A KLÍMARIADÓ CSAK DACOT SZÜL

- Nico Stehr szociológus óva int a riadóztatástól és a szóhasználattól -

(Stehr 2011-ben fenntarthatósági intézetet alapított /Europäische zentrum für Nachhaltigheitsforschung, Uni Friedrichshafen/, könyve a „Társadalom és a klíma”)

SPIEGEL: Stehr úr, a klíma-téma megosztja a társadalmat. Itt a „Fridays for Future” aktivistái, amott a „Fridays for Hubraum” követői (lökettérfogat). Hogy jöhetett létre ez a szakadás?

STEHR: A fiatal nemzedék nagy része fölismerte, hogy jövőjük került veszélybe. Az idősebbek egy része nem hiszi, hogy életüket a klímaváltozás jelentősen befolyásolhatja. Hogy a klíma-téma felülre került, Greta Thunberg-nek köszönhetjük, de az utóbbi évek extrém időjárásának is.

Sp: A „Fridays for Future” aktivistái oldalukon elismert kutatókat tudhatnak. Hogy lehet, hogy ellenfeleik mégis tagadják a klímaváltozást?

St: A politika összességében opportunista módon reagál és beéri rövid távú intézkedésekkel. Az AfD-ben (Alternative für Deutschland) sok populista más ország populistáival együtt tagadja a klímakrízist. Ezek nacionalista pártok és a transznacionális-globális politikától elfordulnak. Ez látható az EU- és az euró elleni harcukon is. Ehhez jön még ezekben a politikai körökben a tudományhoz való általános kétkedő hozzáállás.

Sp: A klímapolitikában azonban most a tények számítanak, melyeket komoly kutatók is elismernek.

St: A szkeptikusok valójában a tényekkel nem foglalkoznak. Azt akarják, hogy megszokott életük ne változzon, félnek az innovációtól.

Sp: A nagykoalíció klímacsomagjával sokakat kiábrándított. A néppártok megijedtek azok dühétől, akik több korlátozást nem akarnak elfogadni, mint a francia sárgamellényesek. Az AfD a klímapolitika elleni harcban megtalálta alkalmas témáját?

St: Gauland úr ezzel tetszést nem arat. Több interjúban elárulta, hogy a klímához nem ért és számíthat arra, hogy ezért még előveszik.

Sp: Ön korábban a riadóztatást, mint hibát ítélte el. Ám mára kiderült, az öko-mozgalmaknak igazuk volt. Bánja a régebbi hozzáállását?

St: Semmiképp. Ellenkezőleg. Persze, a helyzet komoly. De ma még minden klímaövezetben élnek emberek és kevesen gondolják, hogy ez nem marad így. Az arab félszigeten 40 fokban tartanak atlétikai VB-t. De a riadóztatás a másik oldalon ellenállást vált ki. Az egyik oldal szélsőséges prognózisára a másik oldal az ellenkezőjéről igyekszik meggyőzni magát. Az embereket arról meggyőzni, hogy a helyzet menthetetlen – mindez hová vezet?

Sp: Maguk a prognózisok a riasztók, Ön szerint is. Mi a teendő?

St: A konkrét feladatokra kell figyelni. Védőgátakat emelni, a lakhatatlanná váló régiókat kijelölni. Mellesleg a „klímavédelem” szóhasználatát a jelenlegi politikában hibának tartom.

Sp: Ugyan miért?

St: Rossz kifejezés. Úgy fordítanám le, hogy kísérlet a klímát megvédeni a társadalomtól, az ezzel foglalkozó pártok is így értik. Én megfordítanám: Mi a társadalmat akarjuk megvédeni a klímaválság következményeitől. Csak ekkor fogják az emberek megérteni, hogy róluk van szó és a klímapolitika nem ellenük irányul. Úgy hiszem, csak ekkor lenne a lakosság – talán minden nemzedéke – igazán kész a klímaproblémával foglalkozni.

Sp: A riadóztatást a tehetetlenség szüli, hogy nem történik áttörés ebben a létfontosságú témában. A tiltakozók gyakran úgy tartják, a demokrácia túl lassú, autoriter kormányformák gyorsabban cselekednének.

St: Igen, nő a hajlam, teljhatalmúbb politikai alkotmányokra gondolni. Ám a remény, hogy autoriter politikai társadalmak a klímaproblémával jobban megküzdenének, első rangú illúzió. Ha az orosz és a kínai környezetvédelmi eredményekre gondolok, ezek igencsak kétségesek. Az ellenkezőjét hiszem: nem kevesebb, hanem több demokráciát merjünk vállalni! A néppártok fontolják meg, hogyan vonhatnák be még jobban a polgárokat a politikai döntésekbe, hogy több egyetértés szülessen.

Sp: Ön a 68-as nemzedékhez tartozik. Miben látja a különbséget a mai „Fridays for Future” diáktiltakozások és a 68-as egyetemista mozgalmak között?

St: 68 az elitek felkelése volt. Akkor kortársaimnak csak 5-10%-a érettségizett és ment egyetemre. Azóta a modern társadalmakban, Németországban is, az iskolázottság drámaian megnövekedett. Ma 50-60% érettségizik. Ma a fiatalok nagy része az interneten és más forrásokból tájékozódik, ezért megértik, mit hoz a fölmelegedés. Sok idős ember azonban egyáltalán nem érti a problémát.

Sp: A fiatal klímaaktivisták nem az elsők, akik a klímaválság következményeire figyelmeztetnek. Ezért a régi klímavédők Greta Thunberg föllépését („How dare you” - Hogy merészelitek a jövőnket elvenni?) igazságtalannak érezhetik. (Nem érezzük. Jómagam 1977-ig nagy klímafogyasztó voltam Kölnben.RS18X22)

St: Igen, az ökológia a 70-es és 80-as években Németországban nagy téma volt, de a forró témák egymással konkurálnak. Ha egy háború vagy pénzválság jön, látni fogjuk, mennyire marad a fenntarthatóság napirenden.

DER SPIEGEL 2019. okt. 5.

MINT MIKOR SZÖKŐÁR ELŐTT

mint mikor

szökőár előtt

visszahúzódik a tenger

az emberek kíváncsian

kagylókat gyűjtenek

vissza-vissza néznek a partra

megfeledkeznek

A NYAMBIKVARÁK ÉS AZ ÍRÁS – MI ÉS A DIGITALIZÁLÁS

„Az írás a nyambikvaráknál is megjelent. Nem arra kellett nekik, hogy megismerjenek, megjegyezzenek vagy megértsenek valamit, hanem hogy mások kárára növeljék az egyén – vagy egy tevékenység – dicsfényét és tekintélyét.

Furcsa dolog az írás. Az emberiség történetének egyik legtalálékonyabb szakasza az újabb kőkorszak: ekkor kezdődik a földművelés, az állatok megszelídítése és sok más eljárás, pedig még akkor ismeretlen volt az írás. Az egyiptomiak vagy a sumérok építészete nem állt magasabban egyes amerikaiak alkotásainál, akik felfedezésük idején még nem ismerték az írást. Egy görög vagy egy római állampolgár és egy XVIII. századi európai polgár életmódja közt nem volt nagy különbség. Nyugat történelmi civilizációi az írás ismeretében is sokáig pangtak. Egyiptomtól Kínáig az írás mintha már akkor kedvezne az emberek kizsákmányolásának, mielőtt még szellemi világosságot gyújtana. Ez a kizsákmányolás dolgozók ezreinek tömörítését tette lehetővé, hogy aztán elcsigázó munkára kényszerítse őket.” (Szomorú trópusok, C. Lévi-Strauss).

„Az angolok megtanultak írni és mire mentek vele?” (Bennszülött törzsfőnök)

-Hát kirabolták a fél világot!

Írom ezt a XXI. században (de nem is én, hanem a gép), egy olyan parányi nyelven, amin naponta 30 (harminc) eldobható ipari könyvet gyártanak (14 000 könyv/Mo.)

Az értelmiségi munka megvetendő. (A sasadi tsz levele a Pestiekhez, 121 kézzel írt levél, RS 2008. A kormány elrendelte, hogy mindenki egy kis dobozzal járkáljon és kövesse az azon megjelenő utasításokat, OPeBaSzö – Országos Pech és Balek Szövetség).

„A sötét szavannán tábortüzek csillognak. A tűz körül, pálmákból és ágakból álló, sebtiben földre szúrt védőfal mögött, a szegényes holmikkal megtöltött kosarak mellett, amelyek egész földi vagyonukat alkotják, körös-körül, a puszta földön hálnak, ellenséges és egyszersmind riadt hordáktól rettegnek, s a szorosan összefonódó házastársak egymás támaszának és egyetlen segítőjének érzik magukat a mindennapi gondok és a nyambikvara lelket időnként elárasztó mélabú közepette. De ezt a nyomorúságot suttogás és nevetgélés élénkíti. Mindegyikükből valami határtalan kedvességet, mély gondtalanságot és valami jámbor és bájos állati elégedettséget érez ki az ember, és ezeknek a különféle érzéseknek a csokra olyan, mint az emberi gyöngédség legmeghatóbb és legigazibb kifejezése.” (C. Lévi-Strauss, 1939)

NÉMET KLÍMACSOMAG – MIT MOND A MINISZTER ASSZONY?

DIE ZEIT: Miniszter asszony, gondolt a visszalépésre, miután ez a klímacsomag átment?

Svenja Schulze, környezetvédelmi miniszter, SPD: Hát hagytam volna magára az uniót? De félre a tréfával, sokat lenyomtam a torkukon és tovább dolgozom.

Z: A CO2-illeték drágítja az üzemanyagot és a fűtőolajat. Ez a szegényebbeket terheli.

S: A terhelés elviselhető és a kisjövedelműek kompenzációt kapnak. Csökken az öko-áram-hozzájárulás és ezzel az áram ára. Aki új, klímabarát kazánra vált, erre 40% állami támogatást kap. Ezen felül megemeljük a lakáspénzt. (Kazánt 30-40 évente váltunk, régivel is lehet takarékosan fűteni, gáz-gömbcsapot felére állítani. Szelíd En. Füzetek Nr. 4: Fűtés.RS19X16)

Z: De a kisjövedelműek nem kapnak térítést a CO2-bevételből, ahogy ezt többen javasolták.

S: Azt akarjuk, hogy az emberek a következő autó vásárlásakor a hatékonyságra figyeljenek. Az egész programunk súlypontja: drágul az üzemanyag, a fűtőolaj, a gáz. Tehát kifizetődő a következő fűtésnél, autónál a takarékosságra és a klímavédelemre ügyelni.

Z: A benzin 2026-ig 10 centtel drágul. A sárgamellényesek, akiktől a német politikusok rettegnek, már 6 cent drágulásnál föllázadtak.

S: Egy teljesen más előtörténetnél: Franciaországban először a gazdagok kaptak kedvezményt, aztán jött a folyamatos CO2-adó és az üzemanyag árának emelése – a kisjövedelműek minden tehermentesítése nélkül. Ha alul mindig csak elvesznek és fölülre rápakolnak, az számomra nem szociális politika.

Z: Nem futunk-e ugyanabba az irányba, mint a franciák, ha a CO2-bevételek egy részét nem adjuk vissza a szegényebbeknek?

S: Az én javaslatom az azonnali 35€ CO2-díj volt, ez 10 cent benzindrágulást jelentett volna. Kiegyenlítésképp nemcsak az áram árát csökkentettem volna, hanem egy klímapénzt is visszafizettem volna mindenkinek, tehát egy direkt visszaosztást. Nem fogadták el, a CSU miatt. Most örülök, hogy egyáltalán elkezdtük a CO2-hozzájárulást. Emlékszem, egy éve, mikor ezt először szóba hoztam, a plafonig ugráltak és én egyedül maradtam.

Z: Több tudós is elhatárolódott a klímacsomagtól. Az intézkedések ökológiailag túl lassúak és szociálisan igazságtalanok. Franciaországban a hasonló rendeletet visszavonták.

S: Még egyszer: Nálunk más a helyzet. Mert ha nem is lesz klímaprémium, az áram ára csökken, ezzel a kisjövedelműek is jól járnak. De vannak más programjaink is.

Z: Ide tartozik a megemelt utazási támogatás (Pendlerpauschale). Ebből a szegényebbek megint nem látnak semmit, hanem aránytalanul csak a sokat adózók, tehát a magas jövedelműek.

S: Mint szövetségi környezetminiszter, ezt a támogatást nem fogom védeni.

Z: Ezért kérdeztük az elején, vissza lép-e?

S: Ami ezen nekem legjobban tetszik, a 2026-os határidő. Meglátjuk addig ezen mit javít a Bundestag. Az unió-frakcióvezető már nyitottságot jelzett. Szerencsére demokráciában élünk, kompromisszumokat kell kötnünk. Egyesek most azt követelik, hogy némely tudós koncepcióját vegyük át, egy az egyben, a CO2-illetéknél. Ezt nem tartom helyesnek. Emiatt össze is akaszkodom az utcán tüntető fiatalokkal. Ezt demokratikusan kell megoldanunk.

Z: Egy miniszter-leköszönés demokratikus eszköz.

S: A csomag egy részét, mint klímavédelmi törvényt, sikerült elfogadtatnom. És ez jó. Ez minden minisztérium számára kötelező, 2020-tól 2030-ig. Ezen a jövőben, ha Németország nem érné el a klímacélokat, rendszeresen javíthatunk.

Z: A klímavédő törvényre még visszatérünk, de beszéljünk egy másik pontról. A klímacsomag a hivatali jármű-privilégiumokat nem érinti. Tehát továbbra is támogatást kapnak a nagy, nehéz kocsik, így ismét a jólkeresők járnak jobban.

S: Az állami kocsik adókedvezménye alapjában megmarad. A rabatt azonban változik, hogy a kisebb elektro-autók piaci bevezetését segítse. Ezek vételprémiuma is magasabb lesz, mint a luxus-kocsiké. A kormány az egész jármű-adóztatást is úgy építi át, hogy a kisebb CO2-kibocsátó autótulajdonosok legyenek a kedvezményezettek.

Z: De az állam továbbra is szubvencionálja a luxusautókat, ugyanakkor a kisjövedelműeknek nem ad kárpótlást, stimmel?

S: Nem. Van ilyen kompenzáció: olcsóbb lesz az áram. Ha Önt jól értem, az állami kocsik kedvezményét teljesen törölni akarja. Nos, az SPD nem a zöldekkel van koalícióban, hanem az unióval. Ez már egy éve kijelentette, ha mi CO2-hozzájárulást vagy klímatörvényt akarunk, akkor az szocializmus. Hogy az SPD az uniót ettől a „nem-nem-nem”-től egyáltalán elmozdította, ezt ugyan reméltem, de nem vártam.

Z: Ön a sikereit azzal méri, mennyire győzi meg az uniót, vagy a realitást nézi?

S: A demokrácia a realitáshoz tartozik, a többség-elvvel együtt. Ettől eltekintve, a realitás gyökeresen változni fog.

Z: Apropó, realitás. A Klíma Világtanács e heti új jelentéséből csak egy részletet emeljünk ki! A század végéig a legtöbb európai sípálya el fog tűnni. Ez csak megmozgatja Önt?

S: Valóban. De menjen csak el egy nemzetközi konferenciára és hallani fogja, mennyi dicséretet kap Németország a megújuló energiafejlesztésért, a szénből való kiszállásért...

Z: A szaudiaktól, vagy kitől?

S: Nem, hanem világszerte! Óriási klímavédő programokat csinálunk, a megújulókon dolgozunk és nem tartozunk azok közé, akik a problémát atomárammal akarják megoldani. A közlekedésben ugyan túl kevés történik, ez egy probléma, világos. De ez is megváltozik, ha lesz egy klímavédelmi törvényünk. Ez minden kormány cselekedni kényszerít.

Z: A kormánynak ahhoz kell egy törvény, amire már 2015-ben Párizsban elkötelezte magát?

S: Pontosan. A nemzetközi jogot ültetjük át a nemzeti jogba. Eddig a kormányban mindig a környezetminiszter volt a hunyó, ha a klímacélok nem valósultak meg. A jövőben a közlekedési, az építésügyi és az agrárminiszter is számon kérhető lesz.

Z: És ha semmit sem tesznek, mi lesz velük?

S: Akkor láthatóan törvényt szegnek, ez nagyon kínos lesz a nyilvánosság előtt. 3 hónap alatt egy azonnali programmal kell kirukkolniuk. És a pénzügyminiszter lesz a nyakukon. Mert ha Németország a közlekedésben, az épületekben, a kisiparban vagy a mezőgazdaságban több szén-dioxidot bocsát ki a megengedettnél, certifikátumokat kell, hogy vásároljon a szomszéd államoktól. És ez komoly pénzekbe kerül.

Z: A közlekedési, sem az agrárminisztert nem zavarta, hogy a 2020-as klímacélokat nem értük el. A bajor kormányt be is perelték az európai bíróságon, mert nem tartja be a légszennyezési határértékeket és lám, kutya baja, épp most választották újra. Az Ön klímavédő törvénye nem helyettesítheti a politikai akaratot.

S: Az eddigi helyzet úgy változhat, hogy eddig a közlekedésben és a mezőgazdaságban nem volt külön meghatározott és kötelező al-cél, 2020-ra. Ezt csak a mostani klímatörvény írja elő. Bajorországnak be kell látnia, hogy különösen, mint kormány, a szabályokat be kell tartania, különben demokratikus jogállamunkat ássa alá.

Z: Összefoglalásul mondhatjuk, hogy Ön elégedett azzal, amit elért és így a nagykoalíció nincs veszélyben?

S: Mint környezetminiszter akkor leszek elégedett, ha a CO2-kibocsátás a valóságban is tartósan és érezhetően csökken. A nagykoalíció most rálépett erre az útra.

Z: Angela Merkel a klímacsomag bemutatásánál azt mondta, az a politika, ami lehetséges. Greta Thunberg elve viszont: a politika tegye azt, ami szükséges. Ön mit mond?

S: A politika föladata, hogy a kor problémáit pragmatikusan megoldja és fölfegyverezze a társadalmat a jövő problémáira.

Z: A politikát úgy is lehet érteni, hogy az embereket meg kell győzni a jó megoldásokról.

S: Megpróbáltam, beszédeim százaiban elmondtam, hogy a klímacsomag egy innovatív program lehet. Ezzel nem sikerült áttörnünk, mert óriási félelmek akadályozzák.

Z: Talán hiányzik az emberek bizalma a politikában vagy most, ebben a kormányban?

S: A Fridays for Future fiatal embereire ez érvényes lehet. De amit akkor élek át, amikor üzemekbe látogatok, az más. Az emberek attól tartanak, nem engedhetik meg maguknak a klímavédelmet. Őket akarjuk biztosítani, hogy az átállásnál nem hagyjuk őket magukra. Néha azt kérdem magamtól, mi jut el azokhoz, akik nem naponta foglalkoznak a klímavédelemmel? Érzékelésem szerint nem sok minden. De a klímavédelem csak akkor működik, ha többséget nyer.

(DIE ZEIT, 2019. okt. 3.)

SZÉP A ZÖLD, DE SOK NYŰGGEL JÁR

Régebben a zöldek voltak az erkölcsösek, ma a zöld-ellenesek. Aki többet szennyez, nem a szabadságot szereti, hanem a feudális kedvezményeit. 12 klíma-tézis

1. A zöld vonal elvesztése

Ez pontosan 2011. május 30-án történt, amikor Merkel bejelentette az atom-kivonulást és az energiafordulatot (Energiewende). Annak a pártnak az elnöke, mely még rendőröket és határőröket küldött ránk, atom-ellenzőkre, most a „klímakancellár-asszony” bekeményített és beharangozta az atom-kivonulást. Az én világomat ekkor szokatlan harmonikus nyugalom árasztotta el. Hogy valahogy a zöld-ügy sínre került, nemcsak romantikus zöld szívem akarta hinni, hanem a bennem ágáló karrierista is, aki lentről indult és most anyagi jutalmát is meg akarta kapni: Volvo-t, öltönyöket, Budapest-cipőket. Egy ideig csak a politikát figyeltem és a halványzöldre festett sajtót - a tényeket kevésbé. Mert valójában Németországban az ökológia átkozottul rosszul ment: fajkihalás, talaj-fölélés és CO2. Mint újságíró, ezt az ínséges állapotot kellett volna ostoroznom, de nem tettük, vagy csak kevesek közülünk.

2. A csitítgatás a középről jön

A Merkel-éra zöld konszenzusa soká tartott – ökologikusan érezni, az ellenkezőjét tenni – mígnem két forró nyár és a fiatalok klímasztrájkja után - fölborult. Ezzel napjaink legnagyobb kulturális teljesítménye, a létező klímaválság tudatos mellőzése, újabb szintre kellett, hogy kerüljön. De hogyan? Másképp, mint az USÁ-ban, ahol a republikánus párt a klímatagadást bebetonozta, nálunk a klímakrízis-hárítást a politikai közép produkálja. Ez ui. a demokráciát csakis lépcsős, lehetőleg konszenzusos politika formájában képzeli el. Az amerikaiak a többségi szavazati rendszerhez szoktak, ahol győztes mindent visz és gyökeres fordulatot is tehet. Ez Németországban kizárt. Ezért a valós problémákat sosem engedik olyan nagyra nőni, hogy a szokásos lépésről-lépésre, mindenki bevonásával ne lehessen kezelni. Ebből a szempontból a klímaválság tendenciózusan antidemokratikus. Ezért nemcsak azokat támadják, akik fizikai valóságokat mondanak ki, hanem növekvő mértékben magát a tudományt is kétségbe vonják. (Mint egyetlen magyar tudománykritikus, nem ezt a tudományt kritizálom.RS19X12). Szerintük a kutatók valószínű, remélhetőleg eltúlozzák, a tudomány mindig falszifikálható kell, hogy legyen? Ezzel azonban a politikai közép épp azt a racionalitást vágja sutba, amelyre egyébként olyan büszke. A politikus Merkel cáfolja a fizikus Merkelt és fordítva. És a hivatalba belefáradt, a félelemtől lebénult nagykoalíció lesz a lehetséges mértéke, amin túl már a diktatúra kezdődik.

3. A XX. és a XXI. sz. közötti különbség

Joggal követelhetjük meg az itteni politikai, közszereplő kulturális elittől, hogy a német bűntettek miatt a XX. sz. nyelvtanát pontosan ismerje, hogy ezen szörnyűség visszatérését kezdeteiben elfojtsa. Ám a XXI. században már nem a régi dualizmusokról – diktatúra vs. demokrácia, állam vs. egyén, tőke vs. munka – van szó. Ezt az évszázadot inkább azon ellentét kulminálása határozza meg, amely eddig inkább másodrendűnek számított: ember és természet konfliktusa. A kategorikus változást könnyű megérteni és nehéz elfogadni: most az ellenfél nem egy másik ember, akit le lehet győzni, vagy akivel tárgyalni lehet, hanem maga a természet, amely nem harcol, csupán reagál. A természet nem is beszél (legfeljebb sír). A klímaprobléma elhárítására a XX. sz. grammatikája nem alkalmas, ellenkezőleg: az új problémát régi kritériumokkal mérni eltereléshez vezet, mert a biofizikai jelenségeket ideológia-kritikus eszközökkel kezelik. Ám semmit sem használ, ha az ökológusokat meg is cáfolnák, az ökológia érintetlen maradna.

4. A többség furcsa eltűnése

A demokrácia a többség szabályok szerinti, időszakos uralmát jelenti. Ennek a többségnek előnye, hogy saját politikát csinálhat, hátrány, hogy mögötte is kell, hogy maradjon. Idehaza a klíma-témában ez a többség nem tapasztalható. Annegret Krampkarrenbauer erről egy ilyen paradigmatikus mondatot mondott: „A vegák pokollá teszik a húsevők életét.” De hát hogy keserítheti meg 1 millió növényevő 70 millió húsevő életét? Nagyon egyszerűen: A mindent-uralás paradicsoma a magától értetődőség. És ebből a paradicsomból űzik ki a vegánok a húsevőket, továbbá a kerékpárosok az autósokat, stb. Mostantól magyarázkodni kell, a többség üldöztetve érzi magát, a kisebbség pedig dominánsként. Az egyik a lelkiismeretet uralja, a másik az anyagiakat (egyre több autó, naponta két millió mészárlás), és mindkét oldal áldozatnak érzi magát.

5. Az új generációkonfliktus

A XX. sz. jól ismert az újból visszatérő nemzedéki viszályairól. A fiatal-öreg konfliktus azonban az ökológia korszakában más természetű, mert a fiatalok a bioszféra erősödő pusztításával anyagilag sokkal jobban érintettek, és – ami a dolgot még robbanékonyabbá teszi – ezért sokkal kevésbé felelősek. Ez a tőke-munka viszályára hasonlít, mivel anyagi érdekek forognak kockán. A különbség csak az, hogy míg egy munkás kapitalistába mehet át, egy fiatal nem térhet vissza a 70-es évekbe, amikor a CO2 még teljesen politikamentes gáz volt.

6. A moralizálás oldalt váltott

A klímaaktivisták egy bátor csoportja évtizedekig próbálta a csak-így-tovább többséget meggyőzni, hogy ez a fogyasztás- és termelésmódunk, mobilitásunk és táplálkozásunk gyökeresen meg kell, hogy változzon. Mindezt a közeledő klímaválság kivédése céljából, mely csak évtizedek múlva lesz látható. Ez egy lehetetlen vállalkozás volt akkor, amikor az ökológusoknak nem volt több a kezükben néhány bizonytalan tudományos fölismerésnél – de annál több morális érv. Ám amióta a klímakrízis nyilvánvaló, amióta legyőzésére többé nem a később-és-másutt, hanem az itt-és-most számít, tehát amióta a klímapolitika fölvilágosult társadalmi önérdekké vált, a moralizálók átálltak. A klíma-fékezők minden ökológiai imperatívuszt és minden klímapolitikai követelést egy erkölcsi túlzott elvárásba fordítanak át, amit aztán elutasítsanak. Azzal a kérdéssel is behatóan foglalkoznak, hogy a klímaaktivisták eléggé következetes életmódot folytatnak-e? A konzekvencia lehet, hogy egy érdekes protestáns idea, de semmit sem segít a kérdésben, hogy amit a klímavédők követelnek, CO2-csökkentő avagy sem. A másképp gondolkodók moralizálása sem helyettesít egyetlen saját klímapolitikai javaslatot sem.

(Kedves Ulrich, mindent a fogyasztó okoz! Talán revolverrel kényszerítik? Vissza kell vennie a fogyasztását 50 000 kWh/fő/év-ről 10 000 kWh-ra, lásd Energiemenü,RS19X14).

7. A liberalizmus gyerekes álmai

A meghaladott liberalizmus, amely még mindig a harmadrangú állam-egyén dualizmusból táplálkozik, nem tud a klímaválsággal mit kezdeni, ezért eltolja magától. Ez így megy: Ha az állam cselekszik, akkor ez állami rendszabályozás.Ha egyén teszi, akkor moralizálás Ha a piac lép, akkor az antiszociális. Ebből a liberális apolitikus Bermuda-háromszögből csak egy kiútat látnak: a technikáét. Ebben sok igazság van: jelentős CO2-csökkentés technológiai újítások és látványos találmányok nélkül nem sikerülhet. Ám, hogy a technika mindezt egy évtized alatt – tehát minden állami beavatkozás, reguláció és magatartás-változtatás nélkül – megtegye, ez csupán egy kamasz álma, aki sok „Was ist was” könyvet olvasott.

8. Lemondás? Csak egy mítosz!

A vita, hogy egy ökológiai fordulat lemondás nélkül lehetséges-e, vagy sem, legalább 40 éves. Akkor a visszafogásnak még volt értelme. Ha akkor egy olyan ökopolitikába kezdünk bele, amely egy technológiai innovációra épít és az embereket békén hagyja, talán lemondás nélkül is sikerült volna. Ma már ez lehetetlen. Németországnak már csak 10 éve maradt, hogy egy klímabarát útra térjen. Egy olyan politika, amely az embereknek megígéri, hogy az átállás fájdalommentesen is végbevihető, cselekvőképtelenné teszi önmagát. A ma még érvényes képlet – a megszorítás egyszersmint illegitim – a nagykoalíciót most vitte egyenesen a valószínűleg teljesen hatástalan klímacsomagba. Csak a lemondás megszelídítése nyitja meg a kulturális előnyökre és a fölszabadító útra való rálátást. Az ilyen lemondó magatartás előnyeit sajnos csak a tehetősek többsége élvezheti.

9. A klímaválság a szociális kérdést új formában láttatja

A klímavitákban mindig történik egy kis csoda: pont azok, akik a gazdagodást istenítik, mert ez a társadalmat innovatívabbá és szorgalmasabbá teszi, most hirtelen az olcsó fapados repülésnél, olcsó húsevésnél arra jutnak, hogy a szegények ökologikus dolgokat nem engedhetnek meg maguknak, csak a gazdagok. És ezen fölháborodnak – talán életükben először. A klímakrízis valójában a szociális kérdést új formában veti föl. Ám ez a kérdés a hatékony klímapolitika előnyére többé nem válaszolható meg. A szociálisan gyengéket annyira meg kell erősíteni, hogy ők is megengedhessék maguknak az öko-magatartást – és ezt az erősítést fizessék a gazdagok! Ez abból a szempontból is helytálló, mivel a tehetősek amúgy is nagy öko-lábnyomot produkálnak. A klímakrízis az eddigi ösztönző-jutalmazó eljárást más szempontból is kérdésessé teszi. Az egyenlőtlenség talán még gazdaságilag magyarázható, ám ökológiailag semmiképp. Milyen jogon rongálhatja jobban a klímát egy gazdag, mint egy szegény? És mi lesz a közép- és a felsőréteg motivációjával, ha a gazdagodást többé senki sem csodálja, mert az ökológiai bűnnek számít?

10. Az öko-diktatúrával nem az ökológusok fenyegetnek

A rémálom, hogy egy olyan öko-diktatúra fenyeget, amit valamilyen öko-ideológusok eszeltek ki, mert fejükben egy totalitarizmus lappang, még a XX. századból ered. Ez igen naiv. Ha valaha is egy zöldre festett szükségállapot-állam lenne, akkor azért, mert a klímaátcsapás miatti helyzet többé nem ellenőrizhető. Akkor az öko-diktatúra nem az ökológusok politikai győzelmének köszönhető, hanem vereségének, kritikusai agresszív támadásainak. Akkor ez az öko-diktatúra nem az ökológiai ideológiára lesz ráfogható, hanem ez a szükséges ökológiai intézkedések elmaradásának következménye lesz.

11. Szabadság és anyag

Az átörökített liberalizmus az anyagiakkal igencsak küszködik: kényelmetlen beismernie, hogy a szabadság nemcsak jogok és piacok kérdése, hanem a gyakran egyenlőtlenül elosztott anyagiaké is. A kései liberális gondolkodás számára meg végképp teljesen idegen az a fölfogás, hogy a szabadság hibás alkalmazással szabályosan elfogyasztható. A fölmelegedésnél pontosan erről van szó. Minden gramm ma kibocsátott szén-dioxid pár éven belül oda vezet, hogy annyival többet kell majd visszafogni – kerül, amibe kerül. Ha ez nem történik meg, a fölmelegedés a társadalmakat is a kényszerlépések sűrűjébe viszi, egészen a szükségállapotba, amely a szabadságra nézve ezt jelent: A reális választáslehetőségek száma csökken, a hibatolerancia eltűnik, a hatalmat a szükség birodalma veszi át. Ezzel szembesülve, a hagyományos szennyezési kedvezményekhez ma ragaszkodni nem liberális, hanem feudális.

12. Ökologikus politika még nem volt

A XX. és a XXI. sz. alapvető különbsége a tudatos mellőzés kultúrája. Az igazságosság és a szabadság új kérdésesei óriási kihívást jelentenek. Szinte kétségbeejtő, de nem kell, hogy az legyen. Mert aki a föladat nagyságát ismeri, jobban megérti, miért küszködik ennyire a politika a klímaváltozással. Ezen felül: Eddig még soha, sehol, Németországban sem, nem történt meg a klímafordulat (Klimawende) kísérlete sem. Az ökológiai politika eddig menekülés szerkezetű volt, menekülés az emberektől és a feladat elől – és nem egy terv kidolgozása. Most egyre nagyobb kétségbeeséssel merül föl a kérdés, ezt a klímafordulatot hogyan lehetne végbevinni? Ezt még soha ki nem próbálták.

(DIE ZEIT, 2019. okt.2., Bernd Ulrich)

OPEvárosahegyen ORSZÁGOS PECH ÉS BALEKSZÖVETSÉG (OPeBaSzö)

-Magyarország hegyen épült város – mondta, miután lenézett irodája teraszáról, a várból, Pestre. -Mutassuk meg, milyen a magasabb rendű élet és a keresztény szabadság!

A győri polgármester megmutatta.

Hogy én eddig mekkora tévhitben éltem!

-Nem példaértékű. - mondta a nagyasszony.

Persze, a példaértékű az, ha úgy csinálják, hogy az ne pattanjon ki!

-S. képviselő (ne tanuld meg a nevét) sem példaértékű: rossz címre adta le a 20 millió kenőpénzt. Példaértékű: azt kendd meg, akit kell!

-A győri olimpikon, tekintve a lányok számát, úgy látszik, új olimpiai ágban állított föl rekordot.

-”Olimpikon”? Másik tévhitem!

Úgy tűnik, ma már ez inkább nemzeti propaganda, drog, csalás és sikkasztás.

-Ahogy a Biblia új kiadását lapozgattam, nem kis meglepetésemre ezt találtam:

SODOMA ÉS GOMORA ÉS GYŐR (Móz.I.18.20)

-Kpecér, de nem hazaáruló! - így az egyik fideszes.

Lopott jószág, magyar föld árulása az Audinak „iparfejlesztési segítség”? Magyar állampolgárság árulása külföldieknek, pénzért, pedig az EU árulása, mert az új „magyarok” úgyis húznak Nyugatra.

-Betiltják a Civil Rádiót, mert kevés magyar nótát sugároz.

Hát mért nem adják le neves politikusaink kedvenc dalait:

Orbán: Én vagyok a falu rossza egyedül

Nem vagyok én már, aki voltam

Borkai: Minek a szőke én nékem,

Hogyha a barnát szeretem?

Rogán: Hogyha ír majd édesanyám

Szijjártó: Egy kicsi ház van a domb tetején

Hende Cs.: Ki a huszár, ha én nem

Kósa L.: Nem loptam én életembe'

Csak egy csikót Debrecenbe'

Simicska: Nem én lettem hűtlen hozzád,

Te csaltál meg engem.

-Übereli Brandenburg-ot: ott a házaktól csak 1000 méterre lehet szélkereket telepíteni, nálunk Pesttől 300 km-re (Ausztriában).

-Új pénznemünk: a krumpli. (Volt már 1 tocsik, 1 kulcsár, 1 princ - az egészbanklopásnál).

A Rózsa Sándor Magyar Nemzeti Bank bezúzza összes forintbankóját és pincéit krumplival tölti föl.

-Brazil bororo népmese: a szegénylegény egy szem búzát kakasra cserél, majd azt egy disznóra, a disznót egy ökörre...

Brazil népmese? Magyar! A legény meg egy szegény gázszerelő...

-Örök titoktartásra kötelezik a tanárokat, mire ők virágnyelvre tértek át: Bizony, gyerekek, a pásztorok fizetése István király alatt alig 100 ezer tallér volt, ebből hogy vehettek zöldséget, tüzelőt, gatyát? Össze is gyűltek a vár alatt protestálni, de a király lekiabált hozzájuk: Takarodjatok, mert azt is elveszem tőletek!

-A 81 méterre lemerülő magyar hölgy világbajnok lett.

Bakfitty! Próbáljon meg ellenzéki polgármester lenni!

-Évek óta nevezem a kelenföldi vasútállomást múzeumnak: 100 év óta semmi változás. De most: az épület kiürítve - tényleg múzeumnak rendezik be! (Feleségem: Hagyd abba a jövendölést, mert minden bejön!)

-A „Mindszenty József Bíboros” tér nekem nem tetszik.

Legyen a neve „Ej Mi A Kő Tyúkanyó Kend” tér.

KEMÉNY KLÍMAVITÁK A NÉMET TV-BEN

A „Hart aber Fair” (WDR) és az Anne Will (ARD) kedvelt élő talk-show-k. Utóbbiban a klíma kétszer is téma volt.

ANNE WILL, 2019. szept. 15, ARD-TV:

TAKARÉKRA ÁLLNI, DRÁGÍTANI, TILTANI –

CSAK A RADIKÁLIS KLÍMAPOLITIKA SEGÍTHET?

Anne Will (műsorvezető ARD)

Andreas Scheuer (közlekedési miniszter, CSU)

Stefan Wolf (Autóipar Szövetség, autó-lobbista)

Cem Özdemir (frakcióvezető DIE GRÜNEN, közl. bizottsági elnök, Bundestag)

Elisabeth Raether (újságíró, DIE ZEIT)

Marion Tiemann (Greenpeace)

A vitát beárnyékolja a négy nappal előtti Berlin-City baleset. Egy Porsche-SUV (Sport Utility Vehicle, sport-terepjáró) nagy sebességgel áttér a szembejövő sávba, onnan a járdára és megöl 4 embert, köztük egy 3 éves gyereket. 500 ember gyűlik össze gyászolni és tiltakozni.

-A balesetet szörnyűnek tartom, de azt is, hogy a témát kiaknázzák. Nem tilthatjuk ki a SUV-okat a belvárosokból (Wolf).

-Szükségből cselekedtünk, amikor „Klimakiller”-plakátokat raktunk a VW-kocsikra az IAA-autókiállításon. El is vittek bennünket a rendőrök. Radikális adóreform kell (Tiemann).

-Szeretek SUV-okat tesztelni. Nem írhatom elő, ki milyen kocsikat vezessen. Nem korlátozhatom a SUV-ok számát. Nem mehetünk vissza a Trabi-időkbe. Az embereknek biztosítani kell a mobilitást (Scheuer).

-A korlátozást én sem tartom praktikusnak. Piacgazdasági megoldást javaslok. Aki SUV-ot vesz, fizessen több adót, a többiek kevesebbet (Özdemir).

-Meg kell adnunk a fogyasztás szabadságát (Wolf).

-A vidék infrastruktúráját leépítik, ezért ott még nehezebb autó nélkül. Ez nem szabadság. Egész Németországban az autó politikai előnyszabály élvez. Ez darwinista közlekedéspolitika, az erősebbé a jog (Raether).

-A gázolajat évi 7 mrd euróval vagyunk kénytelenek szubvencionálni, hogy a vidéki iparosok dolgozni tudjanak. A német autóipar gazdaságunk főereje. Gyűjtőtaxi? Kösz, nem. (Scheuer).

-Svájc 2018-ban ötször többet költött a sínhálózatra, mint Németország. Mi 40%-kal többet fordítottunk az utakra, mint a vasútra (Özdemir).

-Brandenburgban égnek az erdők, Brazíliában a dzsungel (Tiemann).

-Még az Amazonas-ért is én feleljek? Ha az emberek félnek a takarékra állástól, a drágulástól, a változástól egyáltalán, magasabb autóadóktól, a buszritkulástól vidéken – akkor még nagyobb szélső jobbra tolódás fenyeget (Scheuer).

Komment: Az üvegház-gáz 20%-a jön a közlekedésből. És a többi 80%? Nem lehetne kevesebb húst enni?

-A tiltás nem megfelelő út (Scheuer).

-Ön azt hiszi, hogy az emberek nem viselik el a tiltást. A tiltás egy fontos politikai eszköz (Raether). Lett dohányzás-tilalom és biztonsági öv is (Anne Will). -Nem akarnak tiltani? Akkor mért akarják az az egyneműek házasságát betiltani? (Tiemann).

-2025-től szűnjék meg a robbanómotor-gyártás (Tiemann)

-Aki 2025-ig ki akar szállni a benzines és a dízeles autógyártásból, annak szembe kell néznie a több tízezer dolgozóval, akik elvesztik munkájukat (Wolf).

-Tegye világossá választóinak, miniszter úr, hogy a klímavédelem egy óriási közösségi projekt. Több teret az embereknek, kevesebbet az autóknak! (Raether).

-Merkel meg kell, hogy zabolázza ezt a SUV-őrületet. Scheuer úr, önt nem érdekli , milyen világot hagy a gyerekekre, jómagam is nagynéni leszek (Tiemann).

-Az ön szavai és lózungjai tényleg arrogánsak, képzelje, nekem is van egy lányom (Scheuer).

ANNE WILL, 2019. szept. 22, ARD:

A SZÖVETSÉGI KORMÁNY KLÍMAVÉDŐ CSOMAGJA:

NAGY DOBÁS VAGY NAGY CSALÓDÁS?

Anne Will (műsorvezető, ARD)

Peter Altmaier (gazdasági miniszter, CDU)

Annalena Baerbock (zöld pártelnök)

Claudia Kemfert (Német Gazdaságkutató)

Bernd Ulrich (újságíró, DIE ZEIT)

Ottmar Edelhofer (Potsdami Klímakutató Intézet)

A német nagykoalíció szeptemberi klímavédelmi csomagja

Célkitűzés: 55 százalékkal csökkenjen az üvegházhatású gázok kibocsátása, az 1990-es 866-ról

2030-ta 563 millió tonnára

kellene csökkennie éves szinten a károsanyagkibocsátásnak.

-Egy az európai kibocsátás-kereskedelmi rendszerhez igazodó német rendszert alakítanak ki. Az európai rendszer: meghatároznak egy szén-dioxid kibocsátási küszöböt, és ez alatt a határérték alatt a vállalatok csak szén-dioxid kvótákért cserébe szennyezhetik a levegőt, ezekért pedig aukciók keretében fizetniük kell, így motiváltak abban, hogy minél alacsonyabb legyen a kibocsátás, a fel nem használt kvótát a vállalatok eladhatják. (europa.eu) A német rendszerben az árak az európai CO2-árakhoz igazodnak, ahol jelenleg egy CO2-egység ára 26,3 euró.

-Az épületek hűtése/fűtése kapcsán kibocsátott CO2 után is fizetni kell majd. A rendszer 2021-ben indulhat, egyelőre egy alacsonyabb, „bevezetőárral”. A német kormány várakozásai szerint 2026-ban a CO2-certifikátumok ára tonnánként 35-60 euró között alakulhat.

-Az üzemanyagok, a gáz és a fűtőolaj ára emelkedik, cserébe az áramár csökkenhet.

-Megemelik az ingázó átalányt, ami egy utazási költségtérítés (Pendlerpauschale) a munkába járóknak. Az eddigi kilométerenkénti 30 helyett 2021-től 35 eurocentet lehetne levonni az adóból.

-2026-tól nem lehet majd üzembe helyezni olajkályhákat, a régebbi fűtőtestek újra cserélését akár 40 százalékban támogathatja az állam.

-A távolsági közlekedésben vonzóbb alternatívává tennék a vasútat, ott az ÁFA a mostani 19 százalékról 7 százalékra csökken, eközben 2020 január 1-től a légiközlekedést a mostaninál jobban megadóztatnák.

-2025-ig meghosszabbítják az elektromos autók vásárlása után járó adókedvezményeket, és tovább emelik az elektromos autók vásárlásához nyújtott kedvezményeket.

-A német állam a támogatja majd az állami vasúttársaságot, a Deutsche Bahn 2030-ig évente egymilliárd eurós tőkeinjekciót kap majd.

-2023-tól megemelik majd a teherautók útdíját.

-Németország a korábbi 15 helyett 20 GW kapacitású tengerre telepített szélfarm kiépítését célozza meg.

AZ INTÉZKEDÉSEK TELJES KÖLTSÉGE 50 MILLIÁRD EURÓ LEHET, AMIHEZ NÉMETORSZÁG NEM VENNE FEL ÚJABB HITELEKET. A CO2-KERESKEDÉSI RENDSZERBŐL SZÁRMAZÓ KÖLTSÉGVETÉSI BEVÉTELEKET A KLÍMAVÉDELEMBE FORGATJÁK VISSZA.

(Forrás: Portfolio)

-Keveslik a 30 eurót? Ha az önök 50 € CO2-árát bevezetjük, drágul a benzin és a kisembereket terheljük. Macron is visszakozott. Inkább mást támogatunk (Altmaier).

-Ezek a támogatások aztán kioltják egymást. Önök rosszul kommunikálják az intézkedéseket. Ha a hatóságokban nincs bizalom, az emberek megvágva érzik magukat. A svédek bíznak az államban, ezért elfogadják a szén-dioxid-adót (Edenhofer).

-Az ön pártja soha nem beszél a szegények nevében, most sem tegyen úgy! Igazi rendszerváltásra van szükségünk. Merkel paradigmaváltása durva félreértés (Ulrich).

-Az olcsó tapsra számító követelésekről le kell mondanunk (Altmaier).

-Az e-autó csak a gazdagoknak kedvez, ők engedhetik meg maguknak. (Ulrich).

-Az ingázó átalányt azok kapják, akik nagy autókkal (SUV) messze járnak. Ezek a gazdagok a végén még jutalmat is kapnak (Will).

-Mi vagyunk az egyetlen ország, amely kiszáll az atomból. Ulrich úr, betiltani a robbanómotorokat teljes melléfogás (Altmaier).

-Ilyet nem is mondtunk (Ulrich).

-Négy évük volt a párizsi egyezmény végrehajtására. Számos dolgot tehettek volna: a megújuló energiabefektetés-felső határt fölszabadítani, sebességkorlátozás, hőszigetelés. Bajorországban nem épül több szélerőmű. A hollandok 2030-ig a gáztól is meg akarnak szabadulni. Követeljük, hogy 10 év múlva ne futhassanak robbanómotorok az utakon (Baerbock).

-Önök a legkisebb frakció a Bundestagban, kisebbek mint az AfD, az FDP, még a LINKE-től is. Sokat teszünk, pl. nagy pénzeket költünk szintetikus üzemanyagok kifejlesztésére megújulókból (Altmaier).

/Ami egy perpetuum mobile, kedves Miniszter úr! Ezt tudná, ha olvasná az ENERGIEMENÜ-t. Szántón nem lehet energiát termelni. Ha lehetne, nem vennénk olajat az araboktól. Egy vitán a Benczúrban az energiaszakértők azt sem tudták, a villany vagy a gáz jobb-e? RS/

-Ha látják ezt a klímabarát közvéleményt, ezt mért nem használják ki? (Will)

-A szociális szétszakadást lefékezhetnék, mért engedik, hogy tovább bomoljon a társadalom? (Edenhofer).

-Merkel szerint türelmetlenek a fiatalok. Nem azok. Anyagi érdekeik sérülnek, mindent fölélünk előlük. Nemcsak a szegények mentén hasad a társadalom, hanem fiatal-idős között is. (Ulrich)

-A klímavédőket jutalmazni kell (Kemfert).

-Baerbock asszony, önök is gátolják a szélkerék-építést, mert nem egyértelmű, szélgép csak 400 vagy 1000 méterre épülhet a településektől. Párttársa szerint 1000 méterrel nem lehet teljesen kihasználni a szélkapacitást (Will).

-Ez a regionális adottságoktól is függ. Nyilván sokan nem szeretnének egy ilyen gépet a házuk elé, döntsék el helyben (Baerbock).

Ui.: A szeles vitában (élő!) mind a két miniszterről leszedték a keresztvizet. Nálunk ez nem lehetséges! A két vitában egy szó sem esett arról, aki mindennek okozója: a fogyasztóról! (ökobetyár)

10 HALOTT ÉS 76 SÚLYOS SEBESÜLT A HOSSZÚ HÉTVÉGEN (2019. aug. 17)

- és csak vállvonogatás. Ha ez időben és térben egyszerre, egy helyen történne, az egész társadalom fölhördülne. De mivel ez pontszerűen, „szépen” elosztva következik be, napirendre térünk fölötte. Autózás: fél lábbal a börtönben, fél lábbal a kórházban. Az élet költségei – mondja a német autóipar. Emberek kényszerülnek kerekes székekbe – jöhet az akadálymentesítés és a támogatás. Klaus Meyer-Abich, német filozófus: Az állam, mint harmadik szereplő (az autóipar és a sofőr után), minden évben megszervezi a tömeggyilkosságot. A tempólimit-viták is szép csendben elhalnak.

LEGYEN SEBESSÉGKORLÁTOZÁS A NÉMET AUTÓPÁLYÁKON?

A közlekedés-pszichológus, Bernhard Schlag, ésszerű tempólimit vitát indítana. Az Autobahn-ok azt a csalóka érzést keltik, hogy 250 km/h is biztonságos. „Freie Fahrt für freie Bürger?” Szabad polgárok – szabad száguldás? Németországban (No.-ban) dúl a vita. Bernhard Schlag a drezdai műegyetemen a közlekedésviselkedés pszichológiáját kutatja, továbbá a viselkedés- és a hozzáállás-változtatásokat, innovációknál és technikai lehetőségeknél.

ZEIT ONLINE (ZO): Schlag úr, mi motiválja az autóvezetőket, hogy tiltakozzanak a sebességkorlátozás ellen?

BERNHARD SCHLAG (BS): No.-ban nyilvánvalóan egy szokásjog vert gyökeret, miszerint mindenki hajthat olyan gyorsan, amennyire csak lehet. Semmi korlátozás. Némelyek ezt az amerikai fegyvertartással hasonlítják össze. Ez döbbenetes és problémás is egyben. Meglepő, hogy ezek az emberek külföldön betartják a sebességkorlátozást, bár néhol ez még 130 km/h-nál is alacsonyabb (Svájc). Ám abból kell kiindulni, hogy ezek a sofőrök félnek az ottani magas büntetésektől és nem a belátás fékezi őket. No.-ba érve aztán rálépnek a gázra.

ZO: És ez miért probléma?

BS: A politika olyan sokáig várt a sebességkorlátozással, hogy ezt ma jóval nehezebb lesz bevezetni. Itt olyasvalami hat, amit mi, pszichológusok, kedvezőtlen framingnak mondunk. Egy nyereségről is beszélhetnénk az összlakosság számára, de az autósok is 130 km/h-nál kevésbé feszülten vezetnének, mint 200 km/h-nál. Sajnos, No.-ban a tempólimit-vita nem ilyen pozitív kontextusban folyik, annak ellenére, hogy ezt sokkal ésszerűbb bevezetni, semmint a gyorshajtás szabadságát védeni.

ZO: Milyen előnyeit látja egy általános sebességkorlátozásnak?

BS: Az átlagsebesség csökkentése bizonyítottan kevesebb balesethez vezet, főleg személyi sérüléseknél, vagyis kevesebb ember halna meg az autópályákon.

ZO: Mekkora lenne a hatás?

BS: Egy svéd kolléga kimutatta, hogy 5%-os sebességkorlátozás 10%-os baleset-csökkentést hozna, személyi sérüléseknél, és 20%-kal kevesebb elhalálozást. Az ellenoldal érve, miszerint az autópályákon amúgy is kevesebb a baleset, mint az országutakon, nem ok a tétlenségre. Túl sok ember hal meg így, ezt jelentősen vissza lehetne venni.

ZO: Aki kétszázzal repeszt a sztrádán, az is – fölteszem – biztonságban akar céljába beérni. Ezek a gyorshajtók nem látják a veszélyt?

BS: Aki gyorsan hajt, természetesen azt hiszi, mindig uralja a gépét. Ezt szuggerálják neki az autógyárak, melyek ezeket a magas sebességeket lehetővé teszik. Ma már nincsenek olyan autóink, melyek 100 km/h-nál elkezdenek rezegni, vagy 150 km/h-nál fülsiketítően zúgni. Egy mai középkategóriás kocsinál, 150 km/h-nál olyan az érzés, mint 30 éve a régi kocsiknál - 80 km/h-nál. Az érzékelés teljesen megváltozott.

ZO: A személygépkocsi tömeges megjelenése a biztonság-érzést csak erősítette?

BS: Igen. Ez egy érdekes pszichikai probléma. Az emberek sok pénzt adnak ki biztonság vásárlására, avagy v é l t biztonság vásárlására. És utána úgy viselkednek, hogy más biztonságát veszélyeztetik. Ez olyan, mint a szülőknél, akik gyerekeiket nagy autókban viszik óvodákba, iskolákba, hogy a gyerekek biztonságban odaérhessenek, közben más gyerekek biztonságát csökkentik. Az autópályákon a biztonságérzetet nemcsak a jó autó kelti, hanem maga az autópálya is. Így vannak a német sztrádák megépítve. Ezáltal alakul ki - még a magukat kiválónak tartó sofőrökben is - az a csalóka érzés, hogy még 200-250 km/h-nál is uralhatják mozgásukat.

ZO: Hogy hat ez a klímavédelemre? Tudják az autósok, hogy a klímának jót tenne, ha lassabban hajtanának vagy ezt ignorálják?

BS: Eltolják maguktól. A környezetterhelést a konkrét pillanatban nem érzik. Akkor sem, ha valójában tudják, hogy a magas CO2-kibocsájtás hosszú távon káros. Sok életterületen megkísérlik ezeket a konkrétan nem látható következményeket szembetűnővé tenni. Gondoljunk pl. az élelmiszer-szemaforra. (piros kör: zsír, telített zsírsavak; sárga kör: cukor; zöld kör: só. A gyártó köteles a csomagoláson megadni, mennyi van ezekből. RS19II5)

ZO: Férfiak és nők másképp állnak a tempólimithez?

BS: Nők gyakrabban helyeslik, gyakrabban félnek a gyorshajtástól és egyáltalán az autóvezetéstől. A nagyon gyorsan hajtók is rendszerint férfiak, főleg a naponta autózók között. A korlátozást és az ellenőrzést is inkább veszteségnek érzik. Női autósok gyakrabban vezetnek az útviszonyoknak megfelelően.

ZO: És a fiatalok és az idősek?

BS: Az idősek válaszaiból kiszűrhető, hogy a gyorshajtóktól jobban félnek. Ez főleg a különböző sebességekből ered: idősek 100-120-szal mennek és a 200 km/h-sok félresöprik őket. Ők ezért gyakrabban föl sem mennek az autópályára, de ha az országutakat választják, ott nagyobb lesz a probléma. Ott nagyobb a karambol és a halálos balesetek kockázata, mint a gyoshajtásnál az autópályákon.

ZO: Úgy a hetvenes évek biztonsági öv használatánál, mint a mai tempólimitnél nem racionális, hanem érzelmi viták folynak. Miért?

BS: No.-ban - jobban mint másutt – az autóvezetés a szabadság teljes kiélvezése, korlátlan sebességekkel. Minél jobban más életterületeken az emberek szabályozva és ellenőrizve érzik magukat, annál jobban értékelik a vélt maradék szabadságukat. Az emberek általában makacskodnak, ha viselkedésük szabályait újra kell tárgyalni.Ilyen határok megvonása gyakori politikai téma. Ám az állam kénytelen normákat kiszabni – épp a közlekedésben is – a polgárok jogos érdekei védelmében, különösen a gyengébbekre való tekintettel. Az erősek anarchiákat is kibírnak.

ZO: Ön szerint a német Autobahn-okon anarchia van?

BS: Egy archaikus társadalomkép mindenesetre, mert az erősek többet megengednek maguknak, mint amennyi a gyöngéknek kijár. Az állam feladata, hogy norma-előírásokkal közösségi cselekvésre szólítson föl. Hogy ezt elmulasztották, ezért a politika a felelős. Mi a Német Közlekedésbiztonsági Tanács számára egy idevágó ténygyűjteményt állítottunk össze. (DIE ZEIT, 2019. január 29.)

/Amerikában gyógyszer és drog-túladagolásban néha többen halnak meg, mint az autópályákon, utóbbiak jelentős része még csak nem is felelős a balesetekért.(Fukuyama: Az identitáspolitika ellen, DER SPIEGEL Nr. 42)/

CO2-RECHNER VEREINHEITLICHEN

Liebe CO2-RechnerInnen!

Verschiedene CO2-Kalkulatoren kommen auf verschiedene Werte, zB. wir rechnen dreimal mehr kWh/Kopf/a, als ECOLOG-Hannover. Könnten wir nicht ein einheitliches Verfahren entwerfen?

1993 in Köln haben wir den Gesamtenergieverbrauch BRD auf die Einwohner umgelegt und weiter die 50 000 kWh Primär auf die Bereiche Staat, Ernährung, Kleider, Gebrauchtsgüter, Verkehr, Elektrogeräte, Warmwasser und Heizung. (s. ENERGIEMENÜ). Pro kWh PE nehmen wir 400g CO2 (UBA 251g scheint uns zu wenig, 644g zu viel /CO2 Bilanzen WD8-056-2007/), da es ist anzunehmen, dass auf den Fußabdruck auch andere Faktoren wirken. (Bloß welche? Flächenverbrauch: verlorene CO2-Elimination?).

Eine genaue Rechnung ist natürlich nicht möglich, wg. Export-Import (letztes BRD-Jahr war geeignet), aber wir sollten eine gute Näherung anstreben!

CO2-RECHNER AUFGRUND „ENERGIEMENÜ” KÖLN

Aktualisiert nach C. Weber, IER Stuttgart: Energieverbrauch...Energiewirt.Tagesfragen 43/9

Deutsche graue und sichtbare Energieverbrauch (Primär-)

Deutschland 2018: 13 000 PJ, 83 M Einwohner

43 500 kWh PE/Kopf/Jahr 1 kWh = 400 g CO2 17 000 kg CO2/Kopf/Jahr

Graue Energie kWh PE/Kopf/Jahr

Staat 6400

Ernährung 6150

Freizeit 2200

Haushalt (Geräte, Reparatur) 2200

Wohnung (Bau, Rep.) 2400

Kleider, Gesundheit, Sonstiges 4450

Direkt Energie

Verkehr 7100

Elektr. Geräte 3000

Warmwasser 1600

Heizung 8000

===============================

43 400 kWh PE/Kopf/Jahr

CO2-RECHNER

Staat 4600 kWh PE

Ernährung Vegetarier, Selbstversorger 1000 kWh PE

10% Fleisch, Rohkost 3000 kWh PE

35% Fleisch, Fertiggericht 6150 kWh PE

Freizeit wenig 1100 kWh PE

mittel 2200 kWh PE

viel 4400 kWh PE

Haushalt (Geräte, Reparatur) wenig 1100 kWh PE

mittel 2200 kWh PE

viel 4400 kWh PE

Wohnung (Bau, Reparatur) wenig 1200 kWh PE

mittel 2400 kWh PE

viel 4800 kWh PE

Kleider, Gesundheit, Sonstiges wenig 2200 kWh PE

mittel 4450 kWh PE

viel 9000 kWh PE

Verkehr

1 km 5000 km 15000 km 45000 km

PKW 0,91 4500 14000 41000 kWh PE

Bahn 0,21 1350 4000 12000 kWh PE

Flug (Köln-L.Angeles 2980 kg CO2)

Elektr. Geräte (Zähler ablesen, x3=PE/Fam.mitglied)

Licht, Kühlschrank, Waschmaschine 2000 kWh PE/Kopf

+ Tiefkühl., E-Herd 3000 kWh PE/Kopf

+ Spülm., Trockner, Heizung 6000 kWh PE/Kopf

Warmwasser Gas wenig 800 kWh PE/Kopf

(x1,15=PE) mittel 1600 kWh PE/Kopf

viel 3200 kWh PE/Kopf

Strom wenig 1000 kWh PE/Kopf

(anderer Zähler x3=PE) mittel 2000 kWh PE/Kopf

viel 4000 kWh PE/Kopf

Heizung Einfamilienhaus 300 kWh PE/m2

Mehrfam.haus 250 kWh PE/m2

Summe: .............. x 400 g CO2 = CO2-Fußabdruck

(ENERGIEMENÜ- Wissenswertes über Energie-Verspeisen, Köln 1993)

ICH REISE WENIG

Peter Scholze (31), Mathematiker

Fahrweise kg CO2

Flug

Köln-Los Angeles 2980,0

Los Angeles-Chicago 672

Chicago-Köln 2055

Bahn

Bonn-G.partenkirchen 10,40

-Münster 0,040

-Berlin 3,40

-Innsbruck 12,40

Summe 5734,24 kg CO2

UMGESTELLT

Claudia Schmidt (27), PhD

Max-Planck-Institut, Biochemie, Göttingen

Flug

Frankfurt-Krakau 574

Bahn

Göttingen-Berlin 1,00

Summe 575 kg CO2

KONGRESSE ABGESAGT

Stefan Rahmstorf (59), Klimatologe

Potsdam Institut für Klimaforschung

Erdsystemanalyse

Flug

Berlin-Barcelona 668

-Stockholm 466

Frankfurt-Berlin 111

Wien-Zürich 314

Bahn

5x Potsdam-München 14

2x -Karlsruhe 5,6

-Frankfurt 2,8

-Frankfurt 1,4

-Leipzig 2,8

-Tübingen 23,60

-Prag 19,20

-Zürich 20,50

-Bremerhaven 8,60

-Kiel 2,80

-Bad Belzeg 5,00

-Wien 34,00

-Hamburg 2,80

Summe 1712,1 kg CO2

(DIE ZEIT 22. 08. 2019)

TÜNTETNI KÖNNYŰ! MEKKORA A KARBON-LÁBNYOMOD?

CO2-KALKULÁTOR AZ ENERGIAMENÜ ALAPJÁN

Átlag magyar szürke és látható energiafogyasztás

Mo.: 31 000 kWh PE/fő/év (primér energia) 12000 kg CO2/fő/év

1 kWh = 400 g CO2

Szürke energia kWh PE/fő/év

Állam 4600

Táplálkozás 4400

Szabadidő 1600

Háztartás (gépek, javít.) 1600

Lakás (épít., javít.) 1750

Ruha, egészség, egyéb 3250

Direkt energia

Közlekedés 5100

Elektr. készülékek 2200

Meleg víz 1100

Fűtés 5800

===============================

31400 kWh PE/fő/év

CO2-KALKULÁTOR

Állam 4600 kWh PE

Táplálkozás önellátó, vegán 500 kWh PE

10% hús, nyerskoszt 2200 kWh PE

40% hús, készétel 4400 kWh PE

Szabadidő kevés 800 kWh PE

átlag 1600 kWh PE

sok 3200 kWh PE

Háztartás (gépek, javít.) kevés 800 kWh PE

átlag 1600 kWh PE

sok 3200 kWh PE

Lakás (épít., javít:) kevés 900 kWh PE

átlag 1750 kWh PE

sok 3500 kWh PE

Ruha, egészség, egyéb kevés 800 kWh PE

átlag 3250 kWh PE

sok 6500 kWh PE

Közlekedés

1 km 5000 km 15000 km 45000 km

autó 0,91 4500 14000 41000 kWh PE

vonat 0,21 1350 4000 12000 kWh PE

repülő (Köln-L.Angeles 2980 kg CO2)

Elektr. készülékek (óraleolvasás x3=PE/családtag)

Világítás, hűtő, mosógép 1800 kWh PE/fő

+ mélyhűtő, sütő 2200 kWh PE/fő

+ mosogató, szárító, fűtés 5600 kWh PE/fő

Meleg víz gáz kevés 500 kWh PE/fő

(x1,15=PE) átlag 700 kWh PE/fő

sok 900 kWh PE/fő

villany kevés 1000 kWh PE/fő

(másik óra x3=PE) átlag 1500 kWh PE/fő

sok 2000 kWh PE/fő

Fűtés Családi ház 300 kWh PE/m2

Panel 250 kWh PE/m2

Összesen: .............. x 400 g CO2 = karbon-lábnyom

KEVESET UTAZOM

Peter Scholze (31), matematikus

Jármű kg CO2

Repülő

Köln-Los Angeles 2980,0

Los Angeles-Chicago 672

Chicago-Köln 2055

Vonat

Bonn-G.partenkirchen 10,40

-Münster 0,040

-Berlin 3,40

-Innsbruck 12,40

Összesen 5734,24 kg CO2

ÁTÁLLTAM

Claudia Schmidt (27), doktorandusz

Max-Planck-Institut, Biochemie, Göttingen

Repülő

Frankfurt-Krakau 574

Vonat

Göttingen-Berlin 1,00

Összesen 575 kg CO2

KONGRESSZUSOKAT MONDOK LE

Stefan Rahmstorf (59), klimatológus

Potsdam Institut für Klimaforschung

Erdsystemanalyse

Repülő

Berlin-Barcelona 668

-Stockholm 466

Frankfurt-Berlin 111

Wien-Zürich 314

Vonat

5x Potsdam-München 14

2x -Karlsruhe 5,6

-Frankfurt 2,8

-Frankfurt 1,4

-Leipzig 2,8

-Tübingen 23,60

-Prag 19,20

-Zürich 20,50

-Bremerhaven 8,60

-Kiel 2,80

-Bad Belzeg 5,00

-Wien 34,00

-Hamburg 2,80

Összesen 1712,1 kg CO2

(DIE ZEIT 2019. aug. 22.)

MIBE KERÜL A VILÁG MEGMENTÉSE?

A klíma és a jólét összeegyeztethető. Ennek ára meglepően kicsiny – csupán akarni kell. Az emberiség megmentheti a klímát és növelheti a jólétet, egy föltétellel: radikálisnak kell lenni!

Prof. Jeffrey Sachs (64), Columbia-Uni., USA: „A század közepéig minden üvegház-gáz (ÜHG) kibocsátás nulla kell, hogy legyen. Ez nem vághatja agyon a gazdaságot, sem az emberiség 5/6-át nem gátolhatja meg a fölzárkózásban, de mindenki növekvő jólétét sem – különben konfliktusok és háborúk jönnek. Ehhez nem kell föltétlen több energiafogyasztás, de minden megújuló kell, hogy legyen. Kínában pl. lehet nukleáris energia is. Vonatok, autók, épületek fűtése-hűtése mind villamosított kell, hogy legyen; kamionok, repülők, hajók CO2-kibocsátás nélkül kell, hogy mozogjanak. Ugyanígy az acél-, a cement-, a vegyipar számára is ilyen technikákat kell kifejleszteni. Ez összesen csak 10%, de ekkor már jó úton vagyunk.

A metán és a kéjgáz (N2O) következik, ez főleg az agráriumból ered. Itt nem egészen világos, mi a teendő. Természetesen kevesebb erdőt szabad kiirtani, kevesebb marhahúst fogyasztani. Az államoknak egy időtervre van szükségük. A technika adja a tempót, a politika e szerint táncol. Az egész világ lakossága együtt kell, hogy működjön. De hogyan? Az olaj- és gázóriások, Oroszország, Szaudi-A., Kanada, USA formálisan a klímarongálásból él. Nálunk, az USÁban, a 90-es évek óta klímatörvényt nem hoztak. Először Európát kell megnyerni, aztán a nagy olaj-importőröket Kínát, Indiát – míg többséget nem kapunk. Az USÁt pillanatnyilag egy pszichopata vezeti. Úgy viselkedünk, mint egy haramiaország, de a szövetségi államok fele már távolodik a fosszilis energiahordozóktól. Nem kerül sokba: talán az összbevétel 1%-ába. De sietnünk kell. 1990-ben még 60 évünk volt a klímasemlegességig, ma már csak 30. Nem szabad több hibát elkövetni, főleg Európának nem. Európa a gőzgép föltalálása óta, a XVIII. században az üvegházgáz-gazdaság összes előnyeit élvezte, ennek terheit az egész bolygóra szétterítette. Az európaiak találták ki ezt a pusztító termelési és fogyasztási modellt (Nem Ti? RS19IX4), amely a többi népet elcsábította. Mára már alig bányásznak olajat és gázt, ellentétben az USÁval, ezért a klímabarát-úton nem sokat veszítenének. Ha Európa nem demonstrálja igen gyorsan, ez hogyan megy, senki sem teszi meg.”

Csak volna néhány problémácska: az öko-lelkesedés gyorsan alább tud hagyni. 20 éve, hogy a piros-zöld kormány, hosszú vita után, bevezette az első emelkedő öko-adót, de Schröder kancellár 2001-ben a recesszió és a dráguló olaj miatt, az ADAC és a Springer-sajtó nyomására, a projektet leállította.

James Hansen (78), fizikus-matematikus, most fejezi be Sophie's Planet c. könyvét. Szerinte a klímaátcsapást még mindig alábecsüljük. 5 m tengerszint-emelkedés elviszi Manhattan-t. A szubtrópusokból klímamenekültek milliói kelnek útra. Hansen 1981 óta figyelmeztet a klímaveszélyre, de az egyetemen csak idősebbek hallgatták. Az USÁnak egy 3. pártra van szüksége. A klímavédelmi politikát bármikor fölülírhatja egy pénzügyi válság, vagy egy háborús veszély. A klímavédelem összességében nem kerül sokba, de az érintett ágazatoknak igen: szén- és olajbányászok, nagy földbirtokosok, nehézipar megszenvedi. A klímabarát megoldások idővel mellékhatásokat produkálnak, ez ellenállást vált ki. A szélgépeket nehéz lebontani, az e-autók sok energiát, ritka földfémeket fogyasztanak. 2008-ban Hansen egy tanulmányt tett közzé: ha a világközösség el is éri a klíma-semlegességet és a 2*C alatti emelkedést, a folyamat tovább megy, ha a CO2-őt nem sikerül 350 ppm alá vinni. A felső határt már 2008-ban elértük, ma 410 ppm-nél tartunk – ezek után csak negatív emissziók segíthetnek: a széndioxidot kiszűrni a légkörből.

Radikális változás mindaddig lehetetlen, míg meg nem valósul

Ha nem adódik igazi nagy feladat, a kapitalizmus nem tudja kiadni erejét. Fölhevül és olyasmit csinál, mint az ingatlanhitel-válság 2008-ban az USÁban, ami globális pénzügyi válságot robbantott ki. De ha valóban új dolgokat kell kitalálni és valamit gyorsan megváltoztatni, beindul a kredit-, befektetési és innovációs gépezet. A kapitalizmus képes volt pár év alatt az egész Földet az okostelefonok hálózatával bevonni és az emberek szociális és politikai életét újra definiálni. Mért ne történne ez hasonlóan a klímával is? Ma már ténylegesen vállalkozók és kutatók dolgoznak technikai megoldásokon. Elektro- és H2-üzemű hajókat és klímasemleges repülőgépeket terveznek. Nulla ÜVG-kibocsájtású kis agrárüzemek már működnek. Tengerbe vasat szórnak, hogy ösztönözzék a plankton-növekedést, több CO2 elnyelés céljából. Óriási porszívókkal CO2-őt szűrnek ki a levegőből. Geoengineering a neve ennek az új szakágnak. Bár speciális találmányokat törvénnyel és pénzzel nem lehet kikényszeríteni, de a gazdasági haladás-masinériát lehet a kívánt irányba terelni. Az autó-katalizátornál is attól tartottak, hogy az autógyártást térdre kényszeríti. Az FCKW-tól is sikerült az ózonréteget megmenteni. A napelemek ára tizedére csökkent. Az állam általában korlátozással vagy tilalommal avatkozik be - vagy innovációval. Most egyszerre mindenre szükség van! Az önmagát erősítő klímamozgalom csak ekkor indulhat be.

Jó példa Koppenhága optimizmusa. A nagy célok találékonnyá tesznek, ami eddig még kényelmetlennek tűnt, hétköznapivá válik. Ha párhuzamosan sok minden történik, a polgárok néhol valamit veszítenek, másutt a jólét és életminőség terén nyernek. Mindent egyszerre: ÜVG-t visszafogni, geoengineening-et szorgalmazni. Ha 2050-től visszaszámolunk, világossá válik, milyen kevés opciónk maradt. A CO2 árának emelkednie kell, egyidejűleg határidőket kell kiszabni. Aki ma egy szénerőművet engedélyez, annak nem lehet klímavédőként pöffeszkednie. Új épületek gáz- és olajtüzelés nélkül létesüljenek. 10 év múlva senki se gyárthasson benzines autókat. A repülő és a hajózási ágazat kapjon kifutási határidőket a klímaveszélyeztető meghajtásaira. Az 1990 óta elvesztegetett 30 év után a klímavédelem a „vagy-vagy” stratégia helyett térjen át az „is-is” eljárásokra. Ottmar Edenhofer (58), Potsdam-Institut für Klimafolgenforschung: vége az alternatívákban való gondolkodásnak – ezt a természet már nem engedi meg. 2030-2040-ig a villany- és hőtermelés CO2-mentes kell, hogy legyen. Erdősíteni, CO2-őt elnyeletni – mindent be kell vetni. Németország tanulhatna Dániától és Finnországtól. Minden polgárt, minden tudóst, vállalkozót föl kell szólítani, vegyen részt a „zöld” kapitalizmus építésében. Ez lehetne a XXI. sz. legnagyobb üzlete a németeknek, ahogy 20 éve is a környezet-technika pionírjai voltak. (DIE ZEIT, 2019. aug. 29.)