USZÍTÁSBÓL GYILKOSSÁG - 2 éve ölték meg Lübcke elnököt - ZEIT Hamburg/RózsaS

2019. június 1-én ölték meg háza teraszán Kassel kormányelnökét, a CDU politikus Walter Lübcké-t. 2015-ben, egy lakossági fórumon, a felebaráti szeretetre és az alkotmányra hivatkozva helyeselte a menekültek befogadását. Későbbi gyilkosa itt szembesült vele először. A szélsőjobbos merénylet megrázta az országot. Barátjával, Michael Brand-dal a ZEIT beszélgetett. Az AfD-től való teljes elhatárolódást követeli.

ZEIT ONLINE: Brand úr, mely pillanatokban hiányzik Önnek a barátja?

Michael Brand: Mindig. Hűséges kísérő marad, ezen halála nem változtat.

Z: 2001-ben ismerkedtek meg, amikot Ön az egyetem után a Hessen-i Landtag CDU frakciójának szóvivője lett. Emlékszik első találkozásukra?

B: Nagyon is. Walter vagyok, bízom benned, mondta, mikor bejött az irodámba. Mindig szembenézve kommunikált, jó emberismerete volt. Idővel szoros barátság alakult ki közöttünk, sok élménnyel és tervvel, derűvel, sörözéssel.

Z: Ön követte Lübcke gyilkosának perét a Frankfurt-i Legfelsőbb Bíróságon. A tettről és a tettesről az ítélet mindent elmondott?

B: Semmiképp. A jogállam reagált és a maximális büntetést szabta ki. De kérdések maradtak. Nem használtak föl minden bizonyítási lehetőséget. Nagyon fájó és érthetetlen, hogy a bűnrészességgel vádolt Markus H-t fölmentették. Tanúk hazudtak, a jobbszélsők ismert módszere szerint, amikor a bíróság előtt megbánást színleltek. Nem hiszem, hogy Stephan Ernst egyedüli tettes volt. Voltak messenger-es kapcsolatai harmadik személlyel és terrorista csoporttal. Működnek regionális és országos szintű hálózatok. Ezeken Lübcke ellen uszítottak, halálán titkon és nyíltan örvendeztek. Ezek is erkölcsi tettestársak, akik úgymond a ravaszon tartják az ujjukat.

Z: A perből milyen politikai tanulságokat von le:

B: Elsősorban azért voltam ott, hogy Lübcke családját támogassam. Mindenki elképzelheti, milyen csapás volt özvegye és két fia számára - és ahogy ott fölléptek, tartásuk csodálatos! Ez politikai jelzés volt, meg is maradt. Biztos vagyok benne, hogy Lübcke nagyon büszke családjára. A jogi feldolgozás mutatja, hogy ilyenkor mindig az egész társadalom érintett és felelős. Egy perrel nincs minden elintézve. Vagy sikerül a nagy csendes többségnek a gyűlölethullámot megállítani - vagy demokráciánk törik szét.

Z: Konkrétan mire gondol?

B: Minden egyes ember föl van szólítva, munkahelyen, egyesületben, családban. Álljanak ellent, ha uszítással és gyűlölettel találkoznak, ne tűrjék! Az ilyen álcázva jön: "Tán csak megmondhatom a véleményem?" Igen, mindenki bármit mondhat, de a gyűlölet és az uszítás nem érv, hanem méreg a társadalomnak. Pontosan tudom, hogy azon a lakossági fórumon, ahol a szélső jobbos radikálisok uszítottak, Lübcke szívesen vette volna, ha a többség elhallgattatja őket. Az az est és a többi is talán másképp alakult volna.

Z: A gyilkosság után Ön egy levélben arra figyelmeztette frakciótársait, hogy a szimpatizánsok és radikálisok az AfD köreiből kerülnek ki. "Ezt mindenki tudja, de alig beszélnek róla. Mi, mint a német Bundestag képviselői, nem szabad, hogy gyáván sunyítsunk. Milyen magatartást vár el?

B: A konzervatívok és a liberális közép mindig is fontos feladatának tartotta az embereket visszahúzni a szélekről, a legkisebb csoportokat is. Ez tartás és harci szellem nélkül nem megy, demokráciánk értékeiért ki kell állnunk. Demokráciánk ellenfeleit vissza kell szorítanunk, ha azok intézményesen is föllépnek. Höcke, Weidel, Gauland és co. uszítása egyenes vonalon vezet Lübcke és mások meggyilkolásához. Sokáig sok mindenhez hozzászoktunk, ezt nem szabad tovább engednünk.

Z: Tehát hogyan bánjon a z Unió az AfD-vel és követőivel? Elhangzott, hogy foglalkozni kell félelmeikkel és aggodalmaikkal.

B: Túl későn láttuk be, hogy sokakat a szélsőségesek által szervezett gyűlölethullám magával ragad. Ezt komolyan kell venni, a képviselők napi munkája kell, hogy legyen. Eközben mindig világosan el kell határolódnunk az olyan szélsőjobbosoktól, mint a Pegida vagy az AfD. Ezeknek a konzervativizmushoz semmi közük, ők reakciósok és extremisták. Biedermeier-nek tűnnek, de valójában gyújtogatók. E mögött nem az egyszerű emberek félelmei rejtőznek, hanem világos és hideg stratégiák. El akarják tolni az alaptengelyt, szét akarják zúzni demokráciánk alapjait. Lübcke az ilyen támadásoknál mindig is kiállt a demokráciánk védelmében. Patrióta volt, hazánk védelmezője.

Z: A Hanau-i terrortámadás után Wolfgang Schäuble köztársasági elnök (kétszeres CDU belügyminiszter) azt mondta, az állam sokáig alábecsülte a szélsőjobb veszélyt. Ez a mulasztás hogyan történhetett meg?

B: Egyezek. A Lübcke-gyilkosság egy határvonal volt. Nem egyes eset volt, 2019-ben Halle-ban, 2020-ban Hanau-ban történt vérontás. Az ún NSU (Nationalsozialistische Union) 9 menekültet és egy rendőrt gyilkolt meg. 1990 óta 200 gyilkosság terheli a szélső jobboldalt.

Z: De hát hogyan lehetett ilyen sokáig ezt alábecsülni?

B: Be kell ismernünk, mulasztottunk. Ezt az erős erőszakkészséget félretoltuk, fél vállról vettük. Az NSU-gyilkosságok kapcsán felszínre tört az a sztereotípia is, miszerint aminek nem szabad megtörténni, az nem is történik meg, nincs is. ( Nicht sein kann, was nicht sein darf). A valóság azonban utolért bennünket. Ez a téves hozzáállás még ma is tetten érhető, a merénylet-áldozatok hozzátartozóinak fölkarolásánál.

Z: Mennyire felelős az Unió a szélsőjobb alá becslésében. Végül is két belügyminisztert is adtak.

B: Itt mindenkinek felül kell vizsgálnia felelősségét, így az Uniónak is. Ez meg is történt. A kihívás azonban túl nagy, és veszélyessé is vált, nem szabad olcsó polémia tárgyává tenni. Senki ne higgye, hogy a probléma magától megoldódik. Az extremizmus nem küzdhető le pusztán represszív intézkedésekkel. Civil kurázsi is kell hozzá. Mindenki bátorsága, nem csak a politikáé és az intézményeké - legyen azok munkája bármilyen értékes is. Sokan sokáig azt hitték, a demokrácia magától fennmarad. Keserűen tapasztaljuk: ez nincs így. Ha nem segítünk aktívan megvédeni, veszélyben van. Mind határozottan, erélyesen az extremizmus útjába kell, hogy álljunk. Seehofer belügyminiszter nem alaptalanul riadóztatott. Eredményeit így foglalta össze: Ma a legnagyobb veszély a szélsőjobbtól indul ki.

ZEIT ONLINE, 2. 6. 2021.

"Es gibt eine direkte Linie von der Hetze bis zum Mord"

ORBÁN-MÓDSZER A BBC ELLEN - F.E. Stiftung, Berlin/RózsaS, német-sajtó figyelő

2019-ben Boris Johnson egy hűtőházba menekült a BBC riporter elől. Azóta is szorongatja a BBC-t. Az előfizetés csak szabálysértés legyen, de teljesen el kéne törölni. Ez a BBC végét jelentené. Ahogy a Fidesz Magyarországon, az AfD Németországban, Johnson is gyöngíti a kritikus újságírást, átszabja a média világát.

Az AfD is eltörölné a rádióelőfizetést. (A magam részéről, én már 1980-ban eltöröltem Kölnben.RS21V31). "Szabad és független médiumokat", ezzel a lózunggal szervezett az AfD Bundestag-frakció konferenciát, ahová az ultrajobbos bloggerek és youtube-osok színe-javát meghívták. Itt hangzott el, hogy az AfD képviselők többé ne osszák meg a közösségi oldalakon az "egyoldalú rendszersajtó" híreit, hanem csak a "politikai ideológiamentes szabad médiumoktól" idézzenek.

Mint Trump, Johnson is megpróbált újságírókat kitiltani egy sajtókonferenciáról, mire sok kolléga bojkottálta a rendezvényt. Az elnök visszakozott, de minisztereinek megtiltotta, hogy a BBC Radio 4-ben beszéljenek.

Az AfD Brandenburg egyik rendezvényén hasonló történt. Egy BILD-riportert tiltottak ki, mire az összes újságíró távozott.

Vannak azonban brexitbarát bulvárújságok, így a brit Sun, mely úgy viszonyul a kormányhoz, mint a médiaoligarchák a Fideszhez. Míg Orbán a lojalitásukat közpénzzel biztosítja, a brit bulvársajtó a közvélekedést próbálja alakítani. 2016-ban a brexitet reklámozta, holott a konzervatív Davis Cameron az EU-pártiságot. Ekkor akadt ki a Daily Mail egy bírósági ítéleten, amit brexitellenesként értelmezett. A lap a High Court három bírájának fotója alá ezt írta: "Népellenségek".

A 100 éves BBC a polarizált médiavilág közepében működik, a felnőtt britek 75%-a figyel rá. Ennek ellenére úgy jobbról, mint balról megkapja a magáét. Jeremy Corbyn, labour: "A BBC is ördögnek kiáltott ki." A kettős bírálat a BBC-nek hízelgő: valamit csak jól csinálnak.

Két másik jelenség is aggasztó: az EU-nak egyre populistább és autoriterebb kormánnyal kell hadakoznia. Nemcsak fiatal demokráciákban veszik vissza a demokratikus elveket, hanem ősi, stabil mintaországokban is.

ipg-journal.de, 21. 2. 2020.

Boris gegen die BBC

Nein, wir brauchen keinen öffentlich-rechtlichen Rundfunk.

MÁNDOKI, ORBÁN TITKOS NAGYKÖVETE - ZEIT, Hamburg/RózsaS

Leslie Mandoki (68), rock-zenész és zeneproducer, a Starnberger See partján, nyaralójában fogadta a DIE ZEIT munkatársait.

Bajor tájszólásban beszél, finom magyar akcentussal. Olyan akar lenni, mint Willy Brandt vagy Gorbacsov - hídépítő. Legújabb albumán a klímaválság, a migráció, a társadalom-szakadás a téma.

Emberekkel összejönni, ehhez nagyon ért. Bekeretezett fotók a stúdiója falán: Mándoki és Gorbacsov, Mándoki és Merkel, Mándoki és Rummenige.

Orbánnal a CSU Stoiber születésnapján ismerkedett meg. "Érdekes értelmiségi. Gyakran vitatkozunk, ha meglátogat." Ügyfelei az autóiparból: VW, Audi. Utóbbinak egész szimfóniát komponált. Közben siránkozik, hogy generációja kirabolja a bolygót.

Mit szól ahhoz, hogy Orbán korlátozza a szabadságot? Valamiféle "illiberális demokráciáról" álmodik? "Gőgös nyugatiak! Orbán egy barátságos ember, ám akik folyton támadják, lehetetlenné tették a párbeszédet." Szidja Juncker-t, Weber-t, M. Schulz-ot - nem épp egy hídépítés! Ő közvetíteni akar Németország és Magyarország között. Ha egy német újságíró Orbánt keresi, először őt hívja föl.

ZEIT, 27. 5. 2021.

Der heimliche Botschafter

KLÍMAVÉDELEM, EGÉSZSÉG, SZABADSÁG: ROBINZON-HÁZ/RózsaS

Leválni a víz-, a gáz-, a villamos művekről - 300 eFt-ból!

Saját kút, saját vegyes tüzelés, saját villanytelep. Nincs vízszámla, nincs gázszámla, nincs villanyszámla. De van: mértékletesség, ügyesség és - sok-sok munka!

TELJESEN NEM TUDUNK LEVÁLNI! Fényevésből nem lehet megélni. Mindig kell valami energia: fa, szén, gázolaj, benzin, pb-gáz. El kell biciklizni a benzinkútig, tüzépről szenet hozni, boltból teli gázpalackot.

De mivel igen keményen megdolgozunk az energiáért, sokkal jobban fogunk vigyázni rá! Összességében olcsóbban élünk, mint a városi. Ha a vezetékek javát elvágjuk, szabadabbak leszünk! Nem leszünk ennyire kiszolgáltatottak és zsarolhatók, kevésbé függünk beszállítóinktól – ám helyettük saját erőnkre, leleményességünkre kell építenünk! Ez testi-lelki épülésünket is erősíti.

A Robinzon-ház: rengeteg munka, vesződség, de van munkahelyünk – főnök nélkül!

A nagyvárosi, ha van munkája, butító, idegőrlő tevékenységgel keresi meg a rezsit. Ha munkanélküli lesz, élete válságba jut. Faluhelyen kiiktatjuk a pénz egy részét: munkánkkal helyettesítjük a rezsit, amit a városi pénzben fizet. Ha pedig a maradék bankókat is régiópénzre válthatjuk (soproni kékfrank, mosoni tallér), akkor mondhatjuk, hogy megálljunk, mert itt van már a Kánaán!

Ma a falusi ház értéke nulla, eladhatatlan. Így könnyen hozzájuthatunk, ám ha nem költözünk oda, nyakunkon a karbantartás, az állagmegőrzés gondja.

Ha megindul az exodus a nagyvárosokból ( 2030-ban?), egyszerre minden vidéki ház nagy kincs lesz! Ki tudja elcsípni a pillanatot, amikor sem túl korai, sem túl késő a falura költözés? A NatGeoTV is tudja ezt, ezért dúl az USÁban a túlélési praktikák mozgalom (elképesztő!). /ökobetyár könyve/

A SPARHELTKÁLYHA

A sparheltkályha funkciói:

1. Főző-tűzhely

2. Fűtő-berendezés

3. Vízmelegítő

4. Hulladék-értékesítő

5. Tűzélmény

A kályha kettős rostélyú. Délig a fölső rostélyt használjuk, ezen főzzük meg a reggelit és az ebédet. A hulladékhő melegíti a helyiséget.

Délután a felső rácsot kiemeljük, vagy az alsóra helyezzük. A sparhelt nagy tűzterű kályhává változik, amibe nagy fahasábok is beférnek.

A kályhán állandóan nagy vizesfazekak vannak, hogy a fűtőfelületet növeljék és hogy mindig legyen meleg víz és páradús levegő.

A kályhát a szerző építette a Galgán 1998-ban, ár kb. 8000 Ft. Tovább-fejlesztésében egy víztartályt építünk a füstjáratba.

A koncepcióhoz hozzá tartozik a k o n y h a s z o b a, így a főzés hulladékhőjét szobafűtésre is használjuk. Villámszellőztetéssel, függönyökkel, átalakítható bútorokkal a konyhából pár perc alatt szobát varázsolhatunk.

Az ember ősidőktől fogva a tűzhöz, vízhez vonzódik. A napi favágás, gyújtóskészítés, tűzrakás nem megterhelő, hanem egy testmozgást nyújtó élmény, igazi jólét.

A ház nem az ember elsődleges tartózkodási helye. Ez csak menedék legyen a szélsőséges időjárás elől, különben testünk puhánnyá válik és mindenféle betegség kínozza. Az ember boldogsága nem azon múlik, van-e fürdőszobája vagy ebédlője.

Házi villanytelep

Nem kapcsolunk be egyszerre villanytűzhelyt, porszívót, fűnyírót, mosógépet, vasalót!

Fajlagosan 50 Ft/kWh alatt nem lesz az áram, de összességében mégis olcsóbb, mert minden kWh-t, amit magam termelek, háromszor megfontolok. Havi 200 kWh helyett 20-50 kWh elegendő a családomnak, ha ésszerűen bánunk az energiával. Nem spórolunk, hanem a féktelen túlfogyasztásról szokunk le. (Lásd hűtő, mosógép).A teljes napelemes áramellátás magas ára (2-3 MFt) a hibás áramigényből ered. Ötödannyi kWh ugyanolyan komfortot biztosít, ha gondosan bánunk az árammal. Nyáron nem is igen kell villany: hát nem esik jól gyertyafénynél beszélgetni, borozgatni?

Először válasszuk külön a gyenge áramú fogyasztókat:

világítás, elektronika (rádiórekorder, tévé, notebook, mobil – mind 18 V-tal megelégszik.

Gyertya helyett: LED-lámpa!

Építsünk hordozható, asztali LED-lámpákat és mennyezet-lámpákat, kis akkuval.

Csak a munkafelületet világítsuk meg - ez nem tévéstúdió!

Feltöltés napelemmel vagy aggregátról (míg a keverőtárcsás mosás folyik).

220V-os fogyasztóból csak 3 marad:

Hetente: mosógép, vasaló, kenyérsütő (ez helyett jobb a gáztűzhely)

A többi csak esetenként: barkácsgépek, porszívó.

Ezek meghajtása napelemekkel (csak beszerzési költség!), pedálos és benzinmotoros áramfejlesztővel, családi házban megoldható.

Szelíd Energia Füzetek 1-13: 1.Kazánteszt,2.Hormonszerűanyagok,3.Mosóporteszt,4.Fűtés,5.Energiamérlegek a mezőgazdaságban,6.Mosógépek,7.Ökolabor hulladékból 25kísérlettel,8.Energiamenü,9. Szelíd Energia Ösvény Diákkalauz, 10.Tartálykollektor; 11.Kísérletek pillepalackkal;12. Robinzon-ház; 13.Obszolencia kislexikon* Hogyan mosunk, hogyan mossunk? (Ökoszolgálat 2001) Testápoló kislexikon, 1100 összetevő minősítése (2004) Minden füzetünk letölthető! *Országos Széchenyi Könyvtár OSZK/MEK.

Nem vált be:

-Napenergiás fűtés: Az átlátszó tetős meleg padlástérből napelemes ventilátorral a szobába vezetett meleg levegő nem volt elegendő. (Ahogy a "sörkollektor" sem ér semmit.)

-A füstjáratba épített melegvizes tartály nem jó megoldás, fatüzelésű bojler a jó.

-Bár falun olcsón juthatunk házhoz, könnyen ökoremeték lehetünk. Csatlakozzunk csoporthoz, rokonsághoz.

RS

EGY HOSSZÚKOVIDOS ÉNEKESNŐ - DER SPIEGEL/RózsaS

Severine (50) egy kis faluban (Kreutzrath/Aachen) építi föl újtra életét, 3 hetes kómája után egy éve.

Minden, amit tesz, elfárasztja. Egy ujja, lábai egyes izmai zsibbadnak: myopathie/polyneuropathie, az intenzíven föllépett izomgyengeség és idegkárosodás következménye. "A fájdalom belülről jön", mondja az égető érzésre. Az idegek kapcsolódást keresnek, mondják az orvosok. Az emlékezete is kihagy, tipikus azoknál, akik lejöttek a lélegeztető gépről. Az operaszövegek tanulása is nehezére esik. De a legrosszabb: nem képes úgy énekelni, mint régen. "A hangom lezár", magas hangok nem mennek, a hangokat hosszabban kitartani sem képes.

Egy éve, március 4-én, egy kóruspróbán az egyik résztvevő köhögött. Akkor még senki nem sejtett semmit. Severine azután még egy fesztiválon is énekelt Hollandiában, de akkor már fertőzött volt. Semmit sem érzett, de az egész családját megfertőzte. Csak hazaérkezése estéjén kezdett a feje fájni, 40 fokos láza lett. A mentőket is a fia hívta, hordágyon vitték el. 3 hét múlva tért magához, az Aachen-i klinikán.

Alexander Kersten, Uni-klinik Aachen: "Mi időt vásárolunk. Nem a gyógyítás a célunk, hanem a beteg életben tartása, míg erőre kap." Az intenzív-főorvos egy pillanat figyelmetlenséget sem engedhet meg magának, döntéseitől életek függnek. "Bizonyos esetekben eszközeink végesek, csak várnunk lehet. Figyelni, milyen a folyamat. Némelyeknél 4-5 hétig is húzódik. Ezt nekünk igen rossz érzés.

A betegség hullámokban jön. Pontosan be kell állítanunk a lélegeztetést, hogy a szövetek elegendő oxigént kapjanak, de agresszív se legyen, nehogy a tüdő károsodjon. De gyakran, alig hogy a tüdő javulni kezd, a gyulladás átterjed a szívre, vagy a keringést serkentő szerek károsítják a vesét. Ekkor a vér torlódni kezd a májban. A belek is áteresztővé válhatnak a kórokozók számára. Az orvosok egyszerre több fronton küzdenek, alig, hogy stabilizáltak egy szervet, egy másik kezd el halódni. "Ez egy rendszerbetegség". Ki éli túl az intenzívet, nehéz megmondani. Egyesek néhány hét múlva magukhoz térnek, másoknál hiába minden orvoslás. "Itt van pl. egy betegünk, sokadszorra került 5 hetes kómába. Alig, hogy bélfertőzését megfékeztük, epehólyagja van veszélyben. Fiatal, 50 éves. nem tudjuk, túléli-e?"

Severine műtüdőre került (ecmo), vérét a testén kívül telítették oxigénnel. Ez a legerősebb eszköz, aki ezen van, életveszélyben van. 2 hetet volt ezen a gépen. Vitális paramétereit 30 mp-enként tárolta a számítógép. Véralalvadási értékei jók voltak, a fertőzés megállt a tüdőnél. Egy kisebb staphylococcus-fertőzést kapott. A kómában fekvő nem tudja a slejmet kiköhögni, ezért az bekerülhet a tüdőbe. 5% ez miatt hal meg, ez viszonylag kisebb kockázat az ecmo-betegeknél. Valaki kérdezte a távolból, tudja-e, most hol van? Nem tudott válaszolni, cső volt a légcsövében. Szégyellte, hogy bepisil. Úgy látta, egy macska van a másik ágyon. "Egyszer azt hittem, épp gyereket szültem!" Aztán azt, hogy gyerekei elbújtak az ágy alá

Mikor magához tért, szája ferde volt, arca eltorzult. Enni sem tudott, gyomorszondával táplálták. Amikor először egy kanál pudingot le tudott nyelni, győzelem-mámort érzett

Mindent újra kellett tanulnia: lélegezni, beszélni, kezét összeszorítani, térdét emelni. "Csak egy negyed órácskát!" - biztatta a rehab-nővér. Minden gyakorlat után holtfáradt volt. Érzékszervei is lassan tértek vissza.

A nyáron zene-terapeuta képzést tervez, ha énekes karrierjét föl kellene adnia.

SPIEGEL, 22. 5. 2021.

»Der Schmerz kommt von innen«

TÖBB TECHNOKRATA, MINT DEMOKRATA - A populizmus valódi gyökerei-Recenzió/DIE ZEIT/RózsaS

"A demokrácia regressziója" Armin Schäfer és Michael Zürn brémai professzorok könyvének címe.

Hogy a nyugati társadalmak veszélyesen "polarizáltak", napjaink kedvenc kasszandra-közhelye. A társadalom hasadása a demokrácia végét hozza el, halljuk gyakran.

A két politikatudós ezt másképp látja és azt kérdezi, miért tűnik úgy, hogy a migráció, a globalizáció, az európai integráció kontroverz pozíciói a reprezentatív demokráciát fenyegetnék. Ezt a politikai formát épp azért vezették be, hogy a polgárság közti konfliktusokat politikailag földolgozhassák és föloldhassák.

A populista pártok előretörésére több magyarázatot találhatunk, pl. a gazdasági státuszvesztéseket vagy a vegyes társadalom elidegenedés-tapasztalatait. De az ezen jelenségek elleni tiltakozások miért épp autoriter formát vesznek föl? Itt megáll a tudomány.

A két szerző egy harmadik dimenziót vezet be: Ahol a politikai óhajok többségi procedúrákban egyre nehezebben jelenhetnek meg, ott az elégedetlenség könnyen radikalizmusba csap át. A politológusok egy olyan jelenséget észlelnek, amit "a demokráciától való kétszeres elidegenedésnek" neveznek. Ha belehallgatunk a parlamenti kórusba, azt halljuk, hogy a demokrácia képviselői egyre inkább felsőosztály-akcentussal énekelnek - hangosabban, mint valaha. A képviselők a Bundestag-ban meglepően a vállalkozók, a tisztviselők és a képzettek preferenciáira reagálnak - és egyre kevésbé a vékonypénzűek kívánságaira. Ehhez jön, hogy a döntési kompetenciák a nem-többségi intézményekre tevődnek át. Olyan technokrata szervezetekről van szó, mint az Európai Központi Bank vagy az Európai Bíróság. Ezalatt az alkotmányozók a többségi akaratnak szűkebb határokat szabnak. (Gondoljunk csak az eladósodás-fékre!).

Az autoriter populizmus valódi gyökerei itt keresendők, nem a kultúrában vagy a gazdaságban. A populizmus abból profitál, hogy a népesség nagy része észleli a demokrácia igény és valóság közti szakadékát. Sokan úgy hiszik, érdekeiket a rögzült procedúrák ellenében érvényesíthetik. Ez egy megfeneklés. De kilátástalan is?

A könyv, amely a statisztikai leleteket okosan politikaelméleti elemzéssel kombinálja, kiutakat keres a zsákutcából. A legfontosabb: ellenállni a technokratikus csábításnak és a többségi akarat artikulációját tovább nem kurtítani. Inkább az szükséges, hogy a többség nyomását a nem-többségi szervezetekre növeljük. Ez pl. a pénzpolitika demokratizálásának kikiáltása lenne? A szerzők megelégednek egy barátságos kéréssel, tessék a polgárokkal jobban konzultálni és az "egyenlőtlenség kontextusát" lebontani.

Ez elegendő a demokrácia regressziója ellen? Ha marad is kétely, az olvasmány után a demokrácia elleni veszélyeket elfogulatlanabbul tekinthetjük.

ZEIT online, 24. 5. 2021.

Mehr Technokraten als Demokraten

Über die eigentlichen Wurzeln des autoritären Populismus

Die demokratische Regression. Suhrkamp, Berlin 2021; 247 S., 16,– €, als E-Book 16,99 €

SVÁJC, SZUVERENITÁS, EU - NZZ Neue Zürcher Zeitung/RózsaS

Három érv hivatott az új EU-keretszerződés általi szuverenitásvesztést szépíteni. A szuverenitás több, mint amennyire azt lenézői gondolják. Paul Widmer diplomata és szakkönyv-szerző.

A svájciaknak nem tetszik a szerződés. Az EU-pártiak viszont azt állítják, ez nem veszteség, hanem egyenesen a szuverenitás erősítése.

Az első érvet vazallus-érvnek nevezném. Eszerint a felségjogok leadása az EU-nak ténylegesen erősíti Svájc szuverenitását, mert egy ilyen hatalmas partnerrel többet elérhetünk, mint egyedül.

Pontosan így vezették be a középkorban a hűbéri rendszert. A hűbéres a hűbérúrnak hűséget esküdött. Ezzel föladta függetlenségét, de megkapta hűbérura védelmét. Ez lehet, hogy smart, de semmiképp sem szuverén.

A második érv a "Mitsprache" (beleszólás) joga - szavazati jog nélkül! Ez egy placebó! Szabad véleményt nyilvánítani, de ha döntésre kerül a sor, kitesznek az ajtó elé.

Harmadszorra jön a "gratis argument": Ma amúgy sincs már osztatlan szuverenitás. Mennyire igaz! A mai szorosan összeszövődő világban, nemzetközi szerződések ezrei, multilaterális konvenciók százai közepette a leghatalmasabb állam sem lehet autark.

Ám nem erről van szó. Ami számít. a jogosultság egyedül dönteni, mely jogainkat adjuk le és melyeket nem. A kompetencia kompetenciájáról van szó. Ez teszi markánssá a különbséget szuverén és nem szuverén állam között. A kompetencia jogosultságot kölcsönöz a szuverén tagállamoknak. Ezek döntenek arról, mely felségjogokat ruházzák át egy szupraállami szervezetre. Ezt a lépést jól meg kell fontolni. A döntés után a tagállam el kell, hogy ismerje Brüsszel illetékességét, vele az Európai Bíróságot (Europäische Gerichtshof,EuGH) is.

Az utóbbi időkben ezt az intézményt több bírálat is érte. A német alkotmányvédő bíróság ellenőrzési feladatai elhanyagolása miatt rótta meg. A francia legfelsőbb bíróság is kifogásolta, hogy egy ítéletét nem lehet végrehajtani (Orbán ellen? RS21V25). Franciaország jobban tudja, mi kell a terrorizmus leküzdéséhez, mint a távoli Brüsszel.

Ezek után Svájc az utolsó szót engedje meg az EuGH-nak? A keretszerződés erre kötelezné. A szerződés területén Svájcnak az új EU-törvényeket folyamatosan át kell vennie és az EuGH joggyakorlatát kell követnie. Egy nem EU-tag számára ez szuverenitás-korlátozás. Andreas Zünd, az EuGH svájci bírája figyelmeztet: Egy ilyen lépés hosszú távú következményekkel jár az emberi jogokra. Látni kell, hogy a keretszerződésnél nem bérvédelemről vagy uniós polgárjogról van szó, hanem az EU jogok dinamikus átvételéről. Stéphanie Riso, az EU-biztos Livia Leu nagykövettel szemben ezt el is ismerte. Lassan az EU-szimpatizánsoknak is be kell látni tévedésüket.

A gazdaság globalizált, a politika nem. Az állam és a gazdaság másképp fejlődött. Továbbra is az állam a legtöbb felségjog birtokosa. Svájc egy egészen más okból is vigyázzon szuverenitására: a demokrácia az állam szintjén sokkal jobban fejlődik, mint kiemelkedett szupranacionális képződményekben. A demokrácia uralmának feltétele a szuverén állam, amely semmiképp sem egy lejárt modell. Egy békés világban a szuverenitást a nemzetközi jog kell, hogy övezze. Ez pedig kooperációra épül, nem alárendeltségre.

NZZ, 23. 5. 2021.

Souveränität ist mehr, als ihre Verächter behaupten

A POPULIZMUS ÉS A JÁRVÁNY - ZEIT, S. Buckup/RózsaS

A pandémia gyengítheti a demokráciát - ha nem tanulunk a pénzügyi válságból

Ha Németországban és Franciaországban holnap választanának, a kormányok bajban lennének. A németeknél a zöld-liberális győzelem fenyeget, a franciáknál Marine Le Pen. A vírus kezdetben leleplezte a kompetencia és a hőbörgés, az erős és a gyenge szociális államok közti különbséget. A profik visszaverték a populistákat. A kezdeti járvány-pánik azoknak a kormányoknak kedvezett, akik a szakértelemre építettek. Ivan Krasztev: "Az emberek nem frusztrációik kihangosítására kerestek szószólókat, hanem olyan szakembereket, akik képesek voltak megvédeni őket."

A további hullámok azonban megváltoztatták a képet. Míg 2020 elején az állam erős bizalma kapott, 2020 közepén javát el is vesztette. Ez a "Le-Pen-jelenséggel" magyarázható. A pénzügyi válság technokrácia csúcsa után a populizmus csúcsa fenyeget. Amikor a járvány már nem veszélyezteti az emberek életét, visszatérhet a düh és vele a populizmus. Az ok a pandémia új, zavaros stádiumában keresendő. Egyrészt az oltakozás gyorsul, másrészt új mutánsok keletkeznek. A szabályok átláthatatlanabbak, több a kivétel, mint a különszabályozás.

A vírustól való félelmet más félelmek váltják föl. A kovid a populizmust lenyomta, de a posztkovid-idő új témákat hozhat. Amikor Európában a választók ismét szavazni fognak, kormányaikat aszerint fogják értékelni, hogyan küzdött meg a járvánnyal. Ekkor a populisták a "szakértő-politikával" szemben az "érzelem-politikát" fogják bevetni.

Ezt megakadályozandó, a három hibát 2008-ból nem szabad megismételni:

Az elosztási és a foglalkoztatási hatásokat nem kompenzálták kellőképpen

2008 után az eladósodásra nehezülő nyomás a kamatcsökkentésekkel csillapodott - ám ezzel a részvények és az ingatlanok fölértékelődtek. Mellékhatásként a bérek lassabban emelkedtek, mint a tőkehozamok. Ezzel nőtt az egyenlőtlenség, a kereslet stagnált. Némely tanulmány szerint a járvány is kiélezte az egyenlőtlenségeket. Bár a rendszer-releváns foglalkozások tudatosultak, a gondozók 90%-a továbbra is alulfizetett. A kiskeresetűek kockáztatták legjobban munkahelyeiket. Eddig a foglalkoztatásvédelmi programok sokaknak segítettek, de ezeknek kifutásával a szegény-gazdag szakadék tovább mélyül. Európa erre okos válaszokat kell, hogy adjon, az EU-covid-fond csak a kezdet.

A következő mulasztás: a pénzügyi válság után nem szálltak ki az alacsony kamatokból, a status quo kedvéért. Ha valami a gyakorlatban már elfogadott, hajlamosak vagyunk annak pozitív hatásait nagyobbra értékelni - eltörlése negatív következményeivel szemben. Yascha Mounk (Johns Hopkins University): Ez a torzulás a kovidpolitikát is befolyásolhatja. Először sok kormányt késleltetett a vészhelyzeti intézkedésekkel, most pedig az ellenkezője fenyeget. A nyugati demokráciákban a szabadságjogok korlátozása igen érzékeny terület. Ám ha egyszer korlátozták, nem igen figyelik, hogy korlátozás oka fennáll-e még. Ezért a helyzetet folyamatosan vizsgálni kell.

Ez vezet a harmadik mulasztáshoz: a demokratikus beleszólás lopakodó kurtításához. 2008-ban ez a jegybankok megnövelt hatalmával történt. Ők akadályozták meg a teljes összeomlást. Hitelességük függetlenségükön, szakértelmükön és szorosan vett mandátumukon alapult. Ám a válságban szerepüket kiterjesztették: növekedésmotorként, regulátorként, befektetőként is fölléptek. Ez megmentette a gazdaságot, de legitimitásuk alapjait rengette meg. Így váltak a populisták céltáblájává.

A járvány alatt a demokratikus beleszólást erősen visszanyesték. Ehhez jött, hogy az élet áttelepült a netre, ahol a falsinformációk szélsebesen terjednek. A kritikus diskurzus elakadt. Mindez a digitális platformok felelőssége. A Twitter és a Facebook hatalmát és tehetetlenségét a Trump-pal való bánásmód tükrözte. A demokratikus beleszólás és a nyílt diskurzus erősítése érdekében új utakra van szükség, hogy a társadalmakat összekössük, megosztás nélkül. Hogy a demokráciák mennyire állnak helyt a pandémiában, a végjáték mutatja meg.

ZEIT, 20.5. 2021.

Populismus

Sebastian Buckup ist der Programmchef des World Economic Forum in Genf

A JÁRVÁNY HÁROM ERKÖLCSI TANULSÁGA - ZEIT, Hamburg/RózsaS

1. Rendszer-releváns foglalkozások

Rögtön a válság elején adódott demokratikus együttélésünk normatív alapjainak fölülvizsgálata, amikor a rendszer-releváns foglalkozások egyszerre kiemelkedtek. Frankfurt, Róma vagy New York - esténként mindenütt emberek álltak ki az ablakokban, hogy zenével, tapssal vagy integetéssel köszönjék meg munkájukat azoknak, akiknek együttélésünk létföltételeit köszönhetjük. Ezek ápolók, tűzoltók, szemétszállítók, busz- és metróvezetők, kórházi nővérek és orvosok, szupermarketek pénztárosai - mind, akik munkájukat a fertőzésveszély ellenére folytatták és bennünket elláttak. Ezen foglalkozások rangsorolása egy pillanatra a szociális értékelő rendszerben átfordult. Egyszerre olyan tevékenységek fontossága került napfényre, melyek eddig érdektelenek, rosszul fizetettek és alábecsültek voltak. Mely személyeknek és csoportoknak hol a helyük, azt a szociális munkamegosztás értékelésrendszere szabja meg. A reprodukciónkhoz szükséges tevékenységek elosztásán felül ezeknek produktív értéke kerül meghatározásra - a szociális egész szempontjából. Ezért a díjazás nemcsak a piaci kereslet-kínálat alapján dől el, hanem szociális értékük alapján is.

Időközben azonban mintha ismét elfelejtkeztünk volna arról, mely csoportoknak köszönhetjük fizikai létünk biztosítását. Alig kerül említésre, hogy jövedelmüket a szociális igazságosság szerint kell megszabni. Itt az állam kell, hogy a rendszer-releváns munkák díjazását helyre tegye. A gondozó, nevelő, orvosló tevékenységek kerüljenek a díjazás élére. Ez egy demokratikus közösség legfontosabb feladata, különösen az erodáló szociális összetartás idején.

2. Kölcsönös individuális felelősség

A járvány kiemelte, hogy egymásért felelősek vagyunk: távolságot tartunk, maszkot viselünk - egyáltalán figyelünk egymásra. Ez alatt egyesek csak saját jólétüket akarták érteni, mintha a maszk vagy az oltás pusztán egy célt szolgálna: mielőbbi visszatérést az edzőtermekbe. Ám a többség úgy vélte, személyes szabadságunk sokkal erősebben mások együttműködésére van ráutalva, mint ahogy azt a privát egoizmus piackonform megigézése, saját hasznunk ügyes maximalizálása láttatni szeretné. Tudatosult, hogy a szabadság ilyen individualista fölfogásától jobb lesz eltávolodni és inkább a kommunikatív összefonódást gyakorolni. Az egészség-vészhelyzet megmutatta, hogy személyes szabadságaink egymást komplementárisan kiegészítik, egyikünk fizikai jóléte másikunk segítségétől függ.

Ezt a magatartást mért ne lehetne a posztkovid időkre is átvinni? A privát egoizmust intézményesen a közéletből kiűzni? Ahol a lakosság elemi szükségletei forognak kockán, ott a kapitalista piacot vissza kell szorítani! Az egészségügy jószágai, a közközlekedés, a tájak, a sporthelyszínek, a városi életterek védelmet kell hogy kapjanak a kapitalista nyerészkedés elől. Minden polgár, jövedelmétől, szociális státuszától függetlenül akadálytalanul vehessen rész a szociális életben.

Sajnos, a kommunikatív összefonódás túl rövid ideig kapott figyelmet, széleskörű konzekvenciákra nem került sor. Szinte véletlenül került a kovid-napirendre és gyorsan el is tűnt onnan. Mintha mi sem történt volna, visszatért az individualista szubjektumok nyelve, vele a kizárólag privát hasznosuló szabadságok és jogok, melyeket mindenki és a maradék világ ellenében foggal-körömmel védeni kell.

3. A magántulajdon szentsége

A téma akkor merült föl, amikor a kiskereskedők a csőd szélére kerültek vagy az idősotthonok lakóit gyorsan be kellett oltani. Újságírók követelék, hogy a nagy ingatlantulajdonosok csökkentség a boltbérleteket vagy a nagy gyógyszergyárak tegyék olcsóbbá a vakcinákat. Ezeknek kifejlesztését az állam is támogatta. Ne a nyereséghalmozás legyen a legfőbb cél, hanem a rászorultak segítése világszerte.

Sokan fölszisszentek: ez a magántulajdon megsértése. Nem ismerik az alkotmányt (Grundgesetz, GG Art. 14), mely a magántulajdon szociális kötöttségét is előírja. Azzal érveltek, hogy az életük munkájával megszerzett ingatlanok tulajdonosait nem lehet ilyen veszteségekre rákényszeríteni.

A magántulajdon állami infrastruktúrák biztosításával keletkezik és jogi kötelezettségek korlátozzák, ha ezt az általános jólét, mint legfelsőbb cél, megkívánja. Ha az állam válságban van, tervgazdaságszerűen pl. bizonyos számú intenzívágyat kell biztosítani, cégeket gazdasági ösztönzéssel vagy direktívákkal teszt-szerek gyártására rávenni vagy gyógyszergyárakat vakcinák kifejlesztésére rábírni. Az utóbbi évtizedekben miért tűntek el ezek az alternatívák a vitákból? A piachoz való rögzülés leszűkítette gazdaságpolitikai látóterünket és elveszett a képesség új, a közjólétre hasznos gazdasági modellek kombinációján dolgozni, legyen az tervgazdaság, a köztulajdon, az állami direktíva vagy az önigazgatásos közbirtok (Allmende).

Radikális tanulságokat a járványból nem vontunk le. Valamit mégis: Nyilván senki sem fogja követelni az egész oktatás teljes átállítását e-learning-re, ahogy további elvonásokat sem az egészségügyben. De mennyit nyernénk a demokratikus intézmények erősítésével, a jelenléti tanításban a közjólét kiemelésével az individualista érdekekkel szemben?

DIE ZEIT, 20. 5. 2021.

Wünsche für eine bessere Zukunft

MILLIÁRDOSOK A JÁRVÁNY NYERTESEI - ZEIT, HH/RózsaS

Míg a gazdaság visszaesett, a világ 2700 milliárdosa 60%-kal növelte vagyonát. Egy perverz fejlődés.

A legtöbb ember számára a pandémia egy megpróbáltatás volt - anyagilag is. Egyeseknek azonban jó üzletnek bizonyult. Ők 5 billió dollárral (4 billió euró) gyarapodtak. Ez több, mint az egész német gazdaság éves teljesítménye és a világteljesítmény 6%-a. A Világbank szerint 100 millió ember zuhant mélyszegénységbe és napi 1,8$-nál kevesebből kell megélnie. A 2020-as év volt a szupergazdagok legsikeresebb éve az emberi történelemben.

A Financial Times és a Morgan Stanley új számai szerint a dúsgazdagok száma 2000-ről 2700-ra szökött föl. Egy példa a Tesla-alapító Elon Musk, aki magánvagyonát 2020-ban 25 mrd-ról 150 mrd-ra növelte. Nem ő az egyedüli: Amancio Ortega, Spanyolország (Inditex-Modekonzern); Carlos Slim, Mexiko (Telekommunikation) vagy Bernard Arnault Franciaország (Luxusmode) azok, akik országuk gazdasági teljesítményének 5%-ával rendelkeznek.

A gyarapodás nem a világgazdaság virágzásával történt, hanem annak 3,3%-os visszaesése ellenére. A német milliárdosok száma 29-ről 136-ra emelkedett, vagyonuk 100 mrd €-val nőtt (a gazdasági teljesítmény 3%-a), míg a német gazdaság 4,9 %-kal zsugorodott. Az egyenlőtlenség Németországban a ragály alatt csak tovább nőtt. A DIW Berlin kimutatta, hogy már 2019-ben a németek 1%-a a magánvagyonok 35%-ával rendelkezett. (A németek 1,5%-a legalább egy millió € nettóvagyonnal bír.) Az egy százaléknak több van, mint a népesség 99%-ának (35%/33%).

Jó és rossz vagyon

A Financial Times ezt a két félét különbözteti meg. A "jó" vagyon a gazdasági szektorban keletkezett, innovációkból és ipari termelésből. "Rossz" vagyon viszont nyersanyagokból és ingatlanokból származik. Nagy környezeti károkat okoznak, főleg az ún. rent-seeking-re vezethetők vissza. Ez a mások által megteremtett értéktöbblet lefölözése. Németország itt relatív jól áll, bár az USA, Kína és Dél Korea vagyongyarapulásai sokkal nagyobb arányban köszönhetők az innovációknak. A németek azonban rosszul állnak a milliárdok eredetét illetőleg. Kétharmaduk nem munkából, hanem örökségből és ajándékozásból ered. Az USÁ-ban ellenben a vagyonok fele "új pénz".

Ezeket a számokat nem szabad rögvest irigykedve nézni, számos vagyonos kivette részét a járvány leküzdéséből és eközben gazdagodott. Gondoljunk pl. a BionTech alapítóira, és számos más egészségügyi vállalatra, melyek új oltóanyagokkal, gyógyszerekkel emberéleteket mentettek. Ezektől alig valaki irigyelné nyereségüket. Hasonlóan sok online-kereskedő vagy stream-szolgáltató is könnyített az emberek életén a bezártság idején.

Ám ezek csak néhányan a milliárdosok közül. A legtöbben a tőzsdén nyertek részvényeik értékesedésével. Itt is szembetűnik az ellentmondás: míg a világ mély recesszióban tengődött, sok nemzetközi cég részvénye fölfelé ívelt.

A részvénypiacok szárnyalását nagy mértékben segítette a jegybankok expanzív pénzpolitikája, sok milliárd likviditás-pénzeket szórtak a bankokra és nagyban vásároltak kötvényeket, hogy a kamatokat alacsony szinten tartsák. A vállalatok direkt támogatásával nemcsak túlélésüket biztosították, hanem pénzügyi helyzetüket is erősítették - és ezzel, direkt vagy indirekt, a szuper gazdagokat is. Így pl. a DAX-lista cégei Németországban 2021 első negyedében az utóbbi 10 év rekordnyereségeit söpörték be. Gyakran állami segítséget fogadtak el és dolgozóikat kurzarbeit-ra küldték, részvényeseiket pedig bőséges osztalékkal jutalmazták.

Az állam adott - az állam korrigáljon

Mindezzel a magánvagyonok egyenlőtlensége növekedett, de fölbillent az állam és a privátgazdaság egyensúlya is. Az állam óriási összegekkel támogatta a vállalatokat, hogy megakadályozza a még rosszabb gazdasági válságot és a munkahelyek elvesztését. A német állam plusz 200 mrd eurót (6% GDP) adott ki tavaly és adósságát tovább halmozta, amit végül is a polgárok adópénzeiből kell majd visszafizetni.

A járvány alatt a pénzforrások masszív átcsoportosítása történt az államtól az állampolgárok felé. Csakhogy ebből sokan keveset láttak, a torta nagyobbik részét a dúsgazdagok happolták el. Ezért tanácsos lenne az egyensúlyt ismét helyre állítani és a pandémia terheit egyenletesen elosztani. Ha ez nem történik meg, a szociális béke és Németország gazdasági sikere forog kockán. Sem gazdaságilag, sem erkölcsileg nem kerülhető meg, hogy az óriásvagyonokat erősebben bevonják a járvány leküzdésébe. De vajon a politikának lesz elég bátorsága hozzá?

zeit online, 20. 5. 2021.

Milliardäre sind die Pandemiegewinner