AZ ÚJ ZÖLD OSZTÁLY - Currid-Halkett/Spiegel/RózsaS

Az US szerző, Elisabeth Currid-Halkett könyve, a The Sum of Small Things megjelent németül: "Fair cselekedet? A fogyasztás szétszakítja a társadalmat."

A luxusmárkák és a logok csillogó kora: a 90-es és a nullás évek. A tv-ben a »Sex and the City« futott és egy pár Louboutin-cipő elegendő belépő volt az elitekbe. Mára azonban a tüntető fogyasztás "tömegkompatibilis magatartásmóddá" vált. Hitelt könnyen kapsz, néhány luxuscikket szintén, champagne a sarki diszkontnál. A nagy ruhamárkák mellett több kedvező szubmárka is betört a piacra. Az online shopping és az Ebay second hand-je lehetővé tette márkás ruhaneműk kiszállítását bárhová. "A demonstratív fogyasztás demokratizálódása", mondja Currid-H.

Ám hogy reagálnak az ún. elitek, ha az anyagi javak már nem különböztetik meg őket? Finomabb ismertető jegyeket keresnek. Pierre Bourdieu, szociológus: "A finom különbségek egyre finomabbak lesznek." A tulajdonos-polgárságot leváltja az ízlés-polgárság.

A szerző erre talált igazolást az US-statisztikában. A gazdagok arányosan kevesebb pénzt adnak ki karórákra, ékszerekre, autókra - jólétük fitogtatására. Az alacsonyabb jövedelműek viszont több pénzt költenek státuszra, de épp ezzel árulják el, hogy ilyen nincs nekik. Az új érvényesítő fogyasztás nem föltétlen drága, hanem inkább információintenzív. A gát nem az ár, a gát a tudás.

A tipikus zöld választók SUV-okat vezetnek? Ha igen, ez egy kettős morál? Az új német kozmopolita nagyvárosi diplomás sokkal diszkrétebben válik el a tömegtől, mint a régi elitek. Nyilván életstílusokhoz nekik is pénz kell, de már nem olyan őrjítően sok. Ennél fontosabb a kulturális tőke. És ez teszi az új társadalmi játékot ilyen álnokká.

A szabályokat Currid-H.-nál tanulmányozhatjuk. Ez ugyan US megfigyelés, de a trend Európában is ez. A diagnózis Andreas Reckwitz tézisével rokon: A szingularitások társadalma. Az eredetiség a trompf. Legyen mindenki kreatív és valósítsa meg önmagát! Az átlagember egy kifutó modell. Legalább is ez érvényes a véleményformáló körökre ("új középosztály"), amit Currid-H. "föltörekvő osztálynak" nevez. Aki az új nagyvárosokon csodálkozik, olvassa e két szerzőt. Ők írnak a diplomások lakóhelyeiről.

Az új osztály tagjai kulturális jegyekkel mutatják hovatartozásukat. Míg az alsóbb osztályok drága holmikkal páváskodnak, az új osztály informáltsággal. Ők azért választanak egy bizonyos jószágot, mert tudják, hogy az környezetbarátabb, tartósabb, fenntarthatóbb, jobb. Nem csupán jókedvből fogyasztanak, hanem választásukkal jelzik, hogy ők a társadalom informált és lelkiismeretes tagjai. A New York Times-t olvassák, megvetik a tömegárut, golyóstoll helyett töltőtollat használnak, Craftbeer-t isznak és büszkék arra, hogy kis, szerény éttermekbe járnak és nem egy gasztrolánc fiókjába. Ha mégis fast food, akkor a Foodtrucks-tól, semmi esetre sem McDonalds. Céljuk jobb emberekké válni és ezt másoknak meg is mutatni. Nagyvárosokban élnek, ahol több az eladott művészi háztartási textília, bútor, tévé. Hobbi helyett több pénzt adnak ki utazásokra és éttermekre, koncertekre, színházra. Ezen élményorientált kiadások mellékhatása: több kulturális tőkét generálnak. Föltűnő az is, hogy a városiak egészségesebben táplálkoznak. Los Angeles, New York, Miami und San Francisco városában több gyümölcsöt és zöldséget fogyasztanak, míg vidéken több fagyasztottat, konzervet, kólát, édesítőt. "Az vagyok, amit tudok" - ma ez Descartes átírva.

Mindez az ipari társadalom szerkezetváltásának tudható be, szolgáltató ill. tudástársadalom következik. A jól fizetett gyári állások eltűnnek. Aki gazdagodni akar, nem termékeket gyárt, hanem ideákat. Idea, tudás, kultúra - ezek az új státuszszimbólumok. Anyagi bőség van, így az embereknek elég idejük lett életük jelentőségéről és értelméről elgondolkodni. Többet foglalkoznak a környezetvédelemmel, feminizmussal, kisebbségi jogokkal. Ezek materiális értékorientációk. Paradoxon, hogy a globalizáció és a kapitalizmus azoknál is rossz hírű, akik ezekből különlegesen profitálnak. A mainstream-kapitalizmussal szembe menni drága, ezt mindenki tudja, aki bio-terméket vesz. Ez a kereskedelem 1994 óta ötszörösére emelkedett az USA-ban, az utóbbi 5 évben megduplázódott. Az ügyfelek úgy érzik, mintha az ipari társadalom előtti csere- és agrártársadalom részei lennének.

Az ígéret: fogyasztás a fogyasztásbírálóknak. Demonstrálhatják a rendszer megvetését - de továbbra is feljebb kapaszkodhatnak a rendszerben. Fogyasztási döntéseikben arra törekszenek, hogy választásuk helyes, információ- és tényalapú legyen. Olyanok, mint egy csupa stréberből, okostojásból álló iskolaosztály. A többi osztály gyanakodva figyeli őket. "A morál osztálykérdés" írja Currid-H. Ez a németeket a balos Sahre Wagenknecht-re emlékezteti, aki bestsellerével az ún. lifestyle-balosokat szidja, akik kedvezményeiket személyes erénynek tartják. "Változtatás helyett önmegerősítés folyik, a zöldek leváltották az FDP-t, mint a jólkeresők pártját."

Szívesen elfelejtjük, hogy a kulturális tőke főleg az anyagi jólétből ered. A New York Times előfizetése nem drága, de élvezettel olvasni műveltséget föltételez és művelt barátokat, akikkel vitatkozhatunk. Az új osztály jól keres, nem kivétel nélkül, de kivétel nélkül műveltek. (Mekkora a személyes CO2-lábnyomuk?RS21VII6). Becsülik a tudást és úgy fogyasztanak, hogy közben fitogtatják tudásukat. Erkölcsösen fogyasztanak, de öntelten és így meglehet, több kárt okoznak, mint a régi elitek. Annyira meg vannak győződve legjobb döntéseikről, hogy az egyenlőtlenséget maguk körül nem is látják. Mi nagyobb: az öko- vagy a distinkciós tudatuk? Ego vagy öko? A kettő alig választható el.

Ezen fejlődés veszélye a kulturális szétszakadás. Némely mai státuszszimbólum, tehát a táplálkozás, a beszéd mikéntje, a sportolás, a gyereknevelés sokkal mélyebb jelentőségű, mint az anyagi javak. Mintha az életet többé nem élnék, csupán előadnák.

Az új osztály pénzét okosan és fegyelmezetten fekteti be, javakba és szolgáltatásokba, melyek emelik életminőségüket, a szabadidő, az egészség, a művelődés terén. A kulturális tőke gyorsabban gyarapszik, mint a pénzügyi. Az új elit elszakad az alsóbb rétegektől. Koncentrálódásuk a nagyvárosokban csak mélyíti a kulturális szakadékot. Aki vidéken lakik, azt gyorsan elfelejtik. Mivel az újságokat az új elit írja tele, ez a küszöb alatti ítélet élénk visszhangra talál.

A pandémia erre csak ráerősít. Aki hónapokig csak a saját városnegyedében lakik és dolgozik, még hivatalosan sem utazik, saját miliője usanceját hajlamos általános érvényűnek tekinteni. Aki aztán hónapok után elhagyja a várost, pl. Hamburgból az Ostsee-re utazik hétvégére, ott sok mindenen megütközik. Visszatetsző lehet neki a helyi divat, a bi és trikolor hajfrizurák, a tetkók, az elképesztő sok túlsúlyos. Idegenkedik a kávéautomatáktól, mert szűrős kávégéphez szokott, az automata-fagylalttól, mert cukrász-manufaktúráktól vásárol és nem utolsó sorban a maszkmoráltól, mely alaposan eltér a saját buboréka fegyelmétől. A kihívás: nem sznobbá válni.

Vajon a járvány és a homeoffice változtat-e a nagyvárosok diadalmenetén és a bennük lakó diplomások szociális típusán?

Talán mégis van a vírusnak egy mellékes jó hatása.

SPIEGEL, 16. 6. 2021

Zwischen Ego und Öko

ÚJ WIRTSCHAFTSWUNDER? Roaring twenties a németeknél-ZEIT Hamburg/RózsaS

Lámpának néznek ki, de nem világítanak: járókelő-számláló a német belvárosokban. A lézer-scanner-eket a kölni Hystreet szerelte föl, az adatok még ingyenesek, de egyszer majd eladják őket. A számlálás a pandémia idején értékes volt, csak 10% sétált 2019-hez képest.

Most azonban visszatérnek a vásárlók: Hamburg, Hannover, Dortmund már a régi szinten van, Frankfurt át is lépte. Hosszú otthon-dekkolás után az emberek ismét kimennek - és költekeznek. Ha a trend marad, a német gazdaság és jólét megugrik. Boltok, éttermek nyitva, a fürdők is. Az ipar föléledt, köszönve, nem utolsósorban a Kínába, USA-ba irányuló exportnak.

Fritzi Köhler-Geib, Institut für Weltwirtschaft: "Év végére elérhetjük a régi GDP-t." Gabriel Felbermayr, Förderbank KfW, már szerényebb: 2022 elejére teszi a visszatérést. Ismét növekszünk! A járvány a háború utáni legnagyobb gazdasági válságot hozta. A visszaesés nagyobb volt, mint 2008-ban. És 2021 elején még egy zuhanás. Mára azonban a pandémiát gazdasági szempontból gyorsabban lehagytuk, mint reméltük. Az USA-ban már roaring twenties-ről beszélnek, melyek, ahogy 1920 után, most is bejöhetnek. Az USA-ban már túlfűtöttségről és inflációról beszélnek.

A németeknek az arany húszas évek nem szép emlék: 1923-ban hiperinfláció volt. Ezért inkább az 50-es éveket emlegetik: "Wirtschaftswunder". Ám mára ez a gazdasági csoda szorongást is kivált. A gazdaság őrült tempóban nőtt, a pénz stabil maradt. Egytálétel (Eintopf), szociális piacgazdaság, Ludwig Erhard - ez jut mindenki eszébe. Erhard 1949 - 1963 között gazdasági miniszter, 1966-ig kancellár volt. Idejében nyerte vissza egy egész generáció a jólétét: az erős német márka, a VW bogár volt az NSzK büszkesége. (A kékhasú százmárkásért sok forintot kaptam, viszont a léghűtéses Käfer önindítója megkínzott, nem volt egy öko-autó!RS21VI17).

Ám a Wirtschaftswunder némelyeket megborzongat: a Mettbrötchen (darálthúsos zsemle), a sörpocak, a füstokádó szénerőművek, a mérgezett folyók - sötét oldalai a prosperitásnak.

Azon idők mértéktelensége jön most vissza? A 12%-os növekedés nyilván nem, a pandémia nem volt annyira pusztító, mint a háború. Ám pár évre föléledhet még a csoda - de nem mindenki tervében. A ragály elején néhányan lockdown forever-t álmodtak meg: kevesebbet repülni, autózni; nyaralni csak itthon és otthon dolgozni - egy kis összehúzódás nem ártana. A degrowth szappanoperája, a hátrafelé-növekedés és a lelassulás jó nekünk és a bolygónak. Ezt Maja Göpel (Balaton-csoport,RS) fogalmazta meg legszebben Újra gondolni világunkat c. könyvében: "A bolygónk pusztítását többé ne mondjuk növekedésnek." A bestseller rátapintott a lényegre: Hát a pandémia nem mutatta meg, hogy kisebb jólét jótékony a klímára és boldogságunkra is?

Egy év után kiderült, a csiki-csuki elkérte az árát : az állam csak milliárdokkal tarthatta életben a gazdaságot. Önfoglalkoztatók imádkoztak a túlélésért. Az emberek semmittevésre voltak ítélve, az unalom életkedvüket szegte. És akik előtte a lemondás dalait zengedezték, most elnémultak.

Így mindenki üdvözölte a mostani visszatérést a növekedéshez, a gazdasági és a pénzügyminiszter is, a sárga és a zöld ellenzék is. Még az AfD is csatlakozott. A növekedés a politikusok mentőhajója. Az állam adóssága hihetetlen 275 mrd €-val nőtt 2020-ban, a gazdasági teljesítmény 60%-áról 70%-ra ugrott. 2021-ben ennek fele várható. Az adósságot 3 módon lehet ledolgozni: takarék, adóemelés és növekedés útján. Minél nagyobb a jólét, annál kevesebb új adósságot kell csinálni, de lazán lehet. "Az új adósságokból főleg a növekedéssel húzhatjuk ki magunkat." (Olaf Scholz, pénzügyminiszter). A növekedés visszatér: friss, csillogó, reményteljes!

Nem úgy néz ki, hogy a járvány tanulsága egy új lemondás lenne, inkább a növekedés és a szabadság iránti áhítozás uralkodik. Ám nyakunkon a klímaválság. A politika 2045-ig klímasemlegességet akar. Már 2030-ban az emissziók 60%-a legyen visszafogva, 1990-hez képest. Ez persze nem megy, ha az emberek és a cégek a régi wirtschaftswunder-t újra játsszák. Leghatásosabb a CO2-bírság, ezzel az ostorral az emisszió visszaszorítható. Aki bízik az emberek és a vállalkozások találékonyságában, az új technológiákban és zöld energiákban reménykedik. Ez pénzbe kerül és a CO2 illetékeket addig is ki kell fizetni. (A nagy találmányok kora lejárt. Akár Lourdes-ba is mehetnének. 1980-ban tüntettünk Kalkar-ban a fúziós reaktor ellen. Mikor lesz kész? Mindig 40 év múlva, amikor kérdezik.RS21VI17).

Vajon a polgárok készek fizetni a klímavédelemért? Civey-kutató: Ezt mindenki az első helyre teszi a szeptemberi választásokon. De ha a kérdés úgy szól, személyesen mit tart fontosnak, a klíma rögvest lecsúszik és első a nyugdíj és a szociális rendszer. A közvélekedés és a személyes érdek elválik. Mind a klíma mellett vannak, 90% az Energiewende (fordulat) mellett, de csak 25% hajlandó pénzt kiadni hőszivattyúra, napelemre, e-autóra - mondván, nem kifizetődő. Csak lassan jut el hozzájuk, ha a CO2-őt tényleg vissza kell fogni, személyesen is érintettek lesznek. (Mindhárom technika csak zöldrefestés, perpetuum mobile. Hideg levegőből villannyal hőt kivonni? Napelem, e-autó a gazdagok bolondériája. Van elég erőmű, csak nem kell egyszerre sütőt, klímát, mosógépet bekapcsolni. Lásd Energiamenü, Robinzon-ház.RS).

A benzinár-vita mutatja, új elosztási konfliktus közeleg. A szegényebbek egyszer csak nem autózhatnak, nem repülhetnek - míg a gazdagok vígan folytatják. A megoldás erre is: növekedés. Ha a torta nagyobb lesz, a veszteseknek is több hull alá. A növekvő gazdaság fölszívhatja a becsődölőket. Hogy ez az új elosztás működjön, az eddig lehetetlennek tűnő jólét-klíma kombinációt kellene összesuszterolni. Sok közgazdász szerint ez mehet, hisz a növekedés nem eleve rossz a klímára. 2019-ben az EU-nak sikerült 1,5% növekedés mellett 3,5% emissziót visszafogni. Lassú, de legalább valami.

Ez a vállalkozás kemény dió. Fritzi Köhler-Geib, KfW: "Nem olyan, mintha az Eiger északi falát kéne megmászni, ahol eddig 70 halt meg. Olyan, mint ha a falat megnyitnánk a tömegturizmusnak." A legnagyobb növekedés abból eredhet, ha a cégek zöld technológiát találnak föl, fejlesztenek és üzletelnek vele. A német gazdaság startelőnyben van - nem, mint a digitalizáláskor - rendelkezésre áll a megfelelő "technológiaprofil". Német föltalálók dolgoznak a magas szélturbinákon, a tűzszercella-autókon. A végén egy újszerű gazdasági csoda jöhetne ki - nem szürke, hanem zöld. A klímafordulat üzletmodell lenne. Ez eretnekségként hangzik, de ha túltesszük magunkat az irtózástól, új ideák kora köszönt be. Reményt ad, hogy a vállalatok ellenállása föloldódik.

Christian Sewing, Deutsche Bank, a fenntarthatóságot igazgatósági feladatra emelte. A VW az E-autóra fogad. A csavarmilliárdos Reinhold Würth (86) a kormányt több klímavédelemre szólította föl. Hogy ezekből mennyi a PR, kiderül. Most ötletek kellenek.A kormánynak olyan változtatásokra van szüksége, melyek a cégek és a magánemberek számára még egyáltalán nem kifizetődőek.Tiltani semmit sem kell, csak a "relatív árakon" csavarni. A fossziliseket a CO2-árral drágítani lehet, ez ma a domináns út Európában.

Mehet fordítva is: a zöldet olcsósítani, legyen a zöld energia ára kisebb. Gabriele Felbermayr (Institut für Weltwirtschaft) : "Ezt szubvencionálni kell, mint az E-autókat. Áprilisban az új kocsik 40%-a volt E-autó vagy hibrid." Biden klíma billiós programja hasonló: a polgárok és a cégek klímakímélő fogyasztására való csábítására sok pénzt rászánnak és nem a fosszilisekre verik rá a büntető-adót. Ezt az utat az emberek inkább elfogadják, bár igen drága. De honnét jőjön a pénz, mielőtt az eladósodás megfojt?

Hát a növekedésből!

ZEIT online, 15. 6. 2021

Das neue Wachstum

Ágnes asszony véres kínai lepedője: A beszállítói tisztaságtörvény - ZEIT, Hamburg/RózsaS

Beszállítólánc-törvény (Lieferkettengesetz): a jövőben a cégek beszállítóik emberjogi sérelmeiért és környezetszennyeződéseiért is felelnek.

A ZEIT két véleményt ütköztet:

Dolkun Isa (53), az Ujgur Világkongresszus elnöke, 1994-ben menekült el Kínából, 2006 óta német állampolgár.

"A törvény jó, még szigorítani is kell."

Gunther Kegel, a Pepperl+Fuchs szenzorgyártó főnöke, az Elektro- és Digitálipari Szövetség (ZVEI) elnöke.

"A törvény csak egy elterelő manőver."

Dolkun Isa:

Az ujgurok őshonos, 10 milliós nép Kína nyugati, Hszincsiang tartományában. Az Australian Strategic Policy Institute vagy a Center for Strategic and International Studies thinktank-októl tudjuk, hogy az ujgurok erőszakos sterilizáció, kínzás, internáló táborok áldozatai. Sok cég profitál az ujgurok, kirgizek, kazahok kényszermunkájából: a Volkswagen, BMW, Hugo Boss, Adidas, BASF, Siemens. Az "átnevelő" táborokban 2017 óta 1,8 - 3 M kisebbségi embert tartanak fogva, kegyetlen körülmények között, kimerítve a népirtás kritériumait. Ezt az angol, a holland, az USA parlament is megerősítette. A tartomány totális megfigyelés alatt áll.

A Bundestag új törvénye, a beszállítóláncok vállalati felelősségéről (Sorgfaltspflicht), az emberi jogokat hivatott erősíteni, visszatartani a cégeket a cinkosságtól. Sajnos, a gazdasági minisztérium és a gazdasági lobbi elérte, hogy a törvény fölhíguljon és kivegyék a vállalatok civiljogi felelősségét.

Aki embereket károsít, azt kártalanításra kell kötelezni. A gondoskodási kötelesség is gyöngített: a cégek csak a direkt beszállítókért felelnek, a közvetett beszállítók ellen csak akkor kötelesek föllépni, ha "szubsztanciális ismeretük van emberjogi sértésekről." Ezzel a felelősség az ENSz és az OECD kritériumai mögött is elmarad. Így a törvény erejét veszti pl. a kínai textiliparban és azok komplex beszállítóinál. A kínai gyapot 80%-a Kelet-Turkisztánban, az ujguroknál terem. A szoláripar szilícium bányáiban szintén ujgur foglyok dolgoznak.

A törvény csak a legfeljebb 1000 alkalmazottú cégekre vonatkozik, holott német kvk-k ezrei érintettek az emberjogi bűncselekményekben. Merkel pártja is felelős, az Unió nyomására gyengítették a törvényt.

Ám a törvény, hiányosságai dacára, paradigmaváltás. Eddig a cégek önkéntesen - főleg önfényezésből - álltak ki jelképesen az emberi jogok mellett, most az állam kötelezi őket.

Mi, ujgurok, reméljük, hogy az EU a törvényt szigorítja, kiterjeszti a kis vállalatokra is és hatékony kártalanításra kötelezi őket.

Gunther Kegel:

Nemrégiben jelen voltam, amikor a kormány a szaudiakkal arról tárgyalt, átveszik-e a német duális oktatási rendszert? Miért is ne, hisz szállítunk nekik ipari cikkeket, veszünk tőlük olajat. Ám egy szó sem esett az emberi jogokról, a halálbüntetésről. Illik a sémába: ha az emberjogi áthágásokat kell elítélni, a politika sunyít és rátolja az iparra.

Ez most, a beszállítólánc-törvénynél vált igazán láthatóvá: 2023-tó l a cégek kötelesek felelni a beszállítók beszállítóiért is, akikkel szerződéses viszonyban sincsenek és akik a szállítóláncba való bekötésüket gyakorlatilag áttekinteni sem tudják. Ez a törvény csak a bürokráciát szaporítja.

Nézzük saját cégemet: 1500 beszállítótól 100 000 cikket vásárolunk. Ezután mindegyiktől igazolást kell kérnünk, 7 szakaszra visszamenőleg, hogy tisztán dolgoznak. Mi tonnaszámra fogyasztunk papírt olyan üzemekben is, ahol sem környezetszennyezés, sem emberjogi sérelem nem történik. 6000 emberünkből legalább 50 foglalkozik ún. "governance-témákkal" - értékteremtést nem hozó, új szabályok adminisztrációjával. És ezek nem segédek, hanem mérnökök, akik saját ipartalanításunkat végzik.

Hogy Kínával fölvehessük a versenyt, innovációkra van szükségünk. E helyett kiváló szakembereket foglalkoztatunk restrikciókkal. Ha jön a törvény, még 5 embert kell ehhez beállítanunk - igazolni, mit nem teszünk.

Pedig a kényszermunkát nemcsak erkölcs és törvény tiltja, hanem a technika komplexitása is kizárja. Gyerekek szóba sem jöhetnek. Itt a törvény egy szövéshibája: minden vállalkozást, minden értékteremtést meggyanúsít. Ehelyett a tetteseket kellene büntetni - akik többnyire ismertek.

Persze, senki sem zárhatja ki, hogy egy kábeldarab csomagolását ujgur kezek végezzék. De ezt hogy akadályozhatja meg egy törvény? Aki büntetőtáborokban politikai foglyokkal dolgoztat, az bűnöző. Nekem azt ír, amit akar. A leleplezés egyetlen útja lenne: a beszállító auditok ellenőrzése. Ám a beszállítóláncok ezer és ezer vállalkozóinál és alvállalkozóinál ez egyszerűen lehetetlen. 2014 óta igazolnunk kell, hogy fém-beszállítóink nem kereskednek konfliktus-bányákkal. 7 lépéses láncnál papírt állítunk ki magunkról, hogy tiszták vagyunk. Egyetlen esetet sem lepleztünk le. Nem csoda: akinek nincs gátlása a Warlords-szal üzletelni, az papírokat is nyugodtan hamisít.

Hogy megmutassuk, milyen komolyan vesszük az emberi jogokat, az ujgurokét is, mondja ki a politika nyíltan, mennyit ér ez nekünk népgazdaságilag? Akkor csak azt engednénk be az EU-piacra, aki anyaországában bizonyos normákat betart. Vagy haladó országoknak vámcsökkentést adnánk. De komolyan: ha a szaudiakkal, külkereskedelmünk 1%-át kitevő üzlet érdekében, politikai állásfoglalások tilosak, akkor a gigantikus üzletvolumennél, Kínával minden diskurzus kizárt. A kínai piac szinte minden közép-vállalkozás számára fontosabb, mint a hazai. Ha megtiltjuk nekik Kínával kereskedni, agyoncsapjuk őket.

Ezt a kormány is tudja, de ahelyett, hogy hatékonyan cselekedne, a vállalatokat küldi Kínával veszekedni. De épp ezeknek a közepes cégeknek sem forrásuk, sem erejük nincs erre - zömükben pedig semmi indítékuk sincs. Lépjen először a politika.

ZEIT, 17. 6. 2021

Lieferkettengesetz

Ujgur vagyok, mondhatnám. Bármihez nyúlunk, minden Ágnes asszony lepedője - köszönve ennek az ördögi globalizációnak. Hetedíziglen kövessük vissza, tiszta-e a forrás? Még a cseresznyefámban sem lehetek biztos, amit 5 éve ültettem. Amit tehetek: lehetőleg közeli forrásból táplálkozom, futok, bringázom és krumplit ültetek.

És: Ne múljék el nap ének és tánc nélkül!

RS

VEGÁN NÉMETORSZÁG - Spiegel, HH/RózsaS

Mi lenne, ha mindenki vegán lenne? Jó sok terület szabadulna föl, a hamburger a szántókról jönne. De ez nem lenne egy paradicsom.

Az Allensbach-Institut fölmérése szerint 1,1 M német mondja magát vegánnak. A húspótló termelés 2020-ban 38%-kal nőtt, bár a kiindulás is igen csekély. Sok a vegán kávézó és étterem, főleg a városokban, a vendégek zöme fiatal.

De mi lenne, ha az egész német agrárium a teljes növény-termesztésre állna át? Már egy részbeni átállás is óriási változásokat hozna. Ha mindenki megfelelne globálisan a párizsi klímacéloknak, a vörös hús fogyasztása a felére csökkenne, megkétszereződne viszont a diófélék, a gyümölcs, a zöldség, a hüvelyesek fogyasztása.

Ez - nézőpont szerint - utópia vagy disztópia. A gondolatkísérlet kimenetele: sok-sok terület szabadulna föl, sokkal kevesebb haszonállat lenne, óriás istállók alig. A szántókon kukorica és búza helyett több bab, zöldtrágya-csillagfürt, borsó és szója teremne. A réteken és a szántókon sokkal több állat- és növényfaj élne, a talajvíz regenerálódna, az üvegházgáz-emisszió visszamenne. Az emberek ananászlevél vagy szintetikus cipőben járnának, húspótló hamburgert ennének. Néha tablettákat és étrend-kiegészítőket vennének magukhoz. Mindösszesen egészségesebben élnének, mint ma. (A kocogók annyival élnek tovább, amennyi időt kocognak. RS21VI15).

Achim Spiller, agrár közgazdász, Universität Göttingen: Sokkal kevesebb szántóra volna szükségünk, mert most a zömét takarmánytermelésre használják. Egy kalória marhahúsra 7 takarmány-kalóriát kell ráfordítani, holott a növényt mi is megehetnénk. Sertésnél az arány 1:3. (Lásd: Energiamérlegek a mezőgazdaságban, SZEA füzet 5, RS21VI15). Kevesebb lenne az istálló, több az üvegház és a fóliasátor a zöldségtermelésre. Fűtést és áramot a szolárberendezések és a szélturbinák adnák, a fölszabadult területeken energianövények (repce) nőnének, biogáz fejlesztésre. (Áram csak-csak, de hő aligha, más nagyságrend. Eleget kínlódtunk a komposzthővel. Az energia-repce meg végképp csalás: szántón nem lehet energiát termelni. Ha lehetne, sem gázt, sem olajat nem vennénk. Lásd: Energiamenü, RS).

Németország területének felét az agrárium használja. A 17 M ha-ból 12 M ha szántó, a többi legelő és mező. Az agrárterület 4,4 M ha-ja (26%) állateledel termelésére szolgál. Ha a fehérjét bab, borsó, hüvelyesek adnák (sokkal hatékonyabban, mint a tej és a hús) 2 M ha szabadulna föl, mondja Urs Niggli, Forschungsinstitut für biologischen Landbau, Svájc. A Rheinland-Pfalz-nyi területet visszaadnánk a természetnek; vadvirágok, cserjék, rovarok, madarak erősítenék az ökológiai egyensúlyt. Lápok újraélednének. A tengerparton tartályokban algák nőnének, emberi táplálékként. Anja Bonzheim, öko-agrármérnök: "A szántók humuszának szél általi eróziója leállna. A biodiverzitás úgy a természetben, mint a tányérunkon nőne; több diófélét, magot, babot, amarantot, hajdinát ennénk." Egy vegán Németországnak a szaga is más lenne. A szántók szúrós ammóniaszaga eltünne. A lóhere-zöldtrágya fölöslegessé tenné az állati trágyát. A nitrogén túladagolás a talajra, a vizekre, a vízművekre nem jelentene veszélyt. Christian Vagedes, Vegane Gesellschaft Deutschland: "A városszéleken komposztművek működnének. Vége lenne az évi 16 M kamion trágyalé kiszórásának."

Kay Bohne, szász gazdálkodó, Stollsdorf: "A trágya az ég ajándéka, mondták a régiek." 20 ha szántójához 50 ha erdőt is vett, 15 tehén, 2 ló, 40 tyúk van a tanyán. (Nekünk 1955-ben Zentán 3 ha, 1 ló, 1 tehén jutott - de ott volt a szociális háló: a sok rokon és szomszéd. RS21VI16). A vegán agrárium számára csak egy érdekes ötlet, a paraszti földműveléshez az állattenyésztés is hozzátartozik. (Lásd még: Állatok nélkül nem.RS). "Amikor 6 tehenet levágatunk, sajog a szívem." - mondja a feleség. "De jó életük volt." A tanyán szétmérik a marhahúst, 1 kg bélszín 46 €, gulyás 16 €. "Nem vagyunk vegánok, de őket jobban tisztelem, mint akik 2,99 €-ért rántott húst vesznek."

A német agrárterület 36%-a nem alkalmas haszonnövényeknek; túl száraz, túl nedves, túl meredek. Ez világszerte 67%. Ha ezt a Grünland-ot nem legeltetnék juhokkal, kecskékkel, kiesne az élemiszer-termelésből. Ám egy vegán Németországban sem hagynák magára, mert elbozótosodna, ez pedig veszélyeztetné a művelt kultúrák flóráját és faunáját. Reinhild Benning, agrármérnök, Deutsche Umwelthilfe (DUH): "Az öko-agrár területeken kihalna a bíbic, a nagy goda, a rozsdafarkú vagy a bakszakáll, a kakukkszegfű. Tehát sok veszélyeztetett faj számára a haszonállat nélküli agrárium nem haladás. Ehhez jön, hogy a mezők és legelők a talajban sok szént kötnek meg. Jó megoldás: tehenek legeltetése, kisebb gulyákban, ekkor azok a talajt is trágyázzák. A juhok és a kecskék keményre tapossák a gátakat és a hegyoldalakat, fenntartják a táj karakterét, ahogy a rackák, a parlagi juhok is a Lüneburger Heide-n. A nyájakat szaporodás-szabályzással állandó szinten tartják. Az elhullt állatokat krematóriumban elégetik, vagy a biogáz-komposztálóba kerülnek. Ezzel a tehenek, juhok, kecskék úgymond, a gazdák alkalmazottai és persze az egész lakosságé is.

Mivel az állattartás veszteséges, a költségeket az EU-kasszából fedezik, mint a "természet szolgáltatásait". Németország évi 6,7 mrd €-t kap, de ezt ki kell egészítenie. Több EU-ország nem akar, vagy nem tud kicsit sem vegán lenni (sok a Grünland).

Bernhard Krüsken, Deutsche Bauernverband (DBV): "A vegán-szcenárió abszurd ötlet. Hektáronként több ezer eurót kiadni, csak egy óriási állatkert és komposztálók fenttartására őrültség."

Valójában ki sem lehet számolni, mibe kerülne. A sertések eltűnnének. Tyúkok csak háztájiban kapirgálnának, tömegtartás nem lenne. A sporthorgászat is kiszáradna, mert senki sem kínozná a halakat.

Knut Ehlers, Umweltbundesamt: Az állattenyésztés kivevése sok előnnyel járna a természetre és a levegőre. A klímacélokat is támogatná, hisz még 2045-ben is engednek emissziókat az agráriumnak, melyek eddig elkerülhetetlennek számítottak: trágyalé, szarvasmarhák, legelővé tett lápok. Egy szent világ szcenárió azonban téves út. Egy vegán agrárium nem lesz föltétlen ökologikus. A lencse, zab, borsó és a bab nagyipari termelése műtrágyákkal jóval nagyobb hozamú, mint a paraszti ökofarmoké. Az állatok nélkül a racionalizálás is löketet kapna. Egyébként is ebben a világban teljesen új agrárium állandósulna.

Az eredetileg húsgyártó Rügenwalder Mühle megmaradhatna piac-elsőnek a szójaszelet és a teakolbász gyártásával. 2020-ban vegán termékei forgalma vetekedett a hústermékeivel. A vágóhíd-impérium Tönnies (Rheda-Wiedenbrück), Vevia 4 You vegán termékeivel, a húsprodukció mellett, jó utat talált. (Ez nem reklám?RS21VI16).

Krüsken: A vegán Deutschland gazdaságilag és ökológiailag is katasztrófa lenne. A gazdák értéktermelésének fele elveszne. Maradna a mezei termény jövedelme, de ehhez kevés a földjük. A vegán termékek finomításából eredő értékalkotás az élelmiszeripar nyeresége lenne. A gazdasági nyomás még jobban fölgyorsítaná a farmok föladását. Az állati trágya körforgalma nélkül több műtrágya fogyna, melynek gyártása igen energiaigényes. A Grünland-telkek ára zuhanna, ha nem lennének szarvasmarha legelők.

A szászországi Bohne szomszédja vegán termelő. Daniel Hausmann beismeri, hogy ő is dolgoztat állatokat. A pataknál füzet és égert ásott be. Az égerlevélszívók katicabogarakat vonzanak ide, azok pedig pusztítják a zöldségeimről a levéltetveket. És a meztelen csigák? Azokat vödörbe gyűjtöm és messzire viszem. Ha jön a róka, hogy a szomszédból tyúkokat lopjon, én örülök, mert nálam is megfog néhány egeret. Állatok nélkül lazább az élet.A zöldségeim nélkülem egy hétvéget kibírnak, nem úgy, mint a tehenek a szomszédban.

SPIEGEL 4. 6. 2021

Grüner Blütentraum

Meztelen csiga csapda (magyar találmány):

Ablakokat vágunk egy PET-palackba, kevés aludttejet töltünk bele. Ablakszintig földbe ássuk. Magam is meglepődtem: reggelre tele volt csigákkal!

RS

A ZÖLDÜLŐ ÖKONÓMIA - ZEIT, Hamburg/RózsaS

Klímaválság, fajkihalás, óceánok szennyezése - eddig a gazdaság minden planetáris határt és vele az ökológiai problémákat ignorált. Ám ez most rohamosan változik. Olyan fontos fogalmak, mint a "piac", "verseny", "adósság" újrafogalmazódik és átértékelődik. Ez pedig a gazdaságpolitikai játékszabályokat is gyökeresen megváltoztatja. A THE NEW INSTITUTE-tal karöltve 9 vezető közgazdászt kérdeztünk meg, hogyan lehetne a gazdaság-természet válságot megoldani. Először Till van Treeck, az Institut für Sozioökonomie, Universität Duisburg-Essen, professzorával beszélgettünk.

ZEIT ONLINE: Van Treeck úr, a Hamburg-Norden-ben hamarosan betiltják a családi házak építését, hogy a természetet védjék. Ez nem az emberi szabadság megengedethetetlen korlátozása?

Till van Treeck: Azok szabadságát nyesi vissza, akik építeni akarnak. De másfelől emeli a szabadságát azoknak, akik a területeket és anyagokat talán másképp szeretnék használni - klíma-kímélőbben, kreatívabban, emancipáltabban. Privátházak helyett lakások és kertek épülhetnének - sokak számára. A tilalom tehát még növelhetné is a szabadságot.

Z: Ezt sokan másképp látják. A döntést hevesen támadják, politikusok és közgazdászok is.

T: Nincs "a" közgazdász. Az elmúlt évtizedben az ökonómia és a szabadság fogalma nyílt felülvizsgálat alá került - többek között a 2008-as pénzügyi válság, ma a fenyegető klímaválság miatt. Ezzel szemben a közgazdaságtan évtizedekig bizonyos értelemben liberális vagy liberter (libertär), túlzottan szabadelvű volt és ennek megfelelően a szabadságot is szűken értelmezték. Ez mindmáig kihat. A szabadság - mint a hétköznapokban - a kényszer hiányát jelentette, másrészt viszont szorosan a magántulajdonnal volt összekötve. A magántulajdonával mindenki azt tehette, amit akart. Sok közgazdász ezért a priváttulajdonba való belenyúlást a szabadság korlátozásával tette egyenlővé. Ez azonban a valóság egy fontos részét ignorálja. Ha egy dologhoz való jogot szabadságként fogunk föl, elvonjuk azok szabadságát, akiknek ehhez a dologhoz nincs joguk. Csak a tulajdonosok szabadsága számít, a többieké nem. A Hamburg-Norden-ben építkezőknek a szabadsága előnyt kap azokkal szemben, aki pl. szívesen sétálhatnának egy parkban.

Z: Ez a piacgazdaság: egyeseknek van valamijük és ezzel bizonyos határok között valamit kezdhetnek, a többiek pedig nem.

T: Igen, de ez nem tévesztendő össze a szabadsággal, nem egyenlő annak értékével. Jerry Cohen politikai filozófus ezt világosan kimondta: ez téves összekötés, a jogalapú szabadságfogalom inkonzisztenciája ("die Inkonsistenz des rechtebasierten Freiheitsbegriffs"). Egy dologhoz való jogunkat a szabadsággal tesszük egyenlővé és azoknak a nem-szabadságát (Unfreiheit), akiknek ilyen dolog nem jutott, figyelmen kívül hagyjuk.

Z: "Családi ház mindenkinek!" lenne a megoldás? Legalábbis ez következik a kormány házépítés-támogatásából (Baukindergeld).

T: Igen, ez a klasszikus válasz a jogalapú szabadság inkonzisztenciájára - a gazdasági növekedés. Akinek még nincs háza, lakása, azok építsenek - és ezzel emeljük mindenki vélt szabadságát. Ez az elv azonban nem tartható azoknál a javaknál, melyek kifogyóban vannak, pl. a telkeknél intakt környezetben, Hamburgban. Nem lehet az egész Németországot családi házakkal teletűzdelni. Akinek tehát már ilyenje van, vagy épít, az kényszerűen elveszi másoknak a szabadságát, hogy ők is ezt tegyék. A standardökonómia erre az externalitás fogalmát alkalmazza: egyes egyén cselekvése externális kihatással van másokra.

Z: Más szóval: a véges világban nem lakhat egyre több ember saját családi házban.

T: Igen, ám a dolog komplikálódik az ún. pozicionált javakkal, ahogy azt Fred Hirsch, Social Limits to Growth c. könyvében nevezi.

Z: A közlekedési miniszter, Andreas Scheuer figyelmeztetett, a zöldek el akarják venni az emberek SUV-jait. "Itt a szabadságunkról van szó."

T: Tényleg, először lehetne azt mondani, hogy az ilyen monstrum-autók vásárlása a szabadság kifejezése. Ezek az emberek ízlésüket követik és biztonságosabban akarják érezni magukat a közlekedésben. Ám ha a légszennyezésről nem is beszélünk, elismerhetjük, hogy az ilyen járművek azoknak a szabadságát, akiknek ilyen nincs (kisautósok, kerékpárosok, gyalogosok) korlátozzák. A nagy autóknak nagy parkolókra van szükségük, a városban azonban a hely korlátozott. A parkoló SUV-ok tehát elveszik a helyet a kisautóktól. Rosszabb, hogy a kerékpárosok és gyalogosok testi épségének szabadságát veszik el, amikor az ilyen páncélozott járművek a gyöngébbeket ripityára zúzzák.

Z: A szociáldarvinisták azt mondanák, vegyenek ők is ilyen kocsikat.

T: És ezzel benne lennénk egy abszurd fegyverkezési versenyben. Elvileg mindenki autózhatna SUV-val. Itt tér el a SUV a családi háztól, melyre nincs elég telek a zöldben. Nem vezethet mindenki átlagosnál nagyobb autót! Egy SUV akkor biztonságos, ha nagyobb és nehezebb, mint a többi - tehát a maradék biztonsága kisebb. Ha mindenki így gondolkodna, a végen mindenkinek nagyobb autója lenne és a közlekedésbiztonság semmit, vagy alig változna. Számos példa akad a javakra, melyek a pozicionált fegyverkező verseny tárgya, a szociális béke terhére, nem szólva a környezetről.

Z: Hogy a sok nagy autó káros a környezetre, világos. De miért a szociális békére? Évekig ennek ellenkezőjét állították - főleg férfi közgazdászok. Bárki szabadsága, hogy gürizzen és a pénzt akár haszontalanságokra is kiadja. Tányérmosogatóból is lehet milliárdos. Ez nem káros, hanem épp a többit ösztökéli, hogy ők is jobban fáradozzanak. Ez teszi a társadalmat dinamikusabbá és innovatívabbá.

T: Ez eléggé rövidlátó nézet. Sok közgazdász nem gondolja át, mi következik a pozicionált externalitásból, a fogyasztói magatartás státusz-szimbólumából. Ha a tehetősek jövedelme gyorsabban nő, ők többet is vásárolnak. Míg a kiskeresetűek lemaradnak, a gazdagok annál jobban demonstrálják szociális státuszukat. Még a jövőbeni gazdasági sikerük is erősödik. Különösen a "szabadságszerető" országokban, mint az USA, a jó oktatás, jó egészségügy, jó lakás a privátpiacon sok pénzbe kerül. Már az óvoda és az magániskola választása is a státuszfogyasztás része és a gyereknek jobb karriert biztosít. Ha az egyenlőtlenség növekszik és a gazdagok az ilyen javakért egyre többet adnak ki, a nem-gazdagok ezt elfogadhatják és belenyugodhatnak szociális és gazdasági visszaesésükbe. Vagy fölveszik a versenyt, lemondanak a takarékról és a szabadidőről, agyondolgozzák magukat, hogy legalább valamelyest lépést tartsanak

Z: Ennek mi köze a klímaválsághoz?

T: A státuszfogyasztásra való törekvés nem ökologikus. Ha a középréteg is többet fogyaszt, több a CO2-emisszió. Munka- és növekedés-kényszer jön létre, mert sokan nem érzik magukat elég szabadnak ahhoz, hogy lemondjanak a konzumról a szabadidő javára. Ők lépést akarnak tartani és muszáj nekik lépést tartani. (Muszáj csak a halál...RS21VI14).

Z: És ez mit csinál az emberekkel és a társadalommal?

T: Mivel sok ember úgy érzi, mindent meg kell tennie a karrierért és a család jólétéért, sokasodnak azok, akik kevés szabadidővel, takarékkal, magas adóssággal rendelkeznek. Az egyenlőtlen társadalomban lehetetlen, hogy mindenki a legjobb oktatást kapja, a legbiztosabb SUV-val járjon és a jövedelempiramis csúcsán álljon. A táguló egyenlőtlenségnél egyre nehezebb lépést tartani. A frusztráció és a szociális elégedetlenség borítékolt.

Z: Hogyan írná le a szabadságot a klímaválság idején?

T: Nem lehet egyértelmű, pontos definíciót adni. Számomra a szabadság az, ha mindenki kitűnő közellátást kap (ingyenes oktatást, betegellátást, mobilitást, kedvező lakóteret). A szabadság a teljes foglalkoztatás és a legkisebb egyenlőtlenség állapota. Csak így haladhatjuk meg ezt a fogyasztás-irányult kultúrát, a hosszú munkaidőt és a magas jövedelem kívánatát. Ez lenne a nemek közti egyenlőség feltétele is.

Z: A Fridays-for-Future óta a "generáció-igazságosság" fogalma vált közismertté. A szabadság idő-dimenziót is kap. Vita folyik a szabadságról és a klímavédelemről. Ha ma nem fogjuk vissza gyorsabban a szén-dioxidot, veszélyeztetjük gyerekeink jövőjét és szabadságát. Mit szólnak ehhez a közgazdászok?

T: Először is le kell szögeznünk, hogy a kormányok klímacéljai inkompetensek a párizsi egyezménnyel, miszerint a fölmelegedést 2 fok alatt kell tartani. A világklímatanács (ICPP) számításai szerint Németországnak már csak 7 gigatonna CO2 engedélyezett. Ha a mostani évi 800 megatonna kibocsátás marad, ezt a mennyiséget már 9 év alatt kimerítjük. Ha nyomban nekifogunk lineárisan csökkenteni, a klímasemlegességet 2030-ra érnénk el. Ám a Bundesregierung 2050-ig tolná ki a határidőt. Az FfF és a kutatók már régen figyelmeztettek, hogy ez már túl késő lesz. Meglepett, hogy milyen kevés közgazdász követelte a gyorsítást!

Z: Az alkotmányvédő bíróság áprilisban kimondta, hogy a klímatörvény részben nem felel meg az alkotmánynak.

T: Igen, az indoklás érdekes módon a szabadságra alapul. Ha nem változtatunk gyorsan az élet- és a termelési módunkon, a jövőben ez fenyegető szabadságveszélyt jelent. Paradigmaváltás vitája folyik.

Z: A közgazdászok kedvenc megoldása: a CO2-adó. Mi a probléma ezzel?

T: Egyik út: tisztábban és kevesebbet termelni. A megadóztatás arra próbálja rávenni a cégeket és a fogyasztókat, hogy adják fel a CO2-intenzív termelésüket és fogyasztási stílusukat - de a növekedéses gazdaság maradjon.

Z: Az externális hatások monetarizálása a neoklasszikumban a királyi út. De mennyire értelmes és mi a hibája?

T: A CO2 beárazása mellett az össz-stratégia kiegészítő elemeit is többet kell mérlegelnünk. Ez lehet egy állami befektetési offenzíva, amely az eladósodás megfékezésének reformját teszi szükségessé. Más intézkedések is rövidíthetik a munkaidőt és az egyéni fogyasztást. Mindent a CO2-adóra föltenni és nem sürgetni a kultúraválást, felelőtlenség. Ez a technika mindenhatóságába vetett optimizmus, karöltve a kulturális konzervativizmussal.

ZEIT online, 12. 6. 2021

"Man kann nicht ganz Deutschland mit Eigenheimen zubauen"

VISSZATÉRÜNK A "NORMÁLIS" ÉLETHEZ? RózsaS, Szelíd Energia Alapítvány

Folytatjuk ott, ahol abbahagytuk:

*Repülünk Kínába a következő vírusért?

*Keresztezzük a vadállatok útjait, hogy újabb kórokozókat kapjunk tőlük?

*Árukat rendelünk meg a Föld másik feléről, amiket magunk is elő tudnánk állítani vagy nélkülözni?

*Tízezer tárgyat halmozunk föl házunkban, mert azt hisszük, ezzel boldogabbak leszünk?

*Folytatjuk az őrült személy- és áruszállítást, mert rövid távon olcsóbb és a multik profitjait hizlalja?

*Messzi országokba utazunk és nem vesszük észre a helyi látványosságokat, természet-csodákat, az orrunk előtt?

*A sav- és lúgálló, könnyű, átlátszó göngyölegek millióit dobjuk, egyszeri használat után, a szemétre?

*Tovább építünk új házakat, amikor félmillió ház áll üresen az országban?

*Energiafogyasztó rekordokat döntünk meg, 30 000 kWh/év-vel; ezzel 12 tonna CO2-őt küldünk a levegőbe és csodálkozunk az aszályon, a felhőszakadásokon, az erdőtüzeken, a tornádókon? (Lásd Energiamenü).

*Banánt, pálmaolajat, szóját rendelünk meg, virtuális vízzel, több ezer km-ről, ezzel távoli esőerdőket és kisgazdaságokat pusztítunk el?

*Mindent fölélünk gyerekeink elől, hogy azok csontjainkat is megátkozzák?

*Autóval megyünk a sarokra cigarettáért?

*Évek óta, naponta ingázunk, míg bele nem betegszünk - holott tudnánk változtatni?

*Irodákban görnyedezünk, gombokat nyomogatunk; túl-esszük, túl-isszuk magunkat, aztán csodálkozunk, ha testünk-lelkünk évről évre pusztul?

*Szórakoztató iparokat és iparosokat fizetünk, mert elfelejtettük önmagunkat szórakoztatni?

RS

Ui.

Kedves Miniszterelnök úr!

Üdvözlöm, mint régi olvasómat!

Kölnben bejöttek hozzánk az újfasiszták, mert hallották, hogy őshonos, tiszta növényfajokat akarunk.

A Köln 2020 városutópia kisvasutak építését szorgalmazza.

Ma (2021. jún. 11.) azt tetszett tanácsolni, mindenkinek ott kell boldogulnia, ahova megszületett. Kitűnő a memóriája, 4 év távlatából!

"Éljen és dolgozzon mindenki a szülőhelyén!"

(Ökobetyár, Korán kelek és hülyeségeket csinálok, 2017. dec. 31.)

RózsaS

A RASSZ MARAD, A GYERMEKJOGOK VÁRJANAK - ZEIT/RózsaS, német-sajtó figyelő

Megbukott az alkotmánymódosítás. Az alkotmány (Grundgesetz, GG) a legfontosabb német törvényszöveg, csak 2/3-dal változtatható. A vita évekig is eltarthat, az SPD-kérvényt a CDU/CSU mégis 24 óra alatt lesöpörte.

A GG 3 cikkelye: Senki sem élvezhet előnyt vagy szenvedhet hátrányt neme, rassza, nyelve, hazája, származása, hite, vallási vagy politikai nézete miatt. A "rassz" kifejezést "rasszista okokból"-ra cserélte volna Christine Lambrecht SPD igazságügyi miniszter.

Nincs tudományos megkülönböztető rassz, aki erről beszél, a rasszisták kategóriáját fogadja el. A náci idők után jószándékból akarták beleírni az alkotmányba az antirasszizmust, így került bele a szó. A változtatással még a CSU belügyminiszter, Seehofer is egyetértett. Az unió (CDU/CSU) "vélt rasszt" ("vermeintlicher Rass") akart - semmi sem lett. Nyilván attól tartottak, hogy új keresetek özönlenek az államra, mint az alkotmányvédő bíróság klíma-ítélete után. Mások csak szimbólum-politikának tartották és kontraproduktívnak. A szó törlése épp az antirasszista motivációt oltaná ki.

Mit is jelent a rassz?

A bíróság eddig a törvényt úgy értelmezte, hogy rasszizmustól véd. Fontos jelkép, a rasszizmus áldozatai - jogaikat érvényesítendő - nem kéne, hogy egy rasszista fogalomra hivatkozzanak.

A franciák már változtattak, ahogy több német tagállam is. Seehofer: A GG változtatása annak a jele, hogy a kormány a rasszizmus és az antiszemitizmus ellen cselekvőképes. A beadvány elbukása pont ezt vonja kétségbe. Hasonlóan futott zátonyra a demokrácia támogató törvény is (Demokratieförderungsgesetz). A koalíció nem tudott megegyezni abban, hogy az összes támogatandó szervezet először is kifejezetten nyilvánítsa ki, hogy a demokratikus alaprend elkötelezettje.

Ami késik, nem múlik

A "rassz" nyilván hamarosan törlésre kerül, hisz, az AfD-n kívül, mind ezt akarják. A Linke már 2010 óta, a Grüne, SPD, FDP is csatlakozott. A következő kormány találni fog egy kompromisszumos alternatívát.

Vannak azonban antirasszista aktivisták és jogászok is, akik bent hagynák a kifejezést. Szerintük ez egy olyan szociális konstrukció, amely segítené a különféle csoportok különböző állásfoglalását kiemelni. A fogalmat az USÁ-ban ebben az értelemben használják (race).

Gyermekjogok

A 2017 óta regnáló koalíció szerződésében ez áll: "Egy gyermek-alaptörvényt fogunk létrehozni." Ezt a gyermekvédő szövetségek már évtizedek óta követelik. Az SPD a GG 6/2-höz hozzáfűzné: "A gyermekek alkotmányos jogait, beleértve a felelős személyiséggé való fejlődés jogát, tisztelni és védeni kell, alkotmányos jogai megőrizendők, követeléseik meghallgatandók. A szülők első felelőssége érintetlen marad."

Christine Lambrecht családügyi miniszter: A gyerekek jogait erősíteni kell az állam eljárásaival szemben. Minden döntésnél - legyen az bírósági, igazgatási vagy politikai - a jövőben számolni kell a gyerekjogokkal, a gyerekeket felnőttszámba kell venni. Legyenek a gyerekek jogi alanyok és nem tárgyalás-objektumok. Játszótér vagy zajvédelem esetén a gyerekek jólétét megfelelően figyelembe kell venni.

Dietmar Bartsch (Linke): A gyermekjogok a pandémia alatt is hathattak volna. A válságban volt autó-csúcs, de nem gyerekjog-konferencia. Jelképes hatásról is van szó, ami az alkotmányban benne van, az a hétköznapi politikában is komolyan veendő.

Lambrecht négy beírandó mondatával sokan viaskodtak. Egyeseknek kevés, másoknak sok volt. Nehezen összeegyeztethető két meggyőződés állt szemben. A zöld frakcióvezető-helyettes, Katrin Göring-Eckardt: "Végül egy olyan kozmetikázott javaslatot kaptunk, mely az ENSz gyermekjogi konvenciója mögött is hátramaradt."

Németország 1992-ben ratifikálta az UN 4 alapelvét: A nem-diszkrimináláshoz való jog, az élethez, a túléléshez és a fejlődéshez való jog, a gyermekérdekek betartása és a részvételhez való jog. Minden gyermekeket érintő intézkedéseknél a gyermekek jólétét elsődlegesen kell kezelni. Az ENSz 1992 óta többször is fölszólította Németországot, hogy vegye be a gyermekjogokat az alkotmányba.

Vita támadt a "megfelelő mértékben" (angemessen) körül is. Miért nem elsődlegesen, ahogy az ENSz is előírja? Miért gyengítik le a gyerekjogokat a szülők első felelősségével, holott az már a szövegben korábban benne van?

Az FDP is többet akart: Explicit emeljék ki a nem-diszkrimináláshoz való jogot. A másik oldalon álló uniósok hallani sem akartak a követelésről, legfeljebb nagyon legyöngített formában. Néhány konzervatív attól tart, hogy az állam túlontúl beavatkozik a családokba, mint a náci vagy az NDK diktatúra idején. Az unió frakcióvezető-helyettes, Thorsten Frei elutasítja, hogy kompromisszumot sem akartak. "Fontos volt számunkra, hogy az alkotmányszövegbe a gyerekjogok mint szubjektívjogok bekerüljenek. Semmiképp nem borítandó föl a finoman kiegyensúlyozott gyermek-szülő-állam háromszög az állam javára, a család hátrányára."

Hogy a szimbolikus alkotmánymódosítások mért fontosak, megmutatta az alkotmányvédő bíróság klíma-ítélete. A GG-ben 1994 óta ez áll: "Az állam védi az életalapokat a jövő nemzedékek számára." A kormány köteles a klímasemlegesség elérését fölgyorsítani. A módosítás kötelezte volna a gyerekek meghallgatását is, ha direkt érintve vannak, pl. játszótér, utca, iskola, városnegyed változtatásánál. Beleszólhattak volna a döntésekbe. A községek nyissanak több óvodát, iskolát, ifjúsági központot.

Másrészt a gyerekeknek olyan jogai is vannak, melyek az alkotmányban nincsenek kiemelve. Ők is emberek és az alkotmány rájuk is érvényes. Fiatal abuzus-áldozatok erősebb védelme, több esélyegyenlőség az iskolákban, több pénz legyen az egyéni fejlesztésre - minden lehetséges volna. Más törvények is vannak hatályban így az ifjúságvédelmi, gyerek és fiatal támogatási törvény. A polgári törvénykönyv 2000 óta szavatolja az erőszakmentes nevelést, 2020-ban a gyerekekkel szembeni szexuális erőszak ellen is hoztak törvényt. Sok gyerek nem is tudja, már most milyen jogai vannak. Erről informálni alkotmányváltoztatás nélkül is lehet.

Hogyan tovább?

A kezdeményezés valószínűleg folytatódni fog a következő kormányzási szakaszban. Ám Dirk Wiese (SPD) attól tart, ezután hosszú ideig nem lesz még egy ilyen nézet-közelség.

ZEIT online, 9. 6. 2021

"Rasse" bleibt drin, Kinderrechte draußen

FÉL MILLIÓAN VÁLNAK - dpa/Welt/Aug.Allg./RózsaS

Őszre a járvány miatt tömeges válások várhatók Németországban.

Wim Slabbinck, pszichológus: "Nem volt kitérésre lehetőség. Több idő és tér jutott egymásra, ez sok pár számára előnnyel járt. Ám sokak nem békültek ki, hanem elváltak."

Dimitri Mortelmans, szociológus: "Régen a párok nyaralás után váltak. A lockdown csak fölgyorsította, ami amúgy is bekövetkezett volna."

Meddig tart egy német házasság?

2019-ben 150 000 válás volt, ezek a házasságok átlag 15 évig tartottak.

A leghosszabban a diplomások, a hasonló műveltségűek házassága tart.

2000-ben még minden második házasságkötés válással végződött, mára minden harmadik. A nők önállóbbak lettek, többen dolgoznak.

Először regisztrálták az azonos neműek válásait is (100).

Wolfgang Krüger, szociológus: "Nyaralás után a válások száma kb. 100 000 szokott lenni, most ennek ötszörösére számítunk, tehát félmillióan fognak elválni."

A kényszerközelség rendkívül megterheli a kapcsolatokat. Sokan ezt gondolták: "Nyaraláskor adok magunknak még egy esélyt." Csakhogy csöbörből vödörbe jutottak. A Civey közvélemyénykutató 2500 párt kérdezett meg, 2020. júniusában. A pandémia idején ötször többen váltak el.

Ünnepnapok után

A karácsony és a húsvét utáni 2 hónapban kiemelkedően nagy a válások száma. Paradox, hogy épp a szeretet ünnepe után esnek szét a családok. Amikor szorosabban együtt vannak, akkor romlik meg a kapcsolatuk. Ilyenkor jobban ki vannak téve egymás kellemetlen szokásainak. Sok idő jut a kapcsolatok átbeszélésére is. Már az ünnepség előkészületekor sokan hajba kapnak, ideális a klíma a viszonystresszre. Az ünneppel szembeni elvárások magasak, minden perfektül kell, hogy meg legyen szervezve. A csalódástól való rettegés feszült helyzetet hoz, a háztartás a feje tetején áll. Már az ünnep kezdetén mindenki idegileg ki van készülve.

A járvány hasonló helyzetet okozott. A lockdown, a karantén, a homeoffice, a homeschooling összepréselte a családokat. Ám a karácsonnyal ellentétben, ami pár napig tart, a pandémiahelyzet hetekig, hónapokig elhúzódott - súlyos következményekkel a családokra.

dpa, Welt, Augsburger Allgemeine 20. 7. 2020.

KOMMENT

A Pál Feri által is ajánlott Gottman:

A jól működő házasság 7 alapelve

4 lovasról beszél: kritika, megvetés, védekezés, visszahúzódás. A szerző azt mondja, 15 perc után megmondja, elválnak-e? Sokat tanultunk: "durva nyitás", "elárasztás", megoldhatatlan dogokkal élni, stb. , de sokat röhögtünk is ("Mikor belép a szobába, elönt az öröm.") De, mint tudjuk, alkoholistának lenni sosem késő.

RS

EGY MRD EURÓ AZ ABLAKON KI - Az egészségügy-miniszter bóvli kínai maszkjai - SZ, ARD/RózsaS

Már a második CDU politikusnak fogy a levegője maszkbiznisz miatt.

Jens Spahn már 2020 októberében csúnyán viselkedett: megfertőzve beült a Berlin-Schöneberg-i Ponte luxus étterembe. A szomszédos asztalnál egy idős hölgy is ott vacsorázott, aki később azzal vádolta meg a minisztert, hogy megfertőzte.

A CDU képviselő, Georg Nüßlein, sem viselkedett korrekten: zavaros maszk-üzleteit a köztévé ARD „report München“ magazinja fedte föl. Nüßlein ("Diócska") 660.000 € eredetéről nem tud számot adni, mely egy baráti cég állami maszk-megbízásai kapcsán merült föl. A transzfer Liechtenstein és karibi bankokon át, igen titokzatosan folyt le. A nyilvánosság fölszisszent: a politikusok simán elrejthetik "mellék-kereseteiket"? A képviselő ellen megvesztegetés és adócsalás miatt nyomoznak. (Nincs egy Polt főügyészük? RS21VI6).

Spahn miniszter újabb húzásáról szintén az ARD számolt be. 2020 elején egy mrd euróért olyan kínai maszkokat vett, melyek az EU-normának nem feleltek meg. Spahn most, a helyzetet mentendő, rátett egy lapáttal: a selejtes maszkokat Hartz-IV-eseknek (szoc-segélyesek), fogyatékosoknak és hajléktalanoknak próbálja elpasszolni. A munkaügyi minisztérium megtiltotta.

Katja Mast, SPD frakcióvezető-helyettes: "Embertelen és cinikus, hogy a használhatatlan maszkoktól úgy akar megszabadulni, hogy azt társadalmunk segítségre szoruló csoportjaira akarja rásózni."

Katrin Göring-Eckardt, zöld frakcióvezető: A kormány bizonyítsa, hogy neki minden ember élete és egészsége egyaránt fontos. Ne söpörje a problémát a szőnyeg alá, ezzel nem szabad játszani."

Jan Korte, Linke: "Azt látjuk, hogy az egészségügy-miniszternek a fogyatékosok és a hátrányos emberek nem számítanak, ha saját kudarcát akarja eltussolni. Egy milliárdot készül elégetni, az ilyen miniszter nem vállalható."

Verena Bentele, Sozialverband VdK Deutschland: "A minisztérium hozzáállása elfogadhatatlan emberképet tükröz."

Eközben cégek állnak sorban, fizetésre várva, a miniszternél. A BMG (Bundesgesundheitsministerium) reakciója: "Amikor a vizsgálat kiderítette, hogy sok maszk hibás, nem vettük át és nem fizettünk. Ez a perek oka."

Az aktuális vádakra ezt írta: "Ezt a gyanúsítást elutasítjuk, tényekkel nincs alátámasztva." "A maszkokat 70 fokban nem teszteltük, ilyen helyzet a járványban nem fordul elő." A SPIEGEL szerint a használati szimuláció is elmaradt. Ez megmutatta volna, hogyan változik az anyag 20 perc viselés után.

A több millió maszk vagy a nemzeti egészségvédelmi tartalékba kerül raktárba, vagy a szemétégetőbe.

Süddeutsche Zeitung SZ, ARD,  6. 6. 2021.

Kritik an Spahn nach neuen Masken

FUNDIK, REÁLÓK, HEDONISTÁK - A zöldek dilemmája/SPIEGEL/RózsaS

A GRÜNE szeptemberben 25%-ot is elérhet. A német választók többsége fölfogta a klímaválságot, de vajon Baerbock & co. - de főleg választói - tényleg készek a bekeményítésre?

Minél közelebb kerülnek a hatalomhoz, karikatúráik annál harsányabbak lesznek. A zöldek választói főleg romanisztika professzorok és főorvosok, aki a belvárosok legszebb házait lakják, mandulatejjel és biohússal táplált gyerekeiket teherkerékpárral viszik a nemzetközi magániskolákba, hogy SUV-jukat kíméljék? Homeoffice-ük Sylt-en vagy Salzburg-ban van, a hétvégét Barcelona-i "atmosfair"-ban töltik, egy ökológiai konferencián?

Ezek inkább irígységfantáziák. A zöld választók, egykori egyetemista lázadók, ma gyakran nagypolgári befutottként élnek, egyetemi városokban, diplomás jólkeresőként, többet kerékpároznak és bioárukat vásárolnak. Hogy nagyobb képmutatók lennének a CDU vagy az SPD klienseitől, nem állíthatjuk.

Ezek az általánosítások egyébként sem érnek semmit. A német zöld párt, 2017-ben még 8,9%-on, mára 25%-ra kapaszkodott föl. Kik az új rajongóik, azt a szeptemberi választások után lehet majd megmondani. Lesznek közöttük SUV-osok is, akik magukat búcsúcédulákkal festik zöldre. Ez mindig így volt: "balra beszélni, jobbra élni" (Links reden, rechts leben) - a jóléti társadalom elterjedt életmódja. Hogy sok német, bárhogy is éljen, zöldre szavaz, ez nem egy divatjelenség, hanem jelentős társadalmi fejlemény. Ez a lopakodó véleményalakítás és a fölismerés következménye.

A 2017-es választás idején az USÁ-ban tombolt a »Harvey«, »Irma« és a »Maria« hurrikán, Kaliforniában az esős tél után erdőtüzek pusztítottak. Dél-Ázsiában a legszörnyűbb monszun-árvizek 400 000 négyzet km szárazföldet árasztottak el, Németország nagyságnyit. A klímaváltozás okozta természeti katasztrófák annyira ijesztők, hogy a Munich Re biztosító külön füzettel hívta föl a figyelmet a veszélyre. Bár a zöldeknek 2017-ben ez késve érkezett, de előretörésük ekkor indult be. Ekkor kezdett a klímaveszély és a cselekvés sürgőssége beszivárogni a köztudatba. Greta Thunberg »skolstrejk«-je 2018 augusztusában fontos szakasz volt. A klímakérdés sokak családjának privát életébe is bekerült. A globális környezetvédelem a szakmai körökből átterjedt az ENSz konferenciákra és a széles nyilvánosságra is. A zöld témák mainstream-mé váltak, a politikai agenda csúcsára kerültek. A felmelegedés szakmai körökben már évtizedek óta ismert volt, de a társadalom többsége mára tudatosította igazán. A megdőlő hőségrekordok, az aszályok, a felhőszakadások, az erdőtüzek, az árvizek hatására az a vélemény kapott lábra, hogy ebben a világban valami alapvetően el van rontva. Sürgősen tenni kell valamit. Az emberek elkezdtek a zöldekhez fordulni.

A párt profitál abból, hogy a XXI. sz. klímaválsága azzá válik, ami a XX. sz. elosztási harca volt: politikai árokká. Segít, hogy a szavazók nem hajlandók többé a politika jobb-bal beskatulyázását követni. Ha a tehetősek és a polgáriak - akik eddig természetesen a CDU-ra szavaztak - most a zöldekre, akkor a pártoknak teljesen új lehetőségek nyílnak. A kulturális, nem-anyagi mérlegelések fontosabbak lesznek, mint a szociális és anyagi szempontok. Robert Habeck, zöld társelnök, joggal mondhatja: "Ma a Grüne a legpolgáribb párt Németországban." A bal-jobb pálfordulás azonban rossz hír a társadalom szegényebb alsó harmadára: az egykor kibékíthetetlen munkásság egy része az AfD karjaiba futott. A zöldek itt könnyebben taktikázhatnak, a volt balos csoport ideológiai kérdésekben és lehető koalíciós opciókban maximálisan rugalmas lehet.

Mindezek ellenére a párt nehéz helyzetben van. Olyan elvárásokat provokált ki, melyek gyakorlatilag megvalósíthatatlanok. Aki ma azt hirdeti, hogy a felmelegedés elleni harc senkinek sem fog fájni, megtéveszti választóit. Az emberek kímélése helyett jobb volna őket felnőttként kezelni, szembesíteni a realitásokkal, akkor is, ha ez szavazatvesztéssel fenyeget. Az ökológiai átépítésnél túl sok az absztrakt szám és kevés a magyarázat, hogy ezek mit is jelentenek. Kevés ember érti, mi is neki személyesen a feladata a klímasemlegesség elérésében, a green deal-nél. A zöldek beszédei azt sugallják, elég pár gombot megnyomni, pár eurót átlapátolni. Ez nem reális. Ma minden német átlagban 9 tonna üvegházgázt produkál évente. (13 tonnával számoljunk, mert a külföldről importált szürke energiák, nem-fosszilisek, stb. is hozzáadódnak, lásd Persönlicher CO2-Fußabdruck, okobetyar.blog, RS21VI5). Hogy a szerződésben rögzített klímacélok megvalósuljanak, ezt a következő években nullára kellene lenyomni. Ez egy magas fogyasztású jóléti társadalomban olyan, mint megmászni a Mount Everest-et.

Nézzünk egy hétköznapi példát! Egy ingázó napi 40 km-ével máris 1,5 t CO2-őt produkál; egy repülőút München-Barcelona 0,5 t-át, Frankfurt–New York 3,6 t-át. Elektronika, számítógép, tv: 0,4 t; táplálkozás 2 t. Aki egyszer beadja adatait egy CO2-kalkulátorba, megdöbben, milyen gyorsan szalad túl a CO2-kontója.

A közhiedelem, miszerint egyéni fogyasztói átállásokkal - olyan országban, ahol az üvegházgázok emissziója 85%-ban energetikai - meg lehetne menteni a világot, téves és naiv. Nem az számít, mennyi a WC-papír vagy az olívaolaj öko-lábnyoma. (Kedves glancos papírra, mérgező festékekkel nyomtatott SPIEGEL! A világot nem menthetjük meg, de saját lelkiismeretünket igen. Ne tessék szabotálni! RS21VI5).

Az igazán nehéz kérdés: Németország gazdasági teljesítménye hány százalékát akarja a szegényebb országokba fektetni, hogy ott fenntartható gazdaság épüljön ki? (Tehát újabb CO2-vel a régi CO2 ellen? RS). Ha a fosszilisok elleni harc a legfontosabb, az atom-kiszállást is újra kell gondolnunk? Mennyi lemondás hárul egy klímasemleges társadalomra?

Ha szeptemberben a zöldek tényleg hoznák a 25%-ot, 4 millió helyett 12 millió szavazatot, az politikai csoda lenne. Ennek azonban meg lenne az ára. Megismétlődne a fundi-reáló összecsapás. (Ezt volt alkalmam "élvezni" Kölnben, 1982-ben, lásd Zentai Rózsa Sándor : A zöldmozgalom, HÍD 76, 2012 febr.). Az egyik ígéretet a most fölébredt, új, érzelmi zöldeknek kellene teljesíteni, akik kissé apolitikusok. "Ti megmenthetitek velünk a világot, anélkül is, hogy föladnátok régi életeteket." A másik ígéret, melyet a zöld kancellár-jelölt, Annalena Baerbock nem igen emleget, az a párt radikálisabb, öreg zöldjeire irányul: "Megmenthetitek velünk a világot, de ehhez Németországot és Európát a feje tetejére kell állítanunk." A hagyományos zöld bázis, hatalomra kerülés esetén, nagy tetteket vár el. Az alkalmi választók inkább egy "smoothie" módszert szeretnének, jószándék és enyhe nyomás keverékét.

Hogy ebből mi sülhet ki, ezen a párt maga is spekulál. Fogadni lehet arra, hogy némely zöld titkon azt kívánja, legyen elég a 2. hely, Armin Laschet kancellár mögött. Ebben a fölállásban legalább világos lenne, ki akarja a világot megmenteni és ki akadályozni.

SPIEGEL, 28.5.2021.

Fundis, Realos, Hedonisten – das grüne Dilemm