TERVGAZDASÁG JÖN? U. Di Fabio – ZEIT/RózsaS

A DIE ZEIT az alkotmányjogásszal, Udo Di Fabio-val beszélgetett.

Z: Di Fabio úr, a német állam erős állam?

F: Összehasonlítva igen, de vannak gyönge pontjai. Az infrastruktúra részben kiszipolyozva, nagy a pénzügyi terhek kockázata. Ezek gondot fognak okozni.

Z: A járvány alatt az állam erős beavatkozásokra kényszerült. Most halmozott krízisek jönnek: Klíma, háború, infláció.

F: A közigazgatásban, az egészségügyben, a közlekedési és energetikai infrastruktúrában az állam nem elég erős. Nő a politikai gazdasági intervenció, „újdirigizmus” fenyeget, nemcsak az energiaellátásnál, hanem a transzformációs folyamatoknál, a CO2-semlegességnél.

Z: Eddig ez volt: „Állam, maradj távol!” Most: „Állam, segíts!”

F: Vészidőkben az állam szavatolja a biztonságot, főleg az alapellátásnál. Házi feladatait elhanyagolta – most hiánykezelés is jöhet. Ahol lehet, piacgazdasági eszközöket vet be, de teljesítményeket is csökkenthet.

Z: Itt, Hamburgban, ősztől korlátozhatják a meleg vizet. Ez technikailag és politikailag egyáltalán lehetséges?

F: Talán élelmiszerjegyeket még nem nyomtatnak, de őszre elosztás-korlátozásokra lehet számítani. A bőség polgárai szembesülnek a szűkösséggel, tanprogram a CO2-semlegesség előtt. Ha a polgárokat alaposan fölkészítik és jó lesz a szervezés, nem lesz gond.

Z: Hiányidőkben, törvényileg, a privát háztartások kapnak ellátást az ipar előtt.

F: Régen az alapcikkek gyártói voltak elől. Ez egy demokráciában nehéz, de a rendszer-releváns ágakat működtetni kell. A luxuscikkek elmaradhatnak. De kik jöjjenek előre? Az ország jóléti alapjait biztosítók?

Z: Egy „gáz-triázs” milyen lenne?

F: A törvényhozó, azaz a parlament dönt. Évtizedekkel előtt az olajtartalék-kötelezettségről szereztünk tapasztalatot, ahogy a devizagazdálkodásról is.

ZEIT, 14. 7. 2022

Staatsrecht

Erfordern die Folgen des Ukraine-Kriegs in Deutschland mehr Planwirtschaft?

OBEN OHNE – Topless-harc Berlinben – ZEIT/RózsaS

2021. június 20.-án 35 *C volt Berlinben. Egy hölgy levetett felül mindent – a perpatvar ma is tart.

Gabrielle Lebreton (38) francia hölgy fiacskájával a Treptower Park-ba (»Plansche«) ment napozni és ahogy a strandon szokta, félig levetkezett. Sok férfi is félmeztelenül napozott. Kisvártatva megjelent 2 parkőr és fölszólította, vegyen föl valamit, ez nem nudista strand, egy család panaszt tett. L. tiltakozott a diszkrimináció ellen, racionális magyarázatot kért és betekintést a házirendbe. „Hagyjanak békében vagy hívjanak rendőrt!” És lőn: Megjelent 2 férfi rendőr és ugyanazt követelték. Öt éves kisfia kérlelte, vegyen föl valamit. L. még dühösebb lett, hogy a hatóság fiát is félrevezeti. „Akkor már tudtam, bíróságra viszem az ügyet. Kértem büntetőcédulát, nem adtak. Ha nincs ott a gyerek, azt mondtam volna, hurcoljanak el. Szerencsére odajött egy hölgy, megadta a telefonszámát, hogy tanúskodni fog.”

Itt dokumentáljuk, hogy L. lelkiállapota rendíthetetlennek tűnt. Ám a látszat csal. „Abban a pillanatban, amikor az őrök odaléptek hozzám, meztelennek éreztem magam. Reszkettem, megalázó volt. Férfiak hajoltak fölém, senki sem segített. Azóta sem merek topless-ként megjelenni.”

Nyomasztó, legjobb esetben komikus tényállás. L. egyértelműen nemi alapú eltérő bánásmódot érzett, amit a férfi őrök föl nem tudtak fogni. „A társadalom megkülönbözteti a férfi és a női felső testet. Én nem. A mell egy másodlagos nemi jelleg. A férfiaknak szabad félmeztelenre vetkőzni, a nőknek nem.” A nő mell elsősorban a férfiak pillantása által lesz szexualizálva. „A férfi mellet is láthatom szexisnek. Ám ezt nem teszem minden kontextusban. A nők ezt teljesen internalizálják, nem bámulni, félre nézni, ha egy kép irritál. De a férfiakat saját ösztöneiktől kell védeni, még pedig úgy, hogy a nők jogait csorbítják.”

Marad a kérdés, L.-nek igaza volt 2021 júniusában? Erkölcsileg, jogilag? Nem vitatható: Sokan a meztelen női mellet botrányosnak tartják. Ez illegitim?

A MeToo és a Black Lives Matter érzékennyé tette az embereket a társadalmi igazságtalanságokra. Így válhat egy csendes park egyenlőségi csatatérré. A szokás nem mindig jó szokás. Volt idő, amikor a nőket nyakig fölöltöztetve ún. fürdőkocsin tolták a vízbe, nehogy megfulladjanak. A bikini bevezetése is először nagy botrányt kavart.

Szerencsére nemcsak az életlen erkölcsi érzés létezik, hanem törvény is. 2020-ban Berlin kimondta az ún. antidiszkriminációs törvényt (Antidiskriminierungs-Gesetz LADG), amely véd a hatóságoktól. Egy ombudsmant is beállítottak, aki egy nő, Doris Liebscher. Nála landolt L. keresete. Igazat adott L.-nek. „A jog a mi megosztott szokásfogalmaink intézményesítése. Jogi döntést kellett hoznom, különböző szokás-ideákról.” LADG, 2. cikkely: Senkit sem szabad diszkriminálni. L-t meztelen fölső teste miatt kiutasították, míg sok félmeztelen férfi maradhatott. Nem szerinti diszkrimináció? Igen. Liebscher megnézte a park házirendjét. „Aki zaklatja a többieket, nem követi a személyzet fölszólítását – kiutasítható.” Zaklatott L. valakit? Sem szexuális érintés, sem mutogatás nem történt. Szeméremsértés? Különbség, ha valaki egy sétáló utcában meztelenül futkározik, vagy ha így napozik egy strandon.

Az alkotmány 2 cikkelyét kellett mérlegelni: 3/2: Férfiak és nők egyenrangúak. 2/1: A személyiség szabad kibontakozása jogszerű (azoké is, akik nem akarnak mellet látni). Hasonló, ha nem akarnak két csókolózó férfit látni. Itt a szubjektív szeméremérzés lépjen hátra. Nem muszáj odanézni. Az egyenlő bánásmód fontosabb.

Liebscher: Vagy mindenki viseljen felső ruházatot, vagy a házirendbe írják bele, hogy a fürdőruha fedje el az elsődleges nemi szerveket.”

A kerületi hivatal az utóbbit választotta. Győzelem L.-nek? Nem igazán. A hivatal bocsánatot kért, mert L. diszkriminációt érzett. „Én nem éreztem diszkriminációt, én diszkriminált voltam.” L. 10 000 €-ra perel. Ügyvédje, Leonie Thum: „Nemcsak pénzről van szó, hanem megelőzésről is.”

Nem tudni, mikor dönt a bíróság. Ám az FB-n már egy szolidáris közösség alakult: »Gleiche Brust für alle«, mindenkinek ugyanolyan mellet. Topless kerékpárosok tüntettek a Mariannen-

platz-on: »Oben ohne für alle, sonst gibt’s Krawalle!«. Göttingen engedélyezi, hogy 2022. május 1-től a nők topless ússzanak – de csak a hétvégén. Köln, Siegen, Stuttgart is mérlegeli a mell-egyenjogúságot.

És Berlin? Egy évvel az eset után a Plansche zárva – fölújítás miatt. A házirend a régi. Ám júliusban nyitnak.

ZEIT, 23. 6. 2022

Gabrielle Lebreton im Treptower Park in Berlin

Und Lebreton wurde zur Ikone einer neuen Freiheitsbewegung

ELEMI ISKOLÁSOK KÉPESSÉGEINEK ROMLÁSA – ZEIT/RózsaS

A zuhanás drámai. Az Oktatási Minőségfejlesztő Intézet (Institut zur Qualitätsentwicklung im Bildungswesen) fölmérése szerint az olvasás, helyesírás, figyelés és a számtan területén alul teljesítő gyerekek száma 2011 óta megkétszereződött. 22% a minimális számtani követelményeket nem teljesíti, 30% a helyesírásban. Minden 5. negyedikes nem tud folyékonyan olvasni. A teljesítményük egyre inkább a szülői háztól függ. Oktatáspolitikusok munkára! Nézzenek szét az iskolákban, ott sokan vannak, akik tudják, hogyan lehet a romlást megakadályozni.

1. Sportszellem és olvasás

Az iskolánkban egy csöngő jelzi, hogy az 1.és a 2. óra között 20 perces olvasás következik. Minden osztály az olvasást gyakorolja, minden nap. A legtöbben odahaza nem kapnak mesefölolvasást. Sokan nem is beszélnek otthon németül. Csak rövid ideig tudnak figyelni, 2 perc után már mást csinálnak, szaladgálnak. Az odahallgatás olyan kompetencia, amit be kell gyakorolni. Az elsősöknél lényeges cél, hogy olvassunk nekik. Másodiktól kezdve jön az olvasás-tanulás. A magától való olvasást be kell gyakorolni, mint egy sportot – legjobb közösen, amiben mindenki részt vesz.

Kórusolvasáskor az egész osztály félhangosan, azonos tempóban olvas egy könyvet, majd kockavetés dönti el, melyik kis csoport olvas egyedül. Az elbeszélőszínháznál az olvasottat jelenetekben ábrázoljuk. A tandem-olvasásnál egy erősebb „tréner” olvas egy gyengébb „sportolóval” együtt.

Az olvasás-időt tíz éve vezettük be. Ma már elérjük a Salzburg-i Lesescreening színvonalát. A gyerekek fantáziája is fejlődik, mert minden nap történetekkel foglalkozunk. 50 hamburgi iskola vette át módszerünket. Mindig meglep, ha egy nebulónál hirtelen haladást látok. Egyik diákom a harmadikat ismételte és alig mert fölolvasni. Egyszer hirtelen folyékonyabban ment neki. Elkezdett könyvek után érdeklődni. Apja fölhívott, mert nem akarta elhinni, hogy fia regényekre kér pénzt.

Milena Minic, 34,

arbeitet als Deutschlehrerin

an der Grundschule Kirchdorf in

Hamburg Wilhelmsburg

2. Teljes megalapozás

A matektól sokan egész életükben félnek. Ez baj, hiszen ez csak egy különleges feladatok elé állító tantárgy a rangsorban. A tartalmak szorosan egymásra épülnek. Ezt a tanítási folyamatban figyelembe kell venni. Ha a gyermek háromszámjegyűekhez ér el (pl. »387+45«) és nem érti, hogy a 4 a tízeseket jelöli, kudarcot vall. Itt már nem számolgathat az ujjain. Hogy ezt mégis sokáig teszik, probléma. A tanítóknak minden gyereknél korán észre kell venni a hiányokat és pótolni kell. A számtantanárok diagnosztikai kompetenciája fontos. Meg kell, hogy lássák, hol áll a diák a tanulásban, minden központi képessége kielégítő-e, hogy a következő lépést megtegye. Ehhez top képzett tanerők kellenek.

Könnyű ezt mondani. Sok tanár a kimerülés szélén áll. Az oktatáspolitika feladata őket más módon tehermentesíteni. Meg kell nézni, mi történik beiskolázás előtt. Számtani előismereteik nagyon különböznek és ez csak nő. Tudni kell számolni (nemcsak a számneveket fölmondani), mennyiségeket érzékelni, összehasonlítani, növekedésüket-csökkenésüket megérteni. Ezt már az óvodában gyakorolhatják, ha az óvónők ismeri a know-how-t. Eddig a nyelvfejlesztés mellett a számtan elmaradt.

Ezen változtatni kell. Többről van szó, mint hibátlan számolásról. A matematikán át a gyermek megtanul problémákat megoldani, logikai érvláncokat megérteni és új megoldásutakat találni. Ezek a képességek sok más területen is hasznukra válnak.

Hedwig Gasteiger, 51,

ist Professorin für

Mathematikdidaktik

an der Universität

Osnabrück

3. Családi jóga az iskolafélelem ellen

Aki megbízható alsóst akar, annak a szülőket kell nevelni. Nekik a dolguk, hogy gyerekük pontosan és rendszeresen látogassa az iskolát, fölszerelése rendben legyen – egyáltalán, helyzetbe hozza magát. Duisburg-Hochfeld-ben ez nem magától értetődő. Sok szülő ilyen problémákkal küzd, nincs pénzük, sem munkájuk. 98% külföldi, ukrán vagy szír, de van román és bolgár is. Itt jelentkezik az ún. "oktatási messzeség" (Bildungsferne). Mint a családközpont vezetőjének, feladatom, hogy a szülők iskola-irtózatát eloszlassam. Nordrhein-Westfalen-ben egyre több ilyen központ alakul, mert beválnak. A szülőket laza módon kapcsolja az iskolához.

Ez már 7:30-kor kezdődik, a családjógával. Követi több kurzusajánlat, hétvégén mászófal vagy úszás. Amikor hozzák és viszik a gyerkőcöket, ott vagyok, hogy megszólíthassam őket. Gyakran kézzel-lábbal magyarázom a meghívást. A közös tevékenység közelséget hoz. A családok észreveszik, hogy más problémákban is segíthetek, pl. családi pótléknál vagy az ifjúsági hivatallal kommunikálni. Idővel fölismernek és bíznak bennem. Közvetítek köztük és a hivatalok között. Iskolánkban a tanerők, a szociális munkások és a tanközpont közötti kapcsolat igen jó. Senki sem fél, hogy valamijét el akarják venni. Sok foglalkozású team-ben dolgozni nem szokás minden iskolában. Úgy hozzászoktam, hogy el sem tudom képzelni másképp. Összehangoltan kell dolgoznunk, így kap minden gyerek egyenlő esélyt.

Pár éve kurzust tartunk beiskolázás előtt. Olyan gyerekekre koncentrálunk, akik nem jártak óvodába. Ők nem ismerik a csoportot. Így amikor kezdődik az első osztály, a szülők és a gyerekek már megszokták az iskolát. Ez többször meghálálja magát. Gyakran nagycsaládosok jönnek, ekkor a fiatalabb testvérek beiskolázását a szülők már rutinosan végzik.

Robin Simon, 27,

leitet das Familienzentrum

an der Grundschule

Hochfelder Markt in

Duisburg-Hochfeld

4. Team-munka, mint taktika

Az iskola olyan hely legyen, ahová szívesen járnak be a gyerekek. A mi berlini általánosunk (Marzahn-Hellersdorf) nem mindig volt ilyen. A gyerekeket behajtották az iskolába, ahol ők az asztalokon és a padokon ugrálva tomboltak. Amikor 2015-ben átvettem az iskolát, úgy tűnt, ez egy kapitány nélküli sodródó hajó. Bár a tanári kar motivált volt, az iskolában hosszú ideig nem volt vezető. Berlin peremén vagyunk, sok a gyermekét egyedül nevelő, a szegény, minden 3. az AfD-re szavaz. Egyre több a nem-német, ez konfliktusokat okoz. Múlt héten a szülőire meghívtam a rendőrség megelőzési szakemberét, mert néhány szülő a szír osztályfőnököt sértegette és engem is megfenyegetett. Az estét jól előkészítettük, így sikerült békés megoldást találni.

Ez egy szélsőséges példa, de jól mutatja, milyen fontos a team-munka. A berlini szenátus munkatársai segítettek az iskolát talpra állítani. A tanerők hetente leülnek a vezető nevelővel, a szociális munkásokkal és az iskolavezetéssel tanácskozásra. Itt esetek is napirendre kerülnek, pl. hogy egy gyerek dührohamaival akadályozza a tanítást. A kollégák megoldásokat javasolnak. Ez az eljárás szokatlan, a tanárok többnyire magányos harcosok. Sokszor láttam, hogy elmerülnek a kétségbeesésben.

Mi már olyan szinten vagyunk, hogy a tanárok közösen készítik elő a tanórát és kölcsönösen látogatják egymás óráit. Ezt nem fenyegetésként, hanem támogatásként élik meg. A team-munkát nagyra értékelik. A tanulók is nyernek ebből. Mindnél hasonló oktatásminőség tapasztalható. Ha valaki kiesik, egy kolléga átveszi az óráját. A gyerekeknél, akiknek életében még kevés a rend, fontos a folytonosság.

43 év után nyugdíjba megyek. Hogy minden gyereknek egyenlő esélyt kapjon az alapkompetenciákra, egységes cselekvés szükséges. Az iskolában legyen egy közös szellem.

Katrin Wende, 65,

war bis jetzt

Schulleiterin der

Peter-Pan-Grundschule in

Berlin-Marzahn-Hellersdorf

ZEIT, 7 7. 2022

Was bremst den Bildungsabsturz?

A KÖZLEKEDÉSI MINISZTER A SPIEGEL-NÉL/RózsaS

SPIEGEL: Miniszter úr, igaz, hogy Ön metrón utazik a minisztériumba?

Volker Wissing: Kedvelem a berlini S- és U-Bahn-t. Már mint képviselő, szívesen használtam. (Nálunk még közlekedési miniszter sincs! RS).

Sp: Mért teszi ezt, hisz ott a szolgálati limuzinja?

W: A kocsit akkor használom, ha a munkámhoz kell. Vonaton nem telefonálhatok bizalmas ügyekben.

Sp: Hihetetlen roham látható a 9 €-ticket-nél, a vonatok és a buszok dugig vannak. Nem fél, hogy az emberek visszariadnak a zsúfoltságtól?

W: A visszajelzések pozitívak. Nem is az árat dicsérik, hanem azt, hogy nem kell tarifákon törni a fejüket.

Sp: Nem kellene megtartani?

W: A minap megszólított egy utas és elmondta, barátai látogatásakor először történt meg vele, hogy nem kellett 3 különböző tarifzónán átvergődnie. Mindent elkövetünk, hogy egyszerűsítsük a tarifákat. Pontosan elemezzük a 9 €-akció hatásait.

Sp: Nem kellene ezt a sok vicinálist (Nahverkehrsverbünde) radikálisan egyesíteni?

W: Ez ügyben a Land-okkal fölállítottunk egy munkacsoportot. Őszig modelleket dolgozunk ki, hogy az ÖPNV-t vonzóbbá tegyük. Ehhez a 9 eurós akció fontos tapasztalatokkal szolgál. Egyébként jóval sikeresebb, mint sokan gondolták. Épp most volt nálam a Deutsche Bahn igazgatóság a zsúfoltság miatt.

Sp: Ha az energiaárak tovább nőnek, ismét lesz 9 €-ticket?

W: Kezdettől fogva csak 3 hónapra terveztük. Tartósan nem maradhat. Ősszel a közlekedés-miniszterekkel eldöntjük, hogyan tovább. Mindenesetre növelnünk kell a vonzerőt.

Sp: Ez a DB-re is vonatkozik, már rég megérett a szanálásra. Mennyire rossz a helyzet?

W: A DB maga fölismerte, hogy alapvető változtatások szükségeltetnek. Ha még több embert és árut akarunk szállítani, ez a jelenlegi hálózat-infrastruktúrával nem megy.

Sp: A konszern eltitkolta Ön előtt a helyzet súlyosságát?

W: Első beszélgetésünkkor a problémák nem látszottak olyan súlyosnak. Aztán meglepett, hogy az infrastruktúra-igazgató ki akart lépni. Épp ekkor nőttek a késések. Meg akartam érteni, honnét a baj és hogyan orvosolható? Ha egy vonat 5 percet késik, nem a világ. De ha 2 órát, vagy nem is jön, az pimaszság az utasokkal szemben. Az ok: Minden átépítés a feje tetejére állítja a forgalmat. Pl. hiányoznak jelzőlámpák, melyek az építkezési oldalról átvezetik a vonatokat az ellensínre. Csak nagyon lassan szabad haladniuk, ezért a hely kikerülése hosszú időket vesz igénybe. Ezért kell a vonathálózatot úgy modernizálnunk, hogy az építési helyek ne fékezzék le a forgalmat. (Engem már 2. éve raknak át buszokra a szombathelyi vonalon. RS). Egyes szakaszfolyosókat teljesen á kell alakítanunk, felújítani a vágányágyat, a felső vezetékeket, jelzőlámpákat fölszerelni az ellenirányba és több váltót is be kell építenünk, hogy az ellensínre gyorsan oda és vissza át lehessen térni. A javításokat úgy kell kivitelezni, hogy a forgalomban szinte észre se lehessen venni.

Sp: Az osztrákok a foltozgatással már 2008-ban fölhagytak. Nálunk mért csak most indul be a teljes szanálás?

W: Kézenfekvő, hogy így a helyes. Mért csak most, erről elődeimet kérdezze.

Sp: Vagy a vasút-igazgatóságot. Mért bízik annyira bennük, hogy a problémát gyorsan meg fogják oldani?

W: A beszélgetések alapján. Ám ilyen mély problémát személycsere nem old meg. Az sem segít, ha kirakjuk a pénzt az asztalra.

Sp: Ön egy koordinációs bizottságot állított föl. Ez nem annak a jele, hogy nem bízik a DB-elnökségben és a felügyelő bizottságban?

W: Nem. Ezzel mutatom meg, hogy személyesen foglalkozom a megoldással. Ehhez szakemberekre van szükség, akik folyamatosan követik a célok elérését.

Sp: Nemcsak a Bahn infrastruktúrája maródi, a sztrádahidak is öregednek. Ön decemberben lezáratott egy hidat az A 45-ön. Lesz még ilyen meglepetés?

W: Hivatalba lépésemkor állagfölmérést rendeltem el. 4000 „beteg” hidat találtunk. Eddig évente 200 hidat erősítettek meg, ezt megduplázzuk és 2030-ra az összessel elkészülünk.

Sp: Lesznek új sztrádák? A zöldek tiltakoznak.

W: A Bundestag által meghozott szövetségi közlekedési útterv (Bundesverkehrswegeplan) tartalmaz új útépítéseket.

Sp: Vitatott a berlini A 100. Ezt sok lakos és az SPD sem akarja. Ön mért ragaszkodik hozzá?

W: Természetesen fölmérjük, hogy a forgalomigényt kielégítik-e az eddigi utak. Szakvéleményt kérünk.

Sp: Ha ez negatív lesz, eltemeti az A 100-at?

W: Ezt is csak a Bundestag teheti. Megjegyzem, hogy a társadalmi körülmények megváltozása kikényszeríthet új utakat.

Sp: Nagy csata folyik a jövő autója körül. Ezen a héten az EU környezetminiszterek úgy döntöttek, a kipufogós autóknak véget szabnak. Az FDP becsempészett egy kivételt az ún. E-fuels hajtotta autókról. (E-fuel: CO2-semleges, szintetikus üzemanyag, fából vaskarika. RS). Az FDP mért ragaszkodik a régi motorokhoz?

W: Mindez benne van a koalíciós megállapodásban. Azt mutatja, mennyire nyitottak vagyunk minden klímasemleges technológiára.

Sp: A zöldek az EU döntést mégis úgy ünneplik, mint a robbanó motor végét.

W: A közlekedés klímasemleges kell,hogy legyen. A belső elégésű motor maradjon, ha E-fuel-lel megy.

Sp: A koalíciószerződés szerint 2030-ig 15 M E-autó fog futkározni a német utakon. Ez hogy lesz lehetséges?

W: A szükséges infrastruktúra kiépítésével. Egyébként piacgazdaságban élünk, nincs állami terv, mikorra hány polgár milyen autót vegyen. Fontos, hogy a töltőállomások megépüljenek.

Sp: Ön a koalíciót erősen szorgalmazta. Most a sok civakodás miatt nincs kudarcérzete?

W: Megpróbálom a dolgokat előre vinni (A klímarombolást? RS) és közvetítek a pártok között. A problémák föltornyosulását nem szabad megengednünk.

Sp: Mégis úgy látjuk, az FDP görcsösen olyan témákra vadászik, melyekkel lerázhatja a zöldeket.

W: Az FDP-nek van egy igényes agendája, ezen dolgozunk.

Sp: Eltanácsolna egy SUV vásárlásától?

W: Egy szabad demokrácia piacgazdaságában az állam nem adhat privátbeszerzésekhez ajánlásokat.

Sp: Az autó státusz vagy közlekedési eszköz?

W: Eszköz a célhoz. Mindenekelőtt legyen praktikus.

Sp: Pártelnökük szívesen hajt egy Oldtimer-Porsche-t.

W: Az emberek különbözők. A nyílt társadalomban az emberek különféle életmodell közül választhatnak. Ez csodálatos.

Sp: Sok országban tempólimit érvényes, pl. Franciaországban. Az FDP mért zárkózik el ettől?

W: Egyik partner sem erősködött, hogy a sebességkorlátozás bekerüljön a koalíciószerződésbe. Más intézkedésekre koncentrálunk.

Sp: Tiltás helyett ajánlott sebességet is forszírozhatnának – energiatakarékosság céljából.

W: Okos dolog az energiaspórolás, az autózásnál is. Ez egy lépés a Putyintól való függetlenség felé. Ám ez egyéni felelősségből történjen, ne kényszerítéssel.

SPIEGEL, 2 7. 2022

Gegenverkehr

AZ UTCA NYELVE – J. Androutsopoulos – SPIEGEL/RózsaS

Jannis Androutsopoulos (55), nyelvész a hamburgi egyetemen. Azt vizsgálja, hogyan hat a kovid az utca nyelvére -matricákon, kitűzőkön, plakátokon, cédulákon, feliratokon. Empátia mellett sok kudarcérzetet is talált.

„Néha elég egy pillantás egy teleragasztott villanyoszlopra, hogy lássuk, mennyire megváltozott a társadalmunk. Négy éve szerkesztettem egy app-ot, amivel az egyetemisták ezeket az utcai szövegeket dokumentálhatták. A »LinguaSnapp Hamburg«-on 5000 fotó gyűlt össze, 800 a járvánnyal kapcsolatos.

A pandémia eleje szülte a legtöbb kitartás-jelszót és tilalomjelet. Sok volt a rögtönzött cetli, sebtében egy kirakatra írva. Egyik különösen megérintett: »Segen zum Mitnehmen« (Áldás elvitelre); mint egy lakáskeresés, leszakítható szeletkékkel.

Minél jobban elhúzódott a vész, annál erősebben jelent meg a frusztráció. Szaporodtak a ›Querdenker‹-ek (szembe-gondolkodók) és a vírustagadók. Úgy vélem, nem kell mindent eltűrni, nem egy gyűlölet-matricát kapartam le. Néha perverzbe csapnak át. Hírt kaptam egy matricáról, amelynek Dávid-csillag alakja volt és alatta egy zsilett-penge elrejtve, azoknak, akik megpróbálják lekaparni. Ekkora aljasságot nem hittem volna. (Zsebkéssel kaparni! RS).

Az Ukrajna-háború is megváltoztatta az utca szövegeit. Sok hamburgi buszon az uticél helyett ezt láttuk: »#StopptDenKrieg«. Az emberek épületekre békeképeket vetítettek, közösségi oldalakon tiltakoztak.

Az ilyen szolidaritás mindig gyors, legalábbis úgy érzem. Társadalmunk gyorsan kapcsol válság-modus-ra. De gyorsan el is hagyja. Idővel a krízis nyomai eltűnnek a városból.

SPIEGEL, 2. 7. 2022

»Hassbotschaften abkratzen«

40 PERCES TANÓRA – SPIEGEL/RózsaS

Egy berlini elemi iskola innovatív ötlettel hajolt ki az ablakon. Egy tanóra csak 40 percig tartson.

A »Berliner Morgenpost« idéz egy Berlin-Neukölln-i igazgatót, aki szerint így a tanulók sok más tevékenységhez is alkalmat kapnának.

Tanulmányok mutatják, hogy az eddigi óraidő nagy része oktatás nélkül veszik el. A tanóra elején és végén nagy a zsivaj. Ha ezekről a percekről lemondanának, mindenki jól járna. További kurtítások is elképzelhetők. Sok tanítási perc veszik el azzal, hogy a tanár visszaveri a fiatalok szerencsétlen vicceit, magánéleti kifakadásokat hallgat meg és csendre szólít föl – hiába. A tanulók hülye kérdései is sok időt vesznek el. Keresgélik tolltartóikat és tornazsákjukat. A 40 percre való redukálás csak egy egészséges zsugorodás kezdete lenne.

SPIEGEL, 2 . 7. 2022

Mit kürzeren Schulstunden zum Bildungserfolg

AZ UTCA NYELVE – J. Androutsopoulos – SPIEGEL/RózsaS

Jannis Androutsopoulos (55), nyelvész a hamburgi egyetemen. Azt vizsgálja, hogyan hat a kovid az utca nyelvére -matricákon, kitűzőkön, plakátokon, cédulákon, feliratokon. Empátia mellett sok kudarcérzetet is talált.

„Néha elég egy pillantás egy teleragasztott villanyoszlopra, hogy lássuk, mennyire megváltozott a társadalmunk. Négy éve szerkesztettem egy app-ot, amivel az egyetemisták ezeket az utcai szövegeket dokumentálhatták. A »LinguaSnapp Hamburg«-on 5000 fotó gyűlt össze, 800 a járvánnyal kapcsolatos.

A pandémia eleje szülte a legtöbb kitartás-jelszót és tilalomjelet. Sok volt a rögtönzött cetli, sebtében egy kirakatra írva. Egyik különösen megérintett: »Segen zum Mitnehmen« (Áldás elvitelre); mint egy lakáskeresés, leszakítható szeletkékkel.

Minél jobban elhúzódott a vész, annál erősebben jelent meg a frusztráció. Szaporodtak a ›Querdenker‹-ek (szembe-gondolkodók) és a vírustagadók. Úgy vélem, nem kell mindent eltűrni, nem egy gyűlölet-matricát kapartam le. Néha perverzbe csapnak át. Hírt kaptam egy matricáról, amelynek Dávid-csillag alakja volt és alatta egy zsilett-penge elrejtve, azoknak, akik megpróbálják lekaparni. Ekkora aljasságot nem hittem volna. (Zsebkéssel kaparni! RS).

Az Ukrajna-háború is megváltoztatta az utca szövegeit. Sok hamburgi buszon az úticél helyett ezt láttuk: »#StopptDenKrieg«. Az emberek épületekre békeképeket vetítettek, közösségi oldalakon tiltakoztak.

Az ilyen szolidaritás mindig gyors, legalábbis úgy érzem. Társadalmunk gyorsan kapcsol válság-modus-ra. De gyorsan el is hagyja. Idővel a krízis nyomai eltűnnek a városból.

SPIEGEL, 2. 7. 2022

»Hassbotschaften abkratzen«

40 PERCES TANÓRA – SPIEGEL/RózsaS

Egy berlini elemi iskola innovatív ötlettel hajolt ki az ablakon. Egy tanóra csak 40 percig tartson.

A »Berliner Morgenpost« idéz egy Berlin-Neukölln-i igazgatót, aki szerint így a tanulók sok más tevékenységhez is alkalmat kapnának.

Tanulmányok mutatják, hogy az eddigi óraidő nagy része oktatás nélkül veszik el. A tanóra elején és végén nagy a zsivaj. Ha ezekről a percekről lemondanának, mindenki jól járna. További kurtítások is elképzelhetők. Sok tanítási perc veszik el azzal, hogy a tanár visszaveri a fiatalok szerencsétlen vicceit, magánéleti kifakadásokat hallgat meg és csendre szólít föl – hiába. A tanulók hülye kérdései is sok időt vesznek el. Keresgélik tolltartóikat és tornazsákjukat. A 40 percre való redukálás csak egy egészséges zsugorodás kezdete lenne.

SPIEGEL, 2 . 7. 2022

Mit kürzeren Schulstunden zum Bildungserfolg

GÁZSTOP ELVISELHETŐ – ZEIT/RózsaS

Ha Putyin nem ad gázt, az katasztrófa. Semmiképp, mondják mások.

A renitens közgazdász, Rüdiger Bachmann (47), kollégáival (Moritz Schularick, Christian Bayer; Uni Bonn) gázembargó- gazdasági károkat modelleztek. Az eredmény: Elviselhető.

Bachmann EU-körútján makacsul követeli, hogy Németország azonnal gázembargót mondjon ki Putyin ellen. „Ezt az árat Európa szabadságáért meg kell fizetnünk.” Nem az a kérdés, hogy ezt az árat Németország nem képes megfizetni?

A kormány aggódik a gazdasági következmények miatt. Több közgazdász drámai eseményekkel számol. Kinek van igaza? A kérdés igencsak sürgető, mivel Putyin a felére vette a szerződéses gázszállítást. Tehát a gázstop orosz részről egyre valószínűbb.

Az egyik tábor szerint, ha Habeck és Scholz a helyes energiapolitikát követi, a helyzet hasonló lenne a járvány időkhöz. Habeck ördög-falrafestése a tömegmunkanélküliségről és a nyomorról - mese. A másik tábor (Dullien, Direktor des Instituts für Makroökonomie und Konjunkturforschung, Michael Hüther és Achim Truger, Institut der deutschen Wirtschaft) szerint a gázstop végzetes lenne. Truger úgy véli, a B-csoport bagatellizálja a problémát, az újabb tanulmányok (Bundesbank) reálisabbnak tűnnek. A B-csoport több kihatást nem súlyozott eléggé. Ha a beszállítási lánc egy szeme kiesik, láncreakció indul el. A kereslet alakulása sincs eléggé beépítve.

A törésvonalak nem a megszokott helyeken futnak. Most nem balos-jobbos, szakszervezet-munkaadó ellentétekről van szó. Különös szövetségek köttetnek: Munkásbarát közgazdász a kapitalista ökonómussal.

Minek tartunk olyan közgazdászokat, akik inkább hisznek, mint számolnak? Ám jobban odanézve, a számok közelednek egymáshoz. A GDP-visszaesést a B.-csoport eleinte -0,2 %-ra taksálta. Tom Krebs (Mannheim) -12%-ra. Ma B. a corona-lockdown értékét tartja valószínűnek, a -5%-ot. Truger gázstop nélkül -4%-ot mond. A számok közelednek, de a retorika és az értékítélet nem. Jó hír, hogy egységesen, gáz nélkül, kemény recessziót és még magasabb inflációt várnak, de nyomorba zuhanást és általános munkanélküliséget nem.

Itt a vita véget is érhetne és a teendőkre lehetne koncentrálni. Sokan a szénerőt erősítenék és a reaktorüzemek meghosszabbítását. Bachmann és Truger ebben egyeznek. Habeck-et is támogatják, aki a kevés gázt nem racionálná, hanem elárverezné. Így az állam és vele a lobbisták kimaradnának. A piac döntene. Létfontosságú termékeket gyártó cég megemelhetné az árait és többet kínálhatna a gázért. Akik termékei könnyen pótolhatók a világpiacról, időlegesen leállhatnának, de kapnának állami segítséget, mint a járvány idején.

Clemens Fuest (Ifo-Institut, München), ezt üdvözli. Az energiatakarékosságot az árakkal ösztönözné, tehát még egy adó a gázra. Ekkor a cégek és a háztartások jobban visszafognák az energiát. Persze, a rászorultakat kompenzálni kell. A takarékos háztartások kapjanak prémiumot.

Mindezeken most kellene a közgazdászoknak dolgozni, de ők ezzel nem sietnek. A gázviták után fújnak egymásra. Truger: „A viták színvonala földalatti.” Ha a másik számítása nem tetszik, lobbistának kiáltják ki. B. a vádat jogosnak tartja. Vannak szakszervezetek és munkaadók által fizetett közgazdászok. „Kérdés, léteznek-e hatalomkartellek, melyek a közjóval szemben politizálnak. Ha a tőke és a munka egy asztalhoz ül, az végzetes a politikai rendszerre.”

B-.-félékre szükség van, hogy a vita egyáltalán belendüljön. Ám a végén nem a hangoskodók mentik meg a céh hitelét. Clemens Fuest pl. eddig visszafogottan reagált. „Ilyen gázembargóval még soha nem volt dolgunk. Hiányoznak a tapasztalatok.” Nem kötelező egyetérteni, de gyakrabban beszéljenek arról, mit nem tudnak. Hasonlóan, ahogy Christian Drosten a vírus-vitában közvetített. Fuest bírálja, hogy kollégái bizonytalan adatok alapján túl korán politikai követelményekkel állnak elő. „A tudósok ne legyenek aktivisták, mert elveszítik hitelüket.”

Dominika Langenmayr (Katholische Universität Eichstätt-

Ingolstadt): „Nekünk, fiatal kutatóknak a semlegesség nem esik nehezünkre, mert szorosan adatbázishoz kötötten dolgozunk.”

Keynes-nek volt egy álma, 1930-ban: „Ha a közgazdászoknak sikerülne olyan szerény és kompetens benyomást kelteni, mint a fogorvosoknak, az gyönyörű lenne.”

ZEIT, 23 6. 2022

Gasembargo

NEM VÁSÁROLNAK – Nincs pénz új beszerzésekre - ZEITonline/RózsaS

A piackutató GfK: „A tartós háború és a megszakadt beszállítóláncok miatt megugrottak az energia- és az élelemárak. Soha nem mért -27,4% fogyasztás-visszaesés várható júliusra. Ilyen 1991-ben volt. Rolf Bürkl: „A létfenntartási költségek 8%-kal nőttek. A járvány alatt összegyűlt takarékok nem beszerzésekre fordítódnak. Az ún. „beszerzési hajlam (Anschaffungsneigung) -13,7 pontra esett vissza. Ennél kisebbet csak 2008-ban mértek. A belső konjunktúra a következő hónapokban visszaesik.” A jövedelem-elvárás (Einkommenserwartung) júniusban -33,5 pontra zuhant, 20 éve legalacsonyabb értékre.

ZEITonline, 28. 6. 2022

Konsumlaune

KK 75 DÍJA – Minden másképp van! Tudománykritika/RózsaS

Az 1998-as 33 kockázati tényező 26. helyezettje a „fölriasztott vírusok”. Bill Gates 2015-ben figyelmeztetett. Egy 1993-as előadásom címe: LESZ-E BUDAPEST 30 ÉV MÚLVA? Tehát jövőre derül ki, mennyire csináltam magamból hülyét. Ám inkább legyek én a hülye, semmint bekövetkezzék az untergang.

Ünnepelt kutatónőnk fürdik a dicsőségben.

De talán inkább ő csinál magából hülyét?

A magántulajdon hozta a rabszolgaságot, a városok a járványokat, a só és a cukor a civilizációs betegségeket, a magas vérnyomást, a cukorbetegséget. A tudomány megengedte az eltespedést - a szupermarketban a túlsúlyost is kiszolgálják. A gépesítés és a kemizálás levette az emberekről a kemény földművelő munkát, 1-2% képes az egész lakosságot ellátni. Ennek ára: Beporzó rovarok pusztulnak ki, az ivóvízbázis szennyeződik, mozgáshiány miatt az emberek megbetegszenek.

A tudomány egy problémát megold, kettőt generál. Lehetővé teszi állatok életterének elfoglalását. Így történt, hogy egy szerencsétlen kínai az állatpiacon világjárványt indított el. Bill Gates még veszélyesebb vírus elterjedésétől tart, ezért fölkészülésre szólított fel. A túlzsúfolt nagyvárosok - légi járatokkal összekötve - ideális vírusgócpontok. Az egyenletesen belakott vidéken nehezebben terjed a fertőzés és a rakétacsapás is kisebb kárt okoz.

A vírusok visszaszorítása ezer más okból is életmód-változtatásra kényszerítene – ha meglenne a hajlandóság. Ám, amíg valakinek gyereke, felesége, szülei nem érintettek, addig mért is kellene lemondania a „kényelemről”? A klímakatasztrófa messze van, talán nem is igaz. Aki előre merészkedik, pórul jár, lásd a „Gyüttment”, a Gyűrűfű és hasonló mozgalmakat.

Mit is ad ez a tudomány nekünk?
"Megkönnyíti az utazást járművekkel." - Hogy elfelejts gyalogolni és túlsúlyos legyél?
"Meggyógyít, ha beteg vagy." -Vagy azért leszel beteg, hogy meggyógyíthasson?
"Meghosszabbítja életed." - Meddő, keserves, magányos, kínnal teli évekkel?

A tudomány a multik terméke. A paradigmákat ők határozzák meg. Az igaz, ami profitot hoz. Thomas Kuhn-t, Peter Feyerabend-et nem tanítják. Civilizációs betegekkel teli a kórház – köszönve a tudománynak! Nyomorékokat produkál és büszke a botra, amit feltalál nekik.

Kolumbusz édenkertre bukkant, a holdutazók -50 éve!- halálos sivatagra. Megölték a romantikát és jöttek vissza a Földre, ahol minden van: bor, tánc, szerelem. 30 év internet után hol a világmegváltó fölfedezés? Hol a találmány, ami a belátást fejleszti? Pálya- és párválasztásnál hiába fordulunk a tudományhoz. (Régen a párválasztást megoldotta a táncház.) Az történik, ami pénzt hoz. Csak a gazdagok és a szegények számát növelte. Egyetlen fontos kérdésre sem adott választ, ám az istenhitet likvidálta. Jézust ma kinevetnék. Minél több tudomány, annál kevesebb isten.

Nézz körül a konyhádban: milyen találmány kellene még? A technika nem fejlődik, csak szaporodik: zenét épp úgy hallgathatunk tűs lejátszón, mint szalagról, CD-ről, okos telefonról. Üzenhetünk levéllel, távirattal, telefonnal, faxon, email-lel, skype-pal, utazhatunk tucatféle gépen – csupa párhuzamos technika! Ipar, média, oktatás/kutatás - mind a tudománybabonából él.

A Nagy Tudománynak vége. Minden föl van fedezve, már csak jelentéktelen részletkutatás folyik. Ami most jön: fölösleges vagy káros. A tudomány, amely valaha éhínséget és betegségeket küzdött le, ma teflonlábassal és tépőzárral ajándékoz meg. A kutatás értelmének vége. Ami ma folyik: Részletek részleteinek kínzása – valami új reményében. Senki sem hiszi komolyan, hogy a villanyautó vagy a hidrogén megment a klímaváltozástól.

A nagyagy kiemelte az embert a természetből és most az esze lesz a végzete. Ha az ember nem forralja föl a Földet, megteszi az univerzum: a pillanatnyi élet-ablak bezárul. Pár évtized még és ez a kultúra összeomlik.

A világválság nem technikai, hanem emberi probléma. Az istentelen polgár 10 000 holmijával épp oly árva, mint azelőtt. Életét ezen tárgyak beszerzésével, számon tartásával, átcsoportosításával tölti. Semmilyen gyár nem tudja gyártani, amire valójában szüksége van: bizalomra, elismerésre, barátságra, otthonra, szeretetre. Amit nem ér el a fehér ember óriásrakétáival, 27 km-es masináival, eléri egy buddhista szerzetes egy marék rizzsel. Mindenkinek jut, de nem mindenki kapzsiságának.

Túl sokat tudunk. Most már nem okosabbak, hanem j o b b a k kellene, hogy legyünk. A tömegtársadalom erre nem alkalmas. Nemrég meghalt egy ember a 4-es metrón. Senki sem segített, inkább lefényképezték. Ismereteinket elektronikus jelekből szerezzük, tele a fejünk technikai adatokkal, de nem tudunk enni, nem tudunk közlekedni, levelet írni, táncolni, élelmet termelni, önmagunkat szórakoztatni - mindezt megrendeljük a beszállítóinktól és tátogunk, mint a hal, ha egyszer megszakad az ellátás.

LEMENT KUTYÁBA

négyről

két lábra állt

de a sok út közül

a legkönnyebbet választotta

a gépekét

ez becsábította a városba

ott meggazdagodott

de elhagyta istenét

elűzte barátait

és ismét négy lábra állt

lement kutyába

körülötte tömegek

még sincs senkije

RS

HADI GAZDASÁG – Az állam beavatkozik – ZEIT/RózsaS

„Minden előállítandó áru mennyisége és fajtája rögzített.” - adta ki Walther Funk gazdasági miniszter, 1942. nov. 25-én. „Minden más, itt meg nem nevezett áru, produkciója tilos.”

A mai gazdasági minisztert, Robert Habeck-et Funk mellé tenni nyilván botorság, mégis lehetséges, hogy a mai gazdaság egyes részei állami irányítás alá kerülnek. Pl. a gázellátás és a közlekedés. Putyin gázredukciójával a háború megérkezett Németországba – finom fegyverként.

Ha jön a tél, háztartások és vállalatok nem tudják gázszámlájukat kifizetni. Cégek csődölnek be. Az ampelkoalíció azt ígérte, senkinek sem fog fájni, vagy mégis? Jön a hadi gazdaság?

A kormány úgy hiszi, pénzzel minden megoldható. Családi jutalék, benzinrabatt, 9 €-vonatjegy - csak a kezdet. Minden munkavállaló kap 300 € inflációs kompenzációt. Scholz kancellár további csomagon dolgozik, egyszeri juttatásokon és adókedvezményeken. Ám a kincstár lassan kiürül. Januártól be akarják tartani az alkotmányos adósságstopot. Ám a pénztől függetlenül is áruszűke fenyeget. Attól nem lesz több gáz, acél és búza, ha a kormány pénzt osztogat. A drágulás fölemészti a jutalékokat – különösen a vékonypénzűekét.

Elméletileg a megoldás egyszerű: A gazdagok vegyenek vissza a fogyasztással, hogy a többieknek is jusson. Ám az életben másként történik. A Heinrich-Böckler-Stiftung kérdésére a 2000 € nettó-jövedelműek 27%-a tervez kevesebb melegvíz-fogyasztást, a 4500 eurósok csak 7%-a. Akinek nem számít, tékozol tovább, a szankciók nem hatnak a gazdagokra. 2020-as recesszió várható, az állam belenyúl a gazdaságba, mint a háborús időkben.

Az USA-ban a pandémia alatt óriási összegekkel támogatták a vakcina-kifejlesztést (»Operation Warp Speed«). Trump utasította az autógyárakat, hogy lélegeztetőgépeket gyártsanak. Habeck francia kollégája, Bruno Le Maire titulusa: Gazdasági, pénzügyi és ipari szuverenitás miniszter.

Ludwig Erhard sugalmazta a német szociális piacgazdaságot, a náci dirigista modell ellentettjét. Úgy vélték, a gazdaság és az állam szigorú szétválasztása jólétet hoz és megakadályozza a politikai és gazdasági hatalmak koncentrációját is.

Ám a régi antifasiszta modell már nem időszerű. Valamikor februárban kezd kifogyni a gáz és dönteni kell, ki kaphat a maradékból. Első helyen a háztartások és a létfontosságú intézmények (mentők, rendőrség, tűzoltók – 1,5 M kWh/év). Az állam dönti el, mit termeljenek a gyárak és kik húzhatják le a rólót. (Talán a műkörmösök? RS).

Bonyolítja, hogy az EU-államok egymást látják el gázzal. Legrosszabb esetben a Bundesregierung dönti el, hogy a bajor cégek vagy az osztrák fogyasztók kapjanak gázt. Előfordulhat, hogy a hollandok zárják el a csöveket a németek felé, saját lakosságuk érdekében.

A fölkészülések a legrosszabb napra már folynak. Amikor Klaus Müller, a Bundesnetzagentur főnöke kérte, jelentkezzenek azok a cégek, akik lemondanának a gázról, senki sem nyújtózkodott. „Akkor mindenki kevesebbet kap.” Erre beindult a mozgolódás. Árverés lesz, aki a legkönnyebben lemond a gázról, prémiumot kap. Danyal Bayaz, Baden-Würtenberg pénzügyminisztere belengette, jöjjön egy hadi szolidaritás adó (»Kriegssoli«), bár a koalíció kizárt minden adóemelést. Ám ha a vihar elmúlik, meg kell válaszolni, ki fizesse a segélycsomagokat. Bréma különadót akar kivetni a háborúból profitálókra. Mario Draghi már bevezetett valami hasonlót Itáliában.

Az orosz gázstop teljesen új politikára kényszerít. Az állam maga válna vállalkozássá. A németek beleszagolnának a tervgazdaságba. (Üdvözöl Kölnből ökoszocialista barátom, Saral Sarkal. RS). Olyan lenne, mint a járvány csúcspontján: Boltok bezárva, kijárási tilalom, utazás betiltva. Mindezt a lakosság jól viselte, mert a kormány a kényszerhelyzetet jól kommunikálta. És most? A kormány már készül a szankciók bírálatára, ha a költségek nőnek. A szakértői tanács (Sachverständigenrat) azt javasolta, meg kellene jobban nézni a japán energiapolitikát.

Az 1973-as olajválságkor leálltak a mozgólépcsők, a liftek, klímák. Most a nemzetközi energiaügynökség autómentes napokat követel. A britek a háborúban egyszerűen elrendelték, hogy a fegyvergyártásra több munkást képezzenek ki. Bár ilyenről még senki sem beszél, arról szó esik, hogy a kormány beavatkozzon a munkapiacba. Épületek szanálása sok energiát takarítana meg, ám hiányzik 170 000 szakmunkás az építőiparban (villany-, fűtésszerelők, szanitertechnikusok). A Tübingen-i polgármester, Boris Palmer, lakbérstopot követel, mert az építőanyag-szűke miatt leáll a lakásépítés.

A kormánypártok még abban reménykednek, hogy a tél ilyen radikális intézkedések nélkül megúszható. Ezeknek minden pontja puskapor a koalícióra: Főleg az FDP makacskodik, a legenyhébb sebességkorlátozásnak is ellenáll.

ZEIT, 30. 6. 2022

Folgt auf den Krieg die Kriegswirtschaft?

KOMMENT

1973-ban szájtátva sétáltunk Köln autóútjain – micsoda csend és tiszta levegő! A zöld mozgalmak az energiára irányították a figyelmet, összeraktuk az ENERGIEMENÜ-t, napkollektorokat építettünk, a népfőiskolákon energiakurzusokat tartottunk. Átköltözésem után 13 Szelíd Energia Füzet született magyarul. Az első magyar házi napkollektor 5000 DM-be került, saját takarékomból. (Lásd: Építsünk tartálykollektort!). A magyarok legalább annyit tehetnének, hogy csínján bánnak a meleg vízzel.

RS

TANULNI AZ AUTOKRATÁKTÓL – J.W. Müller/KrekóP is – ZEIT/RózsaS

Jan-Werner Müller a politikaelmélet professzora Princeton-ban.

Hogyan támogatják egymást az autoriter uralkodók és hogyan játsszák ki a demokráciát saját eszközeivel?

A politikai elemzés közelebb visz az igazsághoz, ha kézenfekvő általánosságokat pontosabban megvizsgálunk. Putyin katonai kudarca azt a Nyugaton kedvelt bizonyosságot látszik megerősíteni, hogy az autokráciák önmagukat emésztik föl. A vezetőknek senki sem meri az igazságot a szemükbe mondani, ezért ezek a rendszerek képtelenek hibáik korrigálni. Csak a demokráciák tanulóképesek, míg a zsarnokságok, mint a Szovjetúnió 1991-ben, előbb-utóbb összeomlanak.

Kijózanuló korunkban azonban azt láthatjuk, hogy az autokráciák is képesek tanulni – a történelemből és egymástól. Persze, ez nem jelenti föltétlen azt, hogy a XXI. sz. a clever autokráciák világa lesz. Inkább meg kell értenünk, ma mért működnek másképp és hogyan kell velük bánni.

A klasszikus „megfélemlítő-diktátort” fölváltja a »spin-diktátor«, ahogy azt Szergej Gurijev és Daniel Treisman írják most megjelent könyvükben („Spin Dictators”). Rögvest kegyetlenül elnyomni csak fölháborodást vált ki – itthon és külföldön. Ehelyett a közvélekedést apró igazgatással kell alakítani és az info-áramlást irányítani. Putyin évek óta gondosan tanulmányozza a közvélemény-kutatásokat, ám saját történelmet kreál, hogy igazolhassa Ukrajna lerohanását. Mások sokkal pragmatikusabban kezelik a történelmet. A kínai kommunistáknak kötelező a szovjet összeomlás dukumentumfilmjeinek tanulmányozása. A magyar Orbán, az EU autokrata pionírja, megtanulta, hogy nem szabad a XX. sz. diktatúrára emlékeztető képeket produkálnia. A budapesti tüntetéseknél a rendőrség udvarias és természetesen cenzúra sincs. Utóbbi csak reklámozná a tiltottat. Represszió helyett elrendezte, hogy az állami tv és a sajtó – főleg a helyi – a lojális oligarchák kezében legyen. Liberális bloggerek kedvükre bírálhatják a rendszert, ez a sajtószabadság élő bizonyítéka - láthatja Brüsszel. (Az ellenzéket pedig beültette a parlamentbe a demokrácia eljátszására. RS). Az ellenzék vezetője egész 5 percet kapott az M1-en a választások előtt. Orbán szemérmetlenül minden állami forrást fölhasznál pártja propagálására.

Fontos, hogy 4 évente kvázi-választások legyenek - nagy, de nem abszolút többség biztosítására. (Ha az ellenzék nem ülne be, abszurd helyzet lenne: a parlament röhejjé és unalommá válna. Megszűnnének a „demokratikus” viták és a diktatúra meztelenné válna. RS). Az orosz választási rendszer 2003 – 2016 között folyton változott. Orbán is rögtön csavart egyet a rendszeren, amint az ellenzék esélyessé vált.

Egy trükk azonban mindig érvényes: Tegyél többet, hogy legyen honnét visszakozni. Orbán jól tudja, hogy törvényeit Brüsszel figyeli. Teljes pályás lerohanással indít, aztán kozmetikázással vagy akár valódi kompromisszumokkal visszavesz. Így a végén eléri politikai célját.

A lengyel kollégák jó tanulók. A jobb-populista kormány épp most oszlatja föl a botrányos „fegyelmi kamarát”, amelyet a bírák megregulázására találtak ki. Ezután megkaphatja az EU-kovidpénzeket. De ha Leyen jobban odanézne, láthatná, hogy a bíróságok – leszámítva néhány átnevezést, áthelyezést – továbbra is a kormány uralma alatt maradnak.

Ezek a technikák és trükkök minden további nélkül átvehetők. A liberálisok kétféleképpen próbálják magyarázni a populisták nyomulását. Egyrészt a globalizáció gazdasági következményeivel, másrészt, finom kifejezéssel, a kulturális konzekvenciákkal – magyarul idegengyűlölettel.

A különböző országok uralmi technikái nagyon hasonlítanak egymáshoz: A bíróságok megszállása, a szabad sajtó hazaárulónak és fake-news-terjesztőnek való beállítása, uszítás a kisebbségek ellen. Ezek az analógiák azonban nem bizonyítják, hogy világszerte azonos ok vezetett a populizmus előretöréséhez. A megfelelések inkább azt mutatják, a hatalomgyakorlás bársonyos formáját egymástól tanulják. Putyin megmutatta, hogyan kell a civileket külföldi ügynököknek kikiáltani és „legálisan” föllépni ellenük. Időközben már azt is tudja mindenki, hogyan lehet Sorost mindennek ellenségévé nyilvánítani, anélkül, hogy antiszemitizmussal piszkítanák be kezüket.

Gurijev és Treisman kimutatták, hogy ma az autokraták sokkal kevésbé erőszakosak, mint a XX. században. Nyilván ez Navalnijnak, vagy a Xinjiang-i tábor foglyainak nem vigasz – nem szólva az ukrán áldozatokról. Tehát a szofti zsarnokok, ha kell, visszaváltanak félelemkeltésre és látványos erőszakra. Ám ez a gyöngeség jele is lehet. Erdogan visszasírja azokat az időket, amikor mint európa-párti liberálist dicsőítették, nem tudva, hová is vezet ez a nagy török átépítés.

A gazdaságbarát autokráciára pályázók elérik, hogy a Nyugat szemet húnyjon tetteik fölött. A Wall Street Journal Bolsonaro-t

jó üzletemberként mutatta be; az indiai elnök, Narendra Modi még mindig neoliberális reformernek számít, pedig az indiai muszlimok üldözésére szólít föl. Nem beszélve Orbánról, aki a német autóipar minden óhaját teljesítette.

Ezek a clever autokraták szinte mindegyike egyben heves nacionalista is. Pedig a globalizációból profitálnak, mely nemcsak külföldi befektetéseket hoz, de a nyitott határok szelepként is szolgálnak, amely kiengedi a renitens polgárokat. A vasfüggöny idején lelőtték a szökni próbálókat. Ma az elégedetlen magyarok kereshetnek máshol munkát az EU-ban. A belső piac átjárhatósága akaratlan is oda vezet, hogy gyengül az autokratákra ható nyomás. Putyin is örül, hogy már idén 4 millió polgára távozott. Ez Oroszországnak katasztrófa, Putyinnak kevesebb potenciális ellenzék.

Az autokraták kölcsönös segítségéhez a heves antiliberalizmuson kívül semmi más közös vonás nem kell. Míg a XX. században hajba lehetett kapni az eltérő Marx-értelmezéseken, ma lényegtelen, hogy a Kreml-éceszgéber, eurázsia-guru Alexander Dugin és a trumpista Steve Bannon történetfilozófiája mennyire különbözik.

Az autokraták anyagilag is segítik egymást. Moszkva kisegítette Venezuelát, most India vesz olajat Putyintól. Ezzel, antikolonializmus címen, odasóznak egyet a Nyugatnak, és az autokratáknak (akik kleptokraták is egyben) egy globális pénzügyi biztonsági hálót szőnek. Ezzel számos nyugati bankár, ügyvéd, ingatlanközvetítő jól megtömi a zsebét.

Az alternatíva, melyet a németek gyakran hangoztatnak, nem a teljes „elszakadás”. A lyukakat be lehet tömni, ezzel a világ nem esik szét rögvest autokrata régiókra. Hogy az USA-ban piszkos pénzekért, minden ellenőrzés nélkül, luxusingatlan vásárolható, nem a globalizáció sara, hanem az alkuszszövetségek ügyes lobbizásának eredménye.

Hogy Merkel és a CSU a budapesti autokrácia építését tétlenül szemlélte, nem valamiféle EU objektív kényszerre kenhető, hanem tudatos döntés volt, amellyel a gazdasági érdekeket a sokat prédikált közös értékek fölé helyezték. Most Bp. tanul Varsótól, míg egyidejűleg másoknak megmutatja, hogyan lehet a Putyin-ellenes szankciókat megfúrni.

A demokráciák tulajdonképpen tanulékonyabbak kellene, hogy legyenek. A kormány dinamikája, az ellenzék bírálata erre sarkall. Merkel „Wandel durch Handel”-je (Kereskedj és fejlődj!) azért volt sikeres, mert a többiek engedték. Kivételnek számított, amikor 2017-ben, egy tv-vitában, Martin Schulz Orbán ajnározást Merkel orra alá dörgölte.

Az autokraták eltűrése sokáig nem került napirendre. A VW Xinjiang-ban kényszermunkásokat alkalmaz? Kit érdekel! Gáz egy autokratától, SUV-ok egy másiknak – elfogadott alternatíva nélküli útnak számított. Holott az új zsarnokok semmiképp sem sebezhetetlenek. A magyar politológus, Krekó Péter, joggal óv egy „autokraták inflációjától”. Aki most azt hiszi, az autokratáktól minden kitelik, a látszatóriásból politikai gigantot csinál. Az orosz ügynökök nem dönthetnek el egy választást az USA-ban. Kína sokat fektet be K-Európában, de Japán és Dél-Korea még többet – csupán ezek az országok nem próbálnak meg propagandával hűséges szövetségeket szerezni. Szerbiában, ahol a demokrácia küzd az autokráciával, a többség úgy hiszi, Kína segít. Vucsity nemrég látványosan megcsókolta a kínai zászlót. Hogy az EU jelentősebb támogató, az nem megy át.

A korszakváltás azt is jelenti, hogy az autokraták is követik a kort. Nem tűnnek el maguktól, ahogy ezt a 90-es években hitték. Új ideájuk persze nincsen, egyre finomabb eszköztáruk annál inkább. Végül is a Nyugatból élnek. Ez eszmeileg és anyagilag is megáll, hiszen a vélt változhatatlan gazdasági kényszerek miatt tettestársak vagyunk.

ZEIT, 23. 6. 2022

Von Autokraten lernen

A TŐZSDE-HAWAII VÉGE – Az euró veszélyben – SPIEGEL/RózsaS

Amikor 2019-ben Christine Lagarde az Europäische Zentralbank (EZB) élére került, az infláció 1% volt. Az elnök asszony nemes célokat tűzött ki: A nők karrierjének támogatását és „zöld” pénzpolitikát. Mindezeket mára kénytelen volt legalsóbb fiókjába süllyeszteni.

Más központi bankokkal ő is sokáig csak hátradőlt, alábecsülte a drágulás visszatérését. Végre egy hete jelentett be kamatemelést. Ilyen legutóbb 2011-ben volt. Arról is lemond, hogy az EZB államkötvényeket vegyen. Ez eddig arra volt jó, hogy a piaci hitelkamatokat alacsonyan tartsa és megkönnyítse az eladósodást.

Az 1% kamatemelés azonban az árak visszafogásához édeskevés. 10%-os infláció fenyeget. Bezzeg a Federal Reserve (Fed) szerdán 75 bázisponttal, 1,75%-kal emelte az alapkamatot. Egyelőre. A 70-es évek tanulsága: Akkor elengedték az árakat és végül az alapkamatot 20%-kal kellett megemelni.

Az EZB attól tart, radikális intézkedés megfojtaná az amúgy is törékeny európai gazdaságot és szétfeszítené az eurózónát. A drágulás a következő hónapokban tovább fog rombolni és egy régi szcenáriót hozhat vissza: az euróválságét.

Hogy mennyire veszélyeztetett az eurózóna, azt az államkötvények piaca mutatja, ahol a kormányok adóspapírjaival kereskednek. Bár ez nem annyira szenzációs, mint egy tőzsdedráma, de nagyságrendileg többszörösen nagyobb és jelentősebb, továbbá ugyanúgy fölfuvódott az éveken át beömlő olcsó pénz által. Thomas Mayer, Flossbach von Storch Research Institute: „Az eladósodásválság visszatérhet.” A megrögzött EZB-bíráló Itáliát tartja aggasztónak, melynek papírjai már március óta esnek. A befektetők bizalma a nyakig eladósodott országban fogyatkozik, reformképességében sem hisznek igazán. Jörg Krämer, Commerzbank: „Olaszország nem végezte el házi feladatait és most a kamatfordulat fenyegeti.” 2023 elején választások lesznek, amikor EU-kritikus szélsőséges pártok juthatnak jelentős hatalomhoz. Mario Draghi, az eddigi stabilitás szavatolója, nem indul. Ha a populisták nyernek, az eurót fogják támadni.

A gondok az EZB-t is riasztották. Lagarde szükség-intézkedéseket jelentett be, amellyel ígérete ellenére tovább fűti az eladósodást. A központi bankot már régóta azzal vádolják, hogy államfinanszírozást gyakorol. Az elnök asszony nem árulta el, pontosan mit is tervez. A legvalószínűbb, hogy ismét államkötvényeket vásárol, mivel ezek a kutyának sem kellenek, főleg nem az olaszok. Ez Lagarde kapitulációja a valóság előtt. Pár éve még bizonygatta, hogy az EZB-nek nem feladata, Olaszország kötvényproblémáinak megoldása. Most szinte elsietve közli, Itáliát nem hagyják pácban. Volker Brühl, Center for Financial Studies an der Frankfurter Goethe Universität: „Bizonyos kötvények emelkedő kockázatprémiumai a normalizálódás jelei. Ezek az elmúlt években alacsony szinten mozogtak, köszönve a kiterjedt felvásárló programoknak.”

A pénzt az EZB az új vásárlásokhoz föl tudja hajtani, mivel a régi kötvények kifutnak. Tehát nem kell új pénz. De vajon elég lesz-e? Hitelrontó állapotát hosszabbítja meg, főleg Németországban. Kamatkondíciókat tesz mesterségesen olcsóvá és ezzel államköltségvetéseket pénzel. Mayer: „A kamatok olyan alacsonyak, hogy 5000 éve nem volt ilyen.” Ezt a groteszk helyzetet a központi bank politikája hozta létre. A kamatok hosszú távon emelkedni fognak. Érthető, hogy a szűkösség és a háború az inflációt és a kamatokat hajtja. De hogy minden befektetési osztály egyszerre zuhanjon, az rendkívüli és azt mutatja, hogy a hosszú kiskamatfázis a pénzpiacot fölfújta. A kötvények mellett a részvények is zuhannak. Krämer szerint ez történelmi esemény. Fiktív portfóliót raktak össze (60% US-részvény és 40% US-államkötvény) hogy megnézzék, hosszú távon hogyan viselkedik. „Normálisan, ha a kötvények drágulnak, esnek a részvények és fordítva. Most azonban mindkettő olyan mínuszban van, amilyen az USÁ-ban 1945 óta nem fordult elő.”

Az EU-ban a helyzet ugyanilyen, csak az amerikaiak problémája nagyobb, mivel idősellátásukat a tőkepiachoz kötötték. Biden népszerűsége olvad és a novemberi kongresszusválasztáskor borítékolható, hogy a demokraták elveszítik többségüket.

A tőzsdekerülő németek időközben mégis részvényeket vásároltak. Szinte nulla kamatnál ehhez nincs alternatíva. Még a vékonypénzűek is BionTech és Tesla részvényeket vettek. Most a drágulás ennek véget vetett, már a gazdasági visszaesés látszata is méreg a részvénypiacra.

A német tőzsdeindex, a DAX, január óta 19%-ot esett, az US S&P 500 23%-ot. Tőzsdések ezt „medvepiacnak” nevezik. Mayer egész évi stagnációval számol és a piacok nehéz helyzetével. A kamatváltozás nem vezet föltétlen krachhoz, de átértékeli a részvénypiacot. Ahol crash történt, az a technológia: Az US techtőzsde Nasdaq január óta 33%-ot zuhant.

Ez átterjedt az eddig vonzó és szabályozatlan befektetési osztályra, a kriptodevizákra. Itt profik üzleteltek, akik most megszorultak és megpróbálnak eszközeiktől megszabadulni. A bitcoin értéje a felére zuhant. A pénzkutató, Philipp Sandner: „A krach irama, mérete és frusztrációja nagyobb, mint valaha.” Az US-cég Celsius leállította kifizetéseit, hogy „stabilizálja likviditását”. A luna is összeomlott. „A kamatfordulás miatt sok befektető kivonja tőkéjét a kriptopiacról.. Az értékek zuhannak, több kripto-üzletmodell gyengesége most kerül napfényre.”

Vége a mézesheteknek, amikor vállalkozások álomprognózisokkal csaltak befektetőket lépre. A szállító Uber vagy a Delivery Hero, melyek a tőzsdén milliárdokat zsebeltek be (miközben piros számokat írtak), most böjtölhetnek. Az emelkedő kamatok miatt a várható nyereség zsugorodik. Friss pénzre főleg a techcégek szomjaznak, de ez drága lesz és részvényeik zuhanni fognak. A legendás Warren Buffett US befektető így fogalmazott: „ Amikor az apály jön, akkor látszik, ki az, aki meztelenül úszott”.

SPIEGEL, 18. 6. 2022

Da ist sie wieder, die Crashangst