Ökobetyár

High tech vagy low tech? | öko-retro-bio-grín

AZ SPD KÉSZÜL A SZEPTEMBERI VÁLASZTÁSOKRA - Funke M, Reuters

2021. március 03. 11:56 - RózsaSá

AZ SPD KÉSZÜL A SZEPTEMBERI VÁLASZTÁSOKRA - Funke M, Reuters

A német Bundestag választása 2021. szeptember 26-án lesz. Az SPD (Sozialdemokratische Partei Deutschlands) merész programmal startol: polgárpénz, tempólimit, 21€ órabér, 528€ családi pótlék.

Központban a szociális állam és a klímavédelem. Ezt olvashatjuk a Funke-Mediengruppe és a Reuters oldalain.

Hartz IV kifuttatása

(Peter Hartz közgazdász, volt VW elnökségi tag, 2002-ben segítette a német munkapiac teljes reformját. A nevét viselő segély megvalósult formájáról azt mondta, a munkásokat pórázra köti és bünteti. Hírnevét egy pikáns kalandja csorbította /majdnem yachtozás/RS.)

A Hartz IV helyébe ún. polgárpénz (Bürgergeld) lép. Ez tartalmaz együttműködési kötelességet is, de főleg segít és bátorít. A kancellárjelölt Olaf Scholz, SPD: "Az értelmetlen és megalázó szankciókat eltöröljük."

21€ minimál-órabér, gyerek-alapjuttatás (Kindergrundsicherung)

Ez leváltja az összes eddigi családsegélyt és nagysága (250-528€) a szülők jövedelméhez igazodik. A gyerek-adókedvezmény megszűnik, helyébe a gyerek-alapjuttatás lép. Óvodák, napközis iskolák, közközlekedés a gyerekeknek ingyenes.

Házastársi közös adózás (Ehegattensplitting)

Az új házasoknál korlátozzák. A mai adójog a férfi-nő klasszikus munkamegosztást rögzíti és már nem felel meg a társadalmi valóságnak.

Vagyonadó

1997-es formáját téves alapbecslések miatt az alkotmányvédő bíróság elvetette. Most megújulva térhet vissza. A "nagyon nagy vagyoni" 1% adóból a tagállamok profitálhatnak. Egyidejűleg megemelik az általános adókedvezményt (Freibetrag), hogy az adóteher a lakosság dúsgazdag részére koncentrálódjon. Az üzemek alapvagyona maradjon érintetlen, hogy a munkahelyek ne kerüljenek veszélybe. A nagy cégvagyonok örökösödési adójánál legyen egy hatékony minimális adó ("effektive Mindestbesteuerung").

A kis és közép-jövedelműek jövedelmi adóját csökkentik, a felső 5% összehúzandó.

Az ún. gazdagok adója továbbra is SPD-téma. 250 000 € évi jövedelemnél (házastársaknál 500 000 €) legyen 3% növelés.

130 km/h az autópályán

Hogy az ország haladjon a klímasemlegesség felé, a tempólimit elkerülhetetlen. 2030-ra legyen legalább 15 millió elektroautó.

Ökoáram-cent

Minden áramfogyasztó a megújulókra ökoáram-illetéket fizet. Ez 2025-től megszűnik és helyette a CO2-adózás jövedelme lép.

ZEIT online, 28. 2. 2021.

Bundestagswahl 2021: Entwurf fürs SPD-Wahlprogramm

 

Szólj hozzá!

HALÁLKÖZELBEN - Egy pszichológusnő az intenzíven/Uniklinik Jéna

2021. március 01. 19:07 - RózsaSá

HALÁLKÖZELBEN - Egy pszichológusnő az intenzíven/Uniklinik Jéna

Teresa Deffner a jénai egyetemi klinika intenzív osztálya munkacsoportjában dolgozik. Nap mint nap drámai sorsokkal, extrém helyzetekkel szembesül.

Amikor egy beteg az intenzívre kerül, úgy tűnhet neki, mintha egy másik bolygón lenne. Körülötte mozgó alakok tetőtől talpig védőruhában, maszkban, villogó-csipogó készülékek jobbról-balról. Ilyent eddig csak sci-fi filmekben láthatott.

Az én feladatom, hogy a pácienseket megnyugtassam és hogy kibeszéljék magukból a félelmeiket. Persze olyat nem mondhatok, hogy semmi baj, maga ezen szerencsésen túl fog esni és két hét múlva gyógyultan kisétál. Ehelyett: "Ez itt biztonságos, a legjobb hely ahová most kerülhetett. Ha nem tud önállóan lélegezni, segítenek. Nézze meg nyugodtan az ápolókat, orvosokat, amikor bejönnek, ahogyan dolgoznak, figyelje a részleteket. Minden lehetőt megtesznek, szakmai rutinjuk megnyugtat. Ezek a készülékek életmentők. Néha sípolnak, ha valaki nagyon rosszul lesz, ilyenkor az ápolók gyorsan itt vannak és teszik, amit kell."

Félnek, hogy eszméletüket vesztik

Azért vagyok itt, hogy a betegek halálfélelmét csillapítsam. Amikor nehezen lélegeznek, csak pár szóra képesek. Ekkor megpróbálom azt tenni, ami jó lehet nekik. Néha segíthet, ha a halálfélelmükre direkt rákérdezek, ekkor a téma teret kap. Rövid, intenzív párbeszéd is kialakulhat, az oxigéntelítettségtől függően. Amikor vélhetően intubálás jön, erre fölkészítem őket. Sokan félnek az öntudatlanságtól. Hogy a lélegeztető csövet bevezethessék, mélyaltatásba kell helyezni őket. Ezt mesterséges kómának mondják, de ez inkább tartós narkózis. Sokan irtóznak ettől. Elmondom, hogy a helyzetük nem változik: "Ön továbbra is itt fog feküdni, ezen az ágyon, melyen aludni fog, mindent megkap, ami eddig. Nézze azt a férfit a másik ágyon, láthatja, hogy ellátják és ügyelnek rá.

Amikor hozzátartozó telefonál, az alvó beteg füléhez tartjuk a telefont. Nemrég egy beteg ezt látta és azt mondta, ő is ezt szeretné, ha öntudatlan lesz. A hozzátartozókkal való kapcsolat munkám fontos része. Elaltatás előtt mindig megpróbálunk még egy telefonálást, vagy videót. Ezek igen megható pillanatok, néha olyan intimek, hogy én nem is lehetnék jelen. Többnyire egyszerű közhelyek: "Maradj erős!" "Ki fogod bírni." "Szeretlek." Ezek számomra újak itt az intenzíven. Más betegségeknél ritka, mint itt, amikor látni, mi jön és az intubáció előtt még marad kevéske idő egy telefonra. Egy beszélgetésre, mely az utolsó lehet. Nem mindenki ébred föl.

"Talán korábban kellett volna kórházba vinnünk?" Erről ritkán beszélnek, pedig fundamentális; inkább valami mindennapiról váltanak szót. Nemrég egy idős házaspár arról beszélt, mi van otthon ebédre. Ekkor nem mondhatjuk, ez talán az utolsó beszélgetésük, beszéljenek valami fontosabbról.

A hozzátartozók fájdalma

Velük is napi kapcsolatban állunk, gyakran hetekig, mert a kovidosok hosszú ideig lehetnek az intenzíven. Fotókat készítünk a betegről és elküldjük a családnak, hogy a helyzetről legyen kézzelfogható képük.

Úgy vélem, a hozzátartozók fájdalmáról kevés szó esik. Egész nap otthon ülnek és hívogatják a klinikát. Gyakran naponta többször is telefonálnak. Nálunk az intenzíven, 30 betegnél, ez igen sok hívás. Gyakran a kezelő orvossal vagy az ápolóval beszélnek. Minket is kapcsolnak, kolléganőmmel időnk 90%-át telefonálással töltjük.

Naponta kerülök tragikus sorsokkal szembe. Ám ez nem szabad hogy kiborítson lelki egyensúlyomból. Ezt az emberek rögtön megéreznék. Mindig érezniük kell, hogy a szörnyűséget, a fölfoghatatlant, amit közölnek velem, el tudom viselni.

A hozzátartozók kevés támogatásra számíthatnak. Szociális kontaktjaik alig, maguk is gyakran vannak karanténban, senkivel sem találkozhatnak. Ezt még anyagi gondok is tetézhetik. És újból és újból a kérdés: Ki fertőzhette meg a beteget? Ez szinte mindegyiküket kínozza. A fiú volt az, aki a munkahelyről hozta haza a vírust és megfertőzte apját? Ez akkora fájdalom, amit eddig még el sem tudtunk képzelni. Ilyen erős bűntudattal az intenzíven eddig még nem volt dolgunk.

A drámai esetek, amilyeneket eddig még nem láttam, csak szaporodnak. Az év elején egy fiatalember pár hét alatt elvesztette apját-anyját. El sem búcsúzhatott tőlük, mert nem mehetett be. Ezek nyomot hagynak az emberben. A sorscsapásokat élőben látjuk, nem tudjuk, ki hogyan viseli el.

Időközben a személyes elbúcsúzás megengedett. Ám a múlt héten volt egy esetünk, amikor az egész család karanténben kellett, hogy maradjon. Ilyenkor bejöhet a család barátja vagy a búcsú videón történhet.

Ha a hozzátartozók személyesen nem jöhetnek be, fölhívjuk őket, hogy a haldoklótól búcsút vehessenek. Szép, ha néhány személyes szó elhangzik. Ha senki nem érhetünk el, mi vállaljuk az élettől való búcsúztatást.

Egy ritka species

Kolléganőmmel december óta váltjuk egymást a családdal való kapcsolatban. Vajon más kórházakban, ahol nincs pszichológus, ezt hogy oldják meg? Akkor az ápolókra hárul ez a többlet-feladat. Hogy az orvosokat és az ápolókat ebben magukra hagyják, nem fair. Ilyen pszichológusok, akik az intenzív-csoport állandó tagjai, kevés klinikán találhatók. Mi egy különleges species vagyunk, sajnos. Nem az a kérdés, minek egy pszichológus az intenzíven, hanem, hogy mért nincs mindenütt? Egy kórház összes válságos esete az intenzíven gyűlik össze. Nálunk nincsenek könnyű esetek. Minden páciens életveszélyben van. Épp itt lenne magától értetődő, hogy az orvosokon és az ápolókon felül még valaki törődjön a betegekkel és a hozzátartozókkal. Valaki, aki folyamatosan kapcsolatban marad a páciensekkel, ha az orvosok és az ápolók már a következő sürgős esettel foglalkoznak.

A normalitáshoz hosszú az út

Ha valaki túl van az életveszélyen, az érzelmi támogatásnak még nincs vége. Ha valaki hetek után fölébred, az egy örömteljes esemény. Ám a beteg fölépülésében ekkor kezdődik a valószínűleg legkeményebb szakasz. A realitás visszanyerése kemény munka. Sokszor nem is hiszik el, hogy hetekig aludtak. Ez a narkózis alatti álmok miatt van. Olyan eseményekre emlékeznek, melyek meg sem történtek. Némelyek azt hiszik, háborúban vagy fogságban voltak, elrabolták és megkötözték őket. Egy páciens azt mondta, emlékszik, hogy mellette minden beteget lekapcsoltak a gépről és ő a félelemtől megdermedve várta, hogy őt is lekapcsolják.

Nem tudjuk, hogy ezek az álmok a hosszú narkózis, vagy a fokozatos ébredés alatt keletkeznek. Mindig nagyon valóságosnak és fenyegetőnek tűnnek. Nem hasonlíthatók össze a szokásos álmokkal. Az emberek később határozottan állítják, hogy ezek megtörténtek velük. Mi ott vagyunk, megbeszélhetik velünk. Természetesen ébredés után alig tudnak beszélni, de később óvatosan rákérdezek: Másoknál ébredés után így és így történt és magánál? Akkor bólintanak. Fontos, hogy ebben a fázisban valaki legyen mellettük, hogy ezeket az irreális élményeket kezelni tudják. Az intenzív után sokan lelkileg szenvednek és poszttraumatikus zavar is fölléphet náluk.

Ám vannak megható történetek is. Nemrég feküdt nálunk egy 60 éves hölgy, lélegeztető gépen volt. Altatás előtt fölhívta a lánya, mellette pici lány unokája is a kamera előtt volt. A lányka látta a képernyőn, hogyan alszik a nagyanyja. Amikor aztán a hölgy jobban lett és lassan magához tért, a kislány belekiabált a telefonba: "Nagyi, fölébredni!" Öröm volt látni, ahogy a kislány majd kibújt a bőréből, amikor ismét beszélhetett nagyanyjával. Ezek felejthetetlen pillanatok.

Hogy az intenzívbetegek gondozását országszerte javítsa, Teresa Diffner kollégáival saját szekciót hozott létre a Deutsche Interdisziplinäre Gesellschaft für Intensiv- und Notfallmedizin (DIVI) nevű szervezetnél.

ZEIT online, 28. 03. 2021.

"Die meisten haben große Angst davor, das Bewusstsein zu verlieren"

 

Szólj hozzá!

ANYÓSOM, A CENTRÁLIS ERŐTÉR

2021. február 28. 09:27 - RózsaSá

ANYÓSOM, A CENTRÁLIS ERŐTÉR

- A gyerek meglepve látta, hogy nagyanyja kiveszi a műfogsorát a szájából. -Nagyi, téged szét lehet szedni?

-Papa, hogy hívták Ádám anyósát? -Ádámnak nem volt anyósa. Ő még a paradicsomban lakott.

-Sportolók gerelyvetésnél: -Ma mindent bele kell adnom, az anyósom ott van a lelátón! -Gondolod, el tudod találni?

-Macskáit macska-rehabilitációra küldte. Én is bejelentkeztem, de a csípési rangsorban a macskák után következem.

-Elment az orvoshoz, mire az megkérdezte,: -Hol volt, hogy ilyen sokáig nem láttam? Tán csak nem beteg volt?

-Olyan jó az orra, hogy nemcsak azt találja ki, mit ittam, hanem az évjáratot is.

-Japánban már kapható robot-anyós. Állítható soft- és hard-módra, a fiatal jegyesek ezzel edzenek.

-Lomtalanítás volt, kitettem az anyósom, de nem vitték el.

-Ha én nem lennék, ti sem lennétek.

-Ha ti meghaltok, akkor lesz nekem jó.

-Télen kinyitja az ajtót, hogy beengedje kintről azt az 5 fok meleget.

-Csiki-csukit játszunk: Én becsukom, ő kinyitja; ő becsukja, én kinyitom.

-Mit csinálsz? Már megint fát ültetsz?

-A néger életbe, neked nem lehet parancsóni?

 

 

Szólj hozzá!

Országos Pech és Balek Szövetség /A GALGAPRESSZ JELENTI 1997

2021. február 26. 10:58 - RózsaSá

Országos Pech és Balek Szövetség /A GALGAPRESSZ JELENTI 1997

 

1997. okt. l .

-Ismeretlen tettesek Mezőkövesd térségében megfúrták a Mol vezetékét. A kár tetemes.

 

A GALGAPRESSZ jelenti: A nyár végén  i s m e r t   tettesek a Mol kasszáját fúrták meg olymódon, hogy az egyik igazgatónak áron aluli Mol-részvényeket ajándékoztak kb. 15 millió forint nyereséggel. Mindenki ott fúr, ahol tud.

 

Okt.2. - M. Nemzet: Az Energia Alapítvány (nem a Szelíd!) átvette ugyan a milliárdot, de eddig egyetlen fillér kompenzációt sem fizetett a rászorult energiafogyasztóknak. Közben önmagára elköltött 75-100 milliót. Az alapítványnak energiaszolgáltatók utalják át a pénzt, majd ez - a terv szerint - visszautalja nekik a támogatottak nevében. A rászorultságot senki sem ellenőrzi.

 

A GALGAPRESSZ jelenti: Namárnost, ha végre visszaérkezik a pénz az alapítványtól az energiaszolgáltatóhoz, akkor ez - újabb áremeléskor - ismét átutalja a pénzt az alapítványnak. A pénzt forgatni kell és gondoljuk el, ebből is mennyi ember meg tud élni!

 

-M. Nemzet: Szerencsés kimenetelű bűncselekmény történt Esztergomban. Egy 30 éves férfi a bal mellkasán megszúrta 18 éves társát. A szúrás nem vált végzetessé, mivel a sértett szive szerencsére a jobb oldalán helyezkedik el.

 

A GALGAPRESSZ jelenti: A MATÁV 5000 forintos számlát küldött Nagy Mária szadai lakosnak. Az eset nem vált végzetessé, mert szerencsére Nagy Máriának nincsen telefonja. Az APEH egy millió forint adót rótt ki Barna János gödöllői lakosra. Az eset szerencsésen végződött, mert kiderült, hogy Barna János nem adóköteles.

 

Okt. 5 Koss- Rádió: A koppenhágai állatkertbe üvegablakok mögé beköltözött egy házaspár. 3 hétig élnek rendes házas életet a nagyérdemű szemeláttára.

 

Okt. 7.- A minisztereinök sajtótájékoztatón kijelentette, elégedett azokkal az erőfeszítésekkel, amelyeket a rendőrség vezetői tettek a közbiztonság megjavításáért, de... itt az elnök mondatát félbe kellett szakitania, mert egy fülsikető robbanás hallatszott - tudta meg a GALGAPRESSZ.

 

Okt. 8. - Kovács László egy tévéinterjúban azt mondta: a népszavazás esetleges kudarca kihatna hazánk EU-csatlakozására is, mert megkérdőjeleződne Budapest euroatlanti elkötelezettsége.

 

A GALGAPRESSZ jelenti:

1. A miniszter azt is mondta, ha nem lépünk be a NATO-ba, bevonulnak hozzánk az oroszok, a kinaiak és a japánok.

2. A miniszter cáfolta, miszerint a rövidítés mögött ez rejlik: NATO: Nem Ajánlatos Társaság Okosoknak.

3. Egy civi polgári csoport kérvényt adott át, hogy lépjen ki az ország a NATO-ból. Az értetlenkedőknek azt válaszolta: "idejében el kell kezdeni".

 

-A történeti egyházak úgy látják, hogy az egyházfinanszirozási törvénytervezettel kapcsolatban a kormány figyelmen kivülnhagyta észrevételeiket.

 

A GALGAPRESSZ azt is megtudta, hogy a kormány szemrehányást kapott, mivel nem olvassa a

bibliát, amiben ez áll: Aki elveszi a te alsónadrágodat, engedd oda neki a felső inged is.

 

Okt.9. -Nemcsók szerint Esztergom és Visegrád között "kellene valamit építeni". A GALGAPRESSZ üdvözli az ötletet, a legutóbbi rendszer megdöntése is így kezdődött!

 

- Szorgalmas cégek tömbökbe olvasztják a minden úton és módon begyűjtött színesfém és ólom halmazait, majd eladják Ausztriában.

 

A GALGAPRESSZ jelenti: Tehát a vasútátjárók akkumulátorjai érdekes, állandó körforgásban vannak Ausztria és Magyarország között: ellopják, összeolvasztják, exportálják, újragyártják, importálják, megveszik, fölszerelik, ismét ellopják... ettől nő a GDP!

 

-A kormány magyarázatot vár Orbán Viktortól arra vonatkozóan, hogy mit jelent azon kijelentése miszerint a párt az alkotmányos kereteken kivüli forgatókönyvvel is rendelkezik.

 

A GALGAPRESSZnek sikerült bepillantást nyerni ezen titkos iratba. Orbán Viktor odamegy és sípcsonton rúgja Horn Gyulát.

 

Okt. 11. Az MSZP-t tiltott gazdálkodás miatt büntetésre itélték, amit az szó nélkül kifizetett. A GALGAPRESSZ nem érti, hogy van ez? Egy államkasszából pénzelt párt bírságot fizet az államkasszába?

 

Okt. 13. - A kisgazdapárt föloldotta a tilalmat, miszerint nem fogad be frakciójába más pártból kilépetteket.

 

A GALGAPRESSZ jelenti: Röviddel ezután több párt úgy határozott, hogy befogad minden más pártból átlépőt, kivéve a kisgazdákat.

 

Okt. 14. Népszava: Egy olvasó panaszkodik, hogy egy utolsó szabad helynél, amelyre az összes hivatalos személy azt mondta, hogy ott szabad parkolni, lesett rá a rendőr és távoztával kerékbilincset rakott kocsijára (Thököly út 44., 4000 Ft).

 

A GALGAPRESSZ üzeni: Ne tessék bosszankodni, ez a rendőrség eljegyzési gyűrűje, amellyel önt, a gepkocsivezetőt, mint menyasszonyt eljegyzik. Képzelje el a gyönyört, amikor majd nászútra viszik!

 

- Horn kijelentette: szerinte a kormány körültekintően járt el a népszavazás kiírásakor. Röviddel ezután egy több tonnás szikla zuhant le a Gellért-hegy oldalából az Erzsébet híd budai hidfőjénél. A

GALGAPRESSZ kérdésére a kormány cáfolta, hogy a két esemény között összefüggés lenne.

 

-M. Nemzet: A nagybani zöldségpiacon a rendőrök bírságoláskor pénz helyett különböző terményeket is elfogadtak.

 

A GALGAPRESSZ jelenti: Ha ez iskolát csinál, akkor a jövőben az autósok bírságolása így fog kinézni: Tilosban parkolás: 1 sárgarépa. Gyorshajtás: 2 sárgarépa. Gyalogos elütése zebrán: 3 sárgarépa.

 

Okt.17. Koss. Rádió: A késsel elkövetett bűncselekmények száma nőtt, viszont csökkent a baltával elkövetettek száma.

 

A GALGAPRESSZ üdvözli a haladást. Egyértelműen humanizálódik a bűnelkövetés Magyarországon.

 

Okt. 19. A GALGAPRESSZ jelenti: elmaradt Pesten a Pató Pál egyesület alapító közgyűlése. Az ok: Az alapítók kijelentették: "Ej, ráérünk arra még"

 

Okt.25. - A biztosítók bejelentették. hogy a piros színű autók tarifája, az agresszív hajtás miatt, emelkedni fog.

 

A GALGAPRESSZ kéri, terjesszék ki a piros szín megbírságolását azokra a pártokra, melyeknek jelvényeiben a piros szín gyakran szerepel. Ezek szintén sok balesetet okoznak.

 

Okt.28. - A GALGAPRESSZ jelenti: Megalakult az Adófizető Polgárok Egyesülete (APE). Az APE tagjai sajátmaguknak fizetnek adót. Havonként összegeket fizetnek be egy számlára, arányosan. Ez a tőke, ha nincs igény, kamatozik. Ha van igény, ebből támogatják a rászoruló tagokat: betegeket, gyerekeket, károsultakat - de előfordulhat nagybani beszerzés is, olcsóbb áron. Ha nincs kifizetés, a kamatokból gépeket, munkaeszközöket vesznek, melyek a tagok rendelkezésére állnak Az APE

vezetőség ismeri a tagok életét és kérvény nélkül segít a bajbajutottakon. Az APE alapja a bizalom. A tagok mind ismerik egymást. A befizetők igyekeznek elkerülni a szerencsejátékokra és hiábavalóságokra való kiadásokat és ezek helyett az APE-ba fizetnek be. A létszám korlátozott, kívülállóknak a névsor titkosított.

 

Okt. 16.- AZ ORFK gazdasági ellátó bizottsága szigorú takarékosságra szólította az egységek vezetőit, mert szeptember végére 5,4 milliárd forintra nőtt az adósságállomány.

- A kormány úgy döntött, hogy eltörli a rendőrség 1991 óta fölhalmozódott adósságát.

 

A GALGAPRESSZ jelenti: Tessék csak nyugodtan mínusz 5,4 milliárd forintig gazdálkodni, mert ennél az összegnél szokta a kormány elengedni a tartozást.

 

-Horn Gyula egy lakossági fórumon bejelentette, hogy hároméves program készül el arra, hogy 2000-ig minden településen legyen rendőrőrs. GALGAPRESSZ azt is megtudta, ezen program első rendőrőrsi szolgálatát Hom Gyula személyesen vállalta magára, mondván, úgyis rég volt már őrségen.

 

Okt. 17. NATO-bál volt a galgahévízi művelődési házban. Keleti György honvédelmi miniszter a bál megnyitását megelőző beszédében azt ígérte a galgahévízi zöldségeseknek, ha a NATO-ra szavaznak, mindegyik termelő kap egy amerikai katonát földjére, aki megvédi a termést a dézsmálóktól.

 

Okt. 20. Az év első hónapjában a betörők több mint 56 milliárdos kárt okoztak, de ebből csak 4,4 milliárd térült meg.

 

A GALGAPRESSZ jelenti: Az Országos Betörő Szövetség köszönetet mondott tagjainak a jó eredményért. A Szövetség célját, a magánosítás ellentételezéseként beindított egyenlő vagyonújraelosztást sikerült a tervezett mértékben elérni. "A szociáldemokráciát mi is nagybetűkkel írjuk a zászlónkra", hangsúlyozta a Szövetség szóvivője.

 

Okt. 21. - 3 milliárd forint jegyzett tőkével megalakult a Földhitel- és Jelzálogbank Rt. A pénzintézet elsősorban mezőgazdasági fejlesztések hosszúlejáratú finanszírozását szolgálja, de lakáshiteleket is nyújt. Ennek fedezetéül jelzálogot jegyeztet be az ingatlanra.

 

A GALGAPRESSZ fölhívja a háztulajdonosok figyelmét, nem árt utána nézni a földhivatalban, rakott-e jelzálogot az önkormányzat a házukra? (Óvodára, iskolára).

 

Okt. 22. - Kuncze Gábor szerint a NATO-csatlakozás olyan esély, amely révén hazánk először állhat a győztesek oldalára.

 

GALGAPRESSZ: Legalábbis az utóbbi 300 évben mindig úgy hittük...

 

-Nem követett el eljárásbeli jogsértést Baja Ferenc, amikor a tárcaközi bizottság döntését fölül bírálva engedélyezte a zsurki vodkagyár 80 millió forintos területfejlesztési támogatását - állapította meg a környezetvédelmi bizottság munkacsoportja.

 

A GALGAPRESSZ jelenti: A munkacsoport sajtótájékoztatója után jelentős mennyiségű betétes vodkás üveget ajánlott fel jótékonysági célra.

 

Nov. 5. A GALGAPRESSZ jelenti: Behozhatatlan a női fölény az országos gyűjtő- és takarékverseny hajrájában:

1. Tribuszerné 2 milliárd,

2. Tocsik 0,8 milliárd,

3. Lupis 0,5 milliárd,

4. Kalasnyikov 0,2 milliárd,

5. Zemplényi 0,1 milliárd.

 

Szólj hozzá!

A NoCovid-stratégia a vita központjában - DIE ZEIT, Hamburg

2021. február 24. 06:14 - RózsaSá

A NoCovid-stratégia a vita központjában- DIE ZEIT, Hamburg

Kutatók, a NoCovid-csoport tagjai, konkrét javaslatokat tettek a járvány leküzdésére. Mennyire hatékonyak és megvalósíthatók ezek? Köztük a virológus Melanie Brinkmann, a belgyógyász Michael Hallek és a fizikus Michael Meyer-Hermann.

A vírus elleni harc tényleg így menjen tovább Németországban? Perspektíva nélkül? További hullámokkal, országos lezárásokkal, de pontos célkitűzés nélkül?

Sok német idegei már nem bírják. Több kutató tartós terveket, szigorú stratégiát követel, ahogy a három szakember is, akik tervük nevét úgy választották, hogy eloszlassák a tévhitet, miszerint a heti 50 körüli új fertőzöttel (100 000 lakosnál) el lehet boldogulni. El kell búcsúznunk a "Flatten the curve" és a "Hammer and Dance" stratégiáktól. Hallek: "Ezek a módszerek csődöt mondtak, annyira ragályos és halálos a covid-19. A fertőzöttek napokig észrevétlenül terjesztik a vírust."

Eredményes az volna, ha a vírust annyira visszaszorítanánk, amennyire csak lehet és ezek után kinyithatók az óvodák, színházak, plazák ott, ahol a fertőzés gócpontja ismert és azonnal elfojtható. Ezt Ausztrália és Új Zéland már rég megmutatta. Ha a számok ismét olyan alacsonyak, mint a múlt nyáron, akkor a vírus elébe lehet menni és szigorú intézkedésekkel a helyzet uralható. Ez elejét venné az országos lockdown-oknak, melyek csak végső opciók, amikor a vírus rohamosan szétterjed és a klinikák kollapszussal fenyegetnek. Michael Meyer-Hermann rendszerbiológus a Tagesthemen-ben (ARD tv-műsor) azt mondta, hogy a le-föl ugráló R-érték idegölő. Ha hónapokra sikerül lenyomni, több szabadság, kevesebb halott és jobban működő gazdaság lenne.

Mutánsok, kevés vakcina és növekvő nyomás mindenünnen

Valószínű, hogy a NoCovid-stratégia a legokosabb, amit tehetünk az ellen, ami szembe jön velünk:

*Az új vírusmutánsok hétről-hétre megduplázódnak. Ezeknél az esetszámoknál 3. hullámot indíthatnak el.

*A karácsonyi zárás sikere után nő a nyomás a politikusokra, hogy nyissanak. A 35-50 esetszámokat tűrhetőnek mondták ki, sok szakember ellenére.

*Végül itt a tény, hogy az oltás nem megy olyan gyorsan, mint gondolták. A nyár végéig, míg a németek nagy része be lesz oltva, addig itt vannak a veszélyes hónapok. Ha a vírus sok beoltottal találkozik, még veszélyesebb mutánsok alakulhatnak ki. Tehát a védőoltások hatását meg kell tartani, ezért kell az incidenciaszámokat tartósan lenyomni.

Hogy pontosan hogyan kell reagálni, a tudósok két dolgozatban összegezték. A munkát karácsonykor kezdték, amikor a józan megfontolás ideje volt. A helyzet: sok halott és fertőzött, mint az USÁ-ban, ahol Trump nem épp példásan küzdött a járvány ellen. Mégis több politikus magabiztosan állította, Németország jól fog járni. A 14 kutató januárban tette közzé egész évre szóló stratégiáját, a sikeres országok tapasztalataira alapozva. A csoport mellé pár hét alatt sok rokonszenvező állt, köztük a bajor miniszterelnök Markus Söder és a kölni főpolgármester Henriette Reker. Persze, kritikusok is jelentkeztek. Hallek: "Furcsa, amikor a NoCovid-tervről részletesen beszélünk a politikusokkal, több pártolót találunk, mint ellenzőt. Félnek kirukkolni a koncepcióval és attól, hogy nem minden cél valósulhat meg." A NoCovid név sem annyira szerencsés, összekeverik a ZeroCovid antikapitalista mozgalommal. Fontos tisztázni, hogy a NoCovid célja nem a vírus kiirtása, ehhez már késő - írja a genfi virológus, Isabelle Eckerle.

A csoport nemrég egy második dolgozatot is közzé tett, négy "tool-box"-szal, amelyben a stratégia konkrét alkalmazását vázolják. Azoknak az intézkedéseknek a szigorú betartatása is sántít, melyeket már elrendeltek. A 4 doboz "csavarhúzói" azokon az eredményeken alapulnak, melyeket már dokumentáltak, best-practice-példákon, Melbourne vagy Dél-Korea helyszínein. Ezeket nem egy az egyben kell átvinni, hanem a helyi körülményekhez kell illeszteni és bővíteni.

A "tool-box"-ok elemei:

*A fertőzésláncok szigorú követése, következetes karantén, a kontaktszemélyek és a tüneteket mutatók gyors tesztelése. Ettől a gyorsaságtól függ a járvány megfékezése.

*A kemény lockdown csak a fertőzött régiókra vonatkozzon (piros zónák), a többinél, ahol az esetszám alacsony, jöhet egymás után a nyitás és a sok szabadság (zöld zónák). A piros zónák hasonlóak lennének a mai Németországhoz, a zöldek Ausztráliához.

*Legyenek országosan világos szabályok mindenki számára. Ezeknek alkalmazása legyen a régióhoz illesztve. Így a polgármesterek, cégvezetők és polgárok együtt dolgozhatnak a közös célért. Prioritásokat állíthatnak föl és kereshetnek rokon régiókat. Top-down helyett bottom-up stratégia.

*A mobilitás korlátozása szükséges. Ezt az árat átmenetileg meg kell fizetni. A piros és a zöld zónák közötti ingázás csak a legszükségesebb esetekben legyen engedélyezett, pl. munkába utazás vagy rászorultak ellátásánál. A kivételek realisztikusak és humánusak legyenek. Mindezt kísérje gyorstesztelés. Legyen szúrópróba-szerű forgalomellenőrzés, ha valahol megugrik a forgalom.

*A polgárok legyenek felelősek önmagukért, de jutalmat is kapjanak, ha csillapítják a járványt. Ott nyíljanak meg iskolák, éttermek, sportcsarnokok.

*Lássa be mindenki, hogy az egészség és a működő gazdaság nem ellentétes egymással, ahogy az gyakran elhangzik. 10 alatti esetszám eléréséhez, a két cél megvalósításához, hatékonyabban kell tesztelni, kontaktokat követni, oltani, minden vállalatot magasabb higiéné-szintre vinni. Sokkal több adatot kell begyűjteni arról, ki hogyan fertőződik meg. A munkajogot úgy kell megváltoztatni, hogy a fertőzött és a veszélyeztetett emberek, ha korrektül viselkedtek, ne veszítsék el munkájukat.

Az átvészeléshez a turizmus, a kereskedelem, a gasztronómia, a kultúra számára gyorsan meg kellene érkezniük a gazdasági segélyeknek. Az oktatásminiszterek csinálják meg házi feladataikat és ne hárítsák a felelősséget a diákokra és a tanárokra.

Fölgyorsulni és karanténeket ellenőrizni

Az emberek belefáradtak a pandémiába és a németek 81%-a stratégia-váltást, hosszú lejáratú tervet szeretne (Covid-19 Snaphot Monitoring /Cosmo/ der Universität Erfurt). Jó példáért nem kell távolkeletre menni, itt van Rostock. Amikor az új polgármester, Claus Ruhe Madson, az egészséghivatalban régi faxgépeket talált, megkérdezte: "Laptop kell? Megkapjátok. Mi kell még? Digitális infrastruktúra? Legyen." Az eredmény: Rostock sokáig a legalacsonyabb esetszámú városok között volt. "Száz embert mentettünk meg, számszakilag. Szeretnék egy pilotprojektben részt venni, amikor minden iskolát kinyitnánk, maszkviseléssel, szellőztetéssel, egyéb higiénével és mindenkit PCR-teszt alá vonnánk. Mi történne? És ha minden jól megy, kinyitnánk a kereskedelmet. De csak a Rostock-iak számára, Lübeck-ből senki ne jöjjön shoppingolni, igazolványt kérnénk. Ezt aztán a rendőrség is ellenőrizné. Nem lehet mindent szabadjára engedni, az emberek kiskapukat keresnek."

Így látja a klinika-vezető, Michael Hallek, Kölnben is. "Nem lehet szabadjára engedni mindent, meg sem nézni, betartják-e az előírásokat, ellenőrzésről nem is beszélve." A legnagyobb és a legveszélyesebb hatékonység-veszteség a kontaktkövetésnél és a karanténnál van. A NoCovid-csoport kiemeli, hogy sok helyütt a laborok és a hatóságok nem elég gyorsak. Az első tünetektől az egészségházi bejelentkezésig átlagban 4,6 nap telik el. A fertőzöttek és a kontaktszemélyek telefonos megkeresése még későbben. Akadozik a tesztelés, a labor, a visszajelzés - óriási probléma a járvány megfékezésénél. A fertőzöttek az első héten nagyon sok vírust választanak ki (The Lancet: Cevik et al., 2020). Ha a hatóság minden kontaktszemélyt és gócpontot gyorsan megtalál, a vírus leállítása sikeresebb lesz (The Lancet Infectious Diseases: Kurcharski et al., 2020). Ezért javasolja a csoport, hogy a 4,6 napot 36 órára nyomják le. Ez mennyire realisztikus, kérdés, de nyilvánvaló, hogy minden órával a járvány lassúbb lesz. Meg kell könnyíteni a tesztelést, a kenetek kerüljenek gyorsabban a laborokba, az eredmények tovább a hatóságokhoz. Az egészségházak digitális adatföldolgozást végezzenek, pl. a Sormas-jelzőrendszerrel (kontaktkövetés és esetföldolgozás), továbbá a DEMIS-interfész használatával a Robert-Koch-Intézet felé. Magas esetszámoknál a személyzet számát emelni kell. Az egészségházak tanulhatnak a best-practice-példákon. A Rostock-i egészségház vezetője, bár nem NoCovid párti, mégis kihangsúlyozza, milyen fontos a jó szervezés. Ez ugyan nem egyetlen oka Rostock sikerének, közrejátszott a földrajzi helyzet és a politika is, de kezdettől fogva sokat teszteltek és dolgoztak a folyamatokon.

A polgármester 2400 munkatársából két ezret homeoffice-ba küldött. Az egészségházat idejekorán a Sormas szoftverrel szerelte föl. Elkeseríti, hogy ezt sokan nem teszik. 2020 nyarán az egészségház sok új munkatársat vett föl, számítva a következő hullámra. A turisztikai, a köztisztasági, az iparfelügyeleti hivatalból alkalmazottakat helyezett át az egészségházba. Személyesen utánajárt, van-e elegendő védőfölszerelés? "Kaptam is másnap egy 280 000 eurós számlát." A mentősöket, a gondozókat, a rendőröket, a tűzoltókat rendszeresen teszteltette. "Minden pénzbe kerül és jó eredmény esetén jutalmat érdemelnek az ilyen községek."

A karantén további fontos pont. Minden fertőzött vagy fertőzés-gyanús nem szabadna, hogy elhagyja lakását. A King's College London fölmérése mutatja, hogy ezt az emberek többsége nem tartja be. A tüneteket érzékelők csak 20%-a maradt 7 napig otthon. A kontaktszemélyek közül, akiket a hivatalok figyelmeztettek, csak 10% volt hajlandó 14 nap karantént vállalni.

És Németországban? Senki sem tudja, mert nincsenek adatok. Helytől helyig változó, attól is függ, a rendőrség milyen szigorral ellenőriz. Tajvan és Dél-Korea elektronikus szenzorral követi a karanténba küldötteket. Délkelet-Ázsiába és Új Zélandon a beutazókat karantén-hotelekbe küldik. Hallek: "Jobb a pácienseket elszigetelni, mint az egész országot karantén-állapotba tenni és a polgárokat szabadságukban korlátozni. Az egészségházaknak erre joguk van, a probléma az alkalmazás."

Tehát a NoCovid-csoport is karantén-hoteleket akar Németországban? Csupán rövid utalást olvashatunk ("önkéntes karantén-hotelek"). Az eljárás heves kritikákat is kapott. Ha egy érintett nőt karanténba küldünk, ki látja el ágyhoz kötött édesanyját? Mennyire arányos itt az állami túlkapás? Ezeket az ellenvetéseket nem lehet csak úgy lesöpörni. Az intézkedést más összefüggésben is meg kell nézni. Az embereket a karanténban nemcsak őrizni kell, hanem támogatni is. Valójában ők el akarnak szigetelődni, ezt lehetővé kell tenni számukra. A tünetekről több fölvilágosítást kell adni, szervezési és pénzbeli támogatást kell nyújtani. Akik féltik a munkahelyüket, azokat munkajogilag is biztosítani kell, a tesztelés legyen ingyenes, ha szükséges, mert ez lerövidítheti a karantént.

A "freitesten", tehát a tesztek általi mentesítés lehetősége más hatásokkal is járhat. Christian Erdmann (Aktionsbündnis Rapidtests): "Egy bizonyos kockázat mindig marad, de növeli a teszt- és a karantén-készséget." Utal Adam Kucharski-ra (London School of Hygiene and Tropical Medicine), aki szerint egy kontaktszemély negatív gyorstesztje, 7 nappal a kontakt után, épp oly hatékony, mint a karantén. Fontos, hogy a gyorsteszt mindenki számára elérhető legyen, így hátfájás és torokkaparás esetén is. Ezt az egészségügyi miniszter is támogatja. "A gyorstesztelés fontos szerepet játszhat a pandémia leküzdésében." - mondja Claudia Denkinger, Uni Heidelberg. Azt vizsgálja, hogy ezek az antigén-tesztek mennyire pontosak, főleg, ha laikusok alkalmazzák. A tesztstratégia kibővítése gyorstesztekkel fontos. Ezeket független intézetek vizsgálhassák, ne csak maguk a cégek. Momentán ezek az indikátorok nagyon jól megtalálják a fertőzötteket (pl. MedRxiv: Hoehl et al., 2020). Az alkalmazhatósági tanulmányokon kívül szükségünk van fölvilágosításra és világos koncepciókra, melyek a helyszínhez illeszkednek. A tesztelés ne ütközzön akadályokba. Kezdhetnénk az iskolákban. Ha ott heti háromszor a diákokat és a tanárokat letesztelnék, jó eredmény lenne várható.

Átmeneti korlátozások nélkül nem megy. Főleg a mobilitás területén kell a lakosoknak uralkodniuk magukon. A csoport az ausztrál "Green Zones" utat javasolja. Rögvest heves reakciókat kaptak, sokan a megosztott Németország "Zonengrenze"-jére asszociáltak. A "jutalmazást" is többen mérgezőnek és gyámkodónak vélik. Nem teljesen alaptalanul kérdik, mért kell a polgároknak alapjogaikra rászolgálni. (Mert vészhelyzet van. Ha ég a ház, akkor ragaszkodunk a pizza kézbesítéséhez?RS21II23). A piros és a zöld zónák között nem szabad megengedni a kevésbé fontos utakat, pl. bevásárolni, vacsorázni menni, nagycsaládokat látogatni. Erdei séta persze megengedett. Sorompókról és katonailag lezárt régiókról a NoCovid-osok sem beszélnek. A forgalomtól függően ellenőrzések legyenek és aki mégis ingázni kényszerül, vesse alá magát rendszeres tesztelésnek.

A kutatók európai akciótervet követelnek, lehetőleg sok zöld zónával, amiket védeni kell. Ám ezt hogy lehet, anélkül, hogy elzárnánk a külvilágtól és minden mobilitást visszavennénk? Egy javaslat szerint a földrajzi régiók kijelölése ne kövesse a közigazgatási határokat (járások és községek határait). Azt kövessék, ahogyan mozognak az emberek egy területen. "Metropoliszok és agglomerációk nagy vonzási rádiusszal és ingázó forgalommal kerülhetnek egy zónába." Barbara Lenz (Institut für Verkehrsforschung am Deutschen Zentrum für Luft- und Raumfahrt) ezt a beosztást nem tartja praktikusnak. Elméletileg az elgondolás jó, de az ingázó folyamokat nem lehet egy területre korlátozni. Nagy a szóródás a Landkreis-eken át és sok az átfedés. A dolgozók 50%-a naponta a községhatárokon kívülre utazik, közülük 40% homeoffice-ban van. Marad 12 millió, akiknek mobilitásával számolni kell. Ez hogyan menne, nem derül ki a koncepcióból.

A NoCovid-csoport ellenvetése: igenis, van követhető mobilitásminta. Ha a Google mozgási adatait vesszük elő, mondja Dirk Brockmann mobilitáskutató, naponta mérhetjük, merre tartanak az emberek. A NoCovid megvalósításához a jelenlegi szigorú adatvédelmet, mely a többi alapjog felett van, át kellene írni. Meg kell tennünk, mondja Rostock polgármestere, ha a nyitást járványmentessé akarjuk tenni. Egyet nem akar: Régi, sikeres vállalatvezetők arcát látni, a csőd előtt.

Mennyire terjeszthető ki a regionális felelősség és ellenőrzés az egész országra? Wilde (Hochschule Coburg) üdvözli a NoCovid-ot, amiért hosszú lejáratú stratégiát akarnak. Ám a zóna-tervet "társadalompolitikailag kockázatosnak" tartja, akkor is, ha a járvány miatt ésszerű a koncepció. Ha a társadalom egy computermodell lenne, a koncepció valószínűleg működne. A zónák egymás közötti versenye rosszul is elsülhet: "Mi vagyunk a jók, ti a rosszak!"

Az érv kézenfekvő. Idővel derülne ki, hogyan hat a zóna-terv a motivációra. De legalább addig más országok más helyzetéből tanulhatnánk, mondja Menno Baumann, a NoCovid-csoporttól. Hogy a piros zónában agónia törne ki, rendkívül valószerűtlen. Inkább valószínűbb, hogy a jó célok lelkileg ösztönöznek. Wilde: Forgalom-áramlatokat a régióban priorizálni, a piros és zöld zónák között csak a gazdaságilag szükséges utakat megengedni problematikus. A koncepcióban az zavar, hogy csak a működtetendő gazdaságot tartja szem előtt, az ingázó dolgozókat, az áruforgalmat, holott az embereknek számos más igényeik is vannak: oktatás, kultúra, szociális együttlét. Ezen a területen a koncepció nem mutat perspektívát.

Hogy a NoCovid haladhasson, helyi szószólók kellenek, akiknek példáiból tanulni lehet. Az esetszámok nulla felé csökkentése fontos, de talán még fontosabb az, amit eközben a csoport beindít a tesztelés, a követés, az elszigetelés terén, vagy a mobilitás ügyes visszafogásánál. Ha a kezdeményezés meg is hiúsul, a járvány leküzdésében sokat segít.

Ezt egy rokonszenvező így fejezte ki: "Ami az iniciatívában tetszik, az, hogy embereket különböző szakterületekről arra ösztönöz, hogy szerszámaikat élesítsék."

ZEIT online, 21. 02. 2021.

So soll NoCovid gelingen

Ez a sok okoskodás olyan próbálkozás, hogy a kecske is jóllakjon, a káposzta is megmaradjon. Toldozzuk-foltozzuk - aztán mégis kiszakad. Ha ezt a járványt sikerül is megúszni, jön a következő válság: vírus, klímakatasztrófa, gazdasági krach - lehet válogatni a 33 kockázati tényezőből. Ha pedig a falusi élet nem smakkol, megyünk mindnyájan a levesbe.

RS

Szólj hozzá!

Kósza Alajos Országos Pech és Balek Szövetség (OpeBaSzö)

2021. február 22. 08:53 - RózsaSá

Kósza Alajos Országos Pech és Balek Szövetség (OpeBaSzö)

-Szövetségünket hosszú szendergéséből váratlan vendég ébresztette föl. Szerényen Kósza Alajos néven mutatkozott be, de mi rögtön tudtuk, hogy az ország legnagyobb tehetségéről van szó és nyomban fölajánlottuk neki az elnöki posztot. Azt mondta, elfogadja, ha hozományként neki adjuk a Feri hegyi repülőteret és a kilenclyukú híd kilenc lyukát. Eldicsekedett, hogy karácsonyra megkapja ajándékba a Karácsony szigeteket, ami csupa igazgyöngyből áll.

-A miniszterelnök bejelentette, hogy az egész országot egy éjszaka beoltatja. Csak lefekszünk, egyet alszunk és reggelre már be is vagyunk oltva.

-Aki be van oltva, nyakörvet kap és kijárási tilalom idején is kijárhat.

-Kiküldte fürkészőit és portyázóit. Azok sajnos, az új mutánson kívül, mást nem hoztak haza.

-Senki sem hagyunk az út szélén, mondta. Visszük magunkkal a szakadék felé.

-Ő is megválaszolja a NER kérdéseit. De mi lesz, ha ellentmond magának?

-Szenzációs kedvezményt adott: a 25 évesek után a 7 éveseknek sem kell adózniuk!

-Menekültként vécét pucolt, most a Honvéd sztárfocistája. Szegény miniszterelnök! Vajon eddig hány focitehetséget zavart vissza?

-Nagyon sajnálja, hogy becsukott a Klubrádió, mert nem bírták tovább a koránkelést. Pedig ő is korán kel, minden pénteken!

-Túl sok volt a herce-hurca a Klubrádióval, ragtapasszal kellett volna beragasztani a szájukat, mint azt az ukrán óvonő tette a hangoskodó gyerekekkel.

-Vagonokat szállítunk Kairóba. 2015 decemberi (OPE)hír: Egyiptomnak 15 magyar motorvonatra adunk 1 mrd eurót abból, amit Putyintól kaptunk a Paks II-re, ebből Egyiptom vesz magának 15 középtávú rakétát Irántól, Irán viszont 1000 uráncentrifugát Putyintól – és ezzel benne volnánk az egészséges gazdasági körfolyamatban, továbbá, Teller Ede nyomán, mi is, lehetőségeinkhez képest, hozzá járulunk a világ pokolra küldéséhez.

-Nagymamának öltöztek, hogy megkaphassák az oltást. Erre a kérdésre buktak le: Nagymama, neked miért olyan nagy a szád és mért van kirúzsozva?

-Mikor kipróbáltam az oltás-kalkulátort, meglepetésemre ezt hozta ki: MAGÁNAK MÁR ÚGYIS MINDEGY. PRÓBÁLKOZZON A SÍRHELY-KALKULÁTORRAL!

-A CÖF hadat üzent Biden-nek. A CÖF-titkár: -Főnök, baj van. Hová tesszük majd ezt a rengeteg amerikai hullát?

-Fegyőr, az ifjú Orbán, szépen halad a trón felé. Orbán örökbe fogadja és megoldódik az utódlás kérdése.

-Egy férfi azzal fenyegetett, hogy fölrobbant egy plazát, ha nem hoznak neki egy meztelen nőt és 30 ezer forintot. A bombariadóban 32 rendőr, 14 rendőrautó, továbbá a katasztrófavédelem és a mentőszolgálat munkatársai vettek részt. Pedig jobban jártak volna, ha adnak neki egy meztelen nőt és 30 ezer forintot.

-Jótékonysági vadászatot rendeztek Káposztásnyéken. Kilőttek hét nyulat és három kóbor macskát - hogy ne szenvedjenek többet. Ezeket kitömve a Jótékonysági Vadászkiállításon állítják ki.

-Bíró úr, hogy hívják a kutyáját? -Nincs is kutyám. -Szörnyű, vak és nincs kutyája!

-Az egyház közölte, hogy a Balázs-áldás két méterről is érvényes.

-Miután beoltottak kínai vakcinával, kínaiul kezdtem el beszélni.

Szólj hozzá!

TECHNIKA: APOKALIPSZIS, AZTÁN EUFÓRIA - K. P. Liessmann/Wien

2021. február 19. 09:09 - RózsaSá

TECHNIKA: APOKALIPSZIS, AZTÁN EUFÓRIA - K. P. Liessmann/Wien

Konrad Paul Liessmann (67), osztrák filozófus, fáradhatatlan közéleti vitázó gondolatai a technika ellentmondásosságáról

A filozófus Günther Anders (1902-1992) írta: Napóleon 150 éve mondta a politikáról, Marx 100 éve a gazdaságról, hogy ez a sorsunk. Ma ezt a technikáról mondhatjuk. Ami Anders-t akkor aggasztotta, ma lelkesedés tárgya: magától értetődő, hogy a technika a sorsunk. Nemcsak minden jövő-reményünket a technikai innovációkhoz kötjük, hanem azt hisszük, ez az emberi faj felvilágosodás projektje beváltásának egyetlen és megbízható útja. Fölfedezések, forradalmak, átfordulások a társadalom és a szellem területén már semmit sem számítanak, de a technikában mindent jelentenek.

A nagy változásokat nem a politikától várjuk, hanem a technológiáktól. A technika öndinamikáját természeti törvénynek vesszük, melynek ellenállni oktalanság volna. Mindent - a nyugdíj-kifizetéstől az oktatásreformig - fékezni lehet, csak a technika haladását nem. Több demokráciát, jobb szociális viszonyokat, mindenkinek nagyobb oktatási esélyt természetesen az internet és a kommunikációs technológiák révén érhetünk el. Hosszú élet, betegség-rezisztencia, szelíd, okos és szép embereket a géntechnika igér nekünk. És aki mégis emberkerülő lenne, ott a remény, hogy az ember önmagát hiperintelligens gépekkel túlszárnyalja.

A szép és új technikavilág

Az új technikák és a jövő a második modern éra szorosan összekapcsolt varázsszavai lettek. Az új technika-lelkesedés szembetűnő: rafinált és komplex technikák lettek mindennapi életünk részévé - anélkül, hogy valakit elképesztene vagy aggasztana. Amikor az US-informatikus, Bill Joy riadóztatni próbált, mert úgy látta, hogy a számítógép és a nanotechnológia által az emberiség épp magát készül kioltani, senki sem figyelt rá. Arra sem emlékezett senki, hogy ezt már évekkel előtte Anders is megírta. Inkább foglalkoztak Ray Kurzweil-lel, aki üdvözölte, hogy saját perfekt gépeink fognak bennünket háttérbe szorítani. A cyborg-tól, az ember-gép hibridtől való félelem eloszlott, egy izgalmas utópiává vált.

Anders diagnosztizálta, hogy a technika az ember eliminálására törekszik. Belső logikája, hogy fölülmúlja az embert. "Prométeuszi esésnek" nevezte azt a civilizáció-kritikus elemzést, mely az ember tökéletlensége és a gépek perfekcionizmusa közötti szakadásból indul ki. Ha az ember szembesül a gépekkel, elpirul a szégyentől. Amikor Kasparovot megkérdezték, mit érzett, mikor veszített a Deep Blue számítógép ellen, ezt mondta: "Szégyent".

A technika történetét mindig lelkesedés és félelem keveréke kísérte. A nagy katasztrófák, a Titanic, Hindenburg, Hirosima, Csernobil, Bhopal, Challenger - aggodalmat és technika-ellenességet keltettek. A 80-as évek apokalipszisei egész nemzedék jövőjét ingatták meg. Elterjedt, hogy az emberiség az önpusztítás felé halad.

A világvége elmaradt

A dolgok azonban megváltoztak. A generáció, amely akkor nem bízott a jövőjében, ma a jövővel üzletel. A világégéstől való félelemből az új világra való türelmetlen várakozás lett - a fóbiából eufória. Ennek oka egyszerű volt: az apokalipszis elmaradt. Az új technika-lelkesedés a meghiúsult untergang-szcenáriók fonákja. A hidegháború vége a nukleáris fenyegetés végét is jelentette. A sugárzásáldozatok nem keltettek alapvető kétséget egy egész technológiával szemben. A Concorde lezuhanása, Csernobil esete többé nem jelentett nagy katasztrófákra való figyelmeztetést, hanem csupán olyan üzemzavarokat, melyeket biztonságtechnikával el lehet kerülni. A technika problémáit rendszerint további technikával lehet megoldani.

Heidegger azt mondta, mi megértjük a technikait, de a technika lényegét nem.

A technikához való megváltozott viszonyunkat ma semmi sem mutatja jobban, mint az, hogy Heidegger kérdését ma nem is értjük. Nem mintha a technika lényege ma jobban fölfogható lenne, hanem mert a kérdés tárgytalan lett. Ma minden a technika használatától függ. A technikával szembesülő ember nyelvileg a felhasználó. Már itt látszik az eltolódás egy olyan pragmatizmus felé, amely a technikát úgy ártalmatlanítja, hogy a felelősséget a felhasználó egyénre pakolja át. Hogyan működik, az a szakember dolga. Egy a fontos: a felhasználónak kifizetődjön. A technika-kritika legerősebb pontja, hogy a piacuraló számítógéprendszerek nincsenek a kultúrtudósok igényeihez illesztve. Az internetről sem szabad ma többet mondani, minthogy átláthatatlan és a keresőgépeket javítani kell. Az internetet lehetetlen úgy alapjában bírálni, mint régen a televíziót. Hogy a fennálló megerősítése a gondolkodás hanyatlásával függ össze, nagy kérdés.

A biotechnológiához való hozzáállás hasonló változáson megy keresztül. Ahol az egyén egészsége és reprodukciós esélye kerül szóba, ott az etikai érvelés elhalványul - bármennyire is komoly és jövőbe-mutató legyen. Csak ahol az egyén gyomra kerül veszélybe, ott nő az aggodalom, mint a GNO-kukoricánál, a marhahúsnál, a halak nehézfém-szennyeződésénél.

Vajon ezáltal a technikához való viszonyunk valóban laza, tisztán pragmatikus lett? Vagy ebben az eufóriában is annyi irracionalizmus rejtezik, mint a régi apokaliptikus félelmekben? Itt egy paradoxonra lelünk: egyrészt a modern technika a racionális tudomány alkalmazása, másrészt ez a technika számunkra egyre nehezebben fölfogható. A sci-fi író, C. Clark írta, hogy egy bizonyos komplex technika a mágiától már nem különböztethető meg. Úgy a működése, mint interferenciája az élő világgal és a környezettel használói racionális horizontján kívül kerülnek. Ekkor a technikára való reakció más kultúrák "természetfeletti" jelenségekre való reakciójához hasonlít: megigézik, elfogadják, áldoznak neki, vis maior-nak nevezik. "Gyere már!" - mondja a kamasz a számítógépének, aki nem egy józan technika-felhasználónak tűnik, hanem inkább egy bálványimádónak. Az objektív kényszer metaforája isten akaratát helyettesíti az elkerülhetetlennél. A technológiákért való harc a régi vallásháborúkhoz hasonlít. A technikát egyrészt fölmagasztalják, másrészt demonizálják.

Ma nem azt kiáltják ki kultúrpesszimistának, aki a kulturális végpusztulást vizionálja, hanem azt, aki nem hisz a technika mindenható erejében. Kultúrák nagy paradoxonja, hogy a technikai racionalitás termékei könnyen tehetők hisztérikussá. A technika nem lett hirtelen ártalmatlan, vagy veszélytelen, csak alakját változtatta meg. Bármennyire banálisan hangzik, de kicsi és feltűnés-mentes lett. Régen a technika-iszonyt az atomerőművek óriás hűtőtornyai, a gigantikus duzzasztógátak, rakéták váltották ki. Ma úgy tűnik, a technika annál inkább lesz elfogadható, minél kisebb, szerényebb, tetszetősebb és minél inkább az egyén szolgájának tűnik. Ezt nem mutatja más jobban, mint az a paradox jelenség, hogy az emberek jobban félnek a repüléstől, mint az autótól - holott az utóbbi sokkal veszélyesebb. Az autót test- és életszférájukhoz tartozónak hiszik. Balesetkor nem a technika kockázata kerül szóba, hanem az egyén képessége és sorsa.

Amint a technikát sikerül testközelbe hozni, nő az elfogadottsága. A digitalizálás igazán akkor kapott lendületet, mikor a behemót computerek helyett a kis PC-k kerültek használatra. A mobiltelefon szinte testrésznek lépett elő, forradalmasította a kommunikációs struktúrákat. A monstrumok helyébe a készülékek személyisége lépett. Ezzel azt az illúziót erősítik, hogy az ember a géppel szembeni szuverenitását és szabadságát megőrizheti. A kis cuki kütyük elfedik, hogy csak egy óriási komplex rendszer részei, melyek használatát senki sem kerülheti el. (Nekem nincs okostelefonom, én az eszemet használom.RS21II18).

A cselekvések és döntések alapját a technikai paraméterek adják meg. A technológiák a hétköznapok kis konvencióit és magatartás-módjait is meghatározzák. Az emberek egymás közötti érintkezését a gépek és a médiumok szabják meg. "A magatartás-kodexünket ezek a gépek diktálják nekünk" (Anders). Föl sem tűnik, mert hétköznapivá vált, ahogy a beszédet, a gesztusokat és mimikát, a privát és nyilvános magatartást mennyire az autó, a telefon, a számítógép, a tévé alakítja.

Ami a kommunikációs technikáknál megfigyelhető, megismétlődik a biotechnológiáknál. Nem erkölcsi sztenderdek vagy társadalmi értékek korlátozzák, mit lehet megtenni, hanem az összes, ami technikailag lehetséges, helyezi a normákat hatályon kívül. Anders egyszer megjegyezte, technikával minden könnyebben megy: a hétköznap és a nagy gaztett is. Minél komplexebb egy technika, annál kisebb az erkölcsi gátlás. A nácik nagy munkával végrehajtott tömeggyilkossága rosszabbnak tűnik, mint egy egész város eltörlése egy atombombával. Nem az emberi méltóság adja meg a technikai manipuláció kereteit, hanem ezek kényszerítik ki az emberi méltóság új körülmények közötti újra definiálását. És ameddig a régi értékek átírása nem tűnik állami kényszernek, hanem az egyén döntési szabadságának van átengedve, a technikai totalitarizmus nem fenyegethet, mondják.

Az isten a gépben

A technikai fölfegyverkezést a szabadság illúziója kíséri. Ezt a felhasználó retorikája mutatja. Aki valamit csak használ, szuverén marad. Csak a "távirányítás" sejteti, ki irányít itt kit. Persze senkit sem kényszerítenek autót vagy számítógépet használni, gyerekét genetikailag formálni, önmagát klónozni - de ha van rá technikai lehetőség, senkitől sem tagadják meg. A piac dönt az informális kényszerekről, a finom imperativusokról, melyeknek aztán mindenki alá kell, hogy vesse magát. Ez nem rettent el, míg ez a kereslet-kínálat eredménye - és egy lépés a jobbítás, az ember túlszárnyalása felé. Ami a totalitarista társadalomban gaztett, pl. az eutanázia vagy az eugenetika, az, mint a technológiák konzekvenciája és egy piaci folyamat eredménye, informális normává változhat.

Heidegger a technikait mint az emberre lényegest értelmezte. Lassan látható lesz, mire is gondolhatott!

tagesspiegel, 23. 02. 2001.

Von Menschen und Technik: Von der Apokalypse-Angst zur Euphorie

Előszeretettel ásom ki a véleményem megerősítő cikkeket?

A tudomány- és technika-kritika 1977 táján kezdődött Kölnben, sokadmagunknál. Könyvet írtunk a kemikáliák megjelenéséről az élelmiszerekben ("Chemie in Lebensmitteln"), a savas esőről; tüntettünk a fúziós reaktor, a rakétatelepítések ellen. Több, az iparból, a tudományból hozzánk "átálló" kutató erősítette meg bírálatunkat. Itthon, sajnos, ilyennel eddig még nem találkoztam. (Talán Heller Ágnes a hiszékenység-cikke a M. Tudományban érinti a problémát és persze Kuhn: A tudományos forradalmak szerkezete fordítói, 1984-ben). Mentségem a Szelíd Energia füzetsorozat, mely megmutatni próbálja, mennyi technikát szabad és kell beengednünk az életünkbe.

RS

 

 

Szólj hozzá!

SZERESD A MUNKÁDAT! Benavav/Jaffe/Redecker 

2021. február 15. 13:42 - RózsaSá

SZERESD A MUNKÁDAT! Benavav/Jaffe/Redecker 

A gazdaságtörténész Aaron Benavav és az US-újságíró, Sarah Jaffe és a filozófus Eva von Redecker gondolatai a munka jövőjéről.

A robotok nem fogják elvenni az összes munkánkat és bennünket a technika rabszolgáivá tenni, de nem is fognak bennünket fölszabadítani a munkától, írja Benavav a könyvében. Mit csinálna az idejével, ha nem kellene dolgoznia? Kérdi Jaffe interjú alanyaitól. Őket különböző ágazatokban és miliőkben találja meg. Ezek eladók, gyerekfölvigyázók, gyári munkások, de programozók is. A válaszok sokrétűek. Némelyek sportolnának, vagy festenének, mások családjukkal lennének többet, megint mások fiaikkal vállalkoznának. Végül mégis mind egyre jutnak: a munkához nincs alternatíva. Ezt olvashatjuk Jaffe könyvében, a Work Won’t Love You Back-ben.

Az emberek tudják, hogy pénzt kell keresniük. Olyan körülmények mellett, melyekre alig, vagy egyáltalán nem lehetnek kihatással. Jaffe kérdését életidegennek vagy arcátlannak is mondhatjuk, de ő nem akar provokálni. A természetesnek vett viszonyok kérdésessé tételével azok forradalmi potenciáljára kérdez rá. Mai munkavilágunkat radikálisan másképp is meg lehetne és kellene megszervezni: igazságosabban, becsületesebben, fenntarthatóbban. Teljesen más szabadságot és szabadidőt adhatna nekünk.

2020 elején, a járvány kezdetén, világos volt, hogy a munkát is tartósan megváltoztatja. Irodák maradtak üresen és hirtelen fölöslegesnek tűntek. Üzleti repülőutakat töröltek és értelmüket - legalább is részben - kérdőjelezték meg. Új kommunikációs formák váltak szükségessé. Hirtelen a rendszerfenntartó munkákat megtapsolták, társadalmi jelentőségüket kiemelték - de anyagi jutalmazásuk elmaradt. Sokan a homeoffice-ba szorulva hiányolják munkatársaikat, sok ember gyerekkel dupla munkára kényszerítve, odahaza régi életüket kívánták vissza. Elvesztett munkájuk után sok millióan életfönntartásukért aggódnak. Sok millióan, akiknek dolgozni muszáj, húsgyáriak, szupermarket pénztárosok, kiszállítók egészségüket féltik. A pandémia felszínre hozta, hogy munkavilágunk normálállapotban is mennyire brutális és irracionális.

A munka nem játék

Jaffe a könyvében föltárja, mit jelent a munka a kapitalizmusban. Milyen mítoszok keringenek róla és ezeknek mennyire nincsen semmi közük a valósághoz. Jaffe fő tézise, hogy egyre több munkahely ígérete a beteljesülés és a szenvedélykeltés. Itt nem a start-up-cégek pingpong-asztalára vagy a snack-bárjaira kell gondolnunk, ami azt sugallja a fiataloknak, hogy a munka csak egy nagy game. Ez a labor-of-love ideológia sok más ágazatba is beszivárgott, a szolgáltatásba, a pedagógiába, a kultúrába és az NGO-terekbe is. Mindenütt oldódjanak föl a munkájukban, legyenek hálásak, lássák benne életük értelmét. De semmiképp - és ez az ideológia - ne lássák a dolgot annak, ami valójában: munka.

Jaffe 10 ember történetét meséli el. A Bronx-i fekete nevelőanya attól szenved, hogy határok betartásáért kell küzdenie. A kis fizetés és a tisztelet hiányát azzal a esszenciális narratívával próbálják fölülírni, miszerint némelyek a házimunkára születtek. A 4. fejezet címe: Service with a smile. Egy játékáruház eladója megaláztatásairól számol be. Munkáját valami diák mellékfoglalkozásnak tekintik. Egy vásárló egyszer ezt mondta lányának: "Tanulj hogy ne úgy végezd, mint ő!" Jaffe a társadalomtudományi végzettségűekről is szól, ("proletarian professionals") akik szintén hátra maradnak. A munkák többsége dícsőitésre vagy lebecsülésre kerül. Gyakran mindkettő egyszerre. Csak ne kényeskedj, mondják a dolgozóknak, ezt te választottad, föl is kapaszkodhatsz. Rezümé: Szeressük a munkánkat, de viszontszeretetre ne számítsunk.

A bemutatott körülmények országspecifikusak (USA, UK). A szociális háló az USÁ-ban érzékelhetőbben gyengébb, mint Németországban. Ugyanígy a munka- és egészségvédelem is. Sok makro-változás Németországban is megfigyelhető, pl. a szakszervezeti tagság visszaesése. Ez az USÁ-ban 1983 óta a felére, 10,3%-ra csökkent. Németországban 7,7 millióról 6 millióra - a rekord dolgozószám ellenére (45,3 M 2019-ben). Közös, hogy egyre több munkahely időszakos, alulfizetett vagy más módon hátrányos.

A pandémia csak súlyosbított a helyzeten. A Deutsche Institut für Wirtschaftsforschung szerint egy millióan vesztették el mini-job-jukat. 2013 óta először emelkedett a munkanélküliség. Jaffe öszeköti a "szeresd a munkádat"-lózungot a növekvően töredező és prekarizálódó munkavilággal. Ez a poszt-iparosodás jelensége. Már előtte is, ahogy Max Weber jelezte, a munkát a protestáns etika határozta meg. A fordista gazdaságban is kiszipolyozták a munkásokat és alábecsülték a női munkát. Csak a neoliberalizmus, írja Jaffe, kísérelte meg nem a munkától való szabadulást, hanem a munkán át való szabadságot nekünk eladni. Jaffe facitja keserű: a new-work-avantgarde álmai - Agilitás! Flexibilitás! Spontaneitás! - rémálmokká váltak. Sok ágazatban akkora a fluktuáció, hogy a munkakörülmények nem is kérdőjelezhetők meg. Szociális elkötelezettséget csak a gazdagok engedhetnek meg maguknak. A fizetetlen gondoskodó munkák javarészét nők végzik. A peaple of color még mindig olyan munkákra szorul, melyeket senki más nem vállal. Sok millió amerikai éveket és évtizedeket hiteleik visszafizetésével töltik el, amiket college-kiképzésükért vettek föl. Ma már a professional managerial class sem bízhat biztos jövedelemben és karrierben. Ezen kívül a munkavilág tele van bullshit job-okkal. A "labor of love" egy nagy svindli.

A hatalom, a munka és a források elosztása

Hogy valami alapvetően hibás, azt már a szabad piacgazdaság hirdetői is észrevették. Klaus Schwab, a Davos-i világgazdasági fórum alapítója és az Editorial Board Financial Times is jelezte, hogy a neoliberális politika visszafordítására van szükség, tehát a hatalom és a források újraelosztására. Bár nem tudni, mit értenek ők újraelosztáson, mégis valami nagyobb dolog kezd kibontakozni. Mi jöhet ezen óriási törés után? Hogyan lehet a munkát demokratikusabban és ökologikusabban elosztani? Az is kérdés, a technológiák, algoritmusok, robotok mért nem vezettek több szabadsághoz, ahogy azt a tech-pozitivisták, szilikonvölgy-fetisiszták és optimista jövőkutatók beharangozták?

Ezeket a kérdéseket taglalja Benanav Automation and the Future of Work c. könyvében. Tagadja, hogy az új technológiák és az automatizálás vezetett volna a munkapiac mai problémájához. A valódi ok a gyönge növekedés. Míg a 70-es években növekedett a termelékenység, sok munkahely szűnt meg, főleg az ipari szektorban. Helyette, a szolgáltatásban pl., nem jött létre több új. Ezért versenyeznek ma egyre kevesebb munkáért egyre többen. Benanav a disztópia-utópia vitán is túllép. A robotok nem veszik el a munkánkat és nem tesznek bennünket rabszolgává, de nem is fognak fölszabadítani a munkától. Döntő, hogy milyen lesz az irány, ki milyen feltételek mellett alkalmazza a technológiákat és kinek?

A feltétel nélküli alapjövedelemben nem hisz. Ez a központi problémát nem érinti, ami a munkaszervezésben rejlik. Ezt a legtöbben nem ellenőrizhetik és belőle a legkevesebben profitálnak. "Az emberek nem szólhatnak bele abba, hogyan végezzék munkájukat. Ultragazdag egyének kicsi osztálya monopolizálja a befektetési és munkáltatói döntéseket." Akinek vagyona és tőkéje van, legyen az saját cég, néhány ház vagy örökölt összeg, annak nem fáj a feje a munkavilág növekvő töredezettségétől, bizonytalanságától, időszakosságától. Ellenkezőleg: a járvány csak megerősítette, hogy a sokak válsága kevesek jackpot-ja. Az Amazon-munkások munkakörülményeik ellen lázadnak, a konszern elfojtja szakszervezeti szervezkedésüket. Nem mondhatjuk, hogy ennek semmi köze a leköszönő CEO Jeff Bezos vagyonának több milliárdos hízásához.

A probléma tehát a vagyonelosztásban van? Ennél a baj jóval nagyobb, olvashatjuk a filozófus Eva von Redecker könyvében (Revolution für das Leben). A probléma, különösen a klímaváltozás tükrében, maga a tulajdon formája.

A kapitalista "életszétzúzás"

A szerző ennek több formáját írja le. Ahogy a gazdaságunkkal a természetet kiraboljuk, ahogy munkásaink testét romboljuk, ahogy embercsoportokat rasszista, szexista és más módon uralunk és ahogy ezt a világot ezer esztelen kategóriára és határra bontjuk - mindezt a dologi uralom ("Sachherrschaft") elve alapján tesszük. "A modern tulajdon a tulajdonost nemcsak ellenőrzésre és használatra jogosítja föl, hanem visszaélésre és rombolásra is. Mi rombolunk, mert ezt szabad, ill. azok rombolnak, akik birtokolnak, de a romok eltakarítását a vagyontalanokra hárítják. A liberalizmus fundamentuma, a tulajdon, a kisebbségek kedvezményeit védi, de ezek a privilégiumok nem védik a többség jólétét. A dolgokról látnunk kellene, hogy megosztásra, "egymásnak termelődött" - ehelyett a mai termelő-logikát a tulajdon rögzítése, a profitmaximalizálás és a konkurencia hajtja. Így pedig - és ezzel az egyenlőtlenség lényegére tapint - a gazdagság olyan kezekben koncentrálódik, "melyek nem dolgoznak".

Ha a 3 szerzővel egyetértünk, sötét világ tárul elénk. Nem kellene örökre így maradnia. Mindhárman kihangsúlyozzák, azért ilyen kiábrándító, fatális és elidegenítő, ahogyan dolgozunk, mert a munkamódunkra semmi hatással nem lehetünk. Sem a föltételeket, sem az eredményeket nem tartjuk kézben - ami talán a XXI. században nem is föltétlen jogosultság lenne. Nem lesz semmi forradalmi robbanás, ami ezt megváltoztatná. És a technológiák egyedül sem fognak bennünket fölszabadítani. Akkor hát mi legyen? Mi a megoldás?

Több idő a kedvtelésre

Jaffe nem tesz konkrét cselekvési javaslatokat, de könyvében világossá teszi, hogy a tartós transzformáció lehetőségét ott látja, ahol a munkások magukat, mint ilyenként tudatosítják, ahol összefognak, megszervezik magukat és megmutatják kollektív hatalmukat. Szakszervezetet alapítani, belépni, sztrájkolni és több önrendelkezést kiharcolni. Az ellenállás az elmúlt években nőtt, kezdve a Techworkers Coalition-tól a Szilikonvölgyben, egészen a demokratikus szocializmus kései fölébredéséhez az USÁ-ban. (Fentebb még az állt, hogy csökken a szakszervezeti tagok száma!RS21II15). A világ, amely be akarja adni nekünk, hogy a munka szeretet, összedől körülöttünk. Jaffe "politics of time-ot" követel, egy olyan politikát, mely a munkát demokratikusabban osztja el és az embereknek több idejük lesz kedvteléseikre és gondoskodásaikra (Care-Arbeit), önmagukról is. Redecker szintén bízik az új tiltakozó mozgalmakban, a balos közbenső terekben. Ami a Black Lives Matter, a Fridays for Future, a NiUnaMenos aktivistáit a rasszizmus, klímakatasztrófa, erőszak elleni harcban összeköti, a cél, hogy ez nemcsak egy kapitalizmus elleni fölkelés. Ez mozgalom az elosztó gazdaságért, a regenerálódásért, a gondoskodásért, hogy erre több idejük legyen az embereknek. És már a munkaidő csökkentése az emissziókat is jelentősen visszaveszi.

A munka megmarad, a piszkos, kellemetlen és megerőltető munka is - amiket a robotok nem vehetnek át és talán nem is kellene. "Ami munka a fejlett technológiájú társadalmakban megmarad, el kell osztani, hogy mindenkinek joga és hatalma legyen az idejéről dönteni." (Benavav). Ő is lemond a "To-Do-Liste-ről" és a tervről, de elgondolkodik, hogyan nézne ki egy "post-scarcity-world", melyben a bőség és nem az ínség uralkodna. Az elkerülhetetlen munka demokratikus elosztásához a munka fogalmát alapvetően újra kell definiálni. Thomas Morus Utópiájára, Karl Marx-ra és U.E.B Du Bois' jövődemokráciájára hivatkozik. A fizetett és a nemfizetett munkák szociális különbségtétele egy kooperatív gazdaságban megszűnne. Termelés és fogyasztás körfolyamat legyen, ne végpont, mely a többi szociál-ökologikus elgondolásoktól el van vágva. Ki hogyan dolgozik, legyen az egyén tehetsége és hajlama függvénye. Ki mit gyárt, függjön attól, amire az egyénnek és a csoportnak szüksége van. A XX. sz. tervgazdasága gazdaságilag és ökológiailag is elbukott. Autokratikus bürokráciához is vezetett. A XXI. sz. szocialista gazdasága lokális és globális tervek ötvözése kell, hogy legyen; hatékonyabb, fenntarthatóbb, anti-hierarchikus és élvezetesebb.

ZEIT online, 13. 2. 2021.

Zukunft der Arbeit: Freiheit und Freizeit für alle

Szólj hozzá!

A POLITIKA MEGRENDELI? Az RWI-botrány

2021. február 13. 11:18 - RózsaSá

A POLITIKA MEGRENDELI? Az RWI-botrány

Christoph M. Schmidt a gazdaságkutató Leibnitz Intézet elnöke (Rheinisch-Westfälisches Institut für Wirtschaftsforschung), RWI) a kormány gazdaságfejlődés tanácsának vezetője válaszolt a ZEIT kérdéseire.

ZEIT: Schmidt úr, a gazdasági szövetségek óva intenek egy újabb lockdown-tól, mert az csődök tömegét válthatja ki. A Bund és a Land-ok mai tanácskozásán lazítást rendelhet el?

CHRISTOPH M. SCHMIDT: Ma senki sem tudja megmondani, mekkora a kockázat a vírusmutánsok általi esetleges harmadik hullám esetén. Ezért a politikának nem marad más hátra, mint a lockdown-t meghosszabbítani. Nem tud többet a gócpontokról és a lehető védőintézkedések hatásáról.

Z: Különböző szakok tudósai nem rég egy No-Covid stratégiát javasoltak. Ez a régiók közti alacsonyabb incidenciaszámokért való versengés lenne, lazítással-szigorítással. Ön ezt ellenzi. Miért?

S: Ennek a stratégiának az előterjesztői az ausztrál és az új-zélandi példára hivatkoznak, melyek azonban Németországra minden további nélkül nem alkalmazhatók. Mi nem tudjuk és nem akarjuk határainkat tartósan lezárni. A vírus újból és újból bejöhet kívülről. Ezenfelül a keményebb lockdown-nál is nagyon sok ember kell, hogy a közbiztonságot, az energiát, az élelmezést biztosítsa. Nem lehet a társadalmat komplett befagyasztani. Egy bizonyos alap-interakció nélkülözhetetlen.

Z: A tudomány és a politika viszonya vitákra adott okot. Egy kutatócsoportot, melyben az Ön munkatársai is dolgoznak, tavaly márciusban megvádoltak, hogy a belügyminisztérium utasításait követte. Önök mondtak ki szigorú intézkedéseket megrendelésre?

S: Nem, semmiképp. Mi tanácsainkkal segítettünk a politikának egy rettentő bizonytalan helyzetben. Ez teljesen más, mint politikai célokért elkötelezni magunkat. Nem volt ilyen megbízás, amiért pénzt kaptunk volna. Értékítéletek közzétételéért sem volt honorárium, hisz a dolgozat csak belső fölhasználásra készült. Semmi jele, hogy a kutatókat eszközként használták volna. Nem írtunk föl olyan eredményeket, amiket a politikusok szívesen hallottak volna.

Z: A WELT lap szerint a kutatók olyan pandémia-lefolyást kellett, hogy előrejelezzenek, ami följogosíthatta volna a CSU-belügyminiszter Horst Seehofer-t, a kemény intézkedésekre.

S: Akkoriban még nagyon keveset tudtunk a vírus terjedéséről. Világos volt az óriási fenyegetés és más országok masszív károkat szenvedtek el. Ekkor kaptunk egy tanácsadói fölkérést, mert a kórház-szektorban régóta folytatunk kutatást. A konkrét kérdés az volt, összeomolhat-e az egészségügy? Különféle szcenáriókat állítottunk föl, különféle feltevésekkel. Köztük volt egy worst-case-szcenárió is, mely a helyzet gyors, drámaivá válását írta le. Hogy egy ilyen esetben időnyerés céljából az intenzív-kapacitások aktiválását és tesztstratégiák alkalmazását kell elindítani, továbbra is helyeslem.

Z: A WELT-kritika szerint a tudósok a politika lakájai lettek.

S: Egy év pandémia után mindenki idegileg kikészült. Így bizonyos, a tudomány és a politika iránti kíméletlenség érthető. A tudomány sokat tett, villámgyorsan vakcinákat fejlesztett ki. Ám a pandémia még mindig itt a nyakunkon és ezzel nehéz megbékélni. Ehhez jön: a tudomány ritkán ad egyértelmű válaszokat. Talán sokan erre vártak és most a csalódástól szenvednek. És még mindig vannak teljes vírustagadók is.

Z: A WELT egy, a belügy és a kutatók közötti e-mail levelezést idéz. Ez azt mutatja, hogy a kutatók nem jártak el olyan függetlenül, ahogy ezt a Bundesregierung hangoztatja. Hogyan írná le a tudomány és a politika mai viszonyát?

S: A tudomány és a politika szerepe élesen különböző. A politika dönt pl. a leállás hosszabbításáról. Ezt bőséges információgyűjtés után kell, hogy tegye. Ehhez kutatókat kell megkérdeznie. A tudomány tanáccsal szolgál, cselekvésopciók előnyeit és hátrányait vázolja, világos ajánlásokat ad ki, de nem követelhet konkrét politikai döntéseket. Kőkeményen kommunikálnia kell, hogy fontos ismeretei segíthetnek, de tévesek is lehetnek. Ezen ismeretek ideiglenessége nem vesz el értékéből, hisz döntésalapul szolgálnak.

Z: A kutatók jobban meg kell, hogy vizsgálják föllépéseik hátterét?

S: A veszély, hogy a kutatók eszközzé válnak, valóban nagy. Legyenek éberek és álljanak ellent. Ma a tudósok is a közösségi oldalakon sok embert elérhetnek, rövid és polemizáló megnyilvánulásaikkal. Jó nagyságot mutatni, ha ezt mondják: "Nem tudjuk, nem is tudjuk előrejelezni, mi lesz." Nem mindenki ismeri ezt be. Némelyek lubickolnak a médiában és nem használnak a tudománynak.

ZEIT online, 10. 2. 2021.

Wolfgang Kubicki bírálja a kormányt:

A minisztérium olyan kommunikációs eszközöket használt, melyek inkább egy autoriter államra jellemzők. Aki a politikai intézkedések érdekében megfélemlíti a lakosságot, a demokratikus alaprendünket rombolja. Nyilvánvaló, hogy itt nem arról van szó, hogy az önjogú polgárokat a politikai intézkedésekről tények és szakszerűség alapján fölvilágosítsák, hanem, hogy ezeket a döntéseket a torkukon lenyomják.

Szólj hozzá!

ALKALOM A VILÁGOT BIZTONSÁGOSABBÁ TENNI - F. Snowden, Yale

2021. február 12. 09:47 - RózsaSá

ALKALOM A VILÁGOT BIZTONSÁGOSABBÁ TENNI - F. Snowden, Yale

A történész Frank Snowden (74) negyven éve a járványok társadalmi kihatásaival foglalkozik. Könyve, az "Epidemics and Society: From the Black Death to the Present", röviddel a pandémia előtt jelent meg. A fertőzésen maga is átesett."A normalitáshoz való visszatérés sem nem lehetséges, sem nem kívánatos. A vírusveszély mindig velünk lesz. A válság legyőzéséhez nemzeti és nemzetközi kooperáció szükséges."

ZEIT online: Professzor úr, az emberiség növekvő kétségbeeséssel várja a járvány végét. Újabb mutációk jelennek meg. Mit tanulhatunk a történelemből a járványok végéről?

SNOWDEN: Minden pandémia véges, ez már egy vigasz. Ám a történelem azt mutatja, hogy minden pandémia sajátos módon ér véget. A covid-19-hez hasonló hajtóerőt eddig nem láttunk. A járvány leküzdése attól függ, hogyan használjuk föl erőforrásainkat. Hiba volna azt hinni, hogy egy csodafegyver megoldja a problémát. A védőoltás fontos, de ne legyen ez az egyetlen reményünk.

Z: Mi másban reménykedjünk?

S: Az ismert módszerek - távolságot tartani, tömeget kerülni, maszkot viselni - lelassíthatják a járványt, így a vakcinák jobban hatnak. De nem akarjuk belátni, hogy ezeket a szabályokat konzekvensen, hosszú ideig be kell tartanunk. Ezért ennek megfizetjük az árát.

Z: Mi többet tudunk, fölkészültebbek vagyunk, mint a korábbi nemzedékek. Mégis csak küszködünk a vírussal. Miért?

S: Ez tényleg egy rendkívüli paradoxon. Úgy látom, sokan nem veszik komolyan a tudományt. Kiváló tudományos eszközeink vannak, de mit érnek, ha nem kooperálunk eléggé? A világközösség szakadozott, ahogy egyes országok belül is.

Z: Néhány kollégája a pandémiát egy háborúhoz hasonlítja.

S: A háború-metafora azt jelenti, hogy súlyos válság van. Tömegek halnak meg, a gazdaság és a társadalom pusztul. Azt sugallja, hogy két oldal van és elfedi, hogy a járvány leküzdéséhez nemzetközi együttműködés és tudomány szükséges. Ha ez háború volna, egy állam vagy államszövetség egyedül győzne. A világjárvány viszont mindenki veszélyeztet, éljen az Nyugaton vagy a 3. világban.

Z: Ön azt mondja, a járványok tükröt tartanak a társadalmak elé.S: Minden társadalomnak vannak gyenge pontjai. Ezt a mikrobák kihasználják. A kolera pl. az iparosításkor ideális feltételeket talált: zsúfolt városok; útburkolat, szennyvízvezeték nélkül. A kolera ürülékkel, szennyezett vízzel, étellel terjed - mára csak nagyon szegény országokban, mint Haiti. Ám ma a globalizáció és a légi forgalom teremt ideális feltételeket a kórokozók terjedéséhez.

Z: És Ön mit lát ebben a tükörben?

S: Lombardia - elsőre meglepetésszerűen - Wuhan után vált gócponttá. Miért? Mert a két régió szorosan kapcsolódott egymáshoz. Kína és Itália masszív csere- és befektetési programot indított el. Milánó évi 3 millió kínai turistára számított. Milánó és Kína között egyszerre napi 6 repülőjárat indult. A globalizáció azonban ennél több. A Milánó környéki ipari mezőgazdaság masszív üvegházgáz-kibocsátó. A lakosságot erősen terheli a szmog, ezért érzékenyebbek a vírusos tüdőbetegségekre. Lombardia Olaszország legsűrűbben lakott vidéke. Mindezek miatt a covid-19-et a globalizáció első pandémiájának nevezem.

Z: Csakhogy a globalizációt nem lehet olyan könnyen visszacsinálni.

S: Így van, ez nem opció, ez a társadalmunk alapja. De ellenőriznünk és szabályoznunk kell. Meg kell változtatnunk a játékszabályokat, hogy ne a globális Délt hátráltassa és az Északnak kedvezzen. A covid-19 azt mutatja nekünk, hogy a globalizáció következményeit nem ignorálhatjuk tovább.

Z: Lehet egy pandémia olyan erős, hogy a társadalmat tartósan megváltoztassa?

S: Némelyek a leghalálosabb pandémiákból alig változtattak a világon, pl. a spanyol nátha. Az emberek egyrészt akkor a háborúval voltak elfoglalva, az orosz forradalommal, az akkori idők történelmi fordulataival. Azon is múlott, hogy a spanyol nátha rövid hullámokban söpört végig, nem volt hosszú éves ostromállapot. Az olyan vész, mely hosszú időre befészkeli magát, inkább képes a társadalmat és a hétköznapi életet megváltoztatni. Ilyen volt a bubópestis a XIV. században, amely Európa egyharmadát kioltotta és az egész világot megváltoztatta. Ez vezetett a köz-egészségügyhöz, a kultúra és a gazdaság transzformációjához és a központosított államisághoz. Nem mondanám, hogy az ipari forradalmat is beindította, de megágyazott neki.

Z: A covid-19 nyilván egy megszálló-típus.

S: Tényleg egy transzformatív vésznek tűnik. Megmutatta, hogy képes megbénítani az egész gazdaságot és a hétköznapokat. Már egy éve élünk vele és ha nem helyesen járunk el, még sokáig velünk lesz. Az emberek a normalitáshoz való visszatérésről beszélnek, de nem hiszem, hogy ez lehetséges lenne.

Z: Ez kissé ijesztőnek hangzik.

S: Inkább kihívónak. A normalitáshoz való visszatérést nem tartom sem lehetségesnek, sem kívánatosnak. Hisz a régi normalitás vitt bennünket ebbe a szerencsétlen helyzetbe. Tekintsük a pandémiát egy kapunak, melyen át valamilyen jobb világba léphetünk. Olyan világba, amely ellenállóbb a virális tüdőbetegségeknek. Ez alkalom a világot biztonságosabbá és jobbá tenni, nemcsak számunkra, hanem gyerekeink, unokáink számára is.

Z: Mi lebeg a szeme előtt?

S: Már a járvány alatt indultak inspiráló és lehetséges transzformatív mozgalmak. Ilyen a 15 perc-város, mely nemcsak a pandémia ellen segíthet, hanem a klímaváltozás és a szociális egyenlőtlenség ellen is. A három problémát egyszerre próbálja meg kezelni, amikor a város életterét visszahódítja a forgalomtól. A várost annyira kell decentralizálni, hogy a lakosok, amire szükségük van, 15 percen belül gyalog vagy kerékpáron elérhessék. Legyen az munkahely, iskola, bolt, orvosi rendelő, színház. Már 40 város csatlakozott, köztük Buenos Aires, Barcelona és Párizs. Ez mutatja, hogy milyen reményteljes változások lehetségesek.

Z: 1960 óta 300 új kórokozót fedeztek föl. Az elmúlt években jött a sars, a madárinfluenza, a mers, az ebola és most a covid-19. Egy új pandémiakorszak előtt állunk?

S: Ez kollégáim között konszenzus. Az emberi egészség veszélyes periódusa lépett föl. Az orvos Anthony Fauci und Julie Gerberding (US-CDC) 2005-ben egy találó analógiát hozott föl: Aki a Karibik-térségben él, annak a meteorológusok előre jelezhetik, hogy hamarosan egy hurrikán csap le rájuk. Nem tudni, pontosan mikor és milyen erővel, de jön. Jobb lesz fölkészülni. A pandémiával is így vagyunk: elkerülhetetlen. A jó hír: föl tudunk készülni rá. Én derűlátó vagyok.

ZEIT online, 10. 2. 2021

"Dies ist eine Gelegenheit, die Welt sicherer und besser zu machen"

 

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása