A ROSSZ FŐNÖK HÁROM ISMÉRVE

Embereket nem ok nélkül léptetnek elő. De aki fent van, nem tévedhetetlen. Vannak vezetők, akik projekteket, osztályokat vagy egész cégeket visznek magabiztosan a csőd felé - és senki sem lép közbe. Legalább is hosszú ideig nem. A főnök az egészet kell, hogy lássa, óhatatlanul követ el hibákat, de a döntő, hogy ezeket hogy kezeli. Itt fontos szempont a kritika földolgozása, hogyan reagál a főnök a bírálatokra, figyeli-e munkatársai visszajelzéseit és bevonja-e őket döntéseibe? Ha beosztottjaihoz a viszony jéghideg, honnan tudja a főnök, hogy jól végzi-e a dolgát? A főnök főnöke sem segíthet, mert rálátása nagyon speciális.

Anja Niekerken coach arról írt könyvet, milyen a jó és a rossz főnök. Ez a művészet: hogyan ne váljunk s*fejjé. Hogy egy kedves kollégából hogyan lesz utálatos főnök, több oka lehet, és annak még több, hogy ezt ő mért nem veszi észre.

A kontár vezetőnek 3 jele van:

1. A munkatársak jönnek-mennek.

2. Sok a beteg-szabadságolt.

3. Csökken a teljesítmény.

Mért tartják magukat a főnökök tévedhetetlennek? A legtöbb ember hajlik arra, hogy erősen higgyen igazában és döntéseit alaposan átgondoltnak tartja. Ez a portástól a vezérigazgatóig igaz. Niekerken: "Alapjában véve mind tévedhetetlennek hisszük magunkat. Legalább is úgy gondoljuk, hogy ritkán hibázunk. Különben nem is lennénk képesek döntéseket hozni."

Ez persze nem jelenti azt, hogy megalomániások lennénk, de munkánk végzéséhez saját képességeinkbe és döntéseinkbe vetett hit elengedhetetlen. És ez ezerszer érvényes a főnök szerepére. Ám mihelyt előléptetnek, személyiségünkkel is történik valami. A vezetői pozíció mindig hatalmi pozíció is - és a hatalom minden embert megváltoztat. Míg hatalom nélkül együttérzők, udvariasak, szociálisak vagyunk, ez a hatalommal gyorsan megváltozik. Tanulmányok mutatják, hogy ilyenkor az olyan értékek, mint a figyelmesség, türelem és együttérzés zsugorodik.

Ám a rossz főnökben is van valami jó: jobb főnököt csinál belőled! A hatalommal növekszik a felelősség és ezzel a döntések hordereje. Egyszerűen lehetetlen mindenre és mindenkire részletesen tekintettel lenni. Ezt a főnöknek mindig tudnia kell - különben zsarnokká válik, ahogy ezt a politikában gyakran láthatjuk.

Ha folyton új munkatársakat vesz föl, akik gyorsan le is lépnek, ez annak a jele, hogy a vezetésben valami nem stimmel. Kutatások szerint az emberek munkahelyet a cég, a munkaprofil és a kereset szerint választanak. Akkor mondanak föl, ha rossz a főnök, a munkatársak ellenszenvesek és a munka is értelmetlen - mondja a couch. (Lásd: Minden munka romboló.RS20IX16). A rossz vezetés, a legtöbb esetben, közvetlen kapcsolatban áll a fölmondásokkal. Ha tehát az osztályon nagy a fluktuáció, a vezetőség jól teszi, ha tükörbe néz.

Természetesen van út és mód a vezetést kritizálni anélkül, hogy kenyértörésre kerüljön sor. Ha a jelenlét sosem teljes, mert mindig valaki náthás vagy gyengélkedik, akkor az az elégedetlenség hatása lehet az egészségre. Heti 40 óra együtt a munkahelyen több mint odahaza, ezért a munkahelyi légkör nagyban befolyásolja egészségünket. A jó főnök megpróbálja kideríteni a gyakori hiányzások okait.

A rossz vezetés harmadik problémája a gyenge teljesítmény, amely a demotivációból ered. Sok esetben elegendő a kedvszegéssel fölhagyni, a munkatársak maguktól is motiváltak. Ám a rossz főnök nem tudja abbahagyni a rossz kommunikációt, kivételezést, önzést, ignorálást. Árulkodó jel az is, mi történik munkaidő után? Ha mindenki csak menekül, nincs összetartás a kollégák között.

A főnök megváltozhat

Rossz vezetés miatt nincs minden eleve veszve. A főnök változtathat a vezetésen, ha fölismeri a helyzetet és benne saját szerepét. Fontos, hogy önmagát tudja vezetni. Legyen tisztában lelki gyengeségeivel, erősségeivel és tudjon ezekkel bánni. Legyen képes minden pillanatban felelősséget vállalni és folyamatosan tanulni. Egy csipetnyi barátságosság ne hiányozzon. Aki csak a saját agendáját követi, csak közepesen jó vezetővé válik, ha egyáltalán.

Az első lépés roppant egyszerű, mégis ritka: kérdezgesd beosztottjaidat. Ők pontosan tudják, mi a teendőjük és mire van szükségük. Ez nem jelenti azt, hogy minden óhajt teljesíteni kell - de már az őszinte odafigyelés is segítőleg hat. És ha az alkalmazottak nem szívesen beszélnek, nem kell elfordulni, hanem tovább kérdezni, mi szükséges a team-nek ahhoz, hogy jobb legyen. Ez kissé kellemetlen, de nagyon eredményes.

A vezetést edzeni kell

Előléptetéssel vezetői képességünk nem erősödik meg automatikusan. "Azt hiszem, a vezetés sok tévhittel párosul. Sokan úgy vélik, ezt már tudom, ezt nem kell gyakorolnom." - mondja a couch. Pedig a vezetés is egy állandó fejlődési folyamat, miközben tanulni, gyakorolni, edzeni kell, ahogy azt egy profi futballcsapat is teszi. Önként kell vállalnunk a továbbképzést, ezt sokan nem teszik. Különben önmagunk előtt is rejtve marad, mennyire rossz vezetők vagyunk.

zeit.de, 2020. 04. 21.

IGYON EGY KÁVÉT A TERORR HÁZÁBAN!

• -Hallotta, megnyílt a terror háza!

• -Hogyne hallottam volna! Már a megnyitás előtt ott bivakoltunk a feleségemmel, hogy elsőnek jussunk be!

• -Én a barátom újságíró igazolványával már a sajtóbemutatón ott voltam.

• -De az csak rövid volt, mi egészen a zárásig ott gyönyörködtünk nejemmel.

• -Szo, szo, mi voltunk a Szépművészetiben is, de ez jobban tetszett.

• -Elragadó, uram, bombasztikus! Bőrnyúzók, vércsapolók, agylékelők – micsoda technológiák! Na, és a cellák!

• -Nekem mondja? Én egy éjszakára bezárattam magam az egyesbe. Reggel úgy locsoltak föl.

• -Én fölpróbáltam a spanyol csizmát. Egy számmal kisebb volt.

• -Látta a fogó készletet? Elsőrangú krómacél. Rögtön rendeltem is magamnak, hiányzott a gyűjteményemből.

• -Na és az ütleg-garnitúra? Uram, mit mondjak, összefutott a nyál a számban!

• -Hát a dereshez mit szól? Az se kutya! Pszt… karácsonyra egy ilyennel lepem meg a feleségem…

• -És az elektromos sokkoló! 20 000 volt! Uram én sokkolva voltam!

• -Bocsánat, 25 000.

• -20 000, ha mondom, megszámoltam, uram.

• -Én meg a nagybátyámtól tudom, ő építette.

• -Oh, üdvözletem az úrnak, remek munka. Vesz még föl megrendelést?

• -Hogyne. Képzelje, hirtelen annyi lett a munkája, hogy ki kellett bővíteni az üzemét.

• -Hát kérem, gazdasági növekedés van. Még az Uniót is lehagyjuk!

• -De le ám! Utolérhetetlenek vagyunk! Képzelje el őket, hogy fognak ámulni, ha megnyitjuk a terror országát!

• -A terror országát? Ez biztos?

• -Úgy éljek, uram. De hova siet?

• -Megyek helyet foglalni!

ÉLET A JÁRVÁNY UTÁN - 8 SZCENÁRIÓ

A Padernborn-i Jövőtervező és Stratégiai Vállalatvezetés RT (ScMI – Aktiengesellschaft für Zukunftsgestaltung und Strategische Unternehmensführung) jövő forgatókönyveket dolgozott ki.

1. Az arany húszas évek: "Vissza a régi normalitáshoz"

A covid-19 csak mint rövid sokk tudatosul, emléke lassan elhalványul, gazdasági hátrányai kiküszöbölődnek. Az emberek bepótolják, amit kihagytak - életérzés, fizikai érintkezések, szabadidő és fogyasztási aktivitások. A német gazdaság ismét talpra áll, ám a digitális transzformáció tekintetében lemarad.

2. A pandémia-évtized: vezérmotívum "reziliencia"

A normalitáshoz való visszatérés helyett rosszabb jön. A covid-19 csak a kezdet volt, új járványok jönnek és megváltoztatják a világot. Más válságokra, mint a klímaátcsapás, senki sem figyel. A világ ismét összeáll, de a gazdasági visszaesések maradnak. A városok elveszítik vonzásukat - a társadalmi élet összezsugorodik, kisebb egységekbe szorul vissza.

3. Búcsút venni a megszokottól

Nem csak a járványok fenyegetnek, a klímaprobléma is élesedik és megváltoztatja a prioritásokat. A termelés egyre inkább a régiókba szorul vissza, a globális áruforgalom leapad. Németország, mint export-világbajnok, újra föl kell, hogy találja önmagát. A digitalizálás dominál, a virtuális kommunikáció erősödik, tartós értékek reneszánsza jön, tudatos fogyasztás-lemondással.

(A munkának csak töredék részét lehet íróasztal mellől végezni; szemétszállítás, bányászat, földművelés, építkezés ugyan hogy menne számítógépről? Ezt a testet nem íróasztalhoz teremtették: aki napi 8 órát számítógépe előtt görnyed, az megbetegszik.RS20IX22).

4. Új globális dinamika

A vírus globálisan átalakítja a gondolkodást, történelmi eseményként fogják föl. A nemzetközi politika fölértékelődik, döntő erővé válik, ebből Németország csak nyer. A munkapiac átalakul: a karrier és a szakmai siker értelmes célokhoz és személyi fejlődéshez kötődik. Az információkínálat aranyat ér, nyíltság, kíváncsiság és innováció kerül előtérbe. Válságok és pandémiák ugyan jelen vannak, de nem tűnnek többé fenyegetőnek.

5. Virtualizálás a végtelenségig

Biztonság és új közelség a hálóban. A vírus okozta gazdasági visszaesést gyorsan legyőzik, a gazdaság és a munka világát a digitális kínálatok uralják. Egy globális tudat keletkezik. Az EU egy digital player-ré válik, az Európai Egyesült Államok többé nem utópia. Több digitális transzformáció azonban több adatnyilvánosságot is jelent. A social distancing marad, a hétköznapokat a kockázatkerülés jellemzi, minden hisztéria nélkül.

(...ha majd minden számítógépet az utcára dobnak, mert azt nem lehet megenni, akkor derül majd ki, mihez kell érteni: élelmet és meleget termelni. A világot nem új találmányokkal, hanem szociális szövetségekkel, belátással és mértéktartással lehet megtartani. Hol az a találmány, ami a belátást és a szolidaritást fejleszti? Tüntetés a MTudE ellen, 2005, RS).

6. In Corporate Hands

A lefékezés után egy erőteljes gyorsítás következik a gazdaságban és a hétköznapokban. A munkát rugalmasítják. Az új járványokat az új technológiák időben semlegesítik. Hosszú távon előrelátó, globális irányultsággal működő vállalatok alakítják a világpolitikát. A német gazdaság innovációs löketet kap. Aki a fölgyorsított digitális világgal nem tart lépést, azt leszedálják és szociális magányosodásba szorul.

7. Állandó válság

Ha a betegségeket gyorsan orvosolják is, világszerte súlyos és hosszan tartó recesszió lesz úrrá és tömeges munkanélküliség terjed el. A világgazdaság dinamikája lelassul, az EU stagnál. A klíma és a környezetvédelem háttérbe szorul. Az innovációképesség legyöngül. A tényalapú média egyre kevesebb figyelmet kap. A tömegek "az erős kéz politikája" után kiáltanak.

8. A rend szétesése

A covid-19 nem ellenőrizhető többé, a szolidaritás megszűnik. Magasba szökik a munkanélküliség, társadalmi konfliktusok robbannak ki. A világgazdasági krízis kiéleződik, államok válnak fizetésképtelenné. A klímaváltozás lekerül a napirendről. Az emberek bizonytalanságba zuhannak, nem uralják többé a helyzetet, visszahúzódnak privát tereikbe. Mindenki saját előnyéért tolakszik, könyöklő társadalom köszönt be. Egyre többen zuhannak le a mélyszegénységbe.

ottonova.de, 2020.07.16

5 JÖVŐ-SZCENÁRIÓ

1. 10 ÉV IDŐNYERESÉG Mivel a teljes összeomlástól tartanak, amikor mindenük elveszik, a milliárdosok, spekulánsok, bankok lemondanak a nemzetállamok iránti követeléseikről - leírják pénzeiket. Minél több zavargás, annál több leírás, évről-évre. Az EU nagyvárosaiban heves tüntetések, nap mint nap, ám a rendőrség ura a helyzetnek. „Húzd meg – ereszd meg”: a kormány pattanásig engedi feszülni a helyzetet, aztán enged és ezzel időt nyer. Megszorít, de újabb hiteleket vesz föl, ezzel segélyeket, állami munkahelyeket oszt. A normálpolgár nem repül többé Mallorcára, de megmarad a tévéje és a söre. Az EU időt nyer, de Párizs, London, Berlin utcáin állóháború – mint Izraelben.

2. OKTÓBERI FORRADALOM 2.0 Szélsőséges balos párt jut hatalomra választásokon vagy puccsal. Tervgazdaságot vezet be, államosít, kisajátít, jövedelmet, vagyont korlátoz. Egy szelídített kommunizmus á la Chávez. Jólét és szabadság visszavéve, de mindenkinek lesz munkája, lakása. Az EU szétesik, a határokat ismét lezárják. Az ország kiválik a világgazdaságból, elszigetelődik. A fogyasztás drasztikusan csökken, az ország megpróbál saját forrásaiból megélni. A szénbányákat ismét megnyitják, igás állatok és emberi erő kerül ismét bevetésre. Riksák, kerékpárok, kordék szolgálnak szállítóeszközül. A tömegek azonban már belekóstoltak egy másmilyen életbe: hamarosan ismét napirenden a lázadások, emigráció, szabotázs – a rendszer nem lesz hosszú életű.

3. BARBARIZMUS-ARMAGEDDON Egyszerre lép föl több szerencsétlen körülmény, amit a rendszer már kivédeni képtelen: szélsőséges pártok uralma, tőzsdekrach, klímaátcsapás. A kamatígéret be nem váltása, az e-pénzek inflációja, a nyersanyagdrágulás pánikot vált ki: mindenki a pénzét egyszerre akarja árura cserélni. Aszály és tornádó elpusztítja a termést, áradások és viharok bénítják meg a gazdaságot. Az olaj-, nyersanyag- és élelemárak az égbe szöknek. A mértéktelen fogyasztás visszaüt. Az autógyárak bezárnak, mert az autók eladhatatlanok a drága benzin miatt. Tömegek kerülnek utcára, ezúttal jóval többen és jóval elszántabban. Szegénylázadás tör ki: luxusautókat, kirakatokat törnek össze, fosztogatnak, rabolnak. Pest megindul a budai villák felé. Kihirdetik a rendkívüli állapotot, de a katonaság sem tudja megfékezni az óriási tömegeket, melyek úgy hiszik, nincs mit veszteniük. A felkelés átcsap a határokon. Európa lángokban. Káosz és pusztítás, éhség és járványok - ez Armageddon. Fegyveres bandák harcolnak a maradék tartalékokért, míg azokat is fölélik. Utána síri csend - csak patkányok, macskák és kóbor kutyák. A szerencséjüknek köszönve él túl néhány fölkészült és edzett csoport, akik a hegyekbe, erdőkbe menekültek. Várnak, hogy újra kezdhessék.

4. MAGYARORSZÁG: MILOSEVITY-SZENÁRIÓ
   Az elégedetlenség nő a munkanélküliség, az árdrágulás, az adóemelések, a bevándorlások miatt. Szélsőséges nacionalista politikusok ismét jólétet, gazdagságot ígérnek. A szavazók hisznek nekik. Szélső jobb erők kerülnek hatalomra. Parancsuralmi rendszert vezetnek be, államosítanak; külföldi cégeket, más nemzetiségűeket kisajátítanak; kisebbségeket, demokratákat gettókba zárnak vagy kitoloncolnak. Házakat és földet visszaosztanak a szegényeknek, állami munkahelyeket létesítenek, fegyverkeznek. Háborút kezdenek Szlovákia és Románia ellen területek visszaszerzéséért. Az ország elszigetelődik, a tartalékok hónapokon belül elfogynak, szükségállapot lép föl, de a katonaság tovább harcol. Végül az országot, mint Szerbiát, lebombázzák és békére kényszerítik.

5. VISSZAHÚZÓDÁS A RÉGIÓKBA Minden városi építkezés (épület, metró, híd) értelmét veszti, mert egy ház 100 éves életében lakóinak ellátása megszakad. Távvezetékek (gáz, olaj, tel.) építése téves: felrobbantják. Olaj szállítása csakis katonai konvojjal lesz lehetséges. A távutazás megszűnik: nincs üzemanyag, sem cél, sem biztonság.. Az esztelen anyag- és személyszállítás megszűnik. Vége a világkereskedelemnek és a globalizációnak. A források kimerülése világszerte, a gazdasági pangás, a klímaátcsapás életmód-változtatást kényszerít ki. A kormánynak sikerül a lakosságot ésszerű fogyasztásra rábírni, nagyban csökken a pazarlás és a létalapok fölélése. A visszaesés lassan jön, így van idő átállni egy ésszerű, józan életmódra. Az élet visszahúzódik mentsváraiba: a régiókba. Itt régiópénz lesz a fizetőeszköz, ill. visszatér a barter és cserekereskedelem: élelmet olajért, szolgáltatást szerszámért. Kisvasutak vezetnek a városokból a vidékre. Az ország ismét egyenletesen belakott. Új közösségek alakulnak, az élet olcsóbb és emberibb lesz. Mindenkinek lesz munkája: műveli a kertjét, építi a házát. Visszatérnek az igás állatok, az emberi erők. Az emberek nem fitnesz-centerekben edzenek, hanem zsákolással és pedálos generátorral. Az új technikákat (LED-világítás, napelemek) kombinálják a hagyományosokkal. Mielőtt az óriásgyárakat bezárják, örökéletű gépek gyártanak, kopó alkatrészek tartalékolásával. A maradék energiahordozókat és nyersanyagokat csak állam- és életvédelmi célokra tartalékolják.(ökobetyár könyve, 2013)

HOL KAPHATÓ MEG LEGKÖNNYEBBEN A VÍRUS?

A Centers for Disease Control and Prevention (Atlanta) megkérdezett 154 fertőzöttet és 160 nem fertőzöttet arról, az elmúlt két hétben milyen gyakran viseltek maszkot, hányszor voltak bevásárolni vagy az irodájukban. Továbbá azt is firtatták, milyen gyakran használtak tömegközlekedést, hányszor voltak fitnessz teremben, templomban, bárban, étteremben, kávézóban.

A két csoport jelentősen eltért egymástól bárakban, éttermekben, kávézókban való tartózkodásuk szerint. A fertőzöttek kétszer annyit voltak vendéglőben. Önmagukról azt mondták, nincs tudomásuk arról, hogy előtte fertőzöttekkel érintkeztek volna.

A légáramlat terjeszti a fertőzést

Korábbi vizsgálatok azt mutatták, hogy az éttermekben a légáramlat iránya és intenzitása akkor is befolyásolja a fertőzést, ha a távolságtartás és a maszkviselet megfelel a szabályoknak. Evés és ivás közben nem lehet maszkot viselni, míg szupermarketekben és fitnessz-stúdiókban igen.

Veszélyes irodák

Még májusban koreaiak megvizsgálták, milyenek a nyíltterű, óriás irodák fertőzés szempontjából. Seoul-ban egy alkalmazott munkatársai felét, 94-et fertőzött meg. Az ok: kis távolság egymástól és a levegő keringése. Egy felhőkarcoló irodáiban a klímaberendezés szétszórhatja a vírust. A tanulság: az íróasztalok legyenek távol egymástól és a légszűrő legyen alkalmas a fertőtlenítésre.

A fitnessz termekben is jól terjedhet a vírus aeroszol formájában. Egy dél-koreai edzőteremben, ahol két vírusos edző dolgozott, 26% látogató fertőződött meg, az izzadtságos és heves légzésű tánctréningnél 60% - míg a jógánál és pilates-nél senki. További tanulmányok megerősítették a fertőző aeroszol cseppecskék veszélyét. Tüsszentés, köhögés, beszéd és erős légzés után a fertőzött levegő órákig bent maradhat egy teremben, ha nem szellőztetnek alaposan.

fokus.de, 2020. szept. 18.

FNA 1200 €/hó - elverik vagy befektetik?

A feltétel nélküli alapjövedelem (FNA) ismét aktuális lett a vírus miatt. A berlini gazdaságkutató (DIW) 2021-től 120 önkéntesnek küld 3 évig havi 1200 eurót, hogy kivizsgálja az FNA hatásait. A projekt pénzelését magánszemélyek biztosítják: 150 000 privát adományozó adott 5,2 M eurót, azaz 43 200 €-t részvevőként, adómentesen.

"Tudni akarjuk, hogy az FNA segíthet-e az embereknek korunk kihívásaival megküzdeni." - mondja Michael Bohmeyer, a Mein Grundeinkommen egyesület szóvivője. A Linke politikusa, Katja Kipping, de Götz Werner (dm-drogérialánc) is kiáll a "polgárpénz" (Bürgergeld) mellett.

Ellenzők szerint az "ingyenpénz" demotivál és boldogtalanná tesz. Csipet rágcsálnak és napestig csak a tévé előtt heverésznek. Havi 1000 €, 83 millió lakosnak egy billió euróba kerülne, ez az összes államkiadások kétharmada lenne.

Bohmeyer: "Az ellustulásra nincs bizonyíték. A pénzelést adóreformokkal meg lehet oldani. A kisjövedelműeknek több pénz jutna, a középosztályt nem érintené, a gazdagok pedig kevesebb pénzzel élhetnének. Ők többet adóznának, mint amennyi alapjövedelmet kapnának."A Hartz IV (szoc. segély) most is egy fajta FNA, de nem feltétel nélküli, ezért demotivációt, egzisztenciafélelmet és bizalmatlanságot szül.

Az FNA-egyesület már évek óta adományokból 1000 eurót sorsol ki, egy évre. Gyakran láthatták, hogy a résztvevők nem lustultak el, hanem újjászülettek: egészségesebben éltek, tovább képezték magukat és vállalkozásokat is alapítottak. Ha a pénzkeresési kényszer megszűnik, bátrabbak, kreatívabbak és összességében boldogabbak lesznek.

A vírus mint katalizátor

A pandémiahelyzet korábban elképzelhetetlen dolgokat hozott megvalósítás-közelbe. A Hartz IV szankciókat elhagyták, a segély hirtelen feltétel nélküli juttatássá vált. Az egyemberes vállalkozókat is gyorsan kisegítették, azoknak bizalmat előlegezve. Az egzisztencia-félelmek lebénítják az embereket.

Az automatizáció és a digitalizálás fenyeget, idejekorán modelleket kell kifejleszteni a jövőre nézve. Szociális szempontok értékelődnek föl, több idő jut a nevelésre, gondoskodásra, szomszédi kapcsolatokra.

Hogy az FNA majd több teljesítményhez és kreativitáshoz vezet vezet, ezt Bohmeyer nem tudja, a projektnek ezt kell kideríteni. Persze, ha más jön ki, mint amit várunk, az nagyon keserű lesz.

Jürgen Schupp (DIW): "Mit fognak tenni, ha 3 évig anyagilag semmi gondjuk nem lesz? Kiadják a pénzt vagy félreteszik? Leteszik a munkát vagy kevesebbet dolgoznak? Szociálisabbak lesznek és többet adományoznak? Sok nagy kérdés vár megválaszolásra: Ha mindenki FNA-t kap, hogyan alakulnak az árak? Az igazán beteg és rászorult emberek a végén kevesebb pénzt kapnak? Milyen magasak lesznek az adók, mindennek pénzelésére?

Balos fantazmagória, lustálkodás a társadalom költségére - így a kritika. 3 év nem elég. A pártok sunyítanak. Legutóbb Olaf Schalz, SPD munkaügyi miniszter ellenezte a tervet. FNA kísérlet folyt Finnországban és Kanadában - egyértelmű eredmény nélkül. Afrikában 6 országban indult hasonló projekt.

ingeniure.de; web.de, ZDF, humanres.de, 2020. augusztus 19.

AZ OLVASÁS FORRADALMASÍTÁSA

Az írás megújításával már ezrek kísérleteztek. Fölcserélték az elejét a végével, a nagybetűt a kisbetűvel; pontot tettek, ahol vesszőt kellett volna és fordítva.

De, kérdem tisztelettel, mi van az olvasással? Az olvasás, amióta írás az írás, mindig ugyanúgy megy: fölütjük a könyvet az 1-es számú oldalnál és balról jobbra haladva, emelkedő oldalszám irányában katonásan végig masírozunk a szövegen.

Ennek most vége! Itt az ideje az olvasás megreformálásának is! Engedelmükkel bátorkodunk néhány olyan olvasás technikát javasolni, amitől az íróknak még a lélegzetük is eláll.

1.V-OLVASÁS Olvassuk a szöveget fölülről lefelé átlósan, majd - hogy a visszafelé utat megspóroljuk - a másik oldalon alulról fölfelé szintén keresztben. Ekkor egy varrásmintát kapunk, vagyis a könyv be van varrva.

2. DOBÓKOCKÁS OLVASÁS Dobjunk kockát és annyit lapozzunk, ahány számot dobtunk. Aki hatost dob, leteheti a könyvet.

3. LOTTÓS OLVASÁS Keressük ki az újságból a heti nyertes lottószámokat és csak ezeket az oldalakat olvassuk el. Biztos siker, hisz nyerőszámokról van szó!

4. ANALFABÉTÁS OLVASÁS Olvassuk a könyvet úgy, mint 3 éves kisgyerekünk, aki nem ismeri a betűket, csak fogja a könyvet, ujjával kíséri a sorokat, közben mindenféléket kitalál. Fejleszti a képzelőerőnket és bármily nyelvű könyvet olvashatunk.

5. VISSZAFELÉ MINDEN PÁRATLAN OLDALT Olvassuk így Esterházyt és Nádast, hogy lássuk, van-e különbség?

6. FORRÓ OLVASÁS Tegyük a könyvet a sütőbe, melegítsük föl közel a gyújtópontra (278 ’ Fahrenheit) és olvassuk. Meglátjuk, milyen gyorsan haladunk!

7. FAGYOS OLVASÁS Tegyük a könyvet mélyhűtőbe, 24 órára. A lassú, alapos olvasás technikája.

8. JELZŐS OLVASÁS Csak a jelzőket olvassuk a szövegben. Egész érdekes képet kapunk az író érzésvilágáról (pl. nyűgös, nyálas, kókadt, nyamvadt, nyiszlett, nyüstölt, stb.)

9. TÜKÖRKÉPES OLVASÁS Tegyük a könyvet egy tükör elé és csak azokat a szavakat olvassuk el, amelyek visszafelé is ugyanazok (kerek, telet, apa, pap, körök, uhu, stb.)

10. SZÁMÍTÓGÉPES OLVASÁS A gép önmaga lapoz. Egy olvasó fej (pásztázó) kikeresi a kulcsszavakat és a végén rövid összefoglalást ír, amit besuttog a fülünkbe.

11. SZERET-NEMSZERET OLVASÁS Tartsuk úgy a könyvet a kezünkben, mint egy virágot és tépegessük ki egyenként a lapjait, miközben ezt suttogjuk: szeret, nemszeret - szeret, nemszeret – szeret, nemszeret. Ha az utolsó lap szeret, azt elolvashatjuk.

BŰNÖZÉS A VÍRUS IDEJÉN (Nem NER!) 

Unokázás

Nehéz idők a zsebeseknek – 1,5 m távolságból dolgozni? A klasszikus betörő, aki a sötét mikrobuszban várja, hogy a Müller-család leengedje a rolót és elrepüljön Mallorcá-ra, most várhat, míg megkékül. Minden lakónegyedben ugyanaz a kép: az emberek otthon dekkolnak, home office-ben vagy óvatosságból, ami strapálja a család idegeit és károsítja a betörőket.

Az alsószász Landeskriminalamt 2020 április elején fele annyi betörést regisztrált, mint egy éve, a zsebtolvajlás ennél is jobban, 90%-ban csökkent. A jómadarak várnak a következő lazításra.

Vagy átképezik magukat. Még az országos kontaktkorlátozások előtt beöltözött ál-egészségügyiek csöngettek be az otthonmaradottakhoz, hogy az állítólagos kötelező covid-19-tesztet levegyék. Míg az egyik munkatárs a lakó szájában matatott, másik a vitrinekben és fiókokban. Még az aranyos unokázás is frissítést kapott: most az unoka nem egy autóbalesetben sérült meg, hanem halálos vírust kapott, ami csak úgy orvosolható, ha az aggódó nagyi gyorsan pénzt ad a gyógyszerekre. Ettől kreatívabbak voltak a délafrikaiak, akik a központi bank küldöttjeinek adták ki magukat, hogy házról-házra begyűjtsék a fertőzött bankjegyeket.

Internetes csalás

Kétszer ad, ki gyorsan ad. 2020 márciusában a Szövetség és a tagállamok példás gyorsasággal internetoldalakat nyitottak, ahol vállalkozók támogatást kérvényezhettek. A pénzt azonnal utalták és csak utólag vizsgáltak. Így egy pár nap alatt pl. Berlinben, letarolták a kasszát. Ez nem meglepő, hisz a németek nemcsak az áthidaló napok ügyes elosztásában, hanem az adóoptimálásban is világrekorderek. (Brückentage: 2020-ban 34 szabadságnapból, az ünnepnapok kombinációjával, 72 szabad napot lehet kihozni. urlaubguru.de). Innét csak egy lépés az azonnali segítségkéréshez. Itt kevés a szervezés, inkább a belső ösztönzés motivál.

Ám a pénzeső után jön a jégzuhatag: országosan 2000 eljárás fut szubvenciócsalás miatt. Súlyos esetekben 10 év börtön fenyeget. Aki ál-számlákra kapott sok pénzt és onnan nyúlta le, most bukik le. Csak Berlinben a főügyész május végéig 3,5 M euró kifizetett segélypénzt fagyasztott be. A szervezett bűnözés a likviditás-üzletbe is beszállt. Fantom és elkobzott cégek nevében több milliót kérvényeztek. 250 kérvény Berlinben néhány rendőrileg nyilvántartott szélhámoshoz vezet.

Egy régi stiklit alkalmaztak az ún. alkuszok, akik megszorultakat, főleg munkanélkülieket csaltak lépre - kicsalták adóadataikat. Ezekkel szubvenciót kérvényeztek, melyet rögtön meg is kaptak. Míg a hatóság a csalásra rájön, az "ügynök" és a pénz már árkon-bokron túl van. Aki ott maradt, az az átvert szerencsétlen, aki még egy problémát szerzett magának.

Más svihákok valamivel komplikáltabb trükköt alkalmaztak. Már pár nappal a hivatalos segélyoldalak megjelenése után azokat lemásolták, hogy csapdájukba sétálók személyes adatait megkaparintsák. Ezután a kérvényező számlaszámát sajátjukra cserélve, továbbították a kérvényt. Csak Észak-Rajna-Wesztfáliában 3500-4000 ilyen kérvényt találtak. Aki a visszafizetési határidőt túllépte, azt szigorú hivatalnyelven büntetéssel fenyegették meg, hogy azonnal utalja át a kölcsönt - a megadott számlára.

Az interneten számos csapda fenyeget. A számítógépen az ártalmatlannak tűnő covid-19-térképet káros szoftverrel fertőznek meg, ellopják a vírus-tracking-app jelszavait, vagy mobilról a számlaadatokat. Csak a csaló, vírussal kapcsolatos domain-számok világszerte 90 000 fölött vannak. Európai kutatóközpontok nagy számítógépeit ért támadások miatt néhol az egész rendszert le kellett cserélni. Biztonsági szakértők arra gyanakodnak, hogy a vakcinakutatás eredményeit próbálják megszerezni. Ki kinél kémked, a válasz attól függ, kit kérdezünk. A nemzetek közötti bizalmatlanság olyan, mint mikor Mexikóban mindenki mindenki halántékának egy pisztolyt szegez. A behatolók megzsarolják a kutatóintézeteket: vagy kifizetik a válságdíjat, vagy törlik adataikat. Egyik legismertebb ilyen áldozat a cseh egyetemi klinika Brünn-ben. Covid-19-központját cybertámadás érte, minden rendszert le kellett cserélniük és műtéteket elhalasztani. A zsarolók konkurensei erre megígérték, a helyzetre való tekintettel, egyelőre nem támadják az orvosi központot.

Maszkok maszkírozva

Ritka és keresett medicina-eszközöknél fölkínálkozik a svindli. Német importőrök már az év elején riadóztattak, hogy hiány van védőfölszerelésben, ami főleg Wuhan-ból érkezett. A figyelmeztetést a minisztériumok és a klinikák elengedték a fülük mellett. Amikor Wuhan gyárai ismét beindultak, az árdrágulás ellenére a vásárlók hosszú sorban várakoztak. Törzsvásárlóktól hirtelen milliós előleget követeltek, aztán a szállítás előtt közölték, hogy mások többet fizetnének, ezért még egyszer megdrágul a portéka. Olyan hírek szállingóztak, hogy amerikaiak egy zsák pénzzel az árut még a szalagról átirányították.

A legpimaszabb és legnagyobb kaszálás egy klasszikus trükk Nigériából: az e-mail-scam. Egy dúsgazdag herceg megkérdez egy boldog német free-mail-fölhasználót, segítene-e egy milliós összeget busás jutalomért Németországba juttatni, mivel a herceg komplikált okok miatt erre nem képes. Ami következik: pénzügyi megaláztatás, több felvonásban. Kevés józan eszű ember ugrik be, mint pl. Észak-Rajna-Wesztfália (NRW), amely milliókat utalt át olyan maszkokért, melyek soha nem is léteztek. Az NRW-kormány védelmére hozzá kell fűznünk, hogy a csalás tipikus e-mail-lel indult, aztán valódi, zsákmányolt cégek nevében folytatódott. Néhány közvetítéssel Spanyolországon, Írországon át az NRW végül is kifizetett 2,4 M euró előleget egy holland közvetítőnek, amelynek kapujánál aztán az 52 kamion és rendőri kíséret hiába várakozott. Szerencsére a pénz java részét vissza tudták szerezni - egy sor számláról, Hollandiától Nigériáig.

A hamisító ipar is átállt a járványhelyzetre. Aki egy Nike-emblémát hamisítani tud, nem torpan meg egy valódinak tűnő, de teljesen hatástalan vér-teszt előállításán. Az Europol óva int ettől a "kiválóan alkalmazkodó" ágazattól. 2020 márciusában 37 ilyen hálózatot találtak, 121 személyt letartóztattak, 37 000 hamisított segédeszközt és 4,4 M adag gyógyszert koboztak el, 90 országban.

Ha egy filléres áru, mint a maszk, hirtelen tíz- vagy százszorosába kerül, az más "szakterületről" is idecsal szélhámosokat. Xatar, a gengszter-rapper, most beszállt a maszk-üzletbe, hogy "nemzetközi hálózatát" bevethesse. A ZEIT újságírói ki is próbálták a maszkjait, melyek jóknak bizonyultak - csupán nem voltak engedélyezve német piacon, a teszteredmények pedig egy másik termékre vonatkoztak. Amint a maszk-szűkösség megszünik, ezek a "kereskedők" vissza fognak térni régi területeikre. Addig: szüret. Xatar online-shop-jában kapható egy "Alles oder Nix" föliratú pamutmaszk is, amely kétszer annyiba kerül, mint az énekes albuma.

Drogkereskedelem

Ez az alvilág államkötvénye. Hozama biztos. Aki a kliensét függővé teszi, annak a drogpiac mindig szolid pénzforrás. Aki meg a divatot is követi és portfólióját pár évente frissíti, nincs megélhetési gondja - hacsak a drogkörözés közbe nem szól.

Most azonban a kontaktkorlátozások, a betiltott klubok és fesztiválok miatt a partidrog-forgalom akadozik. Kevés az alkalmi fogyasztó, a rendszeres fogyasztó pedig, egyedül a szobájában, már a kemény esetek közé tartozik. Ezért Hollandiában a terjesztők már kedvezményt is adnak a pirulákra. A drogok szintetizálásához szükséges alapanyagok Kínából, Hubei tartományból jönnek, amely először a vírust, majd a lockdown-t exportálta. A drogárak Európában egyharmaddal fölmentek, miközben a tisztaságuk csökkent. Kétséges azonban, hogy ez a drágulás a járvány következménye. Valójában a vírus csak az utolsó eladókat érintette az utcán, a kontaktkorlátozások miatt. Egyesek pánik-árakat kértek, a kliensek pedig tartalékokat halmoztak föl, főleg cannabis-ból. Ám itt az utánpótlás nincs veszélyben, a füvet Európában decentrálisan, fogyasztóközelben termelik, német padlásokon, holland üvegházakban, bolgár szántókon.

Minél többet utazik az anyag, annál jobban ki van téve a válságnak - vélhetnők. Ám a távolsággal a szereplők professzionalitása is növekszik. Ezek gyorsan és bürokráciamentesen veszik az új akadályokat - ellentétben a német hatóságokkal. A talibánok pl. ebben az idényben gazdag ópiumtermésnek örülhetnek, balkáni utakon továbbra is vígan utazik az afgán heroin. Hogy némely városban akadozik az ellátás, az az utcai rejtőzködésen múlik. Ahol fiatalok tömege már nem ricsajozik hangosan a pályaudvaron, ott egy dealer nehezen dolgozhat rejtőzve.

Az Andokban is a kokain-kartellek legyűrték a kínai alapkemikáliák szállításának akadozását. Ahol több milliárdot lehet kaszálni, ott mindig találnak egy utat, a csempész-ösvényeket átszabták. A koksz-kereskedelem visszaesésének semmi nyoma. Csak a golf-klán, mely a kolumbiai kokainforgalom felét ellenőrzi, saját bevallása szerint, 40 tonnát tartalékol a dzsungelben. Minden arra mutat, hogy a válság a nagyokat csak erősíti. Végül is egy nagy halom pénzen ülnek. Minél több vállalkozás és kormány inog meg, annál könnyebben vásárolhatják be magukat a politikába és a gazdaságba.

Streaming

A számítás pofonegyszerű: mivel a vírus otthon-munkára kényszerít, nő a videókonferencia-igény. Az emberek kevesebbet mennek moziba vagy kocsmába, inkább több filmet néznek odahaza az interneten. A kontaktkorlátozások miatt a fiatalok is többet lógnak a neten, az online-játékokon.

Mivel az internet egy óriási úthálózat, dugók fenyegetnének? Mért nem kapnának azok előnyt, akik nem szórakoznak, hanem dolgoznak a neten?

2019-ben a globális adatforgalom kétharmada videókból állt, ebből csak a Netflix 11%-ot kezelt. Az online-szórakoztató ipar kissé hátrább léphetne, hogy több tér legyen az üzletnek. Az EU-bizottság márciusban a streaming-szolgáltatókkal az adatok csökkentésében egyezett meg, szakértők szerint fölöslegesen - adat-torlasz nincs. A frankfurti DE-CIX, a világ legnagyobb internet-csomópontja. Ott mértek nem rég világrekordot: 9,1 terabit adat-továbbítást másodpercenként. A kapacitás határa 54,1 tbit/sec. Akkor a nagy streaming cégek mért mentek bele a korlátozásba? A 2 hónapos csökkentés alatt megtakarítottak egy jókora költséget és jóhírüket is fényezték. A visszafogás idején illegális streaming-portálok rögtön beugrottak a piac-résbe: ők továbbra is ugyan úgy és a legjobb minőségben szolgáltatnak.

Mindez oda vezetett, hogy azok az oldalak, amelyek néhány éve még tároláskapacitás-gondokkal küszködtek, jobb képeket szolgáltattak, mint a piacvezetők. Erre a Netflix által fölszabadított sávszélességeket is fölhasználták. Azokban a hetekben a kalóz-streamer-aktivitás csak Németországban 36%-kal megugrott (francia: +41%, spanyol +50%, olasz +60%).

Minél szigorúbbak a kijárási tilalmak, itt annál többet lehet kaszálni.

brandeins.de, 2020/7

BETILTANI A GAZDAGSÁGOT – Két recenzió

Christian Neuhäuser: A gazdagság mint erkölcsi probléma (2018)

Recenzió 1.

A gazdagságot be kell tiltani, ha az erkölcsileg problematikus. A Dortmund-i filozófus, Christian Neuhäuser szerint az a gazdag, akinek jóval több pénze van, mint amennyi szokás szerint ahhoz elégséges, hogy megfelelő módon értékelje magát és önmagát, mint egyenrangú embert tisztelje. Irányadó az átlagos nemzeti nettó jövedelem két-háromszorosa. Ezzel az egyetemi tanárok ki is volnának a vízből. Ha valakinek ennél több van, azt az állam tiltsa be. A gazdagság erkölcsileg akkor is problémás, ha a pénz más emberek önbecsülésére szolgál.

FAZ: „A globális ínség méreteire való tekintettel ez a föltétel gyakorlatilag mindig kielégítve van.” Az újság csupán azon akad fönn, hogy az átlagos nettó jövedelem 200-300%-os határa kissé alacsonyra sikeredett. Esetleg ő is érintett lenne, nem csak az erkölcstelen kapitalisták? Az FAZ nem fukarkodik a dicsérettel. A szerző jól tájékozottan egy fontos témát vesz elő és helyez el a további filozófiai vitában. „Meggyőző az a tézise, miszerint a társadalom gazdasági szétválása akkor is egy probléma, ha senki sem olyan szegény, hogy az létkérdéssé válna.”

A könyvet rögtön megrendeltem. Egy szép példája a grasszáló intellektuális antikapitalizmusnak, amely kevésbé a szegénységen, hanem inkább a gazdagságon akad ki. „Miért vetik meg az értelmiségiek a kapitalizmust”, kérdi a Neue Zürcher Zeitung 2018. április 21-én és válaszol is ezekre a fantazmagóriákra és ideológiákra. Főleg az értelmiségi körökben, a 'kultúragyártóknál', és a tömegmédia nagy részénél elkönyvelt: kizsákmányolás és elnyomás, igazságtalanság és környezetmérgezés, klímakatasztrófa és nyomor és elidegenedés és boldogtalanság – mind a kapitalizmus bűne. Hol a turbokapitalizmus, hol a pénzkapitalizmus, de a neokolonializmus és a neoliberalizmus és ne feledjük - a globalizáció hibás mindenért. Aki ezt még gátlástalan, brutális és aszociális jelzőkkel is jól megspékeli, nincs is érvekre és számokra tovább szüksége, legfeljebb képekre – fuldokló menekültekről vagy nyomornegyedekről, az ún 3. világból. Az állítólagos gondolkodó osztály számára sugárzott tévéadásokban (kulturzeit 3SAT, Aspekte ZDF, ttt ARD) ezek a hívószavak elegendők, hogy mindig ugyanazt az asszociációt keltsék. A kapitalizmus erkölcsileg a priori diszkvalifikált, bukásra ítélt rendszer, amelyben a profit, az önérdek, az anyagi sóvárság vezet az embertelen cselekvés degeneráltságába.

Ehhez jön „a profitgondolkodás rituális kiátkozása és minden életterület ökonomizálása”. Ez a pénzkereset álvallásos megvetéséből ered, a gazdasági gondolkodásból egyáltalán, ahol csak a felületesség, a materializmus, vulgaritás és a potenciális barbarizmus érhető tetten. Végül is a metafizika uralmáról van szó, a világot átszövő tervről – mint Marx-nál, aki a tőke mozgástörvényeit vélte fölfedezni. Mindez óhatatlanul tereli be az értelmiséget egy avantgárd szerepbe, aki a „Verblendungszusammenhang” (elvakító összefüggés) /Adorno/ által a nép igaz szükségleteit palástolva mutatja az utat.

wallstreet-online.de, 2018. 04. 22.

Recenzió 2.

A szokásos igazságosság-elméletek a szegénységből indulnak ki. CN a méltóságsértő pénzhalmozás ellen tiltakozik. Az „igazságosság határelméletéből” kiindulva a gazdagság olyan illő elosztását keresi, amely emberi méltóságot megőrző életet tesz lehetővé. Ezt alátámasztandó, Avishai Margalit, Peter Schaber és Ralf Stoecker szerzőkre hivatkozik. Az emberi méltóság az önbecsülésből fakad, ez pedig bizonyos alapjogokat és tisztességes társadalmi interakcióformákat föltételez. Neuhäuser tudatában van annak, hogy az eféle normatív méltóságkoncepciók vitatottak, mégis bízik abban, hogy ezek a gazdagsággal való szembesítéskor kézenfekvőnek bizonyulnak.

Később a szabadságjoghoz kötött méltóságdefinícióját finomítja: nem csak egy ember ésszerű és autonóm személyiségéről van szó, hanem összecserélhetetlen jellemvonásai és élettörténetei által meghatározott egyéniségéről.

A továbbiakban a gazdagságot a pénzre korlátozza. Az aktorok akkor gazdagok, „ha az önbecsülés követelményeinek vonatkozásában sok pénzük van”, vagyis, ha önmagukat kellőképpen értékelik és becsülik (sich selbst achtgeben und Selbstachtung). Mindkét esetben a pénz megkönnyíti az önbecsülést, pl. szükséges dolgok beszerzésénél vagy teljesítményük kellő díjazásánál. A gazdagság alsó határa a mindenkori átlagos nettó kereset 200-300%-a. Eddig a határig a gazdagság nem számít problematikusnak.

„A gazdagság problémája akkor kezdődik, ha mások önbecsülésére szisztematikus veszélyt jelent”. Ez többek között azért lehetséges, mert a növekvő gazdagsággal együtt jár a hatalom és a státusz nyeresége is. Másrészt a gazdagság erkölcsi problémává lesz, ha az elmulasztott segélynyújtás esete áll fönn, vagyis, ha a fölös pénz nem a sérült önbecsülésű emberek emberhez méltó élethez való segítségére szolgál.

A továbbiakban a szerző a tisztességes társadalmak és a tisztességes világ számára problematikus gazdagságot elemzi. Társadalmi szinten a relatív szegénységet, a tisztességtelen munkát, a munkanélküliséget és a demokrácia elvesztését elemzi. A relatív szegénység növekedése akkor lesz erkölcsi probléma, ha a növekvő gazdagság egyenlőtlenül kerül elosztásra és az érintett személyek a többség fogyasztói társadalmából ki lesznek zárva. A szerző számára a növekedés-társadalmakban a gazdagság elosztása akkor is problémás lesz, ha a munka tisztességes.

A pénzgazdagság betiltásával a probléma orvosolható, miközben a munkapiacot támogató befektetések érintetlenek maradnak. CN itt a takarék- és a befektető-kvóták közötti pozitív összefüggésre utal. Elegendő takarékhányadhoz nem kell gazdagság, csupán jólét.

Kétlem, hogy nagyobb munkatámogatói befektetési hiteleket csupán makrogazdasági szempontból tisztázni lehet. Tekintettel az igényes bankstressz-tesztekre, a pénzintézetek nagy befektetésekhez nagy biztosítékokat követelnek. Ezeket a közép és kisvállalkozók nem tudják teljesíteni a Neuhäuser-féle gazdagsági határ alatt.

A szerző azt is javasolja, hogy az alig piacképtelen munkából az embereket jól fizetett állásokba kell átvinni úgy, hogy ezeket a sok túlórás munkákat elosztják és az általános munkaidőt megrövidítik. Ez ugyan alacsonyabb bérekhez vezetne, de az árak is lemennének. Ha a jövedelemkülönbségek a gazdagság megszüntetésével csökkennének, a státuszfogyasztás is visszamenne.

Globális síkon az abszolút szegénység, a klímaváltozás és a piacok törékenységének problémáit mutatja be. Úgy látja, a tehetős társadalmak strukturális gazdagság-irányultsága vezet a magas energiafogyasztáshoz, vagy az óriási szabadon mozgó tőke-fölhalmozódásokhoz. Ám vajon a státuszfogyasztói magatartás általi gazdagság-orientáció szerkezeti okokra vezethető-e vissza vagy csupán szerkezetileg kellene kezelni, ahogy CN végig hangsúlyozza?

Kétségeim két elgondolásból erednek:

1. Valóban képes igen kevés gazdag ember sok ember státuszfogyasztását meghatározni? Ha CN nem is erre gondol, mert ő a szupergazdagok és nem a tehetősek státuszfogyasztását bírálja, akkor a gazdagság-irányultság esetében nem szerkezeti jelenség, mely a társadalom többségét érinti.

2. Ahogy a szerző később beismeri, a gazdagok egyéni életvitelét nem könnyű megkérdőjelezni, mert talán ettől függ a méltóságuk. (Ha nincs 3 luxusautójuk, akkor méltóságuk sérül?RS20IX8). Ez nem annak a beismerése, hogy a gazdagság a személyes (hatalom-, pénz-) törekvés terméke és az etika talán a gazdagok szerénységét is firtathatná?

Egyébként neuropszichológiai pénzmohóság-kutatások kimutatták, hogy az emberi agy a fölvillanó pénznyereségekre boldogsághormonokkal reagál (Westerhoff 2008). Ez a lelet is a gazdagság-irányultság strukturális okai ellen szól. Így a homo oeconomicus-modell jogossága merül föl a közgazdaságtanban. Ez bizonyos életterületeken nem eléggé kézenfekvő föltevés?

A könyv erőssége, hogy a 7. fejezetben a „gazdagság védelme” érveire is kitér. Itt áll, hogy a gazdagság betiltása kisajátításokhoz és a gazdagok méltóságának megsértéséhez vezetne. CN ez ellen azt veti föl, hogy a tulajdonjogok a gazdagságküszöb alatt továbbra is relevánsak maradnak. Ezen felül a méltósága, mely az egyenlőtlen elosztás miatt a szegényeknél sérül, nagyobb súlyú, mint a gazdagok státusz-személyisége.

Végül három érvet sorol föl, mely a gazdagságot mint a gazdaság motorját védi és ezért a gazdagság tilalma ellen szól:

1. A gazdagság szükséges, hogy az embereket kellő nagy teljesítményekre ösztönözze.

2. Csupán gazdag vállalkozók vághatnak bele olyan innovációkba, melyek sikere bizonytalan.

3. A gazdagság befektetéseket generál és a gazdagság tilalma beindítaná a tőke menekülését.

A szerző ezért a teljesítmény és az innováció fokozásához a gazdagságot nem tartja szükségesnek. Vannak más motiváló erők is, pl. a munka öröme, kötelességtudat, vagy az igény, „a dolgokat jól végezni”.

A tőke menekülését fokozatos reformokkal állítaná meg. Ezek a kis lépések az utolsó fejezetben olvashatók („A káros gazdagság meghaladása”. Több generáción átívelő adógörbe-módosítás kell, és a csúcsadót 100%-ra kell emelni. Továbbá erősítené a középosztályt és az oktatást, támogatna egy „globális nagybankoktól független pénzgazdaságot”), kísérve a feltétel nélküli alapjövedelem bevezetésével.

Hogy egy jóléti társadalom gazdagság nélkül reális utópia lenne, mert a megnevezett reformok „gyakorlatilag bevezethetők”, vagy a gazdagság eltörlése csupán tiszta utópia marad, a jövő fogja megmutatni. Bizonyos, hogy a szerző gondolatai a gazdagság és a méltóság kapcsolatát jelentősen megvilágítja. Ez a kapcsolat kritikus reform-potenciált jelent, mert az emberi méltóság ideája Európa történetében fontos szerepet játszott és remélhetőleg továbbra is játszani fog.

ethik-und-gesellschaft.de 2020/2

Föld és telek államosítása

„Részjavítgatások és rendelet-salaktanítások helyett a tulajdonviszonyok forradalma szükséges. A várost ki kell szabadítani a spekulánsok karmaiból” - követeli Niklas Maak, FAZ. „Föld és telek ne legyen többé a féktelen piaci erőknek kitéve, hanem, mint a levegő és a víz, alapélelmiszernek tekintessék.” (Régi követelmény, hogy a föld ne legyen áru, mert nem szaporítható, termelhető jószág. RS).

Az FAZ szerkesztő nagyon rokonszenvez a „reformátorokkal”, akik a magánföldtulajdont anomáliának tartják és követelik, hogy a városok és települések visszavásárolhassák földjeiket. Csak ez „mentheti meg a várost, mint a civilizáció modelljét.” Az alternatíva az lenne, „ha Porsche-val a posztfordisztikus luxusnegyedből az operába tart valaki, az első piros lámpánál egy ágyú irányuljon a szemi-szilícium alapú cyborg homlokára.”

Az értelmiségi rajong az antikapitalizmusért, ennek egy egész fejezetet szentelek új könyvemben. („A kapitalizmus nem a probléma, hanem a megoldás”).

Az FAZ cikkírója a kapitalizmus bírálók tipikus képviselője. A „piaci erők” az antikapitalista értelmiségiek számára egy szitokszó és előszeretettel emlegetik a „féktelen” jelzővel. Az ingatlanbefektetések nyeresége számukra „teljesítmény nélküli nyereség”. És a legszörnyűbb szitokszó természetesen a „lakáspolitika neoliberális fordulata”. A neoliberalizmus és a piac fogalma egy antikapitalista értelmiségit megbotránkoztat. És ha alternatívát kérünk, rögvest az állam után kiáltanak.

Hát már elfelejtettük volna? Föld és telek közösségi tulajdonban – ezt már egyszer kipróbáltuk, még pedig a néhai NDK-ban. Bár Honecker alatt a lakásépítés első föladat volt, itt mutatkozott meg a legvilágosabban a tervgazdaság és a piacgazdaság közötti különbség. Bár a lakbérek az NDK-ban kedvezőek voltak, a lakosok csak több év várakozás után juthattak panel-lakáshoz. A régi többlakásos épületek állaga Lipcsében, Drezdában, K-Berlinben, Erfurtban, stb., annyira lepusztult volt, hogy az újraegyesítés után csak sok mrd euró támogatással (Fördergebietsgesetz – terület támogatási törvény) sikerült a szanálás. De a panelek is javításra szorultak – a nyugati magánbefektetők segítségével. Ráadásul a lakásínség megszüntetésére még jelentős számú új épületekre is szükség volt. A 90-es években adótámogatással 838 638 úl lakás épült a keleti országrészeken, 84 mrd eurós költséggel.

Rainer Zitelmann

wallstreet-online.de, 2018.4.15.

AZ ELEKTROAUTÓ ESETE A SZÉN-DIOXIDDAL – Lelki zöldítés

Az elektroautók egyre keresettebbek, sokat segít az állami kedvezmény. Ráadásul egyre olcsóbbak lesznek, 20204-re, a vállalkozási tanácsadó PwC, szerint egy 300 km-es távú középkategóriás e-autó olcsóbb lesz, mint a hasonló benzines. Ennek ellenére a kritika sokasodik, mindenek előtt a vélhető ökomérlege miatt.

Legalább is ezt tanúsítja az ifo-Institut egy vizsgálata, amely a Tesla Model 3-at veti egybe egy Mercedes C dízelessel – kihagyva közben a megújulók egyre növekvő hányadát.

A Technische Universität Eindhoven megismételte a tesztet, a zöld Bundestag-frakció megbízásából. Az eredmény 60%-kal kevesebb CO2 a Tesla javára, akkor is, ha figyelembe veszik az akkumulátor-gyártást és az áramfogyasztást is:

Autók CO2-kibocsátásai (30 000 km)

TESLA Model 3 91g CO2 /km

Mercedes C 220d 260 g CO2 /km

 Megnézték azt is, mennyi a légkör-terhelés az áram ill. az üzemanyag előállításánál. A Tesla először hátrányban van, de 30 000 km után behozza a Mercit. A gyártásnál a Mercedes vezet 32 g/km-rel, ám a forgalomban ez 228 g/km-re nő, míg a e-autó 40 g/km-nél marad.

A kutatók a középkategóriás kocsikat is egybevetették. Az eGolf 28 000 km után éri be a Toyotát.

VW eGolf 78g CO2 /km

TOYOTA Prius 168 g CO2 /km

A két vizsgálat eltérései az akku-gyártás új számaiból erednek. A 2017-es svéd tanulmány egy kWh akku-kapacitásnál 175 kg CO2-ből indul ki, mára ez 85 kg-ra csökkent. A Tesla adataiból kiindulva (? Saját lova adatai? RS20IX1) Eindhoven 75 kg/kWh középértékkel számol.

A hibridautók klímamérlege kétséges, mondja Christian Bauer, a Paul-Scherrer-Institut svájci szakembere. Az akkugyártás valóban kevésbé terhelő lett. Az e-autók élettartama hosszabb, mind eddig hitték. Ifo-Institut: egy akku 100 000 km-t teljesít. Modern akkumulátorok azonban valószínűleg 500 000 km-t is elbírnak. Egybevetve a kocsi élettartamával, a vizsgálat 250 000 km-t valószínűsít.

Bauer egy ponton hibát lát: a 250 g CO2 ekv/kWh túlságosan derűlátó, 400 g lenne a biztosabb szám. (Mi is ennyivel számolunk, lásd CO2-Rechner, 2019. okt. 3.,ökobetyár-blog, RS). Ám ez nem változtat a végeredményen: az e-autók kevésbé klímarombolók.

Az áram megújuló hányada növekedni fog. Az Agora Energiewende szerint 2020. augusztus 26-án a szél és a napenergia fedezte a német áramfogyasztás nagyobbik részét.

Bauer egyetért abban, hogy az EU kevesebb szénáramot kever a „Strommix”-be. Észtország és Lengyelország kivételével, minden EU államban a kedvező áramösszetétel miatt, az e-autó egyértelműen klímabarátibb. Ideje a fejekben helyretenni, hogy az akkus autók károsabbak.

Az e-autók CO2-jét sokan hasraütéssel becsülik föl és nem tudományos adatok alapján, kritizálja Auke Hoekstra, Eindhoven. Sok stúdium konzervatív, elavult adatokból indul ki, bírálja Oliver Krischer, zöld országos képviselő. „A régi vizsgálatok szerzői mintha a robbanómotor-technikát próbálnák megmenteni. Ez hasonlít a XIX. századi kísérletre, amikor a postakocsit védték a vasút ellen.”

spiegel.de, 2020.08.31.

Mi lehet az igazság?

Sajnos, már senkiben sem bízhatunk. Minden lobbista olyan eredményt rendelhet meg, amennyire csak pénze van. Szegény zöld, talán ő most a postakocsi-párti, mert az autózást próbálja szépíteni, megmenteni? Elég a zöld rendszámtábla, máris tiszta a lelkiismeretünk?

Szedjük elő a maradék józan eszünket! Ez a vita olyan, mintha azt kérdeznénk, melyik jobb: a jégeső vagy a hurrikán? Már 20 éve láttuk, hogy az új kondenzációs kazántechnika nem biztos, hogy jobb a réginél. (Drágább; vízelvezető, állandó cirkuláció kell; áramfogyasztása nagyobb, a hőnyereség nem szavatolt, stb.) Egy régi cirkó is lehet takarékosabb, ha ésszerűen fűtünk. (SZEA-füzetek Nr. 4, Fűtés).

Így a régi benzines autó is lehet klímabarátibb – ha takarékosan használjuk.

Egy tényezőt, a szén-dioxidot kiragadni, téves. Még csak a közlekedés is kevés, egy család egész évi energiafogyasztását kell megnéznünk (lásd Energiamenü). Az autónak sok minden mást is fölróhatunk: balesetveszély, zaj, fölösleges utak, térfoglalás, kevesebb gyaloglás, stb.

Kedves Zöldek, most azt is kérdezzétek meg, melyik klímabarátibb: az elektroautó vagy a kerékpár?

RózsaS

ATOM PRO ÉS KONTRA - P. Dorfman, a brit atomellenes vitája S. Qvist-tel, a svéd atommérnökkel

„Az öregedő atomerőművek reális kockázat számunkra.”

„Az atom-kiszállás évi 1000 halált okoz”.

Paul Dorfman (64), University College London, a Nuclear Consulting Group elnöke. Szakemberek és aktivisták, akik az atomenergia és a sugármedicina kérdéseivel, továbbá az atomfegyverek terjedésével és fenntartható energiarendszerekkel foglalkoznak.

Staffan Qvist (34), a University of California Berkeley atommérnök végzőse, az USÁ-ban és Svédországban az atomenergia biztonságát és gazdaságosságát kutatja. Ma egy energiatanácsadó céget vezet Angliában. Joshua Goldstein társszerzővel kiadott könyvük címe: „A Bright Future: How Some Countries Have Solved Climate Change and the Rest Can Follow.”

SPIEGEL: Kapóra jön-e a klímaválság a lobbistáknak, hogy ismét népszerűsítsék a veszélyes atomenergiát, azt ígérve, hogy ezzel megmentik az emberiséget a globális fölmelegedéstől?

Qvist: Tiltakozom! Ön mindenkit, aki az atomenergia mellett érvel, lobbizással gyanúsít meg. Ezzel leértékeli érveinket, melyek szerint az atomerőmű nem bocsát ki üvegházgázokat, nem függ az időjárástól, klímabarát és az energiarendszer fontos része. (Az A-reaktor is bocsát ki CO2-őt – közvetve. A fűtőelemek, a beszállítók mind fosszilisekkel működnek. Atomerőművekkel nem lehet atomerőműveket építeni. Lásd még: Mért nem jó az atomenergia? RS20VIII27).

Dorfman: Mért építene most valaki atomerőművet? A megújulók sokkal olcsóbbak. A klímaválság sokkal gyorsabban és keményebben fog bennünket érinteni, mint gondoljuk. A század közepéig CO2-semlegesek kell, hogy legyünk. Ilyen gyorsan még annyi reaktort sem lehet építeni, amennyi a 2050-ig elöregedőket pótolná – ha ez egyáltalán helyes lenne.

Sp: Akkor Németország a kiszállással jól döntött?

D: Abszolút. Még mindig nincs végső atomtemető, az atomerőművek gazdaságos üzemeltetése lehetetlen. Ezt még a német energiaszolgáltatók is világosan kimondják: nincs visszatérés az atomhoz. Egyetlen párt, az AfD atompárti, de ők a klímaválságot is tagadják.

Q: Számomra a német atom-kiszállás egy ijesztő döntés, legrosszabb a környezetre és a klímára. Évente 1000 ember halálához vezet, nem beszélve a több millió tonna CO2-emisszióról. És a lekapcsolásnak még nincs is vége.

Sp: Az atom-kiszállás miatt több szénerőmű szükséges. A füst és káros anyagai (SO2, NOx, Hg, As) sok ember halálát okozzák?

Q: Pontosan. Az atomhulladékba még nem halt bele senki.

(Az áldozatok az esztelen energiatékozlás következményei.RS).

Sp: A kiszállás azonban a tiszta energiába való óriási befektetésekhez vezetett, szél és napenergiákhoz. A kiszállás nélkül ez nem történt volna meg.

Q: Ez így van. Németországot dicséret illeti, ám a reaktorok idő előtti lekapcsolása egy szégyenfolt. Az „Energiewende” 2025-ig 500 mrd €-ba kerül, ez megemeli az áram-árakat, míg a CO2-emisszió jelentősen nem csökken. A német energiamix klímabarát marad. 2022-re a probléma csak fölerősödik, amikor az utolsó reaktort is lekapcsolják. A megújulók befektetésének tempójával a világ 100 év múlva válna CO2-semlegessé. A német atomerőművek nem is gazdaságtalanok. Emsland és Grohnde, amiket lekapcsolnak, valószínűleg a bolygó legjobb atomreaktorai. Vétek a mérnökmesterség, a klíma, a környezet - az egész emberiség ellen.

D: Ellenkezőleg. Az elöregedő erőművek óriási kockázatot jelentenek súlyos balesetek esetén. Nincsenek védve merényletek, repülők, tengerszint-emelkedés ellen.

Sp: A CO2-őt mégis le kell állítanunk, de hogyan?

Q: Kedvenc válasz: megújulókkal. Ám, hogy a szél és a nap megbízhatóan, józan árban hozzáférhető legyen – fantazmagória. Bár olcsóbbak lesznek, de nem működnek 24 órán át. És olyan akkumulátorok, melyek városokat napokig elláthatnak, nincsenek. Ezzel szemben vannak bevált modellek a gyors CO2-csökkentésre: Franciaország és Svédország már évtizedekkel ezelőtt dekarbonizálta hálózatait. Németország 8-szor több CO2-őt bocsát ki, kWh-ként, mint a franciák és 40-szer többet, mint a svédek, de mindenekelőtt 40%-kal többet, mint az EU-átlag.

(Nemzeti energiamérlegek, a globalizáció óta, az óriási áru- és személyszállítások miatt, nem adhatók meg pontosan. 1989-ben próbáltuk meg Nyugat-Németország direkt és indirekt energiafogyasztását fölbecsülni, lásd Energiamenü. RS).

Sp: Dorfman úr, a francia és a svéd fogyasztók karbonlábnyoma tényleg fele a németekének. Akkor miért Németország a világ példaképe?

D: Az atomáram nem fenntartható út, a költség miatt. A francia reaktorok komoly problémákkal küszködnek. Nincs olyan biztonsági fokozatuk, mint a reaktormagfogók, melyek a leolvadást megakadályozzák.

Sp: Hát be kell építeni!

D: Hogy a mai biztonsági kritériumot kielégítsék, szinte újjá kell építeni az erőműveket, itt-ott javítgatni nem elég.

Sp: Ezért néz Franciaország és Svédország nagy problémák elé?

D: Igen. És nagyon, nagyon gyorsan. Franciaország elkötelezte magát, hogy az atomáram-részt 70%-ról 50% alá vigye, 2035-ig, de a reaktorok életmeghosszabbítása 50-100 mrd €-ban fáj. Svédország kiépülő szélerőművei most előzik meg az atomreaktorokat. Új atomerőműveket nem szabad építeni, az elöregedőket be kell zárni.

Q: Más véleményen vagyok. A német és a francia atomerőművek olcsó és stabil áramot termelnek. Az abszolút leggyorsabb opció az energiaszektor dekarbonizálására a reaktorokat tovább futtatni.

Sp: És azután?

Q: A megújulókat kombinálnunk kell az atomerővel, ez a legolcsóbb keveréke az üvegházgáz-szegény forrásoknak. Világszerte 20 ország termel teljesen CO2-mentes áramot. Fele ezeknek igen szegény ország, 1-2 nagy vízerőművel. Nagyon kevés áramot fogyasztanak – ezek bizonyára nem jó modellek a többieknek. (?? Az, hogy keveset fogyasztanak? RS). Akkor ott van még 3-4 ország, melyeknek egyszerűen földrajzi szerencséjük van. Norvégia jó példa bőséges vízenergiájával. Izlandon még geotermia is jön hozzá, Costa Rica hasonló. Aztán van 4 régió, mely már célba jutott, minden földrajzi előny nélkül: Svédország, Franciaország, Svájc és Ontario. Mind az atom-megújuló kombinációt választották.

D: A piac mást mutat. A brit szélerőművek 47 font/MWh árban szállítanak áramot. Hinkley Point C, az új atomerőmű tervezett áram-ára 109 font.

Sp: A harmadik reaktorgeneráció példányát Olkiluoto-ban (Finnország) és Flamanville-ben (Franciaország) építik. Qvist úr, ezek a reaktorok nagyon drágák, késnek, tetemes szubvencióval épülnek. Ennek mi értelme?

Q: Európa sokáig nem épített atomerőművet, nem meglepő, hogy az új típusok ilyen drágák.

D: Olkiluoto tényleg az új generáció, de ez Flamanville-re nem mondható, ráadásul éveket késik. Ha a franciák a költségeket és a határidőt nem képesek kézben tartani, mért építenek egyáltalán új atomerőműveket? Az atomenergia jelentősen drágább lett, mint a megújulók.

Sp: Milyen számok alapján?

D: A Rating-Agentur S&P kiszámolta, hogy a megújulókba való befektetések évi 350 mrd $-ra rúgnak, míg az atomenergia befektetései 17 mrd $ és a zuhanás csak folytatódik. Az Internationale Energieagentur 35% növekedést jelez a napenergiánál, és 17%-ot a szélnél – az atomnál 1%-nál is kevesebbet! Új atomerőmű építésének egyetlen útja az állami szubvenció, lásd Kína, Oroszország – és a szerencsétlen Egyesült Királyság. Ez nem a klímaváltozás fékezésének útja – drága, lassú, ugyanakkor a megújulók ára egyre csökken.

Q: A leállított reaktorok okozta hiányt a megújulók sehol sem voltak képesek pótolni. Mért van ennyi CO2 Németországban, holott a megújulókkal az élen jár? A franciák, svédek dekarbonizálták az áramot, mert már évtizedek óta 60 reaktor üzemel folyamatosan. Az energiarendszereket egészét nézve, nincs jobb befektetés, mint az európai reaktorflottát megtartani és modernizálni.

Sp: Ma 54 reaktor épül világszerte. Ám az atomáram-rész csupán 10% az össz-elektromos energiának és ez is tovább csökken. Ha az Ön által propagált atomenergia reneszánszát éli, akkor mért nem építenek több reaktort?

Q: A félelem és a gazdaságosság miatt. Az USA és az EU a lakosság aggályai miatt egyre komplikáltabb reaktorokat épített, egyre több biztonsági technikákkal. Ez megdobta az árakat. Kína és Dél-Korea hatod annyiból kihoz egy reaktort, mint az USA. Hosszú távon új cégek új reaktorokat fejlesztenek, melyek kedvezőbben termelnek áramot, mint a fosszilis erőművek. Ezeket a reaktorokat szabványosítani kell és nagy számban gyártani.

D: Ezek álmodozások. Egy ilyen innováció sem vált be. Mindig, mikor az atomenergia jövőjéről van szó, beharangozzák, hogy föltalálták a végleges nagy energiagépet, úgy, mint a francia Na-hűtéses Astrid reaktort, amit aztán le is állítottak.

(Ahogy a német Kalkar fúziós reaktort is, nem utolsó sorban tüntetéseink hatására, 1982-ben. Mikor lesz fúziós reaktor? Mindig 20 év múlva, mikor kérdezik! RS20VIII28).

Q: Az Astrid egy balsiker, de kb. 30 új reaktorszerkezet áll startra készen, némelyik rendes kockázati tőkével is. Nézze csak meg az SMR-t, a kis moduláris reaktort.

Sp: Ezeknek már semmi közük a régi óriás atomerőművekhez...

Q: Úgy van. Ezek kis, konvencionális forróvizes reaktorok, melyek az évtized végén kerülnek piacra. Az US-cég, NuScale SMR-je az engedélyeztetés végén tart és már vevői is vannak. Ezeknek esélyt nem adni esztelenség volna.

Sp: Ursula von der Leyen az EU Green Deal-jából kivette az atomenergiát.

Q: Igen, de ez nagyon, nagyon sajnálatos. Az EU-ra Németország, Luxemburg és Ausztria nyomást gyakorol és minden atomprojektet megfúr...

D: Jó okkal, hogy ne károsítsák az EU költségvetést. Az atomerőművek egyre nagyobbra nőttek, hogy csökkenjen a költségük. Ezt hívják nagyságelőnynek. És Ön most hirtelen azt állítja, hogy a nagyságelőny nem fontos, hanem valami varázslatos módon minireaktorok tömeggyártásával jön a gazdaságosság?

Q: Ön szeretné, hogy az ilyen innovációk sikeresek lennének?

D: Számomra nem ez a kérdés. Egyszerűen nincs kapacitás elegendő atomerőművet építeni, hogy az a klímaválságon segítsen. Még ha akarnánk is és abban a helyzetben lennénk is, hogy minden akadályt, magas költségeket, balesetveszélyt, hulladéktárolást, rigid rendszert elhárítanánk - nem állna elég eszköz a rendelkezésünkre.

Sp: Az Internationale Energieagentur épp most ismerte el, hogy a megújulók növekedése megtorpant. Mégis rájuk alapozzon a világ?

D: A dekarbonizálásra szánt tőkét úgy kell fölhasználni, hogy minden kiadott euró a leggyorsabban a legtöbb CO2-redukciót érje el. Az atomenergia itt nem versenyképes. A megújulók és az energiahatékonyság gyorsabban és jelentősebben vezet az üvegházgázok visszafogásához.

Q: A villanyhálózat dekarbonizálásán kívül a fosszilisokat a közlekedésben, az iparban és a fűtésben is helyettesíteni kell. A gyorsan növekedő szegényebb országok energiaigényét is ki kell elégíteni és egy mrd villany nélküli emberhez is áramot kell juttatnunk. Ez atomerőművek nélkül lehetetlen.

Sp: A világ primer energiájának 80%-a fosszilis forrásokból ered. (Nem 90-95%?RS). A nap és a szél 2%-ot ad. A világ energiafogyasztása 30 év múlva vélhetőleg 50%-ot nő. Honnét veszünk ennyi energiát?

D: Egy zöld hidrogéngazdaságot kell létrehoznunk, összes elemeivel: energiahatékonyság, tárolás és az áramhálózatok összekapcsolása.

(1988-ban tartottunk egy H2-konferenciát Kölnben. A hidrogén túl finom az elégetéshez, megenni is lehet – margarin formájában. A H2-gyártás hatásfoka rendkívül rossz, ha napenergiából indulunk ki, alig 3-4% marad. RS).

Az utolsó, amit egy ilyen rendszer igényel, az az atomenergia. Ezt nem lehet ki-be kapcsolgatni, nem követi a terhelésingadozást.

Sp: Ön a rugalmas, fölgyorsítható és a kiegészítő módra gondol, ha nincs elegendő megújuló.

Q: A szél és a nap csodálatos! Én nem valami ellen vagyok, én minden mellett vagyok. De az atomenergia az egyetlen üvegházgáz-szegény hőforrás, amink van. Ezzel távhőt és ipari hőt is szolgáltathatunk, hidrogént fejleszthetünk. Így köthetjük rá az atomenergiát rugalmasan a villanyhálózatra és folyamatosan 100%-ot teljesíthetünk.

D: Németország és más országok új offshore-szélparkokat terveznek, ezek alkalmasak klímabarát hidrogén előállítására. Ehhez nem kell atomenergia.

Q: De tegyük föl, hogy egy hétig szélcsend van, vagy tél és nincs napsütés, vízerő is kevés. Honnét jöjjön az energia?

D: Össze kell rakni, legyen hidrogén, összekötő út, okos terheléselosztás. Még a Szahara naphőjét is fölhasználhatjuk Európa egyes részein. És tárolók is kellenek.

/A Szahara hőjéből 3-4% marad H2-formájában. RS20VIII29/

Q: Milyen tárolók? Ha akkumulátorokra gondol, óriási a költség. Ha H2-re, elektrolízis-berendezéseket kell építeni és gáztárolókat. Rettentő drága út!

Sp: A gázerőművek rugalmasak. Miért nem lehet ezeket a megújulókkal kiegészíteni?

Q: Lehet, de a gáz is fosszilis és CO2-őt ad le.

Sp: A fosszilis gázt idővel szintetikus gázzal lehet majd kiváltani, amit hidrogénből nyernek.

Q: Ehhez is óriási infrastruktúra kell, nagy befektetés, ami megdobja az árakat. Ezeket a költségeket is figyelembe kell venni.

Egyébként, biztos Ön abban, hogy a hidrogén teljesen veszélytelen?

Sp: Most viccel?

Q: Egyáltalán nem. Statisztikusan nézve, az atomenergia a legbiztonságosabb energiaforma, amit eddig az emberiség ilyen mértékben fölhasznált. A bányabalesetek, gázrobbanások, de főleg a szénégetés füstjei miatt sok ember halt meg. Az atomenergia csak 3 balesettel okozott félelmet: a Three Mile Island, Csernobil és Fukushima. És ezeknél is kevés volt a direkt sugáráldozat. Még a vízerő is, mely CO2-szegény áramot ad, sokkal rosszabb biztonsági mérleget mutat, mint az atomerőmű. Gátszakadásokkor emberek ezrei haltak meg.

D: Az atomenergia nagy problémája, ha valami balul üt ki, nagy katasztrófa lesz. Én az ír kormány sugárzás-tanácsadója vagyok. Egy tanulmányt készíttettünk, melyből kiderül, Írország egy atombaleset után, a mezőgazdaság leállása miatt, csődbe menne. Ezért nem szabad egyszerűen csak a hullák számolásával fölbecsülni a kockázatot.

Sp: Nem halványodik el az összes forráskockázat a klímaváltozás miatti létkérdés miatt?

D: Mi mindnyájan különböző föltételeket állítunk föl és ebből különböző következtetéseket vonunk le. Maradjunk csak annál, amit tudunk: a sugárzás veszélyes az emberre. Egy német fölmérés, a KiKK kimutatta, hogy a leukémia az atomerőművek közelében élő gyerekeknél gyakoribb.

Sp: Ezt azonban megcáfolták, mert a vizsgálat nem minden körülményt vett figyelembe. Nincs összefüggés a leukémia és a sugárzás között az atomerőművek közelében.

D: Minden sugárvédelmi szervezet tanúsíthatja, hogy nincs ártalmatlan sugárdózis. És atom-haváriáknál nemcsak a leukémiáról és más rákbetegségekről van szó, egész sor más dolog is bekövetkezik, pl. sérül a következő nemzedék örökítő anyaga. Az összhatás bonyolultsága ijesztő – mért fektetnénk be egy ilyen veszélyes technikába? És az atomhulladékról még nem is beszéltünk.

Q: Civil atomhulladék eddig még senkinek sem ártott. 35 országban 60 éve tárolunk atomhulladékot, probléma nélkül. Az erősen sugárzó hulladék egy parányi része az összes veszélyes hulladéknak, amiket mi, mint társadalom, produkálunk: As, Hg és Pb, melyek sosem bomlanak le. A jövőben az atomhulladékokat fűtőelemként égetjük el a reaktorokban.

D: Nem olyan egyszerű ez. Vannak erősen rádióaktív hulladékok, közepes és gyenge szemetek. Egy nagy gödröt ásni és bele? Új kutatások az USÁ-ban és másutt azt mutatták ki, hogy a lerakókban alkalmazott anyagok (hordók) gyorsabban szétesnek, mint hitték.

Q: Ez csak pánikkeltés, sajnálom. Hány ember halt meg eddig a civil atomhulladékoktól? Egy sem. Ez egy megoldott probléma. A finn környezetvédelmi hivatal engedélyezte Olkiluoto hulladékainak végsó lerakóját, hamarosan kész lesz.

D: És kielégítő lesz? A vita nincs lezárva.

Sp: Dorman úr, Ön 64 éves, Qvist úr, Ön 34. Ez nem egy generációs konfliktus?

Q: Azt hiszem, igen. Láthatja Svédországban a fiatalok között nő az atomenergia-elfogadottság, mert ebben látják a klímaválság megoldását. A vélemények gyorsan változnak, amikor tévhiteket tényekkel korrigálunk. Kutatások szerint a svéd atom-ellenesség csak 11%.

D: A németeknél más választ kapna. Nem hiszem, hogy ez egy generációs konfliktus lenne. Mindenki aggódik a klímáért. A kérdés, hogyan reagáljunk a kihívásra, erről kell beszélnünk.

Q: Ebben kivételesen egyet értek Önnel.

DER SPIEGEL, 2020. augusztus 8.

A legfontosabbról szó sem esett: a f é k t e l e n e n e r g i a t é k o z l á s r ó l !

-Vízmelegítésre túl finom az elektromos energia, ezt tartalékolni kell azokra, melyek csak villannyal mennek (elektromotorok).

-A villanyfűtés betiltandó.

-Minden szükségtelen és kiváltható áramfogyasztást rendeletekkel fékezni kell (garázsbejáró-villanyfűtés, trafók áram alatt, világítás nappal, klímák, stb.)

-Az indirekt energiafogyasztást is vissza kell venni: termelés-fogyasztás a régiókban.

MIÉRT NEM JÓ AZ ATOMERŐMŰ?

*Évtizedekre megköti a tőkét, az új technikára hiányzik a pénz.

*Lassú, nehezen szabályozható.

*Rendkívül bonyolult technika; sok a hibalehetőség, beszállítók, szakemberek százaitól függ.

*Centrális energiatermelés, külön hálózatot igényel, nagyok a szállítási veszteségek.

*Meghibásodás esetén fogyasztók milliói károsodnak.

*Kizárja a kapcsolásos energiát (áram + távfűtés), emiatt rossz hatásfokú.

*Balesetkor emberek millióit veszélyezteti évtizedekig (Csernobil, Fukushima).

*Atombomba-anyagot termelhet (plutónium), növeli az atomháború veszélyét.

*Óriásvállalatok nyerészkednek, növeli a szegény-gazdag-szakadékot, szegénységet okoz.

*Zsarolásra használható, kedvez a diktatúráknak.

*A korrupció melegágya, az építők megvesztegethetik a politikusokat.

*Nem a fogyasztó lakos kéri, hanem a nevében rendelik meg.

*Több ezer km-es hálózatokba nonstop pumpálni az energiát - esztelenség.

*Intelligens áramszolgáltatás: akkor ad, amikor kérem; annyit, amennyit kérek és olyat, amilyent kérek. Kisebb fogyasztók beérik 18V egyenárammal: LED-világítás, telefon, tv, rádió.

*A jó: a decentrális energiatermelés, sok kis erőmű hálózata, a házi villanytelep; fogyasztás a termelés helyén (lásd Robinzon-ház).

*A váltóáram tévedés volt, jön vissza az egyenáram (Kína ezer km vezetéket épít).

Az atomerőmű CO2/kWh-faktorai: Francia 8 g CO2/kWh, DE 32 g, UK 32 g, RU 65 g, US 62 g, ZA 125 g.

HOGYAN TETTÜK MAGUNKAT FÖLÖSLEGESSÉ – H. U. Gumbrecht, Stanford

Hans Ulrich Gumprecht, az irodalomtudományok professzora, friss könyve a Brüchige Gegenwart (Törékeny jelen): Reflexionen und Reaktionen”, 2019. Írása az entellektüelek és a viták zátonyra futásáról szól.

/Az értelmiségi munka megvetendő. RS, 2008, 121 levél/.

Kimagasló idő lehetett volna. A járvány szabadidő-fölöslege éhes piacot teremthetett volna véleményformáló hangoknak. És tényleg: az olvasók sóvárogtak reflexiókra és orientációkra. Ám 250 év után, amióta mindenki számára megnyílt egy fórum, mi, értelmiségiek, soha nem néztünk ki ilyen szánalmasnak, mint most 2020 nyarán. A publikum éhsége aztán agresszív unalomba csapott át – legalábbis a két klasszikus entellektüel-kontinensen, Európában és Amerikában. Ezen, a növekvő bizonytalanságok tavaszán, némelyek közülünk aztán utoljára, bevált reflexszel konteókat dobtak be, miszerint a vírus politikai termék.

Tautológia, erény és etika

Mikor az első fulladásos halálok hírei megjöttek, a publikum pánikkal reagált. Mi, entellektüelek, a szociális távolság és a maszk-kötelezettség erkölcsi támogatását választottuk. Ezt követte a korona-szenzitív kormányok tartós dicsérete (Európa, Kanada), vagy épp a korona-tagadók elítélése (USA, Brazília).

New York és Los Angeles között George Floyd meggyilkolása forró nyarat hozott. Ám az US egyetemi értelmiségi, részvétel helyett, egy véleményterror-rendszert rendezett be. Ahogy a jakobinusok 1792-1794 között, most is emlékműveket döntögetnek, épületeket neveznek át, kollégákat taszítanak és rúgnak ki. Azokat, akik nem csatlakoznak az uralkodó erényekhez, mint az az MIT-teológus, aki Floyd priuszait követelte halála körülményei vizsgálatába bevonni. Közben a barátságos-imperatív szlogen, a „Black Lives Matter” világszerte rezonanciára lelt, amit mi folyvást megújítunk és kiszolgálunk, mintha tényleg egy kirobbanó rasszizmus fenyegetné globális együttélésünket.

Az értelmiség vitái rég tautológikussá váltak. Merev komolysággal csupán azt ismételgetik, ami már rég amúgy is harmonikus többségvéleményként rögzült: A tömegek kormányokat emelnek vagy döntenek és az egyedüli erényigazságok a fizetett balos akadémiai gondolkodók tollaiból születnek. Továbbá, hogy mi, kemény antirasszisták, minden kisebbségnek minden jót kívánunk. Mindennek utánanézünk, rendben van-e, jó lelkiismerettel kommentelünk, ami az „etikus” jelző inflációjához vezet. Ezt az értelmiségi varázsszót eddig saját szilárd véleményünk ellenállhatatlan fölényének megerősítésére használtuk – ma már politikusainkat fényezzük vele. Ez stréberségként hat, vagy papi prédikációként, amikor önálló gondolkodás helyett a lelkész az egyház dogmáit visszhangozza.

Három értelmiségi típus

Ezt a száraz szöveget hadd fűszerezzem néhány híresség kritikus közhelyeivel:

-Előszeretettel túlbecsüljük magunkat (Bertrand Russel).

-Szívesen maradunk funkció nélkül (Roland Barthes).

-Az előkelő társaság bohócaivá váltunk (Ralf Dahrendorf).

De vajon ki szeretne – kivéve néhány értelmiségit – ilyen rendszerspecifikus köldöknézést megszívleltetni, teljesen eltekintve az állítólagos feladatunkról és szociális felelősségünkről szóló vitáktól? Végső ideje összegezni.

Mielőtt ezt tennénk, válaszoljuk meg az utolsó kérdést: Hogyan és miért épp most van történelmi vége a XVIII. században keletkezett értelmiség-intézménynek?

Három szereptípust láthatunk, három kései funkcióval és egyedi történettel.

Első a progresszív fölvilágosító hagyománya. 1765-ben az „Encyclopédie” a kialakuló nyilvánosság szószólóit úgy jellemzi, mint elemző gondolkodók, akik önmagukat nem, mint a társadalom számkivetettjeit fogják föl, hanem az élen menetelő fáklyavivő kortársakként. Ebből nőtt aztán ki a marxista Lukács György és Antonio Gramsci által definiált ún. „szerves entellektüel”. Ezek utat akartak mutatni különböző szociális osztályoknak egy igazságosabb társadalomba.

A második szerep a forradalomra fölhívók szerepe, élükön Karl Marx-szal. Ő a Hegel-től átvett igazságigényt sajátosan kombinálta a mindenkori társadalmi-politikai uralom megdöntésével. Ez a konvergencia szolgált később a kibékíthetetlen „kritikus gondolkodó” gesztusának indoklására, akit Theodor W. Adorno testesített meg.

És végül harmadikként lépett föl a színpadra az értelmiségi ügyvéd, aki a gyöngék és szegények nevében beszélt. Először 1899-ben Emile Zola Dreyfus melletti nyilvános kiállásakor került az „entellektüel” mai értelmű használatba. A fogalom kezdetben csak az individuális, „Unterpriviligierte” rétegek védelmében történt akciókra vonatkozott. Ezt később, a XX. sz. közepén, Jean-Paul Sartre az elkötelezettséghez kötötte.

Hogy ez a három típus egyszerre vált elavulttá, a társadalmi szerkezetváltozás hullámaival függ össze. Ezt a komplex jelenséget eddig még a szociológusok sem merték leírni. Mindenesetre a jóléti állam, legalábbis Európában, egy olyan fokot ért el, ahol már az osztályok és csoportok nem igényelnek „organikus entellektüeleket”, mint érdekvédőket. Az elit intézmények egyetemei igazságkeresése ezer féle szakképzés normálszakaszaira oszlott. Ezeknek struktúrája minden diskurzusra hangtompítóként hat, profetikus felhanggal. A kritikus szcéna sztárjai már évtizedek óta kimaradnak. Nem cenzúra áldozatai, hanem régi pátoszukat tragikomikusan elnyomják a konkrét kihívások által beindított soronlévő munkák.

És az öröm hol marad?

Ebben az értelemben, a korábban az értelmiségek által istápolt kisebbségek tiltakozásaikat saját hangjuk erősítésére használják. Ők többé nem ügyvédekre, hanem közvetlen tapasztalatú, gyakorlatias gondolkodókra vannak rászorulva.

Ehhez jön a jogtanár, Richard Posner, már évekkel ezelőtti figyelmeztetése az elektronikus kommunikáció által végtelenül fölszaporított közbeszédek számáról - párhuzamosan a rohamos kutatásszakosodás növekedésével. E kettővel magyarázható az értelmiségi termékek jelentős minőségromlása, melyeket a találó megoldó-kompetenciájú jövőben amúgy is aligha fogják hiányolni.

És mi lesz a feuilleton-jainkkal, ha mi, értelmiségiek és türelmes megbízóink kapitulálnak? A nyilvánosság ezen életterületét is etikai igényeink becsvágyával tűzdeltük tele és hervasztottuk el.

Csak egy figyelemreméltó kivétel jut eszembe: 2009-ben Peter Sloterdijk ötlete a szociáldemokrata állam adóreformjához. A gazdagok mentesüljenek minden adótól, mert adományozó hajlamuk így ösztönözhető a legjobban és az államhoz való viszonyuk antagonizmusától is megszabadulnak. Több héten át politikusok és balos értelmiségiek úgy reagáltak a kezdeményezésre, mintha a törvény már alá is lett volna írva, holott eközben csupán az intellektuális kommunikáció pólusváltása játszódott le. A bejáródott etikus komolyság váltott a

jókedv és a szórakoztató imagináció hangjára, mely látóhatárokat nyit és nem zár. A „Mi lenne, ha” hangra, amely tiltásokat nem ismer.

A gondolkodás összetettsége ilyen fokozása a „kockázatos gondolkodás”, „liberter” vagy „contrarian” neveket kapta. Mindenesetre egy szellemi stílus, amely a derültség és a jókedv effektjei nélkül nem is működne. Aki ezt a stílust intellektuálisnak találja, sajnálhatja kimúlását. Vagy fogadjon egy új kezdetre, amely az etikai komolyságot a lelkészeknek és a politikusoknak engedi át.

Neue Zürcher Zeitung, 2020. augusztus 10.

A Köln 2020 jövőszcenárió 30 éves

-A sűrítettséget föloldani

-Ökológiai egyenjogúság

-Nincs turizmus, utazás –

éljen meg mindenki a körzetben és a körzetből!

-Megszűnnek a betegségek, mert a kétkezi munka jó erőben tart

-Ne múljék el nap ének és tánc nélkül!

A 33 kockázati tényező (1998) 27. pontja: fölriasztott vírusok.

1993-as előadásom címe: LESZ-E BUDAPEST 30 ÉV MÚLVA?

Mi, 1989-ben Kölnben, maroknyian láttuk, hová vezet ez az életmód. Csoda, hogy a rendszer idáig bírta. A tömeg, a városiasodás, a globalizáció, a féktelen tékozlás – biztos út a katasztrófába. A csapásokat mindig a vidék bírta jobban – segített a városoknak túlélni.

Minden túlélt nap ajándék és csak a szerencsénknek köszönhető, ha nem esik egybe több romboló körülmény.

Tömegtársadalomban élünk. Kimutatták, hogy a város növekedésével megkétszereződik a jövedelem. Dől a pénz, de dől az életminőség is. Bátyám csodálkozott: már fél órája sétálunk és sehol egy ismerős! Nő a közöny, a bűnözés, a szemét. Jó, nem köszönhetek mindenkinek a Körúton – de a szomszédaimnak? (A buszon köszöntem a sofőrnek, mire kérte az igazolványom, mert külföldinek nézett.) Az Erzsébet téren minden huszadik figyelt föl a kísérleti csecsemősírásra egy babakocsiban. Régen a faluban a tolvajt „kiböjtölték”: a károsult addig nem evett, míg a lopós idegességében el nem árulta magát.

A vírus megmutatta, hogy a tömeg egy helyen az egyik nagy gyönge pont. Egyszerűen túl sokan vagyunk – egy helyen. Nincsen olyan állat, amelyik ezt tenné. Ezen nem változtathatunk. De azon, hol és hogyan élünk - nagyon is.

Úgy a klímaveszély, mint a vírus, lappangva jön. Az emberek akkor sem ocsúdnak föl, ha felhőszakadás viszi házukat, autójukat. Soha nem fog eszükbe jutni, hogy a vihart ők (is) hozták magukra! Saját kárán tanul az ember? Hogyan, ha belehalt?Ez az ember tragédiája, a 7 főbűn:

superbia (kevélység),

avataria (kapzsiság),

ira (harag),

gula (torkosság),

invidia (irígység),

acedia (restség),

luxuria (bujaság).

Mindenkinek jut, de nem mindenki kapzsiságának.

A vírus felszínre hozta az összes „bullshit job”-okat. Turizmus, távutaztatás, szórakoztató ipar – mindez nélkülözhető luxus, csak vissza kell tanulnunk nagyszüleink önszórakoztató képességeit. Mekkora az ökolábnyoma a Szigetfesztiválnak és egy Gyüttment tábornak? Régen a kertünkben kiskapu volt a szomszédokhoz, esténként a szilvafa alatt mulattak.

Megtiltottam magamnak, hogy „világmegváltással” foglalkozzam. (Aki ezt teszi, lebénul és még azt a kicsit sem teszi meg). Lám, mégis visszaeső vagyok.

Ezért újból és újból visszatérek a Prédikátorhoz (Préd 9,9):

Idd a borod és tiszteld az istent!