SZERETET A VÍRUS IDEJÉN* - A. Baum, Hamburg

A hosszú hónapok után otthon nő az éhség az érintkezés, a találkozás, a barátság, a szeretet iránt. Olyannyira, hogy még egy betegsegélyzővel való telefonálás is intim lehet.

Ha beadjuk a keresőbe, hogy "corona magányos" vagy "corona őrült", egész sor listát és tippet kapunk arra, hogyan őrizzük meg ép eszünket. Lehetőleg tartsuk meg hétköznapi rutinjainkat, pl. tusoljunk le, borotváljuk meg a hónaljunkat, öltözzünk fel, tegyünk rendet az asztalunkon, söpörjük össze a morzsákat - tartsuk meg a sorrendet, ha ez látszólag mit sem számít. Továbbra is ügyeljünk a külsőnkre, sportoljunk, akkor is, ha régen a találkozó volt a lényeg, hogy külsőnket másoknak megmutassuk és együtt sportoljunk. Tehát szedjük össze magunkat, kissé úgyszólván protestáns módon, csak az összeszedés végett is. És ha ezek után mégis az a benyomásunk, hogy mindez csak hiábavalóság, még szomorúbbak, még magányosabbak leszünk, akkor ezt - fontos! - lássuk be és szervezzünk barátainkkal egy online videó-cseverészést, hogy egy "vidám estünk" legyen (lásd Landesschau Rheinland-Pfalz, SWR).

Nem állítom, hogy ezek az ötletek nem segítenek és csak badarságok. Borzalmasságuk csak a valóságot tükrözik. Ezért segítsünk másoknak (ismét a kereszténység!) és ha mindez nem segít, ott a telefonos lelkisegély-szolgálat. Én még ezt sosem tárcsáztam és úgy hiszem, most sem szorulok rá. De kezdem érezni, mire jó.

A családom a négy szobában épp úgy idegesít, mint én őket. Örökké együtt vagyunk és untat, amit mondani akarnak. Ők is így vannak velem. Már nem is nézünk igazán egymás szemébe, még a szemünket is becsuknánk, ha egymást látjuk. Ezt élettársamnál különösen így érzem. Pedig mást sem akarnak elérni az emberek egész életükben, minthogy vegyék észre őket, nézzenek rájuk, válaszoljanak nekik. Így tudják meg, hogy itt vannak és képesek ideákat alkotni. (Egyébként mindez alapfeltétele, hogy megtartsuk ép eszünket).

Az elismerés és a megerősítés óhaját viszont már 250 éve a kizárólagos romantikus párkapcsolat hivatott beteljesíteni. Ez a koncepció, nevezetesen, hogy két ember egymásnak mindent megad, amire egy modern embernek szüksége van (szeretet, szex, barátság, gyerekek, excitement, gazdasági biztonság, anya-apa a gyereknek, etc.) mindig is mohón túlterhelt volt és valójában irreális. Különös okokból azonban mégis stabil maradt.

Most a lockdown alatt, az egyes személy komplex egyéni igényeinek nonstop hetente hétszeri differenciált kiszolgálása nem teljesíthető. Más módon kell ill. akarunk segíteni.

Amit most elmondok, sosem döntöttem el tudatosan, azaz számomra is meglepetés volt. Pedig nem volt más, mint egy egyszerű telefonbeszélgetés a betegsegélyzőm ügyeletes hölgyével, egy bizonylat ügyében. Nagyon sok szokványos közhelyet mondott ("Hogyan segíthetünk Önnek?" "Csodálatos!", "Most teljesen az Öné vagyok.") Én is hihetetlen panelekkel válaszoltam ("Milyen szerencse, hogy Önt kaptam vonalvégre." "Igazán nagyszerű!") Mindezt minden irónia nélkül nyomtam, kívántam, hogy kedveljen engem, miután kimutattam, hogy én is kedvelem őt, vice versa. Azonnal teljes harmónia volt közöttünk, "Nagyon szépen köszönöm Önnek!", "Ezért vagyunk itt." - örültem, hogy így folyt tovább a beszélgetés. Egy alkalmazás jött szóba, amit meg is ígértem, hogy letöltök a betegsegélyzőnél. "Akkor ez el lenne intézve!" "És ha még egy babája lenne..." Itt közbevágtam: "Nem vagyok bolond! A szex amúgy sem játszik már szerepet partnerem meg köztem." Nagyszerű érzés volt ezt kimondanom. Sóhajtottam egy esetleges szövetség elvárásával. Ő halkan kuncogott egyet, szolidaritásból vagy udvariasságból. Ekkor a legszebb, legintimebb pillanat elröppent. Még mondtunk néhány közhelyet és elbúcsúztunk.

Oké, ez talán kissé kellemetlen volt, de én valahogy horogra akadtam, a kontaktéhségem miatt (az *otthoni kontakt-overkill ellenére), másrészt a thrill miatt, ebben a monoton, eseménytelen időben. Azóta sok hasonló helyzet adódott, pl. az adótanácsadómmal, akivel már tegeződöm. Megérti, mennyire agresszívvé tesz, ahogy az anyám szuszog a telefonba. Vagy az árufeltöltő hölggyel a dm-ben és utoljára egy ellenszenves kollégával. És ez a szöveg is kissé beismerő alaphangú. Máskülönben egy ideig úgy sem látjuk egymást és nem tudom, Önökkel is pontosan ez történik-e?

ZEIT online, 8. 2. 2021.

Soziale Kontakte und Corona

Mindenben egyetértek, kivéve a hónalj-borotválást.

RS

*Nem tévesztendő össze, a Szerelem a vírus idején-nel!

VÍRUS MULTIPLAYER-GAME - Öt német szakértő stratégiája/RózsaS, német-sajtó-figyelő

A járványt csak együtt, közösen küzdhetjük le. Hogyan motiválhatunk sokakat?

1. + 2.

Susanne Brandhorst (51) és Thomas Bremer (57) professzorok, Game Design, HTW Berlin

Mind épp egy multiplayer-game-et játszunk

Szakaszok eléréséért járjon jutalom. Nem akarunk mindenből játékot csinálni - de már egy játék résztvevői vagyunk. Game thinking: megnézzük a játékszabályokat és azt, hogyan illenek a játékosokhoz. A jó játékszabályok motiválhatják az embereket. A mi felelősségünk: a játékosokat játékban tartani. A játékosoknak fontos, hogy a játékszabályok átláthatóak és világosak legyenek. Ha ezeket csak lépésenként ismerjük meg, nem szabad változniuk és mindenkire egyaránt kell vonatkozniuk. Minden más sportszerűtlen. Ez az átláthatóság momentán nem adott. A pandémiahelyzet a játékszabályok variációját kényszeríti ki. Ez csak bizonytalanságot és frusztrációt okoz.

Ezen kívül a játékosoknak feedbeack-re van szükségük. Időnként kis jutalmak esedékesek, nagy szakaszok után nyereségek. A játékosok szeretik az akusztikus és a vizuális visszajelzéseket. Ez persze a gyakorlatban nehéz. De lehet képekkel, jelekkel, színekkel operálni. A szemafor rendszer jó irány. Talán nem igazán jól fogadták, mert nem mindig pozitív kisugárzású: gyalogosok is gyakran mennek át a piroson. Továbbá 3 szemafor is volt - tehát 27 állapot - nem egyértelmű feedback.

Incidencia-grafikonok figyelmeztetőek kellene, hogy legyenek, de valójában fordított jósági listák: mindenki arra figyel, ahol rossz a járványhelyzet. A magas értékek inkább vonzanak bennünket és hajlamosak vagyunk a számokat fölfelé kerekíteni. Ezért fontos volna az incidencia-számokból osztályokat képezni, így pl. az alacsony számok A-osztályba kerülhetnének, a kedvezőtlenek a B, C, stb. csoportba. A lakosságot ösztönözni kell, hogy egy A-áreába kerüljenek vagy ott maradjanak. Még több lenne elérhető, ha a játékosok személyes előnyt kaphatnának. A beosztások lehetőségek elnyeréséhez vezethetnének: pl. az A-csoport ismét sportolhatna vagy bevásárolhatna a közelben. Ezáltal közösen új tevékenység-opciókat lehetne elnyerni.

Minden játéknál fontos a community és a menedzsment. Megpróbáljuk a játékosokat egymással összekötni és kommunikálni velük. Fontos lenne vírusálló közösségi vállalkozásokat szervezni. Ha már színházba nem mehetünk, mobil színpadokon vihetnénk élményt az embereknek. Osszuk meg élményeinket! Mi most egy multiplayer-game-et játszunk és ennél fontos a team-munka. Mindegy, mennyire komplikált a helyzet, az üzenet mindig legyen egyszerű.

 3.

Klaus Dittko (53), Kommunikationsagentur Scholz & Friends Agenda

Mindegy, milyen komplex a helyzet, az üzenet egyszerű kell, hogy legyen

A politikai kommunikáció másképp működik, mint a termékreklám, melynél csak valamit el kell adni. Hogy az ügyfél egy új terméket megvegyen, annak ismertnek kell lenni és kell egy közvetlen cselekvési impulzus. Most megvenni! Most ráklikkelni!

Egy járványkor viszont az emberek viselkedését kell alapvetően megváltoztatni. Az üzenet legyen könnyen fölfogható - egy diffúz üzenet nem vált ki hatékony cselekvési impulzust. Egészen nyárig a lakosság a kormány politikáját és kommunikációját meggyőzőnek találta. Az emberek büszkék voltak arra, milyen jól vizsgázott Németország a pandémiában. A kormány tekintélye nőtt. Merkel márciusi beszéde megadta az alaphangot. "Ez komoly, ezért vegyék Önök is komolyan!" A kormány helyzet-megítélése világos volt. Jens Spahn (eg. min.) kijelentése, "sok mindent kell egymásnak elnéznünk", erősítette a szolidaritást. Elismerte, hogy a politika is követhet el hibákat, mert nagy bizonytalanságban sürgősen kell döntéseket hoznia. A politika, kommunikációja mellett, az üzenet kampányokkal erősíthető. Tartós figyelmet biztosíthatnak, ha újabb és újabb ösztönzőket adnak. Ha bevésődő üzenetek jönnek és újra fölismerhetők, folyamatosan elősegíthetik a lakosság szükséges magatartás-változtatását. Ez különösen a járvány elején fontos, hogy a szokatlan szabályok új rutinná váljanak.

Karácsony előtt a második hullámmal nőtt a lakosság elégedetlensége. A fiatalok ezt mondták: Csak ez a fiatalságunk van. A szülőket megterhelte a homeoffice és a homescooling. Ehhez jött, hogy egyes német tagállamok saját szabályokat állítottak föl. Némely polgárok irányt vesztettek és csak azt tették, ami maguk helyesnek tartottak - ahelyett, hogy az átfogó állami rendeleteket követték volna. A vírusmutációk új bizonytalanságot okoztak. De bármennyire is bonyolult a helyzet, a kommunikáció egyszerű kell, hogy maradjon. Kiút lehet az ún. magatartás-kommunikáció. Részletes magyarázat helyett cselekvés maximumokat kell propagálni. Pl.: Amit teszünk, az tudományos tényeken alapszik és megfelel alkotmányos értékeinknek. Vagy: Döntéseink szolidárisak, nem játszunk ki csoportokat egymás ellen.Az ilyen kommunikáció a cselekvő aktorokban elvárásokat és bizalmat kelt. Azt mondják maguknak: Itt valaki az én mércéim és elveim szerint cselekszik.

4.

Sabrina Mockenhaupt-Gregor (40), 45-szörös hosszútávfutó rekorder

Közbenső célok nélkül elmegy a kedvünk

Maratont úgy futunk, hogy közbenső célokat tűzünk ki, mindig a következő frissítő állomásra gondolunk. Ne számold, hány km van már mögötted, hanem a fejedben az legyen, hogy még csak egy bizonyos táv van előtted. Még csak! Ezt a stratégiát persze nehéz a pandémiára alkalmazni, ahol a közbenső célok állandóan kitolódnak, mint nem rég a vírus mutációkkal. Ha nincsenek közbenső céljaink, oda a hangulatunk. Közben persze nem szabad a végső célt elfelejtenünk. Ha valakit maratonra biztatok, először arra kérem, tisztázza a célját: az a célja, hogy a 42,195 km-t egyáltalán megtegye, vagy időre fut? Hogy magunkat motiváljuk, fogalmazzuk meg magunknak világosan a célt - ezt ne bízzuk az edzőre. Saját magunknak egyszerűbb bizonyítani, mint másnak. A járványra vonatkoztatva: épp, amikor nincs világos időhatár, gondoljunk magunkra. Keressünk perceket, amikor magunknak, igényeinknek kielégítést találunk. A pandémiát természetesen csak közösen győzhetjük le - de közben ne feledkezzünk meg magunkról sem. Mottóm: Álmaink azért vannak, hogy megvalósítsuk őket. De most illik ez a jelenlegi helyzethez? Tapogassuk ki az érzést, mely célba visz. Ez többet ér, mint a taps kívülről. Milyen a büszkeség érzése, ha valamit elértünk, kibírtunk? Milyen lesz az érzés a járvány után? Gondoljunk erre, hogy kitartsunk!

5.

Frank Roselieb (51) ügyvezető igazgató, Krisennavigator Kiel

A remény ne legyen indokolatlan

A kríziskommunikáció pontjai már 2019-ben egy DIN-előírásból ismertek voltak: valós idő, igazság és átláthatóság. Ehhez jön a célcsoportok adekvát megszólítása - helyes eszközökkel. Ez járványkor is érvényes. Ne feledkezzünk meg a gyér német nyelv tudásúakról, legyenek képek és videó-clip-ek. A válságkommunikációhoz olyan "trükkök" is tartoznak, mint a "Good-Guy-Bad-Guy-Prinzip". A jó hír: Van vakcina. Már tisztul a láthatár! - nyilatkozza a politikus, aki újraválasztását óhajtja. A rossz hír: "Az elhalálozási számok még mindig magasak. Szigorítanunk kell! - nyilatkozza a virológus.

A kríziskommunikációnak általában három feladata van: informálni, magyarázni és meggyőzni. A politikai kommunikációban a moderálás van előtérben - tehát az emberek végig kísérése a válságon át. A privátgazdasági kríziskommunikáció rég nem annyira bonyolult. Ott többnyire egy márka jó hírneve erodálását kell tartósan megakadályozni. Ekkor az üzenet: "Termékünk sajnos hibás. Visszahívjuk." Ilyenkor kevésbé az egyes személyre figyelnek, hanem a logo-ra. Egy vállalati szóvivő baklövései ezért jóval kisebb hatásúak, mint egy politikusé, lásd Armin Laschet rosszul viselt maszkját vagy Jens Spahn és a túlzsúfolt lift esetét.

A pandémiák ún. extrémrizikók. Ritkán fordulnak elő, de masszív társadalmi kihatással járnak. A politikusoknak hiányzik a tapasztalat a megterhelés időtartamáról. A kríziskutatásból tudjuk, hogy Európában a pandémiák átlagos ideje 18-20 hónap. Számunkra tehát most jön a második félidő és csak remélhetjük, hogy a 3. hullám elmarad. Az utolsó etap sok embernél nem tudatosul. A legtöbben azt hiszik, húsvét után (ápr. 4.) mindenen túl vagyunk. Félő, hogy a világjárvány vége 2021 októberére, inkább 2022 januárjára várható - ha nem jön közbe semmi.

Mivel a járványok lopakodóak, a lakosság számára inkább maraton, mint sprint. Pandémiában fontos a remény, de nem lehet indokolatlan vagy irreális. A válságkommunikáció lényege tehát a mézesmadzag-furkósbot, lazítás és korlátozás kombinációja. Így ismerik föl az emberek, hogy ők maguk részei a megoldásnak. A járvány nemcsak egy válságkezelőt, hanem sokat ismer. A politikai kommunikáció feladata ezt újból és újból kihangsúlyozni.

ZEIT online, 4. 2. 2021.

REZILIENS TÁRSADALOM II. - RózsaS

A nagy-agy tragédiája

Az ember 40 000 éve kiemelte magát a természetből és kilépett az evolúcióból. Élhetett volna százféleképp, de a legkönnyebb utat választotta: a gépekét. A nagy-agy azt hiszi magáról, hogy ő a legfelsőbb lény. Nagykanállal esszük a racionalitást, mindent ésszel akarunk megoldani. Túl sokat tudunk. („Nincs más tudás, amit a magyar paraszt ne tudott volna.”)

A technika nem fejlődik, csak szaporodik. Ami a maroktelefonból megtudható, az egy csomó értéktelen kacat. Csak azért gyűlik össze, mert lehet tárolni. Párhuzamos technikák: bakelit lemez, hangszalag, MP3; fax, telefon, skype, sms, e-mail.

Ma a tudomány egy problémát megold, kettőt gerjeszt. Civilizációs betegekkel teli a kórház – köszönve a tudománynak! Nyomorékokat produkál és büszke a botra, amit feltalál nekik.

Az ősközösségek vadászgyűjtögetőitől nem lettünk boldogabbak: a magántulajdon hozta a rabszolgaságot, a városok a járványokat, a só/cukor a magas vérnyomást, cukorbetegséget.

A tudomány és a technika hozta

-az abszurd szakosodást, munkamegosztást és a teljesítménynövelést,

-a szakosodás a pénzt, a szétköltözést és az elidegenedést,

-a pénz a kényelmet, a fényűzést (10 000 tárgy a házban)

-a kényelem a jóléti betegségeket (infarktus, agyvérzés, daganat).

Ez a gazdaság önző, lusta, türelmetlen fogyasztóvá tesz bennünket. A "jólét" teszi tönkre a világot. A szegények összezárnak, közös eszközkihasználatuk magas, lelkileg erősítik egymást. Ez a gazdaság szétszed: ketten külön – két hűtőszekrény.

Ez az ember tragédiája, a 7 főbűn: superbia (kevélység), luxuria (bujaság), avataria (kapzsiság), ira (harag), gula (torkosság), invidia (irígység), acedia (jóra való restség).

Tömegtársadalom

Az ember túlszaporodott. Ráadásul mindenki egy helyen akar lakni: városban. Régen, faluhelyen, a tolvajt kiböjtölték: az áldozat addig nem evett, míg a tettes el nem árulta magát.A tömegtársadalomban megszűnik a szolidaritás: nem figyelhetek egyszerre ezer emberre. Már egy ismeretlen arc is az utcán ősi reflexeket riadóztat: menekülj vagy támadj. Csoda, ha a városlakók nem esnek egymásnak percenként. Falun távolabb laknak, mégis közelebb vannak egymáshoz, mint a panelben. A tömeg békében is kisebb tatárjárás: mindent eltapos, mindent fölél, mindent tele-szemetel. (Lásd záruló Velence, Plitvicai tavak). Végkiárusítás: gyorsan oda, amíg van! A tömegtársadalmak fölélik a létalapokat és kitör a harc a maradékért.

Széteső társadalom

Lopásra nem lehet társadalmat építeni. Politikusok, oligarchák, mutyizók erodálják a bizalmat. Amikor a gyártók és a szerelők is lemennek kutyába, kérdés, mikor éri el ez a bankszektort? Mert akkor tényleg vége a dalnak! Fedezékbe! Vedd ki a pénzed, rakd időt-állóba! (lásd: Robinzon-ház).

A nagyváros védhetetlen

A városba özönlés megállíthatatlan. A szerény, de biztos megélhetést nyújtó vidék elnéptelenedik. Rábízzuk magunkat a globalizációra és ha bukik, levegőért kapkodunk, mint a vendéglátósok. Ma mobilt és autót akarunk, holnap egy darab kenyérnek is örülnénk. Egy szimpla hóesés képes az egész várost lebénítani – mi lesz egy komoly havária esetén? Minden rendes háznál tartanak gyertyát, kórházban áramfejlesztőt, csak a nagyváros purcan ki, ha megszűnik a beszállítás. A nagyváros: inkubátor, vezetékeken csüng, mint a beteg az intenzív osztályon. Minden városi építkezés (épület, metró, híd) értelmét veszti, mert egy ház 100 éves életében olyan időkbe nyúlik bele, amikor lakóinak ellátása megszakad. További új családi házak veszik el a zöldet, a levegőt.

Óriásvárosok

Az óriásvárosok (egy tucat 20 milliós) a legsérülékenyebbek: járvány (2015-ben írtam!), földrengés, szökőár bármikor végezhet velük; de elég, ha csak valamelyik beszállítás szűnik meg (víz, élelem, energia). A kormányoknak nem, hogy B, de A tervük sincsen.

Megijedünk pár ezer menekülttől, mi lesz, ha innét útra kelnek:

1.TOKIÓ                  34M

2.HONGKONG          26M

3.SANGHAI              26M

4.SZÖUL                  25M

5.JAKARTA               25M

6.MEXIKÓVÁROS     23M

7.DELHI                  23M

8.KARACSI              22M

9.MANILA                22M

10.NEW YORK         22M

11.SAO PAULO        21M

12.MUMBAI             21M

Ahonnét a legnagyobb tömeg indul felénk: Isztambul 15 M!

Minden nagyvárosi sérült  - Ha ép volna, nem volna nagyvárosi…

-Nézzék meg, mennyi a neurotikus a metróban! (Vízi E. Szilveszter)

-Nem a természetes reakciókat kell gyógyszerezni, hanem egészséges életkörülményeket kell teremteni! (Tüntetés a MTudE ellen, 2004)

Egy közlekedésmérnök tartott egy kiváló előadást a főváros jól szervezett közközlekedéséről – csupán egyről feledkezett meg: az egész alapjában fals.

Kisvárosban nem kell földalatti, sem busz, sem villamos - biciklivel mindenhová el lehet jutni.
- A mi falunkban már van szennyvízvezeték, szemétszállító és kábel-tv is! Hogy azelőtt nem volt sem szennyvíz, sem szemét és magatok énekeltetek, táncoltatok? Micsoda elmaradott falu!

Nem technikai, hanem emberi probléma

A világ pusztul, a tudomány nézi vagy rásegít. Ózonlyukat kutatnak ózonlyukasztással, tudományos tolvajnyelven értekeznek. A tudomány egykor járványokat, katasztrófákat akadályozott meg, mára kitalálóit viszi a tönk szélére. Az ember eszével emelte ki magát az állatvilágból és most az esze lesz a végzete. Pár évtized még és ez a kultúra összeomlik.

A vége látható: ha az ember nem forralja föl a Földet, megteszi az univerzum: a pillanatnyi élet-ablak bezárul. De mért kell gyorsítani?

A világválság nem technikai, hanem emberi probléma. Az istentelen polgár 10 000 holmijával épp oly árva, mint azelőtt. Életét ezen tárgyak beszerzésével, számon tartásával, átcsoportosításával tölti. Semmilyen gyár nem tudja gyártani, amire valójában szüksége van: bizalomra, elismerésre, barátságra, otthonra, szeretetre. Amit nem ér el a fehér ember óriásrakétáival, 27 km-es masináival - eléri egy buddhista szerzetes egy marék rizzsel.

Mindenkinek jut, de nem mindenki kapzsiságának.

Minden munka romboló

Még a szívsebészé is, aki könnyen megelőzhető civilizációs betegségeket műt, melyek netán a műtét háttéranyagai, -energiái, az orvos fizetése előteremtésekor keletkeztek.

Ma a fogyasztó: áruházi huligán, aki messze a lánc elején pusztít. Elég lemennem a közértbe, máris megrendeltem a rombolást. Bolti élelem: termelésében romboló, fogyasztásában mérgező. A gyár oda viszi a termelést, a hol nincs környezetvédelem, sem szakszervezet. Az árut szállítják, de az emberi jogokat nem. Egy kalapácsért ugyanannyit fizet a hegyen, mint a kohó mellett lakó.

A hálózat tökéletes: egy doboz kólával megrendelője vagyok az erőszaknak, az esőerdők kiirtásának, ember-állat megnyomorításának - fényévekre a bolttól.

Telhetetlen energiafogyasztás

A sétakocsikázó autós háborúkeltő, 12 hónapból 1 hónapot kocsijában tölt, fél lábbal a kórházban, fél lábbal a börtönben. Nem utazik egyedül: O. B. Laden ül mellette. A mértéktelen húsevő indiai parasztokat tesz éhezővé – gyarmatosítás szgéppel. A biodízel éhínséget okoz Afrikában. A fogyasztó nem fog lemondani fejadagjáról (50 000 kWh primer/év, l. Energiamenü), katonákat küld az olajért, netán a saját fiát. Amit megtettünk, megtesszük újra. Aki a legtöbb energiát fogyasztja, az okozza a legnagyobb pusztítást. A 2020-ban születőnek már a nagyapja is nagy fogyasztó volt. NSzK 1950-1990: a zaba-, ruha-, lakáshullám után az állam-fogyasztó lép föl a polgár nevében: fegyvereket, űrkutatást, atomreaktorokat rendel meg – a további növekedés végett. Ha a fogyasztás nem elég, jöhet a háború: tőkemegsemmisítés, újratermelés – újra jólét. A takarékos is háborúkeltő.

Beleszülettünk két világkatasztrófa közé: ki hiszi el, hogy újabb 70 békeév hullik az ölünkbe? Gáz-, olajvezeték építése értelmetlen, mert fölrobbantják. Olajat csak katonai konvojjal lehet majd szállítani. Az egyenletesen belakott vidékeknél kevesebb az áldozat. A távutazás megszűnik: nincs üzemanyag, sem cél, sem biztonság.

Vége a világkereskedelemnek és a globalizációnak.

Ne járjunk tömegrendezvényre! (Ökokiskáté).

Költözzünk ki a vezetékes házakból!

Tele az ország üres házakkal (fél millió), tervezzünk 5-10 évre! (l. Robinzon-ház.)

Információ-irtás: az információ méreg. De csak azt bombázzák, aki elébe megy.

BARBARIZMUS-ARMAGEDDON (2013)
Egyszerre lép föl több szerencsétlen körülmény, amit a rendszer már kivédeni képtelen: szélsőséges pártok uralma, tőzsdekrach, klímaátcsapás. A kamatígéret be nem váltása, az e-pénzek inflációja, a nyersanyagdrágulás pánikot vált ki: mindenki a pénzét egyszerre akarja árura cserélni. Aszály és tornádó elpusztítja a termést, áradások és viharok bénítják meg a gazdaságot. Az olaj-, nyersanyag- és élelemárak az égbe szöknek. A mértéktelen fogyasztás visszaüt. A legjobb kapitalizmus sem képes föltölteni a bányákat. Az autógyárak bezárnak, mert az autók eladhatatlanok a drága benzin miatt. Tömegek kerülnek utcára, ezúttal jóval többen és jóval elszántabban. Szegénylázadás tör ki: luxusautókat, kirakatokat törnek össze, fosztogatnak, rabolnak. Pest megindul a budai villák felé. Kihirdetik a rendkívüli állapotot, de a katonaság sem tudja megfékezni az óriási tömegeket, melyek úgy hiszik, nincs mit veszteniük. A felkelés átcsap a határokon. Európa lángokban. Káosz és pusztítás, éhség és járványok - ez Armageddon. Fegyveres bandák harcolnak a maradék tartalékokért, míg azokat is fölélik. Utána síri csend - csak patkányok, macskák és kóbor kutyák. A szerencséjüknek köszönve él túl néhány fölkészült és edzett csoport, akik a hegyekbe, erdőkbe menekültek. Várnak, hogy újra kezdhessék.

Törökdúlás 2.0

A 2015-ös menekülthullám csak egy óriás-cunami előszele volt.

Amikor Isztambul 15 millió lakosa megindul felénk, mert szorítja Kairó, Teherán, Kabul, Karacsi - az lesz a törökdúlás 2.0, azzal a kis különbséggel, hogy „ez a harc lesz a végső”!

REZILIENS RENDSZERT!

Sajnálom a vendéglősöket, meg az őket követőket: a turisztikai irodákat, légi társaságokat, szórakoztató iparosokat. De ők csak a kezdet. Ha ezt a járványt meg is ússzuk, jön a következő - gazdasági krach, polgárháború, klímakatasztrófa; a 33 kockázati tényező bármelyike, vagy egyszerre több. Ide adod, vagy elvegyem? - kérdi egy marcona alak. Ez a globális világgazdaság rendkívül sérülékeny. (Pl. egy kis hóesés lebénít egy egész várost). Minden további békés napunkat csak a szerencsénknek köszönhetünk.

Rá kell döbbennünk: ebben a "jóléti" rendszerben nem is érezzük igazán jól magunkat. Privát kapcsolatainkat széteszi. Utáljuk a munkánkat, a gombnyomogatást, a függőséget főnöktől, beszállítóktól. Tömeg mindenütt, folyton egymásba ütközünk. ("Minden nagyvárosi sérült. Ha ép volna, nem volna nagyvárosi.")

Este összeszámoljuk a halottakat - szemrebbenés nélkül. Mindig mások halnak meg. Mindig mások nagyszülei fulladnak meg a respirátorokon - vélhetőleg nem a vendéglősöké.

Pedig volna kiút, mint ez a 30 éves utópia. Ide másolom, mert egyre aktuálisabb.

Köln 2020 - Egy város- és társadalomutópia; 8 követelmény, 1989 -

1. A sűrítettséget föloldani

2. Átépítés (Ma 4*-os hotel, holnap kecskeistálló)

3. Ökológiai egyenjogúság mindenkinek

4. A szociális rend visszaállítása

5. Ismét túlélőképes

6. Ismét letelepült

7. Nincsen beteg ember többé

8. Szellemiek anyagiak helyett

2/3 lakosság kiköltözik a városokból.

Falvak benépesítése, tanyák kibővítése, új települések létesítése, bolo!bolo-közösségek a városokban.

A toronyházak, épületek, gyárak, berendezések új funkciót kapnak: a lakosság élelmezési és energetikai önellátása: szelíd technikák fölszerelése, zöldség, gyümölcs, hal, gomba termesztése.

Föltételek:

-Pozitív energiamérleg

-A hulladékok beiktatása a bio-körökbe

-Méregmentesség

-Humánus munka

Senki ne károsodjon ökológiai ill. környezet-higiénés szempontból!

(Ne autózz az én körzetemben, én sem a tiédben - A környezeti kárköltségek bevétele a gyártási költségekbe - áru drágább a szűz vidékeken - Szűnjék meg a 3000,-márkás autószubvenció)

Legyen ismét nagycsalád avagy létesüljenek közösségek!

Teljes önellátás és önfenntartás a körzetben, a munkamegosztás visszavétele egészen a körzetszintig.

- Nincsen turizmus, nincsen utazás többé, élj meg a körzetben és a körzetből!

-Megszűnnek a betegségek, mert megszűnnek kiváltó okaik, az ember visszatér egy alapvetően egézséges életformához.

- A nagy klinikák, életmeghosszabbító technikák megszűnnek; a kétkezi és szellemi munka mindenkit jó erőben tart.

- Fűtsünk kalotaszegi legényessel!

Szórakoztasd önmagad. Senki ne lépje túl a biológiai alapszükségletet. A szellemi tevékenység fölöslegessé teszi a konzumot. Csak az lesz a konzum áldozata, aki család, barátok híján az elismerést, szeretetet, figyelmességet luxuscikkekkel akarja pótolni.

A források kimerülése világszerte, a gazdasági pangás, a klímaátcsapás életmód-változtatást kényszerít ki. A kormánynak sikerül a lakosságot ésszerű fogyasztásra rábírni, nagyban csökken a pazarlás és a létalapok fölélése. A visszaesés lassan jön, így van idő átállni egy ésszerű, józan életmódra. Az esztelen anyag- és személy-szállítás megszűnik. Vége a világkereskedelemnek és a globalizációnak. Az élet visszahúzódik mentsváraiba: a régiókba. Itt régiópénz lesz a fizetőeszköz, ill. visszatér a barter és csere-kereskedelem: élelmet olajért, szolgáltatást szerszámért. Kisvasutak vezetnek a városokból a vidékre. Az ország ismét egyenletesen belakott. Új közösségek alakulnak, az élet olcsóbb és emberibb lesz. Mindenkinek lesz munkája: műveli a kertjét, építi a házát. Visszatérnek az igás állatok, az emberi erők. Az emberek nem fitnessz-centerekben edzenek, hanem zsákolással és pedálos generátorral. Az új technikákat (LED-világítás, napelemek) kombinálják a hagyományosokkal. Mielőtt az óriásgyárakat bezárják, örökéletű gépek gyártanak, kopó alkatrészek tartalékolásával. A maradék energiahordozókat és nyersanyagokat csak állam- és életvédelmi célokra tartalékolják.

731. ALAPJÖVEDELEM-NYERTES mein-grundeinkommen Berlin

A berlini alapjövedelem-egyesület 2014 óta működik. Adományokból sorsol ki "ingyenpénzt".

A projektre 170 ezren csatlakoztak és 2 millióan pályáznak.

Az első fázisban 122 szerencsés kapott 3 évig 1200 eurót.

Most 1000 eurót kap egy évig az, akit kisorsolnak. Párhuzamosan fut egy összehasonlító csoport, amely placebót (semmit) kap.

Új sorsolás akkor kezdődik, amikor összejön 12 000 €.

Kanada

1974 - 1979 között, Dauphin és Winnipeg városában (Provinz Manitoba) 1.000 szegény család kapott havonta pénzt - minden elszámolási kötelezettség nélkül. (Feltétel nélküli alapjövedelem, FNA). A kísérlet csak évtizedek után került kiértékelésre, 2011-ben (??): Evelyn Forgets, Uni Manitoba, „The Town With No Poverty“. E szerint a kísérlet ideje alatt Dauphin-ban 8,5%-kal esett a kórházi befekvések száma. Kevesebb lett a lelki zavarodottság, a családon belüli erőszak, az autó- és a munkabaleset.

A kutatónő feltételezi, hogy az emberek a szavatolt minimáljövedelemmel fáradtság és rossz közérzet esetén kevésbé kényszerültek veszélyes munkákra. Ha csökken a szegénység, csökkennek az egészségügyi kiadások. Ez része lehet a spórprogramnak.

FNA Kelet-Afrikában

Maguk az emberek tudják a legjobban, mire van szükségük. 2016-ban a "Massachussets Institute of Technology (MIT)" "Give Directly" projektje során, az adományokat közvetlenül a rászorulók kapták - minden közvetítő szervezet nélkül. A leghatékonyabb fejlődési támogatás-formáját keresték. A projekt mögött a Facebook-alapító Chris Hughes és Jaqueline Fuller, a Googles filantróp tagozata vezetői álltak. A falvak egy része havi 20 €-t kap 12 évig, másik része 2 évig. A 3. csoport a két évnyi összeget egyszerre kapja meg. (Projektvezető Caroline Teti). A pénzt direkt a mobiltelefonjukra kapják. Ebből megjavíthatják a tetőiket vagy vehetnek tévét - szabadon dönthetnek. "A készpénz lehetővé teszi nekik, hogy azt vegyenek, amire igazán szükségük van - legyen az orvosság, tehén, kecske, adósságtörlesztés, napelem, moped." A "Give Directly" magasabb jövedelemhez és vagyonhoz vezet, a kritika szerint viszont elmaradnak az ivóvízbe és az agráriumba esedékes beruházások.

Finnország

Aki bizalmat kap, magában is jobban bízik. 2016-tól 2000 munkanélküli kapott havi 560 €-t. A 25-58 évesek ezután nem fizettek adót és jövedelmüket idénymunkával kiegészíthették. A résztvevők önbizalma, jövő-optimizmusa és az intézmények iránti bizalma is jobban nőtt, mint a kontroll-csoportban. A bizalomerősítés kölcsönös. A bizalom olyan tőke, amely átvihető. Sajnos, a projekt a politikában és a médiában lebecslően került ismertetésre. Olli Kangas projektvezető beszámolója letölthető.

mein-grundeinkommen, 27. 1. 2021.

Lásd még:

Jólét gazdasági növekedés nélkül, Vincent Liegey et. al. 2016

MOBILITÁS-VÁLSÁG Th. Macho, Bécs

Thomas Macho(68), filozófus, a bécsi Internationale Forschungszentrum Kulturwissenschaften vezetője. Könyve a "Das Leben nehmen" (Az életet venni) 2017-ben jelent meg.

ZEIT online: Önt mi foglalkoztatja mostanában, Macho úr?

Thomas Macho: Erre szót találni nem is könnyű. A leállított mozgásról, tehát a mobilitás kríziséről gondolkodom. Ez kétarcú: egyrészt a pandémia a kijárási tilalmak, utazási korlátozások és a határ-lezárások révén megbénítja rettentő mozgékony társadalmunkat. A Tirolban rekedt 17 brit síoktató példája mutatja, hogy a turizmus és a járvány nem fér össze. Másrészt azt látjuk, hogy a kiégett Moria vagy Lipa menekült-táboraiban emberek hideg télben helyhez vannak kötve, semmi eséllyel a továbbutazásra. Még a Toll-Toll-WC-ket is lakásokká alakították át. Tehát két fajta röghöz kötöttséggel szembesülünk: 2019-ben 80 millió ember volt menekülő-úton - 1,5 mrd pedig turista-úton. Ezt a két tömeget szétválasztva látjuk.

Z: Ön hogy kapcsolná össze?

TM: Még mindig külön állók. A New York-i Whitney-Museum-ban van egy kép, Eric Fischl: A Visit To/A Visit From/The Island. Két strandjelenet egymás mellett. Az egyiken egy félig meztelen család a tengerparton strandol, a másikon szintén félig meztelen menekültek érkeznek a strandra. A kép 1983-ban készült, majd' 40 éve. Tehát a válságnak, amiben élünk, már történelme is van. A világjárvány arra kényszerít bennünket, hogy más szemmel nézzük a turisztikai mobilitást és a menekülést. (EURÓPA HATÁRAI: VÍZBEFÚLTAK SÍRJAI? Lesbos, Lampedusa szaporodó sírhantjai nem tesznek jót az idegenforgalomnak, a nyaralóknak kissé kényelmetlen lehet, friss sírokkal a hátuk mögött a strandokon sütkérezni, ahol néha kisgyerekeket is kivet a víz és hullákat hoznak le a mentőhajókról. RS. 2016)

Z: Őszintén szólva, ezen kemény létkérdések mellett a "mobilitás krízise" szómágiának tűnik.

TM: Igen, a krízis szó már rég kong, ma már minden krízis. Ám ha az emberi tapasztalatok egy óriási változásáról és transzformációjáról beszélnénk, ezek a fogalmak ugyanúgy kopottnak tűnnének. Ez semmit sem változtat a tényeken, ezek továbbra is egy mély antropológiai törést jelentenek, melyet most átélünk. Az emberek mindig is mozgó lények voltak, maguktól vagy kényszerből úton és vélhetőleg sosem igazán letelepültek. És épp a modern éráját értjük a mobilitás korszakának, mely minden viszonyt mozgásba hoz. (Az emberek azt hiszik, ha A-ból B-be mennek, ott jobb lesz nekik.RS21I24). Most láthatjuk a pandémiában, mennyire különbözik az utazás a szökéstől. Mégis mindkettő az emberi alapszituációt mutatja: útra kelni akarni, a meghittől eltávolodni. A közelség és a távolság minden megszokott rendje a feje tetejére áll, a jelenlegi leállással.

Z: Nem, nem minden. Az új járvány-parancsolat: közelséget kerülni, távolságot tartani, a distancia egy új, modern kultúrtechnikáját hozza, ahogy ezt Helmuth Plessner szociológus leírja, a nem-túl-közelítés művészete néven ("Kunst des Nichtzunahetretens").

TM: Igen, mi régebbi tapasztalatokra építünk tovább, mint pl. az évszázadokig gyakorolt udvariasság stratégiájára. Másik példa: milyen gyakran figyelhetjük meg metróban vagy repülőn, hogy az emberek nem a mellettük ülőkkel kezdenek beszélgetést, hanem egy messzi emberrel, okostelefonon. Ezzel ezt jelzik: "Maradj tőlem távol." Inkább a távolba révedeznek, mert a közeli nekik kevésbé kellemesnek tűnik.

Z: Ez a régi szép idők gondjaként hangzik, azok az idők rég elmúltak.

TM: Most ezen régi tapasztalat kicsúcsosodását éljük át. Most a másik ember nemhogy kellemetlen, de egyenesen potenciálisan életveszélyes is lehet, ha túl közel jön. Ebben az értelemben mindenki "veszélyező". A mozgás, a közelség és a távolság fölkavarodása még komplikáltabb lett. A politikai kulcsszó most a digitalizálás. Ez még jobban kell, hogy terjedjen. Helyettesítenie kell a fizikai mozgást és a közeledéseket. Ám amiről alig esik szó, az a kötelező otthonmaradás által veszélyeztetett jövő mobilitásesély. Aki egy 5 fős családot homeoffice-ba küld, gondoskodnia kell 5 laptopról, 5 asztalról, csendes szobákban - különben elvesszük a gyerekek jövő társadalmi mobilitását, mert nem részesülnek hatékony oktatásban. A világ távoli horizontjai, amit a képernyőn látnak, számukra az életben nem lesz elérhető. (Elérhető lesz a nagymama hullája?RS21I25).

Z: Ön egy figyelmet érdemlő könyvet írt az öngyilkosságról. A mobilitás válsága, az Ön szemében, az élet elvételének egy formája?

TM: A leállást nem hiába asszociálják gyakran a halállal. A mobilitás kockázat lett. "Az életet venni" egyik értelme "elvenni", a másik: "elfogadni". Saját életünkért felelősséget kell vállalnunk. Ám ez a felelősség a mobilitás által gyökeresen megkérdőjeleződik.

Z: A modern mozgó élethez az is hozzátartozik, hogy az ismételten visszatérő momentumokat magunk mögött hagyjuk és mindig van egy új ötletünk holnapra. Ám most úgy tűnik, ez a fajta mobilitás is korlátozva van. Az idő mintha befagyott volna.

TM: Mi, modernek, egyben időutazók is vagyunk, amennyiben múltakra emlékezünk, újból elfelejtjük, másképp emlékezünk, másképp felejtünk és gondolatban a jövőbe is kirándulunk. A járvány egyik hatása, hogy belezuhanunk az óriási, kásás jelenbe, mintha semmi más nem menne már. Ez a kása elnyeléssel fenyeget bennünket, míg mi a push-hírek koncertjével folyton fogyasztjuk. Ez a jelenbe-zuhanás elveszi a jövő-elképzelő képességünket. Katharina Pistor javasolja, hogy a privát háztartások adósságait engedjék el - értékes ötlet! Különben csak az olyan lózungok maradnak, mint "fény az alagút végén", "visszatérés a normalitáshoz". Más utópia tényleg nem jut az eszünkbe?

Z: És Önnek?

TM: A jövő mobilitásához új utópiákra van szükségünk. Nem a távolkeleti turizmusra gondolok, amely egyébkén a kijárási tilalom mellett szépen folyik. Más világokat lehet meglátogatni stúdium vagy civil mozgalom céljából, továbbá üzletileg is. Nem turista terra-X perspektívából fogyasztani, hanem föltárni, tapasztalni, felelősséget vállalni. (Mi nincs még "föltárva"?RS). Ez az óhaj utópisztikus felhangú és egy politikai gyakorlat jó formája is lehet. És a jövőben az önkéntes és a kényszerű mozgás (lásd Fischl-kép) is összekapcsolható lehet. Figyelmünk és szolidaritásunk közelebb hozhatja egymáshoz ezeket az oly különböző vándorló embereket.

ZEIT online, 23. 1. 2021.

A filozófus elvtárs nagyon igyekszik senkit magára nem haragítani. Európa kirabolta és megnyomorította Afrikát és a Távol-Keletet. Most udvariasan fizesse meg adósságát! RS

NULLA FERTŐZÉS STRATÉGIA Merkel előtt - ZEIT Hamburg

Neves német kutatók egy No-Covid-tervet mutattak be a kancellár asszonynak. A hosszú távú stratégia nem köti a lezárást egy dátumhoz, mert ez önkényesnek tűnik és csak hosszabbításokat von maga után. Helyette konkrét célok elérésére kell törekedni.

A 13 tagú szerzőcsoport tagjai: Melanie Brinkmann virológus, a fizikus Michael Meyer-Hermann (Helmholtz-Zentrum für Infektionsforschung). További neves szakemberek: Clemens Fuest (Ifo-Institut), a szociológus Heinz Bude (Universität Kassel), az orvos Michael Hallek (Uni Köln), a Global-Health-kutató Ilona Kickbusch, a politológus Maximilian Mayer (Universität Bonn) - mint szakértő grémium állnak a politika rendelkezésére.

Röviddel a keddi (jan. 19) Bund-Land tanácskozás előtt a kutatók tartós kiutat javasolnak a korona-válságból, hogy az új fertőzéseket, elhalálozásokat és az elhúzódó lezárásokat megakadályozzák. Nulla incidencia úgy érhető el, hogy az új fertőzéseket gyorsan lecsökkentik és az alacsony esetszámokat konzekvensen védik, a lakosság bevonásával. (A teljes terv lehívható a ZEIT online-ról.)

A jan. 19-i egyeztetés napirendjén az éjszakai kijárási tilalom, az FFP2-maszk előírása a közközlekedésben és a január végi lockdown meghosszabbítása.

A stratégia-irat tartalma

A fertőzéseket nullára szorítani, vírusmentes zónákat létrehozni, az új kitöréseket szigorúan elfojtani. A szerzők nem tesznek konkrét javaslatokat új rövid távú intézkedésekre. Hosszú távú tervük akkor válik be, ha a jelenlegi 150 új fertőzést 10-re szorítják vissza, 100 000 lakosnál hetente. Ám már most perspektívát és több lépcsős tervet kell mutatni a lakosságnak, a válságból való kiútra. A lezárás ne tartson egy megadott dátumig, mert az önkényes és frusztráló, ha úgyis ismételten meghosszabbítják, hanem a célok eléréséig. Így a családok, az iskolák, a gazdasági ágazatok biztosabban tervezhetnek a jövőre nézve.

A vírus fölgyorsul a mutációval

Most a gyors és a határozott cselekvést az is sürgeti, hogy a B1.1.7 vírusvariáns Németországban is rohamosan terjed. Ez megnehezíti a járvány megállítását. Arra nem lehet számítani, hogy a következő hónapokban elegendő beoltott lesz vagy új terápiák jönnek. A vírus továbbra is óriási társadalmi károkat okoz. A szerzők a kárcsökkenés helyett a járvány ellenőrzésére való koncentrálást javasolják, mert ez hozza meg a szabadságot és a stabilitást.

A No-Covid három elemből áll. Miután a fertőzést lenullázták, meg kell akadályozni, hogy a vírus újból betörjön a tiszta zónákba. Erre alkalmas a zöld zónák rendszere és a további mobilitás-ellenőrzés, tesztelés és karantén-előírás. Végül a lokális kitöréseket azonnal és keményen el kell fojtani. Így tett Ausztrália és Új Zéland is. Az ottani szakemberek készek a német politikát, igény esetén, tanáccsal ellátni.

A zóna-rendszer kidolgozója az elméleti fizikus Yaneer Bar-Yam (direktor New England Complex Systems Institute). Matthias F. Schneider már szeptemberben írt erről a koncepcióról a ZEIT online portálon. E szerint Németországban vírusmentes zöld zónákat kell kijelölni, ahol a lakosság fokozatosan visszatérhet a normalitáshoz. Ezeken a régiókon kívül továbbra is szigorú kontakt- és mobilitás-korlátozás érvényes, továbbá karantén-előírás. A már folyamatban levő oltáskampány mellett történjen hatékony tesztelés is. Ezzel a stratégiával lépésenként új és új zöld zónák jönnek létre. Új esetek fölmerülésével lokálisan ismét időhatáros intézkedéseket kell foganatosítani.

Az új fertőzések lenyomását a szerzők reálisnak tartják, hisz tavasszal, az első hullámban 2,5/100 000 volt az incidencia hetente Németországban. Tehát lehetséges. Melbourn példája mutatja, hogy pár hét alatt szigorú és konzekvens intézkedésekkel 10-re csökkenthető az új fertőzések száma. Ettől kezdve 4 hét után jutottak a stabil nullára.

A szerzők a továbbiakban arról szólnak, hogyan akadályozható meg, hogy Németországba kívülről hordják be a vírust. Mivel sok szomszédos állam fertőzésdinamikája hasonló, ideális esetben az újbóli határlezárások elhagyhatók. Ám a kormányok arra szólítsák föl a lakosságot, hogy minél kevesebbet utazzanak. Ezen kívül a No-Covid-stratégiát Európa-szerte kell, hogy népszerűsítsék. Végül tegyék átláthatóvá Németország álláspontját szomszédaihoz, ha tényleg elérte a nullát.

A gazdaság veszteségeit átláthatóvá tartani úgy lehet, ha a homeoffice áll a fókuszban, átfogóan és országosan. Továbbra is működhetnek azok a gyárak, ahol kicsi a fertőzésveszély, nagy az automatizáció és a fejenkénti értékteremtés (egyes termelő üzemeknél) - ha betartják a szigorú higiénés követelményeket. Ezek: FFP2-maszk, szellőztetés és rendszeres, konzekvens tesztelés.

Mindezekkel párhuzamosan a rizikócsoportok és gondozó intézetek védelmét erősíteni kell. Pl. váratlan higiénés ellenőrzések jöhetnek, a kötelező tesztelés mellett. Heti kétszeres antigén-teszt nem védekezés. Úgy a látogatók, mint a gondozók számára naponta legyen antigén-teszt, a konyhai és a takarító személyzet számára is. PCR teszt legyen kötelező hetente kétszer.

A lezárási intézkedések legyenek arányosak

Végül a szerzők az intézkedések arányosságát vizsgálják. Ezek most nem elég hatékonyak ahhoz, hogy a pandémiát belátható időn belül tartós ellenőrzés alá vonják. Az aktuális tudásszinten alapuló No-Covid-stratégia az egyetlen hatékony eljárás a járvány megfékezésére.

A terv megvalósítása a helyi hatóságok föladata. Fontos feltétel a lakosság teljes bevonása. Ez arra motiválhatja az embereket, hogy tartsák be a szabályokat. Legyen társadalmi konszenzus, hogy nem a vírussal való együttélés, hanem annak legyőzése a cél. Ehhez országos kommunikációs és motivációs kampány szükséges.

ZEIT online 18. 1. 2021.

Null-Fälle-Strategie

VÉGE LEHET, DE NEM AKARJÁK

-Átlátszó, őszinte kommunikáció - vége lehet, ha a többség akarja. Ha nem akarják, sosem lesz vége.

-Egységes terv, összehangolt föllépés EU-szerte.

-Teljes, szigorú lezárás - rövid időre.

-Zöld és piros zónák - a zöld zónák, tiszta cégek jutalmazása.

-Folyosók a zöld, tiszta zónák között.

-Az üzemek maguk döntsenek az intézkedésekről, saját maguknál.

-Szigorú határellenőrzés, karanténhotelek az ingázóknak.

-Szolidáris covid-illeték vagyonokra, nyereségekre, pénztranszformációkra, magas jövedelmekre.

-Az egészségügyi dolgozók számának és fizetésének megemelése.

-Mentőcsomag vállalatoknak, segély a munkanélkülieknek.

-Új vakcinagyártók beindítása.

-A #ZeroCovid-mozgalom fölkarolása.

Ezzel szemben most ez történik:

-Minél több fiatal bulizik, annál több idős hal meg.

-A kormányok ódzkodnak a teljes lezárástól, hónapok óta csak ugrálnak a lezárás-lazítás között.

-Ez a vállalatoknak köszönhető: nem hajlandók profitjaikról egy percig sem lemondani.

-A gyógyszergyártók most is ellenérdekeltek: több beteg, több nyereség.

-Sokaknak kutya bajuk: nem hajlandók lemondani megszokott élvezeteikről.

-Az utazók nem hiszik magukról, hogy viszik a vírust, vagy nem érdeklik, hányan betegszenek és halnak meg.

-Itthon sehol sem látok hírt a 3 fázisról,a #ZeroCovid-mozgalomról.

-Az ellenzék csak fokozza az oltásellenességet.

RózsaS

2021. január 18.

#ZeroCovid-mozgalom Berlin

A mozgalom fölhívása

Egy év pandémia után egész Európában válságos helyzetben vagyunk. Naponta ezrek halnak meg és még többen lesznek betegek. Az új koronavírus rohamosan terjed, a mutációk még gyorsabban. A kormányok intézkedései elégtelenek: csak meghosszabbítják a járványt és veszélyeztetik életünket.

A vírus megfékezésének stratégiája ("flatten the curve") meghiúsult. Az életet tartósan beszűkítette és mégis fertőzések millióit és tízezrek halálát hozta. Most radikális stratégiaváltásra van szükségünk - nem a járvány ellenőrzött továbbengedésére, hanem véget vetésére. A cél nem 200, 50, vagy 25 új fertőzés kell, hogy legyen - hanem nulla infekció.

Azonnali közös stratégiára van szükségünk egész Európában, hogy a pandémiát végleg leküzdjük. Csupán oltásokkal a vírussal való versenyt nem nyerhetjük meg. Különösen akkor nem, ha a védekezés továbbra is csak a szabadidő-tevékenység korlátozásából áll - gazdasági shutdown nélkül. A covid-19-et azonnal annyira vissza kell szorítanunk, hogy minden egyes maradék eset követhető legyen. Sok ország határozott eljárása megmutatta, hogy ez lehetséges.

Számunkra az a nemzetközi felhívás az irányadó, amit több tudós 2020. dec. 19-én tett közzé. Meggyőződésünk, hogy a vírus leállítása csak akkor sikerülhet, ha az intézkedéseket társadalmi szolidaritás kíséri. Ezért követeljük az alábbi elengedhetetlen társadalmi intézkedéseket:

1. Közösen a nulla felé

Az első cél, a fertőzéseket nullára leszorítani. Hogy az államok közti ping-pong-hatást elkerüljük, az összes európai állam gyorsan és egyszerre kell, hogy cselekedjen. Ha ezt elérjük, a második lépésben jöhetnek az óvatos lazítások. Az alacsony esetszámokat ellenőrzéssel stabilizálni kell és a lokális kitöréseket azonnal elszigetelni. Harmadszorra közös hosszú távú vízióra van szükségünk - és ezen az alapon regionális és nemzeti akciótervekre. Ezek screening és oltásstratégiákból, a rizikócsoportok védelméből és a vírusnak erősen kitett emberek támogatásából álljanak. E cél eléréséhez szükségünk van néhány hét szolidaritási szünetre. Shutdown annyit tesz: Minden közvetlen kontaktunkat minimalizáljunk - éspedig a munkahelyen! Az intézkedések nem lehetnek hatékonyak, ha csak a szabadidőre vonatkoznak, de a munkaidőre nem. A társadalmilag nem létfenntartó gazdasági tevékenységeket rövid időre le kell állítanunk. Gyárakat, üzemeket, irodákat, építkezéseket, iskolákat be kell zárni és a munkakötelezettséget szüneteltetni. A szünet addig tartson, míg a kitűzött célokat el nem érjük. Fontos, hogy az alkalmazottak az üzemekben maguk alakítsák ki az intézkedéseket és közösen juttassák érvényre. Fölszólítjuk a szakszervezeteket is, hogy erélyesen vessék be magukat a dolgozók egészségéért és támogassák a nagy és közös szünet megszervezését.

2. Senkit sem szabad visszahagyni

Az emberek csak akkor tarthatók otthon, ha pénzügyileg biztosítottak. Ehhez átfogó mentéscsomag szükséges, mindenki számára. Akiket a lezárás nagyon erősen érint, kapjanak nagyobb támogatást - kiskeresetűek, szűk lakásban, erőszakos környezetben élők, hajléktalanok. Föl kell oszlatni a csoportos menedékhelyeket, az embereket decentrálisan kell elhelyezni. A másokról kemény munkával gondoskodókról közösségi ellátással le kell venni a terhet. Gyerekek oktatása online történjen, szükség esetén kis csoportokban.

3. Kiépíteni a szociális egészségügyi infrastruktúrát

Az egész egészségügyi és gondozói terület azonnal és tartósan átépítendő. Ez az egészségházakra és a hatóságokra is vonatkozik, melyek a fertőzésláncok követésére illetékesek. Meg kell emelni az itt dolgozók számát és keresetüket. Az egészség- és a gondozóágazat profitirányultsága veszélyezteti mindannyiunk egészségét. Követeljük az eddigi privatizációk és bezárások visszavételét. A kórházak eset-átalány szerinti pénzelését az igény szolidáris pénzelése váltsa föl.

4. A vakcinák globális közösségi kincsek

Globális járvány csak globálisan győzhető le. Állami és magánvállalatok álljanak át a megfelelő vakcinák gyártására. Ezt ki kell vonni a profitcél alól. Az oltások számos ember közös munkája eredménye - így az egész emberiség rendelkezzen fölötte.

5. Szolidáris pénzelés

A szükséges intézkedések sok pénzbe kerülnek. Európa társadalmai óriási gazdagságot halmoztak föl, melyek fölött azonban csak kevés tehetős rendelkezik. Ezzel a gazdagsággal az átfogó munkaszünet és a szolidáris intézkedések pénzelése probléma nélkül megoldható. Ezért követelünk egy covid-szolidaritás-illeték bevezetését egész Európában. Ezek a nagy vagyonokra, vállalati nyereségekre, pénztranszformációkra és magas jövedelmekre legyenek kivetve.

A politikai bénultságot járványügyben túl kell lépni. Gyűjteni akarunk német, osztrák és svájci területen a szükséges szolidáris zéró-covid stratégiaváltásra. Ahogy azt angol társainktól tudjuk (https://zerocovid.uk), egészségünk megvédését a gyors profitszerzés és a politika nagy része ellenében kell kiharcolnunk. Nincs ellentmondás az egészségvédelem, a járvány-leküzdés és demokratikus jogaink, ill a jogállam között. Demokrácia egészségvédelem nélkül értelmetlen és cinikus. Az egészségvédelem demokrácia nélkül autoriter államhoz vezet. A kettő egysége a szolidáris zéró-covid-stratégia fontos kulcsa.

zero-covid.org, 12. Januar 2021

https://www.containcovid-pan.eu/ Siehe auch: Priesemann, Viola; et.al. (2020): Calling for pan-European commitment for rapid and sustained reduction in SARS-CoV-2 infections. The Lancet. https://doi.org/10.1016/S0140-6736(20)32625-8↩

ZERO-COVID 3 FÁZISBAN - Merkur München

 Az US epidemiológus Yaneer Bar-Yam, az ausztrál Stephen Duckett egészségközgazdász és a fizikus Matthias F. Schneider (TU Dortmund) tervet mutatott be a járvány visszaszorítására.

A járványnak véget lehet vetni. Több ország sikeresen megküzdött a vírussal, tőlük kell ellesni a módszert. Szigorú zárlattal lenyomták a fertőzésszámokat. El kell érni azt az állapotot, amikor új esetek legfeljebb csak kívülről jönnek be. Egy vírus kitörési zónában gyorsan és konzekvensen kell cselekedni. A lokális intézkedések aránylag egyszerűbbek.

Számos ázsiai ország (Mongólia, Vietnam, Szingapúr, Kambodzsa, Thaiföld) a nyáron nulla közeli fertőzésszámokat ért el - és az új járványkitöréseket is tartósan megakadályozta. A kutatók magyarázata egyszerű: Ahol csak kevés vagy nulla átfertőzés történik, ott a superspreader-esemény is valószínűtlen. Ma több száz millió ember él csekély fertőzésszám mellett.

Ausztrália és Új Zéland "Zero-Covid" célját sikeresen elérte - köszönve az exit-stratégiának. Lakosainak akaratát sikerült teljesen a nulla-kovid célra állítani. Különösen Ausztrália lett úgy sikeres, hogy kommunikációja mindvégig átlátható volt és ehhez társították az alacsony fertőzésszám jutalmazását is. Amint az esetszámok egy bizonyos szint alá estek, lazítottak a megszorításokon. Ez Németországban is működne.

ELSŐ FÁZIS: Amilyen gyorsan csak lehet, nulla fertőzésszintre kell jutni. Mivel a terület nagysága ezt megnehezíti, először kisebb célokat kell kitűzni. Egy régió pár hét alatt nullára mehet vissza. A lakosságot versenyre kell fölhívni, zéró-kovid céllal. Belgium és Izrael megmutatta, hogy a napi fertőzéseket 10%-kal csökkenteni lehet. Németországban a további intézkedéseket, mint a határellenőrzés szigorítása, vagy karanténhotelek kijelölése ingázóknak, országosan ki kell terjeszteni.

MÁSODIK FÁZIS: A kialakult vírusmentes övezeteket tartósan védeni kell. Ha két hétig nincs helyi vírusátvitel, akkor a szomszédos régióknál is megáll a terjedés. "Green-zone-status" állna be és az élet itt visszatérhet a normalitásba. Ehhez teljes lefedéssel tovább kell tesztelni és a kontaktkutatás is ismét beindulhat.

HARMADIK FÁZIS: Ez a "zöld zónák" kiterjesztéséből állna. Az egyes "tiszta" övezetek között utazási folyosókat kell biztosítani. Itt újra beindulhat a turizmus. Ha ez sikerül, ez még egy motiváció lenne a "vörös zónák" számára, hogy ők is levigyék a fertőzést nullára.

Ha helyesen járunk el, ez lesz az utolsó lockdown és 2021-ben ünnepelhetjük az évszázad nyarát - zéró-kovid-koncertekkel, zéró-kovid-focival.

Ahogy ezt az ausztrálok már teszik.

merkur.de, 15. 1. 2021.

Andere Länder machen es vor