LONG COVID – Rokkanttá tesz - /SPIEGEL Hamburg/RózsaS

Enyhe lefutás után is, akár hónapokkal később, 200 különböző betegségjel jelentkezhet. Long Covid (LC)-kórházakat terveznek, több száz ezer betegnek.

Lisa Graf (28), úszó rekorder, 3 hónapja esett át a kovidon. Egyszerre erős fájdalmat érzett a lábában – nemcsak olimpiai szereplésének, de karrierjének is vége lett.

Bettina Beeker (55) egy München-i bank alkalmazottja fél éve, hogy gyorsan átesett a fertőzésen. Most egy narancslevet visszaküldött, mert szappaníze volt. Hoztak másikat, az is ilyen volt – ekkor értette meg: ez a Long Covid (LC). A bankban a szerződésszövegeket kezdi nem érteni, gyorsan fárad. „Ez nem is én vagyok már”. Fél, hogy rokkant lesz.

A kovid szinte minden szervet megtámadhat. Leggyakoribb panasz a légszomj, kimerültség és a szívritmus-zavar. Sokan feledékenyek lesznek, IQ-juk esik, ha nem is voltak kórházban. (Imperial College London). Katja Menzler, ideggyógyász, Uni-Klinik Marburg: „Egyik betegem sem volt előbb súlyos beteg. Többnyire enyhe megfázás-tüneteik voltak.” LC osztályuk most nyílt. Katja Menzler kollégái LC-páciensek agytevékenységét vizsgálták PET-tel (pozitron-emissziós-tomográfia). Több agyrégióban visszaesett anyagcserét észleltek. Tehát a betegek mentális zavarai semmiképp sem beképzeltek! David Putrino (Mount-Sinai-kórház, New York, rehab-osztály): „Főleg nőknek nem hitték el a panaszt. 'Maga jól néz ki! A leletei jók.' Kifejlesztett egy app-ot az LC-tünetekre. Egy hónap múlva azt látta, hogy 10% beteg új, tartós egészségi problémával küzd. Rettenetes kimerülésről beszélnek.

Akiko Iwasaki, Yale School of Medicine: „Erről még nagyon keveset tudunk.” A vírus az idegrendszer rejtett helyeibe fészkelheti be magát, mint a kanyarónál. Autoimmun reakciókat is kiválthat. A test védőrendszere megtámadhatja a beleket vagy az agysejteket is, különböző okokból. A kiváltó okok kombinációja is előfordulhat; légszomj, szívzavar, ájulás is következhet. A betegek vérében izomsejt-ellenes anti testeket találtak. Max-Planck-Zentrum, Erlangen: a vörös és a fehér vérsejtek nagysága és merevsége megváltozik, kevesebb oxigént képesek szállítani.

A probléma, hogy eddig a németek alig fele átoltott. Az oltatlanság nagy kockázat, ha valaki LC-t kap. Kurt Lauterbach, SPD-egészség-szakértő: „Az LC páciensek ellátása igen költséges lehet, 100-100 000 €.”

A Berchtesgaden-i Schön-Klinika egyéni kezelést nyújt: a légszomjban szenvedők légzésterápiát, a fölfekvésesek fizioterápiát, a szaglásvesztők szagérzet-emlékeztető edzést kapnak. Memóriazavar esetén koncentrációs gyakorlatok esedékesek. Rembert Koczulla főorvos 13 kollégájával kidolgozott egy LC diagnózis és kezelési útmutatót. A betegség súlyosságát 0-4 fokozattal jelölik. 4: „Önellátásra képtelen”. A nullások egy tünettel maguk boldogulnak. Félő, hogy az egészségügyet el fogják árasztani a longkovidosok, fiatalok is. A rendszer erre nincs fölkészülve.

Egy remény azért mutatkozik: Az utólagos vakcinaoltás a betegek felénél jobbulást hozott. Carsten Watzl (Generalsekretär Deutsche Gesellschaft für Immunologie): Ha az LC-t a testben vándorló vírusok okozzák, az újboli oltás segíthet. Ez azt is jelentheti, hogy a megelőző oltás megvédhet a hosszúkovidtól.”

Az orvosok folyamatosan bővítik LC- tudásukat. Pácienseikre sok időt kell szánniuk. Lauterbach több pénzt kér a klinikáknak és az országos rehabilitációs programokra. Putrino: „Tanulnunk kell a betegeinktől – meghallgatni őket, bízni bennük, együtt gondolkodni, nem csak egyszerűen lerázni.” Martin Alberer, München-i orvos: „Egy csendes hullám közelít, mely fölülmúlhatja az akut pandémiát.”

Alberer először a beteg szerveit vizsgálja meg, szakorvosi segítséggel. Ha nem talál semmit, marad az LC. Főleg a fiatal pácienseket próbálja meg visszahozni, akik eddig csak ezt kapták.”Szedd össze magad! Csinálj valamit!” Ez téves. A betegnek koncentrálnia kell az önfegyelemre, meg kell, hogy tanulja energiatartalékaikkal való óvatos bánásmódot. Ne lépje át a határát, legyen az csak egy tízperces séta is naponta. A türelem kifizetődik, ismét végigcsinálják a napot. Többen egy oltás vagy új fertőzés után is egészségesen érzik magukat. Alberer nem bízik a spontán gyógyulásban. Nem szabad csodára várakozni. Félő, a Long Covid még sokáig kísérni fog bennünket.

SPIEGEL, 31. 7. 2021.

Stille Seuche

A JELEN VALÓDI VÁLSÁGA – A. Nassehi, SPIEGEL/RózsaS

Armin Nassehi (61) szociológia professzor a München-i Ludwig Maximilians Egyetemen. Szerinte valójában a nyitott társadalom ütközik határaiba. Könyve, „A túlfeszített társadalom elmélete”, szeptemberben jelenik meg.

Lassan kifárasztanak a rendkívüli állapotok, a járvány, az árvíz. De vajon ezek valódi krízisek-e?

A válság egy csúcs, amikor eldől, lesz-e egy megoldás vagy sem. Hippokratész szerint a crisis egy betegség döntő napjai, amikor eldől, a szervezet regenerálódik-e vagy összeomlik. Legyen szó lelki, gazdasági, katonai, társadalmi vagy értelem-krízis: a horizont mindig egy egészséges, nyugodt világ; aránylag problémamentes állapotban.

A pandémia, az árvíz ilyen értelemben tényleg válság?

Egyrészt igen: a károk elhárítása belátható időn belül, rendkívüli pénzügyi és logisztikai eszközök bevetését kényszeríti ki.

Másrészt nem: maga a társadalom az, amely krízisállapotba zuhan, amikor erejét meghaladó zavarok és kihívások érik. A francia szociológus, Bruno Latour, így kommentálta a klímaválságot: „Ha csak egy válság lenne! Sajnos, a válságot az a megnyugtató fölvilágosítás kíséri, hogy 'Elmúlik!' 'Hamarosan magunk mögött lesz!'”

Az a sejtelem nyugtalanít, hogy az árvízkárok szanálása, az incidenciaszámok lecsökkentése után az alapprobléma megmarad. A klímaváltozással járó árvizek továbbra is pusztítani fognak. A krízisszerűség abból is ered, hogy pl. a CO2-emissziók kezeléséhez minden eszköz és tudás adott, mégsem sikerül ezeket megfelelően bevetni.

Mindig megrázkódom, amikor a varázsképlet elhangzik: „Közösen kell a problémát megoldanunk, mindnyájan életmódot kell változtatnunk, áttérni egy másmilyen gazdasági és munkaformára.” A könyvpiac tele van ilyen kiáltványokkal. Politikai, tudományos és morális beszédek harmada ebből áll. Folyik a szép beszéd általi nyugtatgatás – ám mindezek csak tünetek, mellébeszélések, hogy a problémamegoldás-képtelenségünket nehogy kinyilvánítsuk.

Az iránytévesztés abból ered, hogy a társadalom saját földolgozó szabályai kerültek krízisbe. A modern társadalomra az erőszak- és munkamegosztás formája jellemző, a decentralizálás és a koordináció megszakítása, részeinek emancipációja. A történelmi teljesítményrekord nem a központi tervezés eredménye, hanem a differencializáló folyamatoké. A modern társadalom igencsak jó abban, ha elszigetelt, speciális problémákat kell megoldani.

A járványvédelem a különböző logikák kombinációjánál és összehangolásánál hiúsult meg. Probléma a tudományos evidencia érvényesítése intézkedések formájában, politikai többséggel, ahogy az orvosi szükségesség és a gazdasági folytonosság kiegyensúlyozása. (Vagyis: hány embert áldozhatunk föl? RS).

A modernitás teljesítőképessége nem más, mint az „egész-ség”, mint alapideológia meghaladásának kihatása. (…). Nem hiába rángatják elő a balos társadalmi modelleket (lásd Streeck), és ismét a nemzetállam összezártságát és autonómiáját dicsérik. Ez a társadalmi átláthatóság már történelmi föllépésekor illúzió volt. Ez nem kizárólag egy hibadiagnózis. A kölcsönös ellenőrzésről való teljes lemondás védőmechanizmus is egyben, szabadságot tesz lehetővé, mert az eltérést és a pluralitást jutalmazza. Célja a kormányzás és a totális politikai uralom strukturális behatárolása.

A XX. sz. társadalmi katasztrófái, a fasizmus és a kommunizmus, az ellenforradalmi Kína, nem véletlenül teszik rá a kezüket erre a mechanizmusra, a védőmechanizmusok kiiktatására.

A krízisként megéltet földolgozni igen csábító, a modernitás ezen biztosításának kiiktatása, mert az erőszak megosztása, a differenciálódás és a decentralizálás kockázata épp most lesz látható. Bár a piacok kiváló problémamegoldók, de problémákat is gyártanak, sok terméket, melyeket csak a piac igényel, de pl. a környezet nem. A döntéshozatal egy zseniális formája a demokrácia, de az emberek olykor a téves megoldást választják és elvszerűen ellentmondásokat rögzítenek. A tudomány fölfoghatatlanul teljesítőképes, ám az egyértelmű megoldás elvárását épp ezért nem képes kielégíteni. A képzéssel tudást kapnak az emberek, de több képzés még több ellentmondást generál és kevesebb konzisztens magatartásmódot.

A klíma- és a kovidkrízis általi szorongató érzés a modern társadalom ezen ellentmondásaiból táplálkozik. Mindkettő, a teljesítőképesség és a kollektív cselekvésképtelenség a differencializálásból keletkezett. Sok szociológus az első lockdown után reményteljesen észlelte, ha a társadalom strukturális védőmechanizmusát kiiktatják, vígan lehet tovább kormányozni. Ám ez nem egy disztópikus fantázia? A társadalom mostani krízisei nyilván nem a hippokratészi crisis-ek. Egy mélyen a társadalomba gyökerezett permanens állapotra mutatnak, ambivalencia jellemzi, melyet politikai döntésekkel nem lehet meghaladni – mert ezek a politikai döntésekre is érvényesek. Ezek – legalábbis a demokráciákban – a közvéleményre és arra a hatalomkörforgásra vannak ráutalva, mely először is arról dönt, mi dönthető el legálisan.

A pandémia tapasztalata, hogy a hétköznapi életben magatartás-sztenderdek hatalommal nem érvényesíthetők. A politika mechanizmusa ellenzéket hív elő, mely a szabadság fogalmát liberálisnak tartja. Vagy a szabadság időleges korlátozásában megszüntetése előtti tesztfutamnak véli. Ezek a hangok az intellektuális gyöngeség jelei, de a nyitott társadalom kifejeződései is, mely a teljes ellenőrzés alól kivonja magát.

A pandémia felszínre hozta azt, amit a rutin eddig elrejtett. Ernst Bloch-hal szólva, „fölismerhetővé változtatta” (»zur Kenntlichkeit verändert«). Nem volt egyáltalán rendkívüli állapotban, hanem struktúrájában mutatkozott meg: célkonfliktusok, kormányozhatatlanság, fordításproblémák jellemezték.

A valódi kihívás még jönni fog, amikor az a kérdés merül föl, hogy a kínai vagy a szingapúri technokrata modell bizonyul-e reziliensebbnek, krízisállóbbnak? (A magyar 30 000 kovid-halott megválaszolja a kérdést. RS). Ott a demokrácia és a szabadság hiányát már nem szégyenlősen vallják be, hanem programra emelik. Ezt olvashatjuk a pekingi neokonfuciánus filozófus, Zhao Tingyang írásaiban. A Nyugat deficiteit bírálja, a populista-demokratikus válságkezelés hatástalanságát. Nyugat a legjobb normatív érvekkel bír – gyakorlata, krízismódja természetesen gyakran más nyelven beszél. A Trump-éra és az US társadalom polarizálódása Zhao-nak érvelési ajándék, ahogy a maszk- és oltásellenes mozgalmak szintén.

Talán itt az alkalom öntudatos társadalomformánk önkorrekciójára. Eljárásokat kell kitalálni arra, hogyan bánjunk a politikai és gazdasági logikák közötti konfliktusokkal. Talán a pártalakzatoknak kellene az ipari társadalom régi konfliktusait megoldani? Mit jelent a mai illékony világban konzervatívnak vagy inkább szociáldemokratának lenni? Még mindig a több vagy kevesebb állami intervencióról van szó vagy inkább az irányítás egy új formájáról? Hogyan kezeljük az ökológiai problémát? Újkonfuciánus módon kellene eljárni, az ellentmondásokat és konfliktusokat már megelőzőleg kiiktatni. Ez lenne az igazi alternatíva? Válságával szembesülve eldől, hogy a nyugati gyakorlat világtársadalmilag kézenfekvő marad-e?

Momentán a járvány és a klímaváltozás kérdésére Bruno Latour-ral csak ennyit mondhatunk: „Bárcsak egy krízis lenne!”

SPIEGEL, 31. 7. 2021

Die wahre Krise der Gegenwart

Armin Nassehi1: »Unbehagen. Theorie der überforderten Gesellschaft«

KOMMENT

Nem értem, mit akar a tanár úr mondani. Nyakatekerten fogalmaz, überelni akar minden elemzőt? A lemondás sem jó neki. Kínát akar csinálni Európából? Vagy tényleg mélyre ásva megtalálta a „valódi krízis” gyökereit?

RS

A 4. HULLÁM – A téli stratégia csődöt mond – ZEIT Hamburg/RózsaS

Az US járványhivatal CDC összefoglalta a delta-variánsról szerzett ismereteket. Olyan fertőző, mint a bárányhimlő – a legfertőzőbb egyáltalán. A háború megváltozott: maszk ismét ajánlatos a belterekben. A német kormány ideges, ismét nő az esetszám. Visszatérő nyaralók kötelesek negatív kovidtesztet fölmutatni. Gócpontokban, mint most Berchtesgaden-ben, egy házban csak tízen tartózkodhatnak.

Oda a nyugodt ősz. Most kicsit más, mint a tavalyi. Akkor a korlátozás késése végzetes volt. Most sem világos, a korlátozás-e a helyes intézkedés? A 4. hullámnál legalább segítenek a védőoltások. A delta köpeny-szigonyai megváltoztak, könnyebben kapcsolódnak emberi sejtekre. Most egy delta-fertőzött 5-9 másikat fertőz meg, a régi kovidnál az arány 1:2 volt. Jó hír: a vakcinák itt is hatnak, az oltottak 90%-a védett a súlyos betegségtől. Szerencsére a delta még nem a rettegett „escape mutation”, melyre a mai szerek nem hatnának.

Nem teljesen világos az oltottak fertőzőképessége. Ők kevesebbszer fertőződnek meg és testükben gyorsabban lecsökken a vírusteher. Az angolok 56%-a kétszer beoltott, a júniusi fertőzés-emelkedés után a görbe most lefelé tart. Ahogy Indiában is, érthetetlen módon. Pár héttel a lazítás után azonban ismét emelkedéssel kell számolni.

Az US hatóság ezért maszkviselést javasol az oltottak számára is. További szigorításokra is készen állnak. A német kormány az új lockdown-t mindenképp el akarja kerülni. Nyitva akarja tartani az iskolákat, remélve, hogy nem lesz tömeges fertőzés. A bajor fertőzésvédő törvény előírja, hogy ha egy régióban a heti csúszóátlag 50 fölé megy, kontaktkorlátozás esedékes. Berchtesgaden-ben 64,2 volt. Az oltottság új helyzetet hozott. Az UK 3. hulláma idején 4000 került intenzívre, most 900. Tehát most jóval kevesebben kerülnek kórházba, az egészségügy terhelése csökken. A Bundesregierung a megengedett határérték emelését tervezi. Spahn, egészségügyi miniszter: „200 az új 50”. Az esetszám, mint kiindulás, azonban nem adható föl, hiába javasolta az NRW családminiszter.

Bár most kevesebben kerülnek kórházba, a fertőzések szaporodásával, 1-2 hét eltolódással, ismét többek szorulnak rá. A klinika-számok tehát a múltat mutatják, a fertőzésszámok a jövőt. Enyhe lefolyású kovidbetegségeknek is lehetnek elhúzódó következményeik, pl. állandó kimerültségérzés. A „long covid” veszélyességéről eltérnek a vélemények. Az egészségügyi miniszter ezért ragaszkodik az aránylag egyszerű maszkviseléshez. A Német Kórházszövetség 12 jelzőszámú táblázatot javasol, melyek a fertőzési helyzetet, a kórházak telítettségét, az átoltottságot, stb. tükröznék.

A karanténszabályok lazítása is szóba jöhet. Ha pl. egy iskolában kitör a járvány, nem kellene az egész osztályt karanténba küldeni, hanem csak a fertőzöttel érintkezetteket.

A türingiai kolbászjutalom nagy vitát keltett. Ez már a dekadencia jele, ha már Bratwurst-ot kell adni egy életmentő oltásért. Az oltáskedvet nem is az ajándék hozta meg, hanem a bejelentkezés nélküli oltáslehetőség.

A lakosság mintha 53% beoltottságnál leállt volna. Vasárnap (júl. 31.) 11 400 kapott oltást, olyan kevés, mint februárban. Az idő sürget, mert az őszi esőknél többen lesznek bent. Berlinben azon tanakodnak, mézesmadzag vagy bot legyen. A kancellária- és az egészségügyi miniszter az utóbbira hajlik. Rendezvényekre és éttermekbe csak oltottak, leteszteltek és gyógyultak mehessenek be – helyzet-rosszabbodás esetén a teszteltek sem. A teszt ne legyen ingyenes. Másrészt mobil oltóteam-ek járják az országot és kolbász is jöhet. Eldöntött, hogy a kockázati csoportok kapjanak emlékeztető oltást. 12 évesnél idősebb gyerekeknek országosan nyíljon meg oltáslehetőség. Tavaly az iskolák más úton nem védhették meg diákjaikat. Bár egyre több a légszűrő az osztálytermekben, a gyártók nem tudnak eleget szállítani.

Franciaország néhány foglalkozás-ágazatban oltáskötelességet írt elő, itthon ez nem valószínű. Az oltáskedv elég nagy, a lakosságnak csak egy kis lökés kell, hogy elmenjen az oltópontokhoz. Ám ez a lökés nem lehet túl erős.

Augusztus 1-től katonák cirkálnak Sidney utcáin, hogy támogassák a rendőröket a járványszabályok betartatásában. Sidney 5 hete van lockdown alatt. A lakosok lakásaikat csak kivételes esetben hagyhatják el, akkor is csak 10 km-re. Ausztrália példaképp volt, halottak és korlátozások alig voltak. Ám a 4. hullám lecsapott a kontinensre. A közélet jobban korlátozva van, mint Németországban. Ez a „Stringency Index”-ből tudható, (Uni Oxford). Állami óvintézkedéseket egy jelzőszámba foglaltak össze, mely nemzetközi összehasonlításokat tesz lehetővé. (A módszert ugyan bírálták.) Míg Ausztráliában a lakosságnak csak 15%-a kétszer beoltott, addig a németek 50%-a. A kormány nem gondoskodott időben elegendő vakcináról. Ez gazdaságilag is megbosszulhatja magát: Németország jövőre várható növekedése 4,1%, Ausztráliáé 3%.

Tehát az elszámolás mindig a végén történik. Év elején Leyen-t még azzal vádolták, kevesebb vakcinát rendelt, mint az USA vagy az UK. Kiderült, lakosságarányosan az európaiak kaptak több oltást, amellett, hogy az EU más államoknak is szállított oltóanyagot. (USA vakcina-export 1%, EU: 28%). A szegény országoknak mégis kevés jutott, így onnét újabb mutációk indulhatnak. A Bundesregierung arra számít, hogy a beutazás-szigorítással, az oltás-ösztönzéssel, az iskolák támogatásával és az incidencia-szabályok átdolgozásával őszre elkerülhetők a kemény korlátozások. Ám erre nincs garancia. A gazdasági segélyt mindenesetre szeptember utánra is kiterjesztették.

ZEIT, 5. 7. 2021

Vo r s i c h t ! Die vierte Corona-Welle ist da.

„Vége lehet, de nem akarják.”

„Minél több fiatal bulizik, annál több idős hal meg.”

Félő, hogy ez a vírus most már örökre velünk lesz. Módosulhat a görög ábécé utolsó betűjéig, jöhet a 20. hullám is.

A kovid csak egy tünet. A tarthatatlan életmód tünete. Ha el is tüntetnénk, megmaradna a többi.

Nagyon nehéz egy megszokott kényelemből visszavenni. Ezt csak nagyon erős ráhatás érheti el, pl., ha a lakosság egyharmada belehal. Amíg „csak” ismerőseink ismerősei az áldozatok, miért vennénk vissza?

GYEREKEK OLTÁSA – Civakodik a politika és a tudomány-ZEIT Hamburg/RózsaS

Szeptemberben választ az ország, a politikusok a hajrában gyermekmentőként akarnak mutatkozni. A miniszterelnökök egyhangúlag döntöttek a 12-17 évesek beoltásáról – a tudomány ellenére.

Az Állandó Oltásbizottság (Ständige Impfkommission, Stiko) nem adott ki ilyen ajánlatot. Csúcspolitikusok unisono szidják a Stiko-t: „Érthetetlen”, „12 évtől ki kell használni”, „Sürgősen mondják meg, mikortól”. Kurt Lauterbach (SPD), az „egy-ember-oltásbizottság”: „Tudományosan kijelenthető, kutatások igazolják, hogy segítene a gyerekeknek.”

„Nem olyan egyszerű” - mondja a virológus Hartmut Hengel, Uni Freiburg. És tényleg: az adat-alap túl vékony, a tanulmányok ellentmondanak, a kockázatokat nehéz fölbecsülni: nagyobb-e a nyereség a potenciális rizikónál?

Ami most látható, milyen súlyos a gyerekeknél a kovidfertőzés. Összesen 1700 került kórházba, 80 intenzívre. Háromnegyedük 12 év alatti volt – számukra még vakcina sincs. 2/3 már előbb beteg volt. Nekik a Stiko javasolja az oltást, ahogy azoknak is, akik súlyos kovidosokkal érintkeznek. Haláleset kevés volt, a 23 más betegségben is szenvedett. Gyakoribb a multi-gyulladás-tünetegyüttes (Multi-Inflammationssyndrom, PIMS), amikor a fertőzés után az immunrendszer a szervezet ellen fordul. 400 ilyen eset került az intenzívre. 1000-5000 közül egyet ér el a PIMS. Sokkal nehezebb a long-covid követése. A King’s College London szerint a fertőzés után 5 hétre 13% érezte magát betegnek. Köhögtek, hasuk fájt, kimerültek voltak. Ezen a héten közölték, hogy már csak 4% mutatott tüneteket 4 hét után.

Svájci és drezdai kutatók közölték, a párhuzamos csoportban nem fertőzött gyerekeknél is hasonló gyakorisággal lépett föl hasi fájdalom, koncentrációzavar, fejfájás. Lehetséges, hogy a hosszú kovidosoknak tartott eseteknél, a lelki megterhelés és a bezártság okozta a tüneteket.

A Stiko egy alaposabb longkovid-kutatást javasol. Az oltás engedélyezéséhez hiányoznak adatok a gyermekek biztonságáról. Martin Terhardt (Stiko) szeretne több információt a szívizom-gyulladásokról, melyek főleg fiúknál ritkán és enyhe lefolyással léptek föl. Most ez 16 000 fiúból egynél léphet föl. A BioNTech és a Moderna semmi ilyesmit nem tapasztalt. Pár ezer gyerek volt a vizsgálatban, az oltás jól hatott és jól elviselhető volt. A ritka komplikációk vizsgálatához több tízezer gyermek kell.

Az US járványvédő hivatal (CDC) adatai sem kielégítőek, pedig ott több millió gyermeket oltottak be. „Ezek passzív jelentési adatok” (Terhardt). Olyanoktól erednek, akik vélt mellékhatásokkal jelentkeztek orvosnál. A következő lépés az oltással való összefüggés vizsgálata. Sokkal megbízhatóbb, mikor a hatóság célzott esetelemzést és követést végez a mellékhatások földerítésére. Amíg ilyen adatok nincsenek, óvatosnak kell lenni. Félő, ha a Bizottság javaslatára több millió gyereket beoltanak, egy nagyon ritka mellékhatás lép föl.

Kritikusok szerint a pandémia közepén a Stiko túl óvatos. Hartmut Hengel: „A Bizottságban való hosszútávú bizalom forog kockán.” Ha olyan oltást ajánl, ami a gyerekeknek többet árt, mint használ, óriási botrány lesz. De hát akkor az amerikaiak miért oltanak? Hengel: „Ott más a helyzet. Az USA-gyerekek betegség-terhelése jelentősen magasabb az itteninél. A német gyerekek 5,9%-a túlsúlyos, az USA-ban 19,3%-a.” A túlsúly lényeges tényező a kórházi kezelésekre, a súlyos lefolyásra, a halálesetekre nézve.

Bármennyire is érthető a Stiko álláspontja, kérdés, a közeledő tanévnyitó és a terjedő delta-variáns miatt nem kellene-e változtatnia hozzáállásán? Nincs olyan jel, hogy az új variáns jobban betegíti a gyerekeket. Ám közöttük alig akad beoltott, így a vírus könnyen talál új gazdát és villámgyorsan elterjedhet. Az UK-ban hatszor olyan gyorsan, mint a 70 éveseknél. Ha a Stiko nem ad ki javaslatot, kockáztatja, hogy hosszú távon minden gyerek megfertőződik.

Tényleg ezt akarják? Terhardt: „Remélem addig még sok-sok hosszú hónap telik el.” A Stiko tehát az időben bízik, míg az USA-ból és máshonnan új adatok érkeznek és a hangulat megváltozik. Néhány nap múlva új becslést adnak ki. Ez bárhogy is nézzen ki, Terhardt szeretné, ha az iskolákat jobban védenék és a felnőttek „alacsony küszöbű” oltáslehetőségeket kapnának. Ám azt is mondja, hogy vállalni kell a kisebb kockázatot a gyerekeknél. Hengel: „Túl sok az izgalom. A gyerekek ritkábban betegednek meg. Kevesebbet kellene az oltásukkal foglalkozni és másfél év után többet a pszichikai és szociális támogatásukkal.”

ZEIT, 5. 7. 2021

Streit ums Impfen von Kindern und Jugendlichen

OLTÁSKEDV SEMMI, KONTEO ÉS VAKCINA DOSZTIG – ZEIT/RózsaS

Bekövetkezett: sok oltóanyag, kevés oltakozó.

Hetek óta megtorpant az oltakozás Németországban. Az oltópontokon tétlenség (Müßiggang), ampullák kerülnek kiszelektálásra, külföldre vagy megsemmisítésre. A politikusok szerint hiányzik az alkalom és az ösztönzés. Mobil oltópontokat kell oda küldeni, ahol a legtöbb ember van: bevásárló központokba, közlekedési csomópontokba, munkahelyekre. Ha kell, csali-kolbász is bevethető, mint a türingiai Sonnenberg-ban.

Év elején versengés folyt az AstraZeneca-ért és a BioNTech-ért. „Ma utánuk kell menni, ez igen fáradtságos.” (Beatrix Zurek, München-i egészségház). Politikailag 70-80%-ra becsülték a hajlandóságot, valójában a felnőttek 60%-a immunizált, a teljes lakosság fele.

Egyre kevesebb az oltakozó, míg a dacolók száma marad. Ezek ezt mondják: „Sokan oltakoztak, nekem már nem kell.” „A félelemmel üzletelnek” - ez a sok éves ellenérv. Sokan a mellékhatásoktól tartanak. A komplikált fölvilágosítások, a trombóziskockázat is megtette a magáét. Sokaknak az oltás körülményes: két szabadnapot kell kivenniük; busszal, vonattal, autóval az oltópontra utazni.

Cosmo-stúdium, Uni Erfurt: Bár a nyár kezdetétől nő a bizalom a vakcinákban, ugyanakkor a betegségtől való félelem és az oltás szükségességének tudata csökken. Úgy gondolják, elegen vannak már beoltva. A kórházakban alig vannak kovidosok, az intenzíven a 3. hullám után 19%-ról 1%-ra esett a telítettség. Az egészségügyiek oltottsága június közepén 64% volt, itt is sok az oltás-szkeptikus. A tanárok hasonló arányban vannak beoltva, míg az ÖPNV (közlekedésiek), patikák és drogériák alkalmazottai 11%-ot mutatnak föl.(??). Épp ők mennek nehezen az oltópontokhoz. Körülményes számukra munkanapjukba időpontot beiktatni. Számolniuk kell az oltásreakció miatti betegszabadsággal is. Iskolákba és az egészségügyben könnyebb: az oltás a munkahelyen megszervezhető. A kórházakban a személyzet látja a kovid következményeit, így ők motiváltabbak. Itt két napos kiesés gyengeség miatt nem annyira problémás, mint egy szupermarket pénztárnál, vagy egy tisztító-cégnél.

ZEIT online 3. 8. 2021

Impfskepsis in Deutschland

KOMMENT

demokrata

Az oltás-megtagadás szolidaritás ellenes, veszélyes az egyénre, környezetére, megterheli a társadalmat. Nem okos magatartás!

rhododendron62

Dolgozók nehezen találnak alkalmat?

A környékemen (Bajorország) minden hétvégen van valahol egy oltópont: a tűzoltóságon, szállodákban, a mezőn. Aki nem akar, az remélhetőleg őszre kizárásokkal számoljon!

Nibbla

Ha 10M gyerek, 14 évesig oltásra kerülen, 61%-ról 70%-ra javulna az átoltottság (51/82 vs 61/72). /Összlakosság: 82 M/.

RS

Honnét ez a hiszékenység? Csak a környezetemben 3-4 egyetemet végzett ilyen van. Egyrészt vak hit a tudományban, másrészt vak hit az áltudományban. „Bevettem egy pirulát és másnap meggyógyultam”. (Dr: -Milyen jó, hogy ilyen gyorsan jött hozzám! -Miért? -Mert pár nap múlva magától is meggyógyult volna.) Sosem tudhatjuk igazán, ki-mi gyógyított meg: az orvos, az orvosság, saját testünk? Sokan elveszítették bizalmukat a hatóságokban. Zaklatást élhettek át: a rendőr inkább büntet, mint véd. Az interneten fénysebességgel terjednek a konteok – megágyaznak nekik, pl. a populisták. „Könnyű tudás”, mondja Heller Ágnes (Elmélkedések a hiszékenységről). Hogy a kovidot a kínaiak csinálták, egyszerűbb elhinni, mint a zoonózisok bonyolult mechanizmusát. Az emancipáció sem hozott csak jót. Győzködni őket reménytelen. Említsünk meg egy rokon-témát, ahol a „hívő” belátja, hogy ott a konteo képtelenség. „Ha a homeopátia hatna, már rég mind halottak lennénk. Már több mint száz éve, hogy idegen anyagok kerülnek a testünkbe mikrogramm és kisebb nagyságrendben, tehát olyan mennyiségben, amennyit a homeopátia is használ. Vérünkben több, mint 50 idegen anyag (kozmetikum-, tisztítószer-, peszticídmaradvány) található és kerül bele folyamatosan. Ezek többé-kevésbé mérgezőek, a mennyiségtől függően.” (Lásd még: A páciens esete a természetgyógyásszal.)

A VÍZ AZ ÚR – Fölkészülés az új normalitásra – SPIEGEL Hamburg/RózsaS

2014-ben a Leverkusen-i klinika palánkfalakat épített a 100 évenkénti esetre, amikor a 40 cm mély Dhünn patak elárasztaná a 12 m-rel magasabban elhelyezett tartalék áramforrásokat.

2021. július 14-én a víz betört, 2 trafó fölrobbant, a klinika elsötétült. Néhány akku működött és látta el a lélegeztető gépekre kötötteket. Telefon, szerver, lift – semmi sem működött. 468 beteget kellett evakuálni. A klinika szóvivője: „Ilyen magas vízállásra nem számíthattunk.”

Tényleg nem? A klímakutatók évek óta figyelmeztetnek a szélsőséges időjárás szaporodására. 2018 volt Németország legmelegebb éve, 1881 óta. A 2020, 2014 és 2019 év hasonló volt. Aszály és felhőszakadás egyre gyakoribb. Ami régen ritka volt, mára normálissá vált. Erre mindenkinek föl kell készülni, hatóságoknak, lakosoknak egyaránt.

A klímakutató Daniela Jacob a hamburgi Climate Service Center vezetője. 2009 óta terveket készít vállalatok és városok megvédésére. „Kezdetben ezeket tilos volt propagálni.” A politikusok attól tartottak, a lakosok azt fogják hinni, hogy megvédhetik magukat a klímaválságtól és a klímavédelem nem kap elég támogatást. „Sokan azt gondolták, kissé melegebb lesz és annyi.” Jacob a 2018-as különjelentés kidolgozását vezette, a Világ Klíma Tanács-nál. Ebben minden benne van, ami már visszahozhatatlanul elveszett és ami bennünket fenyeget 2 fokos melegedés esetén. A tanulmány fölszólítás, hogy mindkét fronton cselekedni kell: a klímavédelemben és a változáshoz való alkalmazkodásban.

2008-ban a német kormány először adta közzé a „Klímaváltozáshoz való német alkalmazkodási stratégiát” (»Deutsche Anpassungsstrategie an den Klimawandel«). 5 évente összefoglalják, amit eddig tettek. Most országszerte 180 program és intézkedés van folyamatban, ám a közvitában ezek alig kapnak szerepet. A biztosítási ágazat kritizálta, hogy az intézkedések elégtelenek. Friderike Otto, Oxford: „A hőséghullámok sokasodtak. Dublin-ban kétszer, Oszlóban háromszor, Koppenhágában ötször annyi lett, mint 1874-ben.” Az időjárás egyre gyakrabban megáll, vélhetően a 10 km magasan mozgó futóáramlás gyengülése miatt. Ez a szállítószalag kígyózik körbe a Földön és befolyásolja a ciklonokat (A: alacsony légnyomás) és anticiklonokat (M: magas légnyomás). A sarki levegő gyorsabban melegszik, mint a trópusi, a csökkenő hőfok-különbség lefékezi a futóáramlatot.

A júliusi áradásoknál is egy időjárás-perzisztencia játszhatott szerepet. Másik magyarázat: minél melegebb a levegő, annál több nedvességet vesz föl. Fokonként a mennyiség exponenciálisan nő. Ha a nehéz esőfelhőket a hegyek a hideg levegőbe nyomják, felhőszakadás lesz. A meteorológiai intézetek óriási munkával próbálják ezeket előre jelezni.

Ám néha nem használ sem intés, sem tervezés, sem átépítés. A természet megfékezhetetlen, az ember visszakozásra kényszerül. Karsten Smid, Greenpeace: „A klímaváltozásnál teljesen új katasztrófa-minőséggel van dolgunk. Meg kell barátkoznunk azzal, hogy némely völgyet föl kell adnunk.” Hogy a víz lefuthasson, házakat kell kivenni az útjából, hidakat kell újjá építeni, folyómedreket renaturálni.

Weesenstein a szász-svájci Osterz-hegységben fekszik, 30 m mély völgyben, ahol a Müglitz folyik. Ha az erdőkből megindul a zuhatag, 2-3 óra marad az evakuálásra. 2002-be 10 házat sodort el az ár. Azóta gátak, tározók, palánkok épültek, 6,2 millió euró értékben – egy 200 lelkes faluért. Többeket ki kellett telepíteni. Az állam fölvásárolta a telkeket és kártalanította a kiköltözőket. A 100 és a 200 évenkénti áradás bármikor elérheti a falut, ismét sok ház állhat vízben. Akkor csak egyet lehet tenni: menekülni.

SPIEGEL, 24. 7. 2021

Rüsten für das neue Normal

JOGÁLLAM AGYŐ? - ZEIT, HH Hansestadt Hamburg/RózsaS

A lengyel kormány bedarálja a bíróságokat. Az EU megpróbál beavatkozni, de Németországot is figyeli.

Ezen írás alapja a sok politikussal, bíróval való beszélgetés. Mindenki kérte, névvel semmiképp ne idézzük – félnek. Amikor európaszerte alkotmányjogászokkal beszélünk, apokaliptikus hangokat hallunk. Az alapok recsegnek. Hogy a konfliktusok Európában békésen, a közös szabályok szerint, az EU-jogon belül kerülnek megoldásra, mára már nem magától értetődő. Egyre erősebbek a nemzeti szuverenitást kiemelő hangok – főleg Magyarországról és Lengyelországból.

A 2015-ben Lengyelországban hatalomra jutott kormány lépésről lépésre bontja le az igazságszolgáltatást. Az alkotmányvédő bíróság már nem bíróság, hanem a kormány szócsöve, parancs-végrehajtója. Az ügyészeket az igazságügyi miniszternek rendelték alá. Konstruáltak egy fegyelmi kamarát, melynek feladata, a pattogó bírák megfékezése. Ezt „igazságügyi reformnak” nevezik. Valójában ez nem más, mint a bíróságok gleichschaltolása, az erőszakmegosztás eltörlése – az EU jogoktól való elszakadás. Ez kilépés nélküli kilépés az EU-ból.

Az EU ezt sokáig csak nézte, vékony hangon tiltakozott, eszközei nem lévén. A politikai fantáziát túlszárnyalta, hogy Európa közepén ismét el lehet búcsúzni a liberális demokráciától. Nem véletlen, hogy nincs olyan mechanizmus, mellyel ki lehetne tessékelni egy „lator” tagállamot. A klubnak van egy bejárata, de senki sem gondolta, hogy kell egy kijárat is a nemkívánatos tagoknak.

Másrészt: Lengyelország elvesztése történelmi katasztrófa lenne. Ami politikailag nem volt megakadályozható, azt most jogilag kell tisztába tenni. Ezt a feladatot az Európai Bíróságra testálták rá (Europäische Ge­richtshof , EuGH). Az EU Bizottság kérvényezte több eljárás elindítását, azt is, hogy a fegyelmi kamara azonnal álljon le. Varsó nem tágít. Az Alkotmányvédő Bíróság csak föltüzeli a vitát (Bundesverfas­sungsgericht). Az EU ultimátummal fenyeget és pénzbírsággal. Az eset túlnőtte önmagát – egészen Németországig dagadt.

2020 nyarán A Szövetségi Alkotmányvédő Bíróság Karlsruhe-ban az Európai Bíróság egy ítéletét „önkényesnek”, „érthetetlennek” minősítette. Az Európai Központi Bank (Europäische Zentralbank , EZB) kötvény-vásárlásairól volt szó, de ez ma már nem játszik szerepet, az ügy lezárult. A bank tehet, amit akar.

Megmaradt azonban az a benyomás, hogy a Karlsruhe-i bírák a luxemburgiakat fölülbírálhatják – az európai jog nem szentírás. A lengyeleknek semmi sem jött jobban: rögvest, szemtelenül és viccesen, a német alkotmányvédő bíróságra hivatkoztak, az bontja le a demokráciát. A legfelsőbb német bíróság alábecsülte az ítélet „távhatását”. Leyen is fölemelte szavát, ragaszkodott az EU-jog elsőbbségéhez, ez felette áll a nemzeti jognak és minden tagállamra kötelező.

Katarina Barley, az EU-parlament elnökhelyettese: Ha minden nemzeti alkotmányvédő bíró úgy járna el, mint a német, az katasztrófához vezetne. Az EU Bizottság szerződésszegési eljárást indított Németország ellen. Bár ilyen eljárás gyakori, ez mégis igen kényes, mert egy mellékes színtéren végzetes politikai eszkaláció indulhat el. Eltereli a figyelmet Lengyelországról, »Europa ›à la carte« fenyeget.

Természetesen Brüsszel tudja, hogy Németország nem tör autokrata hatalomra és Karlsruhe-ban nem az EU ellenfelei ülnek. A Bizottságnak azonban a kifelé irányuló hatással kell számolnia, hogy hat ez Varsóra és Budapestre, LePen vagy Salvini szavazóira? Nekik kell megmutatni, hogy a Bundesrepublik ugyanúgy nyakon csíphető, mint a kicsik. Aki az Európai Bíróságot nem tiszteli, azt megruházzák, tekintet nélkül a GDP-re. Csak így akadályozható meg, hogy az egész szétessen. Ezzel azonban a lengyel álláspontot tették magukévá: az alkotmányvédő bíróság Varsóban nem tesz mást, mint a németek Karlsruhe-ban. A lengyelek a hasonlóságokat kiemelik, az eltéréseket elhallgatják.

Az EU a németeken veri el a port, de Magyarországnak és Lengyelországnak szánja. Christoph Grabenwarter, osztrák alkotmánybíró: „A német Szövetségi Alkotmányvédő Bíróságot egyenlővé tenni a lengyellel téves és veszélyes. Európának óriási sürgető problémái vannak és ez nem a Karlsruhe-i bíróság. Ez a bíróság nem terítheti le a piros szőnyeget a keleti autokrata és jogállam-ellenes törekvéseknek. Ragaszkodnunk kell az EU-jog elsőbbségéhez, különben az EU jogközösség szétesik. Másrészt a nemzeti alkotmányvédő bíróságok kompetenciája kell, hogy maradjon, hogy rendkívüli esetekben megvédje a nemzeti alkotmányok identitását.”

Több alkotmányjogász is kételkedik Luxemburgban. Dieter Grimm: Az EuGH nem húzhat határokat az EU intézményeinek, nem a check and balances alapján működik, hanem maga egy „agendát” követ. Ez pedig több integritás, több unió, több Európa.

A kritikusok szerint valamit szembe kell állítani az EuGH-val és ez nem lehet más, mint a nemzeti alkotmányvédő bíróság.

Még egy aggály merült föl: Mi lenne, ha 10 Lengyelország lenne az EU-ban? 10 kormány forszírozná az »illiberális Demokráciát«? Ha átveszik az irányítást az EU-ban, velük szemben a nemzeti alkotmányvédő bíróságok tehetetlenek.

Az összes jogi és politikai különbséghez még hozzájön, hogy itt nem absztrakt bíróságok működnek, hanem emberek. Bírók, akik egymást évek óta ismerik, aki önzők és hiúk, irtóznak és csörtetnek. „Akkora az egojuk, hogy nem férne be egy szárnyasajtón”.

Momentán Brüsszelben és Berlinben titkos tanácskozáson próbálják megakadályozni a helyzet kiéleződését. A német kormány aug. 9-ig tartozik válasszal a szerződésszegésre. Talán ez az utolsó esélye, politikai játéktere nagyon szűk. Valójában Berlin a közhelyeken kívül nem is mondhat mást. Nem szólhat bele a független Bundesverfassungsgericht (BVG) jogalkotásába, annak ítéletei a kormányt is kötik – épp ez a különbség a lengyellel szemben.

Vitatják, hogy a BVG-t korlátozzák abban, hogy az EuGH-vak szembeszálljon. Katarina Barley (SPD) javaslata: Változtassanak az eljárások rendjén. Ideális volna, ha az EuGH a nemzeti alkotmányvédő bíróságokat jobban bevonná és fordítva, a BVG jobban figyelembe venné az európai szempontokat. Legalább is az olyan ítéleteknél, mint az EZB-nél, nemcsak a BVG szenátus döntsön, hanem az egész bíróság.

Még ha egy ilyen reform a Bundestag-ban többséget is kapna, úgy festene, mint a bíróságok megfegyelmezése, tehát az, ami Lengyelországban is történik. Sőt, olyan alkotmányos válság törne ki, amit az ország még nem látott. Egy törvény, mely az alkotmányvédő bíróság jogait megnyesné, ugyanott landolna: az alkotmányvédő bíróságon. Így Karlsruhe a kormány ellenében saját kompetenciáiról kellene, hogy döntsön. Ez az EuGH-t hozná működésbe, amely Karlsruhe ellen döntene – és ismét bíróknak kellene eljárni saját ügyükben. A következmények beláthatatlanok lennének, nemcsak Németországban.

Mi legyen hát? Brüsszelnek most valami kézzelfoghatót kell odadobni. Némelyek elvárják a BVG-től, közölje, a jövőben integráció-barátibban fog eljárni. Ezt azonban leshetjük. Karlsruhe-ban senki sem akar az EuGH előtt teljesen térdre esni, teljes fölhatalmazást aláírni. Egy spekuláció szerint a Bizottság visszavenné a szerződésszegési eljárást, az új kormány pedig ennek fejében őszre engedélyezné az euró-kötvényeket, a déli államok megsegítésének könnyebbítésére.

Pedig, ebből kimászni, volna egy út. Ám sok fegyelmet, önkontrollt, győzelmi mámorról való lemondást igényel. A német kormány kijelentené, mindig is az uniójog szellemében járt el és a jövőben is ezt teszi. Ez világos intés volna Varsónak, ahol a lengyel kormány ilyen nyilatkozatot komolyan sosem tenne. Az EuGH megállapíthatná, hogy Karlsruhe szembement az uniójoggal – és ennyi. Ezzel demonstrálnák, hogy Németország megrovót kapott, de a büntetés elmaradna. Fejezet lezárva, ismét a valódi veszéllyel foglalkoznának, a keleti autokrácia erősödésével.

Ezzel a mércék is világosak lennének. Az EuGH és a BVG jogi részleteken civakodnak, de egy elfogadott értékrenden belül. Viszont az EU és Lengyelország olyan értékek miatt perlekednek, melyek az EU lényegét képezik. Ez élethalál harc, úgy Lengyelország, mint az EU számára. Itt nem lehet kompromisszum.

ZEIT, 29. 7. 2021

Letzte Runde für den Rechtsstaat?

VELENCE ZÁR- Gondban a német turizmus/Spiegel/RózsaS

A bezártság után a németek ismét világot akarnak látni. Ám a vírus és a klíma fölborítja és megdrágítja az utazást. Tehetősek willkommen, olcsó vendégek unerwünscht. A társadalom két osztályra szakad.

A járvány próbára tette az utazási vállalkozásokat. Az óriások, mint a TUI vagy a Lufthansa, csak állami mankóval tudtak túlélni. Az üzlet a nullánál, az európaszerte fenyegető delta variáns tovább súlyosbítja a helyzetet. Hogy túléljenek, a terhet továbbítják a kuncsaftra: drágul a repülőjegy, a hotel. Csőd és katasztrófa ellen kötelesek egy biztosítási alapba befizetni. A TUI és a DER Tour tanácsadói díjat vezet be. Elözönlött városok, mint Velence, Amszterdam, Barcelona, többet akarnak beszedni a látogatóktól, a vékonypénzűeket pedig be sem akarják engedni. Velence belépő díjat tervez. Mallorca is irtózik az olcsó turistáktól.

A klímaváltozás miatt a repülőutak környezetbűnnek számítanak, ezeket csak az óceánjárók überelik.

A szeptemberi választások kampánya is fölkapta a témát. Olaf Scholz, SPD kancellárjelölt, a zöld Baerbock-kal véget akar vetni a dömping repülőjegyeknek. A CDU-Laschet védi a polgárok „álomnyaralását”.

A légi ipar kurzarbeit-ra vonult vissza. A Robert-Koch-Intézet Spanyolországot, vele a Kanári- és a Baleár-szigeteket kockázatosnak nyilvánította, Portugáliát veszélyesnek. A repülő ipart óriási adósság terheli, ami törlesztenie kell. A kerozin 70%-kal drágult meg. Hiányoznak a hivatalos repülőutak, ezekből szubvencionálták az olcsó jegyeket.

Horst Opaschowski, utazás-szakértő: „Az utazás a boldogság legnépszerűbb formája. Ebből most a gyerekes családok kimaradnak. A drága repülőjegyet csak szinglik, párok, jól-keresők és 50 plusszosok fizethetik meg.” Az utazók az autókra szállnak át, várható az autóforgalom jelentős fölpörgése. Opaschowski:” Ha valamit elveszel, valami szépet kell adnod, különben politikailag elbuksz.”

A megoldás: mesterséges turista paradicsomok, élményfürdők. Ilyen a Tropical Island a brandenburg-i Krausnick-ban, vagy a Ferienzentrum Weissenhäuser Strand. Az egzotikus utazást pótolhatja egy kultúrnyár egy városban, vagy egy üdülés egy hegyi tó mellett. „Ötzi nem vágyott a Karibi szigetekre, mert nem is ismerte.”

Velence, június végén: turisták özönlik el a várost. Az óceánjáró MSC »Magnifica« úszik be a Giudecca-kanálisba, a lagunaváros peremén. Tetejéről turisták százai néznek le Velence palotáira. Valójában nem is szabadna itt lenniük, az olasz kormány augusztus elsejétől kitiltotta a hajóóriásokat, környezetszennyezés és balesetveszély miatt. Matteo Secchi, velencei őslakos, »Venessia.com« proteszt-mozgalom alapítója: „Természetesen Velence nem élne meg turizmus nélkül. A mértékről és a minőségről van szó. Velence értéken alul adja el magát. Városunk olyan értékes, mint egy 5 csillagos étterem, mégis McDonad's-ként dobják piacra.” Normális emberek nem engedhetik meg maguknak, hogy a belvárosban lakjanak. Gazdagok és spekulánsok fölvásárolják a lakásokat és drágán kiadják a turistáknak. Az óváros az ittenieknek már nem vonzó, a pékeket és a fodrászokat kiszorították a szuvenír-boltok. Az óceánjárók utasai nappal elárasztják az utcákat, de dinner-re visszamennek a hajóra.

»Mordi e fuggi«, „harap-és-lelép” névvel illetik őket a velenceiek. Pénzt nem hagynak itt, csak szemetet. Arrigo Cipriani, világhíres gasztronóm: „Ezek az emberek nem értik városunk lelkét. Ha nincs igazi motivációjuk, hagyják ki. Gyorsan néhány szelfit lőni, kiposztolni, Velencét kipipálni – mi értelme?” Nála, a Harry’s Bar-ban találták föl a Bellini-t (érett őszibarack proseccound-mix), az első Carpaccio is itt került fogyasztásra, 1950-ben. Velence drágább kell, hogy legyen. Bár most is az: egy vízibusz-út 7,5 €, fél óra gondolázás 80 €, egy eszpresszó 11 €. Belépődíjat kellene szedni a városba lépéskor. Kevesebb, de válogatott vendéggel több jövedelem jönne.

Amszterdamot is maga alá gyűrte saját sikere. 870 ezer lakosát 22 millióan látogatták meg 2019-ben. Az Airbnb és az olcsó repülő hozta a nyakára az olcsó turistákat, akiktől most szabadulni akar. Femke Halsema, zöld polgármester a belvárosban kamerával számoltatja a turistákat. Ha túl sok jön, utcalezárásokkal elterelik őket. Zanvoort-ot átkeresztelték Amsterdam Beach-nek - bár 30 km-re fekszik - remélve, hogy oda mennek. A város sepri be Európa legmagasabb ágy-adóit. A kikötők napi 8 € díjat fizetnek az ott horgonyzó óceánjáró-utasok után. Elsőként vezetnek be itt-alvás-plafont, 20 millió/év engedélyezett.

Antje Monshausen, a Brot für die Welt turizmus-szakértője: „Az utazást drágítani kell, hogy tükrözze a költségeket, amiket okoz.”

Az olcsó „Ein All-inclusive-Urlaub” mögött alacsony bérek és fizetetlen túlórák rejtőznek. Ahogy a német turisztikai és gasztronómia munkahelyek is 60%-a alulfizetett.

Spanyolország a tömegturizmus Mekkája. Reyes Maroto, spanyol turizmus-miniszter: „Ne azért jöjjenek ide, hogy itt igyák le magukat.” Mallorca, Lloret de Mar vagy Benidorm: dugig turistákkal. A mediterrán tengerpartot telerakták hotelekkel és apartmanokkal. Nap, strand, szangria: az üzlet a 60-as évektől virágzott. Ám elkérte az árát: lebetonozott partok, tönkretett környezet, ivóvíz-hiány. Maroto: „Nem akarjuk a turistaszámot növelni, csak a fejenkénti bevételt. Ez nálunk 101 €//fő/nap, messze alatta a francia, angol és olasz bevételeknek.” A hotelek csillagait akarják növelni, tehetőseket várnak az USA-ból, távol-keletről. Mallorca teljesen be akarja tiltani a mulatós-turizmus.

József Váradi, Wizz-Air-CEO: „Az olcsó turizmus más célokat fog keresni, pl. Grúziát vagy Albániát.” Vagy a bolgár Goldstrand-ot. A 3,5 km fekete-tengeri part ugyanazon a szélességi fokon van, mint Nizza és Monaco – de a hasonlatnak itt vége is van. Egyik része egy lerobbant szabadidő-parkhoz hasonlít, másik része Ballermann és szatócspiac keveréke. Kaphatók hamis futballtrikók, NDK-plecsnik, plasztik játékfegyverek. Man spricht Deutsch. Mivel a németek nem kísérleteznek, a Bratwurst-ot importálják.

Vélhetőleg mindenkinek igaza van. A spanyol miniszternek, Amszterdam és Velence felelőseinek. Nem csak pénzt akarnak. A szelíd turizmus mindenkinek jó: az országnak, a lakosoknak, a környezetnek, a klímának – még maguknak a turistáknak is. A felelőtlen utazást abba kell hagyni. (Ökokiskáté 1990: Ne utazzunk sehova. RS21VII28). Nem lehet hétvégére átugrani Lisszabonba vagy Londonba csak azért, mert olcsó vagy mert nem tudnak mást csinálni. Egy darabka egyenlőség veszik el. Mond meg, hová utazol, megmondom, mennyi a fizetésed. Út a kétosztályos társadalomba.

SPIEGEL, 17. 7. 2021

Tourismus

Országos Pech és Balek és Lehallgató Szövetség (OPeBaLeSzö)

-Brüsszel megtámadta Magyarországot, mondta. Csapataink harcban állnak. -De, Főnök, akkor a végén nem akasztanak föl bennünket?

-Miniszter úr, vásároltak Pegasus nevű kémprogramot? -A Pegazus szárnyas ló a görög mitológiában, a miniszterelnök...ö... a Medusza nyakából ugrott ki.

-A kémprogram kamerát is bekapcsolhat: tehát nem csak lehallgatnak, de le is néznek bennünket!

-A kormányablaknál megkérdezték tőlem, van-e okostelefonom?

-15 millióba kerül egy lehallgatás. Egyszerűsítsük: adják ide a 15 milkót és mindent elmondok.

-Annyira nem bízik senkiben, hogy még önmagát is lehallgatja.

-Mikor megy először Orbán múzeumba? Amikor a pápával bemegy a Szépművészetibe.

-Orbán nem száll le az olimpiáról. A tokiói nézők-nélküli-olimpia után, megrendezi a versenyzők-nélküli-olimpiát. A lényeg végül is csak a kavics az épületekhez.

-Új olimpiai számmal nevezünk be a játékokra: ereszen való lecsúszás, nehezített hátizsákkal. Az győz, aki a rendőrök előtt ér le.

-A kormány betiltotta a szivárványt. Amikor nemrég mégis megjelent az égen, vízágyúkkal próbálta szétlövetni.

-Miniszter úr, fideszesek is részt vesznek a Pride-on? -Nem, mi külön felvonulást tervezünk.

-Itt állt: borért mentem, amikor kivágódik egy alak egy kapuból, bedobja a szemetét a kukába és egy fekete autóban eltűnik. A bociszemű szóvivő miniszter volt az. Értettem a kukát, az autót, de csak most esett le, mért költözött egy borkimérés mellé! Ennyi hazudozást józanul nem lehet kibírni!

-Az 5. számú párttagkönyv tulajdonosa bejelentette, osztálytalálkozót tervez. Ott lesz mindenki, akinek szintén 5. számú párttagkönyve van.

-A múzeumok éjszakája mellett nagy népszerűségnek örvend a betörők éjszakája. A betörők egy karszalaggal több helyszínt is fölkereshetnek.

-Trianoni időjárásjelentés: Újvidék 28*C, Pozsony 25*C, Kolozsvár: visszatér a jó idő, 27*C.

-Várhatsz rám, kedvesem, postakocsin érkezem/Elmesélem, mi történt velem. -Dehát már mindent elmondtál a mobiltelefonba!

-Ha 5,5% lesz a GDP akkor visszaadjuk az adót, mondta a melnök. Ha megütöm a főnyereményt, mondtam a feleségemnek, akkor elviszlek a Bahamákra.

-Amikor a parkban összeugrottam a feleségemmel, rögtön odarohant két sportorvos jegeléssel és defibrillátorral, seperc alatt talpra állítottak és folytathattuk a küzdelmet.

-Egyik templom ablakában, nem kis meglepetésemre, ezt láttam: UTOLSÓ KENET - MOST AKCIÓSAN!

AZ EU-SZKEPTIKUS, ORBÁN-BARÁT STREECK- SPIEGEL Hansestadt Hamburg, HH/RózsaS

Wolfgang Streeck (74) szociológia-professzor magát balosnak tartja, de megérti Orbánt, dicséri a brexitet és a nemzetállamok reneszánszát óhajtja.

SPIEGEL: Streeck úr, Ön Orbán-rajongó?

WOLGANG STREECK: Vártam a kérdést.

Sp: Új könyve néhány fejezete hajaz a magyar miniszterelnök populista és EU-kritikus téziseire.

St: A könyv hierarchikus politikai rendszerek kormányozhatóságáról szól, mint pl. az EU. Tézisem, hogy ez korlátolt. Ideje volna irányt váltani a decentralizáció és a nemzeti kooperáció irányába – a centralizált és hierarchikus koordináció helyett.

Sp: Ön üdvözli az Orbán-Salvini-LePen jobbos gyülekezési mozgalmat.

St: Az EU saját további fejlődése stratégiai kérdéseit végre megvitathatná. Túlságosan egységesített és ez lesz a veszte.

Sp: Orbán Brüsszelt a Szovjetunióval hasonlítja össze. Ön egy kudarcot valló impériumról beszél. Ez nem túlzás?

St: Tessék figyelmesen olvasni! Egy liberális impériumról beszélek, mert az EU belső egybentartását katonai eszközök nélkül kell, hogy biztosítsa. Ez kimeríti a forrásokat, mely főleg pénz és jó szó. A liberális impérium politikájának fontos eszköze az elitmenedzsment. Az EU tagállamaiban olyan politikai elit maradhat hatalmon, mely pitizik a központnak.

Sp: Az EU szuverén államok közössége. Nincs tudomásunk arról, hogy Brüsszel egy neki nem tetsző kormányt el akart volna puccsolni.

St: Emlékezzen, hogyan bánt az EU Görögországgal, az eurókrízis alatt. Vagy Itália példája, ahol a liberális Mario Monti német és francia hátszéllel került hatalomra. Most Lengyelországban és Magyarországon akarnak kormányváltást, EU-pénz-kurtítással vagy megvonással. Mottó Vissza Tusk-hoz.

Sp: Brüsszel a jogállamisági mechanizmussal vizsgálja a pénz útját.

St: Igen, de ezeket a kormányokat demokratikus úton választották meg. (Az EBESZ 30 szabálytalanságot talált a magyar választásoknál, vagyis a Fidesz csalással jutott hatalomra. Ez decentralizáció? Ne kerüljön be a tanár úr egy magyar kórházba! RS21VII25). A PiS csak azért kerülhetett hatalomra, mert előtte Tusk polgári platformja neoliberális gazdasági politikával az országot a falnak vezette. A liberális impérium problémája, hogy a kísérlet, egy államra kívülről egy kormányt ráültetni, visszafelé sülhet el. Az EU beavatkozásától Orbán választási esélyei csak növekednek.

Sp: Az EU a bíróságok befolyásolását, a sajtószabadság megnyirbálását bírálja, főleg Magyarországon.

St: Kérdés, feladata-e a magyar belpolitikai konfliktusokba beavatkozni? Egy ország demokráciáját saját polgárainak kell kiharcolni. Ez Romániára és Bulgáriára is vonatkozik. Tartósan egy ország sem kormányozható kívülről egy EU-egységrecept szerint.

Sp: Azt akarja mondani, az EU a demokrácián kívül mást is akar?

St: Pontosan, Az EU piacok, munkaerők, befektetési lehetőségek ügyében is igen aktív. Aztán itt van a geostratégiai szempont, az EU viszonya Oroszországhoz, Kínához. Orbán kijátszhatja az orosz kártyát, ha az EU túlságosan megközelíti.

Sp: Az EU ezek szerint egy impérium hatalom nélkül.

St: Vagy túl kevés hatalommal. Az EU központja két államból áll: Németországból és Franciaországból. Ezek az EU-ban eltérő célokat követnek. Anyagi és ideológiai forrásaik hatékony elitmenedzsmenthez nem elegendőek. Az EU elbukik, ha nem építi újjá magát egy konföderációs irányba.

Sp: Az EU eddig minden krízist túlélt, az euróválságot is és bámulatosan ellenálló lett. Nem gondolja, hogy egy problémáról beszél, ami magunk mögött van?

St: Az euró a németek jólétének forrása és a földközi-tengermenti kvk-k lemaradásának oka. Ez bontja az EU-t, ahelyett, hogy egyesítené. 2008 óta a valutauniót toldozzák, foltozzák, új és új segély és áthidaló intézkedésekkel, a probléma gyökere megragadása nélkül.

Sp: Az EU újjáépítési alapjával épp most szolidaritását demonstrálja. Németországban nagy többséget kapott és Itáliában megfordította a politikai hangulatot az EU irányába. Ez mi, ha nem siker?

St: Aprópénz ahhoz képest, amennyire Olaszországnak szüksége van. Az alap a 750 mrd €-val nagynak tűnik, ám ez csak egyszeri. Az eurótól hátrányt szenvedő régiók folyamatos transzfert kellene, hogy kapjanak, mint a régi NDK. Az olasz, görög és spanyol oktatási rendszert, közigazgatást, egészségügyet újból föl lehetne építeni, miután a valutaunió évtizedes korlátozási előírásai visszanyesték.

Sp: Ön megszüntetné az eurót?

St: Jobb lett volna be sem vezetni. Most lerázni nehéz lenne. Az államok a 90-es centralizációs és integrációs eufóriájában zsákutcába vezették magukat, ahonnét nehéz lenne kijönni, ha egyáltalán.

Sp: Akkor Magyarország és Lengyelország mért nem lép ki az EU-ból: Mégsem éri meg nekik?

St: Kipróbálják, hogy társadalmaik autonóm és demokratikus, alulról jövő alakítása mennyire egyeztethető az EU irányvonalaival. Ez konfliktushoz vezet, a centralizáció és a decentralizáció állandó kötélhúzásához. Törésvonalak erősödnek délen, keleten, nyugaton – kirobbanásuk volt a brexit.

Sp: Ön szeretné, ha a nemzetközi rendet ismét a nemzetállamok erősítésére alapoznák.

St: Decentralizációs és demokratizálódási igényt látok, a lokális ellenőrzés és felelősség visszaállításának óhaját. Különböző élet és gazdasági játékterek igénye merül föl világszerte. A nemzetállam az egyetlen intézmény, mely a világtársadalom koplexitását képes föloldani és demokratikusan kormányozhatóvá tenni. „Krummes Holz” (görbe fa), Kant-ot idézve, de ez az egyetlen fa, amink van.

Sp: Ön a régi »Europa der Vaterländer« koncepcióra gondol.

St: Tőlem akár „anyaországok Európájának” is hívhatjuk vagy „Európa á la Carte”-nak. Nem értem, az önjelölt europeerek mért kapkodnak levegőért, amikor ezt hallják. Legyen, bár kevés remény van rá, az európai államrendszer rendjének szövetkezeti kooperatívája – a mostani imperiál-hierarchikus rendszer helyett. Ez az európai államok platformja lenne, közös projektek céljából. Önként eldöntve, közösen végrehajtva, szelektív, szektoriális, projektekhez kötve – és nem egy ugyanolyan egységpiac mindennek és mindenkinek. Ennek jött el az ideje világszerte is, miután a globalizálás és a nemzettelenítés, ahogy a neoliberalizmus is zátonyra futott.

Sp: Vagyis Ön egy európai integráció korai fázisához szeretne visszatérni, pl. az Európai Gazdasági Piachoz.

St: Vissza talán túl sok lenne, ez nem megy. Az EU különböző gazdaságpolitikai koncepciók által alakított fázisokon ment át. Kezdetben voltak gazdaságilag nagyon hasonló szerkezetű államok, melyek néhány kiválasztott gazdasági szektor közös igazgatásában egyeztek meg.

Sp: Az europeereknek ez nem volt elég. Szorosabb gazdasági kooperációt akartak, hol itt a probléma?

St: Nem kérdezték meg őket. A 90-es években több transzformációs szakasz után univerzális piac született, kvázi alkotmányozó európai bírósággal, mely távol tartott minden népi-demokratikus beleszólást. Az EU államok szerződésekkel egy olyan gazdasági alkotmányt kreáltak, mely biztosította a javak, szolgáltatások, tőke, munka akadálytalan áramlását. A valutaunióban kemény valutát vezettek be és egy strikt fiskális politikának vetették alá magukat. Olyan szigorú szabályoknak, melyek minden demokratikus döntésszabadságot eltörölt.

Sp: Az Ön ideálja egy demokratikus, szuverén kicsi-de-nem-túl- kicsi állam. Milyen nagynak szabad lenni?

St: Nem gondolom, hogy ki lehetne számolni egy optimális államnagyságot. Kis államoknak fontos előnyeik és nagy államoknak fontos hátrányaik vannak. A nagyok nehezen kormányozhatók, ha nem kellően decentralizáltak, kevésbé demokráciaképesek és megtámadhatnak kisebb országokat. Magukat hajlamosak erőszakkal egyben tartani. Nekünk nem kell nagyobbnak, központosítottabbnak, technokratikusabbnak lenni, mint amilyenek vagyunk.

Sp: És mit tegyenek a kis államok, mint Szlovénia és Dánia? Hogyan álljanak szembe olyan óriással, mint Kína?

St: A kérdés, hogy a 3 világrégió, melyek a globális US-impérium vége után kialakult, egységesen vagy eltérően kell, hogy szerveződjön. Elképzelhető-e Európa számára a decentrális államrend opciója kooperatív és nem szupranacionális módon? A kontinens képes-e olyasvalamire, mint egy szerkezeti ekvi-távolság tartása a két óriás felé, anélkül, hogy a francia modell szerint, lassan egy világkormányzói ambíciókkal élő integrált kolosszussá váljon? Szerintem nincs más utunk. Végül is nem vagyunk sem befelé, sem kifelé imperializmus-képesek. Ez Németországgal kapcsolatos, mely nélkül egy katonai Európa régiófeletti hatalomprojektje nem képzelhető el. Az országnak azonban Afganisztán és a Száhel-övezet után semmi kedve egy újabb out-of-area kiránduláshoz, sem az amerikaiak, sem a franciák nevében. És ez így jó.

Sp: Gondolja, hogy a brexit a nemzetállami szuverenitás visszanyerésének sikeres példája?

St: A kérdés, hogy egy kormány választóival szemben demokratikusan elszámoltatható-e? Ez állami szuverenitás nélkül üres járat. A brit kormány mára kifutott a mentegetőzésekből, amiket a brexit előtt ismételgetett: Brüsszel ezt és ezt tiltja, az Európai Bíróság ezt és ezt nem engedi.

SPIEGEL, 17. 7. 2021

»Ich denke, dass uns keine andere Wahl bleibt, als Europa zu dezentralisieren«

Wolfgang Streeck: »Zwischen Globalismus und Demokratie«.

KOMMENT

A kölni ökoszocialistáknál rettegve látjuk a kölni professzorral való egyezéseket. Mi is kétkedve nézzük az EU nevű csinálmányt. Lebontjuk és elvisszük a gyáraidat, de azért küldünk pénzt. Csak egy eszement bont le egy ép gyárat. Egyáltalán, mi az, hogy egy országot kívülről tömik pénzzel? Prostitúció? A fogyasztó akarta ezt: a boltok rogyásig tömve áruval. De ez a fogyasztó nem a mi „öko-fogyasztónk”, aki ezt mondja: Élj meg a körzetedben és a körzetedből. 1955-ben boltba csak sóért és petróleumért küldtek. „Szegények” voltunk, de gazdagok emberségben: a rokonság, a szomszédok, a közösség olyan támasz volt, ami ma hiányzik.

RS