VALAMI BŰZLIK DÁNIÁBAN – K. Dybvad/B. Pistorius/ZEIT-RózsaS, német-sajtó figyelő

Egy országban sem gyakorolnak olyan restriktív bevándorlási politikát, mint a dán szociáldemokraták. Így védjük munkásainkat, mondja a dán belügyminiszter. Kollégája, az alsó-szászországi miniszter ellenveti: Ez a hozzáállás nem lehet példa az SPD számára. A ZEIT beszélgető partnerei: Kaare Dybvad (36), 2021 óta dán belügyminiszter Mette Frederiksen miniszterelnök alatt;; Boris Pistorius (61), Niedersachsen belügyminisztere 2013 óta.

ZEIT: Dybvad miniszter úr, a skandináv szociáldemokraták sokáig a liberális bevándorláspolitika példaképei voltak. Egy ideje azonban az Ön kormánya Nyugat legkeményebb migráció-kezelője lett. Mi történt?

Kaare Dybvad: A dán, a svéd, a norvég szociáldemokraták már korábban is korlátozó bevándorlási politikát folytattak. A 60-as és a 70-es években az ipar olcsó külföldi munkásokat akart behozni. Épp a konzervatív kormányok engedtek a nyomásnak és megnyitották a határokat. Ezt már akkor is elleneztük. (Még meg sem születtél! RS21VII24). Mára a menekülthullám a vitát teljesen átformálta. A dolgozó közép viseli az integrálás költségeit. Képviselőik együtt dolgoznak a menekültekkel az üzemekben, azokkal, akik konkurenseik a munkapiacon. Kihat rájuk az alacsony bér és a migránsok mellett élnek a lepusztult lakónegyedekben. (Aarhus városnegyedében, Gellerup-ban a kormány 1000 lakást tervez lebontani, hogy oda jólkeresőket költöztessen. ZEIT). A bevándorlók költségeit sehol Európában nem fizetik a gazdagok.

Boris Pistorius: Én a szolidaritást másképp definiálnám. Nem kellene a német munkásokat szembeállítani a menekültekkel. Ez a hang nem tetszik nekem. Európában óriási demográfiai problémáink vannak, szakmunkások hiányoznak. Az NSzK a 60-as és a 70-es években sok munkást hozatott be Törökországból, Görögországból, Itáliából. Legtöbbjük – ha nem is mind – integrálódott. Trump-ot utánozni nem segít nekünk, ha azt szajkózzuk, dán, német, francia munkások f i r s t . A külföldi munkaerőkre szükségünk van és ezért nyílt társadalomnak kell mutatkoznunk.

KD: Ne keverjük a kategóriákat. A 2015-ös hullámnál láttuk, hogy csak kevés képzett szíriai érkezett, tehát a dán munkapiacon esélytelenek voltak. Főleg a nők lettek munkanélküliek. Mind nehezen vonhatók be az oktatásba, bár az díjtalan. Nem látom be, mért lennének a menekültek nyereség a gazdaság számára. Talán személyes síkon igen, ezért megérdemlik a szolidaritást. De ellenzem, hogy az ilyen migráció miatt az itteniek még kevesebb bért kapjanak. Lelkes híve vagyok Eduard Bernstein és Friedrich Ebert SPD-jének, globális mozgalmukkal megváltoztatták a világot. Ám szociáldemokrata kormányok is foganatosítottak kemény szociális vágásokat. Ha ez túl nyitott bevándorlási politika kíséri, óriási bajok lesznek.

Z: Ez vagy-vagy kérdés, nyitott határok vagy jól működő szociális állam?

KD: Igen. Mindkettő nem lehet. Ha mindenki Dániába jöhet, a rendszer egyszer fölborul. Ez nem jelenti, hogy migráció nem lehet, hogy egyáltalán ne vegyünk föl menekülteket. De szigorú politikai korlátozás kell, elsősorban azok ellen, akik nem kapnak menedékjogot.

Z: A dán szociáldemokraták ezzel ilyen sikeresek, míg az SPD történelmi mélyponton van. Pistorius úr, segítene a pártjának, ha „dánabb” lenne?

BP: Ilyen gondolatokat távol szeretnék tartani. A német szociáldemokraták DNS-ét nem adnám oda egy választási győzelemért. Az SPD büszke hagyományára, a gyengék megsegítésére. E mellett többször hangsúlyoztam, a migrációs problémákat napirendre kell vennünk. Nem minden szír sebész vagy fizikus, aki jön. Szükségünk van egy működő európai azil-rendszerre, hogy megvédjük az erre rászoruló embereket. Egyidejűleg egy bevándorlási rendszer is kell, a kvalifikált munkaerőknek. Ha valaki Aszad elől menekül, nem olyan, mintha Új-Macedóniából jön, hogy nálunk dolgozzon.

Z: Dybvad úr, az Önök „nulla-menekült-politikájával” azt akarják elérni, hogy a menekültek kérvényüket Dánián kívül, pl. egy afrikai államban adják be.A kritikusok szerint ez ütközik az európai joggal.

KD: Hasonló modell kell, mint Ausztráliában vagy Kanadában. Ők a menekültügyi eljárásokat külföldön is lefolytatják. Azokat akarjuk kiszűrni, akik különösen védendők.

BP: Ezzel a dán kormány egész csoportokat bélyegez meg, nem látja, ezek az emberek mekkora potenciált jelentenek társadalmunknak. Elég, ha csak a BioNTech török alapítóit említjük meg. A migránsok értékes munkát végeznek hazánknak. Nem kell mindig csak a problémákra figyelni. A szenvedés a világon nem hagy alább. Még sok ember lesz, aki Európában keres segítséget. Ideje végre össz-európai konszenzust találnunk ezekben a kérdésekben.

Z: Főleg a kelet-európai államok ebből nem kérnek.

BP: És azok, akik kiváltképp sok pénzt kapnak az EU-tól, ám felelősséget nem vállalnak. Ezért a visegrádi országok ilyen destruktív és önző magatartását szankcionálni kell. Az új bevándorlási rendszer pénzelésénél elő kell szednünk őket. Az EU forró határpontjain, Lampedusa vagy az égei szigetek határainál, gyors, megbízható és független EU-hatóságokat kell fölállítanunk.

Z: És ezek hogy működnének?

BP: Náluk tűrhető határidőn belül menedékkérvények kerülnének kivizsgálásra. Azt is vizsgálnunk kell, hogy a kérvényező munkaképes-e és megkeresheti-e létfönntartása költségeit? Ennek föltétele a beazonosítás. Ha egy ilyen elővizsgálat a teljes jogállami eljárást nem is helyettesítheti, mégis sokat segíthet. Akik nem tudnak menekülés-okot megnevezni, de dolgozni akarnak, kapjanak egyszerűsített eljárást. Egyre több iparosra, ápolókra, kiszolgálókra van szükségünk.

Z: És akik sem menekültek, sem munkások, azokkal mi legyen?

BP: Vissza kell térniük hazájukba. Ehhez megbízható egyezmények kellenek. A világos előírások, megbízható jogállami határvédelemmel sok életveszélyes embercsempészést lehetne megakadályozni, ahogy a hosszas és nehézkes azil-procedúrákat is. Azt is lehetővé kell tennünk, hogy már az anyaországban ki lehessen munka-vízumot adni. Gyorsan és határozottan kell cselekednünk, hogy visszanyerjük szuverenitásunkat, mint európaiak. 2015-nek nem szabad megismétlődnie.

KD: Ebben egyezünk.

BP: Azt a nemzetközi jogba ütközőnek találom, Dypvad úr, hogy a menedék-kérelmeket kizárólag külföldön dolgozzák föl. Ez legfeljebb a munkamigráció egy programeleme lehet, akár a kanadai példa szerint is. Ám ennek aztán semmi köze a menedékjoghoz. Ez kizárólag bevándorlási ügy.

Z: Dypvad úr, az Önök terveit az US-külügyminiszer, az NGO-k és még az UNHCR is kritizálja. (United Nations High Commissioner for Refugees). Ezt Önök, mint liberális kormány, csak úgy lerázzák?

KD: Nem, mi a bírálatot komolyan vesszük. Bár most aránylag kevesen jönnek az EU-ba, de ezt csupán az EU-török egyezménynek köszönhetjük. Ezt a civilek sem tartják jónak. A menedékrendszer egyszerűen nem teljesíti, amit a háború után elvártunk tőle. A menekültek nem kérnek menedéket az első országban, hanem utaznak tovább 7-8 országon át. És nem föltétlen azok jönnek, akiket védeni kell. Ázsiában és Afrikában emberek milliói élnek nyomorúságos körülmények között. Nem fair, ha csak azokkal foglalkozunk, akik idáig elértek.

BP: Ha egy rendszernek van egy hibája, nem kell föltétlen mindjárt fölszámolni.

KD: Mindenki kapjon egy lehetőséget az UNHR kvótarendszerben pályázni. Ott a legjobban rászorultak kerülnek kiválasztásra. Az osztrák, a holland, a norvég párttársak is hajlanak erre.

BP: Nyilván nem akarjátok a menedékrendszert szét rombolni, de ezt teszitek. A szírek, akik Dániába nem jutnak be, Németországban és Ausztriában próbálkoznak. Ez szolidaritás a Részetekről? Nem nemzeti, hanem közös, európai megoldások kellenek.

KD: Lengyelország, Szlovénia, Észtország demokráciák. Úgy hiszed, kényszerítheted őket, hogy bárkit is fölvegyenek, ha nem akarnak? Ameddig mozgásszabadság van, egy menekült családnak sem tilthatod meg, hogy Németországba menjen.

BP: Mozgásszabadságuk csak a menedékjogosultaknak jár, nekik tartózkodási címük van. A többire egy rendszert kell szabni, mely nemcsak az első lépést szabályozza, hanem elosztásukat is az EU-ban. Ha valaki az EU-ba jön, hogy itt biztonságban éljen, el kell fogadnia, hogy lakóhelyét meghatározzuk.

Z: Dybvad úr, az Ön kormánya a szír fővárost, Damaszkuszt, biztonságos helynek nyilvánította. Ám ez minden, csak nem biztonságos. Menekültek visszatoloncolása ügyében Aszad-dal kellene tárgyalni. Önök készek erre?

KD: Nem. A menedékstátusz időleges állapot. 40 évig úgy volt, aki ezt megkapta, Dániában maradhatott. Ez így nem mehet tovább. Akinek van lehetősége hazatérni, tegye. A szírekről a svéd kormány is hasonlóan vélekedik. Sokan már önként visszamentek. A helyzet sokkal differenciáltabb, semmint kijelenthetnénk, Damaszkusz nem biztonságos.

Z: Alig akadhat valaki, aki önként visszatér. Ha Önök Aszad-dal nem tárgyalnak, a visszatoloncolás-fenyegetés csak fenyegetés marad. Az Önök menedékközpontjaiban most szír családok tartózkodnak, ahol sem oktatást, sem munkát nem kapnak.

KD: Igaz, önként senki sem szeretne visszatérni. Ám mi erre számítunk. 2019 óta 250 szír, aki legálisan volt itt, hazatért. A dán állam őket fejenként 23 500 €-val támogatta. Az azilokban sem olyan rossz, ahogy Ön állítja. Sok foglalatosságra van lehetőség, a Vörös Kereszt gondoskodik a gyerekekről. Ezek a családok védettséget kapnak.

BP: Egyet sem ismerek, aki önként hazatérne. Miről beszélünk? Pozíciónk világos: migránsok, akiknek nincs okuk menekülni, akik nem képesek magukat fönntartani és akik bűnözők, rászolgálnak a kitoloncolásra.

Z: Dypvald úr, az Önök politikája magyarázza a dán jobb populisták visszaesését?

KD: 2015-ben a csúcson voltak, még 2019-ben is 8-9%-on. Sok szavazójuk pártolt át hozzánk, mások a jobbközép pártokhoz. Ám főleg a 90-es években szociáldemokratákat választó munkások tértek vissza hozzánk, akik a migráció miatt eltávolodtak. Ez jó, ennek így kell lennie!

BP: Aggaszt, hogy az AfD megkísérli a szociális témát az Önök sikertémájával, a migrációval összemosni. Nem hiszem, hogy a dán út nekünk példakép. Ha zavaros lesz, mi mellett áll ki pontosan a szociáldemokrácia, egyáltalán, ki a szociáldemokrata és ki a jobbos populista – akkor zúdul a nyakunkba egy igazi probléma, demokratikus rendszerünkben.

ZEIT, 22. 7. 2021

Mint menekült, elfogult vagyok. 1972-ben menekültem el Jugoszláviából, a 3 éves börtön elől, amit az Új-Symposion perben róttak ki rám. Németország nem csak, hogy befogadott, de egyetemi ösztöndíjat is adott. Mégis ég és föld különbség a szírek és közöttem. Esetem részletesen dokumentálva volt, papírjaimat nem dobtam el, a bizonyításhoz kétség nem fért. Nem ilyen szerencsés a damaszkuszi kibombázott, aki keveredik más hátterű migránsokkal. Ki tud itt igazságot tenni? A Leszbosz szigetén nyaraló német, akinek a lába elé vízbefúlt gyerekeket lök ki a strandra a tenger? „Szerintem jó lenne, ha minden jó lenne”, énekli a Republic. Vagyis: Ha mindenki ott élne és dolgozna, ahol született

RS

HONNÉT A VÍZÖZÖN? - B. Ulrich, ZEIT/RózsaS, német-sajtó figyelő

Szenzációs újdonság: környezet nincs. Nincs, ami az embert csak körülvenné, semmi „kint”, mellyel az ember autonóm, szuverén módon, sértetlenül szemben állna. Az ember mindig a természet része, mely átmegy, áthatja az embert, belőle áll.

Mindezt épp most láthatjuk. Ott állt Olaf Scholz és Markus Söder a Berchtesgaden-i természeti katasztrófa színhelyén. Maszkot viseltek, körülöttük az ár, bennük a vírus antitestjei. Az ár és a vírus durván emlékezteti az embert természet-mivoltára, a két politikust is. És arra is, amit az ember a természettel tesz, mielőtt a természet tesz valamit az emberrel. Minden eső időjárás, az összes eső éghajlat. Minden betegség sors, az összes betegség tákolmány – életmódunk következménye.

Most megelőzésről és korai riasztásról folyik a szó. Ez nem tévedés, de aligha fog segíteni, ha nem változtatjuk meg alapvetően természet-fölfogásunkat.

Vegyük az Ahr-völgyet, ahol az árhullám a legtöbbet pusztított. Wofgang Büchs, biológus és Ahr-szakértő, a Riffreporter-nek elmagyarázta, hogyan lett a nagy esőből katasztrófa. Először is itt vannak a szőlőhegyek, melyeken a szőlőtőkék horizontálisan és nem vertikálisan vannak telepítve. Így a víz gyorsabban lefut. Aztán vannak állateledel-kukoricatáblák, melyek nem fogják úgy meg a vizet, mint a rétek. Ezen felül a régióban a lombhullajtók helyett fenyőket ültettek, melyek szintén nem lassítják a vizet, különösen ha holtak. Végül ne feledjük a permanens felületburkolást és a vízközeli telkek nyereséges eladását.

Mindezek együttes hatása, amikor a fölmelegedés nyomán szaporodó szélsőséges időjárások esetén, ezek a festői völgyek emberek halálos csapdáivá válnak.

De mi lenne itt a konkrét prevenció? Kevesebb kukorica az állatoknak? Megdrágul a hús. Átrendezni a szőlőhegyeket? A bor lesz drágább. Fenyő helyett bükk? Kevesebb lesz a faanyag. Felületet annyit bebetonozni, amennyit másutt fölszabadítani? Ez emeli az építőipar költségeit. Az NRW a leg-lebetonozott Land, mégis naponta további 10 ha-t fednek le. (Ezt talán abba kéne hagyni, Laschet úr?) /Az olcsó-hús vásárló nem föltétlen árvíz-áldozat. Egy kalapácsért ugyanannyit fizet a zöldben lakó, mint a kohó melletti. A Köln 2020 városutópia egyik követelménye az ökológiai egyenjogúság. RS21VII22./

Kevesebbet belevágni a természetbe, óvatosabban, körültekintőbben – ez a prevenció.

Ugyanígy a kovidnál. Meg lehet nyerni néhány szakaszt a mutáció és a vakcina versenyében, de elsősorban a zoonózist kell megfékezni. Hagyjuk a maradék vad természetet békében!

Most, a viharok után arról vitáznak, az elégtelen figyelmeztetések kritikája elvonja-e a figyelmet a klímaválságról, vagy fordítva? Mondhatni, a kettő együtt egy nem kívánt fölismerésről tereli el a figyelmet: nincs megelőzés, csak ha ezt a mi természetromboló gazdaságunkat és fogyasztásunkat alapvetően megváltoztatjuk.

Ez a társadalom bebeszéli magának, hogy a klíma megújuló energiákkal és néhány technikai újdonsággal megmenthető.

Ez nem így van. Az ember-természet viszony válságát nem lehet hidrogénnel, sem régi szirénákkal, vagy új app-okkal megoldani.

Az életünket kell megváltoztatni: a szőlészetet, az autózást, a lebetonozást, a fajkihalást, az agráriumot, a táplálkozást, a házépítést és még sok minden mást. Vagy fölvállaljuk az áldozatokat és hiszünk a segélyalapokban, ha árvíz, epidémia, erdőkihalás jön.

Ez a köztársaság első klíma-választási éve, mondják. Tegyük hozzá: az utolsó olyan is, mely úgy tesz, mintha a drámai ökológiai krízis a klímatémával már le lenne tudva.

Ami még történt: az afrikai sertéspestis elérte a Brandenburg-i sertéseket is.

ZEIT online, 22. 7. 2021

In unserer Natur

Hochwasser und Pandemie veranschaulichen, wie verletzlich der Mensch ist – und dass er sein Leben ändern muss.

Ein Kommentar von Bernd Ulrich

Kedves Bernd!

Te hány kg CO2-őt szabadítasz ránk?

Európa ott kezdődik, hogy megválaszoljuk a leveleket. (György Lajos-Piros).

AZ ÉRTELMISÉGI ESETE A KAPITALIZMUSSAL- NZZ Am Sonntag/RózsaS

Az utóbbi 200 év értelmisége küszködik a kapitalizmussal - nem csak Marx, de Dickens, Th. Mann, Zola is. Föllép egy bankár vagy egy vállalkozó egy regényben, kötelezően rossz jellemű vagy legalábbis kiüresedett egzisztenciájú. A mai regényekben és mesekönyvekben is nyüzsögnek az ellenszenves gazdagok, akik erkölcsileg kérdésesek és elrettentő példaként szolgálnak.

Hogyan magyarázható ez a mély megvetés? Első pillantásra paradox, hisz épp a modern kapitalizmus tette lehetővé az ilyen értelmiségi típust. A régi feudális világban sem politikai szabadságterek, sem pénzforrások – kevés kivétellel – számukra nem léteztek. A sikeres értelmiségiek mindig a modern tömegpiac profitőrjei. Műveik, mint minden más áru, eladásra kerülnek, magas példányszámban. (Kivéve az Ökobetyár könyve 40 ajándék darabját. RS21VII21). Nem kevesek keresnek sok pénzt és átlagon felüli életstílust engedhetnek meg maguknak.

Tulajdonképpen a kapitalizmus által nyújtott előnyöket és szabadságokat különösen értékelniük kellene. Ám fordítva van! A kapitalizmuskritika az értelmiségi identitásához tartozik. Ennek oka az lehet, hogy a piacra dobott jószágaikat magasabbra értékelik, mint más árukat. Egy könyv, kép, zenedarab nem szolgál közvetlen anyagi kielégítésre, hanem magasabb kulturális értékeket testesít meg. Bár útja a termelőtől a vásárlóig olyan, mint minden más árué, ám itt az eladás csak eszköz, míg a normális vállalkozó az eladást végcélnak tekinti. Az intellektüellek sosem mondanák, hogy azért alkotnak, hogy ügyféligényeket elégítsenek ki. Azért dolgoznak, hogy az emberiséget előbbre vigyék és új tapasztalatokat tegyenek lehetővé. Ők megvetik azokat, akik csak pénzt akarnak keresni. (Az Ökobetyár pedig ezt mondja: Az értelmiségi munka megvetendő. 21VII21).

Ez banális és erkölcsileg elítélendő. A kapitalizmus épp azért sikeres, mert a sikert sok pénzzel jutalmazza és magas teljesítményekre ösztönöz. Mi, emberek, természetesen többek vagyunk kapzsi egoistáknál, akik csak a haszon maximalizálására hajtanak.

Ám a kapitalizmus nem moralista rendezvény. Adam Smith-nek igaza van: „Nem a hentes, szakács, pék jószándékától várjuk el ételünket, hanem saját érdeke érvényesítésétől. Nem emberségéhez fordulunk, hanem önszeretetéhez. Nem a mi igényeinkről beszélünk neki, hanem a saját előnyeiről”

A nyugati sajátos hagyomány is szerepet játszhat. A normális pénzkeresés megvetése már a görög-római ókorban és a kereszténységben jelentkezik, olvashatjuk Alan S. Kahali „Mind vs Money” c. könyvében. Platon és Arisztotelész a munkát lealacsonyítónak tartották és az Új Testamentum is a gazdagságot a jó keresztény élet akadályának tekintette. „Ha tökéletes akarsz lenni, eredj, add el a vagyonodat és oszd ki a szegényeknek; és kincsed lesz a mennyben; és jer és kövess engem.” (Máté, 19,21). Vagy Márk 10,23: „Jézus pedig körültekintvén, monda tanítványainak: Mily nehezen mennek be Isten országába, akiknek gazdagságuk van!”

Tehát az értelmiségiek erős okok miatt tartják a kapitalizmust kétséges gazdasági rendszernek. Ez az alapvető kritika nem fog megszűnni. De vajon egy demokráciának hasznos és nélkülözhetetlen-e? A mértékétől függ. Ha a kapitalizmuskritika annyira domináns, hogy a többség meggyőződése szerint a magánvállalkozás lényegében bűnözői tevékenység, a helyzet súlyos. Ha azonban a kritika abban segít, hogy a kapitalizmus negatív következményeit okos gazdaságpolitikai intézkedésekkel orvosoljuk, akkor ez a bírálat fontos.

Svájc történelmében eddig ez utóbbi érvényesült. Ez így is marad, amíg a normálisan dolgozó népességé az utolsó szó.

NZZ Am Sonntag, 18. 7. 2021

Die Intellektuellen und der Kapitalismus:eine unendliche Geschichte

KOMMENT

A legjobb kapitalizmus sem képes föltölteni a bányákat. A legjobb szocializmus is becsődölt. Szeressünk, utáljunk bármit – a játszma a végéhez közeledik. Csak a saját lelkünket menthetjük: éljünk úgy, hogy nyugodtan halhassunk meg - ennyit tudtunk tenni. Visszavittünk egy visszaváltós üveget.

RS

UTÓPIÁK NEM SEGÍTENEK – M. Mehren, DEA/FAZ/RózsaS

Mario Mehren, a Wintershall Dea energiakonszern vezetője védi a gáztüzelést, több pragmatizmust követel a klímavédelemben és CO2-tárolókat akar építeni a német tengerpartokon.

FAZ: A W. Dea az egyetlen német olaj és gázkonszern, de az egész világ le akar szállni a fosszilisekről. Kinek lesz szüksége az Ön vállalkozására a jövőben?

MM: A klímaváltozás, a növekvő energiaigény korunk legnagyobb kihívása. Mi támogatjuk az EU célját, 2050-re klímasemlegesnek lenni. Mi a megoldás része vagyunk. Biztos, megfizethető és 70%-ban tiszta energiaforrást biztosítunk. A jövőben pedig a földgázból nyert hidrogénnel még klímabarátabbak leszünk.

FAZ: Az Önök árujának 70%-a klímakárosító földgáz. Mi ebben a tiszta?

MM: Igen, a gáz fosszilis, de legjobban kíméli a klímát. Ha szén helyett gázt használnának ügyfeleink, ez azonnal CO2-csökkenéshez vezetne. (Ez olyan, mintha a gyilkos sterilizálná a kését.RS21VII19). 2019-ben csak Németországban több földgázzal 50 Mt CO2-őt fogtunk vissza. Globálisan, ha szén helyett gázzal termelnénk áramot, 4-5 Gt CO2-vel lenne kevesebb – ez az EU összes emissziójának a másfélszerese.

FAZ: Hogyan lehetne Európát klímasemlegessé tenni?

MM: Pl. hidrogénnel. A kék H2 földgázból készül, a közben keletkező CO2 földalatti tárolókba kerül vagy ipari földolgozásra. Az eljárás: CCUS, Carbon Capture Utilisation and Storage. A német H2-ipari tervben a kék hidrogén elő sem fordul, csak a zöld hidrogén támogatása. Ezt megújulókból állítanák elő, de a jelzett igénynek csupán a töredékét. A ma becsült, főleg ipari H2-igény kb. 55 twh. Ez előreláthatólag 100 tWh-ra fog nőni, a klímavédelem érdekében. A kormány a kapacitást csak 20 tWh-val akarja emelni. Ennyi biztos kevés lesz. Hiányzik a technológia-nyitottság: ma még nem tudjuk, 20 év alatt milyen technológia terjed el. Ha csak a zöld hidrogént nyomatjuk, ez lassú lesz és jóval drágább. A probléma, hogy a CO2 földalatti tárolása politikailag nem közvetíthető. Pedig ezzel versenyképes ipari telephely maradnánk. Ezt utópiákkal nem érhetjük el. Dánia, Norrvégia és Hollandia a CCS offshore eljárást befogadja.

FAZ: Van egyáltalán elég kapacitás a német tengerparton?

MM: Meg kell nézni. Most épp azt vizsgáljuk, mennyi geológiai kapacitás van az ún aquifer-rétegekben. Ezek vízáteresztő rétegek a tengerfenéken, melyek alkalmasak lehetnek CO2-tárolóként.

FAZ: A villamosipar építsen gázerőműveket?

MM: Világos. Ha ez szénerőműveket vált ki, rövid és középtávon jó a klímának. Ugyanúgy jók az új gázfűtések is. A gáz a nagy teherbírású hajók, kamionok és buszok hajtásánál is segíthet, részben az elektro-meghajtásnál is jobban, ha az áram szénerőművekből jön.

FAZ: Ha a végső cél a klímasemlegesség, nem lesznek az Önök gázmű-befektetései holt tőke?

MM: Ha nem építünk gázműveket, a klímakárosító szenet kell többet használni. Globálisan 200 GW szénerőmű van épülőben és további 300 GW tervben. Ma 2200 GW aktív, tehát 10-20% többlet fenyeget.

FAZ: Ön azt állítja, a gázfűtés segít a klímán.

MM: A német politika főleg az elektro-hőszivattyúkat próbálja rálőcsölni a polgárokra. A háztulajdonosok egyelőre semmit sem invesztálnak, kivárnak. Régi olajfűtésüket futtatják, ahelyett, hogy modern gázfűtésre térnének át. Ezek az állandó tiltások a technológia szabad választását akadályozzák.

FAZ: Az Ön ágazata jogilag is nyomás alá került. Az olyan bírósági ítéletek, mint a Shell ellen, nem fenyegetik a Wintershall Dea-t is?

MM: Nem zárható ki. A felperesek további vádakat terveznek. Ám mi magabiztosak vagyunk, világos tervünk van a klímasemlegességre. Nem a távoli jövőben, hanem már most. Eddig sem tétlenkedtünk, az ágazatban a mi termelésünk a legkevésbé terhelő.

FAZ: A tőkepiac szkeptikus. Önök már másodszorra halasztják el a tőzsdére lépésüket.

MM: Tulajdonosaink, a BASF és az orosz Investor LetterOne kivár, míg a gazdaság ismét csúcson lesz és jók lesznek az árak.

FAZ: Nem azt érzi a tőkepiac, hogy a fosszilisek ideje lejárt?

MM: Lesz befektető, ha az Energiewende során a cégek stabil energiaterveket készítenek és a pénzügyi performace is stimmel.

FAZ: Az Önök árujának fele orosz. Ez nagy politikai kockázat, mi lesz a Nord Stream 2-vel?

MM: Valóban aggasztó a helyzet, de nem szabad a párbeszédet megszakítani. A gazdaság közvetíthet. Az USA szankciói, a Nord Stream 2 miatt, bennünket nem érintenek. Mi nem pipeline-tulajdonosok, csak pénzelők vagyunk. Az USA kezd kibékülni az oroszokkal. A szankciók károsak és sértik a nemzetközi jogot. Az építés augusztus végén befejeződik, akkora ez már nem lesz annyira a figyelem központjában, vannak sokkal fontosabb geopolitikai kérdések az USA és Oroszország között.

Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung, 11. 7. 2021

„Utopien bringen uns nicht weiter“

EURÓPA, ZÖLDÜLJ! Leyen „green deal”-je – SPIEGEL Hambug/RózsaS

Leyen becsvágyó programmal házal:»European Green Deal«. „Az új gazdaság többet ad a bolygónak, mint amennyit elvesz”, „Európa a globális klímamozgalom élére lép”. Az EU legyen »First Mover Advantage«, első a dekarbonizálásban, ne csak a klímát mentse, hanem az ipart is.

A világ zöld technológiákat vásároljon az EU-tól, most nem maradhatunk le, mint a napelemeknél. A verseny beindult: Kína milliárdokat fektet be e-autókba, akkukba, villanyhálózatokba. Biden 16 éven beül le akar állítani minden szén- és gázerőművet.

A radikális újjáépítésnek vannak jelei: a Thyssenkrupp a világ első klímasemleges kohóját tervezi. 2025-re már zöld acél folyik Duisburg-ban. Koksz helyett hidrogénnel olvasztanak.

A klímamentő Leyen zöld dossziéjában 56 ipari konszern jó szándéka dokumentált. A Daimler már jövőre CO2-semlegesen akar termelni, az Alstom 3 év alatt negyedével csökkenti a CO2-kibocsátását. A dán Biotech-gyártó Novozymes 2030-ra csak zöld energiát tervez bevetni.

A fosszilisek árát háromszorosára tervezik emelni. Hajók, repülők, lakásfűtés, közlekedés üzemanyagai CO2-felárat kapnak. De nem csak áremelés lesz, befektetés is bőven. Az egész kontinensen százával épülnek szél- és szolárparkok, e-töltő állomások százezrei, erdősítések indulnak és megkezdődik a hidrogén nagyipari alkalmazása.

A rotterdami kikötőben óriási H2- és CO2-tárolók épülnek. A dán szélturbina-gyártó Orsted részvényei többszörösen meghaladják egy BP-részvény árát. Az EU Bizottság 2027-ig költségvetése 25%-át zöld ipari projektekre tervezi. Európa tengerpartjain úszó szolár- és szélparkok, valamint ár-apály-erőművek épülnek. Az EU tagállamait új villanyvezetékek kötik össze. Az alternatív repülő üzemanyag gyártására nemzetközi ipari szövetségek köttetnek. Az energia- és az építőiparban a következő évtizedekben 11 M munkahely létesül.

A probléma csak az, hogy közben a transzportszektorban, az autó- és az acéliparban munkahelyek milliói tűnnek el. Ingázók, bérlők, háztulajdonosok meg lesznek lőve a magas benzin és fűtésárakkal. Vállalkozások üzletalapja veszik el.

A terv és a valóság között szakadék tátong. Konszenzusnak semmi nyoma, annak sem, hogy a megaprojekt hogy kerül politikailag levezénylésre, szociálisan kiegyensúlyozásra. Senki sem tudja, hogyan lesz az áramtermelés az energiaforradalomban. 100%-os ökoenergiához 50-szer több területre lenne szükség, mint a régi erőműveknél. A transzformációhoz 100 000 nkm, Portugália területnagysága szükséges, számította ki a Potsdamer Institut für transformative Nachhaltigkeitsforschung. 2050-ig a vállalkozások és a privát háztartások 28 billió €-t kell, hogy szolárparkokba, áramtárolókba fektessenek.

Ha a brüsszeli tervek megvalósulnak, egész gazdasági ágak szén, olaj, földgáz helyett hidrogénnel működnének. A ráfordítás az alacsony energia- és üzemeltetési költségek miatt évek alatt megtérül. „Nettó nulla emisszió lehetséges nettó nulla költséggel”, írja a tanulmány. Mc -Kinsey-Partner, Stefan Helmcke: „Az emissziókereskedelem kipróbált ösztönző eszköz.”

Az EU jóléti államai inkább képesek kompenzálni az átalakítás szociális következményeit, mint más gazdaságok. A fordulat főleg olyan ágakat érint, melyekben Európa történelmileg erős. „A klímaprojektnél kevésbé az app-ok és az algoritmusok számítanak, mint inkább a szélgépek, acélművek, cementgyárak.”

A brüsszeli green-deal-tervezők olyan cégekkel példálóznak, melyek a dekarbonizációból már üzletet csináltak. A svéd akku-gyár, a Northvolt, idejekorán szakosította magát az e-autókra. „Egy világrégió sincs annyira élvonalban, mint az EU” - mondja Patrick Graichen (Denkfabrik Agora Energiewende). Mint a Bundesregierung tanácsadója, az egész világ klímavédelmét veti össze. Az EU csak dícséretet kap, nem úgy, mint az USA vagy Kína. „Az EU az egyetlen, mely a párizsi egyezményt jogilag komolyan veszi.”

A zöld technológiák már rég készen állnak. Az EU a következő 30 évben, 60%-ban a már bevezetett standard-termékeket vetheti be (e-autók, hőszivattyúk). (Az elektro-hőszivattyú szintén perpetuum mobile. Olyan, mint mikor az anyósom kinyitja az ajtót, hogy beengedje azt az 5 fokot, ami kint van. Messzi erőművekben hőt árammá alakítani, száz km-eket vezetni, majd vissza a fűtésnél? Építettünk földhőcserélős hűtőt Sopronban, de az is kérdéses. Lásd: Szelíd energia ösvény,RS21VII17). A technológiák negyede már fejlesztési szakaszban van, 15% kutatás alatt.

„A megújulók elleni ellenállás az egész kontinensen hatalma.” - mondja egy tapasztalt befektető. A németek a fajok védelme nevében tiltakoznak a szél- és a szolárparkok ellen, a norvégeknek az őslakos számik védelme a fontosabb. Egy olasz esetben, hosszú éves alkudozás után, inkább a játszótér mellett döntöttek.

Graichen: A 27 államból csak 9 állított föl nemzeti célokat, melyekkel a magasabb rendű EU-célok megvalósíthatók. A területproblémát Európa meg kell, hogy oldja. „A Bizottság értesse meg az emberekkel, hogy egy olyan szakaszban vagyunk, mint a háború után.”

Mi van, ha nem lesz elég napsütés és szél? Összeomlik az egész klímasemleges áruszállítás, acélgyártás, CO2-mentes ipar? A Bizottságnak bőviteni kell a zöldáram felületeket – ez újabb konfliktusokat okoz. Mindez miatt sok állam idegenkedik a projekttől, pedig a területprobléma nem is a legnagyobb.

Amikor májusban az EU-tagállamok vezetői a témával foglalkoztak, egy lépést sem jutottak előbbre. A németek ki akarták terjeszteni a CO2-emissziókereskedelmet a közlekedésre és az épületekre – de csak a dánok álltak melléjük. Európa maradéka Macron oldalára állt, aki egy újabb sárgamellényes lázadásól óvott, egész Európában. Pascal Carfin, francia EU-képviselő: „A Bizottság terve klimatológiailag és politikailag öngyilkosság.” Az atomenergiánál hasonlóan nagy a nézetkülönbség. Párizs szeretné, ha az áram 70%-át szállító atomerőműhálózat klímasemlegessé kiáltassék ki. Berlin ellenáll, de nincs többsége. A legveszélyesebb az EU-stratégia, a kereskedelem politikai következményei miatt. Párizs sürgeti, hogy a külföldi, CO2-vel terhelt acél vagy cement vám alá essen. Így védenék az európai zöld alapanyag-gyártókat a tisztességtelen versenytől. Berlin viszont attól tart, ellenlépésként a német autókra, gépekre, kémiai termékekre is vámot vetnének ki. A gazdasági szövetségek tiltakoznak amiatt, hogy Brüsszel a CO2-tanúsítványok szabad kiadását energiaintenzív iparoknak korlátozni akarja. Ez fölverné az acél, a cement, a kemikáliák árát, mondja a Business Europe. „Piacokat vesztenénk el és európai ipari munkahelyeket.” Külföldi alapanyag-gyártók jutnának előnyhöz, melyek termékeinek öko-lábnyoma az itteni többszöröse. A végén, mint mindig Brüsszelben, a pénzcsata lesz a döntő.

A Kelet-Európai államok bejelentették, csak akkor zárják be szén- és acélműveiket, ha több milliárd kielégítést kapnak. A huzavona már elkezdődött. Már most megmutatkozott: A világ dekarbonizálása nem csak az iparok versenye, hanem a politikáké is. A kormányok mindenütt politikai többségért küzdenek. Koncepciókra van szükségük gazdaságaik átépítéséhez. A klímafordulat veszteseit kárpótolni kell és a népességet meg kell győzni egy új életmódról. Az EU komplikált egyeztetési és döntési procedúrái most megmérettetnek. Igaz, hogy a klímafordulat Európának egy nagy esély. Ám nem lenne első eset, hogy Európa elmulasztja.

SPIEGEL, 10. 7. 2021

KOMMEN

Tombol a hidrogén-őrület. 1988-ban én is ezzel jártam a tanszékeket Kölnben: vízből energia, nagyon csábító volt! Már akkor kész volt az egész hidrogén-technika, csak egy nem stimmelt: a hozam. Ez olyan, mint mikor Szent-Györgyi 2 tonna paprikából 500 g C-vitamint nyert ki . A napenergia szétszórtan érkezik a földre, ezért cseppenként, óriási felületekkel kell összekaparászni. Nem kell termodinamika, egyet kell megérteni: egy darab szénben jóval több energia van, mint bármely „megújulóban”. A Spiegel is aludt a kémiaórán. Aki saját energiáját akarja kipróbálni, üljön föl a pedálos generátorra a Cyclo-ban és tekerjen bele 0,1 kWh-t. (Lásd youtube: PEDAL GENERATOR ROZSA). „Zöld” hidrogént csak vízből nyerhetünk, az összes többi eljárás (metánból, kőolajból, szén + vízből) nem tiszta. A hidrogén túl finom anyag, bűn elégetni – gyógyszer, műtrágya, margarin készülhet belőle. A H2-gáz (nem szólva a cseppfolyósítottról) teljesen más biztonságtechnikát igényel, mint a folyadék benzin. Ez nem csak többletsúlyt jelent, hanem balesetveszélyt is. Teleépíthetik Európát szolárparkokkal – nem lesz elég. Új vezetékek a kontinensen keresztül kasul? A zöldek tegnap még a decentralizált energiaellátásra esküdtek - a termelés és a fogyasztás egy helyre hozására. Vagy most választást kell nyerni?

RS

ÖN HOGYAN VÉDENÉ A KLÍMÁT? 6 politikus a ZEIT-ben/RózsaS

1. Annalena Barbock, zöld kancellárjelölt

SEMMI SEM TÖRTÉNT. BELE KELL VÁGNUNK!

A Bundestag kimondta, 23 év és hat hónap után Németország klímasemleges lesz. Csak épp semmi konkrét intézkedés nincs a törvényben. A következő kormány első és legfontosabb feladata: egy klíma-azonnali program fölállítása, a közlekedéstől az energiaellátásig. A tempólimiten felül tiszta autókat akarunk, busz és vonatközlekedés teljes kiépítését. A sebességkorlátozás rögtöni CO2 visszafogást és több biztonságot eredményez. A koalíció kijelölt egy CO2-árat, ez 2025-ben 15 cent benzindrágulást hoz. Mi 2 évvel korábban, egy centtel kezdenénk. A CO2-díj 2023-tól nem lehet több 60€/t-nál, nem lehet szociálisan igazságtalan. A CO2-díjon kívül rendészeti-politikai szabályozás és a tiszta technológiák támogatása szükséges. Ha mindent az árral szabályoznánk, valakik mindig kivásárolnák magukat. 2030-ra csak emissziómentes járművek közlekedjenek. Nem lesz Detroit, ha jó iparpolitikát folytatunk. Egy paktummal biztosítjuk a vállalatok hazai telephelyeit, egy mód az átképzés. A kerozint nem lehet kivenni, de meg lehet adóztatni. Ki repüljön kevesebbet? A repülés fokozatosan klímasemleges kell, hogy legyen. Ehhez zöld hidrogén kell. A kevés H2-őt ott kell bevetnünk, ahol nincs alternatív megújuló. Az ápoló, aki éjszakai műszakra autózik, fizet benzinadót, de a menedzser, aki hétvégére kiruccan a Földközi tengerre, nem fizet kerozinadót. Ehhez az adóhoz évekig tartó nemzetközi alkudozások kellenek. Mese, hogy meg kell várnunk, mire világszerte CO2-díj vagy kerozinadó lesz. Ez gyáva konzervatív politika. A Bund belevághat a tárgyalásokba, de a síntervek szintén évekig elhúzódnak. A tervezési folyamatokat salaktalanítani kell, növelni a szaktervezők számát. Eddig a CDU-SPD a klíma-infrastruktúra kiépítését fékezte, a megújulókat korlátozta. A szélpark blokádjáért a koalíció felelős. A klímavédelem prioritást kell, hogy kapjon. Tényleg előfordul, hogy emberek nem szeretnének egy ilyen dübörgő ICE-t a házuk előtt. A politika oldja meg, hogy a legkevesebb terhelés legyen. Nem kell megijedni, ha valaki ellenkezik. Nem akarom az országot beépíteni, csak a klíma végett modernizálni. Az Unió ezt akarja megakadályozni. A tiszta autók, a vidéki gyors internet, a tiszta energiák ellen politizál. A kormány tervbe vette, hogy leállítja a dömpingáras repülőzést. Semmi sem történt! Nekünk kell megtenni. A gazdag-szegény olló jobban szétnyílt – nem a klímavédelem miatt. Az Unió és az FDP ismét milliárdokat akar ajándékozni a gazdagoknak, amikor eltörli a magas jövedelműek „Soli”-ját (újraegyesítés-szolidaritás-hozzájárulás) és ellenzi a 12 €-s minimál-órabért. Ez a Bundestag-választás arról is dönt, lesz-e ismét országunkban szociális igazságosság? A CO2-adó bevételeit visszaadjuk az embereknek energiapénz formájában és csökkentjük az áramszámlájukat. (Rezsicsökkentés?RS21VII15). Ekkor a kisjövedelműek, a családok és a bérlők járnak jól. Nem lemondásról van szó, hanem a „másként”-ről. Aki tehetősként igen CO2-intenzíven él, vegyen jobban részt a klímaköltségekben. A technológiák itt vannak. Ha a politika világos keretfeltételeket ad meg, az ökoszociális piacgazdaság klímasemleges jólétet biztosít. Ha a mi technológiáink a világ más részein napelemes áramot és ezzel jólétet hoz, ez egy globális forradalom és több igazságosság. Legyen energiaunió Európában. A termelőket vezetékekkel hálózatba kötjük, ha az Északi tengeren szél fúj, ha Dél-Európában a nap süt, táplálják az energiát a hálózatba. Napos partnerállamok szállítják az áramot a zöld hidrogénhez. A szélparkok az ország területének 2%-át igénylik. Hogy a szén-kiszállást gyorsítjuk, rohamtempóban kell építenünk a megújulókat – hogy egyáltalán rálépjünk az 1,5 fokos ösvényre. Ma az élelem egyharmada kerül szemétre. Valami nem stimmel a rendszerben – még pedig az EU agrártámogatásában. Ezt a dömpingszisztémát át kell alakítanunk. Itt is az élelmiszeripar előbbre van, mint a kormány. Vezető szupermarket-láncok a jövőben csak kíméletes állattartásból eredő húst akarnak árulni. Meg kell könnyítenünk a gazdák átállását a fenntartható állattenyésztésre. Ez megdrágítja a húst. Néhány dolog megváltozik, de megmarad, amit fontosnak tartunk. De a más nem jelent rosszabbat. Tisztább és halkabb autók lesznek, ezzel kíméljük a forgalmas utcában lakókat. Áram megújuló forrásokból jön, nem kell talajvizet elvezetni, hogy szénhez jussunk. Aggaszt, hogy sokan ragaszkodnak a fosszilisekhez, amivel nagy pénzeket keresnek és akadályoznak minden változtatást. Szerencsére sok ember jóval előbbre van, mint a Bundesregierung.

2. Armin Laschet, CDU-kancellárjelöl

REMÉLEM, IPARI ÁLLAM MARADUNK

A tempólimit jelképtéma, az e-autózásnál nem számít. Nem tudjuk, milyen lesz a benzin ára 2025-ben, de az emberek akkor is megfizethető módon kell, hogy munkahelyeikre eljussanak. A robbanó motor és egyéb technika tiltását sem helyeslem. A CO2-közlekedéshez helyes keretföltételek kellenek. Az autóipar önmagát fogja átépíteni. Kártalanítás nem kerül szóba. Az állam ezt a szerkezetváltást kutatásba, fejlesztésbe, átképzésbe való befektetésekkel kell, hogy kísérje. Az repül kevesebbet, aki alternatívát talál. Kölnből Frankfurtba 50 perc vonattal. A sínközlekedést gyorsabban kell kiépíteni, 1 km vonatsín engedélyeztetése most 70 hónap. Az eljárásokat rövidíteni kell. Már a kerékpárutak ellen is perelnek! Ez a zöldek és a polgári részvételek ellen van. A zöldek azt hiszik, a környezet és a helyiek védelme csak hosszadalmas eljárásokkal garantálható. Az olcsó repülőutak biztosítják, hogy ne csak a gazdagok repüljenek. A fűtés CO2-felárát bérlő és bérbeadó között fele-fele arányban való megosztását a CDU nem szavazta meg. Az kell, hogy fizessen, aki az energiát fogyasztja. A bérbeadó nem mondhatja meg, hogyan fűtsön a bérlő. A forgalmas út mellett lakók már kapnak egy kompenzációt: a lakbérük alacsonyabb. Nehéz lenne egy olyan törvényt csinálni, amely egy bizonyos csoportot venne rá a lemondásra. A CO2-ár emelése a szegényebbeket jobban sújtja. A zöldek fejpénzt adnának vissza. Az ingázó-átalány a vidékieknek sokat segítene. A kis jövedelműek nem fizethetik meg a hosszú ingázó utakat. Ha az EEG-díjat eltöröljük, mindenki tehermentesül. (Erneuerbare-Energien-Gesetz). Az NRW ellenzék szerint a vidéket energiaszegénységbe döntöm. A szélturbinákat 1000 méterre engedjük a házakhoz. Egy szélgép építése 4-5 évig tart, ezt gyorsítani kell. Vádolnak, hogy kevés szélturbina-helyet biztosítok. Egyensúlyt akarunk a helyiek és a megújulók között. A szénkiszállást gyorsítanunk kell. Az RWE 830 M t CO2-re kapott engedélyt, ez a szénkomisszió döntése. Ők írták a menetrendet, a Greenpeace is ott volt. Rugalmasság van beépítve, ha csökkenne a szénigény. 2045-ben sem lesz hústilalom. Ha a vállalatok innét elvándorolnak, az csak rosszabb a világklímának.

3. Alice Weidel, AfD

SZÖG A JÓLÉT KOPORSÓJÁBA

Ha a klímaváltozás emberi is lenne, amire nincs bizonyíték, Németország csak 2% CO2-ért lenne felelős. Ezért nem kell az ipart ekézni. Az IPCC lobbista egyesület, más véleményt nem enged meg. Ha a klímavédelem szóba jön, nem egyetlen állammal, Németországgal kellene foglalkozni, hanem a fő CO2-termelőkkel, mint Kína, India, ahol 1500 új erőművet építenek. Németország különútjával nem kockáztathatja a jólétét. A tervgazdálkodás elfojtja az innovációt. Olyan technikákat szubvencionálnak, melyek nem versenyképesek. A párizsi egyezménynek így nincs értelme. Egy állam sem száll ki egyszerre a szénből és az atomból. A kormány lebontja az energiagazdaságot és az autóipart. Nincs alapterheléses energiatermelésünk, külföldről kell vennünk áramot. A német fogyasztók fizetik a legmagasabb árat, a kvk-k is. A szélturbinák környezeti károkat okoznak. Nem látom, hogy itt az erdők jobban károsodnának az aszálytól. Savas eső nincs már, köszönve a technológiáknak. És épp ezeket a technológiákat, modern motorokat teszik kockára. (Az interjú megszakadt).

4. Olaf Scholz, SPD kancellárjelölt

LEMONDÁS-IDEOLÓGIA NEM VEZET CÉLBA

Az e-autóknak is sok út kell még. Közlekedési káosz legyen? A CO2-adót lassan kell emelni, ha gyorsan tesszük, az emberek nem tudják kifizetni. Nem vehet mindenki új kazánt és új autót. Az áram legyen olcsó, ha a megújulók nem terhelnék, 300 € maradna minden családnál évente. (Ez a biztos út a klímakatasztrófába. RS21VII15). A robbanó motor önmagát vonja ki a forgalomból. A VW 2035-től nem akar ilyeneket árulni, az Audi 2025-től nem fejleszt új modelleket. Az átállás sok milliárdot fog fölemészteni, de a német autóipar az élen kell, hogy maradjon. A repülés alternatívája lassan készül, két város közti ICE-kapcsolathoz 20 év kell. A kerozint új szintetikus üzemanyag váltja le. Az e-mobilitás csökkenti az utcazajt is. A zajos utak mentén lakók 10 évvel korábban halnak meg. Lemondás-ideológia nem vezet célra. Meg kell mutatnunk, hogy mindkettő megy: jólét és klímavédelem. Százával terveznek még szénerőműveket világszerte, egy ország sem hajlandó lemondani jólétéről. Németország alternatívákat fejleszthet ki. Nem prédikálhatunk lemondást olyanoknak, akik nem vehetnek új autót és drága repülőutat. Aki csak teheti, vegyen e-autót, támogatást kap. A CO2 csökkentése 20 év alatt egy technikai forradalom. A megújulókat rohamtempóban kell kiépítenünk, ehhez módosítani kell az engedélyezési, a részvételi eljárásokat, a környezet- és természetvédelmi paragrafusokat. Aggaszt a Bundesnetzagentur 2027/28, tovább engedi a szénerőművek működését. A CDU/CSU elvetette minden megújuló kiépítési célunkat, nem akarnak határozott klímapolitikát, a zöldek pedig a konkrét kivitelezésen vacillálnak. Sok zöld áram kell, főleg az e-autóknak, ehhez további szélturbinák és napelemek kellenek. Félő, nem tudunk gyorsan elegendő CO2-semleges áramot termelni, amennyi a gazdaságnak kell.

5. Christian Lindner, FDP

E-AUTÓVAL NEM LEHET 145 KM/H-VAL REPESZTENI

A Bundestag törvénye, miszerint 23 év és hat hónap után Németország klímasemleges lesz, nem alkalmas klímavédelemre. Ez csak egyes intézkedések halmaza, a témát ki kellene hagyni a választási kampányból. Hiányzik az európai perspektíva, a szinkron az európai célokkal. Nincs stratégia. Németország újból startolhat. Meglepett, hogy a zöldek a tempólimit szimbolikus követelését koalíciós feltételnek léptették elő. A tempólimit nem hat föltétlen az emissziókra, e-autóval nem lehet 145 km/h-val menni. Hatékony intézkedések kellenek, emissziókereskedelem, CO2-plafon a közlekedésben. Ezzel a robbanó-motor tilalom és az e-autó szubvenció fölöslegessé válik. A klímasemlegesség útja a villamosítás: akkumulátorok, hidrogén, tüzelőanyag-cella, szintetikus üzemanyag. Jólétcsökkenés nélkül európaszerte kiépíthetjük a zöld hidrogénkapacitásokat. Hidrogént vethetünk be az acélgyártástól a fűtésig. (A H2-höz acélpalackok kellenek, Münchhausen-terv! RS21VII15). A BASF és az RWE offshore szélparkokban termel hidrogént, mely a kémia-parkot Ludwigshafen-ben klímasemlegessé teheti. Nem kérnek mást a politikától, csak gyorsított engedélyezést. Az autóipar az e-autó irányába megy. A szintetikus üzemanyagok nem hatnak ki az új autóflottára. Óriási szubvenciók folynak, ezt hibának tartom. A következő évtizedekben is még millió számra fognak robbanó motorok futni az utakon. A klímasemleges folyékony üzemanyagokat gazdaságossá kell tenni és keverni. Nem a motort, hanem a fosszilis üzemanyagot kell betiltani. A dekarbonizálás a növekedés és a haladás része. Ha jól csináljuk, új munkahelyek jönnek létre, exportlehetőségek és jólétforrások. Ne legyen szerkezet-törés az átmenetkor. A mi klímavédelmünk piacgazdasági alapú. Szakember-hiányunk van és öregedő társadalmunk. Senki ne aggódjon, gazdaságunk vonzza a befektetéseket. Nemcsak elosztani és szubvencionálni kell, változtatnunk kell a piacgazdasági logikán is. Az angolok megmutatják az energiapolitikában, hogyan kell költségeket megspórolni. A légi közlekedésben is hat a CO2-plafon és kereskedelem. A nemzetközi repülésben működnek a kompenzációs rendszerek. A kerozint nem nélkülözhetjük, de a szintetikus tiszta változatát használjuk, mely részben biológiai komponenst tartalmaz. Rövid repülésnél hidrogén lesz, az Airbus már dolgozik rajta. A piacgazdaság megoldja a hiányt, állandóan keresgél, provokál, hogy árat csökkentsen és minőséget emeljen. A fűtésnél jöhetne egy rész-meleg-lakbér, hogy föloldjuk a bérlő-bérbeadó dilemmát. Lehet egy alapfűtés-díj és egy fogyasztás-függő rész. A CO2-bevételeket vissza kell adni az embereknek, klímaosztalék formájában. Modellünkben a kis CO2-kibocsátók anyagilag jól járnak. Gázt még sokáig importálni fogunk, míg nincs egy olyan mechanizmus, mely az ukrán érdekeket és az EU-partnereinket is védi. Akkor használhatjuk Nord Stream 2-őt, addig moratórium legyen. A CO2-tárolás fontos módja az erdősítés. Ez nálunk nehezen megy, a CCS-technológia egyenesen tiltva van. (CO2 Capture and Storage). Állati fehérjét más módon is elő lehet állítani. A vegán ételek ma már sokkal jobb ízűek. A hús drágulni fog, de az ízletes alternatív ételek olcsóbbak lesznek. Az FDP erősen hisz a kreativitásban, a teremtő erőben és az emberek felelősség érzetében.

6. Janine Wissler, Linkspartei

 SUV SENKINEK

NRW is hozott egy klímatörvényt, melyből nem következnek konkrét, fölülvizsgálható lépések. A Linkspartei elveti CO2-díjat. Inkább rendészeti politikai intézkedésekben bízik. Nem akarják, hogy az árak mondják meg az ökológiai igazságot. A CO2-díj az emberek magatartásának változását próbálja elérni. Az ápoló, aki a városba ingázik, mert lakbért nem tudja kifizetni, így fog továbbra is tenni, 20-30%-os benzinár emelésnél is. Egy jól fölépített, biztonságos és megfizethető ÖPNV átcsábítaná az embereket. Az emberek nem ülnek autóba, mert a benzin olcsó. Az ipar sem fogja magát átépíteni, mert CO2-díjat kell fizetnie. Nem a benzinár a döntő, hanem a busz, a vonat az S-Bahn ára. 2030-ban vége az belső elégésű motornak. Az átépítésre 20 mrd €-t javasolunk. A rövid repülőutakat át kell a sínekre irányítanunk. Ne legyen 9-19 € repülőjegy. Ez az alkalmazottak kizsákmányolásán alapszik. A kerozint adóztassák meg. Nem SUV-ot akarok mindenkinek – hanem senkinek. A forgalmas utak mellett lakók zajtól, káros anyagoktól szenvednek, legalább a Mietspiegel-ben (lakbértükör) kapjanak valamit. Ám az kompenzáció helyett kapjanak jobb védelmet: tempólimit, jobb ÖPNV, e-mobilitás, zajvédelem jöhet szóba. A gazdagok mondjanak le a nagy kocsikról. Aránytalan, hogy 2 tonna vas szállít 70 kg embert. Mi sem megyünk traktorral a belvárosba. H. Scheer mondta, hogy az energiafordulat nemcsak egy technikai kérdés, hanem a termelési struktúrák demokratikus átépítése - tehát óriás erőművek helyett decentrális struktúrákat, kis egységeket kell létrehozni, melyek a közösségeké és demokratikusan ellenőrizhetők. Technika nélkül nem fog menni, honnét jöjjön a hidrogén az acéliparnak? Sok zöld áramra lesz szükség, főleg az e-autóknak. A szélturbinák előtt a sok áramvezetéken nem ütköztek meg? Abszurd, hogy a hús a világ másik feléről itt Berlinben olcsóbb, mint Brandenburgból. Más szubvenciós politika kell. Reménykeltők a klímamozgalmak, mint az Ende Gelände, FfF. A belvárosok levegője jobb lesz és autók nélkül több lesz a hely.

ZEIT, 8. 7. 2021

Wie wollt ihr das Klima retten?

KOMMENT

Félelmetes a német csúcspolitikusok álmodozása. Innováció, találmány, új technológiák? Mikor értik meg, hogy vége, minden föl van találva, ami most jön, az fölösleges vagy káros. Még a Linkspartei is hidrogénes acélgyártásról beszél. Igazán ennyire hülyék, vagy ez csak a szeptemberi választás-duma? Hát hiába írtuk az Energiemenü-t 1994-ben? 1988-ban szerveztünk egy hidrogén-konferenciát Kölnben – rögtön kijózanodtunk. A laborban sokat dolgoztam hidrogénnel. Könnyen szökik, nyomásálló palackok, tömör vezetékek kellenek. Nem elégetni, megenni jó: margarin formájában. Senki nem beszél a klímakárosultak megszervezéséről, a személyes CO2-kibocsátásról, a gyerekekről. Arról, hogy a fogyasztó hozza magára az aszályt, árvizet, tornádót, kórokozókat – öngyilkos magatartás! Hol vannak a klíma-kampányok? Vagy csak egy Bundestag-szék kell?

1100 € AZ AUTÓNÉLÜLIEKNEK - ZEIT Hamburg, RózsaS

Az autók száma egyre növekszik, vele a város terhelése. A berlini Changing Cities pénzt adna annak, aki nem tart autót.

Autózni Németországban kifizetődő. A kormány kedvezményt ad az új autókra, a dízel és a szolgálati kocsiknál alacsony adót számít föl. A Changing Cities és az Institut für urbane Mobilität 1100 € szabadút-prémiumot (Freie-Straßen-Prämie) adatna azoknak, akiknek nincs autójuk és klímabarát módon közlekednek. A berlini közközlekedési bérlet (Öffentliche Personennahverkehr, ÖPNV) 1000 € évente. Így hosszú távon 60 000 autó tűnne el az utakról. Az akció egy mrd euróba kerülne, ezt a CO2-adókból fedeznék.

Tim Lehmann, várostervező: Az emberek visszakaphatják életterületüket házaik előtt. Ez nagy érték. Az UBA a jövő városában 150 autót tart elviselhetőnek, 1000 lakosra. Ma országszerte 580-nál tartunk és csak tovább nő.

Andreas Knie, közlekedéskutató (Digitale Mobilität am Wissenschaftszentrum Berlin für Sozialforschung): "A kezdeményezés jó. Nagyvárosokban, mint Berlin, Hamburg, München, a dolog működne." Az autótulajdonosok fele nélkülözhetné járművét a hétköznapokban. Pénzbeli jutalmazás rávenné őket, hogy elgondolkodjanak közlekedésükön. Az E-autók vásárlási kedvezménye nem hatékony.

Knie: "Az autósok más kiszolgáláshoz szoktak. A közközlekedést jelentősen javítani kell, el kell érni a kaputól-kapuig való kiszolgálást minden időben. A Berlkönig, a Clever Shuttle vagy a Moia pontszerű, ride-sharing ajánlatai nem elegendőek. Az ÖPNV könnyű, egyszerű és ösztönösen használható kell, hogy legyen. Amíg a menetrendet kell tanulmányozni, az átszállás sok ember számára szóba sem jöhet.

Ráadásul Németországban az autózás továbbra is kedvező. Míg 2000-2018 között a busz- és a vonatjegyárak 79%-ban drágultak, az autó költségei (beszerzés, üzemeltetés), csak 36%-kal.

Az ÖPNV direkt összehasonlításban mégis olcsóbb. Az autóközlekedés infrastruktúra, egészségi és klímaköltségei évi 110 mrd €-ra rúgnak, ennek fedezete csak 60 mrd €-ig ered az autó-adókból. A másik felét, 50 mrd-ot, a társadalom egésze fizet. Az ÖPNV, költségeit tekinve, kétharmaddal hatékonyabb. Versenyképességét emelendő, először el kell törölni az autó adókedvezményeit, az ingázó pénzt, a dízel és a szolgálati kocsi kedvezményeit. Ezek 2016-ban 15,6 mrd-dal terhelték az adófizetőket.

Miriam Dross, fenntartható mobilitás, Umweltbundesamt: Ezek a szubvenciók szaporítják az autóközlekedést és szociálisan igazságtalanok. Főleg a szolgálati kocsi kedvezményeiből részesülnek a magas jövedelműek és a sokat autózók. 1500 mobilitásnapló elemzése mutatja, hogy ezek kétszer annyi távot tesznek meg, mint a privátautók. Akinek szolgálati kocsija van, az sokat használja, mert szinte nem kerül neki semmibe. Ennek véget kell vetni. Legyen szolgálati kocsijuk pl. csak a szerelőknek, akik szerszámaik szállításához járműre vannak rászorulva.

A prémium csak egy kiegészítés. Dross: Fontos nekifutás, össztársadalmi vitát generál. Ám az infrastruktúrába való befektetéshez még egy prémium kell. Az infrastruktúra mindenkinek jól jön. Párizs megmutatta, milyen gyorsan lehet az autóuralta utakat kerékpárutakká változtatni - ha ez az embereknek biztosnak és praktikusnak tűnik. Ezzel tartós magatartás-változást támogatunk, amely szükséges a mobilitás-fordulathoz.

Tim Lehmann: A szabadút-prémium nem lehet más intézkedések, pl. kerékpárutak építésének alternatívája. Ráadásként jutalmazza azokat, akik klímabarát módon közlekednek, ezzel sokakat követésre ösztönöz. A pénzbeli ösztökélés fontos, mert a kormány eddig mindig visszautasította az autó-közlekedés visszanyesését. Hatékony eszközök, mint a citymaut, a parkolók drágítása, a helyiek kedvező díjai nem kerülnek megvalósításra. Egy biztos: a pénz mindent megmozgat.

KOMMENT

Avatar: Jó ötlet, a fedezet jöhetne a járműadó emeléséből.

Hyperion: ÖPNV olcsóbb? Számolták a hosszabb utakat, a késéseket, az átszállás-kieséseket? Februárban 4 napig nem volt busz. Ha a kórházam dolgozói az ÖPNV-ra lettek volna rászorulva, katasztrofális lett volna.

ZEIT, 8. 7. 2021

1.100 Euro im Jahr fürs Leben ohne Auto

LEYEN JÖN? Spiegel Hamburg/RózsaS

Von der Leyen sokat elnézett Orbánnak. Tétovázása most megbosszulja magát.

Mint liberális politikus, hogyan találkozzék Orbánnal? Szivárványos kendővel a vállán? Csináljon úgy, mintha mi sem történt volna?

A találkozó most amúgy sem szerencsés. Leyen azért akart Budapestre repülni, hogy ott bejelentse, Magyarország is részesül a koronasegély-alapból. A diadalút a jövő hétre volt tervezve (július 5-10, RS), ám közbejött a magyar homofób törvény. 17 állam tiltakozott. Leyen maga szégyenteljesnek nevezte. De ugyan mi ez Orbánnak? A Bizottság hevesen vitatja, mit válaszoljon a provokációra. Lehet még egy csekket lobogtatni, mikor a kisebbségek jogait sértik? "Minden jogi és egyéb lehetőséget vizsgálnak". Leyen számára nincs egyszerű kiút. PR-föllépés kedvtelése most problémája lett.

Eltervezte mind a 27 állam végiglátogatását, hogy az RRF-alap pénzforrását bejelentse. A milliárdok a járványkárok kompenzálására hivatottak. Az adománykörút állítólagos indítéka az EU népszerűsítése, de valójában az elnök asszony önmagát akarja népszerűsíteni. Az utazást lemondani nehéz, Orbán ezt úgy tálalná, hogy nem bánnak fair módon Magyarországgal. A többieknél más kritériumok érvényesek, ez jól jönne neki belpolitikailag.

És Varsó? A lengyel kormány a bíróságok függetlenségét ássa alá. Leyen oda sem utazhatna. Szlovénia most vette át az Európai Tanács elnökségét. Janez Jansa Orbán nyomdokaiba lép. Őt is ignorálni kellene?

Leyen saját csapdájába esett. A Bizottság és a magyar kormány arról vitázik, hogyan is nézzen ki a budapesti látogatás. Nyilvánosság nélküli találkozás lehetne egy lehetőség, de akkor minek odautazni? Orbánt helyre tenni volna más mód is. Leyen visszatarthatná a segélypénzeket, míg meg nem bizonyosodik, hogy azok nem Orbán kedvencei zsebében landolnak. "A miniszterelnök a velejéig korrupt." - mondja az EU parlament elnökhelyettese, Katarin Barley. Ha Leyen nagy gesztusként Budapestre utazna, rá kellene kérdeznie a korrupcióra, még pedig nyilvánosan.

Leyen a segélyalapot sikeres projektként akarja bemutatni, nem valószínű, hogy ezt egy nyilvános tüzes beszéddel tenné. A Bizottságban arról vitáznak, a vitatott törvény miatt induljon-e kötelesség-megszegési eljárás Magyarország ellen?

Az ilyen eljárás hosszasan elhúzódhat és ez eddig Orbánt nem nagyon izgatta. Ami a magyar és a lengyel kisiklásokat illeti, eddig az elnök asszony kérdéses visszafogottságot tanúsított. Az EU-parlament vádemeléssel fenyegeti a Bizottságot, ha végre nem kezd eljárást a jogállamisági mechanizmus szerint, amit e célra alkottak. Leyen eddig erre nem volt hajlandó. Meg akarja várni, mit dönt az Európai Bíróság a két állam ügyében. Több képviselő szerint ez csak taktikázás, hogy a két miniszterelnököt ne kelljen leleplezni.

Két éve, hogy Leyen-t megválasztották, magyar és lengyel szavazatok nélkül ez nem ment volna. "Mind meg kell tanulnunk, hogy a teljes jogállamiság a célunk, de senki sem tökéletes." - mondta akkor a Süddeutsche Zeitung-nak. Varsó és Budapest ekkora megértésnek csak örülni tudott.

Leyen most kínos választás előtt áll: tovább lavírozhat és ezzel kockáztatja, hogy saját soraiban ellene fordulnak, vagy fölvállalja a lengyelekkel és a magyarokkal a konfrontációt, de ezzel beismeri kiváró politikája kudarcát. Jól ebből nem jöhet ki.

SPIEGEL, 3. 7. 2021

»Keiner ist perfekt«

Itt állt:

Orbán, Merkel-lel az oldalán, belefutott Putyinba.

"Az új házvezetőnőm!" - találta föl magát a mester.

Mit ad isten, hasonló történt.

Putyin: "Maga aztán gyorsan váltogatja a házvezetőnőit!"

FÖLROBBANTANI AZ OLAJVEZETÉKEKET - A. MALM/ZEIT/RózsaS

Andreas Malm (43) megalkuvást nem ismerő humánökológus a svéd Lund egytemen. Májusban megjelent könyve, a »White Skin, Black Fuel. On the Danger of Fossil Fascism«, a KlimaX-et követte. A klímamozgalomban sokan hallgatnak rá. Vallja, hogy válság miatt az infrastruktúra ellen jogos erőszakot alkalmazni.

ZEIT: Malm úr, Ön a neves Lund egyetem kutatója, de az új könyve címe: "Hogyan robbantsuk föl az olajvezetékeket", nem egyeztethető össze a tudománnyal.

MALM: Tudós vagyok és aktivista. Mint humánökológus, összekötöm a természetet és a társadalomtudományokat. A történelmileg kifejlődött föltételeket kutatom, melyek blokkolják a fosszilis társadalom átmenetét a posztfosszilis társadalomba. Mint aktivista, ezt az átmenetet gyorsítani akarom, ezért veszek részt tüntetésekben, klímatáborokban és a szénbányák lezárásában.

Z: Ez nem problémás?

M: Mielőtt akadémikus voltam, már aktivista voltam. A szociális mozgalmak gyakran impulzust adnak a kutatásnak. Így volt ez a nőmozgalmaknál, az afroamerikai elismerés-küzdelmeknél és az ökológiánál. Miért is kezdték el a környezettörténészek a 70-es években a természet történelmi szerepét kutatni? Mert elindult egy környezetmozgalom, mely a természetnek új jelentőséget adott.

Z: Ön tehát elfogulatlannak hiszi magát, mikor ökológiát kutat és egyben politikai aktivitást is kifejt?

M: Számomra az értéksemleges szociológiai kutatás meghaladott. Törekedhetek objektivitásra

Z: Kiemelkedő klímaaktivisták, mint Bill McKibben vagy a tudománytörténész Bruno Latour szerint ez már háború a klímáért.

M: Nem hadseregek ütközését látjuk. A fosszilisek eltüzelését erőszaknak látom, mert emberek életterét, sőt, életét veszik el a tartós aszályok, a hőséghullámok, viharok és áradások.

Z: Ki alkalmaz itt erőszakot?

M: Egy Oxfam-tanulmány kimutatta, hogy az emberek gazdag 1%-a a 90-es évek óta kétszer annyi CO2-öt generál, mint a szegények fele. A dúsgazdagok súlya föltűnő: SUV-ok, jachtok, repülőutak, több lakás - az ilyen fogyasztás mind erőszakos cselekmény.

: Az autósok, mint erőszaktevők? Ön tényleg túlfeszíti a húrt!

M: Tudom, mi másképp gondolkodunk. Georg Floyd megölése emberek közti erőszak volt. A klímaválság erőszaka nem történik szemtől-szembe. Soha nem fogunk olyan 8 perces videót látni, amikor egy olajkonszern főnöke egy mozambiki parasztot megfojt. Itt a légkörön át hatoló erőszakról van szó. A fosszilisok eltüzelése föloldódik a légkörön át. Míg a következményeket nem látjuk, nincs szankcionálás. A legnagyobb károk pedig az okozóktól távol, a globális délen lépnek föl.

Z: Ezt az erőszakot természetesen mindenki visszautasítja: Az én részem nem számít. Az igazi problémát mások okozzák, akik sokkal több CO2-őt bocsátanak ki.

M: Én vétkezhetek, mert mások sokkal többet vétkeznek? Ez micsoda logika?

Z: Ön szerint mi kellene ahhoz, hogy a CO2-kibocsájtást erőszakként definiálják?

M: Van egy egyszerű összefüggés, amit Stanley Robinson írt le egy regényében: egy halálos hőséghullám megöl több millió embert. E szerint semmi kétség, hogy a CO2-kibocsátás az erőszak egy fajtája. Különböző csoportok megkezdik a fosszilis infrastruktúra szabotálását világszerte.

Z: Robinson egy sci-fi szerző!

M: Igen, a szcenáriót csak elképzelte. De segít nekünk, hogy rákérdezzünk: ennek be kell következnie? Egy népirtásra kell várnunk, hogy megértsük, a CO2 erőszakos jellegű.

Z: De épp, mert ez sci-fi, mondhatjuk, hogy ez valószínűleg nem fog bekövetkezni.

M: Hogy a közeljövőben egy halálos hőséghullám lecsap, nagyon is valószínű. A Nature Geoscience lapban előrejelezték, hogy már 1,5 fok alatt a trópusi zónák a hőség és a pára miatt lakhatatlanná válnak. Ott él az emberiség 40%-a. Erről egy ésszerű világban minden lapnak be kellett volna számolnia, de csak a Guardian tette.

Z: Sok emberben él a remény, hogy ez az egész még megállítható. Bill Gates pl. hiszi, hogy ha a problémát a kapitalizmusnak köszönhetjük, akkor a megoldást is hozhatja, pl. a zöld technológiával.

M: Ez nagyon csalóka. Bill Gates azt gondolja, hogy hivatott és hatalommal bíró embereknek olyan terveik vannak, melyek kihúznak bennünket a bajból. Ezt én veszélyesnek tartom. Ki szállna szembe a fosszilis gazdasággal?

Z: Most épp egy fordulatot élünk át. Joe Biden a klímaharcot elsődleges föladatul tűzte ki. Japántól Németországig szigorított emissziós célokat jelöltek meg. Ön miért kételkedik?

M: Sehol nem látom az ésszerű klímapolitika kulcskritériumát. A fosszilis befektetésekről nem szállnak le. A párizsi egyezmény ellenére ezek 2015 óta csak emelkednek.

Z: Mi az Ön javaslata?

M: A 2019-es mozgósítás hulláma, melyet főleg a Friday for Future indított el, a pandémia hatására megtört. Egy új protesztciklushoz még több embert kell megmozgatnunk, mint 2019-ben. Taktikánkat diverzifikálnunk kell, radikálisabb összeütközésekre is készen kell lennünk. Hasonlóan a Black-Lives-Matter-mozgalomhoz, militáns komponens is számba jöhet. Az erőszak ott a szociális mozgalom része volt, így sikerült az amerikai történelemben a legtöbb embert az utcára vinni.

Z: Milyen fajta erőszakra gondol?

M: Kizárólag dolog elleni erőszakra. Személy elleni erőszak szóba sem jöhet, ez csak ártana a mozgalomnak. A mozgalmak, melyek mélyen rögzült struktúrákat akarnak megváltoztatni, mindig is tartalmaztak dolog elleni erőszakot, a rabszolgaság eltörlésétől kezdve, a szüfrazsett-en át a XIX. századi korai munkásosztály harcáig. Fenyegető lázadás nélkül ritkán jönnek reformok.

(Tárgyakban befektetett munka, energia van, semmit sem szabad szétrombolni. Visszatetszést kelt, rögtön újjáépítik. Sokkal hitelesebb, saját CO2-nket lenyomni, lásd:Mekkora a karbon-lábnyomod? Persönlicher CO2-Fußabdruck. A klímakárosultak föllépése is rokonszenvesebb út lenne. RS21VII8).

Z: A dolgok elleni erőszak azonban gyorsan emberek elleni erőszakba csaphat át.

M: Mivel a fosszilisekből való kiszállásra ilyen soká vártunk, most egy eljárás sem kockázatmentes. Békés tüntetések hatástalanok maradhatnak. Szigorú állami beavatkozások autoritarizmushoz vezethetnek. A geoengineering egy egész sor veszélyes mellékhatással jár, ismerttel és ismeretlennel. Militáns akcióknak is van kockázata, emberek kerülhetnek veszélybe.

Z: A klímamozgalmak nem épp attól sikeresek, mert erőszakmentesek?

M: Igen. De a mozgalom valódi célját nem érte el: csökkenteni majd leállítani a CO2-emissziókat. Ráadásul a globális fölmelegedés egy gyorsuló folyamat: minél több CO2 kerül a légkörbe, annál rosszabb lesz. Ez ma teljesen világos, a kibocsájtások mégis emelkednek. Láthatjuk tehát, hogyan radikalizálódik a fosszilis tőke, ezt a klímamozgalom saját radikalizálódásával kell, hogy megválaszolja. Minél gyorsabban melegszik a világ, az emberek annál jobban hajlanak az olajvezetékek fölrobbantására. (Ne használják! Nem kell robbantgatni.RS).

Z: Ám a klímamozgalmakhoz is egyre többen csatlakoznak - még konzervatívok is. Ők visszariadnának, ha militáns erők lépnének föl.

M: Némelyek rövid távon talán visszariadnának, de összességében a dologi erőszak hatásai fontosabbak lesznek. Minneapolis-ban a Black-Lives-Matter-mozgalom megrohamozott és fölgyújtott egy rendőrőrst. Ez fölgyorsította a cselekvést és az emberek kitódultak az utcákra.

Z: Ön jogosnak tartja egy rendőrállomás fölgyújtását?

M: A roham megmutatta, hogy a rendőr-infrastruktúra nem érinthetetlen. Pont ez kell a klímamozgalomnak is. A fosszilis infrastruktúra a történelem egy terméke és le lehet választani a hálózatról.

Z: Egy ilyen akció kockázata igen nagy.

M: Ezen kockázatok minimalizálása a bevetési taktikától függ, egy objektumot szét lehet zúzni anélkül is, hogy valaki megsérülne.

Z: Egy demokráciában kompromisszumok által születik a konszenzus. Önnek a liberális demokrácia akadály?

M: Olyan döntéseket, mint a szénből való kiszállás, parlamentek hoznak. Ám ehhez a nyomás kívülről jön. A demokrácia sokkal több annál, ami a parlamentekben történik. Mért jött létre Németországban a szénbizottság egyáltalán? Mert az olyan kezdeményezések, mint az Ende Gelände, évekig nyomást gyakoroltak.

Z: Az Ende Gelände és az Ön energia-szövegeiben is az áll, hogy a kapitalizmus nem transzformálható.

M: Nem mondanám, hogy a kapitalizmus csak a fosszilis energiával élhet túl. Rugalmas és alkalmazkodó. Ám a posztfosszilis korba való átmenethez elengedhetetlen a fosszilis tőke megsemmisítése. Ehhez kemény összecsapás kell. Az ExxonMobil és a Shell nem fogják magukat föloszlatni és lemondani nyereségeikről. Az államnak kell beavatkoznia és a fosszilis tőkét likvidálnia. A klímaválságért az óriás energiacégek felelősek, most fizessék meg ők a károkat. (A fogyasztó a felelős, mert náluk vásárol.RS). Ezért őket államosítani és átépíteni kell. Legyen belőlük közszolgáltatói vállalkozás, a klímastabilizálás céljából. Szívják ki ők a CO2-őt a levegőből és ártalmatlanítsák. Ez eddig méreg drága. Ám ehhez nincs hiány tőkében, technikai tudásban és infrastrukturális forrásokban. (CO2-őt kiszívni fosszilis gépekkel? RS).

Z: Az állam ezt a tőkét már elkezdte megfékezni. A Shell 2030-ig köteles CO2 kibocsátását 45%-kal redukálni.

M: Ezek sokat ígérő kezdeményezések. Azt mutatják, hogy az államberendezés jogi ága reagál a klímavédő mozgalmakra. Látnunk kell, hogy a bírósági ítéleteket valóban végrehajtják-e? Ezt az ítéletet kissé vonakodom megéljenezni, mint a nagy fordulópontot. Sok a jelzés a másik irányú változásról is. A G7 a pandémia alatt is az olajat, szenet és a gázt jobban szubvencionálta, mint az alternatív energiákat.

Z: A járvány ellen csodálatos módon gyorsan sikerült ellenszert találni - míg a klímánál csak döcögés van.

M: A vakcina kifejlesztésnél még meglepőbb, hogy a járvány okainak kiküszöbölésére egy év után sem történik semmi. 2020-ban az esőerdők kiirtása gyorsult. Ez elkerülhetetlenül új zoonózisokat produkál. (Állatról emberre átterjedő betegség.RS). Itt találkozik a koronaválság a klímaválsággal: a kapitalizmus igen jó a tünetkezelésben, legyen az vakcina vagy CO2-tárolás. Ez azonban nem elegendő. Ha meg akarjuk oldani a válságot, gyökereihez kell nyúlnunk.

ZEIT, 1. 7. 2021.

Er will Pipelines in die Luft jagen

MILYEN EU-T AKAR ORBÁN? ZEIT, Hamburg/RózsaS

Az EU-ban kiéleződött a konfliktus a magyar homofób törvény miatt. Orbánnak nem lehet szemére vetni, hogy elhallgatná nézeteit. 3 nappal azután, hogy 27 EU-elnök a melegek helyzetéről tanácskozott, kiadott egy közleményt. "Az EU Tanács legutóbbi ülésén falanxban vonultak föl a szivárványzászlós miniszterelnökök", gúnyolódott Orbán. A kérdést, vajon az EU-tagállamok ugyanazokat az értékeket képviselik-e, igen szenvtelenül válaszolta meg. "Értékegység nincs, ezért politikai egység sincs." A közleménynek a 11. szamizdat címet adta, ezen a néven jelentek meg 1989 előtt földalatti röpiratok a kommunista rendszerben.

Orbán az EU-t gyakran a Szovjetunióhoz hasonlítja. Önmagát ellenálló harcosnak tekinti, akkor is, ma is: Magyarország soha többet nem hajlandó meghajolni idegen hatalom előtt. EU-kritikája gyakran túlzott, ám egy cseppet sem eredeti. A "brüsszeli bürokráciára" való támadás, a bizottság elégtelen demokratikus legitimációja, a nemzeti kormányok elsőbbségéhez való kitartó ragaszkodás - mindezek olyan pontok, melyek az EU-t kezdettől fogva kísérik. Ám Orbán nem elégszik meg az EU vélt vagy valóságos gyönge pontjai támadásával. Egyre vehemensebben képviseli egy másik EU ideáját.

A mostani elvetések indítéka egy törvény, mely megtiltja iskolás kiskorúak informálását a homo- és interszexualitásról, transzgenderről. Ez egy pedofil ellenes törvény része, olyan összefüggés, melyet Angela Merkel is bírált. Orbán visszautasít minden kritikát, az európai véleménypluralitás mögé bújva. Jobb-e egy "bináris vagy egy szivárványvilágban élni", erről Európában megoszlanak a vélemények, ez van - mondja a magyar. "Mindenkinek saját igazsága van". Tagadja, hogy közös EU-értékek volnának, ezzel az EU-értékközösség magától értetődőségét vonja kétségbe. A pluralizmus nevében a szexuális kisebbségekkel való bánásmódot nemzeti belügynek kiáltja ki. A magyar gyerekek neveléséről csak a magyarok dönthetnek, "biztosan nem a németek, hollandok vagy belgák". A jogállamiság terén hasonlóan érvel. Ez is nemzeti síkon különféleképpen definiált és az EU-nak ebbe nincs beleszólása. Ám mi marad az EU-ból, ha az nem értékközösség?

Kedden a magyar kormány több európai újságban egész oldalas hirdetést tett közzé. Ebben Orbán vázolja "javaslatait" az EU jövőjéről. Az "egyre szűkebb unió" célja helyett a magyar a közös gazdasági célokra akar koncentrálni. Az európai demokrácia "visszaállítása" érdekében az EU-parlamentet megfosztaná hatalmáról és a kormányelnökök valamint a nemzeti parlamentek szerepét erősítené. Ki nem mondottan a "hazák Európáját" követeli vissza, amit még de Gaulle képviselt a 60-as években. Ezzel nem áll egyedül: a kevésbé föderális, nemzeti alapon szervezett EU a konzervatívok körében ismét népszerűségre tett szert.

ZEIT, 1. 7. 2021

Welches Europa will Viktor Orbán?