TÖLGYESSY KÉTÓRÁS MONOLÓGJA

„Beteljesülő reménység – 1989 csodája”. Most tényleg kétszázan (+kivetítő terem) csüngünk még a csilláron is, a Horánszky 20-ban, az Eötvös csoport rendezvényén. -Itt a Messiás?-viccelődöm, de a tisztelet a történelmi rendszerváltónak szól, ha orbánbarát is. 90% máshonnan tudható, 9% kitalálható – de az az 1%! „Akkor azt mondtam Antalnak...” ebben van valami diszkrét báj, ha a kisördög nem ismételgetné: Hát nem specko jedno most az egész? (Péter, h e l y z e t van!) -Akkor Ön mért jött el? -kérdi szomszédom. (Szeretem az értelmes beszédet.) Akkor is, ha a Tiszákig, Betlenig nyúl vissza, hisz megígérte: nem lesz rövid.

Belecsap 1989-be: a V4 közül a magyar kilógott: nem volt antiszocialista, tömeges ellenálló-szavazó: az első szabad választás részvétele katasztrofális, visszasírták Kádárt, itt letartóztatások sem voltak igazán: ha terror, az ország rögtön fizetésképtelen; Grósz már 87-ben lerakta a kapitalizmust, minden jöhet, csak a párt maradjon, azt hitték, bőven nyernek; a középosztály döntő: 40 %, már részesül, 7-8% nyugati szinten, 40% lent; simán fog menni: k.osztály +pol.váltógazdaság +innováció = siker, a kerekasztalt sikerült megmenteni, pedig a Fideszt meg sem akarták hívni – megvédtem; az ellenzék 3 felé oszlik, MDF=Mo.?, megjelenik a magyar hagyomány: a gyűlölet, a hidegháború, nyírd ki, mielőtt ő nyír ki, pedig volt nyugatos konszenzus - Csurka megfúrta: „Ne legyünk pincér-ország”; SZDSZ okostojás mindent elront; tévedtem: kellett volna nagykoalíció; 1990-ben elhallgattam, Antal XIX. századi, emberei is tudták: rossz az út, „Péter, gyere be, ezek szétszedik a választási rendszered”, elsietett privatizáció, 89-ig kiszámíthatóság, aztán szabálykerülés, „ügyeskedés”, ennyit lehetett kihozni.

Áttér mára: spanyol, finn, ír, olasz sikeres fölzárkózás – mi leszakadtunk, előnyünk oda, 25 év alatt egy rendszernek bizonyítania kell, nem a NSz volt a probléma, hanem az Index, a rendszertagadó pártok kiszorítják a demokratikusokat, kormányozhatatlanságot okoznak.

Előttem Lendvai Ildikó kapja föl a fejét: sosem nézett szembe pártállami szerepével, Jeszenszky a barna gyökereket vitatja, Sólyom is itt ül, „együtt sétáltunk”.

Kicsit pihen, míg Írmagos Bence fiatalé a szó, aki szabadon, tömören beszél, fölrója a fiataloknak, hogy tájékozatlanok, apolitikusak, emigrálnak; szétnézek: tényleg, fiatalt alig látok a teremben!

Mit ad isten, az első cédulás kérdés az ökobetyáré: TETSZETTEK VOLNA DEMOKRATÁKAT NEVELNI! Igen, valós kérdés, mondja, de nem veszi magára. A magyar mindig úr-tisztelő. Deák: utolsó reformer. Azt hittem, azt válaszolja: egyéb gondunk is volt, ki is végezhettek volna bennünket. Más kérdezi: és az Ön felelőssége? 90-ben kiszálltam. (Aki ennyit beszél, annak tényleg nyomja valami a lelkét.).

Tölgyessy a végén a helyzetről: az ellenzék elkezdte az erőszakot, a családprogram vonzó, Matolcsy jó, adósságkezelés jó, Orbán ráérez a Nyugat válságára, választ ad; szerencsés: válságban sosem kormányzott, 2010: rendszerváltás az alaptörvénnyel (nem visszarendeződés?), pedig: nem lehet minden választáskor rendszerváltás, csak nemzetközi helyzet hoz változást, egy mostani fordulat csak rosszabbat hozna. Emigráció a diplomásoknak nem megoldás, (senkinek sem: Mindenki éljen és dolgozzon a szülőhelyén!)

Megtapsoljuk az élő rendszerváltót, bár az Orbán-dicshimnusz kiábrándító volt.

Mért gondolja? Nem ő alszik az aluljáróban? Nem látja: ez a világot szedi szét, hullahegyekért felelős!

Maradjon az ő titka.

(Egy fickó még nálam is gyorsabb: egyből verte bele kütyüjébe az előadást!) /ökobetyár/

OPEpalkómegszaladtakisló ORSZÁGOS PECH ÉS BALEKSZÖVETSÉG (OPeBaSzö)

-Mégsem lesz jó neki a Várban: Te Palkó, tetszik nekem ez az akadémia viskó...

-Putyint a következő delegáció várja: Palkovics, Navracsics, Orbánovics.

-Helyesbítek: Nem „Országomat egy stadionért!”, hanem „Európámat egy góllövőért!”

-Lelkesen sakkozik: egymás után üti le a bábukat. Ha elakad, ezt mondja: Mostantól kezdve a paraszt úgy lép, mint a király; a király meg, mint a csikó.

-A kamera véletlenül belesett Kövér házelnök naplójába: „Megint kitiltottam egy köcsögöt, száz év sittet is adhattam volna, mint Nicaraugában, de jó lesz abbahagynom, mert a végén még rám szól Strasbourg, hogy nincs ellenzék.”

-Visszajöttek az ellenzéki képviselők a Suzuki-tól. Be is állhattak volna a szalagra dolgozni!

-Trianonra ír ki pályázatot az Operettszínház. Mint leszakadt zentai magyar, én is pályázok:

1920: Jaj, leszakadtunk.

1930: Jaj, de jó, hogy leszakadtunk.

1940: Jaj, visszajöttünk.

1950: Jaj, de jó, hogy leszakadtunk.

1990: Jaj, leszakadtunk.

2010: Jaj, de jó, hogy leszakadtunk.

stb.

-Csődöt mond a határvédelem, csak úgy özönlenek be a migránsok: aranysakál, márványpoloska, oroszmedve.

-Jön a „lépcsőház-őr”, Miskolcon már folyik a bekamerázás. Vagy már nálunk is itt van, csak nem vettük észre?

-A kormány milliárdos e-mobilitás programja 3 e-hajókikötőt is tervez. Nyilván ilyen villanyhajókon járnak majd a tihanyi szerzetesek munkába.

-”A Standard & Poor’s nemzetközi pénzügyi szolgáltató csoport globális minősítési részlege (S&P Global Ratings) péntek éjjel Londonban bejelentette, hogy egy fokozattal “BBB/A-2”-re javította a hosszú és rövid futamidejű, devizában és forintban fennálló magyar államadósság-kötelezettségek besorolását az eddigi “BBB mínusz/A-3”-ról.” -Béla bácsi (havi 29eFt): Mondtam, hogy jó gyerek ez az Orbán, csak ki kell várnunk!

-Szombathelyen 25 kilós páncélban párbajoznak a lovagok. Szél és Hadházy is itt edz.

-Mi lehet ez?

szima-dia

maki-manysi

nöri-retörki

anyakad

százszor

(fidesz sóhivatalok, emelik az átlagfizetést!).

-A teljes CSOK annak jár, aki a 3 gyerekéhez szül még hármat.

És aki nem tud számolni?

-Mivel öngyilkos akartam lenni, fölhívtam a mentőket és bevitettem magam a kórházba.

-Az semmi, én akkora balek vagyok, hogy elmentem orvoshoz, de azt mondta, ő nem balfüles specialista, hanem jobbfüles.

-Klubrádió: Ha nem lenne Orbán, kivel foglalkoznánk?

-A Szedakúrforte rádió azt mondta, süt a nap. Kinézek: esik. Afrikára gondolhatott?

-”Nappal nyugtat, éjszaka altat.” De honnan tudja, mikor van éjszaka?

-Hallgasd a Kossuth Rádiót, nem képesek 24 órát egyfolytában hazudozni!

-A BKV föltalálta a kerekeken guruló katedrálist. Ezen a buszon mire a 6 lépcsőn fölérsz, jöhetsz is lefelé, nehogy elmulaszd a leszállást.

-Böjte Csaba a pápának javasolja, legyen gyerek-Jézus-nap. Pápa: Te vagy az, aki kiplakátolja magát az egész városban, és föllép, mint egy rock-sztár?

-Szent járat lett az 53-as: a végállomás névadóját, Mindszenthy-t szentté avatták.

-A Bükkben mindennapos probléma a medve.

A macit sikerült meginterjúvolni:

-Herr Medve, igaz, hogy Ön fenyeget?

-Nye paminyáju stoty gavaris idiot vengri! - mondta a goszpogyin.

-Föllendült a strucctenyésztés, az országban rengeteg a strucc – mind a homokba dugja a fejét.

-Egyre több a zöldtáblás autó, már egy egész atomerőművet kell építeni nekik.

-A 98 éves angol kékvérű visszaadta a jogosítványát. Most anélkül vezet.

-Figyelmeztettem a Szülő 2-őt, ha nem szedi ráncba a Gyerek 1-et, velem gyűlik meg a baja.

NAPELEM-BURJÁNZÁS (Kinyírtam Paksot is?) ökobetyár küldi

Szurkolok, nehogy fölismerjenek és kirúgjanak, mert legutóbb visszabeszéltem a Paks-főmérnöknek és 200 embernek (Lásd: CSÖRTE).

A BME Q épületébe (luxuspalota, stb.) hív az Energetikai Szakkollégium febr. 14-én, a napelem-hálózat előadásra. Ezt a diákszervezetet soha sem fogom megszokni: míg Németországban az ilyenek a legharciasabb ellenállók, ezek itt kemény atomosok, az energia óriáscégek előretolt katonái, rendezvényeiket azzal kezdik, hogy kiakasztgatják a MOL és társai zászlait.

Pedig most az előadó, Hajdú-Benkő Zoltán, e percben atomellenes, anélkül, hogy ezt egy szóval is kimondaná. Volt E.ON-os, a Nemzeti Közművek hálózat és napelemes felelőse – ő adja (seregével) nekünk mindennapi áramunkat! Először hallom itt: decentralizált energia. A német Rekommunalisierung-harc (visszavenni az energia-rendelkezést az óriásoktól) idestova már 40 éves. Tisztes szakelőadást kapunk az ország villany-ellátásáról (másutt cégeknek 100eFt a belépő!), ha olykor el is veszünk az elektro-dzsungelben. Hajdú elpanaszolja, hogy a napelemek a fejükre nőttek és nőnek, mint a gombák. (Nem lehet betiltani, mint a szélerőt... Jaj! Nem is szóltam!) Minden kártyáját kiteregeti (?!), nagy lehet a nyomás. Megszállottan tervezik a napelemek fölös termelése hálózatra kötését (200 mrd Ft, de honnan?). Halljuk, hogy itt a 24h-akku az e-autókban; mennyire „rángatja” a gridet a sok megújuló; mekkora probléma, ha mindenki klímát nyáron vagy kávéfőzőt kapcsol be, egyszerre foci-közvetítés után.

Símán le is futna az egész, ha nem lenne itt egy ökobetyár: - Micsoda esztelenség, non-stop, 24 órán át óriási energiákat pumpálni a hálózatba! Intelligens áramszolgáltatás az lenne, hogy akkor adjon, amikor kérem és annyit, amennyit kérek. És olyat, amilyet kérek: egyenáramot! Hisz ma már minden kütyünek ez kell. Minek a sok transzformátor? Pusmogják, hogy a váltóáram tévedés volt, jön az egyenáram. A kínaiak már építik az 1000 km-es vezetékeket – ha csak nem kínai kacsa az egész! Az eddig flott, profi előadó teljesen lebénul: No komment.

-De nem ám úgy! Legalább azt mondja meg, mi lehet a maga számára az intelligens áramszolgáltatás? Visszavetíti a Szeged/Zsombó Smart Grid projektet, mostanában adják át. A szolár park tényleg csúcstechnika: a napelemesek elosztják egymás között az áramot, a fölöst föllövik a gridre.

Előadás után odarohanok: Csak nem azt akarja mondani, hogy ezt a kínai sztorit tőlem tudta meg? Rendeljenek nálunk pedálos generátort – reklám célokra!

Szinte szánom, hogy beszóltam. Te jó ég, lehetséges, hogy az 1000 km-es váltóáram- hálózatot újra kell tervezniük – egyenáramra?

A 15 ÓRÁS MUNKAHÉT DER SPIEGEL Nr. 2 2019

Csak heti 15 órát dolgozni – mégis jól élni? Úgy hangzik, mint egy álom. Ez lehetséges, mondja a holland Rutger Bregman. Ennek útjában pusztán mi vagyunk. Bregman (30) történész és publicista, az olvasók által fönntartott online-magazin, a „The Correspondent” számára ír. Könyve, az „Utópiák realistáknak”, 20 nyelven jelent meg. Utrecht-ben él.

SP: Bregman úr, mennyit dolgozik átlagosan?

B: Úgy 60-70 órát hetente. De szeretek írni. (Fekete rovátkákat, fehér alapon?RS19II17)

SP: Ez eléggé inkonzekvens, hisz a 15 órás munkahétért harcol. Mért gondolja, hogy a munkaidőnket a felére csökkenthetjük?

B: Nem az én ötletem. John Maynard Keynes, a zseniális brit közgazdász, akinek a neve ma is ott van minden közgazdasági tankönyvben, ezt már 1930-ban, egy esszéjében megjövendölte, csak elfelejtődött. Előre jelezte, hogy 2030-ban az emberek heti 15 órát fognak dolgozni. Keynes számára ez a kapitalizmus ígérete volt. Egyszer olyan gazdagok leszünk, hogy megengedhetjük magunknak, hogy kevesebbet dolgozzunk.

SP: Ma ettől elég messze vagyunk. Mi ment félre?

B: A válasz egyszerű: a fogyasztás. A gazdaság végbevitte, hogy az emberekből, akik a megélhetésükért dolgoznak, fogyasztókat csináljon. Az eredmény: tömegével vásárolunk kacatokat, amire semmi szükségünk.

SP: Tehát kevesebbet kell fogyasztanunk. Dehát ez hogy funkcionálna?

B: Következő gondolatkísérlet: Tegyük föl, ön választhat 500€ fizetésemelés és rövidebb munkaidő között. A nagyobb fizetéssel több dolgot vásárolhat, de ez életén alig változtatna. De ha kevesebbet dolgozna, ez vélhetőleg nagy változásokat hozna életében.

SP: A lakásbérek a városokban az égbe szöktek. Már csak ezért sem engedhetik meg maguknak az emberek, hogy kevesebbet dolgozzanak.

B: Nem is azt mondom, hogy ezt máról holnapra vezessük be. Ez csak úgy működhet, ha a társadalmat alapjában építjük újjá. A lakbér-problémára több megoldás is van, a lakbér-plafontól a szociális lakásépítésig.

SP: Az ön szcenáriójában a gazdaság zsugorodik. Egy rémálom a politikusok és a közgazdászok szemében.

B: Társadalmunk a gazdasági növekedés megszállottja. De a növekedés nem mond semmit arról, mennyire innovatív egy állam vagy milyen magas az életminőség. Mi elértük azt a jóléti szintet, amelynél a heti 15 munkaórát megengedhetjük magunknak, a technológiai haladás teszi lehetővé. Ami bennünket visszatart: az ideológia. Ti németek jól be tudjátok beszélni, hogy nincsen pénzetek, valójában hihetetlen gazdagok vagytok. Amikor No.-ba jövök, mindig megdöbbenek.

SP: Ugyan miért?

B: A német utak a hollandokéhoz képest nyomorúságosak. Mért nem invesztáltok az infrastruktúrátokba? Ez valószínűleg protestáns mentalitás. (Gyere vonattal, Du Tölpel!RS19II17).

SP: Ön tehát hiszi, hogy a 15 órás munkahét, a megnőtt termelékenységnek köszönve lehetséges, anélkül, hogy a jólétünk zsugorodna?

B: A produktivitás egy bonyolult dolog. Ha túl sokat dolgozunk, egyszer el kezd lefelé menni. Ezt már 100 éve Henry Ford is megértette, mikor gyáraiban lerövidítette a műszakokat, anélkül, hogy esett volna a termelékenység. Régebben egy újságnál dolgoztam. Minden nap 15 és 16 óra között az órámra néztem, mi a fenét keresek én még itt? Haza akarok menni!

SP: Mert már semmi sem ment?

B: Pontosan. Senki sem képes 8 órán át kreatív lenni. Arról van szó, hogy kevesebb munkával többet érjünk el.

SP: Ez olyan rejtélyesen hangzik.

B: A kapitalizmus rendelkezik azzal a hihetetlen képességgel, hogy olyan munkákat talál ki, amikre semmi szükség. Mind ezek a marketing és alkusz fickók, mesés linkedln-profiljaikkal, gyönyörű fizetéseikkel. Csak ülnek az irodáikban és azt kérdezik maguktól, mi értelme van a munkájuknak.

SP: „Bullshit-jobs”, David Graeber kapitalizmus-kritikus nevezi így a munka ezen fajtáit.

B: Érdekes, hogy Graeber ezt a jelenséget már akkor leírta, amikor erről még semmi fölmérés nem volt. Ma már vannak. Egy 47 országban végzett kutatás kihozta, hogy az emberek egynegyede kételkedik abban, hogy munkája hasznos a társadalomnak. Eléggé bizarr.

SP: Ki mondja meg valójában, melyik a bullshit-munka és melyik az értelmes?

B: Hát nem én. A legegyszerűbb az embereket megkérdezni. A legtöbbjük egész pontosan tudja, van-e értelme munkájának. Ha megnézzük a válaszokat, ezek a szokásos gyanús állások: tanácsadók, bankosok, PR-esek...

SP: PR-esek?

B: Azt nem hiszem, hogy a PR alapvetően haszontalan volna. Attól függ, hiszünk-e abban, amit eladunk. Mi emberek vágyakozunk az értelem után. Ha előadást tartok, az emberek mindig a bullshit-job-okról akarnak beszélni. Mind azt kérdik: mit kezdjek az életemmel? 40 és 50 között belezuhannak egy midlife-crisis-be, fölmondanak és hazamennek képeket festeni.

SP: Ön azt hiszi, hogy egy feltétel nélküli alapjövedelem ezt az ördögi kört képes megtörni.

B: Az FNA két dolgot változtatna meg. A fiatalok érettségi után mondhatnák: azt csinálok, amit tényleg akarok, ahelyett, hogy valami katyvaszt tanuljak az egyetemen, ami sok pénzt hozna. Másodszor, az emberek egy értelmes munkával – ápoló, tanár, szemetes – egy tárgyalási tőkére tennének szert. Bármikor sztrájkolhatnának egy magasabb bérért. Ha egy bullshit-job-os sztrájkolna, észre sem vennék. Ugyanez értelmes munkájú embereknél az országot rázná meg.

SP: Ha 15 órát dolgozunk, mit kezdjünk a rengeteg szabadidővel?

B: Ezt mindenki maga döntse el. Általában azt látjuk, hogy a relatív rövidebb munkaidejű országokban megnövekszik az önkéntes tevékenység.

SP: Némelyek inkább hobbijukkal foglalkoznának. Vagy kialudnák magukat.

B: Meglehet.

SP: Mit gondol, mikor lesz a 15 órás munkahét valóság?

B. Fogalmam sincs. Ami derűlátóvá tesz: öt éve erről még senki sem beszélt. Ma már a politika is fölkapta és előfordul a választási kampányokban.

(Lásd még: Precht és A sasadi tsz levele/minden munka romboló 2008, okobetyar.blog.hu)

POPULIZMUS: KÍSÉRLETEZÉS A DEMOKRÁCIA SZÍVÉVEL DER SPIEGEL Nr. 4 2019

A német-amerikai történész, Yascha Mounk, a brexit-ről és a Nyugat alkonyáról. Mounk (36) történész és politológus, a Washington-i J. Hopkins Egyetem tanára. 2018-ban megjelent könyve, „A demokrácia széthullása” a globális populizmussal foglalkozik. Müncheni születésű, apja fizikus, anyja karmester. Cambridge-ben tanult, a Harvard-on doktorált. Podkast-ja a „The Good Fight”, kommentárokat ír a „Slate” online-magazinba.

SP: Mounk úr, ön szerint a demokráciák világszerte veszélyben vannak? Nagy Brittania egy példa erre?

M: A brexit-vita mutatja, milyen nehéz a polgárok növekvő igényeit kielégíteni, ha direkt beleszólásról van szó. Egyrészt sokan úgy hiszik,na reprezentatív demokrácia intézményei már nem képesek a népakaratot érvényesíteni. Másrészt az alternatívák aligha működőképesek. A politikai kérdés túl bonyolult, nem lehet klasszikus „igen-nem” népszavazásokon választ adni, ahogy ez a brexit-nél látható. (Egykor, 2014-ben, egy pacák unatkozott és kitalálta a brexit-et. Úgy hívták: Boris Johnson. Ő most hol is van?RS19II17). És az olyan net-platformoknál, ahol a polgárok szavazhatnának, legtöbbjüknek hiányzik a hozzáértés, idő és kedv. A hagyományos demokráciák tehát veszítenek legitimitásukból és helyettük nem jön más.

SP: Hogyan magyarázza, hogy a polgárok saját érdekük ellen szavaznak és országukat nagy kockázatnak teszik ki?

M: Ha a polgárok eléggé dühösek a status quo miatt, néha képesek a pénzről is lemondani, hogy az ún. eliteket megbüntessék. Hogy egy Trump-, vagy egy brexit-szavazat ilyen értelemben irracionális-e, nem is tudom. Ám ez az alapmeggyőződés biztos pesszimizmusból fakad, talán még cinizmusból is. Ha a polgárok nem hiszik, hogy számukra a politika egy jobb jövőt harcolhat ki, a radikális kezdeményezéseknek adnak esélyt. Azt kérdezik: Mit veszíthetek?

SP: Van valami, ami a brexiteseket, a sárgamellényeseket Fro.-ban és az AfD-t No.-ban; vagy a trumpistákat az USÁ-ban összeköti?

M: A meggyőződés, hogy ők egyedül képviselik a legitim népet. És egyszerre a vélt dicső tegnap utáni nosztalgia. A német Wirtschaftswunder-től a brit empire-ig. Az emberek nosztalgikusak lesznek, ha az az érzésük, hogy a jövő egyre sötétebb lesz. Erre a jó válasz, ha hihető bölcs reményt ültetünk beléjük, hogy egy jobb jövő jön és a múlt nem is volt olyan mennyei, ahogy azt most utólag maguknak kifestik.

M: Angliában a brexitesek maximálkövetelésekkel lebénítják a parlamentet. Mit tehet egy ilyen esetben a kormány?

M: Theresa May, ha tetszik, egy lehetetlen megbízást kapott. A legtalálóbb metafóra, amit olvastam: építsen egy tengeralattjárót – lyukacsos sajtból! Persze, ehhez lehet jó pofát vágni és mindezt megígérni. Ám a legjobb szándékkal épült sajt-tengeralattjáró sem fog működni. Sok britnek mára leesett, hogy a brexiteseknek tett ígéret megvalósíthatatlan. May problémája, hogy megkapta az EU-kilépés mandátumát, csak azt nem, hogyan hajtsa ezt végre. („Ahogy a magyarokat sem lehet kirúgni, úgy brexit sem lesz. Csak pávatánc.” ökobetyár, 2016)

SP: Mért esik nehezükre a populistáknak más pártokkal konszenzusra jutni?

M: A brexitpártiak, mint a többi populista, arra formálnak jogot, hogy egyedül ők képviselik a népakaratot. A populisták szemében az ellenfél nemcsak téved, de illegitim is. Egy ilyen lealacsonyító és delegitimizáló stratégia eleve lehetetlenné teszi a kompromisszumot. Mert ha a populisták a „népellenséggel” egy kompromisszumot kötnek, azzal gyanúsíthatók, hogy maguk is árulókká váltak. Ennek a tagadás-magatartás különböző formáit láthatjuk az USÁ-ban, Magyarországon és Németországban is. A brexit-disputa Angliában a gyűlöletet és a haragot szította föl és attól tartok, ez a düh nem fog gyorsan elülni.

SP: Az EU alábecsülte a britek Brüsszel iránti haragját?

M: Nagy Britanniának, az egykori világhatalomnak nehezére esik egy transznacionális projekt részévé válni. A nemzeti parlamentek hatalma egyre csökken. (Gyere Bp-re!RS19II17). Sok fontos döntés komplikált intézményekben születik, központi bankokban és az EU-Bizottságban is. Az EU-polgárnak valamelyest igaza van, ha ezt mondja: Én állítólag demokráciában élek, de szavazatommal nem sok vizet zavarok.

SP: A nyugati demokráciák nyugodjanak bele, hogy a politikai rendszerünk a jövőben illékonyabb lesz?

M: A nagy demokratikus stabilitás szakasza talán egy kivétel volt. A gyors gazdasági növekedés idejében olyan országok, mint No. és Fro. élvezték a nép bizalmát, mert életkörülményeiket gyökeresen javították – épp a demokráciának köszönve. Ma ezt a legkevesebben mondanák.

SP: Ön azt írja, a polgárok és a demokráciák közötti kötőerő elillanóban van; a fiataloknál még jobban, mint az öregeknél. Miért?

M: Az emberek száma, akik egy demokráciában akarnak élni, rohamosan csökken. Nyilván kevés 1980 után született (mint én) örülne, ha hirtelen generálisok vennék át a hatalmat. Ám a diktatúra, a fasizmus, a kommunizmus veszélye a legtöbbjük számára igen absztrakt. Ezenkívül ott látjuk a statisztikákban, hogy a korábbi nemzedékek jelentős életszínvonal-emelkedést kaptak, míg gyerekeik már nem. Egy demokrácia nemcsak pusztán szép idéáiból él, hanem abból is, hogy polgárainak azt adja meg, amit megígér: jólétet, szabadságot, biztonságot.

SP: Mit jelent, ha a polgárok egyre nagyobb része ezzel az államformával már nem tud azonosulni?

M: Konrad Adenauer kiadta a mottót: Semmi kísérletezés. Ennek a szlogennek ma már nincs ereje. Sok polgár helyesli, ha a demokrácia szívével kísérleteznek. 5 éve azt gondoltam, Nyugaton a demokráciának nincs alternatívája. (11 társadalommodell, ökobetyár.blogRS19II17) - nem utánozhatjuk Kínát, vagy a szaudik monarchiáját. Ma a populizmussal egy olyan alternatíva jelentette be magát, , amely nem demokrácia-ellenesként mutatja be magát, hanem épp azt akarja elmélyíteni. Ám amint a populisták hatalomra kerülnek, megregulázzák a független intézményeket, újságírókat népellenségnek kiáltanak ki, vezető posztokra lojalistákat raknak – amivel végül is a demokráciát zúzzák szét.

SP: Sikerük részben a bevándorlók elleni gyűlöletből táplálkozik. Ezzel hogy lehet szembeszállni?

M: No, időközben egy multietnikus társadalom lett. Azokat a jobbos populistákat, akik ezt tagadják, helyre kell tenni. Ám egyben társadalmunk szabályait is elég világosan érvényesíteni kell. Az elmúlt hónapokban egy menekültekről szóló jelentés ügyében utaztam sokfelé az országban. Nehezemre esik megérteni, hogy a hatóságok sok bűnügyet igen szőrmentében kezelnek – és milyen büntetéseket rónak ki megerőszakolásokért, gyilkosságokért. Ezek a büntetések egy homogénabb országban is heves tiltakozást váltanának ki. Egy multietnikai társadalom kötelessége, hogy jóval szigorúbban büntessen, hogy a kölcsönös ellenségeskedést megelőzze. Ez vonatkozik úgy a menekültekre, mint a „bionémetekre” is, akiket alig vonnak felelősségre, ha külföldieket támadnak meg, vagy azilokat gyújtanak föl.

SP: Melyek a populisták legnagyobb gyengéi?

M: Hihetetlen jó orruk van arra, hogy az emberek dühét kiszagolják. Ám ennek a dühnek a kifejezésekor a jó illem és a jó ízlés határait lépik át, mely a lakosság többségének még fontos. Másodszor, olyanokat ígérnek, amiket nem tarthatnak be. Orbán Viktor szereti az EU-t azért felelősségre vonni, ami nála otthon történik. Trump a demokratákat, Erdogan a külföldi hatalmakat okolja. Valamikor ezek az érvek már nem hatnak, úgy hiszem. Akkor ezt mondja a polgár: Évek óta ti vagytok a hatalmon, ti vagytok a felelősek. Ti vagytok a bűnösök. (Nem bűnösök – bűnözők!RS19II17)

/„Nyuszika rászól az előre tolakodó oroszlánra: Hé! Itt a sor vége! Az oroszlán: Ki volt az? Csend. Nyuszika hazamegy, gondolkodik, aztán rácsap az asztalra: Hát én, a nyúl!/

KLÍMARIOGATÁS

Egyik ilyen előadáson inkább az előadó volt a problémás:

-Kiragad egy várost, egy országot, 100 évet – holott legalább 10 000 év hőfokát kellene.

-Csak a tézisét erősítő érvekből válogat (mintha fizetnék, ahogy a másik oldalt az olajcégek)

-Milyen társadalom az, amit már egy kis hóesés is lebénít?

-A „hőáldozatok”: amúgy is legyengült civilizációs betegek (egy is sok).

-A hőfokhoz maga az előadó is hozzátesz - meg ne kérdezd a személyes energiafogyasztását!

De a legnagyobb hiba: a kontraprodukció!

-Ha globális adatokkal tömjük tele a hallgatót, lebénítjuk és még a szemetét sem válogatja.

-Hisztériát kelthetünk: GYORSAN ODA, AMÍG VAN!

-Másik klímakutató: „12 évünk van.” NEM MONDHATJUK EZT AZ ANYÁKNAK!

-Mondhatjuk: én már nem autóztatom a gyerekeim naponta, már nem vásárolok annyit, már kevesebb húst eszem, stb. (Lásd a 13 db. Szelíd Energia Füzet-et).

MTA A CEU-NÁL: kétszázan könnyeztek! ökobetyár küldi

A Stádium 28 meghívására megyünk a Nádor u. 15-be: „Tudomány a prés alatt”. Most is hanyatt esek a pazar kultúrpalotán; nem, hogy hány stadiont lehetett volna ebből építeni, de hány kunyhót hajléktalanoknak? Máson is ledöbbentem, 15 éve: A tanárok nem ismerik egymást? És ezek a diákok mind gyanús oligarchák gyerekei, akik innét dobbantanak Nyugatra?

Mintegy 200-an szorongunk az auditórium B-ben, de minek? Egyik előadó iderepült (klímabarát?!), hogy fölolvassa nekünk az Akadémia történetét, 1920-tól? Mikor h e l y z e t van? Szétnézek: zömében ugyanazok az őszes, kövérkés úriemberek/hölgyek, mint a Sz.-téren, ahol az ülések után pezsgőzni lehet az alagsorban. (Meglepi: Mécs Imre robban be, nemrég találkoztunk Budaörsön,Tóth Zoltán olvasókörében).

A két órás kínzás után végre a fiatalok kapnak szót (5 perc), visszafogottan jelzik, itt volna a délelőtti MTA-ITM tárgyalás friss híre, erre kéne reagálni, egyeztetni, mi legyen! Egy hölgy a SOTE-ról jelenti, ők nem pályáznak (taps), aztán ez is szétmállik. Simán beléphetnek az OpeBaSzö-be! „Olyan, mint Akadémia, nincs, csupán munkatársak és intézetek konglomerátuma”- homályosít föl egy fiatal hozzászóló.

Bár ez a vitadélután borítékolható volt, mégis majd fölrobbanok:

-Hol voltak 2010-ben az alkotmányvédőknél, később a Fekete Nővérnél, a szakszervezeteknél?

-Azt hitték, ők nem kerülnek sorra?

-20 éve csak pezsgőznek, ahelyett, hogy átszervezték volna magukat?

-Vakok, nem látják, milyen lett a világ, a „tudomány”?

Nemcsak én sajnálkozom, bizonyára Ő is: nem hitte volna, hogy ez egy ilyen könnyű falat lesz. (Németül: Gefundenes Fressen, talált zaba). /ökobetyár/

TÖMEGTÁRSADALOM: AZ EMBER ELVESZTI EMBERSÉGÉT

Kisközösség: A falu tolvaját a károsult „kiböjtölte”: éhségsztrájkba kezdett. A bűnös előbb-utóbb meglakolt: idegességében baleset érte vagy föladta magát. Falun a „humán erőforrás” is működött: nemcsak rokonok, hanem szomszédok, falubeliek is segítették egymást. Nemcsak eszközöket (gépeket), de munkaerőt is kölcsönöztek egymásnak. nagy „hatásfokkal”, „produktivitással”.

Ma ezt egy robot-aratócséplő messze übereli, de ennek a technikának embersége nulla. Tömegeket etet, de nem képes azt adni az embernek, amire annak most legnagyobb szüksége van.

Nagyváros: A meggyengült városlakó ellátása, védelme óriási áldozatot - emberit, anyagit - követel: buszok ezrei szállítják, („infrastruktúra”, míg a falusi kerékpározik); orvoshad gyógyítja; rendőrsereg védi tolvajoktól, gyilkosoktól. A tömeg a városban talál munkát - emberölőt. A városlakót falun ott várná szülei háza, kertje - emberséges munkával, nyugalommal.

LEMENT KUTYÁBA

négyről

két lábra állt

de a sok út közül

a legkönnyebbet választotta:

a gépekét

ez becsábította a városba

ott meggazdagodott

de elhagyta istenét

elűzte barátait

és ismét négy lábra állt:

lement kutyába

körülötte tömegek

még sincs senkije

TECHNIKA-TELÍTŐDÉS: A 3. ÖKOLÓGIAI ÁTCSAPÁSI PONT

1. Ammónia-szintézis (N2 + 3H2 = 3NH3, 1908)

2. Atomátalakítás (N/14,7/ + He/4,2 = O/17,8/ + H/1,1/; 1917)

Mikorra tehető a 3. ökológiai átcsapási pont (ha van ilyen)?

Ez a párhuzamos technikák megjelenése, a technika-telítődés.

A technika nem fejlődik, csak szaporodik, mert hajtja a profitszerzés.

Ma a Köln-Bonn távot a következő járművekkel lehet megtenni:

1. lovaskocsi

2. hajó

3. kerékpár

4. gőzhajó

5. gőzmozdony

6. hajtány

7. autó

8. motorkerékpár

9. dízelhajó

10. dízelmozdony

11. villanymozdony

12. mágnesvasút

    13. repülőgép

    14. léghajó

    15. helikopter.

Míg az első technikák jelentősen gyorsították és kényelmesítették az utazást, az új technikák egymáshoz képest egyre lelassultak és nem tettek hozzá jelentős minőségi előnyt - viszont egyre több kárt okoztak.

A pont, ahol az ökológiai károk meghaladták az egészségi előnyöket, az lehet a 3. ökológiai átcsapási pont.

És mint minden, ez is a századforduló, 1900 környékére tehető.

Itt kellett volna megállni.

(Lásd még: A tavirózsa látszatsikere /1989/, Mad Scientists – vissza a Nobel-díjakat! /1988/, Ökobetyár könyve)

OPEputyinnelőj ORSZÁGOS PECH ÉS BALEKSZÖVETSÉG (OpeBaSzö)

-Amerikai külügyminiszter (Amkü): -Hi, what nice weather today!

Orbánovics (Orb): -Yes, but Hungary first.

Amkü:-No, no! America first!

Orb: -Nono. Hungary first.

Amkü:-America first.

Orb: -No. Hungary first.

Amkü:-America first.

Orb: -Jó, akkor bekaphatod, haver.

-Egér az elefántnak: Hány éves vagy te elefánt, hogy ilyen nagyra nőttél? -Kettő. -Én is. Csak két hétig beteg voltam.

-”Országomat egy stadionért!” Orbánovics amerikai rakétavédelmi fegyvereket vásárol és szétlövet bennünket Putyinnal. (Szerencsére a klíma előbb végez velünk.)

-Putyin 200 orosz kémet küldött Brüsszelbe. OpeBaSzö: Az semmi, én akkora balek vagyok, hogy Pestről haza sem mentek!

-A király elrendelte, éjszaka tegyenek egy nagy vörös keresztet a lázadó házakra. Másnapra minden házon volt egy kereszt.

-A fogyasztói törvény szerint, minőségi kifogás esetén 8 napon belül élhet elállási jogával. Éltem: visszaküldtem a füzetet - de azt mondták, kapjam be. (A füzet címe: Magyarország Alaptörvénye).

-A kormány elrendelte, mindenki hordozzon magával egy dobozkát és kövesse a képernyőjén az utasításokat.

-Előadó: Itt mindenkinek as zsebében van egy okostelefon.

Egy hallgató: Nekem nincs. Én az eszemet használom.

-”SMS-t kaptam a tel.társaságtól, hogy szülnapom van, és éjfélig 'korlátlan adatforgalmat' kapok. Telefonálgattam, de seperc alatt leszívta a kártyámat.” Cég: -Ez csak a weblapokra és e-mail-ekre vonatkozik - az interneten! -Nekem nincs internetem. -Akkor boldog születésnapot!

-A Klubrádió is beugrott a passzívház-perpetuum mobilénak, pedig ha valaki, akkor ők nem passzív ház!

-A Klubrádióba már délben is be lehet telefonálni.

Egy hallgató: Nem elég, hogy fizetem, még csináljam is?

-”Ön a Kossuth Rádiót hallgatja!” -De nem sokáig!

-”Észrevételeit szeretettel várjuk!” - B i i i z t o s ?

-Lassító sztrájkra készülnek a fogorvosok: lassabban húzzák ki a fogainkat.

(Bonnban is volt ilyen, de nem jött be, mert nagy Mercédeszekkel tüntettek).

-Fogprotézis-garancia: Küldje be, majd megvizsgáljuk!

-Szenzáció: Ármány, vér, szerelem! Megjelent a Fogyasztók Könyve, I. kötet!

-”Egy T-vel kezdődő szupermarketben bedugtam a kártyám egy O-val kezdődő, hárombetűs cég ATM-jébe – de elnyelte. Mikor kapom vissza? Sose, mondták a telefonba, -az ön védelme érdekében.” Jó, akkor az én védelmem érdekében átmegyek egy másik bankhoz. (Egy kétbetűshöz).

-”Kondíciós lista változását január 1-től alkalmazzák, de csak január 23.-án hirdették meg.” De uram, már előbb közzé tettük. - Hol? - Hát a bankban, a szemetes mögött.

-”Egy P-vel kezdődő, Y-nal végződő boltban vettem 6 zacskó csipszet, de más volt benne. Mikor visszavittem, a hasukat fogták a röhögéstől. Menjen Alsónémedibe, reklamálni. -Voltam. -Akkor Kölnbe, a központba” -meséli egy hölgy. Én is így jártam, de én el is mentem Kölnbe – legalábbis virtuálisan: Ich wohne um die Ecke in der Zülpicher Straße, du Tölpel! Ich schicke die Ware nicht dir, sondern an das Gesundheitsamt! (Ott lakom tőled 2 utcával odébb, te balfácán! Az árut nem neked küldöm, hanem az egészségügyi felügyeletnek!)

-Rákaptak a boltba járásra a hongkongi szarvasmarhák.

-Egy francia 12 percig bírta víz alatt levegő nélkül. Az semmi, jött volna Magyarországra, havi 47 ezer forintra!

-”Félmillió forintnyi kaparós sorsjegyet lopott, de egyik sem nyert.” Ez most parlament-választási hír?

-Mikor a nők nem akartak megállapodást kötni vele a népszaporulatról, bekeményített: titkos utasítást adott az óvszergyáraknak.

(ökobetyár könyve)