HATÓSÁGI BENZIN-ÁR, EXTRAPROFIT-ADÓ – SPIEGEL/RózsaS

A zöldek és az SPD extraprofit-adót vetne ki a válság nyerteseire. Jól hangzik, de teljesen alkalmatlan.

Az állam 30 centet elenged minden liter benzin után. Az árak azonban nem estek egyenletesen. A koalíció az olaj-konszerneket gyanúsítja, amelyek az adókedvezmény egy részét zsebre vághatták és nem adták tovább ügyfeleiknek. A kapzsi ölmultikat meg kell büntetni, jöjjön az extraprofit-adó (Lars Klingbeil, SPD). Ezzel minden válság- és háborúnyertes cég (a fegyvergyártók is) leadná nyeresége egy részét, ahogy azt az USÁ-ban, az UK-ban, Olaszországban is tervezik. Volt már ilyen a II. világháború idején.

Ám a hibára nem mentség, hogy mások is elkövetik. Félő, hogy az érzületi etika egy súlyos rohamáról van szó, mely köztudottan magasztos elveket követ, de a következményekre fittyet hány. Az új adó szószólói azt képzelik, hogy a benzinkutasok kartellcimborák bandája, akik fölnyomják az árakat, hogy az államot és a kuncsaftokat kirabolják. Ezzel a rabatt-tal valójában az állam srófolja fölfelé az árakat, mivel a kedvezmény fűti a keresletet. A vád, hogy itt a piac hibázik, nem áll meg. A drága benzin ugyanúgy a politika kudarcát is jelenthetné. Ha a konszernek a kedvezményeket tényleg lenyelték, az adó akkor sem lehet kiút. Ez kísérlet egy téves döntést egy másik téves döntéssel helyrehozni. A kár jelenős lenne, újabb problémák tornyosulnának.

De mi is a tisztességes nyereség? 2% hozam méltányos, 4% tűrhető, de 6% már elfogadhatatlan? Nincs objektív mérce, de ha volna is, mennyit kellene adózniuk? 80-90 %-ot vagy mindet?

Ám a fő probléma, ki kerüljön az adólistára? A BionTech, például? 2021-ben 10,3 mrd € rekordnyereséget ért el. Ha az állam következetes, itt is pár milliárdot behajtana – de akkor a cég a következő vakcináját már nem Németországban fejlesztené ki.

Ez az adó támadás az innovációerő ellen. Bevezetését a növekedés és a jólét sínylené meg. (Ezekkel pedig csak az egész bolygó megy rá. RS). A politika kiválogatná, ki adózandó meg. Ezzel nemcsak túlterhelné magát, de az önkénynek is kitárná kapuit. A kiszámítható, racionális gazdaságpolitikába vetett hit illanna el. Az alkotmánybíróság aligha adná áldását arra, ha az állam ugyanakkora nyereségeket morális szempontokból adózna meg. Cégek piachatalma ellen az adópolitikai eszköz szerencsétlen választás. Vannak más fegyverek is, pl. évtizedek óta törvény van a versenykorlátozás ellen.

SPIEGEL, 10. 6. 2022

Angriff auf den Wohlstand

ROMAN PLETTER, ZEIT-Streit

A nagy olajkonszernek kétszeresét keresték az első negyedévben, mint tavaly. A finomítók hatszor többet nyernek egy hordó olajon, mint a múlt években. Elméletileg stimmel Lindner miniszter kijelentése, miszerint az extraprofitot nem lehet definiálni. A gyakorlatban azonban azt látjuk, hogy míg Ukrajna a háborútól, a német lakosság a magas áraktól szenved, az olajmultik tömik zsebeiket. Ez nem meglepő. Az áfa-csökkentést sem adták tovább teljesen ügyfeleiknek. Most mért tennének mást?

A nyereség per se nem ördögtől való. A pénzt gépekbe, vagy kutatásba lehet fektetni, vagy növekedésbe. Az olajipar azonban ne növekedjen, hanem zsugorodjon! Jobb az olajat a földben hagyni, mint elégetni és ezzel még több CO2-vel terhelni a légkört. Téves érvelés, hogy az olajkonszernek elleni intézkedés olyan innovatív cégek elleni támadás volna, mint a BionTech. Ettől a gyógyszergyártótól senki sem akar semmit elvenni, de a Shell-től, a TotalEnergies-től igen.

Másik aggály, hogy ha az állam a nyereségeket elszabályozza, itthon senki sem fektet majd be. (Ezeket a nyereségeket sokszor osztalékként kiosztják a részvényeseknek). Konzervatív megfogalmazás: „A Standort, a telephely, elveszíti bizalmát”. Ha ez így volna, az UK-ban, Itáliában már senki sem invesztálna, pedig ott már van profitadó ill. bevezetés előtt áll. Az USA a II. világháború idején vetett ki ilyen adót, ennek ellenére mégis szuperhatalommá vált.

A befektetők különbséget tudnak tenni egy szükséghelyzeti beavatkozás és az önkény között. A bizalmat pedig mérni nem lehet. Előszeretettel vetik be, mint univerzális fegyvert. A valóság kissé összetettebb.

Az árdrágulások miatt a szegényebb háztartásokat ki kell segíteni. Valahonnan erre pénzt kell beszedni. Mindegy, hogy ez adó útján történik, vagy a kartelljog szigorításával. Eddig a versenyvédők csak akkor avatkozhattak be, ha a konszernek áraikat titokban egyeztették. Ezt bizonyítani igen nehéz. A jövőben akkor is lehet interveniálni, ha a benzinárak a kutaknál nagyon gyorsan kiegyenlítődnek. Hogy az új adót az FDP ellenzi, de az új intervenciós kartelltörvényt üdvözli, ezt Christian Lindner magyarázza meg választóinak.

ZEIT, 15. 6. 2022

STREIT

JÚNIUS ELSEJÉTŐL VALAMI OKBÓL SENKITŐL SEM KAPOK OLVASOTTSÁG-VISSZAJELZÉST. NEM ÉRTEM MIÉRT. KÉREM, VALAHOGY JELEZZE, TOVÁBBRA IS IGÉNYLI-E AZ ÍRÁSOKAT VAGY KÉRI TÖRLÉSÉT A LISTÁRÓL!

RS

MINDEN POLITIKUSNAK KELL EGY JÓ NARRATÍVA – F. Breithaupt – SPIEGEL/RózsaS

Fritz Breithaupt (55) kogníciókutató azt vizsgálja, hogyan észlelnek az emberek információkat, hogyan dolgozzák föl azokat és hoznak ezeknek alapján döntéseket. Az Indiana University laborjában önkéntesekkel „süket telefon” (Stille-Post) játékkal a narratívák keletkezését kutatja. Az elbeszélésekkel az emberek jelentős eseményeket vagy politikai lépéseket magyaráznak, válságban levő társadalmakat segítenek. Könyve, a »Das narrative Gehirn«, (A narratív agy) június 19-én jelenik meg.

SPIEGEL: Breithaupt úr, a politikusok nap mint nap azt a tanácsot kapják, hogy találjanak ki új narratívákat, legyen szó a klímáról, a menekültekről, az EU-ról. Hogyan vált ez az irodalmi merev fogalom a politikai üzlet fő eszközévé?

Breithaupt: Kevesen tudják, mi is az a narratíva. Úgy használják, mint egy ütős varázsszót, amellyel minden politikai pozíció eladható. A narratíva struktúrája olyan, mint egy történeté vagy egy meséé. Gonoszok és hősök küzdenek, eleje és vége van, közötte a jó és a rossz kimenetele felé való haladás. Az emberek rajonganak értük, mert a világot érthetőbbé teszik. A komplex modern társadalom rendezetlen, ellentmondásokkal teli. A narratívák segítenek rendezni az információkat. Az emberek a világhoz való hozzáállásukat építhetik föl, ha egy elbeszélésben önmagukat tükröződni látják. Nem egy 10 száraz érvet tartalmazó lista alapján.

Sp: Nem leszünk manipulálhatók?

B: Az elbeszélések természetesen manipulálnak. Hatalmuk óriási. Példa erre Trump narratívája a kizsákmányolt Amerikáról, amely vissza kell, hogy találjon a régi nagyságához. Ezzel szorongó, lecsúszástól rettegő embereket nyert meg magának. A politikai narratíva úgy működik, mint egy könyv vagy film. Amint olyan történetet hallunk, amely fölizgat és bevon bennünket, vagy valami más okból azonosulásra késztet – máris fogva vagyunk. Azonosulunk az egyik karakterrel, átvesszük céljait vagy felháborodottan elutasítjuk. Egyes politikus nem képes egy elbeszélést egymaga alakítani. A legtöbb társadalmi elbeszéléseket sokan formálják. 2008-ban az USA-ban sok embert egzisztenciális félelem szállt meg. Sokan nem tudták házaik árát törleszteni és ki kellett költözniük. Gyorsan egy kollektív elbeszélés keletkezett. Bűnbakokat találtak, a gonosz bankárokat akik kapzsiságból, felelőtlenül hiteleket sóztak rá ügyfeleikre. Ez a narratíva segített leküzdeni a válságot, bár csupán a komplikált tényállás sablonos leegyszerűsítését közvetítette. De ez nem számított.

Sp: Dehát hogyan segített a narratíva? Nem csökkentette az emberek adósságát, sem a bankok megregulázálása nem következett be.

B: A narratívák ritkán vezetnek a problémák egyszerű megoldásához. Inkább odahatnak, hogy az embereket érzelmileg tehermentesítsék. Itt az volt az üzenet, hogy ők ártatlanok. Így a narratíva terápiaként hatott.

Sp: Tehát szedjék elő az emberek a józan eszüket, racionális érvekkel, ok-okozat vizsgálatával próbálják problémáikat megoldani és ne dőljenek be a narratíváknak?

B: Meg lehet próbálni, de kétlem, hogy kiugró sikert hozna. Az emberek a világot érzelmi töltetű narratívákkal tárják föl. Elfogadják őket, mert érzelmekkel jutalmaznak. A racionalitás figyelmen kívül hagyja, hogy a narratívák változásokkor pozitív erőket generálnak. Részesülhetünk mások tapasztalataiban, tanulhatunk hibáikból. Vidékre költözők elmesélik, milyen nyugodt, egyszerű életük lett. Ez minket is arra ösztönöz, hogy mindennapi életünk mellé alternatívákat képzeljünk el. Megérné, ha életünkön változtatnánk? A 2006-os foci VB idején, Németország narratívája a tarka, a világra nyitott államról, sokaknak lehetővé tette önmagukat így elképzelni és erre felé fejlődni. Az elbeszélés eszköz másokat a dolgok sajátos nézetére rávenni. Aki harcostársat akar, az a világot új köntösben mutatja be – lehetőleg izgalmasan.

Sp: Van arra példa, hogy a narratíva egy társadalmat tartósan megjavított?

B: A demokráciamozgalom vagy a rabszolgaság fölszámolása. Ám sok narratíva, pl. a világkormányról, zátonyra futott. Fontos a női egyenjogúság narratívája. Ezt nemcsak új aktorok adták elő újból, hanem újból ki is találták. Persze, van még mit javítani, de mára a nők vezetői posztokon, magas hivatalok élén, már nem fehér hollók.

Sp: Az olyan hashtag, mint a #MeToo uralják a nyilvános vitákat. Épp most nyert pert az US-színész, J. Depp, volt felesége ellen. Az ítélethozatalt milliók követték. Amber Heard magát házi és szexáldozatnak mondta, az ex-férj rágalmazásért perelte be.

B: Ez a sztori is a társadalmi narratívák hatalmát mutatja. Ugyanaz történt, mint mikor politikusok, választás előtt, a tv-ben egymásnak esnek. Mindketten eltérő elbeszélést testesítenek meg. A nézők gyorsan az egyikük oldalára állnak, így részt vehetnek a történetben és érzelmileg együtt úsznak. A konfliktust csak egy perspektívából látják, minél tovább nézik, hozzáállásuk annál merevebb lesz. Az empátia nemcsak a béke eszköze, de viszálykeltő is lehet. A Depp/Heard-ügyvédek kihasználták ezt. A hölgy ügyvédje, „a nő, mint áldozat”-narratívát adta elő. Az eset minden nőt érint, mert egy közülük kétszeresen áldozattá vált: Egyszer szexuális erőszak, majd a szemérmetlen bulvársajtó áldozatává. A férj ügyvédje minden férfi nevében beszélt, akik védtelenül ki vannak szolgáltatva ex-feleségük bosszújának. Ez az eset azért tipikus, mert megmutatja, hogy szinte minden társadalmi narratívának egy erős ellen-narratívája van. Mi, emberek, szeretünk az egyik oldalra állni és egymás ellen foglalni állást. Éppen ezért a narratívákkal csak nagyon ritkán oldhatók meg problémák.

Sp: A corona-tagadók Merkelt egy földönkívüliek által irányított gyíknak tekintették. A konteó a narratíva egy különleges formája?

B: Igen, mert az összeesküvés-elmélet vonzása arra irányul, hogy rendet tegyen ebben a kaotikus világban. Mindent egy sötét erő mozgat. Az oltástagadók narratívája mindent tartalmaz, ami egy elbeszélésnek kell: Csillogó hősöket, gonoszokat és egy jobb világ ígéretét. Mi állt ezzel szemben? A védőszabályok, a nyájimmunitás, az oltási kötelezettség rideg, józan ismertetése. Ha az oltás melletti döntés egy hőstörténet része lett volna, valószínűleg elmarad ez a sok perpatvar.

Sp: 2015-ben Merkel 100 000 menekültet engedett be. Először úgy tűnt, narratíváját mindenki elfogadja. »Wir schaffen das«, mondta és a németek tömegesen segítettek és igazolták a „Willkommenskultur”-t.

B: És legkésőbb az első szexuális abuzus után, a kölni főpályaudvarnál, megjött az ellen-narratíva. A menekült muszlim férfiak sohasem lesznek a német társadalom tagjai, mert nem fogadják el a nyugati értékeket és a modern nőképet. Ez azért is terjedt olyan gyorsan, mert a megelőző segítség egy fals empátiából eredt. Katasztrófák esetén sok ember azért lesz aktív, mert a mesék hőseivel azonosul. Ez akkor is megáll, ha bevetésük jó és helyes volt. Ám az öntudatlanul követett narratíva azt is előrejelzi, hogy hírnév és elismertség következik, igazolva ezzel segítségük helyességét. Az elvárás az volt, hogy a menekültek rögtön németül tanulnak és hasznos tagjai lesznek a társadalomnak. Amint ez nem következett be országosan, a segítőkészség ressentimentbe csapott át. Merkel új narratívája mégis helyes volt. Idegenek történetét szenvedésként ismerte el amelyhez a németeknek is közük volt. Ám elmulasztotta a Willkommenskultur-elbeszélést idejekorán egy értelmes véggel lezárni. Az elbeszélésekbe kell egy feszültségív és egy vég, ez a politikai narratívákra is vonatkozik. Az emberek nehezen viselik el, ha megáll a történet. Kezdetben izgat a végkimenetel, de aztán kihuny az érdeklődés. Merkel jelszava győzelemre volt kihegyezve, a pillanatra, amikor kimondhatta volna: „Sikerült! Megcsináltuk!”. Az egy millió menekült befogadását az emberiesség diadalaként méltathatta volna, hogy utána egy új, kevésbé győzelemittas narratívába vágjon bele.

Sp: Ukrajna meglepő ellenállása után Zelenszkijék sok helyütt rendíthetetlen hősöknek számítanak.

B: Ez a narratíva kezd fenyegetővé válni. Eleinte, amikor az ukránok megállították a támadókat, ez helyes volt, morálisan ma is hősök. Ám leragadni a hős katonák narratívájánál kizárja, hogy más megoldásokon is dolgozzanak, melyek nem föltétlen győzelemből állnak. Mi, emberek, szeretjük az olyan elbeszéléseket, mint a bibliai Dávid-Góliát viadal, ahol a kis Dávid azért győz, mert a morál az ő oldalán van. Hogy béketárgyalás jobb megoldás lenne, ez ebből a narratívából ki van zárva.

Sp: Jobb lenne, ha az ukránok rögtön föladnák és tárgyalnának, ahelyett, hogy egy téves narratíva után futnak?

B Minden támogatásra rászolgáltak és az igazságosság szerint győzniük kellene. Ám a ragaszkodás a vakmerő hősök narratívájához oda vezet, hogy hosszas állóháború áll be és a világ elveszíti érdeklődését, mert – bármily rettenetesen hangzik – nincs semmi új elmesélendő. Hogy egy narratíva valamikor többé nem fordítható meg és mindkét fél megkövült álláspontjához vezet, erre több háború is példa. Az ukrán háború mostani szakaszában egy új narratíva sokat segíthetne. Zelenszkij már célzott arra, hogy teljes győzelem nem lehetséges.

Sp: Németországban a háború sokakban jövőfélelmeket váltott ki. Itt is látható egy minta?

B: A félelem olyan rettenetesen erős érzelem, hogy ellenáll az elbeszélhetőségnek. Ebben az esetben még egy katasztrófához is van kötve, melynek következményei beláthatatlanok. De ha sikerül a félelmet bevinni a narratívába, erejét nagyban veszítené.

Az USA-ban többen hiszik, hogy életük bármikor változhat – akár valószínűtlen irányba is (tányérmosogatóból milliárdos). Ezeket a gondolatokat edzeni lehet úgy, hogy ismételten elképzeljük, hogyan folyhatna másképp az életünk. Új ideák merülnek föl és csökken a borúlátásra való hajlam. Az elbeszélt katasztrófa már csak sötétszürke.

Sp: A pesszimizmus valóban elterjedtebb. Politikusok és a szakszervezetisek inkább a fenyegető vészről beszélnek, semmint a ragyogó jövőről. Miért vonzók az untergangszcenáriók?

B: Áldozatszerepet kínálnak és ez több szempontból attraktív, ha érdekérvényesítésről van szó. Aki egy áldozat nevében beszél, morálisan az igaz oldalra kerül és sok embert elér, mert mindenki érezte magát egyszer áldozatnak. Kultúránkhoz tartozik a sérülékenyek védelme és morális igazsága. A sérülékenység a hősök tulajdonsága, már a Grimm-mesékből is kiderül. Ez a magyarázata a pártok fölötti Ukrajna-szolidaritásnak.

Sp: A német belpolitikát milyen elbeszélés határozza meg a legerősebben?

B: Nem látok világos vonalat. Merkeltől eltérően Scholz nem mutat be saját elbeszélést. Ezt lehet vezetői gyöngeségnek tartani. Ám épp krízisidőkben a polgárok narratívákra éhesek, hogy megértsék, mért teszi a politika azt, amit tesz. Ezeket a magyarázatokat nem szabad a populistának vagy a konteósoknak átengedni. De Scholz visszafogásával több teret enged minisztereinek.

Sp: A zöldek ügyesebben politizálnak, mint az SPD.

B: Robert Habeck adja a kancellár ellentervezetét. Ő a perfekt mesélő. Nemcsak megmagyarázza a politikát, hanem az ellentmondásokat és saját sebezhető szerepét is nyíltan föltárja. Amikor a katari emirrel a gázról tárgyal, épp oly hiteles képet ad, mintha az ottani emberjogi sértéseket firtatná. Habeck narratívája a valóság és a vízió, az objektív kényszer és a lelkiismeret ősi harcáról szól. Mind kerülünk olyan helyzetbe, amelyben másképp kell cselekednünk, mint szeretnénk.

SPIEGEL, 11. 6. 2022

»Robert Habeck ist der perfekte Erzähler«

ÉLELEMKUKÁZÁS: ITT TILOS, AMOTT ELŐÍRT – Példás franciák – ZEIT/RózsaS

A német alkotmánybíróság 2020-ban úgy döntött, a kukázás büntetendő. Aki élelmet kotor ki a kukákból, tolvaj. A szupermarketek továbbra is dobhatnak ki élelmiszert.

Nem úgy a franciák! Náluk már évek óta a boltok az eladatlan élelmet el kell, hogy ajándékozzák, vagy takarmányra esetleg komposztásásra fordítsák. A törvényt 2018-ban a gasztronómiára is kiterjesztették. Az iskolában már az alsósok megtanulják, mekkora probléma az élelemtékozlás a világban. Egy másik példás rendelet szerint januártól zöldség- és gyümölcsfélét nem szabad műanyagba csomagolni. Ezzel akadályozzák meg a szeméthegyek növekedését. Az ökologikus intézkedések más cikkekre is kiterjednek. Gyártóknak és kereskedőknek tilos visszamaradt árut szemétként kezelni. Higiéné-termékeket, könyveket, tárolódobozokat és egyéb konyhai cikkeket el kell ajándékozni vagy újrahasznosítani (recycling). Ugyanez vonatkozik a ruhákra is. Franciaországban évente 10-20 ezer tonna ruhát dobnak ki.

A német kormány hasonló célokat tűzött ki. Bár a körkörös gazdasági törvényben benne van az ún. „Obhutspflicht”, ami a gyártókat és a kereskedőket a szemétmegelőzésre kötelezné, de a konkrét rendeletek még váratnak magukra.

ZEIT, 2. 6. 2022

Wegwerf-Verbote wie in Frankreich

WARUM HABEN WIR DAS NICHT?

VIRTUÁLIS VÍZ

Az élelemtermeléshez sok víz kell. Húsnál nemcsak az állat itatásához, hanem már jóval előbb, a takarmány előállításánál öntözni, mosni kell.

Nem minden víz egyforma. Az állattenyésztés szennyvize „szürke víz”. Az eső és a növények által fölszívott víz a „zöld víz”. Folyók, tavak de a talajvíz is „kék víznek” számít. Különböző termékek vízigényei:

- 1 liter ásványvíz 6,7 liter

-1 pohár vörösbor 120 liter

-1 csésze kávé 140 liter

-1 pohár tej 200 liter

-1 hamburger 2400 liter

-1 kg csirkehús 3900 liter

-1 kg marhahús 15000 liter

-1 farmernadrág 11000 liter

-1 autó 400 000 liter

Nem mindegy, a termék vízszegény vagy vízgazdag országból származik-e?

A víz mellett a klímakárosító szén-dioxid is fontos. Gyümölcsöknél a CO2 nagy részét a szállítás eredményezi. Az ühg-ok egyharmada az élelmiszertermelésből ered. Ebben benne a műtrágya, az épületek, a kereskedelem, a feldolgozás, a csomagolás, a tárolás. (Lásd Energiamérlegek a mezőgazdaságban, Szelíd Energia Füzetek, RS). Egy kg alma CO2 és víz adatai:

CO2 /kg/ víz /liter/

német, szezonális 0,53 0,37

Új-Zéland 0,87 10

spanyol 0,76 216

DRÁGA VAJ

A vaj egy érzelmi alapélelmiszer. Már a szólások is mutatják: Sich nicht die Butter vom Brot nehmen lassen (Ne engedd, hogy elvegyék a vajat a kenyeredről). Alles in Butter (Minden vajban). Anderen die Butter auf dem Brot nicht gönnen (Másnak nem gönnolni a vajat a kenyerére). Mibe kerül negyed kiló vaj? Ezt kérdezte a Die Brigitte 1985-ben, csak Otto Schily tudta a választ: 3-4 DM. 2002-ben a SPIEGEL kérdezte ugyanezt a Bundesbank elnökétől. Tudta: 2,5-3 €. Pár hónap alatt 30%-kal drágult.

Anni W. jól ismeri a vaj-árakat. Azaz ismerte, most fölösleges tudnia - nem vehet többé vajat. (Már évek óta vaj nélkül tengetem az életem. RS). Fiával szocsegélyből él (Grundsicherung). Elsejétől már a Tafel-től sem kaphat semmit, 6 hónapig. (Tafel: közhasznú segélyszervezet, a gyártóknál és a kereskedőknél visszamaradt élelmet szétosztja a rászorulóknak). A Hamburgi Tafel most csak az ukrán menekülteknek segít. Anni W. a Hartz-IV szerint 8,78 € ételpénzt kap naponta. Az infláció májusban 7,9%. Egyes élelmiszereknél a drágulás 25-30%.

Sebastian Dullien, Institut für Makroökonomie: „Sokaknak az áremelkedés meghaladja az inflációt. Az alsó 20% zavarba jön a boltban, semmi tartalékuk sincs, máról holnapra élnek.” Egy darab vajat nem vehetnek – egy olyan gazdag országban, mint Németország.

Ám, más oldalról, a vaj túl olcsó. Egy kg vajhoz 20 liter tej kell. A tehéntartás pedig klímakárosító gázkibocsátással jár. A zöldek, az olaj és a gáz után, az állati élelemre is CO2-adót követeltek. Az Umweltbundesamt szerint 1 t CO2 180 € költséget okoz. 1 kg vaj 5 kg CO2-t eredményez, ez 89 centnek felel meg. Erre jönne még 7 cent, ha a teheneket állatbarát módon tartanák. A 4 millió német tejtehénből csak 7% élvezi a bio-kritériumokat. 2/3 egész évben bezárva, megkötve él. Kukoricával és repcemaggal etetik őket. Utóbbi ára 2021 óta megkétszereződött. A műtrágya ötször, az üzemanyag 20%-kal drágább. Sok állattenyésztő bedobta a törülközőt.

Az élelemtermelés hátterét évtizedekig senki sem firtatta. Csak egy cél volt: Minél többet, minél olcsóbban termelni. Legyen a szegényeknek is elég vaj és bécsi szelet – olcsón. Ebből függőségek labilis konstrukciója lett. Magas hozamú búzákat tenyésztettek, mire megugrott a műtrágya-igény. Ehhez viszont gáz kell, így lett az orosz-függőség. A szarvasmarhák a „Kraftfutter”-től váltak függővé (takarmány koncentrátum). Ez viszont csak nagy nitrogéntartalmú műtrágyákkal termelhető.

Ez a hatékonyság-kártyavár omlik most össze, a háború miatt. Hermann Simon, vállalkozás-tanácsadó: „Emeljétek az árakat gyorsabban!” A vásárlók a stabil áraknál megfontoltabbak. Most, a növekvő inflációban, készek jelentősen magasabb árakat elfogadni. A cégek az erős áremelkedéseket a költségváltozásokkal magyarázhatják, mintha azok nem is volnának.

ZEIT, 2. 6. 2022

Alles wird teurer, besonders die Butter. Warum?

ELADNI A LAKÁST, MÉGIS MARADNI – Szenior nyugdíjkiegészítés – ZEIT/RózsaS

Különösen idős háztulajdonosok profitálhatnak ingatlanukból anélkül, hogy ki kellene költözniük. Az elmúlt években sokan ingatlanjuk csodálatos értéknövekedését élte meg. 2015-2021 között az áremelkedés 56% volt. Akinek a lakása 7 éve 300 000 € volt, ma 468 000 €-t kaphat érte. Egy ház, amit 500 000-ért adtak el, ma 780 000-t is megér.

Ám ez a vagyon be van betonozva. Lakni benne és el is adni – egyszerre nem megy. Sok szenior papíron igen gazdag, még sincs sok készpénze. Ebből a csapdából van egy kiút: Az ún. „Immobilien-Verrentung”. Ez egy „Umkehrhypothek”, egy kölcsön a házra, amely egyszerre vagy részletekben érkezik. A törlesztés csak az elhalálozás után történik, a házeladásból. Az ilyen inverzkredit az USA-ban gyakori. A német bankoknak azonban a kockázat túl nagy. Senki sem tudja, meddig él a kölcsön-fölvevő és hogyan alakulnak az ingatlanárak. Jogi akadályok is vannak. A Hamburg-i WIR Wohn-ImmobilienRente GmbH kínál ilyen terméket. Az ingatlan legalább 250 000 € értékű legyen, és a kölcsön-fölvevő 65-ön felül. Mivel sem kamat, sem törlesztés nincs, a kölcsön összege folyamatosan nő. Törlesztés az elhalálozás vagy otthonba költözés után.

Kissé más a Luxemburg-i DZ Privatbank »VR Eigenheim & Flexibilität« kínálata. Szeniorok, akik földkönyvezett ingatlannal rendelkeznek, kamatelőnyben vannak. A pénzzel bármit tehetnek. Kiegészíthetik nyugdíjukat, átépíthetik házukat, ápolókat fizethetnek. A Sparkasse am Niederrhein-nél, ha valaki 400 000 € értékű fedezetet mutat föl, 140 000 € kölcsönt kaphat. 15 évig havi 778 € nyugdíjat élvezhet, melyből azonban 279 € kamatköltség levonásra kerül. Így is marad 500 €. Hasonlót kínál az Allianz is.

Előny, hogy a szeniorok nagyobb összeghez jutnak, mégis tulajdonosok maradnak. Hátrány, hogy az ingatlan általi pénzügyi játékteret nem használják ki teljesen.

Ilyen az ún. részeladás, amikor a szenior háztulaj házának vagy lakásának egy részét egy szakosodott vállalkozásnak eladja, de lakhatási jogát haláláig megtartja. Így az ingatlan árának akár 50%-át is realizálhatja. Az eladott lakásrészre azonban lakbért kell fizetnie, ún. „Nutzungsentgelt”-et. Ez az eladott rész értékének 4%-a lehet. Ha pl. egy 350 000 €-s ház felét eladják, havi 580 € lakbér esedékes. A régi tulaj az egész ház karbantartásáért felelős marad, ám maga dönti el, mi a teendő. Élethosszi lakhatási joga földkönyvezve lesz. Elhalálozásakor az örökösök az eladott részt aktuális áron visszavásárolhatják.

A részeladó cégek száma megugrott, ilyen neveken futnak: Heimkapital, Liquid Home, Wertfaktor, Gesellschaft für Nachhaltige Immobilienwirtschaft, Deutsche

Leibrenten Grundbesitz AG, Deutsche Teilkauf. A Deutsche Leibrenten 70 éven felüli szeniorok ingatlanjait veszi meg, élethosszi lakhatási joggal. Választani lehet egyszeri kifizetés vagy havi nyugdíj között.

A nyugdíjkiegészítés egy másik módja pl. az Airbnb. A szenior szállást ad vagy albérlőt vesz föl – ezzel társaságot is kaphat. (De milyet? RS).

ZEIT, 2. 6. 2022

Das Häuschen verkaufen, ohne auszuziehen

GYEPFŰTÉS ÉS HALÁL – Embargó-vita, M. Kretschmer (CDU), M. Kellner, (Grüne) – ZEIT/RózsaS

Michael Kretschmer (47), Szászország miniszterelnöke és Michael Kellner (45), államtitkár a gazdasági minisztériumban adják elő érveiket. Míg a zöld Kellner az orosz olaj és gáz kitiltását az Energiewende előnyének is látja, a CDU politikus ezt túlterhelésnek és a német gazdaság károsításának tartja.

DIE ZEIT: Kretschmer úr, az EU hétfőn embargót mondott ki az orosz olajra – sok felmentéssel. Az olaj tengeren nem, de csövön jöhet. Németország 2022 végéig vehet még orosz olajat. Ön az embargó hangos ellenzője volt, miért?

Michael Kretschmer : Mivel jár számunkra ez a tilalom? Más EU-országok jól megfontolják, mi árthat nekik. A lakosság egyetértése nagyban függ a gazdaság helyzetétől, ám a kormány nem árulta el a szankciók következményeit.

Z: Kellner úr, Brandenburg elnöke, Dietmar Woidke (SPD) szintén úgy nyilatkozott, hogy az embargó következményeit a kormány bagatellizálja.

Michael Kellner: Putyin háborújára az EU kemény szankciókkal válaszolt. A kőszén-embargó Németország nyugati részét erősebben érinti. Kretschmer úr, minden EU állam, Mo.-ot kivéve, egyetért az olaj-embargóval. Orbán oldalára akar állni? Egy gazdasági kényszer is kialakult: A nagy olajkonszernek, a Shell, a Total, az Eni csak az év végéig fogadnak orosz olajat. Ez annyit jelent, hogy a két nagy finomító (Schwedt, Brandenburg és Leuna Sachsen-Anhalt) amúgy is új beszállító után nézhet.

Kr: Maga Robert Habeck elismerte, hogy akadozhat a keletnémet ellátás és a benzin is drágább lesz. Ez elbizonytalanítja a gazdaságot és aggasztja a lakosságot. Mint keletnémet miniszterelnök erre csak azt mondhatom: Így ne! Az intézkedés nincs végiggondolva. Az embargó valóban Putyint találja el, vagy a mi gazdaságunkat? Baerbock asszonnyal sem értek egyet, amikor azt mondja, örökre meg kell szabadulni az oroszoktól. A háború után is lesz Oroszország és még veszélyesebb lesz, ha teljesen elszakad Európától.

Ke: Természetesen Oroszország egy fontos nemzetközi szereplő marad a háború után is. De milyen ország lesz? Az ellenzék országa vagy továbbra is Putyiné? Putyin az évek során egyre kiszámíthatatlanabb lett. A régi Bundesregierung csak udvarolt neki és bátorította a háborúra.

Z: Kretschmer úr, Ön most Orbán Viktor Németországát forszírozza?

Kr: Ez a vád olyan, mint kritikám a gazdasági minisztérium felé: Az érvek hozzávetőlegesek maradnak. Az igazság az, hogy a minisztérium nem a zöldeké, hanem az egész országé. Tisztességes vitát akarok, egyensúlyt az ökonómia, az ökológia és a szociális kérdés között. Ám a zöldek érzelmekkel operálnak, nem tényekkel.

Ke: De kérem, mi az ellátást pontosan megnéztük, lépésről lépésre csökkentjük az orosz függőséget.

Kr: Az Energiewende gáz nélkül talán nem is sikerülhet. A gáz eddig nélkülözhetetlennek számított. Nem kellene az A-reaktorüzemelések meghosszabbításáról beszélni? Habeck miniszter mért nem ismeri be, hogy a szénerőműveket is tovább kell futtatni? A politikát jobban meg kell magyarázni az embereknek – minden más tisztességtelen.

Ke: A múlt hibáit korrigáljuk. Kretschmer úr, Ön jobban támogatta Putyint, mint az ökológiai transzformációt. Az Energiewende óriási esély. Ott létesülnek óriási ipari parkok, ahol sok a zöld energia: Schleswig-Holstein, Brandenburg és Sachsen-Anhalt területén. Szászország az utolsó a megújulóknál. Ez most megbosszulja magát.

Kr: Putyin háborúja nemzetközi jogot sért, Ukrajnának segítségünkre van szüksége. A helyes eszköz választása a fontos. Ha mindenkit rögtön diffamálnak, aki az Önök eljárásait kritizálja, ez mérgezi a politikai légkört. Nem válaszol a kérdésemre. Meg kell, hogy mondják a lakosságnak, hogy az utolsó 3 atomerőművet is lekapcsolják. Ez csak úgy lehetséges, ha barnaszén-erőművek lépnek be és ezzel több lesz a CO2. Tehát Ön, mint zöld, egy klímakárosító technikát helyez előnybe. Ez ideológiai politika.

Ke: Nem! Mi a szénerőműveket csak készenlétben tartjuk, hogy a télen ne fázzanak az emberek. Ez nincs ínyemre, de a megújulóknál sokat mulasztottunk. Az A-reaktor csak áramot ad, hőt nem. Ezért ez nem megoldás. Ezenkívül költséges biztonsági fejlesztések esedékesek. Vissza az atomhoz zsákutca.

Kr: Az aggaszt, hogy meg sem vizsgálják az opciókat.

Ke: Engem meg az aggaszt, hogy Önök akadályozzák a keleti gazdasági fellendülést.

Z: Kellner úr, Önök 2030-ig ki akarnak szállni a barnaszénből. Le akarják állítani az orosz energiaimportot és lekapcsolják az utolsó A-reaktorokat. Mindez mellett hogyan szavatolják a biztos energiaellátást?

Ke: Ez a szénstop alapvető föltétele. Ezért gyorsítjuk a megújulók kiépítését. Ha van politikai akarat, a terv beválik.

Z: A megújulók kikényszerítésére olajembargót is bevállalnak?

Ke: Nem. Ezt a vádat cinikusnak tartom. Schwedt-ben most megbosszulja magát, hogy egy orosz energiakonszern uralja a kritikus infrastruktúrát. Egyébként volt miniszterelnök, aki ezt üdvözölte.

Kr: Akkor nevezze is meg!

Ke: Woidke úr volt, Brandenburg elnöke. Ma ezeket a hibákat kell orvosolnunk. Leuna mutatja, ez milyen jól megy: A finomító már 80%-ban norvég olajra állt át. A mérnökök gyorsan megoldották. Linde ott építi a legnagyobb zöld hidrogénkatalizátort. Egy finn konszern olyan eljárásba fektet be, ahol olaj helyett fából nyernek ki alapanyagokat. Itt már fut a kémiai transzformáció, nem úgy, mint Schwedt-ben. (Fából nyernek ki vaskarikát, hogy a maradék erdő is rámenjen. Ez a fickó nem százas. RS).

Z: Ott az orosz Rosneft kisajátítása fenyeget. Nincs más út?

Ke: Több opció lehetséges, a finomítót megmentjük.

Z: Kretschmer úr, helyesli a Rosneft kisajátítását?

Kr: A finomítók és a tárolók a kritikus infrastruktúrához tartoznak, meg kell ezeket védenünk. Ki kell javítani a múlt hibáit.

Z: Ön Putyinnal is egy tálból cseresznyézett. Ma nem kínos ez Önnek?

Kr: Moszkvában egy német kiállítást nyitottam meg, amit a külügy támogatott. Találkoztam a Memorial emberjogi szervezettel. Tárgyaltam a miniszterelnök-helyettessel az ottani Heinrich-Böll-Stiftung-ról. Navalnijnak rendes orvosi ellátást kértem, mindez a kormánnyal koordinálva volt.

Ke: És a Krím annektálása után Ön a szankciók feloldását kérte. A North Stream 2-őt is mindig védte. A régi orosz politikát vehemensen képviselte. Ám most fátylat rá, nézzük közösen, mit tehetünk.

Kr: Az infláció 8%, ez drámai következménnyel jár az egész országra. A németek nagyon szolidárisak, de nem szabad őket változtatásra kényszeríteni, a keletnémeteket különösen nem. Az energiaárak az egekben és ez kiszívja a fogyasztók és az üzemek erejét.

Z: Egy Insa-felmérés szerint a keletnémetek jobban ellenzik a nehéz fegyverek szállítását Ukrajnába és az olajembargót. Ön ezt az eltérést nem kritizálja?

Kr: Ez a kérdés ismét stigmatizál. Ha itt valaki az olajembargóról beszél, az nem minősül egyenrangúnak, hanem egy keletről jött megszólalásnak.

Z: Ön embargó ellenes konferenciát szervezett. Ezt a keletnémet álláspontot akarja érvényesíteni?

Kr: A gazdasági miniszter vitát nyitott a keletnémet benzinárakról. Természetes, hogy mi, keletnémet miniszterelnökök, közösen állást foglalunk.

Ke: Én is keletnémet vagyok és rosszallom, hogy kollégáim szociális félelmekkel játszadoznak, ilyeneket szítanak. Így a problémák nem oldhatók meg. Mi a gazdasági minisztériumban Kelet-Németországot szem előtt tartjuk. Robert Habeck többször járt itt, Leuná-ban és Schwedt-ben is. A North-Stream 2-ből egy nagy hidrogén-projektet akarunk csinálni. Ehhez meghívok minden keletnémet miniszterelnököt. Ez egy igazi nagy esély.

ZEIT, 2. 6. 2022

Wer schadet hier wem?

KOMMENT

A zöld államtitkár úr meghívását én sem követném. Inkább őt küldeném el egy gáztechnológiai szemináriumra. Földgázvezetékből nem lehet csak úgy hidrogénvezetéket csinálni. És ha igen, milyen „zöld” hidrogén jönne az oroszoktól? Az egész hidrogén-sztori választási propaganda, nehogy a fogyasztó őrült energiafogyasztásáról kelljen beszélni. 1988-ban hidrogénkonferenciát szerveztünk Kölnben. Azt hittük, itt az álom-energiahordozó – aztán gyorsan kijózanodtunk. A terv szerint napelem és szélturbina villamos energiájával vízből nyernének hidrogént. Csakhogy az elektrolízisnél az áram majdnem fele elveszik! Ahogy az áram, úgy a hidrogén is túl finom forma. A hidrogént meg is lehet enni, margarin formájában, fontos alapanyag a kémiaiparban, elégetni kár! Árammal csak elektromos készülékeket volna szabad üzemeltetni. Vizet melegíteni, főzni, netán fűteni villannyal nagy ökológiai vétség!

RS

LÉGY ALMAFA! – A test komposztálása – SPIEGEL/RózsaS

Pablo Metz reklámszoftvert írt, kínaiul tanult, a világ egyik legnagyobb logisztikai cégénél dolgozott. Mégis, valami hiányzott. Egy Theodor Fontane-vers jutott az eszébe, Ribbeck úrról, aki azt kérte, halálakor egy körtét tegyenek mellé a koporsóba, ami aztán kihajt és egy körtefa lesz a sírján – benne az ő lelkével. A Bibliára is emlékezett: Porból vagy és porrá leszel.

Németországban két féle temetést lehet választani: földbe-temetést vagy hamvasztást. Az első drága, a test lebomlásához hiányzik az oxigén. Az égetéshez földgáz kell, 3 köbméter egy testhez, Németország évi egy millió halottjánál ez igen nagy mennyiség. A krematórium szűrői dioxinokkal, nehézfémekkel, antibiotikumokkal telítődnek. Ezeket veszélyes hulladékként meddő bányákba rakják le. Az USA-ban egy módszer szerint a testet telítik formaldehiddel és betonba zárják. Metz: „Föl kell hagynunk minden elégetésével, ha tovább akarunk élni ezen a bolygón.”

Rendelt egy komposztáló dobot és egy leölt tyúkot tett bele. Figyelte, ahogy az állat baktériumai a húst elbontják és a végén komposzt lesz belőle. Utána ugyanezt egy disznóval is kipróbálta, ami hasonlít az emberi testhez. Max Hoesch gépészmérnökkel egy nemesacél tartályt épített. Ebbe faforgács, here és szalma réteg kerül, rá az emberi test. 40 napig a tartályt lezárják, közben figyelik a hőfokot és igény szerint oxigént adnak be, hogy a test baktériumai jobban lebontsák a testet. A hőfok 70*C-ra megy föl, így a csírák és a gyógyszermaradványok szétesnek. A végén egy nedves humusztalaj marad, amit a temetőben elhantolnak. Az első ilyen temetés 3 hónapja történt, Mölln-ben. Metz ezt „Reerdigung”-nak nevezi.

A Lübeck-i Pestfriedhof a város szívében található. A város gazdagjai temetkeztek ide a szegények közé 100 éve, szolidaritásból. A temetőben gyönyörű cseresznyefák virágoznak.

SPIEGEL, 28. 5. 2022

Meine Erde

A MIGROS ESETE AZ ALKOHOLLAL – NZZ Zürich/RózsaS

A narancssárga M, Svájc legnagyobb szupermarket-szövetkezete szinte a népé: 2 millió svájci is tulajdonos. Most egyik erénye, az alkoholmentesség került napirendre.

A népszavazás vonzerejét a Migros már rég fölfedezte. Az utóbbi években a kuncsaft mindenféléről szavazhatott: a Blévita-Cracker ízéről (a «Peperoni-Oregano» nyert), egy fogkrémről («Mojito») az új Chocolat-Frey-Truffes-ről («Irish Cream»). A konszern honlapján («Migipedia») 100 ilyen szakkérdés fordul elő. Szombaton ezt olvashattuk: „Jelenleg nincs új szavazás napirenden.”

Pedig van. Egész Svájc most arról vitatkozik, árusíthasson-e a Migros is alkoholt? Sör, bor, pálinka függőséget, nyomort, erőszakot hoz? Hogy maradhat a Migros józan, ha ugyanabban az épületben a Denner,a Galaxus, a Migrolino vígan italozik? Mit mondana az alapító (1925), Gottlieb «Dutti» Duttweiler az ötletről?

Eddig egy magáncég – a politikán kívül – nem kavart ekkora vihart a nyilvánosságban. A sajtó tele ellenző és helyeslő hirdetésekkel. Bármi legyen a döntés, a Migros már most nyert. Valójában a Bund MGB és a regionális szövetkezetek elosztási harcáról van szó. Míg az egyik online alkoholt árul, a többi hoppon marad. A szavazás ezt tisztázni fogja. A jövőben minden körzetszövetkezet maga dönthet a kérdésről. Másodszor, a Migros-nak sikerült Svájc lakosságát interakcióra rávenni, ez „Community-Building”. Aki az ügyfelet bevonja, erősebben köti a márkához. A korábbi vitákban ezrek szavaztak, most milliók. Harmadszor, a Migros identitás-értékeiről van szó. Ha az alkoholt továbbra is kitiltják, ez okoz ugyan valamennyi veszteséget, de itűnik a cég társadalmi beágyazottsága és felelősségvállalása („ Corporate Social Responsibility”). Június 4-én, a Zürich-i Limmatplatz-on durroghatnak a pezsgősüvegek, legyenek azok a Denner-félék is!

NZZ am Sonntag, 22. 5. 2022

Bei der Migros knallen die Korken

ÖKORADIKALIZMUS – Erőszakos klímamentők – A. Malm – SPIEGEL/RózsaS

A fenyegető fölmelegedés elhárítására eszközkárosítás megengedett? A svéd Andreas Malm (44), a Lund-i egyetemen humánökológiát tanult. Büntethető akciókat is helyesel. Tadzio

Müller (»Ende Gelände«) egy »grüne RAF«-ot akar alapítani.

Malm:

Az elmúlt években a Total, a Shell és a BP óriási nyereségeket kaszáltak. A fosszilis tőkét újra bevetik: Még több fúrás, még több terminál, még több pipeline. Ez a kapitalizmus logikája: tőkefölhalmozás. Holott úgy a járvány, mint a háború jó alkalom volt, kiszállni a fosszilisekből. Ehelyett az uralkodó osztályok anyagi bázisaik bebetonozásával foglalkoztak. Az angol kormány az Északi tengeren kutat, a német LNG-terminált tervez. A Guardian márc- 20-án két hírt közölt: 1. A szaudi Aramco emeli termelését. 2021-ben 124%-kal magasabb nyereséget sepert be, mint 2020-ban és új befektetésekre készül. 2. Hőséghullámok a sarkokon riasztják a klímakutatókat. Az Antarktiszon 30*C-kal többet mértek az átlagosnál (-11*C-t, -41*C helyett), az Arktiszon 40 fokkal magasabb volt a hőfok, mint az átlagos. A jégsapkák hihetetlen gyorsasággal olvadnak, a fosszilis tőke gőzerővel dolgozik. Az uralkodó osztályok készek minden energiahordozót elégetni, semmi és senki nem tartja őket vissza.

A tanulság: Többet kell tennünk. Most már csak a szabotázs és a géprombolás segít. Minden más az életről való lemondást jelentené. Ezért kezdtek néhányan közülünk bekeményíteni. Németországban van Európa legerősebb klímamozgalma, 2019-ben diákok és felnőttek milliói tüntettek az utcákon. Elég nagy bázis a radikalizálódáshoz. Megalakult a „Letzte Generation” csoport. Első akciójuk a Bundestag előtti éhségsztrájk volt. Utána utakat zártak le és azzal fenyegettek, hogy léggömbökkel megzavarják a légi közlekedést. Mindannyiunk számára az »Ende Gelände« volt a példa. 2021 nyarán a „Fridays for Sabotage” magára vállalt egy gázinfrastruktúra elleni támadást és követésre szólított föl. „A klímarombolásnak sok helyszíne van, de ugyanúgy az ellenállásnak is.”

Tadzio Müller azonban hangsúlyozza, ember elleni erőszak ki van zárva. Föllángolt a vita, mennyire helyes a szabotázs? Az e mellett érvelők a bolygó állapotának romlását hozzák föl. A Nemzetközi Energiaügynökség márciusban közzétette a 2021-es energiatermelés adatait. A világ CO2 emissziója 2 gigatonnával emelkedett. Hiába volt 6 IPCC jelentés, 26 COP tanácskozás az ENSZ-ben, az emberek szenvedése az érintett régiókban – a világgazdaság az emberi történelem legnagyobb CO2-kibocsátását produkálta 2021-ben. Fő forrása a szén volt - Kínában, Európában, az USA-ban is többet égettek el. Az EU-ban Németország a legnagyobb szénfogyasztó.

A békés szabotázs egy formája a SUV-ok levegőjének kieresztése. Berlin, München, Lipcse, Dortmund killerautói gumijaiból aktivisták kiengedték a levegőt. Március 8-án London, Bristol, Cambridge, Sheffield, Liverpool és Edinburgh luxusnegyedeiben 1000 SUV-ot szereltek le átmenetileg („disarming”). A »Tyre Extinguishers« a tulajokat szórólapokon világosították föl, hogy városban ezeknek a környezetszennyező járműveknek nincs helyük.

Február 17-én egy csoport aktivista jóval keményebben lépett föl British Columbia, Coastal-GasLink-Pipeline építésénél. Földgyalukat, teherautókat, generátorokat vertek szét. A vezeték fracking-gázt vinne a tengerpartra, de kezdettől fogva sokan tiltakoznak.

Mindezek csupán tűszúrások. Ahogy 2020-ban a járvány lefékezte tömeges tiltakozásunkat, most a háború teszi ugyanezt. Ez nem jelenti, hogy az eszkaláció nem szükséges. Nem tudjuk biztosan, mivel mit érhetünk el, a gyakorlat fogja megmutatni. Ha a kanadait ilyen akciók tucatjai követnék, ha SUV-ok ezreit „légtelenítenék”, elképzelhető, hogy a fosszilis energiastruktúra bővítését, a vállalhatatlan luxus-emissziókat tényleg lefékeznénk. A klímamozgalom vizsgázik. Minél tovább erősödik a fölmelegedés, annál többen lesznek a radikálisabb akciók mellett. Ám fontos, hogy ember ne sérüljön meg. A szabotázs célja, hogy az embert védje és ne veszélyeztesse. Mentőautót akadályozni durva hiba volt.

SPIEGEL, 21. 5. 2022

Ökoradikalismus

KOMMENT

Erőszak erőszakot szül. Fiatalok szeretik a látványos akciókat, de ez biztosan zsákutca. Tüntetni könnyű, visszafogni az energiafogyasztást nehéz. A fogyasztó rendeli meg a rombolást. 1990 óta próbálunk mindenkit fölvilágosítani, mit is jelent az energia („Energiamenü”). Mi az, hogy energiarabszolga, primer energia, szürke energia, hatásfok? Letölthető 13 Szelíd Energia Füzet. Még a németek is elzárkóztak attól, hogy mindenki írja föl kitűzőjére éves CO2-kibocsátását! Már az iskolában el kell kezdeni az energiatanítást. A klímakatasztrófa őket fogja érinteni.

RS

A GLOBALIZÁCIÓ VÉGE – J. Jessen – ZEIT/RózsaS

A nyugati életstílus fölénye illúzió. Hogyan is hihettünk benn?

Az epochális törések jellemzője, hogy a régi idők reménye és életérzése egyszerre érthetetlenné válik. Hogyan hihettük ezt és azt, hogyan bízhattunk ebben és abban? Az emberek maguk rejtéllyé váltak. A legnagyobb talány az, amit egyszer, mint globalizációt ünnepeltünk (Én sose! RS), a világ gazdasági hálósítását, minden kulturális és politikai határon át.

Nyilván láthattuk korábban árnyoldalait is. Ilyen volt a jól fizetett és szociálisan biztosított munkahelyek megszűnése Nyugaton és a nyomorúságos munkahelyek létesülése a „globális Délen”. A globalizáció erkölcsi nyereségeként a munkához jutott társadalmak életviszonyainak lassú demokratizálását és liberalizálását lehetett föltételezni. A növekvő gazdasági részvétellel a jogfosztottak növekvő szabadságával és emancipálódásával lehetett számolni.

A volt kommunista országokról is élt a hit, hogy bekötésük a kapitalista világgazdaságba támogatja a demokratikus folyamatokat. Magát Putyint is echt demokratának gondolták. A gazdasági partner Nyugat azt képzelte magáról, hogy kulturális és politikai példakép lesz, a visszafordíthatatlan haladás a világkapitalizmusban valósul meg.

Pedig a Dél-afrikai apartheid rendszer kiválóan megfért a kapitalizmussal. Csíle és Peru új rendszere csak kétes figurákkal valósult meg. Ezekről nem beszéltek, ám Dél-Korea és Tajvan csillogó sikereit kiemelték, mint önerőből demokratizálódott eseteket. (Ezt az erőt a Nyugat mint a kapitalista nyugatosítást könyvelte el.) A képet a jugoszláv háború sem zavarta meg, itt a demokratikus kapitalizmus helyett teljesen más sejtés vált valóra: A kapitalizmus és a nacionalizmus szövetsége. A sikerten Afganisztán-bevetésnél élt a remény, hogyha a lakosság a kapitalizmus fölényes fogyasztási termékeivel találkozik, akkor parlamentáris demokráciát is akarnak. A lélek szabadságát a Red Bull és a Coca-Cola diadalútja melléktermékeként képzelték el, mint szellemet a palackban.

Ez az illúzió teljesen elillant. Érthetetlen, mint egy agyrém, egy jámbor vágy vagy valami vallási babona. Az igazságtalanul elosztott gazdasági előnyök fenyegető zsarolási potenciává váltak. A jó szándékú emancipációból a haramiaállamoktól való végzetes függőség alakult ki – a gazdasági támogatások nyomán.

Németország is felelős a háborúért. A önként keresett függőség azt sugallta a Kremlnek, hogy Németországtól nem kell tartania. Putyin háborúját mind a mai napig pénzeli. Hogy vannak más államok is, melyek nem akarnak lemondani az orosz energiáról (az EU olajembargóját megvétózza pl. Mo.), ez csak a gazdasági globalizáció alapvető végzetességét mutatják. A haramiaországokkal való szoros kötődést sosem tartották kockázatosnak – ez volt a globalizáció üzleti alapja. A szaudiaknak átutalt pénz megy a Jemen elleni háború pénzelésére is. Az éhség megszervezését, mint fegyvert, már Putyin előtt is föltalálták. Az sem téma, hogy a Nyugat az olaj-pénzekkel a terrorizmust támogatja. (A 9/11 előtt Bush is üzletelt a Bin Laden klánnal. RS). Ez sem folyt bele a globalizáció értékelésébe.

Amikor Németország megszabadulni próbál a gonosz orosz olajtól és a Golf-államoktól vásárol, csak egyik zsarnokot cseréli le a másikra. Putyin kritikája a dekadens és értékeit elhagyó Nyugatról nem is annyira badarság. A kínaiakkal együtt azt gondolhatta, akit csak a pénz, a gazdasági prosperitás érdekel, az nem fog a brutális hatalmi politika ellen fölkelni.

Az egész világ fast fashion-ja (fél évente váltakozó, eldobható divat) egy humanitárius és ökológiai katasztrófa. A glóbusz körül utazó áruözön erkölcsi problémája sosem vált láthatóvá.

Az égő Ukrajna viszont látható. A globalizáció démonikus hatásának fölismerése első lépés a jó irányba. Ám a helyzetet fölismerni egy dolog, kilábalni belőle más. Az erkölcsöt a profit fölé kell helyezni – ez a globalizáció vége. Nemcsak ott, ahol embertelen körülmények uralkodnak, ahol a morál a gazdasággal konkurál. Ha valaha is a zöldek „feminista külpolitikája” valóság lenne, ott is el kell vágni a globalizációt, ahol a nőket teljes lepelbe kényszerítik és írástudatlanságuk elfogadott. Különböző társadalmak különböző morálkatalógussal bírnak. Ezt leszögezni még nem kultúr-relativizmus. Már jóval a globalizáció előtt is a világkereskedelem elve volt, ilyen konfliktusoknál félrenézni.

Mindezt láthatjuk cinikusnak és felelőtlenségnek, de ha ezekről a nemtörődömségekről lemondunk, nem lesz a világ föltétlen civilizáltabb. Valójában ez a döntő és a kényes kérdés. A morál nem hord föltétlen egy fehér ártatlanság-ruhácskát – maga is „polemogen” (Niklas Luhmann). Viszály és harc forrása. Szétzavarhatjuk a világot a morállal. Vagy gazemberekkel közösködünk, a globalizáció által. A kettő közül egyik marad.

ZEIT, 19. 5. 2022

Das Ende der Globalisierung

KOMMENT

Tilos a világmegváltás! Ha nyakunkba vesszük a világ összes gondját, azt a kicsit sem tesszük meg. „Élj meg a körzetedben és a körzetedből!” (Köln2020 városutópia, 1989). A mértéktelen húsevő indiai parasztokat tesz éhezővé – gyarmatosítás szgéppel ( A Sasadi tsz levele a pestiekhez, 2008). A spekuláns találhat még egy érintetlen rizstermelőt, akit beköthet a világgazdaságba. Sajnos, a globalizáció nem adja meg könnyen magát. Ha halálhírét keltjük, soká fog élni?

RS

20 000 € ALAPÖRÖKSÉG MINDENKINEK – Welt, Berlin/RózsaS

Carsten Schneider (SPD) kérvényezi, hogy minden 18 éves kapjon 20 000 euró alapörökséget, esélyegyenlőség okán.

„A vagyonszerzés, főleg nagyvárosokban, a lakosság nagy részére nem lehetséges.” Ennek forrása legyen a nagy vagyonok örökségadója. Az SPD frakció visszafogottan reagált. „Az esélyegyenlőség fontos, de a koalíciószerződést be kell tartani.” A zöldek üdvözölték a javaslatot. Katharina Beck: „Az iskolák után önálló életet kialakítani nehéz, a szülőktől függ. Ideje az örökségadó reformjának, különösen a nagyon gazdag örökségeknél.” A „Bürgergeld” propagálója, Jens Teutrine (FDP): A nemzedék-egyenlőség megoldása nem lehet az, hogy locsoló kannával mindenkinek 20 ezer eurót kiosztunk.” Adóemelés helyett az ingatlan-átruházási adónál legyen egy mentesség vagy a takarékoknál kedvezmény. Az igazságosabb startesély céljából az oktatást kell modernizálni és ki kell venni a szociálállam demotiváló téves ösztönzéseit.

A Deutsche Institut für Wirtschaft (DIW) terve szerint a szociális egyenlőtlenség ily módon jelentősen csökkenne. Az örökség- és vagyonadóból 15 mrd € forrást lehetne biztosítani. Marcel Fratzscher, DIW: „Ma a milliomosok gyakran nyugatnémet idősebb férfi diplomások, önfoglalkoztatók. A francia Thomas Pickett minden 25 évesnek 120 000 eurót adna. (Én is!RS). Jan Korte, Linke: „A gondolat sármos. A 15 mrd-ot azonban pontosabban kellene bevetni, egy jövedelem szerinti családi pótlékkal vagy a Hartz IV és az idős-járadékok megemelésével. Ez egy 'Schildbürgerstreich' lenne, ha a gazdagok adóját rögtön a milliomos családoknak visszaadnánk.”

Az AfD elveti az ötletet: „Mások magánvagyonát szétosztani nem a tartós jólét alkalmas útja.” A magakereste tőkéből hagyjon az állam többet a polgárnál. Ha az az egyenlőség mércéje, hogy mindenkinek ugyanúgy menjen – ugyanolyan rosszul – akkor az a szocializmus álma. Egy stabil, liberális és szabad társadalom egyenlőtlen egyéniségekre épül, akik valamit el akarnak érni, képességeikből és helyzetükből kihozzák a legjobbat. A piacgazdaság egy teljesítménytársadalomra alapszik. Milyen társadalomképet közvetítünk akkor, ha minden 18 éves kap az államtól 20 000 eurót? Mindenki mindent megkap – csak épp a munkához való motivációt nem. Németország a magas adók országa. Egy átlagkeresetű szingli 49,1%-ot adózik. (Volt alkalmam! RS). Ahelyett, hogy a kövér államot fogyókúrára fognánk, a polgárt csaljuk be egy jól hangzó függőségbe. Legyen szabadabb úgy, hogy azt öljük ki belőle, ami szabadabbá teszi: az önfelelősséget. Ez abszurdum.

DIE WELT, 13. 5. 2022

Langsam wird es absurd