Ökobetyár

High tech vagy low tech? | öko-retro-bio-grín

A ZÖLD POLITIKA CSAPDÁI*KUTATÓK CO2-JE*URBAN FARMING

2019. szeptember 01. 05:48 - RózsaSá

A ZÖLD POLITIKA CSAPDÁI*KUTATÓK CO2-JE*URBAN FARMING

A klímavédelem csak egy vallási ígéret? Akkor a kiábrándulás kikerülhetetlen lesz. A nyereményre igen hosszan várhatunk.

A konzekvens klímapolitika a lemondások politikája. Ha kormányzással sikerül is a politikai mezőket hierarchizálni és alárendelni a nagy célnak, a klímavédelmi politika - a dolgok állása szerint - aszkézis-politika lesz. Első ízben lenne a politika a lemondások politikája, mely nem gazdasági kényszereket követ, hanem etikai szükségszerűségeket. Az őrületes mobilitásbarát, még csak nem is SUV-lelkű, húszabáló, ritka földfémeket eltelefonáló bőség korlátozva lenne, bár a lehetősége megmarad (valahol biztosan mindig csábít, mint az igénykielégítés szigete és a régi, individualista szabadság).

Ám, hogy minden úgy megy, mint eddig, hogy az összes dologra és szokásra egy CO2-semleges bevetés áll rendelkezésre, a világot smart technikákkal fenntarthatóvá varázsoljuk, míg a belvárosok tovább csillognak és a részvénypiacok újabb csúcsokat döntögetnek – ez csak az únióválasztók meséje.

Öreg ökok már évtizedek óta a kollektív létünk zsugorodását óhajtják. (Ezek volnánk mi, lásd a Köln2020 szcenáriót, 1989-ből).Tehát leépítésről van szó, nem egy klímabarát segítő gesztusról. Az egész megújulók utáni fáradozás csak akkor kap értelmet, ha azt magatartásváltozás és lemondás is kíséri. A biopolitikailag erősen fegyelmezett és önmagát megvalósító tech-elit, a kreatív és digitális gazdaságban, mint modell, csak egy urbánus mellékjelenség marad. Vesztesek és elégedetlenek lesznek.

A gyerekek kényszerülnek lemondásra. Szüleik, a babyboomer-ek, a relatív magas nyugdíjaikkal egy gazdag öregkor elé nézhetnek. Legfeljebb emlékeikbe menekülnek, régi, kövér autóikba, Ausztrália-nyaralásaikba, akkora carbon footprint- tel, mint Gulliver lába. A jövő nemzedékek visszafogottabban fognak élni, regionálisabban, szerényebben, kevesebb lesz a kozmopolita, kevesebb az utazással kapcsolatos kulturális világtudás. Ha a digitális konszerneket szintén megregulázzák, az univerzális hálók is korlátozottabbak lesznek. Egyáltalán, a világ ismét összehúzódik Németországban. Másrészt kevesebb globalizációval ismét több lesz a nemzeti ipar és az „igazi” szociálpolitika.

Természetesen nem öko-diktatúráról lenne szó. A fegyelmezés egyszerűen belülről jönne, a motiváció „intrinsic”, ahogy a pszichológusok szépen mondják. A „nudging” virágzik, mindenütt apró biztatások és ösztönzések a helyes viselkedésre. Jutalomrendszerek jönnek ismét, melyek szociális elismerésre alapulnak és a kollektívához való igazi és teljes érvényű hozzátartozást szavatolják. Hosszas klímapolitika stabil mentalitásra van utalva, ezért egyfajta társadalom-újraformázás (Reformatierung) ajánlatos. Az új bónusz melege. Egy új 68 is elképzelhető, mert az egész teljesen konfliktusmentesen nem fog menni. A fiatalok egyszer valamikor fölfogják, hogy a klímavédelemnek a nemzedék-igazságossághoz semmi köze, az összes terhet ők fogják viselni. Talán ezt fogják majd mindig az öregek orra alá dörgölni, akik mindezt elbaltázták.

A német klímapolitikának nem lesz könnyű dolga - nemzetközi viszonylatban. Másutt nem érdeklődnek annyira a német érzékenységek iránt. Ezt a világmentés-étoszt talán túlzottnak találják, vagy nem fogadják el, hogy nekik ismét a németek valamit előírjanak, hogy ők a legjobbak, nem is szólva a parancsolgatásról, vagy inkább a gazdasági növekedésben bíznak, mert a régi ipari államokhoz akarnak fölzárkózni és ezt erkölcsileg igazolják is. Vagy a saját klímavédő intézkedéseiket jobbnak vélik. A világmentő projekt óriási bukta is lehet.

 

ÖN MENNYIT UTAZIK KUTATÁS CÉLJÁBÓL?

Konferenciák, előadások, helyszíni kutatások – a tudósok mindig úton vannak – és növelik karbonlábnyomukat.

Néhányan most teszik először közzé 2019 első féléves CO2-kibocsátásukat.

 

KEVESET UTAZOM

Peter Scholze (31), matematikus

 

Jármű kg CO2

 

Repülő

Köln-Los Angeles 2980,0

Los Angeles-Chicago 672

Chicago-Köln 2055

 

Vonat

Bonn-G.partenkirchen 10,40

-Münster 0,040

-Berlin 3,40

-Innsbruck 12,40

 

Összesen 5734,24 kg CO2

 

ÁTÁLLTAM

Claudia Schmidt (27), doktorandusz

Max-Planck-Institut, Biochemie, Göttingen

 

Repülő

Frankfurt-Krakau 574

Vonat

Göttingen-Berlin 1,00

 

Összesen 575 kg CO2

 

KONGRESSZUSOKAT MONDOK LE

Stefan Rahmstorf (59), klimatológus

Potsdam Institut für Klimaforschung

Erdsystemanalyse

 

Repülő

Berlin-Barcelona 668

-Stockholm 466

Frankfurt-Berlin 111

Wien-Zürich 314

Vonat

5x Potsdam-München 14

2x -Karlsruhe 5,6

-Frankfurt 2,8

-Frankfurt 1,4

-Leipzig 2,8

-Tübingen 23,60

-Prag 19,20

-Zürich 20,50

-Bremerhaven 8,60

-Kiel 2,80

-Bad Belzeg 5,00

-Wien 34,00

-Hamburg 2,80

 

Összesen 1712,1 kg CO2

(DIE ZEIT 2019. aug. 22.)

 

URBAN FARMING – VÁROSI ÉLELEMTERMELÉS

Mivel a német agrárium 23%-ban felelős az üvegház-gázokért, a berlini ECF Farmsystems más utat választ. Kapcsolt körkörös módban, talaj nélkül termelnek tarkasügért és bazsalikomot, friss árut, a fogyasztás helyén. A halak trágyázzák a fűszernövényt (Aquakultur+Hydroponik=Aquaponik); 1,4 kg tápból 1kg hal lesz. A projekt akkor került biztos alapokra, mikor a Rewe-szupermarketlánc az egész bazsalikomtermést lekötötte. Más bevételeik is vannak: 15 000 euróért árulják a rendszert, az egész világról jönnek érdeklődők, iskolák a Showroom-ba. Nem messze az „Infarm” ún. vertical farming-gal növeszt növényeket (bazsalikomot, koriandert, rukkolát), tápoldatban, LED-világítással. „Élő növényt adunk el, zöld energiát használunk, a mi eisberg salátánk 20g CO2 karbonlábnyomú, a többieké ennek többszöröse.” - mondják. München-ben Fabian Riedel garnélarákokat (litopenaeus vannamei) nevel tartályokban, ínyenc négy csillagos szállodáknak. „Nem romantikus, de korszerű tömegtermelés. Nem sérülnek a mangrove-erők, élővizek, nincs antibiotikum és a szállítási utak rövidek, elmarad a lefagyasztás. Az éghajlatváltozás miatt a földek kizsigereltek, kevesebb tápanyagból többet kell kihoznunk, ezért az indoor-farming vezető szerepet kap.” DER SPIEGEL, 2019. aug.17.

Szólj hozzá!

MEGBETEGSZÜNK, HA JÖN A KLÍMAVÁLTOZÁS S. Gabrysch, epidemiológus

2019. augusztus 27. 20:03 - RózsaSá

MEGBETEGSZÜNK, HA JÖN A KLÍMAVÁLTOZÁS

Mindenki tehet valamit.” Sabine Gabrysch, berlini epidemiológus figyelmeztetése: Hőguta-, éhség- és árvíz-áldozatok lesznek.

Gabrysch (43), az első német klímaváltozás- és egészség-professzor a Berliner Charité és a Potsdamer Institut für Klimaforschung intézetekben.

 

DER SPIEGEL: Professzor asszony, mennyire betegít meg a klímaváltozás?

Gabrysch: A brit „The Lancet” orvosi szaklap ezt így fogalmazta meg: „A klímaváltozás a XXI. sz. legnagyobb globális egészségi fenyegetése.” Ezt én is így gondolom. Sajnos, a társadalom ezt a súlyos diagnózist még mindig nem fogta föl egészen. A klímaválság olyan téma, amely abszolút elsőbbséget kell, hogy kapjon. Nem egy könnyű, futó nátháról van szó - ahogy ezt némelyek gondolják – hanem egy planetáris orvosi vészhelyzetről.

Sp: Németországban milyen egészségi következményekkel kell az embereknek számolniuk?

G: A jövőben szaporodó kánikulákban kiszáradás és hőguta fenyeget, különösen az idősek és az idült betegek kerülhetnek életveszélybe. A Robert-Koch-Intézet szerint, a 2018-as kánikulahullám, csak Berlinben 490 halált okozott.

Sp: Csak a hőség a probléma?

G: Semmiképp. A fölmelegedéssel közvetetten nő a levegő károsanyag-koncentrációja is, a virágpor-idény meghosszabbodik, ami az asztmásokat és az allergiásokat tovább terheli. Az erdőtüzek, aszályok és árvizek további betegségek kitörését teszik lehetővé. No.-ban összességében a hőséggel meg tudunk birkózni, ha a védekezést társadalmilag jól megszervezzük. Ez más országokban nehezen lesz lehetséges.

Sp: Hol?

G: Dél-Ázsia egyes területein, pl. Indiában. Ott néhol már akkora a meleg, hogy nappal ki sem lehet menni. És a klímaváltozás erősödésével a kánikula-napok száma csak szaporodni fog. Ez óriási problémákat okoz pl. az agráriumban és az építőiparban. Ehhez jön, hogy veszélybe kerül az élelmiszerellátás is.

Sp: Mert nem lesz mit aratni a földeken?

G: A mezőgazdaság az időjárás-előrejelzéstől függ. A klímaváltozással szaporodnak a szélsőséges időjárások. Az eső néha korán, néha későn jön; néha túl sokat esik, néha túl keveset. És ha a termés szűkében van, ez a szegényeket, főleg a gyerekeket fogja legjobban sújtani. A gyerekek alultápláltsága életreszóló fogyatékosságot okozhat. A klímaváltozás kiélezi a globális igazságtalanságot, mert az ínség azokat fogja legjobban elérni, akik a legkevésbé felelősek az üvegház-gázok kibocsátásáért.

Sp: Milyen magas hőfokot képes egy ember elviselni?

G: Ez nagyon különböző. Londonban már pár fok növeli az elhalálozást, Delhiben kevésbé. Az emberek hozzászokhatnak a nagy hőséghez, de van egy élettani határ. A testhőfok nem emelkedhet 37 fok fölé. Legkésőbb, ha a környezet ezt a hőmérsékletet meghaladja, a test izzadni kezd, hogy lehűtse magát. Ám az izzadtság csak akkor párologhat, ha a levegő páratartalma nem túl magas. Ezért egy egészséges ember sem képes kint tartózkodni egy bizonyos hőfok és páratartalom fölött, nem beszélve a fizikai munkát végzőkről. Egyszerűen összeesik.

Sp: Milyen további egészségi következmények jöhetnek az éghajlatváltozással?

G: Egészségünk egy stabil környezeten, egy egészséges bolygón alapszik. Mint embereknek, szükségünk van tiszta levegőre, tiszta vízre, egészséges táplálékra. Mindez még sokaknak nincs meg és a klímaválság ezeket a hiányokat csak növelni fogja. Ha aratások maradnak el, emberek millióit éhség és alultápláltság fenyegeti. A maláriát terjesztő moszkitók változtatják szaporodási helyeiket. Akinek házát elsodorja az ár, azt lelki trauma éri, mely egész életében nyomasztani fogja. A szociális körülmények még kegyetlenebbek lesznek: Ha fogytán a víz és az élelem, elosztási konfliktusok, háborúk törhetnek ki. Ezen felül a klímakrízis egy soha nem látott menekültözönt indíthat el.

Sp: Hogy akarja ezt a válságot enyhíteni?

G: Nemcsak a klímaváltozás borzalmas egészségi kihatásaival akarok foglalkozni. Kutatni akarom a megoldáshoz vezető utakat is. És itt – talán meglepő az Ön számára – reményt látok fölcsillanni. A klímavédő intézkedések ugyanis nemcsak a klímaválságnál segítenek, hanem egyszerre egy egész sor más egészségi problémán is enyhítenek.

Sp: Például?

G: Ha városainkat kerékpár- és gyalogos-barátibbá tesszük, ha több zöld felületet létesítünk, jó közközlekedéssel, nemcsak kevesebb CO2-őt fogunk a légkörbe fújni. Egyidőben tisztább levegőt kapunk, többet mozgunk és kevesebbek lesznek a légzőszervi betegségek, kevesebb lesz a túlsúlyos, a cukorbeteg, a szív- és érrendszeri beteg. Ha támogatjuk a vegyszermentes növénytermelést, ha csökkentjük a hús-túlfogyasztást, ezzel ember, állat, növény csak nyerhet. Mindez óriási feladat, de egyben óriási esély is. Ami az egészségre, úgy a klímára is érvényes: megelőzni sokkal jobb, mint utólag kúrálni. (DER SPIEGEL, 2019. aug.3.)

Szólj hozzá!

AZ AMAZON SZÖRNYEN GONOSZ J. Franzen gyűlöletlistája (AM,FB,APP,G,MS)

2019. augusztus 26. 13:58 - RózsaSá

AZ AMAZON SZÖRNYEN GONOSZ

Jonathan Franzen (59), ma a legjelentősebb US-író. Könyvei (Korrektúrák, 2001; Szabadság, 2010; Ártatlanság, 2015; A világ végének vége, 2019) a természet, a szeretett madárvilág pusztításáról; az irodalom védelméről és a Szilikonvölgy digitális technikái veszélyeiről szólnak. A DER SPIEGEL a Szilikonvölgy szomszédságában levő lakásában, Santa Cruz-ban látogatta meg.

 

SPIEGEL: Franzen úr, amióta néhány éve New York-ból ide költözött és szinte a tech-iparban lakik, megváltozott róla a véleménye?

FRANZEN: Azért, mert most a szomszédaim Google-alkalmazottak, perspektívám nem változott. Bosszúságom a fiatal tech-milliárdosok miatt csak erősödött. San Francisco már halott, a pénz ölte meg. A technokraták már Santa Cruz-ig terjeszkednek és mérgezik az ingatlanpiacot, itt az orrom előtt. Dühöm tehát valamelyest személyes lett.

Sp: San Francisco halott?

F: A pénz-elit várost épített a városon belül, egy privatizált enklávét, amely gyakorlatilag nem érintkezik az urbánus közösséggel. A Szilikonvölgy előszeretettel adja ki magát a „communities” építőjének, de valójában etikája piacgazdasági liberalizmus – ez inkább a vadnyugat etikája, semmint egy városi életé.

Sp: Ön korai bírálója a digitalizálásnak, már a 90-es években figyelmeztető szövegeket tett közzé. Ezeket ma is igazolva látja?

F: Bevallom, ezt a könyvet azért publikáltam, mert meg akartam mutatni, „Látjátok, mindig is mondtam.” Sosem hittem a digitális hype-ban. Ez a misszionáriusi hang, az utópisztikus víziók, mindez olyan ostoba, téves volt – ez bosszantott föl. Ahogy a Szilikonvölgy szószólói beszélnek, minden humanistát fölháborít. A globális demokrácia ígérete, az elitek vége, a konfliktusok befejezése – mindez szörnyen abszurd volt, végtelenül balga. Mindig is úgy tűnt nekem, hogy a digitális gazdaság csak még radikálisabb fogyasztó-kapitalizmushoz vezet, ez kezdettől fogva benne volt a termékeikben.

Sp: Sehol a láthatáron semmit sem lát, amit a digitális ipar jobbra fordított volna? Problémákat, amiket a Szilikonvölgy megoldott vagy meg fog oldani?

F: Azt akarja, mondjak valami csinosat? Szeretem a könnyen hozzáférhető információkat a neten. Használom a Google-Map-ot. Az internet alapú mozgalmak, mint a #MeToo és a #BlackLives Matter pozitívak. A datingportálokról meg kellett változtatnom a véleményem. A 90-es években sokat gúnyoltam ezeket. Időközben sok párt ismertem meg, akik az interneten találtak egymásra. Van egy pár dolog, ami az életet könnyebbé teszi. Ám ezek legtöbbnyire csak fogyasztási problémák, hétköznapjaink apró optimalizálásai. Az igazán nagy problémákat a Szilikonvölgy nem ragadja meg.

Sp: És ezek lennének?

F: Az éghajlatváltozás, a környezetpusztítás, az energiakérdés. Tőlük erről semmi sem jön. Sőt, több problémát, amikkel ma küzdünk, maga a digitális ipar hozott létre: itt a hírmédiumok hanyatlása, a tények vége, a diskurzus összeomlása. Ki gondolta volna még 10 évvel ez előtt, hogy az USA még polarizáltabb lehet? A közösségi felületek ezt is lehetővé tették. A Szilikonvölgy hozta nyakunkra Trump-ot. Mindezt helyrehozni, csodatétel lenne.

Sp: Mit gondol, mint irodalmár, a mesterséges intelligencia nyelvfordításairól? Nagyon is lehetséges, hogy a jövő nemzedékeinek egyáltalán nem kell majd idegen nyelveket tanulniuk.

F: Igen, lehetséges. De ez tényleg jó lesz? Idegen országban mozogni, melynek nyelvét nem ismerjük és magunk megértetni velük egy értékes tapasztalat. Ez képességeink határaival való találkozás. Jó az, ha barátokkal ülve egy asztalnál beszélgetve, valamilyen név vagy tény nem jut az eszünkbe, akkor valaki előránt egy okostelefont és kiguglizza? Jó az, ha többé térképre sincs szükségünk és sosem tévedünk el? Nehézségek, akadályok, és tudás nélkül, amiért meg kell küzdenünk, az életünk jelentéktelenné válik.

Sp: Ön minden haladást azon mér, mennyi veszik el közben?

F: A piac mindenütt jelen levő logikája zavar. A piac gyűlöli a hatékonytalanságot, az embert perfekcionálni akarja. A Szilikonvölgy az embert fogyatékos lénynek tartja, melynek gyengéit termékeivel kijavítani akarja. „A világot jobb hellyé tesszük!”, ez a mottója, amit nyilván le is védett. „Nincs probléma, amit ne tudnánk megoldani.” Így egy másik szlogen, már hallani sem bírom.

Sp: A Szilikonvölgy techóriásai nem lennének olyanok, amilyenek, ha nem lettek volna képesek nagyot gondolni.

F: Betegség azt gondolni, hogy minden probléma megoldható és a megoldás a Big Tech. A legostobább, amit olyanoktól hallunk, mit Elon Musk és a többi bohóc: Mi megoldjuk a halál problémáját. Halhatatlanná tesszük az embert. Egy pillanatra sem gondolják el, mit jelentene, ha 6000 évig élnénk. Ennek milyen szociális, ökológiai és gazdasági következményei lennének.

Sp: Ön kitart az mellett, hogy vannak megoldhatatlan problémák?

F: Igen. Az ember története során különböző módon próbálkozott a megoldhatatlan problémák kezelésével, de elfogadta azokat, mint olyanokat. A halállal szembe nézni jók az olyan kísérletek, mint az irodalom, a művészet, a filozófia. Másik ilyen kísérlet a vallás. Ne értsen félre, a halált én is nagy problémának tartom. 13 éves korom óta gyötör. De nem hiszem, hogy a Szilikonvölgy tudna erre érdekes választ adni.

F: Ön a digitális kultúrával már 1995-ben összetűzésbe került, mikor a „New Yorker”-ben Nicholas Negroponte könyvét („Being Digital”) kritizálta.

F: Negroponte egy olyan jövőért lelkesedett, amikor mindenki csak saját, privát érdeklődési területeire szabott híreket kap, amiket ő „The Daily Me”-nek nevezett. Ő ezt óriásinak találta – én szörnyűnek. De igaza lett, pontosan ez történt. Ma az ország fele csak a saját híreire hallgat, a többit Fake News-nak tartja.

Sp: Ön egyszer egy gonoszsági vagy gyűlöletességi listát állított föl a „Big Five”-val (Apple, Google, Amazon, Microsoft, Facebook). Miért?

F: A 80-as és 90-es években a Microsoft volt a fő ellenségem, mert a cég hidegvérűen monopolistaként pöffeszkedett. De akkor még valamennyire működött az US-apparátus és az MS-t a versenyhivatal helyre tette. Ma az MS és a Google a listám alján vannak. A Google érzésem szerint kissé felelősségteljesebbnek mutatkozik a többinél. Ők hamarabb fölfogták, hogy a probléma részei.

Sp: Hol van az Apple az Ön gyűlöletlistáján? A cég a privátszféra és az adatbiztonság terén relatív progresszívnak mutatkozik.

F: Ezért is nincs egészen fent, hanem a 3. helyen. Az Apple-t más okból gyűlölöm, inkább kulturális és esztétikai okokból. Nem bírom elviselni az attitűdjét, az arroganciáját, ezt a design-totalitarizmust. Az Apple valamikor kivette az előre-törlő gombját a billentyűzetéből, mert Steve Jobs úgy találta, hogy így jobban néz ki. Ez történetesen olyan gomb, ami nekem íráskor sokat segít. Ez rám úgy hat, mintha az Apple azt mondaná: „Fuck you, Jonathan Franzen! A te igényeid nekünk smafu, a termék így egyszerűen szebb.” Az Apple-nál a design egyszerűen fontosabb a funkciónál, előírja az ügyfeleknek, hogyan használják a terméket. Az Apple-kütyük minden mással inkompatibilisek, ez baromira ellenszenves.

Sp: És az első helyre teszi az Amazon-t?

F: Kicsivel a Facebook elé.

Sp: De az Amazon segít az Ön könyveit eladni.

F: Igaz, de ez nem változtat azon, hogy szörnyen gonosz. Még az FB-nél is gonoszabb, mert az FB sebezhetőbb. Világos: az FB szétzúzta a News Bussines-t, megmérgezte a társadalmi beszélgetést, de az emberek valamikor faképnél hagyhatják. Eddig az FB versenytársait, az Instagram-ot és a WhatsApp-ot egyszerűen fölvásárolta, de ennek nem kell így maradnia. Az FB egyszer igen gyorsan eltűnhet, de az Amazon-tól nincs menekvés. Csúcsra törése engem, mint írót is személyesen sért, mert Jeff Bezos, hogy a kereskedelmi birodalmát kiépítse, először a könyvet választotta nyersanyagául, de csak azért, mert az nem romlandó áru és a raktárakban könnyen fölhalmozható. Elmondhatom itt egy kívánságom?

Sp: Parancsoljon!

F: Kívánom, hogy a felügyelő szervek az Amazon-t darabolják föl 12 részre, amelyek aztán egymással versenyezzenek. Ezzel a probléma megoldódna.

Sp: A közvélemény-kutatás szerint az amerikaiak az Amazon-ban jobban bíznak, mint a rendőrségben és a bíróságokban. Csak a hadsereg élvez nála nagyobb bizalmat.

F: Az emberek tudatlanok. Ez azzal függ össze, hogy még nem értünk el az ügyfél megerőszakolása korába. Az Amazon még mindig az „Öld meg az összes konkurenciádat!” szakaszában van. Áraival mindenki másnak alámegy és mindenkit tönkre tesz. Az Amazon még mindig kevés profitot csinál, az óriási piacértékéhez képest. Ez a piacérték nekünk azt mondja, hogy a befektetők még életükben vastag nyereséget akarnak kihozni. Ha az Amazon elég nagy lesz, azt teszi majd, amit minden monopolista: megemeli az árait. Ezt nevezem a megerőszakolás korának.

(DER SPIEGEL, 2019. május 17)

Szólj hozzá!

BREGMAN vs RózsaS (R. Bregman: Utópia realistáknak; RózsaS: Ökobetyár könyve)

2019. augusztus 19. 20:06 - RózsaSá

BREGMAN vs RózsaS

(R. Bregman: Utópia realistáknak;

RózsaS: Ökobetyár könyve)

 

Bregman: Itt van a Bőség Földje (7. o.).

RózsaS: Igen, de milyen áron? Valaki kiugrik a 100. emeletről és azt kiabálja: Repülök! Repülök!

 

Br: Gazdagok, képzettek lettünk, nincsenek fertőző betegségek, béke van (7. o.).

RS: A pénzt káros dolgokra költjük; amit tanulunk, nem a túléléshez szükséges (kettőhöz kell érteni: élelmet és meleget termelni); civilizációs betegségeket, rákot szerzünk be; a béke pedig a vihar előtti csend - beleszülettünk két világkatasztrófa közé.

 

Br: Mosógatógép és társai (10. o.).

RS: Még egy szög a klíma koporsójába. (Lásd: Nincs mosogatás! RS). A háztartási gépek nem csökkentették a háztartási munkaidőt (több a holmi). Egy igazgató régen 5-6 levelet válaszolt meg naponta, ma 60 e-mail-t kap a nyakába!

 

Br: 7 mrd-ból 6 mrd-nak van mobiltelefonja, 40%-nak internete (12).

RS: Tényleg? Nemcsak a gyártók mondják? A mobiltelefonnal indult be az arab tavasz tragédiája, a menekültözön, a migráció. Látják a képernyőn, hogyan élünk mi és elindulnak. Ezzel a kütyüvel sokkal gyorsabban fogyasztjuk el a Földet. Az internet vissza, vagy inkább előre állította a Végítélet Óráját?

 

Br: Arra fecsérlik tudásukat, hogy minél több embert vegyenek rá a reklámra.

RS: Ha csak arra! Mérnökök, akik valaha tartós, kiváló gépeket építettek, ma „öngyilkos” ketyerékkel vernek át bennünket! Piszkos bombákat, gyilkos drónokat terveznek. Fölesküdt orvosok, akik valaha járványokat fékeztek meg, ma egyszerűen megelőzhető civilizációs betegségeket kúrálnak; klónokat, ember-majom-hibridet, agymanipulátor kütyüket eszelnek ki – mivé lett a technikus jó ember?

 

Br: Az egyetemeken mindenki írni akar, senki sem olvas (21).

RS: Nemcsak ott – mindenütt! Mo.: Évente 14 000 új könyv, (naponta 38 ?!). Csakhogy: Ezek nem olvasók - ezek fogyasztók! Megvenni, belelapozni, félretenni, kidobni. (Lásd RS: Eldobható ipari könyv).

 

Br: Az USÁ-ban a várható élettartam csökken... (23)

RS: Különösen, ha lelövöldözik egymást...

 

Br: „Nemzedékünk legnagyobb koponyái arra fecsérlik tudásukat, hogy minél több embert vegyenek rá, hogy rákattintsanak egy-egy reklámra” (25).

RS: Az értelmiségi munka megvetendő. Az ember fedezze föl a kezét és a szívét (Köln, 1994).

 

Br: Miután a cseroki indiánok kaszinót kaptak, jólét köszöntött rájuk (62).

RS: Valóban? A kaszinó bűnöző műfaj. Honnét a pénz? Azért valaki, valahol, ténylegesen keményen megdolgozott. Ahány csernoki gazdagodott, annyi ember szegényedett valahol. Nem lehet mindenhová egy kaszinót odarakni.

 

Br: Miért csinálnak a szegények hülyeségeket? (63)

RS: Kis pénz – kis hülyeség. Nagy pénz – nagy karbonlábnyom.

 

Br: Leginkább a rászoruló szegények folyamodnak legritkábban állami segítséghez (70).

RS: Nekem a kérés nagy szégyen, adjon úgy is, ha nem kérem.

 

Br (Mr. Alapjövedelem): Ingyenpénz. Osszon az állam készpénzt ingyen, feltétel nélkül (70).

RS: Kezdjük a pályázatokkal: Ne pályáztassanak! Kövessék a csoportok munkáját és látni fogják, ki dolgozik! Menjenek ki a csoportokhoz, vegyenek részt a munkájukban pár napig, ismerjék meg őket! Ekkor látni fogják, mire van szükségük és a fantomcsoportok is törölhetők (2015).

 

Br: Senki sem akarna olyan társadalomban élni, ahogy egy cipész ugyanannyit keres, mint egy orvos, legalábbis nem kockáztatná meg, hogy egy ilyen társadalomban feküdjön a kés alá (76).

RS: Kivéve a magyarokat.

 

Br: Franciaországban 1300 körül az éves szabadság a félévet is elérte... (148).

RS: Zentán, 1955-ben, miután novemberben az utolsó kukoricaszárat is hazakocsiztuk, márciusig „szabadságon” voltunk - ahogy a természet. Ám a jó gazda ekkor is mindig valamit reparált; cirokseprűt font, állatokat gondozott. Este olvastunk, sakkoztunk, szomszédoltunk, vagy korán lefeküdtünk. Rádiójátékokat hallgattunk a Kossuth Rádión. Ez a mai mű-„szabadság” az iparosítás átka!

 

Br: Nem elég, hogy a bolygó összes lakója potenciális rivális... (188)

RS: Nemcsak munka terén – mindenben! Hiába vagyok én a legjobb táncos a faluban, az ott a képernyőn jobban tudja. Inkább lebénít, mint ösztönöz. (A sasadi tsz levele a Pestiekhez, 2008). A youtube milliárd számú videói esztelen pazarlás, klímapocsékolás.

 

Br: Szögesdrót helyett nyitott határok (224).

RS: 8 mrd ember utazgat és föléli a klímát?

 

Br: 67-147 %-os világ-GDP növekedés kellene, a nyitott határok kétszer olyan gazdaggá tehetnék a bolygót (224).

RS: Na, ekkor lőttek végérvényesen a klímának!

 

Br: (Galbraith) A gazdasági előrejelzések egyetlen célja, hogy legyen valami, ami még a csillagjóslásnál is pontatlanabb (224).

RS: 33 kockázati tényező (Lesz-e Bp 30 év múlva? 1993) – szerencsejáték: eddig még nem lépett föl két kedvezőtlen körülmény egyszerre.

 

Br: Áruk, szolgáltatások, részvények szabadon áramolhatnak – kivéve a munkaerőt (226).

RS: A források akkor tartanak ki, ha mindenki marad a seggén. Élj meg a körzetben és a körzetből! A globalizáció a kapitalizmus piacnyerése, gyarmatosítás számítógéppel. A fehér ember szétzúzza a maradék szubszisztenciákat, a helyi forrásokból ökologikusan megélő közösségeket. Ne csak ember, áru se migráljon! (Egy földieper-joghurt 9000 km-t utazik, Wupperal Institut, 1992).

 

Br: Összességében a bevándorlók összértéke pozitívra jön ki Magyarországon... (237).

RS: El is hiszem. De ez átcsúszott a kormánycenzúrán?

 

Br: A migráció bizonyítottan az emberi fejlődés egyik legerőteljesebb motorja. A vándorlás a vénánkban van (239).

RS: Nem a letelepülés? Legkésőbb 10 000 éve, az első búzavetés után?

Éljen és dolgozzon mindenki a szülőhelyén!

 

Br: Aki okos, az könnyebben megtalálja azokat az érveket, szakértőket és kutatásokat, melyek alátámasztják a meglévő nézeteit (245).

RS: Mint pl. Bregman?

 

Br: Ugyanazokkal az emberekkel találkozunk, akik valahogy mindig ugyanazt mondják (267).

RS: Mindig ugyanazok mondják el ugyanazt ugyanazoknak. (Betyáros bölcsességek, 2007).

 

 

Rutger Bregman

Utópia ​realistáknak CSER kiadó 2019, 4eFt

Gratis geld voor iedereen, 2016

Utopia for realists, 2016

 

 

 

 

Szólj hozzá!

IGAZ VAGY FALS? KLÍMA-KVÍZ 9-99 ÉVESEKNEK

2019. augusztus 19. 19:59 - RózsaSá

IGAZ VAGY FALS? KLÍMA-KVÍZ 9-99 ÉVESEKNEK

 

1. Melyik nem üvegház-gáz?

 

metán

triptofán

FuranFlex

celofán

bután

 

2. Melyik energiaforrás nem fosszilis?

 

nafta

földgáz

hidrogén

nitrogén

 

3. Hol nagyobb a fölmelegedés?

 

Afrikában

Északi sarkon

Európában

Ausztráliában

 

4. Hány klímahűtő kell a felmelegedés megelőzéséhez?

 

ezer

százezer

egy millió

egy milliárd

 

5. Mik a jelei a klímaváltozásnak?

 

Melegebb a tél, a nyár.

Lassabban folyik a Tisza.

A költöző madarak maradnak.

Mediterrán kártevők jönnek.

Tornádó, óriási felhőszakadás, árvíz – ahol eddig nem volt.

 

6. A Föld hőfok-emelkedését 1,5*C alatt kell tartani. Ehhez csak még kevés CO2-őt szabad kibocsátanunk. Hány év alatt telítjük a légkört, ha nem fogjuk vissza az égetést?

 

1

10

100

1000

 

7. Hány évünk maradt még a visszafordíthatatlanságig?

 

1

10

100

1000

 

 

8. Melyik gyár bocsát ki legtöbb széndioxidot?

 

műtrágya-

cement-

acél-

hegedűgyár

 

9. Mit jelent a klíma-igazságosság?

 

Mindenki annyi fosszilist égethet el, amennyit csak akar.

Minden égetést be kell tiltani.

A fejlődő országoknak megengedett, hogy kiépítsék infrastruktúrájukat

(utak, iskolák, kórházak, ivóvíz).

 

10. Melyik jármű nem bocsát ki széndioxidot?

 

gőzhajó

űrhajó

kerékpár

ökrösszekér

elektro-autó

riksa

 

11. Melyik ételnek a legnagyobb a karbon-lábnyoma?

 

egy tál cseresznye

uborkasaláta

hamburger

csirkepaprikás

 

12. Melyik a legjobb klímavédelem?

 

atomerőmű

szögesdrót

hőszigetelés

bringázás

 

13. Melyik metán-forrás a legveszélyesebb?

 

olvadó Szibéria

mélyvízi metánhidrát

földgáz-föltárás

tehénszellentés

vulkán

 

14. Hogyan számíthatod ki a karbon-lábnyomod?

 

Fölhívod az adóhivatalt.

Megnézed, mekkora a cipőd.

Összegyűjtöd a kilélegzett széndioxidodat egy nylonzsákban.

Összeadod az összes kWh-energiafogyasztásod és megszorzod 400g CO2-vel (lásd Energiamenü)

 

GRETA THUNBERG: AZT AKAROM, HOGY PÁNIKBA ESSETEK!

Ich willdass ihr in Panik geratet! Meine Reden zum Klimaschutz | Fischer Taschenbuch, Aus dem Englischen von Ulrike Bischoff, 2019. július

Ez egy online-könyv, kéthetente jön egy új fejezet, két nyelven. (Előzőek: Precht: Vadászok, Adler/Sch.: Green New Deal /11 társadalommodell/, Hermann: Atomzeitalter, Nürnberger: Luther). www.okobetyar.blog.hu

 

Szólj hozzá!

GRETA THUNBERG: AZT AKAROM, HOGY PÁNIKBA ESSETEK! 12 beszéd

2019. augusztus 08. 07:29 - RózsaSá

GRETA THUNBERG: AZT AKAROM, HOGY PÁNIKBA ESSETEK!
Ich will, dass ihr in Panik geratet! Meine Reden zum Klimaschutz | Fischer Taschenbuch, Aus dem Englischen von Ulrike Bischoff, 2019. július
Ez egy online-könyv, kéthetente jön egy új fejezet, két nyelven. (Előzőek: Precht: Vadászok, Adler/Sch.: Green New Deal /11 társadalommodell/, Hermann: Atomzeitalter, Nürnberger: Luther). www.okobetyar.blog.hu

„Ha egy pár gyerek eléri, hogy a címlapokra kerüljön világszerte, azzal, hogy egyszerűen nem mennek iskolába, mi mindent tudnánk elérni, ha valóban akarnánk.” Ezekkel a szavakkal sikerült a 16 éves Greta Thunberg-nek egy klímavédő mozgalmat elindítania az egész világon. Úgy az ENSZ klímakonferenciájánál Kattowitz-ben, a világgazdasági fórumnál Davos-ban, az EU-parlamentnél Brüsszelben – Greta Thunberg intelmeit mindenki meghallotta. Számokkal, tényekkel, kemény érveléssel megmutatja: A klímaválság most történik! Németországban minden évben 3 bolygó nyersanyagát fogyasztjuk el. Fölmelegedés, légszennyezés, fajkihalás már most mutatja pusztító hatását. 
Ebben a kötetben Greta Thunberg beszédei ébresztő célúak. Világossá teszi, milyen felelősség terhel bennünket, itt és most, és azt, hogy még mindig cselekedhetünk. 
Greta Thunberg 2003-ban született, svéd klímaaktivista. Az általa elindított iskolasztrájk a globális #FridaysForFuture mozgalomban csúcsosodott ki. Svédországban az év nőjévé választották és a béke-Nobel-díjra jelölték. S. Fischer-nél megjelent: „Szívből jövő mozzanatok. Életünk az éghajlatért.”

Tartalom
A kiadó előszava
1. Beszéd a klímamenetelésen; Stockholm, 2018. szeptember 8.
2. Beszéd Brüsszelben, 2018. okt. 6.
3. Beszéd Helszinkiben, 2018. okt. 4.
4. Beszéd a „Declaration of Rebellion” alkalmából; London, 2018. okt. 31.
5. Előadás a TEDxStockholm-on, 2018. nov.
6. Beszéd az ENSZ 24. klímakonferenciáján; Kattowitz, 2018. dec.
7. Az ENSZ-főtitkár, Antonio Guterres-hez intézett beszéd, ENSZ-klímakonferencia, Kattowitz, YOUNGO-találkozó, 2018. dec. 3.
8. Beszéd a világgazdasági fórumon; Davos, 2019. jan. 25.
9. FaceBook-hozzászólás, 2019. febr. 2. 
10. Beszéd az EU gazdasági és szociális bizottsága előtt; Brüsszel, 2019. febr. 21. 
11. Köszönő beszéd az Arany Kamera-díj odaítélésénél, Berlin, 2019. márc. 30. 
+Beszéd a „Brilliant Minds” konferencián, Stockholm, 2019. jún. 13.

A kiadó előszava
A svéd iskolai nyári szünet után, 2018 augusztusában, a fiatal Greta Thunberg elhatározta, hogy iskolasztrájkba lép, hogy fölhívja a figyelmet a párizsi klímaegyezmény be nem tartására. Azóta ott látni őt minden pénteken a Stockholm-i parlament és a királyi kastély közötti Myntorget tér közepén, egy kéziratos plakáttal: „Skolstrejk for klimatet”, mely közben világszerte ismertté vált. Idővel Gretához egyre több diák csatlakozott Stockholm-ban és világszerte. Ebből lett a #FridaysForFuture pénteki békés tiltakozó mozgalom. Greta hamarosan konferenciákra, tüntetésekre és más nyilvános föllépésekre kapott meghívást. Ezekre saját maga írja beszédeit. Csupán a klímaváltozás tényeinél támaszkodik tudósok és kutatók megerősítésére. Ez a könyv Greta beszédeit tartalmazza időrendi sorrendben, kezdve első szereplésétől a klíma-menetelésen Stockholm-ban – egészen az Arany Kamera díjig Berlinben. Ha bizonyos fejezetek a beszédeiben meg is ismétlődnek, úgy döntöttünk, a dokumentáció hűsége érdekében ezeket változatlanul meghagyjuk. Így nyerhet az olvasó átfogó képet erről a fiatal aktivistáról.
A szerkesztőség

1
Beszéd a klímamenetelésen; Stockholm, 2018. szeptember 8.

Ezen a napon a Peoples Climate March 90 országban 250 000 résztvevővel játszódott le. 

A múlt nyáron a klímakutató Johan Rockström és mások leírták, hogy legfeljebb még 3 évünk van, hogy az üvegház-gáz emisszióit visszafogjuk és a párizsi klímaegyezmény céljait elérjük. 
Azóta egy év és két hónap telt el, ezalatt több tudós ugyanezt megerősítette. Ennek ellenére a helyzet tovább rosszabbodott. Az üvegházgáz-kibocsátás tovább növekszik. Így talán még kevesebb időnk van, mint egy év és tíz hónap.
Ha ezt az emberek tudnák, nem kellene engem kérdezniük, miért is foglalkozok ennyire „szenvedélyesen a klímaváltozással”. Ha az emberek tudnák, hogy a tudósok szerint 5% az esély a párizsi klímavédő egyezményt elérni és ha tudnák, milyen rémálom közeledik felénk, ha a Föld fölmelegedését nem tartjuk 2*C alatt, nem kérdeznék, mért csinálok iskolasztrájkot a parlament épülete előtt.
Mert ha mindnyájan tudnák, milyen komoly is a helyzet valójában, milyen kevés történik, mindenki idejönne és ide ülne mellénk. 
Svédországban úgy élünk, mintha 4,2 bolygó nyersanyagaival rendelkeznénk. A CO2-lábnyomunk a legrosszabbak közé tartozik a világon. Ez annyit jelent, Svédország évről-évre 3,2 évnyi természetes forrást lop el a jövő nemzedékeitől. Azok, akik ezekhez a jövő generációkhoz tartoznak, azt akarják, hogy Svédország hagyjon föl ezzel. 

Azonnal.

Ez nem egy politikai beszéd. A mi iskolasztrájkunknak semmi köze a pártpolitikához. 

Mert a klíma és a bioszféra egy pillanatig sem törődik a politikával és az üres szavainkkal. Csak azzal törődik, amit ténylegesen teszünk.

Ez egy segélykiáltás.

Minden újsághoz, melyek még mindig nem írnak és nem számolnak be a klímaváltozásról, habár ezen a nyáron is, amikor a svéd erdők égtek, azt mondták, a klíma „korunk döntő kérdése”.

Mindenkihez, aki ezt a krízist soha nem mint krízist kezelte.

Minden influenszerhez, akik minden másért be veti magát, csak nem a klímáért és a környezetért.

Minden politikai párthoz, amelyek állítólag a klímakérdést komolyan veszik.

Minden politikushoz, akik a közösségi oldalakon bennünket gúnyolnak, akik engem gyaláznak, miszerint retardált vagyok, egy bitch, egy terrorista.

Mindenkihez, aki nap mint nap félrenéz, mert nyilván a változásoktól jobban fél, melyek egy katasztrofális klímaátcsapást megakadályoznának, mint magától a klímakatasztrófától.

A hallgatástok a legrosszabb. Az összes jövő nemzedék sorsa a vállaitokon.

Azok közülünk, akik még gyerekek, később, ha elég idősek lesznek, hogy valamit tegyenek, semmit sem tudnak majd azon változtatni, amit ma rosszul tesztek.

Sokan azt mondják, Svédország egy kicsi ország és amit teszünk, nem játszik szerepet. De én azt gondolom, hogy ha egy pár kislány eléri, hogy a címlapokra kerüljön világszerte, azzal, hogy egyszerűen nem mennek iskolába, mi mindent tudnánk elérni, ha valóban akarnánk. Minden egyes ember számít.

Ugyanúgy, ahogy minden egyes emisszió számít.
Minden egyes kiló.
Mind számít.

Tehát kérem, kezeljétek a klímaválságot mint egy heveny krízist, amilyen az valójában és adjatok nekünk egy jövőt.

Az életünk a ti kezetekben van.

2
Beszéd Brüsszelben, 2019. okt. 6.

Miután Greta „skolstrejk för klimatet” akciója Svédország határain kívül is ismertté vált, más országokban is elkezdtek a diákok a klímáért tüntetni. Így kapott Greta gyorsan meghívást a sztrájkolóktól Brüsszelbe és utána Helsinki-be is. A Helsinki-beszéd csak kissé tér el a brüsszelitől, a kettő pedig lényegében Greta első beszédére épül, a Stockholm-i klímamenetelésen.

Bonjour, je m'apelle Greta Thunberg, j'ai quinze ans et je viens de Stockholm, en Suéde. Je fais la gréve de l'ecole devant le parlement suédois. 
Je le fais pour faire attention á la crise climatique. 

(Jó napot, a nevem Greta Thunberg, 15 éves vagyok és Stockholm-ből, Svédországból jövök. Minden pénteken iskolasztrájkot folytatok a svéd parlament előtt. Ezt azért teszem, hogy fölhívjam a figyelmet a klímaválságra.)


Minden pénteken a svéd parlament épülete előtt ülünk, míg Svédország be nem tartja a párizsi klímaegyezményt. 
Mindenkit fölszólítunk, hogy tegyen ugyan így, bárhol is legyetek: Üljetek ki a parlament vagy a városháza elé, míg az országotok rá nem tér arra az útra, amely a 2*C alatti fölmelegedés-célhoz nem vezet. 
Ha Svédország és Belgium összes aktuális emisszióját – beleértve a lég- és egyéb közlekedés, az importáru kibocsájtásait is – összeadjuk és a szegényebb országokat illető igazságosság-szempontot is figyelembe vesszük, ahogy az a párizsi klímaegyezményben és a Kyoto-i protokollban rögzítésre került, akkor a gazdag országok, mint Svédország és Belgium az Uppsala-i egyetem szerint, elkezdhetik emisszióikat legalább évi 15%-kal csökkenteni. Ha ezt tesszük, a fejlődő országoknak egy esélyt adunk életszínvonaluk emelésére. Kiépíthetik infrastruktúrájuk egy részét, amely nekünk már rendelkezésünkre áll: utak, iskolák, kórházak, tiszta ivóvíz, villamosítás, stb. 
Némelyek azt mondják, inkább menjünk iskolába. 
De miért kéne olyan jövőért tanulnom, amely hamarosan nem lesz többé, amikor senki nem tesz semmit azért, hogy megmentse ezt a jövőt? Mi értelme tényeket magolni az iskolában, amikor a legfontosabb tények, amelyeket ugyanezen iskolarendszer legkiválóbb tudománya kínál, nyilvánvalóan nem jelentenek semmit se politikusainknak, se társadalmunknak?
Ma minden egyes nap 100 millió barrel olajat fogyasztunk el. És nincs az a politika, amely ezen változtatna, nincsenek törvények, hogy ezt az olajat a földben hagyják. 
Tehát a világot nem menthetjük meg, ha a szabályok szerint játszunk. A szabályokat kell megváltoztatnunk.
És ennek már ma el kell kezdődnie.
Nem kell sehová mennetek, hogy a klímaválság ellen tiltakozzatok. Klímaváltozás mindenütt van. A világon mindenütt odaállhattok vagy ülhettek egy kormányépület elé, hogy sok jó dolgot indíthassatok el. Odaállhattok egy olaj- vagy egy energiavállalat elé. Bármely élelmiszerbolt, újságszerkesztőség, repülőtér, benzinkút, húsgyár vagy tévéállomás elé. 
Senki sem teszi meg még csak az elegendőt sem.
Minden és mindenki meg kell, hogy változzon.
Egy hónappal ezelőtt az ENSz főtitkára azt mondta, 2020-ig van még elegendő időnk az irányváltásra, hogy a párizsi klímaegyezmény tartományában maradjunk, különben a világot „közvetlen megsemmisülés fenyegeti.”
Ha az emberek tudnák, hogy a tudósok szerint 5% az esély a párizsi klímavédő egyezményt elérni és ha tudnák, milyen rémálom közeledik felénk, ha a Föld fölmelegedését nem tartjuk 2*C alatt, nem kérdeznék, mért csinálok iskolasztrájkot a svéd parlament előtt.
Mert ha mindnyájan tudnák, milyen komoly is a helyzet valójában, milyen kevés történik, mindenki idejönne és ide ülne mellénk. 
Svédországban úgy élünk, mintha 4,2 bolygó nyersanyagaival rendelkeznénk. Belgium 4,3 bolygót igényel.
A CO2-lábnyomunk a legrosszabbak közé tartozik a világon. Ez annyit jelent, Svédország és Belgium évről-évre több, mint 3 évnyi természetes forrást lop el a jövő nemzedékeitől. Azok, akik ezekhez a jövő generációkhoz tartoznak, azt akarják, hogy Svédország és Belgium és az összes többi állam hagyjon föl ezzel és kezdjenek el ezen az egy bolygó keretein belül élni.
Ez nem egy politikai beszéd. A mi iskolasztrájkunknak semmi köze a pártpolitikához. 
Ez egy segélykiáltás.
Minden újsághoz, amely ezt a krízist soha nem mint krízist kezelte.
Minden influenszerhez, akik minden másért be veti magát, csak nem a klímáért és a környezetért.
Minden politikai párthoz, amelyek állítólag a klímakérdést komolyan veszik.
Mindenkihez közöttetek, akik informálva vagytok, mégis nap mint nap félrenéztek, mert nyilván a változásoktól jobban féltek, melyek egy katasztrofális klímaátcsapást megakadályoznának, mint magától a klímakatasztrófától.
A hallgatástok a legrosszabb. Az összes jövő nemzedék sorsa a vállaitokon.
Amit ma tesztek, azon mi gyerekek a jövőben semmit sem tudunk majd változtatni.
Sokan azt mondják, Svédország és Belgium egy kicsi ország és amit teszünk, nem játszik szerepet. De én azt gondolom, hogy ha egy pár kislány eléri, hogy a címlapokra kerüljön világszerte, azzal, hogy egyszerűen nem mennek iskolába, mi mindent tudnánk elérni, ha valóban akarnánk. 
Minden egyes ember számít.
Ugyanúgy, ahogy minden egyes emisszió számít.
Minden egyes kiló.
Mind számít.
Tehát kérem, kezeljétek a klímaválságot mint egy heveny krízist, amilyen az valójában és adjatok nekünk egy jövőt.
Az életünk a ti kezetekben van.

3
Beszéd Helsinki-ben. 2018. okt. 20.

Nimeni an Greta Thunberg. Olen viisitoista vuotias. Asun Tukholmassa. Olen koululakossa ilmaston puolesta. 
(A nevem Greta Thunberg, 15 éves vagyok és Stockholmban lakom. Iskolasztrájkot folytatok a klímáért.)

Minden pénteken a svéd parlament előtt ülünk, míg Svédország be nem tartja a párizsi klímaegyezményt. 
Mindenkit fölszólítunk, hogy tegyen ugyan így. Üljetek ki a parlament vagy a városháza elé, míg az országotok rá nem tér arra az útra, amely a 2*C alatti fölmelegedés-célhoz nem vezet. 
Ha Svédország és Finnország összes aktuális emisszióját – beleértve a lég- és egyéb közlekedés, az importáru kibocsájtásait is – összeadjuk és a szegényebb országokat illető igazságosság-szempontot is figyelembe vesszük, ahogy az a párizsi klímaegyezményben és a Kyoto-i protokollban rögzítésre került, akkor a gazdag országok, mint Svédország és Finnország az Uppsala-i egyetem szerint, elkezdhetik emisszióikat legalább évi 15%-kal csökkenteni. Ha ezt tesszük, a fejlődő országoknak egy esélyt adunk életszínvonaluk emelésére. Kiépíthetik infrastruktúrájuk egy részét, amely nekünk már rendelkezésünkre áll: utak, iskolák, kórházak, tiszta ivóvíz, villamosítás, stb. 
Némelyek azt mondják, inkább menjünk iskolába. Némelyek azt mondják, tanuljunk, hogy klímakutatók lehessünk és „megoldhassuk a klímaproblémát.” De a klímaválságot már megoldották. Minden tény és megoldás a birtokunkban van. Már csak fel kéne ocsúdnunk és változtatnunk. 
Miért kéne olyan jövőért tanulnom, amely hamarosan nem lesz többé, amikor senki nem tesz semmit azért, hogy megmentse ezt a jövőt? Mi értelme tényeket magolni az iskolában, amikor a legfontosabb tények, amelyeket ugyanezen iskolarendszer legkiválóbb tudománya kínál, nyilvánvalóan nem jelentenek semmit se politikusainknak, se társadalmunknak. 
Ma minden egyes nap 100 millió barrel olajat fogyasztunk el. És nincs az a politika, amely ezen változtatna, nincsenek törvények, hogy ezt az olajat a földben tartsák. Tehát a világot nem menthetjük meg, ha a szabályok szerint játszunk. A szabályokat kell megváltoztatnunk.
És ennek már ma el kell kezdődnie.
Nem kell sehová mennetek, hogy a klímaválság ellen tiltakozzatok. Klímaváltozás mindenütt van. A világon mindenütt odaállhattok vagy ülhettek egy kormányépület elé, hogy sok jó dolgot indíthassatok el. Odaállhattok egy olaj- vagy egy energiavállalat elé. Bármely élelmiszerbolt, újságszerkesztőség, repülőtér, benzinkút, húsgyár vagy tévéállomás elé. 
Senki sem teszi meg még csak az elegendőt sem.
Minden és mindenki meg kell, hogy változzon.
Egy hónappal ezelőtt az ENSz főtitkára azt mondta, 2020-ig van még elegendő időnk az irányváltásra, hogy a párizsi klímaegyezmény tartományában maradjunk, különben a világot „közvetlen megsemmisülés fenyegeti.”
Ha az emberek tudnák, hogy a tudósok szerint 5% az esély a párizsi klímavédő egyezményt elérni és ha tudnák, milyen rémálom közeledik felénk, ha a Föld fölmelegedését nem tartjuk 2*C alatt, nem kérdeznék, mért csinálok iskolasztrájkot a svéd parlament előtt.
Mert ha mindnyájan tudnák, milyen komoly is a helyzet valójában, milyen kevés történik, mindenki idejönne és ide ülne mellénk. 
Svédországban úgy élünk, mintha 4,2 bolygó nyersanyagaival rendelkeznénk. Finnország 3,7 bolygót igényel.
A CO2-lábnyomunk a legrosszabbak közé tartozik a világon. Ez annyit jelent, Svédország évről-évre mintegy 3 évnyi természetes forrást lop el a jövő nemzedékeitől. Azok, akik ezekhez a jövő generációkhoz tartoznak, azt akarják, hogy Svédország és Finnország és az összes többi állam hagyjon föl ezzel és kezdjenek el ezen az egy bolygó keretein belül élni.
Ez nem egy politikai beszéd. A mi iskolasztrájkunknak semmi köze a pártpolitikához. 
Ez egy segélykiáltás.
Minden újsághoz, amely ezt a krízist soha nem mint krízist kezelte.
Minden influenszerhez, akik minden másért be veti magát, csak nem a klímáért és a környezetért.
Minden politikai párthoz, amelyek állítólag a klímakérdést komolyan veszik.
Mindenkihez közöttetek, akik informálva vagytok, mégis nap mint nap félrenéztek, mert nyilván a változásoktól jobban féltek, melyek egy katasztrofális klímaátcsapást megakadályoznának, mint magától a klímakatasztrófától.
A hallgatástok a legrosszabb. Az összes jövő nemzedék sorsa a vállaitokon.
Amit ma tesztek, azon mi gyerekek a jövőben semmit sem tudunk majd változtatni.
Sokan azt mondják, Svédország és Finnország egy kicsi ország és amit teszünk, nem játszik szerepet. De én azt gondolom, hogy ha egy pár kislány eléri, hogy a címlapokra kerüljön világszerte, azzal, hogy egyszerűen nem mennek iskolába, mi mindent tudnánk elérni, ha valóban akarnánk. 
Minden egyes ember számít.
Ugyanúgy, ahogy minden egyes emisszió számít.
Minden egyes kiló.
Mind számít.
Tehát kérem, kezeljétek a klímaválságot mint egy heveny krízist, amilyen az valójában és adjatok nekünk egy jövőt.
Az életünk a ti kezetekben van.

4 + 5

Beszéd TEDxStockholm-on, 2018, nov. 24, (azonos London 2018. okt. 31. „Declaration of Rebellion” - és a brüsszeli 2019. febr. 21-es beszéddel)
Stockholm: A TED-Talks az US-Chris Andersen által elindított konferenciasorozat világszerte ismert és nagy figyelem kíséri. A TEDx ennek egy leágazása. Minden fölszólaló egyetlen kikötést kap: 18 percig szabad beszélnie.
London: A világszerte aktív Extinction of Rebellion (lázadás a kihalás ellen) öt szónoka közé Grétát is meghívta Londonba. A deklaráció az angol kormány ellen irányult, tétlenségét kérték számon a fenyegető klímaválság miatt. A rendezvény a Parliament Square téren folyt le, több, mint 1000 emberrel.
Kb. nyolcéves lehettem, amikor először hallottam az ún. globális felmelegedésről, amit életmódunkkal látszólag mi, emberek okozunk. Azt mondták: energiatakarékosságból oltsam le a villanyt, és többször használjam a papírt, hogy spóroljunk az erőforrásokkal. 
Emlékszem, azt gondoltam, hogy ez nagyon fura, hogy az ember, az egyik állatfaj, képes rá, hogy megváltoztassa a Föld éghajlatát. Ha képesek lennénk rá, és tényleg ez történne épp, akkor semmi másról sem beszélnénk. A tévében csak erről lenne szó. Főcímekben, rádiókban, újságokban semmi másról nem olvasnánk, semmi másról nem hallanánk; mintha csak világháború folyna. De erről soha senki sem beszélt. Ha fosszilis anyagok égetése olyan rossz, hogy magát a létezésünket fenyegetné, akkor hogy nem hagyunk fel az eddigiekkel? Miért nem vezettek be korlátozásokat? Miért nem tették illegálissá? 
Képtelen voltam felfogni. Túl valószerűtlennek tűnt. 
11 évesen megbetegedtem. Depressziós lettem. Nem szólaltam meg és nem ettem. Két hónap alatt 10 kg-t fogytam. Később Asperger-szindrómával, kényszerbetegséggel és szelektív mutizmussal diagnosztizáltak. Ez azt jelenti, hogy csak akkor beszélek, ha szükségét érzem.
Ez most egy ilyen pillanat. (Taps)
 Nekünk, Asperger-szindrómásoknak, majdnem minden fekete vagy fehér. Nem tudunk jól hazudni, és általában nem szeretünk részt venni társadalmi játszmákban, amelyeket ti úgy imádtok. (Nevetés) Szerintem sok mindenben mi, autisták vagyunk normálisak, és a többiek a nagyon furák, (Nevetés) különösen, ha a fenntarthatósági válságról van szó, ahol azt mantrázzák, hogy a klímaváltozás létünkre jelent fenyegetést, és hogy ez a legfontosabb kérdés. Mégsem változtat senki a viselkedésén. 
Nem értem, mert ha meg kell állítani a károsanyag-kibocsátást, akkor meg kell állítani. Nekem ez fekete-fehér. Nincsen szürke zóna, ha a túlélésünkről van szó. Vagy megmarad civilizációnk, vagy nem. 
Változtatnunk kell. 
A gazdag országoknak, mint Svédország, el kell kezdeniük évi legalább 15%-kal csökkenteni a kibocsátásukat. Ez kell hozzá, hogy kétfokos melegedési határérték alatt maradjunk. De már, ahogy azt az IPCC nemrég kimutatta, a 1,5 °C-os emelkedés megcélzása is jelentősen csökkentené a klímahatásokat. Csak találgathatunk, hogy mit jelent ez a kibocsátáscsökkentést illetően. 
Azt hinné az ember, hogy a média és vezetőink csak erről beszélnek, ám soha meg sem említik. Ahogy arról sem beszél soha senki, hogy az üvegházhatású gázok már be vannak zárva a rendszerbe. Hogy a légszennyezés is melegedést rejt, tehát, mikor a fosszilis tüzelőanyagok égetését abbahagyjuk, már akkor is van kb. 0,5–1,1 °C közötti melegedés. 
Továbbá alig valaki említi azt, hogy a hatodik tömeges kihalás közepében vagyunk, akár 200 faj is kihal minden egyes nap. Ez a mostani kihalási ráta 1 000–10 000-szerese a normálisnak tekintettnek. 
Ahogy a klímaigazságosság vagy a méltányosság helyzetét sem említik, pedig a Párizsi Egyezményben mindenhol egyértelműen benne van, és elengedhetetlen ahhoz, hogy világszerte is működjön. Ez azt jelenti, hogy a gazdag országoknak zéró kibocsátásúvá kell válniuk a következő 6–12 évben, a mai kibocsátási sebesség mellett. Mindezt azért, hogy szegényebb országok lakóinak is legyen esélyük életszínvonaluk javítására, a nekünk már meglévő infrastruktúra kiépítésére. Hogyan várhatjuk el olyan országoktól, mint India vagy Nigéria, hogy a klímaválsággal törődjenek, ha mi, akiknek már mindenünk megvan, mi sem törődünk vele egy pillanatra sem, de még a Párizsi Egyezményben vállalt kötelezettségeinkkel sem? 
Szóval, miért nem csökkentjük a kibocsátásunkat? Valójában miért emelkedik még mindig? Szántszándékkal okozunk tömeges kihalást? Gonoszok vagyunk? 
Nem, természetesen nem. Csak azért folytatják az emberek, amit eddig csináltak, mert a többségnek fogalma sincs a mindennapi életünk valódi következményeiről és fogalmuk sincs arról, hogy gyors változásra van szükség.  
Mind azt hisszük, hogy tudjuk, és hogy mindenki tudja, de nem így van. 
De honnan is tudhatnánk? Ha tényleg válság lenne, és ezt a válságot a mi károsanyag-kibocsátásunk okozta volna, annak legalább valami jelét látnánk. Nem csak elárasztott városokat, több százezer halottat s földdel egyenlővé vált egész országokat. Megszorításokat látnánk. De nem. Senki nem beszél róla. Nincsenek válságtárgyalások, nincsenek főcímek, nincs breaking news. Senki sem úgy viselkedik, mintha válságban lennénk. 
Még a legtöbb klímakutató és zöld politikus is rendszeresen repül, húst és tejterméket eszik. 
Ha megérem a 100 évet, élni fogok 2103-ban. Amikor ma a jövőről gondolkodunk, nem látunk tovább 2050-nél. A legjobb esetben addigra én még az életem felét sem éltem le. Mi lesz utána? 2078-ban fogom ünnepelni a 75. születésnapomat. Ha lesz gyerekem vagy unokám, talán majd együtt töltjük azt a napot. Lehet, hogy kérdezni fognak rólatok, a 2018-ban élt emberekről. Lehet, hogy azt kérdezik: miért nem tettetek semmit, amíg még lehetett volna. 
Amit most megteszünk, vagy nem teszünk meg, hatással lesz az egész életemre, a gyerekeim és az unokáim életére. Amit most megteszünk, vagy nem teszünk meg, azon az én nemzedékem nem fog tudni változtatni. 
Amikor idén augusztusban elkezdődött az iskola, úgy döntöttem, hogy elég volt. Földre telepedtem a svéd parlament előtt. Iskolássztrájkot kezdtem az éghajlatért.
Néhányan azt mondták, iskolában lenne a helyem. Néhányan pedig azt, hogy legyek klímaszakértő, hogy "megoldhassam a klímaválságot". 
De a klímaválságot már megoldották. Minden tény és megoldás a birtokunkban van. Már csak fel kéne ocsúdnunk és változtatnunk. Miért kéne olyan jövőért tanulnom, amely hamarosan nem lesz többé, amikor senki nem tesz semmit azért, hogy megmentse azt a jövőt? Mi értelme tényeket magolni az iskolában, amikor a legfontosabb tények, amelyeket ugyanezen iskolarendszer legkiválóbb tudománya kínált, nyilvánvalóan nem jelentenek semmit se politikusainknak, se társadalmunknak. 
Néhányan azt mondják: Svédország csupán kis ország, és nem számít, mit csinálunk. De szerintem, ha néhány gyerek csak azzal címlapra kerülhet, hogy néhány hétig nem megy iskolába, gondoljatok bele, mennyit tehetnénk együtt, ha akarnánk. (Taps) 
Már majdnem a beszédem végénél járunk, és ilyenkor szokás a reményt szóba hozni: szolárpanelek, szélenergia, körkörös gazdaság stb., de én nem fogom ezt tenni. 30 éve lelkesítjük egymást, és igyekszünk pozitív ötleteket elfogadtatni. Sajnos, e módszer nem működik. Mert ha működne, a kibocsátások mára csökkentek volna. De nem csökkentek. Nyilván, reményre szükségünk van, persze, hogy szükségünk van rá. 
De a reménynél sokkal inkább a cselekvésre van szükségünk. Amint cselekedni kezdünk, a remény mindenhol megjelenik. Úgyhogy a remény keresése helyett cselekedjetek! És akkor, de csak akkor, megjelenik a remény. 
Naponta 100 millió hordó olajat használunk el. Nincs politika, ami ezt megváltoztatná. Nincsenek szabályok, amelyek az olajat a földben tartanák. Nem tudjuk megmenti a világot a szabályok szerint játszva, mert a szabályoknak változniuk kell. 
Mindennek változnia kell, és ennek ma kell elkezdődnie. 
Köszönöm. (Taps) 
6
Beszéd az ENSZ 24. klímakonferenciáján; Katowice, 2018. dec. 13.

A 24. ENSz-klímakonferencia 2018. dec. 3-14 között zajlott le, a lengyel Katowice-ben. Ezen az évente megtartott rendezvényen kormányfők, szervezetek, környezetaktivisták, valamint a gazdaság és a technika képviselői találkoznak, hogy a Föld jövőjéről tanácskozzanak és tárgyaljanak. Greta itt tartotta alábbi beszédét a világ népeinek. A következőt a fiatalok NGO-hálózata, a YOUNGO találkozóján tartotta, közvetlenül az ENSz-főtitkár, António Guterres-hez intézve.

A nevem Greta Thunberg. 15 éves vagyok. Svédországban élek. A Climate Justice Now nevű szervezet nevében szólok most önökhöz. 

Sokan mondják azt, hogy Svédország csupán egy kis ország, és hogy nem számít, mit csinálunk. De már megtanultam, hogy sosem vagy túl kicsi ahhoz, hogy változásokat érj el.

És ha néhány gyerek a világon mindenhol címlapra kerülhet, csupán azért, mert nem mentek iskolába, akkor képzeljék el, hogy mi mindent tehetnénk közösen, ha tényleg akarnánk. De ehhez nyíltan kell beszélnünk egymással, bármily kényelmetlen is legyen az.

Csak azért beszélnek zöld gazdasági növekedésről, mert félnek attól, hogy ha nem teszik, akkor nem lesznek népszerűek. Arról beszélnek, hogy továbbra is abba a rossz irányba kell haladnunk, ami miatt bajba kerültünk, holott az egyetlen értelmes dolog az lenne, ha behúznánk a kéziféket.

Önök nem elég érettek ahhoz, hogy őszintén beszéljenek. Még ezt a terhet is ránk, gyermekekre hagynák. De engem nem érdekel a népszerűség. Engem az éghajlat és az élő bolygónk érdekel.

Feláldozzák a civilizációnkat azért, hogy néhány ember tovább gazdagodhasson.

Feláldozzák a bioszféránkat azért, hogy a gazdag emberek az olyan országokban, mint az enyém, luxusban élhessenek. A tömegek szenvedése fizet a kevesek fényűzéséért.

2078-ban a 75. születésnapomat fogom ünnepelni. Ha lesznek majd gyermekeim, akkor talán velem fogják tölteni azt a napot. Talán megkérdeznek majd önökről. Talán megkérdezik majd, hogy miért nem tettek önök semmit akkor, amikor még volt rá idő.

Azt mondják, hogy a mindennél jobban szeretik a gyermekeiket, mégis a szemük láttára lopják el a jövőjüket.

Amíg azzal vannak elfoglalva, hogy mi az, ami politikailag lehetséges, nem pedig azzal, hogy mi az, amit meg kell tenni, addig nincs remény. Csak úgy oldhatunk meg egy krízist, ha krízisként kezeljük.

A fosszilis üzemanyagokat a földben kell hagynunk, helyette a méltányosságra kell törekednünk. És ha a jelenlegi rendszerben valóban ennyire lehetetlen megoldásokat találni, akkor talán magát a rendszert is meg kell változtatnunk.

Nem azért jöttünk ide, hogy a világ vezetőinek könyörögjünk. Már a múltban sem figyeltek ránk és most sem fognak.

Elfogytak a kifogások és lassan az időből is kifutunk.

Azért jöttünk ide, hogy közöljük: a változás közeleg, akár tetszik, akár nem. Az igazi hatalom az embereké.

Köszönöm.

7
Az ENSZ-főtitkár, António Guterres-hez intézett beszéd, ENSZ-klímakonferencia, Katowice, YOUNGO-találkozó, 2018. dec. 3.

25 éve számos ember állt az ENSZ klímakonferenciája elé és arra kérték a kormányvezetőket, hogy állítsák le emisszióikat. Ez láthatólag semmit sem használt, a kibocsájtások egyszerűen tovább emelkedtek. 

Ezért én nem kérem őket. 

Ehelyett a médiát kérem, kezelje ezt a krízist, mint egy krízist. 

E helyett minden embert a világon arra kérek, lássák be, a kormányok vezetői cserben hagytak bennünket. Egy egzisztenciális fenyegetés előtt állunk és már nincs időnk ezen az őrült úton tovább menni. 

Gazdag országok, mint Svédország legalább 15%-kal kell, hogy csökkentsék emisszióikat, hogy a 2*C célt elérhessük. Azt gondolnánk, hogy a média és csúcspolitikusaink semmi másról nem beszélnek – de egyik sem említ meg erről semmit. 

Épp úgy arról is csak keveset beszélnek, hogy a 6. tömegkihalás közepében vagyunk és naponta 200 faj hal ki. 

Ezen kívül senki sem beszél a párizsi egyezményben megnevezett igazságosság kérdéséről. Ez abszolút szükséges, hogy a dolog globális síkon is működjön. Ez annyit tesz, hogy a gazdag országok, mint az enyém, a mai emisszió-sebességnél 6-12 év alatt a kibocsájtást a nullára kell, hogy levigyék. Csak ekkor emelhetik a szegényebb országok lakosai életszínvonalukat és infrastruktúrájuk legalább egy részét annyira kiépíthetik, mint amivel mi ma rendelkezünk: kórházakat, villamosítást, tiszta ivóvizet, stb. 

Hogyan várhatjuk el, hogy olyan országok, mint India, Kolumbia vagy Nigéria a klímavédelemben érdekeltek legyenek, ha mi, akiknek már mindenük megvan, nem törődünk a párizsi egyezmény ránk rótt kötelezettségeivel?

Ezért ez év augusztusában, amikor az iskola elkezdődött, leültem a svéd parlament elé a földre. Elkezdtem egy „iskolasztrájkot a klímáért”. 

Egyesek azt mondják, az iskolában a helyem. Egyesek azt mondják, tanuljak, hogy klímatudós lehessek és a „klímakrízist megoldhassam”. De a klímakrízis már meg van oldva! Minden tényező és megoldás közismert. 

Mért tanuljak egy olyan jövőért, amely valószínűleg nem is lesz, ha senki nem tesz semmit azért, hogy ezt a jövőt megmentse? És mi értelme olyan tényeket tanulni, melyeket a társadalmunk láthatóan ignorál?

Ma minden egyes nap 100 millió barrel olajat fogyasztunk el. És nincs az a politika, amely ezen változtatna, nincsenek törvények, hogy ezt az olajat a földben tartsák. Tehát a világot nem menthetjük meg, ha a szabályok szerint játszunk. A szabályokat kell megváltoztatnunk.

Nem azért vagyunk itt, hogy a világ kormányvezetőit arra kérjük, hogy törődjenek a jövőnkkel. Nem hallgattak ránk a múltban és most sem fognak ránk hallgatni. 

Azért vagyunk itt, hogy a tudtukra adjuk, a változás el fog jönni, ha teszik nekik, ha nem. Az emberek ezt a kihívást föl fogják vállalni. És mivel államfőink úgy viselkednek, mint a gyerekek, a felelősséget mi fogjuk vállalni, amit már rég nekik kellett volna. 

8
Beszéd a világgazdasági fórumon; Davos, 2019. jan. 25.

A világgazdasági fórum évente ül össze a svájci Graubünden kanton Davos városában. Nemzetközileg elismert gazdasági szakértők, politikusok, tudósok, újságírók és társadalmi aktorok vesznek rajta részt. Gazdasági és szociálpolitikai kérdések mellett a környezet- és az egészségpolitika aktuális kérdései is napirendre kerülnek. A 49. találkozóra 2019. jan. 22-25-én került sor, ahová Greta is meghívást kapott.

Ég a házunk.

Én azért vagyok itt, hogy elmondjam, ég a házunk.

A világklímatanács szerint kevesebb, mint 12 évre vagyunk attól a ponttól, amikor hibáinkat még korrigálni lehet. Ez idő alatt példátlan változtatások kell, hogy a társadalom minden terén bekövetkezzenek – beleértve a CO2-kibocsátások 50%-os csökkentését. 

Jól jegyezzük meg: Ezek a számok még csak a klíma-igazságosság szempontját sem tartalmazzák, melyek abszolút szükségesek ahhoz, hogy a párizsi klímaegyezmény világszerte hatni tudjon. Azokat az átcsapási pontokat, sem visszacsatolási szalagokat sem tartalmazzák, mint pl. az arktikus permafagy-területek fölolvadásakor fölszabaduló óriási metán mennyiségek. 

Olyan helyeken, mint Davos, az emberek szívesen mesélnek sikertörténeteket. Ám a pénzügyi sikereiteknek elképzelhetetlen nagy ára van. 
Be kell vallanunk, hogy a klímaváltozásnál csődöt mondtunk. Ez érvényes minden politikai mozgalomra a jelenlegi formájában.

A média is kudarcot vallott, mert nem tudatosította a problémát a széleskörű nyilvánosságban.

De a homo sapiens még nem vallott kudarcot.
Igen, mi csődöt mondtunk a múltban, de visszafordulni van még idő. Még helyrehozhatunk mindent. Még minden a kezünkben van.

Ám ha a jelenlegi rendszer ezen óriási hibáját nem ismerjük föl, valószínűleg nincs semmi esélyünk.

Rettentő sok ember szenvedése előtt állunk. Most ez nem az az idő, amikor udvariasan beszélhetünk és csak arra figyeljünk, mit szabad mondanunk és mit nem. 

Itt az idő világosan és érthetően beszélni. 
A klímaválság leküzdése a legnagyobb és a legösszetettebb kihívás, amellyel valaha is a homo sapiens szembesült. A fő megoldás mégis olyan egyszerű, hogy egy kisgyerek is megérti: Le kell állítanunk az üvegházgáz-kibocsátásokat.

Ezt vagy megtesszük, vagy nem.

Azt mondjátok, az életben semmi sem fehér vagy fekete. 

Ám ez egy hazugság. Egy veszélyes hazugság. 
Vagy megakadályozzuk a Föld fölmelegedését 1,5 fokkal, vagy nem akadályozzuk meg. 

Vagy megakadályozzuk, hogy egy visszafordíthatatlan reakció induljon be, mely kicsúszik az emberi ellenőrzés alól – vagy nem akadályozzuk meg.

Vagy úgy döntünk, hogy civilizációnk tovább létezzen, vagy ezt nem tesszük. 
Ez annyira fehér és fekete, amennyire csak lehet. Amikor a túlélésünkről van szó, nincsenek szürke zónák. 

Most még lehet választanunk. 

Beindíthatunk változtató intézkedéseket, melyek a jövő nemzedékek életföltételeit megőrzik. 

Vagy így folytatjuk és kudarcot vallunk.

Önökön múlik és magamon.

Némelyek azt mondják, ne pattogjunk, engedjünk át mindent a politikusoknak és csak a választásokon szavazzunk a fordulatra. De mit tegyünk, ha nincs politikai akarat? Mit tegyünk, ha a szükséges politika nincsen sehol? 

Itt Davos-ban – mint mindenütt – mindenki a pénzről beszél. Úgy tűnik, mintha a pénz és a növekedés lenne az egyetlen nagy gondunk. 

És mivel a klímakrízis egyetlen egyszer sem kezdődött mint klímakrízis, az emberek egyszerűen nincsenek tisztában mindennapi életük teljes következményével. Az emberek nem tudják, hogy van olyasvalami, mint a CO2-büdzsé és ez a maradék CO2, amit még kiengedhetünk, milyen hihetetlenül kicsi. Ennek ma meg kell változnia.

Ezzel a problémával semmilyen más kihívás nem vetekedhet. Széleskörű tudatosság és megértés szükséges a még veszély nélküli, gyorsan fogyó CO2 kibocsátásra. Ez kell, hogy a globális devizánk legyen. Ez legyen a jövő és a ma gazdaságának fő napirendi pontja. 
Történelmünk egy olyan pontjára értünk, ahol mind bizonyos betekintést nyerhetünk a klímaválságba, mely civilizációnkat és egész bioszféránkat fenyegeti. Meg kell, hogy szólaljunk. 

Világos szavakkal.

Mindegy, mennyire kényelmetlen és mennyire gazdaságtalan is.

Mai társadalmunkban szinte mindent át kell alakítanunk.

Minél nagyobb a karbon-lábnyomotok, annál nagyobb a kötelezettségetek.

Minél nagyobb a platformotok, annál nagyobb az erkölcsi felelősségetek.

A felnőttek mindig mondják: „A fiataloknak tartozunk azzal, hogy reményt nyújtunk nekik.”
Nekem nem kell a reményetek.

Nem akarom, hogy reményteljesek legyetek.

Azt akarom, hogy pánikba essetek. 

Azt akarom, hogy ugyanúgy féljetek, ahogy én nap mint nap és akarom, hogy cselekedjetek. 

Azt akarom, hogy úgy cselekedjetek, mintha krízisben volnátok.

Azt akarom, hogy úgy cselekedjetek, mintha a házatok égne.

Mert ég a házatok.

9
Facebook, 2019. febr. 2.{@gretathunbergsweden}

Greta „skolstrejk för klimatet” akciója igen gyorsan terjedt el az egész glóbuszon és Greta pillanatok alatt a klímavédelem ikonja lett. Széleskörű média- és nyilvánosság-érdeklődést kapott. Mivel a megítélések nem csak pozitívak voltak, hanem gyakran heves kritikák is érték, Greta 2019 februárjában a Facebook-on egy figyelemreméltó írást tett közzé.

Az utóbbi időben több mende-monda jutott a fülembe személyemről és sok gyűlöletet kellett átélnem. Ez nem lep meg. Tudom, hogy a legtöbb ember nincs tudatában a klímakrízisnek (ami érthető, hisz sosem kezelték, mint krízist) és sok embernek egy klímavédő iskolasztrájk nagyon furcsának tűnik. Ezért az én iskolasztrájkomról tisztázni akarok néhány dolgot. 
2018 májusában egy környezetről szóló írásverseny egyik nyertese lettem, amit a svéd napilap, a Svenska Dagblat szervezett. A cikkem publikálták és néhány ember kapcsolatba lépett velem, így Bo Thorén a Fossil Free Dalsland-tól. Ő főleg egy fiatalokból álló csoportot szervezett, akik a klímakrízis ellen akartak valamit tenni. Részt vettem néhány telefonkonferencián, más aktivistákkal együtt. Cél volt olyan projekteket indítani, melyek fölhívják a figyelmet a klímaválságra. Bo-nak volt néhány ötlete, mit lehetne tennünk: tüntetésektől kezdve egy merész iskolasztrájkig (diákok csináltak volna valamit az iskolaudvarban és az osztálytermekben). Ez az ötlet a Parkland diákjaitól jött, akik az iskolai lövöldözés után megtagadták, hogy iskolába menjenek. 
Nekem az iskolasztrájk ötlete tetszett, ezt fejlesztettem tovább. Több fiatalt is próbáltam rávenni, hogy csatlakozzanak hozzám, de igazán senkit sem érdekelt a dolog. Úgy gondolták, egy Zero-Hour-March svéd verziója nagyobb hatást keltene. Tehát az iskolasztrájkot teljesen egyedül terveztem és a konferenciákon többé nem vettem részt. 
Amikor szüleimnek elmeséltem terveimet, nem voltak elragadtatva. Az iskolasztrájk ötletét nem találták jónak és azt mondták, ha én ezt akarom csinálni, tehetem egyedül, az ő támogatásukra ne számítsak. 
Augusztus 20-án kiültem a svéd parlament elé. Szórólapokat osztogattam a klímakrízisről, tények hosszú listájával és magyarázatot, miért is sztrájkolok. Az első, amit tettem, a Twitter-en és az Instagram-on képeket posztoltam arról, amit teszek és ez villámgyorsan elterjedt. Újságírók, szerkesztők jöttek. Ingmar Rentzhog, egy svéd vállalkozó és üzletember, aki a klímamozgalomban aktív, egyike volt az elsőknek, aki megkeresett. Beszélgetett velem, fotókat csinált, amiket kirakott a Facebook-ra. Előtte vele még sosem találkoztam és nem is beszéltem.
Sokan azt terjesztik rólam, emberek „vannak mögöttem”, akik azért „fizetnek” vagy „használnak”, amit teszek. Ám mögöttem senki „nem áll” - rajtam kívül. Szüleim is igen távol voltak attól, hogy klímaaktivisták legyenek, míg sikerült nekik a helyzetet elmagyaráznom.
Nem tartozok egy szervezethez sem. Néha támogat egyes környezet- és klímavédő NGO, ezekkel együtt dolgozom. De teljesen független vagyok és csak magamat képviselem. Amit teszek, ingyen teszem, nem kapok pénzt senkitől és semmilyen jövőbeni fizetséget semmilyen formában nem igért senki. Családom és a velük kapcsolatban állók sem tettek ilyet.
Ez természetesen így fog maradni. Nem találkoztam egy klímaaktivistával sem, aki pénzért küzdene a klímáért. Ez egy abszurd gondolat. Ezenkívül csakis az iskolám engedélyével utazom és útiköltségeim szüleim fizetik.
Családom írt közösen egy könyvet családunkról, arról, hogy nővéremet, Beata-t és engem szüleim világnézete hogyan befolyásolta a klímához való hozzáállásunkat. És a diagnózisomról is szó esik. A könyv 2018 májusában jelent volna meg, de a kiadóval komoly nézeteltéréseink adódtak, így másik kiadóhoz mentünk és a könyv csak 2018 augusztusában jelent meg.
A könyv megjelenése előtt szüleim tisztázták, hogy az esetleges nyereségeket 8 olyan közhasznú szervezet kapja, melyek a környezet, a hozzám hasonló diagnózisú gyerekek és az állatjogok mellett folytatnak aktivitást. (A könyv címe: Scener ur hjartat /Szívből jövő mozzanatok – Életünk a klímáért/). 
És igen: Beszédeimet magam írom. De mivel tudom, hogy amit mondok, sok embert elér, kérek inspirációkat. Tudósokat is ismerek, akiktől tanácsot kérek arról, komplikált dolgokat hogyan fejezzek ki egyszerűen. Szeretném, ha minden teljesen pontos lenne, hogy semmilyen téves állítást vagy félreértést ne terjesszek. 
Sokan szórakoznak a diagnózisomon. Ám az Asperger-szindróma nem betegség. Ez egy adottság. Azt is mondják, mivel aszpergeres vagyok, nem lehettem képes magamtól ennyire a figyelem központjába kerülni. Ám épp ezért tettem. Mert ha „normális” és szociálisan „összeférő” lennék, csatlakoztam volna egy szervezethez, vagy magam alapítottam volna egyet. De mivel más emberekkel nem tudok olyan jól bánni, ezért saját utam járom. Annyira frusztrált voltam, amiért a klímaválság ellen senki nem tesz semmit, hogy azt éreztem, nekem kell valamit tennem. És SEMMIT sem tenni – csak egyszerűen kiülni a parlament elé – néha hangosabb, mint valamit tenni. Néha egy suttogás hangosabb,mint egy kiáltás.
További bírálat, hogy „úgy hangzok és írok, mint a felnőttek”. Erre csak ezt tudom mondani: Nem hiszitek, hogy egy 16 éves képes saját magáért beszélni? Egyesek azt állítják, nagyon leegyszerűsítem a dolgokat. Mikor pl. azt mondom: „A klímaválság fehér-fekete kérdés”, „Meg kell állítanunk az üvegház-gázok kibocsátását”, vagy „azt akarom, hogy pánikba essetek!”. Ám én ezt csak azért mondom, mert igaz. Igen, a klímakrízis a legkomplikáltabb probléma, amellyel valaha is szembesültünk és összes erőnkre szükség van, hogy megállítsuk. De a megoldás is fehér-fekete: Le kell állítanunk az üvegház-gáz kibocsájtását. Mert vagy 1,5 fok alatt tartjuk a fölmelegedést, az iparosodás előtti szinthez viszonyítva, vagy nem. Vagy eljutunk egy átcsapási ponthoz, amelyen az események láncreakciója indul el és többé ember meg nem állíthatja, vagy nem. Vagy létezünk tovább, mint civilizáció, vagy nem. Ha a túlélés forog kockán, nincsenek szürke zónák. 
És amikor azt mondom, azt akarom, hogy pánikba essetek, akkor úgy vélem, a krízist mint krízist kell kezelnünk. Ha ég a házatok, nem ültök le és arról beszéltek, milyen szépen építitek újra fel, ha egyszer kioltottátok a lángokat. Ha ég a házatok, mindenkit kitereltek és kifuttok, majd hívjátok a tűzoltókat. Ehhez egy bizonyos fokú pánik kell. 
Van még egy érv, amin én nem változtathatok. A tény, hogy én csak egy gyerek vagyok, és egy gyerekre nem kellene hallgatni. De ezen könnyen tovább léphettek: Kezdjetek el egyszerűen a megbízható tudósokra hallgatni. Mert ha mindenki a kutatókra és a tényekre hallgatna, melyekre mindig hivatkozok, akkor senkinek sem kellene engem hallgatnia, vagy a többi százezer diákot, akik az egész világon iskolasztrájkba lépnek a klímáért. Akkor ismét mehetnénk iskolába.
Én csak egy küldött vagyok, mégis az egész gyűlöletet én kapom. Pedig semmi újat nem mondok, csak amit a tudósok már évtizedek óta mondanak. Igazat adok nektek. Túl fiatal vagyok ehhez. Ezt nekünk gyerekeknek nem kellene tennünk. De mivel szinte senki sem tesz semmit és a jövőnk van veszélyben, azt érezzük, tovább kell csinálnunk. Ha továbbra is kételkedtek bennem, hallgassátok meg a TEDx-beszédem, amelyben elmondom, hogyan indult el érdeklődésem a klíma és a környezet iránt.
Köszönöm a támogatástok! Reményt keltetek bennem!

10
Beszéd az EU gazdasági és szociális bizottsága előtt; Brüsszel, 2019. február 21. 

Az EU gazdasági és szociális bizottsága székhelye Brüsszelben van, ez az EU egyik tanácsadó szerve. Állásfoglalásokat készít az EU-tanács, az EU-bizottság és az EU-parlament számára. Így közvetítő intézmény az EU döntési szervei és polgárai között. 2019 februárjában egy konferencián Greta találkozott az EU-bizottság elnökével, Jean-Claude Juncker-rel, majd az alábbi beszédet tartotta a klímavédelemről.

A nevem Greta Thunberg, klímaaktivista vagyok Svédországból. És ezek itt Anuna De Wever, Adeleide Charlier, Kyra Gantois, Gilles Vandaele, Dries Cornelissen, Toon Lambrecht és Luisa Neubauer.

Brüsszel utcáin gyerekek tízezrei folytatnak iskolasztrájkot. Százezrek a világon teszik ugyanezt. Sztrájkolunk, mert megcsináltuk házi feladatainkat. Közülünk most nyolcan itt vagyunk. 

Az emberek mindig azt mondják, tele vannak reménnyel. Tele vannak reménnyel, hogy a fiatalok meg fogják menteni a világot. De mi nem azok vagyunk. Egyszerűen nincs elég időnk arra várnunk, hogy fölnőttek legyünk, hogy azok legyünk, akik megmondják, mi legyen. Mert 2020-ig az emissziós görbét meredeken lefelé kell nyomnunk. És ezt már a jövő évben. Tudjuk, hogy a legtöbb politikus nem akar velünk beszélni. Jó, mi sem akarunk velük beszélni. Inkább a kutatókkal akarunk beszélni, akikre hallgatnak. Mi csak azt ismételjük, amit a kutatók mondanak és már évtizedek óta mondtak. Azt akarjuk, hogy Önök tartsák magukat a párizsi klímaegyezményhez és a világ-klímatanács jelentéséhez. Nincs más programunk vagy követelésünk: Álljanak be a tudósok mögé! Ez a mi követelésünk. 

Politikusok, mikor az iskolai sztrájkról beszélnek, szinte minden másról beszélnek, csak nem a klímakrízisről. Sokan megpróbálják az iskolasztrájkot úgy beállítani, mintha mi az iskolakerülést támogatnánk, vagy nekünk az iskolában volna a helyünk. Kétségbeesetten megpróbálják a klímakrízisről elterelni a figyelmet. Nem akarnak erről beszélni, mert tudják, hogy ezt a harcot el fogják veszíteni. Mert tudják, hogy nem csinálták meg a házi föladataikat. De mi megcsináltuk.

Ha megcsinálják a házi feladataikat, föl fogják ismerni, hogy egy új politikára van szükség. Egy új gazdaságra van szükségünk, mely a mi gyorsan fogyó és végzetesen kevés maradék CO2-büdzsére alapszik. De ez még nem elég. Teljesen új gondolkodásmódra van szükségünk. 

Abban a politikai rendszerben, amit Önök fölépítettek, minden a versengés körül forog. Önök becsapnak bennünket, amikor úgy tesznek, mintha a nyereség és a hatalom lenne minden, ami számít. Ennek most véget kell vetnünk. Abba kell hagynunk, hogy egymással versenyezzünk. El kell kezdenünk egymással kooperálni és a bolygó megmaradó nyersanyagait tisztességesen elosztani. El kell kezdenünk a planéta keretein belül élni, az igazságosságra figyelni és minden élő faj érdekében pár lépést viszakoznunk. Meg kell védenünk a bioszférát. A levegőt. A tengereket. Az erdőket. A termőtalajt. Ez lehet, hogy igen gyerekesen hangzik. Ám ha megcsinálták házi feladataikat, tudni fogják, hogy nincs más választásunk. Összes erőnket a klímaváltozásra kell koncentrálnunk. Mert ha ezt nem tesszük, minden eddigi vívmányunk és haladásunk hiábavaló volt és minden, ami politikai vezetőségeinktől hagyatékként ránk marad, az lesz az emberiség legnagyobb fiaskója. És Önök, mint minden idők legnagyobb gazfickói maradnak meg az emberek emlékezetében, mert elhatározták, nem figyelnek az intelmekre és nem cselekszenek. De ennek nem kell így lennie. Még van idő.

A világ-klímatanács szerint még 11 évünk van attól a ponttól, amikor mi egy olyan láncreakciót indítunk el, amely minden emberi ellenőrzés alól kisiklik. Ezt elkerülendő, a következő évtizedben példátlan válozásokat kell életbe léptetni, a társadalom minden terén, beleértve a CO2-kibocsájtások 50%-os csökkentését is 2030-ig.

Jól jegyezzük meg: Ezek a számok még a klíma-igazságosság szempontját nem tartalmazzák, melyek abszolút szükségesek ahhoz, hogy a párizsi klímaegyezmény világszerte hatni tudjon. Azokat az átcsapási pontokat, sem visszacsatolási szalagokat sem tartalmazzák, mint pl. az arktikus permafagy-területek fölolvadásakor fölszabaduló óriási metán mennyiségek. De benne olyan globális, negatív emisszió-technikák vannak megelőlegezve, melyek még kifejlesztésre várnak. És sok tudós attól tart, ezek soha időben el nem készülnek és egyébként is az elvárt nagyságrendben lehetetlen lesz ezeket alkalmazni.

Azt mondták nekünk, az EU tervezi, hogy célkitűzését a CO2 visszafogásában javítani fogja. Az új EU-terv 2030-ig 45%-os csökkentést lát elő, az 1990-es szint alá. Némelyek azt mondják, ez jó, vagy ambiciózus. 

Ám ez a cél nem elegendő a fölmelegedést 1,5 fok alá lenyomni. Ez a cél nem elegendő azon gyerekek jövőjét biztosítani, akik ma nőnek föl. Ha az EU egy tisztességes visszafogást akar, hogy a CO2-büdzsé 2*C alatt maradjon, 2030-ig legalább 80%-os csökkentést kell eszközölni – és ez a légi- és vízi közlekedést is magában foglalja. Ez tehát durván a kétszerese a jelenlegi javaslatnak. A szükséges intézkedések hiányoznak minden nyilatkozatból és pártpolitikából. 

Önök ismét szőnyeg alá söprik a problémákat és a mi generációnkra hárítják, hogy oldja meg azokat. 

Némelyek azt mondják, mi a saját jövőnkért küzdünk. De ez nincs így. Nem a saját jövőnkért harcolunk - mi mindenki jövőjéért harcolunk. És ha úgy gondolják, mi jobban tennénk, ha iskolába mennénk, akkor azt javasoljuk, foglalják el helyünket az utcán és sztrájkoljanak a munkájukban. Vagy még jobb: Csatlakozzanak hozzánk, hogy a folyamatot meggyorsíthassuk.

Sajnálom, de azt állítani, minden jó lesz, ha továbbra sem teszünk semmit, számunkra nem jelent semmi reményt. Épp a remény ellenkezőjét jelenti. És Önök épp ezt teszik. Nem ülhetnek egyszerűen csak itt és várhatnak arra, hogy a remény megjön. Akkor úgy viselkednek, mint az elkényeztetett, felelőtlen gyerekek.Úgy tűnik, nem fogják föl, hogy a remény olyasvalami, amire rá kell szolgálni. És ha még mindig azt állítják, értékes tanítási időt pocsékolunk el, akkor engedjék meg, hogy emlékeztessek arra, hogy vezető politikusaink éveket pocsékoltak el – tagadással és tétlenséggel. És mivel kifogyunk az időből, elhatároztuk, hogy aktívak leszünk. Elkezdtük az Önök szemetét eltakarítani. És nem hagyjuk abba, míg készen nem leszünk.

11.
Köszönő beszéd az Arany Kamera-díj odaítélésénél, Berlin, 2019. márc. 30.

Gretát 2019. márc. 30-án Arany kamera díjjal tüntették ki. A Funke Mediengruppe tévédíját az új klímavédelem kategóriában kapta meg Berlinben, ahol a díjkiosztást élőben közvetítette a német tévé. A méltatást a humorista és színész Michael „Bully” Herbig tartotta.

Mi egy furcsa világban élünk, ahol az összes kutató azt mondja nekünk, hogy még kb. 11 évünk van attól a ponttól, amikor egy visszafordíthatatlan láncreakciót indítunk el, melyet többé ember nem befolyásolhat és valószínűleg civilizációnk végét hozza el. 
Egy furcsa világban élünk, ahol a gyerekek saját oktatásukat kell, hogy föláldozzák, hogy jövőjük szétrombolása ellen tiltakozhassanak. 

Ahol olyan emberek esnek áldozatul, akik ezt a válságot a legkevésbé okozták. 

Ahol politikusok azt mondják, a világot megmenteni túl drága, de fosszilis energiahordozókat euró billiárdokkal szubvencionálnak. 

Furcsa világban élünk, ahol senki sem merészel a jelenlegi politikai rendszerünkön túlra tekinteni, bár világos, hogy a keresett válaszok a mai politikában nem találhatók. 

Ahol némelyek jobban aggódnak gyerekek iskolai jelenléte miatt, semmint az emberiség jövője miatt.

Ahol mindenki kikeresheti saját valóságát és megvásárolhatja saját igazságát.
Ahol túlélésünk egy kicsiny, gyorsan fogyó szénbüdzsétől függ és ezt is alig tudja valaki, hogy ilyesmi egyáltalán létezik.

Egy furcsa világban élünk, ahol azt hisszük, egy válságból egy kiutat építhetünk vagy megvásárolhatunk; egy válságból, amely épp úgy keletkezett, hogy dolgokat építünk és megvásárolunk.

Ahol egy focimeccs vagy egy filmgála nagyobb figyelmet kap, mint a legnagyobb krízis, amivel valaha is az emberiség szembesült. 

Ahol VIPek, film- és popsztárok, akik mindenféle igazságtalanság ellen fölkeltek, a környezetünkért és a klíma-igazságosságért nem kelnek föl, mert ez azt a jogukat csorbítaná, hogy repülhetnek a világ körül, meglátogathatják kedvenc éttermüket, kedvenc strandjaikat, kedvenc jóga-szemináriumokat. 

A klíma katasztrofális összeomlását megakadályozni annyit tesz, látszólag a lehetetlent végbevinni. És pontosan ezt kell tennünk. 

Ám az igazság ez: Nélkületek itt a publikumban ezt nem érhetjük el. 
Az emberek úgy néznek rátok, prominensekre, mint az istenekre. Emberek milliárdjait befolyásolhatjátok. Rátok szükségünk van. Felemelhetitek a hangotokat, hogy a globális krízist tudatosítsátok az emberekben. Segíthettek egyesekből egész mozgalmat fakasztani. Segíthettek nekünk politikusainkat fölrázni – világossá tenni számukra, hogy ég a házunk.

Furcsa világban élünk.
Ám ez az a világ, amelyet az én generációm örököl. 
Az egyetlen világ, amivel rendelkezünk.

Történelmünk válaszútján állunk.
Veszély fenyeget, hogy kudarcot vallunk.
De még ez nem történt meg. 
Még van időnk változtatni. 

Csak rajtunk múlik.

Greta Thunberg beszéde a „Brilliant Minds” konferencián, Stockholm, 2019. jún. 13.

Igazságosságról van szó és arról az összehasonlíthatatlan nagyobb felelősségről, ami bennünket, jóléti embereket az ipari nyugaton terhel. A legrosszabb az lenne, ha úgy tennénk, mintha a mi szélsőséges életstílusunk normális lenne. A világ lakosságának legnagyobb része a planetáris határokon belül él. Van egy kisebbség, akik ezt nem teszik és azok mi vagyunk. Merészeljünk kényelmetlenségeket vállalni!

A nevem Greta Thunberg és egy klímaaktivista vagyok. 2030-ban egy olyan helyzetben találjuk magunkat, amikor valószínűleg egy visszafordíthatatlan láncreakciót indítottunk el, amely nagy valószínűséggel az általunk ismert civilizáció végéhez vezet – minden emberi ellenőrzésen kívül. 

Kivéve, ha ebben az időszakban az ipari társadalom minden ágában tartós és példátlan változásokat nem vezetünk be – beleértve a CO2 kibocsájtásunk felére való csökkentését. 

És kérem, vegyék figyelembe, hogy ezek a számítások olyan találmányok alapján készültek, melyeket a kellő mértékben még ki sem fejlesztettek. Ezek a tudományos számítások az előre nem látható átcsapási pontokat és feedback-szalagokat sem tartalmazzák. Ugyanúgy nem tartalmazzák a mérgezett levegő által palástolt már bezárt hőmennyiségeket. Továbbá hiányoznak az igazságosság szempontjai is – amely egy abszolút szükségszerűség, hogy a párizsi egyezmény globális mértékben is működni tudjon. 

Ezek a számítások nem vélemények vagy vad saccolgatások. Az ICPP projekcióit tudományos tények támasztják alá. Ha 1,5*C alatt akarunk maradni, ami a fizika törvényei szerint még mindig lehetséges, szinte mindent meg kell változtatnunk. 

El kell kezdenünk életünket a planetáris határokhoz igazítani. Ez sokak számára egy drasztikus változás lesz, de nem a többségnek. Mert a világ lakosságának nagyobbik része már a planetáris határokon belül él. Egy kisebbség az, amely ezt nem teszi. 

A világlakosság leggazdagabb 10%-a okozza az üvegházgáz-kibocsátás kb. felét. A leggazdagabb 1% többet produkál, mint a szegények 50%-a. De itt nem a szegénység dicsőítéséről van szó! Itt fizikai törvényekről van szó, a megmaradt üvegház-gáz mennyiségéről, amennyire a párizsi egyezmény szerint még a légkörbe kiengedhetünk. 

Nem olyan országok lakosait terheli a legnagyobb felelősség, mint Mozambik, Bangladesh vagy Kolumbia. Többnyire olyan emberek felelősek, mint itt a publikumban – vállalkozók, közéleti személyiségek, politikusok, gazdasági vezetők. Emberek, akik nagy hatalommal bírnak, akik óriási mennyiségű dolgokat fogyasztanak, akik körbe repülik a világot, részben privát repülőikkel, személyes CO2-lábnyomuk egyes esetben nagyobbak egy egész faluénál. De a legrosszabb, hogy úgy tesznek, mintha ez az életmód teljesen normális volna – az emberek fölnéznek rájuk. Ti vagytok a vezérképek, ti adjátok meg a normákat, az emberek olyanok akarnak lenni, mint ti. 

Kerek 100 óriáscég az összes CO2 70%-át bocsájtja ki. 

És igen, én tudom, egy rendszerváltásra van szükségünk, előbb, mint az individuális átállásra. De egyik a másik nélkül nem megy!

Ha megnézzük a történelmet, azt látjuk, hogy minden nagy társadalmi változás a gyökereknél élő emberektől indult el. Egy rendszerváltás sem indul el egyének nagy csoportjai nélkül. 

És nem, én nem hibáztatlak téged. Nem azért cselekszel így, mert ostoba vagy. Nem azért rombolod a bioszférát és minden élőlény jövőbeni életalapjait, mert gonosz volnál. Legalább is ezt remélem. Tudom, hogy mindenki közületek egyszerűen nincs informálva, ahogy a világ lakossága sem. 

Tudom, hogy ti itt a publikumban nem azért utaztatok ide, hogy egy 16 éves lányt hallgassatok, aki furcsaságokat és kényelmetlen dolgokat mond. 

De tudjátok mit? Muszáj kényelmetlenségeket fölvállalnunk!
Muszáj eléggé bátraknak lennünk, dolgokat kimondani és tenni, amelyek sem nyereségünket, sem népszerűségünket nem növelik, mert különben a legcsekélyebb esélyünk sem lesz. Nem megszokott gondolatokra és ideákra van szükségünk, elismerve, hogy addig nem találjuk meg a megoldást a klímakrízisre és az ökológiai válságra, míg föl nem hagyunk bizonyos cselekedeteinkkel. 

El kell fogadnunk, hogy a piacok és az új technológiák nem fognak számunkra mindent megoldani. Be kell vallanunk közös kudarcunkat. És cselekednünk kell, ameddig lehetséges.
Olyan találkozókon, mint ez, szeretitek hallani, amint vállalkozók új ideákat és találmányokat mutatnak be. De ami a klímakrízist illeti, ilyen új csodálatos találmányokra már rég nincs idő. 

Bár minden kicsike új tiszta technika üdvözlendő, nem szabad átsiklanunk a tény fölött, hogy magatartásunkat is meg kell változtatnunk – közülünk egyesek jobban, mint mások.

Az ez évi „Brilliant Mind” konferencia témája a „flexibilitás kvóciens”. Ez, ahogy a szervezők nevezik, „a Nagy Egész Gondolatának Szimfóniája”. 
Itt van valami „a Nagy Egész Gondolatának Szimfóniájához” számotokra: ha rendszeresen a világ körül röpködsz, ha húst és tejtermékeket eszel és egy CO2-gazdag életmódot folytatsz, ez annyit jelent, hogy más emberek fennmaradó CO2-büdzséjét éled föl. Azt a CO2 mennyiséget, melyet ők és az őket követő nemzedékek mindennapi életükhöz nélkülözhetetlenül igényelnek. 

És ha ez nem lenne elég: azok, akiknek a CO2-kvótájukat mi ellopjuk, a legkevésbé felelősek ezért a krízisért és mégis ők a legnagyobb elszenvedői. Mindenki és minden meg kell, hogy változzon. Minél nagyobb a jóléted, annál nagyobb a felelősséged. Minél nagyobb a CO2-lábnyomod, annál nagyobb a morális elkötelezettséged. 

Hogy a kitűzött változtatásokat elérjük, példaképekre és vezető személyiségekre van szükségünk. Emberekre, mint Önök. Biztos vagyok, hogy a legtöbbjük, akik itt ülnek, rendelkeznek annyi bátorsággal, bölcsességgel és józan ésszel, hogy pár lépést visszalépjenek, hogy láthassák az egész képet és a szükséges visszafogásokat magukra vállalják. Hogy azok a vezetők legyenek, akikre most olyan nagyon szükségünk van. 

A kérdés: meg fogják-e ezt időben tenni?
A jövő nemzedékek számítanak Önökre.
Ne ábrándítsák ki őket!
Köszönöm. 


VÉGE (64 oldal + Br. Minds)

Szólj hozzá!

OPEkőművesszamuráj ORSZÁGOS PECH ÉS BALEKSZÖVETSÉG (OpeBaSzö)

2019. augusztus 07. 06:36 - RózsaSá

OPEkőművesszamuráj ORSZÁGOS PECH ÉS BALEKSZÖVETSÉG (OpeBaSzö)

-Bal kezünkben kőműveskanállal, jobb kezünkben karddal küzdöttük végig az utóbbi 30 évet! - mondta, miután a kanállal nyilván meszet evett...

-A melnök panoptikuma tovább gyarapodott:

  1. Az új MTA-vezető (ne tanuld meg a nevét!) szerint nagyapja udvarolt Rogán Antal dédanyjának (másodlagos seggnyalás).

  2. A nemzetpolitikáért felelős államtitkár, aki egyének helyett összmagyarságban gondolkodik, Ópusztaszeren Árpád-vezér szoborcsoportot adott át: Őseink olyan államot alapítottak, amely képes volt megvédeni magát minden körülmények között. Kommentek: ...kivéve, amikor jöttek a tatárok, meg a németek, meg a törökök, meg megint a németek, meg az oroszok, meg megint a németek, meg a franciák. (Tobba Secnir). A 8. vezér Szameg névre hallgatott. Vele, meg Hubával nézett szét Árpád Vereckéről, és föl is kiáltott:- Huba! Szameg! Hát hova hoztatok ti engem? (Pasinszki).

    Már készül a következő szoborcsoport, élén a magyvez kőműveskanállal és kivont karddal, mellette vezérei: Matolcsy, hátán pénzes-zsákkal; Németh Szilárd birkafejjel, V. Németh Zsolt öt kuvasszal, Áder János pecabottal, Schmidt Mária mosóteknővel, Kásler Miklós bibliával.

  3. V. (Ötödik) Németh Zsolt (kiemelkedő nemzeti értékekért felelős miniszteri biztos): Öt kuvaszt képezünk ki, rendőrségi célokra. A birkaterelő kutyarendőr elvegyül a nyájban és belülről veri le a lázadást.

-Orbán az MTA-ról: Több pénzt akartam nekik adni, ebből lett a baj. Ahogy az ápolóknak, a rendőröknek, a tűzoltóknak, a tanároknak... Ne akarjon több pénzt adni – csak n e v e g y e e l ! (Továbbra is nyomaszt, én nyírtam volna ki az Akadémiát, miután megszóltam, lásd MTA-székfoglaló játék, 2017 márc.).

-Főnök, most klímahiszti vagy sem? -A klímaválságot a migránsok okozzák. Tüzet gyújtanak és füstölnek. Mi küzdünk a klímakrízis ellen, kisvasutakat építünk, most meg 80 milliárdért gyors autókat veszünk, hogy gyorsabban küzdhessünk. Az EU-klímatervet azért vétóztuk meg, mert nekünk az kevés.

-Legyél gyakornok Mészáros Lőrincnél! Anyagi segítség, az üzleti világ inspiráló egyéniségeinek megismerése, kapcsolatépítés – ezt ígéri a pályázatkiíró Mészáros Beatrix. Egyetlen föltétel: Mészáros nevűnek kell lenned!

-Keresik a „nemzet háziorvosát”, aki, ha meglelik, vitamincsomagot kap. Keresik a nemzet betegét is, aki ülőhelyet kap az onkológián, WC-papírt és egy bibliát az ember-minisztertől.

-2027-ben ismét úszó VB-t rendeznek Budapesten. Meg kell ismételni, hogy kiderüljön, a dél-koreaiak tényleg fele pénzből hozták-e ki?

-2021-ben vadászati világkiállítást is adunk, potom 50 milliárdért. A kiállításon fővadászunk, Semjén, élőben megismétli, hogyan terítette le a házi rénszarvast Svédországban.

-Volt alkalmunk a Lázár János-féle no-go-zónában, a bécsi Favoriten-ben pár napot eltölteni, de semmi no-go-t nem tapasztaltunk. Az osztrákok békében megférnek a törökökkel, jugoszlávokkal, egymás nyelvét is megtanulják. Úgy tűnik, az egyetlen viszályszító maga Lázár volt.

-A világtörténelemben először fordul elő, hogy egy 15 éves lány (Greta Thunberg) legazfickózza VIP-hallgatóit („Schurke”), a svéd képviselőktől kezdve a Világbank elnökéig – mégis mindenhová meghívják!

-Fejünk fölött fegyverzi föl Putyin a háborús bűnös Vucsics-ot, amikor tankokat szállít repülőn Szerbiába. A NATO csak nézi, mert ez is emeli a GDP-t.

- 1981-ben Bonn-ban 300 ezren tüntettünk a NATO-rakétatelepítés ellen, a Reagan-Gorbacsov leszerelési egyezményt most rúgta föl Trump. Putyin meglepetés-csomagot tartogat számunkra: csak becsapódáskor derül ki, volt-e atombomba az orosz rakétában?

-30 fokos a Duna Paks alatt. Főtt tojást akar? Csak rakja a Dunába a tojásokat!

-A Bp-Pécs IC-vonaton, a 15-ből nehezebben lehet átmenni a 45-ös kocsiba (nem lehet), mint a Szojuzból a Nemzetközi Űrállomásra.

-”Igyekezzenek a le- és fölszállással!” - rivallt rá a a hangszóró a buszon a „bénázó” 80 éves nénikére. Egy másik fölszálló: -A szépek és okosak menjenek beljebb!

-Látogassa meg élő múzeumunkat, a kelenföldi vasútállomást! 60 éve semmi változás! (Kivéve az aládúcolást.)

-A kormány a karóbahúzás újrabevezetését tervezi. Ebből a célból az ország főutcája járdáit teletűzdelte hegyes vas-nyársokkal.

-Nejemnek olyan jó az orra, hogy nem csak azt mondja meg, mit ittam, hanem azt is, melyik évjáratot!

Szólj hozzá!

GRETA THUNBERG: MEINE REDEN (DEUTSCH)

2019. augusztus 07. 06:34 - RózsaSá

Greta Thunberg Ich willdass ihr in Panik geratet! Meine Reden zum Klimaschutz | Fischer Taschenbuch, Juli 2019. Aus dem Englischen von Ulrike Bischoff

 

Ez egy online-könyv, kéthetente jön egy új fejezet, két nyelven. (Előzőek: Precht: Vadászok, Adler/Sch.: Green New Deal /11 társadalommodell/, Hermann: Atomzeitalter, Nürnberger: Luther). www.okobetyar.blog.hu

 

»Wenn ein paar Kinder es schaffen, Schlagzeilen auf der ganzen Welt zu bekommen, indem sie einfach nicht zur Schule gehen, dann stellen Sie mal vor; was wir alles erreichen könnten, wenn wir es wirklich wollten.”

 

Mit Worten wie diesen hat die sechzehnjährige Greta Thunberg weltweite Protestbewegung für den Klimaschutz ins Leben gerufen. Ob bei der UN-Klimakonferenz in Kattowitz, beim Weltwirtschaftsforum in Davos oder beim Europäischen Parlament in Brüssel, Greta Thunberg verschafft sich Gehör. Mit Zahlen, Fakten und stichhaltigen Argumenten zeigt sie: Die Klimakrise ist jetzt! Jedes Jahr verbrauchen wir in Deutschland die Ressourcen von drei Planeten. Erderwärmung, Luftverschmutzung und Artensterben zeigen schon jetzt verheerede Folgen. Die in diesem Band dokumentierten Reden von Greta Thunberg ein Weckruf. Sie machen deutlich, welche Verantwortung wir hier heute tragen — denn noch können wir handeln.

 

Greta Thunberg, geboren 2003, ist eine schwedische Klimaschutzaktivistin. Ihre Auftritte beim Weltklimagipfel in Kattowitz und bei Weltwirtschaftsforum in Davos sorgten für großes Aufsehen. Die von ihr initiierten Schulstreiks für das Klima sind inzwischen zu der glo balen Bewegung #FridaysForFuture geworden. Greta Thunberg ist Schweden zur »Frau des Jahres« gewählt worden und ist für den Friedensnobelpreis nominiert. Bei S. Fischer erschienen »Szenen aus der Herzen. Unser Leben für das Klima«.

Weitere Informationen finden Sie auf www.fischerverlage.de

 

Editorische Notiz 7

 

1 Rede auf dem Klimamarsch in Stockholm, 8. September 2018 9

2 Rede in Brüssel am 6. Oktober 2018 13

3 Rede in Helsinki am 20. Oktober 2018 19

4 Rede zur »Declaration of Rebellion« in London am 31. Oktober 2018 24 5 Vortrag bei TEDxStockholm im November 2018 30

6 Rede bei der 24. UN-Klimakonferenz in Kattowitz im Dezember 2018 37

7 Rede an den UN-Generalsekretär António Guterres beim YOUNGO-Treffen auf der UN-Klimakonferenz in KattoWitz am 3. Dezember 2018 40

8 Rede beim Weltwirtschaftsforum in Davos

am 25. Januar 2019 43

9 Beitrag auf Facebook am 2. Februar 2019 [@gretathunbergsweden] 49

10 Rede vor dem Europäischen Wirtschafts- und Sozial-ausschuss der EU in Brüssel am 21. Februar 2019 56

11 Dankesrede zur Verleihung der Goldenen Kamera in Berlin am 30. März 2019 62

 

***Greta Thunbergs Rede auf der "Brilliant Minds" Konferenz in Stockholm am 13. Juni 2019***

 

Zum Schulbeginn nach den schwedischen Sommerferien August 2018 entschied sich die junge Schülerin Greta Thunberg, in einen Schulstreik zu treten, um auf die Missachtung des Pariser Klimaabkommens aufmerksam zu machen. Seither trifft man sie jeden Freitag mit einem selbstgeschriebe Plakat, auf dem das mittlerweile weltweit bekannte Motto »Skolstrejk för Klimatet« steht, in der Mitte des Mynttorget (des Platzes in Stockholm zwischen Parlament und königlichem Schloss) — oder auf anderen Plätzen dieser Welt. Im Laufe der Zeit haben sich Greta immer mehr Schülerin und Schüler angeschlossen, und ihre Aktion inspiriert auf der ganzen Welt viele Menschen, die ebenfalls freitags unter dem Motto #FridaysForFuture friedlich protestieren.

 

Greta wurde sehr schnell zu Konferenzen, Kundgebungen und anderen öffentlichen Auftritten eingeladen und schreibt ihre Reden für diese Anlässe selbst. Lediglich Fakten bezüglich des Klimawandels lässt sie sich von Wissenschaftlern Forschern bestätigen. Das vorliegende Buch dokumen die wichtigsten Reden von Greta in chronologischer Reihenfolge, beginnend mit ihrer ersten öffentlichen Rede anlässlich des Klimamarschs in Stockholm, bis hin zu ihrer Dankes zur Verleihung der Goldenen Kamera in Berlin. Auch wenn sich bestimmte Abschnitte in den verschiedenen Reden wiederholen, haben wir uns entschieden, diese Stellen im Sinne der Dokumentation nicht zu kürzen, zu streichen oder die Reden zusammenzuführen. Die Leserin, der Leser soll einen vollständigen Eindruck gewinnen können.

Die Redaktion

 

1

Rede auf dem Klimamarsch in Stockholm, 8. September 2018

 

Greta hielt ihre erste öffentliche Rede aus Anlass des Klimamarschs in Stockholm am 8. September 2018. Der Peoples Climate Mara fand an diesem Tag in 90 Ländern statt, und es nahmen weltweit mehr als 250 000 Menschen daran teil.

 

Im vergangenen Sommer schrieben der Klimaforscher Johan Rockström und einige andere, dass uns noch höchstens drei Jahre Zeit bleiben, den Anstieg der Treibhausgasemissionen umzukehren, wenn wir die im Pariser Klimaschutzabkommen gesetzten Ziele erreichen wollen.

 

Seitdem sind mehr als ein Jahr und zwei Monate vergangen, und in dieser Zeit haben viele weitere Wissenschaftler dasselbe gesagt. Aber vieles ist schlimmer geworden, und die Treibhausgasemissionen steigen weiter. Wir haben also vielleicht noch weniger Zeit als das eine Jahr und die zehn Monate, die uns laut Johan Rockström noch bleiben.

Wenn die Menschen das wüssten, bräuchten sie mich nicht zu fragen, warum ich mich so »leidenschaftlich für Klimawandel« interessiere.

 

Wenn die Menschen wüssten, dass die Wissenschaftler sagen, dass wir eine fünfprozentige Chance haben, die Ziele des Pariser Klimaschutzabkommens zu erreichen, und wenn sie wüssten, welches albtraumhafte Szenario uns bevorsteht, wenn wir die Erderwärmung nicht unter zwei Grad Celsius halten, bräuchten sie mich nicht zu fragen, warum ich vor dem Parlamentsgebäude einen Schulstreik mache.

 

Denn wenn alle wüssten, wie ernst die Lage ist und wie wenig tatsächlich getan wird, würden alle kommen und sich neben uns setzen.

In Schweden leben wir, als ob wir die Ressourcen von 4,2 Planeten hätten. Unser CO2-Fußabdruck gehört mit zu den zehn schlechtesten der Welt. Das bedeutet, Schweden stiehlt zukünftigen Generationen Jahr für Jahr 3,2 Jahre an natürlichen Ressourcen. Diejenigen von uns, die zu diesen zukünftigen Generationen gehören, wollen, dass Schweden damit aufhört.

Sofort.

 

Dies ist keine politische Rede. Unser Schulstreik hat nichts mit Parteipolitik zu tun.

Denn das Klima und die Biosphäre kümmern sich keine Sekunde lang um Politik und unsere leeren Worte.

 

Sie kümmern sich nur um das, was wir tatsächlich tun.

 

Dies ist ein Hilferuf.

 

An alle Zeitungen, die immer noch nicht über Klimawandel schreiben und berichten, obwohl sie in diesem Sommer, als die schwedischen Wälder brannten, gesagt haben, das Klima sei »die entscheidende Frage unserer Zeit«.

 

An euch alle, die ihr diese Krise nie als Krise behandelt habt.

 

An alle Influencer, die sich für alles einsetzen außer für dal Klima und die Umwelt.

 

An alle politischen Parteien, die vorgeben, die Klimafrage ernst zu nehmen.

 

An alle Politiker, die sich in den sozialen Medien über u lustig machen und mich anprangern, so dass Leute mir sage ich sei retardiert, eine Bitch oder eine Terroristin und viel andere.

 

An euch alle, die ihr euch tagtäglich dazu entscheidet, wegzusehen, weil ihr offenbar mehr Angst vor den Veränderungei habt, die einen katastrophalen Klimawandel verhindern kör nen, als vor dem katastrophalen Klimawandel selbst.

 

Euer Schweigen ist beinahe das Schlimmste. Die Zukunft aller kommenden Generationen ruht auf euren Schultern.

 

Diejenigen von uns, die noch Kinder sind, können später, wenn wir erst einmal alt genug» sind, etwas dagegen zu un-ternehmen, nichts mehr an dem ändern, was ihr heute falsch macht.

 

Viele sagen, Schweden sei ein kleines Land und was wir tun, spiele keine Rolle. Aber ich finde, wenn ein paar Mädchen auf der ganzen Welt Schlagzeilen machen können, indem sie für ein paar Wochen nicht zur Schule gehen, dann stellt euch nur mal vor, was wir gemeinsam schaffen könnten, wenn wir nur wollten.

 

Jede Einzelperson zählt.

 

Genauso wie jede einzelne Emission zählt.

 

Jedes einzelne Kilo.

 

Alles zählt.

 

Also bitte, behandelt die Klimakrise als die akute Krise, die sie ist, und gebt uns eine Zukunft.

 

Unser Leben liegt in euren Händen.

 

2

Rede in Brüssel am 6. Oktober 2018

 

Nachdem Gretas Skolstrejk för Klimatet über Schwedens Landesgrenzen hinaus bekannt wurde, fanden sich auch in weiteren Ländern Schüler zusammen, um für das Klima zu streiken. Zeitnah wurde Greta zunächst nach Brüssel und dann nach Helsinki zu dies Streiks eingeladen. Bei der Rede in Helsinki handelt es sich um eine leichte Abwandlung der Rede in Brüssel, und beide Texte bauen auf Gretas erster Rede vom Klimamarsch in Stockholm auf.

 

Bonjour, je m'apelle Greta Thunberg, j'ai quinze ans et je viens de Stockholm, en Suéde. Je fais la gréve de l'ecole devant le parlement suédois.

Je le fais pour faire attention á la crise climatique.

 

(Guten Tag, ich heiße Greta Thunberg, bin fünfzehn Jah alt und komme aus Stockholm in Schweden. Ich mache jed Freitag einen Schulstreik vor dem schwedischen Parlament.

Das tue ich, um auf die Klimakrise aufmerksam zu machen.)

Jeden Freitag sitzen wir vor dem schwedischen Parlament gebäude, bis Schweden das Pariser Klimaschutzabkommen einhält.

Wir fordern alle dringend auf, dasselbe zu tun, wo immer ihr auch seid: Setzt euch vor euer Parlamentsgebäude oder euer Rathaus, bis euer Land auf einem sicheren Weg zu einem Erderwärmungsziel von unter zwei Grad ist.

 

Wenn wir sämtliche aktuellen Emissionen Schwedens und Belgiens — einschließlich Luftfahrt, Verkehr und Importgütern — einbeziehen und den Gerechtigkeitsaspekt gegenüber ärmeren Ländern berücksichtigen, wie es eindeutig im Pariser Klimaschutzabkommen und im Kyoto-Protokoll festgehalten ist, dann müssen reiche Länder wie Schweden oder Belgien laut der Universität Uppsala anfangen, ihre Emissionen alljährlich um mindestens fünfzehn Prozent zu reduzieren. Wenn wir das tun, geben wir Entwicklungsländern eine Chance, ihren Lebensstandard zu erhöhen, indem sie einen Teil der Infrastruktur aufbauen, die wir schon haben, wie Straßen, Schulen, Krankenhäuser, sauberes Trinkwasser, Stromversorgung usw.

 

Manche sagen, wir sollten stattdessen lieber in die Schule gehen. Aber warum sollen wir für eine Zukunft lernen, die es schon bald nicht mehr geben wird, wenn niemand irgendetwas unternimmt, um diese Zukunft zu retten? Und welchen Sinn hat es, in der Schule Fakten zu lernen, wenn die wichtigsten Fakten, belegt durch die modernste Forschung ebendieses Bildungssystems, unseren Politikern und unserer Gesellschaft offensichtlich nichts bedeuten?

 

Gegenwärtig verbrauchen wir jeden Tag hundert Millionen Barrel Öl. Es gibt keine politischen Maßnahmen, das zu ändern: Es gibt keine Vorschriften, dieses Öl im Boden zu belassen.

 

Daher können wir die Welt nicht retten, indem wir uns an die Regeln halten. Denn die Regeln müssen geändert werden.

 

Alles muss verändert werden.

 

Und das muss heute anfangen.

 

Ihr braucht nicht irgendwohin zu gehen, um gegen die Klimakrise zu protestieren. Denn der Klimawandel ist überall. Ihr könnt euch vor jedes Regierungsgebäude auf der Welt stellen oder setzen und gleich viel Gutes bewirken. Ihr könnt euch vor jedes Öl- oder Energieunternehmen stellen. Und vor jeden Lebensmittelladen, jede Zeitung, jeden Flughafen, jede Tankstelle, jeden Fleischproduzenten oder jeden Fernsehsender der Welt.

 

Niemand tut auch nur annähernd genug.

 

Alles und alle müssen sich ändern.

 

Im vergangenen Monat erklärte der Generalsekretär der Vereinten Nationen, wir hätten bis 2020 Zeit, den Kurs zu ändern und die Emissionskurve steil nach unten zu drücken, um in Reichweite des Pariser Klimaschutzabkommens zu bleiben,

 

An alle Zeitungen, die diese Krise nie als Krise behandelt haben.

 

An alle Influencer, die sich für alles einsetzen außer für das Klima und die Umwelt.

 

An alle politischen Parteien, die vorgeben, die Klimafrage ernst zu nehmen.

An euch alle, die ihr Bescheid wisst, aber tagtäglich lieber wegseht, weil ihr anscheinend die Veränderungen, die den katastrophalen Klimawandel verhindern können, mehr fürchtet als den katastrophalen Klimawandel selbst.

 

Euer Schweigen ist beinahe das Schlimmste.

 

Die Zukunft aller kommenden Generationen ruht auf euren Schultern.

 

Was ihr heute tut, können wir Kinder in der Zukunft nicht mehr ungeschehen machen.

Viele sagen, Schweden und Belgien seien bloß kleine Länder und was wir machen, spiele keine Rolle. Aber ich finde, wenn ein paar Kinder auf der ganzen Welt Schlagzeilen machen können, nur indem sie für ein paar Wochen nicht zur Schule gehen, dann stellt euch mal vor, was wir gemeinsam schaffen könnten, wenn wir nur wollten.

 

Jede Einzelperson zählt.

 

Genauso wie jede einzelne Emission zählt.

 

Jedes einzelne Kilogramm.

 

Also bitte, behandelt die Klimakrise als die akute Krise, die sie ist, und gebt uns eine Zukunft.

 

Unser Leben liegt in euren Händen.

 

3

Rede in Helsinki am 20. Oktober 2018

 

Nimeni an Greta Thunberg. Olen viisitoista vuotias. Asun Tukholmassa. Olen koululakossa ilmaston puolesta.

(Ich heiße Greta Thunberg. Ich bin fünfzehn Jahre alt. Ich wohne in Stockholm. Ich befinde mich für das Klima im Schulstreik.)

 

Jeden Freitag sitzen wir vor dem schwedischen Parlament, bis Schweden das Pariser Klimaschutzabkommen einhält.

 

Wir fordern alle auf, es ebenso zu machen, wo immer ihr seid: Setzt euch vor euer Parlamentsgebäude oder Rathaus, bis euer Land auf einem sicheren Weg zu einem Erderwärmungsziel von unter zwei Grad ist.

 

Wenn wir sämtliche aktuellen Emissionen Schwedens und Finnlands – einschließlich Luftfahrt, Verkehr und Importgütern – einbeziehen und den Gerechtigkeitsaspekt gegenüber ärmeren Ländern berücksichtigen, wie es eindeutig im Pariser Klimaschutzabkommen und im Kyoto-Protokoll fest-gehalten ist, dann müssen reiche Länder wie Schweden oder Finnland laut der Universität Uppsala anfangen, ihre Emissionen alljährlich um mindestens fünfzehn Prozent zu reduzieren. Wenn wir das tun, geben wir Entwicklungsländern eine Chance, ihren Lebensstandard zu erhöhen, indem sie einen Teil der Infrastruktur aufbauen, die wir schon haben, wie Straßen, Schulen, Krankenhäuser, sauberes Trinkwasser, Stromversorgung usw.

 

Manche sagen, wir sollten stattdessen lieber in die Schule gehen. Manche sagen, wir sollten studieren, Klimaforscher werden und dann »die Klimakrise lösen«. Aber die Klimakrise ist bereits gelöst. Wir kennen schon sämtliche Fakten und Lösungen. Alles, was wir tun müssen, ist aufwachen und etwas verändern.

 

Und warum sollten wir für eine Zukunft lernen, die es schon bald nicht mehr geben wird, wenn niemand irgendetwas unternimmt, um diese Zukunft zu retten? Welchen Sinn hat es, in der Schule Fakten zu lernen, wenn die wichtigsten Fakten, belegt durch die modernste Forschung ebendieses Bildungssystems, unseren Politikern und unserer Gesellschaft offensichtlich nichts bedeuten?

 

Heute verbrauchen wir täglich hundert Millionen Barrel Öl. Es gibt keine politischen Maßnahmen, das zu ändern. Es gibt keine Vorschriften, das Öl im Boden zu belassen.

Daher können wir die Welt nicht retten, indem wir uns an die Regeln halten. Denn die Regeln müssen verändert werden. Alles muss verändert werden.

 

Und dass muss heute anfangen.

 

Ihr braucht nirgendwohin zu gehen, um gegen die Klimakrise zu protestieren. Denn der Klimawandel ist überall. Ihr könnt euch überall auf der Welt vor ein Regierungsgebäude stellen oder setzen und gleich viel Gutes bewirken. Ihr könnt euch vor irgendein Öl- oder Energieunternehmen stellen. Vor irgendeinen Lebensmittelladen, eine Zeitung, einen Flughafen, eine Tankstelle, einen Fleischproduzenten oder einen Fernsehsender auf der Welt.

 

Niemand tut auch nur annähernd genug.

 

Alles und alle müssen sich ändern.

 

Vor einem Monat sagte der Generalsekretär der Vereinten Nationen, wir hätten bis 2020 Zeit, den Kurs zu ändern und die Emissionskurve steil nach unten zu senken, um in Reichweite des Pariser Klimaschutzabkommens zu bleiben, sonst stünde die Welt vor »einer unmittelbaren Existenzbedrohung«.

 

Wenn die Leute wüssten, dass die Wissenschaftler sagen, dass wir gegenwärtig nicht einmal mehr eine fünfprozentige Chance haben, das Pariser Klimaziel zu erreichen, und wenn die Leute wüssten, welches albtraumhafte Szenario uns droht, wenn wir die Erderwärmung nicht unter zwei Grad Celsius halten, dann bräuchten sie mich nicht zu fragen, warum ich vor dem schwedischen Parlament im Schulstreik bin.

 

Denn wenn alle wüssten, wie ernst die Lage ist und wie wenig tatsächlich dagegen unternommen wird, würden alle kommen und sich neben uns setzen.

 

In Schweden leben wir, als ob wir die Ressourcen von 4,2 Planeten zur Verfügung hätten. In Finnland braucht ihr 3,7 Planeten. Also gewinnt Schweden. Leider.

 

Aber unser CO2-Fußabdruck gehört zu den größten der Welt. Das heißt, dass wir zukünftigen Generationen jedes Jahr nahezu drei Jahre an natürlichen Ressourcen stehlen. Diejenigen von uns, die zu diesen zukünftigen Generationen gehören, fordern Schweden und Finnland und alle anderen Länder auf, damit aufzuhören und anzufangen, im Rahmen der Grenzen dieses Planeten zu leben.

 

Dies ist ein Hilferuf.

 

An alle Zeitungen, die diese Krise nie als Krise behandelt haben.

 

An alle Influencer, die sich für alles einsetzen außer für das Klima und die Umwelt.

 

An alle politischen Parteien, die vorgeben, Klimafragen ernst zu nehmen.

 

An alle unter euch, die ihr Bescheid wisst, aber lieber jeden Tag wegseht, weil ihr die Veränderungen, die den katastrophalen Klimawandel verhindern könnten, offenbar mehr fürchtet als den katastrophalen Klimawandel selbst.

 

Euer Schweigen ist beinahe das Schlimmste.

 

Die Zukunft sämtlicher kommenden Generationen ruht auf euren Schultern.

Was ihr heute tut, können wir, die Kinder, in der Zukunft nicht mehr ungeschehen machen.

 

Viele sagen, Schweden und Finnland seien bloß kleine Länder und es spiele keine Rolle, was wir tun. Aber ich finde, wenn ein paar Kinder auf der ganzen Welt Schlagzeilen machen können, nur indem sie ein paar Wochen nicht zur Schule gehen, dann stellt euch mal vor, was wir gemeinsam erreichen könnten, wenn wir nur wollten.

 

Jede Einzelperson zählt.

 

Genauso wie jede einzelne Emission zählt.

 

Jedes einzelne Kilogramm.

 

Also bitte, behandelt die Klimakrise als die akute Krise, die sie ist, und gebt uns eine Zukunft.

 

Unser Leben liegt in euren Händen.

 

4

Rede zur »Declaration of Rebellion« in London am 31. Oktober 2018

 

Die weltweit aktive Bewegung Extinction Rebellion (Rebellion gegen das Aussterben) lud Greta als eine von insgesamt fünf Rednern zu ihrer Declaration of Rebellion im Oktober 2018 nach London ein. Die Deklaration richtete sich gegen die britische Regierung und deren Tatenlosigkeit angesichts der drängenden Klimakrise. Die Veranstaltung fand auf dem Parliament Square statt und wurde von mehr als 1000 Menschen besucht.

 

Als ich etwa acht Jahre alt war, hörte ich zum ersten Mal etwas über den sogenannten Klimawandel oder die Erderwärmung. Offenbar war das etwas, was wir Menschen durch un sere Lebensweise hervorgebracht haben. Man sagte mir, ich solle das Licht ausschalten, um Energie zu sparen, und Papie recyceln, um Ressourcen zu schonen.

 

Ich erinnere mich, dass ich es äußerst merkwürdig fand, das. Menschen, die doch eine Tierart unter anderen sind, imstan de sein sollten, das Klima der Erde zu verändern. Denn wem es so wäre und das tatsächlich passierte, würden wir ja woh über nichts anderes mehr reden. Sobald man das Fernsehen einschaltete, müsste sich alles nur darum drehen. Schlagzeilen, Radio, Zeitungen — man würde von nichts anderen lesen oder hören. Als oh ein Weltkrieg stattfände.

 

Aber: Niemand sprach darüber. Nie.

 

Wenn das Verbrennen fossiler Brennstoffe so schlimm war, dass es unsere Existenz bedrohte, wie konnten wir dann einfach weitermachen wie bisher? Warum gab es keine Beschränkungen? Warum wurde es nicht gesetzlich verboten?

 

Für mich ergab das alles keinen Sinn. Es war einfach zu unwirklich.

 

Ich habe das Asperger-Syndrom, und für mich ist fast alles schwarz oder weiß.

 

Ich glaube, dass wir Autisten in vielerlei Hinsicht die Normalen und die übrigen Menschen ziemlich seltsam sind. Ständig sagen sie, der Klimawandel sei eine existentielle Bedrohung und das wichtigste Problem von allen. Und trotzdem machen sie einfach weiter wie bisher. Wenn die Emissionen aufhören müssen, dann müssen wir die Emissionen stoppen. Für mich ist das schwarz oder weiß. Es gibt keine Grauzonen, wenn es ums Überleben geht. Entweder wir existieren als Zivilisation weiter oder gar nicht.

 

Wir müssen uns ändern.

 

Länder wie Schweden und das Vereinigte Königreich müssen anfangen, ihre Emissionen um mindestens fünfzehn Prozent pro Jahr zu reduzieren, um unter einem Erwärmungsziel von zwei Grad Celsius zu bleiben.

 

Mittlerweile sagt der Weltklimarat, dass wir 1,5 Grad anstreben müssen. Wir können uns nur vorstellen, was das bedeutet. Man sollte meinen, alle unsere führenden Politiker un die Medien würden über nichts anderes reden — aber keiner erwähnt es an irgendeiner Stelle. Noch sagt irgendjemand jemals etwas über die Treibhausgase, die schon in der Erdatmosphäre gebunden sind, oder über die Luftverschmutzung die eine Erwärmung kaschiert, so dass wir, selbst wenn wir mit der Verbrennung fossiler Brennstoffe aufhören, schon jetzt eine garantierte zusätzliche Erderwärmung von 0,5 bis 1,1 Grad Celsius haben werden.

 

Und kaum jemand spricht je darüber, dass wir uns mitten im sechsten massenhaften Artensterben befinden und tagtäglic etwa zweihundert Arten aussterben.

 

Außerdem spricht niemand je über den Gerechtigkeitsaspekt oder die Klimagerechtigkeit, die klar und deutlich im Paris Klimaschutzabkommen und im Kyoto-Protokoll festgehalten sind, was absolut notwendig ist, damit das Abkomm weltweit wirkt. Das heißt, dass reiche Länder innerhalb von sechs bis zwölf Jahren ihre Emissionen auf null senken müssen, damit die Menschen in ärmeren Ländern ihren Lebensstandard erhöhen können, indem sie etwas von der Infrastruktur schaffen, die wir bereits haben: Straßen, Krankenhäuser, Stromversorgung, Schulen und sauberes Trinkwasser. Denn wie können wir von Ländern wie Indien oder Nigeria erwarten, dass sie sich um die Klimakrise kümmern, wenn wir, die wir schon alles haben, uns keine Sekunde darum oder um unsere tatsächlichen Verpflichtungen nach dem Parise Klimaschutzabkommen scheren?

 

Warum reduzieren wir also unsere Emissionen nicht? Wa um steigen sie sogar weiter? Verursachen wir wissentlich ei massenhaftes Artensterben? Sind wir böse? Nein, natürlich nicht. Menschen tun weiter das, was sie tun, weil die meiste keine Ahnung von den Konsequenzen unseres Alltagslebens haben. Und sie wissen nichts von den schnellen Veränderungen, die notwendig sind. Denn, wie gesagt, niemand spricht darüber. Es gibt keine Schlagzeilen, keine Dringlichkeitssitzungen, keine Eilmeldungen. Niemand verhält sich so, als wir in einer Krise steckten. Selbst die grünsten Politiker und Klimaforscher fliegen weiter um die Welt, essen Fleisch und Milchprodukte.

 

Falls ich hundert Jahre alt werde, lebe ich im Jahr 2103 immer noch. Wenn ihr heute an »die Zukunft« denkt, denkt ihr nicht über das Jahr 2050 hinaus. Dann werde ich bestenfalls nicht einmal die Hälfte meines Lebens hinter mir haben. Was passiert dann?

 

Im Jahr 2078 werde ich meinen 75. Geburtstag feiern.

 

Was wir jetzt, heute, tun oder lassen, betrifft mein gang Leben und das Leben meiner Kinder und Enkelkinder.

 

Als im August dieses Jahres die Schule wieder anfing, beschloss ich, dass es reicht. Ich setzte mich vor dem schwedischen Parlament auf den Boden und trat für das Klima in den Schulstreik.

 

Manche sagen, ich sollte lieber in die Schule gehen. Manche sagen, ich sollte lernen und Klimaforscherin werden, damit ich »die Klimakrise lösen« kann. Aber die Klimakrise ist bereits gelöst. Alles, was wir tun müssen, ist, aufzuwachen und etwas zu ändern.

 

Und warum sollte ich für eine Zukunft lernen, die es schon bald nicht mehr geben wird, wenn niemand irgendetwas unternimmt, um diese Zukunft zu retten? Welchen Sinn hat es, in der Schule Fakten zu lernen, wenn die wichtigsten Fakten, belegt durch die modernste Forschung ebendieses Bildungssystems, unseren Politikern und unserer Gesellschaft nichts bedeuten?

 

Viele sagen, Schweden sei nur ein kleines Land und es spiele keine Rolle, was wir machen. Aber ich finde, wenn ein paar Kinder auf der ganzen Welt Schlagzeilen machen können, nur indem sie ein paar Wochen nicht zur Schule gehen, dann stellt euch mal vor, was wir alle erreichen könnten, wenn wir wollten.

 

Gegenwärtig verbrauchen wir täglich hundert Millionen Barrel Öl. Es gibt keine politischen Maßnahmen, das zu ändern. Es gibt keine Vorschriften, das Öl im Boden zu belassen. Wir können die Welt also nicht ändern, indem wir uns an die Regeln halten. Denn die Regeln müssen geändert werden. Alles muss sich ändern. Und das muss heute anfangen.

 

Also alle da draußen: Jetzt ist es an der Zeit für zivilen Ungehorsam, es ist Zeit zu rebellieren.

 

5

Vortrag bei TEDxStockholm im November 2018

 

Im November 2018 nahm Greta an einem TEDx-Talk in Stockholm teil. Die von Chris Andersen in den USA ins Leben gerufene Konferenzreihe TED-Talkist mittlerweile weltweit bekannt und erhält große Aufmerksamkeit. TEDx bezeichnet dabei eine untergeordnete Eventreihe neben den TED-Talks. Jeder Teilnehmer erhält eine einzige Vorgabe für seinen Talk — dieser darf nicht länger als 18 Minuten dauern.

 

Als ich ungefähr acht Jahre alt war, hörte ich zum ersten Mal etwas von “Klimawandel” und “globaler Erwärmung”. Anscheinend war das etwas, was Menschen durch ihre Lebensweise erzeugten. Mir wurde gesagt, ich solle Lichter ausschalten, um Energie zu sparen, und Papier recyceln, um Ressourcen zu sparen.

 

Ich erinnere mich, wie seltsam ich es fand, dass Menschen, eine Tierart unter vielen anderen, das Klima der Erde verändern können. Denn, wenn es so wäre und es wirklich passieren würde, würden wir über nichts anderes reden. Sobald wir den Fernseher einschalten würden, ginge es nur darum. Schlagzeilen, Radios, Zeitungen: Wir würden gar nichts anderes lesen oder hören. Es war, als ob es einen Weltkrieg gäbe, aber niemand spräche darüber. Wenn die Verbrennung fossiler Brennstoffe so gefährlich ist, dass sie unsere Existenz bedroht, wie konnten wir dann so weitermachen wie bisher? Warum gab es keine Beschränkungen? Warum wurde es nicht verboten?

 

Ich konnte das nicht verstehen. Es war zu unwirklich.

 

Als ich elf Jahre alt war, wurde ich krank, depressiv, hörte auf zu reden und zu essen. In zwei Monaten verlor ich etwa 10 Kilogramm. Später wurde bei mir Asperger-Syndrom, OCD und selektiver Mutismus diagnostiziert.

 

Das heißt, ich spreche nur, wenn ich es für notwendig halte. Jetzt ist einer dieser Momente.

 

Für uns im Autismus-Spektrum ist fast alles schwarz oder weiß. Wir können nicht sehr gut lügen. Und wir haben normalerweise keinen Spaß an den sozialen Spielen, die der Rest von euch so mag.

 

Ich denke in vielerlei Hinsicht, dass wir Autisten normal und die anderen ziemlich seltsam sind.

 

Vor allem, wenn es um die Nachhaltigkeitskrise geht: Alle sagen immer: Der Klimawandel ist eine existenzielle Bedrohung und das Allerwichtigste. Und doch machen sie einfach weiter wie bisher.

 

Ich verstehe das nicht. Wenn die Emissionen gestoppt werden müssen, müssen wir die Emissionen stoppen. Für mich ist das schwarz oder weiß: Wenn es ums Überleben geht, gibt es keine Grauzone. Entweder erhalten wir unsere Zivilisation oder nicht. Wir müssen uns ändern.

 

Reiche Länder wie Schweden müssen ihre Emissionen um mindestens 15 % pro Jahr reduzieren. Das würde gerade einmal reichen, um unter 2° Erwärmung zu bleiben. Doch wie der IPCC kürzlich gezeigt hat, würde ein 1,5°-Ziel die Klimafolgen erheblich reduzieren. Wir können uns nur vorstellen, was dies bezüglich der nötigen Reduktion von Emissionen bedeuten würde. Man sollte denken, die Medien und alle Führungskräfte würden über nichts anderes reden. Aber sie erwähnen es nicht einmal. Auch erwähnt niemand die längst im System gebundenen Treibhausgase. Und auch nicht, dass die allgemeine Luftverschmutzung zurzeit einen Teil der Erderwärmung kompensiert. Wenn wir also aufhören, fossile Brennstoffe zu verbrennen, bekommen wir eine zusätzliche Erwärmung – vielleicht sogar um 0,5 bis 1,1 °C.

 

Außerdem spricht kaum jemand darüber, dass wir uns mitten im sechsten Massensterben befinden: Mit bis zu 200 Arten, die jeden Tag aussterben. Die Aussterberate ist heute 1000 bis 10 000 Mal höher als normal.

 

Auch spricht kaum jemand über Fairness oder Klimagerechtigkeit. Das ist überall in der Pariser Vereinbarung eindeutig festgelegt und absolut notwendig, damit es auf globaler Ebene funktionieren kann. Das bedeutet, dass bei heutiger Geschwindigkeit die reichen Länder innerhalb von 6-12 Jahren alle Emissionen beenden müssen. Einfach nur deshalb, damit die Menschen in ärmeren Ländern eine Chance haben, ihren Lebensstandard zu verbessern und einen Teil der Infrastruktur bauen können, den wir bereits haben: Straßen, Schulen, Krankenhäuser, sauberes Trinkwasser, Elektrizität und so weiter. Können wir sonst erwarten, dass Länder wie Indien oder Nigeria sich für die Klimakrise interessieren, wenn wir, die wir bereits alles haben, uns nicht um Fairness und unsere Verpflichtungen aus dem Pariser Abkommen kümmern?

 

Warum reduzieren wir unsere Emissionen nicht? Warum nehmen sie sogar noch zu? Verursachen wir wissentlich ein Massensterben? Sind wir böse? Nein, natürlich nicht. Die Menschen machen weiter wie bisher, weil die große Mehrheit schlicht keine Ahnung von den Konsequenzen für ihren Alltag hat. Und sie wissen nicht, wie schnell der Wandel erfolgen muss.

 

Wir glauben alle, wir wüssten Bescheid. Und alle anderen auch. Aber das stimmt nicht.

 

Wie könnten wir es auch wissen? Wenn es wirklich eine Krise gibt und diese Krise durch unsere Emissionen verursacht wurde, würden wir zumindest Anzeichen sehen. Nicht nur überflutete Städte. Zehntausende von Toten und ganze Länder mit zerstörten Gebäuden. Wir würden Beschränkungen sehen.

 

Aber nichts davon passiert. Und niemand spricht darüber. Es gibt keine Krisensitzungen, keine Schlagzeilen, keine Nachrichten. Niemand verhält sich so, als gäbe es eine Krise.

 

Selbst die meisten Klimawissenschaftler oder grünen Politiker fliegen weiter um die Welt und essen Fleisch und Milchprodukte.

 

Wenn ich 100 Jahre alt werde, werde ich das Jahr 2103 erleben. Wenn Sie heute an die Zukunft denken, denken Sie meist nicht über das Jahr 2050 hinaus. Bis dahin habe ich im besten Fall noch nicht einmal die Hälfte meines Leben hinter mir. Doch was passiert danach?

 

Im Jahr 2078 werde ich meinen 75. Geburtstag feiern. Wenn ich Kinder oder Enkelkinder habe, werden sie vielleicht diesen Tag mit mir verbringen.

 

Vielleicht fragen sie mich nach Ihnen, den Leuten, die damals im Jahr 2018 lebten.

 

Vielleicht fragen sie, warum Sie nichts getan haben, solange noch Zeit war zu handeln.

 

Was wir jetzt tun oder nicht tun, wirkt sich auf mein gesamtes Leben und das Leben meiner Kinder und Enkelkinder aus. Was wir jetzt tun oder nicht tun, kann ich und meine Generation in der Zukunft nicht wieder gutmachen.

 

Als im August dieses Jahres die Schule begann, entschied ich, dass es nun reicht. Ich setzte mich vor das schwedische Parlament und begann einen “Schulstreik für das Klima”.

 

Einige Leute sagen, ich sollte in der Schule sein. Einige Leute sagen, ich sollte lernen, um Klimawissenschaftlerin zu werden und die Klimakrise zu lösen.

 

Aber dies ist bereits gelöst. Wir haben alle Fakten und Lösungen. Wir müssen nur aufwachen und etwas verändern.

 

Und warum sollte ich für eine Zukunft lernen, die bald nicht mehr existieren wird, weil niemand etwas tut, um diese Zukunft zu retten? Und worin besteht der Sinn, Fakten in Schule und Studium zu lernen, wenn die allerwichtigsten Fakten und exzellente Wissenschaft unseren Politikern und unserer Gesellschaft eindeutig völlig egal sind?

 

Einige Leute sagen, dass Schweden nur ein kleines Land ist und dass es egal sei, was wir tun. Aber ich denke: Wenn ein paar Kinder auf der ganzen Welt Schlagzeilen machen können, nur weil sie ein paar Wochen nicht zur Schule gehen – stellen Sie sich einmal vor, was wir alle gemeinsam erreichen könnten, wenn wir wollten!

 

Jetzt sind wir fast am Ende meines Vortrags und hier beginnen die Leute normalerweise, über Hoffnung zu reden. Sonnenkollektoren, Windkraft, Kreislaufwirtschaft usw.

 

Aber das werde ich nicht machen. Wir haben jetzt 30 Jahre lang Motivationsreden und Verkauf positiver Ideen hinter uns. Es tut mir leid, aber es funktioniert nicht. Würde es funktionieren, wären die Emissionen inzwischen gesunken. Sind sie aber nicht.

 

Und ja, wir brauchen Hoffnung. Natürlich brauchen wir das. Aber wir brauchen mehr als nur Hoffnung. Sobald wir anfangen zu handeln, ist Hoffnung überall. Anstatt nach Hoffnung zu suchen, suchen Sie nach Handlungsmöglichkeiten. Dann – und nur dann – wird die Hoffnung kommen.

 

Wir verbrauchen heutzutage jeden Tag 100 Millionen Barrel Öl. Und es gibt keine Politik, die dies ändert. Es gibt keine Gesetze, um dieses Öl im Boden zu halten. Wir können also nicht die Welt retten, indem wir die Regeln einhalten.

 

Die Gesetze müssen geändert werden. Alles muss sich ändern. Es muss heute beginnen.

 

Danke.

 

6

Rede bei der 24. UN-Klimakonferenz in Kattowitz im Dezember 2018

 

Die 24. UN-Klimakonferenz fand vom 3. bis 14. Dezember 2018 im polnischen Kattowitz statt. Bei dieser jährlich ausgerichteten Konferenz treffen Regierungschefs, Organisationen, Umweltschutzaktivisten sowie Vertreter aus Wirtschaft und Technik zusammen, um über die Zukunft der Erde zu beraten und verhandeln. Greta hielt unter großem Interesse der Weltbevölkerung im Dezember die erste der nun folgenden Reden. Die zweite richtete sie beim Treffen des Jugend-NGO-Netzwerks YOUNGO auf der UN-Klimakonferenz direkt an den UN-Generalsekretär António Guterres.

 

Mein Name ist Greta Thunberg. Ich bin 15 Jahre alt und komme aus Schweden. Ich spreche für die Organisation Climate Justice Now!

 

Viele sagen, dass Schweden sei nur ein kleines Land und es spiele keine Rolle, was wir tun. Aber ich habe gelernt, dass niemand zu klein ist, um ein Unterschied zu bewirken. Und wenn ein paar Kinder weltweit Schlagzeilen machen könne, nur weil sie nicht zur Schule gehen, dann stellt euch vor, was wir alle gemeinsam erreichen können, wenn wir es wirklich wollten.

 

Aber dazu müssen wir Klartext reden. Egal wie unbequem das sein mag. Ihr sprecht nur von grünem ewigem Wirtschaftswachstum, weil ihr zu viel Angst habt, unpopulär zu sein. Ihr redet nur davon, mit denselben schlechten Ideen weiterzumachen, die uns in diesen Schlamassel gebracht haben. Selbst wenn es das einzig Vernünftige ist, die Notbremse zu ziehen.

 

Ihr seid nicht reif genug, zu sagen, wie es ist. Selbst diese Bürde überlasst ihr euren Kindern. Aber ich kümmere mich nicht darum, beliebt zu sein, ich kümmere mich um Klimagerechtigkeit und den lebendigen Planeten.

 

Wir sind dabei, unsere Zivilisation zu opfern, damit einige wenige die Möglichkeit haben, weiter enorme Mengen Geld zu verdienen. Wir sind dabei, die Biosphäre zu opfern, damit reiche Leute in Ländern wie meinem in Luxus leben können. Aber für den Luxus der wenigen bezahlen viele mit ihrem Leid.

 

Im Jahr 2078 werde ich meinen 75. Geburtstag feiern. Falls ich Kinder habe, werden sie diesen Tag vielleicht mit mir zusammen verbringen. Vielleicht werden sie mich nach euch fragen.

 

Vielleicht werden sie fragen, warum ihr nichts unternommen habt, solange noch Zeit dazu war? Ihr sagt, ihr liebt eure Kinder über alles. Und trotzdem stehlt ihr ihnen ihre Zukunft.

 

Solange ihr nicht anfangt, euch darauf zu konzentrieren, was getan werden muss, statt auf das, was politisch machbar ist, gibt es keine Hoffnung. Wir können eine Krise nicht bewältigen, ohne sie als Krise zu behandeln. Wir müssen die fossilen Brenstoffe im Boden lassen, und wir müssen uns auf Gerechtigkeit konzentrieren.

 

Und wenn Lösungen innerhalb des Systems unmöglich zu finden sind, dann sollten wir vielleicht das System selbst verändern.

 

Wir sind nicht gekommen darum zu betteln, dass die Politiker der Welt sich um uns kümmern sollen. Ihr habt uns bisher ignoriert und ihr werdet uns weiter ignorieren. Aber euch gehen die Ausreden aus und die Zeit läuft uns weg. Wir sind gekommen, um euch zu sagen, dass der Wandel kommen wird, ob ihr ihn wollt oder nicht.

 

Die wahre Macht gehört den Menschen.

 

7

Rede an den UN Generalsekretär António Guterres beim YOUNGO-Treffen auf der Klimakonferenz in Kattowitz, 3. Dezember 2018

 

Seit 25 Jahren standen zahllose Menschen vor Klimakonferenzen der Vereinten Nationen und baten unsere Regierungschefs die Emissionen zu stoppen. Das hat offensichtlich nichts genützt, da die Emissionen einfach weiter steigen.

 

Deshalb werde ich nicht sie bitten.

 

Stattdessen, werde ich die Medien bitten, diese Krise wie eine Krise zu behandeln.

 

Stattdessen, werde ich die Menschen auf der ganzen Welt bitten sich klar zu machen, dass unsere Regierungen uns im Stich gelassen haben.

 

Wir stehen vor einer existenziellen Bedrohung und haben keine Zeit mehr, um den Weg des Wahnsinns weiter zu gehen.

 

Reiche Länder wie Schweden müssen ihre Emissionen um mindestens 15 % pro Jahr reduzieren, um das 2°-Ziel zu erreichen. Man würde denken, dass die Medien und jede und jeder unserer Spitzenpolitiker über nichts Anderes sprechen würde – aber keiner erwähnt es jemals.

 

Ebenso wenig wird darüber gesprochen, dass wir uns mitten im 6. Massenaussterben befinden und jeden Tag bis zu 200 Arten aussterben.

 

Darüber hinaus spricht niemand über die überall in der Pariser Vereinbarung klar benannten Gerechtigkeitsfragen. Dies ist aber absolut notwendig, damit es auf globaler Ebene funktioniert. Und es heisst, dass reiche Länder, wie meines, bei heutiger Emissions-Geschwindigkeit in 6-12 Jahren die Emissionen auf Null senken müssen. Nur dann können Menschen in ärmeren Ländern ihren Lebensstandard erhöhen und wenigstens einen Teil der Infrastruktur aufbauen, die wir bereits haben: Krankenhäuser, Elektrizität, sauberes Trinkwasser, usw.

 

Wie können wir erwarten, dass Länder wie Indien, Kolumbien oder Nigeria sich für die Klimakrise interessieren, wenn wir, die wir bereits alles haben, uns nicht um unsere Verpflichtungen aus dem Pariser Abkommen kümmern?

 

Als im August dieses Jahres die Schule begann, habe ich mich daher vor dem schwedischen Parlament auf den Boden gesetzt. Ich habe einen “Schulstreik für das Klima” begonnen.

 

Einige Leute sagen, ich sollte in der Schule sein. Einige Leute sagen, ich sollte lernen, um Klimawissenschaftlerin zu werden und “die Klimakrise zu lösen”. Aber die Klimakrise wurde bereits gelöst. Wir haben bereits alle Fakten und Lösungen.

 

Warum sollte ich für eine Zukunft studieren, die es möglicherweise bald nicht mehr gibt, wenn niemand etwas unternimmt um diese Zukunft zu retten? Und welchen Sinn macht es Fakten zu lernen, wenn die allerwichtigsten Fakten offensichtlich von unserer Gesellschaft ignoriert werden?

 

Aktuell verbrauchen wir 100 Millionen Barrel Öl jeden einzelnen Tag. Und es gibt keine Politik, die dies ändert, keine Gesetze, um dieses Öl im Boden zu halten.

 

Wir können also die Welt nicht retten indem wir nach den Regeln spielen. Die Regeln müssen geändert werden.

 

Wir sind daher nicht hier, um die Regierungschefs der Welt zu bitten, sich um unsere Zukunft zu kümmern. Sie haben uns in der Vergangenheit ignoriert und sie werden uns wieder ignorieren.

 

Wir sind hier, um sie wissen zu lassen, dass der Wandel kommen wird, ob es ihnen gefällt oder nicht. Die Menschen werden sich der Herausforderung stellen. Und da sich unsere Staatschefs wie Kinder benehmen, werden wir die Verantwortung übernehmen, die sie schon vor langer Zeit hätten übernehmen müssen.

 

8

Rede beim Weltwirtschaftsforum in Davos am 25. Januar 2019

 

Das Weltwirtschaftsforumfindet alljährlich in Davos im Schweizer Kanton Graubünden statt und versammelt international anerkannte Wirtschaftsexperten, Politiker, Wissenschaftler, Journalisten und gesellschaftliche Akteure. Das Forum behandelt neben Wirtschafts-und Sozialpolitik auch aktuelle globale Fragen der Umwelt- und Gesundheitspolitik. Das 49. Treffen in Davos, zu dem auch Greta als Sprecherin eingeladen worden war, fand in der Zeit vom 22. bis 25. Januar 2019 statt.

 

Unser Haus steht in Flammen.

 

Ich bin hier, um zu sagen, dass unser Haus in Flammen steht.

 

Laut Weltklimarat sind wir weniger als zwölf Jahre von dem Punkt entfernt, an dem wir unsere Fehler nicht mehr korrigieren können. In dieser Zeit müssen beispiellose Veränderungen in allen Aspekten der Gesellschaft erfolgen —einschließlich einer Reduktion unserer CO2-Emissionen um mindestens fünfzig Prozent.

 

Wohlgemerkt: Diese Zahlen schließen noch nicht einmal den Aspekt der Klimagerechtigkeit ein, die absolut notwendig ist, damit das Pariser Klimaschutzabkommen weltweit wirken kann.

 

Sie schließen auch Kipppunkte oder Rückkopplungsschleifer nicht ein, wie beispielsweise die extrem starke Freisetzung von Methangas durch das Auftauen der arktischen Permafrostgebiete.

 

An Orten wie Davos erzählen Menschen gern Erfolgsgeschichten. Aber ihr finanzieller Erfolg hat einen unvorstellbaren hohen Preis. Und beim Klimawandel müssen wir zugeben dass wir versagt haben.

 

Das gilt für alle politischen Bewegungen in ihrer gegenwärtigen Form.

 

Und die Medien haben darin versagt, ein breites öffentliche Bewusstsein zu schaffen.

 

Aber der Homo sapiens hat noch nicht versagt.

 

Ja, in der Vergangenheit haben wir versagt, aber noch ist Zeit alles umzukehren. Wir können das noch in Ordnung bringen. Noch liegt alles in unserer Hand.

 

Aber wenn wir die ganzen Fehler unseres gegenwärtigen Systems nicht erkennen, haben wir höchstwahrscheinlich keine Chance.

 

Wir stehen vor unsagbarem Leid für eine ungeheure Menge von Menschen. Und jetzt ist nicht der Zeitpunkt, höflich zu sprechen oder darauf zu achte, was wir sagen dürfen und was nicht. Jetzt ist es an der Zeit, klar und deutlich zu sprechen.

 

Die Lösung der Klimakrise ist die größte und komplexeste Herausforderung, vor die der Homo sapiens je gestellt war. Die Hauptlösung ist jedoch so simpel, dass selbst ein kleines Kind sie versteht. Wir müssen unsere Treibhausgasemissionen stoppen.

 

Und entweder tun wir das oder nicht.

 

Ihr sagt, nichts im Leben ist schwarz oder weiß.

 

Aber das ist eine Lüge. Eine sehr gefährliche Lüge.

 

Entweder wir verhindern eine Erderwärmung um 1,5 Grad, oder wir verhindern sie nicht.

 

Entweder wir verhindern, dass eine irreversible Kettenreaktion in Gang gesetzt wird, die sich menschlicher Kontrolle entzieht — oder wir verhindern es nicht.

 

Entweder wir entscheiden uns, als Zivilisation weiter zu existieren, oder wir tun es nicht.

Das ist so schwarz und weiß, wie es nur geht.

 

Es gibt keine Grauzonen, wenn es ums Überleben geht.

 

Jetzt haben wir alle noch eine Wahl.

 

Wir können für verändernde Maßnahmen sorgen, die die Lebensbedingungen für zukünftige Generationen bewahren.

 

Oder wir können weitermachen wie bisher und scheitern.

 

Es liegt an Ihnen und mir.

 

Manche sagen, wir sollten keinen Aktivismus betreiben. Stattdessen sollten wir alles unseren Politikern überlassen und einfach bei Wahlen für einen Wandel stimmen. Aber was machen wir, wenn der politische Wille nicht da ist? Was machen wir, wenn die erforderliche Politik nirgendwo in Sicht ist?

 

Hier in Davos — wie überall sonst — reden alle über Geld. Es scheint, als sei Geld und Wachstum unsere einzige große Sorge.

 

Und da die Klimakrise kein einziges Mal als Krise behandelt wurde, sind sich die Menschen einfach nicht über die vollen Konsequenzen unseres Alltagslebens im Klaren. Die Menschen wissen nicht, dass es so etwas wie ein Kohlenstoffbudget gibt und wie unglaublich klein das verbleibende Kohlenstoffbudget ist. Und das muss sich heute ändern.

 

Keine andere heutige Herausforderung kann an die Bedeutung heranreichen, die es hat, ein breites öffentliches Bewusstsein und Verständnis für unser rapide schwindendes Kohlenstoffbudget zu schaffen, das muss unsere neue globale Währung und der eigentliche Kern unseres zukünftigen und gegenwärtigen Wirtschaftens werden.

 

Wir befinden uns jetzt an einem Punkt der Geschichte, an dem alle, die eine gewisse Einsicht in die Klimakrise haben, die unsere Zivilisation und die gesamte Biosphäre bedroht, sich zu Wort melden müssen.

 

In klaren Worten.

 

Egal, wie unbequem und unrentabel es sein mag. Wir müssen nahezu alles in unseren heutigen Gesellschaften verändern.

 

Je größer euer Kohlenstofffußabdruck ist, umso größer ist eure moralische Verpflichtung.

 

Je größer eure Plattform ist, umso größer ist eure Verantwortung.

 

Erwachsene sagen ständig: »Wir sind es den jungen Leuten schuldig, ihnen Hoffnung zu machen.«

 

Aber ich will eure Hoffnung nicht.

 

Ich will nicht, dass ihr hoffnungsvoll seid.

 

Ich will, dass ihr in Panik geratet.

 

Ich will, dass ihr die gleiche Angst habt, die ich tagtäglich verspüre, und dann will ich, dass ihr handelt.

 

Ich will, dass ihr handelt, als befändet ihr euch in einer Krise.

 

Ich will, dass ihr handelt, als stünde euer Haus in Flammen.

 

Denn das ist der Fall.

 

9

Beitrag auf Facebook am 2. Februar 2019 [@gretathunbergsweden]

 

Gretas Skolstrejk för Klimatee verbreitete sich viral sehr schnell über den ganzen Globus, und sie wurde binnen kürzester Zeit durch ihren Einsatz zu einer Ikone für den Klimaschutz, die ein breites Medien- und Öffentlichkeitsinteresse erfährt. Da sie nicht nur positive Zusprachen erhält, sondern oftmals auch mit heftiger Kritik konfrontiert wird, hat Greta im Februar 2019 einen vielbeachteten Text auf Facebook geteilt.

 

In letzter Zeit habe ich viele Gerüchte gehört, die über mich kursieren, und enorm viel Hass erlebt. Das überrascht mich nicht. Ich weiß, dass die meisten Menschen sich der vollen Bedeutung der Klimakrise nicht bewusst sind (was verständlich ist, da sie nie als Krise behandelt wird) und dass ein Schulstreik für das Klima den Leuten daher generell seltsam erscheint. Deshalb möchte ich einiges über meinen Schulstreik klarstellen.

 

Im Mai 2018 gehörte ich zu den Gewinnerinnen eines Schreibwettbewerbs über die Umwelt, den die schwedische Tageszeitung Svenska Dagbladet veranstaltet hatte. Mein Artikel wurde veröffentlicht, und einige Leute nahmen mit mir Kontakt auf, darunter Bo Thoren von Fossil Free Dalsland. Er hatte eine Art Gruppe von vor allem jungen Leuten gebildet, die etwas gegen die Klimakrise unternehmen wollten.

 

Ich nahm an ein paar Telefonkriferenzen mit anderen Aktivisten teil. Der Zweck war, Ideen für neue Projekte zu entwickeln, die auf die Klimakrise aufmerksam machen sollten. Bo hatte ein paar Ideen, was wir machen könnten. Alles von Demonstrationen bis hin zu einer vagen Vorstellung von einer Art Schulstreik (die Idee war, dass Schüler etwas auf dem Schulhof oder in den Klassenzimmern machen würden). Diese Idee war inspiriert von den Schülern in Parkland, die sich nach den Schulschießereien geweigert hatten, in die Schule zu gehen.

 

Mir gefiel die Idee eines Schulstreiks. Also entwickelte ich sie weiter und versuchte, andere Jugendliche zu bewegen, sich mir anzuschließen, aber niemand war wirklich daran interessiert. Sie fanden, eine schwedische Version des Zero-Hour-Marchs hätte größere Wirkung. Also plante ich den Schulstreik ganz allein und nahm danach an keinen Konferenzen mehr teil.

 

Als ich meinen Eltern von meinen Plänen erzählte, waren sie davon nicht angetan. Sie hielten nichts von der Idee eines Schulstreiks und sagten, wenn ich das machen wollte, müsste ich es ganz allein und ohne ihre Unterstützung tun.

 

Am 20. August setzte ich mich vor das schwedische Parlament. Ich verteilte Flugblätter mit einer langen Liste von Fakten über die Klimakrise und mit Erklärungen, warum ich streikte. Das Erste, was ich tat, war, auf Twitter und Instagram zu posten, was ich machte, und das verbreitete sich sehr schnell viral. Dann kamen Journalisten und Zeitungen. Ingmar Rentzhog, ein schwedischer Unternehmer und Geschäftsmann, der in der Klimabewegung aktiv ist, war einer der Ersten, die kamen. Er sprach mit mir und machte Fotos, die er auf Facebook postete. Ich hatte nie zuvor mit ihm gesprochen und war ihm noch nie begegnet.

 

Viele Leute verbreiten gern Gerüchte und behaupten, ich hätte Leute »hinter mir« oder ich würde für das, was ich tue, »bezahlt« oder »benutzt«. Aber es steht niemand »hinter« mir, außer ich selbst. Meine Eltern waren so weit davon entfernt, Klimaaktivisten zu sein, wie es nur möglich ist, bis ich ihnen die Situation bewusstmachte.

 

Ich gehöre keiner Organisation an. Manchmal werde ich von einigen NGOs, die sich mit Klima und Umwelt beschäftigen, unterstützt und arbeite mit ihnen zusammen. Aber ich bin völlig unabhängig und stehe nur für mich selbst. Und ich tue das, was ich tue, umsonst, ich habe kein Geld und kein Versprechen auf zukünftige Zahlungen in irgendeiner Form be-kommen. Noch hat irgendjemand, der mit mir oder meiner Familie in Verbindung steht, dies getan.

 

Selbstverständlich wird es auch so bleiben. Ich habe keinen einzigen Klimaaktivisten getroffen, der für Geld für das Klima kämpft. Diese Vorstellung ist völlig absurd.

 

Außerdem reise ich nur mit Genehmigung meiner Schule, und meine Eltern übernehmen alle Reisekosten.

 

Meine Familie hat gemeinsam ein Buch über unsere Familie geschrieben und darüber, wie meine Schwester Beata und ich die Vorstellungen und die Sicht meiner Eltern zur Welt und vor allem zum Klima beeinflusst haben. Und über unsere Diagnosen. Dieses Buch sollte im Mai 2018 erscheinen. Weil es aber erhebliche Unstimmigkeiten mit dem Verlag gab, wechselten wir schließlich zu einem anderen Verlag, und daher erschien das Buch erst im August 2018.

 

Vor Erscheinen des Buches machten meine Eltern klar, dass eventuelle Gewinne aus dem Verkauf des Buches Scener ur hjärtat (dt.: Szenen aus dem Herzen — Unser Leben für das Klima) an acht gemeinnützige Organisationen gehen werden, die sich für die Umwelt, für Kinder mit der gleichen Krankheitsdiagnose, wie ich sie habe, und für Tierrechte einsetzen.

Und ja: Ich schreibe meine Reden selbst. Aber da ich weiß, dass das, was ich sage, viele, viele Menschen erreicht, bitte ich oft um Anregungen. Ich kenne auch einige Wissenschaftler, die ich häufig um Rat frage, wie ich bestimmte komplizierte Dinge ausdrücken kann. Ich möchte, dass alles völlig korrekt ist, damit ich keine falschen Behauptungen oder etwas, was missverstanden werden könnte, verbreite.

 

Manche machen sich über meine Diagnose lustig. Aber das Asperger-Syndrom ist keine Krankheit, es ist eine Gabe. Leute sagen auch, weil ich Asperger habe, könnte ich mich unmöglich selbst in die Situation großer Aufmerksamkeit gebracht haben. Aber gerade deshalb habe ich es getan. Denn wäre ich »normal« und sozial umgänglich, hätte ich mich einer Organisation angeschlossen oder selbst eine Organisation gegründet. Da ich aber nicht so gut im Umgang mit anderen Menschen bin, machte ich stattdessen dies hier. Ich war so frustriert, dass nichts gegen die Klimakrise unternommen wird, und hatte das Gefühl, dass ich etwas, irgendetwas, tun müsse. Und NICHTS zu tun — wie sich einfach vor das Parlamentsgebäude zu setzen — spricht manchmal lauter, als etwas zu tun. So wie ein Flüstern manchmal lauter ist als ein Schreien.

 

Dann gibt es noch die Kritik, ich »klinge und schreibe wie eine Erwachsene«. Darauf kann ich nur sagen: Glaubt ihr nicht, dass eine Sechzehnjährige für sich selbst sprechen kann? Es gibt auch Leute, die behaupten, ich vereinfache die Dinge zu stark. Zum Beispiel wenn ich sage: »Die Klimakrise ist eine Frage von schwarz und weiß«; »wir müssen die Treibhausgasemissionen stoppen« oder »ich will, dass ihr in Panik geratet«. Aber ich sage das nur, weil es wahr ist. Ja, die Klimakrise ist das komplexeste Problem, mit dem wir je konfrontiert waren, und es wird von uns alles erfordern, sie »zu stoppen«. Aber die Lösung ist schwarz und weiß: Wir müssen die Treibhausgasemissionen stoppen.

 

Denn entweder begrenzen wir die Erderwärmung auf 1,5 Grad Celsius gegenüber dem vorindustriellen Niveau oder nicht. Entweder wir kommen an einen Kipppunkt, an dem eine Kettenreaktion von Ereignissen einsetzt, die weit jenseits menschlicher Kontrolle liegen, oder nicht. Entweder wir existieren als Zivilisation weiter oder nicht. Es gibt keine Grauzonen, wenn es ums Überleben geht.

 

Und wenn ich sage, dass ich will, dass ihr in Panik geratet, dann meine ich, dass wir die Krise als Krise behandeln müssen. Wenn euer Haus in Flammen steht, setzt ihr euch nicht hin und redet darüber, wie schön ihr es wieder aufbauen könnt, wenn ihr das Feuer erst einmal gelöscht habt. Wenn euer Haus in Flammen steht, lauft ihr hinaus und sorgt dafür, dass alle draußen sind, während ihr die Feuerwehr ruft. Das erfordert ein gewisses Maß an Panik.

 

Es gibt noch ein weiteres Argument, an dem ich nichts ändern kann. Und das ist die Tatsache, dass ich »nur ein Kind bin und wir nicht auf Kinder hören sollten«. Aber das lässt sich leicht ändern: Fangt einfach an, auf die grundsolide Wissenschaft zu hören. Denn wenn alle auf die Wissenschaftler und die Fakten hören würden, auf die ich ständig hinweise, dann müsste niemand mir zuhören oder den anderen Hunderttausenden Schülern, die auf der ganzen Welt für das Klima in den Schulstreik treten. Dann könnten wir alle wieder in die Schule gehen. Ich bin nur eine Botin, und trotzdem bekomme ich diesen ganzen Hass ab. Ich sage nichts Neues, ich sage nur, was Wissenschaftler seit Jahrzehnten gesagt haben. Und ich gebe euch recht: Ich bin zu jung dazu. Wir Kinder sollten das nicht tun müssen. Aber weil fast niemand etwas unternimmt und unsere Zukunft auf dem Spiel steht, haben wir das Gefühl, dass wir weitermachen müssen.

 

Wenn ihr noch weitere Bedenken oder Zweifel an mir habt, könnt ihr euch meinen TEDx-Talk anhören, in dem ich darüber spreche, wie mein Interesse an Klima und Umwelt angefangen hat.

 

Ich danke euch allen für eure Unterstützung! Sie macht mir Hoffnung.

 

10

Rede vor dem Europäischen Wirtschafts- und Sozialausschuss der EU in Brüssel am 21. Februar 2019

 

Der Europäische Wirtschafts- und Sozialausschuss (EWSA) hat seinen Sitz in Brüssel und ist eine beratende Einrichtung der EU. Er legt dein Rat der Europäischen Union, der Europäischen Kommission und dein Europäischen Parlament Stellungnahmen zu aktuellen Themen vor und dient so als vermittelnde Instanz zwischen den Entscheidungsorganen der EU und ihren Bürgerinnen und Bürgern. Bei einer Konferenz des Ausschusses im Februar 2019 traf Greta auf den EU-Kommissionspräsidenten Jean-Claude Juncker und hielt die folgende Rede für den Klimaschutz.

 

Mein Name ist Greta Thunberg. Ich bin eine Klimaaktivistin aus Schweden. Und das sind Anuna De Wever, Adeleide Charlier, Kyra Gantois, Gilles Vandaele, Dries Cornelissen, Toon Lambrecht und Luisa Neubauer.

 

Zehntausende Kinder sind auf den Straßen Brüssels im Schulstreik. Hunderttausende auf der ganzen Welt tun das Gleiche. Wir sind im Schulstreik, weil wir unsere Hausaufgaben gemacht haben. Acht von uns sind heute hier.

 

Leute sagen uns immer, sie seien voller Hoffnung. Sie sind voller Hoffnung, dass junge Leute die Welt retten werden. Aber wir sind es nicht. Es ist einfach nicht genug Zeit, zu warten, dass wir erwachsen werden und diejenigen sind, di, das Sagen haben. Denn bis zum Jahr 2020 müssen wir die Emissionskurve steil nach unten gesenkt haben. Das ist in nächsten Jahr.

 

Wir wissen, dass die meisten Politiker nicht mit uns sprechen wollen. Gut, wir wollen auch nicht mit ihnen reden. Wir wollen lieber mit den Wissenschaftlern reden, auf sie hören Denn wir wiederholen nur, was sie sagen und seit Jahrzehnten gesagt haben. Wir wollen, dass Sie sich an das Pariser Klimaschutzabkommen und den Bericht des Weltklimarates halten. Wir haben keine anderen Programme oder Forderungen: Stellen Sie sich einfach hinter die Wissenschaft. Das is unsere Forderung.

 

Viele Politiker, die über den Schulstreik für das Klima reden über fast alles andere außer über die Klimakrise. Viele versuchen, die Schulstreiks zu einer Frage zu machen, ob wir Schulschwänzen fördern oder ob wir in der Schule sein sollten oder nicht. Sie erfinden alle möglichen Verschwörungen und bezeichnen uns als Marionetten, die nicht selbst denken können. Sie versuchen verzweifelt, den Fokus vor der Klimakrise wegzulenken und das Thema zu wechseln Sie wollen nicht darüber reden, weil sie wissen, dass sie diesen Kampf nicht gewinnen können. Denn sie wissen, dass sie ihre Hausaufgaben nicht gemacht haben. Aber wir haben sie gemacht.

 

Wenn Sie erst einmal Ihre Hausaufgaben gemacht haben, werden Sie erkennen, dass wir eine neue Politik brauchen. Wir brauchen eine neue Wirtschaft, in der alles auf unserem - rapide schwindenden und extrem begrenzten verbleibenden Kohlenstoffbudget basiert. Aber das reicht nicht. Wir brauchen eine völlig neue Denkweise. In dem politischen System, das Sie geschaffen haben, dreht sich alles um Wettbewerb. Sie betrügen, wenn Sie können, weil gewinnen und Macht erhalten alles ist, was zählt. Das muss aufhören. Wir müssen aufhören, miteinander zu konkurrieren. Wir müssen anfangen, zu kooperieren und die verbleibenden Ressourcen dieses Planeten fair zu teilen. Wir müssen anfangen, innerhalb der Grenzen des Planeten zu leben, uns auf Gerechtigkeit zu konzentrieren und zum Wohle aller lebenden Spezies ein paar Schritte zurück zu machen. Wir müssen die Biosphäre schützen. Die Luft. Die Meere. Die Wälder. Den Boden. Das mag sehr naiv klingen. Aber wenn Sie Ihre Hausaufgaben gemacht haben, werden Sie wissen, dass wir keine andere Wahl haben. Wir müssen unser gesamtes Sein auf den Klimawandel konzentrieren. Denn wenn wir das nicht tun, waren all unsere Errungenschaften und Fortschritte vergebens, und alles, was vom Vermächtnis unserer politischen Führungen übrig bleibt, wird das größte Versagen der Menschheitsgeschichte sein. Und sie werden als die größten Schurken aller Zeiten in Erinnerung bleiben, weil sie beschlossen haben, nicht zuzuhören und nicht zu handeln. Aber das muss nicht sein. Noch ist es Zeit.

 

Laut dem Bericht des Weltklimarates sind wir noch elf Jahre von einem Punkt entfernt, an dem wir eine irreversible Kettenreaktion in Gang setzen, die sich jeglicher menschlichen Kontrolle entzieht. Um das zu verhindern, müssen kommenden Jahrzehnt beispiellose Veränderungen in allen Aspekten der Gesellschaft erfolgen — einschließlich einer Reduzierung unserer CO2-Emissionen um mindestens fünf Prozent bis 2030.

 

Wohlgemerkt: Diese Zahlen beinhalten noch nicht den Aspekt der Klimagerechtigkeit, die unbedingt notwendig damit das Pariser Klimaschutzabkommen weltweit wirkt. Sie beinhalten auch noch nicht Kipppunkte oder Rückkoppelungsschleifen wie die extrem hohe Freisetzung von Methangas durch das Tauen der arktischen Permafrostgebiete. Allerdings beinhalten sie negative Emissionstechniken in große weltweitem Maßstab, die es erst noch zu entwickeln gilt. Und viele Wissenschaftler fürchten, dass sie niemals rechtzeitig fertig werden und ohnehin in der angenommenen Größenordnung unmöglich umzusetzen sind.

 

Man hat uns gesagt, die EU habe vor, ihre Zielvorgabe für Emissionsreduzierung zu verbessern. Nach der neuen Vorgabe schlägt die EU vor, ihre klimaschädlichen Emission bis 2030 auf 45 Prozent unter den Stand von 1990 zu senken. Manche sagen, das sei gut oder ambitioniert.

 

Aber diese neue Zielvorgabe reicht nicht aus, um die Erderwärmung auf 1,5 Grad Celsius zu beschränken. Dieses Ziel reicht nicht, um die Zukunft der Kinder, die heute aufwachsen, zu sichern. Wenn die EU einen fairen Beitrag dazu leisten will, innerhalb des Kohlenstoffbudgets für die Zwei-Grad-Grenze zu bleiben, dann ist eine Reduzierung um mindestens achtzig Prozent bis 2030 notwendig — und das schließt Luftfahrt und Schifffahrt ein. Das ist also annähernd doppelt so ambitioniert wie der gegenwärtige Vorschlag. Die erforderlichen Maßnahmen liegen jenseits irgendeines Manifests oder einer Parteipolitik.

 

Wieder einmal kehren Sie ihre Probleme unter den Teppich, und unsere Generation soll sich um sie kümmern und sie lösen.

 

Manche sagen, wir kämpfen für unsere Zukunft, aber das stimmt nicht. Wir kämpfen nicht für unsere Zukunft. Wir kämpfen für die Zukunft aller. Und wenn Sie finden, wir sollten lieber in die Schule gehen, dann schlagen wir vor, dass Sie unseren Platz auf der Straße einnehmen und in Ihrer Arbeit streiken. Oder noch besser: Schließen Sie sich uns an, damit wir den Prozess beschleunigen können.

 

Es tut mir leid, aber zu behaupten, alles würde gut, und weiterhin nichts zu tun, macht uns einfach keine Hoffnung. Es ist sogar das Gegenteil von Hoffnung. Aber genau das machen Sie. Sie dürfen nicht einfach nur dasitzen und darauf warten, dass sich Hoffnung einstellt. Dann verhalten Sie sich wie verwöhnte, verantwortungslose Kinder. Sie scheinen nicht zu begreifen, dass Hoffnung etwas ist, was man sich verdienen muss. Und wenn Sie immer noch behaupten, wir würden »wertvolle Unterrichtszeit vergeuden«, dann lassen Sie mich daran erinnern, dass unsere führenden Politiker durch Verleugnung und Untätigkeit Jahrzehnte vergeudet haben. Und da uns die Zeit ausgeht, haben wir beschlossen, aktiv zu werden. Wir haben angefangen, Ihren Mist aufzuräumen. Und wir werden nicht aufhören, bis wir damit fertig sind.

 

11

Dankesrede zur Verleihung der Goldenen Kamera in Berlin am 30. März 2019

 

Am 30. März 2019 wurde Greta mit der Goldenen Kamera in der eigens für sie kreierten Kategorie Klimaschutz ausgezeichnet. Der Fernsehpreis Goldene Kamera wird veranstaltet von der Funke Mediengruppe. Die Verleihungszeremonie fand in Berlin statt und wurde live im deutschen Fernsehen übertragen. Die Laudatio hielt der Komiker und Schauspieler Michael »Bully « Herbig.

 

Wir leben in einer seltsamen Welt, in der die gesamten Wissenschaften uns sagen, dass wir noch etwa elf Jahre von dem Punkt entfernt sind, an dem eine irreversible Kettenreaktion in Gang gesetzt wird, die sich jeglicher menschlichen Kontrolle entzieht und die wahrscheinlich das Ende unserer Zivilisation, wie wir sie kennen, bedeuten wird.

 

Wir leben in einer seltsamen Welt, in der Kinder ihre eigene Bildung opfern müssen, um gegen die Zerstörung ihrer Zukunft zu protestieren.

 

In der Menschen, die am wenigsten zu dieser Krise beigetragen haben, am stärksten davon betroffen sein werden.

 

In der Politiker behaupten, es sei zu teuer, die Welt zu retten, aber fossile Energieträger mit Billiarden Euro subventionieren.

 

Wir leben in einer seltsamen Welt, in der niemand den Blick über unser gegenwärtiges politisches System hinaus zu richten wagt, obwohl klar ist, dass die Antworten, nach denen wir suchen, in der heutigen Politik nicht zu finden sind.

 

In der manche sich offenbar mehr Sorgen um die Anwesenheit einiger Kinder in der Schule machen als um die Zukunft der Menschheit.

 

In der jeder sich seine eigene Realität aussuchen und seine eigene Wahrheit kaufen kann.

 

In der unser Überleben von einem kleinen, schnell schwindenden Kohlenstoffbudget abhängt und kaum jemand auch nur weiß, dass es so etwas gibt.

 

Wir leben in einer seltsamen Welt, in der wir glauben, wir könnten uns einen Ausweg aus einer Krise bauen oder kaufen, einer Krise, die gerade daraus entstanden ist, dass wir Dinge bauen und kaufen.

 

In der ein Fußballspiel oder eine Filmgala mehr Medienaufmerksamkeit bekommt als die größte Krise, mit der die Menschheit je konfrontiert war.

 

In der Prominente, Film- und Popstars, die gegen alle möglichen Ungerechtigkeiten aufgestanden sind, nicht für unsere Umwelt und für Klimagerechtigkeit aufstehen, weil das ihr Recht beeinträchtigen würde, um die Welt zu fliegen, um ihre Lieblingsrestaurants, ihre Lieblingsstrände und Lieblingsyogaseminare zu besuchen.

 

Einen katastrophalen Zusammenbruch des Klimas zu verhindern heißt, das, scheinbar Unmögliche zu schaffen. Und genau das müssen wir tun.

 

Aber das ist die Wahrheit: Ohne euch hier im Publikum schaffen wir das nicht.

 

Die Leute sehen euch Prominente als Götter. Ihr habt Einfluss auf Milliarden von Menschen. Wir brauchen euch.

 

Ihr könnt eure Stimme nutzen, um das Bewusstsein für diese globale Krise zu schärfen. Ihr könnt helfen, aus Einzelnen eine Bewegung zu machen. Ihr könnt uns helfen, unsere Politiker wachzurütteln — und ihnen klarzumachen, dass unser Haus in Flammen steht.

 

Wir leben in einer seltsamen Welt.

Aber das ist die Welt, die meiner Generation nun bleibt.

Es ist die einzige Welt, die wir haben.

 

Wir stehen jetzt an einem Scheideweg unserer Geschichte.

Wir sind im Begriff zu scheitern.

Aber noch sind wir nicht gescheitert.

Noch ist es Zeit, das zu ändern.

 

Es liegt an uns.

 

***Greta Thunbergs Rede auf der "Brilliant Minds" Konferenz in Stockholm am 13. Juni 2019***

 

Es geht um Gerechtigkeit und die ungleich größere Verantwortung, die wir wohlhabenden Menschen des industrialisierten Westens haben. Das Schlimmste wäre, wenn wir so täten, als ob unser extremer Lebensstil normal wäre. Der Großteil der Weltbevölkerung lebt bereits jetzt innerhalb der planetaren Grenzen. Es ist eine Minderheit, die es nicht tun - und das sind wir. Wir müssen es wagen, unbequem zu sein!

 

Mein Name ist Greta Thunberg und ich bin ein Klimaaktivist. Um das Jahr 2030 werden wir uns in einer Situation befinden, in der wir wahrscheinlich eine unumkehrbare Kettenreaktion in Gang setzen, die sehr wahrscheinlich zum Ende der Zivilisation führen wird, wie wir sie kennen - jenseits jeder menschlichen Kontrolle.

 

Es sei denn, dass in diesem Zeitraum dauerhafte und beispiellose Veränderungen in allen Aspekten der industrialisierten Gesellschaft stattgefunden haben – einschliesslich einer Reduktion unserer CO₂-Emissionen von mindestens 50 Prozent. Und bitte berücksichtigen Sie, dass diese Berechnungen auf Erfindungen beruhen, die bislang in dem vorgesehen Umfang noch nicht entwickelt wurden. Des weiteren beinhalten diese wissenschaftlichen Berechnungen nicht die meisten der unvorhersehbaren Kipp-Punkte und Feedback-Schleifen. Auch beinhalten diese Berechnungen nicht durch giftige Luftverschmutzung kaschierte bereits eingeschlossene Wärmemengen. Ebensowenig den Aspekt der Gerechtigkeit – der eine absolute Notwendigkeit darstellt, damit das Pariser Abkommen in einem globalen Maßstab funktionieren kann.

 

Und diese Berechnungen sind keine Meinungen oder wilde Schätzungen. Diese Projektionen der IPCC werden von wissenschaftlichen Fakten gestützt. Wenn wir also unter der 1,5-Grad-Grenze bleiben wollen, was nach den Gesetzen der Physik noch immer möglich ist, müssen wir nahezu alles verändern.

 

Wir müssen beginnen, unser Leben innerhalb der planetaren Grenzen auszurichten. Das wird ein drastischer Wandel für Viele sein – doch nicht für die Meisten. Denn der Großteil der Weltbevölkerung lebt bereits heute innerhalb der planetaren Grenzen. Es ist eine Minderheit, die es nicht tun.

 

Die reichsten 10 Prozent der Weltbevölkerung verursachen ungefähr die Hälfte unserer Emissionen an Treibhausgasen. Die reichsten 1 Prozent emittieren mehr, als die ärmsten 50 Prozent. Und hier geht es nicht darum, Armut zu glorifizieren! Hier geht es um physikalische Gesetze und die verbleibende Menge an Treibhausgasen, die wir gemäß des Pariser Abkommens noch in die Atmosphäre emittieren können.

 

Es sind nicht die Menschen in Ländern wie Mosambik, Bangladesh oder Kolumbien, die die meiste Verantwortung für diese Krise tragen. Es geht zumeist genau um Menschen wie Sie hier im Publikum – Unternehmer, Personen des öffentlichen Lebens, Politiker, Wirtschaftsbosse. Menschen, die eine Menge Macht haben. Menschen, die enorme Mengen an Zeug konsumieren, die oftmals um die Welt fliegen, zum Teil in Privatjets. Ihre individuellen CO₂-Fussabdrücke entsprechen in einigen Fällen denen ganzer Dörfer. Doch ich denke, das Schlimmste daran ist, dass Sie so tun, als ob dieser extreme Lebensstil normal wäre - denn die Menschen schauen zu Ihnen auf. Ihr seid die Leitbilder, ihr setzt die Standards, die Menschen streben danach, so zu sein wie ihr!

 

Rund 100 Firmen emittieren ungefähr 71% unserer gesamten CO₂-Emissionen.

 

Und ja, ich weiß: Wir brauchen einen Systemwechsel, eher als einen individuellen Wandel. Doch es gibt das eine nicht ohne das andere!

 

Wenn wir die Geschichte betrachten, sehen wir, dass alle großen gesellschaftlichen Veränderungen von Menschen auf der Graswurzelebene begonnen wurden. Kein Systemwechsel greift Raum ohne den Druck großer Gruppen von Individuen.

 

Und nein, ich gebe dir nicht die Schuld. Du handelst nicht so, weil du dumm bist. Du ruinierst die Biosphäre und die zukünftigen Lebensgrundlagen aller Lebewesen nicht, weil du böse bist. Zumindest hoffe ich das. Ich weiß, dass nahezu jeder von euch einfach uninformiert ist – so wie der Rest der Weltbevölkerung.

 

Ich weiß, dass ihr hier im Publikum nicht hierher gereist seid, um einem 16-jährigen Mädchen zuzuschauen, das seltsame und unbequeme Dinge sagt.

 

Aber wisst ihr was? Wir müssen es wagen, unbequem zu sein!

 

Wir müssen mutig genug sein, Dinge zu sagen und zu tun, die weder unseren Gewinn noch unsere Beliebtheit steigern, denn sonst haben wir nicht die geringste Chance. Wir brauchen unkonventionelle Gedanken und Ideen, anerkennend, dass wir so lange nicht all die Lösungen für die Klimakrise und die ökologische Krise haben, wie wir nicht damit aufhören, bestimmte Dinge zu tun.

 

Wir müssen akzeptieren, dass Märkte und neue Technologien nicht alles für uns lösen werden. Wir müssen unser gemeinsames Scheitern zugeben. Und dann müssen wir handeln, solange es noch möglich ist.

 

Bei Treffen wie diesen liebt ihr es, neuen Ideen und Erfindungen von Unternehmern zuzuhören. Doch wenn es um die Klimakrise geht, ist die Zeit für solch neue magische Erfinden lange vorbei.

 

Obwohl wir ganz sicher jedes Bisschen neuer sauberer Technik willkommen heissen sollten, können wir nicht länger an der Tatsache vorbeischauen, dass wir auch unser Verhalten ändern müssen - und einige von uns mehr als andere.

 

Das Thema der diesjährigen „Brilliant Mind“ Konferenz ist der „Flexibilitäts-Quotient“. Es ist, wie es die Organisatoren nennen, eine „Symphonie des Denkens des Großen Ganzen“.

 

Also – hier ist etwas „Denken des Großen Ganzen“ für euch: Wenn du regelmässig rund um die Welt fliegst, Fleisch und Molkereiprodukte isst und einen CO₂-reichen Lebensstil lebst, heisst das, dass du zahllose verbleibende Carbon-Budgets anderer Menschen aufgebraucht hast. CO₂-Budget, die sie und die ihnen folgenden Generationen in ihrem täglichen Leben so notwendig brauchen!

 

Und als ob das nicht genug wäre: Jene, deren CO₂-Budgets wir stehlen, sind am wenigsten verantwortlich für diese Krise und doch am meisten beeinträchtigt.

 

Alle und alles müssen sich ändern. Doch je größer dein Wohlstandsplateu, um so größer ist deine Verantwortung. Je größer dein CO₂-Fussabdruck, um so größer deine moralische Verpflichtung.

 

Um die anstehenden Veränderungen zu bewirken, braucht es Vorbilder und Führungspersönlichkeiten. Menschen wie Sie. Ich bin sicher, dass die meisten von Ihnen, die hier sitzen, den Mut, die Weisheit und den gesunden Menschenverstand haben, einige Schritte zurückzutreten, um das große Bild zu sehen und die notwendigen Entbehrungen auf sich zu nehmen, um zu den Anführern zu werden, die wir so dringend benötigen.

 

Die Frage ist: Werden Sie das rechtzeitig tun? Die kommenden Generationen zählen auf Sie. Enttäuschen Sie uns nicht.

Danke.

 

 

ENDE (64 Seiten + Br. Minds)

 

 

 

Szólj hozzá!

OPEhungaryfirst ORSZÁGOS PECH ÉS BALEKSZÖVETSÉG (OpeBaSzö)

2019. július 16. 06:36 - RózsaSá

OPEhungaryfirst ORSZÁGOS PECH ÉS BALEKSZÖVETSÉG (OpeBaSzö)

-Amerikai külügyminiszter (Amkü): -Hi, what nice weather today!

Orbánovics (Orb): -Yes, but Hungary first.

Amkü:-No, no! America first!

Orb: -Nono. Hungary first.

Amkü:-America first.

Orb: -No. Hungary first.

Amkü:-America first.

Orb: -Jó, akkor bekaphatod, haver.

(Ezzel poénkodtunk még februárban, aztán júl. 9-én, a Függetlenségi napon a Kongresszusi központban hasonló le is játszódott).

-Precht szerint Zuckerberg lesz az USA elnöke, a techóriások zsebre tehetik a 200 állam majdnem felét. Minden billentyűleütésnél küldöm nekik a pénzt, de hát ha nem lenne internet, hová írnám föl, hogy ne legyen internet?

-Kakas-szépségverseny volt Poroszlón. Mit ad isten, azt is a melnökünk nyerte!

-Matolcsy: Több ezer éves kínai-magyar barátság. Még ha hunok voltunk is, akkor sem jön ki! De nyilván, amikor bejöttünk Vereckénél, ott volt egy kis kínai, akitől megvettük a Kárpát-medencét. (Kicci, olccó, áfásszámlá!).

-Az új i-gazságügyi miniszter szerint a tranzitzóna dolgozóiból árad a szeretet, a higiéna és az oktatás átlagon fölüli. Matolcsy, Kósa, Németh Szilárd dobogós helyei veszélyben!

-Kaposváron 300 MW napelemes erőművet adtak át. Elfelejtette betiltani, mint a szélgépeket?

-Most pattant ki: Rio a 2016-os olimpiát vesztegetéssel kapta meg. A foci-vb-ért Katar vajon mennyit perkált le? Az egyik új stadion, kinézete után, arról a női szervről kapott egy becenevet. -Hová mentek focit nézni? -Megyünk a p...ba!

-Mindenki A-ból B-be akar menni, mert azt hiszi, ott jobb lesz neki.

-Debrecenben testkamerát viselnek az ellenőrök a villamosban. Még néhány év és minden egyenruháson kamera lesz, aztán minden fán és falon. Ha vécézni megyek, még a seggembe is belenéznek!

-Jön az 5G-mobil, utcai szemafórok továbbítják. Kockázatos emberkísérlet, mondja a WHO. Aki bízik benne, próbálja ki, hogyan lehet 3 telefonnal kukoricát pattogtatni! (YouTube, iPhone-popcorn).

-Zadarban magyar rendőrök segítenek. Amikor azonban odamentem hozzájuk, hogy ellopták a pénztárcám, ugyanazt mondták, mint a horvát rendőrök. (Jebi ga!)

-Betettem 100eFt-ot a bankba, majd egy év után visszaadtak 97eFt-ot. Mikor reklamáltam, ezt mondták: Mit akar? Mi figyelmeztettük! (RAFI: ráfizetsz!).

-A szennyvízben fájdalomcsillapító és antibiotikum mutatható ki. Tehát minek patikába menni? Ha fáj a fejünk, vegyünk be egy pohár szennyvizet!

-Egy metró megálló neve: II. János Pál pápa tér. Ez túl egyszerű, nem lehetne: I. János Pál pápa után következő II. János Pál pápa volt Köztársaság volt Tisza Kálmán tér? (Vajon az ott lakók hogy hívják?)

-Vitatkozhatsz a nővel, de jaj, ha igazad lesz.

Szólj hozzá!

DEUTSCHLAND 2037-BEN - Mia egy napja

2019. június 23. 08:38 - RózsaSá

DEUTSCHLAND 2037-BEN

 

Erről kérdeztük a Linz-i Ars Electronica Futurelab jövőkutatót. Elképzeltük, hogy az emberiség jövője nagyszerű lehet: a digitalizált egészségügynek köszönve sokkal egészségesebben, sokkal tovább élünk majd, a mesterséges intelligencia (MI) leveszi vállunkról a terhes házi és a szakmai munkákat. És ha szeretnénk, kalandutazásokat tehetünk virtuális világokban.

De mindez tényleg valóra válhat? Hogy fog kinézni egy hétköznapunk a jövőben? Hogy ezt megtudjuk, követjük a 25 éves Miát, 2037 egy tipikus hétköznapján. Ez kifejezetten egy optimista jövőszcenárió, mely nem kényszerűen a legreálisabb változat. Mert másképp is jöhet, pl. ha az adatvédelemmel problémák lesznek. Mégis látni akarjuk, mit hozhat a jövő egy olyan ipari államnak, mint Németország. Ez semmiképp puszta fantáziálás, hanem a kutatás mai állását veszi kiindulásnak, a már alkalmazott technikákat hosszabbítjuk meg a jövőbe.

 

1.fejezet

Mindennapi segítség

Jó reggelt, Mia, jó éjszakád volt!” - mondja egy hang halkan a a mennyezeti hangszóróból. Mia kinyitja a szemét. A rolók automatikusan fölhúzódnak, napfény jön be a hálószobába. Ben mindenről gondoskodik. Mia szeret felébredni az ő hangjára és a napsugarakra. Ben nagyon sokat tud Miáról, mert szinte mindig vele van. Ben egy MI, egy mesterséges intelligencia, a felhőben él és Mia sok háztartási gépével van hálózatba kötve. A karkötő is, amit Mia szinte egész nap hord, integrálva van a szgépbe – felügyeli Mia alvását. „Mia, a pulzusod olyan nyugodt volt, mint már régen nem, kitűnően aludtál!” - mondja Ben. Mia kialudva érzi magát. Ben sosem ébresztené mélyálmából, ehhez elég okos. Megvárja, míg Mia egy alvásszakaszon túl lesz. Kivéve, ha Mia naptárja egy korai felkelést ír elő. Ezt Ben tudja és akkor korábban húzza föl a rolókat. Vígaszul később egy különlegesen erős kávét készít neki.

 

Sok minden, amit Mia kora reggel megkap, már ma is lehetséges – csupán még nem terjedt el tömegesen ebben a kombinációban. „2030-ra átlagos lesz, hogy mindenkit egy ilyen Ben, egy MI kísérjen és támogasson.” mondja Christopher Lindinger, jövőkutató Linz-ben. A Siri (Apple) és az Alexa (Amazon) már ma is ilyen személyre szabott asszisztens előhírnöke. Ám ezek még keveset tudnak és csak egy gépre vannak rákötve. „A vízió, hogy egy szgép az emberi teljesítményt túlszárnyalja, nem várható el, viszont az ilyen rendszerek nagyon jól szakosodhatnak egy cselekvésre, pl. nagyon sok adatot nagyon rövid idő alatt képesek egybevetni. (Lindinger) 2030-ban már nem fognak szgépekre hasonlítani. Minden tárgyban, minden ruhadarabban, minden falban lesz egy beépített csip - az internetre rákötve. A MI egyrészt szenzorokkal a készülékek adatait gyűjti és ezeket hasznosítja számunkra, másrészt a gépeinket irányítja. Ezt az elvet ma a dolgok internetjének nevezzük. Ezen kütyük száma már 2020-ban 50 mrd, tehát átlag 7 darab lesz fejenként.

 

2. fejezet

Élet az adat-tengerben

Az adathalmaz már most óriási és hatványosan nő. Lindinger: „Az adatvédelem és az adatbiztonság a jövő MI rendszereiben központi designkomponensek kell, hogy legyenek. Magát a MI-t beszéddel kezeljük. Ahelyett, hogy anonim robotokkal kommunikálnánk, a MI-vel inkább barátként fogunk beszélni. Mia kiszalad a fürdőszobába. Mihelyt belép, a világítás bekapcsol. Letusol, ezután tükörbe néz. A tükör keretén megérint egy gombot, erre a tükör képernyő lesz, melyen képek és jelek jelennek meg. Mia egy mozdulattal félretolja egy barátnője videóüzenetét, egy másik mozdulattal előhívja a nap legfontosabb híreit. Mellettük kivetítve Mia egészség-grafikonjai. Mia csodálatosan érzi magát. Ezt mondják az adatok, melyeket a kis csuklókészülék és a pizsamacsipje önműködően fölvettek. 4 hét múlva időpontja van egy háziorvosnál. „Továbbítsam az EKG-adataid az orvosnak?” kérdi Ben a tükörhangszóróból. Igen, az jó lesz. Az orvos gyorsabban végez, ha előbb a paramétereket megnézte. Mia csuklópántja szívritmusát is méri, Ben azt is továbbítja az orvosnak.

Ahogy Ben Mia testét ellenőrzi, a közeli jövőben már mindenki számára alapszolgáltatás lesz. A jövőkutatók azzal számolnak, hogy 2025-től szenzorok a ruháinkban, a bőrünkben, használati tárgyainkban minden életfunkciónkat regisztrálják. Ezeket az intelligens rendszerek, mint most Ben, kiértékelik és diagnózist alakítanak ki. Mindez jelentősen növeli életéveink számát. A smartphon-ok már ma sok készüléket helyettesítenek az orvosi rendelőkben. „Orvosok diagnózis-munkáját MI-k veszik át, mert a digitális egészségi rendszerek jobbak és olcsóbbak lesznek.” - mondja Maria Pfeifer, a Futurelab munkatársa. A MI-k az eltéréseket azonnal millió betegadatokkal és folyamatokkal hasonlíthatják össze, egy sokkal nagyobb információbázissal, mint amennyit egy orvos emlékezetében tárolhat.

 

Egészség-app-ok áttörés előtt

Mely egészség-alkalmazásokat használja már az okostelefonján ill. melyeket tervezi használni?” Egy tanulmány szerint egy computer-algoritmus már most képes szívbetegségeket biztosabban előrejelezni, mint egy orvos. „Az orvosok ezzel szemben tevékenységüket jobban a szociális szempontokra helyezhetik át”, mondja Pfeifer. Ám sok ember irtózik a digitális medicina gondolatától. Hol tárolja a beteg összes egészségi adatait? Mi történik, ha egy hekker hozzáfér és tovább adja ezeket a rettentő érzékeny információkat? Ezek a kérdések még nem tisztázottak. Az új digitális egészségügy csak akkor működhet, ha a beteg hozzáférhet saját adataihoz és maga döntheti el, kinek adja tovább. (Pfeifer)

 

3. fejezet

Táplálkozás a jövőben

Amikor Mia a konyhába lép, érzi a friss tükörtojás szagát. (És a tojást is a Ben tojja? RS19V29). Reggelije kész, tálalva egy tányéron. Mindezt a hűtő és a konyhagépek készítették el neki. Hozzáadták, ami kell és egy serpenyőben megsütötték a tojást. Az ebéd szintén kész van már, berakva egy To-Go-Box-ba, marhasült, sejtkultúrából. A műhúst bioreaktorokban tenyésztették. Mia szeret fehérjedús húst enni, melyet labor termel. Ezért nem kell állatokat ölni, nagyon ízletes és a környezetet is kíméli. (És a himnuszt is elfütyüli?RS19VI12) Mia már évek óta nem jár bevásárolni, ezt a hűtője elrendezi, ill. Ben, aki a háttérből az állományokat és a megrendeléseket koordinálja. Ha egy élelmiszer kifogyóban van, a beépített mérlegek észreveszik és a szupermarket kap egy online-megrendelést. Mia föladata csak annyi, hogy a leszállított árut a házi To-Go-Box-ba berakja. Ritkán romlik meg valami, mert a hűtőjében a környezet-tudatos „zéró-hulladék” mód van beállítva. Így a rendelt mennyiségek a fogyasztáshoz igazodnak.

2037-ig nagyon meg fog változni, hogy mit fogunk enni és azt hogyan fogjuk előkészíteni. Hogy valaki a reggelijét automatákkal készítteti el, egyáltalán nem a jövő zenéje. Okos-hűtőszekrényt ma már szinte minden gyártó kínál – ha ma még a normál háztartásoknak túl drágák is. Szkenneléssel számon tartják a benne elhelyezett áruk lejárási időpontjait. Kapcsolatban állnak a bevásárló portálokkal, melyek fölveszik az élelem-megrendeléseket. Előszeretettel választhatjuk ezeket az önműködő beszerzési módokat, anélkül, hogy mi magunk aktívak kellene, hogy legyünk. De mindez nem lesz unalmas, ha a gép mindig csak az elfogyasztott élelmet rendeli meg újra és újra? Aligha. A változatos étrendet egy algoritmus szintén meg tudja tanulni, mint pl. „szeretnék mindig elegendő zabpelyhet és almát kapni és egy ilyen étrendhez kérek hozzávalót, amit még sosem főztem.” Mia ebéde, egy steak marhahúsból, 2030-ra nagy valószínűséggel lehetővé válik. „Már ma sok start up foglalkozik sejtkultúrás húsgyártással. Élőállat sejtjei nagy bioreaktorokban nőnek, izom és zsír lesz belőlük. 2016-ban mutatott be egy US-cég sejtkultúra-húsgolyócskákat. 90%-kal kevesebb víz- és talaj-forrásokat vett igénybe, mint a szokványos hús. Ám ezek a termékek még túl drágák: az első labor-hamburger 330 000 $-ba került. A következő évtizedekben azonban az árak zuhanni fognak, olcsóbbak lesznek, mint a hagyományos hús-hamburger. Legkésőbb tehát akkor tör be a mű-hamburger a piacra.

 

4.fejezet

Mobilitás a jövőben

Mia ablakán át toronyházakat lát, melyeket széles balkonszalagok ölelnek át, azokon zöldség, cserjék, virágok nőnek. Mia kilép lakásából és gyalog a jármű-megállóhoz megy. A széles utcán egyik zöld park éri a másikat. Emlékszik rá, hogy gyerekkorában ez másképp volt: számtalan autó torlaszolta el az utcákat. Ma már ez emberek önvezető elektroautókkal közlekednek. Az utcákon sok hely van a gyalogosoknak és a zöld felületeknek. A megállóhoz érve beszáll egy liftbe és lemegy egy gyorsvonathoz, ami elviszi az irodájához. Félúton egy másik vonatra száll át. Már évek óta egy vonal sincs dugig.

Már ma fulladoznak a megacity-k a tömegközlekedéstől. Szingapúr, London, Tokió közlekedés-infrastruktúrája összeomlás előtt áll. Mobilitás- és városfejlesztők ezért teljesen új koncepciókat dolgoznak ki a jövőre. A londoni metrótervezők pl. olyan szupervonatokat eszeltek ki, melyeknél menet közben lehet átszállni. Ezek a kocsik haladás közben köthetők úgy össze, hogy az utasok egyikből átsétálhatnak a másikba. (Bp. közközlekedése részleteiben szinte ideális – csak az egész elhibázott: a túlélést az egyenletesen belakott vidék biztosíthatja, a kisvárosokban csak egy bicikli kell.RS19V29) Ez idő- és pénzmegtakarítás. A városok kevesebb állomással beérik és az utasok nem álldogálnak a zsúfolt megállókban. Lindinger: „Az ilyen megoldások szükségessége és a technikai fejlődés mutatja, hogy ilyen rendszerek már a 2030-as években megvalósulhatnak. Ezenkívül hamarosan autonóm villanybuszok és gépkocsik fogják a belvárosok autóit leváltani, mert a szgépes rendszerek az autókat biztonságosabban vezetik, mint az emberek. „Ha ez a szcenárió megvalósul, a városok újrazöldítése is sikerül, több hely lesz a gyalogosoknak és a kerékpározóknak” (Lindinger).

 

5. fejezet

Munkahely 2037-ben

Mia egy súlyosan megrakott kamiont vezet a város utcáin. Cél: az ipari park egyik gyárcsarnoka. Mia nincs a járműben, ettől több km-re egy logisztikai központ vezető szimulátorában ül és onnét irányítja a teherautót. Ő „Human-Takeover-Truckerin” Amikor az önvezető tefuk az autópályát elhagyják és behajtanak a városba, már külső segítséggel haladnak, a komplikált útvonal miatt. Mia egy szgép segítségével átveszi a kamion vezetését és célba irányítja. Mia csak 4 órát dolgozik naponta, mellette átképzi magát, mint a virtuális terek belső építésze. A munkakutatók meghaladottnak tartják, hogy egész évben csak egy szakmában dolgozunk, amely meghatározza identitásunkat. A technológiai haladás mindig gondoskodni fog arról, hogy a munkafajok változzanak vagy teljes mértékben megszűnjenek. „Az embereknek egy életen át tartó kiképzési folyamatra kell fölkészülniük.” (Pfeifer). A technológia fejlődése az egész népgazdaság produktivitását emeli. Az emberek összességében kevesebbet fognak dolgozni. És idejüket továbbképzésre ill. önkéntességre fogják fordítani. Ez azonban kevésbé optimista szcenárióknál a munkanélküliség tömeges növekedését is jelentheti, mert a robotok sok munkát átvesznek. Egy teljesen új munkapiaci rendszer alakulna ki, ahol a bérmunka fölöslegessé válik és sok embert a föltétel nélküli alapjövedelem lát el. Mia foglalkozása egy új munkaforma példája. Az önvezető teherautók hamarosan itt lesznek, sok gyártó ezen dolgozik. Emberi sofőrök ekkor már csak az ún. Last-Mile-Delivery-rendszernél kapnak munkát, tehát olyan városi utcákon, ahol az önvezetés nem lehetséges. Ám ezek a melók is egyszer megszűnnek. Néhány évtized után a technika olyan fejlett lesz, hogy a járművek egész útjukat önvezetéssel teszik meg.

 

6. fejezet

Szabadidő 2037-ben

Mia estéit barátaival tölti el, ülnek a nappaliban egy kanapén és expedícióra készülnek. Cél: a Mars. Az utazáshoz sem űrkompra, sem űrhajós öltözékre nincs szükségük. Maradhatnak kényelmesen a heverőn, csupán aktív kontaktlencséjüket kell fölhelyezniük. Szemeik előtt rögvest megjelennek a virtuális terek és világok. Virtuális reality-lencséjükkel Mia és barátai sétálhatnak a messzi bolygón, megnézhetik a Mars-bázist és egy terepjárón furikázhatnak a dűnéken. A csoportot egy virtuális tourguide kíséri és izgalmas Mars-történeteket mesél. A jövő virtuális világában egy messzi utazás többé nem távolság kérdése. „Már 5-10 év múlva lehetséges lesz virtuális szabadságra menni.” (Lindinger). Ekkor jelennek meg az első aktív kontaktlencsék a piacon – határtalan fölbontással. A felhasználó veszi meg és használja, élethű képeket hív elő, melyek többé nem különböztethetők meg a valóságtól. Ilyen technikailag elfogadható virtuális reality-szemüvegek már ma is kaphatók, amikkel játékokban lehet részt venni. Ám ezek a nehézkes szemüvegek még nem tömegmédiumok. Sokan rosszul lesznek tőle, szakértők szerint a VR-játékok hasonló fejlesztési fokon vannak, mint a computer-játékok a 70-es években. Ez a fejlődés még a kezdetén tart. A jövőben a felhasználók lemerülhetnek tengeri mélységekbe, meglátogathatják a Taj Mahal-t. Ezeknél a virtuális sightseeing-eknél minden tökéletesen valódinak tűnik. „Olyan dolgokat élhetünk át, amire a reális életben nem mernénk vállalkozni, vagy világkultúrális emlékhelyeket közvetlen közelről szemlélhetünk meg. Néhány év múlva azt is elfelejtjük, hogy ez nem a valóságos élet.” (Pfeifer).

 

Ám mindez a felhasználó számára veszélyt is jelenthet. Emberek, akik a reális életben nem boldogulnak, ebben a virtuális világban csapdába eshetnek és függővé válhatnak. Egyáltalán nem világos, hogy mi emberek hogyan fogunk ezzel bánni, amikor a reális és a virtuális élet közötti határok elmosódnak. „Csak remélhetem, hogy az emberek, úgy mint más médiumoknál, - irodalom, film, közösségi felületek – a virtuális világnál is képesek lesznek fikció és valóság között különbséget tenni.”

 

Epilógus

Mia hétköznapjai mutatják, hogy jövőbeni életünk sokkal egyszerűbb lesz, a szgépre rákötött gépek elvégzik helyettünk a fáradságos házi munkákat, ezért több időnk marad az igazán fontos dolgokra, barátokra, családra. Továbbá a MI még jobban egyszerűsíti hétköznapjainkat, támogat bennünket, segít megőrizni egészségünket. Az olyan találmányoknak köszönve, mint az in-vitro-hús és az autonóm járművek a világ zöldebb, fenntarthatóbb és szebb lesz. Kevesebbet kell dolgoznunk, azt is stresszmentesen, ha a technológiai haladást értelmesen használjuk föl. Hogy ez így lesz-e, az persze kérdés. Hogy 2037-re mi lesz ténylegesen a realitás, a társadalom, a politika és a gazdaság döntéseitől függ. A kutatás mai álláspontja mutatja, elég okunk van remélni, hogy izgalmas és szép jövő felé haladunk.

DER SPIEGEL, 2017. DEC. 25. Wie wir 2037 leben werden

VÉGE, VÉGE, VÉGE MINDENNEK,

VÉGE A JÓ KEDVÜNKNEK!

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása