-livestream-on uszít, repertoárját kibővítve, most a korlátozások ellen - a migránsokat és az iszlámot kissé visszafogva. A szélső jobb rugalmas, egy a fő: Merkel húzzon el. Nagy mozgósítási potenciált lát az emberek dühében, amit a korlátozások, a szociális és gazdasági következmények kiváltanak. „Valami mocorog Németországban, még odaát, Nyugaton is kezdenek ébredezni.”

És valóban: országszerte egyre többen tiltakoznak a kormány ellen, nemcsak a megszokott pegidások. A vírus olyan embereket is egyesít, akikben eddig nem volt egymással semmi közös: szélső-jobbosok, oltásellenesek, antiszemiták, konteósok, balos radikálisok, régi autonómok és ezotérikusok. És tök normál polgárok, akik eddig kerülték a politikát. Május 6-án, kb. 400 ilyen vonult föl a Bundestag elé Berlinben. Stuttgartban, május 2-án, 4000 tüntető alkotta az eddig legnagyobb korona-demót. Néhány tucatjuk több kisvárosban is összegyűlt. Tettlegesség is volt, rendőrök és újságírók ellen. Berlinben rátámadtak az ARD és a ZDF stábjára. Egy beadványban kezdeményezték egy új, tábor-átívelő párt alapítását, „Widerstand2020” néven.

Az interneten vad összeesküvés-elméletek terjednek nagyban. Influenszerek, mint az énekes Xavier Naidoo, a showszakács Attila Hildmann, az énekesnő Senna Gammour corona-fake-new-oket terjesztenek közösségi oldalakon. A WHO „infodémiáról” beszél, német biztonsági szakértők korona-információs háborútól tartanak. Orvosok és virológusok (Christian Drosten, Charité Berlin) nyílt levélben fordulnak a tech-óriásokhoz, hogy keményebben lépjenek föl az álhírek ellen. Oroszbarát médiumok fake new-okkel próbálják a demokráciát destabilizálni. Ehhez szélső balosok és AfD rajongók is csatlakoznak, hogy összepaktáljanak és a klasszikus polgári miliőt is bevonják. Bár még elég szervezetlenek, sok embert visznek ki az utcára.

A tiltakozások a politikusokra is kihatnak, a héten föloldott korlátozások részben a dühös tüntetőktől való félelemre vezethetők vissza. „Ebben az a veszélyes, hogy ezek a tüntetők olyan embereket is elérnek, akik valójában szilárd alkotmánytisztelők.” - mondja Andreas Geisel, SPD, az ún. higinénés tüntetésekről. „Ők aztán beállnak az összeesküvés-elméletek terjesztői közé.”

Ám a miniszterelnökök között némelyek tartanak a közhangulat-váltástól, ezért kértek további lazításokat a szerdai megbeszélésen Merkel-nél. Egy hete ez még szóba sem jöhetett.

Dehát kik is ezek az emberek, akik most ezt a politikát tolják? A válasz Stuttgart-ban keresendő. 10 éve itt indultak el vehemens tiltakozások a Stuttgart21 mélypályudvar építése ellen. Nem balos radikálisok, hanem gazdag polgárok protestáltak, akik életminőségüket féltették. Ma hasonló a helyzet. Május 6-án a Markplatz-on több száz ember gyűlt össze, „figyelmeztető alkotmányőrködés” ürügyén, a „Querdenker711” fölhívására. Nemcsak notorikus Merkel-gyűlölők és oltásellenesek gyűltek itt össze, hanem olyanok is, akik elvesztették munkájukat. Egyedül nevelő anyák, zárva tartó vendéglősök jöttek, akik a korlátozásokat aránytalannak tartják. Tiltakoznak az „állami önkény” ellen, az „alapjogok visszaállításáért” vagy a Stuttgart-i éjszakai élet megmentéséért demonstrálnak. (És két szüzet az ágyukba? RS20V13).

A biztonsági hivatalok épp emiatt a miliő-keverék miatt aggódnak. Észlelik, hogy alkotmányellenesek kapják föl a témát. „Extrém csoportok saját ideologikus narratíváik terjesztésére és erősítésére használják föl a tüntetőket” - áll egy bizalmas belügyi papírban. A türingeni belügyminiszter, Georg Maier, SPD, társadalmi hangulat-átcsapást vél látni. Míg a járvány elején a konzekvens intézkedéseket a lakosság üdvözölte, mára sokak szembefordultak „Azok ellen, ott fent”. Maier a témát a következő belügyminiszter-konferenciájának napirendjére akarja tűzni. „Ha az emberek kritizálnak, az rendben van, végülis az alapjogok korlátozásáról van szó. Ami riadóztat, hogy szélsőségesek kaparintják meg a mozgolódást.” Az is nyugtalanító, mennyire el tudtak terjedni a corona-konteók. „Az az elképzelés, hogy a pandémiát tudatosan idézték elő, hogy a népet ellenőrizhessék és e mögött Bill Gates és más sötét hatalmak rejtőznek, fölszivárog egészen a középosztályig. Ez gyorsan antiszemitizmusba csaphat át.”

Markus Kerber a belügyminisztérium államtitkára, munkája az „alapkérdések és társadalomösszetartás”. (Nálunk 99 ezzel szemben dolgozik!RS20V13). „A vírus körül információs háború dúl világszerte.” Csapatával már a pandémia kezdetén dezinformáció és propagandahullámot észlelt, némely külföldi állami forrásból is. „Ellent kell tartanunk tényekkel, átláthatósággal, a tudomány védelmével”. Az elnyúló krízis táptalaja minden összeesküvés-elméletnek. Pia Lamberty szociálpszichológus ebből írta doktoriját és könyvét. „A pandémia nagyon nagy ellenőrzés-veszteséget vált ki, ezért menekülnek egyesek a konteókba.” Ez a hatás egy láthatatlan vírus esetében még erősebb is, mint terrormerényleteknél vagy sztárok váratlan halálánál, mely körül mindig konteó-mítoszok keletkeznek. „Némelyek számára könnyebb azt hinni, hogy mindezek mögött sötét gonosztevők állnak. Ők egyszerű válaszokat keresnek és különlegesnek érzik magukat, ha úgy vélik, olyasmit fedeztek föl, amit a széles tömegek nem látnak.

Ezt a krízisjelenséget a politikai aktorok megpróbálják meglovagolni. Az AfD együtt vonul, vagy maga jelenti be a demót. Steffen Janich, körzeti képviselő (Kreisrat) Pirna-ból (szász Svájc), szerdai „véletlen sétákra” szólít föl. A Landtag-képviselő, Gunnar Lindemann, Berlinben együtt vonult. Az országos AfD képviselő, Hansjörg Müller is egy táblával tiltakozott München-ben: „ A kormány hülyét csinál belőletek”.

A szélsőjobb egyesület, „Zukunft Heimat” (Jövő Haza), az utcai tiltakozások specialistája, szintén együtt kavar, vezérük a Brandenburg-i Landtag AfD képviselője. Martin Sellner, a szélsőjobb identitás-mozgalom szószólója is tüntetésekre szólít föl: „Legyen egy nagy, átfogó közös szövetség.” Így nő össze, ami nem tartozik egybe.

A „Hygienedemo” a berlini népszínház előtt startolt, március végén, amikor Anselm Lenz, a polgári jogok védelmére szólított föl, az „új totalitarizmus terjedése ellen”. A dramaturg és újságíró antikapitalista színházával lett ismert. Mára egy olyan mozgalom élére állt, amely a pandémia mögött hatalmi elitek összeesküvését hiszi. Lenz és elvtársai rendszeresen találkoznak a berlini Rosa-Luxemburg-Platz-on, a „demokratikus ellenállás kommunikációs pontján”. Ott saját reklámújságukat és az alkotmány szövegét osztogatják. Utóbbihoz nem minden résztvevő tartja magát. A berlini alkotmányvédő hivatal megfigyelte, hogy szélsőjobbosok tucatjai is megjelennek, mint az ex-NPD-pártvezér, Udo Voigt. Ám ez a mozgalmat nem zavarja. Stresszt eddig inkább belső viták okoztak, pl. amikor a szervezők az alkotmányszövegek beszerzésénél az Országos Politikai Képzési Központ kooperációjára hivatkoztak. A Központ erélyesen kikérte magának. Ahogy az olasz filozófus, Georgio Agamben is: „Nem vagyok kiadó-társa a 'Demokratischer Widerstand' nevű újságnak.”

A protestálók oldalán három médium is ügyködik: a Querfront-Magazin Rubikon és egy orosz állami médiavállalat két német nyelvű szervezete, az RT Deutsch és a Sputnik. A Kreml-propagandisták korai érdeklődése nem meglepő. Az oroszbarát újságíró, a két médium munkatársa, Ulrich Gellermann a Demokratikus Ellenállás kemény magjához tartozik. Kérdésünkre elismeri, hogy a berlini demonstrációk egyik kezdeményezője és a szervezőkkel rendszeres, tanácsadói kapcsolatban áll. Ám más „partnerei” is vannak, legalábbis így nevezi a két konteó-portált, a KenFM és a Weltnetz.tv csatornát. Utóbbi a Linkspartei-jal ápol szoros kapcsolatot, amelynek egyik alapítója Diether Dehm országos képviselő. Ő tagadja, hogy köze lenne a tüntetésekhez. A vírust veszélyesnek tartja, de szerinte fontos, hogy az emberek megfélemlítés nélkül kinyilváníthassák véleményüket. Eltekintve az echte fasisztáktól „Mindenki terjeszthet bármely óriási képtelenséget, anélkül, hogy denunciálnák. A corona-tagadók nem Auschwitz-tagadók!” Pártja egy másik igen határozott vonalat képvisel, Katja Kipping elnök „lazítólobbyról” beszél.

A Rubikon a tiltakozók egyfajta házi médiuma. 2017 óta publikál összeesküvés-ideologikus cikkeket. A szaktanácsban ugyanazok ülnek, akik a Weltnetz.tv-nek és az RT Deutsch-nak is dolgoznak. Más fake-news terjesztőkkel keresik a kapcsolatot, pl. Ken Jebsen-nel, akinek youtube csatornája, a KenFM a járványból jócskán profitál. Ő példa arra, mennyire keresettek a konteók ezekben a hetekben. A néhai rádiós tavaly havi 5-6 ezer új előfizetőt nyert, most márciusban 35 000, áprilisban 75 000 – húszszor több jelentkezett be nála. Videó-lehívásai áprilisban 12 millióra ugrottak föl. A szcéna más youtube-csatornái is virágoznak.

Az összeesküvés-mesék terjedése részben a közösségi hálóművek munkatárs-hiányára is visszavezethető. Az FB, Twitter vagy Google külsősöket alkalmaz „tartalom-moderációra”, vagyis a gyűlölet, az uszítás és az erőszak-ábrázolások kiszűrésére. A pandémia azonban a tech-óriásokat is homeoffice-ra kényszeríti. A német FB-nek bedolgozó Majorel több száz alkalmazottja járt így. Otthonról pedig jogi okokból és az adatvédelem miatt feladataik csak egy részét végezhetik el. „Csak kiemelt tartalmakkal és ezekkel is automaták bevetésével foglalkozhatunk” - mondja egy FB szóvivő. Ám az automata szűrők tévednek, különösen az olyan necces eseteknél, mint a konteók. „Késve reagálunk, saját szabályainkat sem tarthatjuk be”. Hangsúlyozzák, mégis 40 millió esetben küldtek figyelmeztetést, mire 95%-ban álltak el az internetezők a rá-klikkeléstől. Az FB és a Google szigorított szabályain: illegális gyülekezésre való fölhívásokat, corona-tagadó és egészségkárosító szerek javasolásait eltávolítják – ha ezek föltűnnek vagy valaki jelzi őket. Így nemrég számos olyan videót dobtak ki, amelyekben a vírus terjedését az 5G mobiltechnikára fogják és ezért Angliában és Hollandiában embereket és póznákat támadtak meg. (Az 5G a WHO szerint is veszélyes emberkísérlet.RS20V14). Az óriási lehívás-számok némely konteó-csatornánál azonban nem saját algoritmusaikra vezethetők vissza. A felhasználók célzottan névre kattintanak rá.

A konteó-ideológusok rögvest reagáltak és olyan „szabadabb” platformokra költöztek át, mint a Bitchute és a Telegram. Ott zavartalanul tovább folytathatják tudósításaikat a „biofegyverekről”, a „szükségállapot-kormányról”, álmodozhatnak óriási tömeggyűlésekről, a Bundestag elfoglalásáról „míg a kormány le nem köszön.”

Míg vissza nem látják egymást az utcán, egészen normális polgárok között.

SPIEGEL, 2020. május 9.

 

ZOMBIGAZDASÁG Wirtschaften auf Pump – Adósságrekord

Államok és jegybankok segélycsomagokkal próbálják megmenteni a vállalkozásokat és a bankokat, 2008 fenyeget

Már a járvány előtt a világ adóssághegye 250 billió dollárra rúgott, a világgazdaság-teljesítményének háromszorosára. Ehhez jönnek most az óriási segélycsomagok. Az Európai Központi Bank és társai nyakló nélkül öntik a pénzt a gazdaságba, a kollapszust megelőzendő. Ám ezt az adósságot ki és mikor fogja visszafizetni? A végén – ettől tart néhány közgazdász – ez a mentőpolitika egy végzetes infláció-stagnáció állapotba visz, egy válságba a válság után, amely a következő generációkat fogja terhelni. Ez a pandémia csak egy előjátéka a nagy globális pénzügyi válságnak, mely vállalkozásokat, bankokat, államokat fog magával rántani?

2020 adósság-prognózisa (% GDP)

Japán 253,7%

USA 130,6%

EU 102,7%

D 75,6%

A kép sötét: vállalkozások hitelre szorulnak, dolgozókat bocsátanak el. Polgárok, akik már a járvány előtt is nagy adósságba verték magukat, nem tudnak majd törleszteni. Főleg az USÁ-ban, ahol legtöbb a részletfizetési hitel, sok millió adós autó-, ház- és stúdiumhitelét nem tudja a jövőben visszafizetni. Ám sok német is, az alacsony kamat vonzásában, nyakig eladósodott. Ha polgárok, cégek és államok dőlnek be, újabb 2008 fenyeget.

Hans-Joachim Ziems, kölni vállalkozási tanácsadó, már sok csődöt látott. 2002-ben Leo Kirch médiacsoportját mentette meg, 2009-ben pedig Adolf Merckle impériumát próbálta visszahozni. Ennek zászlóshajója, a Heidelberg Cement und Ratiopharm túlélt, de a selfmade milliárdos szégyenében öngyilkos lett. Ziems: „Ilyen méretű recesszió – a kereskedelemtől kezdve, az iparon át, a szolgáltatásokig – nekem is új terület”. Némely ágazat vesztesége már most végzetes. A válság földuzzasztja az eladósodást és egész sor fizetőképtelenséget von maga után.

Hogy a likviditás milyen gyorsan elillanhat és követi az adósság, azt Ziems most éli át. Pár hónappal a járvány előtt az autó-beszállító Leoni bízta meg szerkezet-reformmal. A cég kábeleket és műszerfalakat gyárt az autóiparnak, de túlvállalta magát. Ziems kibrusztolt 200 milliót a bankoktól, ekkor jött a lockdown. Most az állam segített 330 millió euró kezességgel.

Leonihoz hasonlóan számtalan vállalkozás került kutyaszorítóba. A Lufthansa, utazási, gasztronómia és kiskereskedelmi cégek veszítették el forgalmuk 90%-át – míg béreik, költségeik maradtak. „Ez új hitelfölvételekre kényszeríti őket” - mondja Jörg Krämer, a Commerzbank fő közgazdásza.

A Nemzetközi Fizetések Bankja adatai szerint semmilyen más recesszió nem ütötte ki ennyire a cégeket, mint a mostani. Minden második nem tudna fizetni állami segítség nélkül, cash-hiánnyal küzdene. Aki tehette, még időben tartalékolt a tőkepiacokról vagy a bankoktól. Az Európai Központi Bank (EKB) lazított a tőkeszabályokon és további 1800 mrd euró hitel folyósítását engedélyezte a bankoknak. A Daimler, Bertelsmann, E.on és konszerntársai március közepén 100 mrd értékű kötvényt adtak el. Akik ezt nem tehetik, azokon segít az állam. A kormány a KfW (Kreditanstalt für Wiederaufbau) révén 1 billió hitelt és kezességet kínál. Eddig 25 500 kérvény, 33 mrd euróra futott be a KfW-nél.

Ám ezzel csak a közeli veszélyt hárították el. Mindezt a cégeknek kamatostul vissza kell fizetniük. Ilyen óriási teherrel indulnak neki a föllendülésnek. A hitelképességet olyan intézetek vizsgálják, mint a Standard & Poor's (S&P). Mostanában a bonitást egyre lejjebb srófolják, az általános adósságemelkedés miatt. A kiesés kockázata nő. Az új hitelek kamatai megugranak, ez tovább súlyosbítja a pénzválságot. Föllendüléskor a cégek több tőkét igényelnek, hogy a termelést ismét csúcsra járathassák. „Gyakran a válság utáni föllendülés töri ki a vállalkozások nyakát.” - mondja Tobias Mock, S&P. „Sokan többet nem jönnek ki az ördögi körből”. A következő hónapokban szaporodni fognak a fizetésképtelenségek, 2021-ben tetőznek. Idén a „spekulációs” kötvények bedőlése 10% lesz, szemben a decemberi 2%-kal.

Ilyen vállalkozási magatartást már többször lehetett tetten érni. 2000-ben a new economy crash, 2007-ben az ingatlanbuborék kipukkanása és 2012-ben az euró válság után a cégek visszafogták befektetéseiket, dolgozókat bocsátottak el. Most is ez várható. Hogy kapnak-e elég időt a kilábaláshoz, ez a bankoktól függ. Ha Mock-nak és kollégáinak igaza lesz, nemsokára szaporodni fognak a romlott hitelek a bankok mérlegeiben. Ekkor válik el, mint 2009-ben, ki lesz elég erős talpon maradni. Már a járvány előtt az európai bankoknál 600 mrd euró labilis hitel ragadt bent. A görög bankok hiteleinek 30%-a, az olaszoké 6,7% visszahozhatatlannak tűnik.

 

A bankrendszer stabilizálása a politikát is foglalkoztatja. Az EU-ban lazítani tervezik a 2008-as bankmentési szabályokat, hogy az adófizetők pénzével megakadályozzák a bankcsődöket. A végén a kockázat amúgy is az államnál landol. A kormányok egy gazdasági csődhullámot épp úgy nem engedhetnek meg, mint a bankszektor bedőlését. Az állam, ezt javasolta Mario Draghi, ex-EKB-vezér, a magángazdaság veszteségeit kötelezően magára kell, hogy vállalja. Ezzel az államok eladósodása háborús idők szintjére ugrik föl. Csak ebben az évben az állami hitelek 8 billió dollárral fognak nőni (IWF). Ez a növekmény a világgazdaság teljesítményének 100%-a lenne, annyi, mint a görögöknél az akkori krízis előtt.

Tehát a vírus fölborítja az állami költségvetést? Több közgazdász ezt nem tartja valószínűnek. Olivier Blanchard (Petersen Inst. NY) szerint, a hitelek probléma nélkül viselhetők. Az alacsony kamatok sok kormánynak lehetővé teszik, hogy hitelekből éljen. Ez ellen menni nem érdemes - minél több kredit, annál jobb.

Nem minden közgazdász véli úgy, hogy a krízis könnyen legyőzhető. Pl. Hans-Werner Sinn, Ifo-Inst. München, célszerűnek tartja az átmeneti krízist állami hitelekkel kezelni, de aggályos, hogy a jegybankok nagyvonalúan vásárolnak állami papírokat. A központi bank pénztömege az eurótérben a négyszeresére hízik. A vírus az áru- és a szolgáltatás-kínálatot visszanyeste, túl sok pénz és túl kevés áru visszahozhatja a mára kiirtottnak hitt gazdasági lépfenét, az inflációt. Ez ugyan direkt nem fenyeget, de ha az árdrágulás beindul, nehéz lesz megállítani.

Már a kései rómaiak arra használták a pénzromlást, hogy megszabaduljanak az állami adósságoktól. Később is sok kormány inflációval rázta le kötelezettségeit. Sinn és kollégái előrejelezték az euró-eladósodás utáni inflációhullámot. Ez nem jött, helyette a kamatok nullára, részben az alá zuhantak, legalábbis az inflációráta alá. Ez zsugoríthatja, ha lassan is, az eladósodást. Ám egyben azok takarékait is fölemészti, akik pénzüket kamatigérő számlákba vagy papírokba rakták.

A járvány miatt a kamatok még évekig vagy évtizedekig lenyomva maradhatnak, mert az államok, bankok és cégek így képesek adósságaikat hordozni, anélkül, hogy becsődölnének. Az államcsőd főleg ott fenyeget, ahol a vírus előtt is magas volt az eladósodás. Sok fejlődő és küszöbállam nagyvonalúan vett föl krediteket, gyakran dollárban is. Pénzeik most romlanak, mert a nyersanyag-árak és a turizmus visszaesik. Ez nehezíti törlesztéseiket, bár ezeket az IWF, 25 legszegényebb ország esetében, szünetelteti. Ám ez csak egy szimbolikus gesztus. Ha nem követi teljes adósságtörlés, egész sor állam, főleg Afrikában, Latin-Amerikában vagy Ázsiában, csődbe jut. Ez katasztrofális lenne a pénzpiacokra.

A pandémia Európában is kettészakadáshoz vezet. Míg az északi országok milliárdos segélycsomagokat dobhatnak be, több déleurópai állam a csőd felé tart. Spanyolországot a recesszió 116%-os GDP-adósságkvóta felé viszi, Itáliát 159% fenyegeti. Míg az euró-államok a corona-bond-ról és újjáépítési kreditekről vitáznak, a valutaegység tarthatósága ismét megkérdőjeleződik. Míg a Dél úgy érzi, Észak cserben hagyja, Hollandia, Ausztria és Németország attól tart, hogy Dél, elsősorban Itália az adósságteher alatt összeroppan. Az euró-szkeptikusok néhány fontos országban ismét előre törnek, mondja Holger Schmieding, a Berensberg Bank közgazdásza. A valutaúnió ezen „politikai kockázata” idegesíti a pénzpiacokat. A német és az olasz államkötvények kamat-távolsága február óta megkétszereződött – és ezzel a valutakrízis veszélye is Európában.

Így az új adósságvilág globális kétosztály-társadalmat hoz létre. Sok ország szépen megél sokáig nyakig eladósodva, mások számára a corona-kreditek végzetesek lehetnek. Számukra ez veszélyes kötéltánc: Egyik oldalról depresszió és munkanélküliség fenyeget, másik oldalról az államcsőd. Mások Japán sorsára juthatnak, amely évek óta óriási államadósságokkal és ultra-laza pénzpolitikával él. Sinn közgazdász: Itt egy „zombi-gazdaság” fenyeget, egy „belopódzó leállás”, tele maródi bankokkal, lusta vállalkozókkal, gyönge növekedés-számokkal. „Németországnak ez ne legyen példa.”

SPIEGEL, 2020. május 9.

 

ÚJ-ZÉLAND KORONA-GYŐZTES, ORBÁN MÁSBAN A legjobb stratégiák és államformák – ZEITonline Hamburg

Új-Zéland: „A vírust legyőztük.” Az ország föllélegzett, újra szabad és mindenki dolgozik, Az iram lefékezve, az óvatosság maradt. Nincs több covid-19, halott és új fertőzött is csak 1-2 naponta. Összesen 21 halt meg. Az 5 milliós szigetországnak, persze, könnyebb a védekezés, mint Németországban. Jacinda Ardern miniszterelnök, határozott és egyben szívélyes is volt: „Kérem, legyenek erősek, barátságosak és egységben a vírus elleni harcban!” Azonnal beutazási korlátozást, karantént és országos tesztet rendelt el, március 21-én, amikor még csak 52 fertőzött volt.

Új-Zéland kétségkívül a legsikeresebb, az alábbi mércék szerint:

1. Empatikus eljárás

2. Női és más vezetés

3. Demokratikus erősség

4. Ellenállóképesség

5. Nemzetállami eljárás

1. Empatikus eljárás

Hivatalosan 187 országot ért el a vírus; 4,5 millió fertőződött meg, 307 000 halt meg. Utóbbi negyede (89 000) USA-beli. Ahhoz képest, hogy a világnépesség csak 4,3%-a amerikai, mutatja, hogy az USA a monumentális feladatot elégtelenül végezte el.

A statisztikusok sokat mesélnek a látszatról és a valóságról. A kritériumok különböznek, ismeretlen halálokokat nem vizsgálnak, nem regisztrálnak. Belgium pl. azért jelent magas halottszámot, mert a gyanús eseteket is, vizsgálat nélkül, ide sorolták.Világszerte sok a rejtett vagy eltussolt eset. Pl. Moszkva több elhalálozást jelentett, az elmúlt évekhez képest, mégis alacsony fertőzésszámról beszél, „Mindent kézben tartunk”.

Mi a küzdelem tanulsága?

Tesztek és adatok precíz elemzése, gyors és kitartó intézkedések; félelem nélküli, őszinte kommunikáció; gyász és empátia segít. Hübrisz és ignorancia, a tesztek hiánya, az adatok mellőzése, hektikus irányváltás, eltussolás és hazugság, valamint a közöny és az érzéketlenség megbosszulja magát. A technokraták józansága legyőzi a populistákat, akik csak a szakadásra játszanak: itt vagyunk mi, a jók - amott a hazugok, a gonoszok, az idegenek. Ez a módszere Bolsonaro-nak és Trump-nak. Nem a megosztottság, hanem az egység visz sikerre.

2. Női és más vezetés

Taiwan, Dél-Korea, Izland, Dánia, Németország és természetesen Új-Zéland voltak az első irigyésre méltó államok. Határozottan ás átláthatóan közzétették, hogy akarnak eljárni és gyorsabban értek el javulást, mint a többiek. Dél-Korea január végén jelentette be az első fertőzéseket, az USÁ-val szinte egy időben, azonnal országos tesztelésbe kezdtek és ezzel rögtön messze maguk mögött hagyták az USÁ-t. Sok ország, mely statisztikailag jól vizsgázott, női vezetés alatt áll. „A kihíváshoz fölnőttek, határozottságot mutattak; bátorság, együttérzés, a tudomány tisztelete és alaptisztesség jellemezte őket.” (Editorial Bord, NY Times). Foreign Policy: „Felejtsük el Washingtont és Pekinget. Ma a globális irányadás Berlinből jön.” Németország szakértelemmel, technológiával, de sürgősségi műtétekkel is segít a világnak. Április 28-ig 229 halálos beteget vett át (44 olaszt, 55 hollandot, 130 franciát), fedezte a kezelési költségeket; 7,5 t segédanyagot, lélegeztetőgépeket küldött Olaszországba. A Bundesrepublik ezt egyszerűen megteszi, de nem beszél róla. Ezt senki sem tudja meg, még az az olasz sem, aki a németeket egoistának tartja.

A miniszterelnök asszonyok Mette Frederiksen (Dánia), Sanna Marin (Finnország) és Erna Solberg (Norvégia) a közvélemény-kutatásokban csak dicséretet kapnak, amiért ilyen gyorsan reagáltak a járványra. Két szélsőséges stratégiára példa Svédország és Kína. A svédek védik az öregeket, a fiatalok tovább dolgozhatnak és átfertőződhetnek, innét a 70%-os nyájimmunitás. A vírusforrás-Kína hetekig lezárta városait és régióit, szigorú karantént és ellenőrzést rendelt el, minden gyanús esetben. Ám az is igaz, amikor orvosok figyelmeztettek és a vírust még megállíthatták volna Wuhan-ban, inkább titkolóztak. Hszi Jin Ping elnök ezzel időveszteséget okozott minden más nemzetnek. A svéd módszert megítélni még korai, a kínai számok pedig megbízhatatlanok. Populista rendszerek, mint a brazil és az USA, egyszer ilyen egyszer olyan kurzust hirdetnek, a vírust nem veszik komolyan, hol Svédország, hol Kína akarnak lenni, hangulat és napi trend szerint. Ha 2 héttel korábban elkezdik a social distancing-ot, a halálesetek 90%-át meg lehetett volna előzni, mondják amerikai epidemiológusok. A John-Hopkins-Uni., Baltimore, tavaly októberben azzal kérkedett, hogy az USA a legjobban fölkészült egy pandémiára. Ma ugyanez az egyetem úgy véli, az USA eredményei a legrosszabbak.

3. Demokratikus erősség

Megkérdeztünk tudósokat, mely államforma a legjobb a járvány leküzdésére?

Nicholas Burns politológus (Kennedy Scool Gov. Harvard): 4 hónap után láthatjuk, hogy azok a kormányok voltak a legerősebbek, amelyek korán fölismerték a veszélyt, határozott intézkedéseket foganatosítottak, hogy lelassítsák a társadalmukat és döntéseiket az adatok és a tudomány alapján hozták. Kis híján valamennyi demokrácia: Dél-Korea, Taivan, Szingapúr, Új-Zéland, Ausztrália, Izrael és az EU-ban Németország, Ausztria, Dánia. Csak a demokráciák nyitottak annyira, hogy az autoritásokat ellenőrizzék és saját irányukat korrigálják. Az autoriter rendszerek nem ismerik be hibáikat és akkor sem korrigálják magukat, ha ez szükséges. Constanze Stelzenmüller jogász (Senior Fellow Brookings Inst. Wash.) : „A demokráciák a legjobbak, ha nem engedik őket ebek harmincadjára jutni. Vagy Benjamin Franklint idézve: 'A Republik, if you can keep it.'” Magyarul, a demokrácia akkor erőteljes és robusztus, ha előtte kellőképpen gondozzák.

Michael Werz, politikatudós (Center f. Am. Progress): „A demokrácia az egyetlen rendszer, amely megengedi az önrendelkezést és az érdekérvényesítést – legalábbis néha – úgy szervezi, hogy a versenyökonómia legpusztítóbb kihatásait mérsékelje. Épp ez a válság mutatja, hogy végül is minden a fölvilágosult egyesek magatartásán múlik”. Ami Kínában történik, az egy „archaikus disztópia”, az autoritarizmus hatékonyságáról szóló mende-monda teljesen történelem-vak. Wuhan-t bárki elbarikádozhatja, de embereket rávenni a helyes magatartásra sokkal nehezebb – de egy jobb társadalmat teremt. Az autoriter államokban, „konkurencia-társadalmakban”, a kapitalizmus – Hegel értelmében – magához tér. Ez nem az a perspektíva, amely egy szociális vagy ökologikus jövőt enged meg.

4. Ellenállóképesség

Végeredményt hirdetni még korai, mert egy döntő kérdés még tisztázatlan: Melyik állam, melyik rendszer fog hosszú távon is okosan viselkedni, kollektív fegyelmezettséget tanúsítani, minden finomhangolást és változtatást kiállni, az iskolák, munkahelyek és a többi nyitását napokig, hetekig baj nélkül átvészelni? Ezt ma még nem tudhatjuk, mert a föladat megváltozott. A pakliban benne, hogy liberális államokban, mint Németország az önfegyelmezés után a türelmetlenség kerekedik fölül és a számok épp akkor fognak emelkedni, mikor a győzelem ott van az orrunk előtt. Ez is lehetséges, ez sem biztos. Ám meglepő, hogy egy Oxford-stúdium szerint, a fiatal és meggyötört kelet-európai országok ellenállóbbnak mutatkoztak, mint a gazdag Nyugat. Görögország és Horvátország pl., a 17 indikátorral dolgozó Strenge-tanulmány (Stringency index, Oxford Covid-19 Gov. Response Trackers) szerint megelőzi Francia- és Spanyolországot, Angliát. A varázsszó a „resilience”, vagyis ellenállóképesség. A keleteurópai társadalmak kormányaik intézkedéseit arányosnak tartották, ez bizalmat és együttműködést gerjesztett - végül szívósságot.

5. Végül az elszomorító: nemzetállami eljárás

Nemzetállamokról beszélünk, most nemzetállamok cselekednek. Nem G7 vagy G20, mert most az USA és Kína csak egymást szidalmazzák. Sem az ENSz. Létezik még a Biztonsági Tanács egyáltalán? A WHO-ról beszélünk, de csak azért, mert az USA beszüntette pénzelését.

Hol volt Ursula von der Leyen, mikor Viktor Orbán Magyarországon önmagát kiáltotta ki egyeduralkodónak? Mit akar most az EU, milyen irányt?

Köztudott, hogy multilaterális szervezetek csak olyan erősek, mint tagjaik összessége. Hogy ezekben a hetekben a globális válság leküzdését valójában 187 nemzetállam egymagában, saját javára folytatja, nem jó hír mindannyiunknak és a világklímának sem.

ZEITonline, 2020. május 16.

 

Persönlicher CO2-Fußabdruck v. Sanfte Energie Stiftung Budapest – Bitte nachrechnen!

 

PERSÖNLICHE CO2-FUßABDRUCK

 

Ziel: Jeder sollte bei Konferenzen, öff. Auftritten, usw. ein Namensschild tragen,

auf dem sein kg CO2 angibt!

 

Dr. Sándor Rózsa

CO2-Fußabdruck

11 344 kg CO2/Jahr

niedrig/mittel/gross

 

Ein bißchen Rechnerei!

 

1. Schritt

Gesamtenergie 11 504 PJ/Jahr primär Energieflußbild AG Energiebilanzen, Ziel 2020

Input Deutschland 3196 x 10*9 kWh (1PJ =10*15J 1PJ=10*9MJ 1MJ=10*6J 3,6MJ=1kWh)

 

Einwohner EW 82 M

39 000 kWh PE/Kopf/Jahr

 

CO2 Deutschland 836 M t Umweltbundesamt UBA 2020

82 M EW

10 000 kg CO2/Kopf/Jahr

836 Mt : 3,6 x 10*12 kWh = 232 g CO2/kWh (? Zu niedrig!) +40% nicht energ. 101g CO2 eq = 335gCO2/kWh eq

 

Wir rechnen mit 400g CO2/kWh eq

da die erfaßbare Import-Grauenergien stark unterschätzt sind.

 

2. Schritt

Gesamtenergie an die Einwohner verteilen, nach Verwendungszwecken

(Ch. Weber, IER Stuttgart, En.verbr. u. Bedürfnisbefriedigung. En.wirtsch. Tagesfragen 1993/6, Repräsentative Erhebung, ECOLOG-Hannover - UBA 39/2016/)

 

Persönlicher Energieverbrauch 39 000 kWh PE/Kopf/Jahr

 

Deutsche graue und sichtbare Energieverbrauch (Primär-)

 

Deutschland 2020: 11 504 PJ, 82 M Einwohner

39 000 kWh PE/Kopf/Jahr 1 kWh = 335 g CO2 13 000 kg CO2/Kopf/Jahr

 

GRAUE ENERGIE kWh PE/Kopf/Jahr

 

Staat 15% 5850

Ernährung 14% 5460

Güter f. Freizeit 5% 1950

Haushalt (Geräte, Reparatur) 5% 1950

Wohnung (Bau, Renov.) 5,5% 2145

Kleider, Gesundheit, Sonstiges 10 % 3900

 

DIREKTE ENERGIE

 

Verkehr 16% 6240

Elektr. Geräte 7% 2730

Warmwasser 4% 1560

Heizung 18,5% 7215

===============================

39 000 kWh PE/Kopf/Jahr

(Alles ist drin, nur wir wissen es nicht, wo genau? zB. Energie für Autoherstellung kann gut als Rest, beim Staat landen!)

 

 

PERSÖNLICHER CO2-RECHNER

 

Staat 5850 kWh PE

 

Ernährung Vegetarier, Selbstversorger 1000 kWh PE

10% Fleisch, Rohkost 3300 kWh PE

35% Fleisch, Fertiggericht 5460 kWh PE

 

Freizeit wenig 1000 kWh PE

mittel 2000 kWh PE

viel 4400 kWh PE

 

Haushalt (Geräte, Reparatur) wenig 1100 kWh PE

mittel 2200 kWh PE

viel 4000 kWh PE

 

Wohnung (Bau, Renov.) wenig 1000 kWh PE

mittel 2150 kWh PE

viel 4300 kWh PE

 

Kleider, Gesundheit, Sonstiges wenig 2200 kWh PE

mittel 3900 kWh PE

viel 8000 kWh PE

 

Verkehr

1 km 5000 km 15000 km 45000 km

PKW 0,91 4500 14000 41000 kWh PE

Bahn 0,21 1350 4000 12000 kWh PE

Flug (Köln-L.Angeles 2980 kg CO2)

 

Elektr. Geräte (Zähler ablesen, x3=PE/Fam.mitglied)

Licht, Kühlschrank, Waschmaschine 2730 kWh PE/Kopf

+ Tiefkühl., E-Herd 5000 kWh PE/Kopf

+ Spülm., Trockner, Heizung 10 000 kWh PE/Kopf

 

Warmwasser Gas wenig 800 kWh PE/Kopf

(x1,15=PE) mittel 1560 kWh PE/Kopf

viel 3200 kWh PE/Kopf

 

Strom wenig 1000 kWh PE/Kopf

(anderer Zähler x3=PE) mittel 2000 kWh PE/Kopf

viel 4000 kWh PE/Kopf

 

Heizung Einfamilienhaus 300 kWh PE/m2

Mehrfam.haus 250 kWh PE/m2

 

Summe: .............. x 400 g CO2 = CO2-Fußabdruck

 

 

 

 

3. Schritt (für Fortgeschrittene!)

Und jetzt machen wir aus dem CO2-Abdruck einen totalen Öko-Abdruck, nämlich:

-bisher haben wir die fossile Energie-CO2 genommen, dazu kommen aber die nicht-energetische Belastungen (in CO2-äquivalent):

Ackerland (19,4%), Forstwirtschaft (10%), Weideland (5%), Fischgründe (3,5%) und Bauland (2%).

Außer Bau: alles vorwiegend Ernährung! (Forst: Kahlschlag, Soja, Palmöl) – also schlagen wir die 40% dem Essen drauf! (Wortwörtlich: wir fressen die Erde auf!). /footprintnetwork.org/

 

Persönliche Gesamtenergie: 39 000 kWh (fossil) + 16 000 kWh (eq öko) = 55 000 kWh eq/Kopf/Jahr.

 

Unsere endgültige Tabelle (bitte, oben korrigieren!):

 

wenig 11 000 kWh eq öko

Ernährung mittel 21 500 kWh eq öko

viel 43 000 kWh eq öko

 

Statt „ökologischer Fußbdruck” sollten wir die geläufigere Bezeichnung „CO2-Fußabdruck” verwenden und CO2 kg angeben, wohl wissend, daß wir die totale Belastung meinen!

 

 

Rechenfehler? Doppelzählungen? Denkfehler?

 

Üdvözöl: Sándor Rózsa

Sanfte Energie Stiftung Budapest (SES) vils@freemail.hu

Energieschule Köln: ENERGIEMENÜ- Wissenswertes über Energie-Verspeisen, Köln 1993

 

youtube: PEDAL GENERATOR BUDAPEST ROZSA

 

Nachschub: Sind die Gutverdiener die größten Klímakiller?

 

11 504 PJ 836 Mt CO2 82 M EW (Deutschland, 2020)

 

Tausend € CO2/Kopf % Einwohner Personen Anteil an 838 M t CO2

 

<1 € 4 573 kg 19% 15,6 M 71,3 Mt CO2

 

1-2 € 5 490 kg 31% 25,4 M 139,5 Mt CO2

 

2-3 € 6 090 kg 19% 15, 6 M 95 Mt CO2

 

>3 € 6 646 kg 31% 25,4 M 169 M t CO2

( ? 5-18 € 15% 12,3 M ?)

475 Mt CO2

 

(475 Mt CO2? UBA sagt: 838 Mt CO2 – wo bleiben 361 Mt CO2?)

2020. május 22.

 

TÜNTETNI KÖNNYŰ! MEKKORA A CO2-LÁBNYOMOD?

 

CO2-KALKULÁTOR AZ ENERGIAMENÜ ALAPJÁN

Átlag magyar szürke és látható energiafogyasztás

Mo.: 1 126,5 PJ (2018) 31 000 kWh PE/fő/év (primér energia) 12 400 kg CO2/fő/év

 

SZÜRKE ENERGIA kWh PE/fő/év

Állam 15% 4700

Táplálkozás (35% hús) 14% 4400

Szabadidő 5% 1600

Háztartás (gépek, javít.) 5% 1600

Lakás (épít., javít:) 5,5% 1700

Ruha, egészség 10% 3100

DIREKT ENERGIA

Közlekedés 16% 5000

Elektr. készülékek 7% 2200

Meleg víz 4% 1300

Fűtés 18,5% 5800

========================================

31400 kWh PE/fő/év

 

 

CO2-KALKULÁTOR

 

Állam 4700 kWh PE

 

Táplálkozás önellátó, vegán 1000

10% hús, nyerskoszt 2300

35% hús, készétel 4700

 

Szabadidő kevés 800

átlag 1600

sok 3200

 

Háztartás (gépek, javít.) kevés 800

átlag 1600

sok 3200

 

Lakás (épít., javít:) kevés 900

átlag 1700

sok 3400

 

Ruha, egészség kevés 1500

átlag 3100

sok 6200

 

Közlekedés

1 km 5000 km 15000 km 45000 km

autó 0,91 4500 14000 41000 kWh PE

vonat 0,21 1350 4000 12000 kWh PE

(Köln-Los Angeles 2980,0 kg CO2)

 

Elektr. készülékek (óraleolvasás x3=PE/családtag; tehát háromszoros, mert villany, de fejenként?)

Világítás, hűtő, mosógép 1800 kWh PE/fő

+ mélyhűtő, sütő 2200 kWh PE/fő

+ mosogató, szárító, fűtés 5600 kWh PE/fő

 

Meleg víz gáz kevés 500 kWh PE/fő

(x1,15=PE) átlag 700 kWh PE/fő

sok 900 kWh PE/fő

 

villany kevés 800 kWh PE/fő

(másik óra x3=PE) átlag 1500 kWh PE/fő

sok 3000 kWh PE/fő

 

Fűtés Családi ház 300 kWh PE/m2

Panel 250 kWh PE/m2

 

 

SZEMÉLYES ÖKOLÓGIAI LÁBNYOM

Az égetés CO2-jéhez, hogy megkapjuk a teljes üvegház-hatást, hozzá kell számítanunk a CO2 ekvivalens (CO2eq) hatásokat is: 1.szántók, 2. legeltetés, 3. halászat, 4. beépítés.

Ez összesen a fosszilis CO2 40%-ával növeli a lábnyomot, amit közérthetőség végett továbbra is karbon-lábnyomnak nevezünk. (De „eq”-val jelölünk).

 

Import szürke energiát is beleszámítva: 400g CO2/kWh eq

 

CO2-összes = CO2-fosszilis + CO2-eq = 12 000 kg + 4 800 kg = 16 800 kg (magyar átlag)

 

Magyar energiafogyasztás: 31 400 kWh fosszilis (64%) + 17 600 kWh öko (élelem, 36%) = 49 000 kWh

=========

 

Mivel ez a többlet főleg az élelmezéssel kapcsolatos, ezt arra kell ráterhelnünk:

 

Táplálkozás: 4 400 kWh + 17 600 kWh = 22 000 kWh (magyar átlag)

 

 

Táplálkozás önellátó, vegán 2 000 kWh

10% hús, nyerskoszt 11 000 kWh

40% hús, készétel 22 000 kWh

 

Személyes energiafogyasztás: 28 360 kWh eq x 400 g CO2/kWh = 11 344 kg CO2eq/év/RS

=================

KEVESET UTAZOM Ziel: Jeder sollte bei Konferenzen, öff. Auftritten, usw. ein Namensschild tragen,

Peter Scholze (31), matematikus auf dem sein kg CO2 angibt!

 

Jármű kg CO2 Dr. Sándor Rózsa

11 344 kg CO2/Jahr

Repülő CO2-Fußabdruck

Los Angeles-Chicago 672 niedrig/mittel/groß

Chicago-Köln 2055

 

Vonat

Bonn-G.partenkirchen 10,40

-Münster 0,040

-Berlin 3,40

-Innsbruck 12,40

 

Összesen 5734,24 kg CO2

(DIE ZEIT, 2019.aug. 17) /A berlini UBA 39/2016 fölmérés hasonló tárgyú. Kár, hogy nem primér energiával számolnak és csak a teljes fogyasztás egyharmadát mérik.

youtube: PEDAL GENERATOR BUDAPEST ROZSA

 

MERKEL BÁTORSÁGPRÓBÁJA;EGY PRIVÁTHIRDETÉS;Z-GENERÁCIÓ BEÁLDOZVA

A német-francia tengely életre kelt! Végre!

Ha Macron egy nagy súlyú kezdeményezésről beszél, akkor ez így hangzik: „Rendkívüli, amit végbe vittünk”. Merkel ugyanerről: „Szinte egymást püföltük, ki-ki a saját országáért”. Ebben az esetben Macron eufóriája helyénvalóbb, mint a kancellár asszony józansága. 500 mrd-os újjáépítési alappal („Merkron-Fond”) akarják a sérült gazdaságot szanálni, az egész EU-ban. Ez szolidaritás a gyengébbekkel - nagy lépés az EU történetében. Ha beindul, az EU-Bizottság saját nevére vehet föl kölcsönt, amit aztán szétoszthat a tagállamoknak, mint vissza nem térítendő támogatást. Eddig a Bundesregierung minden „transzfer-úniót” szigorúan elvetett. Merkel most mégis ezt az utat választja. Németország nem kezeskedik a teljes 500 mrd-ért, hanem, legrosszabb esetben is, csak negyedéért, amennyi az EU-költségvetés német része. Tehát, szigorúan véve, Németország nem engedélyezi a közös euró-kötvényeket, a közös eladósodást (Merkel). Mégis egy ilyen ajánlat a járvány előtt elképzelhetetlen lett volna.

Márciusban-áprilisban úgy látszott, maga az EU hal meg a covid-19-től. A tagállamok rettegve még nagyobb egoizmusba estek, megtagadták a szolidaritás legkisebb jelét is. Németország még orvosi szereket sem akart exportálni, később pedig hallani sem akart a bajba jutottak corona-kötvényekkel való megsegítéséről. „Mindenki magáért”-hangulat volt. És ekkor jött a fordulat: Németország és Franciaország egyszerre elég erős lett, hogy Európa hóna alá nyúljon. Merkel inkább hajlott a kompromisszumra, mint Macron. A francia elnök hivatalba lépése óta az EU-t krízisállóvá akarja tenni. Egy közös alapot akart, amely segít az önhibájukon kívül bajba jutó államoknak. Utólag úgy tűnik, az ő tervei válnak valóra.

Ehhez hozzájön, hogy a válság a Németország túlhatalmától való félelmet gerjesztette. Berlin megteheti, hogy a német vállalatokat segéllyel támogassa, de más EU-államoknak erre nincs pénzük. Tehát a szolidaritás valamilyen jelzése már rég esedékes volt, szerencsére ezt Merkel észrevette. „A nemzetállamnak magában nincs jövője. Németország tartósan akkor lesz jól, ha egész Európa jól van.” Merkel megszólíthatja Macron-t, mert kül- és EU-politikája rendben van. Nem kell lázadástól tartania a frakcióban, mint az euró- és a görög-válság idején. A duó most ki is kell, hogy használja a lendületet, hogy pl. Ausztria és Hollandia ellenállását legyűrje, melyek európai adósság nélkül akarnak kikapaszkodni a válságból. Kompromisszumként olyan szabályok kellenek, hogy az 500 mrd € a jövőprojektekben landoljon és ne a mezzogiorno-ban szivárogjon el. („Ne adakozzunk erre-arra, úgyis ellopják. Éljünk úgy, hogy ne legyen miből adakozni.” Betyáros bölcsességek,RS20V28). Mert ha már az EU a jövő generációkat terheli, akkor legalább azok érdekeit is szolgálja, pl. a klímavédelemben.

Ám mindez nem elegendő. Európát a világ színpadán, Kína és az USA között, a fölmorzsolódás fenyegeti. És itt van még a megoldatlan menekült-probléma is. A török-görög határon lövik a migránsokat. Magyarország már régen lágerekben tartja őket bezárva, mint a börtönben, mondta ki az Európai Bíróság. Ez legalább annyira bomlasztja az EU-alapjait, mint a súlyos gazdasági válság. Merkel és Macron kemény küzdelme nélkül nem javul a helyzet. Németország későn mozdult, de nem túl későn. Európa számára sorsdöntő, mit hoz ez az új bátorság.

SPIEGEL, 2020. május 23.

 

Privát hirdetés A NÉMET KAPITALIZMUS – Fél oldalon a lényeg, 600 000 példányban!

Németország technikai fölényével évek óta óriási exportfölösleget generál, amely más országokat adósságcsapdába kényszerít. Ezek aztán, mivel 'lehetőségeik fölött' élnek, gyilkos takarékpolitikát űznek szociális leépítéssel, az oktatás, az egészségügy privatizálásával, stb. Sok ország most ezért nem képes a pandémiával megküzdeni. Még az USÁ-val szemben is óriási a német exportfölösleg. Ott főleg a nagyvárosok szegényedtek és adósodtak el. Brazíliában emberek milliói élnek orvosi ellátás és rendőrségi védelem nélkül.

A munkanélküliséget is exportáljuk, mert a célországok vállalkozásait az import, többek között a német agráripar, a piacról kiszorítja őket. Hogy a konszernek exportoffenzívája szabad utat kapjon, szabadkereskedelmi szerződések köttetnek. Így a szegény országok zsenge iparai importvámokkal nem védhetők meg. A privát választóbíróságok még olyan politikai döntéseket is büntetnek, melyek a konszernek jövedelmeit apasztják. Ezzel a konszernek és lobbijaik válnak a világ valódi uraivá. Így vásárolták föl a nyereséges görög kikötőket és repülőtereket. Az Európai Központi Bank államkötvényeket kényszerül vásárolni, hogy több csőd szélén álló országot megmentsen. Ez a gazdasági filozófia vezetett a klímacélok elvétéséhez is. A következmények: aszályok, erdőtüzek és más csapások.

Ám él a remény, hogy ezek a megpróbáltatások fölrázzák az embereket és azok fordulatot kényszerítenek ki.

Hans Oette, 74196 Neuenstadt

SPIEGEL, 2020. május 23.

(„Mért szednéd a világ összes gondját a nyakadba?” Lebénít és azt a kicsit sem teszed meg. Idd a borod és tiszteld az istent! /Betyáros bölcsességek/RS)

 

MÁSODIK CORONA-ÁLDOZATCSOPORT: Z-GENERÁCIÓ

-A huszonévesek előtt tárva volt a munkavilág kapuja – aztán jött a vírus -

Munka és gyakornoki helyeiket vitte el, főleg Délen, ahol a spanyol, olasz, görög fiatalok 30%-a amúgy is munkanélküli volt. Még ebben az évben félmillió német végzős és ennyi szaktanonc özönli el a lebénult piacot. „2020 nem szabad, hogy corona-évjárat legyen” mondja Detlef Scheele, Bundesagentur für Arbeit. Ám épp ez látszik elkerülhetetlennek, a II. Világháború utáni legnagyobb gazdasági válság évében. Az abszurd fordulat épp a 20-30 éveseket kapja el, akik a látszólag véget nem érő jólétben nőttek föl, a szüntelen növekvő német gazdaság idején. Az arany évtizedekben a munkanélküliség történelmi mélyponton, szakember-hiány, munkahely-túlkínálat... Micsoda életkilátások: a diploma után kicsit ki külföldre, esetleg egy földkörüli út, majd valamikor lehorgonyozni egy munkahelyen, vagy félen. A világ tárva-nyitva állt a huszonéveseknek – és most egyszerre minden fuccs! A válság minden ágazatot és minden munkavállalót lehúz, de legjobban a fiatalokat. Eddig 750 000 cég jelentett be kurzarbeit-ot. Kinek kell itt még tanonc is? Akiknek van kiképzőhelyük, rövid szerződésük lejártával nekik kell majd elsőnek menni. Eddig a z-generáció 10%-a vesztette el munkahelyét, csak az elmúlt 4 hét alatt (Christopher Rauh, Cambridge munkahelykutató). A fiatalokat, akiknek eddig legfontosabb céljuk a bolygó megmentése volt; a fenntartható gazdaság, az igazságos kapitalizmus, a klímabarát vállalatok révén – most morális válság is fenyegeti. Eddig Greta-generáció akartak lenni, most inkább corona-generáció lesznek. A növekedést már nem akarják annyira fékezni. Ki megy szerényebb jólétért tüntetni, ha ezért szakmai karrierjét kellene föláldoznia? Nem csupán egy-két nehéz évről van szó: eddigi recessziók mutatják, aki ilyenkor akar a munka világába belépni, évtizedekig alacsony bérrel és lassúbb karrierrel kell beérnie. (Megszakad a szívem!RS20V28). A gazdaságkutatók ezt „ökonomikus hegesedésnek” hívják. Harmadik átok: az adósságszámlát épp ez a generáció fizeti majd. A német állam, csak ebben az évben, 366 mrd € új kölcsönt vesz föl. „A fiatalok kétszer fizetnek” mondja Tarek Müller 31 éves vállalkozó. „A krízis nagyobb tömegeket mozdíthat meg.”Mi jó sülhet ki ebből: egyik oldalon a jóléti babyboomer arany évjáratai, nyakukon a klímaváltozással és az adósságheggyel, másik oldalon a Greta-corona-fiatalok, akik kiskeresetükkel mindenért fizetni fognak, tartósan, nehogy minden összeomoljon. Mindez puskapor egy óriási generáció-konfliktushoz, amekkorát Németország még nem látott. (33 kockázati tényező: 21. fiatal-öreg polgárháború, 1993, RS).

 

Meghívás VILÁGUNKAT ÚJRAGONDOLNI - Maja Göpel könyve, 2020

-Politikaközgazdász, Leuphana Uni Lüneburg, a „Scientist for Future”, a „”Forum Ökologisch-Soziale Marktwirtschaft”és a Balaton Csoport tagja-

„Ez nem egy klímakönyv.”

Hanem kortesbeszéd egy új, élhető és igazságos világért.

A legtöbb ember egy zárt világ dobozában ül. Göpel kihívja őket onnan, hogy kívülről, más szemmel lássák a világot és szervezzék újjá. Ne üljenek föl mindenféle haladás-ígéretnek. Építsenek egy olyan világot, ahol az ember és a természet tartós szimbiózisban élhet együtt. Meg kell tanulnunk jobban elosztani és megelégedni azzal, amit kapunk. Le kell szoknunk arról, hogy mindent pénzre számítsunk át, hogy mindig ez legyen értékpiramisunk csúcsán. Ha nem ezt tesszük, magunkcsinálta katasztrófa végez velünk.

Maja Göpel a 80-as évek környezet- és béke-mozgalmaiban nőtt föl. (Mi 1977-ben kezdtünk el az élelmiszer-szennyeződésekkel és a savas esővel foglalkozni, lásd 2 könyv; Maja is a BUND-nál dolgozott később, Kölnben találkozhattunk. RS20V22). Csodálkozott, hogy míg sokan szeretetet, békét, szép biztos környezetet akarnak, mégsem tesznek érte semmit. Számára a haladás több, mint innováció. Ide tartozik az emberi jogok kérdése, az egyenjogúság törvénybe foglalása, az Agenda 2030 tizenhét fenntarthatósági célja. A tisztán profitorientált technikai haladás vezetett a mai globális környezetproblémához, amikor a légkört CO2-szemét-lerakóvá tették. (Majdnem tudománykritika, lásd Tüntetés a MtudE ellen, 2005, RS).

Göpel, mint WBGU-tanácstag, globális fenntartható koncepciókon dolgozik és a nagy transzformációk lehetőségének híve. (WBGU: Wissenschaftliche Beirat der Bundesrepublik für Globale Umweltveränderungen, ez valami Fenntartható Fejlövés Bizottság?RS20V22). „Egy korszak végét éljük meg, ahol egyre nagyobb az energiával, élelemmel, gyógyszerekkel, biztonsággal való ellátás – ám minden megbízhatónak tűnő rendszer óriási nyomás alatt áll.”

A válságok az emberből kihozzák a legjobbat és a legrosszabbat is, mondja a köztársasági elnök, Frank Walter Steinmeier. Egyesek csak aggódnak, mások lehetőséget látnak a „krízis-után”-ban. Maja Göpel az utóbbiakhoz tartozik. Bátran egy olyan politikai világrend-szcenáriót vázol föl, mely krízisálló lehetne. Követelése, a „Nullwachstum” fölhergeli közgazdász kollégáit, de számára a nulla-növekedés nem értékteremtés-nélküli. Fenntartható módon kevesebbet gyártunk, de mást. Betartandó a kiegyensúlyozott energiamérleg, recycling, cradle to cradle (bölcsőtől a bölcsőig).

10 fejezetben olvashatjuk, közismert példákon bemutatva, hogy a jogrendszer egyszerű módosításaival a klímavédelemre elegendő pénz biztosítható. A telhetetlen homo oeconomicus az egész Földet szemétteleppé változtatja. „Amilyen képet rajzolnak az emberek egy dologról, nem föltétlen egyenlő azzal, amivel szembesülnek.” (Göpel). Ez az emberkép téves és sürgősen aktualizálandó. Az a rendszer, amely az egoizmust jutalmazza, egoistákat nevel.” Egy ilyen piac nem ismer határokat, ám a bolygó véges.

A szerző gazdaságelméleteket elemez, bár nem olyan részletesen, mint Kate Raworth („Die Donut-Ökonomie” – végre egy gazdasági modell, amely a bolygót nem rombolja szét), aki leírja az uralkodó gazdaság történetét és azt, hogyan nézne ki egy fenntartható ökologikus és szociális gazdaságmodell. Az össztársadalom egészségének javítása sok egyén másokra figyeléséből és szolidaritásából rakódik össze. Talán ez az első lépés az emberiség számára, hogy a jólétet újra értelmezze. (És nem az első lépés a Holdra.RS20V24). Az önhatékonyság megtapasztalása a legjobb eszköz, egy krízisben a reaktív védekezésről aktív megoldásokra váltani. És ha ezt kommunikációval és kooperációval csúcsra járatjuk, akkor olyan sok emberek is lendületbe jön, amiről nem is álmodhatunk (189.o.).

A klasszikus ökonómia csapdája

200 éve foglyai vagyunk egy szemléletnek; Adam Smith, Ricardo, Darwin tanainak, melyeket kritikátlanul átveszünk – holott már teljesen más világban élünk. Ezek az ideák vitték a világot a teljes összeomlás szélére - két generáció alatt.

A „modern haladás” nem más, mint terjeszkedni és kizsákmányolni. A világ természeti kincseit megszerezzük, termékké formáljuk aztán gyorsan a szemétre dobjuk, miközben mindent beszennyezünk. Semmi körkörös gazdaság. Csakhogy a világ véges, a regenerálására nincs garancia. Az ember nem úgy kezeli a természetet, mint egy élő egészet, hanem mint egy gépet, amit tetszőlegesen átépíteni és megváltoztatni lehet, aszerint, hoz-e hasznot vagy eldobható? Ezeket a „magától értetődő” gondolkodási sémákat szembesítenünk kell a valósággal és kellőképpen fölül kell bírálnunk.

A globalizált haladásmodell nemcsak a természetet, de kultúránkat és életmódunkat is őrült tempóban homogenizálta és ökonomizálta. Míg a természet felújítja önmagát, élőt az élőbe visszajuttat, szemetet nem termel,addig a klasszikus közgazdaságtan azt tanítja, mint egoisták, hogyan éljünk túl - csupa egoista között. Termeljünk egyre többet és halmozzunk föl vagyont, mert ezáltal mindenki jóléte növekszik. A szerző ezt a közhitet igyekszik megdönteni.

Méhek helyett drónok

Az emberi tevékenység abszurditása: az US-kiskereskedelmi lánc Walmart szabadalmat nyújtott be a méhpusztulás megoldására. Virág-beporzó drónokat akarnak bevetni.

A növekedés mítosza

Mért kell nekünk a növekedés? Azért, hogy a „global player” egyre kisebb csoportja egyre nagyobb nyereséget kaszáljon, mint pl. az Amazon vezére? Tomas Sedlacek hasonlóan érvel a jó és a rossz ökonómiájáról és már 10 éve gazdasági zsugorodást javasol. (A Kölni Csoportban 30 éve mondjuk.RS20V22). Az intézményeket emberek építik. A tulajdon egyfajta föderalizmushoz vezetett, amely a társadalmakat ismételten szegényekre és gazdagokra osztja. Igazi plutokratikus viszonyok között élünk, termelőeszköz- és forrástulajdonosok szabályos dinasztiája alatt. Thomas Piketti, a „Tőke a XXI. században” munkájában találóan utal arra, milyen sok óriási vagyonokat kezelő ember életében nem találkozik a földdel, gépekkel, dolgozókkal – a források formáival. Őrület az a gazdasági rendszer, mely teljes egészében emberalkotta mechanikus folyamatoktól, energiaforrásoktól függ.

Cui bono – kinek használ?

Kérdi a szerző ismételten és új, nem-rendszerimmanens gondolatszikrákat követel, amelyben az ökológia és az ökonómia egység és a permanens növekedés nem megoldás, hanem probléma. Hogyan navigálhatunk sikeresen ebben az új világban? Mi a jó élet? Hogyan állíthatjuk át úgy a gazdaságot, hogy az az életalapokkal, a regenerációjával összhangban legyen – mikor amúgy is kevesebbel kell majd beérnünk, de az ne legyen sokkoló?

A privátjet-jeivel utazgató repülőrekorderek nagyobb öko-lábnyomot produkálnak, mint a kevésbé vagyonosok összesen. Stefan Gössling 2017-ben összeállította a „Vielflieger”-listáját, élén Bill Gates-szel, aki 2017-ben 350 órát repült, ezzel 38 ember élethosszanti CO2-kibocsájtását élte föl. Tehát akik ilyet megengedhetnek maguknak, folytathatják környezetromboló és nyersanyag-megsemmisítő életmódjukat. (A német jólkeresők, 3000€/7000kgCO2, a legnagyobb CO2-kibocsájtók, lásd: Persönliche CO2-Fußabdruck.RS20V22).

„Igazságos az, hogy ma a jövőben élők pénzeszközeit 'repüljük' el? Hogy egyesek a klímaváltozást maguknak úgy oldják meg, hogy szebb helyekre költöznek, megveszik a megdrágult élelmiszereket és pusztuló házaikat a biztosítókkal fizettetik meg? Elszomorító, hogy mindez a többséget nem izgatja, hanem inkább az, hogy a szokott jóléti kedvezményeit megtarthassa. Pl. London, 2019 októbere: az emberek egy tüntetés miatti vonatkésésen akadtak föl, ahelyett, hogy csatlakoztak volna a légszennyezés elleni tiltakozáshoz.

Nincs ökologikus megoldás – szociális megoldás nélkül. Hogy a többség fönntartható módon élhessen, keményen meg kell adóztatni a magasjövedelműeket, ahogy azokat a cégeket is, melyek a köz infrastruktúráját és forrásait használják, nyereségeiket pedig privatizálják. („Elveszti közpénz jellegét” copyright KósaL). Csak az újraelosztás vezet a szolidáris világközösséghez.

Hová születünk?

Az újraelosztás fejezetben az US-filozófus John Rawls „igazságosságdilemmáját” idézi. Az egyén életlehetőségeit születése határozza meg és ezzel az igazságos elosztás esélyei minimálódnak. 2018-ban Berlinben ezt egy többnyelvű plakátakció illusztrálta: „Mindenkit a puszta véletlen szül egyik vagy másik oldalra.” Az örökölt privilégiumokra való utalás még mindig annyira népszerűtlen, mint az egyenlőtlen bérek és jövedelmek, vagy a globálisan aktív vállalatok alig

Az „Allmende”-probléma

Ez az „Allmende” közlegelő-probléma, amit már Stephan Lessenich is részletezett. Az egoisták letarolják a falu legelőjét – az állatok éhen halnak. A piac is egy Allmende és amikor a közgazdászok az államot innét távol akarják tartani, a piac pusztítását indítják el - , ahogy ezt 2008 is megmutatta.

A trickle-down-hatás

Neoliberalizmus: „Káosz fenyegeti az országot, ha a növekedés egy pillanatra is leáll. A növekvő gazdaság a legszegényebbeket is segíti.” Ám a statisztika mást mutat. Az „alulra is leszivárog” már akkor sem volt igaz, amikor Ronald Reagan bejelentette a tévében. A közjó emelését csak az állam érheti el újraelosztással, az érdemtelenül megszerzett gazdagság megadóztatásával. A fejekben rögzült az a kép, miszerint a kézművesek, takarítónők, ápolók és kávéaratók munkája kevesebbet ér, mint a csúcsmenedzsereké vagy lobbyistáké. A Föld „teljesítménye”, azaz hogy bennünket etet és itat, ebben a gazdaságban nem nyer pénzbeli kifejezést. A nyereségvadászok a „munkát” egyre inkább leértékelik és „dolgoztatják pénzüket”. A kifogyó nyersanyagok szintén bagó-áron kelnek el, mivel csak ki kell kaparni a földből.

A lemondástól való félelem belénk-oltott

Arra vagyunk ránevelve, hogy csak egy teljesen szabadjára engedett piacon vagyunk képesek funkcionálni. Hatékony gépekké tettek bennünket, akik gátlástalanul mindent elkövetnek, hogy a lehető legnagyobb fogyasztáshoz a lehető legtöbb pénzt harácsolják össze. Már a „lemondás” szó is riasztókat kapcsol be a fejünkben: „státuszvesztés, szegénység, kopár lúzer élet fenyeget bennünket.”

Ebből az ördögi körből ugyanúgy nem tudunk kiszabadulni, mint kormányaink. Példa erre a legutóbbi alkudozás a CO2-adó miatt. „Pedig ez lenne a helyes út, az őrületnek véget vetni” (Göpel). Csak akkor változtatunk magatartásunkon, ha minden termék árában benne lesz a kártérítés is. Ekkor érti meg a fogyasztó, milyen terhet jelent egy termék a környezetre. (1984-ben kértük a bonni minisztériumot, írassák rá minden gyári termékre, mennyi kWh fogyott a gyártásakor. Visszaírták, hogy hány kcal van a margarinban. RS20V23).

A szupergazdagok, sportsztárok rossz példaképek

Ismét a hatalommegosztás kérdése: a szegények alig befolyásolják a politikát. Beveszik az amerikai mesét, hogy ők is olyan luxusvillákban élhetnének, ha kicsit megerőltetik magukat. Csakhogy ekkor minden százszor gyorsabban menne gallyra. A klímakérdés egyben elosztáskérdés is. A szociálpolitika, amely a pénzt a szociális rendszerekbe és a szükséges infrastruktúrákba tereli be, egyben egy jó klímapolitika is. Az igazságosság a fenntartható gazdaság kulcsa, ha annak globálisan is működnie kell. Csak így akadályozhatjuk meg, hogy az ökológiai kártyát kijátsszák a szociális kártyával szemben. A kettő összetartozik és csak együtt oldható meg (Göpel).

A párizsi kikeresetű sárgamellényesek azért mennek ki az utcára, mert úgy érzik, a klímapolitika költségeit is rájuk akarják verni. Így van ez Németországban is. A szegény háztartások viselik a legnehezebben az árdrágulásokat, amiket a kormány a klímapolitikával indokol.

A Nyugat lopott gazdagsága

Észak nemcsak, hogy kirabolta Dél országait, olcsó munkaerőt ott szerez, szemetét ott rakja le, hanem maga is saját jólétét rombolással, a fosszilis energiahordozók égetésével biztosítja. Már rég több klímaromboló gázt engedett a légkörbe, mint amennyit a Dél soha nem is bocsáthat ki. A gőgös jóléti lakosok ahelyett, hogy visszafognák a fogyasztásukat, tovább folytatják, „utánam a vízözön”-felelőtlenséggel. Mintha nem is jönne a holnap, mintha nem is lennének gyerekeik, unokáik, akik szintén élni akarnak- talán valamennyire szerényebben.

A WGBU-t a kormány saját ölebének véli, mert annak irány-mutatásait a magatartás-változtatásról teljesen negligálja. A zöld-piros Schröder-kormány a megújuló-energia-törvénnyel, az Energiewende-vel, az ámokfutást egy pillanatra megállította és Németországot az élre állította. Ám a következő kormányok mindezt fölpuhították vagy visszavonták. Ezt a radikális növekedés-lobby média-túlhatalmának köszönhetjük. Ezt próbálják ellensúlyozni az ilyen könyvek, mint Maja Göpel-é, aki arra szólít föl, hogy a túlfogyasztásról való lemondást ne érezzük veszteségnek, hanem az önrendelkező élet nyereségének.

Még több járvány kell?

Sajnos egy járvány kellett ahhoz, hogy Göpel gondolatai kiemelkedjenek a zajból – bár ezt 2020. február 28-án még nem tudhatta. Most, április közepén, Berlinben üresen tátongnak az utcák, repülők ragadtak le a földön. Most kell a szolidaritás és a globális föllépés. A klímahatás még fölbecsülendő, annyi látszik, hogy kevesebb a kiokádott CO2, por és vízszennyezés. A járvány idején lehetőségünk és kötelességünk újból rákérdezni: Milyen jövőt is akarunk? Hogy állíthatjuk át gondolkodásunkat? Hogyan lehetne átépítéssel az állattartást, az agráriumot, a mobilitást fenntarthatóvá tennünk? A pandémia előszele annak, ami közeleg. Ez a pillanat, amikor a korlátozások, a gazdasági csapások, halálesetek arra figyelmeztetnek, hogy ideje a nagy krízisre fölkészülni - „Aufstand gegen das Aussterben”, a kihalás ellen fölkelni. A könyv nem forradalomra, hanem apró lépésekre szólít föl, de azokat mihamarabb meg kell tenni.

Forrás: Philosophisch Etische Rezensionen, Deutschlandfunk, Literatur im Fenster, AVIVA Berlin.

Más források:

*Naomi Klein - Warum nur ein Green New Deal unseren Planeten retten kann. On Fire. The (Burning) Case for a Green New Deal. Die kanadische Klimaaktivistin Naomi Klein (Die Entscheidung. Kapitalismus vw. Klima", "Die Schock-Strategie. Der Aufstieg des Katastrophen-Kapitalismus", "No Logo!")

*The Green Lie - Die grüne Lüge. Buch Kathrin Hartmann, Dokumentarfilm Werner Boote

*www.zdf.de; Maja Göpel im ZDF-Gespräch mit Richard David Precht zum Thema "Ökonomie und Ökologie - Ein Widerspruch?" am 15. März 2020, Länge: 42 Minuten.

*Laudatio von Prof. Dr. Angelika Zahrnt bei der Preisverleihung des Adam-Smith-Preis für marktwirtschaftliche Umweltpolitik an die Nachhaltigkeitswissenschaftlerin Prof. Dr. Maja Göpel vom Forum Ökologisch-Soziale Marktwirtschaft (FÖS ).

*Charta der Scientists for Future, einem überinstitutionellen, überparteilichen und interdisziplinären Zusammenschluss von Wissenschaftler*innen, die sich für eine nachhaltige Zukunft engagieren.

 

MIÉRT NEM HASZNÁLOK MOBILTELEFONT? Jó az 5G? Tüntettek 2020. jan. 25-én!

1. Miattam ne irtsanak ki esőerdőt (tantál-,lítium-lelőhely)!

2. A mobilgyárban a szalagmunka megbetegíti a dolgozókat. Inkább lemondok, csak végezzenek egészséges munkát!

3. Nem támogatok emberellenes óriáscégeket! Éhbérért dolgoztatnak, erdőt-mezőt irtanak.

4. Nem fizetek uzsoraárat telefonos szolgáltatóknak! Hívásfogadást, kapcsolást is fölszámítanak. Azt a pénzt a bankba teszem kamatozni.

5.Lehallgatnak, tudják, merre járok.

6. Bekapcsolva felejtem, vagy nem lehet kikapcsolni.

7. Rámkapcsolódnak, adatokat lopnak, terhemre telefonálnak.

8. Kéretlen reklámot küldenek.

9. Aki akar, az megtalál - ami sürgős, az ráér! Írjunk levelet kézzel, a posta még elviszi! Ne haljon ki a levélírás szép műfaja!

10. Elég a vonalas telefon, nem kell többletköltség!

11. Nem kell több párhuzamos kommunikációs technika! (sms, fax, távirat, CB-rádió, e-mail, skype, futárposta)

12. Nem kell még egy készülék, amit számon kell tartani, cipelni, vigyázni rá, nehogy ellopják. 13.Energiát fogyaszt, töltögetni kell, veszélyes hulladék lesz, új akkut kell venni.

14. Elromlik, nem tudom megjavítani.

15. Ne hívjanak unos-untalan, szabad akarok maradni, a nyugalmat szeretem.

16. Balesetet okozhat autózásnál, főzéskor, rohanáskor.

17. Sok helyen tilos mobilozni: koncerten, postán, kórházban, számítógép-központban.

18. Nem főzőm a fejem rádiósugarakkal!

19. Ne zavarják lakostársaimat az egyre szaporodó mobil-antennák!

20. Nem zavarom a légkört elektromágneses szmoggal; a vonat-, repülő-, hajóközlekedést, az életmentő hívásokat.

21. Nem zavarom embertársaimat a buszon, utcán, vendéglőben, köztereken, várókban, iskolákban privát telefonálásaimmal.

22. Nem rombolom a sérült mágnespajzsot, ami őrzi a földi életet.

23. Többnyire azzal beszélnek, akivel úgyis találkoznak.

24.Ha mobilon mindent elmeséltem, mit mondok, ha hazaértem?

(2016. június; néhány pont téves).

 

LANDLEBEN-ILLÚZIÓ? VIDÉKRE A VÍRUS ELŐL Ch. Erhardt, Kommunal

A reurbanizáció átcsap szuburbanizációba, írja Christian Erhardt, a Kommunal lap főszerkesztője.

Legkésőbb a járvány alatt erősödött a trend: sokan nagyobb lakóteret akarnak, a jövő a vidéki életé (Landleben). Több zöld kell, de nagyobb lakás is. A községek ezt a spárgát akarják bemutatni. Amikor 9 éve házunkat terveztük, benne egy iroda nekem létszükséglet volt. Barátok, kollégák csak mosolyogtak. "Oké, vidéken egy szobával többet kell majd neked takarítani!" - mondta egy barátom, aki most 2 szobás lakásban lakik Kölnben és irigykedve konstatálja a videókonferenciákon az ablakomon való kilátást. "Szétnéztem a környék falvaiban, egész nett." - mondta nemrég. Igen, az idők változnak, a poszt-corona-kor másképp fog kinézni.

Erre a városoknak és a településeknek reagálni kell - még pedig igen gyorsan. A reurbanizációnak vége, jön a szuburbanizáció. Ki a városokból, le vidékre! Már a járvány előtt is a németek csak 11%-a mondta, hogy nagyvárosban akar élni. A vidék föllendülése várható. A másik trend: a nagyobb lakás-igény. Egyre többen szeretnének nagyobb lakást, ezt egy ideig fékezte a nagyvárosi lakásdrágulás. Ma egy lakosra 45 m2 jut Németországban. Ha az egész család fő tartózkodási helye otthon van, nő az igény a saját kuckóra. Aki ma házat tervez, gondol az elvonulás tereire is, különösen, ha nagy a család. A technika, a home office lehetősége erősíti a vidékre költözést.

Amikor ezt írom, ha kinézek az ablakomon, egy tölgyfát látok, rajta egy izgó-mozgó mókussal. A polgárok több zöldet é s több beépítést akarnak egyszerre - ez hogyan lenne lehetséges? Hogyan akarjuk életünket a faluban megszervezni? Beindul a vita a beépíthető telkekről. A község egyre inkább nappali szobává (Wohnzimmer) változik.

Míg korábban a városközpontokban fiatal hype-eket, leharcolt városiakat láttunk poroszkálni, Latte-Macchiato-pohárral a kezükben, ma egyre több szülő és nagyszülő ül ki kávéspohárral a kezében a városi parkokba, hogy az ebédszünetben fölüdüljenek. A mediterrán életérzés lassan, de biztosan beköltözik a Nordsee és az Alpok közé. Tehát a városok és a községek jól teszik, ha egyre több padot raknak ki a zöldbe, több felületet zöldesítenek, a városközpontokból kivonják a forgalmat, stb. Ez lesz a "mission impossible": az emberek zöldben akarnak élni, de a város előnyeiről sem akarnak lemondani.

Vidéken is probléma a közlekedés. Míg a városokban a közösségi közlekedés adott, vidéken elég gyér. Ezt ott megoldani korbáccsal nem lehet, ezt a városok keserűen tapasztalták meg. A tiltásőrület csak eldugult utcákat eredményezett. A kísérlet, autósokat kijátszani kerékpárosok és közközlekedők ellen, alaposan félrement. Bár a dugók sokakat az ÖPNV-re való átszállásra kényszerítettek. Az önkéntesség azonban másképp néz ki, azt a polgárokkal együtt kell csinálni. Vidéken nincsenek dugók, e részről hiányzik a nyomás, tehát az ÖPNV csak minőség-emeléssel versenyezhet, nem alternatíva-nélküliséggel. Itt az egyéni közlekedés mindig fontos szerepet fog játszani, különösen a lakosság öregedése miatt. A digitalizálás sokat segíthet, az önvezető autó forradalom lesz - úgy az egyéni, mint a közközlekedésben.

A digitalizálást főleg vidéken kell fölgyorsítani. Miért birkóztak jobban meg a smart city-k a pandémiával, mint más városok? Dél-Korea és Szingapúr tapasztalatait hasznosítani kell. A járvány alatt, köszönve a mozgásprofiloknak és egyéb adatoknak, nem kellett az egész országot lezárni. Elegendő volt "csak" egyes városok vagy városnegyedek részleges visszafogása. Ez olyan hatékony módszer, mely a települések döntésjogait is erősíti és fölértékeli. Pontosan erre van szükségük a felelősöknek a városokban és a vidéki helyszíneken. Ők tudják a legjobban, mi a teendő és mely intézkedések a leghatékonyabbak.

kommunal.de, 27. 05. 2020. Boom auf das Landleben

Kedves Christian!

Fene jó dolgod lehet ott a zöldben, írhatod dörgedelmes vezércikkeid, a home office-odban, a házi mókusoddal - de ilyen csak keveseknek adatik meg:

-A pékek, futárok, fodrászok, farmerek, bányászok, kohászok - mintegy 90% - nehezen tudná otthonról végezni a munkáját. (Bár 53% a hivatalos adat, de a németek a piszkos munkát, a környezetmegterhelést kiszervezték külföldre.)

-Hiába hirdeted meg a reurbanizáció végét, a városba özönlés nem áll meg. Ott a munkahely, a nagyobb fizetés, az egészségház, az iskola - míg vidéken tovább folytatódik a vasút, orvosi rendelő, iskola fölszámolása. A vírus csak lassítja, utána minden megy, mint régen.

-A "Landleben" reneszánsza csak egy tehetős, szűk réteg kiváltsága,

ez tovább növeli a szociális feszültséget.

-Az 5G, az önjáró jármű, az okosház bár megvalósítható, de szintén csak labor-méretben;

nagy tömegek számára nem hozzáférhető.

-A technika, a globalizáció hozza ránk a járványokat, a klímakatasztrófát - teljes átépítés,

zsugorítás nélkül nem ússzuk meg!

Egyben adok igazat: az emberek, főleg az öregek "vor Ort", a helyszínen tudják a legjobban, hogyan kell eljárni. RózsaS

 

AMIKOR HAZAADTAK A KLINIKÁRÓL, SOKÁIG SÍRTAM Piot virológus túlélte a fertőzést

A belga Peter Piot (71) a London School of Hygiene&Tropical Medicine vezetője, EU-tanácsadó, az ebola fölfedezője és az ENSZ volt munkatársa.

SPIEGEL: Professzor úr, Ön nem covid-19-kutató, hanem covid-19-beteg. Most hogy van?

Piot: Köszönöm, napról-napra jobban. Lépcsőzésnél kicsit lihegek. Hónapokig tart, míg a tüdőm teljesen helyreáll. De az energiám visszatért: ma van az első munkanapom.

Sp: Az első tüneteket március 19-én érezte...

P: Pontosan két hónapja. Ez a betegség átkozottan hosszan tart.

Sp: Valahol megfertőződött. Tudja, hol?

P: Március elején rengeteg rendezvényen vettem részt, száz meg száz résztvevővel. Előadásokat tartottam, a covid-19-ről is. Esténként étteremben voltam, kb. 100 emberrel érintkezhettem szorosabban.

Sp: Sosem félt a fertőzéstől?

P: Egy kissé igen. Nem kezeltem senkivel, tartottam a távolságot, de bevallom, nem túl szigorúan. Csak március 17-én húzódtam vissza a homeoffice-be.

Sp: Akkor Önnek már késő volt.

P: Nyilván, de ezt akkor még nem tudhattam.

Sp: Más embereket is megfertőzött?

P: Amennyire tudom, csak a feleségemet, aki tünet nélkül maradt.

Sp: Ön 71 éves, a kockázati csoportba tartozik.

P: Tudom. De életemben komoly beteg még nem voltam. Hetente háromszor futok 5-7 km-t. Azt gondoltam magamról, olyan jó a formám, mint egy 50 évesnek. A „rizikó-csoport” amúgy is kissé ködös volt a számomra.

Sp: Tehát Ön, mint virológus és ragályszakértő, ezt a vírust mégis alábecsülte?

P: Attól tartok, igen. Nem intellektuálisan. A covid-előadásokon sokan úgy vélték, eltúlzom a veszélyt. Mindezeket magamra nem vonatkoztattam. Talán azért, mert úgy tűnt, voltam már ennél sokkal kockázatosabb helyzetben is. Már 4-5 éve prédikálom, hogy föl kell készülnünk a közelgő pandémiára. Még februárban Berlinben arról beszéltem, hogy ez a vírus szétcsap az egész világon. És ennek ellenére jómagam sem voltam elég óvatos.

Sp: Ám amint az első tüneteket érezte magán, máris tudta, „Hát engem is elkapott”.

P: Persze nem tudhattam biztosan. De a tünetek tipikusak voltak: szörnyű fejfájás, magas láz... Egy aha-effektus volt, „szóval ilyen, ha valaki covid-fertőzést kap”.

Sp: Teljes bizonyosságot a teszt adott.

P: Igen. Londonban egyébként nem is volt olyan egyszerű ilyen teszthez jutni. A végén egy barátom segített a privátklinikáján, 300 fontomba került. Azért mondom, patikában kapható házi tesztekre van szükség, amit bárki használhat.

Sp: Ön 1976-ban Zaire-ban egy egész éjszaka azt hitte, ebolával fertőződött meg. Összehasonlítható a mai helyzettel?

P: Semmiképp. Akkor halálfélelmem volt. Belázasodtam és hasmenésem volt. A ma szokásos védelem nélkül érintkeztem ebolás betegekkel. Órákig együtt zötykölődtem velük egy teherkocsi padján. Amikor megbetegedtem, ezt gondoltam: Ennyi volt. Meg fogok halni. Később derült ki, egy egyszerű ételmérgezést kaptam. Most azonban így okoskodtam: Hülye helyzet, de nem vagyok cukorbeteg, nem dohányzom, nincs túlsúlyom. Olyan lesz, mint egy gripa. És tovább dolgoztam, workoholiker lévén.

Sp: Ám ez nem ment sokáig jól.

P: Nem. A domináns tünet nálam a teljes kimerülés volt. Energiától duzzadó ember vagyok, de minden izomszálam sajgott. Fölkelni, menni is alig bírtam.

Sp: Mikor tudatosította, hogy állapota komoly, sőt, életveszélyes is lehet?

P: Eltartott egy ideig. Amikor megjött a pozitív teszt, inkább érdekes volt számomra. Hohó, erről tartok előadásokat és most magam is megkaptam. Ám amikor a lázam 39-40 lett, elkezdtem aggódni. Feleségem azt mondta, kíméljem magam. De én még mindig legénykedtem. Akkor jött a hidegrázás, valószínűleg a bakteriális tüdőgyulladás miatt. Ekkor fordultam a klinikához.

Sp: Hány nap után?

P: Egy pillanat... (Naptárjába néz). 11 nap után. Azt gondolnánk, ha túl vagyunk az első 8-9 napon, javulás várható. Ám a láz maradt. Másrészt: még mindig föl bírtam gyalogolni a negyedikre. Mikor aztán a sürgősségire kerültem, oxigéntelítettségem 84% volt.

Sp: Az nagyon alacsony.

P: Igen. A vizsgálatnál el sem akarták hinni. Időközben köztudott lett, a koronásoknál az alacsony oxigénszint tipikus és ezt észre sem veszik.

Sp: A klinikán, Ön, mint szakértő, át kellett, hogy engedje magát más szakértőknek. Bízott orvosaiban, vagy maga akarta meghatározni a kezelését?

P: Egészen furcsa volt. Abban a pillanatban, amikor befeküdtem a klinikára, megszűntem virológusnak lenni – egyszerű pácienssé váltam. Mindennek alávetettem magam. Teljesen kikészültem, csak a plafont bámultam, nem volt egy tiszta gondolatom sem. És amúgy sem vagyok az a típus, aki megmondja a taxisnak, merre kell menni.

Sp: De Ön egész idő alatt tudatánál volt? Nem lélegeztették?

P: Azonnal oxigént kaptam. Egy invazív lélegeztetésre szerencsére nem volt szükségem.

Sp: Mennyire félt ettől?

P: Rá sem merek gondolni, mi lett volna, ha... beleőrülnék. Épp ekkor jöttek az első publikációk a lélegeztetettek magas halál-arányáról és hogy ez nem mindig a helyes út. Dehát én túléltem.

Sp: Egy hét után hazaengedték.

P: Igen, de ezzel korántsem lett vége. 7 kilót lefogytam, ez egyfajta betegségbónusz. Mára visszanyertem régi testsúlyom. És ekkor, kb. egy hétre rá, jöttek a fulladásrohamok. A háziorvosom beutalt az University College-be, ahol kiderült, az egész tüdőm átitatott volt, erős immunreakciótól szenvedtem.

Sp: Egy túlzott immunreakció, hetekkel a fertőzés után? Ez gyakran előfordul?

P: A klinikán azt mondták, nálam látnak ilyet először. Mára több orvos is találkozott a jelenséggel. Épp most beszéltem egy párizsi kellégával, aki szintén elhúzódó reakciót diagnosztizált. Nyilván erről is lesz publikáció. A covid-19-ről mindig tanulunk valami újat. (A kínaiak nem mondták?RS20V29).

Sp: 2014-ben a SPIEGEL-nek azt mondta, hogy a legjobb, ami az emberrel történhet, ha egy halálközeli élményt túlél. Ma, a covid-19 megtapasztalása után, is így véli?

P: Föltétlen. Egy ilyen élmény mindenkit arra kényszerít, hogy átgondolja, mi is fontos az életben. Persze, senkinek sem kívánok ilyen helyzetet, de mégis utána mély fölismerésekhez jut.

Sp: Az Ön életét mennyiben változtatta meg a betegsége?

P: Oh, erről még korai beszélni. Egy biztos: erősebb ösztönzést kaptam a covid-19-et jobban megismerni. (Nem a globalizációt?RS20V30). Belgiumban van egy fogalmunk: ”tapasztalt-szakértő”. Ebben a tekintetben megváltozott a státuszom: eddig csak tudományos szakértő voltam. Most érzékenyebb lettem nemcsak a vírusra, hanem az emberi problémákra is: az elszigeteltség-magányosságra, a családon belüli erőszak növekedésére, a krónikus utóhatások hullámára, amivel az emberek majd hozzánk fordulnak.

Sp: Az első munka, amit folytat, az az EU-tanácsadás, Leyen asszony oldalán. A pandémia leküzdése egy sürgős európai föladat?

P: Mindenesetre Európának ebben fontos a szerepe. Még betegségem előtt heten voltunk ebben a munkacsapatban, közöttük Christian Dorsten, Charité Berlin és Lothar Wieler, Robert-Koch-Institut. Természetesen minden állam maga felel állampolgáraiért. (Azokért a tízezrekért is, akik évek óta kórházi fertőzésekben halnak meg?RS). De épp a kutatás terén érhetünk el sokkal többet, ha együtt dolgozunk. Pl., oltóanyag fejlesztésére egy ország kevés.

Sp: Az USA nagy dobveréssel beharangozta az „Operation Warp Speed”-et. Még a nevet is egy sci-fi-ből kölcsönözték, a Star Trek-ből. A cél, novemberre legyen egy szérum. Ez a helyes út?

P: A politika a helyes utakhoz pénzt hozhat és a bürokráciát is félretolhatja. Ám ez egy tisztán amerikai program. Ezért fontos, hogy Európa is rákapcsoljon. Amerika előnye, hogy az USA egy ország. A sok nemzetiségű Európában nehezebb az összehangolás. Május 4-én, Leyen asszonynak mégis sikerült egy tényleg történelmi konferencián, 7 mrd eurót a covid-19-es teendőire – oltás, terápia, diagnózis – biztosítani. Ez az európai döntőerő fontos példája.

Sp: Az USA novemberi határideje nem teljesen irreális?

P: Az elnökválasztás miatt nagy a politikai nyomás. Csak remélhetem, hogy nem kerül sor egy idő előtti kockázatos oltás-engedélyezésre. Ne feledjük: sok milliárd ember vár a szérumra. Ha csak egy kis százalékuk is súlyos mellékhatásokat kapna, az végzetes lenne.

Sp: Nemcsak azt kell bizonyítani, hogy az oltás biztonságos, hanem hogy hatékony is.

P: Ehhez ezer és ezer tesztszemélyre van szükség. Ezek a kísérletek legkorábban júliusban-augusztusban indulhatnak el, de inkább a jövő év elején. És akkor hogy állunk a pandémiával? Nem tudjuk. A ragály először Kínában csapongott, majd az EU-ban és most főleg Észak- és Dél-Amerikában. Afrikát elkerüli? Lesz második hullám? Mindezt előrelátni, nem más, mint kvalifikált találgatás.

Sp: Az annyira áhított szérum tényleg a corona-probléma megoldását hozza nekünk?

P: Korábban én is ezt mondtam. Ma már differenciáltabban látom. Természetesen egy oltóanyag az exit-stratégiánk fontos része lesz. De sok minden az emellett szól, hogy mi, mint társadalom, megtanuljunk a covid-19-cel együtt élni.

Sp: Honnét ez a hirtelen visszakozás? A szérum nem fogja a vírust kiirtani?

P: Ez teljesen valószínűtlen. Azt sem tudjuk, egy ilyen szérum hogy fog működni? Ami a tüdőfertőzéseket illeti, eddigi tapasztalataink nem igen rózsásak. Magánál az influenzaoltásnál is a védőhatás is csak 60-70%. Alapjában véve, én egy optimista ember vagyok. De a 100%-os védőoltásban nem hiszek. Meg kell fontolnunk, mit is akarunk valójában elérni? A fertőzést teljesen megakadályozni, az elhalálozást leszorítani? Vagy valamit a kettő között? Erről is kell beszélnünk.

Sp: A HIV-re máig nincs védőoltás. Ehelyett meg kellett tanulnunk, ezzel együtt élni. Ezt főleg az antivirális szereknek köszönhetjük... Így lesz az újszerű corona-vírussal is?

P: Lehetséges, hogy ennél előbb találunk egy terápiát, mint egy védőoltást. Mint páciens, tapasztalataim más útra vezetnek. Eddig kizárólag arról volt szó, hogy a vírust ártalmatlanítsuk. De arról is el kell gondolkodnunk, hogy az immunreakciót megfékezzük. Emellett fontos a beavatkozás időzítése is, mintha eddig a klinikai tanulmányok erre keveset figyeltek volna. Azt is vizsgálni kell, hogy az antivirális szerek alkalmasak-e megelőzésre? (És azt is, hogy a tudomány egy problémát megold, kettőt generál. Vagy, Szentgyörgyivel szólva, tudjuk-e, mi az élet?RS). Akkor föl lehetne kutatni minden kontaktust, és ezeket megelőzésképp kezelni – ez a szérumhoz hasonló, csak jóval célirányosabb mód.

Sp: És a végén ott lesz egy komplexen hangszerelt covid-19-orvoslás?

P: Miért ne? Egy kicsit ebből, egy kicsit abból; pár nappal korábban vagy későbben, finom ráhangolással, mint a rák- vagy a HIV-terápiánál. Itt szabadjára engedem a fantáziám, egyébként is úgy hiszem, sokkal nyíltabban is kiállhatnánk a nem szokványos ideák mellett.

Sp: Milyen szerepet játszanak a pandémia pszichikus kihatásai?

P: Világos, hogy a covid-19 sok lelki és érzelmi problémát is okozhat, úgy magára, a betegségre való reakcióval, ahogy az intézkedések elleni válaszoknál is. Ezeket már észleljük. Az öngyilkosságok szaporodása egy indikátor lehetne. Én magam, amikor hazaadtak a klinikáról, lelkileg teljesen összeomoltam. Sokáig csak sírtam. Ismerem magam: fenyegető helyzetben szembenézek a veszéllyel, a félelem és az érzelem csak utána jön.

Sp: Mára legyőzte a betegséget?

P: Nem, még koránt sincs vége. Még mindig nem bírok, szünet nélkül, a lépcsőn fölmenni. Megpróbáltam kocogni, mert nagyon hiányzott, de gyorsan föl kellett adnom. Még mindig vérhígítót szedek, mert pitvarremegésem van. És ez így maradhat életem végéig. Többek között azért is adom ezt az interjút, hogy fölhívjam a figyelmet az utóhatásokra. Sokan úgy hiszik, a covid-19-fertőzőttek 99%-a csak egy influenzát kapott és csak 1% hal bele. Tudatosítani akarom, hogy van közben is valami: azok nagy száma, akik túléltek, de még sokáig és súlyosan betegek maradnak.

Sp: Professzor úr, köszönjük a beszélgetést.

SPIEGEL, 2020. május 23.

 

KIVETÍTETT KÉPEK VAGYUNK – A HOLOGRAM-VILÁGEGYETEM RózsaS

Erik Verlinde, holland fizikus: új gravitációs törvényre van szükségünk.

(A legutóbbi, amit hallottam: minden tárgy a lassuló idő felé törekszik).

A spirális galaxisok nem foroghatnak ilyen sebességgel, ezért föltételezték a 96% „sötét anyagot”. A kvantumfizika továbbra is ellentmond Einstein-nek. De itt van Verlinde, aki azt mondja, csak újra kell definiálni a gravitációt, erre ráképzelni, hogy mi csak kétdimenziós kivetítése vagyunk egy többdimenziós igazi világnak. Számszakilag abszolút elmegy (kollégák bólogatnak). Csak ki kell dobni Newton-t, Einstein-t. Nem szeretem, ha hülyét csinálnak belőlem. Kuhn szerint ilyen a paradigmaváltás. Ha elég hologram-hívő lesz, akkor hologram lesz. Feyerabend csatlakozik: „anything goes”, minden mehet - csak pénz legyen.

És a kemény tudománykritika azt mondja: elég volt! A természet bolondját járatja a kutatókkal, azok velünk. Ha csak sültbolondok lennének, hagyján – de közveszélyesek. (Mikor csukják be őket? Meyer-Abbich). Minél nagyobb a távcső, annál több a csillag. A szám csak egy rács, amit az ember rárak a világra, hogy kényelmesebben éljen. Elmentek a Holdig, pedig csak összegyűjthettek volna pár követ a közeli sivatagból. Folytatják a klímarombolást az űrállomással, ahol megtudják, hogy ha az ember nem használja a lábát, akkor az használhatatlan lesz. Óriási xenonnal töltött tartályokat raktak a föld alá, 160 M dollárért, hogy befogják a világűrből érkező „pillangó rebbenését” - eddig csak a dollár rebbent el. (Erre azt mondják: ha tudnánk, melyek a nyertes számok, azokat tennénk meg.) Csakhogy ez a játék kezd besokallni!

Az eget firtatják, a lábuk alatt pedig ég a föld.

Kicsit azért rokonszenvezek: a hologram-világ egy óriási szövet, minden mindennel összekötve.

És innét csak egy lépés az isten.

2020. jún 1.

 

INTELLIGENS TÉVESDOBÁS - Őrület a német szemétszelektálásban

"Mülltrennung wirkt!" (A szemét-szétválogatás hatásos) - ez a Bundesregierung szemét-kampányának a címe, mellyel a németeket jobb szemétkezelésre akarják szoktatni. Ám a recycling-rendszerünk hibái egészen másutt vannak. Az USA a példa, hogy jobban is lehet csinálni.

"Papa, a régi fogkefét a sárga zsákba dobjam? És a vattapálcikákat is? Hát a samponflakon hová kerüljön?" hallani a rádióban Euskirchen-ben, már tavaly április óta, ahol a kormány új szemétkezelését tesztelik. Szükséges ez? A lakosság 95%-a mondja magáról, hogy szelektálja szemetét. Az önkormányzatok 13 nyelven terjesztik a szemét-szórólapokat. A német hulladékipar recycling-világrekorderként ünnepli magát. Mindenki gyűlöli a műanyagot - és mindenki vásárolja. Ám a körkörös gazdaságtól még messze vagyunk: az új műanyagnak csak 12%-a újrahasznosított. Nemrég jelentette az Umweltbundesamt (Országos Környezethivatal), hogy fejenként 462 kg szemét keletkezik évente, ennek fele csomagolás, mely 23%-kal nőtt 2000 óta. Utóbbi fele a háztartásokból származik.

És ott keveredik a csomagolás a maradék-szeméttel (Restmüll) és a szerves konyhai hulladékokkal. A szelektálás sok fejtörést okoz a lakosságnak: 40-60 % téves, panaszkodnak a hulladékföldolgozók. Pedig a sárga zsák már 30 éve be van vezetve, hogy oda kerüljön a göngyöleg. A politika a költségeket a gyártókra hárította, hátha ők csökkentik a szemetet. Nem így történt. Ahelyett, hogy a kormány a rendszerhibákat kijavítaná, még egy új nevelőkampányba kezd.

Az abszurditás a hulladékipar új szóalkotásában tülröződik: "intelligens tévesdobás". Így nevezik azokat a hulladékokat, melyeket a fogyasztók a rossz kukába dobnak (Fehlwurf), de melyek józan ésszel pontosan oda tartoznak. Nem papírról és üvegről van szó (itt 83% az újrahasznosítás), hanem a fémről és a műanyagról, melyeknek a sárga és a szürke kukában kellene összegyűlnie. Pl. a polipropilén virágcserép, mely valójában nem csomagolás és a csomagolástörvény szerint nem szabadna ott lennie. Kivéve, ha virággal együtt vettük - ekkor már csomagolás! Ezt kiküszöbölendő, Berlin, Köln és Hamburg a sárga kukát "értékkukával" (Wertstofftonne) helyettesítette. Ebbe aztán minden mehet, ami plasztik és fém: széttört virágcserép, régi ruhaakasztó, meggörbült villa, öreg fazék, fogkefe, alufedő, joghurtos pohár, fogó, lyukas vödör.

Ma a szemetet a klímavédelem szempontjából is vizsgálják, különösen azokban az országokban, ahol főleg a felszíni lerakókat választják (USA). A rothadás CO2-őt és metánt juttat a légkörbe. Utóbbi üvegházhatása 25-ször erősebb. (Nem egy ilyen depóra épült Schrebergarten robbant föl Németországban.RS20III12).

Több US-város célja a "zero waste", ezért a németnél jobb szemétkezelést favorizálnak. San José-ban (San Francisco-tól 70 km-re délre) a szemétkezelőbe két kapun megy be a szemét: az egyiken a kék recycling-kuka tartalma, a másikon a maradékszemét (szürke kuka). Mindkét frakció egyaránt tartalmaz papírt, kartont és műanyagot, de a válogatatlan maradékszemét nedvesebb, sok benne a szerves hulladék. Ez bepiszkítja a papír nagy részét. Ezért a szerves anyagokat a berendezés kiválasztja, ez megy a komposztálóba, a többi a további szortírozásra. Így a Restmüll csak 20%-a kerül a lerakóra, amit Németországban elégetnének. Ez viszonylag kicsi halmocska, szürke plasztikfólia szeletkék, melyek további fajtiszta szétválogatása problémás. (Miért példás a száraz frakció benedvesítése? Kölnben 1988-ban kezdtük el a biokukát és a tartályos komposztálást, ám a szemétégető elleni harcot - 20 év után - elvesztettük. Csak egy tünet ellen harcoltunk. Ha kész a szemétégető, minden más örökre leáll.RS20III12).

Az UBA szerint Németország összenergiája 4%-a a szemétégetőkből jön. A szemét CO2-mérlege ezzel jobb, mint a széné és a gázé, mert az éghető anyag fele a földből nő ki, megújuló. Ez lehet a nagyi régi ruhásszekrénye, de a konyhai és a kerti hulladékok is éghetőek és klímasemlegesek. (? Az égető lobby szerint? Nagy Münchhausen, aki a nedves trutymóból energiát hoz ki!RS20III12). A féktelen szemétégetés a foszfor miatt kapott kritikát. Ez az elem a növények, állatok és az ember számára létfontosságú. A foszfor a maradékszemét égetésekor - drámai módon - elveszik. (Michael Kern, Witzenhausen Inst.). "Ezt az esszenciális anyagot vissza kell vezetni a körforgásba." A szerves anyag csak akkor ég el, ha mellette elég gyúlékony anyag is van. Mivel a németek a papírt kiválasztják, marad a klímaterhelő műanyag.

A kormány kampány rossz pontra fokuszál: túlságosan a csomagolásokra, holott a konyhai és a kerti hulladék sokkal többet hozna. Kutatók, környezet-szervezetek és a hulladékipar ebben egyetért: biokuka kell az országnak. E helyett néhány község arra szólítja föl a lakosságot, vigyék a szerves anyagokat a gyűjtőhelyre. Badarság, mondja a Bundesverband der Deutschen Entsorgungswirtschaft (Országos Köztisztasági Szövetség), senki sem viszi a kávézaccát a gyűjtőpontra. A Naturschutzbund Deutschland (Nabu) fölbecsülte az elveszett szerves hulladékot. A 9 millió tonnából 2018-ban csak a fele értékesült. A 402 tartománykörzetben és városban 72-ből hiányzik a biokuka. Pedig a szerves hulladék kivonásával a maradék-szemét nem lenne ennyire nedves és símán szétválasztható lenne, ahogy ezt a kaliforniaiak teszik. Ott a futószalag végén egy robotkar fölismeri és kiragadja a maradék dobozokat és flakonokat, amiket az emberi kéz hátrahagyott. A robot MaxAl megtanulta, hogy néz ki egy kólás vagy egy tejesdoboz és percenként 60-at szed le a szalagról, bármennyire is deformált a göngyöleg, mondja Richard Sweet, a BHS robotgyártó szakértője. A robot ma még csak a szalag végén végez minőségi ellenőrzést, de a végső cél egy teljesen robotizált szemétföldolgozó, ahol elöl bemegy a szemét és hátul szelektálva jön ki - anélkül, hogy emberi kéz érintené.

2011-ben a Szövetségi Kormány a szemétkezelést végleg rendbe akarta tenni, az érték-kuka bevezetésével országszerte. Nem sikerült. 1991 óta a csomagolásért a privátvállalatok felelősek, a maradék szemétért a városok. Az érték-kuka érdekében együtt kellene működniük. Ennek törvényi szabályozása meghiúsult, mert a Bund, a Land és a hulladékipar a problémát egymásra tologatták.

Az országos szemét-fölvilágosításra 8 millió eurót ad ki a kormány, 2020-ban. Hogy ebben mennyire figyelnek a helyi adottságokra, nem derül ki. Axel Subklew, a kampány koordinátora azt sem hajlandó elárulni, mennyire hat a kampány, mennyire csökkent a "tévesdobás" Euskirchen-ben? Mennyire hat a "jobb elkerülni, mint válogatni és elégetni" irányelv?

Hogy maga a vásárló is mennyire felelős, az azt az Euskirchen-i kávékapszula-gyártó példája is mutatja. A régi, többrétegű dobozkát, sok fáradozással, recycling-baráttá akarták tenni és fehér polipropilénből formázták meg. Szó sem lehet róla, döntött a marketingosztály, a mélypiros sokkal nemesebb hatással van a vásárlókra. Ezt pedig a szortírozógép nem tudja megkülönböztetni a fekete hulladéktól - így megy minden az égetőbe.

DIE ZEIT, 2020. március 5.

Bocs, de ezt a cikket kissé át kellett szerkesztenem, sok a töltelék. Inkább ködösít, semmint tisztáz; tárgyi tévedések is előfordulnak. A szemétégető energianyereségét mindig is megkérdőjeleztük. (Már a begyűjtés, a szemeteskocsik energiafogyasztása is nagyobb a szállított szemét energiájánál.) A szemétvilágbajnok Amerikára én nem hivatkoznék (773 kg/fő, a globális 12%-a). Ettől a neves hetilaptól elvárnánk, hogy kimondja: a szemét csak egy rendszerhiba tünete, egy végzetes gazdasági rendszeré. 1984-ben készítettünk egy ökologikus szemétföldolgozó tanulmányt Köln városnak, mégis a szemétégetőt építették meg. A szemétkérdést, ebben a rendszerben, soha nem fogjuk tudni megoldani - a rendszer gyökerét kell megreformálni! (A fél kilós, fél milliós példányszámú DIE ZEIT papírújság, szemétügyben, először a maga portáján söprögessen!)

 

MEGÉRKEZIK A VÍRUS NÉMETORSZÁGBA: 2020. január 28, Starnberg/Bayern

Robert-Koch-Inst: A kockázat a lakosságra csekély.

COVID-GÓCCÁ LETT A SÍPARADICSOM – Az esettanulmány

és a dokufilm „Ischgl im Ausnahmezustand” (Rendkívüli állapot Ischgl)

Ki viszi a vírust? Német-osztrák koronaháború

2020. június 18.

Az Innsbruck-i egyetem virológusa, Dorothee von Laer, bemutatja kutatásait, mely szerint Ischgl 1500 lakosa közül 42,2% mutatott covid-19 ellentesteket (rekord!). 27% volt gyerek, ezek kevésbé keveredtek turistákkal és az immunrendszerük is más. Bár 85% helyi lakoson a fertőzés észrevétlenül átment, nyájimmunitás nem adott.

Már február 20-án sokan panaszkodtak íz- és szagérzékelés-vesztésről, ahogy az április végi vizsgálat idején is. Így tehát nem állítható, hogy a fertőzés csak március elején, az izlandiak érkezésével kezdődött. Az sem mondható, hogy a turisták voltak a gócpont, mert a karantén idején, amikor már a turisták távoztak, a fertőzésszám nem változott. Laer: Továbbra is tesztelni kell és a „superspreading event”-eket az Aprés-Ski-Bar-okban megtartani nem szabad.

2020. január

Az Ischgl-síközpont vírustörténete

Ed Moschitz, az ORF (osztrák tv-rádió) dokumentaristája már januárban a faluban forgatott arról, megéri-e az ilyen sí-élmény az ekkora ráfordítást? „Itt minden a turizmus körül forog.” - mondja egy helyi lakos. Ischgl reklámszakemberei épp arculat-változtatáson dolgoztak, hogy „az Alpok 'Ballermann'-jából” (fenegyerek) klímasemleges síközpontot csináljanak. Egy helyi szakács: „Aki ezt elhiszi, üdvözül.”

2020. március 10.

Ischgl lezárva. Az imázsváltozás megtörtént, de másképp. Ahol 2 millió turista fordult meg, most egy lélek sincs – Ischgl kísértetfalu lett .

2020. április 3.

Az ORF leadja az „Ischgl rendkívüli állapot” c. filmet. Az ORF-filmes Moschitz március közepén folytatta filmjét a síterepen. Günther Aloys, szállodás: „Kötélpálya! Kötélpálya! Kötélpálya! Csak ezt hallottam gyerekként az ebédnél.” Apja volt a kötélpálya pionírja, a „hókirály”. A Bauerndorf-ból turista desztináció lett. Ma a földművelés csak egy mellékkereset. „A kötélpálya a kapzsiság jelképe lett” - mondja egy helyi fiatal. „Ha a járvány nyáron tör ki, mások lesznek a bűnbakok.”

Az „Idalpe” hegyi vendéglő 200 alkalmazottja javarészt kelet- európai volt. 55 tonna pommes frites fogyott el egy szezonban. Aloys királypinvineket akart telepíteni a hegyi víztározókhoz, ahonnét jön a víz az 1200 hóágyúhoz. „Nincs ebben semmi probléma, ha a pingvinek hanyatt esnek, mert a helikopterek után bámulnak, valaki kell, aki talpra állítja őket.”

Egy ökológus: A sípálya lánctalpasai összezúzzák a műanyag-hulladékokat és az szétterül az almokon.

Egy német síelő: „Ha már semmi szórakozásom sincs az életben, bezárkózhatom otthon”.

Pár hétre rá egész Európa bezárkózott és mégis megpróbált valahogy az életnek örülni.

Egy turista március 11-én, 2 nappal a lockdown előtt érkezett. „Mindenütt teljes káosz. Senki nem mondja meg, mért álltak le a síliftek.”

Az ORF riporter az Ischgl polgármesterét. Werner Kurz-ot, is megpróbálta megszólítani – hiába. Később mégis beszél, napi 14-16 órában válságkezelést folytat.

Egy turista: „El akarták titkolni, hogy lehetőleg még sokat kaszáljanak. Föl kell, hogy ébredjenek: az egészség fontosabb.”

A helyi fogorvos: „Senki sem gondolta, hogy ilyen gyorsan ideér.” Ő is az izlandiakat említi, akikről a tiroli hatóság azt állította, a repülőgépen fertőződtek meg. Pedig valószínű, a partikon történt, ahol az emberek párás miliőben, szorosan egymás mellett álltak.

A kötélpálya-munkások söröznek egy ivóban: „Ha nem jönnek turisták, itt a krach. A turizmusból Bécs is sokat nyer, az adók oda mennek.”

Aloys: „A 12 millió síelőből már csak 7 millió maradt. Most a kínaiak a célcsoport. Ők a 800 új síterepen kívül másutt is szeretnének síelni.”

Amikor a fiatal a sípályáról visszatért a hotelbe, onnét már mindenki elmenekült, csak a barkeeper maradt. Moschütz a bezárt turistákkal és konyhásokkal jól el tud beszélgetni – Ischgl vezetői hallgatnak. Még a korábban bőbeszédű Aloys is visszafogja magát, megígérte a polgármesternek, nem fog a háta mögött nyilatkozni. Kereszttűzbe kerültek, jó lesz vigyázni.

Egy cseh hölgy, aki a hegyi vendéglőben dolgozott, naponta több száz vendéggel érintkezett, megfertőződött. Miután lázasan a Landeck-i kórházba ment, csak problémái lettek.

Az Ischgl háziorvosa: A 3000 vendéglő-alkalmazottból 800-1000 van karanténban. Rengeteg embert vizsgált meg, de egy német turista elmondja, ez csak abból állt, hogy fülébe dugtak egy hőmérőt, aztán kapott egy felmentést, hogy egészséges, elhagyhatja a falut. „Nem volt covid-betegekkel érintkezésben.”

Az orvos: „Csak arra alapozhattam, amit a páciensek mondtak. Egyetlen evidencia, ha a 2-3 páciens az elhíresült bárban megfordult. Akkor még más lokálokról nem volt szó.”

„Semmi sem ment félre”

Moschitz végül mégis eléri Ischgl polgármesterét. „Semmi sem ment félre. A legjobb tudásunk és lelkiismeretünk szerint jártunk el, betartottuk a hatóságok rendeleteit.” Ez emlékeztet a tiroli egészségügyi biztos védekezésére.

2020. május 17.

Ischgl eléri a tiroli Landtag-ot, majd a bécsi parlamentet is

A „profil” hírmagazin megszellőzteti az 1000 oldalas vizsgálati jegyzőkönyvet: Az elrendelt bezárás ellenére több Aprés-Ski-Bar kinyitott, a rendőrség nem intézkedett, csupán ennyit jelzett vissza a Landecki-i járásrendőrségnek: „A rendelet kényszerű betartatása nem lett volna arányos. A jó idő miatt is erős személyforgalom folyt, az intézkedés csupán a tömegek átterelését érte volna el.” Landeck: Újra föl kell szólítani az üzemeltetőket a rendelet betartására.

Az SPÖ és a FPÖ a belügyminisztert apellálja

A rendőrség mulasztása parlamenti vitát váltott ki.

A belügyminiszter, Karl Nehammer (ÖVP) ilyen kérdéseket kapott: Tudott hivatalának „aktív szemléléséről”? Nem volt semmilyen komolyabb utasítás? Most milyen irányban nyomoznak? Volt-e érdekkonfliktus a kötélpálya-ipar és a rendőrség között?

Bármi is volt, túlterhelés vagy a gazdasági érdekek előnybe helyezése a lakosság életével szemben – ami Tirolban történt, annak nem szabad megismétlődnie. Miután mindent vendégekre és a vendéglátósokra rátolt, tisztára mossa a rendőrséget? Átláthatóság hiányzik, a belügyminiszter magyarázatokkal tartozik. Gazdasági okokból és profitkapzsiságból tömegek egészségét tették kockára – ez megbocsáthatatlan. Ischgl-ben vállat vonva, felelőtlenül bevállalták, hogy innét egész Európát megfertőzzék. Világossá válik, hogy a fekete-zöld koalíció mért akadályozza a vizsgálóbizottság fölállítását.

Orbán módszer

A Landtag Tirol megfenyegette a profil-magazint. Egy bírósági szóvivő: Hogy egy tartományi kormány via twitter egy hímagazinnak ultimátumot küld, egészen példátlan és Orbánra, Trump-ra emlékeztet. Hivatali visszaélés esete merülhet föl.

Német-osztrák koronaháború

A Kiel-i Világgazdasági Intézet kiszámolta, hogy a németországi fertőzések majd fele az Ischgl-ből hazatérőkre vezethető vissza; Dániában 30%, a svédeknél 15%.

Bécs és Tirol tagad. Kurz Kancellár ingerülten arra utal, hogy fordítva volt, München-ből vitték a vírust Tirolba. Ezt a bécsi CeMM-intézet genom-elemzéssel cáfolta.

Tény, hogy a covid-19 már februárban Ischgl-ben ott volt, nem tudni, honnét. A tisztázás folyamatban, június elejétől dolgozik Tirolban a vizsgáló bizottság, miután azon is hajba kaptak, ki vezesse.

Az osztrák fogyasztóvédelmi egyesület szerint a hatóságok illegálisan cselekedtek. A „Handelsblatt” írja: május közepén már 5400 személy tett följelentést, 45 országból. 5 M euró kártérítést követelnek és a gazdasági ill. korrupció-államügyész bekapcsolását.

A tiroli ügyészség szintén nyomoz. A nagy nyilvánossági és jogi nyomás nem ösztönzi a kormányt offenzív földolgozásra.

Külföld nem örül az osztrák „normalitás” visszatérésének. Bécs 40 M eurós reklámhadjáratot zúdít a németekre, akik eddig a vendégek 37%-át adták. „Es geht Bergauf!” (Csúcsra törünk!) - ez az új tiroli vendégcsalogató lózung.

Gütersloh vagy Ischgl?

A német-osztrák viszonyt tovább mérgesíti a Tönnies húsgyár vírus-gócpontja. Az osztrákok utazási figyelmeztetést adtak ki, mire az NRW miniszterelnök, Armin Laschet: „Nem hinném, hogy Gütersloh rosszabb Ischgl-nél.” A bajor belügyminiszter Bécsben az utazási intés leszűkítését kéri a gócpontokra. Karintia arra kéri az NRW-turistákat, halasszák el ausztriai nyaralásukat. Több német tagállam szigorúbb: Bajorország, Alsó-Szászország, B-Württenberg megtiltja olyan vendégek elszállásolását, akik a gócpontokból jönnek.

Az is elbizonytalanít, hogy nem tudni, a betegségen átesettek tartósan immunissá váltak-e?

Forrás: ORF.at; vienna.at; OÖN, kurier.at, NZZ; 02. 04. 2020; Ausnahmezustand Ischgl

 

TÖMEGHISZTÉRIA ÉS AZ ARANY Egy német tőzsdefigyelő hangulatjelentése

Az egész akkor lesz igazán veszélyes, ha a korona-pánikot egy olaj-pánik követi. Gabor Steingart azt írja ma: "A korona-félelem, meglehet, korunk legnagyobb tömeghisztériája, 'az új médiumok baktérium-özöne' (Botho Strauß) által kirobbantva." A Betegbiztosítók Szövetségének elnöke, Andreas Gassen, a Morning Briefing Podcast-jában, hasonlóra jut: "Ez inkább egy médium-infekció, semmint egészségügyi. Figyelemreméltó, ahogy emberek ezrei szaladgálnak kint, maszkjaik mögé bújva." (A létra- és lovaglóbalesetek párhuzamát idehozni nemcsak helytelen, de idézőjét is hitelteleníti; Steingart csatlakozik a habverő médiához, amit kritizál.RS).

A korona-krízisben a politikusok érezhetik, hova vezet a médiumok által gerjesztett félelem a filterbuborékokban. Aki most relativizál, az veszít. Ami most magát fölvilágosításnak nevezi, az a közismert közreadása ("Kezet mosni, de szappannal!") és az überelés überelése. A kihalt félelmeink Jurassic park vírusa trappol, mint egy újjászületett T-rex, városainkon át - ösztön által vezérelve, szürreálisan.

A nép most nem értelmesen, hanem ellazulva engedi magát félemlíteni. Az újkori félelem nem orvostudományilag, hanem demokratikusan legitimizált. Az én aggályom az enyém.

 

Még a nagybecsű FAZ is elvesztette józan eszét: "A koronavírus kockázatminősége a terrormerényletekéhez hasonlítható." Intézetek és kórházak csillapítása csak halkan jut el a fülünkbe: "Az egész kevésbé fertőző, mint az influenza vagy a kanyaró", mondja Alexander Kekulé, Uni Halle-Wittenberg. "Nem kéne ilyen nagy problémát csinálni. Ha egészségesen ér el bennünket, könnyen átfut rajtunk", egészíti ki Hendrik Streek virológus, a Bonn-i orvosi karról. "Nem egészségügyi, hanem politikai helyzet van", figyelmezett Jörg Brokmann, az Aachen-i egyetemi klinika sürgősségi osztályáról.

Úgy a korona-pánik, mint az olaj-pánik, irracionális cselekedeteket vált ki. Mindent cash-re cserélnek, ami persze további eladásokat generál. Másrészt ebben a fázisban óriási lehetőségek nyílnak meg a tőzsdén, ha nem pánikolunk, hanem az eseményeket józanul nézzük.

A DAX 7%-ot veszít, az olajrészvények zuhannak, az US-Fracking 40 $ alá, a Gazprom 4 €. Itt az év vásárlási lehetősége! Mi élünk vele!

Prognózisunk: Egy gripavírustól ártalmatlanabb vírus vezetett az első globális, médiumok által fölturbózott tömeghisztériához. Kihatása a piacokra az US kamatcsökkentéshez vezetett. Egyidejűleg az olajár - az amúgy is gyenge kereslet miatt - most a koronahisztéria következtében, 30%-ot esett, a szaudiak mégis növelik a kitermelést. Az egész odavezet, hogy a Hedge Fonds és a fölkészületlen bankok szorult helyzetbe kerülnek. A bizonytalanság a következő hetekben is lappang. A pánik azonban lassan el fog illanni. Egy átlagos influenzánál ártalmatlanabb vírusjárvány után (hacsak nem a BILD-Zeitungnak hiszünk jobban) hamarosan visszatérünk a normális napirendhez és pár hónap múlva szégyellni fogjuk hisztériánkat.

Az Opec békét köt az oroszokkal, az olaj-ár ismét fölfelé megy. Mert az, hogy egy hordó olaj (159 liter) ma 33 $, literenként tehát 0,2075 $, alig 21 cent, kevesebb mint egy liter ásványvíz ára - nem fog sokáig tartani. A jegybankok tovább csökkentik a kamatokat és nyomtatják a pénzt. (1982-ben, a kölni környezetnapokon, az Energieladen demonstrálta, milyen olcsó egy liter olaj egy liter kólához képest. Az emberek torzítják az árakat, mert nem tudják, mi a létfontosságú.RS). A pénztörténeti könyvekben egyszer ezt fogjuk olvasni: "Egy vírus, az influenzánál is ártatlanabb, globális hisztériát váltott ki és rendkívüli pénzpolitikai lépéseket kellett eszközölni. Ha az US $ a jövőben sem fog kamatozni, a tartós osztalékokba való menekülés veszi igazán kezdetét. Az ingatlanokat is eléri. A legnagyobb nyertes nyilván az arany lesz. Tehát most anticiklikusan kell pozícionálni magunkat. Igen, ez nehéz, mert sosem tudható, mikor van a legmélyebb pont, ezért tranchen-értékpapírokba kell beszállnunk.

GoldSeiten.de, 2020. március 9.

(Ha még sem jön be, ők nem felelősek - írják az apróbetűsben. Még az ökobetyáron: 9 KLÍMAPOLITIKAI ESZKÖZ, UTÓPIÁBA MENEKÜLÉS, GAZDASÁGI KLÍMAUTAK)

 

A hamburgi DIE ZEIT fertőzésvédelmi tanácsai 2020 márciusában

(Ez a járvány is mutatja, micsoda őrültség a globalizáció. RózsaS)

1. Kerüld az embertömegeket!

A járvány megfékezéséről mindenkinek tudnia kell: a koronavírus cseppfertőzéssel terjed. Panaszmentes fertőzöttek is terjeszthetik a vírust. Ezért: tarts távolságot más emberektől! Kissé több, mint egy méter elég. Semmi kezetrázás, ölelkezés. Lehetőleg kerüld a nagy embertömegeket.

2. Ne használd az ujjaid!

Ha vírusos felületet érintesz kézzel és utána arcodhoz nyúlsz, megfertőződhetsz. Ezért okos, ha liftgombot, ajtónyitót ököllel vagy könyökkel érintünk és nem ujjunkkal. (Esetleg kesztyű?RS)

Moss gyakrabban és alaposabban kezet.

3. Szájmaszkok?

Papírszájmaszkok már rövid használat után nedvesek és nem fogják vissza a vírusokat. Sebészeti OP-maszk (orr és száj-befedő) inkább a környezetnek használ, mint viselőjének. Légmentesen záró gázmaszkok 3 biztonsági fokozatban kaphatók. Védenek, ám használatuk annyira kényelmetlen, hogy napi használatra teljesen alkalmatlanok. Senki sem akar ilyen maszkot hosszabban viselni.

4. Másokat védeni

Aki fertőzött, másokat úgy védhet, hogy használt papír zsebkendőit azonnal ártalmatlanítja (zacskó, kuka). Akinek köhögni, vagy tüsszentenie kell, ne a kezét tegye az arca elé, hanem inkább könyökhajlatába köhögjön.

5. Védőoltás

Koronavírus-járvány esetén, fontos más fertőző betegségek, különösen a téli influenza elkerülése. Önmaga védelmére és az orvosok tehermentesítése végett ajánlatos - különösen idősöknek - a védőoltás. Nekik még külön pneumokokkusz-oltás is javallott.

6. Tartalékok

Pár napi ellátmányról mindig jó gondoskodni. Ezek tartósított élelmiszerek, fontos gyógyszerek és minden, ami a gyerekeknek kell. A Bundesamt für Bevölkerungsschutz - Lakosságvédelmi Hivatal, külön "személyes check-listát" javasol. Ám pánikbevásárlás ("Hamsterkäufe") kerülendő!

7. Otthon maradni

Aki rosszul érzi magát, maradjon inkább otthon. Önmaga miatt és mások védelmében. Ez nemcsak a munkahelyre vonatkozik: aki úgy hiszi, koronavírus-fertőzött, az először hívja föl háziorvosát, vagy az egészségügyi hivatalt - de ne tolongjon zsúfolt orvosi várótermekben!

És - ezt én mondom - ha mindez nem segít, marad a gondviselés!

(Jaj! Ráköhögtem az internetre!)

 

JÓ A ROSSZBAN? FÖLBECSÜLHETETLEN JÁRVÁNY-KÁROK?

Nem. Ez ez ún. "normál" üzem jelent fölbecsülhetetlen károkat, ez az esztelen személy- és áruszállítás, a féktelen fogyasztás. Ezt a kárt pedig úgy hívják: az emberi civilizáció összeomlása.

 

UTOLSÓ OLIMPIA

-Rió ráfizetéses, a gazdaságosság oda, botrányokkal kezdődik.

-A nézők elmaradnak: a “játékok” hiteltelensége, járvány, merénylet, dopping, utazáskockázat elriasztja őket.

-Sokan átlátnak a szitán: itt nem természetes emberek versenyeznek,

hanem kitenyésztett, torz sportrabszolgák, akiket doppingolnak és manipulálnak.

-A globalizáció lelassul és visszafordul.

-A világpiac lecseng: nincs szükség többé nemzet-reklámra.

-Az olimpia eszménye oda: pénz, csalárdság és ámítás versenyez.

-Vége a mega-rendezvényeknek: a világnak más gondja lesz.

-A szegény-gazdag szakadék elkeseredett embereket szül, akiknek nincs vesztenivalójuk.

-Sokan belátják a sport abszurditását:

a régiók társadalmában aki súlyt akar emelni, zsákol a búzaraktárban;

aki lovaglásban akar kitűnni, terelheti a ménest és a csordát.

ökobetyár-blog, 2016

 

A NÉMET KÜLÜGYMINISZTER BÍRÁLJA MAGYARORSZÁGOT

Heiko Maas (53) kritizálja az USÁ-t, Kínát és Mo.-ot a pandémia-eljárásuk miatt. Itáliát nem akarja pácban hagyni, valójában a "corona-bond" pártfogója

SPIEGEL: Miniszter úr, Ön a koronakrízis előtt többet utazott, mint elődei Genscher, Fischer és Steinmeier. Most itthon marad, a külpolitika bánja?

Maas: A külpolitika sikerét nem kilométerekben mérik. Ám szükség van bizalomra és személyes találkozásokra. Most telefonon és videókonferenciákon kommunikálok EU-partnereimmel és másokkal. De jobban szeretek tárgyalófeleimnek egyenesen a szemébe nézni.

Sp: Az EU-t épp az élteti, amikor hosszú, intenzív ülések folynak, éjszakába nyúló tárgyalások és okos moderáció. Mennyire értelmes egy EU külügyminiszter-videókonferencia, ha mindenki sorban fölolvassa, amit papírjára előkészített?

M: (nevet) Ezt teszik fizikai találkozásokon is. Ami most elmarad, az a bilaterális beszélgetés, mely gyakran fontosabb, mint maga az ülés. Ma még gyakrabban - kéthetente - is összekapcsoljuk egymást. Főleg a vírusról van szó, de más krízisek és háborúk is napirenden vannak.

Sp: Ön a korona-pandémiát az EU alapítása óta a legnagyobb kihívásnak nevezte. Ez dönti el az EU sorsát?

M: A múltban a válságok csak erősítették az EU-t. A pénzügyi krízisben új eszközök születtek, melyek erősítették a cselekvőképességet. Most is ez a cél.

Sp: Ön azt írja, Európa a kezdetben nem talált meggyőző válaszokat a pandémiára. Mi ment félre?

M: Racionális és emocionális képzelőerőnket fölülmúlta, amit ez a járvány szociális és gazdasági életünkre hozott. Ez az igazság. Ezért elhúzódott, míg a nemzeti és az európai intézkedéseket összehangoltuk.

Sp: Első reakciójuk volt, hogy Németország megtiltotta védőruhák exportját - az EU-államokba is! Ez úgy hatott, mint egy "Germany first"-politika. Mit mondanak a nemzeti reflexek az EU állapotáról?

M: Semmit. Helyesnek tartom, hogy minden ország először nemzeti intézkedéseket foganatosított. Ez olyan, mint a repülőgépen: mindenki először magának tegye föl a maszkját, mielőtt másoknak segít. Ha nem végeztük volna el saját házifeladatainkat, más államoknak sem segíthettünk volna. A sorrend helyes volt.

Sp: Ám ez ahhoz járult hozzá, hogy a németek egoistáknak és szívteleneknek tűntek. Megérti, hogy sok olasz úgy érezte, cserben hagyták őket?

M: Természetesen ehhez egy előtörténet is tartozik. Ilyet az olaszok egyszer már érezhettek, a migrációs válság idején. Ám most segítünk: küldtünk egy katonai géppel 7 tonna segélyeszközt. Védőöltözékekkel, lélegeztető gépekkel is segítettünk. Olasz betegeket vettünk át. Mi Olaszország oldalán állunk.

Sp: Olaszország 18 000 halottat gyászol. Nem érthető, hogy a német segítség csepp a tengerben?

M: Itáliát mérhetetlen szenvedés éri. Ez a németeket megrendíti. Segítettünk, amennyit tudtunk és folytatjuk. A vita akörül forog, hogyan élje túl az ország gazdaságilag? Ez attól függ, mennyire érzi Olaszország magát pénzpolitikailag támogatva.

Sp: Ezen a héten az EU-pénzügyminiszterek azon vitatkoztak, hogy az ESM euró-segítséget ismét olyan szigorú feltételekhez kössék, mint 2008-ban. Mi az Ön hozzáállása?

M: Ebben a válságban gyors segítség kell, az eddigi szigorú feltételek és kínzóeszközök nélkül - tehát a trojka és a kemény takarékfeltételek nélkül.

Sp: A krízis következményeit enyhítendő, Itália, Spanyolország, Franciaország és mások, közös kötvény, "corona-bond" kibocsátását követelték. Mi szól ez ellen?

M: Erre nincs többség az EU-ban. Nemcsak Németországon, hanem más országokon is múlik. Az aktuális válságban gyors válaszokra van szükségünk, melyek az euró-zónában konszenzusképesek. Olaf Scholz és én ezért azt javasoltuk, hogy rakjunk össze különböző eszközöket: az ESM, az Európai Befektetési Bank, a sure-program és a következő EU-költségvetés jöhet szóba. Ezek a lényeges elemei a most kötött kompromisszumnak.

Sp: Ön, mint szociáldemokrata, a corona-bond mellett áll?

M: A politikában a lehetséges megvalósítása a cél, nem program-szépségben elhalálozni. A CDU&CSU-val ebben a kormányban nem lesz corona-bond, ahogy több más kormánnyal sem.

Sp: Ez annyit jelent, Ön helyesli a corona-bond-ot, de az Unió ellenállása miatt nem forszírozza?

M: Ez most meglehetősen jelentéktelen. Európa déli országai gyorsan egy konkrét és realisztikus ajánlatot kell, hogy kapjanak, ami gazdaságilag segít nekik. Csak ez számít.

Sp: A kép mindig ugyanaz: a németek jönnek ki legjobban a krízisből. Nálunk a legkevesebb halott és legnagyobb a segélycsomag. Mégsem vagyunk hajlandók az EU-partnereinknek adós-garanciát vállalni.

M: Nem tudom, hogy néz ki Németország a válság végén. Ha nem nyújtottunk volna konkrét segélyt, az végzetes lett volna. De mi fölajánlottunk egy 500 mrd eurós csomagot, minden eddiginél nagyobbat. Ez a megélt európai szolidaritás. A válság gazdasági és pénzügyi következményei többet fognak bennünket foglalkoztatni, mint a vírus legyőzése maga. Lesz még bőven alkalmunk szolidaritást mutatni.

Sp: A demokrácia és a jogállamiság a pandémia idején Lengyelországban és Magyarországon tovább sérül. Orbán a járványt hatalma további kiépítésére használja föl. Az ő intézkedései arányosak?

M: A mi szempontunkból nem, mert nem időhöz kötöttek. Az EU-ban meg kell vitatnunk, hogy a további EU-pénzek folyósítását az alapvető jogállami elvek betartásához kössük.

Sp: Akkor mért nem nevezte meg Magyarországot név szerint, mikor 19 EU-partnerrel közösen bírálták a koronavész-intézkedéseket?

M: Azért, mert olyanokat is be akartunk vonni, akik eddig Magyarországot nem akarták kritizálni.

Sp: Ennek az eredménye az lett, hogy Magyarország is aláírta a nyilatkozatot és ez ad absurdum-hoz vezetett.

M: Ez azt mutatja, hogy az EU-ban a nyilatkozatokon és a statement-eken felül konkrét eszközöket kell megfontolnunk.Nem vonhatunk egyszerűen vállat, ha jogállami elvek sérülnek. A demokrácia és a jogállamiság képezik azt az értékalapot, amelyre az EU épül. Ezt minden tagállamnak tisztelnie kell.

Sp: A corona geopolitikailag is katasztrófával fenyeget. A szerb elnök Európát "egy szép mesének" nevezte. Kína az egyetlen ország, amely igazi segítséget nyújt. Ön hogyan lép föl az ilyen narratívák ellen?

M: Védekeznünk kell. Ez mindenekelőtt attól függ, hogy beszélünk mi magunk az EU-ról. Ha minden eddigit, ami nem sikerült, Brüsszelre hárítunk, semmi esélyünk az ilyen beszólások ellen. Mire föl ez a jajgatás? Akkor mi magunk vagyunk a hibásak. A vészhelyzetben cselekvőképességet kell mutatnunk és világossá tenni, milyen érték az EU mindenki számára. És ezt a cselekvést méltányolnunk kell, mielőtt kívülről jövő dezinformációkkal és narratívákkal foglalkoznánk.

Sp: Valójában Európa előtt Oroszország és Kína segített leghamarabb.

M: Jobban megvizsgálva, ebből nem volt minden hasznosítható. Ám minden segítség, ami életeket ment, üdvözlendő. És nagyon jó, hogy a védőöltözetek és a maszkok szállításában Kínával szorosan együttműködünk. Más országokkal is. Ám ha országok csak azért küldenek segélyszállítmányokat, hogy nemzetközi arculatukat fényezzék, azt le kell leplezni.

Sp: Kína drákói intézkedéseivel a korona-krízist, legalábbis ezidáig, jól kezelte. Az autoriter rendszerek ilyen esetekben előnyben vannak?

M: Nem. Az európai intézkedések, kijárási és érintkezési tilalmak is igazolták, hogy a liberális demokráciák húsbavágó intézkedéseket is érvényesíthetnek, ha azok arányosak és szükségesek.

Sp: A kínai narratíva ezt mondja: A corona-válság bizonyítja, hogy a mi rendszerünk hatékonyabb és ezzel előnyösebb is.

M: Nyilvánvaló, hogy ilyen narratívákon dolgoznak. Én azonban óva intek, ezeknek fölülni. A corona mindenesetre nem mutatja, hogy egyik modell a másikkal szemben fölényben lenne. Ezért olyan fontos, hogy mi itt Európában ne veszítsük el az ellenőrzést. Autoriter rendszerre nincs szükség ahhoz, hogy a pandémiában is cselekvőképesek maradjunk.

Sp: A corona elleni harc az USA és Kína közötti vetélkedés is. E pillanatban ki áll jobban, az USA vagy Kína?

M: Egyik sem. Kína részben erős autoriter intézkedésekhez folyamodott, az USA viszont sokáig alábecsülte a vírust. Ez két szélsőség, Európának nem lehet példakép.

Sp: A pandémia az első globális válság, ahol az USA, mint vezető hatalom, teljesen kiesik. A korábbi válságokban nemzetközi krízis-menedzsment szerepét játszotta. Ez a hatalom-eltolódás döntő pillanata?

M: Ez a hatalom-eltolódás nem új. Függetlenül az USÁ-tól, minden nyugati demokrácia érdeke kell, hogy legyen, hogy ez a folyamat ne gyorsuljon föl.

Sp: Trump alatt az USA a multilateralizmus ellenfelévé vált. Most a válságban mindenki először magára gondol. Újabb csapás a nemzetközi együttműködésre?

M: Ellenkezőleg. Ebben a krízisben mutatkozik meg igazán, mennyire fontos a nemzetközi együttműködés. Olyan szervezeteket erősítünk, mint a védőoltás-kezdeményezés Cepi és a WHO. (Ahonnét Trump most lépett ki. RS20IV15). Ha nem használjuk a multilateralitás eszközeit, a krízis elhúzódik. Aki ezt nem fogja föl, az tovább fog szenvedni.

Sp: A G7 külügyminiszter-videókonferencián még abban sem tudtak megegyezni, hogy nevezzék a vírust.

M: Csak egy nem értett egyet.

Sp: Az US-külügyminiszter, Mike Pompeo.

M: Mégis a britekkel összeállítottunk egy intézkedés-csomagot, amit az USA is elfogadott, mint kiindulási alapot.

Sp: A korona-krízis még jobban szétválasztja az USÁ-t és Európát?

M: Ez nekünk európaiaknak nem érdekünk. Reméljük az USA jobban kilábal a válságból, mint ahogy beletalpalt. Náluk sem vitatják, hogy sok intézkedés későn jött. Meglátjuk, a kormány eljárása vitát vált-e ki és vajon az "America first" modell valóban működik-e?

Sp: A Trump-kormány kereskedelmi perpatvara bizonyára nem vezetett oda, hogy a nemzetközi szállítóláncok a védőruha-hiányt az USÁ-ban megszüntessék. Eggyel többször mutatkozik meg, aki a nemzetközi kapcsolatokat ritkítja, nagy árat fizet.

Sp: Az Ön irodája a járvány kezdete óta különböző országok "best practice" példáit gyűjti. Nem lett volna jó, ha a kormánytagok idejekorán arra hívnak föl, hogy pl. a tracking-app-ot vagy a védőmaszkokat a vírus terjedése megfékezésére bevessék?

M: Honnan tudja, hogy nem tettük? A kormányban nagy az elszántság és az egyetértés. Más ország tapasztalatait és a tudomány ismereteit nagyon komolyan vesszük. Minden szükségest meg kell tennünk, hogy az embereket megvédjük. Ugyanakkor a személyi szabadság kurtítását is alaposan megfontoljuk. Gondosan meg kell vizsgálnunk, vannak-e enyhébb intézkedések.

Sp: A maszk viselete az érintkezés korlátozásához képest enyhébb előírás lenne.

M: Az esetleges általános maszk-kötelességet meg kell, hogy előzze az egészségi intézetek ellátása.

Sp: A maszkot egyszerűen csak javasolni is lehet.

M: Ezt tesszük is. Ez más higiénés eljárások jó kiegészítője, hogy védjünk másokat.

Sp: El tudná képzelni a következő találkozóját, mondjuk Sergej Lawrow-val, maszkban?

M: Remélem, vele hamarosan fizikailag is találkozom és a szemébe nézhetek - ez védőmaszkban is lehetséges.

DER SPIEGEL, 2020. március 11.

 

MIRE JÓ A VÍRUS? A karanténban átgondolhatjuk, hogyan élünk.

-Megmutatja, mi is az igazán fontos: az élelem és a meleg.

-Hogy néhány alapélelmiszernél, két rend ruhánál, meleg szobánál nem kell több - de mit hozhat ez a féktelen túlfogyasztás, kényelem és luxus!

-Hogy mindenki lássa, micsoda őrült dolog ez a globalizáció, ez az eszetlen személy- és áruszállítás. (Lásd 5. jövőszcenárió: Visszahúzódás a régiókba).

-Hogy végre észbe kapjon mindenki: ez a féktelen városba tömörülés életveszélyes; mi lesz, ha megszakad a beszállítás? (Lesz-e Budapest 30 év múlva? Előadásom címe, 1993-ban). Az egyenletesen belakott vidékek a biztonságosak.

-A karanténban mindenki nyugodtan átgondolhatja, hogyan él és hogy ő is felelős-e a mai és a következő vészhelyzetért?

-Ha ezt a fertőzést megússzuk, jön a gazdasági válság; ha abból is kilábalunk, jön a klímakatasztrófa?

-Hogy mi lesz, ha tovább nem nyerünk a túlélő lottón, mert egybeesik több szerencsétlen körülmény?

Több lesz a válás és a gyerek.

(Lásd még: 33 kockázat, Untergang-szcenárió, Kollapszológia; www.okobetyar.blog.hu).

2020. 03. 15.

 

CORONA-EFFEKT - 4 SZCENÁRIÓ - A világ a vírus után -Zukunftsinstitut Frankfurt

Csúszkálás a kereszt-koordinátán:

-föl-le: sikeres viszonyok vs sikertelen viszonyok

-jobbra-balra: helyi vs globális (disconnected vs connected)

Ebből, a lehető négy irányba fejlődésből, vezettük le a lehetséges össztársadalmi következményeket. Mind a 4 szcenáriónál az elvárt fordulatok szélsőségeit vázoljuk, melyek semmiképp sem "realisztikus" bemutatások, ám épp így segítenek orientálódni és a jövőbe mutató gondolkodásnak teret adni.

1. TELJES ELSZIGETELTSÉG: MINDENKI MINDENKI ELLEN

Kezdetben volt a shutdown - és a shutdown normalitássá vált. Normális, hogy a metróba lépéskor a csuklónkba ültetett chip-et leolvastatjuk vagy az első randevú előtt egymásnak megküldjük egészségi adatainkat. Normálissá lett külföldi utunk előtt engedélyt beszerezni; az EU-n kívülre még egy hosszadalmas vízumprocedúrát is végig kell csinálnunk. A világkereskedelem rég a múltté, egyes államok egymás közti kereskedelme biztosítja az alapellátást.

~ Üdvözöljük a Super-Safe-Society-ben! A társadalom ismét világosan mint nemzetállam definiálja magát. Mert biztonság csak akkor szavatolható, ha a biztonsági zónák határai pontosan meg vannak húzva. Ez áll az első helyen. Minden ember először önmagára gondol és az állam minden eszközzel megvédi polgárait - akkor is, ha mélyen lappangó félelmeket hoz felszínre vagy élelem-szűkösséget vezet be. Virágzik a feketepiac és a cserekereskedés.

~ De-urbanizálás: A vidék hatalmat nyer. Aki megteheti, kiköltözik a városból - ellátja önmagát és nagyokat kaszál, amikor a szegény városiakat ellátja élelemmel. A szingli élet, a kislakások és a co-living, a tömegközlekedési eszközök és a globális áruözön függővé tette a városi lakosságot. Az urbánus hipszterek szegények osztályává váltak.

~ Germofóbia: A sterilitás-vágy gyanússá tett minden olyan élelmet, aminek eredete nem kereshető vissza. Minden gyümölcsöt és zöldséget fogyasztás előtt sterilizálnak. Folyik a kutatás a biztonságos csomagolásért. A félelem miatt, hogy kórokozókat hoznak be, az importot korlátozzák, Kevesebb trópusi gyümölcs van, de ezek közül - köszönve a fölmelegedésnek - számos itthon is megtermelhető. A mezőgazdaság és a kézműipar virágzik, a nearshoring megvalósul.

~ Rendezvények betiltása: Már 1000 főről 10 főre szűkült - az emberek védelme érdekében. A nyilvános kulturális élet szinte teljesen leállt. Vannak ugyan koncertek és sportesemények, de ezeket a publikum odahaza, képernyőn élvezi - államilag ingyenesen. Valamikori kedvenc third places, mint a kávézók, üresek; az éttermek ghost kitchen-né váltak, melyek az ügyfeleknek a legszigorúbb higiénés szabályok szerint szállítanak ételeket. Különösen a városiak szociális kapcsolatai tevődtek át a virtuális térbe.

2. SYSTEM-CRASH: PERMANENS KRÍZISÁLLAPOT

A vírus megrengette a világot, mely nehezen tér magához. A nemzeti érdekek előrehozása alapjában ingatta meg a globális együttműködésbe vetett bizalmat. A megszokott rutinokhoz való visszatérés ma már nem lehetséges. Egy új pandémiától való rettegés, minden kis helyi vírusjárvány megjelenése, azonnal drasztikus intézkedéseket vált ki. A szolidáris nemzetközi kooperációba vetett bizalom minden tartós stabilizálást megakadályoz. Így botorkál ma az ideges világ egy bizonytalan jövő felé.

~ A multipoláris világ súrlódásai napirenden; kölcsönös vádaskodások, agresszív fenyegető kardcsörtetések, önérdekből való ideges cselekvések váltják egymást nyíltságra való törekvéssel és kooperáció-kísérletekkel - mert az egymásrautaltság tudata még nem halt ki teljesen. A neo-nacionalizmus előretörőben, a feszült állapot permanens.

~ Nearshoring: A nemzeti piacok erősödésével a nearshoring politikai-ideológiai premisszává válik. Ám a nemzetközi kereskedelmi egyességektől és az áruszállításoktól való függőség marad. Mindkét áramlat tartósan működik egymás mellett és súrlódik. A globalizáció is csak a helyi és a nemzetközi piacok közti ellentétek kifejezése, egymás nélkül nem lehetnek meg. A global citys soha ennyire nem váltak még a világ legidegesebb helyeivé: itt érezhetőek tartósan a regionális, nacionális és nemzetközi pénzügy, szolgáltatás és árúbeszállítás közötti feszültségek.

~ High times for big data! Minél bizonytalanabbak az idők, annál több az elemzésekre való megrendelés. Óriási adathalmazok begyűjtése és földolgozása folyamatos növekedést mutat. A mesterséges intelligencia tovább fejlesztését forszírozzák, nem utolsó sorban a klímaszcenáriók és a kríziskezelések szimulálása céljából. Terjed a cybercrime, állami megbízásból is, hogy a nemzetközi konkurenciát gyöngítsék. Befelé a technológiát az állam megfigyelésre használja: a predictive analitics, az emberi magatartás adatokon alapuló kalkulációja, egy permanensen elbizonytalanított társadalomban, egyre fontosabb lesz.

~ A privacy ennek megfelelően nagyon visszahúzódóban van. A személyes adatszabadságot egyre inkább korlátozzák. Az adatvédelem javarészt törölve van, úgy a nemzetközi levelezésben, mint a saját lakosságot illetőleg. Az egészségi adataink állami üggyé válnak. És a lakosság együttműködik, mert az állami gondoskodásba és ápolásba vetett hit már rég eltűnt. Az emberek egyre jobban saját egészségi felelősségükre építenek. A digital health, a folyamatos self tracking és a smart devices általi élettani adatok ellenőrzése, a személyes egészségi adatok begyűjtése állami adatbankokba, jelenti az egészségügy új arcát.

3. NEO-TRIBES: VISSZAHÚZÓDÓDÁS A PRIVÁTÉLETBE

A corona-krízis után a globalizált világ javarészt helyi strukturált formákba tért vissza. Értéknek inkább a helyi termékek számítanak. Új, kis közösségek alakulnak ki és állandósulnak - óvatos távolságtartással a többiektől. Fenntarthatóság és "mi-kultúra" fontos értékek, melyek azonban csak lokálisan formálódnak, nem globálisan.

~ Az emberek nem bíznak többé az állami aktorokban és a nemzetek közötti kötelékekben - cselekvési hatalmat sem bíznak rájuk. A globális világközösségtől való elfordulás egy partikuláris mi-kultúrába torkollik és neo tribes szaporodó képződésébe. A közösségeket a kicsiben keresik, mert a corona-krízis folyamán a poszt-individualizálás trendje szélesebb tömegek számára vált vonzóbbá.

~ A fertőzéstől való félelem az embereket a privátéletbe való visszahúzódásra kényszerítette és a háziasságot is föltüzelte. Tömegrendezvények gyakorlatilag nincsenek többé, helyette izzik a streaming, a virtual reality révén mega-eseményeken lehet résztvenni, anélkül, hogy elhagynánk biztos otthonunkat. A szomszédi segítség megerősödött, szilárd szerkezetek igazítanak el, hogyan kell segíteni egymásnak válság esetén. (? Hogyan vigyünk egy tányér levest a beteg szomszédunknak?RS20III20). Tartalékokat osztanak meg vagy cserélnek, az öregek és gyengék külön figyelmet kapnak. (Németországban.RS). Egyre többen költöznek vidékre vagy kisebb városokba - a progressív provincia értéke fölszökött.

~ Tömegközlekedési járművekről kerékpárra, E-roller-re szállnak át. Távutazások nem kedveltek - helyettük szomszédos régiók vagy országok a desztinációk. A tömeges de-touristification oda vezet, hogy egész vidékek és turista célpontok szabadulnak meg a tömeges látogatóktól. Az utazás többé nem magától értetődő és ismét valami különlegességnek számít, mivel a poszt-corona-időkben az utazás szigorított biztonsági intézkedésekkel és sok tervezéssel jár. A turizmus sokkal inkább rezonancia turizmussá válik. (Ne utazzunk sehová.Ökokiskáté, 1990).

~ A globális kereskedelmi láncok kiesése és a bizalomvesztés bizonyos országok iránt egy fundamentális re-regionalizáláshoz vezet. Az emberek helyi árut vesznek, a sharing economy a regionális hálózatokban felélénkül, a hagyományos kézművesség éli reneszánszát. Az urban farming és a szövetkezetek leváltják a kapitalista fogyasztási mintákat, a regionális közösségekben fejlődik a circular economy, autonóm öko-rendszerekkel. A cradle to cradle koncepciója vagy a poszt-növekedés magától értetődően beágyazott az emberek hétköznapjaiba - mint kívánt és szükséges praktikák. A régiókban a gazdaság teljesen autarkká válik.

~ A corona-krízis meglepően a new work trendeket a több flexicurity felé terelte át. Azáltal, hogy szükségből a munkahelyi rugalmasság széles körben lehetővé vált, a munkakultúrák tartósan megváltoztak. A homeoffice minden vállalkozáskultúra esszenciális összetevője lett; nemzetközi vállalatok VR-konferenciákat szerveznek, a szerződések via Blockchain köttetnek. A digital health alkalmazások előre kiszámítják a személye üzleti találkozók lehetséges kockázatait - ezektől azonban egyébként is mindenkit eltanácsolnak.

4. ADAPTÁCIÓ: A REZILIENS TÁRSADALOM

A világtársadalom tanult a krízisből és resziliens, adaptív rendszereket fejleszt ki. Társadalmi mélyáramlatok, mint a poszt-növekedés, a mi-kultúra, a glokalizálás és a poszt-individualizálás, melyek már a válság előtt is léteztek, a kollektív corona-tapasztalat révén, a szélről a fősodorba katapultálnak.

~ A corona-vírus elindította a piacok öntisztulását, áruink eredetének kollektív reflexióját, az új fogyasztásminták előretörését. A globális termelések és kereskedelmi láncok kiesése a hazai alternatívák újra-felfedezését hozta. Az álló-kereskedés, a regionális termékek és beszállítók lendületbe jöttek. Az online és az offline között nemcsak ésszerű egyensúly jött létre, hanem a globalizált kereskedelmi láncokkal is okosan jártak el. A lokális és a globális kereskedelem értelmes egyensúlyba került, a direct-trade-platform-ok virágozni kezdtek. A hetipiacok, a regionális termelők, és a lokális online shops forgalma megugrott. Az olyan óriás online kereskedők, mint az Amazon és az Alibaba, elveszítették monopol helyzetüket és több kisebb játékosra oszlottak föl, melyek a globális termelő láncoktól kevésbé függnek és lokálisan gyorsabban szállítanak. A társadalom távolodik a tömegfogyasztástól és az eldobó mentalitástól - egy egészségesebb gazdasági rendszer felé.

~ A corona egy új, holisztikus egészségértelmezés vízióját váltotta valóra: Az egészséget többé nem olyasvalaminek tartják, mely csak az egyéni testet és a saját viselkedést foglalja magába. Az egészség átfogó definíciót kap, mely kiterjed a környezet, a város, a politika és a világközösség egészére is. A világegészség és az individuális egészség egységbe kerül. Ez az új mindset átszabja az egész egészségügyet: kormányok, várostervezők és vállalatok kooperálnak, hogy mindenkinek egészséges környezetet teremtsenek. Itt a digital health apps használata természetessé vált, hogy egészségi adatokat, valós időben, anonim megoszthassanak. A predictive health-nek köszönve, előrejelzések válnak lehetővé pl. egy epidémia valószínűségének fölbecslésére. (Mely epidémia a digitalizálás következménye? Mint mikor CO2-őt szűrnek ki, CO2-őt kibocsátó gépekkel.RS20III20). Mindenki érti: Személyes egészsége többé nem tekinthető a környezet és a társadalomtól elválasztottnak.

~ Globális kockázatokhoz államok fölötti aktorok szükségeltetnek, akik globális hálózatokba kötve dolgozhatnak. Így a corona-krízis a politikai cselekvőerőket újra súlyozta. Míg a nemzetállamok veszítettek fontosságukból, a városok és a nemzetekfeletti instanciák fölértékelődtek - ez egy újjászervezés a glokalizáció értelmében: A lokális síkok (városok, községek, polgármesterek, stb.) direkt összekapcsolódhatnak globális szervezetekkel. Így oldhatók meg lokális problémák gyorsan és kreatívan, a globális problémák is előbb kerülnek felismerésre és kooperatív megoldásuk elkezdődhet. Összességében az emberiség a pandémia óta önmagát erősebben látja globális közösségnek, mely a kihívásokat közösen kell, hogy megoldja. Mert sem egy epidémia, sem a klímaválság nem áll meg a nemzeti határoknál. Egy globális identitás született, köszönve a fundamentális értékváltozásnak: szolidaritás és mi-kultúra, nemcsak a szomszédokkal, hanem internacionálisan, globálisan is.

~ A corona-krízis a big data-val való nemzetekfeletti eljárásra tanított meg, létre hozta a predictive analytics és a gyors riasztó rendszereket. A mesterséges intelligencia konstruktívan kerül bevetésre: nemcsak azért, hogy epidémiáknak idejekorán gátat vessen, hanem minden lehető kockázatot minimalizáljon, melyek nem törődnek a határokkal. Minden ember föl van szerelve health-tracking-device-kel, mert csak az egészségi adatok globális ismeretcseréjével lehetséges a kockázatok korai fölismerése. A folyamatos egymástól-tanulás, nagyszámú működő hálózatokban, teremti meg a globális reszilienciát. Ez az új szellem jellemzi a médiumokat is: A konstruktív újságírás megoldásjavaslatokat állít a figyelem központjába és nem riogat vagy fake news-t terjeszt. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy egy resziliens és adaptív társadalmat teremtsünk, amely tudja, hogyan kell krízisek esetén produktívan eljárni.

zukunftsinstitut.de, 2020. március 16.

 

M. Horx (Kölnben találkoztunk) azt a világot véli fölfedezni, amibe én 1948-ban beleszülettem: egy kisváros "progresszív provinciájába", ott is egy 2 hektáros kisparaszti "direct-trade-platform"- jába, ahol a "nearshoring" tökéletes volt, ahogy a rokonság, a szomszédok, barátok "neo-tribes"-a ugyanúgy, és magunktól, "szilárd szerkezetek" nélkül is tudtuk, hogyan segítsünk magunkon és egymáson. Ehhez még Robert Jungk jövőiskolájába sem kellett járnunk, pedig ott voltam 1986-ban, ahogy gyanítom, Horx is. Mintha egymást másolnánk, bár kétlem, hogy olvasta volna, 1989-ben, a "Köln 2020"-at, vagy az Ökokiskátét. Ugyanazt írom meg, nyers, "paraszti" egyszerűséggel, amit ő tudományos bikkfanyelven, digitális angol katyvasz-szócsinálmányokkal - mert, sajna, ma már csak ebben a köntösben lehet a cuccot eladni. A tartalomnál azonban vegyünk egy mély lélegzetet. 1 szó a jövőről = 1000 szó a múltról. Mi van, ha így lesz? Nem jobb fölkészülni? Különösen akkor, ha a csuszka nem a jó-rossz között, hanem a rossz-rosszabb között csúszkál. Amit itt olvasunk, már fele valóság, vagy rövidesen az lesz. Precht is írt erről egy egész könyvet (lehívható az "ökobetyárról").

Ám amit megsejtünk, az már nem is annyira veszélyes. Ezért szurkoljunk együtt a szerzőnek, hogy a "post-corona-world" enyhébb szcenáriója váljon valóra!

RózsaS

(Untergang-szcenárió, Robinzon-ház, kollapszológia, pedal generator budapest rozsa)

 

AZ ORVOSKÖZTÁRSASÁG Virológusok fölértékelve

-A virológusok és az epidemiológusok hirtelen fontos szerepet kaptak a politikai döntésekben - bár a covid-19-ről még keveset tudnak-

Meglehet, már arról álmodik néhány gyerek, hogy ha fölnő, virológus lesz, vagy valamilyen járványügyi fehérköpenyes. Ezek a szakemberek fölértékelődtek és csodálatot aratnak. Mert ki találna kiutat ebből a helyzetből, ha nem ezek a doktorok, akik ismerik ezt a veszélyes kórokozót.

Egyikük Christian Drosten (47), a berlini Charité virológia főorvosa. A kutató nemcsak egy világhírű intézet vezetője, hanem fontos közszereplő, sok csatornán jelenik meg, úgy a "Maybrit Illner"-nél, mint a "Tageschau"-ban válaszol a kérdésekre és a kormány tanácsadója is. Mellette napi fél órát szán podcast-jára is, az interneten. Ott a kutatás állásáról ad hírt és türelmesen megválaszolja a sok kérdést: Mikor van értelme a vírustesztnek? Aki átesett a betegségen, az immunis? Mehetünk-e egyáltalán bevásárolni?

Drosten egyfajta audioguide-ként vezet át az orvosi vészhelyzet megfélemlített világán - ami ráadásul naponta változik. Nyugodt hangnemben eligazít és oszlat fölösleges félelmeket. De ezt is mondja: "Ez egy természeti katasztrófa lassított filmje". Az Apple német podcast-chart-ján, Drosten briefling-jei első helyen szerepelnek. (? Ez valami slágerlista?RS20III30). A berlini virológus pár hét alatt a német egészségügyi politika központi alakja lett. Bringáján ide-oda suhan a városban, hol a szenátusba, hol a minisztériumba várják, tanácsadói beszélgetésre. Amikor az egészségügyi miniszter, Jens Spahn (CDU) sajtótájékoztatót adott az epidémia állásáról, Drosten ott ült mellette.

Kollégáival megpróbálja az epidémia fejlődését megérteni. A helyzet gyakran olyan gyorsan változik, hogy a szakértők tanácsa napok vagy órákon belül hivatalos politika lesz. Így volt, amikor Spahn eltanácsolt az 1000 fős rendezvényektől, és ez most is így van, amikor sok helyen már az óvodákat is bezárják (márc 21). A rendezvények, a közösségi élet, vagy ami abból megmaradt, túlnyomórészt az epidemiológusok ítélete szerint működik. A szakértők eddig ahhoz voltak szokva, hogy a politikába mellékszerepet játszanak. Gyakran írtak véleményezéseket, amik aztán fiókok mélyén tűntek el. A pandémia azonban a régi rendet a feje tetejére állítja. Az epidemiológusok szinte a végrehajtás tagjai lettek. Aki meg akarja tudni, mi lesz az országgal, az rendszeresen a Robert-Koch-Intézet sajtótájékoztatóit hallgatja. Most a "Primat der Medizin" érvényes, jelentette be a bajor miniszterelnök, Markus Söder. Ma a vírusvédelem sokak számára, úgy tűnik, az első polgári kötelesség.

Minek lehetne nevezni, ami most keletkezik? Egyfajta ideiglenes orvosköztársaság? A tudósok uralmának kísértete már ősidők óta kering a történelemben. Nem lenne jobb, ha azok döntenének, akik a dologhoz a legjobban értenek? Ez az "expertokrácia" jó okkal maradt gondolatjátéknak. A világ nem olyan egyszerű, hogy a tényhelyzet részletes ismerete automatikusan a helyes cselekvéshez vezetne.

A politika hétköznapjaiban a szakértelem rendesen hátra szorul - kivéve az olyan vészhelyzeteket, mint a mai. A bevált rutinok most nem működnek: Az ellentétes érdekek patikamérlegen való hosszas egyenlítgetésére most nincs idő. Az igényes projektek szétszálazása az epidémia idején nem lenne egyenlő a gondatlan emberöléssel? Ezért nyílik most meg egy időablak egy másik politika számára. A hatalmi játékoknak vége, kormányozzon az evidencia! Ma a legújabb elemzések, a modellszámítások a vírus terjedéséről tűnnek mérvadónak. Ezután azt kell tenni, ami szükséges. Ha a szakértők iskolabezárást javasolnak, akkor az egész országban ezt kell tenni - bár nemrég még kritizálták, hogy a diákok pénteken iskola helyett klímaügyben tüntetéseken lógtak.

A klíma egyébként teljesen más jellegű problémát vet föl. A tudósoknak ebben nem véletlenül volt kevés szavuk: Bármit is tesz vagy múlaszt a kormány klímaügyben, a következményei elhalványulnak a bizonytalanságban. Áldozatok valahol, valamikor a jövőben várhatóak. Ám a koronavírusnál itt és most jön a kár és aki a fertőzés útját nem zárja le, megkaphatja az elhalálozások bűnösségében való részvétel kritikáját.

Mivel emberéletekről van szó, a legsürgősebb cselekvés hangulata jelent meg. De ez egyben veszélyes is. Mert itt másképp van, mint a klímánál, ahol a tényhelyzet többé-kevésbé tisztázott. A járványvédekezésben sok minden bizonytalan. Még a szakértők is erősen hiányos ismeretek alapján kénytelenek döntéseket hozni. "Evidenciafiaskóra" figyelmeztet az epidemiológus John Ioannidis (Stanford Uni) is. A járvány eddig ismert terjedési adatai nem megbízhatóak. Túl keveset tudunk a fertőzöttek számáról és ezzel az elhalálozási kockázatról is. Mégis mindenütt drasztikus intézkedéseket vezetnek be. Ám ha a védekezés nem hat azon nyomban? Meddig lehet egy társadalmat leállítani, míg a kár meghaladja a hasznot? Senki sem tudhatja.

A virológus Drosten mindenesetre példásam mutatja, hogyan kell, roppant nagy bizonytalanságban, navigálni. Önkritikát is gyakorol, kész a korrektúrákra. Sokáig pl. eltanácsolt az iskolabezárástól. A klinikákon való vészhelyzettől tartott, ha a személyzet egy része otthon kényszerült volna maradni a gyerekekkel. Mára egy tanulmány meggyőzte, hogy ez a korlátozás, bizonyos körülményeknél helyes lehet. Bírálók szemére vetik az irányváltoztatást. Szaktársa, Alexander Kekulé (61, Halle-Wittenberg) már a krízis kezdetén szigorú korlátozásokat javasolt. Ő a pragmatikus Drosten ellenképe, aki tanácsai kivitelezhetőségét és mellék-következményeit is mérlegeli. Úgy érvel, mint egy ellenzék, mely egyszerűen drasztikus követeléseket nyújt be. Pl. már március elején 2 hét "corona-szünetet" javasolt. És most, amikor tényleg bezártak az iskolák, Kekulé élvezi igazságát, pl. "Anne Will"-nél, ahol fölpanaszolta, hogy "nagyon hosszú időket aludtunk át." Kiszámolta, egy földerítetlen fertőzött gyerek, direkt és indirekt, 6 hét alatt, 3000 embert fertőzhet tovább. A vírus olyan, mint egy "óramű". Ám a szakvilágban ezzel nem volt sikere. Kollégája, a hamburgi Jonas Schmidt-Chanasit, a "Welt"-ben, ezt a számítást "badarságnak" nevezte. Senki sem képes megmondani, valójában hogyan terjed egy vírus.

Drosten kevésbé kritizálja a politikát, "még időben vagyunk". Ám a nyilvános közéletet ő is szükségesnek látja korlátozni (márc 21.), ahogy a legtöbb másik szakértő is. Tévedés persze továbbra is előfordulhat. Amikor a helyzet naponta változik, és kevés az idő a mérlegelésre, előfordulhat, hogy az események dinamikája a szakembereket is magával ragadja. Becsléseik gyorsan kényszerűnek tűnnek - de vajon helyesek-e?

A berlini virológus, Karin Molling (76), szkeptikus. A nagytekintélyű emeritus prof. ezt a védekező stratégiát aránytalanul szigorúnak tartja. Különösen az iskolák és a napközik bezárását bírálja. "A gyereknek ott a helyük, ahol jobban ellenőrizhetők. Most a családok passzolgatják őket, ennek semmi értelme". Idős és sérülékeny embereket izolálni kellene, védelmezésük érdekében. A lakosság többségét azonban, akiknek nem kell súlyos tünetektől tartaniuk, drákói intézkedésekkel terhelni, túlzás. "A végén még azt is betiltják nekünk, hogy beszéljünk, nehogy cseppfertőzzünk. Tekerjünk az arcunkra egy sálat, ha belépünk egy boltba. Már ezzel is védhetjük magunkat és a többieket valamennyire.

Drosten is az egyszerű szájmaszk mellett van. Ha ilyent mindnyájan viselnénk, a vírus nem terjedne ennyire a nedves kiejtéssel. Egy ilyen arcmaszkot magunk is varrhatunk, akár színes anyagból is, ami talán egész csini is lehetne.

DER SPIEGEL 2020. március 21.

 

A vírus, amely megmentette a világot

Életmódot csak akkor változtatunk, ha nagyon erős hatás ér bennünket. Most úgy tűnik, a Covid-19 azt a leckét hozza, amire ember nem volt képes: alaposan fölrázza, főleg a nyugati tömegtársadalmakat. A karanténban mindenki nyugodtan átgondolhatja, hogyan él és hogy ő is felelős-e a vészhelyzetért? A vírus rákényszerít, hogy belássuk, az anyagi oldalról milyen kevés is elegendő. Csupán kettő: élelem és meleg. Néhány alapélelmiszernél, két rend ruhánál, meleg szobánál nem kell több - de mit hozhat ez a féktelen túlfogyasztás, kényelem és luxus? Ez a vírus kellett, hogy mindenki észbe kapjon: micsoda őrült dolog ez a globalizáció, ez az esztelen személy- és áruszállítás.

De amiből több kell, ami nélkül tényleg istentelen, lelketlen szerencsétlenek leszünk:

"emberi-melegség". RózsaS

ROSSZABB, MINT A LEHMANN A német gazdaság ki- és belátásai-A végén még forradalmat tetszünk csinálni?

Ilyen veszélyhelyzet még soha sem volt. Az epidémia egész gazdaságokat bénít meg, kormányok és központi bankok kísérelik meg minden eszközzel a teljes összeomlás megakadályozását. Ám meddig lehet egy ilyen kényszerszünetet fönntartani?

A corona-sokk olyan gazdaságot ér el, amely már a pandémia előtt is betegeskedett és olyan pénzrendszert támad, amely a legutóbbi válságból igazán máig sem épült föl. Ha a vállalkozások nem kapnak időben segítséget, dominó-hatás indul be és mindent magával ragad, azt is, ami még pár hete erősnek tűnt. Mára bankok inogtak meg, euró-országok mentése ismét esedékes. A globális recesszió, ami most elkerülhetetlen, hosszan tartó depresszióba csaphat át - mint 1929-ben.

Hogy milyen drámai a helyzet, mutatja a jegybankok és a kormányok reakciója. Előbbiek elárasztják pénzzel a piacot, utóbbiak segélyprogramokat indítanak, eddig még nem ismert formában. Whatever it takes - bármit, ami kell; ez volt az akkori Európai Központi Bank (EKB) elnökének, Mario Draghi-nak jelszava, amivel leállította az euró-krízist. "Was immer es braucht", ma is ez vezeti a kormányok cselekvéseit, a németekét is.

Amire a vállalkozásoknak most sürgősen szükségük van, az a likviditás. A corona-intézkedések egész ágazatokat juttattak úgymond mesterséges kómába. Ha a gazdaság most nem kapja meg a legszükségesebbet, javíthatatlan károkat fog elszenvedni, ha a shutdown egyszer véget ér. Mi lesz akkor?

Toni Neukirchen, vállalkozó: "Ha a kormány a gazdasági kihatásokat nem védi ki, a virális után egy gazdasági pandémia fenyeget, több millió munkanélkülivel." A BMW, Opel, Daimler után a VW is bejelentette, európai gyárait legalább 2-3 hétre bezárja. A világ legnagyobb autógyára nemrég még rekordnyereséget tett zsebre, most legnagyobb válságára készül. A német gazdaság legfontosabb motorja, az autóipar, bizonytalan időre leáll. "Sok európai piacon az üzlet gyakorlatilag szünetel", írja munkatársainak a VW igazgatósága és üzemi tanácsa. "A kereslet érezhetően csökkent". Hogy a munkahelyek megmaradjanak, a gyártás valamikor újra be kell, hogy induljon. Bár a VW egy erős óriásvállalat, "de mi sem tudunk tetszőleges ideig minden terhet viselni". A leállás következményeinek enyhítésére a konszern rövid-idő-pénzt kérvényez. "A következő hónapok legfontosabb célja, fizetésképtelenségek elkerülése", mondja az autóipar egyik legrangosabb menedzsere. Ha a termelés újból beindul, a beszállító láncoknak és az értékesítő csatornáknak is ismét működniük kell. Ezenkívül, alkatrész-beszállítások Európából és Kínából, ahol ismét termelnek, úton kell, hogy legyenek. Ám ha a beszállítók, gyártók és kereskedők ismét fölveszik a munkát, akkor sem tudja senki megmondani, mikor vesznek az ügyfelek újból autókat. A brancsban már globális "kereslet-sokkról" beszélnek, mely a gyártóknak jelentős veszteségeket okoz.

Legyen az kisvállalkozó vagy óriáskonszern, a válság mindet egyaránt lebénítja és velük együtt a beszállítókat, kereskedőket - az egész német gazdaságot. Más országokban sem jobb a helyzet.

Az ilyen idők kedveznek olyanoknak, mint Boaz Weinstein. Amikor a gazdaság botladozik, ő megjelenik. Mint a Deutsche Bank sztár-kereskedője, a pénzügyi válság idején eljátszott 1,8 mrd dollárt, kirúgták. Megalapította a Hedgefonds Saba-t. Azóta krízis-spekulánsként próbálkozik és az ún. Credit Default Swaps (CDS) papírokkal cégek becsődölését várja. Az elmúlt években a geseft közepes volt, a csődök száma áttekinthető. Most óriási irammal veti be magát, a corona-válság elején bevásárolt CDS-ekből, hogy abból nyerészkedjen, mikor az utazási irodák, mint a Royal Caribbean Cruises és az United Airlines csődközelbe kerül. Fondja év eleje óta 67%-kal nőtt.

Weinstein szerencséje mások nyomora. New York, London, Frankfurt, Tokio: mindenütt menekülnek a befektetők minden befektető-osztályból, hogy likvidek maradjanak. A részvények zuhannak, a küszöb-államok papírjai szintén; az arany, ezüst, még az US államkötvények is erős turbulenciában, ezért a FED beavatkozni kényszerült, hogy nehogy befagyjon a piac. "Cash most az egyetlen biztos kikötő", mondja Jochen Felsenheimer (Hedgefonds Xaia München).

A helyzet fenyegető, minden elszabadulhat. A jegybankok és a politikusok még azzal nyugtatgatnak, hogy 2008-hoz hasonló bankcsődök nem várhatók, államosítások sem. Mi mást is mondhatnának, hogy ne riogassák a piacokat? A bankokat azok a cégek fenyegetik legjobban, akik nem képesek törleszteni. Ezt sok jel mutatja, pl. a robbanó CDS-árak, vagy a vállalati kötvények zuhanó értékei világszerte. Ezidáig, köszönve a 10 éves világgazdasági konjunktúrának, még olyan vállalati "selejtkötvények" is vevőre találtak, melyek igazán rozoga lábakon álltak. Az olcsó pénz politikája, az eladósodási lehetőségek (soha nem látott kondíciók mellett), a hiteleken alapuló növekedés - ezen hibák következményei most visszahullanak a gazdaságra, mint a bumeráng.

És nem csak a bankhitelekről van szó. Sok, főleg US-vállalkozás, egyre több kötvényt bocsájtott ki, hogy a kölcsönpénzzel saját részvényeit visszavásárolhassa. Részvényeik árát fölfeleé nyomták és ezzel menedzsereik prémiumait is. Ezen cégek némelyikét most az adózók pénzén kell megmenteni.

A központi bankok olcsópénz-politikája által föltüzelve, a globális adósságbuborék egyre csak nőtt, mondja William White, a Nemzetközi Fizetések Bankjának ex-közgazdásza. A corona-vírus a tű, amely ezt a buborékot kipukkasztja.

Az IMF már 2019 őszén, messze a vírus előtt, sötét képet festett a nagy népgazdaságok vállalati eladósodásairól. Ha gazdasági válság tör ki, a szerződések 40%-a után elveszik a kamat és a törlesztés. Ez a probléma fele annyira súlyos, mint 2008-ban. Nem kevesebb, mint 19 billió dollárról van szó.

Ami akkor kalkuláció volt, ma a bankok számára reális horror lehet. A Standard&Poor's szerint az US-vállalati hitelek 10%-a várhatóan elveszett, Európában 7-8%. Ez a szokásos kvóták háromszorosa és a 2008 megfelelője. Most bosszulja meg magát, hogy a bankok az elmúlt években két kézzel szórták a kölcsönpénzt.

Ez most ismét a jegybankok órája. Az EKB, de az US és a Bank of England is kijelentették, hogy üzleti bankjaikat továbbra is gratis likviditással látják el, hogy a hitelezés ne álljon le. Az EKB először vonakodott, de március 19-én további 750 mrd euróért kötvényt tervez venni, vállalatoktól és államoktól, hogy az eurót védje. Lagarde: "Mandátumunknak megfelelően, minden eszközünk teljes potenciálját be fogjuk vetni". Ám másként, mint a Lehmann-krachnál, most a jegybankok billiói is csak rövid ideig nyugtatják meg a piacokat. Önmagukban a részvények zuhanását nem képesek megállítani, mivel most nem tiszta pénzügyi válságról van szó, hanem arról, hogy egész gazdasági ágazatok állnak le. Bármennyire olcsó is a pénz, senki sem szeret egy bizonytalan jövőbe befektetni.

Így a jegybankok részéről hiába minden fáradozás, a végén az eredmény édeskevés. Mégis, a hitelezés folyik, a piacok működnek, ha szabadesésben is. Ám ez a legpozitívabb, ami most elmondható. Ahogy a jegybankok, a Lehmann-válságkor, mindenható módon léptek föl, ma annyira tanácstalanok. Ellőtték puskaporaikat. A kamatok lenullázva világszerte, lejjebb nem lehet. Utolsó védvonalként marad az állam. Neki kell "lender of last resort" beugrani, mint utolsó instancia hitelezőjének. És ezt a szerepet kész fölvállalni - kerül, amibe kerül.

Trump, aki a vírust nemrég még nem vette komolyan, egy billió dolláros segédcsomagot tervez. Ebben további bérfizetés és megingott vállalatok kisegítése van benne, valamint direkt kifizetés polgároknak. Minden amerikai kap egy 1000 dolláros csekket, így mondják. Egy országban, ahol nincs általános munkanélküli segély, ez értelmes lehet, ha ezt azok kapják, akik hirtelen munka nélkül maradnak. Ez nem szoros értelemben vett helikopterpénz, ahogy beállítják, mert ez az államköltségvetésből jön és nem a pénznyomdákból.

Fogyasztásélénkítő programok, bármilyen formában, egyébként is a gazdaság aktuális problémáján nem segítenek. Csak akkor ésszerűek, ha a letaglózott ágazatok a kómából fölélednek. Csak akkor lökhető meg a kereslet, mert csak akkor jön vissza a kínálat - a cégek ismét termelnek, az éttermek és boltok ismét kinyitnak. Dehogy ez mikor lesz, senki sem tudja. Először az a fontos, hogy az állam egy időre, a lehető legtöbb vállalkozást kisegítse, munkahelyeket megtartson és a polgároknak lehetővé tegye, hogy számláikat, lakbérüket tovább fizethessék.

És ez a jó hír: A legtöbb államnak van lehetősége, hogy ehhez a szükséges pénzt előteremtse. A nulla és a mínusz-kamatidőkben az állami kötvényeket viszik, mint a cukrot. Ez Németországra különösen áll, ezért ez a kérdés a kormányt nem nagyon aggasztja. A pénzügyminiszter, Olaf Scholz (SPD) és a gazdasági miniszter (Peter Altmeier (CDU), már a múlt héten egy átfogó gazdasági csomagot mutatott be. Megígérték, hogy gyorsan és bürokráciamentesen áthidaló kölcsönöket nyújtanak rászoruló vállalkozásoknak.

A likviditás-segítségen kívül, Scholz egy 500 mrd eurós segélyalapot tervez. A fond vállalatokat ment meg a csődtől, úgy, hogy kezeskedik szerződéseikért, vagy direkt tőkét ad, ami egy részleges államosítást jelent. Sok cégnek a jelenlegi helyzetben nemcsak kreditre, de pénzsegélyre is szüksége van, hogy munkabéreket, bérleteket és törlesztéseket tudjon fizetni. Ennek az intézkedésnek a példaképe a Sonderfonds Finanzmarktstabilisierung (Soffin), mellyel az állam 12 éve bankokat mentett meg. Akkor 480 mrd euróval volt föltöltve, legnagyobb részük kezességre. Ám ő maga is vehetett föl hiteleket. Ma hasonlóan lehet eljárni, a konstrukció bevált, mondja a kormány. Az állami programok szinte az egész gazdaságot átfogják. Ha a kreditintézmények újból meggyengülnek, a kormány ismét életre kelti a Soffin-t. Magánvállalkozók számára, melyek nem kapnak megrendeléseket, létrehoz egy busásan kistafírozott különvagyont ("Solidaritätfonds"). A pénzügyminiszter tervei a fekete ponttól való búcsút jelenti. A Bund óriási adósságot kell, hogy csináljon, hogy a gazdaság lecsúszását legalább valamelyest lefékezze. Egy magasrangú kormánytisztviselő a gazdaság és a társadalom helyzetét "többszörös szervleállásként" aposztrofálta.

Volker Brühl (Center for Financial Studies Frft): "Ha a corona a második félévben tovább traumatizálja a piacokat és a gazdaságot, deflációs depresszió fenyeget, egy horrorszcenárió. A kereslet messze lemarad a kínálattól, az árak zuhannak, a gazdaság tovább zsugorodik. Ezt kizárni nem lehet. Pláne, ha az elrendelt bénítás még hónapokig eltart. Ekkor csak az állam segíthet, egy gigantikus konjunktúra-programmal. Scholz erre készen lenne, van kezében elegendő potenciál. Soha nem látott eszközöket képes megmozgatni, a GDP 5%-át is (180 mrd €). Az összeg, kormányszakértők szerint, igénytől függően, tetszőlegesen emelhető. "Még ha az állam eladósodását, mint 2008-ban, gyorsan 80%-ra visszük föl, Németország akkor is a minősítő intézetek legjobb besorolását kapná. Mindezt egyszer már lejátszottuk", mondja egy kormánytisztviselő. Ez további 700 mrd €-t jelentene. "Soha nem látott összegről gondolkodunk."

Ám a németeken kívül, ezt ki engedheti meg magának? Itáliában, ahol a corona-krízis a legsúlyosabb, az államadósság már ma is 130%-a a gazdasági teljesítménynek. És a piacokon az olasz államkötvények kockázatprémiumai emelkednek. Az EKB a mentőcsomag előtt bejelentette, nem engedi, hogy az eurózóna-tagok hitelképessége erodálódjon. Ám valamikor saját kitűzött határaiba ütközhet.

És ekkor lép egy aktor a színre, amely eddig nem avatkozott be: Az Európai Stabilitásmechanizmus. Törzstőkéje 705 mrd euró, ebből 410 mrd készenlétben, ami most az olaszoknak jól jönne. Ám ezt a pénzt is valamikor vissza kell majd fizetni. Így nem csoda, hogy az euró-államok régi vitája lobban föl újra, a közös kötvényektől ("Eurobonds"), amit az olasz miniszterelnök "Coronavirus-bonds"-nak nevezne. Németország és más nyugati és északi államok eddig az ilyen közös eladósodásból nem kértek - és ez így is maradhat. "Használja az EU először azokat az eszközöket, amikkel rendelkezik", mondja egy diplomata. "És úgy hisszük, ez elég is lesz." Guntram Wolff (Thinktank Bruegel Brüsszel) : "Ennél a tartós alacsony kamatnál az EU-államok adósságaikat nyugodtan megemelhetik 10%-kal. Ha a krízis után a gazdaság gyorsan ismét a régi szintjét eléri, az adósságok, a jövőbeni gazdasági erőhöz képest, valószínűleg nem lesznek nagyobbak, mintha semmit sem tennének."

Mindenesetre, az adósságok lényegesen nem lesznek magasabbak, mint ma. Ám corona után a világ még jobban eladósodott lesz és a rendszer még sérülékenyebb. A krízis után, a krízis előtt leszünk.

DER SPIEGEL, 2020. március 21.

 

KÖNNYEN BECSAPHATJUK MAGUNKAT Bezártság, ki bírja jobban?Borwin Bendelow (68), Göttingen, pszichoterapeuta sokat beszélgetett háborúk és természeti katasztrófák túlélőivel.

SPIEGEL: Bendelow úr, Ön mit tervez a következő hetekre, hónapokra?

BENDELOW: Minden időpontom lemondva. Könyvemet szeretném befejezni és egy tanulmányom a félelemzavar kezeléséről. A beszűkült életet aránylag jól bírom. Ám emberekkel nem találkozni, legtöbb időt itt a szobámban eltölteni, borzalmas.

Sp: Mért probléma legtöbb embernek hosszabb ideig egyedül lenni?

B: Az ember szociális lény. Egymásra vagyunk utalva. Eleinte az ember törzsekben élt, kis csoportokban. Aki ezen kívül rekedt, azt vagy a vadállatok, vagy más törzsek ölték meg.

Sp: Kollégája, Daniel Kahnemann, kiszámolta, hogy ébrenléti időnk 80%-át más emberekkel töltjük el.

B: Ha ehhez még az FB, WhatsApp & Co időit is hozzáadjuk, több is lehet. Erre szükségünk van.

Sp: Az ilyen elszigeteltségben ki boldogul a legnehezebben?

B: Az extrovertáltak. Aki egyébként is visszavonultan él, a small talk-ot nem kedveli, annak most könnyebb. Akik állandó kommunikáláshoz szoktak, többet szenvednek, mert igénylik a személyes kontaktusokat.

Sp: Mit jelent ez az egyedülélőkre, Németország 17 millió háztartására?

B: Úgy vélnénk, nekik nem jelent nehéz átállást. De a legtöbb egyedülélő lakásán kívül érintkezik másokkal - irodában, partikon. Most látogató sem jön, valami erősen hiányzik.

Sp: Kutatók szerint, a magány olyan figyelmeztető jelet vált ki, mint az éhség vagy a szomjúság. Élelmet tárolhatunk, de szociális közelséget nem. Helyettesítheti ezt a telefonálás és a skype?

B: Ha közösségben vagyunk és élő visszajelzéseket kapunk, agyunk megjutalmaz. Jól érezzük magunkat. Ez a rendszer sok virtuális kontaktusra is reagál. Még ha egy szerelmes filmet is nézünk, sírunk - pedig nem is ismerjük azokat az embereket. Könnyen becsaphatjuk magunkat. A videótelefonálás vagy fotók kicserélése jó módszer a realitáshoz való közelkerülésre. Ám a direkt kontaktusokat a videó sem pótolhatja teljesen.

Sp: Ilyenkor mi hiányzik nekünk?

B: Internetes terápia kevésbé sikeres, bár lehetnek kivételek. Ezt mutatják a megfigyelések. A résztvevők egy idő múlva kikapcsolják gépüket, mert hiányzik nekik a terapeuta közelsége. Azt kívánják, hogy előttük üljön, hogy a kezét nyújtsa.

Sp: Egy ilyen hosszabb elszigeteltség lehet egyszer a normalitás?

B: Az emberek alkalmazkodnak, megteszik, amit tehetnek. Afganisztánban szolgáló katonák azt mesélték nekem, hogy halálfélelmük az első hét után elmúlt, bár életük sokkal veszélyesebb volt, mint otthon. Az emberek egy ilyen helyzethez is hozzászokhatnak.

Sp: A lakosokat most több féle félelem is gyötörheti. Félnek a vírustól; attól, hogy elveszítik munkájukat, becsődölnek, magukra maradnak. Ezek a félelmek nagyban különböznek egymástól?

B: Ezek valójában nem is félelmek, inkább aggodalmak. Láttam valódi félelmet pácienseimnél, amely pánikrohamba is átcsaphat. Ilyenkor nyomást éreznek a mellükön, valami összeszorítja őket, fájdalmat éreznek, azt hiszik, nyomban eléri őket a halál. Szívdobogás, rettegés, izzadás, légszomj. Ilyet senki sem tapasztal újságolvasásnál. Legfeljebb nyugtalanító érzést érez. (Olvasná az Orbán-sajtót!RS20III26)

Sp: Mi tudható a karantén és a szociális elszigeteltség utólagos hatásairól?

B: Egyesek beteges félelemállapotot mutathatnak. Ám amikor egy rendkívüli helyzet nagyon sok embert érint, a hatás nem olyan erős. Kínában, Sichuan városában, 2008-ban egy földrengésben 70 000 ember halt meg. Az orvosok fölállítottak egy központot, poszt-traumatikus terhelés-zavarok kezelésére. Szinte senki sem jött. Egyes szakértők ezt a vallásra vagy a társadalmi normákra vezették vissza.

Sp: A londoni King' College kutatói nemrég publikáltak egy kutatást arról, hogyan hat a házi karantén a pszichére. A 2003-as SARS vírus és a nyugat-afrikai ebola következményeit vizsgálták. Azt találták, hogy azoknál léptek föl félelemállapotok, akik előzőleg is lelki betegségben szenvedtek.

B: Ez lehetséges, én azonban most nem számítok tömeges lelki megbetegedésekre. Egy barátom a jugoszláv háború pánikbetegeit vizsgálta meg. Azt találta, hogy a háborúban nem voltak "félősebbek" másoknál. A pánikrohamok még csökkentek is, mert ezek a betegek más, egészen konkrét fenyegetésektől tartottak. Menedéket kellett keresniük és ehhez uralkodniuk kellett a testükön.

DER SPIEGEL 2020. március 21.

Mivel erős közösségi érzéssel születtem, a magány életem során nagyon megkínzott. Volt, mikor hetekig feküdtem betegen, egyedül. Kibírtam, megedződtem. Másrészt, akkor volt a legjobb táncos kedvem, amikor az ökológia és a közösség is stimmelt, pl. amikor 17 csoportot koordináltam Kölnben. Keserű kenyér a tudománykritika, ha szembe megyünk a közhiedelemmel. Így volt pl. az Energetikai Szakkollégium előadásán, ahol száz "atomos" fújt rám (lásd Csörte: Szelíd energia vs. Paks, 2017), vagy legutóbb a MagNet-ben. Amikor 1994-ben áttelepültem Hozzátok, rögtön összevesztem az összes "zölddel". Erikkel mi vagyunk a "németek", akik szerint lopni azért nem kellene. ("Előbb embernek kell lenni, aztán zöldnek.") Tehát edződjetek Ti is, láthatatlan Olvasóim! (És ott van a Szerelem a vírus idején, OPeBaSzö!). RS

 

BEZÁRTSÁGOT ÉP ÉSSZEL KIBÍRNI

Asztronauták adnak tanácsokat, hogy hogyan tudjuk ép ésszel kibírni másokkal összezárva a következő időszakot Horváth Bence ÉLET

A koronavírus-járvány miatt számos országban vezettek már be kijárási tilalmat, és bár Magyarországon ezt ugyan még nem lépték meg, de a szakértők egybehangzó tanácsa, hogy aki csak teheti, maradjon otthon, hiszen ezzel lehet leginkább segíteni a vírus terjedésének lassulását.

Az önkéntes otthonmaradás rengeteg ember számára jelent most új helyzetet: nem vagyunk hozzászokva ahhoz, hogy ennyire sok időt töltsünk el a négy fal között. Ráadásul közben rengeteg nyugtalanító hír ér minket nap mint nap a vírussal kapcsolatban, úgyhogy különösen nagy kihívás, hogy ebben a helyzetben ne forduljunk be teljesen.

Arról, hogy mi mindent tehetünk személyes szinten a szorongás ellen, ebben a cikkben részletesen írtunk. De a korlátozások és a kijárási tilalmak egy további következménye, hogy sokan nem egyedül találják magukat bezárva otthonra, hanem családtagjaik, lakótársaik, partnerük társaságában. Ez egyfelől persze sokszor jó dolog, hiszen a legtöbb embert alaposan megviselné, ha heteket vagy akár hónapokat kéne egyedül töltenie otthon, de közben persze komoly kihívás is: ebben a helyzetben, hogy kis helyen zárnak össze embereket hosszabb időre, kódolva vannak a konfliktusok.

Hogy hogyan lehet ezt a szituációt a lehető legjobban átvészelni, arról a téma tán legnagyobb szakértői, a NASA asztronautái adtak most tanácsokat. A NASA már több mint ötven éve képez ki arra űrhajósokat, hogy hosszabb időt töltsenek el egy apró helyen összezárva, és képesek legyen együttműködni, feladatokat megoldani, és ne őrlődjenek fel közben teljesen a bezártságtól és egymás társaságától. Az asztronauták képzésének része egy öt képességre koncentráló viselkedési útmutató, amit expedíciós viselkedésnek (Expeditionary Behavior) neveznek, és ez alakítja ki az űrhajósok mindennapjait. Ez persze sokszor elég általános tanácsok, és nyilván nem is az összes lesz most hasznos mindenki számára, aki hirtelen bezárva találta magát barátai vagy családtagjai társaságában. De közben mégis adnak egy általános alapot, amit átolvasva mi is felfedezhetünk olyan elemeket, melyek kicsit könnyebbé tehetik a következő időszakot.

És akkor az öt készség, illetve hogy hogyan lehet ezeket elsajátítani és gyakorolni:

A kommunikáció

Ami ebben az esetben azt jelenti, hogy egyrészt úgy tudj beszélni, hogy világosan megértsenek, másrészt képes legyél odafigyelni, kérdezni és megérteni. Ennek része az aktív hallgatás és a nonverbális kommunikációs jelek felismerése.

A jó kommunikációs készségek elsajátításához és gyakorlásához egyrészt arra van szükség, hogy szabadon ossz meg információkat és érzéseket, a cselekedeteid előtt pedig beszélj a szándékaidról, használj világos fogalmakat. Ha a te vagy mások cselekedetei nem úgy alakultak, ahogy számítottál rá, beszéljetek róla. Szánjatok időt a sikerek és a konfliktusok átbeszélésére. Figyelj oda és ismételd el a főbb üzeneteket, hogy biztos legyen benne, hogy világosak. Ismerd el, amikor tévedsz.

Vezetői-követői képességek

Ezen múlik, hogy mennyire jól tud a csapat alkalmazkodni egy megváltozott helyzethez. A vezető a pozitív befolyás révén képes elősegíteni, hogy a csoport elérhesse céljait. A követő, azaz egy alárendelt vezető pedig aktívan hozzájárul ehhez. Ehhez alapvetően egy bizalomra épülő környezetre van szükség. Aminek fontos feltétele a felelősségek elfogadása, emellett világos feladatokat és célokat kell kijelölni, az irányítás példamutatás útján kell történjen. Adj iránymutatást, információt, visszajelzést, tanácsot és bátorítást, bizonyosodj meg róla, hogy a többieknek rendelkezésükre állnak a szükséges erőforrások. Mondd el, ha valami nincs rendben. Kérdezz. Ajánlj megoldásokat, ne csak problémákat említs.

Öngondoskodás

Kövesd nyomon, hogy mennyire vagy egészséges fizikailag és mentálisan. Ebbe beletartozik a higiénia kérdése, hogy mennyire tartod rendben az időbeosztásodat, a dolgaidat. Figyelj oda az alvásodra, illetve figyeld a hangulatodat is. Az öngondoskodás révén tehetsz aktívan azért, hogy egészséges maradj. Hogy ezt gyakorolni tudd, szükséged lesz arra, hogy reálisan felmérd a saját erős és gyenge pontjaidat, illetve hogy ezek milyen hatással lehetnek a többiekre. Tanulj a hibákból, ismerd fel, hogy mire vagy hajlamos, és hogy ezek hogyan hatnak a sikereidre, illetve a kudarcaidra. Legyél nyitott a saját gyengeségeiddel és érzéseiddel szemben. Tegyél azért, hogy enyhíteni tudd a stressz-szintedet, illetve a negatív érzéseidet, hogy ezeket ne a többiek felé add aztán tovább. Keresd a társas kapcsolatokat, a visszajelzéseket. Teremts egyensúlyt a munka, a pihenés és a személyes idő között. Legyél szervezett.

A csapat gondozása

Ez annak kérdése, hogy mennyire egészséges a csapatotok, mind pszichésen, mind fizikailag, mind pedig logisztikai szinten. Ismerd fel, hogy ezeket befolyásolhatja a stressz, a fáradtság, a betegség, a rendelkezésre álló készletek mennyisége, a kirótt munka mennyisége. Ennek a készségnek a gyakorlásához türelemre és tiszteletre van szükség, arra, hogy bátorítsd a többieket. Figyelve a csapat tagjait, keresd a fáradtság vagy a stressz jeleit. Bíztasd a többieket, hogy vegyenek részt közös programokban, és jelentkezz önként a nem népszerű feladatokra. Ajánl fel és fogadj el segítséget. Osztozz a sikeren, de ha kell, vállald a kudarcokat.

Közös együttélés

Ez arról szól, hogy hogyan működnek együtt az emberek, hogyan válnak csapattá egy cél elérésének érdekében. Ehhez fel kell ismerni és tudni kell kezelni a különböző véleményeket, tapasztalatokat, képességeket és személyiségeket. Rugalmasságot és ellenálló képességet kell mutatni a nehézségekkel szemben. Ennek gyakorlásához elsősorban arra van szükség, hogy a versengés helyett az együttműködés legyen a meghatározó. Tartsuk tiszteletben egymás szerepeit, felelősségét és munkáját. Legyünk számonkérhetőek és gyakran dicsérjünk másokat. Dolgozzunk azon, hogy egy pozitív csapat attitűd alakuljon ki. Konfliktusok esetén maradjunk higgadtak.

2020. március 23.

 

MOST MEGKAPTUK, AMIT ŐK MÁR RÉG Leállt a segítség Dél felé

-Halló, Egyesült Nemzetek? Van ott valaki?

Senki. A Biztonsági Tanács székei üresek, a kéksisakosokat leállították, minden találkozó lemondva. Az ENSz főtitkár, António Guterres, videókonferenciákkal tartja a kapcsolatot. A Világ Élelmezési Program (WFP) és a Menekültügyi Osztály (UNHCR), a beutazási tilalom ellenére, megkísérel munkatársakat és segélycsomagokat a Dél nyomorgó országaiba bejuttatni.

Az ENSz honlapja naponta frissül. Innét megtudhatjuk, hogy a corona-krízis nem az egyetlen krízis napjainkban és - ami az emberek életét közvetlenül veszélyezteti - nem is a legrosszabb. Súlyosbító, hogy most, az amúgy is túlterhelt humanitárius segítség nemzetközi hálózatát, magát is, veszélyezteti egy járvány.

Az Észak hagyományos segítő országai ma mindent elkövetnek, hogy mindenekelőtt saját gazdaságaikat mentsék. Guterres sejti, hogy az amúgy is kiüresedő szervezetét új megpróbáltatás éri. A "szükség hierarchiája", mely most Németország első számú vitatémája, globálisan még meredekebb. Guterres megbízta helyettesét, Amina Mohammed-et, állítson föl szcenáriókat a globális egyenlőtlenség jelenlegi alakulására - nemcsak a közvetlen, hanem a következő évek várható következményeire is.

Social distancing - a túlzsúfolt slum-okban?

Amit most a globális Észak legtöbb lakosa először és relatív enyhe formában átél, az a globális Délen sokak hétköznapjaihoz tartozik: A többszörös, egzisztenciális krízisek közötti manőverezés. Széles szociális árkok, a klímaváltozás csapásai, éhbér, tömeges városokba-özönlés, még mindig magas gyermekhalandóság és alultápláltság; orvosi ellátás, mint luxus a gazdagoknak. Ebben a helyzetben tör be a corona-vírus.

 

Minden megelőző intézkedés, melyek számunkra már jól ismertek, ott gyakran abszurdnak tűnnek. Social distancing Manila nyomornegyedeiben - ahol 6-8 ember él egy szobában? Gyakori kézmosás Rio faveláiban, ahol a tiszta víz is hiánycikk? Drive-in-corona-teszt, Nairobi slum-jaiban vagy Jemen háborús területein? Ehhez hozzájön: 100 fertőzött ország közül 30-ban menekültek tömegei élnek lágerekben vagy nyomornegyedekben. Banglades menekült táborában, Kutupalong-ban, 900 000 rohingya él összezsúfolva, sátorokban és összetákolt kunyhókban. Kenya, Dadaab: három táborban, 200 000 menekült szomáliai tengődik. Libanon fölvett több százezer szíriait, ún. informális településeibe; Pakisztán befogadott több, mint egy millió afgánt.

Ezek a menekültek a világ legnagyobb túlélő művészei, ám ez semmit sem enyhíti "sebezhetőségüket" (a segélyszervezetek szaknyelvi kifejezése), míg a corona-vírus csak növeli. Ez a pandémia nem oltja ki a többi krízist. Nem azért, mert a klasszikus intézkedések semmit sem használnának. Ruanda a buszmegállóit hordozható kézmosókkal látta el, Dél-Afrikában betiltottak minden 100 fő fölötti rendezvényt, Dadaab-ban szappant osztogattak - mindezt abban a reményben, hogy a vírus betörését a legszegényebb országokba késleltessék. Az afrikai államok hivatalosan eddig csak néhány száz fertőzöttet jelentettek. Karl Blanchet, a Centre for Education and Research in Humatiarian Action (CERAH) igazgatója szerint, ez a szám valójában jóval magasabb. Dél-Afrikában most kezd a járvány igazán kirobbanni.

"Ezekben az országokban az egészségügyi dolgozók védelme kell, hogy a legfontosabb legyen", mondja Blanchet. Ehhez kell arcmaszk, kesztyű, védőöltözet az orvosok és a szanitécek számára, továbbá fertőtlenítő szerek, teszt-készletek. Ám honnét, ha a jóléti országok a piacot letarolták?

Ahogy az ENSZ, úgy a nemzetközi NGO-k számára is ez nem egyszerűen még egy krízis, hanem egy, amely az összes előbbire rátelepül. Szomália, amely évtizedek óta egyik szerencsétlenségből a másikba botorkál, az iszlám Al-Shabaab milícia mellett a heveny aszályt és a sáskajárást is próbálja legyőzni. Az országnak szüksége van élelemre, peszticidekre és repülőkre, amelyek ezeket szétpermetezik. Ehelyett a segítők most azzal küszködnek, hogy egyáltalán bejussanak az országba. (Suze van Meegen, Norwegian Refugee Council Somalia). A legtöbb NGO munkatársait Nairobi-ban állomásoztatja. Ám Kenya minden olyan külföldi számára lezárta határait, akiknek országában corona-eseteket regisztráltak. Tehát most az NGO-k teljesen a helyi segítőkre vannak ráutalva, ami már egyébként is esedékes volt. Ám ezeknek is szükségük van védőfölszerelésre és mindenekelőtt, szakavatott fölvilágosításra.

Minden érzékenység ellenére a globális Dél országai az utóbbi évtizedekben, a szegénység és az epidémiák leküzdésében, jelentős haladást értek el, némelyek jó preventív rendszerekkel is rendelkeznek. Sok afrikai ország, a 2014-2016-os ebola-járvány után egészségi ellenőrzést vezetett be a határain, míg Európában "pánik-keltésről" beszéltek. Több állam sikeresen küzdött a 3 "killer" ellen: TBC, malária és HIV-vírus. Az ezek elleni források, az új epidémia miatt, most veszélyesen lecsökkentek. Vessük össze: a corona halálos áldozatainak száma eddig 11 000, míg a TBC, 2018-ban, 1,3 millió embert vitt el. Ugyanekkor a HIV-vírustól 770 000 fertőzött halt meg, a malária pedig évente 400 000 embert öl meg.

Ezt a hibát újból és újból elkövetik: Egy látványos, a média által kiemelt epidémia miatt, más, az egészségügy állandó krízisei, a szegényebb országokban, mellékvágányra kerülnek. Ez a nőket jobban érinti, mint a férfiakat. Sierra Leone-ban több nő halt meg szülés közben, mint az ebola-járványban. Miért? Mert az amúgy is szűkös forrásokat a szülészetekről elvonták és átvitték a fertőző osztályokra.

 

A GLOBÁLIS VÉSZHELYZET ÚJ ETIKÁT KÖVETEL KI

A kizárás stratégiája, melyet az orvosok tömegkatasztrófáknál, orvostani szempontok szerint alkalmaznak, kit mentsenek és kit nem, most kísértetként kering Európában. A globális Dél sok államában a politikai-gazdasági triage mindennapos választás. A drámaian pénzhiányos egészségügy, a kórházak rohamos privatizálása, a gazdag európai és Öböl-államok agyelszívó hatása, mely elviszi az orvosokat és az ápolókat - mindez befolyásolja a kiválasztásokat, ki kap Nigériában, a Fülöp-szigeteken vagy Zimbabwe államban orvosi ellátást és ki nem, ki marad életben és ki nem. Most az akut corona pandémiánál is.

"Ebben a pandémiában, minden mentőöv globális megfontolás tárgya kell, hogy legyen", mondja Anne Jung, a medical international szóvivője. A német NGO, 1997-ben béke Nobel-díjas, évtizedek óta az egészség, a szegénység és az egyenlőtlenség összefüggéseivel foglalkozik. Mára 30 ország projektpartnereivel kooperál. Ezek egyikében sincs működő közegészségügy, az állami kórházak inkább végállomások, semmint a gyógyulás intézményei. Magánkezeléseket csak kevesek engedhetnek meg maguknak. Ezen az ínségen az első segély csak valamelyest tud enyhíteni, alapvető reformok szükségeltetnek. Vissza kell fogni a privátszektort és erősíteni kell az egészségi közszolgáltatást.

A Világbank és az IMF közben több mrd dollárt bocsátott a corona-krízis rendelkezésére. Ám ezt többnyire kredit formájában, ami a szegényebb országok eladósodását tovább növeli. A WHO további pénzeket gyűjtött - e között a német 50 millió euró, "a fejlődő országok helyzetének stabilizálására". Kicsiny, fontos lépések, de nagyon távol a pandémia globális megoldásától. Közben Világ Élelmezési Programja (WFP), 87 millió éhező ellátását kell, hogy megoldja, több millió gyermekét, akik eddig az iskolákban kaptak ételt, ám az iskolák most zárva vannak. 2020-ban Európa a gyöngéket magára hagyja. Az UNHCR meg kellett, hogy szakítsa a súlyos esetek kimenekítését a menekült-táborokból.

Az "emergency etics"-re új fogalmat kell alkotnunk, mondja Hugo Slim, brit teológus. Ez a fogalom az elsősegély-nyújtásból származik, Slim most a corona-vírusos társadalmakra alkalmazza. Ehhez tartozik a személyes áldozatok elfogadása, a közjólét érdekében. Ám az is, hogy ezeket lehetőleg igazságosan osszuk el, lehetőleg kiegyenlítve. Nemzeti síkon ez már jól működik. Slim: "A kitaszítottak, a fogvatartottak, az elüldözöttek jobban ki vannak téve a válságnak, jobban szenvednek, mint a többiek. A rossz egészségügyi államokban gyakrabban halnak meg emberek, mint másutt." Ez az igazságtalanság része és a mi "vészhelyzet etikánknak" (Ethik des Notfalls) mindent meg kell tennie, hogy ezt az igazságtalanságot enyhítse. Ehhez Európának nem is kell Kutupalong-ra vagy Dadaab-ra néznie, elég, ha a görög Lesbos sziget tragédiáját veszi napirendre. Ott, a menekült-táborokban, 20 000 embert tartanak bezárva, rettenetes körülmények között. A corona kitörése minden percben várható. A camp-ot gyorsan evakuálni kell. Anne Jung bízik abban, hogy Európa vészhelyzet etikája idáig elér.

2020, nemcsak mint a corona-vírus járvány éve kerül be a történelembe, hanem úgy is, amikor Európa a gyöngék leggyöngébbjeit egy pandémiumkor, saját területén, bezárt és sorsára hagyott. Hogy ez mit jelent, tudja mindenki, aki tudni akarja.

DIE ZEIT ONLINE, 2020. március 22.

 

A TÖMEGTÁRSADALOM ÁTKA - A tavirózsa látszatsikere - RózsaS

A városodással jött a járvány

A kőkorszakban nem voltak járványok. Ha el is indult egy vírus, az első néhány áldozat után leállt - nem volt hova terjednie. Az első utalás epidémiára Kr. e. 1500-ból ered, egyiptomi városokból. Az ősközösségek vadászgyűjtögetői "civilizálódása" elkérte az árát: a magántulajdon hozta a rabszolgaságot, a városok a járványokat, a só és a cukor a magas vérnyomást, a cukorbetegséget.

Ökológiai átcsapások

Köthető az ökológiai kisiklás pontokhoz?

Két egyenlet tűnik végzetesnek a századfordulón:

1. 3H2 + N2 = 2NH3 (ammónia-szintézis, 1910)

2. N + He = O + H (atomátalakítás, 1913)

(3. Technika-telítettség)

Levegőt eszünk: Fritz Haber-nek sikerül a levegő nitrogénját megkötni és a szerves trágyát nagyban leváltja a mű. Egyszerre létfontosságú és ingyenes nyersanyag válik a műtrágyagyártás számára hozzáférhetővé, korlátlan mennyiségben. A mezőgazdaság tömegeket képes etetni: népességrobbanás következik be. Sajnos, szó szerint is: a nitrogén alapú robbanószerek muníciót adnak a két világháborúnak. Kérdés: a népszaporulat találja meg az új eszközt, vagy a tudomány dobja meg a népszaporulatot? Egy biztos: a műtrágya ökológiai átcsapást jelent, megjelenik az új, kemizált, olajfüggő, gépesített mezőgazdaság, minden áldásával és átkával. (Ivóvizek szennyezése, eutrofizáció, élelem-mérgezés, biotóp-beszántások; munkanélküliség). Ellensúlyként megjelenik az ökologikus élelemtermelés.

Egy másik alkimista, E. Rutherford, fiúból csinál lányt: nitrogénből oxigént. Ekkor csap át a l e í r ó tudomány s z é t z ú z ó tudománnyá.

A lepkehálóval bóklászó rovarászprofesszor olcsó volt és legfeljebb a füvet taposta le. A svájci óriás-részecskegyorsító atomfizikusa méregdrága és fekete lyukak generálásával ijesztgeti a világot. A kapitalizmus alapföltétele, a növekedés, nagyfogyasztásra kényszerít. A kisfogyasztóra már nem lehet mit rásózni, így az ő nevében, fogyasztóként, az állam lép föl és űrhajókat, atomreaktorokat, jó hosszú távvezetékeket rendel meg.

Tömegtársadalom

A tavirózsa, ha kicsi a tó, elszaporodik és megfojtja önmagát.

Az ember túlszaporodott. A tömegtársadalom sodródik. Ráadásul mindenki egy helyen akar lakni: városban. Régen, faluhelyen, a tolvajt kiböjtölték: az áldozat addig nem evett, míg a tettes el nem árulta magát. A tömegtársadalomban megszűnik a szolidaritás: nem figyelhetek egyszerre ezer emberre. Már egy ismeretlen arc is az utcán ősi reflexeket riadóztat: menekülj vagy támadj. Csoda, ha a városlakók nem esnek egymásnak percenként. Falun távolabb laknak, mégis közelebb vannak egymáshoz, mint a panelben. A tömeg, békében is, kisebb tatárjárás: mindent eltapos, mindent fölél, mindent tele szemetel. (Lásd záruló Velence, Plitvicai tavak). Végkiárusítás: "Gyorsan oda, amíg van!" A tömegtársadalmak fölélik a létalapokat és kitör a harc a maradékért.

A nagyváros védhetetlen

A városba özönlés megállíthatatlan. A szerény, de biztos megélhetést nyújtó vidék elnéptelenedik. Rábízzuk magunkat a globalizációra,és ha bukik, levegőért kapkodunk, mint a devizahitelesek. Ma mobilt és autót akarunk, holnap egy darab kenyérnek is örülnénk. Egy szimpla hóesés képes az egész várost lebénítani – mi lesz egy komoly havária esetén? (2014-es intés). Minden rendes háznál tartanak gyertyát, kórházban áramfejlesztőt, csak a nagyváros purcan ki, ha megszűnik a beszállítás. A nagyváros: inkubátor, vezetékeken csüng, mint a beteg az intenzív osztályon. Minden városi építkezés (épület, metró, híd) értelmét veszti, mert egy ház 100 éves életében olyan időkbe nyúlik bele, amikor lakóinak ellátása megszakad. További új családi házak veszik el a zöldet, a levegőt. Több százezer ház áll üresen szerte az országban.

Óriásvárosok összeomlása

Idestova 40 éve már, hogy F. Vester figyelmeztetett: Agglomerációk válságban (Ballungsgebiete in der Krise, könyv, 1976). Ám ez idáig az összes ökológiai és szociális fenyegetéseket sikerült kordában tartani (lég- és ivóvízszennyezés, élelemmérgezés, szemét, hajléktalanok, bűnözés). Ez persze nem garancia a következő 40 év jólétére.

A városba özönlés egy ponton meg fog állni, a bányák, gáz- és olajmezők, de főleg az élelemtermelések vidéken vannak, így bizonyos számú lakosságot muszáj vidéken tartani.

Ha a népszaporulat költözik a városokba, akkor pedig a városok felvevő képessége a határ. Vannak 20-25 millió lakosú városok, ezeket is a kisszámú vidéki lakosság lát el, köszönve a mezőgazdaság gépesítésének és az olcsó energiának.

A nagyvárosokat továbbra is az alábbiak növekedése sújtja: rossz levegő, szemét, ivóvízszennyezés, szállítás, energiafogyasztás, neurózis, szegénylázadások, járványok.

A víz-, élelem-, energiaszállítás előbb is megszakadhat, mielőtt a források kimerülnek.

Ukrajnában most robbantottak föl egy gázvezetéket (2014. jún.) . A Nabuccotól rég elment a kedvük a gázcégeknek, a Déli áramlatot pedig most tiltotta le az EU, de ha meg is épül, nem lehet minden 100 méterére egy katonát állítani. Távvezetékek építése most már értelmetlen.

A peak-oil-vészjóslóknak sem lett igazuk: továbbra is dől és olcsó az olaj - egyelőre. Ám a palagáznak és a palaolajnak ne dőljünk be: ára tömegek számára nem lesz megfizethető.

Mi okozhatja végül is a nagyvárosok pusztulását?

Tornádó, özönvíz, szárazság, járványok, ellátás-stop?

A következő évtizedekben az óriásvárosok halála akkor következik be, ha a csapások

1. hirtelen jönnek

2. több szerencsétlen körülmény esik egybe.

A szerencsés szcenárió az elmúlt 40 év szcenáriója: a veszélyek lassan gyűrűztek be és a kormányoknak mindig volt elegendő idejük a kivédésükre.

Csak imádkozhatunk, hogy ezután is így legyen!

Az óriásvárosok (egy tucat 20 milliós) a legsérülékenyebbek: járvány, földrengés, szökőár bármikor végezhet velük; de elég, ha csak valamelyik beszállítás szűnik meg (víz, élelem, energia). A kormányoknak nem, hogy B, de A tervük sincsen.

Megijedünk pár ezer menekülttől, mi lesz, ha innét útra kelnek:

1.TOKIÓ                  34M 2.HONGKONG          26M 3.SANGHAI              26M 4.SZÖUL                  25M 5.JAKARTA               25M 6.MEXIKÓVÁROS     23M 7.DELHI                  23M 8.KARACSI              22M 9.MANILA                22M 10.NEW YORK         22M 11.SAO PAULO        21M 12.MUMBAI             21M Ám a legközelebbi, ahonnét megindulhatnak: Isztambul, 15 millió lakos.

Minden nagyvárosi sérült

Ha ép volna, nem volna nagyvárosi…-Nézzék meg, mennyi a neurotikus a metróban! (Vízi E. Szilveszter)-Nem a természetes reakciókat kell gyógyszerezni, hanem egészséges életkörülményeket kell teremteni! (Tüntetés a MTudE ellen, 2004) Az Erzsébet téren, egy provokatív kísérletkor, csak minden huszadik figyelt föl a csecsemősírásra. Egy közlekedésmérnök tartott egy kiváló előadást a főváros jól szervezett közközlekedéséről – csupán egyről feledkezett meg: az egész alapjában fals. Kisvárosban nem kell földalatti, sem busz, sem villamos - biciklivel mindenhová el lehet jutni.
Elmaradott falu

"A mi falunkban nagy a haladás: van már szemétszállító, szennyvízvezeték, kábeltévé."Ja, hogy régen nem volt sem szemét, sem szennyvíz és magunk énekeltünk, táncoltunk? Micsoda elmaradott falu!

A tudomány és a technika hozta

-az abszurd szakosodást, munkamegosztást és a teljesítménynövelést,

-a szakosodás a pénzt, a szétköltözést és az elidegenedést,

-a pénz a kényelmet, a fényűzést (10 000 tárgy a házban)

-a kényelem a jóléti betegségeket (infarktus, agyvérzés, daganat).

Ez a gazdaság önző, lusta, türelmetlen fogyasztóvá tesz bennünket. A pénz teszi tönkre a világot.

Ez a gazdaság szétszed: ketten külön – két hűtőszekrény.

A szegények összezárnak, közös eszközkihasználatuk magas, lelkileg erősítik egymást.

Ez az ember tragédiája, a 7 főbűn: superbia (kevélység), luxuria (bujaság), avataria (kapzsiság), ira (harag), gula (torkosság), invidia (irigység), acedia (jóra való restség).

 

LESZ-E BUDAPEST 30 ÉV MÚLVA? (1993)

1. pénzrendszer-összeomlás

2. kamatígéret

3. növekedéscsapda

4. túltermelés

5. tőkemegsemmisítés

6. pánikbevásárlás

7. olaj-világháború

8. ivóvízháború

9. termőföld-megszállás

10. vallásháború

11. terrorizmus

12. alvó génaknák

13. nanokatonák

14. klónozott katonák

15. peak oil

16. élelmiszerhiány

17. munkabeszüntetés

18. munkaképtelenség

19. szegénylázadás

20. elöregedés

21. fiatal-öreg polgárháború

22. yuppie-diktatúra

23. élettérhiány

24. klímamenekültek

25. szegények inváziója

26. fölriasztott vírusok

27. kiszabadult gének

28. rezisztencia

29. nukleáris tél

30. klímaátcsapás

31. tengeráram-változás

32. vulkán, földrengés, árvíz, aszály

33. csendes meghülyülés

 

+ a titkosítottak + a hihetetlenek

A vírus, amely megmentette a világot

Életmódot csak akkor változtatunk, ha nagyon erős hatás ér bennünket. Most úgy tűnik, a Covid-19 azt a leckét hozza, amire ember nem volt képes: alaposan fölrázza, főleg a nyugati tömegtársadalmakat. A karanténban mindenki nyugodtan átgondolhatja, hogyan él és hogy ő is felelős-e a vészhelyzetért? A vírus rákényszerít, hogy belássuk, az anyagi oldalról milyen kevés is elegendő. Csupán kettő: élelem és meleg. Néhány alapélelmiszernél, két rend ruhánál, meleg szobánál nem kell több - de mit hozhat ez a féktelen túlfogyasztás, kényelem és luxus? Ez a vírus kellett, hogy mindenki észbe kapjon: micsoda őrült dolog ez a globalizáció, ez az esztelen személy- és áruszállítás.

De amiből több kell, ami nélkül tényleg istentelen, lelketlen szerencsétlenek leszünk:

"emberi-melegség".

 

EGY HAMSTER VALLOMÁSAI A készlethalmozás aszociális?

Aki bespájzol, jobb esetben fura figura, rosszabb esetben közösség-károsító. Miért is? Jürgen Dahlkamp Bevallom, vétkeztem. Gondolatban, szóban, tettben - bespájzoltam. Nem most, hanem 3 hete. Annak ellenére, hogy kiadatott: A közeledő corona-krízis miatt nem kell készleteket halmozni, a boltokban lesz mindig elegendő. Liszt. Élesztő. Pót-shark-pengék a Lidl-nél.

Rögtön más dolgok jutottak eszembe, melyek állítólag biztosak voltak: A betétek kamatai, a Lehmann, a nyugdíj és a kormány magabiztossága, ami nélkül, kétségkívül, nem lehet egy országot kormányozni. És akkor azt mondtam a feleségemnek, vásároljunk be néhány dolgot. Elmentünk az Edeka-hoz, vettünk 4 doboz raviolit, 2 db XXL borsó-egytálételt, 12 doboz aprított paradicsomot, 12 l UHT-tejet, na, és még WC-papírt. Élesztőt nem, az nem marad sokáig friss, a borotvapengékre akkor még nem gondoltam.

Bevallom, kissé szégyelljük magunkat. Én is szívesen derűs maradtam volna, eltökélt és cool, ahogy a többiek. Eleget tettem volna állampolgársági felelősségemnek, nyugalmat megőrizni, senki nem megbolondítani. Legkevésbé magamat. Sajnos, nem vagyok higgadt. Soha sem voltam az. Ezenkívül itt van ez a doboz, amit tévének hívnak, minden este mutatják a "Tagesschau"-t. A képek Kínából megnehezítették, hogy higgadt és cool maradjak. Világvéget szuggeráltak, csak környezetemben mondták, ez csak egy kis köhögés.

Aztán 3 hétig, mi, spájzolók, megkaptuk a magunkét. Mi voltunk a bolondok a higgadtak között. Itt volt pl. a SPIEGEL jegyzetírója, E. asszony, aki olyanokat, mint mi, "jóléti fasisztáknak" nevezett. Aki halmoz, így E. asszony, az menekültekre is örömmel lövet, az ui. egy és ugyanaz a fajta ember. Próbáltam magam meggyőzni, előbb lehet E. asszonynak spájzolatlan pogácsája, minthogy én jólét-fasiszta volnék. El is határoztam adományozok a világéhínség- segélyre, antifasiszta-gesztusként, de egyébként sem kell a kritikát komolyan venni.

Azzal viszont nem tudtam könnyen megbékélni, hogy nekem minden politikus beszólt. Mindegyik. Észak-Rajna-Wesztfália egészségügyi minisztere, Karl-Josef Laumann, a készlethalmozást "abszolút hülyeségnek" nevezte; miniszterelnöke, Armin Laschet pedig "szolidaritás-ellenesnek", ami nem jobb, mint fertőtlenítőszerek lopása a kórházakból. Hát ilyen mélyre süllyedtem. És a szövetségi egészségügyi miniszter, Julia Klöckner is fölhomályosított, hogy a készlethalmozásra nincs, nem volt, nem is lesz semmi ok. Van mindenből elegendő, csak akkor nincs, ha a kapzsik többet vesznek, mint amennyire szükségük van, mint amennyit elfogyasztanak.

Nem lenne szép, ha igaza volna? Örülnék neki. Ismerősöket többé nem szabadna leengedni a pincébe, mit gondolnának. De ha a szövetségi kormány szerint a bespájzolás ilyen ostoba, gonosz, arcátlan és még értelmetlen is, akkor mért javasolja, ugyanez a kormány, az Országos Lakosságvédő Hivatal révén, hogy minden polgár tároljon 10 napra való élelem-készletet? Für alle Fälle, sose lehessen tudni. A hivatal honlapján ki lehet a "személyes check-listánkat" pipálni: toalettpapír; 2,5 kg gyümölcs és dióféle, 4 kg zöldség és hüvelyes. Tehát a halmozás egy olyan krízis esetére, mely vélhetőleg nem is jön, szociális kötelesség - míg egy járványkor, ami telibe talál, közösség-károsító? És ha a spájzolás a járvány közepén hiba, de különben abszolút helyes, akkor a Bundesregierung mért nem szólította föl idejekorán, 4 hete, a lakosságot a készletek tárolására?

Kicsikét jobban érzem magam, amióta ugyanazok a politikusok, akik a gyűjtögetést megvetették, most egy új társadalmi vezérképet reklámoznak: a szociálisan távolságtartó polgárt. Szociálisan tartsak távolságot? Megtehetem. Van készletem, sehová sem kell mennem. Akkor szereztük be, amikor még az ipar a hörcsögöket a piacgazdaság értékes haszonállatainak tartotta és zökkenőmentesen mindent utána-gyártott. Tehát még hetekkel azelőtt, mielőtt a corona félig letarolta a polcokat.

Hoppá, ezt nem lett volna szabad mondanom, ez pánikkeltésnek is számíthat.

Természetesen, annyira rossz nem lesz, mondja nekem minden felelősségteljes szószóló. A boltok mindig tele lesznek áruval. Efelől biztosít a Német Élelmiszerkereskedők Szövetsége is - de ha mégis másképp lesz, ő nem garantál semmit. És ha valamire eddig mérget vehettünk, az az, hogy másképp lesz. Szombaton (március 14.) az egészségügyi minisztérium azt állította, hogy a nyilvános rendezvények korlátozása nincs napirenden, minden más "Falschmeldung". Néhány óra múlva Köln és Berlin bejelentette, bezárja mozijait, klubjait, kocsmáit. Manapság semmi sem annyira értékvesztő, mint a tegnap bizonysága; semmi sem olyan gyanús, mint a ma bizonysága, semmi sem olyan bizonyos, mint amit a holnap hoz. Mi történik, ha csökkenteni kell az élelmiszertermelést, mert a dolgozó szülők, gyerekeiknél kell, hogy maradjanak, mert az iskolák bezártak? És ha az első élelmiszergyárban megjelenik a vírus? Bezárják vagy menjen tovább? Vannak erre válaszok? Kérdések, melyeket eddig nem kellett föltenni.

 

Bevallom, gyűjtögettem - de emiatt most szégyenkeznem kell? Inkább biztosítottam magam és nem hittem a bizonyosságoknak, melyeknek felezési életideje pár nap vagy óra. Az élesztő és a liszt az Edeka-nál már hétfőre elfogyott, majd kedden kapnak újból, de senki sem tudja, mennyit. Még jó, hogy nem dobtam ki a régi villanyborotvám. És a halmozásom a pincében is megvan. Ez a kis káröröm engedtessék meg nekem.

DER SPIEGEL, 2020. március 21.

 

ALÁBECSÜLTÉK W. Krämer statisztikus és a vak statisztika

Március 10-én, amikor a dráma már javában zajlott, Krämer professzor, a neves német statisztikus, mai szemszögből igen vitatható kijelentéseket tett. A Covid-19 "enyhe lefolyású", csupán "kellemetlen" és 3-4 hónap múlva mindenki szégyenkezni fog, amiért a média is ekkora hisztériát keltett. Más kollégák és kockázatkutatók hasonlóan vélekedtek - ám a pandémia dinamikáját és kihatásait mélyen alábecsülték. A prof és társai, Gerd Bosbach, Gerd Gigerenzer évekig más szakértők gondolkodási hibáit és pánikkeltését bírálták - gyakran jogosan. A madár-influenza és a Creutzfeldt-Jakob-betegségnél, az előre jelzéseknél, jóval kisebb lett az elhalálozás. Ám a mai corona-pandémiánál a relativizálások inkább cinikusnak tűnnek. Bár valószínű, hogy a Covid-19 a 2020-as év elhalálozási statisztikáját alig fogja emelni, többek között azért, mert sok idős ember a következő hónapokban amúgy is meghalt volna. Az is megeshet, hogy ebben az évben több serdülő és fiatal felnőtt fog meghalni autóbalesetekben, mint a járványban. Ám ezek a száraz statisztikai adatok semmit sem mondanak a rengeteg drámáról és mellékhatásról, amit a vész okoz. Nem láttatják az egészségügy határait, sem a roppant gazdasági és szociális következményeket. A statisztika kinyithatja szemünket, de vakká is tehet bennünket.

 

REPÜLŐ VÍRUSOK Terjedhet a koronavírus a levegőn át? W. Ristenpart, USA

Természetesen vigyáztak, a templom bejáratánál fertőtlenítették kezeiket. Nem ölelték meg egymást és távolságot tartottak. Ám a közös énekpróbáról nem akartak lemondani. A 60 tagú kórus (Seattle, Mount Vernon) március 10-én ismét találkozott. A hatóságok szerint a régió vírusmentes volt. Két és fél órán át próbáltak, senki sem köhögött, senki sem tüsszögött, mindenki egészségesnek érezte magát. 3 héttel később 45 kórustag tesztje pozitív lett, ketten meg is haltak a kórházban. Pedig a WHO által, a Covid-19 fertőzési útjairól közzétettek szerint, nem kellett volna megfertőződniök. Eddigi vélemény, a berlini Robert-Koch-Intézet szerint is, a fertőzés főleg akkor terjed, ha egy fertőzött valakinek direkt az arcába köhög, tüsszent vagy huzamosabb ideig, közel az arcához, nedves lehelettel beszél. Ekkor viszonylag nagy váladékcseppek repülnek, részben percekig, mielőtt a földre hullanának. Kevésbé gyakran az ilyen cseppfertőzés bőrkontaktussal is terjedhet, egy vírusos tárgy érintésével (WHO). Aki fertőzést hord az ujjain és a szeméhez nyúl, szintén beviheti a vírust a szervezetébe. Ám az amerikai templomkórus esete mutatja: a vírus képes a levegőben is repülni, ha erre a WHO nem is figyelmeztet. Hogy ez hogyan lehetséges, ezt próbálja William Ristenpart (Davis-Uni, Kalifornia) tisztázni. Különösen éneklésnél, beszédnél, de egyszerű lélegzésnél is az ember légutaiból parányi nedves részecskék szabadulnak el. Ez a szakvilágban már évtizedek óta ismert. Ezek a láthatatlan "bioaeroszolok" alig ezred mm átmérőűjek, mégis képesek vírusokat szállítani a környezetbe. Ez érvényes a kanyaró, a TBC, az influenza kórokozóira is - ahogy a Sars-CoV1-re szintén (2002-2003), a mai Sars-CoV2 elődjére. Bár ezen lebegő részecskék gyorsan kiszáradnak a levegőben, ám bennük a vírusok hosszabb ideig megmaradnak és a légáramlatokkal nagyobb távokat is megtehetnek. Laborkísérletek szerint 3 óráig is fertőzőképesek maradhatnak. Ha egy ilyen részecskét az ember belélegez, az a parányi méret miatt egész mélyen bejuthat a tüdőbe. A kutatók előtt eddig rejtély volt, mért képesek egészséges fertőzöttek, akik nem köhögnek, nem tüsszögnek, ilyen mértékben tovább fertőzni. Ristenpart szerint, a gyors terjedés oka a repülő bioaeroszol. Ha ez bebizonyosodik, egy vírushordozó már akkor is fertőzhet, ha kinyitja a száját. Minél hangosabban beszél (vagy énekel) annál több lebegő vírust bocsát ki a környezetébe. ("Aerosol Science and Technology"). Ha mindenki orrát és száját befedné, maszkot hordana, a tünetmentes vírushordozók általi terjesztést le lehetne fékezni. ("National Academies Of Sciences). Ezzel az akadémia szakértői mást mondanak, mint a WHO. Joshua Santarpia (USA) zárt szobák levegőjét vizsgálta, ahol egy tucat fertőzött, de egészséges ember tartózkodott. A légminták több, mint felében kimutatta a vírust, bár kis koncentrációban. A kutató még a kórházi folyosók levegőjében is talált vírust. A koronavírus biológiája sok kérdésben teljesen tisztázatlan. Ez érthető, hisz alig 100 napja vizsgálják. Senki sem tudja, valójában mennyire veszélyesek a bioaerosol vírusai, melyek ott lebegnek az irodák, éttermek, metrók levegőjében. Senki sem ismeri a minimál-dózist, ami még fertőz. Lehetséges, hogy kevés vírus a levegő belélegzésével csak enyhe tüneteket okoz; nagy vírusdózis viszont súlyos megbetegedést. Utóbbi tisztázná, mért halt meg ennyi fiatal ápoló és orvos Kínában, Olaszországban és Spanyolországban.

SPIEGEL, 2020. ápr. 11.

 

HOGYAN ERŐSÍTSÜK IMMUNRENDSZERÜNKET?

A München-i Ali Önder Yildirim (45, Helmholtz-Zentrum) tüdőorvos interjúja

SPIEGEL: Yildirim úr, mit tehet minden egyes ember, hogy testét a koronavírus ellen fölvértezze?

YILDIRIM: Erősítenie kell az immunrendszerét és főleg légutaira kell ügyelnie. Köhögés, nátha, torokfájás, légszomj a fertőzés jele lehet, mindez a légutakat érinti. Tüdőgyulladás fenyeget. A súlyos állapot nemcsak idősöket veszélyeztet, hanem a dohányzókat és a más betegségben szenvedőket is. A Covid-19 és a dohányzás közötti összefüggés egyértelmű.

Sp: Az 50-60 éves német nők 25%-a, a férfiak 31%-a dohányzik. Ez a csoport tehát kiváltképp veszélyeztetett?

Y: Igen. Minden szívásnál 4000 vegyületet lélegeznek be. Ez megemeli az ún. ACE2-receptorok számát a légutak epitélsejtjein. Az új vírus épp ezeken keresztül jut be a szervezetbe. Aki dohányzik, könnyebben megfertőződik.

Sp: A szervezet a belélegzett levegőt rendszerint megtisztítja a kórokozóktól és a szennytől. Erre hogyan hat a dohányzás?

Y: A dohányfüst az epitélsejtek csillószőröcskéit károsítja, így ezek nem képesek a szennyrészecskéket kitessékelni. Ezenkívül fölgyorsítja a váladéktermelést a légutakban, ami csökkenti a gázcserét. A tüdőhólyagocskák nem képesek ismét jól szén-dioxidot fölvenni és oxigént a vérbe leadni. Erős dohányosok kortizonnal csökkentik a nyálkahártya duzzadását és ezzel a váladékképződést is. Ám a kortizon legyöngíti az immunrendszert - ez növeli a fertőzés veszélyét. A Covid-19 elszaporodik a tüdőben és gyulladást okoz. Ödéma keletkezik, kóros folyadék-fölgyülemlés. Ez pedig tovább csökkenti a gázcserét, ezért az ilyen súlyos betegek lélegeztető géppel oxigéndús levegőt kapnak - különben megfulladnának.

Sp: Megrögzött dohányos kijavíthatja tüdő-károsodásait, hogy csökkentse a tüdőgyulladás kockázatát?

Y: Sohasem késő! Azonnali dohányzás-stoppal a tüdő ismét regenerálódhat és az immunrendszer tehermentesül. A védősejtek többé nem a füstrészecskék ellen küzdenek, hanem teljes számban a koronavírus ellen fordulhatnak. Ám vírus nélkül is a dohányzás a leggyakoribb elkerülhető elhalálozási ok az ipari államokban.

Sp: Németországban a gyerekek 10%-a, a fölnőttek 5%-a asztmás és légszomjtól szenvednek. Ők hogyan készüljenek föl?

Y: Az asztmások kockázata sajnos nagyobb, mert tüdejük sérült és sokaknak kortizont kell szedni. Az érintettek tovább kell, hogy bevegyék gyógyszereiket. Óvakodjanak a fertőzésektől és tartsanak másoktól biztonságos távolságot. Viseljenek maszkot, ha ez nem nehezíti meg túlságosan a légzésüket.

Sp: A többi civilizációs betegség, mint a magas vérnyomás, a szívkoszorúér elmeszesedése és a cukorbetegség mért súlyosbítja a koronavírus-fertőzést?

Y: Ezek gyöngítik az immunrendszert vagy a szívet. Egy gyönge szív elősegíti a folyadék-fölgyülemlést a tüdőben. Sok idős páciens magas gyógyszerdózisokat szed, ezzel jól védi magát. Ha azonban egy agresszív tüdőkárosító vírus támadja meg, ördögi körbe jut. A test sok energiát fölhasznál az alapbetegségek leküzdésére, ez az erő hiányozni fog az immunrendszerben. Ugyanígy a rákos betegeknél, akiknek immunrendszere szintén legyöngült.

Sp: Németországban milliók élnek ilyen betegségekkel. Képesek életmód-változtatással szervezetüket jobban védeni a vírus ellen?

Y: Szedjék továbbra is megszokott gyógyszereiket és óvakodjanak a fertőzésektől. Nem kell föltétlen otthon maradniuk. Naponta sétáljanak ott, ahol tiszta a levegő, pl. parkban. Ezzel erősítik immunrendszerüket és javítják tüdőműködésüket.

Sp: Viseljenek maszkot a szabadban?

Y: Az nem árthat. Probléma, hogy a léguti betegségben szenvedők amúgy is nehezen lélegeznek. A maszk elviselhetetlen lehet. Mégis menjenek sétálni és tartsanak 2 m távolságot a többiektől.

Sp: Az egészséges életmód lassíthatja a természetes öregedést - látható ez a tüdőn is?

Y: Igen. Egy 60 éves, aki jó karban tartja tüdejét, erősebb védőrendszerrel bír, mint egy 30 éves túlsúlyos dohányzó.

Sp: Az egészségi tanács gyakran falra hányt borsó. Változik most valami?

Y: Olyan fázisba jutottunk, ahol egy vírusinfekció nagy hatással van az életünkre. Most tanuljuk meg, milyen fontos lett volna, ha már előzőleg is vigyázunk egészségünkre. Az erős immunrendszer megmentheti életünket. A pandémia hosszabb ideig is eltarthat, ezért életstílusunk változtatását bármikor elkezdhetjük. És ki tudja, a koronavírus után nem jön-e egy jóval agresszívabb?

Sp: Mit gondol az általános kijárási tilalomról?

Y: Figyelni kell a járvány számait és aszerint kell cselekednünk. A teljes vesztegzár nem csak előnyökkel járna. Sok ember kihagyná a sportot, testsúlya növekedne, ez gyengítené immunrendszerüket. Ezenkívül lelkünk is igényli a szabadban tartózkodást. Mindezeket mérlegelni kell és a vírus elleni biztonsági intézkedésekkel összehangolni.

SPIEGEL, 2020. ápr. 11.

 

NAPIRENDEN A HALÁL Bernhard Gill (61), szociológia professzor, Ludwig-Maximilians-Universität, München.

A géntechnológia kockázat értékelésének pionírja, ma is bántja, hogy szülei, akaratuk ellenére, kínzó kórházi halált haltak.

A szenvedés és a gyász elkerülhetetlennek tűnik, ahogy életünk korlátozása is. Különböző epidemiológiai stratégiák közül kell választanunk. Hogyan kell az új tüdővészt kezelnünk? Választásunkkal arról is döntünk, hogyan bánjunk a halállal. A kérdés, melyik eljárás jár szélesebbkörű pusztítással: a fertőzés elnyomása vagy a szabályozott kiterjedése? Az elsőt Kelet-Ázsiában humánökológiai okokból gyakorolják, a gyakori gripa-járványok miatt ennek itt hagyománya van. A világ többi részén inkább a laissez faire volt látható: bizakodás saját immunrendszerünkben és sok embert engedtek az influenzával meghalni. Jól jegyezzük meg: az influenzával és nem az influenzában. Régen ezt egyszerűen végelgyengülésnek nevezték. Az aktuális koronavírus ezt a hozzáállást megkérdőjelezi. Ami Olaszországban történt, azt minden áron meg kell akadályozni. Minden más cinizmus. Értsük úgy: Minden mérlegelés cinizmus?

Össze kell hasonlítanunk

Ennek a morális reflexnek ellentmond, hogy mi mindig a halált, pontosabban, az elveszett életéveket hallgatólagosan elfogadtuk. Németországban a kevésbé kedvezményezett rétegek tagjai 7 évvel korábban halnak meg, mint a privilegizáltak. Az OECD-lakosok 80 évet élnek, Szaharától délre, Afrikában 61 évet. Elviseljük, hogy Európa kapui előtt a menekült-táborokban évente tízezrek pusztulnak el. Elfogadjuk, hogy az obszcén luxusfogyasztásunkért a klímát és ezzel a jövő generációkat föláldozzuk.

Ennyit a most sokat emlegetett szolidaritásról.

Burkoltan már a normálállapotban mérlegelünk, most ezt nyíltan is meg kell tennünk. Csak kérdés: Milyen mértékekkel?

(Eddig tudtam leszedni).

SPIEGEL online, 2020. ápr. 13.

A ROSSZ FŐNÖK HÁROM ISMÉRVE

Embereket nem ok nélkül léptetnek elő. De aki fent van, nem tévedhetetlen. Vannak vezetők, akik projekteket, osztályokat vagy egész cégeket visznek magabiztosan a csőd felé - és senki sem lép közbe. Legalább is hosszú ideig nem. A főnök az egészet kell, hogy lássa, óhatatlanul követ el hibákat, de a döntő, hogy ezeket hogy kezeli. Itt fontos szempont a kritika földolgozása, hogyan reagál a főnök a bírálatokra, figyeli-e munkatársai visszajelzéseit és bevonja-e őket döntéseibe? Ha beosztottjaihoz a viszony jéghideg, honnan tudja a főnök, hogy jól végzi-e a dolgát? A főnök főnöke sem segíthet, mert rálátása nagyon speciális.

Anja Niekerken coach arról írt könyvet, milyen a jó és a rossz főnök. Ez a művészet: hogyan ne váljunk s*fejjé. Hogy egy kedves kollégából hogyan lesz utálatos főnök, több oka lehet, és annak még több, hogy ezt ő mért nem veszi észre.

A kontár vezetőnek 3 jele van:

1. A munkatársak jönnek-mennek.

2. Sok a beteg-szabadságolt.

3. Csökken a teljesítmény.

Mért tartják magukat a főnökök tévedhetetlennek? A legtöbb ember hajlik arra, hogy erősen higgyen igazában és döntéseit alaposan átgondoltnak tartja. Ez a portástól a vezérigazgatóig igaz. Niekerken: "Alapjában véve mind tévedhetetlennek hisszük magunkat. Legalább is úgy gondoljuk, hogy ritkán hibázunk. Különben nem is lennénk képesek döntéseket hozni."

Ez persze nem jelenti azt, hogy megalomániások lennénk, de munkánk végzéséhez saját képességeinkbe és döntéseinkbe vetett hit elengedhetetlen. És ez ezerszer érvényes a főnök szerepére. Ám mihelyt előléptetnek, személyiségünkkel is történik valami. A vezetői pozíció mindig hatalmi pozíció is - és a hatalom minden embert megváltoztat. Míg hatalom nélkül együttérzők, udvariasak, szociálisak vagyunk, ez a hatalommal gyorsan megváltozik. Tanulmányok mutatják, hogy ilyenkor az olyan értékek, mint a figyelmesség, türelem és együttérzés zsugorodik.

Ám a rossz főnökben is van valami jó: jobb főnököt csinál belőled! A hatalommal növekszik a felelősség és ezzel a döntések hordereje. Egyszerűen lehetetlen mindenre és mindenkire részletesen tekintettel lenni. Ezt a főnöknek mindig tudnia kell - különben zsarnokká válik, ahogy ezt a politikában gyakran láthatjuk.

Ha folyton új munkatársakat vesz föl, akik gyorsan le is lépnek, ez annak a jele, hogy a vezetésben valami nem stimmel. Kutatások szerint az emberek munkahelyet a cég, a munkaprofil és a kereset szerint választanak. Akkor mondanak föl, ha rossz a főnök, a munkatársak ellenszenvesek és a munka is értelmetlen - mondja a couch. (Lásd: Minden munka romboló.RS20IX16). A rossz vezetés, a legtöbb esetben, közvetlen kapcsolatban áll a fölmondásokkal. Ha tehát az osztályon nagy a fluktuáció, a vezetőség jól teszi, ha tükörbe néz.

Természetesen van út és mód a vezetést kritizálni anélkül, hogy kenyértörésre kerüljön sor. Ha a jelenlét sosem teljes, mert mindig valaki náthás vagy gyengélkedik, akkor az az elégedetlenség hatása lehet az egészségre. Heti 40 óra együtt a munkahelyen több mint odahaza, ezért a munkahelyi légkör nagyban befolyásolja egészségünket. A jó főnök megpróbálja kideríteni a gyakori hiányzások okait.

A rossz vezetés harmadik problémája a gyenge teljesítmény, amely a demotivációból ered. Sok esetben elegendő a kedvszegéssel fölhagyni, a munkatársak maguktól is motiváltak. Ám a rossz főnök nem tudja abbahagyni a rossz kommunikációt, kivételezést, önzést, ignorálást. Árulkodó jel az is, mi történik munkaidő után? Ha mindenki csak menekül, nincs összetartás a kollégák között.

A főnök megváltozhat

Rossz vezetés miatt nincs minden eleve veszve. A főnök változtathat a vezetésen, ha fölismeri a helyzetet és benne saját szerepét. Fontos, hogy önmagát tudja vezetni. Legyen tisztában lelki gyengeségeivel, erősségeivel és tudjon ezekkel bánni. Legyen képes minden pillanatban felelősséget vállalni és folyamatosan tanulni. Egy csipetnyi barátságosság ne hiányozzon. Aki csak a saját agendáját követi, csak közepesen jó vezetővé válik, ha egyáltalán.

Az első lépés roppant egyszerű, mégis ritka: kérdezgesd beosztottjaidat. Ők pontosan tudják, mi a teendőjük és mire van szükségük. Ez nem jelenti azt, hogy minden óhajt teljesíteni kell - de már az őszinte odafigyelés is segítőleg hat. És ha az alkalmazottak nem szívesen beszélnek, nem kell elfordulni, hanem tovább kérdezni, mi szükséges a team-nek ahhoz, hogy jobb legyen. Ez kissé kellemetlen, de nagyon eredményes.

A vezetést edzeni kell

Előléptetéssel vezetői képességünk nem erősödik meg automatikusan. "Azt hiszem, a vezetés sok tévhittel párosul. Sokan úgy vélik, ezt már tudom, ezt nem kell gyakorolnom." - mondja a couch. Pedig a vezetés is egy állandó fejlődési folyamat, miközben tanulni, gyakorolni, edzeni kell, ahogy azt egy profi futballcsapat is teszi. Önként kell vállalnunk a továbbképzést, ezt sokan nem teszik. Különben önmagunk előtt is rejtve marad, mennyire rossz vezetők vagyunk.

Zeit.de, 2020. 04. 21.