KORAI A LAZÍTÁS? Német vita és az R-faktor www.okobetyar.blog.hu

Ha ez mellé megy, minden hiába volt

Az iskolák és a boltok korai nyitása megbosszulhatja magát. Ha a járvány nem is szabadul el, a normális hétköznap visszatérte messze kitolódik. Április 20-tól először a 800 m2-től kisebb boltok nyithatnak ki. Május 4-től őket követik az autókereskedők, kerékpár- és könyvesboltok, fodrászok, iskolák. A Bundesregierung szerdai terve először ésszerűnek tűnik - ám életveszélyes és korai. Bár a szövetség és a tagállamok tárgyalásain a húsvét utáni iskolanyitásban nem a sürgetők győztek (köztük Armin Laschet, CDU/NRW), a lazítás mégis elkezdődött. És vele az új vita. Gazdasági szövetségeknek ez is kevés. A 800 m2-en felüliek méltatlankodnak, az éttermek szintén. Szülők kérdezik, a játszóterek mért maradnak zárva, míg a kisboltok kinyithatnak? A politika tapogatózása sokaknak logikátlannak tűnik. Sokan úgy hiszik, most már visszatérhetnek a régi hétköznapjaikhoz. Mikor kerülök én sorra? Mikor lesz az életem ismét normális? - kérdik.

A türelem fogy

És ez nem vethető senki szemére, hisz a szolidaritás és a fegyelem , amit sokan Németországban hetek óta tanúsítanak, valóban csodálatos. Ezt a kancellár asszony fölhívása is segítette, ezekben a nehéz napokban mindenki segítsen életeket menteni. És mégis, pár nappal a március 23-i érintkezés-tilalom után, máris sokan lazítás terveket követeltek. Még a bonni virológus, Hendrik Streeck is kijelentette, már jöhetnek a lazítások, bár a Heinsberg-i eredmények az egész országra nem vonatkoztathatók. Még a Leopoldina, a Német Nemzeti Tudományos Akadémia - bár konkrét lazítástervet nem közölt (kivéve az iskolákra, amiért meg is kapta a magáét) - mégis a normáléletre való fokozatos visszatérést tanácsolta. Hogy ehhez föltételeket rendelt, az simán lemaradt, köszönve a hiányos kommunikációnak. Nem csoda tehát, hogy sokan a mihamarabbi normalizálódást várják - amely azonban valószínűleg nem fog jönni.

Az R-faktor

Ez a fertőzés reprodukciós száma. Megmutatja, egy CoV2 fertőzött átlagban hány másikat fertőz meg. Még márciusban 4-5 körül mozgott, ám jelenleg, köszönve a szigorú intézkedéseknek, jelentősen lecsökkent. Most a Helmholtz-Központ (HZI: Helmholtz Zentrum für Infektionsforschung) ezt a faktort 1 tájára teszik (április 10.). Ha azonban az emberek húsvétkor az érintkezés-tilalom ellenére rokonokat és barátokat látogattak meg, az R-szám magasabb lehet. Ezt talán vasárnap tudjuk meg, mondja Michael Meyer-Hermann, HZI. Az R-számnál nincs nagy játékterünk, mondta Angela Merkel is, mert ha az júniusban 1,3 lesz, az egészségügyi rendszerünk túlterheltté válik. Ez a legrosszabb szcenárió. Ezért a HZI azt tanácsolja, a korlátozásokat még pár hétig, jó esetben 3 hétig, fenn kell tartani, estleg még enyhén szigorítani. Ezzel az R annyira lenyomható, hogy utána a lazítás sikeresebb lehet (MedRxiv: Khailaie et al., 2020). Ekkor is lépésenként, óvatosan történjenek, így nem az lenne, hogy egy pár új fertőzött miatt az egész ország ismét a részleges lockdown-ba kényszerülne vissza. Mert a rendelkezéseket most megszakítani,majd egy pár hét múlva ismét visszahozni, "valószínűleg a lakossággal nehezebb lesz elfogadtatni, mint a mostani folytatását" (HZI).

Tánc a vulkánon?

Ám pontosan ez történhetne. "A kormány úgy tűnik, azt a nézetet képviseli, hogy most mi meg kell hogy kíséreljük a koegzisztenciát." A "mi" alatt minket, a lakosságot és a vírust érti. A cél, hogy az egészségügyet stabilan tartsák és tesztekkel, eset-követésekkel az R-faktort 1-re szorítsák le. Ez egy, úgymond, tánc a vulkánon vagy egy pöfékelő kását éppen hogy a fazékban tartani. Egyesek azt is kétségbe vonják, hogy a rendelkezéseket lehet olyan precízre szabni, hogy megússzuk (MedRxiv: Bock et al, 2020). Egy biztos, ez a járvány sokáig fog tartani. Mert ha az R-t stabilan akarjuk tartani, egy év alatt Németországban talán 1 millióan fertőződnek meg. Az egészségügy ugyan túlterhelve nem lenne, de teljesen lefoglalva. Sok ember meghalna. És a gazdaság sokáig behúzott kézifékkel kellene, hogy menjen, mindig teljes leállásra készen, ha az R-faktor 1 fölé megy.

És, ami a legfontosabb: egy általános átfertőződés, a választott úton, csak évek múlva lenne elérhető. Ez akkor is érvényes, ha sokkal több rejtetten fertőzött és ezáltal potenciálisan immunis van, mint amennyi eddig ismert. Ezért a fenyegető szcenárió csak egy mindenki számára elérhető védőoltással akadályozható meg. Ezen nagyon sokan dolgoznak, de nem lehet tudni, mikorra készülnek el és, hogy a szer egy év alatt általánosan hozzáférhető lesz-e?

Ezért lenne a lehető legjobb, belátható időn belül, minden eszközzel a reprodukciós rátát annyira leszorítani, amennyire csak lehet. Hogy a forró fazéknál maradjunk: a kását annyira lehűteni, hogy akkor se fusson ki, ha a fedőt leemeljük. A kínai nagyvárosokban, rigorózus intézkedésekkel , az R-értéket sikerült 0,5-re lenyomni. (Lancet: Leung et al., 2020). A lazítást csak ez után kezdték el.

Egy ilyen helyzetben, ha naponta csak egy átlátható számú ember fertőződne meg, könnyebb lenne a járványt tesztekkel és kontaktkövetéssel ellenőrzés alatt tartani. Az érintetteket azonosítani és karanténba lehetne küldeni, anélkül, hogy mindjárt egy teljes lockdown-t kellene elrendelni. Meyer-Hermann szerint, ez naponta 100 új fertőzött esetén lehetséges volna. Most azonban naponta 2500-an fertőződnek meg. Bár a kormány az egészségügy személyzetét bővíteni, a tesztkapacitást emelni tervezi és app-ot indít, amely megkönnyítené a fertőzéslánc követését. De mindez ma még sehol. És hétfőn sem lesz, amikor a boltok kinyitnak. Nem beszélve a maszkokról, amiket a kormány bár "nyomatékosan ajánl", de nem kötelez. És ebből sincs elegendő.

Meyer-Hermann és csapata álláspontját mások is osztják, bár ezek kizárólag számokon alapulnak. Számtani szempontból minden lazítás rossz, mert több lesz az érintkezés és a fertőzés. Az is világos, nemcsak kisvállalkozóknak és önállóknak jelent a 3 hét hosszú időt. Sokan gazdaságilag küzdenek a túlélésért. Alacsony szociális rétegek gyerekei és serdülői állami nevelőikkel nem találkoznak és beszorulnak a rossz családi körülmények fogságába. Az iskolák is valamikor ki kell, hogy nyissanak, mert sok függ a végzettségtől. A homescooling sok szülőt akadályoz a koncentrált munkavégzésben.

 

Ha korai volt, nagy árat fizetünk

Mi van, ha türelmetlenségünkben minden eddigit, amit elértünk a védekezésben, lerombolunk? Ha a mostani, valószínűleg pár héttel elsietett lazítás, további hónapokra vagy még hosszabbra meghosszabbítja a korlátozásokat? Tarthat-e Angela Merkel ismét egy lelkesítő beszédet, mint az érintkezés-tilalom előtt? "Most az Önök teljes támogatására van szükségünk. A következő hetek kemények lesznek, talán az előzőeknél még keményebbek. Ám utána jó esélyünk lesz, tartósan lazítani a korlátozásokon." Mondhatta volna, de helyette: "Remélem, mindenki tovább együttműködik és betartja a szabályokat."

Még senki sem tudja, hogy az emberek Németországban továbbra is fegyelmezettek maradnak-e. Azt sem, hogy a boltnyitás után hány fertőzött lesz. Jól is alakulhat: az R-szám nem szökik föl, sőt, csökken. Ám, mivel kicsi a játékterünk, jöhet a 2. hullám, nagyobb, mint az első. Ez nemcsak több türelmet fog követelni, hanem több szolidaritást is. Ez töredezhet, ha ágazatok perlekednek, mert egyesek kinyithatnak, mások a csőd felé tartanak. Mért szabad ismét luxuscikkeket vásárolni, de gyerekkel játszótérre menni nem? Templomban, mecsetben imádkozni? Az összetartás, amely a pandémiát eddig elviselhetővé tette, veszélyben van. A taps a balkonokon, maszkvarrás mások számára, szupermarketekben egymásra figyelés, a kevésbé veszélyeztetettek hátralépése, hogy mások ne haljanak meg - minderre nagy szükség van, még hosszú időre.

DIE ZEITonline, 2020. április 16.

A NÉMET KÜLÜGYMINISZTER BÍRÁLJA MAGYARORSZÁGOT

Heiko Maas (53) kritizálja az USÁ-t, Kínát és Mo.-ot a pandémia-eljárásuk miatt. Itáliát nem akarja pácban hagyni, valójában a corona-bond pártfogója

SPIEGEL: Miniszter úr, Ön a koronakrízis előtt többet utazott, mint elődei Genscher, Fischer és Steinmeier. Most itthon marad, a külpolitika bánja?

Maas: A külpolitika sikerét nem kilométerekben mérik. Ám szükség van bizalomra és személyes találkozásokra. Most telefonon és videókonferenciákon kommunikálok EU-partnereimmel és másokkal. De jobban szeretek tárgyalófeleimnek egyenesen a szemébe nézni.

Sp: Az EU-t épp az élteti, amikor hosszú, intenzív ülések folynak, éjszakába nyúló tárgyalások és okos moderáció. Mennyire értelmes egy EU külügyminiszter-videókonferencia, ha mindenki sorban fölolvassa, amit papírjára előkészített?

M: (nevet) Ezt teszik fizikai találkozásokon is. Ami most elmarad, az a bilaterális beszélgetés, mely gyakran fontosabb, mint maga az ülés. Ma még gyakrabban - kéthetente - is összekapcsoljuk egymást. Főleg a vírusról van szó, de más krízisek és háborúk is napirenden vannak.

Sp: Ön a korona-pandémiát az EU alapítása óta a legnagyobb kihívásnak nevezte. Ez dönti el az EU sorsát?

M: A múltban a válságok csak erősítették az EU-t. A pénzügyi krízisben új eszközök születtek, melyek erősítették a cselekvőképességet. Most is ez a cél.

Sp: Ön azt írja, Európa a kezdetben nem talált meggyőző válaszokat a pandémiára. Mi ment félre?

M: Racionális és emocionális képzelőerőnket fölülmúlta, amit ez a járvány szociális és gazdasági életünkre hozott. Ez az igazság. Ezért elhúzódott, míg a nemzeti és az európai intézkedéseket összehangoltuk.

Sp: Első reakciójuk volt, hogy Németország megtiltotta védőruhák exportját - az EU-államokba is! Ez úgy hatott, mint egy "Germany first"-politika. Mit mondanak a nemzeti reflexek az EU állapotáról?

M: Semmit. Helyesnek tartom, hogy minden ország először nemzeti intézkedéseket foganatosított. Ez olyan, mint a repülőgépen: mindenki először magának tegye föl a maszkját, mielőtt másoknak segít. Ha nem végeztük volna el saját házi feladatainkat, más államoknak sem segíthettünk volna. A sorrend helyes volt.

Sp: Ám ez ahhoz járult hozzá, hogy a németek egoistáknak és szívteleneknek tűntek. Megérti, hogy sok olasz úgy érezte, cserben hagyták őket?

M: Természetesen ehhez egy előtörténet is tartozik. Ilyet az olaszok egyszer már érezhettek, a migrációs válság idején. Ám most segítünk: küldtünk egy katonai géppel 7 tonna segélyeszközt. Védőöltözékekkel, lélegeztető gépekkel is segítettünk. Olasz betegeket vettünk át. Mi Olaszország oldalán állunk.

Sp: Olaszország 18 000 halottat gyászol. Nem érthető, hogy a német segítség csepp a tengerben?

M: Itáliát mérhetetlen szenvedés éri. Ez a németeket megrendíti. Segítettünk, amennyit tudtunk és folytatjuk. A vita akörül forog, hogyan élje túl az ország gazdaságilag? Ez attól függ, mennyire érzi Olaszország magát pénzpolitikailag támogatva.

Sp: Ezen a héten az EU-pénzügyminiszterek azon vitatkoztak, hogy az ESM euró-segítséget ismét olyan szigorú feltételekhez kössék, mint 2008-ban. Mi az Ön hozzáállása?

M: Ebben a válságban gyors segítség kell, az eddigi szigorú feltételek és kínzóeszközök nélkül - tehát a trojka és a kemény takarékfeltételek nélkül.

Sp: A krízis következményeit enyhítendő, Itália, Spanyolország, Franciaország és mások, közös kötvény, corona-bond kibocsátását követelték. Mi szól ez ellen?

M: Erre nincs többség az EU-ban. Nemcsak Németországon, hanem más országokon is múlik. Az aktuális válságban gyors válaszokra van szükségünk, melyek az euró-zónában konszenzusképesek. Olaf Scholz és én ezért azt javasoltuk, hogy rakjunk össze különböző eszközöket: az ESM, az Európai Befektetési Bank, a sure-program és a következő EU-költségvetés jöhet szóba. Ezek a lényeges elemei a most kötött kompromisszumnak.

Sp: Ön, mint szociáldemokrata, a corona-bond mellett áll?

M: A politikában a lehetséges megvalósítása a cél, nem program-szépségben elhalálozni. A CDU&CSU-val ebben a kormányban nem lesz corona-bond, ahogy több más kormánnyal sem.

Sp: Ez annyit jelent, Ön helyesli a corona-bond-ot, de az Unió ellenállása miatt nem forszírozza?

M: Ez most meglehetősen jelentéktelen. Európa déli országai gyorsan egy konkrét és realisztikus ajánlatot kell, hogy kapjanak, ami gazdaságilag segít nekik. Csak ez számít.

Sp: A kép mindig ugyanaz: a németek jönnek ki legjobban a krízisből. Nálunk a legkevesebb halott és legnagyobb a segélycsomag. Mégsem vagyunk hajlandók az EU-partnereinknek adós-garanciát vállalni.

M: Nem tudom, hogy néz ki Németország a válság végén. Ha nem nyújtottunk volna konkrét segélyt, az végzetes lett volna. De mi fölajánlottunk egy 500 mrd eurós csomagot, minden eddiginél nagyobbat. Ez a megélt európai szolidaritás. A válság gazdasági és pénzügyi következményei többet fognak bennünket foglalkoztatni, mint a vírus legyőzése maga. Lesz még bőven alkalmunk szolidaritást mutatni.

Sp: A demokrácia és a jogállamiság a pandémia idején Lengyelországban és Magyarországon tovább sérül. Orbán a járványt hatalma további kiépítésére használja föl. Az ő intézkedései arányosak?

M: A mi szempontunkból nem, mert nem időhöz kötöttek. Az EU-ban meg kell vitatnunk, hogy a további EU-pénzek folyósítását az alapvető jogállami elvek betartásához kössük.

Sp: Akkor mért nem nevezte meg Magyarországot név szerint, mikor 19 EU-partnerrel közösen bírálták a koronavész-intézkedéseket?

M: Azért, mert olyanokat is be akartunk vonni, akik eddig Magyarországot nem akarták kritizálni.

Sp: Ennek az eredménye az lett, hogy Magyarország is aláírta a nyilatkozatot és ezzel ad absurdum-hoz vezetett.

M: Ez azt mutatja, hogy az EU-ban a nyilatkozatokon és a statement-eken felül konkrét eszközöket kell megfontolnunk.Nem vonhatunk egyszerűen vállat, ha jogállami elvek sérülnek. A demokrácia és a jogállamiság képezik azt az értékalapot, amelyre az EU épül. Ezt minden tagállamnak tisztelnie kell.

Sp: A corona geopolitikailag is katasztrófával fenyeget. A szerb elnök Európát "egy szép mesének" nevezte. Kína az egyetlen ország, amely igazi segítséget nyújt. Ön hogyan lép föl az ilyen narratívák ellen?

M: Védekeznünk kell. Ez mindenekelőtt attól függ, hogy beszélünk mi magunk az EU-ról. Ha minden eddigit, ami nem sikerült, Brüsszelre hárítunk, semmi esélyünk az ilyen beszólások ellen. Mire föl ez a jajgatás? Akkor mi magunk vagyunk a hibásak. A vészhelyzetben cselekvőképességet kell mutatnunk és világossá tenni, milyen érték az EU mindenki számára. És ezt a cselekvést méltányolnunk kell, mielőtt kívülről jövő dezinformációkkal és narratívákkal foglalkoznánk.

Sp: Valójában Európa előtt Oroszország és Kína segített leghamarabb.

M: Jobban megvizsgálva, ebből nem volt minden hasznosítható. Ám minden segítség, ami életeket ment, üdvözlendő. És nagyon jó, hogy a védőöltözetek és a maszkok szállításában Kínával szorosan együttműködünk. Más országokkal is. Ám ha országok csak azért küldenek segélyszállítmányokat, hogy nemzetközi arculatukat fényezzék, azt le kell leplezni.

Sp: Kína drákói intézkedéseivel a korona-krízist, legalábbis ezidáig, jól kezelte. Az autoriter rendszerek ilyen esetekben előnyben vannak?

M: Nem. Az európai intézkedések, kijárási és érintkezési tilalmak is igazolták, hogy a liberális demokráciák húsbavágó intézkedéseket is érvényesíthetnek, ha azok arányosak és szükségesek.

Sp: A kínai narratíva ezt mondja: A corona-válság bizonyítja, hogy a mi rendszerünk hatékonyabb és ezzel előnyösebb is.

M: Nyilvánvaló, hogy ilyen narratívákon dolgoznak. Én azonban óva intek, ezeknek fölülni. A corona mindenesetre nem mutatja, hogy egyik modell a másikkal szemben fölényben lenne. Ezért olyan fontos, hogy mi itt Európában ne veszítsük el az ellenőrzést. Autoriter rendszerre nincs szükség ahhoz, hogy a pandémiában is cselekvőképesek maradjunk.

Sp: A corona elleni harc az USA és Kína közötti vetélkedés is. E pillanatban ki áll jobban, az USA vagy Kína?

M: Egyik sem. Kína részben erős autoriter intézkedésekhez folyamodott, az USA viszont sokáig alábecsülte a vírust. Ez két szélsőség, Európának nem lehet példakép.

Sp: A pandémia az első globális válság, ahol az USA, mint vezető hatalom, teljesen kiesik. A korábbi válságokban nemzetközi krízis-menedzsment szerepét játszotta. Ez a hatalom-eltolódás döntő pillanata?

M: Ez a hatalom-eltolódás nem új. Függetlenül az USÁ-tól, minden nyugati demokrácia érdeke kell, hogy legyen, hogy ez a folyamat ne gyorsuljon föl.

Sp: Trump alatt az USA a multilateralizmus ellenfelévé vált. Most a válságban mindenki először magára gondol. Újabb csapás a nemzetközi együttműködésre?

M: Ellenkezőleg. Ebben a krízisben mutatkozik meg igazán, mennyire fontos a nemzetközi együttműködés. Olyan szervezeteket erősítünk, mint a védőoltás-kezdeményezés Cepi és a WHO. (Ahonnét Trump most lépett ki. RS20IV15). Ha nem használjuk a multilateralitás eszközeit, a krízis elhúzódik. Aki ezt nem fogja föl, az tovább fog szenvedni.

Sp: A G7 külügyminiszter-videókonferencián még abban sem tudtak megegyezni, hogy nevezzék a vírust.

M: Csak egy nem értett egyet.

Sp: Az US-külügyminiszter, Mike Pompeo.

M: Mégis a britekkel összeállítottunk egy intézkedés-csomagot, amit az USA is elfogadott, mint kiindulási alapot.

Sp: A korona-krízis még jobban szétválasztja az USÁ-t és Európát?

M: Ez nekünk európaiaknak nem érdekünk. Reméljük az USA jobban kilábal a válságból, mint ahogy beletalpalt. Náluk sem vitatják, hogy sok intézkedés későn jött. Meglátjuk, a kormány eljárása vitát vált-e ki és vajon az "America first" modell valóban működik-e?

Sp: A Trump-kormány kereskedelmi perpatvara bizonyára nem vezetett oda, hogy a nemzetközi szállítóláncok a védőruha-hiányt az USÁ-ban megszüntessék. Eggyel többször mutatkozik meg, aki a nemzetközi kapcsolatokat ritkítja, nagy árat fizet.

Sp: Az Ön irodája a járvány kezdete óta különböző országok "best practice" példáit gyűjti. Nem lett volna jó, ha a kormánytagok idejekorán arra hívnak föl, hogy pl. a tracking-app-ot vagy a védőmaszkokat a vírus terjedése megfékezésére bevessék?

M: Honnan tudja, hogy nem tettük? A kormányban nagy az elszántság és az egyetértés. Más ország tapasztalatait és a tudomány ismereteit nagyon komolyan vesszük. Minden szükségest meg kell tennünk, hogy az embereket megvédjük. Ugyanakkor a személyi szabadság kurtítását is alaposan megfontoljuk. Gondosan meg kell vizsgálnunk, vannak-e enyhébb intézkedések.

Sp: A maszk viselete az érintkezés korlátozásához képest enyhébb előírás lenne.

M: Az esetleges általános maszk-kötelességet meg kell, hogy előzze az egészségi intézetek ellátása.

Sp: A maszkot egyszerűen csak javasolni is lehet.

M: Ezt tesszük is. Ez más higiénés eljárások jó kiegészítője, hogy védjünk másokat.

Sp: El tudná képzelni a következő találkozóját, mondjuk Sergej Lawrow-val, maszkban?

M: Remélem, vele hamarosan fizikailag is találkozom és a szemébe nézhetek - ez védőmaszkban is lehetséges.

DER SPIEGEL, 2020. március 11.

REPÜLŐ VÍRUS, IMMUNITÁS, HALÁL Legújabb hírek, RózsaS

ALÁBECSÜLTÉK W. Krämer statisztikus és a vak statisztika

Március 10-én, amikor a dráma már javában zajlott, Krämer professzor, a neves német statisztikus, mai szemszögből igen vitatható kijelentéseket tett. A Covid-19 "enyhe lefolyású", csupán "kellemetlen" és 3-4 hónap múlva mindenki szégyenkezni fog, amiért a média is ekkora hisztériát keltett. Más kollégák és kockázatkutatók hasonlóan vélekedtek - ám a pandémia dinamikáját és kihatásait mélyen alábecsülték. A prof és társai, Gerd Bosbach, Gerd Gigerenzer évekig más szakértők gondolkodási hibáit és pánikkeltését bírálták - gyakran jogosan. A madár-influenza és a Creutzfeldt-Jakob-betegségnél, az előre jelzéseknél, jóval kisebb lett az elhalálozás. Ám a mai corona-pandémiánál a relativizálások inkább cinikusnak tűnnek. Bár valószínű, hogy a Covid-19 a 2020-as év elhalálozási statisztikáját alig fogja emelni, többek között azért, mert sok idős ember a következő hónapokban amúgy is meghalt volna. Az is megeshet, hogy ebben az évben több serdülő és fiatal felnőtt fog meghalni autóbalesetekben, mint a járványban. Ám ezek a száraz statisztikai adatok semmit sem mondanak a rengeteg drámáról és mellékhatásról, amit a vész okoz. Nem láttatják az egészségügy határait, sem a roppant gazdasági és szociális következményeket. A statisztika kinyithatja szemünket, de vakká is tehet bennünket.

REPÜLŐ VÍRUSOK Terjedhet a koronavírus a levegőn át? W. Ristenpart, USA

Természetesen vigyáztak, a templom bejáratánál fertőtlenítették kezeiket. Nem ölelték meg egymást és távolságot tartottak. Ám a közös énekpróbáról nem akartak lemondani. A 60 tagú kórus (Seattle, Mount Vernon) március 10-én ismét találkozott. A hatóságok szerint a régió vírusmentes volt. Két és fél órán át próbáltak, senki sem köhögött, senki sem tüsszögött, mindenki egészségesnek érezte magát. 3 héttel később 45 kórustag tesztje pozitív lett, ketten meg is haltak a kórházban. Pedig a WHO által, a Covid-19 fertőzési útjairól közzétettek szerint, nem kellett volna megfertőződniök. Eddigi vélemény, a berlini Robert-Koch-Intézet szerint is, a fertőzés főleg akkor terjed, ha egy fertőzött valakinek direkt az arcába köhög, tüsszent vagy huzamosabb ideig, közel az arcához, nedves lehelettel beszél. Ekkor viszonylag nagy váladékcseppek repülnek, részben percekig, mielőtt a földre hullanának. Kevésbé gyakran az ilyen cseppfertőzés bőrkontaktussal is terjedhet, egy vírusos tárgy érintésével (WHO). Aki fertőzést hord az ujjain és a szeméhez nyúl, szintén beviheti a vírust a szervezetébe.

Ám az amerikai templomkórus esete mutatja: a vírus képes a levegőben is repülni, ha erre a WHO nem is figyelmeztet. Hogy ez hogyan lehetséges, ezt próbálja William Ristenpart (Davis-Uni, Kalifornia) tisztázni. Különösen éneklésnél, beszédnél, de egyszerű lélegzésnél is az ember légutaiból parányi nedves részecskék szabadulnak el. Ez a szakvilágban már évtizedek óta ismert. Ezek a láthatatlan "bioaeroszolok" alig ezred mm átmérőűjek, mégis képesek vírusokat szállítani a környezetbe. Ez érvényes a kanyaró, a TBC, az influenza kórokozóira is - ahogy a Sars-CoV1-re szintén (2002-2003), a mai Sars-CoV2 elődjére. Bár ezen lebegő részecskék gyorsan kiszáradnak a levegőben, ám bennük a vírusok hosszabb ideig megmaradnak és a légáramlatokkal nagyobb távokat is megtehetnek. Laborkísérletek szerint 3 óráig is fertőzőképesek maradhatnak. Ha egy ilyen részecskét az ember belélegez, az a parányi méret miatt egész mélyen bejuthat a tüdőbe.

A kutatók előtt eddig rejtély volt, mért képesek egészséges fertőzöttek, akik nem köhögnek, nem tüsszögnek, ilyen mértékben tovább fertőzni. Ristenpart szerint, a gyors terjedés oka a repülő bioaeroszol. Ha ez bebizonyosodik, egy vírushordozó már akkor is fertőzhet, ha kinyitja a száját. Minél hangosabban beszél (vagy énekel) annál több lebegő vírust bocsát ki a környezetébe. ("Aerosol Science and Technology"). Ha mindenki orrát és száját befedné, maszkot hordana, a tünetmentes vírushordozók általi terjesztést le lehetne fékezni. ("National Academies Of Sciences). Ezzel az akadémia szakértői mást mondanak, mint a WHO.

Joshua Santarpia (USA) zárt szobák levegőjét vizsgálta, ahol egy tucat fertőzött, de egészséges ember tartózkodott. A légminták több, mint felében kimutatta a vírust, bár kis koncentrációban. A kutató még a kórházi folyosók levegőjében is talált vírust.

A koronavírus biológiája sok kérdésben teljesen tisztázatlan. Ez érthető, hisz alig 100 napja vizsgálják. Senki sem tudja, valójában mennyire veszélyesek a bioaerosol vírusai, melyek ott lebegnek az irodák, éttermek, metrók levegőjében. Senki sem ismeri a minimál-dózist, ami még fertőz. Lehetséges, hogy kevés vírus a levegő belélegzésével csak enyhe tüneteket okoz; nagy vírusdózis viszont súlyos megbetegedést. Utóbbi tisztázná, mért halt meg ennyi fiatal ápoló és orvos Kínában, Olaszországban és Spanyolországban.

SPIEGEL, 2020. ápr. 11.

HOGYAN ERŐSÍTSÜK IMMUNRENDSZERÜNKET?

A München-i Ali Önder Yildirim (45, Helmholtz-Zentrum) tüdőorvos interjúja

SPIEGEL: Yildirim úr, mit tehet minden egyes ember, hogy testét a koronavírus ellen fölvértezze?

YILDIRIM: Erősítenie kell az immunrendszerét és főleg légutaira kell ügyelnie. Köhögés, nátha, torokfájás, légszomj a fertőzés jele lehet, mindez a légutakat érinti. Tüdőgyulladás fenyeget. A súlyos állapot nemcsak idősöket veszélyeztet, hanem a dohányzókat és a más betegségben szenvedőket is. A Covid-19 és a dohányzás közötti összefüggés egyértelmű.

Sp: Az 50-60 éves német nők 25%-a, a férfiak 31%-a dohányzik. Ez a csoport tehát kiváltképp veszélyeztetett?

Y: Igen. Minden szívásnál 4000 vegyületet lélegeznek be. Ez megemeli az ún. ACE2-receptorok számát a légutak epitélsejtjein. Az új vírus épp ezeken keresztül jut be a szervezetbe. Aki dohányzik, könnyebben megfertőződik.

Sp: A szervezet a belélegzett levegőt rendszerint megtisztítja a kórokozóktól és a szennytől. Erre hogyan hat a dohányzás?

Y: A dohányfüst az epitélsejtek csillószőröcskéit károsítja, így ezek nem képesek a szennyrészecskéket kitessékelni. Ezenkívül fölgyorsítja a váladéktermelést a légutakban, ami csökkenti a gázcserét. A tüdőhólyagocskák nem képesek ismét jól szén-dioxidot fölvenni és oxigént a vérbe leadni. Erős dohányosok kortizonnal csökkentik a nyálkahártya duzzadását és ezzel a váladékképződést is. Ám a kortizon legyöngíti az immunrendszert - ez növeli a fertőzés veszélyét. A Covid-19 elszaporodik a tüdőben és gyulladást okoz. Ödéma keletkezik, kóros folyadék-fölgyülemlés. Ez pedig tovább csökkenti a gázcserét, ezért az ilyen súlyos betegek lélegeztető géppel oxigéndús levegőt kapnak - különben megfulladnának.

Sp: Megrögzött dohányos kijavíthatja tüdő-károsodásait, hogy csökkentse a tüdőgyulladás kockázatát?

Y: Sohasem késő! Azonnali dohányzás-stoppal a tüdő ismét regenerálódhat és az immunrendszer tehermentesül. A védősejtek többé nem a füstrészecskék ellen küzdenek, hanem teljes számban a koronavírus ellen fordulhatnak. Ám vírus nélkül is a dohányzás a leggyakoribb elkerülhető elhalálozási ok az ipari államokban.

Sp: Németországban a gyerekek 10%-a, a fölnőttek 5%-a asztmás és légszomjtól szenvednek. Ők hogyan készüljenek föl?

Y: Az asztmások kockázata sajnos nagyobb, mert tüdejük sérült és sokaknak kortizont kell szedni. Az érintettek tovább kell, hogy bevegyék gyógyszereiket. Óvakodjanak a fertőzésektől és tartsanak másoktól biztonságos távolságot. Viseljenek maszkot, ha ez nem nehezíti meg túlságosan a légzésüket.

Sp: A többi civilizációs betegség, mint a magas vérnyomás, a szívkoszorúér elmeszesedése és a cukorbetegség mért súlyosbítja a koronavírus-fertőzést?

Y: Ezek gyöngítik az immunrendszert vagy a szívet. Egy gyönge szív elősegíti a folyadék-fölgyülemlést a tüdőben. Sok idős páciens magas gyógyszerdózisokat szed, ezzel jól védi magát. Ha azonban egy agresszív tüdőkárosító vírus támadja meg, ördögi körbe jut. A test sok energiát fölhasznál az alapbetegségek leküzdésére, ez az erő hiányozni fog az immunrendszerben. Ugyanígy a rákos betegeknél, akiknek immunrendszere szintén legyöngült.

Sp: Németországban milliók élnek ilyen betegségekkel. Képesek életmód-változtatással szervezetüket jobban védeni a vírus ellen?

Y: Szedjék továbbra is megszokott gyógyszereiket és óvakodjanak a fertőzésektől. Nem kell föltétlen otthon maradniuk. Naponta sétáljanak ott, ahol tiszta a levegő, pl. parkban. Ezzel erősítik immunrendszerüket és javítják tüdőműködésüket.

Sp: Viseljenek maszkot a szabadban?

Y: Az nem árthat. Probléma, hogy a légúti betegségben szenvedők amúgy is nehezen lélegeznek. A maszk elviselhetetlen lehet. Mégis menjenek sétálni és tartsanak 2 m távolságot a többiektől.

Sp: Az egészséges életmód lassíthatja a természetes öregedést - látható ez a tüdőn is?

Y: Igen. Egy 60 éves, aki jó karban tartja tüdejét, erősebb védőrendszerrel bír, mint egy 30 éves túlsúlyos dohányzó.

Sp: Az egészségi tanács gyakran falra hányt borsó. Változik most valami?

Y: Olyan fázisba jutottunk, ahol egy vírusinfekció nagy hatással van az életünkre. Most tanuljuk meg, milyen fontos lett volna, ha már előzőleg is vigyázunk egészségünkre. Az erős immunrendszer megmentheti életünket. A pandémia hosszabb ideig is eltarthat, ezért életstílusunk változtatását bármikor elkezdhetjük. És ki tudja, a koronavírus után nem jön-e egy jóval agresszívabb?

Sp: Mit gondol az általános kijárási tilalomról?

Y: Figyelni kell a járvány számait és aszerint kell cselekednünk. A teljes vesztegzár nem csak előnyökkel járna. Sok ember kihagyná a sportot, testsúlya növekedne, ez gyengítené immunrendszerüket. Ezenkívül lelkünk is igényli a szabadban tartózkodást. Mindezeket mérlegelni kell és a vírus elleni biztonsági intézkedésekkel összehangolni.

SPIEGEL, 2020. ápr. 11.

 

NAPIRENDEN A HALÁL Bernhard Gill (61), szociológia professzor, Ludwig-Maximilians-Universität, München.

A géntechnológia kockázat értékelésének pionírja, ma is bántja, hogy szülei, akaratuk ellenére, kínzó kórházi halált haltak.

 

A szenvedés és a gyász elkerülhetetlennek tűnik, ahogy életünk korlátozása is. Különböző epidemiológiai stratégiák közül kell választanunk. Hogyan kell az új tüdővészt kezelnünk? Választásunkkal arról is döntünk, hogyan bánjunk a halállal. A kérdés, melyik eljárás jár szélesebb körű pusztítással: a fertőzés elnyomása vagy a szabályozott kiterjedése? Az elsőt Kelet-Ázsiában humánökológiai okokból gyakorolják, a gyakori gripa-járványok miatt ennek itt hagyománya van. A világ többi részén inkább a laissez faire volt látható: bizakodás saját immunrendszerünkben és sok embert engedtek az influenzával meghalni. Jól jegyezzük meg: az influenzával és nem az influenzában. Régen ezt egyszerűen végelgyengülésnek nevezték. Az aktuális koronavírus ezt a hozzáállást megkérdőjelezi. Ami Olaszországban történt, azt minden áron meg kell akadályozni. Minden más cinizmus. Értsük úgy: Minden mérlegelés cinizmus?

Össze kell hasonlítanunk

Ennek a morális reflexnek ellentmond, hogy mi mindig a halált, pontosabban, az elveszett életéveket hallgatólagosan elfogadtuk. Németországban a kevésbé kedvezményezett rétegek tagjai 7 évvel korábban halnak meg, mint a privilegizáltak. Az OECD-lakosok 80 évet élnek, Szaharától délre, Afrikában 61 évet. Elviseljük, hogy Európa kapui előtt a menekült-táborokban évente tízezrek pusztulnak el. Elfogadjuk, hogy az obszcén luxusfogyasztásunkért a klímát és ezzel a jövő generációkat föláldozzuk.

Ennyit a most sokat emlegetett szolidaritásról.

Burkoltan már a normálállapotban mérlegelünk, most ezt nyíltan is meg kell tennünk. Csak kérdés: Milyen mértékekkel?

(Eddig tudtam leszedni).

SPIEGEL online, 2020. ápr. 13.

A TÖMEGTÁRSADALOM ÁTKA - A tavirózsa látszatsikere - RózsaS

LEMENT KUTYÁBA

négyről

két lábra állt

de a sok út közül

a legkönnyebbet választotta:

a gépekét

ez becsábította a városba

ott meggazdagodott

de elhagyta istenét

elűzte barátait

 

és ismét négy lábra állt:

lement kutyába

körülötte tömegek

még sincs senkije

A városodással jött a járvány

A kőkorszakban nem voltak járványok. Ha el is indult egy vírus, az első néhány áldozat után leállt - nem volt hova terjednie. Az első utalás epidémiára Kr. e. 1500-ból ered, egyiptomi városokból. Az ősközösségek vadászgyűjtögetői "civilizálódása" elkérte az árát: a magántulajdon hozta a rabszolgaságot, a városok a járványokat, a só és a cukor a magas vérnyomást, a cukorbetegséget.

Ökológiai átcsapások

Köthető az ökológiai kisiklás pontokhoz?

Két egyenlet tűnik végzetesnek a századfordulón:

1. 3H2 + N2 = 2NH3 (ammónia-szintézis, 1910)

2. N + He = O + H (atomátalakítás, 1913)

(3. Technika-telítettség)

Levegőt eszünk: Fritz Haber-nek sikerül a levegő nitrogénját megkötni és a szerves trágyát nagyban leváltja a mű. Egyszerre létfontosságú és ingyenes nyersanyag válik a műtrágyagyártás számára hozzáférhetővé, korlátlan mennyiségben. A mezőgazdaság tömegeket képes etetni: népességrobbanás következik be. Sajnos, szó szerint is: a nitrogén alapú robbanószerek muníciót adnak a két világháborúnak. Kérdés: a népszaporulat találja meg az új eszközt, vagy a tudomány dobja meg a népszaporulatot? Egy biztos: a műtrágya ökológiai átcsapást jelent, megjelenik az új, kemizált, olajfüggő, gépesített mezőgazdaság, minden áldásával és átkával. (Ivóvizek szennyezése, eutrofizáció, élelem-mérgezés, biotóp-beszántások; munkanélküliség). Ellensúlyként megjelenik az ökologikus élelemtermelés.

Egy másik alkimista, E. Rutherford, fiúból csinál lányt: nitrogénből oxigént. Ekkor csap át a l e í r ó tudomány s z é t z ú z ó tudománnyá.

A lepkehálóval bóklászó rovarászprofesszor olcsó volt és legfeljebb a füvet taposta le. A svájci óriás-részecskegyorsító atomfizikusa méregdrága és fekete lyukak generálásával ijesztgeti a világot. A kapitalizmus alapföltétele, a növekedés, nagyfogyasztásra kényszerít. A kisfogyasztóra már nem lehet mit rásózni, így az ő nevében, fogyasztóként, az állam lép föl és űrhajókat, atomreaktorokat, jó hosszú távvezetékeket rendel meg.

Tömegtársadalom

A tavirózsa, ha kicsi a tó, elszaporodik és megfojtja önmagát.

Az ember túlszaporodott. A tömegtársadalom sodródik. Ráadásul mindenki egy helyen akar lakni: városban. Régen, faluhelyen, a tolvajt kiböjtölték: az áldozat addig nem evett, míg a tettes el nem árulta magát. A tömegtársadalomban megszűnik a szolidaritás: nem figyelhetek egyszerre ezer emberre. Már egy ismeretlen arc is az utcán ősi reflexeket riadóztat: menekülj vagy támadj. Csoda, ha a városlakók nem esnek egymásnak percenként. Falun távolabb laknak, mégis közelebb vannak egymáshoz, mint a panelben. A tömeg, békében is, kisebb tatárjárás: mindent eltapos, mindent fölél, mindent tele szemetel. (Lásd záruló Velence, Plitvicai tavak). Végkiárusítás: "Gyorsan oda, amíg van!" A tömegtársadalmak fölélik a létalapokat és kitör a harc a maradékért.

A nagyváros védhetetlen

A városba özönlés megállíthatatlan. A szerény, de biztos megélhetést nyújtó vidék elnéptelenedik. Rábízzuk magunkat a globalizációra,és ha bukik, levegőért kapkodunk, mint a devizahitelesek. Ma mobilt és autót akarunk, holnap egy darab kenyérnek is örülnénk. Egy szimpla hóesés képes az egész várost lebénítani – mi lesz egy komoly havária esetén? (2014-es intés). Minden rendes háznál tartanak gyertyát, kórházban áramfejlesztőt, csak a nagyváros purcan ki, ha megszűnik a beszállítás. A nagyváros: inkubátor, vezetékeken csüng, mint a beteg az intenzív osztályon. Minden városi építkezés (épület, metró, híd) értelmét veszti, mert egy ház 100 éves életében olyan időkbe nyúlik bele, amikor lakóinak ellátása megszakad. További új családi házak veszik el a zöldet, a levegőt. Több százezer ház áll üresen szerte az országban.

Óriásvárosok összeomlása

Idestova 40 éve már, hogy F. Vester figyelmeztetett: Agglomerációk válságban (Ballungsgebiete in der Krise, könyv, 1976). Ám ez idáig az összes ökológiai és szociális fenyegetéseket sikerült kordában tartani (lég- és ivóvízszennyezés, élelemmérgezés, szemét, hajléktalanok, bűnözés). Ez persze nem garancia a következő 40 év jólétére.

A városba özönlés egy ponton meg fog állni, a bányák, gáz- és olajmezők, de főleg az élelemtermelések vidéken vannak, így bizonyos számú lakosságot muszáj vidéken tartani.

Ha a népszaporulat költözik a városokba, akkor pedig a városok felvevő képessége a határ. Vannak 20-25 millió lakosú városok, ezeket is a kisszámú vidéki lakosság lát el, köszönve a mezőgazdaság gépesítésének és az olcsó energiának.

A nagyvárosokat továbbra is az alábbiak növekedése sújtja: rossz levegő, szemét, ivóvízszennyezés, szállítás, energiafogyasztás, neurózis, szegénylázadások, járványok.

A víz-, élelem-, energiaszállítás előbb is megszakadhat, mielőtt a források kimerülnek.

Ukrajnában most robbantottak föl egy gázvezetéket (2014. jún.) . A Nabuccotól rég elment a kedvük a gázcégeknek, a Déli áramlatot pedig most tiltotta le az EU, de ha meg is épül, nem lehet minden 100 méterére egy katonát állítani. Távvezetékek építése most már értelmetlen.

A peak-oil-vészjóslóknak sem lett igazuk: továbbra is dől és olcsó az olaj - egyelőre. Ám a palagáznak és a palaolajnak ne dőljünk be: ára tömegek számára nem lesz megfizethető.

Mi okozhatja végül is a nagyvárosok pusztulását?

Tornádó, özönvíz, szárazság, járványok, ellátás-stop?

A következő évtizedekben az óriásvárosok halála akkor következik be, ha a csapások

1. hirtelen jönnek

2. több szerencsétlen körülmény esik egybe.

A szerencsés szcenárió az elmúlt 40 év szcenáriója: a veszélyek lassan gyűrűztek be és a kormányoknak mindig volt elegendő idejük a kivédésükre.

Csak imádkozhatunk, hogy ezután is így legyen!

 Az óriásvárosok (egy tucat 20 milliós) a legsérülékenyebbek: járvány, földrengés, szökőár bármikor végezhet velük; de elég, ha csak valamelyik beszállítás szűnik meg (víz, élelem, energia). A kormányoknak nem, hogy B, de A tervük sincsen.

Megijedünk pár ezer menekülttől, mi lesz, ha innét útra kelnek:

1.TOKIÓ                  34M

2.HONGKONG          26M

3.SANGHAI              26M

4.SZÖUL                  25M

5.JAKARTA               25M

6.MEXIKÓVÁROS     23M

7.DELHI                  23M

8.KARACSI              22M

9.MANILA                22M

10.NEW YORK         22M

11.SAO PAULO        21M

12.MUMBAI             21M

Ám a legközelebbi, ahonnét megindulhatnak felénk: Isztambul, 15 millió lakos.

Minden nagyvárosi sérült

Ha ép volna, nem volna nagyvárosi…

-Nézzék meg, mennyi a neurotikus a metróban! (Vízi E. Szilveszter)

-Nem a természetes reakciókat kell gyógyszerezni, hanem egészséges életkörülményeket kell teremteni! (Tüntetés a MTudE ellen, 2004)

Az Erzsébet téren, egy provokatív kísérletkor, csak minden huszadik figyelt föl a csecsemősírásra. Egy közlekedésmérnök tartott egy kiváló előadást a főváros jól szervezett közközlekedéséről – csupán egyről feledkezett meg: az egész alapjában fals. Kisvárosban nem kell földalatti, sem busz, sem villamos - biciklivel mindenhová el lehet jutni.

Elmaradott falu

"A mi falunkban nagy a haladás: van már szemétszállító, szennyvízvezeték, kábeltévé."

Ja, hogy régen nem volt sem szemét, sem szennyvíz és magunk énekeltünk, táncoltunk?

Micsoda elmaradott falu!

 

Városok világa - biztos jó?
Városok világa, előadás, Mindentudás Egyeteme (2004)
MtudE (Mindentudás Egyeteme): A város egyike az emberi civilizáció legnagyszerűbb és legösszetettebb produktumainak…emberek rendezett közössége, eleven organizmus, sőt szellemi egység is.
SZEA (Szelíd Energia Alapítvány): Végzetes zsákutca, halálos csapda, stressz. Ma a nagyváros a legdrágább és a legveszélyesebb településforma. Egykor jónak tűnt, de átcsapott tömegnyomorrá: melyik az a bolond élőlény, amely hegyén-hátán szeret lakni? Minden ragadozó, rágcsáló, kukac pontosan elfoglalja ökológiai életterét, csak az ember épít beton-dzsungeleket; tapossa, kínozza egymást utcán, buszban, várótermekben – ahelyett, hogy egyenletesen belakná a vidéket. Halálos függőségben, inkubátorban él - ha megszűnik a beszállítás: megfagy, éhen hal.
Képtelenség: 3 millió ember egy rakáson! A baromfinak EU-szabvány a minimális kifutó, kapirgáló – de a lakótelepinek mennyi zöld terület jut? Szegedre előbb jutsz, mint a város másik felébe. Életévek mennek rá buszozásra, utazgatásra. Életek mennek rá a rossz, betegítő levegő belélegzésére, milliárdok a „felszabadító városi levegő” hatásának kúrálására. Hiába keres sokat a főváros, ha ki is adja. Városi neurózis irtja a józan észt. Csoda, ha holnap nem dől össze minden!
Mindenki rohan, az óráját nézi. „Nincs szükség időmutatókra. Reggel a nap följön, este lenyugszik. Ám az élet a halállal befejeződik. Csak ennyit kell tudnia az embernek”. (Lukanga Mukara, IV. levél).

Minden munka romboló

Még a szívsebészé is, aki könnyen megelőzhető civilizációs betegségeket műt, melyek netán a műtét háttéranyagai, -energiái, az orvos fizetése előteremtésekor keletkeztek.

Ma a fogyasztó: áruházi huligán, aki messze a lánc elején pusztít. Elég lemennem a közértbe, máris megrendeltem a rombolást. Bolti élelem: termelésében romboló, fogyasztásában mérgező. A gyár oda viszi a termelést, a hol nincs környezetvédelem, sem szakszervezet. Az árut szállítják, de az emberi jogokat nem. Egy kalapácsért ugyanannyit fizet a hegyen, mint a kohó mellett lakó.

A hálózat tökéletes: egy doboz kólával megrendelője vagyok az erőszaknak, az esőerdők kiirtásának, ember-állat megnyomorításának - fényévekre a bolttól.

 

Telhetetlen energiafogyasztás

A sétakocsikázó autós háborúkeltő, 12 hónapból 1 hónapot kocsijában tölt - fél lábbal a kórházban, fél lábbal a börtönben. Nem utazik egyedül: O. B. Laden ül mellette. A mértéktelen húsevő indiai parasztokat tesz éhezővé – gyarmatosítás szgéppel. A biodízel éhínséget okoz Afrikában. A fogyasztó nem fog lemondani fejadagjáról (50 000 kWh primer/év, lásd Energiamenü), katonákat küld az olajért, netán a saját fiát. Amit megtettünk, megtesszük újra. Aki a legtöbb energiát fogyasztja, az okozza a legnagyobb pusztítást. A 2020-ban születőnek már a nagyapja is nagy fogyasztó volt. NSzK 1950-1990: a zaba-, ruha-, lakáshullám után az állam, mint fogyasztó lép föl a polgár nevében: fegyvereket, űrkutatást, atomreaktorokat rendel meg – a gazdaságot növekedésben kell tartani, de a túltermelés elkerülendő. Ha a fogyasztás nem elég, jöhet a háború: tőkemegsemmisítés, újratermelés – újra jólét. A takarékos is háborúkeltő. Beleszülettünk két világkatasztrófa közé: ki hiszi el, hogy újabb 70 békeév hullik az ölünkbe? Gáz-, olajvezeték építése értelmetlen, mert fölrobbantják. Olajat csak katonai konvojjal lehet majd szállítani. Az egyenletesen belakott vidékeknél kevesebb az áldozat. A távutazás megszűnik: nincs üzemanyag, sem cél, sem biztonság.

A tudomány és a technika hozta

-az abszurd szakosodást, munkamegosztást és a teljesítménynövelést,

-a szakosodás a pénzt, a szétköltözést és az elidegenedést,

-a pénz a kényelmet, a fényűzést (10 000 tárgy a házban)

-a kényelem a jóléti betegségeket (infarktus, agyvérzés, daganat).

Ez a gazdaság önző, lusta, türelmetlen fogyasztóvá tesz bennünket. A pénz teszi tönkre a világot.

Ez a gazdaság szétszed: ketten külön – két hűtőszekrény.

A szegények összezárnak, közös eszközkihasználatuk magas, lelkileg erősítik egymást.

Ez az ember tragédiája, a 7 főbűn: superbia (kevélység), luxuria (bujaság), avataria (kapzsiság), ira (harag), gula (torkosság), invidia (irigység), acedia (jóra való restség).

 LESZ-E BUDAPEST 30 ÉV MÚLVA? (1993)

1. pénzrendszer-összeomlás

2. kamatígéret

3. növekedéscsapda

4. túltermelés

5. tőkemegsemmisítés

6. pánikbevásárlás

7. olaj-világháború

8. ivóvízháború

9. termőföld-megszállás

10. vallásháború

11. terrorizmus

12. alvó génaknák

13. nanokatonák

14. klónozott katonák

15. peak oil

16. élelmiszerhiány

17. munkabeszüntetés

18. munkaképtelenség

19. szegénylázadás

20. elöregedés

21. fiatal-öreg polgárháború

22. yuppie-diktatúra

23. élettérhiány

24. klímamenekültek

25. szegények inváziója

26. fölriasztott vírusok

27. kiszabadult gének

28. rezisztencia

29. nukleáris tél

30. klímaátcsapás

31. tengeráram-változás

32. vulkán, földrengés, árvíz, aszály

33. csendes meghülyülés

+ a titkosítottak + a hihetetlenek

A "Köln 2020" jövőszcenárió és amivé lett

Robert Jungk jövőműhelyében (Zukunftswerkstatt) tanultunk demokráciát és jövőt építeni,

1986-ban Kölnben. „Lesz-e Budapest 30 év múlva?” Ez volt a címe egy előadásomnak - 1993-ban.

Tehát még 7 évem van, hogy hülyét csinálok magamból.

Inkább, mondtuk Kölnben, semmint, hogy bekövetkezzen.

Disztópiákat azért írunk, hogy ne következzenek be.

 Köln 2020 - Egy város- és társadalomutópia; 8 követelmény -

(1989, lerakva a Salzburg-i jövőkönyvtárban):

1. A sűrítettséget föloldani

2. Átépítés (Ma 4*-os hotel, holnap kecskeistálló)

3. Ökológiai egyenjogúság mindenkinek

4. A szociális rend visszaállítása

5. Ismét túlélőképes

6. Ismét letelepült

7. Nincsen beteg ember többé

8. Szellemiek anyagiak helyett

2/3 lakosság kiköltözik a városokból

Falvak benépesítése, tanyák kibővítése,

új települések létesítése

bolo!bolo-közösségek a városokban

A toronyházak, épületek, gyárak, berendezések

új funkciót kapnak: a lakosság élelmezési és

energetikai önellátása: szelíd technikák fölsze-

relése, zöldség, gyümölcs, hal, gomba termesztése.

Föltételek:

-Pozitív energiamérleg

-A hulladékok beiktatása a bio-körökbe

-Méregmentesség

-Humánus munka

Senki ne károsodjon ökológiai ill. környezet-higiénés szempontból

(Ne autózz az én körzetemben, én sem a tiédben

-A környezeti kárköltségek bevétele a gyártási költségekbe-áru drágább a szűz vidékeken-Szűnjék meg a 3000,-márkás autószubvenció)

Legyen ismét nagycsalád avagy létesüljenek közösségek

Teljes önellátás és önfenntartás a körzetben,

a munkamegosztás visszavétele egészen a körzetszintig

(Nyersanyagoktól, technikáktól független)

- Nincsen turizmus, nincsen utazás többé, élj meg a körzetben és a körzetből

-Megszűnnek a betegségek, mert megszűnnek kiváltó okaik, az ember visszatér egy alapvetően egészséges életformához

- A nagy klinikák, életmeghosszabbító technikák megszűnnek; a kétkezi és szellemi munka mindenkit jó erőben tart

- Fűtsünk kalotaszegi legényessel!

Szórakoztasd önmagad. Senki ne lépje túl a biológiai alapszükségletet. A szellemi tevékenység fölöslegessé teszi a konzumot. Csak az lesz a konzum áldozata, aki család, barátok híján az elismerést, szeretetet, figyelmességet luxuscikkekkel akarja pótolni.

Itt egy másik, az 5 jövőszcenárió-blokkból (2013):

VISSZAHÚZÓDÁS A RÉGIÓKBA

A források kimerülése világszerte, a gazdasági pangás, a klímaátcsapás életmódváltoztatást kényszerít ki. A kormánynak sikerül a lakosságot ésszerű fogyasztásra rábírni, nagyban csökken a pazarlás és a létalapok fölélése. A visszaesés lassan jön, így van idő átállni egy ésszerű, józan életmódra. Az esztelen anyag- és személyszállítás megszűnik. Vége a világkereskedelemnek és a globalizációnak. Az élet visszahúzódik mentsváraiba: a régiókba. Itt régiópénz lesz a fizetőeszköz, ill. visszatér a barter és csere-kereskedelem: élelmet olajért, szolgáltatást szerszámért. Kisvasutak vezetnek a városokból a vidékre. Az ország ismét egyenletesen belakott. Új közösségek alakulnak, az élet olcsóbb és emberibb lesz. Mindenkinek lesz munkája: műveli a kertjét, építi a házát. Visszatérnek az igás állatok, az emberi erők. Az emberek nem fitnesz-centerekben edzenek, hanem zsákolással és pedálos generátorral. Az új technikákat (LED-világítás, napelemek) kombinálják a hagyományosokkal. Mielőtt az óriásgyárakat bezárják, örökéletű gépek gyártanak, kopó alkatrészek tartalékolásával. A maradék energiahordozókat és nyersanyagokat csak állam- és életvédelmi célokra tartalékolják.

A vírus, amely megmentette a világot

Életmódot csak akkor változtatunk, ha nagyon erős hatás ér bennünket. Most úgy tűnik, a Covid-19 azt a leckét hozza, amire ember nem volt képes: alaposan fölrázza, főleg a nyugati tömegtársadalmakat. A karanténban mindenki nyugodtan átgondolhatja, hogyan él és hogy ő is felelős-e a vészhelyzetért? A vírus rákényszerít, hogy belássuk, az anyagi oldalról milyen kevés is elegendő. Csupán kettő: élelem és meleg. Néhány alapélelmiszernél, két rend ruhánál, meleg szobánál nem kell több - de mit hozhat ez a féktelen túlfogyasztás, kényelem és luxus? Ez a vírus kellett, hogy mindenki észbe kapjon: micsoda őrült dolog ez a globalizáció, ez az esztelen személy- és áruszállítás.

De amiből több kell, ami nélkül tényleg istentelen, lelketlen szerencsétlenek leszünk:

"emberi-melegség".

 

RózsaS

A TÖMEGTÁRSADALOM ÁTKA - A tavirózsa látszatsikere - RózsaS

 

LEMENT KUTYÁBA

 

négyről

két lábra állt

de a sok út közül

a legkönnyebbet választotta:

a gépekét

 

ez becsábította a városba

ott meggazdagodott

de elhagyta istenét

elűzte barátait

 

és ismét négy lábra állt:

lement kutyába

 

körülötte tömegek

még sincs senkije

 

A városodással jött a járvány

A kőkorszakban nem voltak járványok. Ha el is indult egy vírus, az első néhány áldozat után leállt - nem volt hova terjednie. Az első utalás epidémiára Kr. e. 1500-ból ered, egyiptomi városokból. Az ősközösségek vadászgyűjtögetői "civilizálódása" elkérte az árát: a magántulajdon hozta a rabszolgaságot, a városok a járványokat, a só és a cukor a magas vérnyomást, a cukorbetegséget.

 

Ökológiai átcsapások

Köthető az ökológiai kisiklás pontokhoz?

Két egyenlet tűnik végzetesnek a századfordulón:

1. 3H2 + N2 = 2NH3 (ammónia-szintézis, 1910)

2. N + He = O + H (atomátalakítás, 1913)

(3. Technika-telítettség)

 

Levegőt eszünk: Fritz Haber-nek sikerül a levegő nitrogénját megkötni és a szerves trágyát nagyban leváltja a mű. Egyszerre létfontosságú és ingyenes nyersanyag válik a műtrágyagyártás számára hozzáférhetővé, korlátlan mennyiségben. A mezőgazdaság tömegeket képes etetni: népességrobbanás következik be. Sajnos, szó szerint is: a nitrogén alapú robbanószerek muníciót adnak a két világháborúnak. Kérdés: a népszaporulat találja meg az új eszközt, vagy a tudomány dobja meg a népszaporulatot? Egy biztos: a műtrágya ökológiai átcsapást jelent, megjelenik az új, kemizált, olajfüggő, gépesített mezőgazdaság, minden áldásával és átkával. (Ivóvizek szennyezése, eutrofizáció, élelem-mérgezés, biotóp-beszántások; munkanélküliség). Ellensúlyként megjelenik az ökologikus élelemtermelés.

 

Egy másik alkimista, E. Rutherford, fiúból csinál lányt: nitrogénből oxigént. Ekkor csap át a l e í r ó tudomány s z é t z ú z ó tudománnyá.

A lepkehálóval bóklászó rovarászprofesszor olcsó volt és legfeljebb a füvet taposta le. A svájci óriás-részecskegyorsító atomfizikusa méregdrága és fekete lyukak generálásával ijesztgeti a világot. A kapitalizmus alapföltétele, a növekedés, nagyfogyasztásra kényszerít. A kisfogyasztóra már nem lehet mit rásózni, így az ő nevében, fogyasztóként, az állam lép föl és űrhajókat, atomreaktorokat, jó hosszú távvezetékeket rendel meg.

 

Tömegtársadalom

A tavirózsa, ha kicsi a tó, elszaporodik és megfojtja önmagát.

Az ember túlszaporodott. A tömegtársadalom sodródik. Ráadásul mindenki egy helyen akar lakni: városban. Régen, faluhelyen, a tolvajt kiböjtölték: az áldozat addig nem evett, míg a tettes el nem árulta magát. A tömegtársadalomban megszűnik a szolidaritás: nem figyelhetek egyszerre ezer emberre. Már egy ismeretlen arc is az utcán ősi reflexeket riadóztat: menekülj vagy támadj. Csoda, ha a városlakók nem esnek egymásnak percenként. Falun távolabb laknak, mégis közelebb vannak egymáshoz, mint a panelben. A tömeg, békében is, kisebb tatárjárás: mindent eltapos, mindent fölél, mindent tele szemetel. (Lásd záruló Velence, Plitvicai tavak). Végkiárusítás: "Gyorsan oda, amíg van!" A tömegtársadalmak fölélik a létalapokat és kitör a harc a maradékért.

 

A nagyváros védhetetlen

A városba özönlés megállíthatatlan. A szerény, de biztos megélhetést nyújtó vidék elnéptelenedik. Rábízzuk magunkat a globalizációra,és ha bukik, levegőért kapkodunk, mint a devizahitelesek. Ma mobilt és autót akarunk, holnap egy darab kenyérnek is örülnénk. Egy szimpla hóesés képes az egész várost lebénítani – mi lesz egy komoly havária esetén? (2014-es intés). Minden rendes háznál tartanak gyertyát, kórházban áramfejlesztőt, csak a nagyváros purcan ki, ha megszűnik a beszállítás. A nagyváros: inkubátor, vezetékeken csüng, mint a beteg az intenzív osztályon. Minden városi építkezés (épület, metró, híd) értelmét veszti, mert egy ház 100 éves életében olyan időkbe nyúlik bele, amikor lakóinak ellátása megszakad. További új családi házak veszik el a zöldet, a levegőt. Több százezer ház áll üresen szerte az országban.

 

Óriásvárosok összeomlása

Idestova 40 éve már, hogy F. Vester figyelmeztetett: Agglomerációk válságban (Ballungsgebiete in der Krise, könyv, 1976). Ám ez idáig az összes ökológiai és szociális fenyegetéseket sikerült kordában tartani (lég- és ivóvízszennyezés, élelemmérgezés, szemét, hajléktalanok, bűnözés). Ez persze nem garancia a következő 40 év jólétére.

A városba özönlés egy ponton meg fog állni, a bányák, gáz- és olajmezők, de főleg az élelemtermelések vidéken vannak, így bizonyos számú lakosságot muszáj vidéken tartani.

Ha a népszaporulat költözik a városokba, akkor pedig a városok felvevő képessége a határ. Vannak 20-25 millió lakosú városok, ezeket is a kisszámú vidéki lakosság lát el, köszönve a mezőgazdaság gépesítésének és az olcsó energiának.

A nagyvárosokat továbbra is az alábbiak növekedése sújtja: rossz levegő, szemét, ivóvízszennyezés, szállítás, energiafogyasztás, neurózis, szegénylázadások, járványok.

A víz-, élelem-, energiaszállítás előbb is megszakadhat, mielőtt a források kimerülnek.

Ukrajnában most robbantottak föl egy gázvezetéket (2014. jún.) . A Nabuccotól rég elment a kedvük a gázcégeknek, a Déli áramlatot pedig most tiltotta le az EU, de ha meg is épül, nem lehet minden 100 méterére egy katonát állítani. Távvezetékek építése most már értelmetlen.

A peak-oil-vészjóslóknak sem lett igazuk: továbbra is dől és olcsó az olaj - egyelőre. Ám a palagáznak és a palaolajnak ne dőljünk be: ára tömegek számára nem lesz megfizethető.

Mi okozhatja végül is a nagyvárosok pusztulását?

Tornádó, özönvíz, szárazság, járványok, ellátás-stop?

A következő évtizedekben az óriásvárosok halála akkor következik be, ha a csapások

1. hirtelen jönnek

2. több szerencsétlen körülmény esik egybe.

A szerencsés szcenárió az elmúlt 40 év szcenáriója: a veszélyek lassan gyűrűztek be és a kormányoknak mindig volt elegendő idejük a kivédésükre.

Csak imádkozhatunk, hogy ezután is így legyen!

 

Az óriásvárosok (egy tucat 20 milliós) a legsérülékenyebbek: járvány, földrengés, szökőár bármikor végezhet velük; de elég, ha csak valamelyik beszállítás szűnik meg (víz, élelem, energia). A kormányoknak nem, hogy B, de A tervük sincsen.

Megijedünk pár ezer menekülttől, mi lesz, ha innét útra kelnek:

1.TOKIÓ                  34M

2.HONGKONG          26M

3.SANGHAI              26M

4.SZÖUL                  25M

5.JAKARTA               25M

6.MEXIKÓVÁROS     23M

7.DELHI                  23M

8.KARACSI              22M

9.MANILA                22M

10.NEW YORK         22M

11.SAO PAULO        21M

12.MUMBAI             21M

 

Ám a legközelebbi, ahonnét megindulhatnak: Isztambul, 15 millió lakos.

 

Minden nagyvárosi sérült

Ha ép volna, nem volna nagyvárosi…

-Nézzék meg, mennyi a neurotikus a metróban! (Vízi E. Szilveszter)

-Nem a természetes reakciókat kell gyógyszerezni, hanem egészséges életkörülményeket kell teremteni! (Tüntetés a MTudE ellen, 2004)

Az Erzsébet téren, egy provokatív kísérletkor, csak minden huszadik figyelt föl a csecsemősírásra. Egy közlekedésmérnök tartott egy kiváló előadást a főváros jól szervezett közközlekedéséről – csupán egyről feledkezett meg: az egész alapjában fals. Kisvárosban nem kell földalatti, sem busz, sem villamos - biciklivel mindenhová el lehet jutni.

Elmaradott falu

"A mi falunkban nagy a haladás: van már szemétszállító, szennyvízvezeték, kábeltévé."

Ja, hogy régen nem volt sem szemét, sem szennyvíz és magunk énekeltünk, táncoltunk?

Micsoda elmaradott falu!

 

Városok világa - biztos jó?
Városok világa, előadás, Mindentudás Egyeteme (2004)
MtudE (Mindentudás Egyeteme): A város egyike az emberi civilizáció legnagyszerűbb és legösszetettebb produktumainak…emberek rendezett közössége, eleven organizmus, sőt szellemi egység is.
SZEA (Szelíd Energia Alapítvány): Végzetes zsákutca, halálos csapda, stressz. Ma a nagyváros a legdrágább és a legveszélyesebb településforma. Egykor jónak tűnt, de átcsapott tömegnyomorrá: melyik az a bolond élőlény, amely hegyén-hátán szeret lakni? Minden ragadozó, rágcsáló, kukac pontosan elfoglalja ökológiai életterét, csak az ember épít beton-dzsungeleket; tapossa, kínozza egymást utcán, buszban, várótermekben – ahelyett, hogy egyenletesen belakná a vidéket. Halálos függőségben, inkubátorban él - ha megszűnik a beszállítás: megfagy, éhen hal.
Képtelenség: 3 millió ember egy rakáson! A baromfinak EU-szabvány a minimális kifutó, kapirgáló – de a lakótelepinek mennyi zöld terület jut? Szegedre előbb jutsz, mint a város másik felébe. Életévek mennek rá buszozásra, utazgatásra. Életek mennek rá a rossz, betegítő levegő belélegzésére, milliárdok a „felszabadító városi levegő” hatásának kúrálására. Hiába keres sokat a főváros, ha ki is adja. Városi neurózis irtja a józan észt. Csoda, ha holnap nem dől össze minden!
Mindenki rohan, az óráját nézi. „Nincs szükség időmutatókra. Reggel a nap följön, este lenyugszik. Ám az élet a halállal befejeződik. Csak ennyit kell tudnia az embernek”. (Lukanga Mukara, IV. levél).

 

Minden munka romboló

Még a szívsebészé is, aki könnyen megelőzhető civilizációs betegségeket műt, melyek netán a műtét háttéranyagai, -energiái, az orvos fizetése előteremtésekor keletkeztek.

Ma a fogyasztó: áruházi huligán, aki messze a lánc elején pusztít. Elég lemennem a közértbe, máris megrendeltem a rombolást. Bolti élelem: termelésében romboló, fogyasztásában mérgező. A gyár oda viszi a termelést, a hol nincs környezetvédelem, sem szakszervezet. Az árut szállítják, de az emberi jogokat nem. Egy kalapácsért ugyanannyit fizet a hegyen, mint a kohó mellett lakó.

A hálózat tökéletes: egy doboz kólával megrendelője vagyok az erőszaknak, az esőerdők kiirtásának, ember-állat megnyomorításának - fényévekre a bolttól.

 

Telhetetlen energiafogyasztás

A sétakocsikázó autós háborúkeltő, 12 hónapból 1 hónapot kocsijában tölt - fél lábbal a kórházban, fél lábbal a börtönben. Nem utazik egyedül: O. B. Laden ül mellette. A mértéktelen húsevő indiai parasztokat tesz éhezővé – gyarmatosítás szgéppel. A biodízel éhínséget okoz Afrikában. A fogyasztó nem fog lemondani fejadagjáról (50 000 kWh primer/év, lásd Energiamenü), katonákat küld az olajért, netán a saját fiát. Amit megtettünk, megtesszük újra. Aki a legtöbb energiát fogyasztja, az okozza a legnagyobb pusztítást. A 2020-ban születőnek már a nagyapja is nagy fogyasztó volt. NSzK 1950-1990: a zaba-, ruha-, lakáshullám után az állam, mint fogyasztó lép föl a polgár nevében: fegyvereket, űrkutatást, atomreaktorokat rendel meg – a gazdaságot növekedésben kell tartani, de a túltermelés elkerülendő. Ha a fogyasztás nem elég, jöhet a háború: tőkemegsemmisítés, újratermelés – újra jólét. A takarékos is háborúkeltő. Beleszülettünk két világkatasztrófa közé: ki hiszi el, hogy újabb 70 békeév hullik az ölünkbe? Gáz-, olajvezeték építése értelmetlen, mert fölrobbantják. Olajat csak katonai konvojjal lehet majd szállítani. Az egyenletesen belakott vidékeknél kevesebb az áldozat. A távutazás megszűnik: nincs üzemanyag, sem cél, sem biztonság.

 

A tudomány és a technika hozta

-az abszurd szakosodást, munkamegosztást és a teljesítménynövelést,

-a szakosodás a pénzt, a szétköltözést és az elidegenedést,

-a pénz a kényelmet, a fényűzést (10 000 tárgy a házban)

-a kényelem a jóléti betegségeket (infarktus, agyvérzés, daganat).

Ez a gazdaság önző, lusta, türelmetlen fogyasztóvá tesz bennünket. A pénz teszi tönkre a világot.

Ez a gazdaság szétszed: ketten külön – két hűtőszekrény.

A szegények összezárnak, közös eszközkihasználatuk magas, lelkileg erősítik egymást.

Ez az ember tragédiája, a 7 főbűn: superbia (kevélység), luxuria (bujaság), avataria (kapzsiság), ira (harag), gula (torkosság), invidia (irigység), acedia (jóra való restség).

 

 

LESZ-E BUDAPEST 30 ÉV MÚLVA? (1993)

1. pénzrendszer-összeomlás

2. kamatígéret

3. növekedéscsapda

4. túltermelés

5. tőkemegsemmisítés

6. pánikbevásárlás

7. olaj-világháború

8. ivóvízháború

9. termőföld-megszállás

10. vallásháború

11. terrorizmus

12. alvó génaknák

13. nanokatonák

14. klónozott katonák

15. peak oil

16. élelmiszerhiány

17. munkabeszüntetés

18. munkaképtelenség

19. szegénylázadás

20. elöregedés

21. fiatal-öreg polgárháború

22. yuppie-diktatúra

23. élettérhiány

24. klímamenekültek

25. szegények inváziója

26. fölriasztott vírusok

27. kiszabadult gének

28. rezisztencia

29. nukleáris tél

30. klímaátcsapás

31. tengeráram-változás

32. vulkán, földrengés, árvíz, aszály

33. csendes meghülyülés

 

+ a titkosítottak + a hihetetlenek

 

A "Köln 2020" jövőszcenárió és amivé lett

Robert Jungk jövőműhelyében (Zukunftswerkstatt) tanultunk demokráciát és jövőt építeni,

1986-ban Kölnben. „Lesz-e Budapest 30 év múlva?” Ez volt a címe egy előadásomnak - 1993-ban.

Tehát még 7 évem van, hogy hülyét csinálok magamból.

Inkább, mondtuk Kölnben, semmint, hogy bekövetkezzen.

Disztópiákat azért írunk, hogy ne következzenek be.

 

Köln 2020 - Egy város- és társadalomutópia; 8 követelmény -

(1989, lerakva a Salzburg-i jövőkönyvtárban):

 

1. A sűrítettséget föloldani

2. Átépítés (Ma 4*-os hotel, holnap kecskeistálló)

3. Ökológiai egyenjogúság mindenkinek

4. A szociális rend visszaállítása

5. Ismét túlélőképes

6. Ismét letelepült

7. Nincsen beteg ember többé

8. Szellemiek anyagiak helyett

2/3 lakosság kiköltözik a városokból

Falvak benépesítése, tanyák kibővítése,

új települések létesítése

bolo!bolo-közösségek a városokban

A toronyházak, épületek, gyárak, berendezések

új funkciót kapnak: a lakosság élelmezési és

energetikai önellátása: szelíd technikák fölsze-

relése, zöldség, gyümölcs, hal, gomba termesztése.

Föltételek:

-Pozitív energiamérleg

-A hulladékok beiktatása a bio-körökbe

-Méregmentesség

-Humánus munka

Senki ne károsodjon ökológiai ill. környezet-higiénés szempontból

(Ne autózz az én körzetemben, én sem a tiédben

-A környezeti kárköltségek bevétele a gyártási költségekbe-áru drágább a szűz vidékeken-Szűnjék meg a 3000,-márkás autószubvenció)

Legyen ismét nagycsalád avagy létesüljenek közösségek

Teljes önellátás és önfenntartás a körzetben,

a munkamegosztás visszavétele egészen a körzetszintig

(Nyersanyagoktól, technikáktól független)

- Nincsen turizmus, nincsen utazás többé, élj meg a körzetben és a körzetből

-Megszűnnek a betegségek, mert megszűnnek kiváltó okaik, az ember visszatér egy alapvetően egészséges életformához

- A nagy klinikák, életmeghosszabbító technikák megszűnnek; a kétkezi és szellemi munka mindenkit jó erőben tart

- Fűtsünk kalotaszegi legényessel!

Szórakoztasd önmagad. Senki ne lépje túl a biológiai alapszükségletet. A szellemi tevékenység fölöslegessé teszi a konzumot. Csak az lesz a konzum áldozata, aki család, barátok híján az elismerést, szeretetet, figyelmességet luxuscikkekkel akarja pótolni.

 

Itt egy másik, az 5 jövőszcenárió-blokkból (2013):

VISSZAHÚZÓDÁS A RÉGIÓKBA

A források kimerülése világszerte, a gazdasági pangás, a klímaátcsapás életmódváltoztatást kényszerít ki. A kormánynak sikerül a lakosságot ésszerű fogyasztásra rábírni, nagyban csökken a pazarlás és a létalapok fölélése. A visszaesés lassan jön, így van idő átállni egy ésszerű, józan életmódra. Az esztelen anyag- és személyszállítás megszűnik. Vége a világkereskedelemnek és a globalizációnak. Az élet visszahúzódik mentsváraiba: a régiókba. Itt régiópénz lesz a fizetőeszköz, ill. visszatér a barter és csere-kereskedelem: élelmet olajért, szolgáltatást szerszámért. Kisvasutak vezetnek a városokból a vidékre. Az ország ismét egyenletesen belakott. Új közösségek alakulnak, az élet olcsóbb és emberibb lesz. Mindenkinek lesz munkája: műveli a kertjét, építi a házát. Visszatérnek az igás állatok, az emberi erők. Az emberek nem fitnesz-centerekben edzenek, hanem zsákolással és pedálos generátorral. Az új technikákat (LED-világítás, napelemek) kombinálják a hagyományosokkal. Mielőtt az óriásgyárakat bezárják, örökéletű gépek gyártanak, kopó alkatrészek tartalékolásával. A maradék energiahordozókat és nyersanyagokat csak állam- és életvédelmi célokra tartalékolják.

A vírus, amely megmentette a világot

Életmódot csak akkor változtatunk, ha nagyon erős hatás ér bennünket. Most úgy tűnik, a Covid-19 azt a leckét hozza, amire ember nem volt képes: alaposan fölrázza, főleg a nyugati tömegtársadalmakat. A karanténban mindenki nyugodtan átgondolhatja, hogyan él és hogy ő is felelős-e a vészhelyzetért? A vírus rákényszerít, hogy belássuk, az anyagi oldalról milyen kevés is elegendő. Csupán kettő: élelem és meleg. Néhány alapélelmiszernél, két rend ruhánál, meleg szobánál nem kell több - de mit hozhat ez a féktelen túlfogyasztás, kényelem és luxus? Ez a vírus kellett, hogy mindenki észbe kapjon: micsoda őrült dolog ez a globalizáció, ez az esztelen személy- és áruszállítás.

De amiből több kell, ami nélkül tényleg istentelen, lelketlen szerencsétlenek leszünk:

"emberi-melegség".

RózsaS

(Bocs, hogy régi "prédikációimból" ollóztam össze!)

SZÁMLAFOGYÓKÚRA – MARADJON FORINT A HÓNAP VÉGÉRE IS!

-A bojlert csak szombaton kapcsolom be. Hét közben 20 literes fazék a sparhelten, gázon.

-120 literes bojler helyett 5 literes vízmelegítő, merülőforraló.

-Kézmosáshoz nem kell meleg víz. Nyáron nem kell meleg víz. Lavór a napon.

-Télen beköltözöm a konyhába, csak azt fűtöm. A többi radiátorszelepet a minimumra állítom.

-Hőfokszabályzó szelepet nyáron teljesen kinyitok, nehogy a rugó tönkre menjen.

-Minden rolót, spalettát bezárok, befüggönyözök, a radiátort szabadon hagyom.

-A radiátorok mögé, ajtókra hőtükör-fóliát ragasztok.

-Csak este fűtök - napközben mozgok, kertben dolgozom.

-Átmegyek segíteni annak, aki nálam is rászorultabb.

-Kikapcsolom a hűtőm; télen hideg szobában, teraszon -

nyáron vízaknában, kútban tárolom a romlandót, ha van.

-Kikapcsolom a mélyhűtőm - van a boltban, fizessék ők a hűtést!

-Egy óráig a mosógépben áztatok, fél-programot futtatok,

meleg vizet a sparheltről vagy a "lavór a napon"-ból a mosógépbe öntök.

-Visszatérek a keverőtárcsás gépre.

-Az áram drágább, mint a gáz. Legkisebb lángon, kuktában főzök.

-Semmilyen fűtőszálat (rezsó, szárító, pirító, vasaló) nem használok, csak a kenyérsütőt.

-Kenyeret kenyérsütőben sütök, így 1 kg 100 Ft. (Bread 33 cent 7 minutes rozsa).

-Áramtalanítok - egy készülék trafója sem marad áram alatt, így nem fogyaszt.

-LED-lámpákkal világítok, nem fogyasztanak, csak a munkafelületet világítom meg.

-Áramot magam csinálok (taposó generátor, aggregát, napelem, termogenerátor).

-Víz van a kutamból - nincs vízszámla, nitrátkijelző csíkkal ellenőrzöm, iható-e?

Mindig húzok vizet, hogy frissüljön. (Lásd: Robinzon-ház). Nem iszom mű-italokat.

-Nem veszek zsemlyét, péksüteményt - mindent magam sütök. Gabonapelyhet eszem.

-Nincs ételmaradék, inkább kevesebbet főzök, nyerssel (gyümölcs,saláta) kiegészítem.

-Főleg magokat kuktában főzök - lencsét, babot, feles borsót-pár karika kolbásszal.

-Vasárnap húsnap - hétközben főzelék, szalmakrumpli, bundás kenyér, szója-spagetti.

-Krumplit héjastól sütök, főzök. Kell a rostos anyag (nem lesz vastagbél-rákom), hámozáskor nagyobb a veszteség.

-Kertben krumplit, csicsókát, zöldséget termelek.

-Nem veszek könyvet, újságot - megveszi a könyvtár; kölcsönzöm, fénymásolom, internetről leszedem.

-Mobiltelefonomra újból nem fizetek be, tarifát váltok vagy fölmondom.

-Kedvezményes vezetékes internetet használok. (Szolgáltatót kérdezni!).

-Számítógép otthon nem szükséges: elég egy pendrive, azzal szomszédnál, könyvtárban, teleshop-ban letöltök, levelezek.

-Semmit sem rendelek postán, házalóktól, piacon. Magamtól tudom,mi kell.

-Turkálóban, lomisnál vásárolok - ha kell. Cserélek.

-Pénzt tüzelőbe, olajba, cukorba, lisztbe, konzervbe fektetem - mielőtt megdrágulnak. Többet veszek, olcsóbb.

-Fogaimra ügyelek, szuvasodik-e, naponta többször mosok fogat - a fogász drága!

-Testemre ügyelek, tornázom, futok, bringázom - átvizsgálom, bőrömön van-e csomó, nyomásra fáj-e valamim?

-Csak azt teszem, ami jó karban tart - így nincs orvosi, sem gyógyszerköltségem.

-Gyerekekkel játszom. Minél többet játszom, annál kevesebbet vásárolok.

-Ne múljék el nap ének és tánc nélkül!

(Szelíd Energia Füzetek, Spine exercises inversion sheet, pedal generator rozsa)

AZ ORVOSKÖZTÁRSASÁG Virológusok fölértékelve

-A virológusok és az epidemiológusok hirtelen fontos szerepet kaptak a politikai döntésekben - bár a covid-19-ről még keveset tudnak-

Meglehet, már arról álmodik néhány gyerek, hogy ha fölnő, virológus lesz, vagy valamilyen járványügyi fehérköpenyes. Ezek a szakemberek fölértékelődtek és csodálatot aratnak. Mert ki találna kiutat ebből a helyzetből, ha nem ezek a doktorok, akik ismerik ezt a veszélyes kórokozót.

Egyikük Christian Drosten (47), a berlini Charité virológia főorvosa. A kutató nemcsak egy világhírű intézet vezetője, hanem fontos közszereplő, sok csatornán jelenik meg, úgy a "Maybrit Illner"-nél, mint a "Tageschau"-ban válaszol a kérdésekre és a kormány tanácsadója is. Mellette napi fél órát szán podcast-jára is, az interneten. Ott a kutatás állásáról ad hírt és türelmesen megválaszolja a sok kérdést: Mikor van értelme a vírustesztnek? Aki átesett a betegségen, az immunis? Mehetünk-e egyáltalán bevásárolni?

Drosten egyfajta audioguide-ként vezet át az orvosi vészhelyzet megfélemlített világán - ami ráadásul naponta változik. Nyugodt hangnemben eligazít és oszlat fölösleges félelmeket. De ezt is mondja: "Ez egy természeti katasztrófa lassított filmje". Az Apple német podcast-chart-ján, Drosten briefling-jei első helyen szerepelnek. (? Ez valami slágerlista?RS20III30). A berlini virológus pár hét alatt a német egészségügyi politika központi alakja lett. Bringáján ide-oda suhan a városban, hol a szenátusba, hol a minisztériumba várják, tanácsadói beszélgetésre. Amikor az egészségügyi miniszter, Jens Spahn (CDU) sajtótájékoztatót adott az epidémia állásáról, Drosten ott ült mellette.

Kollégáival megpróbálja az epidémia fejlődését megérteni. A helyzet gyakran olyan gyorsan változik, hogy a szakértők tanácsa napok vagy órákon belül hivatalos politika lesz. Így volt, amikor Spahn eltanácsolt az 1000 fős rendezvényektől, és ez most is így van, amikor sok helyen már az óvodákat is bezárják (márc 21). A rendezvények, a közösségi élet, vagy ami abból megmaradt, túlnyomórészt az epidemiológusok ítélete szerint működik. A szakértők eddig ahhoz voltak szokva, hogy a politikába mellékszerepet játszanak. Gyakran írtak véleményezéseket, amik aztán fiókok mélyén tűntek el. A pandémia azonban a régi rendet a feje tetejére állítja. Az epidemiológusok szinte a végrehajtás tagjai lettek. Aki meg akarja tudni, mi lesz az országgal, az rendszeresen a Robert-Koch-Intézet sajtótájékoztatóit hallgatja. Most a "Primat der Medizin" érvényes, jelentette be a bajor miniszterelnök, Markus Söder. Ma a vírusvédelem sokak számára, úgy tűnik, az első polgári kötelesség.

Minek lehetne nevezni, ami most keletkezik? Egyfajta ideiglenes orvosköztársaság? A tudósok uralmának kísértete már ősidők óta kering a történelemben. Nem lenne jobb, ha azok döntenének, akik a dologhoz a legjobban értenek? Ez az "expertokrácia" jó okkal maradt gondolatjátéknak. A világ nem olyan egyszerű, hogy a tényhelyzet részletes ismerete automatikusan a helyes cselekvéshez vezetne.

A politika hétköznapjaiban a szakértelem rendesen hátra szorul - kivéve az olyan vészhelyzeteket, mint a mai. A bevált rutinok most nem működnek: Az ellentétes érdekek patikamérlegen való hosszas egyenlítgetésére most nincs idő. Az igényes projektek szétszálazása az epidémia idején nem lenne egyenlő a gondatlan emberöléssel? Ezért nyílik most meg egy időablak egy másik politika számára. A hatalmi játékoknak vége, kormányozzon az evidencia! Ma a legújabb elemzések, a modellszámítások a vírus terjedéséről tűnnek mérvadónak. Ezután azt kell tenni, ami szükséges. Ha a szakértők iskolabezárást javasolnak, akkor az egész országban ezt kell tenni - bár nemrég még kritizálták, hogy a diákok pénteken iskola helyett klímaügyben tüntetéseken lógtak.

A klíma egyébként teljesen más jellegű problémát vet föl. A tudósoknak ebben nem véletlenül volt kevés szavuk: Bármit is tesz vagy mulaszt a kormány klímaügyben, a következményei elhalványulnak a bizonytalanságban. Áldozatok valahol, valamikor a jövőben várhatóak. Ám a koronavírusnál itt és most jön a kár és aki a fertőzés útját nem zárja le, megkaphatja az elhalálozások bűnösségében való részvétel kritikáját.

Mivel emberéletekről van szó, a legsürgősebb cselekvés hangulata jelent meg. De ez egyben veszélyes is. Mert itt másképp van, mint a klímánál, ahol a tényhelyzet többé-kevésbé tisztázott. A járványvédekezésben sok minden bizonytalan. Még a szakértők is erősen hiányos ismeretek alapján kénytelenek döntéseket hozni. "Evidenciafiaskóra" figyelmeztet az epidemiológus John Ioannidis (Stanford Uni) is. A járvány eddig ismert terjedési adatai nem megbízhatóak. Túl keveset tudunk a fertőzöttek számáról és ezzel az elhalálozási kockázatról is. Mégis mindenütt drasztikus intézkedéseket vezetnek be. Ám ha a védekezés nem hat azon nyomban? Meddig lehet egy társadalmat leállítani, míg a kár meghaladja a hasznot? Senki sem tudhatja.

A virológus Drosten mindenesetre példásam mutatja, hogyan kell, roppant nagy bizonytalanságban, navigálni. Önkritikát is gyakorol, kész a korrektúrákra. Sokáig pl. eltanácsolt az iskolabezárástól. A klinikákon való vészhelyzettől tartott, ha a személyzet egy része otthon kényszerült volna maradni a gyerekekkel. Mára egy tanulmány meggyőzte, hogy ez a korlátozás, bizonyos körülményeknél helyes lehet. Bírálók szemére vetik az irányváltoztatást. Szaktársa, Alexander Kekulé (61, Halle-Wittenberg) már a krízis kezdetén szigorú korlátozásokat javasolt. Ő a pragmatikus Drosten ellenképe, aki tanácsai kivitelezhetőségét és mellék-következményeit is mérlegeli. Úgy érvel, mint egy ellenzék, mely egyszerűen drasztikus követeléseket nyújt be. Pl. már március elején 2 hét "corona-szünetet" javasolt. És most, amikor tényleg bezártak az iskolák, Kekulé élvezi igazságát, pl. "Anne Will"-nél, ahol fölpanaszolta, hogy "nagyon hosszú időket aludtunk át." Kiszámolta, egy földerítetlen fertőzött gyerek, direkt és indirekt, 6 hét alatt, 3000 embert fertőzhet tovább. A vírus olyan, mint egy "óramű". Ám a szakvilágban ezzel nem volt sikere. Kollégája, a hamburgi Jonas Schmidt-Chanasit, a "Welt"-ben, ezt a számítást "badarságnak" nevezte. Senki sem képes megmondani, valójában hogyan terjed egy vírus.

Drosten kevésbé kritizálja a politikát, "még időben vagyunk". Ám a nyilvános közéletet ő is szükségesnek látja korlátozni (márc 21.), ahogy a legtöbb másik szakértő is. Tévedés persze továbbra is előfordulhat. Amikor a helyzet naponta változik, és kevés az idő a mérlegelésre, előfordulhat, hogy az események dinamikája a szakembereket is magával ragadja. Becsléseik gyorsan kényszerűnek tűnnek - de vajon helyesek-e?

A berlini virológus, Karin Molling (76), szkeptikus. A nagytekintélyű emeritus prof. ezt a védekező stratégiát aránytalanul szigorúnak tartja. Különösen az iskolák és a napközik bezárását bírálja. "A gyereknek ott a helyük, ahol jobban ellenőrizhetők. Most a családok passzolgatják őket, ennek semmi értelme". Idős és sérülékeny embereket izolálni kellene, védelmezésük érdekében. A lakosság többségét azonban, akiknek nem kell súlyos tünetektől tartaniuk, drákói intézkedésekkel terhelni, túlzás. "A végén még azt is betiltják nekünk, hogy beszéljünk, nehogy cseppfertőzzünk. Tekerjünk az arcunkra egy sálat, ha belépünk egy boltba. Már ezzel is védhetjük magunkat és a többieket valamennyire."

Drosten is az egyszerű szájmaszk mellett van. Ha ilyent mindnyájan viselnénk, a vírus nem terjedne ennyire a nedves kiejtéssel. Egy ilyen arcmaszkot magunk is varrhatunk, akár színes anyagból is, ami talán egész csini is lehetne.

DER SPIEGEL 2020. március 21.

EGY HAMSTER VALLOMÁSAI A készlethalmozás aszociális?

 Aki bespájzol, jobb esetben fura figura, rosszabb esetben közösség-károsító. Miért is? Jürgen Dahlkamp

 Bevallom, vétkeztem. Gondolatban, szóban, tettben - bespájzoltam. Nem most, hanem 3 hete. Annak ellenére, hogy kiadatott: A közeledő corona-krízis miatt nem kell készleteket halmozni, a boltokban lesz mindig elegendő. Liszt. Élesztő. Pót-shark-pengék a Lidl-nél.

Rögtön más dolgok jutottak eszembe, melyek állítólag biztosak voltak: A betétek kamatai, a Lehmann, a nyugdíj és a kormány magabiztossága, ami nélkül, kétségkívül, nem lehet egy országot kormányozni. És akkor azt mondtam a feleségemnek, vásároljunk be néhány dolgot. Elmentünk az Edeka-hoz, vettünk 4 doboz raviolit, 2 db XXL borsó-egytálételt, 12 doboz aprított paradicsomot, 12 l UHT-tejet, na, és még WC-papírt. Élesztőt nem, az nem marad sokáig friss, a borotvapengékre akkor még nem gondoltam.

Bevallom, kissé szégyelljük magunkat. Én is szívesen derűs maradtam volna, eltökélt és cool, ahogy a többiek. Eleget tettem volna állampolgársági felelősségemnek, nyugalmat megőrizni, senki nem megbolondítani. Legkevésbé magamat. Sajnos, nem vagyok higgadt. Soha sem voltam az. Ezenkívül itt van ez a doboz, amit tévének hívnak, minden este mutatják a "Tagesschau"-t. A képek Kínából megnehezítették, hogy higgadt és cool maradjak. Világvéget szuggeráltak, csak környezetemben mondták, ez csak egy kis köhögés.

Aztán 3 hétig, mi, spájzolók, megkaptuk a magunkét. Mi voltunk a bolondok a higgadtak között. Itt volt pl. a SPIEGEL jegyzetírója, E. asszony, aki olyanokat, mint mi, "jóléti fasisztáknak" nevezett. Aki halmoz, így E. asszony, az menekültekre is örömmel lövet, az ui. egy és ugyanaz a fajta ember. Próbáltam magam meggyőzni, előbb lehet E. asszonynak spájzolatlan pogácsája, minthogy én jólét-fasiszta volnék. El is határoztam adományozok a világéhínség- segélyre, antifasiszta-gesztusként, de egyébként sem kell a kritikát komolyan venni.

 Azzal viszont nem tudtam könnyen megbékélni, hogy nekem minden politikus beszólt. Mindegyik. Észak-Rajna-Wesztfália egészségügyi minisztere, Karl-Josef Laumann, a készlethalmozást "abszolút hülyeségnek" nevezte; miniszterelnöke, Armin Laschet pedig "szolidaritás-ellenesnek", ami nem jobb, mint fertőtlenítőszerek lopása a kórházakból. Hát ilyen mélyre süllyedtem. És a szövetségi egészségügyi miniszter, Julia Klöckner is fölhomályosított, hogy a készlethalmozásra nincs, nem volt, nem is lesz semmi ok. Van mindenből elegendő, csak akkor nincs, ha a kapzsik többet vesznek, mint amennyire szükségük van, mint amennyit elfogyasztanak.

 Nem lenne szép, ha igaza volna? Örülnék neki. Ismerősöket többé nem szabadna leengedni a pincébe, mit gondolnának. De ha a szövetségi kormány szerint a bespájzolás ilyen ostoba, gonosz, arcátlan és még értelmetlen is, akkor mért javasolja, ugyanez a kormány, az Országos Lakosságvédő Hivatal révén, hogy minden polgár tároljon 10 napra való élelem-készletet? Für alle Fälle, sose lehessen tudni. A hivatal honlapján ki lehet a "személyes check-listánkat" pipálni: toalettpapír; 2,5 kg gyümölcs és dióféle, 4 kg zöldség és hüvelyes. Tehát a halmozás egy olyan krízis esetére, mely vélhetőleg nem is jön, szociális kötelesség - míg egy járványkor, ami telibe talál, közösség-károsító? És ha a spájzolás a járvány közepén hiba, de különben abszolút helyes, akkor a Bundesregierung mért nem szólította föl idejekorán, 4 hete, a lakosságot a készletek tárolására?

 Kicsikét jobban érzem magam, amióta ugyanazok a politikusok, akik a gyűjtögetést megvetették, most egy új társadalmi vezérképet reklámoznak: a szociálisan távolságtartó polgárt. Szociálisan tartsak távolságot? Megtehetem. Van készletem, sehová sem kell mennem. Akkor szereztük be, amikor még az ipar a hörcsögöket a piacgazdaság értékes haszonállatainak tartotta és zökkenőmentesen mindent utána-gyártott. Tehát még hetekkel azelőtt, mielőtt a corona félig letarolta a polcokat.

Hoppá, ezt nem lett volna szabad mondanom, ez pánikkeltésnek is számíthat.

Természetesen, annyira rossz nem lesz, mondja nekem minden felelősségteljes szószóló. A boltok mindig tele lesznek áruval. Efelől biztosít a Német Élelmiszerkereskedők Szövetsége is - de ha mégis másképp lesz, ő nem garantál semmit. És ha valamire eddig mérget vehettünk, az az, hogy másképp lesz. Szombaton (március 14.) az egészségügyi minisztérium azt állította, hogy a nyilvános rendezvények korlátozása nincs napirenden, minden más "Falschmeldung". Néhány óra múlva Köln és Berlin bejelentette, bezárja mozijait, klubjait, kocsmáit. Manapság semmi sem annyira értékvesztő, mint a tegnap bizonysága; semmi sem olyan gyanús, mint a ma bizonysága, semmi sem olyan bizonyos, mint amit a holnap hoz. Mi történik, ha csökkenteni kell az élelmiszertermelést, mert a dolgozó szülők, gyerekeiknél kell, hogy maradjanak, mert az iskolák bezártak? És ha az első élelmiszergyárban megjelenik a vírus? Bezárják vagy menjen tovább? Vannak erre válaszok? Kérdések, melyeket eddig nem kellett föltenni.

 Bevallom, gyűjtögettem - de emiatt most szégyenkeznem kell? Inkább biztosítottam magam és nem hittem a bizonyosságoknak, melyeknek felezési életideje pár nap vagy óra. Az élesztő és a liszt az Edeka-nál már hétfőre elfogyott, majd kedden kapnak újból, de senki sem tudja, mennyit. Még jó, hogy nem dobtam ki a régi villanyborotvám. És a halmozásom a pincében is megvan. Ez a kis káröröm engedtessék meg nekem.

 DER SPIEGEL, 2020. március 21.

 

 

 

SZERELEM A VÍRUS IDEJÉN 2.0 - Országos Pech és Balek Szövetség (OPeBaSzö)

-Kértem, küldjön egy képet magáról, mire küldött egy szelfit,

amin a maszkján kívül nem volt rajta semmi.

-Tesitanár kért videót a diákoktól, amint tornáznak.

A melnök is kért videót fiatal házasoktól, amellyel bizonyítják, hogy emelik a népszaporulatot.

-Kádár állítólag azért vitte mindig magával a nejét, hogy ne kelljen búcsúzáskor megcsókolnia. A mai elnöknek könnyebb: puszi, ölelés tilos és az eltávolodás is javallott.

-Az összezártságra a NASA a holdutazók pszicho-tréningjét javasolja. Nekünk annyi előnyünk van, hogy nem kell a nadrágunkba csinálnunk. De itt a feleségünk - egy istenért sem akar a Holdra menni!

-A kormány mindenkinek kijárási tilalmat rendelt el, kivéve azokat, akik akarnak valahová menni.

-9-12 óra között csak a 65 éven felüliek vásárolhatnak. A szomszédasszonyom ekkor is itthon marad, nehogy megtudják, hogy már elmúlt 65.

-Óriásplakátokon hirdeti a kormány a kijárási tilalmat. Kár, hogy nem látom, mert nem járok ki.

-A miniszterelnök maszkban jelent meg a kormányülésen és bejelentette, hogy lemond.

Később derült ki, nem is ő volt az.

-Bevitték neki a vírusosok számát, ami 99 volt, de ő megfordította a papírt.

-Azt mondta a kormány, megvéd bennünket. Minden vírus mellé állít egy fegyveres katonát.

-A türk tanácstól kértünk maszkokat, de azt mondták, vírusra az erjesztett kancatej jó.

-A kormány a Klubrádióban nem mondja be az óvintézkedéseket.

Mi dögöljünk meg?

-343 a korona-vírus fertőzöttek száma, közben naponta levágnak 7 lábat és 50 hal meg kórházi fertőzésekben.

-Az összes vírus közül ez lesz a leghíresebb: A vírus, amely megmentette a világot.

-2 vírus beszélget: -Te, voltál már ennél? -Nem. - Menj el hozzá. Már régóta akar egy koronát.

-Nehogy fölmenj a koronavírus.hu-ra, mert kapsz egy vírust a gépedre!

-Reggel bemondták: Ütött az utolsó óránk...átállítása.

-A Honvédkórház alagsorában robotkocsik dolgoznak. Csak akkor vesznek össze, ha jön a hálapénz.

-A kopasz szóvivő bejelentette, aki a kormány oldalán áll, azt nem támadja meg a vírus és a haja is megmarad.

-Szijjártó bejelentette, kimentette Matthäus-t Dubai-ból. (Igaz, csak valójában fordítva volt).

-A pedikűröshöz azért szabad mennünk, mert csak gondozott körömmel szabad a fejünket vakarni, mire is jó ez a rendelet?

-A kormány április elsején bejelentette: Ápril! Ápril! Nincs is vírus!

-Hová tűnt a köztársasági elnök, Áder? Keresgélő újságírók rátaláltak és megszólították: Elnök úr, van kapás?

-Internetes borkóstolót rendeztek, azt mondták, csak erősen kell koncentrálni.

-Miután a bankrablók menekülni kezdtek, az üldöző rendőrök pillanatok alatt elvesztették őket szem elől: mindenki ugyanolyan maszkban volt.

-Nahát, de megnőtt ez a gyerek! - mondta egy apa a feleségének.

-Betelefonáló: Doktor úr, az alkohol belső fertőtlenítésre is jó?

-Robinzon-házamban 150 konzervet tároltam 10 éve, de tényleg bolond voltam, mert a felét megették a patkányok.

-Én is kiálltam a balkonra énekelni, de a szomszédok rám lőttek.

-Anyósom macskáit macska-rehabilitációra küldte. Én is bejelentkeztem, a családomban, a csípési rangsorban, mindjárt a macskák után következem.

(Bread 33 cent 7 minutes rozsa)

ROSSZABB, MINT A LEHMANN A német gazdaság ki- és belátásai

Ilyen veszélyhelyzet még soha sem volt. Az epidémia egész gazdaságokat bénít meg, kormányok és központi bankok kísérelik meg minden eszközzel a teljes összeomlás megakadályozását. Ám meddig lehet egy ilyen kényszerszünetet fönntartani?

A corona-sokk olyan gazdaságot ér el, amely már a pandémia előtt is betegeskedett és olyan pénzrendszert támad, amely a legutóbbi válságból igazán máig sem épült föl. Ha a vállalkozások nem kapnak időben segítséget, dominó-hatás indul be és mindent magával ragad, azt is, ami még pár hete erősnek tűnt. Mára bankok inogtak meg, euró-országok mentése ismét esedékes. A globális recesszió, ami most elkerülhetetlen, hosszan tartó depresszióba csaphat át - mint 1929-ben.

Hogy milyen drámai a helyzet, mutatja a jegybankok és a kormányok reakciója. Előbbiek elárasztják pénzzel a piacot, utóbbiak segélyprogramokat indítanak, eddig még nem ismert formában. Whatever it takes - bármit, ami kell; ez volt az akkori Európai Központi Bank (EKB) elnökének, Mario Draghi-nak jelszava, amivel leállította az euró-krízist. "Was immer es braucht", ma is ez vezeti a kormányok cselekvéseit, a németekét is.

Amire a vállalkozásoknak most sürgősen szükségük van, az a likviditás. A corona-intézkedések egész ágazatokat juttattak úgymond mesterséges kómába. Ha a gazdaság most nem kapja meg a legszükségesebbet, javíthatatlan károkat fog elszenvedni, ha a shutdown egyszer véget ér. Mi lesz akkor?

Toni Neukirchen, vállalkozó: "Ha a kormány a gazdasági kihatásokat nem védi ki, a virális után egy gazdasági pandémia fenyeget, több millió munkanélkülivel." A BMW, Opel, Daimler után a VW is bejelentette, európai gyárait legalább 2-3 hétre bezárja. A világ legnagyobb autógyára nemrég még rekordnyereséget tett zsebre, most legnagyobb válságára készül. A német gazdaság legfontosabb motorja, az autóipar, bizonytalan időre leáll. "Sok európai piacon az üzlet gyakorlatilag szünetel", írja munkatársainak a VW igazgatósága és üzemi tanácsa. "A kereslet érezhetően csökkent". Hogy a munkahelyek megmaradjanak, a gyártás valamikor újra be kell, hogy induljon. Bár a VW egy erős óriásvállalat, "de mi sem tudunk tetszőleges ideig minden terhet viselni". A leállás következményeinek enyhítésére a konszern rövid-idő-pénzt kérvényez. "A következő hónapok legfontosabb célja, fizetésképtelenségek elkerülése", mondja az autóipar egyik legrangosabb menedzsere. Ha a termelés újból beindul, a beszállító láncoknak és az értékesítő csatornáknak is ismét működniük kell. Ezenkívül, alkatrész-beszállítások Európából és Kínából, ahol ismét termelnek, úton kell, hogy legyenek. Ám ha a beszállítók, gyártók és kereskedők ismét fölveszik a munkát, akkor sem tudja senki megmondani, mikor vesznek az ügyfelek újból autókat. A brancsban már globális "kereslet-sokkról" beszélnek, mely a gyártóknak jelentős veszteségeket okoz.

Legyen az kisvállalkozó vagy óriáskonszern, a válság mindet egyaránt lebénítja és velük együtt a beszállítókat, kereskedőket - az egész német gazdaságot. Más országokban sem jobb a helyzet.

Az ilyen idők kedveznek olyanoknak, mint Boaz Weinstein. Amikor a gazdaság botladozik, ő megjelenik. Mint a Deutsche Bank sztár-kereskedője, a pénzügyi válság idején eljátszott 1,8 mrd dollárt, kirúgták. Megalapította a Hedgefonds Saba-t. Azóta krízis-spekulánsként próbálkozik és az ún. Credit Default Swaps (CDS) papírokkal cégek becsődölését várja. Az elmúlt években a geseft közepes volt, a csődök száma áttekinthető. Most óriási irammal veti be magát, a corona-válság elején bevásárolt CDS-ekből, hogy abból nyerészkedjen, mikor az utazási irodák, mint a Royal Caribbean Cruises és az United Airlines csődközelbe kerül. Fondja év eleje óta 67%-kal nőtt.

Weinstein szerencséje mások nyomora. New York, London, Frankfurt, Tokio: mindenütt menekülnek a befektetők minden befektető-osztályból, hogy likvidek maradjanak. A részvények zuhannak, a küszöb-államok papírjai szintén; az arany, ezüst, még az US államkötvények is erős turbulenciában, ezért a FED beavatkozni kényszerült, hogy nehogy befagyjon a piac. "Cash most az egyetlen biztos kikötő", mondja Jochen Felsenheimer (Hedgefonds Xaia München).

A helyzet fenyegető, minden elszabadulhat. A jegybankok és a politikusok még azzal nyugtatgatnak, hogy 2008-hoz hasonló bankcsődök nem várhatók, államosítások sem. Mi mást is mondhatnának, hogy ne riogassák a piacokat? A bankokat azok a cégek fenyegetik legjobban, akik nem képesek törleszteni. Ezt sok jel mutatja, pl. a robbanó CDS-árak, vagy a vállalati kötvények zuhanó értékei világszerte. Ezidáig, köszönve a 10 éves világgazdasági konjunktúrának, még olyan vállalati "selejtkötvények" is vevőre találtak, melyek igazán rozoga lábakon álltak. Az olcsó pénz politikája, az eladósodási lehetőségek (soha nem látott kondíciók mellett), a hiteleken alapuló növekedés - ezen hibák következményei most visszahullanak a gazdaságra, mint a bumeráng.

És nem csak a bankhitelekről van szó. Sok, főleg US-vállalkozás, egyre több kötvényt bocsájtott ki, hogy a kölcsönpénzzel saját részvényeit visszavásárolhassa. Részvényeik árát fölfeleé nyomták és ezzel menedzsereik prémiumait is. Ezen cégek némelyikét most az adózók pénzén kell megmenteni.

A központi bankok olcsópénz-politikája által föltüzelve, a globális adósságbuborék egyre csak nőtt, mondja William White, a Nemzetközi Fizetések Bankjának ex-közgazdásza. A corona-vírus a tű, amely ezt a buborékot kipukkasztja.

Az IMF már 2019 őszén, messze a vírus előtt, sötét képet festett a nagy népgazdaságok vállalati eladósodásairól. Ha gazdasági válság tör ki, a szerződések 40%-a után elveszik a kamat és a törlesztés. Ez a probléma fele annyira súlyos, mint 2008-ban. Nem kevesebb, mint 19 billió dollárról van szó.

Ami akkor kalkuláció volt, ma a bankok számára reális horror lehet. A Standard&Poor's szerint az US-vállalati hitelek 10%-a várhatóan elveszett, Európában 7-8%. Ez a szokásos kvóták háromszorosa és a 2008 megfelelője. Most bosszulja meg magát, hogy a bankok az elmúlt években két kézzel szórták a kölcsönpénzt.

Ez most ismét a jegybankok órája. Az EKB, de az US és a Bank of England is kijelentették, hogy üzleti bankjaikat továbbra is gratis likviditással látják el, hogy a hitelezés ne álljon le. Az EKB először vonakodott, de március 19-én további 750 mrd euróért kötvényt tervez venni, vállalatoktól és államoktól, hogy az eurót védje. Lagarde: "Mandátumunknak megfelelően, minden eszközünk teljes potenciálját be fogjuk vetni". Ám másként, mint a Lehmann-krachnál, most a jegybankok billiói is csak rövid ideig nyugtatják meg a piacokat. Önmagukban a részvények zuhanását nem képesek megállítani, mivel most nem tiszta pénzügyi válságról van szó, hanem arról, hogy egész gazdasági ágazatok állnak le. Bármennyire olcsó is a pénz, senki sem szeret egy bizonytalan jövőbe befektetni.

Így a jegybankok részéről hiába minden fáradozás, a végén az eredmény édeskevés. Mégis, a hitelezés folyik, a piacok működnek, ha szabadesésben is. Ám ez a legpozitívabb, ami most elmondható. Ahogy a jegybankok, a Lehmann-válságkor, mindenható módon léptek föl, ma annyira tanácstalanok. Ellőtték puskaporaikat. A kamatok lenullázva világszerte, lejjebb nem lehet. Utolsó védvonalként marad az állam. Neki kell "lender of last resort" beugrani, mint utolsó instancia hitelezőjének. És ezt a szerepet kész fölvállalni - kerül, amibe kerül.

Trump, aki a vírust nemrég még nem vette komolyan, egy billió dolláros segédcsomagot tervez. Ebben további bérfizetés és megingott vállalatok kisegítése van benne, valamint direkt kifizetés polgároknak. Minden amerikai kap egy 1000 dolláros csekket, így mondják. Egy országban, ahol nincs általános munkanélküli segély, ez értelmes lehet, ha ezt azok kapják, akik hirtelen munka nélkül maradnak. Ez nem szoros értelemben vett helikopterpénz, ahogy beállítják, mert ez az államköltségvetésből jön és nem a pénznyomdákból.

Fogyasztásélénkítő programok, bármilyen formában, egyébként is a gazdaság aktuális problémáján nem segítenek. Csak akkor ésszerűek, ha a letaglózott ágazatok a kómából fölélednek. Csak akkor lökhető meg a kereslet, mert csak akkor jön vissza a kínálat - a cégek ismét termelnek, az éttermek és boltok ismét kinyitnak. Dehogy ez mikor lesz, senki sem tudja. Először az a fontos, hogy az állam egy időre, a lehető legtöbb vállalkozást kisegítse, munkahelyeket megtartson és a polgároknak lehetővé tegye, hogy számláikat, lakbérüket tovább fizethessék.

És ez a jó hír: A legtöbb államnak van lehetősége, hogy ehhez a szükséges pénzt előteremtse. A nulla és a mínusz-kamatidőkben az állami kötvényeket viszik, mint a cukrot. Ez Németországra különösen áll, ezért ez a kérdés a kormányt nem nagyon aggasztja. A pénzügyminiszter, Olaf Scholz (SPD) és a gazdasági miniszter (Peter Altmeier (CDU), már a múlt héten egy átfogó gazdasági csomagot mutatott be. Megígérték, hogy gyorsan és bürokráciamentesen áthidaló kölcsönöket nyújtanak rászoruló vállalkozásoknak.

A likviditás-segítségen kívül, Scholz egy 500 mrd eurós segélyalapot tervez. A fond vállalatokat ment meg a csődtől, úgy, hogy kezeskedik szerződéseikért, vagy direkt tőkét ad, ami egy részleges államosítást jelent. Sok cégnek a jelenlegi helyzetben nemcsak kreditre, de pénzsegélyre is szüksége van, hogy munkabéreket, bérleteket és törlesztéseket tudjon fizetni. Ennek az intézkedésnek a példaképe a Sonderfonds Finanzmarktstabilisierung (Soffin), mellyel az állam 12 éve bankokat mentett meg. Akkor 480 mrd euróval volt föltöltve, legnagyobb részük kezességre. Ám ő maga is vehetett föl hiteleket. Ma hasonlóan lehet eljárni, a konstrukció bevált, mondja a kormány. Az állami programok szinte az egész gazdaságot átfogják. Ha a kreditintézmények újból meggyengülnek, a kormány ismét életre kelti a Soffin-t. Magánvállalkozók számára, melyek nem kapnak megrendeléseket, létrehoz egy busásan kistafírozott különvagyont ("Solidaritätfonds"). A pénzügyminiszter tervei a fekete ponttól való búcsút jelenti. A Bund óriási adósságot kell, hogy csináljon, hogy a gazdaság lecsúszását legalább valamelyest lefékezze. Egy magasrangú kormánytisztviselő a gazdaság és a társadalom helyzetét "többszörös szervleállásként" aposztrofálta.

Volker Brühl (Center for Financial Studies Frft): "Ha a corona a második félévben tovább traumatizálja a piacokat és a gazdaságot, deflációs depresszió fenyeget, egy horrorszcenárió. A kereslet messze lemarad a kínálattól, az árak zuhannak, a gazdaság tovább zsugorodik. Ezt kizárni nem lehet. Pláne, ha az elrendelt bénítás még hónapokig eltart. Ekkor csak az állam segíthet, egy gigantikus konjunktúra-programmal. Scholz erre készen lenne, van kezében elegendő potenciál. Soha nem látott eszközöket képes megmozgatni, a GDP 5%-át is (180 mrd €). Az összeg, kormányszakértők szerint, igénytől függően, tetszőlegesen emelhető. "Még ha az állam eladósodását, mint 2008-ban, gyorsan 80%-ra visszük föl, Németország akkor is a minősítő intézetek legjobb besorolását kapná. Mindezt egyszer már lejátszottuk", mondja egy kormánytisztviselő. Ez további 700 mrd €-t jelentene. "Soha nem látott összegről gondolkodunk."

Ám a németeken kívül, ezt ki engedheti meg magának? Itáliában, ahol a corona-krízis a legsúlyosabb, az államadósság már ma is 130%-a a gazdasági teljesítménynek. És a piacokon az olasz államkötvények kockázatprémiumai emelkednek. Az EKB a mentőcsomag előtt bejelentette, nem engedi, hogy az eurózóna-tagok hitelképessége erodálódjon. Ám valamikor saját kitűzött határaiba ütközhet.

És ekkor lép egy aktor a színre, amely eddig nem avatkozott be: Az Európai Stabilitásmechanizmus. Törzstőkéje 705 mrd euró, ebből 410 mrd készenlétben, ami most az olaszoknak jól jönne. Ám ezt a pénzt is valamikor vissza kell majd fizetni. Így nem csoda, hogy az euró-államok régi vitája lobban föl újra, a közös kötvényektől ("Eurobonds"), amit az olasz miniszterelnök "Coronavirus-bonds"-nak nevezne. Németország és más nyugati és északi államok eddig az ilyen közös eladósodásból nem kértek - és ez így is maradhat. "Használja az EU először azokat az eszközöket, amikkel rendelkezik", mondja egy diplomata. "És úgy hisszük, ez elég is lesz." Guntram Wolff (Thinktank Bruegel Brüsszel) : "Ennél a tartós alacsony kamatnál az EU-államok adósságaikat nyugodtan megemelhetik 10%-kal. Ha a krízis után a gazdaság gyorsan ismét a régi szintjét eléri, az adósságok, a jövőbeni gazdasági erőhöz képest, valószínűleg nem lesznek nagyobbak, mintha semmit sem tennének."

Mindenesetre, az adósságok lényegesen nem lesznek magasabbak, mint ma. Ám corona után a világ még jobban eladósodott lesz és a rendszer még sérülékenyebb. A krízis után, a krízis előtt leszünk.

 

DER SPIEGEL, 2020. március 21.

KÖNNYEN BECSAPHATJUK MAGUNKAT dr. Bendelow, Göttingen: Bezártság, ki bírja jobban?

 

Borwin Bendelow (68), pszichoterapeuta sokat beszélgetett háborúk és természeti katasztrófák túlélőivel.

 

SPIEGEL: Bendelow úr, Ön mit tervez a következő hetekre, hónapokra?

BENDELOW: Minden időpontom lemondva. Könyvemet szeretném befejezni és egy tanulmányom a félelemzavar kezeléséről. A beszűkült életet aránylag jól bírom. Ám emberekkel nem találkozni, legtöbb időt itt a szobámban eltölteni, borzalmas.

Sp: Mért probléma legtöbb embernek hosszabb ideig egyedül lenni?

B: Az ember szociális lény. Egymásra vagyunk utalva. Eleinte az ember törzsekben élt, kis csoportokban. Aki ezen kívül rekedt, azt vagy a vadállatok, vagy más törzsek ölték meg.

Sp: Kollégája, Daniel Kahnemann, kiszámolta, hogy ébrenléti időnk 80%-át más emberekkel töltjük el.

B: Ha ehhez még az FB, WhatsApp & Co időit is hozzáadjuk, több is lehet. Erre szükségünk van.

Sp: Az ilyen elszigeteltségben ki boldogul a legnehezebben?

B: Az extrovertáltak. Aki egyébként is visszavonultan él, a small talk-ot nem kedveli, annak most könnyebb. Akik állandó kommunikáláshoz szoktak, többet szenvednek, mert igénylik a személyes kontaktusokat.

Sp: Mit jelent ez az egyedülélőkre, Németország 17 millió háztartására?

B: Úgy vélnénk, nekik nem jelent nehéz átállást. De a legtöbb egyedülélő lakásán kívül érintkezik másokkal - irodában, partikon. Most látogató sem jön, valami erősen hiányzik.

Sp: Kutatók szerint, a magány olyan figyelmeztető jelet vált ki, mint az éhség vagy a szomjúság. Élelmet tárolhatunk, de szociális közelséget nem. Helyettesítheti ezt a telefonálás és a skype?

B: Ha közösségben vagyunk és élő visszajelzéseket kapunk, agyunk megjutalmaz. Jól érezzük magunkat. Ez a rendszer sok virtuális kontaktusra is reagál. Még ha egy szerelmes filmet is nézünk, sírunk - pedig nem is ismerjük azokat az embereket. Könnyen becsaphatjuk magunkat. A videótelefonálás vagy fotók kicserélése jó módszer a realitáshoz való közelkerülésre. Ám a direkt kontaktusokat a videó sem pótolhatja teljesen.

Sp: Ilyenkor mi hiányzik nekünk?

B: Internetes terápia kevésbé sikeres, bár lehetnek kivételek. Ezt mutatják a megfigyelések. A résztvevők egy idő múlva kikapcsolják gépüket, mert hiányzik nekik a terapeuta közelsége. Azt kívánják, hogy előttük üljön, hogy a kezét nyújtsa.

Sp: Egy ilyen hosszabb elszigeteltség lehet egyszer a normalitás?

B: Az emberek alkalmazkodnak, megteszik, amit tehetnek. Afganisztánban szolgáló katonák azt mesélték nekem, hogy halálfélelmük az első hét után elmúlt, bár életük sokkal veszélyesebb volt, mint otthon. Az emberek egy ilyen helyzethez is hozzászokhatnak.

Sp: A lakosokat most több féle félelem is gyötörheti. Félnek a vírustól; attól, hogy elveszítik munkájukat, becsődölnek, magukra maradnak. Ezek a félelmek nagyban különböznek egymástól?

B: Ezek valójában nem is félelmek, inkább aggodalmak. Láttam valódi félelmet pácienseimnél, amely pánikrohamba is átcsaphat. Ilyenkor nyomást éreznek a mellükön, valami összeszorítja őket, fájdalmat éreznek, azt hiszik, nyomban eléri őket a halál. Szívdobogás, rettegés, izzadás, légszomj. Ilyet senki sem tapasztal újságolvasásnál. Legfeljebb nyugtalanító érzést érez. (Olvasná az Orbán-sajtót!RS20III26)

Sp: Mi tudható a karantén és a szociális elszigeteltség utólagos hatásairól?

B: Egyesek beteges félelemállapotot mutathatnak. Ám amikor egy rendkívüli helyzet nagyon sok embert érint, a hatás nem olyan erős. Kínában, Sichuan városában, 2008-ban egy földrengésben 70 000 ember halt meg. Az orvosok fölállítottak egy központot, poszt-traumatikus terhelés-zavarok kezelésére. Szinte senki sem jött. Egyes szakértők ezt a vallásra vagy a társadalmi normákra vezették vissza.

Sp: A londoni King' College kutatói nemrég publikáltak egy kutatást arról, hogyan hat a házi karantén a pszichére. A 2003-as SARS vírus és a nyugat-afrikai ebola következményeit vizsgálták. Azt találták, hogy azoknál léptek föl félelemállapotok, akik előzőleg is lelki betegségben szenvedtek.

B: Ez lehetséges, én azonban most nem számítok tömeges lelki megbetegedésekre. Egy barátom a jugoszláv háború pánikbetegeit vizsgálta meg. Azt találta, hogy a háborúban nem voltak "félősebbek" másoknál. A pánikrohamok még csökkentek is, mert ezek a betegek más, egészen konkrét fenyegetésektől tartottak. Menedéket kellett keresniük és ehhez uralkodniuk kellett a testükön.

 

DER SPIEGEL 2020. március 21.

 

Mivel erős közösségi érzéssel születtem, a magány életem során nagyon megkínzott. Volt, mikor hetekig feküdtem betegen, egyedül. Kibírtam, megedződtem. Másrészt, akkor volt a legjobb táncos kedvem, amikor az ökológia és a közösség is stimmelt, pl. amikor 17 csoportot koordináltam Kölnben. Keserű kenyér a tudománykritika, ha szembe megyünk a közhiedelemmel. Így volt pl. az Energetikai Szakkollégium előadásán, ahol száz "atomos" fújt rám (lásd Csörte: Szelíd energia vs. Paks, 2017), vagy legutóbb a MagNet-ben. Amikor 1994-ben áttelepültem Hozzátok, rögtön összevesztem az összes "zölddel". Erikkel mi vagyunk a "németek", akik szerint lopni azért nem kellene. ("Előbb embernek kell lenni, aztán zöldnek.") Tehát edződjetek Ti is, láthatatlan Olvasóim! (És ott van a Szerelem a vírus idején, OPeBaSzö!).

RS