ELDOBHATÓ MOSÓGÉP – Tervezett elavulás – ZEIT Hamburg/RózsaS

Geplante Obsolenz, panned obsolence – arra szolgál, hogy a profitot növelje. Közben hozza ránk a klímakatasztrófát.

Nyekk! A kisgép utolsót nyikkant és megadta magát. Gyártó: „Kalapáccsal szabadítsa ki az akkut és tegye a veszélyes hulladékba.” Vasaló, hajszárító, okostelefon – mind erősen lezárva, leszögecselve, leragasztva és ezzel javíthatatlanná téve. Ha föltöröd, végleg tönkremegy, pedig csak egy kis része hibás. Ha elviszed az elromlott készüléked a szakemberhez, az lebiggyeszti a száját: „Vegyen inkább egy újat!”

Holott már egy éve hatályos a »Recht auf Reparatur«, a javításhoz való jog (ökodesign EU-irányvonal), „javítani, nem eldobni”. 2021. március 1. óta hűtők, mosogatógépek, számítógépek, tévék, stb. szigorúbb javíthatósági követelményeknek vannak alávetve. A javítás sokszor olcsóbb, mint az új, emellett környezetbarát és örömet is okoz.

A legtöbb problémát a burok leragasztása okozza. Már dolgoznak a ragasztógyárak az oldható ragasztáson – ez fontos a recycling szempontjából, tehát az iparnak is. A Düsseldorf-i Henkel milliókat fektetett be. Az ügyfelek az anyagkutatókat ösztönzik, évekkel ezelőtti kutatásokat szednek elő a fiókokból. Poros, szinte elfeledett kultúrtechnika kerül elő: A javítás.

Wolfgang Heckl, fizikus, a Deutsches Museum igazgatója München-ben. „A javítási tapasztalat boldogít.” Könyve, a „Kultur der Reparatur”, a »Repair-Bewegung« bibliája. Az eldobós társadalom erős kritikája. Arra bátorít, hogy elromlott készülékeinket vegyük ismét kézbe. A javító mozgalom „repair”-kávézókban találkozik, ezekből 2013-ban 80 volt, ma 1500 a számuk, országszerte. Itt barkácsolók, ezermesterek, nyugdíjas mérnökök találkoznak, akik döglött rádiót, laptopot, hajszárítót keltenek életre. A tulajdonosok kedvenc kisgépeit javítják meg, amit gazdájuk sajnál kidobni. Ketten örülnek: Akinek a gépe ismét működik és a reparátor, akinek sikerélmény és új tapasztalat a javítás.

Ilyen hely a Caritas által fenntartott „Haus der Begegnung”, a találkozások háza, a Düsseldorf melletti Mettmann-ban. Egy idősebb hölgy egy iratmegsemmisítőt cipel be. „Véletlenül kartont adtam bele.” Egy fiatalember hosszasan tisztogatja a „Schredder”-t, mire az ismét életre kel. Mindketten boldogok.

Hosszú életű gépek ökomérlege többnyire jelentősen jobb, derül ki az Umweltbundesamt tanulmányából. Nem mindig. Bár az új gépek előállítása sok energiába kerül, de lehetnek energiatakarékosak. A régi eszközök új pótalkatrészei is hagynak CO2-lábnyomot maguk után. Melyik jobb: Egy mosógép 20 évig, vagy négy, öt évente? A strapabíró mosógép 40%-kal, 1 tonna CO2-vel kevesebbet dob ki. Két öt éves tv 25%-kal több ühg-t termel, mint egy tíz évig.

Ám ha valaki megpróbálja javítási jogát érvényesíteni, kemény falba ütközhet. Pl. ha egy Apple-iPhone akkuja tönkremegy, hiába próbálja a tokot fölnyitni. A csavarok ún. pentalob-profilúak, tehát egy speciális csavarhúzó kell hozzá. Mobiltelefonok burkolata gyakran le van ragasztva. Ha emelőerővel és hajszárítóval fölnyitottuk, kicserélhetjük az akkut – 10 €-ért. Ha az Apple csinálja, 55-75 €-ba jön.

Mindez nem jelenti azt, hogy az ipar csak azért ragaszt, hogy spóroljon a termelésnél vagy bosszantsa a javítókat. A ragasztás nem föltétlen árt a környezetnek és a klímának. Végül is elősegíti a könnyebb anyagok előállítását (szénszálas- és műanyagok) – ezzel csökkenti a CO2-őt. Autóknál, vonatoknál, űrhajóknál, a ragasztás nagy súlyokat vált ki, ezzel üzemanyagot takarít meg. (Lenin kezében ott volt a borotva – és nem vágta át a gyerek torkát. RS). Egy VW Golf ma 15%-kal könnyebb, mint pár éve, köszönve a ragasztásnak és tömítésnek.

Hátrány, hogy a ragasztás nem oldható, csak hővel, ha egyáltalán. Ez nem tesz jót a készülékeknek. Alu-rétegelt göngyölegek, az autóba ragasztott chip-ek, szenzorok, kamerák, karosszéria-részek vagy textíliák tiszta szétválasztása nem megy. Újrahasznosításra alkalmatlanok – mennek az égetőbe.

A Pattex, Pritt, Ponal, Loc tite, Teroson ragasztók gyártója, a Henkel, megnyitotta az „Adhesive Technologies Inspiration Center”-t, ahol kutatók, start up-osok, beszállítók, ügyfelek találkoznak a »Debonding on Demand« céljából. Egy eljárás már próba alatt: Alu, polietilén és PET rétegeit áram és kemikália kombinációjával választják szét.

A brémai Fraunhofer Intézet 15 éve foglalkozik a témával. Most hirtelen itt a kereslet. A ragasztandó felületek speciális kezelést kapnak vagy a ragasztót variálják. Gyöngítik a ragasztás erősségét, pl. hővel. Autó-szélvédők ragasztásába vékony fűtőszálat építenek be. Gombnyomásra oldódó kötéssel is próbálkoznak: A ragasztóba nanorészecskéket adnak, amelyek elektromágneses térben rezegni kezdenek és megolvadnak. Mások speciális oldószerrel kísérleteznek. Savak, lúgok, oxidánsok fölbontják a ragasztót. E mellett UV, lézer vagy IR sugárzás is segíthet. A fogtechnikában biz. hőfokon lágyuló ragasztókat alkalmaznak. A molekulaláncokba törési pontok vannak beépítve.

ZEIT, 24. 2. 2022

Ewiges Kleben

KOMMENT

Sok készülék burkolatának felfeszítésével, flexelésével, kalapácsolásával töltöttem el időmet. Igen szórakoztató. Értetetlenül nézek egy készülékre, amelyben minden ép: a motor, az elektronika, a tartályok – csak egy tömítőgyűrű miatt kell kidobni az egészet. Valójában nem is az anyag fáj, hanem az ember, aki lemegy kutyába. Mérnökök generációjának tucatjai szerkesztettek életünket megkönnyebbítő, sőt, életmentő gépeket. Most pedig tehetségüket arra használják, hogyan szúrjanak ki a vásárlókkal. Itt kettő boldogtalan: A mérnök és a fogyasztó.

Lásd még: Obszolencia kislexikon, Szelíd Energia Füzetek 13.

RS

IGYON EGY KÁVÉT A TERROR HÁZÁBAN! RózsaS
-Hallotta, megnyílt a terror háza!
-Hogyne hallottam volna! Már a megnyitás előtt ott bivakoltunk a feleségemmel, hogy elsőnek jussunk be!
-Én a barátom újságíró igazolványával már a sajtóbemutatón ott voltam.
-De az csak rövid volt, mi egészen a zárásig ott gyönyörködtünk nejemmel.
-Szo, szo, mi voltunk a Szépművészetiben is, de ez jobban tetszett.
-Elragadó, uram, bombasztikus! Bőrnyúzók, vércsapolók, agylékelők – micsoda technológiák! Na, és a cellák!
-Nekem mondja? Én egy éjszakára bezárattam magam az egyesbe. Reggel úgy locsoltak föl.
-Én fölpróbáltam a spanyol csizmát. Egy számmal kisebb volt.
-Látta a fogó készletet? Elsőrangú krómacél. Rögtön rendeltem is magamnak, hiányzott a gyűjteményemből.
-Na és az ütleg-garnitúra? Uram, mit mondjak, összefutott a nyál a számban!
-Hát a dereshez mit szól? Az se kutya! Pszt… karácsonyra egy ilyennel lepem meg a feleségem…
-És az elektromos sokkoló! 20 000 volt! Uram, én sokkolva voltam!
-Bocsánat, 25 000.
-20 000, ha mondom, megszámoltam, uram.
-Én meg a nagybátyámtól tudom, ő építette.
-Oh, üdvözletem az úrnak, remek munka. Vesz még föl megrendelést?
-Hogyne. Képzelje, hirtelen annyi lett a munkája, hogy ki kellett bővíteni az üzemét.
-Hát kérem, gazdasági növekedés van. Még az Uniót is lehagyjuk!
-De le ám! Utolérhetetlenek vagyunk! Képzelje el őket, hogy fognak ámulni, ha megnyitjuk a terror országát!
-A terror országát? Ez biztos?
-Úgy éljek, uram. De hova siet?
-Megyek helyet foglalni!

www.okobetyar.blog.hu

KORAI ATOMSTOPP ÉS SMART METER – SPIEGEL/RózsaS

A zöld pionír bírálja a német „ökopuritán különutat” és egy jobb világ felé való új narratívát szorgalmaz. Fücks (70), 20 évig vezette társával a Heinrich Böll Alapítványt, majd megalapította a „Zentrum Liberale Moderne” thinktank-ot. Cél a nyílt társadalom és a liberális demokrácia. Brémában szenátor volt, majd Berlinben zöld szóvivő. Magát reálónak vallja, a komplex problémák pragmatikus megoldását szorgalmazza.

Sp: Fücks úr, nem lehet, hogy a német politika ismételten illúziókra épít, amiket mindenki elhisz? Kohl a faldöntés után „virágzó tájakról” beszélt, ma egy emisszió nélküli világot festenek le nekünk.

F: Elfojtásmechanizmusok nyilván vannak. Nem szeretünk kellemetlen tényekkel vagy döntéseink félrement következményeivel szembenézni.

Sp: Ön a gazdasági miniszter, Habeck klímaprogramját nagyon pozitívan értékelte. Nem túl szép célok ezek?

F: Mindenesetre semminek, sem energiaválságnak, sem háborúnak, sem beszállítási akadálynak nem szabad közbejönnie. A megújulók, a hidrogéngazdaság 2030-ig való fölépítése igen ambiciózus cél – papíron szépen mutat. Mégis számítani kell arra, hogy nem valósul meg száz százalékban.

Sp: Pl. 2% területre szélturbinákat építeni?

F: Itt erős ellenszélre kell számítani. Az Energiewende (átállás) szűk nemzeti terv, más államok bevonásáról megfeledkeztünk. Szélenergiát az összes EU-tengerpartokon kell kihasználni, a napot a Földközi tenger tájáról és hidrogént onnan, ahol olcsón és nagyban termelik. (Ennek is H2-becsípődése van. RS).

Sp: Sok küszöbállam föllendülés előtt áll – a CO2-teher robbanni fog. A gazdag ipari államok ezt fékezni próbálták. Évente 100 M $-t pumpáltak klímabarát infrastruktúrába – mindhiába. Mit ér a nemzeti terv, ha a globális elmarad?

F: Hogy a klímasemlegesség csak globálisan érhető el, ez nem ment föl. Mindenki tegye, amit tehet. Mi innovatív, globálisan bevethető innovációkat fejlesztünk az energetika, a kémia, az acél, a mobilitás és a városépítés terén. Egyidejűleg a fejlődő országokat klímasemlegességben támogatni kell – nem a fosszilis ipari rendszert másolni.

Sp: Ez sok németnél pánikot vált ki. Mi legyünk a világ zöldítésének pénzelői?

F: Nem olyan balgák. Mindazonáltal még mindig fejlődési segítségben gondolkodunk és nem zöld befektetésekben és új piacokban. Nem arról van szó, hogy mindig másokat pénzeljünk, hanem új üzleti modellek kifejlesztése a cél. Gondolkodjunk nagyban. Egy EU-Afrika klímapaktum win-win stratégia lenne mindenkinek.

Sp: A politika nálunk szűklátókörű?

F: Inkább az zavar, hogy elvárjuk, a valóság igazodjon jó szándékainkhoz. Terveinkbe nem kalkuláljuk bele a célkonfliktusokat. A koalíciós szerződés sok kockázatról megfeledkezi – geopolitikairól, biztonságpolitikairól, pénzelésiről.

Sp: Erre jó példa a vita megtagadása az atomerő további használatáról. Más államok mérlegelnek.

F: Ez a kérdés engem is kínoz. Az anti-atom-mozgalomban szocializálódtam, a radikális balos szcéna után. A K-csoportokban az atomerő nem volt probléma, nekik az anti-AKW-mozgalom csak puskapor volt a kapitalizmus ellen.

(A Spartakus engem is megpróbált beszippantani, 1973-ban. „Sándor, rossz helyre jöttél, az NDK-ba kellett volna menned, ott a fegyver a nép kezében van.” Ezek az ifjú kommunisták aztán rendre a nagy kapitalista cégek igazgatói székeikben landoltak. RS).

Atomkritikus szakirodalmat olvastam, Jungk-ot, Traube-t. Ne feledjük: atomháborútól tartottunk. A zöldek így jutottak be a parlamentbe, 1983-ban.

Sp: „Atomállamról” beszéltek...

F: … és akkor jött Csernobil, 1986-ban. Katasztrófa volt, nem kis tömeghisztéria követte. Ez döntötte el az atomerő sorsát. Az anti-AKW-mozgalom a zöldek történelmi öröksége, nem lehet csak úgy levetkőzni. Mégis zavar, hogy dogmává lett és minden vitát lezárt. Saját régi meggyőződésünk foglyai lettünk – egy új realitás közepében. Meg kellett volna változtatni a sorrendet, először jöjjön a szén-stopp. Vagy legalábbis egy vita róla, a fenyegető klímaválság miatt. De ez nem csak a zöldek problémája volt. A Merkel-kormány Fukushima után véglegesítette a 2022-es atomzárást. A régi érvek maradtak: Megoldatlan atomtemető, ezer évig sugárzó hulladék, atomfegyverek, reaktorleolvadás veszélye. Ám a klíma kikényszeríti az új hozzáállást.

Sp: Aki az „»Atomkraft, nein danke!« konszenzust megkérdőjelezi, eretneknek számít. A svédek, finnek, franciák sokkal józanabbul tárgyalják a témát.

F: A „German Angst” jelenség mutatja, hogy mi rendkívül félünk az új technikáktól, a génsebészettől is. A pártok tudják, hogy a lakosság nagyon kritikus az atomerővel szemben. 40 éves szocializálódásról beszélünk, egész tanárnemzedék nőtt föl az anti-AKW-mozgalom árnyékában.

Sp: A német kormányok nem nyúlnak pragmatikusan a kérdéshez. Az EU az atomot és a gázt „zöldnek” nyilvánítja – mi nem.

F: Politikánk inkonzisztens. Az atomerőnél azt hittük, pionírok vagyunk – ma inkább „Geisterfahrer”-ek az autópályán. Nincs nálunk a bölcsek köve, mások sem ostobák. Önhittek vagyunk, a többiek nem érdekelnek. Ezt az Ukrajnába való fegyverszállításnál is láthatjuk.

Sp: Ön hogyan élte át az atomerő taxonómiát, „zöld” forrásba való besorolását?

F: Sokáig nem akartuk fölfogni, hogy földgáz-függőségbe kerülünk. Évekig fog tartani, míg a kieső atomáramot megújulókkal próbáljuk pótolni és nem fosszilisekkel. Ugyanakkor nő az igény új gázerőművekre, hogy az ingadozó megújulókat kiegészítsék. Megépítésükhöz milliárdok kellenek. Ezekről sincs parlamenti vita. »Augen zu und durch« (hunyd be szemed és hajts) – ez a stratégia. A bajt tetézi, hogy az áram árak fölfelé mennek, holott csökkenniük kellene, ha a fossziliseket klímaneutrális árammal akarjuk kiváltani.

Sp: Úgy tesznek, mintha a gáz színtiszta energiahordozó lenne.

F: A tiszta földgáz mítosz. Már a föltárásnál és a szállításnál is sok kerül a légkörbe, mert a metán erős ühg. Geopolitikailag most vagyunk konfliktusban a gázszállító Oroszországgal. Még nagyobb orosz függőségbe kerülhetünk.

Sp: A reaktorok további működtetése függetlenebbé tett volna?

F: Eső után késő a köpönyeg.

Sp: Akkor másképp: Klíma szempontjából felelőtlenség az atomerőről lemondanunk? A franciák ezt gondolják és új atomerőműveket terveznek.

F: Mindenesetre a kérdés nincs kielégítően megválaszolva. Sokan elkeseredten próbálták a vitát újra elindítani. Nekem azt róják föl, nem voltam elég energikus. Úgy véltem, ez a vonat már elment, minek ugorjak bele egy elvesztett csatába? Amúgy is nyakig vagyok a perpatvarokban – a növekedéstől az orosz politikáig. Mért legyek egy Don Quijote? Egy párt sem mozdul atom-ügyben, még az ipar sem. 2022 végén lekapcsolják az utolsó német atomerőművet.

(…)

SPIEGEL, 19. 2. 2022

»Uns ist die Idee des Fortschritts

abhandengekommen«

KOMMENT

Mint a szelíd energia élharcosa, nem gondolom, hogy az atomerőműveket le kellene állítani. Minden, ami megépült, abban sok munka és energia van. Ne romboljunk le semmit – használjuk föl leleményesen!

RS

SMART METER ÉS ENERGIEWENDE – Áramfogyasztás-mérők segíthetnének – SPIEGEL/RózsaS

Intelligens árammérők biztosítanák az áramszolgáltatás folyamatosságát. Probléma, hogy előírt helyük a pince – ott viszont alig működnek.

Nem messze a hamburgi főpályaudvartól, egy magas ház II. emeletén, sci-fi-be illő műszerfal villog és zümmög. Ez az E.on intelligens árammérő helyisége, egy „szentély” - ám némelyeknek inkább a német Energiewende (átállás) poklának előszobája. 80 „smart meter” tesztelése folyik itt. Feladatuk az elektromos készülékek fogyasztásának valós időben való mérése és továbbítása a szolgáltatók felé. Így a rendelkezésre álló árammennyiség szerint szabályozhatják a fogyasztást („Lastmanagement”). Az E.on egy millió €-t tervez a technikába befektetni – a jó üzlet reményében.

Ha az ország áramot elsősorban az ingadozó forrásokból akar fölhasználni, bőséges szél- és napenergia-időkben kell a legtöbb áramot fogyasztani, és kevesebbet, amikor nincs szél és napsütés. A kormány 2007 óta bütyköl ezen az infrastruktúrán, ám eljárása egyenesen groteszk. Míg a norvégek és a franciák már sorozatban gyártanak smart meter-eket, a német bürokraták egy 1000 oldalas „technikai irányvonalat” ( Technische Richtlinie »BSI­TR­03 109­1«) hoztak össze – a gyártók keserűségére. Ezért a mérők nehezek lettek és alig kompatibilisek.

Az E.on eddig 100 000 db-ot szerelt föl ügyfeleinél. A teszthelyiségben a számlálókat, az interfészt és a szoftvervariációkat minden lehető kombinációban kipróbálják. A 80 rendszerből 10 fut kifogástalanul, a többi lezuhan, adatokat küld a nirvánába vagy akadozik az elszámolásnál. Ha egy kombináció végre stabil, jön a következő probléma. Az előírás szerint az interfész és a számláló egymás mellett kell, hogy legyen – a biztonság végett. Ám a számláló rendszerint a pincébe kerül, az interfész pedig gyakran a handy-hálózatra. Így az adatok elakadnak a rádió-vakfolt előtt. 5 zavarból 4-nek ez az oka. A technikusok áthidalást próbáltak ki: A pincéből az adatokat részben a villanyvezetékeken át küldik a helyi hálózatállomásra, innét mennek tovább a mobiltelefonra. Mások speciális antennákkal kísérleteznek, homályos, ez mért lenne biztonságosabb.

A smart kütyük szállításának előírásai is abszurdak. Egy páncélozott piros boxban kell a számlálót és az interfészt az ügyfélhez vinni, nehogy menet közben hacker-ek hozzáférhessenek. »Silke« a neve ennek a biztonságos szállítóláncnak (»sichere Lieferkette«). Ám ezzel a logikával minden háztulaj, aki a pinceajtót kinyitja, egy biztonsági gyönge pont.

Az utolsó kormány is csak komplikálta a smart metering bevezetését. Az energiafordulat így lelassult és megdrágult. Németország nemzetközileg hátul kullog. Az olaszok 2018-ban már 36 M smart meter-t szereltek föl, a spanyolok 26 M-t. Itthon még aktuális számok sincsenek. Az új kormány sem jeleskedik, a januárra beígért piacelemzés, a köteles smart metering alapja, máig késik.

SPIEGEL, 19. 2. 2022

Vorhölle der Energiewende

KOMMENT

A Robinzon-ház megelőzte az E.on-t: Áram akkor és annyi van, amikor és amennyit kérek. Noch dazu, egyenáram, ami a kütyüknek és a világításnak kell. (Szelíd Energia Füzetek 12).

RS

KLIKK, KLIKK, KLIKKECSKE – UGROTT A PÉNZECSKE - Kibercsapdák, Patrick Beuth, SPIEGEL/RózsaS

A „phishing” egyike a beugratós adattolvajoknak. Cégek szimulált támadásokkal készítik föl alkalmazottaikat. Kipróbáltam, hogy engem is, aki évek óta ezzel foglalkozik, sikerül-e jégre vinni? (P. Beuth)

A legtöbb netező már tudhatná, hogyha ismeretlen feladó levelét megnyitja, az kiütheti gépét vagy adatait ellophatják. Mégis sokan ezt teszik. Bár az automata szűrők naponta phishing-ek milliárdjait leállítják, mégis a nagyon valódinak tűnők áttörhetnek. Ezek szokványos műveleteket utánoznak, mint bejelentkezés vagy regisztráció. A csalók emberi gyarlóságokat, mint kíváncsiság, irigység, félelem, használnak ki. Még a jártasabbak is pórul járhatnak: Techkonszernek és csúcspolitikusok.

Így pl. a litván Evaldas Rimasauskas évekkel ezelőtt 100 M $-t csalt ki a Google-tól és az FB-től. A Bundestag-ra való támadás 2015-ben egy phishing-mail-lel kezdődött, amit az orosz hackercsoport, Fancy Bear küldött. John Podesta, Hillary Clinton kampánymenedzsere, szintén ilyen támadás áldozata lett. Hollywood-csillagok sem kivételek, Jennifer Lawrence és Kirsten Dunst, Google- és iCloud-hozzáférési adatait adták ki óvatlanul. Ezután intim képeik keringtek a neten.

A phishing a legnagyobb ramson-nak, káros szoftvernek számít, mellyel a kiberbűnözők vállalatokat és hivatalokat bénítanak és zsarolnak meg. Tavaly az ír egészségügy, a HSE egésze esett ki - egyetlen klikk miatt. Valaki egy manipulált excel-fájlt nyitott meg. A helyreállítás hetekig tartott és több száz millió euróba került.

A tájékozatlanság elképesztő. A Proofpoint biztonsági cég 3500 alkalmazottat interjúvolt meg, 7 országban. Egyharmada nem is hallott a phishing-ről, fele nem sejtette, hogy hogy az e-mail-küldők adatai hamisítottak lehetnek. A német cégek fele vallotta be, hogy 2020-ban phishing-támadás áldozata lett.

A védekezés egy egész piacot hozott létre, én a G Data biztonsági céggel szerződtem le. Ez a cég ún. avarness-kiképzést nyújt, ekkor azt is meg lehet rendelni, hogy a G Data az egész személyzetet tesztelje, vagyis próbálja meg csőbe húzni. Hogy őket erről előbb értesítik-e, arról az üzemi tanács dönt. 1,90 €/munkatárs az ára egy szimulált támadásnak. A vezetőség megtudhatja, munkatársai mennyire gondatlanul klikkelnek rá nem kért linkekre vagy nyitnak meg bővítményeket, és, hogy használt-e a tréning? Az edzés akkor lesz drága, ha speciális, személyre szabott eljárást kérünk, mint én a FishFisher esetében.

Az üzlet kifizetődő, biztonsági cégek tucatjai, mint a Proofpoint, a Sophos vagy a Fortinet, kínálják szolgáltatásaikat. 1500 alkalmazottnál 10 000 €-t is elkérnek, szimulációval vagy anélkül, havonta vagy évente – az árak teljesen áttekinthetetlenek. Aki privát, saját klikkviselkedését szeretné levizsgáztatni, díjtalanul megteheti a phis-test.de-n. (A Bundesamt für Sicherheit in der Informationstechnik ajánlata.)

Hogy az adatlopást jobban megismerjem, megkértem a G Data IT-biztonsági céget, vadássza le adataimat. Ismételten próbáljon meg phishing-ekkel becsapni.

A Microsoft nemrég jelentette, hogy „egy nagy számú fájlt” törölt és most alig maradt idő, ezeket a papírkosárból kimenteni, mielőtt végleg elvesznének. Az MS tényleg küld ilyen üzeneteket. Ám mert a mail-ből nem derül ki, melyik szolgáltatóról van szó, rám nem hatott nagyon meggyőzően. Ezt a hírt a G Data is megküldte nekem – és ezzel láthatóvá tette az üzletmodell határait. Egy kereskedelmi szolgáltatónak, amelyik ilyen üzenetekkel akarja fölhívni a figyelmet a phishing veszélyeire, nincs jogában egy valódi cég logoját másolni, legfeljebb egy hasonlót kreálhat. Hauke Gierow, G Data: „Echte phisher-ek fütyülnek a jogvédelemre.”

A G Data 40 trükköt ismer, kezdve a gyanús MS-üzenetektől, az álcázott pályázati űrlapokon át, a beugratós fizetésemelésig. Mindezeket 17% meg is nyitja, a formulárba be is írja jelszavát és telefonszámát, mondja Karsten Tellmann, biztonsági szakértő, aki csapatával ilyen üzeneteket kreál - tesztelés céljából. És 2/3, miután megnyitotta, még a benne levő linkre is rákattint. Egy phishing-bővítményt 20% nyitott meg.

Ám mikor lesz ez tényleg veszélyes? „ Aki formulár-adatokat ad meg, jelszavát is elveszítheti. Beszívhat egy káros szoftvert, egy ransom-ot. Zsarolás is fenyeget.”

A konkurens Proofpoint hasonló számokat ad meg. A kár mérséklődik, ha egy cégkontóhoz a passwort mellett egy fizikai biztonsági kulcsot is csatolunk, vagy egy rövid ideig érvényes kódot. Ekkor a „halászok” nem jelentkezhetnek be idegen gépről. Ismert kárszoftverek automatikusan leállíthatók, amelyik mégis bejut, azt a gyanús viselkedése buktathatja le. A Proofpoint szerint, saját védőszoftverjei a phishing-ek 99%-át kiszűrik.

A G Data 4. üzenetével egy gyakori hamis online-banking-ra próbált figyelmeztetni. Mivel a szolgálati e-mail-címem nincs összekötve a bank-account-ommal, a levél a papírkosárba került. Egyszerű eset.

Egy aránylag sikeres beetetés a segítőkészségre és a kötelességtudatra appellál. Ilyen az állítólagos pénzgyűjtés egy kollegina születésnapjára vagy egy kolléga ajándékára, a PayPal-on át, mely egy Amazon-linkkel van összekötve. A dolog sürgős, mert az ajándékot holnap meg kell rendelni. Itt is a legjobb elővigyázatosság a kettős-faktor-azonosítás. Így a magánszámlák akkor is védettek, ha a hozzáférhetőségi adatokat tényleg ellopnák.

A tolvajok gyakran kihasználják az emberi jellem gyöngeségeit. A G Data próbaképp egy nagyon fifikás trükköt tesztelt „Tévedésből” szétküldött egy excel-t, a munkatársak fizetéseiről. Ilyen még nem kaptam, de én is beugrottam volna.

Dec. 1-jén a G Data ismét írt nekem. Ezúttal egy „IT-Helpdesk”-et küldött, mivel a rendszerünket 2-faktor-azonosításra állítják át és ehhez szükségesek a hozzáférhetési adataim. Mit ad isten, a SPIEGEL tényleg ezekben a napokban frissítette biztonsági tűzfalait. Micsoda véletlen! Ami irritált, a „legsürgősebben” kifejezés. Ez riaszt, a támadók sürgetik, stresszelik a célszemélyt, hogy az meggondolatlanul nyomogasson gombokat. Ezt nem ettem meg.

Kisvártatva rá „az én felhőszolgáltatóm” figyelmeztetését kaptam meg, hogy nov. 22-én csapdába csalnak. Ezen a napon tényleg jött egy mail, amely feladója helyén reszortfőnököm neve állt. „Köszönjük megkeresését a FinFisher-nél.” Kizártnak tartottam, hogy főnököm egy ilyen kétes megfigyeléstechnikai céggel vegyen föl kapcsolatot, anélkül, hogy nekem szólt volna róla. A főnök e-mail-címe sem volt pontos. Ezt is sikerült hárítanom, de ki tudja, mikor megyek lépre én is?

Patrick Beuth,

a SPIEGEL gazdaság/világháló rovata szerkesztője

SPIEGEL, 19 2. 2022

Klick, klick, Geld weg

KOMMENT

Nekem van egy titkos védőmódszerem, sajnos nem árulhatom el.

RS

SMART METER ÉS ENERGIEWENDE – Áramfogyasztás-mérők segíthetnének – SPIEGEL/RózsaS

Intelligens árammérők biztosítanák az áramszolgáltatás folyamatosságát. Probléma, hogy előírt helyük a pince – ott viszont alig működnek.

Nem messze a hamburgi főpályaudvartól, egy magas ház II. emeletén, sci-fi-be illő műszerfal villog és zümmög. Ez az E.on intelligens árammérő helyisége, egy „szentély” - ám némelyeknek inkább a német Energiewende (átállás) poklának előszobája. 80 „smart meter” tesztelése folyik itt. Feladatuk az elektromos készülékek fogyasztásának valós időben való mérése és továbbítása a szolgáltatók felé. Így a rendelkezésre álló árammennyiség szerint szabályozhatják a fogyasztást („Lastmanagement”). Az E.on egy millió €-t tervez a technikába befektetni – a jó üzlet reményében.

Ha az ország áramot elsősorban az ingadozó forrásokból akar fölhasználni, bőséges szél- és napenergia-időkben kell a legtöbb áramot fogyasztani, és kevesebbet, amikor nincs szél és napsütés. A kormány 2007 óta bütyköl ezen az infrastruktúrán, ám eljárása egyenesen groteszk. Míg a norvégek és a franciák már sorozatban gyártanak smart meter-eket, a német bürokraták egy 1000 oldalas „technikai irányvonalat” ( Technische Richtlinie »BSI­TR­03 109­1«) hoztak össze – a gyártók keserűségére. Ezért a mérők nehezek lettek és alig kompatibilisek.

Az E.on eddig 100 000 db-ot szerelt föl ügyfeleinél. A teszthelyiségben a számlálókat, az interfészt és a szoftvervariációkat minden lehető kombinációban kipróbálják. A 80 rendszerből 10 fut kifogástalanul, a többi lezuhan, adatokat küld a nirvánába vagy akadozik az elszámolásnál. Ha egy kombináció végre stabil, jön a következő probléma. Az előírás szerint az interfész és a számláló egymás mellett kell, hogy legyen – a biztonság végett. Ám a számláló rendszerint a pincébe kerül, az interfész pedig gyakran a handy-hálózatra. Így az adatok elakadnak a rádió-vakfolt előtt. 5 zavarból 4-nek ez az oka. A technikusok áthidalást próbáltak ki: A pincéből az adatokat részben a villanyvezetékeken át küldik a helyi hálózatállomásra, innét mennek tovább a mobiltelefonra. Mások speciális antennákkal kísérleteznek, homályos, ez mért lenne biztonságosabb.

A smart kütyük szállításának előírásai is abszurdak. Egy páncélozott piros boxban kell a számlálót és az interfészt az ügyfélhez vinni, nehogy menet közben hacker-ek hozzáférhessenek. »Silke« a neve ennek a biztonságos szállítóláncnak (»sichere Lieferkette«). Ám ezzel a logikával minden háztulaj, aki a pinceajtót kinyitja, egy biztonsági gyönge pont.

Az utolsó kormány is csak komplikálta a smart metering bevezetését. Az energiafordulat így lelassult és megdrágult. Németország nemzetközileg hátul kullog. Az olaszok 2018-ban már 36 M smart meter-t szereltek föl, a spanyolok 26 M-t. Itthon még aktuális számok sincsenek. Az új kormány sem jeleskedik, a januárra beígért piacelemzés, a köteles smart metering alapja, máig késik.

SPIEGEL, 19. 2. 2022

Vorhölle der Energiewende

KOMMENT

A Robinzon-ház megelőzte az E.on-t: Áram akkor és annyi van, amikor és amennyit kérek. Noch dazu, egyenáram, ami a kütyüknek és a világításnak kell. (Szelíd Energia Füzetek 12).

RS

PSZICHOKEZELÉS UTÁN BETEGEBB – Az agykurkászat mellékhatásai – SPIEGEL/RózsaS

Némelyek szakítanak családjukkal, másoknak rosszabb lesz, mint volt. A pszichoterápiára is legyen kötelező egy használati utasítás ellenjavallatokkal és mellékhatások fölsorolásával?

Eva-Lotta Brakemeier (Zentrum für Psychologische Psychotherapie an der Universität Greifswald) a tartós depresszió mellett, a pszichoterápia mellékhatásaival foglalkozik. Aki nála keres orvoslást, rögvest őszinte fölvilágosítást kap: Lehet, még több problémája lesz. Veszekedés és válás, munkahelyi problémák, közérzete tovább romolhat.

Michael Linden, a Charité Berlin pszichiátere: „A mellékhatások több kezelés kísérői, a pszichoterápia sem kivétel.” Ők ketten ezen új szakág művelői, tudatosítanák, hogy a lelki életbe való beavatkozások éppúgy komoly következménnyekkel járhatnak, mint sok gyógyszerszedés. Egyrészt szükségesek és segíthetnek, másrészt kárt okozhatnak, legalábbis átmenetileg.

A »Report Psychotherapie« közli, 2006 és 2016 között 10%-kal nőtt a lelki betegek száma. Egyes kezeléseknél ez 30% is lehet, ugyanennyinél semmi változás. Brakemeier és Linden meglapozta a »Rineps«-Netzwerk (»Risiken und Nebenwirkungen der

Psychotherapie«) nevű platformot. Konferenciákat, továbbképzéseket szerveznek, módszereket fejlesztenek a mellékhatások dokumentálására.

Egy betegük tériszonyban (Platzangst) szenved, lakását sem meri elhagyni. A terápia elérte, hogy legalább a következő sarokig elmenjen. Ezután kapott egy expozícióterápiát, egy rövid autózást. Pánikrohamot kapott, ismét bezárkózott és még a bizalmát is elveszítette terapeutájában.

Másik beteg csak kezelője jelenlétében érzi magát biztonságban. Úgy hiszi, nélküle nem boldogulhat az életben. A függőség 80 alkalom után sem múlik. Gyakori, hogy a segélykérők nem képesek kiszabadulni a kezelésből. Különösen veszélyesek a téves emlékek, pl. gyerekkorból, amelyek talán meg sem történtek.

Az ilyen eseteket értékelik ki, hogy elkerülhetők legyenek a félrekezelések.

Bernhard Strauß (Instituts für Psychosoziale Medizin, Psychotherapie und Psychoonkologie des Universitätsklinikums Jena): „Bírálták, hogy a vélt szelíd módszerek tetszőlegesek. Ám itt a sikereket nehéz objektívan mérni, ez nem tumorkivétel. Kutatásunkat kétkedve fogadták, 'Nestbeschmutzer'-nek neveztek.” Mára szerencsére a téma befogadott lett. A »Psychotherapy and Psychosomatics« nevű szaklap környezetében több ország kutatói csoportot alkotnak.

A gyakorlati alkalmazás azonban késik. Brakemeier és Linden írtak egy könyvet a pszichoterápia kockázatairól. Most a terapeuta-kiképzéshez írnak útmutatót, amit a kurzusokon kötelezővé szeretnének tenni. Yvonne Nestoriuc, a hamburgi Helmut-Schmidt-Universität pszichológusa, 15 éve kezdett a témával foglalkozni. Akkor még az volt a közhit, hogy a kezelés csak beszélgetés, a legrosszabb, ami előfordulhat, hogy nem használ. A szakma keményen ellenszegült, tagadta a mellékhatásokat. Régóta nyomás alatt volt, eredményességét kellett igazolnia. YN fiatal kollégákat oktat. „Számukra magától értetődő, hogy negatív hatások is fölléphetnek és ezek dramatizálás nélkül megnevezendők.” Számolni kell a placebo- és a nocebo-hatásokkal is. Egy mellékhatás pusztán azért is fölléphet, mert a beteg rettegve várja.

Nemcsak a betegnek kell tudnia, mi jöhet, a környezetének is. A partner, a szülők, a barátok is meg kell, hogy kapják a fölvilágosítást. Ezt tartalmazza a tervezett »Aktionsbündnis Patientensicherheit« (Akciószövetség betegbiztonság). Ebben tanács- és panaszlehetőséget követelnek a hozzátartozók számára is. Linden: „Ezidáig a beteg gyerekei, szülei nem kaphattak beavatást az orvosi titoktartás miatt.” Pedig a kezelések kihatásai számukra is drámaiak lehetnek. Aki a kezeléskor megtanulja, hogy saját igényeit komolyan vegye, azt szociális környezete egománnak tekintheti. Ezt válás, szakítás követheti.

Ezért hívja be B. a beteg hozzátartozóit is beszélgetésre. „Ez azért fontos, mert a beteg környezetét személyes nézőpontja szerint írja le.” Egy depressziós beteg férjét hangoskodónak, agresszívnak, fenyegetőnek festette le. B. megismerte a férjét, aki sírva mesélte, felesége betegsége túlterheli, a gyerekekért is csak maga felelős, ezért néha kiabál. A találkozás után az ördögi kör föloldódott.

B.-nél a betegek megtanulják világosan megfogalmazni igényeiket. Így lesznek „barátságos dominánsok”. Talán először az életben kikérik maguknak a szülők bizonyos viselkedését, amitől szenvednek. Ha folytatódik, legjobb, ha az érintkezés megszűnik.

Ám a szakítás súlyos következményekkel járhat. Így volt ez egy Borderline-pácienssel, egy kisgyerekes anyával.

(Határeseti személyiségzavar: a hangulat szélsőséges ingadozása, önkárosító tünetekkel és kínzó érzelmi állapotokkal járó betegség. RS).

A betegség oka a beteg édesanyjával való viszonya. A páciens szakít anyjával, ám ő volt a kisgyerek egyetlen stabil kötődési személye. A gyerek otthonba került.

Carsten Spitzer (Uniklinik Rostock): „A cél nem a kapcsolatok szétzúzása. Ám a kezelés folyamán a beteg arra a fölismerésre juthat, hogy amit a partnerétől vagy a hozzátartozójától elvár, azt nem kaphatja meg.” Ekkor a legjobb az elválás. B.: „Ha valaki csak magára figyel, embertársainak nehéz dolga lesz. Ekkor a terápia feladata az is, hogy a beteget egotrip-jéről visszahozza.

A munkahelyen is megrökönyödést okozhat a hirtelen változás. Aki eddig visszafogott és félős volt, majd máról holnapra követelelőző lesz, munkatársaival és főnökével problémái lehetnek. Strauß: „Ügyelni kell, hogy a kezelés-sikerek, ne lőjenek túl a célon.”

Már a terápia ténye is káros lehet. Vannak foglalkozások, ahol a gyöngeség kimutatásának nincsen helye. Rendőrök és mentősök traumákkal szembesülnek, de ők maguk hezitálnak segítséget kérni. A lelki betegek megbélyegzése is negatív mellékhatás.

Tehát a betegek kapjanak fölvilágosítást arról, milyen pszichoterápia ajánlott a számukra? Milyen információk alapján bízzák magukat egy terapeutára?

N. ezt egy nagy klinikai tanulmányban az „informált beleegyezés” címszó alatt tervezi földolgozni. Strauß már kiküldött 10 000 kérdőívet, amely a mellékhatásokra kérdez rá. A pszichoterápiák tehát a jövőben kapjanak egy „Beipackzettel”-t, egyféle használati utasítást?

Ám van egy másik terület is, ami kimaradt: a lifestyle-kezelés. Ezek az önjelölt coach-ok kurzusai, amelyben ellazulást és öntudatosítást ígérnek. Az ilyen beavatkozások is alaposan félremehetnek. A Brown University, Rhode Island, föltárta, hogy egy figyelmesség-tréning résztvevői felénél alvásproblémák és traumatikus emlékek léptek föl. Minden módszert, amely a lélek működésébe avatkozik bele, felül kell vizsgálni és csak szigorú szakmaisággal szabad alkalmazni – erős szenvedés és motiváció esetén. Nemcsak kellemetlen, de károsító is lehet, ezért csak az kezdjen bele, aki erre valóban rászorul.

SPIEGEL, 19 . 2. 2022

Zu Risiken und Nebenwirkungen ...

METAVERZUM – Egy világ nem elég – ZEIT Hamburg/RózsaS

A „túlvilággal” a techkonszernek alapjában akarják megváltoztatni a valóságot. Amikor a szilikonvölgyi nagyokosok a csillagok után kapkodnak, az úristen aggasztóan kicsiny. Hogy az internet jövőjét megértsük, a Teremtés könyvét kell fölütnünk. Ahogy a

mindenható a teremtés alapjait lefektette, a zseniális programozók úgy építik föl a metaverzumot, az egyidejűség infrastruktúráját, egységes szabályokból és standardokból. Ekkor kezdődhet az új történelem, csupán mi, user-ek, kell, hogy élettel telítsük. Mindez persze süket duma, még többet akarnak kaszálni.

A hobbiteológust Matthew Ball-nak hívják, az Amazontól jött az FB-hez, befektető és médiumteoretikus is egyben. Tech-messiásnak számít, blogjai kötelező olvasmányok. Ball szerint a jövő a „testet öltött” internet, a felhasználók nemcsak hozzáférést nyernek, hanem szőröstül-bőröstül benne vannak. Ott vár a szép és közös világ, majdnem, mint régen.

Ma az internet gyűlöletet és megvetést áraszt, mega-monopolisták karmai közé került, galaxis-töredékekre esett szét, provider-ekre, platformokra, ajtónállókkal és belépő kódokkal. Mindenki elbarikádozza magát, saját algoritmus-levesét kotyvasztja. Féltékenyen őrzik closed shop-jukat.

De jön a metaverzum és mindezzel leszámol. Az új internet olyan, mint a barokk a reneszánsz után. Utóbbi fölrobbantotta a középkort, a barokk összegyűjtötte a törmelékeket és egy új rendszerbe integrálta. Ez a metaverzum egy összkozmosz, amelyben a konszernek nem gáncsolják egymást, a pénzek és az adatok szabadon áramlanak – az emberiség üdvösségére.

Ez természetesen marketingduma. Már a gondolat, hogy egy olyan single player, mint az Apple, önként kitárulkozik, egy rossz sci-fi. A konszernek rettegnek, hogy ügyfeleik elpártolnak és digitális életüket a konkurenciánál élik tovább. Technikai képtelenség, hogyan tudnak látogatók milliói egy azonos és „perzisztens” digitális óriástérben egyidejűleg mozogni.

A metaverzum nem egy párhuzamos világ, áttekinthető számú kliens számára. Nem second life platform, amiben a látogató önfeledten alámerül, hogy aztán a first life-ben fölmerüljön. A metaverzum egy nagy szintézis, egy mixed reality, fizikai valóság egysége, kibővített realitás és mű-virtuális világ. A virtualitás többé nem a való világ része, hanem fordítva: A valós világ része egy végtelen digitális térnek. Egy meta-eleme.

Hogyan lehet elképzelni?

Az otthon-iroda új neve: meeting space. Ez egy 3 dimenziós iroda, szimulált echte növényekkel. Nem kell jelen lennünk, elég ha beküldjük digitális ikertestvérünket, avatárunkat, aki arcvonásainkat is hordozhatja. A kedves barátokkal valós időben, 3-D világban találkozunk, talán egy hegyi kunyhóban. „Mintha valóban jelen lennénk, bármilyen távol is vagyunk egymástól”. (Zuckerberg). Este egy power-jóga után jöhet egy koncertlátogatás, saját avatárral.

A régi demokratikus galaxis már a múlté

Kapitalista realizmussal mondhatjuk, a digitális ipar kiszélesíti akciórádiuszát. Új piacokat teremt digitális áruinak, növeli a tőkeáramlást és a profitot. A user-király a digitális nagybirodalomban vásárolhat ruhát vagy fegyvert, de éppúgy ingatlant is. Ennek birtoklását ún. NFT-vel dokumentálják. Nemrég egy Snoop Dogg rajongó valódi 485 000 $-t adott ki, hogy virtuális telket kapjon az US-rapper háza mellett. Ball: „A diszrupció új esélyei nyílnak meg, az intenzív értékadás növekszik, billiókról van szó.” Igazat beszél. A Microsoft máris ráharapott: 70 mrd $-ért megvette az Activision Blizzard játékgyárat.

A profithajsza régi nóta, de a politikai töltet új, ahogy azt Neal Stephenson Snow Crash sci-fi-jében láttuk. Itt jelenik meg először a metaverzum és az avatár is. A 30 éves cyberpunk-thriller semmit sem veszített disztopikus erejéből. Az USA szétesik, az állami intézmények privatizáltak, hipergazdagok és ultraszegények állnak szemben, napirenden a fosztogatás és az erőszak. A főhősnek csak egy reménye van: A metaverzum, a szabad digitális tér. Stephenson rögvest a tech-fejesek bálványa lett. Jeff Bezos fölvette űrcégébe tanácsadónak, a Magic Leap-nél a „főfuturista” címet kapta. A Snow Crash imádata annyit jelentett, hogy Amerika anarchokapitalizmusba való zuhanását készpénznek vették. Nem hittek többé a reformokban, sem a demokrácia megújításában.

A digitális pionírok projektjüket nem a régi demokratikus galaxis részeként értik, hanem egy jobb rend víziójaként. Az állam nyugodtan zsugorodhat, a cégek elvégzik a közellátást - mindenki megelégedésére. A népjólét a befektetők és érdekeik játékterében jön létre – minden zavaró közvetítő figurák nélkül.

Eddig a mese. Valójában egy olyan online-államról van szó, amilyent Joseph Vogl írt le a „Kapital und Ressentiment” c. könyvében. „ Az állampogárt netpolgárra cserélik le.” Az egész szociális világ vállalkozói jelleget ölt, a gazdasági és a politikai szabadság különbsége megszűnik. Egy paraállami hatalomforma alakul ki. Ha a digitális mikropiacokon minden polgár fölhasználható adatnyomokat kényszerül hátrahagyni, akkor a gazdaság minden kommunikáció és cselekedet létezése okává válik. Ez egy új ontológia. „A világ ábrázolása nem lesz többé megkülönböztethető annak gazdasági működésétől.”

Mivé lesz a képzeleterő?

Elsőre a metaverzum egy tarka mesevilág, tele csodálatos lényekkel. Minden önzetlen játéknak tűnik, mintha az esztétikus fantázia végre teljesen megvalósult volna. Valójában hideg kalkuláció irányít. A fantázia eseményeket kell, hogy generáljon, aktivitásokat ösztönözzön, sok traffic kell és értékesíthető adatnyom. Az esztétikus elvarázsolja a gazdasági számítást, a metaverzumot összművészetté változtatja – a határ a művészet és a nem-művészet, a gazdaság, a politika, a hétköznapok között elmosódik. Amit korábban „esztétikusnak” mondtunk, itt már többé nem egy elszigetelt műalkotás tulajdonsága. Csak azt mutatja, milyennek tűnik a világ egészében és hogyan kezeljük. Szépen, játékosan. Ez a Szilikonvölgy árulása.

Ha minden esztétikus, az egyes mű elveszíti kiemelt helyét, kulturális különbségét. Nem arról van szó, hogy a metaverzumban többé nem lesz művészet. A digitális művek tetszés szerint sokszorosíthatók, minden eredeti és másolat is egyben. Lehet minden pixelműben gyönyörködni, de csak az birtokolhatja, akinek róla tanúsítványa van, egy hamisíthatatlan számkódja (ZEIT 10/21). Durván: A metaverzum elmossa a műalkotás és a pénztermék közötti különbséget. A művészet szeretete egyenlő a spekulatív befektetés szeretetével. Ez végérvényes lenne , a Hegel által várt művészet vége? Vélhetőleg nem, mert egy pixelmű is kikotyogja az igazságot. Elárulja, milyen logikával tartják egyben a metaverzumot – az értéknövelés logikájával. A szép a hasznos cinkostársa. Feladata, profitesélyes környezetet biztosítani és absztrakt algoritmusokat figurálisan képbe rakni. A fantazmagória és az adatkapitalizmus győzedelmeskedik. Az esztétikai nem lép túl többé a világon, hanem egy mitikus-digitális közvetlenséget teremt. Ami szép, az igaz. (Ki halt meg? RS).

Ám mi történik, ha a látogató az adatszemüveget MR-módra (»mixed reality«) kapcsolja és hosszabb virtuális világban való tartózkodás után az „echt” realitással kerül szembe? Mit tekinthet ekkor igaznak? Úgy tekinti, mint csupán egy másodrangú, kevésbé fontos, valahogyan irreális világot? Jason Rubin, a Zuckerberg birodalom »Metaverse Content« osztályának elnökhelyettese: „Metaverzumban élek, dolgozom és inkább itt vagyok, mint hétköznapjaimban.”

Ezt láthatjuk Ernest Clines regényében, a Ready Player One-ban is. A fizikai világ senkit nem érdekel többé, legfeljebb csak mint nyersanyag-raktár vagy mint szemétlerakó. Az igazi harcok a neten folynak. Michael Betancourt , US internetkritikus: „A valóság drámai leértékelése fenyeget. A virtuális mágia a gazdasági értékek végtelen megemelését hiteti el velünk – minden fogyasztás, költség, szűkösség és külső világ-rombolás nélkül. A virtuális tagadja a reálist. Olyasmit fogunk átélni, ami 2008-ban történt az ingatlanbuborékban.” Szerinte ezt is a digitális mágiának köszönhetjük. (Lásd: Michael Betancourt Kritik des digitalen Kapitalismus, Wissenschaftliche Buchgesellschaft).

Nem mindenki tapsol ennek a megaprojektnek. Oakland-ban egy csoport nagyszabású tévelygésnek tartja, a digitális idéa kommunitárius gyökerei elárulásának. Ezt a csodálatos találmányt kaliforniai ideológusok kisajátították, hogy meggazdagodjanak. A tech-elit pénzt csinál a digitális függőség generálásával. Az áldozatok leragadnak a computerboxban, mint a foglyok.

A Dynamicland alternatívát ígér: A virtuálist kell a reálisba integrálni, nem fordítva. A polgárok láthassák egymást, beszélgethessenek egy közös fizikai térben. Ám, hogy hogyan képzelik el az ember, a tér és a számítógép „testi” kapcsolatát, arra még éveket kell várni. Egy adatszemüveg mindenesetre fölösleges lesz.

A Dynamicland és a metaverzum közötti verseny kimenetelét nem nehéz kitalálni. Egy nap valaki tesz egy ajánlatot a digitális hippiknek és a metaverzum bolond-szegélyében találni fognak nekik egy helyecskét. A Mark-Zuckerberg-parlament, a St.-Jeff-Bezos-katedrális és az Elon-Musk-világűr-pályaudvar között a Dynamicland földet ér, az egzotikus állatkertben. Együtt a többi csudabogárral, különccel, bogarassal, akik komolyan hitték, hogy megmenekülhetnek a digitális kapitalizmus csápjaitól. „Belépés ingyenes. Etetni tilos.”

ZEIT, 17. 2. 2022.

Eine Welt ist nicht genug

MZP MA A SÜDDEUTSCHE-BAN – 300 000 pszám, friss, pontos - München/RózsaS

Csak egyszer írja el a nevét a meglepően jól értesült Süddeutsche Zeitung. Ők is várják ápr. 3.-át?

Csütörtökön Bolsonaro Moszkva felé leszáll, hogy viszonozza Orbán 2018-as látogatását. Ide Trump-ot is várják. A két nagypályás populista között akar Orbán villogni.

Péter Márki-Zay inkább piactereken mutatkozik, nem is marad neki más. A 49 éves ősz óta a magyar ellenzék csúcsjelöltje, miután az előválasztáson meglepetéssel legyőzte az ismert balos és jobbos politikusokat. (…) Ezen a csütörtökön az ellenzék programját akarja bemutatni, igen későn, tekintve, hogy 6 hét a választásokig. Ám most is halaszthatnak, mert a brazil fogja uralni a média zömét.

MZP ingó talajon küzd. Támogatója egy civakodó, ideológiájában teljesen tarka pártcsoport; szemben pedig a túlerős, pénzbőségű és a médiát uraló Orbán. Ám az elnökjelölt hátrányát előnyére próbálja fordítani, járja az országot és az Orbán-szavazókat győzögeti arról, hogy Orbán nélkül is lehet jó világ.

Ez az ellenzék legfontosabb pontja: Orbánnak mennie kell. Legyen vége a korrupciónak és az társadalom kettészakításának. MZP: „Orbán nem egy migráció-ellenség, nem egy keresztény, nem egy konzervatív – egyszerűen csak egy tolvaj.” Hangoskodik, hogy a Fidesz médiagépezete túlharsogjon mindenkit. MZP-nek nem számít, ha harcostársai számára bosszantó megjegyzések csúsznak ki a száján a zsidókról a Fideszben vagy a kommunisták és a fasiszták képviseletéről. Az ellenzék tűr, nem akar neki ártani. (…) Anna Donáth, a liberális Momentum elnöke úgy véli, MZP nagyon spontán, föllépései mindig kalandosak, de a Fidesz nem talál rajta fogást.

Süddeutsche Zeitung GmbH, München, 16. 2. 2022.

PROFIL

Péter Márki-Zay

Hoffnung aller Orbán-Gegner in Ungarn

Am Donnerstag wird der brasilianische

Präsident Jair Bolsonaro nach einem Mos-

kau-Besuch in Budapest zwischenlanden

und dem ungarischen Ministerpräsiden-

ten Viktor Orbán seine Aufwartung ma-

chen. Der Ungar war 2018 zur Amtseinfüh-

rung des brasilianischen Rechtspopulis-

ten gereist; nun soll Bolsonaro seinen

Freund im ungarischen Wahlkampf unter-

stützen. Auch über einen Besuch des ehe-

maligen US-Präsidenten Donald Trump

Ende März in Budapest wird gemunkelt.

Bei Auftritten mit den zwei extrem um-

strittenen, aber in Kreisen der regieren-

den Fidesz-Partei populären Politikern

will sich Orbán auf Augenhöhe mit den

Großen der Welt präsentieren.

Péter Márki-Zay präsentiert sich eher

auf Marktplätzen mit ungarischen Bür-

gern, ihm bleibt auch wenig anderes üb-

rig. Der 49-Jährige ist seit Herbst Spitzen-

kandidat der vereinigten ungarischen Op-

position; aus einer Urwahl von sechs Par-

teien, in der er bekannte linke und rechte

Politiker hinter sich ließ, ging er überra-

schend als Sieger hervor. Der promovier-

te Wirtschaftswissenschaftler und Marke-

ting-Experte spricht nach einem mehrjäh-

rigen Aufenthalt in den USA und Kanada

zwar fließend Englisch, er unterrichtet an

der Universität Szeged und gilt als weltläu-

fig. Aber als amtierender Bürgermeister

der Regionalstadt Hódmezővásárhely

kann er nicht mit der Wahlkampfunter-

stützung internationaler Prominenz auf-

warten.

Eigentlich will die vereinigte ungari-

sche Opposition an diesem Donnerstag

ihr Programm präsentieren, was ohnehin

recht spät ist angesichts der Tatsache,

dass bereits in sechs Wochen gewählt

wird. Aber der Besuch des Brasilianers

dürfte die Schlagzeilen der ganz überwie-

gend in Regierungshand befindlichen Me-

dien dominieren; gut möglich also, dass

die Präsentation der Wahlkampfinhalte

wie auch der endgültigen Kandidatenliste

der Oppositionsparteien noch einmal ver-

schoben wird. Womit die zwei grundlegen-

den Probleme von Márki-Zay schon be-

schrieben wären: Wer gegen einen medial

und finanziell so übermächtigen Gegner

wie Viktor Orbán antritt und dies mit Rü-

ckendeckung einer Gruppe lange zerstrit-

tener und ideologisch völlig uneinheitli-

cher Parteien tut, der kämpft auf schwan-

kendem Grund.

Der Spitzenkandidat jedoch macht aus

der Not eine Tugend. Er tourt durch das

Land, will sich bekannt machen an der Ba-

sis und Orbáns Anhängern erklären, dass

die Welt ohne diesen nicht versinken wür-

de. Denn das ist der wichtigste Programm-

punkt der Opposition: Orbán muss weg,

die Korruption beendet, die Spaltung der

Gesellschaft überwunden werden. Ein ty-

pischer Márki-Zay-Satz geht so: „Orbán

ist kein Migrationsgegner, kein Christ,

kein Konservativer. Er ist nur ein Dieb.“

Er müsse Aufmerksamkeit erzeugen,

sagt Márki-Zay dazu, damit er die Medien-

maschine von Fidesz übertöne. Dass da-

bei auch vieles herauskommt, was seinen

Mitstreitern massive Bauchschmerzen be-

reitet – etwa wenn er sich über die Zahl

der Juden bei Fidesz auslässt oder fest-

stellt, dass das Oppositionsbündnis auch

Kommunisten und Faschisten repräsen-

tiere –, nimmt der Spitzenkandidat offen-

bar billigend in Kauf. Widerspruch aus

der Opposition gibt es derzeit nicht; man

will den Kandidaten nicht beschädigen.

Márki-Zay gilt vielen Fidesz-kriti-

schen Wählern nach wie vor als guter

Kompromisskandidat: Er ist gläubiger

Christ und hat sieben Kinder, gilt als libe-

ral und pro-europäisch, kommt nicht aus

der Budapester Blase, hat Auslandserfah-

rung. Bei seiner Kür zum Spitzenkandida-

ten war er ein weitgehend unbeschriebe-

nes Blatt – und damit eine Blackbox auch

für die aggressive Propaganda der Regie-

rungspartei. Anna Donáth, Parteichefin

der liberalen Partei Momentum, sagt

über Márky-Zay, er sei sehr spontan; sei-

ne Aufritte seien daher „immer ein Aben-

teuer“ – was es aber auch für Fidesz

schwer mache, eine Strategie gegen ihn

zu entwickeln. cathrin kahlweit

A LAKOSOK TAKARÉKJA OLVAD – Honnét az infláció? - SPIEGEL/RózsaS

Árrobbanások és áruszűkösség világszerte hevíti az inflációt. A polgárok vásárlóereje és takarékja veszít értékéből, ez megingatja a gazdaságot. A drágulás nem akar megállni. Mikor lesz kamatfordulat?

Christopher Merkel naponta 100 km-t ingázik Wiesbaden-ba és vissza. Az 1,80 € benzinár havi 200 €-val emeli az útiköltségét. A dízel egy év alatt 38,4%-kal, a benzin 31,7%-kal drágult. Mellette az áram, az élelem drágulása miatt kénytelen visszafogni kiadásait. (Vagy fölhagyni az esztelen tékozlással? RS). Kevesebb új ruha, nyaralás, drága étel.

Az utóbbi 20 évben minden volt: Bankcsőd, recesszió, negatív kamat – de a fogyasztási árak stabilak maradtak, az infláció 2% körül mozgott. Most azonban az USA-ban 7%-ra, az EU-ban 5%-ra ugrott. Eddig a kormányok megszokták, hogy kríziskor a jegybankok olcsó pénzt szórtak – árdrágulás nélkül. A foglalkoztatás a világgazdaságban meglepő rugalmasságot mutatott. David Stockman, volt US-büdzséigazgató: „Mindig akadt valahol Ázsiában pár millió rizstermelő, aki még nem volt bekötve a nemzetközi munkamegosztásba.”

Ekkor jött a világjárvány és a számítás többé nem jött be. Egyrészt a jegybankok újabb billiókat nyomtak bele a konjunktúra-programokba, másrészt a zárlatok, főleg Kínában, gyárakat, kikötőket, logisztikai központokat bénítottak meg. Hirtelen áruhiány lépett fel, nem volt elég kerékpár, chip, építőanyag, hajókonténer. Nagy kereslet, kis kínálat – az árak megugrottak. Carmen Reinhart, US-közgazdász: „A központi bankok elmulasztottak idejekorán és megfelelően reagálni.” Világbank: „Rendkívül veszélyes helyzet, mint a 70-es évek olajválságakor.” Akkor brutális kamatemeléssel próbáltak védekezni és a népgazdaságra részben súlyos recessziót hoztak.

Most mindenki ideges. Hiába voltak figyelmeztetések, Lawrence Summers, volt US-pénzügyminiszter, már januárban jelezte, hogy a gigantikus US konjunktúracsomag túlterheli az US gazdaságot és árdráguláshoz vezet. Ám a mainstream az inflációt átmenetinek tartotta. Paul Krugman novemberben csillapított: „Nem kell pánikolni”. 2 hónappal később bevallotta, melléfogott és sürgős kamatemelést követelt a központi bankoktól. Az US-jegybankfőnök, Jerome Powell csatlakozott.

Mára konszenzus: Az infláció marad. A pandémián kívül más faktorok is megfordítják az eddigi trendet. Ázsia öregedő népessége fékezi a fiatal, olcsó munkaerő importálását. A globalizáció, amely munkamegosztásával évekig csökkentette a termelési költségeket, lelassult. A klímavédelem tartósan fölveri a fosszilisek árát.

A következmények súlyosak. Az árdrágulás miatt kispénzűek milliói szenvednek. Dühük nő, a szegény-gazdag olló további nyílása miatt is. A pénzpolitikusok kénytelenek újból stabilitásról és mértéktartásról beszélni. Vége a „whatever it takes”-nek. A kormányok rákényszerülnek, hogy védjék polgáraikat. Föllángol az újraelosztás-harc. Az áremelkedést sok cég továbbadhatja és vastagon kaszálhat. Ahol viszont kicsi a haszonrés, azok mehetnek a levesbe. Ha túl akarnak élni, kármentesen kell gazdálkodniuk – ez is gerjeszti az inflációt. Michael Meyer, Düsseldorf-i divatkereskedő is kénytelen árat emelni. Eddig egy kasmírpullóver 199 € volt, most 229 €; egy blúz régi ára149 €, most 169 €. Kollégája, Gerry Weber hónapok óta csökkenti a haszonrést, most azonban ő is emelni kényszerül.

Az alacsony kamat és a magas infláció toxikus kombináció a takarékokra. Comdirekt: „Tavaly minden lakos 1000 € vásárlóerőt veszített.” Látraszólóra nincs kamat ill. nagy összegre van – csak épp negatív. Aki 10 000 €-t tart 10 évig 4%-os inflációnál a takarékkönyvén, az 3200 €-t veszít. Aki mégis nyerni akar, ki kell merészkednie a részvénypiacra.

Vagy fordítva: Most szabaduljunk meg részvényeinktől? Warren Buffett, sztárbefektető: „Az infláció fölzabálja a vállalkozások befektetési pénzeit.” Az inflációval emelkednek a kamatok. Ez más papírokat tesz vonzóvá. A 10 éves Bundesanleihe ismét pozitív hozamú.

Nem mindenkinek átok az infláció. Az energiacégek az árdrágulást az ügyfeleikkel fizettetik meg; gázról, olajról éppúgy nehéz lemondani, mit a WC-papírról, fogkrémről. (Nono! Lásd fogpor-recept a Testápoló kislexikonban! RS).

Növekvő vállalkozásoknak az infláció azért probléma, mert még nyereségük kicsiny, de – a növekvő kamatok miatt – új hiteleik drágulnak. Prof. Hackethal, Leibnitz-Ins., Frft: „Hosszú távon nyerhetünk a tőzsdén, türelem kérdése.” Sok kisbefektető egyes részvényre tesz, jobb a nemzetközi portfólió, így alacsony inflációjú országokat is elérhetünk. Az arany sem holtbiztos (nincs sem kamat, sem osztalék), bár a kockázat-terítés folyamán ebbe is befektethetünk.

Árdrágulás ellen kiadáscsökkentés – vezessünk háztartásnaplót bevételeinkről és kiadásainkról. Ha egy VW Golf-ról lemondunk (5 év, 75 000 km), havonta 576 € marad a zsebünkben. (BKV-bérlet levonva? Vagy bringázunk? RS). Áram és melegvíz-visszafogás szintén sokat hozhat. (Lásd: Számlafogyókúra, ökobetyár). Ha a szolgáltatóink tarifáit is átvizsgáljuk, az is hozhat valamit.

SPIEGEL, 12. 2. 2022

Das Trauma ist zurück

ÚJ KOVIDGYÓGYSZEREK – Előnyeik, hátrányaik – SPIEGEL/RózsaS

Néhány új szer vár bevetésre. A Sotrovimab és a Paxlovid meggátolják a súlyos megbetegedést. Ám mennyire megbízhatóak?

A járványnak koránt sincs vége. Clemens Wendtner, München Klinik Schwabing: „Korai a készültséget lefújni. Az omikron bagatellizálása veszélyes.” Kórházában 100 kovidost kezelnek, szerencsére csak a normál osztályokon. Az oltottság stagnál. Visszajöhet a delta vagy új variánsok jelentkezhetnek.

Az új, az EU-ban engedélyezett szerek, vajon segítenek-e? A Sotrovimab és a Paxlovid ( a Nirmatrelvir és a Ritonavir kombinációja) csökkentheti a kórházba utalásokat vagy az elhalálozásokat.

Torsten Feldt (Uniklinik Düsseldorf) figyelmeztet, hogy ezeket nem lehet csodaszereknek, „gamechanger”-eknek tekinteni. Nagyon drágák, az USA-ban egy Sotrovimab-kezelés 2000 $ és csak rizikópáciensek kaphatják (szív-, vese-, tüdőbetegek, rákosok, immungyengék). Mindegyik gyönge pontja: Csak akkor hatnak, ha nagyon korán, pár nappal a tünetek után veszik be. Logisztikailag nem egyszerű, a kockázattal élők gyors pozitív tesztet kell, hogy produkáljanak. Várni, hogy a torokfájás vagy a láz magától elmúlik, veszélyes. A háziorvos vagy a hozzátartozók kell, hogy a beteget gyorsan leteszteljék, utána kell dönteni az esetleges kezelésről. Hogy ki tartozik ebbe a betegkörbe, mérlegelés kérdése, nincs számítási mód. A monoklonális antitest Sotrovimab-nál szigorú a kiválasztás. Az EU 200 000 darabot rendelt infravénás beadásra. A magas kor nem ok, a gyógyszert főleg szív- és tüdőbetegek kaphatják.

A kapszulás és tablettás Molnupiravir és Paxlovid szélesebb körben adható. Németország 80 000 Molnupiravir adaggal rendelkezik. Hatása bizonytalan és a DNS-re is kihat, ezért várandósoknál ellenjavallt. Nem szívesen írják föl. A Paxlovid engedélyezése várható, 1 millió dózis van raktáron, amit gyakran fölírnak majd. Wendtner: „Ez egy fajta stand-by-tabletta, a gyógyszeres szekrényben.”

Ám semmi sem tökéletes, a Paxlovid blokkol egy enzimet a májban, ezért vérhígító, nyugtató, antibiotikum mellett nem adható. A kiút a Remdesivir kórházi adagolása, korai alkalmazása igen eredményes.

Most ezt a kezelést széleskörben ismertté és hozzáférhetővé kell tenni. Feldt: „Az omikronnal nem lehet tréfálni. Több fiatal, többször oltott kollégánk esett megkapta és két hétig hiányzott.” Wendtner is a lazítás ellen van: „Veszélyes. Még mindig vannak, akik az életükért küzdenek.”

Molnupiravir (Lagevrio)

Előny

Kapszula formájában odahaza szedhető

Összefér más szerekkel

Hátrány

Csekély hatékonyság

Mutagén-kockázat

Véd a kórházba-utalástól,

haláltól

30%

Nirmatrelvir / Ritornavir (Paxlovid)

Előny

Jó hatékonyság

Tabletta, odahaza is szedhető

Terhesek is szedhetik

Hátrány

Kölcsönhatás más szerekkel

Kórház vagy halál kivédése

88 %

Sotrovimab (Xevudy, monoklonális ellentest,

omikron ellen is)

Előny

Más szerekkel szedhető

Terhesek is szedhetik

Hátrány

Csak infúzióban adható

Kórház és halál kivédése

85 %

◆Quelle: Journal of the American Medical Association (JAMA)

EPM Newscom / SIPA / action press; Thomas Hansmann / PFIZER INC. / EPA; GlaxoSmithKline GmbH & Co. KG

SPIEGEL, 12. 2. 2022

Wundermittel mit Tücken

HETEN AZ ÚTRA ÜLNEK ÉS MINDEN MEGÁLL - Jogellenes demo? - TAZ, Berlin/RózsaS

Az „Aufstand der letzten Generation“ (Az utolsó nemzedék felkelése) borzolja a kedélyeket autópálya-blokádokkal. De mennyire elfogadható az ilyen tiltakozás?

Pofonegyszerű: Pirosnál kiszaladnak az út közepére, leülnek és egy autó sem megy tovább. Nem a munkába indulók ellen „ülnek”, hanem az élelempazarlás és a klímarongálás ellen. Magukat az utolsó generációnak tartják, akik még tehetnek valamit a klímakollapszus ellen, ami az emberiség végét hozza el. A tét súlyossága és sürgőssége indokolja ezt az akcióformát. Oda akarnak ütni, ahol nagyon fáj.

Tömegmozgalomnak épp nem mondható, egy akcióban legfeljebb 20-30 vesz részt. Újra és újra próbálkoznak, miután a rendőrség kiengedte őket. Berlinben kezdték, következett Hamburg, Frankfurt am Main, Stuttgart és München. Ők maroknyian a klímamozgalom egy arca. Nagy tüntetések a ragály miatt nincsenek. Bár az FfF belengetett március végére egyet, de ez bizonytalan.

Az útblokádok földühítik az embereket, kiugranak és megpróbálják őket elvonszolni, szidják, néha ütik őket. Marco Buschmann (FDP), igazságügyminiszter: „Bejelentetlen tüntetések az utakon jogellenesek.” A környezetminiszter, Steffi Lemke (Grüne), először tapsolt nekik: „A civil engedetlenség abszolút legitim”, de aztán váltott: „Egyetértek az FDP-vel. Nem lesz koalíciótörés.” A zöld agrárminiszter, Cem Özdemir, ugyanígy: „Csak ártanak a közös célnak.”

Tadzio Müller, „Ende Gelände“-alapító, a Rosa-Luxemburg-Stiftung klímareferense, a mozgalom egy másik, radikális arca. Tovább feszítené ill. szakítaná a húrt: „Békés szabotázst, fosszilis struktúrákat szétzúzni, emberek veszélyeztetése nélkül. Semmi más nem segít. Ha egy stratégia nem válik be, botorság újból bevetni.”

(Egyszer keveredtem ökoterrorista-gyanúba, a kölni rendőrségen, amikor előadásaimhoz fotóztam a barna füstöket eregető RWE-erőműveket. RS).

Kicsiben már elkezdődött. Ismeretlenek több városban a SUV-kerekekből kiengedték a levegőt, klímapolitikai szórólapokat hagytak hátra, az Indymedia-t is terítik ilyen üzenetekkel. Egyik levelükben közlik, a Lausitz szénkonszern szénfejtője néhány kotró- és más gépét tönkretették. A rendőrség és az LKA (Landeskriminalamt) nyomoz.

Most ez csak egyes akció vagy az egész klímamozgalmat hajtják maguk előtt? A békés szabotázs nem ellentmondás önmagában? „Persze, hogy békés. Hogy lehet gépeken erőszakot tenni? Talán fáj nekik?” A filozófus, Eva von Redecker, másképpen látja. Egész életmódunk a dolgok elleni erőszakon alapszik. Pl. a természet kizsákmányolása, amely jóval nagyobb erőszak és sok esetben még legális is. A „Revolution für das Leben“ c. könyvében a klímamozgalmat is elemzi. „A jelenlegi helyzetet inkább gyöngeségnek mondanám. A mozgósítás és a tömeglelkesedés apadóban, részben a járvány, részben az elmaradó politikai siker miatt. Represszió és kimerülés a neoliberális hétköznapokban. Kétségbeesésükben eldurvulnak.” Alapvetően nem győzi meg az érvelés, hogy gigantikus erőszak ellen erőszak megengedhető. Ám ha valaha is a történelemben militáns föllépés etikus volt, akkor ez a tiltakozás.

Tadzio Müller önvédelemről beszél. De érvét bíróság elfogadja? Az önvédelem feltételezi, hogy bűntény fenyeget. A klímaválság okozását lehet ilyen helyzetnek tekinteni. Ám másrészt autót hajtani, szenet fejteni legális – kellő engedélyekkel. Jogászok szerint nem feltétel a bűntény közeledése. Ha fuldoklót látunk, lophatunk egy csónakot a mentésére. Kérdés, hogy a bűntett szükséges volt-e a cél eléréséhez?

Az aktivizmus helyénvalóságát az IPCC is elismeri. Nem volt kézenfekvő, hogy az FfF egy jogtöréssel, egy iskolasztrájkkal kezdte működését? És nem lehet a klímánál szükségállapotról beszélni? Wolfgang Lucht, berlini klímakutató: „Az autóblokád rossz eszköz, de a motiváció érthető. A retorika és a politikai tett között még mindig nagy a hézag.” 1,5 fok 2100-ig csak nagyon optimista feltételekkel érhető el. Így a Lucht által kiszámított fair CO2-mérleget Németország nem érheti el. „Csak más országok túlteljesítése segítene, de erre nincs lehetőség.” A következő tűzfal 1,6 fok kell, hogy legyen és az okozók térítsék meg a károkat. Összességében 2,7 fok felé tartunk, ez jóval több a párizsi határnál – életveszélyes.

Amit most látunk, csak a kezdet – de ez rohamosan rosszabbodni fog. Tehát nem csak a klímamozgalom radikalizálódik, a klímaválság is. A világgazdaságot gyorsan át kell építeni – radikálisan.

TAZ Tageszeitung, 12. 2. 2022

Zeit für Notwehr?